ZOMBOR VÁROS HETILAPJA XIV. (XXXVII.) évf., 726.-727. szám
2013. március 27. szerda
Ára 40 dinár
DOROSZLÓ
Húsvét ünnepére
Ismét Gellér Magdolna az elnök Március 20- án tartotta alakuló ülését a doroszlói helyi közösség tanácsa. Király Gellér Szuzanna, a választási bizottság elnöke hivatalos beszámolót tartott, majd a tanácstagok az első napirendi pont alatt elnököt választottak. A Holló Róbert, Kovács Géza, Gellér Magdolna, Mészáros László, Pelt Ilona, Diósi Ede, Király Géza, Dékány József, Hencsár Tivadar, Lennert Tímea, Pribić Simo alkotta új felállítású tanács hat igen, négy ellen és egy tartózkodás arányában Gellér Mag-
dolnát választotta a helyi közösség tanácsának elnökévé. A tanácselnök helyettese hét igen és négy ellenszavazattal Mészáros László lett. Megalakultak a különféle bizottságok is. A Szép Doroszlóért Polgárok Csoportjának képviselői nem vállaltak feladatot a bizottságokban. Ennek alapján a végrehajtó bizottság elnöke Dékány József, tagjai Pelt Ilona és Lennert Tímea. A kommunális bizottság munkáját Gellér Magdolna, Király Géza, Diósi Ede látja el. A mező-
gazdasági bizottságot Király Géza, Dékány József, Gellér Magdolna alkotják. A tájékoztatási bizottság tagja Lennert Tímea, Pelt Ilona, Mészáros László. Az ifjúsági és turisztikai bizottság teendőit Dékány József, Diósi Ede, Lennert Tímea látja el. Gellér Magdolna, Mészáros László és Dékány József alkotja a békéltető bizottságot. Az ülésen kitűzték a falunap megünneplésének időpontját. Az eseményre április 5-én 16 órakor a Nagykeresztnél kerül sor. (-)
Mi lesz a Severtrans utasszállító vállalattal? A Severtrans utasszállító vállalatban jövő év júniusáig be kell fejezni a restrukturálást. A kívülállóknak talán távolinak tűnő időpontot közeliként élik meg a vállalat dolgozói, akik már most rettegnek az esetleges felmondástól. Minap a városi szociálisgazdasági tanács, valamint a közigazgatási hivatal illetékesei meghallgatták mind a dolgozókat képviselő szakszervezeti vezetőket, mind a Severtrans igazgatóját. Nem túl bizakodó Nenad Čelić igazgató sem, hiszen a vállalat tartozása 484 millió dinár, ugyanakkor behajtásra váró kinnlevősége ennek az összegnek az ötöde. Vannak az előző évekhez viszonyítva javulásra utaló mutatók, azonban a kilátások korántsem rózsásak. A mérsékelt optimizmussal nyilatkozó igazgatónál sokkal lehangolóbbnak látja a vállalat helyzetét Đorđe Mojzeš szakszervezeti vezető, aki több mint negyed százada dolgozik a Severtransban, s állítja, az utasszállító eddig még soha nem volt olyan rossz helyzetben, amilyen a jelenlegi leledzik.
A Severtransban pillanatnyilag 198 személyt foglalkoztatnak fő-
állásban, míg 35-en idénymunkások. Mindnyájukra szükség van, senkinek nem mondanának fel, azonban a bérkifizetések több mint két hónapot késnek. Ugyanakkor a vállalatnak jelentős bevétele származik a rendszeres németországi utakból, és minden jel arra mutat, hogy van esélye a fennmaradásra és az önfenntartásra. Abban mindenki egyetért, hogy sokat ront a vállalat anyagi helyzetén a megannyi feketéző taxis. A közigazgatási hivatal gazdasági osztályának vezetője, Vladislav Kronić arra hívta fel a figyelmet, hogy a rossz helyzetbe kerülő vállalatok gyakorta az önkormányzatot okolják azért is, amiért nem felelős, hiszen nem tartozik a hatáskörébe,
ugyanakkor hangsúlyozta, az illetékesek mindenképp a munkahelyek megőrzéséért szállnak síkra, ahhoz azonban, hogy az önkormányzat legalább erkölcsi támaszt nyújtson a Severtransnak, a vállalatnak ki kell dolgoznia a tőke 48 százaléka felett rendelkező kisrészvényesek érdekeit szolgáló programot. Vitán felül áll, hogy valóban nehéz versenyezni a feketén dolgozó utasszállítókkal, a városban jelenleg mintegy 270 taxis dolgozik, s a feketézők kiszűréséhez az illetékes felügyelőségeknek rendőri segédletre lenne szükségük, erre pedig nemigen van lehetőség – hangzott el egyebek közt a múlt heti ülésen. A Severtrans kérdését napirendre tűzte a városi tanács is, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az önkormányzat támogatja a vállalat előre kidolgozott terv szerinti átszervezését, amiről Nemanja Delić polgármester tájékoztatja a magánosítási ügynökséget, valamint a pénz- és gazdaságügyi minisztériumot. fczs
Emlékezés a NATO-bombázás áldozataira
A NATO-bombázás évfordulója lévén múlt pénteken koszorúzással emlékeztek az áldozatokra. Zombor Város, az I. számú katonai kiképzőközpont, valamint a Népfelszabadító Háború Harcosai Szövetségének képviselői a pravoszláv nagytemetőben megkoszorúzták a NATO-bombázás első áldozatának, Radovan Medić zászlósnak a sírját, majd a ligetben az 1990-1999-es háborúk áldozatainak emlékművénél elhelyezték a kegyelet virágait. fczs
L
egnagyobb ünnepükre készülnek a keresztények. A húsvét tulajdonképp a keresztény hit alapját képezi, hiszen az emberi bűnöket magára vállaló, kínhalált szenvedő, ám harmadnapra feltámadó Megváltóra irányítja a figyelmet. Mint minden ünnep előtt, ezúttal is felvetődik bennünk a kérdés: úgy készülünk-e a piros betűs napra, ahogyan kellene? Beérjük a külsőségekkel, vagy lélekben is átérezzük azoknak borzalmas napoknak az üzenetét, emlékezve a „feszítsd meg”-et kiáltozó tömegre, amely néhány nappal korábban még pálmaágakat, virágot hintett a bevonuló Krisztus elé? A hétfői locsolkodásra, tojásfestésre szűkül-e a 21. századi ember hagyománytisztelete, vagy képes hétköznapi gyarlóságán felülkerekedve végiggondolni a nagyhét távoli múltban gyökerező történéseit? Az idősebbek régmúlt idők húsvétjait idézik fel, olyanokét is, amelyeket megváltásként éltek meg, és olyanokét is, amelyek nem adták meg az ünnep feloldozó békességét. Vajon napjaink fiataljai mire emlékeznek majd húsz, negyven, hatvan év múlva húsvét közeledtével? Olvasóinknak azt kívánjuk, éljék át többen vasárnapra virradóra az örök életbe vetett remény táplálta örömünnepet. Otthonainkat, családjainkat, kisközösségeinket töltse be az összetartozás és az egymásért való felelősségvállalás érzete. Imáink nemesüljenek őszinte hálaadássá és bizakodással teli fohásszá, a hétfői locsolkodás pedig kínos kötelesség helyett vidám találkozások lehetőségévé. A Dunatáj ünnepi száma a népszokásokat is felelevenítve igyekszik hozzájárulni a húsvéti hangulathoz. Minden Olvasónknak áldott húsvéti ünnepet kívánunk! A szerkesztőség
A Dunatáj szerkesztősége (ITT) ÉLNI JÓ címmel cikkíró pályázatot hirdet Sajtóműfaji megkötés nélkül, valamennyi korosztályt megszólítva olyan írásokat várunk Nyugat-Bácska területéről, amelyekből kiviláglik, minden nehézség ellenére jó a szülőföldön maradni, itthon keresni lehetőséget a megélhetésre, a családalapításra. Különösképp örülnénk olyan írásoknak, amelyek rávilágítanak a kihasználatlan lehetőségekre, akár nemzetközi példákra hivatkozva. Akik minden áron a családi fészek közelében szándékoznak maradni, osszák meg velünk ennek miértjét. Írják meg, mit tesznek a szűkebb környezetükben élők a nehézségek áthidalásáért, az életminőség javításáért, illetve mit tehetnénk ezek érdekében összefogással. Tekintettel lapunk terjedelmére a beküldött írások nem lehetnek hosszabbak 5 000 leütésnél (kb. három gépelt oldal dupla sorközzel). Különösképp méltányolnánk, ha illusztrációt is mellékelnének. Egy pályázó korlátlan számú pályázatot nyújthat be. A pályamunkáknak három példányban, jeligével ellátva (a jelige feloldását zárt borítékban kell csatolni, feltüntetve benne a teljes nevet és az elérhetőségeket) legkésőbb május 15-ig kell beérkezniük szerkesztőségünk címére: Dunatáj szerkesztősége, Szent György tér 1./I., 25000 Zombor. A jeligét feloldó borítékokat csak az elbírálást követően nyitjuk fel. A legjobb pályamunkákat lapunkban közzé tesszük, emellett az első három helyezett tiszteletdíjként kifizetett pénzjutalomban részesül 3 000, 2 000, illetve 1 000 dinár összegben.
