Üzleti szerződések Szerződéskötési útmutató

Üzleti szerződések Szerződéskötési útmutató

Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Budapest, Váci út 91. Telefon: 273-2090 Fax: 468-2917

Üzleti szerződések Szerző: Dr. Boóc Ádám. Dr. Sándor István Szerkesztő: György Orsolya ©Fórum Média Kiadó Kft.

Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. Felelős kiadó: Sárközy Ágnes, ügyvezető E-mail: [email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai előkészítés: Fórum Média Kiadó Kft. Nyomdai kivitelezés: M.C. Direct Kft. Felelős vezető: Orbán Csaba, ügyvezető igazgató ISBN 978-963-9482-64-7 Minden jog fenntartva! A Kiadó mindent megtett annak érdekében, hogy a műben közölt információk a megjelenés időpontjában korrektek és aktuálisak legyenek, de az esetleges tévedésekből adódó következményekért felelősséget nem vállal

Üzleti szerződések Szerkeszthető iratminták listája

Üzleti szerződések – szerkeszthető iratminták listája Az iratminták a CD-n és az online felületen egyaránt megtalálhatóak. 1.          

Tulajdonátruházó szerződések Adásvételi szerződés ingatlan tulajdonjog fenntartással Adásvételi szerződés ingó tulajdonjog fenntartással Adásvételi szerződés ingó visszavásárlási jog alapításával Ajándékozási szerződés Csereszerződés Elővásárlási jog alapítása Fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvétele Ingatlan ajándékozási szerződés Saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés Szerződés vételi / eladási jog alapítására

2.        

Vállalkozási típusú szerződések Fuvarozási szerződés Kivitelezési szerződés Közszolgáltatási szerződés Kutatási szerződés Mezőgazdasági vállalkozási szerződés Tervezési szerződés Utazási szerződés Vállalkozási szerződés

3.         

Megbízási típusú szerződések Belföldi és nemzetközi közúti szállítmányozási szerződés és melléklet Bizalmi vagyonkezelési szerződés Bizományi szerződés (pl.: reklámfelület értékesítési szerződés bizományosi formában) Eladási bizományi szerződés Közvetítői szerződés Megbízási szerződés (pl.: kereskedelmi képviselet ellátására egy cég részéről) Tartós közvetítői szerződés Tartós megbízási szerződés Vételi bizományosi szerződés

4.    

Használati szerződések Bérleti szerződés Haszonbérleti szerződés Haszonkölcsön-szerződés Lakásbérleti szerződés

5.    

Letéti szerződések Gyűjtő letéti szerződés Letéti szerződés Rendhagyó letéti szerződés Szállodai letéti szerződés

Üzleti szerződések Szerkeszthető iratminták listája

6. Forgalmazási és a jogbérleti (franchise) szerződés  Forgalmazási szerződés  Jogbérleti (franchise) szerződés 7.      

Hitel- és a számlaszerződések Betétszerződés Faktoring szerződés Fizetésiszámla-szerződés Hitelszerződés Kölcsönszerződés Pénzügyi lízingszerződés

8. Biztosítéki szerződések  Garanciavállaló nyilatkozat  Kezességi szerződés 9.   

Biztosítási szerződések Életbiztosítási szerződés Felelősségbiztosítási szerződés Közlekedési balesetbiztosítási szerződés

10. Tartási és az életjáradéki szerződés  Életjáradéki szerződés  Tartási szerződés 11. Polgári jogi társasági szerződés 12.      

Engedményezés, jogátruházás, tartozásátvállalás és szerződésátruházás Engedményezési szerződés Jogátruházás Megállapodás szerződés átruházásáról Szétválási okirat Tartozásátvállalási szerződés Teljesítésátvállalási szerződés

13.    

Egyéb szerződések Együttműködési megállapodás Felhasználási szerződés Kereskedelmi ügynöki szerződés Konzorciumi megállapodás


Tartalomjegyzék

1 A Ptk. módosult és új szerződéstípusai 1.1 Tulajdonjog átruházására irányuló szerződések 1.2 A vállalkozási típusú szerződések 1.3 A megbízási típusú szerződések 1.4 A használati szerződések 1.5 A letéti szerződések 1.6 Forgalmazási és jogbérleti (franchise) szerződés 1.7 A hitel- és számlaszerződések 1.8 A biztosítéki szerződések 1.9 A biztosítási szerződések 1.10 A tartási és az életjáradéki szerződés 1.11 A polgári jogi társasági szerződés 1.12 A fuvarozási szerződés 1.12.1 A fuvarozási szerződés fogalma 1.12.2 A fuvarozási szerződés főbb szabályai a Polgári Törvénykönyvben 1.12.3 A fuvarozási szerződéssel összefüggő egyéb lényeges jogszabályok 1.12.4 A fuvarozó felelőssége a fuvarozási szerződés alapján 1.12.5 Az EKAER rendszerének bemutatása 1.12.6 A közúti árutovábbítási szerződésekről szóló Korm. rendelet (KÁSZ) 1.13 Szállítmányozási szerződések sajátosságai 1.13.1 A szállítmányozási szerződés főbb tartalmi és formai elemei, követelményei 2

A szerződéskötési kötelezettség szabályozása

3

Szerződéskötés versenyeztetési eljárással

4 Hogyan kössünk szerződést ÁSZF-fel? Melyek a tisztességtelen Szerződési Feltételek? 4.1 Az Általános Szerződési Feltételek 4.2 A tisztességtelen szerződéses kikötés 4.3 Közérdekű keresetindítási jog 5 5.1 5.2

Melyek az elektronikus szerződéskötés szabályai? Az elektronikus úton kötött szerződések szabályai Speciális rendelkezések a távollévők közötti szerződésekre

6

Új lehetőség: a szerződési pozíció átruházása


7 Szerződéses biztosíték: foglaló, kötbér, garancia, jogvesztés kikötése, zálogjog, óvadék, kezesség 7.1 A zálogjog 2016-tól érvényes szabályai 7.1.1 A zálogjog létrejötte és ahhoz kapcsolódó szabályok 7.1.2 A zálogjoggal biztosított követelés 7.1.3 A zálogjog tárgya 7.1.4 A felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílása előtt 7.1.5 A hitelbiztosítéki nyilvántartás 7.1.6 A zálogjogok rangsora 7.1.7 A zálogjog érvényesítése 7.1.8 A zálogjog megszűnése 8 Felmondás, elállás, bíróság általi megszüntetés 9

Szerződés megszüntetése közös megegyezéssel

10

Az elévülés változásának gyakorlati következményei

11

Előszerződés új szabályai. Tartozáselismerés


1.

1

A Ptk. módosult és új szerződéstípusai

A Ptk. számos új szerződéstípust vezetett be, ezen túlmenően egyes szerződések elnevezését, míg más szerződések egyes konkrét szabályait módosította. Általános tendencia valamennyi szerződéstípus esetében, hogy azokat a szabályokat, amelyek alkalmasak voltak az absztrakcióra, azokat a jogalkotó a kötelmi jog általános részébe helyezte át. A kötelmi jogban szereplő egyes szerződések rendszerezését tekintve a szerződésekben szereplő főszolgáltatások alapján kerültek csoportosításra. Az egyes szerződésekben szereplő főszolgáltatások jellegét az alábbi csoportokba lehet osztani:

A kötelmi jog általános része


1.1 - 1

1/1 Tulajdonjog átruházására irányuló szerződések

A tulajdonjog átruházására irányuló szerződések körében továbbra is az adásvételi szerződés szabályai tekintendők általános szabályoknak, míg az adásvétel különös nemei, altípusai tekintetében a Ptk. speciális szabályai kerültek elhelyezésre. Az adásvételi szerződés esetében a Ptk.-ban egyértelműsítésre került, hogy annak tárgya nem csak dolog, hanem jog vagy követelés is lehet. A bírósági gyakorlat

Adásvételi szerződés

töretlen abban a kérdéskörben, hogy az adásvételi szerződés nem érvénytelen attól, hogy az eladó a szerződés megkötésének időpontjában még nem tulajdonosa az adásvétel közvetett tárgyát képező dolognak. Ilyen esetben sem lehetetlen szolgáltatásra irányul a szerződés és jogszabályba sem ütközik, hiszen az eladó a szerződés szerinti teljesítés időpontjáig megszerezheti az adásvétel közvetett tárgyát képező dolog tulajdonjogát. Amennyiben erre mégsem kerül sor, úgy az eladó szerződésszegést követ el. Természetesen olyan esetekben, amikor az adásvételi szerződés közvetett tárgyát képező dolog tulajdonjogának átruházása eleve kizárt (pl. forgalomképtelen vagy elidegenítési és terhelési tilalom alatt álló dolog), úgy a jogszabályba ütközés, illetve a lehetetlen szolgáltatás miatt semmisnek minősítendő az adásvételi szerződés. Az eladónak lehetősége van arra, hogy a tulajdonjogát a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartsa. Ingatlan esetében a tulajdonjog-fenntartást az ingatlan-nyilvántartásba fel kell jegyeztetni, míg ingó esetében a hitelbiztosíték vagy egyéb közhiteles nyilvántartásba bejegyeztetni. Az eladót védi a tulajdonjog fenntartása, mivel ezáltal a vevő nem rendelkezhet a dologról mindaddig, míg a teljes vételárat meg nem fizeti. Ebből eredően a vevő szerződésszegése

esetén

az

eladónak

lehetősége

van

az

eredeti

állapot

helyreállítására, azt nem hiúsíthatja meg harmadik személy azáltal, hogy a dologra nézve jogosultságot szerezzen. Ez alól kivételt képez a nyilvántartásba vétel elmulasztása. A nyilvántartásba vétel elmaradása esetén ugyanis a vevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző személy tulajdonjogot szerez, illetve a vevő által harmadik személy javára alapított zálogjog is létrejön. Ugyanakkor ha a

Tulajdonjog fenntartás


1.1 - 2

tulajdonjog-fenntartás hatálya alatt az eladó harmadik személyre ruházza át a dolog tulajdonjogát, ilyen esetben szerződésszegést követ el, vagyis az eladó kártérítési követelést támaszthat vele szemben. A tulajdonjog-fenntartással történő adásvételi szerződés megkötése esetén a dolognak a vevő birtokába történő átadásával a dolog használatának, hasznainak szedési joga a vevőre száll át, egyúttal a vevő köteles a dolog használatával kapcsolatos költségek viselésére is. Ingatlan adásvétele esetén a tulajdonjog-fenntartás hatálya alatt a vevő által birtokba vett dologgal kapcsolatos terhek és a kárveszély is a vevőre száll át. Az eladó tulajdonjog-fenntartásra vonatkozó kikötése tehát függetlenül a szerződés alakiságainak egyéb érvényességi kellékeitől, csak írásban érvényes. Fontos kiemelni, hogy a tulajdonjog-fenntartás a teljes vételár kifizetése utáni időre nem tartható fenn. Egyedi szabályozás irányadó a fogyasztói adásvételre a kárveszély átszállása és az eladói késedelem vonatkozásában. A kárveszély átszállása vagy a vevő, illetve az

Fogyasztói adásvétel

általa kijelölt harmadik személy birtokbavételével, vagy a fuvarozónak történő átadással száll át, ez utóbbi esetben azonban csak akkor, ha a fuvarozót a vevő bízta meg, és azt nem az eladó ajánlotta. A fogyasztói szerződés esetén az eladó a szerződés megkötését követően késedelem nélkül, de legkésőbb harminc napon belül köteles az adásvétel tárgyát a vevő rendelkezésére bocsátani. Az adásvétel különös nemei között került szabályozásra az elővásárlási jog, a visszavásárlási jog, a vételi jog és az eladási jog, a részletvétel, a megtekintésre vétel,

Adásvétel különös nemei

a próbára vétel és a minta szerinti vétel. A visszavásárlási és a vételi jog vonatkozásában nincs időbeli korlátja az ilyen jog alapításának. Az eladási jog a vételi jog mintájára, mintegy annak inverzeként került szabályozásra, ilyen jog alapítása esetén az eladó részére alapítva hatalmasságot arra, hogy az előre meghatározott időtartamon belül, az előre meghatározott áron jogosult egyoldalú nyilatkozattal az eladó létrehozni az adásvételi szerződést a vevővel. A Ptk. egyértelműen tiltja a fiduciárius célú adásvétel vagy vételi jog kikötését. Az adásvételi szerződés altípusai közül a szállítási szerződés és a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés átnevezésére és egyúttal szabályainak módosítására is sor került, míg a közüzemi szerződés – szintén új néven – a vállalkozási szerződés altípusaként szerepel a Ptk.-ban. A szállítási szerződést a fajta és mennyiség szerint

Fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős vétele


1.1 - 3

meghatározott dolog határidős vétele váltotta fel. A határidős adásvételi szerződés esetében a szerződés megkötésekor az eladó még nem feltétlenül rendelkezésére álló dolog tulajdonjogának átruházására vállal kötelezettséget. A felek ezért a teljesítés vonatkozásában megállapodhatnak abban, hogy a dolog minőségét, a minőség és mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és mennyiségi kifogásolás rendjét szabványhoz, műszaki feltételhez vagy más előíráshoz, esetleg szokványhoz, mintaszabályzathoz, mintához, részletes leíráshoz kötik. A határidős adásvételi szerződés esetén a felek meghatározhatják, hogy milyen mértékű mennyiségi eltérést fogadnak el még szerződésnek megfelelőnek. Értelemszerűen ilyen esetben az ár is igazodik a ténylegesen teljesített mennyiséghez. Amennyiben a felek által kikötött legkisebb mennyiséget sem éri el az eladó által átadott dolog, úgy a felek által eredetileg meghatározott mennyiséget kell figyelembe venni a szerződésszegés jogkövetkezményeinek alkalmazásakor. A vevő a szerződéstől bármikor indokolás nélkül elállhat, azonban ilyen eseten köteles megtéríteni az eladónak ezáltal okozott károkat. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződést a saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés váltotta fel. E szerződés alapján az eladó (termelő) meghatározott mennyiségű maga termelte terményt, terméket vagy saját nevelésű, illetve hízlalású állatot köteles kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába és a tulajdonába adni, a vevő pedig köteles azt átvenni és ellenértéket fizetni.

Ennek

megfelelően

tárgyát

tekintve

ez

a

szerződés

irányulhat

növénytermelésre vagy állatnevelésre, hízlalásra is. A felek a szerződéses mennyiséget meghatározhatják a mezőgazdasági termék sajátosságának megfelelő mértékegységben

vagy

meghatározott

terület

teljes

termésében,

illetőleg

meghatározott állat teljes hozamában vagy ezek hányadában. A minőséget, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra vagy más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással vagy szabatos leírással. A szolgáltatás tárgyának sajátosságából eredően az eladó jogosult a szerződésben kikötött határidő előtt is teljesíteni, amennyiben az átvételhez az eladó számára megfelelő felkészülési időt biztosít. Szintén a szerződés sajátossága, hogy a felek előzetes megállapodása hiányában is jogosult az eladó tíz százalékkal kevesebbet teljesíteni

az

előre

kikötött

mennyiségnél.

Saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés


Ezek mellett külön nevesítése került a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés. A maga termelte mezőgazdasági termény, termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat adásvételére kötött szerződés esetében lehetőség van arra, hogy a vevő a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújtson az eladó számára, valamint ezzel kapcsolatban tájékoztatást adjon. A vevő által elszámolásra vagy előlegként adott szolgáltatások visszafizetését

1.1 - 4

A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés

az eladó nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy azok a termelés eredményéből nem fedezhetők. A csereszerződés változatlan szabályok mellett a tulajdonjog átruházására irányuló szerződés körében maradt. Az ajándékozási szerződés – lényeges módosítás nélkül – került ide áthelyezésre.

Csereszerződés

Ajándékozási szerződés

1.2 – 1


1.2 A vállalkozási típusú szerződések

A vállalkozási típusú szerződések általános szabályai bővültek, elsősorban a korábbi építési szerződés egyes szabályainak, pl. többletmunka, pótmunka szabályainak itt történő elhelyezésével. A vállalkozási szerződés kapcsán sokszor problematikus elállási jog mellett a Ptk. lehetővé teszi a vállalkozási szerződés felmondását olyan

Vállalkozási típusú szerződések általános szabályai

esetben, ha a vállalkozó a tejesítést még nem kezdte meg. Emellett külön szabályozást kapott az ingyenes vállalkozási szerződés, amely alapján a megrendelő díjfizetésre nem, de a vállalkozó költségeinek megtérítésére viszont köteles. A vállalkozási típusú szerződéseknél más szerződésektől való elhatárolása szempontjából a központi elemet az eredménykötelem jelenti. Ebből a szempontból a kutatási szerződés továbbra is „kétlaki” szerepet kapott, mivel a felek megállapodhatnak abban is, hogy a kutatás eredménytelensége esetén is jár a díjazás a kutató részére, és ebben az esetben a megbízási szerződés szabályai lesznek irányadók a felek jogviszonyára. A vállalkozási szerződés altípusai a következők: tervezési szerződés, kivitelezési szerződés (a korábbi építési és a szerelési szerződés szabályainak összevonásával), a kutatási szerződés, az utazási szerződés [amelynek részletszabályait továbbra is a 281/2008. (XI. 28.) számú Kormányrendelet tartalmazza], a mezőgazdasági vállalkozási szerződés, a közszolgáltatási szerződés (a korábbi közüzemi szerződés helyett), és a fuvarozási szerződés. Ez utóbbi esetében a jogalkotó bevezette az ún. inconnex zálogjog lehetőségét, amely alapján a fuvarozót a megrendelővel szemben fennálló valamennyi fuvarozási szerződéses jogviszonyából származó lejárt és nem vitatott díjigénye tekintetében törvényes zálogjog illeti meg.

Vállalkozási szerződés altípusai


1.3 - 1

1.3 A megbízási típusú szerződések

A megbízási típusú szerződések annyiban megegyeznek a vállalkozási típusúakkal, hogy mindkét esetben tevékenység végzésében áll a szerződésben szereplő egyik fél (vállalkozó, megbízott) kötelezettsége. Elhatárolási szempont a két szerződéstípus között, hogy a vállalkozási szerződés eredménykötelmet, míg a megbízási szerződés gondossági kötelmet hoz létre. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a közvetítői szerződés, valamint a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályai a korábbi Ptk.-ban nem szerepeltek. A megbízási típusú szerződések tekintetében az általános szabályokat a megbízási szerződésre vonatkozó joganyag tartalmazza, ehhez képest speciális előírások érvényesülnek a bizományi szerződés, a közvetítői szerződés, a szállítmányozási szerződés, és a bizalmi vagyonkezelési szerződés esetében. A megbízási szerződés esetében a jogalkotó egyértelművé tette, hogy a megbízottat – a vállalkozóhoz hasonlóan – megilleti az utasítás megtagadásának joga, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértését eredményezné, illetve mások személyét vagy vagyonát veszélyeztetné. Amennyiben a megbízás teljesítéséhez harmadik személyek irányában a megbízó nevében jognyilatkozat megtétele is szükséges, úgy a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja. Bizományi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében ingó dologra adásvételi vagy más szerződést kötni. A bizományi szerződés tárgya tehát újabb szerződés kötése. Ha a szerződés fuvarozási szerződés megkötésére irányul, a szerződés szállítmányozásnak (azaz fuvarozási bizománynak) minősül, amelyet a Ptk. külön nevesít. A bizományos bár saját nevében jár el, a szerződést a megbízó javára köti. Ebből következően a megbízót illeti meg az az előny, amely abból származik, hogy a bizományi szerződésben megállapítottnál a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg a bizományos az adásvételi szerződést. Az előny többnyire abban jelentkezik, hogy a bizományos a limitárnál magasabb áron ad el, illetve a limitárnál olcsóbban vásárol. Nincs

Megbízási típusú szerződések


1.3 - 2

jogszabályi akadálya azonban annak, hogy a felek a bizományi szerződésben megállapodjanak, hogy ez a vagyoni előny a bizományost illeti meg, vagy pedig az elért előnyön a felek az általuk meghatározott mértékben osztoznak. A bizományi szerződés esetében a bizományos del credere felelőssége a vele szerződést kötő harmadik személy teljesítéséért csak kifejezett szerződéses kikötés esetén áll fenn. A Ptk. elismeri a bizományos belépési, illetve önszerződési jogát, azaz amikor a bizományos maga veszi meg, vagy maga adja el a bizományi szerződésben meghatározott dolgot. Ilyen esetben a bizományost az adásvételi szerződésből eredő jogok és kötelezettségek is megilletik, illetve terhelik. A belépési jog csak akkor gyakorolható, ha a dolog forgalmi értéke nyilvános információ alapján egyértelműen megállapítható. A bizományos az önszerződés esetén is a tevékenység gondos kifejtésére köteles az adásvételi szerződés létrehozatalánál, azaz a megbízó számára a legkedvezőbb feltételek mellett kell a szerződést megkötnie. Ugyanakkor jogosult a bizományi díj érvényesítésére is. E törvényi szabály diszpozitív jellegű, tehát ettől a felek eltérhetnek, és a bizományi szerződésben korlátozhatják, vagy ki is zárhatják a bizományos önszerződési jogát. Új szerződéstípus a Ptk.-ban a közvetítői szerződés. Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződést a 2000. évi CXVII. törvény szabályozta. A törvény előzményét az önálló

Közvetítői szerződés

kereskedelmi ügynökökre vonatkozó 1986. december 18-ai, a tagállamok önálló kereskedelmi

ügynökökre

vonatkozó

jogszabályai

összehangolásáról

szóló

86/653/EGK tanácsi irányelv képezte. A jogalkotó Ptk. ennek a szerződéstípusnak a szabályait emelte be a Ptk.-ba, egyúttal a szerződés elnevezését és számos terminológiát is módosítva. A közvetítői szerződés általános szabályai mellett külön előírások érvényesülnek a tartós közvetítői szerződés esetén. A közvetítő eljárása jelentősmértékben

hasonlít

a

kereskedelmi

alkusz

tevékenységéhez,

mivel

képviseletet nem lát el, azonban a megbízó részére a szerződés megkötését előkészítő tevékenységet fejt ki. Tartós közvetítői szerződés akkor áll fenn, ha a közvetítői szerződés alapján a közvetítő tartós jogviszony keretében, önállóan eljárva megbízójának harmadik személyekkel kötendő szerződések közvetítésére, illetve a megbízó nevében történő megkötésére, a megbízó díj fizetésére köteles. Önállóan jár el az a személy, aki a közvetítői tevékenységet nem munkaviszony, vezető tisztségviselői jogviszony vagy más olyan jogszabályon, bírósági vagy hatósági rendelkezésen alapuló jogviszony keretében végzi, amely őt valamely jogi személy