2
2013. március 27., szerda
Nem könnyű a civileknek A bajai BÁCISZSZ közgyűléséről
Múlt csütörtökön tartotta zik, emellett tavaly új hely- val, kertészettel, egészséges Baján évi közgyűlését a Bács- re, a frekventált Petőfi szigeti életmóddal foglalkozók, az kai Civil Szervezetek Szövet- székházból a Tóth Kálmán ut- ernyőszervezetben megtalálták helyüket a sportklubok, sőt, még a csillagászok is. A cél változatlan: partneri kapcsolatokat építeni határon belül és kívül, hogy ezáltal is eredményesebben tevékenykedhessen a civil szféra, amely nem egyéb, mint az azonos érdeklődési körű polgárok közössége. – Akkor sem dúskáltunk az anyagi javakban, amikor létrehoztuk az ernyőszervezetet, mégis sikerült sok jó ötletet megvalósítanunk, némelyek sége, amelynek számos vaj- cába költözött a BÁCISZSZ, nagy tömegeket mozgósítotdasági tagszervezete is van. s az sem mellékes, hogy álta- tak és a határ mindkét oldalát Tizenhárom évvel ezelőtt lánosságban letargia, vissza- felölelték. Ezentúl sem lesz ez tizenhat polgári egyesület vonulás jellemzi a civileket, másként. Akkor is tanultuk az hozta létre az ernyőszerveze- amihez vélhetően hozzájárul, újdonságokat, a pályázatírást tet, amely szépen lomboso- hogy nem biztosított számuk- és hasonlókat, s most sem addott, közösségépítő szerepét ra a nyilvánosság, vagyis az juk fel, ha kell, újra tanulunk példásan betöltötte, azonban anyaországi sajtó egyáltalán és elsajátítjuk azokat a tudnia gazdasági válság az utóbbi valókat, amelyek a politikától néhány évben igencsak ráfüggetlen, civil érdekek érnyomta bélyegét a civilek tevényesítéséhez szükségesek vékenységére. Mind kevesebb – hallottuk Héhn Gizellától. pénz jut a legkülönfélébb teA vajdasági BÁCISZSZvékenységi körű egyesületek tagszervezetek közül megan�és szervezetek munkájára, a nyi sikeres közös pályázatot pályázatok bonyolultak, kijegyez a doroszlói Móricz menetelük kétséges és jobbik Zsigmond Magyar Művelődéesetnek számít, ha képesek si Egyesület, Bezdánból több valamilyen módon önerőből civil szervezet, valamint topomegvalósítani programjaikat, lyai és zombori egyesületek. a befektetett eszközöket pedig A közgyűlésen elhangzott, utólagosan visszatéríti szájelenleg is készülnek közös mukra a pályáztatók valamepályázatok, így például a lyike, feltéve, hogy benyújtott bezdániakkal, akik már megHéhn Gizella projektumuk támogatást nyer. kezdték a felkészülést a nyári A közgyűlésen Héhn Gi- nem foglalkozik velük, egy- Hármastalálkozóra, s jó lenne, zella elnök beszámolt az eltelt egy sikeres akció, eredmé- ha az egyik leglátogatottabb esztendőben elért eredmé- nyesen lebonyolított rendez- nyugat-bácskai rendezvényekről, valamint rávilágított vény nem kap semmilyen nyen az eddiginél lényegesen a nehézségekre is, s ezek kö- sajtóvisszhangot, s csak azok több ülőhely jutna a közönzül nem mindig a pénztelenség tudnak róla, akik közvetlenül ségnek és a részvevőknek. A a legfőbb kerékkötője egy-egy részt vettek az eseményen. bezdániak bajai partnereikkel jó elképzelés megvalósulásáA BÁCISZSZ-t kezdetektől padok vásárlásáért pályáznak, nak. A tagszervezetek legtöbb- a „műfaji sokszínűség” jel- remélhetőleg eredményesen. jének aktív tagsága idős korú, lemzi, a tagszervezetek között F.C.ZS. utánpótlás nemigen mutatko- vannak kultúrával, turisztiká-
Módszertani könyv leendő és gyakorló óvónőknek Magyar, szerb, macedón és montenegrói egyetemi tanárok együttműködésének köszönhetően új módszertant oktató egyetemi tankönyv jelent meg nemrégiben, és tavaly magyar nyelven is napvilágot látott. A matematikai alapfogalmak kialakításának módszertana és a képzőművészeti nevelés módszertana című tankönyvből a szabadkai Felsőfokú Szakirányú Óvónő- és Edzőképző Szakiskola hallgatói tanulnak, de a szerzők,
köztük a Zomborban élő Đokić Ildikó gyakorló óvónők figyelmébe is ajánlják. Hetvennégy oldalon, gazdagon illusztrálva, példákat bemutatva három egységben foglalták össze a könyv írói a szerbiai oktatásügyi minisztérium által is elfogadott módszertani tananyagot. A recenzensek a szabadkai felsőfokú tanintézmény, valamint a bitolai Pedagógiai Egyetem és a nikšići Filozófiai Egyetem tanárai. fczs
Győztek a zombori bábosok Négy bábelőadást neveztek be az oktatásügyi minisztérium általános iskolák számára meghirdetett körzetek közötti bábversenyére,
Bora Stanković Á.I. bábjátékosai mutatkoztak be a zsűrinek, amely a Vuk Karadžić iskola tanulóit nyilvánította legjobbaknak. A Tóth
A Vuk Karadžić általános és középiskola győztes bábosai tanárnőjükkel
amelynek az idén a zombori Ivo Lola Ribar Á.I. adott otthont. A házigazda iskola mellett Zomborból a Vuk Karadžić speciális általános és középiskola, valamint a szabadkai Matko Vuković és a bácsordasi
Szilvia tanárnő vezette csoport a Nagy felhő című bábjátékot mutatta be. Ők, valamint az úgyszintén továbbjutó házigazda bábcsoport rövidesen Újvidéken szerepelnek a köztársasági szintű versenyen.
Tribün a rokkantak önfoglalkoztatásáról
F.C.ZS.
Minap tájékoztató jellegű tribünt szervezett az önfoglalkoztatás témájáról a Rokkantak Önálló Életéért Központ. Az összejövetelnek a Gerontológiai Központ adott helyszínt.
Jadranka Radojčić pszichológus tartott előadást a témáról. A nyugat-bácskai érintett részvevők mellett a tribünön jelen volt Dragan Nenadov városi tanácstag, Jasmina Opačić és Zoran Terzin, a képviselő-testület tanácsnokai, valamint a munkaközvetítő szolgálat képviselői. Az esemény megszervezését a munka- és szociálisügyi minisztérium fczs támogatta anyagilag.
DOROSZLÓ
Közösségben maradni egymással Nemrég tartotta évi közgyűlését a doroszlói Rokkantnyugdíjas Szervezet. Kucor János elnök beszámolt az elmúlt év történéseiről. Takarítási akciókat szerveztek klubhelyiségükben, és a Tisztítsuk meg Szerbiát nevű helyi akcióban is részt vettek. Különböző kirándulásokra, zenés, táncos rendezvényekre kerítettek alkalmat. Az évet tavaly is nőnapi ünnepséggel kezdték, idén sem volt ez másképp, és szokás szerint megajándékozzák majd a hölgyeket. A keceli virágkiállítás megtekintése szintén hagyományos program. 2012 őszén a dávodi nyugdíjasklub látta vendégül a doroszlóiakat, az idén ők viszonozzák a szíves vendéglátást, mindezt a helyi közösség támogatásával. Diósi Julianna számolt be a pénzügyekről. 107.174 dinár bevétele és
89.624 dinár a kiadása volt a szervezetnek, jelenleg 17.550 dinárral gazdálkodik. Az anyagi beszámolóban elhangzott, a Demokrata Párt székeket adományozott a közösségnek. Julianna húsz éve tölt be vezetőségi posztot a nyugdíjas szervezetben. Eddigi tapasztalatait összegezve sajnálatát fejezte ki, hogy egyre kevesebben vesznek részt a munkaakciókban. Milivoj Nenadov, a zombori Rokkantnyugdíjas Szervezet elnöke szintén a közös programok fontosságát hangsúlyozta, idős emberekről lévén szó nem feltétlenül munkajelleggel, lehet az társasdélután, klubnap, a lényeg, hogy a maga módján, lehetőségeihez mérten mindenki éljen közösségi életet, mert egy szervezet tagjának lenni jótékony hatású. L.M.T.
3
2013. március 27., szerda
Szobrot állítanak Bosnyák Ernőnek Miután a városi tanács is jóváhagyta, hogy Bosnyák Ernő zombori filmesnek, a Duna men-
lezett Laza Kostić-szobor esetében, a Moj Sombor civil szervezettől indult, s csatlakozott a Bunjevačko
Balról jobbra: Mile Vojnović helytörténész, Igor Šeter szobrász, Borislav Bakić (Moj Sombor) és Aleksandar Bošnjak (Bunjevačko kolo) a makettal
ti Hoollywood megálmodójának szabadtéri, teljes alakos szobrot állítsanak szülővárosában, minap a javaslattevő szervezetek képviselői sajtótájékoztatón bemutatták az első makettet. A kezdeményezés, akárcsak a főutcán három évvel ezelőtt lelep-
kolo és a Magyar Polgári Kaszinó. A három polgári egyesület helyi festők képadományaiból aukciós eladást szervez májusban, valamint más donációkból remélik összegyűjteni a hozzávetőlegesen háromezer euróba kerülő, természetes nagyságúra tervezett alkotáshoz
szükséges pénzt. Lényegesen olcsóbb megoldáshoz folyamodnak, mint ha tömör bronzból öntetnék ki a természetes nagyságúra elképzelt szobrot: a világban ilyen célokra elterjedten alkalmazott bronzzal futtatott poliészter műgyanta lesz a szabadtéri alkotás anyaga – hallottuk a sajtótájékoztatón. A Moj Sombor CSZ elképzelése szerint Bosnyák Ernő szobra után továbbiakat szeretnének állítani abból a meggondolásból, hogy minél több egykori jeles zombori személy bronzba öntött alakja díszítse a sétálóutcát. Ennek az elgondolásnak a megvalósításából senkit nem rekesztenek ki, a város többi civil szervezetének és intézményének ötleteit, javaslatait is érdeklődéssel várják. A múlt hét elején bemutatott
Aki széket tud csinálni, asztalt is tud Ötször bukott a felvételin, mégis szobrász lett
Laza Kostić szerb romantikus költő szobrának fölállítása hívta fel a zomboriak figyelmét egy végtelenül szerény, majdhogynem zárkózott helybéli alkotóra, akinek munkáival a városban több helyen találkozhattak már, Vajdaság-szerte és Magyarországon egyaránt megtalálhatók kül- és beltéri szobrai. Igor Šeter nem rendelkezik akadémiai végzettséggel, mégis a legösszetettebb figurális ábrázolás mellett kötelezte el magát. Nem hagyományos anyagokkal dolgozik, s részben ennek tulajdonítja, hogy amíg például Londonba hívták meg kiállítani, Szerbiában egyetlen galéria se érdeklődik munkái iránt. Igor Šeter 1951-ben Ljubljanában született, 1981-től Zomborban él. Képesítése szerint állategészségügyi technikus. Abszolvált a tejtechnológia szakon, de akkor úgy érezte, inkább azzal foglalkozik, amihez kedve van és amit szeret, mint hogy egész életét egy tejgyárban töltse, így lett képzőművész. Meg szerette volna szerezni hozzá az akadémiai oklevelet is, fölvételizett Újvidéken, Belgrádban, Ljubljanában háromszor is, ám minden alkalommal eltanácsolták. Viszont Újvidéken a rajz mellett az agyagmodellezés is felvételi feladat volt, és ez döntően kihatott további pályájára. – A képzőművészek között manapság egyre több a festő, egyre kevesebb a szobrász, és ezek is inkább installációkkal foglalkoznak. A szobrászat ugyanis rengeteg piszokkal járó foglalkozás, a szoboröntés nemkülönben. A műöntödében még a modellezőnek se ajánlják, hogy abban a fázisában nézze meg a munkáját, amikor eltávolítják róla az öntőformát, annyira ronda és koszos – mondja a zombori szobrász. Legelőbb domborműveket készített, majd egész alakos figurákat, szökőkutakat, belsőépítészeti dekoratív elemeket, iparművészeti tárgyakat. Legutóbb Laza Kostić padon ülő szobrát készítette el a Moj Sombor polgárok egyesülete
megrendelésére. – Leginkább megrendelésre dolgoztam, ami szerintem művészetem javára vált. A megrendelők ugyanis egyre igényesebbek lettek, és egyre finomabb elvárásaikat nekem a megmunkálással
és kivitelezéssel kellett kiszolgálnom. Az ötlet általában közös: több változatot megrajzolok, ezek közül választ a megrendelő. Nem mindig a nekem leginkább tetszőt, mondjuk, statikus szobrot az általam kedvelt dinamikus helyett, ilyenkor a vevő megkapja, amit rendelt, én pedig megcsinálom magamnak a nekem tetsző változatot. Munka közben persze sokszor lerombolom az agyagfigurát, mert ha elmozdítom az alak karját, meg kell változtatnom a testtartását, mozdítanom kell a lábán, ilyenkor legjobb elejéről kezdeni az egészet – vallja beszélgetőtársunk. Kül- és beltéri szobrait, emberalakos szökőkútjait szemlélve önkéntelenül merül fel a kérdés, hogy akadémiai képzettség híján honnét szerezte anatómiai ismereteit, amelyek a mozgásban ábrázolt figurák esetében hangsúlyos követelményként jelennek meg. – Állategészségügyi technikusként jószáganatómiai alapismeretekkel rendelkeztem, a többit rá kellett tanulnom s mindent kipróbálnom rajzban, modellezésben. Olyan dolog ez, mint amikor valaki
elkészít egy széket, akkor nagy valószínűséggel egy asztal elkészítését is rá lehet bízni. Mielőtt nekikezdenék egy szobor létrehozásához, hosszasan elemzem a figura testtartását, a megörökítendő mozdulatot, az üzenethordozó arckifejezést, öltözékének esését, gyűrődését. Ezt követően a vázat készítem el, vasból, fából, polisztirol habból, drótból. Erre a modellra építem az agyagmodellt, amit éppen addig finomítok, részletezek, hogy ne csússzon át giccses túlcicomázásba. A modellról gipsznegatív készül, majd hideg öntéssel viszem fel rá a poliészter műgyantát és a kiegészítő anyagokat, márványt, követ, vasat, bronzot, ahogy már a szobor megkívánja. Az elkészült pozitív a végső megmunkálás során lesz szoborrá, általában úgy három hónap alatt. Felénk sajnos még erős ellenérzéssel vannak a poliészterrel szemben, mert ha azt hallják, műanyag, nyomban nejlonzacskóra gondolnak. Meglehet, hogy Szerbiából éppen emiatt nem kaptam még egyetlen galériába se meghívást, ugyanakkor Európából, ahol bevett szobrászati anyag a műgyanta, nem egy alkalommal kerestek meg – hallottuk az alkotótól. Igor Šeter megrendelői általában művészetbarátok, de együttműködik építészekkel, belsőépítészekkel épületek belső terei kialakításában. Szobrai állnak Zomborban, Szondon, Szabadkán, Padén, Nagybecskereken, a csonoplyai tónál, Kecskeméten, Baján, Budapesten. A műgyantából készült alkotásokról a megrendelő óhajára a műöntödében bronzöntvényt készítenek. – Számomra a mozgásban lévő alak megmintázása a legnagyobb kihívás, a szobor révén meg kell mutatkoznia az emberi temperamentumnak, az arcnak üzenetet kell közvetítenie, így például Laza Kostić esetében a költő szellemiségét igyekeztem megragadni. Örülök, amikor látom, hogy a járókelők leülnek a szobor mellé a padra, mert megszólítja őket a költő – nyilatkozta Igor Šeter. Fekete J. József
szoborterv elkészítésére a Kostić-
szobor alkotóját, Igor Šetert kérték fel. Mint hallottuk, a makett nem végleges, a kamera megmintázásához a Bosnyák Ernő használ-
ta eredeti felszerelés szolgál majd alapul, azonban annyi bizonyos, hogy a szobor a hatvan évvel ezelőtt elhunyt Bosnyák Ernőt kamera mögött állva ábrázolja majd, legvalószínűbb helye a Szerb Olvasókör sarkánál lesz, ugyanis abban a mellékutcában működött egykor a Bosnyák-nyomda. A szervezők úgy tervezik, hogy a júniusi szobor-leleplezési ünnepséget Bosnyák filmjeinek vetítése kíséri majd az életművét felelevenítő ünnepi ülésen. A szoborállításhoz szükséges pénz gyűjtését, illetve az aukciós eladásra kért festmények felajánlását mindhárom egyesületben, a Moj Somborban, a Bunjevačko koloban és a Magyar Polgári Kaszinóban várják. F. C. ZS.
Szakadatlan tevékenység Hagyománynak nevezhető, hogy a március 15-ei emlékműsort követően tartja a szilágyi József Attila Művelődési Egyesület az intézmény évi közgyűlését. 16-
szó csoportnak. Bejelentkeztünk a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójára is, de a főszereplő több hónapos külföldi távolléte végül meghiúsította a da-
A tavalyi Vidám est fellépői
án csaknem százötven személy volt jelen a tagságból. Horváth Béla elnököt kérdeztük az elmúlt időszak eredményeiről, valamint a megfogalmazódott tervekről. – Menyecskekórusunk aratta a legnagyobb sikert az elmúlt év során, a községi szemléről a körzetire, onnan a verbászi tartományira jutott tovább, és a Durindó népzenei szemlén is részt vett. Évente gyarapodik az énekelni vágyók létszáma, ez részben vezetőjük, Szakál Mónika érdeme. Ugyancsak az ő szervezőmunkáját dicséri a férfikórus megalapítása. Talán hamarosan ez a csoport is megméretteti magát a szemléken. Büszkék vagyunk a felfrissült néptánccsoportra is, Szakál Sára vette át a vezetését és Polyákovity Izabella szabadkai koreográfus segíti a munkáját. Sárközi táncok előadásával arattak sikert az idei Négyesfogat rendezvénysorozaton, amelynek házigazdái voltunk. Ugyanerre az alkalomra egy jelenetet sikerült színpadra vinni a Kuntity Zámbó Klementína vezette színját-
rab színre vitelét. Az elmúlt nyolc évben részt vettünk a szemlén, és reménykedünk benne, hogy jövőre vissza tudunk kapcsolódni. Panaszra így sincs okunk, a közgyűlés több új tagot választott a vezetőségbe, akik mind fiatalok. – Van egy hagyományos évadzáró műsoruk, amelynek van egy sajátossága. – Igen, Vidám est néven hirdetjük meg évente. Érdekessége, hogy nemcsak az egyesület csoportjainak nyújt fellépési lehetőséget, hanem bárki szerepelhet benne egyénileg is, ha van olyan produkció, amelynek bemutatásához kedvet érez. – Motiváció a szervezőmunkához is szükséges. Ön mióta elnöke az egyesületnek? – Ez a harmadik mandátumom, de művelődésszervezéssel a kilencvenes évek elején kezdtem foglalkozni, és azóta szakadatlanul teszem, amit tudok, ilyen módon igyekszem kivenni részem a közösségi életből – hallottuk Horváth Bélától. L.M.T.
Zomboriak sikere fizikaversenyen Fürsztner Renáta, a zombori Testvériség-egység általános iskola fizikatanára megalapozott örömmel újságolta szerkesztőségünknek, hogy az oktatásügyi minisztérium minap Kúlán tartott körzeti szintű fizikaversenyén az iskola két tanulója is kimagasló eredményt ért el: a hetedikes Úri László első, míg a hatodikos Galac Zsófia második lett. fczs
4
2013. március 27., szerda
Szülőföldhöz közel, Lemúria legtetején Fekete J. József akadémikus író, irodalomtörténész és kritikus, publicista, lapunk külső munkatársa az utóbbi egy hónap alatt két szakmai díjban részesült. Átvette a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elismerését, majd március 14-én Budapesten a József Attila-díjat, amely kiemelkedő irodalmi tevékenységért ítél oda a Magyar Állam. Ennek kapcsán nyilatkozott a szakmai elkötelezettségről, nyugat-bácskaiságról, emberszeretetről, írói tervekről. – Irodalomtörténész, publicista, szépíró, több írói entitással, ami azt jelenti, hogy Mihályi Czobor, Nettitia K. Froese, Lakatos F. Margit, Ephemeria Silver, Lukipela Leilani, Mortitia Schaegbecourt neveken publikál. Melyikük hogyan éli meg az egyik, illetve a másik díjat? – Voltaképpen egyetlen hét leforgása alatt vehettem át egy újságírói és egy művészeti díjat. A bennem lakozó újságíró örül az előzőnek, az író vagy irodalomtörténész az utóbbinak, s persze nem hagyják őket hidegen egymás elismerései sem. – A Magyar Művészeti Akadémia és több írószervezet tagja. A Berta Ferenc Zsebszínházban végzett művelődésszervezői tevékenysége hogyan kapcsolódik a többihez, illetve egyáltalán kapcsolódik-e? – A Zsebszínház teljesen más műfaj, mint például az Írószövetség, vagy az Akadémia, nincsen átjárás közöttük. A Zsebszínház csoportmunka nélkül nem működhetne, a másik két helyen az egyéni teljesítmény nyom többet a latban. Ha könyvet vagy tanulmányt írok, nem foglalkozom az olvasóval mint majdani közönséggel, a Zsebszínház esetében viszont minden a közönségnek van alárendelve, vagyis a kétfaj-
ta tevékenység homlokegyenest különbözik egymástól. Egyedüli érintkezési pont talán a személyes ismeretség, ami révén az írótársadalom több érdekes, színes egyéniségét sikerült bemutatnom a Találkozások közönségének. – Egyértelmű (irodalmi) kötődése a régióhoz. A nívós díjak mellett Zombor köszönőlevele és Bácsgyulafalva Arany Emlékérme tanúskodik a helyi megbecsülésről. Miért jó itt élni? – Lehet, hogy ide kell születni ahhoz, hogy az ember beleszerelmesedjen Nyugat-Bácskába. Gyerekkoromban gyalog vagy kerékpáron jártam a környéket, és rettenetesen izgalmas volt a táj, a határutakat szegélyező fasorokkal, horhosokkal, ligetekkel, vízfolyásokkal átszőtt dombvidék, szülőfalum örökké csobogó artézi kútjai, a koplalót szegélyező löszhát leszakadt falából előtűnő egykori sírok mesét, varázslatos világot jelentettek számomra. Ma, ha kocsival vágok át a vidéken, csak a nyomasztó, egyhangú síkságot látom. Ahhoz tehát, hogy szeretni tudjuk szülőföldünket, közel kell hozzá hajolnunk, meg kell ismernünk. Például, ha ránézek Zombor bármelyik épületére, máris pörög a
fantáziám, látom a kubikusokat, akik az alapokat ásták, az inzselléreket, akik az épület szerkezetét tervezték, a hivatalnokokat, akik egykor az irodákban körmöltek, hallom a piaci zsivajt, ami beszüremlett az ablakokon. Az emberi sorsokból összeáll a múlt, miként a jelen is, életek és sorsok mozaikja. Ha szeretjük az embereket, nem nehéz szeretni az egykori és mai életterüket sem. – Megannyi kötetet felölelő életművében, a Szentkuthy-tanulmányokkal kezdődően, azt (is) boncolgatja, hogy mit ér az irodalom, ha magyar. Lemúria kitalált olvasói birodalmában mély filozófiai kérdések vetődnek fel és nyernek választ. Mi jöhet még, min dolgozik jelenleg? – A közelmúltban fejeztem be egy prózakötet kéziratát, ami jószerével a mai és a régi Zomborról, de leginkább önmagamról szól. Aztán vissza-visszatérek egy tanulmány írásához, amelyben azt szeretném megmutatni, hogy miért nem beszélhetünk „egységes magyar irodalomról”, s melyek azok a jegyek, amelyek például sajátos jelleget adnak az újabban születő vajdasági alkotásoknak. Tavaly valami kapcsán azt nyilatkoztam, hogy nem akarok már több könyvet írni. Most, a József Attila-díj kapcsán úgy érzem, mégis kötelességem megnézni, hátha a számítógépemben elbújt valahová egy leendő irodalomtörténeti jellegű könyvecske – hallottuk Fekete J. Józseftől. Lennert Móger Tímea
Spanyol mesterek kiállítása Zomborban
Tatjana Dimitrijević és Mihajlo Nestorović
Egymást érik a képzőművészeti, zenei és irodalmi rendezvények a Laza Kostić Művelődési Központban. Mindenki találhat ízlésének és elvárásainak megfelelő programot. Áprilisban két különösképp kiemelkedő eseményre hívják a közönséget. Minden bizonnyal nem csak kisvárosunk galérialátogatói számára ígérkezik figyelemremél-
tónak az április 9-én nyíló kiállítás, amelyen Pablo Picasso, Salvador Dalí, Joan Miró és Antoni Tápies spanyol mesterek eredeti rajzaiból és grafikáiból láthatunk válogatást. A megnyitó napján lezárják a Laza Kostić utcát a járműforgalom számára, ugyanis kísérőrendezvényekre kerül sor, egyebek közt spanyol táncosok és
zenészek mutatkoznak be. A hónap végén, 20-án nyílik és 27-ig tart az idei Zombori Zenei Ünnepélyek (Somborske muzičke svečanosti) rendezvény, amely Mihajlo Nestorovićnak, a Központ igazgatójának, valamint Tatjana Dimitrijević műsorszervezőnek az elmondása szerint bővelkedik majd a legkülönfélébb zenei csemegékben hazai és külföldi előadók részvételével. Egyebek közt hallhatjuk zongorázni Aleksandar Madžart, énekelni a Viva Vox énekkart, a Városi Színházban fellép a Belgrádi Opera, amelynek 180 tagú társulata a Carmina Burana koncertváltozatát adja elő. Zombor Város önkormányzata egymillió dinárral járul hozzá a rendezvénysorozat megvalósításához, ami hozzávetőlegesen két est kiadását fedi, a hiányzó összeget az intézmény egyéb forrásokból szerzi be pályázat útján. F.C.ZS.