Bírósági vagy hatósági rendelkezésen alapuló jogviszony


1.3 - 3

képviseletére feljogosítja. Tartósnak minősül a jogviszony, ha ha a közvetítő több szerződés

megkötésének

közvetítésre,

vagy

egy

szerződés

megkötésének

közvetítésére és a jogviszony fenntartására, illetve megújítására köteles. Ha a közvetítő az általa közvetített szerződés megkötésére jogosult, a képviseleti joga minden olyan jognyilatkozat megtételére kiterjed, amely a közvetített szerződések teljesítésével rendszerint együtt jár. Ez a jog nem foglalja magában a már megkötött szerződések

módosításához,

a

pénz

átvételéhez

és

a

fizetési

határidő

megállapításához való jogot. A megbízó saját költségére köteles a közvetítőnek mindazt

a

tájékoztatást

és

segítséget

megadni,

amely

kötelezettségeinek

teljesítéséhez szükséges. E körben köteles különösen a szerződés tárgyára vonatkozó iratot a közvetítő rendelkezésére bocsátani. A megbízó köteles a közvetítőt késedelem nélkül értesíteni, ha lényegesen kisebb mennyiségben képes vagy kíván szerződést kötni annál, mint amire a közvetítő számíthatott. A megbízó köteles a közvetítőt késedelem nélkül értesíteni a közvetítő által közvetített szerződés elfogadásáról vagy elutasításáról, és a megkötött szerződés teljesítésének elmaradásáról. A korábbi szabályozásban ismert kiegyenlítéshez képest a szerződés megszűnése esetén kártalanítás jár a közvetítőnek, amennyiben ennek feltételei fennállnak. A közvetítői szerződés megszűnése esetén a közvetítőnek a megbízótól kártalanítás jár, ha a kártalanítás a szerződéssel összefüggő valamennyi körülményre tekintettel méltányos, figyelemmel arra, hogy a közvetítő a szerződés megszűnése következtében elveszíti az olyan jutalékhoz való jogát, amely őt a szerződés fennmaradása esetén az adott üzletfelekkel kötött vagy jövőben kötendő üzletek után megilletné, feltéve, hogy –

a közvetítő a megbízónak üzleti kapcsolatok kialakításával új ügyfeleket

szerzett,

vagy

meglévő

üzleti

kapcsolatokat

– legalább egy új ügyfél megnyerésének megfelelő mértékben – bővített, ha az üzleti kapcsolatokból a megbízó a szerződés megszűnése után is jelentős előnyre tesz szert; vagy –

a tartós jogviszony létrehozására irányuló megbízást teljesítette, de a

közvetítői szerződés megszűnése következtében folytatólagos díjazástól esik el. A kártalanítás összege nem haladhatja meg a közvetítő által a szerződés megszűnését megelőző öt évben kapott díjazás átlagából számított egyévi összeget, öt évnél rövidebb közvetítői szerződés esetén a szerződés időtartama alatt kapott díj átlagából

Közvetítői szerződés


1.3 - 4

számított egyévi összeget. A kártalanítási igény egyéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető. A szerződés megszűnését követően a közvetítőt a gazdasági tevékenysége gyakorlásában korlátozó megállapodást köthetnek a felek, azonban ez csak írásban érvényes.

A

közvetítőt

gazdasági

tevékenysége

gyakorlásában

korlátozó

megállapodás legfeljebb a szerződés megszűnésétől számított két évre köthető ki; a két évet meghaladó korlátozó kikötés semmis. Semmis a közvetítőt gazdasági tevékenysége gyakorlásában korlátozó megállapodás annyiban, amennyiben eltér a közvetítői szerződésben meghatározott földrajzi területtől, ügyfélkörtől, illetve árufajtától. A bizalmi vagyonkezelési szerződés jogszabályi előzmények nélkül került bevezetésre a magyar jogba. A bizalmi vagyonkezelési szerződés hárompólusú jogviszonyt hoz létre, amely alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgot, részére átruházott jogot, követelést saját nevében köteles a vagyonrendelő által megjelölt kedvezményezett javára díjazás ellenében kezelni. A bizalmi vagyonkezelők tevékenységét részletesen szabályozó 2014. évi XV. törvény határozza meg az üzletszerű bizalmi vagyonkezelők nyilvántartását, illetve e tevékenység végzésének személyi, tárgyi feltételeit, valamint az eseti bizalmi vagyonkezelési szerződés nyilvántartási rendjét. A bizalmi vagyonkezelési vállalkozás tevékenységét csak a Magyar Nemzeti Bank engedélye alapján és felügyelete mellett végezheti. A nem üzletszerűen végzett bizalmi vagyonkezelés akkor áll fenn, ha valamely személy egy évben csak egy ilyen típusú szerződést köt vagyonkezelőként, illetve, ha a vagyonkezelési szerződéseket nem nyereség elérése érdekében köti meg. A nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelés esetében nem a vagyonkezelőnek kell engedéllyel rendelkeznie a tevékenysége folytatásához, hanem az egyes bizalmi vagyonkezelési szerződéseket kell nyilvántartásba venni. Megjegyzendő, hogy a törvény alapján a nyilvántartásba vétel elmulasztása nem érinti a bizalmi vagyonkezelési szerződéshez fűződő

joghatásokat.

Bizalmi vagyonkezelési szerződés


1.3 - 5

A vagyonrendelő tulajdonjogot, jogot, követelést vagy más forgalomképes javakat ruház át a vagyonkezelő részére, és a vagyonrendelő nyilatkozatot tesz a vagyon kezelésének módjára vonatkozóan. A vagyonkezelési jogviszonyban lehetőség van egyéb

feltételek

kialakítására

is,

így

annak

időtartamának

– mely legfeljebb ötven év –, feltételeinek, az egyoldalú megszüntetés jogának kikötésére, a vagyonkezelő díjazásának megállapítására, további vagyonkezelők kijelölésére,

egyéb

közreműködők

igénybevételének

szabályozására,

kedvezményezetti oldalon az átruházás jogának biztosítására. A vagyonkezelő fenntarthatja magának a jogot a vagyonkezelő felmentésére, új vagyonkezelő kijelölésére, a kedvezményezett személyének megváltoztatására, a vagyonrendelő nyilatkozat meghatározott részének módosítására, a vagyonkezelés időtartamának meghatározására vagy módosítására. A bizalmi vagyonkezelési szerződésnek szükségszerű eleme a kedvezményezett személyének meghatározása. Ez egyrészt jelenti a kezelt vagyonból vagy annak hasznaiból

részesülő

személyek

beazonosítható

megjelölését,

másrészt

a

kedvezményezettek részére járó juttatások meghatározását. Több kedvezményezett egymáshoz való viszonyát elsődlegesen a vagyonrendelő és a vagyonkezelő között létrejött szerződés határozza meg. Ugyanakkor a kedvezményezett halála esetén bekövetkező jogutódlás tekintetében figyelemmel kell lenni az utóöröklés szűk körű lehetőségére is. Továbbá ha a kedvezményezett a szerződésben meghatározottaktól eltérő jogcímen érvényesíti igényét a kezelt vagyonnal szemben, akkor a kedvezményezetti jogosultsága megszűnik. A vagyonkezelő fő kötelezettsége a vagyon kezelése. Ennek tartalommal való megtöltésére a vagyonrendelő által a konkrét szerződésben meghatározott elvárások szolgálnak. A kezelt vagyon a vagyonkezelő saját vagyonától és az általa kezelt egyéb vagyonoktól elkülönült vagyont képez, amelyet a vagyonkezelő köteles külön nyilvántartani. A kezelt vagyon részét képezik a kezelt vagyontárgy helyébe lépő vagyontárgy, biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték, továbbá mindezek hasznai, akkor is, ha nem szerepelnek a nyilvántartásban. A vagyonkezelő által a kezelt vagyon részeként nyilvántartásba nem vett vagyontárgyakat az ellenkező bizonyításáig a vagyonkezelő saját személyes vagyonába tartozónak kell tekinteni. A nyilvántartott kezelt vagyon nem tartozik bele a vagyonkezelő vagyonába, arra nézve

Bizalmi vagyonkezelési szerződés


1.3 - 6

a vagyonkezelő hitelezői, házastársa, bejegyzett élettársa nem támaszthat igényt. A kezelt vagyon hasznai, veszteségei a kezelt vagyonhoz tartoznak. Szintén elkülönül a kezelt vagyon a vagyonrendelő vagyonától, mivel a kezelt vagyon tulajdonjoga a vagyonkezelőt illeti meg és a vagyonrendelőnek utasítási joga nem állhat fenn a vagyon kezelésére vonatkozóan. A Ptk. szabályai alapján a kezelt vagyon gyakorlatilag egy korlátolt felelősségű alvagyon, és egyben célvagyon. A vagyonkezelő azonban korlátlanul felel a teljes vagyonával, amennyiben a kezelt vagyonnal szemben támasztott követelés nem elégíthető ki, és a másik fél nem tudta – és nem is kellett tudnia –, hogy a kötelezettségvállalás túlterjed a kezelt vagyon keretein. Főszabályként a vagyonrendelő hitelezői nem léphetnek fel a kezelt vagyonnal szemben, kivéve, ha a vagyonrendelő egyúttal kedvezményezett is. Felelősségi szempontból a Ptk. a vagyonrendelő és a vagyonkezelő hitelezői számára nem ad lehetőséget a kezelt

vagyonnal szemben követeléseket támasztani, de a

kedvezményezett hitelezői felléphetnek ennek érdekében, ha a kezelésbe adott vagyontárgyaknak vagy azok hasznainak a kedvezményezett részére való kiadása esedékessé vált. A kedvezményezett hitelezői egyértelműen jogosultak fellépni a vagyonkezelővel szemben, mintegy a kedvezményezett jogcímén. A Ptk. alapján erre akkor van lehetőség, ha a kedvezményezett joga esedékessé válik. A vagyonrendelő és a kedvezményezett is jogosult olyan harmadik személyekkel szemben fellépni, akik részére a vagyonkezelő a vagyonkezelési szerződést megsértve, ingyenesen vagy rosszhiszeműen juttatott. A Ptk. lehetővé teszi, hogy a bizalmi vagyonkezelés ne csak szerződéssel, hanem akár élők közötti, akár halál esetére szóló egyoldalú jogügylettel is létrehozható legyen. Az élők közti egyoldalú jogügyelettel létrehozott bizalmi vagyonkezelés feltétele, hogy ezt közokiratba foglalják. Értelemszerűen ilyen esetben a vagyonrendelő lesz a vagyonkezelő, ami a vagyonelkülönítés folytán a hitelezői érdekeket sértheti. A végrendeleti úton létrehozott bizalmi vagyonkezelés akkor jön létre,

ha

a

vagyonkezelő

a

tisztséget

elfogadja.

A vagyonrendelő hitelezői


A bizalmi vagyonkezelés megszűnik, ha –

a kezelt vagyon elfogy;

–

a vagyonkezelő a vagyonkezelést felmondja, a felmondást követő három

hónap elteltével; –

a kezelt vagyonnak három hónapot meghaladó ideig nincs vagyonkezelője, a

vagyonkezelői megbízás megszűnésének időpontjában; –

a vagyonrendelő volt az egyetlen kedvezményezett, az ő halálának

időpontjában; -

a vagyonrendelő a határozatlan időre kötött szerződést – annak eltérő

rendelkezése hiányában – felmondja.

1.3 - 7

A bizalmi vagyonkezelés megszűnik


1.4 - 1

1.4 A használati szerződések

A használati szerződések valamely dolog időleges használatának átengedésére irányulnak. Ettől eltérést jelent a haszonbérleti szerződés, melynek velejárója, hogy az időlegesen átengedett dolgot ne csak használja, hanem hasznokat is hajtson a haszonbérlőnek. A haszonkölcsön esetében a többi használati szerződéstől eltérést jelent, hogy az időleges használatra történő átengedés ellenérték nélkül történik. A használati szerződések körében szabályozza a Ptk. a bérleti szerződést, a lakásbérleti szerződést, a haszonbérleti szerződést és a haszonkölcsön-szerződést. A jogalkotó új szabályokat vezetett be a határozatlan idejű bérleti szerződés megszüntetésére, így napi bérleti díj esetén bármikor, egyik napról a másikra, heti bérleti díj esetén a hét végére, legkésőbb a hét első napján, hosszabb időszakra kikötött bérleti díj esetén a szerződésben meghatározott időszak végére, legkésőbb az azt megelőző harmincadik napig van lehetőség a felmondásra. A lakásbérleti és a haszonbérleti szerződés szabályai lényegében változatlanok maradtak, azonban az utóbbi esetében a mezőgazdasági ingatlanra kötött haszonbérleti szerződés felmondása esetén a haszonbérlő javára szolgáló garanciális szabályok a korábbiakhoz képest elhagyásra kerültek a Ptk.-ból.

Használati szerződések


1.5 - 1

1.5 A letéti szerződések

A letéti szerződések esetében az egyik fél (letéteményes) főszolgáltatása abból áll, hogy a részére átadott ingó dolgot díj ellenében megőrizze és azt a szerződés megszűnésekor a másik fél (letevő) részére visszaadja. Elhatárolási szempontot jelent, hogy ingatlan nem lehet a letét tárgya, ilyen esetben más (általában megbízási) szerződés jön létre a felek között. Eltér továbbá a letéti szerződés a használati típusú szerződésektől is, mivel a letéteményes főszabály szerint nem jogosult a letétbe helyezett dolgot használni. A Ptk. letéti szerződés egyes altípusait is szabályozza, így a gyűjtő és a rendhagyó letéti szerződést, a szállodai letéti szerződést, valamint a nyilvánosság számára nyitva álló intézmények felelősségét. A szállodai letéti szerződések esetében a korábbi szigorúbb szabályok kikerültek a Ptk.-nak ebből a részéből, amit a jogalkotó az általános felelősségi szabályok szigorodásával indokolt.

Letéti szerződések


1.6 - 1

1.6 Forgalmazási és jogbérleti (franchise) szerződés

Ez a két kereskedelmi jellegű szerződéstípus önállóan kerül tárgyalásra a Ptk.-ban, mivel olyan speciális tartalmi elemekkel rendelkeznek, amelyek alapján a klasszikusnak nevezhető szerződéstípusok közé nem helyezhetők el. A forgalmazási szerződés alapján a szállító meghatározott ingó dolognak (terméknek) a forgalmazó részére történő eladására, míg a forgalmazó a terméknek a

Forgalmazási szerződés

szállítótól történő megvételére és annak saját nevében és saját javára történő eladására köteles. A szerződésben dominál az adásvételi szerződés esetén jelentkező elemek, mivel a forgalmazó a szállítóval adásvételi szerződést köt. Annyiban azonban többlet elemeket tartalmaz, hogy az eladó (szállító) utasításadási joggal rendelkezik a forgalmazó irányában és azok betartását ellenőrizni is jogosult. A forgalmazó az utasításokat köteles betartani, vagyis nem dönthet saját hatáskörben a termék

forgalmazásával

kapcsolatos

minden

kérdéskörben.

Az

utasítás

megtagadására a forgalmazó csak a vállalkozási, illetve megbízási típusú szerződések esetében is irányadó esetekben jogosult. Ezen túlmenően a felek kötelesek egymás jóhírnevének megóvására is. A jogbérleti, vagy más néven franchise szerződés arra irányul, hogy a jogbérletbe adó szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, így szerzői, iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz és védett ismeretek (know-how) jogosultjaként felhasználási, hasznosítási vagy használati jogot engedélyez a jogbérletbe vevőnek. A jogbérletbe vevő ezeket a jogokat termékek előállítására vagy szolgáltatások nyújtására hasznosíthatja és ennek ellenértékeként díj fizetésére köteles. A jogbérletbe adó folyamatosan biztosítani köteles a szerződés időbeli hatálya alatt a jogok zavartalan hasznosításának lehetőségét, amennyiben pedig a termék előállításához alapanyag átadását is vállalta, úgy ennek folyamatosságáról is köteles gondoskodni. Másrészről a jogbérletbe adót ellenőrzési jog illeti meg annak érdekében, hogy a termék előállításával, illetve a szolgáltatás nyújtásával a jogbérletbe vevő a jóhírnevét nem sérti-e. Egyebekben a jóhírnév megóvása, illetve az utasítás megtagadása vonatkozásában a jogbérletbe vevőt ugyanazok a jogok illetik

meg,

mint

a

forgalmazási

szerződés

esetében.

Franchise szerződés


1.7 - 1

1.7 A hitel- és számlaszerződések

A hitel- és számlaszerződések jellegzetessége, hogy különböző pénzügyi szolgáltatások teljesítése képezi a szerződések központi elemét, valamint ilyen szerződések megkötésére elsősorban az adott szolgáltatás nyújtásával üzletszerűen foglalkozó jogi személy jogosult. A Ptk. a hitel- és számlaszerződések cím alatt szabályozza a hitelszerződést, a kölcsönszerződést, a betétszerződést, a folyószámlaszerződést, a fizetésiszámla-szerződést, a fizetési megbízási szerződést, a faktoring szerződést és a pénzügyi lízingszerződést. A hitelszerződés jogi konstrukciója változatlanul arra irányul, hogy ez alapján a hitelező hitelkeretet tart fenn az adós részére díjfizetés ellenében. Amennyiben az

Hitelszerződés

adós a hitelt igénybe veszi (lehívja), úgy a felek között kölcsönszerződés jön létre. A kölcsönszerződés alapján az adós nem köteles a kölcsönösszeg igénybevételére, azonban köteles megtéríteni a hitelezőnek a szerződés megkötésével kapcsolatban keletkezett költségeit. A korábbi takarékbetét-szerződés helyett a betétszerződés szabályai alkalmazandók általános jelleggel. A betétszerződés alapján a betétes a bank számára meghatározott pénzösszeget fizet, amelyet a bank elfogad és köteles azt későbbi időpontban visszafizetni, valamint ezen túlmenően kamatot fizetni a betétes részére. A folyószámla-szerződés továbbra is a felek meghatározott jogviszonyból származó, beszámítható

követeléseinek

egységes

számlán

való

nyilvántartására

és

Folyószámlaszerződés

elszámolására irányul. A folyószámla egyenlegét évente kell megállapítani és azzal szembeni kifogás hiányában a felek közötti követelések helyébe az lép. A korábban bankszámlaszerződés néven ismert szerződéstípus a fizetésiszámlaszerződés. E szerződés alapján a számlavezető a számlatulajdonos számára pénzforgalmának lebonyolítása érdekében fizetési számlát (folyószámlát) nyit és vezet, amiért a számlatulajdonos díjat fizet. A számlavezető a szerződés alapján pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújt a számlatulajdonos részére, a fizetési és beszedési

megbízásait

teljesíti,

havonta

számlakivonat

útján

értesíti

a

Fizetésiszámlaszerződés


1.7 - 2

számlatulajdonost a fizetési számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla egyenlegéről. A fizetési számla kivonatához nem fűződnek azok a joghatások,

amelyek

a

folyószámla-egyenleghez.

Megjegyzendő,

hogy

a

számlavezetőt a számla vezetéséhez kapcsolódó követelései biztosítékául törvényes zálogjog illeti meg a számlatulajdonos számlakövetelései felett. A fizetésiszámlaszerződés szabályai értelemszerűen alkalmazandók az értékpapír- és az értékpapírletéti számlára is, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi esetekben értékpapírra vonatkozó tulajdoni igény keletkezik. A fizetési megbízási szerződés szabályai a gyakorlatban elterjedt fizetési megbízás alapján kerültek kialakításra a Ptk.-ban. A fizetési megbízási szerződés alapján a megbízott

a

megbízó

utasítása

szerint

meghatározott

pénzösszegnek

Fizetési megbízási szerződés

a

kedvezményezett részére történő kifizetésére köteles díj ellenében. A megbízott jogosult a megbízást megtagadni, ha a megbízó nem nyújt fedezetet a megbízás teljesítésére. A megbízó a megbízást csak addig jogosult felmondani, amíg a megbízott a teljesítést nem kezdte meg. Másrészről viszont a megbízott csak akkor jogosult díjra, ha a pénzösszeget a megbízás szerint a kedvezményezett vagy annak számlavezető bankja rendelkezésére bocsájtotta. A faktoring szerződés szabályozása a Ptk.-ban a gyakorlatban kialakult és elterjedt pénzügyi tevékenység alapján került sor. A faktoring szerződés a faktor és az adós között jön létre. A szerződés alapján az adós meghatározott követelést engedményez a faktorra, a faktor pedig a követelés megszerzése ellenében díjat fizet az adósnak. Amennyiben az engedményezett követelés kötelezettje nem teljesít a faktor részére határidőben, úgy az adós köteles a faktortól kapott díjat annak kamataival együtt visszafizetni a faktor részére, míg a faktor a követelést visszaengedményezi az adósra. A Ptk. szerinti faktoring konstrukció tehát főszabály szerint az adós kockázati körébe telepíti az engedményezett követelés nem teljesítésének esetét. A faktorálást a hitelbiztosítéki nyilvántartásba be kell jegyezni, ennek hiányában a faktor csak nyilvántartáson kívüli zálogjogosultat megillető jogokat gyakorolhat. A faktoring szerződés leginkább a kölcsönszerződéssel mutat hasonlóságokat, amit az is bizonyít, hogy

háttérszabályozásként

annak

szabályait

kell

figyelembe

venni.