VAJDASÁGI MAGYAR AMATŐR SZÍNJÁTSZÓK XVIII. TALÁLKOZÓJA A Találkozó nem tréfamester! szlogennel tartják Kupuszinán április 5- től 14- ig a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XVIII. Találkozóját a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet partnerségével. A március 22- én, Szabadkán sajtótájékoztatón közzétett program a következő: Április 5., péntek, 17.30 óra Ünnepélyes megnyitó Április 5., péntek, 18.30 óra Sturcz József Amatőr SZCS, Kupuszina Eisemann Mihály – Szilágyi László: Én és a kisöcsém (120’) Rendező: Molnár József Április 6., szombat, 16.00 óra Bohémia – Az érett éretlenek, Oromhegyes Ki nyer ma? (Kopeczky László műve alapján) (40’) Rendező: Közös rendezés Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 6., szombat, 18.00 óra Fabula Rasa Színjátszó Csoport, Szabadka Brestyánszki Boros Rozália: Stranger in the night (50’) Rendező: Greguss Zalán, Ralbovszki Csaba Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 6., szombat, 20.00 óra Rügyfakadás, Magyarcsernye Jean Poiret: Kellemes húsvéti ünnepeket! (85’) Rendező: Kósa Zoltán Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 7., vasárnap, 15.00 óra Színes Szilánkok Diákszínpad, Újvidék Végletek (A darab szereplőinek ötletei nyomán) (87’) Rendező: Csáki Beáta, Tóth Laura, Léphaft Ágnes Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 7., vasárnap, 17.30 óra Széchenyi István MME társulata, Tamásfalva Lénárd Róbert: Éjféltájt (60’) Rendező: Szarka Zoltán Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 7., vasárnap, 20.00 óra Zentai Színtársulat, Zenta Sohaország Rendező: Mácsai Endre Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 8., hétfő, 16.00 óra Ady Endre ME drámai csoportja, Szaján Török Rezső: A Narancs (30’) Rendező: Lábadi Tibor Április 8., hétfő, 16.45 óra Móricz Zsigmond MME színjátszói, Doroszló Józsi bácsi (Markos–Nádas után szabadon) (20’)
Rendező: Dörner Krisztián, Gellér Zoltán Április 8., hétfő, 19.30 óra József Attila Színtársulat, Nagykikinda William Shakespeare – László Tibor: A windsori víg nők, vagy amit akartok (100’) Rendező: Tóth János Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 9., kedd, 17.30 óra Németh László ME társulata, Nemesmilitics Steinwender József: Határ, avagy néma kacsának anyja sem érti a szavát (70’) Rendező: Litvai Karolina Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 9., kedd, 20.00 óra Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színtársulata, Tóba Horváth Péter: Kilencen, mint a gonoszok (90’) Rendező: Tóth János Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 10., szerda, 17.00 óra Gondolat-Jel Társulat, Magyarkanizsa Forgách András – Jean Cocteau: Vásott kölykök (80’) Rendező: Oláh Tamás Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 10., szerda, 20.00 óra Mara Amatőr Színház, Topolya Eörsi István: Sírkő és kakaó (85’) Rendező: Kálló Béla Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 11., csütörtök, 17.00 óra KEX Egyesület, Zenta Csak egy kis pánik!!! (Peter Tolan műve alapján) (60’) Rendező: Szabó László Április 11., csütörtök, 19.00 óra Testvériség-egység ME színtársulata, Kisorosz Schwajda György: A rátóti legényanya (90’) Rendező: Lőrik Gizella Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 12., péntek, 16.00 óra Szenteleky Színjátszó Társulat, Szivác Rejtő Jenő: Kabaré (50’) Rendező: Robotka István Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 12., péntek, 17.30 óra Karinthy Frigyes Színjátszó Kör, Péterréve Szerbhorváth György: A hírcsinálók (50’) Rendező: Bosnyák Mária Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott! Április 12., péntek, 20.00 óra Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Bezdán Dr. Pfaff Mihály: Gazdagon nősülök (100’) Rendező: Foki István Április 14., vasárnap, 18.00 óra Ünnepélyes díjkiosztó gálaműsor. Április 14., vasárnap, 19.30 óra Ajándék előadás A Zentai Magyar Kamaraszínház vendégjátéka Carole Fréchette: Simon 7 napja… már ha érdekelne bárkit is (82’) Rendező: Vukosavljev Iván
A szabadkai Népszínház vendégjátéka
Április 8-án, hétfőn a Magyar Polgári Kaszinó közreműködésével a zombori Népszínházban vedégszerepel a szabadkai Népszínház társulata. Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjét Mezei Zoltán rendezte. A 20 órakor kezdődő előadásra belépőjegy a színház jegypénztárán Kaszinó tagságra hivatkozva 350, egyébként 500 dinárért vásárolható.
5
2013. március 27., szerda
Nem szabad megállni, az utat folytatni kell Mint azt lapunk legutóbbi számában hírül adtuk, Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta dr. Silling Istvánnak, az Újvidéki Egyetem szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárának. A nemzeti ünnep alkalmából adományozott rangos kitüntetés elismerés azért a fáradhatatlan és igényes gyűjtő- és kutatómunkáért, amelyet a kitüntetett a nyelvjárástan, a szellemi és tárgyi néprajz, a helytörténet és az irodalomtörténet terén végzett több évtizeden keresztül. Jogosan tűnhet közhelynek, mégis azt kérdeztük dr. Silling Istvántól, milyen érzéssel vette tudomásul a köztársasági elnök úr adományozta kitüntetést, és milyen gondolatok fordultak meg a fejében, miközben a szabadkai Népkör színpadára lépett átvenni a kimagasló elismerést? – Felemelő érzés volt, magasztos, amikor a szabadkai főkonzul, Korsós Tamás úr az érdemeimet olvasta. Hiszen, Istenem, nem olyan sokszor ajándékozott meg a sors ilyen élménnyel. Felénk ez fokozottan érvényes. A kitüntetés átvételekor csak az öröm töltötte el a szívemetlelkemet, s csak utána, amikor a szörnyű márciusi hóesésben hazaértünk, gondoltam végig, hogy milyen magas szintű megbecsülése ez az én munkámnak. Meg azt is, hogy mekkora feladat lesz továbbra is megszolgálni ezt az érdemrendet. – Nem kétséges, rengeteg munka áll azon szerteágazó műveltség és tudás mögött, amely lehetővé tette megannyi tudományos, illetve olvasmányos helyrajz, valamint néprajzi tematikájú gyűjtemény igényes megírását. Hogyan épült fel ez az irigylésre méltó tudásanyag? Tervszerűen, vagy véletlenek sorozatának köszönhetően? – Tudományos kutatásaimat előre tervezni nem tudtam, ugyanis magyartanári diplomámmal középiskolai tanár lettem, aminek készültem is. A pedagógusi munka mellett egy olyan közegben, mint Kupuszina, nem lehetett behunyt szemmel elmenni a népélet ritka értékei mellett.
Az értékmentésre vállalkozó tanárnak pedig ott voltak a diákjai, akik éppoly szeretettel vállalták a gyűjtést, mint én magam. Életem legszebb gyűjtései voltak ezek. Eredményei pedig a kupuszinai néprajzi gyűjtemény, amit néha tájháznak is neveznek, illetve a Kupuszinai tájszótár című könyvem. Tehát itt a véletlen és a tervezett tevékenység kölcsönösen kiegészítette egymást. Vonatkozik ez még inkább az egyetemen végzett kutatásaimra, a hallgatókkal való együttműködésre és közös gyűjtőutakra. Ezeknek is megvannak a maguk tudományos hozadékai. A sok munkát vállalnia kell egy kutatónak. Mindez az én szakomban még azzal is jár, hogy sokat kell utaznia, járnia a terepet, ahol gyűjtésre érdemes anyagot vél találni a kutató. – A Csűry Bálint-díjas nyelvjáráskutatónak mi keltette fel elsőként a figyelmét szülőfalujában, Kupuszinán? – Jóemlékű volt professzoraim már egyetemi hallgató koromban a kupuszinai nyelvjárás ritkaságára irányították figyelmemet. Az ő példamutató szorgalmuk és a nyelvi értékek kutatása iránti elkötelezettségük volt számomra a minta, hogy érdemes ilyen kutatásokkal foglalkozni. Szülőfalum nyelvjárása, vagyis a kupuszinai nekem anyanyelvjárásom, s így nem is volt olyan könnyű elkülöníteni azt, hogy mi is a nyelvjárási alak, s mi a regionális köznyelvi. Épp ezért először a ragadványneveket gyűjtöttem, majd a toponímiákat, földrajzi neveket, s az onomasztika, a névtudomány közeli rokona a dialektológiának, a nyelvjárástannak. Amikor meghirdették a magiszterképzést az újvidéki Bölcsészettudományi Karon, már nem volt kétséges, hogy én ott nyelvészetet szeretnék tanulni. – Aki nem tudja, nem gondolná, hogy Silling István műszaki pályán indult. A Zomborban elvégzett műszaki középiskolából hogyan sodródott a nyelvészet és a néprajz felé? – Való igaz, hogy a zombori Műszaki Középiskolában gépésztechnikusi bizonyítványt szereztem. Vigyázzunk: nem diplomát, mert az
csak a felsőfokú oktatás elvégzése után jár! A középiskola matemati-
kával, fizikával zsúfolt tantervében alig tudtam lélegzethez jutni. S már harmadikos koromban eldöntöttem, hogy én innen elmenekülök. Ezért lettem 1969-ben a szabadkai Pedagógiai Főiskola szerb és magyar nyelv mint a társadalmi környezet nyelve szakos hallgatója, majd pedig az újvidéki Bölcsészettudományi Karon folytattam tanulmányaimat. A Magyar Tanszék tárgyai között már olyanok szerepeltek, amelyeket ma is szívesen hallgatnék, kivéve az akkor általános tárgyaknak nevezett politikai színezetűeket. – Első önálló kötete, a kupuszinai népballadák és balladás dalok gyűjteménye 1989-ben jelent meg Ismeretlen anyám címmel. Attól kezdve nem hiszem, hogy volt olyan év, amelyben ne jelent volna meg kötete, és kis kivétellel szinte valamennyi helyi értékekre hívja fel a figyelmet, a szűkebb, vagy épp a tágabb szülőföld rejtett kincseit hozza napvilágra. Élethivatásának tekintette, tekinti felhívni a figyelmet ezekre az egyébként vélhetően feledésre ítélt értékekre? – Az értékek önmagukra hívják fel a nyitott szemmel, jó füllel járó ember figyelmét. Amikor viszont azt tapasztalom, hogy ez nem mindenki számára köztudott, akkor felébred bennem a pedagógus, a népművelő
tanító, aki azt szeretné, ha mindenki látná, hallaná a szülőföld közeli vagy távoli múltban épített örökségét, ránk örökül hagyott dallamait, pompás viseletét, archaikus, a világon egyedülálló magyar nyelvhasználatát, avagy elfelejtett irodalmi alkotásait. Lehet, hogy patetikus már a kérdés is, és a válasz is az lesz, azonban ennyit valószínűleg megengedhetek magamnak: igen, régóta élethivatásomnak tartom ezt a vállalást. – Kevesen mondhatják el, hogy pályatársaik olyan tisztelettel viszonyulnak munkásságukhoz, mint ez Silling István esetében kijelenthető. 2010-ben, 60. születésnapjára Szenvedély és szolgálat címmel tanulmánykötet jelent meg az Ön tiszteletére. Ebben hazai, valamint Kárpát-medencei nyelvészek, néprajzkutatók írásai láttak napvilágot, a nemzetközi szerkesztőbizottságnak a honiak mellett magyarországi, szlovéniai, szlovákiai és romániai tagjai voltak. E kötet nem csupán szakmai elismerés, hanem baráti tisztelet megnyilvánulása is. Hogyan lehet ezt kiérdemelni irigységtől, rosszindulattól fertőzött korunkban? – A hosszú évek során szerzett barátságok, ismeretségek eredményezhetnek ilyen tiszteletkötetet, amelyben a két tudományterület művelői mellett zombori és szabadkai barátaim is jelen vannak olyan írásaikkal, amelyeknek én nagyon örülök. Természetesen magam is írtam a pályatársaimat köszöntő hasonló kiadványokba. Így adódott 2010-ben, hogy az én 60. születésnapomra egy szép kötettel rukkoljon elő a szerkesztőpáros. De ehhez hozzá kell tennem a legfontosabb tényt, hogy az egyik szerkesztő a lányom volt, aki ugyancsak szakmabeli, okleveles néprajzkutatókultúrantropológus, és akit a szakma éppúgy ismer, mint engem. Az ő fáradhatatlan lelkesedése nélkül nem hiszem, hogy ilyen impozáns lett volna a kiadvány. A szabadkai bemutatót is ő szervezte, ami nemcsak szép, de magasztos is volt. Ma is nagyon hálás vagyok neki mindezért. – Pedagógusként kezdte pályá-
ja elején, hiszen magyar és szerb nyelvet tanított Apatinban, valamint a szomszédos Szilágyiban, kisegítő tanárként pedig szülőfalujában, Kupuszinán. Egyetemi tanárként is megannyi nemzedék értelmiségijei növekedtek fel a szeme láttára. Ön szerint mi napjaink vajdasági magyar értelmiségének a hivatása? – Erre a kérdésre általános választ nehéz adni. Minden embernek meg kell találnia a helyét a nap alatt, s igyekeznie kell megállni a helyét ott, ahova került. A szociális és geopolitikai körülmények sokban meghatározzák mifelénk az emberek életét, az értelmiségiét is. A boldogulás senkinek sem eleve adott. Ha az említett körülmények elfogadhatóak, akkor természetesen illik jól sáfárkodni a lehetőséggel, a tudással, a tehetséggel, s bizony egy jó adag szorgalommal tetézni a pozitív csillagállást. Szent Pál apostolnak, a mi hajdani vármegyénk védőszentjének szavaira hivatkozva: nem szabad megállni, s ha elestünk is, föl kell állni és folytatni az utat. Ez példamutatásnak sem helytelen, de önmagamban is sokszor tudatosítanom kell. – Manapság mind több és több fiatal tervezgeti az elmenetelt, egyesek igen messzire, a „nagy vízen túlra”. Önnek, akinek egész biztos másutt is sikeresen alakult volna a pályafutása, nem volt túl nagy áldozat a szülőfaluban, ráadásul a családi házban maradni? – Kereken kijelenthetem: nem. Ha ilyen megbecsülésben részesítik az embert azért, amit ő szívesen és szeretettel tett, tesz, akkor igazán nem panaszkodhat. Bár ez nem volt mindig így. Nekem pedig csak egy szülőhazám van, a Bácska, s én ezen a mi sík vidékünkön érzem otthon magam. Tudom, vannak szép tájai az országnak, a világnak, amelyekre mindig is kíváncsi voltam, s például imádom a tengert is, de szülőhaza csak egy van, s abban a világ közepe a Zombor melletti Kupuszina. Őket, az itteni emberek életét, örökségét és munkásságát szeretve kutatni öröm, számomra nemes feladat. F. Cirkl Zsuzsa
Hány éves a Gyöngyösbokréta? Az idén (immár hatodszor) ismét Gombos a házigazda A Gyöngyosbokréta mozgalom atyja Paulini Béla újságíró volt, aki az anyaországban az 1920-as évek táján helységről helységre járva hozzákezdett a tánccsoportok megalakításához. A mozgalom szervezése, elnevezése és rendezése az ő nevéhez fűződik. Járva a vidéket toborozta, lelkesítette a falusi népet a táncra, hangoztatva: „a Gyöngyösbokréta mentette meg a magyar táncot.” 1931-1944 között Szent István ünnepi hetében Budapest közönsége minden évben vendégül látta a Göngyösbokrétát. Paulini sajnos nem sokáig élvezhette szorgalmas munkájának gyümölcsét. Tudomásom szerint amikor megjött a felszabadítónak nevezett hadsereg, visszavonult a Baj község mellett lévő szőlőjében épült házacskájába, ahol az idős napjait kívánta eltölteni. Egy napon aztán a katonaság betört a házába, őt összeverték, feleségét megbecstelenítették, s azzal távoztak, hogy még visszajönnek. Amikor erre sor került, látva az érkező katonákat, megitták az
előre elkészített gyorsan ölő mérget, a betolakodók már csak a neves házaspár
haláltusáját láthatták – mondta el egy beszélgetésünk alkalmával id. Bártol István, aki országos képviselő is volt. Bártol később Zomborban, a Krónicspalotában raboskodott, s hogy onnét élve került haza, azt a szomszédos szerb falu, Sztapár vezetőségének köszönhette, a két falu Doroszló és Sztapár több évtizedes szoros barátságából következtetve. Ez azonban egy másik történet. – Nálunk – mesélte Pista bácsi – a Gyöngyösbokréta mozgalom 1936-ban Gomboson kezdődött. A régi gombosi népi táncokat Tamaskó József (mé-
hészettel foglalkozva is nagy hírnévre tett szert, nevéről kaptárat neveztek el) gyűjtötte egybe és tanította be felesége, Anna és Dobsay András segítségével. Az első fellépésen a gombosiak mellett fellépett a doroszlói és a kupuszinai Gyöngyösbokréta. 1937-ben Doroszlón rendezték meg a szemlét. A mintegy 3500 főnyi közönség előtt fellépett a gombosi, a temerini, a vojlovicai, s nem utolsó sorban a doroszlói Gyöngyösbokréta együttese. Szervezésemben lovasbemutatót is tartottunk, és Király Imre főszereplésével a Juhászlegény, szegény juhászlegény című színdarabot is bemutatták. A következő fellépésre 1938-ban Csonoplyán került sor, minek utána abba maradt a szemlék megrendezése. – Jóval a II. világégés után, 1969-ben a gombosi Hecskó Endre kezdeményezésére, a doroszlói Tallósy János, a kupuszinai Sturcz József és a szilágyi Szűcs Antal, vagyis a Négyesfogat (ekkor indult útjára a fogat) főszervezői újraindították a Gyöngyösbokréta mozgalmat. Az első sikeres bemutatkozás után
1970-ben és 1971-ben újra Gombos vállalta a szervezést. Az elsőn négy, a második és a harmadik találkozón már hét-hét falu tánccsoportja ropta a táncot. A II. Találkozó esti műsorának keretében nótaestet is rendeztek. „Kiválóan sikerült a Gyöngyös-bokréták III. találkozója” főcímmel számolt be a Dunatáj, illetve a Magyar Szó olvasóinak e sorok írója. A szemlén megjelentek a kupuszinai, a temerini, a doroszlói, az oromi, az ómoravicai, a csákováci, a horgosi és a gombosi Gyöngyösbokréta együttesek. A szemle befejezése után tartott megbeszélésen, amelyen a tánc-
csoportok, illetve a rendezvényen résztvevő művelődési egyesületek képviselői mellett dr. Rehák László is jelen volt, Papp Ferencnek, a gombosi művelődési egyesület vezetőségi tagjának ja-
vaslatát helyeselve elhatározták, hogy a jövőben nem csak Gomboson tartják a szemlét. Abban is megállapodtak, hogy a Gyöngyösbokréta találkozókat szervező bizottság székhelye Gombos lesz. A találkozók színhelyéről – pályázat alapján – a koordinációs bizottság dönt, amelybe a Négyesfogat képviselői mellett be kell vonni az érdekelt művelődési egyesületek képviselőit is, valamint egy állandó tagot (a mindenkori, illetve az aktuális) tartományi Művelődési Közösségből. Ennek alapján 1972-től a szemle megkezdi vajdasági körútját, és minden évben más község a házigazda. Ezzel az írásommal nem szeretnék kerékkötőnek látszani, sőt, sokadmagammal örülök, hogy a Gyöngyösbokréta szerepeltetésével, vagyis hagyományunk ápolásával tudatjuk, hogy nemzetünk él, és élni akar e vidéken. Ami zavar (ám ez a lényegen nem változtat), hogy a Gomboson sorra kerülő 2013- as szemle a sajtóhírekkel ellentétben nem az 50, hanem a 47. , ugyanis 1936-tól 1938ig három, 1969-től 2013-ig 44 év telt ami, akárhogyan is számolom, 47 év. Dautbegovics Zoltán A fotókon doroszlói Gyöngyösbokrétások 1937-ben