Faktoring szerződés


1.7 - 3

A pénzügyi lízingszerződés szintén a gyakorlatban már alkalmazott szerződéstípus. A Ptk. pénzügyi szerződésként, mintegy a kölcsön altípusaként szabályozza a lízinget, vagyis nem annak a bérleti jogviszony jellegét helyezi előtérbe. A pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló lízingtárgy (ami lehet dolog vagy jog is) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles. Amennyiben a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve – ha a használat időtartama ennél rövidebb – a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét. Ha a lízingtárgy ingatlan, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ingatlannyilvántartásba bejegyeztetni. Ha a lízingtárgy ingó dolog vagy jog, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni. Ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és jogszabály a dolog vagy jog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a megfelelő lajstromba bejegyeztetni. A lízingbeadót jogszavatosság terheli, illetve kellékszavatossági kötelezettsége is fennállhat, ha a lízingtárgy kiválasztásában

közreműködött,

vagy

a

szavatossági

lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott a lízingtárgy beszerzése során.

jogról

a

Pénzügyi lízingszerződés


1.8 - 1

1.8 A biztosítéki szerződések

A Ptk. két biztosítéki szerződést szabályoz, a kezességi szerződést és a garanciaszerződést. A kezességi szerződéssel a kezes kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogyha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezességi

Kezességi szerződés

szerződés érvényességi feltétele az írásba foglalás. A kezesség egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb kötelezettség biztosítására vállalható. A kezesség járulékos kötelezettségvállalás, ezért a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. Másrészről a kezes a jogosult követelésébe beszámíthatja a saját és a kötelezett ellenköveteléseit, és érvényesítheti az őt saját személyében megillető kifogásokon túl azokat a kifogásokat is, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A kezesség elvállalása után a kezessel szemben nem hatályos a kötelezettnek a kifogásról lemondó jognyilatkozata. A kezességnek két változata lehetséges, a sortartó és a készfizető kezesség. A sortartó kezesség esetében a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, ameddig a jogosult nem igazolja, hogy a követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az ésszerű időn belül nem vezetett eredményre. A készfizető kezesség esetében a hitelező szabadon dönthet arról, hogy a főadóssal vagy a kezessel szemben kívánja érvényesíteni a követelését. A Ptk. megkülönbözteti a kártalanító kezességet, amely esetében a kezes kifejezetten a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részéért vállal felelősséget. Ilyen esetben a jogosult akkor követelheti a kezestől a biztosított követelés kielégítését, ha végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára, és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést. Ha a kezes kötelezettségéért kezességet vállaló személy (alkezes) kielégíti a jogosult követelését, a követelés erejéig mindazon jogokat is érvényesítheti, amelyeket a kezes

érvényesíthetett

volna,

ha

a

jogosult

követelését

kielégíti.

Kártalanító kezesség


1.8 - 2

A határozott időre vállalt készfizető kezesség esetén a határozott idő leteltével a kezes kötelezettsége megszűnik, míg a határozatlan időre vállalt kezesség esetén a

Készfizető kezesség

kezes három hónapos felmondási idővel megszüntetheti a kezességi szerződést. Ugyanarra a kötelezettségre több személy kezességvállalása esetén a kezesek egyetemlegesen állnak helyt a jogosulttal szemben. Ha több kezes egymásra tekintet nélkül vállal kezességet, egymás közötti viszonyukban a kötelezettség abban a sorrendben terheli őket, amilyen sorrendben elvállalták a kezességet. Az a kezes, aki a jogosulttal szemben a sortartás kifogásával élhetett, e kifogással a jogosult követelését kielégítő kezessel szemben is élhet. Ha a kezesek egymásra tekintettel vállalnak kezességet, egymás közötti viszonyukban kockázatvállalásuk arányában kötelesek helytállni. A fogyasztó által vállalt kezesség esetén a fogyasztót védő különös szabályokat is figyelembe kell venni. A jogosultat szigorú tájékoztatási kötelezettség terheli, a szerződés megkötése előtt köteles információval ellátni a kezest a jogairól és kötelezettségeiről, valamint a kötelezett

helyzetéből vagy a kötelezettség

természetéből fakadó, a hitelező előtt ismert különleges kockázatokról. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása esetén a kezes határidő nélkül jogosult a szerződéstől elállni. A bankgarancia mintájára, de általános jelleggel szabályozza a Ptk. a garanciaszerződést, amely csak írásban köthető érvényesen. A garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr olyan kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni. A garantőr garanciavállaló nyilatkozata szerinti kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, a garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A garanciavállaló nyilatkozatban foglalt, a biztosított kötelezettségre történő, általános jellegű utalás nem érinti a garantőr kötelezettségének a biztosított kötelezettségtől való függetlenségét.

Garanciaszerződés


1.8 - 3

A jogosult nem ruházhatja át a garancia érvényesítésének jogát a garantőr hozzájárulása nélkül, de jogosult azt a személyt megjelölni, akinek a garantőr a fizetést teljesíteni köteles. A garancia lehívásának joga átszáll a jogosult jogutódjára. A garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre. A garantőr köteles késedelem nélkül értesíteni a kötelezettet a fizetési felszólítás kézhezvételéről. A garantőr érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyek őt a jogosulttal szemben saját személyében megilletik. Ha a garantőr rendelkezésére álló információk alapján a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával, a garantőr nem köteles fizetést teljesíteni, és a már teljesített fizetést visszakövetelheti. A garantőr a határozatlan időre vállalt garanciát három év elteltét követően legalább három

hónapos

felmondási

idővel

megszüntetheti.


1.9 - 1

1.9 A biztosítási szerződések

A Ptk. a biztosítási szerződések körében megkülönbözteti a kárbiztosítási szerződést, a felelősségbiztosítási szerződést, az összegbiztosítási szerződést, az életbiztosítási szerződés, a balesetbiztosítási szerződést, és az egészségbiztosítási szerződést. A biztosítási szerződések általános jellemzője, hogy valamely életben, egészségben, vagyonban bekövetkező káresemény esetében a kár és az azzal járó kockázatokat telepíti a biztosítóra. A kárbiztosítási szerződés sajátossága, hogy a biztosítási érdek meghatározott vagyontárgy épségben maradásához kötődik. A kárbiztosítási szerződések esetébe

Kárbiztosítási szerződés

érvényesül az alul- és a felülbiztosítás tilalma, valamint többszörös biztosítás esetén csak a tényleges kár kerülhet megtérítésre. Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító köteles a szerződésben megállapított módon és mértékben mentesíteni a biztosítottat olyan kár megtérítése,

Felelősségbiztosítási szerződés

illetve sérelemdíj megfizetése alól, amelyre jogszabály értelmében a biztosított lenne köteles. A biztosító a kártérítést közvetlenül a károsult részére teljesíti. Az összegbiztosítások körébe tartozik az életbiztosítási és a balesetbiztosítási szerződés. E szerződések megkötéséhez a biztosított hozzájárulása szükséges és a

Összegbiztosítások

biztosítottat megilleti a szerződésbe való belépés joga is. A gyakorlatban kialakult igények hatására került a Ptk.-ba szabályozásra az egészségbiztosítási szerződés. Egészségbiztosítási szerződés alapján a biztosító a biztosított megbetegedése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatások teljesítésére

vállal

kötelezettséget.

A

biztosító

szolgáltatása

kiterjedhet

a

szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatások egészséges személy általi igénybe vételekor felmerülő költségek megtérítésére is.

Egészségbiztosítási szerződés


1.10 - 1

1.10 A tartási és az életjáradéki szerződés

A tartási és az életjáradéki szerződések közös vonása, hogy az egyik szerződő fél (eltartott) mindennapos ellátását, illetve részére időszakonként visszatérő szolgáltatás nyújtását teszi lehetővé ellenérték fejében. Ezeknek a szerződéseknek tipikus vonása, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti egyensúly nem feltétlenül érvényesül, a felek számára szerencseelemet tartalmaz. A Ptk. kifejezetten lehetővé teszi, hogy a tartási

szerződés

az

eltartott

gondozására

is

létrehozható.

Tartási és az életjáradéki szerződések


1.11 - 1

1.11 A polgári jogi társasági szerződés

A közös tevékenységre, közös cél elérésére irányul a felek szándéka a polgári jogi társasági szerződés esetében, vagyis a többi szerződéstípushoz képest a fő eltérő vonása a felek feltételezett érdekellentétének hiánya. A polgári jogi társasági szerződés elhatárolandó a gazdasági társaságoktól, mivel a szerződés megkötésével nem jön létre a felektől elkülönült jogalany. Egyes jogszabályok, elsősorban a Ptk., meghatározhatják a szerződés létrejöttének alakiságát. Amennyiben speciális szabály nem került megalkotásra, úgy a szerződéseket szóban lehet létrehozni. Kifejezetten írásos formát határoz meg a Ptk. a következő szerződéstípusokra: –

ingatlan adásvételi szerződés (Ptk. 6:215.§ (2) bekezdés),

–

elővásárlási, visszavásárlási, vételi és eladási jog alapítása [Ptk. 6:226. § (1)

bekezdés], –

ingatlan csereszerződés [Ptk. 6:234. § alapján 6:215. § (2) bekezdés],

–

ingatlan ajándékozási szerződés [Ptk. 6:235. § (2) bekezdés],

–

utazási szerződés [Ptk. 6:254. § (2) bekezdés],

–

bizalmi vagyonkezelési szerződés [Ptk. 6:310.§ (2) bekezdés],

–

haszonbérleti szerződés [Ptk. 6:349.§ (2) bekezdés],

–

kezességi szerződés [Ptk. 6:416. § (3) bekezdés],

–

garanciaszerződés [Ptk. 6:431. § (2) bekezdés],

–

tartási szerződés [Ptk. 6:491.§ (2) bekezdés],

–

életjáradéki szerződés [Ptk. 6:497. § (3) bekezdés alapján 6:491.§ (2)

bekezdés].

Polgári jogi társasági szerződés


1.12 - 1

1.12 A fuvarozási szerződés 1.12.1

A fuvarozási szerződés fogalma

A fuvarozási szerződés eredménykötelem. E sajátossága a törvényi definícióból is kitűnik, mely szerint a fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó köteles a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni, a feladó pedig köteles díjat fizetni. E meghatározásból egyértelműen látszik, hogy a fuvarozó a szerződést szerződésszerűen akkor teljesíti – és ennek megfelelően a fuvardíjra is akkor válik jogosulttá –, amennyiben a küldeményt a rendeltetési helyre elszállítja, és a küldeményt a küldemény címzettje részére kiszolgáltatja, átadja. A fuvarozás a Ptk. megfogalmazása szerint abban a vonatkozásban gyűjtőfogalom, hogy magában foglalja a vasúton, közúton vízi úton és légi úton végbemenő fuvarozást. Fontos kiemelni, hogy eme gyűjtőfogalom-jelleg alapvetően az árufuvarozás vonatkozásában érvényesül. Megjegyzendő, hogy ez összhangban áll az 1875. évi XXXVII. törvénycikk, a Kereskedelmi törvény (Kt.) 393. §-ával, mely a fuvarozási szerződést az alábbiak szerint határozza meg: „393. § Fuvarozási ügyletnek az tekintendő, mely áruknak szárazon vagy folyókon és belvizeken való fuvarozása iránt köttetik. Ki ily ügyletekkel iparszerűleg foglalkozik, fuvarozónak tekintetik.” A Ptk. alapvetően a belföldre vonatkozó fuvarozás szabályait mutatja be, ennek megfelelően a továbbiakban hangsúlyosan a belföldi fuvarozás szabályait tárgyaljuk. A fuvarozást feltétlenül meg kell különböztetni a szállítmányozási szerződéstől. A BDT2004. 1002. sz. eseti döntés ezzel kapcsolatban kimondta, hogy önmagában az a körülmény, hogy a fuvaroztatóval jogviszonyban álló kötelezett nem maga végzi a fuvarozást, még nem értékelhető akként, hogy a felek között szállítmányozási szerződés jött létre. A fuvarozási és szállítmányozási szerződés elhatárolásánál annak van döntő jelentősége, hogy szállítmányozási szerződésnek csak az a megállapodás minősülhet, melyben a kötelezettség a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási vagy egyéb – szintén a küldemény továbbítása érdekében létrejövő –


1.12 - 2

szerződés megkötésére, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendők (ún. reálcselekmények) elvégzésére vonatkozik. A szállítmányozó nem a fuvarozás elvégzésére, hanem a megfelelő fuvarozó kiválasztására és a fuvarozási szerződés megkötésére köteles. Amennyiben azonban a szállítmányozó – az önbelépés lehetőségével élve – a fuvarozást maga végzi, úgy a fuvarozás körében bekövetkezett kárért fuvarozó módjára felel. További lényeges különbségre mutat rá a BH2004. 279. sz. eseti döntés. E döntés szerint a szállítmányozó a közvetett szállítmányozók kiválasztásánál úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ennek során meg kell győződnie arról, hogy azok a szállítmányozási megbízás, illetve a fuvarfeladat teljesítésére

képesek-e,

a

kötelezettségeiket

szerződésszerűen

teljesítő

szállítmányozó, illetve fuvarozó hírében állnak-e, azaz ténylegesen fuvarozók-e. Ugyan nyilvánvalóan a régi Ptk. hatálya alatt született a BH1997. 595. sz. eseti határozat, de igen fontos szempontokra mutat rá a szállítmányozási és a fuvarozási szerződés vonatkozásában: „A Legfelsőbb Bíróság ˗ mivel a felek belföldi gazdálkodó szervezetek – elsősorban a Ptk. rendelkezéseit vette figyelembe az elhatárolási kérdéseket illetően. A Ptk. 488. §ának (1) bekezdése szerint «a fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni». E meghatározásból alapvető fontosságú az a tény, hogy a küldeményt a fuvarozó maga köteles a rendeltetési helyre továbbítani, amivel kapcsolatban a jog csak annyi engedményt tesz, hogy a Ptk. 498. §-ának (1) bekezdése megengedi, hogy a fuvarozó a küldemény továbbítását más fuvarozóra is bízhatja. Ez azonban csak egy esetenkénti lehetőség, és kizárólag a fuvarozót illeti meg, tehát azt, aki egyébként maga is képes arra, hogy küldeményt a rendeltetési helyre továbbítson, és ezt általában meg is teszi. A Ptk. 514. §-ának (1) bekezdése szerint «szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni, a megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni”. A szállítmányozó tehát – a főszabály szerint –


1.12 - 3

ténylegesen nem végez árutovábbítást, hanem az ezzel kapcsolatos szervező tevékenységet látja el. A Ptk. 516. §-ának (1) bekezdése szerint „a szállítmányozó a fuvarozást maga is elláthatja, és más fuvarozó közreműködését is igénybe veheti; a további szállítmányozók azonban a megbízóval nem kerülnek jogviszonyba”. A szállítmányozó tehát a fuvarozást maga is elvégezheti, ha van fuvareszköze, vagy más közreműködését is igénybe veheti. Ha nincs fuvareszköze, és ezért a küldemény tényleges továbbításával mást bíz meg, akkor a Ptk. 514. §-ának (1) bekezdése az irányadó.”


1.12.2

A fuvarozási szerződés főbb szabályai a Polgári

Törvénykönyvben A fuvarozási szerződés vonatkozásában a legfontosabb – de miként a későbbiekben részletezésre kerül – nem kizárólagos szabályok a Ptk.-ban találhatóak, melyeket röviden az alábbiak szerint mutatunk be azzal, hogy a fuvarozó felelősségét külön pontban fogjuk tárgyalni. A fuvarozási szerződés alanyai A fuvarozási szerződés esetében a feladó az, aki a fuvarozó részére a fuvarozási feladat elvégzését adja, ugyanakkor a jogviszony többpólusú lehet, mivel a fuvarozó a küldeményt más fuvarozóra is bízhatja. Fontos és kiemelkedő jelentősége van a fuvarozói felelősség szempontjából annak, hogy az egyes további fuvarozókat a feladó jelölte-e ki avagy a fuvarozó, akivel szerződött. Fontos résztvevője a fuvarozási jogviszonynak a címzett is, akinek részére ki kell szolgáltatni a küldeményt, aki részére a küldeményt fizikailag továbbítani szükséges. Fuvarlevél A hatályos szabályok szerint a fuvarozási szerződés elviekben létrejöhet szóban vagy ráutaló magatartással is, a felek azonban kiállíthatnak a fuvarozás elvállalásáról fuvarlevelet, amely bizonyítja a szerződés létrejöttét, illetve a küldemény átvételét. A legtöbb fuvarozási szerződésre vonatkozó szabályzat a fuvarlevél kiállítását kötelezővé teszi, ekként a bizonyítás megkönnyítéséhez jelentős mértékben hozzájárul. Figyelemmel arra, hogy a küldemény átvételét a fuvarlevél bizonyítja, az átvétel napjának – amíg mást nem bizonyítanak – azt a napot kell tekinteni, amikor a fuvarozó a fuvarlevelet aláírta, illetve lebélyegezte. A fuvarlevél a szerződés létrejöttén és a küldemény átvételén túl az ellenkező bizonyításáig és a fuvarozó által a fuvarlevélben közölt fenntartás hiányában bizonyítja a küldemény és csomagolása külsőleg jó állapotát és mennyiségi hiánytalanságát.

1.12.2 - 1


1.12.2 - 2

Bár a régi Ptk. hatálya alatt született, de igen lényeges álláspontot foglal el a fuvarlevél kapcsán a BDT2005. 1152. sz. határozat. E döntés szerint fuvarozási szerződés létrejöttének nem feltétele a fuvarlevél kiállítása. A fuvarlevél kiállításának elmaradása nem érinti a szerződés érvényességét. A fuvarlevél azonban – az ellenkező bizonyításáig – hitelt érdemlő módon bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét. A fuvarozó feladatai A fuvarozónak alapvetően a küldemény továbbítása során a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia. E generális jellegű kötelezettség mellett a fuvarozónak számos egyéb feladata van, idetartozik például a fuvareszköznek a szerződés szerinti megfelelő időben és helyen történő, fuvarozásra alkalmas állapotban való kiállítása. A vállalkozási szerződés szabályaira emlékeztet azon szabály, mely szerint a fuvarozó kötelességét képezi az, hogy a feladót a fuvarozás lebonyolításával kapcsolatos minden lényeges körülményről értesítse, mely különösen kár bekövetkezése esetén, a küldemény épségének veszélye vagy az átadás várható késedelme esetleges meghiúsulása esetén áll fenn. A szabály logikájából az is következik, hogy ennek elmulasztása esetén a fuvarozó az egyes felmerülő károkért felel. Szintén a fuvarozó feladatát képezi az, hogy a címzettet a küldemény megérkezéséről haladéktalanul értesíteni köteles. A fuvarozás akadályba ütközése esetén is értelemszerűen terheli a fuvarozót a tájékoztatási kötelezettség. Lényeges, hogy a fuvarjog az akadályok körében egymástól élesen megkülönbözteti a küldemény felvételénél jelentkező felvételi akadályt, a fuvarozást gátló fuvarozási akadályt, illetőleg a címzettnek történő kézbesítésnél jelentkező kézbesítési akadályt. Lényeges, hogy a Ptk. a veszélyes áru fuvarozása vonatkozásában kimondja, hogy ha a küldemény veszélyes áru, a feladó köteles közölni a fuvarozóval az áru veszélyességének az adott fuvarozási ág szerinti megjelölését és a veszély elkerüléséhez szükséges információkat. Ezek hiányában a fuvarozó az áru átvételét megtagadhatja.


A feladó és a címzett feladatai, utasításadási jog Amennyiben nem találunk egyéb jogszabályi rendelkezést, a küldemény berakása a feladót, kirakása pedig a címzettet terheli. (A nemzetközi fuvarjogban léteznek ettől eltérő szabályok.) A feladót terhelik a küldeménnyel kapcsolatos okmányok, iratok fuvarozó részére történő átadásának feladatai is. A gyakorlatban mindez nem kevés jogvitához vezet, mivel a fuvarozó a küldemény átvételét ezen okmányok kézhezvételéig megtagadhatja. A fuvarozási szerződésben a feladót jelentős utasításadási jog illeti meg. Lényeges azonban, hogy a fuvarozó a rendelkezés teljesítését biztosíték adásához kötheti, ha az a teljesítést terhesebbé tenné. Amennyiben a biztosíték elmarad, úgy a fuvarozó a kereskedelmi ésszerűség követelményei, a feladó és a címzett érdekei szerint köteles eljárni. Érdemes kiemelni, hogy az új Ptk. a fuvarozónak utasításadási jogot ad a küldemény fuvareszközön történő elhelyezése tekintetében a be- és kirakás körében. A vállalkozási szerződés szabályaira emlékeztet az, hogy a feladó bármikor elállhat a fuvarozási szerződéstől, ebben az esetben meg kell térítenie azonban a fuvarozó kárát. A címzett által a fuvarozónak adott utasítások nem lehetnek ellentétesek a feladó által adott utasításokkal. A címzett legfontosabb kötelezettsége, hogy a küldeményt átvegye. Amennyiben a küldemény átadása, kézbesítése nem lehetséges – s ez nyilvánvalóan a címzett érdekkörében felmerülő ok miatt van így –, illetőleg a címzett az átvételkor esedékes, a fuvarozót megillető követeléseket nem elégíti ki, a fuvarozó – a feladó haladéktalan értesítése mellett – a küldeményt a felelős őrzés szabályai szerint kell, hogy megőrizze. Értelemszerűen a fuvarozónak is közre kell működnie az átvétel folyamatában. Ezzel kapcsolatban a BH. 1984.74. sz. eseti döntés kimondja, hogy „súlyosan esik a közúti

1.12.2 - 1


1.12.2 - 2

fuvarozó terhére, ha az indokolatlanul megtagadja a küldemény tartalmának megvizsgálásánál az átvevővel való együttműködést.” Késedelem a fuvarozási szerződésben A fuvarozási jogviszonyban a késedelem alapvetően vagy a küldemény átvétele előtt állhat fenn olyan módon, hogy a fuvarozó késlekedik a megfelelő fuvareszköz kiállításával, vagy a feladó késlekedik a berakással, vagy pedig beállhat késedelem a fuvarozás során is. Ebből jól látható, hogy az átvétel előtt a késedelem mind a feladó, mind a fuvarozó érdekkörében felmerülhet, az átvétel után azonban a feladó érdekkörében már nemigen jelentkezhet. (Az okmányok átadását ugyanis a küldemény átvétele előtt kell megtenni, éppen ezért számos jogvita származik abból, hogy a fuvarozó az okmányok megfelelőségével, teljes körűségével kapcsolatos kifogást már a küldemény átvételét követően emel.) Amennyiben a feladó a berakással késlekedik, a fuvarozó az őt ért károk megtérítését követelheti (ami tipikusan származhat a kiállással kapcsolatos költségekből), és a szerződéstől el is állhat. Ez a jogosulti késedelem jellegzetes eseteként értékelhető. A vasúton történő fuvarozás tekintetében a berakodási késedelem vonatkozásában feltétlenül említést érdemel a kocsiálláspénz és a fekbér fogalma. A kocsiálláspénz a vasúti kocsinak és a vágánynak a megállapított határidőnél hosszabb használatáért számított mellékdíj, míg a fekbér a vasúti terület használatáért számított mellékdíj. A fuvardíj A fuvardíj a fuvarozót megillető munkadíjból, illetőleg a fuvarozásra szükségesen és hasznosan fordított költségekből áll össze. Hasonlóan a bérleti szerződéshez, illetve a vállalkozási szerződéshez, a fuvarozót is törvényes zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozással kapcsolatban birtokába kerültek. A zálogjog a fuvarozónak a feladóval szemben fennálló, más fuvarozási szerződésből származó

lejárt

és

nem

vitatott

követelését

is

biztosítja.