6
2013. március 27., szerda
Százharminc év múzeumi gyűjtőmunka
A nagyheti Szentsír-állítás A húsvéti ünnepkör egyik meghatározó sarokköve a Krisztus halálával kapcsolatos misztériumjáték, amelynek bizonyos formái, illetve elemei máig megmaradtak vidékünkön. Gondoljunk csak a virágvasárnapi és nagypénteki passiójátékra, amelyet a jóhangú falusi férfiakból verbuvált alkalmi énekkar ad elő. Az archaikus népi imádságok is egy ilyen hajdani misztériumjáték maradványai. Ugyanide tartozik a liturgikus Szentsír-kitétel, Úrkoporsó-bemutatás, de annak díszítése, őrzése, látogatása már falvanként eltérő, és néhol identitásmeghatározó jelleget is ölt. A nyugat-bácskai magyar, sokác, bunyevác, vagy az egykori német falvakban különbözőképpen jelenítik meg a szentsírt, eltérő módon díszítik, és ugyancsak más-más módon őrzik. A Szentsír nem kötelezően látható része a hagyományos római katolikus templomok berendezésének. Legalábbis szinte az egész év folyamán nem. Ott lehet ugyan a templomban, s ittott látható is, bár szerep híján sokszor elrejtve, letakarva van a templomtérben, illetve nincs is ott. De a húsvéti ünnepkörben betöltött funkciója révén mégis megjelenik minden szentélyben, s olyankor különleges szereppel bír, a nagypénteki-nagyszombati liturgia részévé válik, kultusza pedig rendkívül változatos. Régmúlt időkben a húsvéti ünnepkör egyik jellegzetes eleme a Krisztus halálát bemutató dramatikus népszokás volt, amely a Megváltó halálát, Szűz Mária anyai fájdalmát, a fia keresését és Jézus dicsőséges feltámadását elevenítette fel. A misztériumjátékban a Szentsír körül történő események meghatározták a templombelső használati rendjét, a liturgia szokásos menetét. Az említett szertartásrendnek része, hogy az Oltáriszentség nagypénteken lekerül a templom főoltáráról, illetve a szentségházból Krisztus jelképes sírjához, s így ez a hely válik a templom központjává. Ezért is jelenik meg az imádás, a tisztelet, a kiemelt őrzés nagypéntek délutántól a nagy-
szombatesti feltámadási miséig ezen a helyen fokozottan. Ugyancsak ennek a misztériumjátéknak a hagyományőrzői lehetnek a Szentsírt őrző ún. krisztuskatonák, akik itt-ott napjainkig is jelen vannak templo-
mainkban. Ugyanis a megszentelt idő része a szentsír állítása, látogatása és őrzése. Az állítók a sekrestyés, néhol a pap is, és a templomot virágozó asszonyok. Az említett misztériumjáték kanonizált folytatása, illetve liturgikus párja a virágvasárnapi és a nagypénteki passiójáték is. A nyugat-bácskai falvak katolikus templomaiban kialakított Szentsír-ábrázolások eltérőek. Van templom, amelyben egész évben látható a Szentsír a ravatalon fekvő Krisztussal, másutt bizonyos oltárok alá, a koporsószarkofág alakú oltár talapzatába rejtik a szentsírt, és a nagyheti liturgiának megfelelően bontják ki. A Szentsír-ábrázolások megegyeznek abban, hogy a halva fekvő Jézust a ravatalon, mintegy a koporsóban ábrázolják, de úgy, hogy a feje, néhol a testének felső része látszik, illetve a testén csak az ágyékkendője maradt. A ravatal mellé legtöbb helyen a koporsó is oda kerül, fekete, vagy más, de gyászszínű lepellel letakarva, s azon fekszik Krisztus keresztje a korpusszal. A sírban fekvő Jézus ravatalán a helyi színek, a temetésnél szokásos helyi textíliák jelennek meg. Ugyancsak különböző módon virágozzák Krisztus jelképes sírját a hívők. Tavaszi időszakra eső ünnepről lévén szó, leginkább tavaszi virágokat visznek buzgó asszonyok a saját kiskertjükből: leginkább nárciszt, jácintot, tulipánt, gyöngyvirágot, bazsarózsát; de ide kerülnek az akkorra kinyíló cserepes amarilliszek az otthonokból, a virágkertészektől vágott kallavirág, gerbera, szegfű, de rozmaring- és barkaágak is díszítik a szentsírt, illetve az Úrkoporsó környékét. Ha a húsvét későre
esik, még rózsabimbókkal is díszítik a sírt. A gombosiak a Fájdalmas Szűzanya-oltár alatt kialakított sírbarlangban fekvő test egészét kidíszítik, eléje is, mögéje is helyeznek virágokat, valamint a sírhoz vezető lépcsőkön is látunk cserepes virágokat. Egyszóval a legszebb virágokkal igyekeznek széppé tenni a Szentsír környezetét. A virágozást a templomban egész évben tevékenykedő asszonyok végzik, csak ilyenkor többen jönnek össze, hogy a sok teendőt elláthassák. Azonban vannak olyan templomok is, ahol csak egy-két váza virág díszíti a szentsírt, néhány cserép frissen ültetett virág, illetve puritán módon még annyi sem. A Krisztus jelképes sírjának kialakítása és a kitett Úrkoporsó, rajta a feszület Jézus testével, Krisztus nagypénteki megfeszítése az egyház és a hívők mélységes gyászát váltja ki, s a jelenlevő Oltáriszentség fokozza ennek a helynek a jelentőségét. Így van ez a nyugat-bácskai római katolikusok templomaiban is, ahol a magyarok, sokácok, bunyevácok, németek őrzik még a Szentsírhoz kötődő vallási néphagyomány bizonyos elemeit. A Szentsírt, azaz a halva fekvő Jézuskát illik meglátogatnia mindenkinek, aki a faluban, a településen a hívőközösség tagja. Ilyenkor az Oltáriszentség kint van a Szentsírnál, mellette gyertyák égnek, hiszen a ravatal is ott van, s a tiszteletet tevők itt imádkoznak, majd a koporsóra helyezett korpuszon a vérző sebet megcsókolják vagy megsimogatják, s a mellette levő perselybe pénzt tesznek. A húsvéti szakrális időnek ebben a szakaszában hangos ájtatosságot nem végeznek a templomban. A harangok is némák, csak kereplőkkel hívják a hívőket a reggeli és az esti Úrangyalára, a déli harangszó hangját is ilyen eszköz kopogása váltja fel. A vallásos közösség gyászolja az Urat. Befejezésül elmondható, hogy a nyugat-bácskai katolikus templomok mindegyikében él még a hagyománya a nagyheti Szentsír-állításnak, Szentsírtiszteletnek, s a kultusz formái – bár különböző módon jelennek meg településenként –, azonban sok bennük az azonosság is. Silling István
A Városi Múzeum az idén ünnepli a muzeális tárgyi emlékek folyamatos gyűjtésének 130. évfordulóját. A kerek évfroduló kapcsán számos kiállítás és rendezvény keretében igyekeznek a szakemberek a nyilvánosság elé tárni a múzeumi raktárakban őr-
restaurálásról és konzerválásról szóló szakmai előadások kísérték. Holnap az 1919-től 1941ig városunkban tevékenykedő Sokol Egyesületet bemutató kiállítás nyílik, amelyhez tavaly kezdte az intézmény gyűjteni az anyagot. E helytörténeti idősza-
zött mintegy 40 ezer tárgyból álló gyűjtemény egy-egy részletét. Március elején ismét a Müncheni Iskola növendékeinek alkotásaiból került közszemlére nyolc olajfestmény, amelyeket belgrádi restaurátorok újítottak fel és konzerváltak, valamint kiállították az 1910-ben Zomborban szervezett Első Szerb Művészeti Kiállítás úgyszintén restaurált plakátját. A kiállítást a
ki tárlathoz a következő családok adományoztak kállítási tárgyakat: Mandić/Legetić, Vasiljević, Terzin, Beljanski, Komnenov, Plavšić, Virág, Jovin, Stričević, Kolundžija, Racić (Nikčević) és Zemljak, továbbá Belgrádból Saša Nedeljković és Jelena Jovanović, s nem utolsó sorban a Vajdasági Múzeum és az újvidéki Szerb Matica Galériája. fczs
Skerlecz Imre híres bezdáni cukrászmester húsvéti cukortojás-készítő gépe
– Egyszerűen megfőztük a cukrot, amelyhez aromát és színt adtunk. Mielőtt elkezdett volna barnulni kiöntöttük az asztalra, hagytuk egy kicsit hűlni, majd kezdtük forgatni és széthúzni, minek következtében selymesedett a cukor. Végül beraktuk a két rolni közé, és a gép „kidobta” a tojásokat – magyarázta Imre bácsi a fotón látható gép működését. OD
A zombori régi kálvária Csak az idősebbek emlékezhetnek a zombori Bezdáni úti régi kálváriára. A múlt század ötvenes éveiben lebontották mind a kápolnát, mind a felette elhelyezkedő, két oldalt lépcsőkön megközelíthető magaslati kálvária-teret a szobrokkal. Részben ennek a szakrális építménynek a helyén épült fel a Sloga bútorgyár, amelynek emléke mára szintúgy elhalványult, legfeljebb csak a tönkremenetele előtt ott dolgozók emlékeznek rá. fczs
7
2013. március 27., szerda
BEZDÁN
Emlékezés régi idők húsvétjára
Kiböjtölt ünnep
Horváth Erzsébet
Életével hirdette Krisztus üzenetét a falusi ember, így van ma is, de a múltbéli szokásvilág fölelevenítése szolgál a legtöbb tanulsággal, ahogy Doroszlón mondanák, a „régi öregek tudták, hogyan kell élni, kiböjtölni az ünnep bőségét“. Gellér Viktória és Horváth Erzsébet templomjáró, szorgos asszonyok. Nemcsak a házuk tája példás, hanem Isten háza, a templom szépítéséhez is hozzájárulnak díszítéssel, az oltárterítők rendbentartásával. – Kislánykori emlékem, hogy amikor a nagycsütörtök estétől hallgató harangok újból megszólaltak nagyszombaton, felkapták a család asszonyai a kisseprűt és felseperték a házban a sarkokat – mesélte Erzsi néni. – Babonaság, ami azt volt hivatott megelőzni, hogy féreg jöjjön a házhoz. – Harang helyett mi szólt? – A templomi liturgiához „kerepülőt“ használtak, nem csengettek, hanem megforgatták ezt a faszerszámot. – Ma az Önkéntes Tűzoltó Testület tagjai állnak felváltva őrséget a Szent Imre templomban felállított Krisztus-sírnál. Így volt ez régen is? – Igen, a templom csupasz, dísztelen volt a nagyböjti idő alatt, de a ravatal feldíszített és az önkéntes tűzoltók álltak díszőrséget – mondja Viktória néni. – Minden és mindenki feketébe burkolózott húsvétvasárnapig, amikorra el volt készítve a legszebb, a legcifrább viselet, öt, hat péntő, a konty fölé fehér kendő majd selyemkendő került. A férfiaknak kötelezően kalap és trikó helyett az ünnepi felöltő, a „jaksamici“. A hajadonok közül kikerülő Mária-lányok fehérben vonultak fel az ünnepi misén a
templom körüli menetben, nyolc, tíz Mária-zászlóval. Az oltárra szintén fehér slingelt terítők kerültek, amelyek ma is megvannak, legalább kétszáz évesek. – Van, ami nem változik, a bácskai ember mindig megadta módját az étkezésnek, különösen ünnepkor. Mi volt Doroszlón a húsvéti eledel? – Elmaradhatatlan a főtt sonka és a tojás, amelyet a sonka levében főztek, hogy ízesebb legyen. A főtt tojásokat meg is festettük, hagymahéjat használtunk, amely sötétbarna színt adott, a mintázáshoz növényeket, a lóherét vagy a pitypang levelét használtuk. Több háznál főztek báránypaprikást, ami Doroszlón hagyományos étek, vagy megsütötték a bárányhúst kemencében, fokhagymával, szalonnával megtűzdelve – magyarázza Erzsi
néni a húsvétvasárnap délutánnal folytatva. – A „kisnagylányok“ ekkor látogatták meg a rokonaikat, akiktől húsvéti ajándékot kaptak, a mézesbábosnál vásárolt mézesbabát, dióscukrot. Ezeket például a napjainkig cukrászattal foglalkozó Diósiéknál lehetett
megvásárolni. A fiúgyermekek másnap, húsvéthétfőn az „öntözés“ , vagyis locsolás alkalmával vehették át a kiérdemelt nyalánkságot, a mézeslovat. – Vasárnap este már szabad volt a tánc?