Abban az esetben, amennyiben a díjat a fuvarlevélbe bejegyzett adat alapján kell megállapítani, az ellenkező bizonyításáig a fuvarlevélbe bejegyzett adatot pontosnak és megfelelőnek kell tekinteni akkor is, ha a fuvarozó a fuvarlevélen olyan fenntartással élt, hogy az adatok ellenőrzésére nem volt módja.

1.12.2 - 3


1.12.3 - 1

1.12.3

A fuvarozási szerződéssel összefüggő egyéb

lényeges jogszabályok Miként említésre került, a Ptk. fuvarozási szerződésre vonatkozó szabályait alapvetően a belföldi fuvarozásra kell alkalmazni. A belföldi fuvarozás tekintetében a Ptk. szabályain kívül az alábbi jogszabályok érdemelnek figyelmet: 

32/2009. (II. 19.) Korm. rendelet a vasúti árufuvarozási szerződésekre

vonatkozó részletes szabályokról 

A közúti árutovábbítási szerződésekről szóló 2/1981. (I. 31.) MT rendelet



A légi árufuvarozásról szóló 26/1999. (II. 12.) Korm. rendelet [korábban a

22/1965. (XI. 14.) Korm. rendelet] 

2005. évi CXLI törvény a belvízi árufuvarozási szerződésről szóló Budapesti

Egyezmény (CMNI) kihirdetéséről. 

313/2014. (XII. 12.) Korm. rendelet a veszélyes áru légi szállításával

kapcsolatos katasztrófavédelmi hatósági ellenőrzésről és a bírság kivetésének szabályairól E helyen csak utalni kívánunk a témával összefüggő legfontosabb nemzetközi szerződésekre az alábbiak szerint: 

Az 1986. évi 2. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett, Bernben 1980.

május 9. napján kelt nemzetközi vasúti fuvarozási egyezmény (COTIF): Az egyezményt módosította a Bernben 1990. december 20-án kelt jegyzőkönyv, amelyet a 16/1998. (VI. 29.) KHVM rendelettel hirdettek ki Magyarországon. A COTIF Egyezmény – melyet a COTIF Egyezményt megelőző Convention Internationale concernant le transport des Marchandises par chemin de fer miatt CIM – COTIF Egyezménynek is szokás nevezni – szerkezetét tekintve három részből áll: egyrészt magából a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezményből, amely a személy- és árufuvarozásra vonatkozó közös rendelkezéseket tartalmaz, és szervezeti kérdéseket szabályoz, másrészt a személyfuvarozás speciális szabályairól szóló CIVből (A. függelék), harmadrészt pedig az árufuvarozásra vonatkozó szabályokat tartalmazó CIM-ből (B. függelék).


 között

1.12.3 - 2

Az SZMGSZ-megállapodás a magyar és a FÁK országainak vasútjai (Szoglasenyie

o

Mezsdunarodnom

Zseleznodorozsnom

Gruzovom

Szoobscsenyii – Nemzetközi Árufuvarozási Megállapodás): A megállapodást a volt szocialista országok vasúttársaságai 1951-ben kötötték meg egymással. 1990 után a megállapodás jelentősége csökkent ugyan, de a FÁK országaival történő vasúti forgalom során alkalmazni szükséges. 

Az 1971. évi 3. tvr.-rel kihirdetett, a nemzetközi közúti árufuvarozási

szerződésről szóló, Genfben 1956. május 19-én kelt nemzetközi egyezmény (CMR CMR – Convention Relative au Contrat du Transport International de Marchandise par Route): A CMR egyezményt abban az esetben kell alkalmazni, amennyiben az áru átvételének és kiszolgáltatásának helye két különböző államban van, amelyek közül legalább az egyik az egyezmény részes állama. Említést érdemel, hogy az áruknak TIR-igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozását

megkönnyíti

az

ún.

TIR-egyezmény,

amely

vámszavatossági

egyezményként került megkötésre 1959-ben. A TIR (Trafic International Routier) eljárás szabályai szerint fuvarozott áruk az átmenő (tranzit) országokban mentesítést nyernek a vámok, illetékek, letétek fizetése alól. Az egyezményt Magyarországon az 1978. évi 16. törvényerejű rendelet hirdette ki. 

A nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó, Varsóban 1929. október 12-én

aláírt nemzetközi egyezmény: A Varsói Egyezményt Magyarországon az 1936. évi XXVII. törvény hirdette ki, melyet módosított az 1964. évi 19. törvényerejű rendelet. Lényeges megemlíteni, hogy több, Magyarországon ki nem hirdetett egyezmény is kapcsolódik a Varsói Egyezményhez, így az 1961-ben elfogadott guadalajarai egyezmény, amely kiterjeszti a Varsói Egyezmény hatályát olyan esetekre, amikor a tényleges fuvarozó személye a szerződő féltől eltérő személy, valamint az 1971. évi Guatemalai Jegyzőkönyv, továbbá az 1975. évi Montreali Jegyzőkönyvek. A Varsói Egyezményt gyakorlatilag felváltotta az 1999. május 28-án elfogadott Montreali Egyezmény, melyet a magyar jogba a 2005. évi VII. törvény a Montrealban, 1999. május 28-án kelt, a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló törvény implementált.


1.12.3 - 3



A hajóselismervényekre vonatkozó Brüsszeli Egyezmény: A Brüsszeli

Egyezményt Magyarországon az 1931. évi VI. törvénycikk hirdette ki. A Brüsszeli Egyezményhez képest az 1968. évi Visby Szabályok állapítottak meg – a magyar jogba át nem ültetett – egyes módosításokat. 

1996. január 19-én Genfben aláírt, a nemzetközi jelentőségű vízi utakról

szóló európai Megállapodás: A megállapodást a magyar jogba a 151/2000. (IX. 1.) Korm. rendelet a nemzetközi jelentőségű vízi utakról szóló európai Megállapodás kihirdetéséről ültette át. 

INCOTERMS

(International

Commercial

Terms

–

Nemzetközi

Kereskedelmi Feltételek): Az INCOTERMS a külkereskedelem legismertebb, legfontosabb

szokványa,

melyeket

a

Nemzetközi

Kereskedelmi

Kamara

(International Chamber of Commerce, ICC) 1936-ban hozott létre, és amely azóta több, lényeges módosításon ment keresztül. Az INCOTERMS-nek természetesen jelentős a szerepe a fuvarozás kérdésében is. Lényeges megemlíteni, hogy Az INCOTERMS-klauzulák frissítése 2011. január 1-jével lépett életbe. Az ICC az újítással, a közérthetőbb nyelvezet alkalmazásával az egyszerűbb használat érdekét kívánja szolgálni. A korábbiakkal ellentétben az INCOTERMS 2010 a szállítási módok szerint tagolódik. A klauzulák egy része minden szállítási módra – szárazföldi, légi és vízi –, valamint a multimodális szállítási módra is kiterjed. Ezek különösen konténeres szállítás esetén alkalmazhatóak. A klauzulák másik csoportját kizárólag vízi szállítás esetén lehet alapul venni. Jogosan merül fel az a kérdés, hogy a fentiek alapján a fuvarozási szerződésre irányadó egyes szabályokat milyen sorrendben kell figyelembe venni. Az évek alatt kialakult bírói gyakorlatra is figyelemmel, a következő sorrendben kell az egyes jogszabályokat alkalmazni: Belföldi fuvarozás: 

A

fuvarozási

szerződés

kikötései,

rendelkezéseivel nem lehetnek ellentétesek 

A fuvarozási ág szabályzati előírásai



A Ptk. fuvarozásra vonatkozó szabályai



A Ptk. kötelmi jog általános szabályai

melyek

a

jogszabályok

kógens




1.12.3 - 4

A polgári jog alapelvei

Nemzetközi fuvarozás: 

A fuvarozási ágra vonatkozó nemzetközi egyezmény, szabályzat



A fuvarozási ágra vonatkozó belföldi szabályzat



A Ptk. fuvarozásra vonatkozó szabályai



A Ptk. kötelmi jog általános szabályai



A polgári jog alapelvei. (Lásd: TÖRÖK G. (szerk.): A Polgári Törvénykönyv

Magyarázata. IV. kötet. Budapest, 2005. 283. o.) A vasúti árufuvarozási szerződésekre vonatkozó részletes szabályokról szóló 32/2009. (II. 19.) Korm. rendelet kapcsán – az új Ptk szabályaira is hivatkozással – az alábbiakat célszerű kiemelni. A fuvarozási szerződés – egy kivétellel – akkor jön létre, ha a megrendelést a vasúti társaság írásban (nyilatkozat átadásával, fax, levél vagy fokozott biztonságú elektronikus

aláírással

ellátott

elektronikus

dokumentum

megküldésével)

visszaigazolja. A fuvarozási szerződés megrendelés, illetőleg annak elfogadása hiányában is létrejön, ha a vasúti társaság a küldeményt és a továbbításához szükséges okmányt fuvarozás céljából átveszi. A megrendelésnek tartalmaznia kell a fuvarozás teljesítéséhez szükséges adatokat, így különösen az áru megnevezését, mennyiségét, a berakás kívánt helyét és időpontját, a rendeltetési állomást, valamint a vasúti társaság által kért vagy a feladó megítélése

szerint

lényeges

egyéb

adatokat

és

feltételeket.

A feladó

a

megrendelésben közölheti, hogy ajánlatát mely időpontig tartja fenn. A visszaigazolást – a megrendelésben közölt ajánlattételi határidő hiányában – a vasúti társaság legkésőbb az üzletszabályzatban meghatározott napon juttatja el a feladóhoz. A visszaigazolásban a vasúti társaság közli a feladóval a vasúti kocsik darabszámát és jellegét (fedett vagy nyitott, illetőleg normál vagy különleges kocsi), a kiállítás helyét és idejét.


1.12.3 - 5

A vasúti fuvarozás vonatkozásában kiemelt szerepe van a fuvarlevélnek. Ennek megfelelően a fuvarozási szerződésről küldeményenként fuvarlevelet kell kiállítani. A fuvarlevelet a feladó állítja ki. A fuvarlevél fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott, elektronikus dokumentum formájában is kiállítható. A fuvarlevél kötelező tartalmi elemei az alábbiak: a)

a feladó, valamint a címzett neve és címe,

b)

a feladási és rendeltetési hely megnevezése, valamint a küldemény

átvételének és kiszolgáltatásának időpontja, c)

az áru megnevezése, tömege darabáru küldeménynél, illetve átrakási

forgalomban feladott áruknál az árudarabok száma és jele, d)

a küldemény be- és kirakását végző fél megjelölése,

e)

a küldemény csomagolásának jellemzői,

f)

a kocsiknál, valamint az intermodális fuvarozási egységeknél alkalmazott

zárak azonosító adatai, g)

az alkalmazandó fizetési mód és a költségeket viselő fél megjelölése,

h)

ha feladó a fuvarlevélen költségviselő félnek a címzettet jelöli meg, és a

címzett a fuvarköltséget a fuvarlevél kiváltásakor egyenlíti ki, a fuvarozás díja, i)

ha az áru fuvarozásához vagy útközben az árut érintő hatósági eljárásban

kísérő irat szükséges, a hatóságok által megkövetelt iratok részletes felsorolása amelyeket

a

fuvarlevélhez

csatoltak,

illetve

amelyek

egy

megnevezett

vasútállomáson vagy helyen állnak a vasúti társaság rendelkezésére – az állomás, illetve hely, valamint a kapcsolattartó személy és elérhetőségének megjelölésével, j)

a feladó nyilatkozata arról, hogy a hatósági kezelés során személyesen vagy

megbízottja útján részt kíván venni, k)

a felek által a rendeletben meghatározott fuvarozási határidőtől eltérő

határidő, l)

veszélyes áru fuvarozása esetén a veszélyes áruk fuvarozásáról szóló külön

jogszabály előírásai szerinti adatok és bejegyzések, m)

az árukíséret ténye és az árukísérő utasításai,


n)

1.12.3 - 6

a feladó nyilatkozata arról, hogy az üzletszabályzat feltételeit ismeri és

elfogadja. Nagyon lényeges jogi kérdést szabályozhat a fenti felsorolás szerinti k) pont, hiszen ez a bizonyítéka annak, hogy a felek a rendeletben meghatározott fuvarozási határidőtől eltérő határidőben állapodtak meg. Ez egy esetleges per esetében lényeges jelentőséggel bírhat. A fuvarlevélnek minden olyan adatot, tájékoztatást és nyilatkozatot (a továbbiakban együtt: közlés) tartalmaznia kell, amelyet bármelyik fél szükségesnek tart. Ha a közlés a megfelelő rovatba terjedelme miatt nem jegyezhető be vagy ilyen rovat nincs, – az elektronikus dokumentum kivételével – a fuvarlevélhez csatolt pótlapon kell a közlést rögzíteni. A feladás során a feladó az áru értékét a fuvarlevélen feltüntetheti, ez az értékbevallás. Gyakori jogvitás kérdés a kiszolgáltatási akadály. A rendelet értelmében amennyiben az átvételre jogosult nem található, vagy a fuvarlevél kiváltását, illetve a küldemény átvételét megtagadja, továbbá, ha a küldemény kiszolgáltatása más okból nem lehetséges, a vasúti társaság a feladót értesíti, és tőle utasítást kér. Ha a feladó a fuvarlevélen kiszolgáltatási akadály esetére előre utasítást adott, illetve az árukísérő az akadály felmerülésekor ad utasítást, a vasúti társaság az utasításoknak megfelelően jár el. Amennyiben a kiszolgáltatási akadályról szóló értesítés elküldése után, de az utasítás vétele előtt az átvételre jogosult a fuvarlevél kiváltására jelentkezik, a vasúti társaság a küldeményt kiszolgáltatja, és erről – ha az átvevő más személy – a feladót értesíti. Bár aránylag régi jogszabály, de a mai napi gyakorlatra is igen fontos szabályokat tartalmaz a közúti árutovábbítási szerződésekről szóló 2/1981. (I. 31.) MT rendelet. Érdemes megemlíteni, hogy ennek a rendeletnek a hatálya a közúti gépjárművel végzett

fuvarozásra,

továbbá

közúti

gépjármű

bérbeadására

vagy

–

gépjárművezetővel történő – rendelkezésre bocsátására (árutovábbítás) terjed ki. Polgári jogi szempontból is fontos fogalom a rendelet által alkalmazott keretszerződés. Eszerint a szerződő felek nagymennyiségű áru fuvarozására vagy


1.12.3 - 7

meghatározott időközönként ismétlődő árutovábbításra tartós együttműködésüket is szabályozó szerződést köthetnek, ez a keretszerződés. A keretszerződést írásba kell foglalni; az írásba foglalás elmaradása azonban – ha a teljesítést már megkezdték – a keretszerződés érvényességét nem érinti. A rendelet a Ptk.-hoz képest tartalmaz néhány, kifejezetten a közúti fuvarozásra alkalmazandó speciális szabályt. Ilyennek tekinthető például a fuvardíjjal kapcsolatos rendelkezés. Ennek értelmében a fuvardíjat, továbbá a fuvarozásra szükségesen és hasznosan fordított, a fuvarozó által megelőlegezett és a kiszolgáltatáskor meg nem térített költségeket az annak fizetésére kötelezett legkésőbb 30 napon belül köteles teljesíteni, kivéve, ha a 30 napnál hosszabb teljesítési határidő szerződésben való kikötését – ezzel arányban álló – más előnynek a fuvarozó javára írásbeli szerződésben történő vállalása ellensúlyozza. A felek ezzel ellentétes megállapodása semmis. A fuvaroztató rendelkezési joga vonatkozásában kiemelendő, hogy a fuvaroztató a fuvarozónak az áru továbbításával kapcsolatban utasítást addig adhat, amíg a gépjármű a felrakás helyét el nem hagyja. Ez a fuvaroztatónak az áruval való utólagos rendelkezési jogát nem érinti. A fuvaroztatói felelősség vonatkozásában alapvetően kiemelést érdemel, hogy abban az esetben, amennyiben a fuvaroztató a fuvarozót megtévesztve olyan árut ad át fuvarozásra, amelyre szerződés nem köthető, vagy azt az előírt különleges feltételek teljesítése nélkül fuvaroztatja, a fuvarozó – ennek felismerésekor – választása szerint –

a fuvarozást abbahagyhatja (ha az áru megőrzése biztosítható),

–

az árut a feladás helyére visszafuvarozhatja, vagy

–

az árut a rendeltetési helyére fuvarozhatja.

Az igényérvényesítés tekintetében is találkozunk speciális szabállyal, melyet mindenképpen alkalmazni szükséges – elmaradása súlyos joghátránnyal járhat. A fuvarozási szerződésből eredő igény – kivéve, ha a fuvarozó magánszemély – bíróság előtt csak abban az esetben érvényesíthető, ha az érdekelt fél előzetesen írásban peren kívüli egyeztetést kezdeményezett és az nem vezetett eredményre, vagy a másik fél a peren kívüli egyeztetést kezdeményező írásbeli felhívására 60


napon belül nem válaszolt. A peren kívüli egyeztetést kezdeményező írásbeli felhíváshoz csatolni kell az igény elbírálásához szükséges okiratokat (fuvarlevél, számla, jegyzőkönyv stb.). Viszonylag új jogalkotási eredmény, de igen fontos a veszélyes áru légi szállításával kapcsolatos katasztrófavédelmi hatósági ellenőrzésről és a bírság kivetésének szabályairól szóló 313/2014. (XII. 12.) Kormányrendelet. A rendelet a veszélyes áruk légi fuvarozásának ellenőrzésével kapcsolatos kérdéseket szabályozza és a címéből is adódó módon tág teret szentel a bírság kivetésével kapcsolatos kérdéseknek. A katasztrófavédelmi hatóságnak (annak helyi vagy területi szervének) a veszélyes áru légi szállításával kapcsolatos szabályok megsértése esetén az alábbi jogosultságai vannak: –

elrendeli a szállított veszélyes áru átfejtését, átrakását, átcsomagolását,

visszatartását vagy a feladóhoz történő visszafordítását, más szállítási mód alkalmazását, továbbá az üzemben tartót vizsgálat vagy javítás elvégzésére kötelezi, –

kötelezi a szabálytalanságért, mulasztásért felelőst a veszélyes áru

környezetbe jutásának megakadályozása, illetve a veszély elhárítása érdekében szükséges intézkedések megtételére, valamint –

bírságot szab ki.

A bírságot, a bírság fizetésére kötelezhetőek közül a szabálytalanságért, mulasztásért felelős köteles megfizetni. Amennyiben valamely rendelkezés megsértése miatt többen is bírság megfizetésére kötelezhetőek, a bírság összegét a szabálytalanság, mulasztás elkövetésében való felelősségük közrehatásának arányában fizetik meg.

1.12.3 - 8


1.12.4 - 1

1.12.4

A fuvarozó felelőssége a fuvarozási szerződés

alapján A fuvarozási jogviszony kapcsán a felelősségi szabályok alkalmazására a gyakorlatban elsősorban akkor kerül sor, ha a küldemény a szállítás során elvész, megsemmisül, rongálódik, vagy egyébként értékcsökkenést szenved. Kemenes Béla a fuvarozó felelősségét az alábbiak szerint jellemzi: „A felelősség jogalapját tekintve a rendes felelősséghez képest szigorúbb tárgyi felelősség érvényesül; nincs szó azonban feltétlen felelősségről, mert a törvény – nem kis számban – tartalmaz kimentő okokat. A felelősségi jogalap fokozott voltát mintegy ellensúlyozza viszont a felelősség, pontosabban a kártérítés összegszerűségének törvényi korlátozása. A polgári jogban főszabályként érvényesülő teljes kártérítés helyett a fuvarozás körében – a tárgyalandó kivételektől eltekintve – így a korlátozott, lényegében csak a tényleges kár megtérítését előíró rendelkezés az elsődleges.” [Lásd: Eörsi Gy. — Kemenes B. — Sárándi I. — Világhy M.: Kötelmi jog. Különös Rész. (Egyes szerződésfajták.) Budapest, 1979. 96. o.] Főszabály szerint a fuvarozói felelősség lényege, hogy a fuvarozó azért a kárért felelős, amely a küldemény átvételétől a kiszolgáltatásig terjedő idő alatt a küldemény

teljes

vagy

részleges

elveszéséből,

megsemmisüléséből

vagy

megsérüléséből keletkezett. A fuvarozó felelősségét kizáró vagy korlátozó kikötés akkor is semmis, ha az a fuvarozó által súlyos gondatlansággal okozott károkra vonatkozik. Amennyiben a fuvarozó a küldeményt több fuvarozási mód igénybevételével továbbítja, az egyes fuvarozási módok tekintetében tevékenységére az adott fuvarozási ág szabályait kell alkalmazni. A küldemény a fuvarjog szabályai szerint akkor minősül elveszettnek, ha a fuvarozó a fuvarozási határidő lejártától számított harmincadik napon nem szolgáltatja ki. Amennyiben a küldemény a kártérítés megfizetése után megkerül, a fuvarozó köteles


a feladót a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül értesíteni, és a feladó jogosult a küldeménnyel rendelkezni. A fuvarperekben nagyon sok esetben a polémia a felek között abból adódik, hogy vajon a kárt a küldemény belső tulajdonsága okozhatta-e. Ugyanakkor az is gyakran előfordul, hogy a küldeményben a kárt nem a belső tulajdonság (pl. beszáradás, párolgás) okozza, hanem a fuvarozás során bekövetkező rendkívüli, a fuvarozással összefüggő normális eseményeket egyértelműen meghaladó behatás (pl. kíméletlen tolatás, tiltott gurítás, stb.), és ebben az esetben a kár egyértelműen a fuvarozó tevékenységi körén belül keletkezik. Érdemes utalnunk rá, hogy régi magyar magánjogunkban a Kt. 398. §-a a fentiekhez igen hasonló szabályt tartalmaz: „398. § A fuvarozó minden kárért, mely az áruban az átvételtől a kiszolgáltatásig elveszés vagy megsérülés által történik, felelős, amennyiben igazolni nem képes, hogy a kárt erőhatalom, vagy az áru természetes minősége, különösen belső megromlás, beszáradás, rendes csurgás vagy a begöngyölésnek kívülről fel nem ismerhető hiányai okozták. Drágaságokért, pénzekért vagy értékpapírokért a fuvarozó csak akkor felelős, ha a tárgyak e minősége vagy értéke neki kijelentve lett.” A fuvarozás során felmerülő kárral kapcsolatos bizonyítási teher kérdését KEMENES BÉLA igen világosan az alábbiak szerint határolja el: „A bizonyítási teher elosztása két elven alapul: az első elv szerint az érdekelt szerződő fél (vagy a fuvaroztató vagy a fuvarozó) köteles bizonyítani, hogy a kár nem az ő kötelezettségei körébe eső okból következett be. A második elv folytán pedig az olyan kár-okok fennálltát vagy meg nem létét, amelyek egyik fél magatartására sem vezethetők vissza, annak a félnek kell bizonyítania, akinek az érdekkörében ezek a kár-okok felmerülnek. Így például azt, hogy a kár a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok következménye, a fuvarozónak kell bizonyítania, mert ez az ő érdekkörében merül fel, viszont azt, hogy a kár nem a küldemény belső tulajdonságára vezethető vissza, a feladónak, mert ez az ő érdekkörébe tartozó ok.” [Lásd: Eörsi Gy. — Kemenes B. — Sárándi I. — Világhy M.: Kötelmi jog. Különös Rész. (Egyes szerződésfajták.) Budapest, 1979. 98. o.]

1.12.4 - 2


1.12.4 - 3

A fuvarozási szerződés esetében a kártérítési felelősség megállapításánál az exkulpációs és a direkt bizonyítás szabályai keverednek egymással. A fuvarozási jogviszony esetében az érdekelt alany köteles azt bizonyítani, hogy a kár nem az ő kötelezettségeinek megszegése következtében keletkezett, ezt tekintjük exkulpációs bizonyításnak. Az olyan okokat azonban, amelyek egyik fél magatartására sem vezethetők vissza, annak az alanynak kell bizonyítania, akinek érdekkörében ezek az okok felmerültek ˗ ezt tekintjük a fuvarozás esetében direkt bizonyításnak. Az exkulpációs és a direkt bizonyítás szabályai a fuvarozási szerződésnél az alábbiak szerint foglalhatóak össze: Exkulpációs bizonyítás

Direkt bizonyítás

A fuvarozót terheli annak bizonyítása,

A feladót terheli annak bizonyítása,

hogy a kárt tevékenységi körén kívül

hogy a kárt nem a küldemény belső

eső elháríthatatlan ok idézte elő.

tulajdonsága okozta.

A feladó, illetve a címzett köteles

A feladónak, illetve a címzettnek kell

bizonyítani azt, hogy a kár nem a

bizonyítania, hogy a kár nem a

csomagolás hiányossága következtében

kirakás következménye.

állt elő. A feladó, illetve a címzett bizonyítja,

A csomagolás hiányosságairól a

hogy ő vagy az általa megbízott

fuvarozó köteles meggyőződni. A

személy úgy járt el, ahogy az az adott

csomagolás

helyzetben általában elvárható.

fuvarozónak kell bizonyítania.

hiányos

voltát

a

Ami a kártérítés mértékét illeti, főszabály szerint a fuvarozónak – felelősségének fennállása esetén – a küldemény teljes vagy részleges elveszése, illetőleg megsemmisülése esetében a fuvarozó fuvardíjra, illetőleg a fuvardíj arányos részére igényt nem tarthat, illetve az elveszett dolog értékét köteles megtéríteni. Az új Ptk. lényeges rendelkezése a kártérítés körében, hogy amennyiben a feladó külföldi, a fuvarozó által fizetendő kártérítés mértéke nem lehet magasabb, mint a feladó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési összeg.


Fentiekkel kapcsolatban különösen lényeges kiemelni a BH1978.533. sz. határozatot, mely szerint a küldemény fuvarozás közben bekövetkezett megrongálódása esetén a fuvarozó választása szerint vagy az értékcsökkenés megfizetésére vagy a rongálódás kiküszöbölésére (a sérülés kijavítására) köteles. A kártérítésnek a választottól eltérő módon való teljesítésére a fuvarozót a bíróság nem kötelezheti. Bár a régi Ptk. hatálya alatt keletkezett, de fontos elveket tartalmaz a BH1982. 254. sz. határozat. Eszerint nem állapítható meg a szállítónak a kötbérfelelőssége a fuvarozás során keletkezett árusérülésekért, ha a szállítmány sérült hányada nem haladja meg a vonatkozó szabványban megengedett tűrés mértékét, illetőleg ha a fuvarozó a sérülésért való felelősségét elismeri vagy azt a bíróság megállapítja. A fuvarozóval szembeni igényérvényesítés esetében az egyes határidőknek kiemelt szerepe van. A feladó a fuvarozóval szemben felelős azért a kárért, amely a nem megfelelő vagy hiányzó csomagolásból, a küldeménnyel kapcsolatos adatok, információk és okmányok hiányából, hiányosságából vagy pontatlanságából származott. A csomagolás vonatkozásában az alábbi eseti döntések érdemelnek figyelmet. A BH1992. 597. sz. határozat szerint a közúti fuvarozó az áru feladása és kiszolgáltatása között – a csomagolás sérült volta folytán – keletkezett kárért való felelőssége alól nem mentheti ki magát arra hivatkozva, hogy a feladáskor az áru csomagolásának külső állapotát nem tudta ellenőrizni. A BH1989. 281. sz. határozat szerint a nemzetközi közúti fuvarozó a csomagolási egységek szerint vámkezelt küldemény darabszámát a feladáskor ellenőrizni köteles. A vámkezelt darabszámhoz képest a kiszolgáltatáskor mutatkozó hiányért a fuvarozó kártérítési felelősséggel tartozik. A BH1987. 253. sz. határozat azt mondja ki, hogy a vasúti fuvarozó az áruellenőrzés alkalmával felvett kárjegyzőkönyvben a csomagolt árunak nemcsak a külsérelmi jegyeit, hanem a csomagolási egységen belüli sérülés mértékét is köteles pontosan

1.12.4 - 4


1.12.4 - 5

feltüntetni. Az átvevő viszont köteles ezt a fuvarozótól megkövetelni, és ennek teljesítéséig az áru átvételét megtagadhatja. A BH1985. 280. sz. határozat által elfoglalt álláspont szerint a küldeménynek a gépjárműre csomagolatlanul történt felrakása esetén a nemzetközi közúti árufuvarozó gépjárművezetője nem köteles vizsgálni azt, hogy az egyes árudarabok a belső összeillesztésük révén képesek-e elviselni a fuvarozással együtt járó behatásokat. A BH1984. 33. sz. határozat szerint a vasúti fuvarozót a nyitott vagonban csomagolatlanul szállított személygépkocsira nézve is őrzési kötelezettség terheli, amely a harmadik személyek rongálása elleni védelemre is kiterjed. A fuvarozási szerződés alapján támasztható igények – a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk kivételével – egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény címzettnek történő kiszolgáltatásának időpontja vagy az az időpont, amikor a küldeményt a címzettnek ki kellett volna szolgáltatni. Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni abban az esetben is, ha a fuvarozó a küldeményt több fuvarozási mód igénybevételével továbbítja. A kárveszély viselésével kapcsolatban érdemes az alábbi eseti döntést idézni. A BH1992. 779. sz. határozat kimondja, hogy ha a szállító a szolgáltatás tárgyának a fuvarozó részére való átadásával teljesített, a kárveszély – amennyiben a törvény kivételt nem tesz – a megrendelőre szállt át. A szállító azonban felelős azért a kárért, amelyet azzal okozott, hogy a küldeménynek a vasúti kocsiba való berakása során nem gondoskodott a rakomány biztos elhelyezéséről és az ehhez szükséges eszközökről. A rakodási idő vonatkozásában fontos utalni a BH1996. 490. sz. határozatra. Eme határozat szerint, ha a közúti fuvarozás esetén, amennyiben jogszabály a rakodási időket nem szabályozza, a gépkocsi rakodását annyi idő alatt kell befejezni, amennyi megfelelő, gondos, de intenzív munkavégzés mellett az adott áruféleség rakodásához szükséges. Az álláspénz – ha azzal összefüggésben keletkezik, hogy a feladó a fuvarozáshoz, a határátlépéshez stb. szükséges okiratokat nem bocsátja a fuvarozó rendelkezésére – a feladót terheli. Egyéb kérdésekben a fuvarozási szerződésre a


vállalkozási szerződés szabályait kell alkalmazni. Lényeges megemlíteni, hogy az új Ptk. nem veszi át a régi Ptk. azon szabályát, mely a személyek szállításának elvállalására a vállalkozás szabályainak alkalmazását rendelte. Röviden érdemes megemlíteni a folyami fuvarozónak a deliktuális felelősségét. A szerződésen kívül okozott károk tekintetében Kovács Zsolt megállapítja, hogy a folyami fuvarozóra nézve a magyar jog – ellentétben például a német joggal – nem tartalmaz speciális szabályokat. Kovács Zsolt álláspontja szerint a folyami fuvarozó deliktuális felelősségére a Ptk.-nak a veszélyes üzemi felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, mivel a belvízi hajó mint gépi meghajtású jármű üzemeltetése fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül. (Kovács Zs.: A folyami fuvarozó felelőssége a magyar jogban. Magyar Jog, 1994. évi 2. szám, 74. o.) A nemzetközi fuvarozási jogban nagy jelentősége van a BH1990. 190. sz. határozatban lefektetett elveknek. Eszerint abban az esetben, amennyiben a fuvarozó a nemzetközi gépjármű-fuvarozási szerződésből eredő kötelezettségét azáltal szegi meg, hogy a rakományt vagy annak egy részét nem a megadott címre fuvarozza, rakja le, a címzettnek – a megfelelő helyre történő továbbításából eredő – többletköltségeiért a fuvarozó a polgári jog általános szabályai szerint felel.

1.12.4 - 6


1.12.5 - 1

1.12.5

Az EKAER rendszerének bemutatása

2015. január 1-jétől az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) módosításával bejelentési kötelezettség terheli a termékek fuvarozásával kapcsolatosan érintett címzettet, vagyis a termék megrendelőjét, az átvevőt, a feladót, illetve a felrakodást végző szereplőket. A szabályozás bevezetésének célja az áfacsalások visszaszorítása azzal, hogy aki bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, az 2015. február 1-jétől hatósági zárral, terméklefoglalással és mulasztási bírsággal számolhat. Az újonnan bevezetett rendszer jelentős adminisztrációs terhet ró az árufuvarozásban érintett cégekre, illetve a szabályozás számos kérdést vet fel. EKAER-bejelentési kötelezettség A bejelentési kötelezettség az Európai Unió valamely más tagállamából Magyarország területére, Magyarország területéről az Európai Unió valamely más tagállamába irányuló, a termék közúti fuvarozásával, illetve a Magyarország területén

belül

megvalósuló,

a

termék

közúti

fuvarozásával

összefüggő

adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzését szolgálja. Meg kell különböztetni tehát a belföldi, illetve külföldi árufuvarozást. A bejelentésre kötelezettek személyi köre Az EKAER-rendszerrel összefüggő bejelentési kötelezettségek kizárólag belföldi gazdálkodókat érintenek. A bejelentési kötelezettség szempontjából az alábbi személyek kerülhetnek szóba. 

Címzett: a terméknek az Európai Unió más tagállamából Magyarország

területére irányuló beszerzését vagy belföldi beszerzését megvalósító általános forgalmi adó alanya.




1.12.5 - 2

Átvevő: a terméknek az Európai Unió más tagállamából Magyarország

területére irányuló beszerzése vagy belföldi értékesítése esetén, ha nem a címzett veszi át a terméket, vagy a terméknek az Európai Unió más tagállamából Magyarország területére irányuló beszerzéstől eltérő egyéb célból történő behozatala esetén a terméket a kirakodási (átvételi) helyen átvevő személy. 

Feladó: a terméknek Magyarország területéről az Európai Unió más

tagállamába irányuló vagy első belföldi adóköteles – nem közvetlenül végfelhasználó részére történő – értékesítését megvalósító általános forgalmi adó alanya, valamint az általános forgalmi adómentesség érvényesítése érdekében a belföldön nyilvántartásba nem vett adózó helyett eljáró közvetett vámjogi képviselő, adóraktár üzemeltetője. 

Felrakodó:

a

közúti

fuvarozásához

használt

gépjárműre

a termék

felrakodását végző személy. A fentiekből látható, hogy az EKAER-ben bejelentésre kötelezettként a termék(ek) fuvarozásának azon szereplői jöhetnek szóba – a fuvarozás irányától függően –, akik azt feladták (felrakodták) vagy megrendelték (átvették). A termékek szállítását (fuvarozását) végzők részére a szabályozás direkt módon kötelezettséget nem ír elő, azonban a bejelentésre kötelezettek esetében az Art. rendelkezik arról, hogy az EKAER számot a fuvarozást végző vagy azt szervező részére rendelkezésre kell bocsátani még a fuvarozás megkezdése előtt. A bejelentési kötelezettséggel érintett termékfuvarozási típusok köre A bejelentőnek a szállítmányozás elindítása előtt a következő információkkal kell rendelkeznie: –

be kell azonosítani, hogy a fuvarozáshoz használt gépjármű útdíjköteles-e

vagy sem, –

a belföldi vevő végfelhasználó-e,

–

a felrakodásra kerülő termékek beletartoznak-e a kockázatos élelmiszerek

vagy a kockázatos termékek körébe, és ha igen, tömegük várhatóan meghaladja-e a meghatározott határértéket?


1.12.5 - 3

Tehát az adózóknak a termékek közúti fuvarozással kapcsolatos bejelentésére, vagyis az EKAER használatára öt termékfuvarozási típus esetében van szükségük: 1.

Az EU más tagállamából Magyarországra irányuló útdíjköteles (3,5 tonna

össztömegnél nagyobb) gépjárművel végzett közúti fuvarozások 2.

Magyarország területéről az EU más tagállamába irányuló útdíjköteles

gépjárművel végzett közúti fuvarozások 3.

A nem végfelhasználó részére történő első adóköteles termékértékesítésre, ha

az Magyarországon belüli útdíjköteles gépjárművel végzett közúti fuvarozással jár 4.

Kockázatos élelmiszerek esetében (ezek körét az 51/2014. (VI.6.) számú

NGM-rendelet határozza meg), ha egy fuvarozás keretében ugyanazon címzett részére fuvarozott termékek tömege a 200 kg-ot vagy az adó nélküli ellenértéke a 250 000 forintot meghaladja, függetlenül attól, hogy a fuvarozás útdíjköteles vagy nem útdíjköteles gépjárművel történik-e. 5.

Egyéb kockázatos termékek esetében (ezek körét szintén az 51/2014. (VI.6.)

számú NGM-rendelet határozza meg)), ha egy fuvarozás keretében ugyanazon címzett részére fuvarozott termékek tömege az 500 kg-ot vagy az adó nélküli ellenértéke az 1 millió forintot meghaladja, függetlenül attól, hogy a fuvarozás útdíjköteles vagy nem útdíjköteles gépjárművel történik-e. Miután megállapításra került, hogy a tervezett fuvarozás EKAER-bejelentésre köteles, azt kell tisztázni, hogy kinek és meddig kell az előzetes bejelentést teljesítenie. A bejelentést a címzettnek kell a fuvarozás megkezdéséig megtenni abban az esetben, ha az EU valamely tagállamából hoznak be árut Magyarországra, azonban ha Magyarországról az EU egy másik tagállamába visznek ki árut, vagy ha belföldi fuvarozás történik, akkor az áru feladója kötelezett a bejelentés megtételére a termék gépjárműre történő felrakodásának megkezdéséig. A fuvarozás megkezdése előtt bejelentendő adatok Az Art. a termék(ek) fuvarozásának megkezdése előtt az alábbi adatok bejelentését teszi kötelezővé: a)

Szállítás irányára és az abban a résztvevőkre vonatkozó adatok:



a feladó adatai (név, adóazonosító szám),



a felrakodás címe,




a címzett adatai (név, adóazonosító szám),



a kirakodás (átvétel) címe,



kockázatos termék belföldre irányuló közúti fuvarozása esetén a kirakodási

címen található ingatlant az adott jogügylet kapcsán jogszerűen használó vállalkozás adatai (név, adóazonosító szám), amennyiben e vállalkozás nem azonos a címzettel. Abban az esetben, ha a termék közúti fuvarozására egyéb célú kivitel vagy behozatal, esetleg bérmunka kapcsán kerül sor, úgy az EKAER-felületen a címzett adatainál a terméket átvevő személyének adatait, illetve a feladó adatainál pedig a felrakodó adatait szükséges megadni. Az Art.-ban meghatározott kockázatos termék belföldre irányuló közúti fuvarozása esetén a kirakodási címen található ingatlant az adott jogügylet kapcsán jogszerűen használó vállalkozás adatait (név, adóazonosító szám) is meg kell adni, amennyiben az nem azonos a címzett adataival. Lényeges, hogy ez esetben a jogszabály a „belföldre irányuló közúti fuvarozás” fogalmat használja, mely értelmében ezen adatot minden olyan fuvarozás esetében meg kell adni, ahol a szállításhoz átvételi címként belföldi címet rögzítettek az EKAER-ben.

b)

A szállított termékekre, valamint azok mozgatásának indokára vonatkozó

adatok. 

A termékek adatai:



általános megnevezés,



vámtarifaszám (nem kockázatos termékek esetében 4 számjegyig, kockázatos

termékek esetében 8 számjegyig), 

egyes termékmegnevezésekhez (tételekhez) tartozó bruttó tömeg (kg-ban),



veszélyes termék esetén a veszélyességi bárca száma,



opcionálisan a termék adózónál használt cikkszáma,



a fuvarozás indoka (termékértékesítés, termékbeszerzés, bérmunka, egyéb

cél) 

a termék értéke (ára), amelyet akkor is forintban kell megadni, ha az

ügyletben részt vevők eredetileg nem forintban határozták meg, 

adó nélküli ellenérték (termékértékesítés, termékbeszerzés esetén),



adó nélküli beszerzési ár, ahhoz hasonló termék adó nélküli beszerzési ára,

illetve az adó nélküli előállítási érték (egyéb cél esetén).

1.12.5 - 4


1.12.5 - 5

Legkésőbb a fuvarozás megkezdéséig a termékeket szállító gépjármű forgalmi rendszámának bejelentése szükséges. Amennyiben ez nem történik meg, úgy az a szankció szempontjából egy tekintet alá esik a bejelentési kötelezettség teljesítésének az elmulasztásával. Végül további bejelentési kötelezettség, hogy a belföldi átvételi címre irányuló fuvarozások esetében az átvételi címre érkezést kell bejelenteni legkésőbb az átvételi címre érkezést követő munkanapig, illetve az Európai Unió más tagállamából belföldre irányuló fuvarozások esetében a felrakodás megkezdését kell bejelenteni a szállító gépjárműre történő felrakodás tényleges megkezdésekor. Kockázatvállalási kötelezettség A szabályozás egy külön kategóriát is megállapít: a kockázatos termékek körét, amelyek szállításához további kötelezettségeket ír elő. Az Art. ezekben az esetekben kockázati biztosíték nyújtásáról rendelkezik. A kockázati biztosítékot első alkalommal 2015. január 31-éig kellett nyújtani, az eddig az időpontig az EKAER elektronikus felületén rögzített, kockázatos termék érték adatok alapján. Az adózók a kockázati biztosíték nyújtását a NAV által e célra létrehozott elkülönített letéti számlára történő befizetéssel, vagy pénzügyi intézmény, pénzforgalmi intézmény, befektetési vállalkozás által vállalt, az állami adóhatóság által nyilvántartásba vett garancia útján tehetik meg. A biztosítéknak folyamatosan el kell érnie a bejelentés időpontjában a bejelentést megelőző 60 napban (ideértve a bejelentés napját is) teljesített bejelentések során megállapított és átvételi címre érkezés vagy a felrakodás megkezdésének bejelentésével már rendelkező EKAER-számokhoz tartozó kockázatos termékek, valamint a már megállapított és még érvényes EKAER-számokhoz tartozó kockázatos termékek együttes adó nélküli értékének 15 százalékát. A jogi szabályozás alapján az adózó mentesül a biztosítékadási kötelezettség alól, amennyiben az állami adóhatóság által vezetett minősített adózói adatbázisban szerepel, vagy legalább két éve működik, és szerepel az állami adóhatóság által


vezetett köztartozásmentes adózói adatbázisban, valamint a bejelentés időpontjában nem áll adószám-felfüggesztés hatálya alatt. Az EKAER bejelentési kötelezettség alól mentesülők köre A mentességi szabályok köre három csoportra osztható. Az útdíjköteles gépjárművel végzett ún. gyűjtőfuvarokat (több címzett részére kisebb mennyiségű termékeket egy gépjárművön szállító fuvarok) mentesítő szabály alapján nem terheli bejelentési kötelezettség: a)

az adózót, ha az általa feladott vagy részére ugyanazon útdíjköteles

gépjárművel egy fuvarozás keretében szállítandó nem kockázatos termékek tömege a 2500 kg-ot vagy az adó nélküli értéke a 2 millió forintot nem haladja meg, valamint b)

az adózót, ha az általa feladott vagy részére ugyanazon útdíjköteles

gépjárművel egy fuvarozás keretében szállítandó kockázatos élelmiszer tömege a 200 kg-ot vagy az adó nélküli ellenértéke a 250 000 forintot nem haladja meg, illetve egyéb kockázatos termékek esetében tömege az 500 kg-ot vagy az adó nélküli ellenértéke az 1 millió forintot nem haladja meg. Nem kell bejelenteni a kizárólag a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény szerinti alkoholterméket, sört, bort, pezsgőt, köztes alkoholterméket, dohánygyártmányt, szárított dohányt, ellenőrzött ásványolajterméket, bioetanolt, biodízelt, E-85-öt vagy ezek közül többet szállító gépjárművel végzett közúti fuvarozással járó tevékenységet. Az egyes nemzetbiztonsági, közegészségügyi, katasztrófavédelmi feladatokat ellátó gépjárművekkel történő közúti fuvarozási tevékenységet szintén nem kell bejelenteni, úgy, mint a Magyar Honvédség, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, továbbá a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény szerinti rendvédelmi szerv és az Országgyűlési Őrség gépjárművével, illetve a segélyszállítmányt szállító gépjárművel végzett szállítást.