Gellér Viktória
– Nem, húsvéthétfőn kezdődött a kocsmai vigalom. Vasárnap színdarabot néztünk, ezen az estén volt az aktuális többfelvonásos bemutatója. Hajnalban aztán megindultak a legények, nyolc, tíz csoport is felfrissíteni a lányokat. A gazdák lovaskocsin, zeneszóval, a szegényebbek gyalogszerrel, mindnél vödör vagy üveg. Emlékszem – idézi vissza élményeit Gellér Viktória – , azokon a reggeleken édesanyám csak „egyhajra” fonta a hajamat, mivel úgyis csuromvizes lesz. Nem győztük osztogatni a cicc-, a mosóselyem kötényeket, a locsolólegények elé kötöttük fizetségül, mert jó előre felfrissítettek bennünket nyárra. Ha addig nem is tartott ki, de a húsvétmásnapi szentmisén még igen élénkek voltunk. Ezt az istentiszteletet azóta is a szentkúti kegytemplomban tartják. A Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhely épül, szépül körülötte viszont az üresen álló házak siralmas látványt nyújtanak ahhoz képest, ahogy a Szentkút utca festett az én időmben. Takaros kis házak voltak, nem gazdák lakták, de azon frissiben meszelték ki lakói erre az ünnepre. Szalad az idő, mégis mintha a doroszlóiak olykor meg tudnák állítani hagyománytiszteletükkel, amely emberibbé teszi a jelent. A gyermekek, szülők évente tojást festenek a DISZ ifjúsági szervezetnek és a KuckóGyermeksaroknak köszönhetően, és a templom is benépesül ezen az ünnepen, a fiatalemberek meglocsolják a leányokat, nem lovas-, hanem „traktorkocsin” keresik fel őket, de továbbra is doroszlói nótaszóval. Lennert Móger Tímea
Akkoriban annyira vallásos volt a nép, hogy a böjtben egyáltalán nem ettek húst. Mivel mindenkinek volt tehene, zsír helyett vajjal főztek. Amikor eljött a nagypéntek, nem halat ettünk, mint mostanság, hanem mákos tésztát meg krumplilevest. Ebéd után adtak a mákos tésztából a jószágnak is, hogy egészséges legyen. Nagyszombaton reggelire valami csekélységet fogyasztottak, utána megfőzték a sonkát és egy kis fonott kosárban pár piros tojással elvitték a feltámadási szentmisére a templomba. Mindenki kirakta a kosárkáját az oltár elé, hogy a pap megszentelje – emlékezik vissza a régi idők húsvétjaira a bezdáni Mazák Júlianna. – Úgy kezdődött a feltámadás ünneplése, hogy az emberek kimentek az utcára, a templomtól elmentek az egészségházig, vitték a lobogókat, meg pár fiatal a vállán vitte a Szűzanyát. Néhány házban készítettek oltárt, útközben ott megálltak imádkozni, utána mentek a templomba, ahol kezdődött a szentmise. Az oltár háta mögött az egyik
oldalon álltak az iparosok, a másik oldalon pedig a mezőgazdák tartották a lobogókat. Akik a családból nem vettek részt a feltámadáson, azoknak otthon felfordították a tányérjukat, és nem kaptak vacsorát. Húsvét napján nem főztek semmit, csak a kemencében tüzeltek, és sonkát fogyasztottak, utána pedig volt rétes és vanília-koszorú. Étkezés után az asztalon maradt morzsát összeszedték és elrakták, mert úgy tartották, ha beteg a jószág, ebből a morzsából kell neki adni. Az ajándékokat az udvarban kellett megkeresni. Volt a fűben is, de mindenfelé szétrakták, a gyerekek pedig megkeresték. Húsvét hétfőn a fiúk zenével mentek a lányokhoz, vittek szódás üvegeket és azzal locsoltak bennünket. Ha olyan házhoz mentek, amelynek lakóit jobban ismerték, vagy ahol a fiú udvarolt, ott volt, hogy megkérdezték, foghatnak-e egy csirkét az udvarból, és ha engedélyt kaptak, a locsolás végén a fiúk elvittek egy csirkét, és azt megfőzték – idézte fel Mazák Júlianna. OD
Doroszlói báránypaprikás Idősb. Dékány József az – A doroszlói lakodalmak elötvenes évek, vagyis gyerekmaradhatatlan fogása. Többször kora óta hódol a főzés szenfőztem háromszáz személyre vedélyének, ami a doroszlói is. Nagy felelősség, csak a saját férfiembernél a jó paprikás, a ízlésére támaszkodhat az ember, bográcsos elkészítésének tuhisz kóstoló számtalan akad fődományát jelenti elsősorban. zés közben, kinek a só, kinek a Józsi bácsi itthon és külföldön paprika hiányzik belőle, de mégis is rendszeresen főz halat, csircsak a saját érzékelésemre és takét, üszőt, pasztalatombárányt, ra hagyatbabot. Állíkozhatok. tása szerint – Titok egészséges a doroszlói ízlelőszerbáránypapvek szükrikás receptségeltetnek je? a fűszere– Igyezéshez,és keztem toa legfontovábbadni, a sabb alapfiam és az anyag a unokáim is doroszlói értői. Nem víz. titok – nevet – A –, ha a fortéhetvenes lyát keressük, Gellér Ágnes fotója években egyetlen van, Németországban éltem, és száma már említett doroszlói víz. Az talanszor próbálkoztam ott elalaprecept szerinti hozzávalók: érni az itthoni húsleves vagy 30 kg húshoz 4 és fél kg vöröspaprikás ízminőségét, mondhahagyma, fél kg só, 60 dkg papritom, hogy nem sikerült. Itthonka, mindezt a víz ne lepje el teljeról vittem hozzá az ivóvizet, sen, vagyis ha szopós bárányból azzal érhettem el a tökéletes főzünk, akkor kevesebb, ha tokízhatást – mesélte Józsi bácsi. juh akkor több víz szükséges, eh- Legjellegzetesebb doroszhez aztán fél liter paradicsomot lói helyi ételkülönlegesség a vagy bort öntünk – tudtuk meg báránypaprikás. Mit kell róla Dékány József főzőmestertől. tudni? L.M.T.
8
2013. március 27., szerda
BEZDÁN KAJAK
Új elnök a klub élén A környezetvédelmi szempontok felméréséről szóló törvény 29. pontja alapján (SzK 135/04 és 36/09 sz. Hivatalos Közlönye) a Városi Közigazgatási Hivatal Kommunálisügyi Osztálya ÉRTESÍTÉST adott ki arról, hogy a Városi Közigazgatási Hivatal Kommunálisügyi Osztálya 2013. III. 19-én 501-20/2013-V szám alatt bejegyzett határozata értelmében a doroszlói Fehér Ferenc utca 2. szám alatti Mosztonga kft. projektumhordozó Hízósertés tartására és malacoztatásra alkalmas gazdasági létesítmény építése kapcsán, aminek a megvalósítását Doroszlón, a doroszlói kataszteri község 29. számú kataszteri telkén, a Herceg János utca 122-es szám alatt tervezik, nincs szükség létkörnyezeti hatásértékelési felmérésre. A nyilvánosság számára lehetséges: – betekinteni a fenti határozat meghozatalához alapul szolgáló, a kérelmező által benyújtott dokumentációba Zombor Város Közigazgatási Hivatala Kommunálisügyi Osztályának 143-as számú irodájában, munkanapon 8 és 12 óra között; – panaszt tenni a fenti határozat ellen e szerv közvetítésével a Tartományi Urbanisztikai, Építészeti és Környezetvédelmi Titkárságnál Újvidéken, a tömegtájékoztatási eszközökben közzétett értesítés megjelenésétől számított 15 napon belül. CONSILIUM MAGÁNPOLIKLINIKA Az 1995-ben alapított CONSILIUM magánklinika mottója: szakszerűség, hivatástisztelet, páciensbarát magatartás, diszkréció. A CONSILIUM magánklinika a következő gyógykezelési területen áll a rendelkezésére: SEBÉSZET: érrendszeri vizsgálat (artériás és vénás megbetegedések, vénafekély), korai emlőrák-diagnózis, vastagbél-megbetegedés kezelése (korai daganatkórisme, végbéltükrözés, visszeres betegségek gyógyítása korszerű eljárással), sebészeti beavatkozás helyi érzéktelenítéssel, szakvéleményezés… Gyerekortopédikus vizsgálat (csipő-ultrahangvizsgálat, lábfejés gerincdeformáció kezelése). NŐGYÓGYÁSZAT: ultrahangos nőgyógyászati vizsgálat és várandós kismamák USG-vizsgálata, anyaméhnyak-, hüvely- és vulvarák korai felfedezése, papanicolau, terhesség-diagnózis és –megtartás, fogamzásgátlás, kondilom eltávolítása radiofrekvenció-elektronikus sebészkéssel, anyaméhnyak radiofrekvenciós kezelése, polipektomija, anyaméhspirál elhelyezése.