1.12.5 - 6


1.12.5 - 7

EKAER-bejelentés elmulasztásával összefüggő jogkövetkezmények Az EKAER-ben előírt kötelezettségek nem vagy nem megfelelő módon történő teljesítésével összefüggésben az Art. kétféle jogkövetkezményről rendelkezik. a)

Ha az adózó a fuvarozott termék vagy annak egy része tekintetében nem tett

eleget kötelezettségének, illetve a bejelentési kötelezettségét hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti, úgy a termék vagy annak be nem jelentett része igazolatlan eredetűnek minősül, és az állami adó- és vámhatóság az adózó terhére az igazolatlan eredetű áru értékének 40 százalékáig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki. b)

Az előző pontban részletezett adóhatósági szankcióhoz kapcsolódóan a

kötelezettség elmulasztása, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan történő teljesítése miatt az állami adó- és vámhatóság mulasztási bírságot szab ki, a fuvarozott terméket – a romlandó áruk és az élő állatok kivételével – a kiszabott bírság összegének mértékéig, annak biztosítékaként lefoglalhatja. Az EKAER-rendszerrel kapcsolatban felmerülő kérdések Jelentős probléma a szabályozással, hogy a NAV felé a bejelentést már a szállítás megkezdése előtt, vagyis az áru fuvareszközre kerülése idejében meg kell tenni. A raktárosok, logisztikusok és beszerzők számára komoly gondot jelenthet, hogy mit kezdjenek egy más EU-tagállamból érkezett szállítmánnyal, ha annak indításáról előzetesen nem kaptak információt, így azt az EKAER-ben sem tudták bejelenteni, de a fuvar már megérkezett, vagy csak jóval a felrakodás és indulás után kaptak róla információt. A magyar vevőnek számos olyan információt kellene tudnia, amelyek birtokába sokszor csak a szállítmány megérkezésekor jut, mint például a felrakodás címe, a termékek bruttó tömege, a gépjármű forgalmi rendszáma, vagy ha második, harmadik belföldi termékértékesítésről van szó. A bizonytalan helyzet azonban nemcsak a külföldről érkező fuvarok esetében áll fenn, hanem akár belföldi fuvarozás esetén. Példával szemléltetve: X vevő a piacon megvásárolt termékeit viszi tovább a boltokba, azonban nem tudja, hogy aznap melyik bolt mennyi árut fog megvenni, tehát egyáltalán ki lesz a vevő, illetve ez egyáltalán EKAER-bejelentés kötelezett lesz-e. A példa esetében amennyiben első belföldi


értékesítésről van szó, akkor X-nek EKAER-szám-igénylési kötelezettsége van, viszont önhibáján kívül nem tudja megtenni az előzetes bejelentési kötelezettséget a leírt akadályok következtében. A szabályozás szerint a bejelentés pótlására nem, csak bizonyos időn belüli módosítására van lehetőség, ezért nagy kockázata van a szankcionálás kilátásba helyezésének. Egyes adatokat (tömeg, érték, rendszám) valóban lehet a megérkezésig módosítani, de ha már két értékesítés van és csak egy EKAER-szám, akkor már fennáll a bírságolás lehetősége. A fentiek alapján gyakorlati megoldás lehet, hogy a fuvar elején a teljes mennyiségre kérnek EKAER-számot, majd azt az első értékesítés után módosítják. Ha az első EKAER-köteles értékesítés megtörtént, akkor pedig új EKAER-számot kellene igényelni. Látható, hogy a hiányos szabályozást bizonyos esetekben lehet gyakorlati megoldással orvosolni, de a bizonytalan helyzet továbbra is megmarad. A szemléltetett példán kívül számos helyzet van, amelyekre nincs egyértelmű válasz, és azok csak a gyakorlati életben kerülnek majd megválaszolásra. A szabályozás a bizonytalanság mellett 2015. február 1-jétől jelentős költségeket is jelenthet majd az érintett cégek számára.

1.12.5 - 8


1.12.6 - 1

1.12.6

A közúti árutovábbítási szerződésekről szóló

Korm. rendelet (KÁSZ) Nem kis érdekképviseleti közreműködéssel fogalmazódott meg az új KÁSZ (a közúti árutovábbítási szerződésekről szóló jogszabály) szövege, mely 2016. július 1-jétől hatályos. Az új kormányrendelet egy 35 éves, s valljuk be, mára már idejét múlt rendeletet váltott fel. De ami a modernizálásnál is fontosabb, az új jogszabály jelentősen növeli a fuvarozók működési biztonságát, s csökkenti a megbízókkal szembeni kiszolgáltatottságukat. A kormány – elfogadva az érdekképviseleti érveket – az új KÁSZ-ba beépítette a fuvardíjak kifizetésének jogi garanciáját, kötelezővé tette a maximum 30 napos fuvardíj-fizetési határidőt, a nemzetközi szabályokhoz igazította a fuvarozói kártérítési felelősség mértékét, megtérítteti az indokolatlan állásidők költségeit, bevezette a zárt rendszerű rakodás fogalmát, s külön díjazáshoz kötött egyes, a fuvarozók által eddig ingyenesen ellátott többletfeladatokat. Az új Ptk. hatálybalépésével némileg módosultak a fuvarozásra vonatkozó alapvető jogi előírások is. Emiatt (is) szükségessé vált, hogy a részletszabályokat is tartalmazó, a közúti árutovábbítási szerződésekről szóló 2/1981. (I. 31.) MT rendelet helyett is egy teljesen új KÁSZ kerüljön kihirdetésre. Ez utóbbi lett a Kormány 120/2016. (VI. 7.) Korm. rendelete a közúti árutovábbítási szerződésekről. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a szaktárca felelős munkatársai is felismerték, nem elegendő a régi rendelet módosítása, egy új szabályozásra van szükség. Az ezzel kapcsolatos első munkaanyag 2014 júliusában készült el. Ennek véleményezése során az érdekképviseletek vállalták fel, hogy egy nagyon átfogó és részletes szakmai szabályozásra tesznek javaslatot. Az NFM munkatársait dicséri, hogy ezt elfogadták, azaz a szakma és a jogalkotó minisztérium szoros együttműködése tette lehetővé azt, hogy valóban jó szabályozás születhessen. Az első érdekképviseleti javaslat 2014 szeptemberére készült el, s ekkor kezdődött egy hosszú, többkörös egyeztetési folyamat (immár több minisztérium részvételével), melynek során forrt ki a jogszabály végső szövege. A munkában számos érdekképviseleti jogász, választott tisztségviselő, munkaszervezeti dolgozó vett részt, de bizony szükség volt régi, nagy


tapasztalattal rendelkező államigazgatási szakemberek segítsége is ahhoz, hogy a végeredmény megszülessen. A rendelet hatálya a tehergépjárművel végzett belföldi közúti fuvarozásra és tehergépjárművek gépjárművezetővel együtt, díj ellenében történő rendelkezésre bocsátására terjed ki, a nemzetközi fuvarozásra továbbra is az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről” szóló Egyezmény (közismert nevén CMR-egyezmény) előírásai az irányadóak. A Ptk. és a KÁSZ mellett a közúti fuvarozóknak alkalmazniuk kell a szakmához jutás, piacra lépés szabályait tartalmazó 261/2011. (XII. 7.) Korm. rendelet rendelkezéseit is, azaz tulajdonképpen e három jogszabály, valamint a CMR együttesen alkotják a közúti árufuvarozás „bibliáját”. (Persze egy árufuvarozó vállalkozásnak ezek mellett még számos további ismeretre van szüksége.) Javasoljuk, hogy a Magyar Közlöny 2016. évi 79. számában megjelent rendeletet mindenki az első betűjétől az utolsóig olvassa el és értelmezze saját vállalkozására vetítve is. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – ehhez az értelmezéshez próbálunk segítséget nyújtani. A rendelet 2. §-ának (1) bekezdésében a jogszabályban használt fogalmak értelmezését olvashatják. A (2) bekezdés a feladó, a fuvarozó és a címzett fogalmát kiterjeszti mindezek megbízottjaira és a nevükben eljáró személyekre (azaz többnyire alkalmazott munkavállalóikra is). A (3) bekezdés rögzíti, hogy bérvontatás esetén a pótkocsira (félpótkocsira) az árura vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A 3. § (1) bekezdése írja le, hogy legalább milyen előírásokat kell tartalmaznia a fuvarozási szerződésnek. Természetesen az előírtakon kívül bármilyen más, fontosnak tartott elemet a szerződés részévé tehet a feladó és a fuvarozó. (Az új KÁSZ a belföldi fuvarozásban is alkalmazhatóvá teszi a CMR-egyezményből már ismert „értékbevallás” és „érdekbevallás” intézményét. A jogszabályban e pontoknál szereplő „esetleges” szó miatt ezek azonban a fuvarozási szerződésnek nem kötelező tartalmi elemei.) A (2) bekezdés írja le a feladó fizetési kötelezettségeit. Lehetőséget teremt más költségviselő megnevezésére is, de a feladó fizetési kötelezettsége akkor is fennáll, ha e harmadik személy határidőre nem teljesíti fizetési kötelezettségeit. A

1.12.6 - 2


1.12.6 - 3

(3) bekezdés pedig előírja, hogy a fuvarozási szerződésnek tartalmaznia kell a feladó saját bankja részére adott, a fuvardíjra vonatkozó beszedési megbízás teljesítésére irányuló hozzájárulását, felhatalmazó nyilatkozatát. Azaz a fuvarozó a fuvardíjat inkasszóval leveheti a feladó számlájáról, ha az határidőben nem teljesíti fizetési kötelezettségét. A 4. § rögzíti, hogy a fuvardíj fizetési határideje az áru kiszolgáltatásától számítva legfeljebb 30 nap, ha a fuvarozó a helyesen kiállított számlát a kiszolgáltatást követő 15 napon belül átadja. Az 5. § tartalmazza, hogy a fuvarozási teljesítményről legalább a 261/2011. (XII. 7.) Korm. rendeletben meghatározott adattartalommal fuvarlevelet kell kiállítani. Több járművel végzett fuvarozás esetében járművenként külön fuvarlevél állítható ki. A fuvarlevél hiánya, szabálytalansága vagy elveszése nem érinti a fuvarozási szerződés létét vagy annak érvényességét. A fuvarlevéllel együtt árukísérő okmány lehet a szállítólevél, vagy keretszerződés alapján ömlesztett áruk fuvarozásakor egyéb árukísérő okmány is. A 6. § világosan leírja, mit kell a fuvarozónak ellenőriznie az áru átvétele alkalmával. (Ez gyakorlatilag megegyezik a CMR-egyezményből ismertekkel.) Ha esetleges fenntartása van, köteles azt az árukísérő okmányon jelezni. Ennek elmaradása esetén a felelősség a feladót és a fuvarozót egymás közt egyenlő arányban terheli. Az egységrakományon belüli hiányok, eltérések a fuvarozó felelősségi körén kívül esnek, ha azt sértetlen csomagolásban vette át és szolgáltatta ki. A zártrendszerű rakodás tényét (azaz amikor a fuvarozó nincs jelen, így a szükséges ellenőrzést nem tudja elvégezni,) a feladó köteles igazolni az árukísérő okmányon. Fontos tudni, hogy az árukísérő okmányok helyes kitöltéséért és teljességért a feladó felelős. Köteles továbbá a fuvarozóval minden, az áru fuvarozásához jogszabályban előírt adatot közölni. A rakodóhelyeken érvényben lévő biztonsági előírásokról is a feladónak kell a fuvarozót írásban tájékoztatni. A Ptk. tartalmazza, hogy a küldemény berakására a feladó köteles, a KÁSZ 7. §-a szerint az áruk kirakására pedig a címzett, de a szerződő felek ettől eltérően is megállapodhatnak. A megállapodásnak viszont tartalmaznia kell a rakodásban való


részvétel arányát, ellenértékét, személyi, tárgyi, műszaki feltételeit. A Ptk. tartalmazza azt is, hogy a berakás és kirakás körében a fuvarozót a küldemény elhelyezése tekintetében utasítási jog illeti meg. Ha a rakodást végző személy az utasítást nem tartja be és ennek következtében kár keletkezik, a felelősség a rakodást végzőt terheli. Régi fuvarozói sérelmet orvosol a KÁSZ 8. §-a. Ha a fuvarozó az áru átvételére vagy kiszolgáltatására a szerződésben meghatározott időre készen áll, de a rakodás egy órán belül nem fejeződik be, az ezen felüli ún. állásidőért külön összeg számítható fel. Ennek mértékében a felek megállapodhatnak. Ha magasabb összegben nem állapodnak meg, akkor az állásidő díja a fuvarozó időarányos önköltsége. A 9. §-ban a különleges feltételekkel fuvarozható árukra vonatkozó – elsősorban a feladót érintő – szabályok találhatóak. Ugyancsak régi fuvarozói problémákra jelent gyógyírt a KÁSZ 10. és 11. §-a. Utólagos feladói rendelkezés csak a tehergépjármű teljes rakományára, vagy csak a teljes küldeményre adható. Ha a címzett az árut nem veszi át, a fuvarozónak haladéktalanul utasítást kell kérnie a feladótól, akinek ezt egy órán belül meg kell adnia. Az utólagos rendelkezés vagy utasítás következtében felmerülő költségek, károk és a kapcsolódó fuvardíj a feladót terheli. Új szabály továbbá, hogy a raklap és a göngyöleg cseréjét, kezelését a fuvarozó díj ellenében, a feladó költségére és kockázatára külön szolgáltatásként végzi. A 12. § rögzíti azokat az egyértelmű szabályokat, amelyek akkor alkalmazandók, ha egy fuvarfeladat végrehajtásában több fuvarozó közreműködik. A 13. § szerint egy árut elveszettnek kell tekinteni (és természetesen ilyenkor a fuvarozót kárfelelősség terheli), ha a fuvarozási határidőt követő 30 napon belül nem kerül kiszolgáltatásra. A 14. § írja le, hogy a fuvarozó alapesetben felelősséggel tartozik: 

a tehergépjármű késedelmes kiállításáért,

1.12.6 - 4


1.12.6 - 5



az áru késedelmes kiszolgáltatásáért,



a fuvarozásra átvett áruban az átvétel és a kiszolgáltatás közti időben

keletkezettkárért, teljes vagy részleges elveszésért, sérülésért. A 15. § viszont azt tartalmazza, mikor mentesül a fuvarozó e felelősség alól. (A felelősségi szabályok gyakorlatilag megegyeznek a CMR-egyezmény előírásaival.) A fuvarozó a felelősség alóli mentesülés érdekében a feladóval szemben belföldi fuvarozás esetében sem hivatkozhat járműve hibás állapotára. A 16. § rögzíti, hogy a tehergépjármű egy órát meghaladó késedelmes kiállítása esetén a feladó elállhat a szerződéstől és követelheti a rakodás eredménytelen megkísérléséből eredő költségeket, valamint a más járműért kifizetett díjtöbbletet. A 17. §-ban szereplő, a kiszolgáltatási késedelemre vonatkozó szabályok is a CMRegyezményben szereplő szabályok szerintiek, a kártérítés maximuma ebben az esetben a fuvardíj, kivéve, ha külön díj ellenében ún. érdekbevallásra is sor került. A 18. § írja le a fuvarozó kötelességeit káresemény bekövetkezése esetén. A 19. és 20. §-ok rendelkeznek a fuvarozó kártérítési kötelezettségéről az áru elveszése és az áru sérülése esetén. Fontos változás, hogy a korábbi „korlátlan” – de természetesen az áru értékének megfelelő - kártérítési összeg helyett alapesetben a kártérítés mértéke a CMR-egyezményhez hasonlóan korlátozott (azaz megszűnt a különbség a nemzetközi és belföldi fuvarozás ezen előírása közt). Ez jelenleg 8,33 SDR/kg (az SDR a Nemzetközi Valutaalap elszámolási pénzneme), ami kb. 10 EUR/ kg-nak felel meg. Ennél magasabb a kártérítés csak külön díj ellenében rögzített, ún. értékbevallás esetén lehet. A 21. § a feladó fuvarozóval szembeni kötelezettségeit írja le. E szabályok is a korábbiaknál jobban védik a fuvarozókat az esetleges feladói hibákkal szemben. Az új KÁSZ 22. és 23. §-ai pedig a tehergépjármű gépjárművezetővel együtt történő rendelkezésre bocsátásának szabályait tartalmazzák.


Végül felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az új KÁSZ előírásai az egyedi szerződésekre már abban az esetben is alkalmazandóak, ha szerződő felek között keretszerződés van hatályban.

1.12.6 - 6

1.13 – 1


1.13 Szállítmányozási szerződések sajátosságai Egy mai modern gyártó, termelő, kereskedő vagy szolgáltató vállalat nem működhet eredményesen megfelelő logisztikai támogatás nélkül. A logisztika a gazdasági élet minden területét behálózza és az anyagáramlás biztosításán keresztül eléri azt, hogy az anyagok, az energia és az információk a megfelelő helyen és időben, a megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre álljanak a felhasználók számára.

A

logisztika

szó

értelmezése

kapcsán

érdemes

kihangsúlyozni,

hogy

gyűjtőfogalomként beletartozhat: –

a szállítás,

–

a fuvarozás,

–

a szállítmányozás,

–

a raktározás,

–

a gyártási műveletek közötti belső anyagmozgatás,

–

a raktáron belüli értéknövelt szolgáltatások széles választéka (például

egységrakomány képzés, csomagolás), –

a komissiózás,

–

a vámkezelési szolgáltatások, továbbá

–

a visszárukezelés és

–

az inverz logisztikai szolgáltatások is.

Sok esetben az áruk helyváltoztatásához kapcsolódó alapfogalmakat a gazdasági élet szereplői összekeverik, és olyan is előfordul, hogy például szállítmányozási tevékenységet igénylő megbízó fuvarozási szerződést kíván kötni szállítmányozó és/vagy logisztikai partnerével. Ez egyrészt szakmaiatlan, másrészt jogilag is élesen elkülönül a két fogalom egymástól, mivel a felek közötti jogi aktust szabályozó szolgáltatási szerződések eltérő tartalommal és felelősségi körökkel rendelkeznek. Szállítás: Közlekedési szakterületen szállításról akkor beszélünk, amikor egy (termelő, kereskedő) vállalat a saját fuvareszközével, a saját termékeit mozgatja és a munkatársainak

bevonásával

valósítja

meg

például

a

vevői

kiszolgálást.


1.13 – 2

Fuvarozás: Fuvarozás esetén a megbízó számára fuvarozási szerződés alapján, a fuvarozó vállalkozás árutovábbítási szolgáltatást nyújt, melyet díj ellenében, a fuvarozó tulajdonában / üzemeltetésében lévő, arra alkalmas fuvareszközzel végez el. Szállítmányozás: Szállítmányozás során − szállítmányozási szerződés megkötése mellett − a szállítmányozó

(speditőr)

által

megbízott

fuvarozó

társaság

(alvállalkozó)

fuvareszköze végzi el a megbízó termékeinek továbbítását. A szállítmányozó a fuvarozó vállalkozással fuvarozási szerződést köt. A megbízók jellemzően azért kötnek szállítmányozási szerződést, mert ebben az esetben lényegében a speditőr vállalat kedvezőbb és széles körű kapcsolatait fizetik meg, vagyis azt, hogy az anyagok, áruk gondosan és jól szervezetten érkezzenek meg hozzá vagy vevőjéhez. A szállítmányozó a megbízó érdekeit képviselve, azt folyamatosan

szem

előtt

tartva,

kiterjedt

fuvarozói

alvállalkozói

kapcsolatrendszerének köszönhetően, jellemzően minden megkeresést képes teljesíteni, míg egy fuvarozó ezt csak a rendelkezésére álló (saját) szabad fuvarkapacitásai mértékében képes megvalósítani.

1.13.1

A szállítmányozási szerződés főbb tartalmi és

formai elemei, követelményei Mindenekelőtt érdemes megjegyezni, hogy az írásban adott, szállítmányozásra vonatkozó megbízás, illetve annak a szállítmányozó vállalat általi visszaigazolása eseti szerződésnek minősül. Fontos továbbá előzetesen megemlíteni, hogy az egyes árutovábbítási feladatokra vonatkozó megbízás és a megbízás visszaigazolása dokumentumok mellett a szállítmányozási szerződésnek is rendelkezésre kell állnia az ügylet során, hiszen ez részletesebben, áttekinthetőbben tartalmazza az együttműködés feltételeit, továbbá adóhatósági ellenőrzések során is szükséges lehet az együttműködés részleteit bemutatni. Az esetek döntő többségében a speditőr vállalkozások rendelkeznek szerződéssablonnal, melyet a megbízóval történt egyeztetések kapcsán személyre szabnak.

1.13 – 3


Multinacionális megbízó vállalatok viszont sok esetben a saját szerződésmintájukat tekintik „kiindulási pontnak”, mely akár komplex logisztikai szolgáltatási szerződés is lehet, külön részben szabályozva a szállítmányozási szolgáltatás feltételeit. Itt érdemes fokozottan odafigyelni, hiszen a szigorú időprés alatt működő gyártók (jellemzően az autóipari beszállítók, amelyek JIT-rendszerben szállítanak az autógyáraknak) komoly anyagi kikötéseket tehetnek a hibás, pontatlan vagy késett teljesítések esetében (túlzott kötbérigény továbbhárítása a szolgáltató felé, mely nemzetközi jogszabályokban rögzített limiteket is meghaladhat esetlegesen). Ezekben az esetekben a beszállítókat komoly szankciókkal sújtja a vevőjük − hiszen például egy késett alapanyag vagy félkész termék a gyártási folyamatot megakaszthatja, és ennek következtében termeléskiesést okoz a termelő vállalat számára −, melynek kockázatát és mértékét próbálják tovább hárítani például a komponensgyártók az árutovábbítási tevékenységbe vont szolgáltató felé. A következőkben tekintsük át elsősorban a közúti forgalomra vonatkozó szállítmányozási szerződés magyarázatokkal ellátott kötelező pontjait.

Együttműködési megállapodás − Belföldi és nemzetközi közúti szállítmányozásra Mely létrejött



egyrészről

az

AA

Kft.

(Székhely:…...;

Cégjegyzékszám:….;

Adószám:…..….; Bankszámlaszám:……………..; képviseli: XY ügyvezető), mint Megbízó (továbbiakban: Megbízó)



másrészről

a

BB

Kft.

(Székhely:….….;

Cégjegyzékszám:….;

Adószám:…...; Bankszámlaszám: ……………..; képviseli: YZ ügyvezető), mint Szállítmányozó (továbbiakban: Szállítmányozó; együttesen: Felek) között az alábbi helyen, időben és feltételek mellett:

Gyakorlati tanácsként elmondható, hogy mielőtt bárkivel szerződést kötünk, érdemes az adott vállalatot több szempontból is leellenőrizni. Számos olyan szakterület-


specifikus társaság létezik a piacon, amelyek szolgáltatásai között megtalálhatjuk a pénzügyi és működési átvilágítás érdeklődők számára történő elérhetőségének lehetőségét. Ezeken a szolgáltatásokon keresztül megismerhetjük a megbízó vállalat főbb bejegyzett adatait: székhelyének, telephelyeinek, alakulásának adatait, a cégképviseletre jogosultak adatait, a kapcsolati hálót, információt kaphatunk továbbá a vállalat pénzügyi helyzetéről, gazdálkodásáról, főbb pénzügyi mutatóiról. A céginformáció nyújtásával foglalkozó társaságtól javaslat kérhető továbbá a leendő megbízó vállalat számára ajánlható fizetési határidőről, illetve a nyitva szállítási limitről (hitelkeretről) is. Egyes követeléskezelő társaságok e szolgáltatást továbbfejlesztve, mintegy garanciát is adnak az általuk minősített vállalatokra és egy esetleges nem fizetés, vagy késedelmes pénzügyi teljesítés esetén akár el is járnak a szerződött, árutovábbításba bevont szolgáltató nevében. A céginformációs és követeléskezelő társaságok bevonása által a pénzügyi kockázatok csökkenthetők, és e lépések nagyban hozzájárulhatnak a szolgáltatást igénybe vevő szállítmányozó vállalkozás likviditásának javulásához is. Negatív és figyelmeztető jel lehet az, ha a megbízó vállalat munkatársainak elérhetőségei (például egy ingyenes levelezőrendszerben létrehozott postafiók vagy mobiltelefonos elérhetőség hiánya) kezdetleges állapotokat mutat. Ekkor mindenképpen körültekintőbb üzletkötés kívánatos. Beszédes lehet továbbá egy tipikusan lakóövezetben lévő cégbejegyzés (például lakótelep egyik épületének 8. emeletére bejegyzett termelő, gyártó, kereskedő vállalat). Ilyen esetben is célszerű lehet a megbízó vállalat teljes körű feltérképezése és megismerése még a szerződéskötés előtt.

1.13 – 6

1.13 – 5


1.

Szerződés tárgya

A szállítmányozó kötelezettséget vállal arra, hogy jelen együttműködési megállapodás szerint a megbízó megrendeléseiben szereplő termékek rendeltetési helyére történő továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében a megbízó javára megköti, illetve a szállítmányozó jogosult jognyilatkozatok megtételére, valamint a fuvarozást részben vagy egészben saját maga is teljesíteni. A felek minden egyes megrendelés és annak teljesítése során ezen együttműködési megállapodás szerint járnak el. A megbízó a fuvarfeladatai lebonyolításával elsősorban a szállítmányozót bízza meg. Olyan viszonylat esetén, melyet az együttműködési megállapodás nem tartalmaz, (EU-n belüli és EU-n kívüli országok esetében is) a szállítmányozó azonnali kedvező árajánlattal szolgál megbízó részére, mely alapján a megbízó előnyben részesíti a szállítmányozót.

Ez a pont rögzíti a felek szerződéskötésének tárgyát. A fenti szerződéses szakaszban megjelenik az a lényeges tartalmi elem is, hogy a szállítmányozó (speditőr) a megbízója nevében jár el, annak érdekeit képviseli. Ez alapján a speditőr − mint gondos szállítmányozó − a megbízója számára az adott fuvarpiaci

helyzetben

elérhető

legkedvezőbb

kondíciókkal

rendelkező

és

legbiztonságosabb árutovábbítási alternatívát biztosítja, illetve az ehhez kapcsolódó fuvarozási és egyéb vonatkozó szerződést megköti. A speditőr erkölcsi, szakmai felelőssége és feladata, hogy a megbízó olyan kérése esetén, amely a rakományt, az árutovábbítást végző eszközt vagy annak személyzetének épségét, illetve a problémamentes, pontos teljesítést veszélyezteti, azonnal jelezze a megbízó felé, szélsőséges esetben pedig akár meg is tagadja a feladat végrehajtását. Tipikus példaként említhető különböző élelmiszerek továbbításának azon esete, amikor bizonyos külső hőmérsékleti értékek miatt a hőmérsékletszabályozott vevői kiszolgálás indokolt, elkerülve az esetleges árukárokat, mint a feladott áru megfagyása, vagy ellenkező esetben a magas hőmérséklet okozta romlás. A rakomány az árutovábbítási folyamat során olyan szélsőséges körülményekkel találkozhat, amelyek a megbízó számára nem ismertek, ezért ebben a pontban a felek


között − korábbi egyeztetés alapján − kiköthető a kizárólagosság is, amely esetben a megbízó összes felmerülő szállítmányozási feladatát adott időszakra vonatkozóan a szerződött speditőr végzi el, vagy a megrendelő jelezheti, milyen mértékben veszi igénybe a szerződött szállítmányozó vállalkozás szolgáltatásait. Amennyiben a speditőr saját árutovábbítást végző eszközzel rendelkezik, fuvarozóként is teljesítheti a megbízás(oka)t.

2.

Fuvarfeladatok előrejelzése

A megbízó a szállítási feladatok előrejelzését biztosítja a szállítmányozó részére, amely alapján a fuvarmegrendeléseket a szállítást megelőző 48 órával, írásban adja meg. 48 órán belüli rendelés esetén a szállítmányozó a megbízó igényeit figyelembe véve biztosít kapacitást, ebben az esetben viszont változhat a fel/lerakodási idő és az árutovábbítási díj.

Ennél a pontnál jelezhető és érzékeltethető, hogy a szolgáltatónak a szállítmányozási feladat megszervezéséhez, például a minden szempontból megfelelő fuvareszköz kiválasztásához megfelelő időre van szüksége. Amennyiben ez a rendelkezésére áll, úgy – a tapasztalatok alapján nagy bizonyossággal – az egyeztetett szolgáltatási díjon végrehajtható a feladat. Gyakori, hogy a megbízók azonnali (prompt) megbízással (fuvarigényekkel) jelentkeznek, és a szállítmányozó ezen esetekben is próbálja az előzetesen megállapodott díjon megoldani a fuvarfeladat teljesítését. Azonban ez nem minden esetben lehetséges, mivel például a rövidebb szervezési idő miatt kialakult szűkebb kiszolgáltatási határidő miatt két gépkocsivezető bevonása válik szükségessé, ami értelemszerűen többletköltséget jelent. A hosszú távú, partneri együttműködésre törekvő vállalatok napjainkra felismerték azt, hogy egy szerződéses kapcsolat akkor tartható fenn eredményesen, ha a szolgáltatók megfelelő időben értesülnek az elvárásokról és a megrendelésekről, melyre tervezhető kapacitásokkal és hatékony megoldásokkal tudnak reagálni a mindennapok során.

1.13 – 6

1.13 – 7


3.

Megrendelések tartalma

Minden egyes megrendelésnek tartalmaznia kell az árutovábbítás időpontját, paritását, felrakási helyét, az áru megnevezését és jellegét (normál kereskedelmi áru, veszélyes áru – ADR, hulladék, veszélyes hulladék), az áru feladáskori értékét, mennyiségét és/vagy bruttó súlyát, a szállítási méretét, csomagolásának módját, a teljesítés időpontját vagy határidejét (amennyiben fix a le- és/vagy felrakás időpontja, azt is kérjük feltüntetni), címét, EKAER-számát, a szállítási hőmérsékletet, s mindazt, ami a megbízás teljesítését befolyásolhatja. A szállítmányozó a megrendelést írásban visszaigazolja, és a visszaigazolásnak megfelelően az együttműködési megállapodáson belüli eseti szerződés létrejön. A felek elfogadják, hogy a kommunikáció elsősorban elektronikus levelezés útján történik.

A szállítmányozási tevékenység során kiemelkedő fontossággal bír, hogy az megbízó az összes releváns információt átadja a speditőr részére, aki ezeket felhasználva kezd a feladat szervezéséhez. Fontos tételesen felsorolni azon adatokat, amelyekre a szállítmányozónak szüksége van, mert a speditőr csak ezek ismeretében tudja a megfelelő fuvareszközt kiválasztani. Fontos továbbá, hogy a szállítmányozó szükség esetén szakmailag támogassa a megbízót, hogy az eltérő rakodási módokat igénylő megoldásokhoz

megfelelő

információátadás

miatt

fuvareszköz

előfordulhat,

hogy

kerüljön a

kiállításra.

műszakilag

nem

Hiányos megfelelő

árutovábbítást végző eszköz nem tudja teljesíteni a feladatot, így a megbízás „meghiúsult fuvarként” kerül kiszámlázásra a megbízó felé. Ez a pont taglalja továbbá, hogy mindegyik fuvarfeladat írásban kerül megrendelésre, majd visszaigazolásra a felek között, így e dokumentumok tartalma egy esetleges későbbi jogvita és eljárás során is felhasználható.


4.

1.13 – 8

A fuvardíjak megállapítása

A szolgáltatási díjakat az I. számú melléklet tartalmazza. A viszonylatok díjait az árutovábbítást megelőzően a megbízó és a szállítmányozó közösen alakítja ki az adott viszonylatnak és árumennyiségnek megfelelően. Az együttműködési megállapodásban rögzített szigorúbb feltétel (például: rövidebb tranzitidő) mellett történő teljesítés esetén, az adott szolgáltatásra vonatkozó díjakat a szállítmányozó a megbízóval közösen egyezteti, figyelembe véve a megbízó igényeit. A díjak nem tartalmazzák az áfa összegét és az esetlegesen felmerülő egyéb (pl. spedíciós) költséget. Az augusztusi és decemberi hónapban jelentkező fuvarpiaci sajátosságok (a nemzetközi ünnepek miatti leállások, közúti korlátozások, nyári időszakban történő leállások, szabadságolások) miatt az erre az időszakra vonatkozó – árutovábbítások esetén leadott – díjaink a kapacitás függvényében változhatnak. A plusz fel-, illetve lerakóhelyek, valamint a részrakományok díját a megbízó és a szállítmányozó előzetesen egyezteti. A megbízó lehetőség szerint előrejelzést biztosít a fuvarfeladatok időpontját illetően (az áru elkészítésének időpontjáról, a gépjármű felrakó helyre történő kiállításának időpontjáról, valamint a rakodás időpontjáról), amennyiben az időpontok időközben módosulnak, a megbízó azonnal értesíti a szállítmányozó ügyfélmenedzserét. Ebben az esetben változhat az áru kiszolgáltatási időpontja, a szállítmányozás díja, továbbá az egyéb (pl. spedíciós) költségek is módosulhatnak. Azonnali megrendelések és sürgős, a konvencionális tranzitidőnél rövidebb határidővel

teljesítendő,

valamint

belföldi

viszonylatokon

felmerülő

fuvarfeladatok esetén a szállítmányozó törekszik a megbízó rendelkezésére állni, és a legjobb megoldások és alternatívák felajánlásával támogatni a megbízói elvárásokat. Nemzetközi viszonylatok esetében a fel- és lerakóhelyeken x órát meghaladó várakozás esetén, 1,5 t és 3 t raksúlyú autók esetén x EUR/óra, 24 t raksúlyú járművek esetén x EUR/óra, hűtős jármű esetén x EUR/óra állásdíjat számol fel a szállítmányozó. Amennyiben a megbízó a megbízást visszavonja és a szállítmányozó a megbízás teljesítése érdekében már intézkedéseket tett, úgy az ebből fakadó károkat és költségeket, valamint a szállítmányozási díjat a megbízó megtéríteni köteles. Belföldi viszonylatok esetében a fel- és lerakóhelyeken x órát meghaladó várakozás esetén, (bármely raksúlyú jármű esetén) x HUF/óra állásdíjat számol fel a szállítmányozó a megbízó felé.

1.13 – 9


Fontos külön pontban részletezni, hogy a szolgáltatási díjakat, mely tényezők befolyásolhatják,

illetve

változtathatják.

Amennyiben

a

megbízónak

jól

meghatározható viszonylatokon, árumennyiségekkel és intenzitással rendelkező fuvarfeladatai rendszeresen előfordulnak, célszerű ezeket táblázatba foglalva rögzíteni a szállítmányozási díjakkal együtt. E táblázat jellemzően a szerződés mellékletét képezi, így esetleges módosításakor gyorsabban és rugalmasabban kivitelezhető a szerződés módosítása. Amennyiben az adott pillanatban jelentkező, külső vagy belső igények generálta, eltérő viszonylatú, mennyiségű vagy gyakoriságú

árutovábbítási

igények

jellemzőek

a

megbízóra,

célszerű

a

megállapodást csak keretszerződésként kezelni. A szállítmányozó mindig az adott időpontban

elérhető

legkedvezőbb

kondíciókkal

rendelkező

árutovábbítási

alternatívát fogja választani megbízója számára. Ha a megbízó eltér a rögzített feltételektől, például gyorsabban, hamarabb vagy más volumenben kívánja megoldatni a fuvarfeladatot, erre is van lehetősége, hiszen a szolgáltatók a hosszú távú együttműködés érdekében kellő flexibilitással rendelkeznek és rugalmasságot mutatnak megrendelőjük felé. Azt viszont tudomásul kell vennie a megbízónak is, hogy e módosított feladatok általában magasabb díjjal oldhatóak meg. Előfordulhat, hogy az árutovábbítást végző eszköznek a fel- vagy lerakóhelyen várakoznia kell, ekkor összhangban a vonatkozó belföldi és nemzetközi szabályozásokkal, meghatározott (előre jelzett mértékű) összeget számolhat fel a szállítmányozó a várakozásért. Ennek a hátterében az áll, hogy a várakozás alatt a speditőr a fuvareszközt más fuvarfeladat teljesítésére nem tudja használni, így bevétele abból nem származik, illetve a fuvarozó alvállalkozó állandó költségeinek fedezetére állásdíjat szükséges fizetnie. Ismert olyan eset is, amikor a megrendelés visszamondásra kerül a megbízó részéről több esetben már akkor, amikor az árutovábbítást végző eszköz a felrakás helyén megjelent, és már effektív költsége származott abból, hogy megkezdte teljesíteni a szállítmányozási szerződés árutovábbításhoz kapcsolódó részét. Ekkor az elmaradt haszon (szállítmányozó árrés, jutalék) kompenzálásán túl, meghiúsult teljesítés címen a szállítmányozó, az igénybe vett fuvarozó, igazoltan felmerült költségeit is jelezheti és (kölcsönösen elfogadott mértékben) igényként érvényesítheti a megbízó felé.


5.

Felelősségi kérdések

A szállítmányozó felelősségét az új Ptk.-ról szóló 2013. évi V. törvény 6:307 szakasza határozza meg. A szállítmányozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja az az időpont, amikor a küldeményt a fuvarozónak át kellett adni, ha pedig átadták, az az időpont, amikor a fuvarozó felelősségének elévülése megkezdődött. A rendelkezésre bocsátott tehergépjárművek rendelkeznek felelősségbiztosítással (CMR, BÁF). Azon árukárokat, melyek az áru átvétele és kiszolgáltatása között következtek be, a károkozó felelősségbiztosítója (CMR, BÁF) téríti meg a károsult részére, amennyiben az árutovábbítást végző felelőssége a károkozásban fennáll. A fuvarozók felelőssége nemzetközi viszonylatú fuvarfeladatok esetén korlátozott, ebből adódóan a biztosító kárrendezési lehetősége is. A nemzetközi fuvarfeladatok tekintetében az árusérülés vagy áruhiány esetén a kártérítés mértékének meghatározása azon az értéken történik, amellyel az áru a fuvarozásra felvétel helyén és időpontjában rendelkezett, azonban a kártérítés nem lehet több, mint a sérült vagy hiányzó áru bruttó súlyának minden kilogrammja után 8,33 SDR. A nemzetközi viszonylaton a CMR felelősségbiztosítás általánosan alkalmazott maximális értéke szállítmányonként 100 000 EUR (a 24 t teherbírású tehergépjárművek esetében), és 50 000 EUR a 3 t teherbírású tehergépjárművek esetében. A fenti limiteket meghaladó paraméterrel rendelkező szállítmányok tekintetében külön árubiztosítás megkötése válhat szükségessé. A belföldi fuvarfeladatoknál árusérülés vagy áruhiány esetén a kártérítés mértékét azon az értéken kell kiszámítani, amellyel az áru a fuvarozásra felvétel helyén és időpontjában rendelkezett. A Megbízó felelősségét az új Ptk.-ról szóló 2013. évi V. törvény 6:308 szakasza szabályozza.

A fenti rész a normál üzletmenettől eltérő (rendkívüli eseményeket követő) eljárásrendet mutatja be. Áruhiány vagy árukár esetén a szállítmányozó a megbízó érdekeit figyelembe véve jár el. Azonban sokan nem tudják, hogy például nemzetközi közúti ügylet során a szállítmányozó nem felel teljes mértékben a rakományban keletkező kárért, hiszen a CMR-biztosítás 8,33 SDR/bruttó kg

1.13 – 10

1.13 – 11


kártérítési maximum értéket tartalmaz. Az SDR (Special Drawing Rights, Különleges Lehívási Jogok) az IMF tagjainak szabadon használható pénzneme, egy változó valutakosár, melynek árfolyama folyamatosan változhat. Jelenlegi értéke 1,19 EUR körüli (9,8 EUR/bruttó kg). Amennyiben a rakomány 1 kg-ra vetített fajlagos értéke ezt meghaladja, úgy ezen értékhatár feletti sérült, hiányzó rész esetén a biztosító a CMR-felelősségbiztosítás alapján nem térít. E szállítmányok esetében – a feladást megelőzően – kiegészítő szállítmánybiztosítás megkötése válik szükségessé. Ez a lépés a biztosítás maximum értékének meghaladása esetén is elvárt, bár ezt többnyire a fuvarozó végzi el úgy, hogy a meglévő CMR-biztosításának értékét megemelteti a szükséges értékre és időszakra vonatkozóan a biztosítójánál. Belföldi forgalomban feladott szállítmányok általában 3, 5 vagy 10 millió forint értékig szóló (biztosítási szerződéstől függően) biztosítási fedezetben állnak. A gondos szállítmányozók – belső minősítési rendszer segítségével szabályozva – olyan fuvarozókkal dolgoznak együtt, akik rendelkeznek az elvárt CMR-biztosítással vagy a szükséges BÁF-felelősségbiztosítással. Ezek hiányában ugyanis jelentősen megnő a szállítmányozó tevékenységének gondossági, felelősségi és biztosításának regresszálási kockázata is.

6.

Szállítmánybiztosítás

A szállítmányozó a küldeményt csak a megbízó írásbeli utasítására és költségére biztosítja a megbízó által megjelölt biztosítási feltételek szerint, a megbízásban megjelölt adatok alapján.

A küldemény értékének közlése önmagában nem

minősül biztosításra szóló megbízásnak.

A szállítmányozó (speditőr) minden esetben bekéri a megbízótól a rakományra vonatkozó információkat, így az árutovábbításra került áru értékét is. Az előző pontban ismertetetteknek megfelelően, amennyiben a szállítmányozó látja, hogy a közúton szállítandó áru magas (fajlagos és/vagy max) áruértékkel bír, úgy azt jelzi a megbízó felé, és javaslattal él irányába a külön szállítmánybiztosítás megkötésére. A nagyobb szállítmányozó vállalkozások, a megbízóik részére vállalják a szállítmánybiztosítás


megkötését, illetve annak teljes körű ügyintézését. Ez jellemzően úgy történik, hogy egy vagy több biztosítótársasággal keretszerződést köt a szállítmányozó, így kedvezőbb díjakat és feltételeket tud ajánlani megbízójának, mintha ő maga közvetlen, eseti jelleggel fordulna a biztosító társaságokhoz. A megbízók ezekben az esetekben körültekintőbb, gyorsabb és költséghatékonyabb megoldást kapnak, mintha saját maguk intézték volna a szállítmánybiztosítás megkötését.

7.