Az idei évben új elnököt neveztek ki a bezdáni Kajak klub élére. Drobina Józseftől Kiss István-Tibi vette át az elnöki pozíciót. Józsefet a hosszú évek során kitartó munkájáért a klub örökös tiszteletbeli elnökévé választották. A klubnak megközelítőleg harminc aktív versenyzője van, és tizenöt ifjonc jár kajakiskolába. – Hány éves kortól jelentkezhetnek a kajakiskolába? – kérdeztük Horvat Panda Antóniát, a klub edzőjét, a tavalyi nyári olimpia részvevőjét. – Mondhatni, aki megtanul úszni, az máris kezdhet kajakozni. Minden évben, amikor vége a tanévnek, beindul a kajakiskola. Hat hetet tart a kurzus, és a végén aki úgy dönt, hogy folytatja, az a legfiatalabb csoportunkba kerül, majd a fejlődésétől függően kerül feljebb a ranglétrán. – Milyen sűrűn tartanak edzéseket? – A kis csoportnak heti öt edzése van, a csütörtök és a vasárnap pihenőnap. A nagyok már négyszer vagy ötször edzenek naponta, és ők télen is vízre szállnak. – Csak a csatornán edzenek, vagy a Dunán is? – A Dunán is szoktunk edzeni, de a kicsiket még nem merem kivinni. Csak azután mehetnek a folyóra, amikor úgy látom, hogy biztonsá-
Rómában futottak a Somaraton versenyzői Március 17-én Rómában megrendezték a 19-ik Acea maratont. Ez az esemény a legnagyobb európai maratonok közé tartozik, szinte a világ minden pontjáról érkeztek versenyzők. A legnehezebb távot, a 42,195 kilométert 10 710-en futották le. A táv győztese Negari Getachew Terfa, aki Etiópiából érkezett, és 2:07:53-as idővel zárt.
UROLÓGIA: vese-, húgyhólyag- és húgyvezeték-, valamint dülmirigymegbetegedések felfedezése és gyógyítása, férfi meddőség és impotencia gyógyítása, urológiai utrahangvizsgálat, sejtszkópia, húgykatéter elhelyezése és cseréje.
BŐRBETEGSÉGEK ÉS NEMI BETEGSÉGEK RADIOLÓGIA: 1. Ultrasonográfia: altest és medencecsont, nyak és pajzsmirigy, emlő, puhasejtek, csuklók, alsótesti, nyak- és kézvéredények colorduplexvizsgálata. 2. Mágneses rezonancia (PHILIPS 1,0 Tesla készülék): agyvelő, agyi véredények (agyvérzés korai felfedezése), nyakerek, gerincoszlop és gerincvelő, mellkas, potroh (máj, epehólyag, MR holangiografia, hasnyálmirigy, vese, mellékvese, alsótesti véredények, alsótesti daganatok…), medencetájék (húgyhólyag, prosztata, anyaméh, petevezeték, végbél…), csuklók, puhasejtek. 3. RTG-kabinet(távvezérlésű PHILIPS készülék): valamennyi konvencionális vizsgálat (csontváz, tüdő, gyomor, vastagbél, urográfia…). 4. Mamográfia: daganat korai felfedezését szolgáló mellszűrés. ÚJ SZOLGÁLTATÁS: REUMATOLÓGIAI SZAKVIZSGÁLAT ÚJVIDÉKI REUMATOLÓGUS SZAKORVOS RÉSZÉRŐL. CONSILIUM MAGÁNPOLIKLINIKA Zombor, Karađorđe utca 40. +381 25 424 877; 434 342; 434 344 e-mail:
[email protected] www.consilium.co.rs Alapító: Magyar Polgári Kaszinó – Zombor • Kiadó: Dunatáj Lapkiadó-intézmény • Igazgatóbizottság: Rezicska Károly (elnök), Karcher Erzsébet, Elvegyi Ákos, Szlákó József, Jankovich Jenő • Megbízott igazgató, fő- és felelős szerkesztő: Fridrik Zsuzsanna • Szerkesztőség: 25000 Zombor, Szent György tér 1/I • Telefon/fax: 412-035 • Weblapunk címe: www.dunatajlap.rs • E-mail:
[email protected] • Folyószámla: 165-7038-77 kod: Hypo Alpe-Adria Bank A.D. Beograd Filijala Sombor • Nyomda: ART Studio, Zombor, Sterija utca 5a • Terjesztők: Press International Újvidék • A Dunatáj első száma 1970. február 4-én jelent meg. Megszűnt 1993-ban, újraindult 1999. március 17-én.
Eduárd az olimpiai reménységek versenyére készült, kieveztünk a Dunáig, majd átvittük a kajakokat a homokoson, utána leeveztünk a Darázsi fokig, ott ebédeltünk, és vis�szafelé megtettük ugyanezt az utat. – Van kitartás a fiatalokban? – Nagy reményt látok bennük, csak sajnos amint elindulnak középiskolába, bekövetkezik egy törés, mert ha nem tudják elviselni a buszozást, meg még a napi két edzést, akkor kiesnek az egészből. Ehhez a sportághoz hatalmas kitartás szükséges. – Hozott plusz anyagi támoga-
tást a klub számára a tény, hogy több olimpiai részvevőt is adott az országnak? – Szomorú, de az eredmények nem befolyásolták a klub támogatottságát. Régebben hetente jártak a gyerekek versenyekre, most már csak havonta egyszer ha sikerül eljutni valahová. A benzinköltségeket a klub még valahogy képes állni, de járművekre is szükség van, amit a szülők vagy ismerősök segítségével biztosítunk. Egy személygépkocsi sajnos csak két kajakot tud szállítani. – Mikor lesz a következő verseny? – Az első verseny, a maratoni országos bajnokság Apatinban lesz, ezen a kicsik még nem indulnak, mert nagyon hideg van. Ezután Bezdánban április 13-án tartunk versenyt minden kategória számára. – Mik a személyes tervei az aktív kajakkal a jövőre nézve? – Az utolsó két év, amikor az olimpiára készültünk, nagyon nehéz volt, sérülések is hátráltattak bennünket, rengeteget utaztunk és edzettünk. A következő válogatóra már nem készülök, az olimpiával bezárólag hosszabb szünetre vonultam, és majd meglátom, folytatom-e az aktív evezést , de természetesen az edzőséget továbbra is vállalom. Oberajter Dávid
FUTÁS
BELGYÓGYÁSZAT: endikronológiai betegségek és cukorbaj felfedezése és gyógykezelése, pajzsmirigy-ultrahangvizsgálat, túlsúlyosság kezelése, magas vérnyomás kezelése és szívgyógyászat, EKG-vizsgálat, szív-ultrahangvizsgálat, EKG-holterellenőrzés, vérnyomás-holterellenőrzés, teherbírás-vizsgálat, vértani diagnózis és kezelés.
IDEGGYÓGYÁSZT: ideggyógyászati betegségek felfedezése, agyvérzésprevenció, gerincoszlop- és gerincvelő-megbetegedések kezelése… pszichiátriai megbetegedések felfedezése és kezelése.
gosan meg tudják ülni a hajót. Tavaly, mivel Hám Zoltán és Lovász
Major Josip
E tekintélyes versenyen a zombori Somaraton versenyzői is indultak. Major Josip 3 óra 12 perc és 58 másodperc, mig Miloš Kesić 3 óra 40 perc 13 másodperc alatt futotta le a maratoni távot. A sikeresen lefutott rangos verseny többletmotivációt adhat a zombori maratonistáknak a további kiváló eredmények eléréséhez. OD
VÍZILABDA
Vajdasági vízilabda bajnokság Március 16-án és 17-én Szabadkán rendezték meg a vajdasági vízilabda bajnokságot a tizenöt éves korcsoport számára. A B csoportban a zombori Polet, a szabadkai Prozivka és az újvidéki Vojvodina 1 és Vojvodina 2 szerepelt. Az első körben a Polet-Vojvodina 2 3:4,a második körben a Polet-Spartak-Prozivka 5:10, míg a harmadik körben a Vojvodina 1-Polet meccs 16:0-ás eredménnyel zárult. A Saša Balaša vezette Polet színeiben Petar Balaša, Boris Kiš, Milan Baštinac, Ostoja Stamenković, Dušan Nastasić, Stefan Marković, Nikola Mastilović, Bogdan Bordjoški, Lazar Kucurski, Dimitrije Joka, Milan Jovanić, Nebojša Jerković és Milan Milovanov szerepelt. OD
BEZDÁN SAKK
Régi sakkozók nyomában Bezdánnak több remek sakkozója is volt az elmúlt idők során. Lapunknak Sipos Imre visszavonult sakkozó, a falu klubjának egykori elnöke mesélt emlékeiről. – Mikor kezdett érdeklődni a sakkozás iránt? – kérdeztük. – Tizenkét éves koromban kezdtem sakkozni, akkor még Szentlászlón éltem, ahol bajnok is voltam. Amikor munkába álltam, abbahagytam, hosszú éveken keresztül hajóztam, de nyugdíjba menetelem után, 1986-ban Bezdánban ismét visszatértem a táblához. – Milyenek voltak a körülmények akkoriban?
– Sajnos, úgy kellett bekéredszkednünk valahova, hogy sakkozhassunk, mivel támogatóink nem voltak. Sokáig játszottunk az egykori Gidrány kocsmában, azután a helyi közösség egyik termében és még sok más helyen. Utazásainkat a saját zsebünkből fizettük. – Hány tagja volt a klubnak? – 1988-ban huszonhatan voltunk, de ez a létszám az évek során többnyire csökkent. Sok fiatal játékosunk is volt, de kevesen maradtak aktív tagok, mivel nem voltak elég kitartóak és megunták, aztán nem jöttek többet. Ahhoz, hogy komolyabb eredményeket lehessen elérni sok tapasztalat és
türelem kell. A klubnak volt egy vak játékosa is, Mile Juras, aki több versenyünkön remek eredményt ért el. – Manapság szokott még játszani? – Most már csak sakkelmélettel foglalkozom. A bajnokságokon lejátszott mérkőzéseket elemzem és a megoldási problémákat fejtegetem, amit később megosztunk egymás közt a kollégákkal. Emellett rájöttem bizonyos érdekességekre is, például arra, hogy a sakktábla használható számológépként is, ugyanis a matematika és a sakk igencsak összefügg – hallottuk Sipos Imrétől. Oberajter Dávid