Számlázás

Az átvételt igazoló, aláírt másolt CMR-fuvarlevelet a küldemény kiszolgálását követően a lehető legrövidebb időn belül a szolgáltatási számla mellékleteként kell eljuttatni a megbízónak. Az eredeti aláírt CMR-fuvarlevelet utólag, postai úton a lehető legrövidebb időn belül a szállítmányozó megküldi a megbízó részére. A számlának tartalmaznia kell a fuvardíjon felül felmerült egyéb költségeket is. Az egyéb díjakat tartalmazó bizonylatok másolt példányát a számla mellékleteként csatoltan szerepeltetni kell, az eredeti példányt pedig az eredeti CMR-fuvarlevél kíséretében, utólag postai úton a lehető legrövidebb időn belül a szállítmányozó megküldi a megbízó részére. A számlázás a lerakás napján történik, másolt/eredeti CMR-melléklettel, a fuvarmegbízás számának feltüntetésével. A folyamatosan megküldött fuvarszámlák a teljesítést követő x naptári napon belül esedékesek. Késedelmes fizetés esetén a jogszabályban meghatározott késedelmi kamatokat számít fel a szállítmányozó, melynek mértéke a késedelem teljes időszakára az új Ptk.-ról szóló 2013. évi V. törvény 6:155 szakasza szerint a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat + 8% késedelmi kamat. A szállítmányozó kérheti a megbízót, hogy a fuvardíjak átutalása esetén, a banki utalást úgy indítsa, hogy a felmerülő átutalási bankköltség − minden esetben − a küldőt terhelje. A szolgáltatás ellenértékének kiegyenlítése általában HUF-ban történik. Devizában megadott fuvardíjak esetén a lerakás napi MNB deviza-középárfolyamon állítja ki a szállítmányozó a számlát, az alkalmazott árfolyam alsó határa azonban 1 EUR= X HUF. Nagyon fontos, hogy a pénzügyi teljesítés feltételei részletesen szabályozottak legyenek a keret és/vagy egyedi szerződésekben. Általában a szerződéskötést megelőző egyeztetések során dől el, hogy a megbízó a szolgáltatási számla mellékleteként milyen formátumban fogadja el az árutovábbításhoz kapcsolódó

1.13 – 12

1.13 – 13


fuvarokmányokat (eredetiben vagy a másolat is elegendő). Ez utóbbi kedvezőbb a szállítmányozó számára, hiszen amennyiben a gépkocsivezető egy export feladat esetén a lerakást követően a leigazolt CMR-fuvarlevelet, illetve egyéb leigazolt okmányokat faxon vagy digitalizálva elküldi a szállítmányozó vállalat pénzügyi részlegéhez, az azonnal el tudja készíteni a számlát, és azt a rendelkezésre álló másolt dokumentumokkal meg tudja küldeni a költségviselő (megbízó) felé. Ebben az esetben nem kell azt megvárni, hogy egy hosszabb időszakot követően hazatérjen a gépkocsivezető, és leadja az eredeti okmányokat a számlázáshoz. A pénzügyi megállapodás során kiköthető külön árfolyam, árfolyamminimum is, mely esetben a szállítmányozó a szerződésben meghatározott árfolyamot alkalmazva állítja ki a számlát. A hazai szállítmányozó vállalkozások általában a Magyar Általános Szállítmányozási Feltételek előírásai szerint teljesítenek, ettől eltérhetnek, ellenben az egyéni rendelkezéseknek és kiegészítéseknek jól látható módon meg kell jelenniük a szállítmányozási szerződésben. 8.

Kár esetén teendő

A megbízó és a szállítmányozó haladéktalanul értesítik egymást a kár észlelésekor, továbbá a kár észrevételét követően a CMR-fuvarlevél megfelelő rovatába a káreseményt észlelő vállalkozás képviselője megjegyzést tesz. A szállítmányozónak a kárügyintézéshez a következő dokumentumokra van szüksége: a kárról készült fényképekre, kárfelvételi jegyzőkönyvre (az áru sérülésekor felvett jegyzőkönyvre, mely a gépkocsivezető aláírásával is el van látva), kárfelszólamló levélre, továbbá nyilatkozatra arról, hogy a károsult (többnyire

a

megbízó)

nem

rendelkezik

az

árura

vonatkozóan

szállítmánybiztosítással, áruszámlára. A fenti okmányokat a megbízó eljuttatja a szállítmányozó részére, aki intézi a kár rendezését. A szállítmányozó vállalja, hogy a kár rendezése érdekében a megbízói érdekeket képviselve jár el, a megbízó pedig vállalja, hogy a felmerült kár összege – a kár biztosítói elbírálását és kárrendezését alapul véve – a szállítmányozótól az eljárás során levonásra nem kerül, valamint más, a szállítmányozó által teljesített szolgáltatások utalásait nem tartja vissza, hivatkozva a káreseményből adódó kár mértékére.


1.13 – 14

Fontos, hogy egy esetleges baleset vagy egyéb ok miatt bekövetkező káresemény kapcsán a kárügyintézés gyorsan és pontosan történjen. A szerződés e pontja azt részletezi, hogy milyen dokumentumokra van szüksége a szállítmányozónak az eredményes és gyors kárügyintézéshez. A szállítmányozó megbízásából teljesítő fuvarozónak érdemes olyan oktatásban részesítenie gépkocsivezetőit, amely beszámol arról, hogy káresemény során hogyan töltsenek ki a helyszínen megadott tartalmi és formai követelményeknek megfelelő dokumentumokat, illetve hogyan továbbítsák (a fuvarozói példányokat) azokat a szállítmányozó felé. Javasolt a gépkocsikban a szükséges okmányokból üres formanyomtatványokat tartani. Fontos továbbá, hogy a dokumentumok kitöltése egyértelműen és tényszerűen történjen, megkönnyítve később

a felelősségi

kör megállapítását.

Hasznos lehet a

szállítmányozó vállalkozás számára a káresemények időközönkénti áttekintése, a kiváltó okok elemzése, illetve a kárrendezés eredményeinek értékelése. A nagyobb szállítmányozó vállalkozások külön munkatársakat alkalmaznak a kárrendezési és az ehhez

kapcsolódó

ügyfélszolgálati

feladatok

ellátására,

akik

végigkövetik,

menedzselik a teljes folyamatot a kár jelentkezésétől kezdve − a biztosítási összeg megérkezésén át − egészen a kárügy lezárásáig. A megbízó és szállítmányozó közötti jó viszonyt és együttműködést tovább erősítheti egy sajnálatos árukár szolgáltató részéről történő körültekintő kezelése.

9.

Megállapodás hatálya

Ezen együttműködési megállapodás x napjától határozatlan ideig hatályos. Az együttműködési megállapodást a felek rendes felmondással felmondhatják írásban, a felmondás közlési hónapjának utolsó napjára szóló x napos felmondási határidővel.

A szerződés érvényesség szempontjából lehet határozott, illetve határozatlan idejű. A határozott időtartamot általában abban az esetben alkalmazzák, amikor a megbízó évente meg kívánja tendereztetni az igénybe vett szolgáltatást. Amennyiben az új tender

során

a

jelenleg

is

szerződéses

viszonyban

álló

szállítmányozó

1.13 – 15


vállalkozás(ok)tól kapja a legkedvezőbb díjakat tartalmazó ajánlatot, úgy az (új) díjtáblázatot tartalmazó melléklet alapján, a meglévő szerződés érvényességi időpontjának frissítésével köti meg a következő évre vonatkozó új szerződést. Amennyiben a megbízó hosszabb távon kíván a szolgáltatóval szerződéses keretek között együttműködni, úgy határozatlan érvényességi idejű szerződéskötés a javasolt. Természetesen ebben az esetben is lehetőség van a szerződés feltételeinek, különösen a szolgáltatási díjaknak az időközi felülvizsgálata és módosítása.

10.

Vonatkozó jogszabályok Az együttműködési megállapodásban nem szabályozott kérdésekben nemzetközi árutovábbításra irányuló szerződések esetén elsősorban a Nemzetközi Közúti Árufuvarozásról szóló Egyezmény (CMR-egyezmény) előírásai, másodsorban az új Ptk.-ról szóló 2013. évi V. törvény előírásai az irányadóak. Vitás esetet a felek békés úton próbálják rendezni, azt követően a bírósági eljárás lefolytatására belföldi árutovábbításra irányuló szerződés esetén értékhatártól függően a Szolnoki Városi Bíróság, illetve a Szolnoki Törvényszék, nemzetközi árutovábbításra irányuló

szerződés

esetén

a

Szolnoki

Törvényszék

kizárólagos

illetékességét kötik ki. Jelen megállapodás a felek jogutódjaira is kiterjed.

A legalaposabban összeállított (keret)szerződés sem képes teljes mértékben szabályozni a felek együttműködésének minden részletét. Természetesen törekedni kell arra, hogy a szükséges tartalmi, formai elemek megléte biztosítsa a minél szélesebb területre kiterjedő szabályozottságot. A megállapodás ezen része hivatott ismertetni azon jogszabályokat, amelyek a szolgáltatás tárgyát képező szállítmányozási tevékenység során felmerült hazai és nemzetközi árutovábbítások vonatkozásait szabályozzák, megnyugtató iránymutatást biztosítva olyan kérdések esetén is, amelyekre a felek közötti szerződés nem tér ki vagy nem megfelelő mélységben fejti ki, szabályozza. A partneri együttműködés keretében felmerülő egyet nem értés esetén a felek törekednek a békés megegyezésre, amennyiben ez nem vezet megoldásra, a jelentős idő-, energia- és költségráfordítást követelő jogi megoldás felé fordulhatnak. Fontos megállapítás az, hogy amennyiben a megbízó időközben


1.13 – 16

tönkremegy, és a szállítmányozási szolgáltatás ellenértékét nem egyenlíti ki, úgy annak jogutódján is érvényesíthető legyen a fennálló követelés. Jelen együttműködési megállapodást a felek, mint akaratukkal mindenben megegyezőt,

helybenhagyólag

írták

alá.

Az

együttműködési

megállapodás

elválaszthatatlan részét képezi az alábbi melléklet, melyet a felek megismertek, megvitattak és elfogadtak (1. számú melléklet: Szolgáltatási díjtáblázat). A melléklet(ek) részletesen tartalmazzá(k) a szolgáltatás egyéb információit, többek között

a

részletes

szolgáltatási

leírást,

az

egyes

vállalati

részlegek

kontaktszemélyeinek elérhetőségeit, a szolgáltatási díjakat táblázatos formában, valamint az egyéb operatív szintű szolgáltatási feltételeket. Amennyiben ezek tartalmában változás következik be, úgy a mellékleti forma alkalmazásából a módosítás könnyen megoldható. Kelt: Település, dátum.

.....................................

................................

Megbízó

Szállítmányozó

XY Ügyvezető

YZ Ügyvezető

A szerződést kizárólag olyan személyek írhatják alá, akik hivatalosan is képviselhetik a vállalatot, azaz aláírási jogosultsággal rendelkeznek. A bélyegző használata mindkét aláíró részéről elvárt.

1.13 – 17


1. számú melléklet Szolgáltatási díjtáblázat Mennyiség

Viszonylat

Fuvardíj + Áfa + Útdíj

Tranzitidő

A mellékletben szereplő díjak kizárólag a szállítmányozási díjat (+ áfa; + útdíj) jelentik. Ezen felül további költségek is felmerülhetnek, úgy mint: vámkezelés költségei, vámudvar-használati díjak, egyéb speditőri költségek, növény- és állategészségügyi vizsgálatok díja, behajtási engedély díja, szállítmánybiztosítás díja stb. A szállítmányozó a szolgáltatási díjakat a lent említett tényezők miatt az x negyedévben tudja biztosítani, ezt követően a fuvarpiaci körülmények változásakor a szolgáltató a díjakat felülvizsgálhatja és aktualizálhatja. Díjfelülvizsgálat ideje: dátum. A szolgáltatási díjakat az alábbi tényezők befolyásolhatják: 

EUR/HUF árfolyamváltozása – MNB deviza-középárfolyama – dátum: X

EUR = Y HUF 

Üzemanyag árának változása*



Engedélyhelyzet változása



Autópályadíjak változása



Élőmunka díjazásának lerakó- tranzit vagy felrakó országban történő,

magyarországitól eltérő (magasabb összegű) szabályozása.

*

Az üzemanyagárak követésére a NAV hivatalos üzemanyag klauzulája

nyújt alapot. Ez elérhető a www.nav.gov.hu honlapon. Ez alapján dátum az X HUF /l diesel üzemanyagár figyelembevételével lettek a mellékletben szereplő díjak kialakítva.


1.13 – 17

Kelt: Település, dátum.

.....................................

................................

Megbízó

Szállítmányozó

XY Ügyvezető

YZ Ügyvezető

A szolgáltatási díjakat tartalmazó melléklet hasznos eleme azon tényezők felsorolása, amelyek a szolgáltatási és egyéb díjakra hatással vannak, azokat befolyásolhatják. E tényezők

a

szerződéskötés

idején

aktuális

referenciaértékeit

a

könnyebb

visszakereshetőség érdekében (például egy későbbi díjkorrekciós igény esetén) rögzíteni szükséges a mellékletben is. Itt szerepeltethetőek számítási metodikák, képletek, honlapokra hivatkozások, amelyek díjkorrekció esetén a változtatási igényt megalapozottá és átláthatóvá teszik. Fontos a melléklet végén is a cégszerű aláírás, illetve a bélyegző megfelelő használata.


2-1

2

A szerződéskötési kötelezettség szabályozása

A Pt. elsődleges a szerződési szabadság elvét deklarálja, amely szerint mindenki jogosult eldönteni, hogy akar-e szerződést kötni, és ha igen, akkor kivel, milyen típusú szerződést, milyen tartalommal. Bizonyos esetekben gazdaságilag indokolt, hogy meghatározott szolgáltatások igénybevétele során ezt a döntési jogkört a jogalkotó korlátozza. Egyes közszolgáltatások esetében indokolt, hogy a szolgáltató ne tagadhassa meg a szerződés megkötését. Ennek megfelelően jogszabály szerződéskötési kötelezettséget írhat elő, és ha a felek a kötelezettség ellenére nem kötik meg a szerződést, úgy a bíróság a szerződést létrehozhatja, és annak tartalmát meghatározhatja. A jogosult a szükséges adatok közlésével és a szükséges okiratok megküldésével ajánlattételre

felhívhatja

azt,

akit

szerződéskötési

kötelezettség

terhel.

A

kötelezettnek a felhívás hatályossá válásától számított harminc napon belül kell az ajánlatát megtennie. Ha az ajánlattételi felhívás nem tartalmazza az ajánlattételhez szükséges adatokat vagy okiratokat, a kötelezett a felhívás hatályossá válásától számított tizenöt napon belül köteles kérni azok pótlását. Ebben az esetben az ajánlattételi határidő a hiányok pótlásától kezdődik. A szerződés megkötése akkor tagadható meg, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy a szerződéstől való elállásnak vagy felmondásnak lenne helye. Hasonlóan a szerződéskötési kötelezettséghez tilos a gazdasági erőfölényt arra felhasználni, hogy a szerződéskötést valaki megtagadja. Valójában ebben az esetben joggal való visszaélés speciális formája valósulna meg. Ebből eredően a Ptk. lehetővé teszi, hogy azzal a féllel szemben, aki gazdasági erőfölényével visszaélve indokolatlanul elzárkózik szerződés létrehozásától vagy fenntartásától, a másik fél követelheti, hogy a szerződést közöttük a bíróság a törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség szabályainak alkalmazásával hozza létre.

Szerződési szabadság


3

3–1

Szerződéskötés versenyeztetési eljárással

A Ptk. szabályozza a versenyeztetési eljárással történő szerződéskötés esetét, elsősorban diszpozitív szabályokkal. A versenyeztetési eljárás alkalmazása lehetővé teszi, hogy ajánlati felhívást tegyen közzé valaki, amelyben több személytől kéri ajánlat benyújtását, azzal, hogy a beérkezett ajánlatok közül a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel köti meg a szerződést. A felhívást tevő felet főszabály szerint szerződéskötési kötelezettség terheli. A legelőnyösebb ajánlatot tevővel a szerződéskötés alól a versenyeztetési eljárást alkalmazó fél csak akkor mentesülhet, ha a felhívásban ezt a jogot kikötötte. Másrészről a felhívást tevő fél a felhívásban megjelölt határidő lejártáig felhívását visszavonhatja, és ilyen esetben a szerződéskötésre értelemszerűen szintén nem lesz kötelezett. A versenyeztetési eljárásban részt vevő ajánlattevő által tett ajánlatához kötve marad. Az ajánlattevő ajánlati kötöttsége a versenyeztetési felhívásban megjelölt határidő lejártával kezdődik. Az ajánlattevő számára a határidő lejártáig áll fenn a lehetősége az ajánlat módosítására vagy akár annak visszavonására. Az ajánlati kötöttség időtartamát az ajánlatkérő határozhatja meg a felhívásában, vagy ennek hiányában a Ptk. szabályai szerint a felhívásban meghatározott eredményhirdetési időpontot követő harminc napig áll fenn. A versenyeztetési eljárásban biztosíték (bánatpénz) is kiköthető. A bánatpénz funkciója az, hogy a nyertes ajánlattevő szerződéskötési kötelezettségének megszegésével okozott károk vonatkozásában átalány-kártérítést biztosítson az ajánlatkérő számára. Ebből eredően, ha az ajánlattevő az ajánlatát az ajánlati kötöttség ideje alatt visszavonja, úgy a biztosítékot elveszti. Minden más esetben a biztosíték a versenyeztetés lezárása után visszajár. A biztosíték tehát jogi természetében eltér a foglalótól, hiszen az ajánlatkérő tekintetében nem bír szankciós jelleggel.

Beérkezett ajánlatok


3-2

Különös esete a versenyeztetési eljárásnak az ártárgyalás (árlejtéses tárgyalás). Ilyen esetben az ajánlattevők között a versenyeztetési eljárás csak a szerződéskötés esetén az ajánlattevő által nyújtandó ellenszolgáltatás mértékére vonatkozik. Az ajánlattevők úgy tesznek ajánlatot, hogy megismerhetik egymás ajánlatát és megfontolhatják, hogy ahhoz képest az ajánlatkérő számára kedvezőbb ajánlatot akarnak-e tenni. Az ajánlattevők által az ártárgyalásban tett ajánlatukhoz kötve maradnak. Az ajánlat hatálya csak akkor szűnik meg, ha más ajánlattevő kedvezőbb árat ajánl, vagy ha a versenyeztetési eljárás nyertes kihirdetése nélkül fejeződik be. A versenyeztetési eljárás alapján az ajánlatkérő és a nyertes ajánlattevő között a szerződés

a

verseny

győztesének

kihirdetésével

az

elért

áron

létrejön.

Árlejtéses tárgyalás


4

4–1

Hogyan kössünk szerződést ÁSZF-fel? Melyek a

tisztességtelen Szerződési Feltételek?

Az általános szerződési feltételek a vállalkozások üzleti kockázatát jelentősen csökkentik, ugyanakkor a velük szerződést kötő felek, és ezek közül is elsősorban a fogyasztók kiszolgáltatottabbá válnak. Az ÁSZF-et alkalmazó vállalkozással szerződő fél kiszolgáltatott helyzetét az eredményezheti, hogy a vállalkozás elsődlegesen a saját érdekeinek figyelembevételével alakítja ki az általános szerződési feltételeit, vagyis saját magát kívánja kedvezőbb helyzetbe hozni. A jogalkotó erre kíván választ adni, és védelmet biztosítani a fogyasztók számára, annak érdekében, hogy az általános szerződési feltételek esetében a vállalkozás ne élvezhessen indokolatlan előnyt.

ÁSZF


4.1 - 1

4.1 Az Általános Szerződési Feltételek Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. Általános szerződési feltételről csak akkor lehet szó, ha azokat az egyik fél készíti el, előre, azzal a céllal, hogy azok több szerződés részét képezzék, és a másik félnek nem nyílik reális lehetősége arra, hogy közreműködjön a tartalmi elemek kialakításában, illetve azokhoz módosítási javaslatokat tegyen. A szerződések értelmezése során általános szabály, hogy az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni. Ha az általános szerződési feltétel tartalma vagy a szerződés más, egyedileg meg nem tárgyalt feltételének tartalma a jognyilatkozat értelmezésére vonatkozó rendelkezések szerint nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel alkalmazójával szerződő fél számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Amennyiben pedig fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés értelmezéséről van szó, úgy minden eseten a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell irányadónak tekinteni (ún. in dubio contra proferentem szabálya). Az egyedi, a felek között létrejött konkrét szerződés és az általános szerződési feltétel valamely rendelkezésének ütközése, eltérése esetén mindig a felek közötti egyedi szerződés válik a szerződés részévé. Érdekes kérdést vet fel az, ha mindkét szerződő fél alkalmaz általános szerződési feltételeket és azokat a felek kölcsönösen elfogadják, de a két ÁSZF között eltérés merül fel (blanketták csatája). Ilyen esetben azt szükséges vizsgálni, hogy az eltérés lényeges kérdést érint-e. Ha az általános szerződési feltételek nem lényeges kérdésben eltérnek egymástól, a szerződés létrejön, és az egymással ellent nem mondó általános szerződési feltételek válnak a szerződés részévé, míg ha lényeges kérdésében van eltérés, a szerződés nem jön létre. El kell határolnunk egymástól az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel esetét. Az általános

Általános szerződési feltétel


szerződési feltételben szereplő tisztességtelen kikötés nem csak a fogyasztóval kötött szerződések esetében állhat fenn, annál tágabb esetkört ölel fel, a vállalkozások egymás közötti szerződései esetében is érvényesül. Másrészről viszont a fogyasztóval kötött szerződés esetében a tisztességtelen szerződéses kikötésnek nem kell feltétlenül az általános szerződési feltételekben szerepelnie, ha az a konkrét szerződésben szerepel, akkor is a tilalom alá esik, feltéve, hogy a vállalkozás és a fogyasztó egyedileg nem tárgyalták meg az adott szerződéses kikötést. Ki kell emelni továbbá, hogy ha a vállalkozás a szerződés szerinti főkötelezettsége teljesítéséért járó ellenszolgáltatáson felül további pénzkövetelésre jogosító feltételt támaszt, úgy az csak akkor válik a szerződés részévé, ha arról a fogyasztót külön tájékoztatta és azt a fogyasztó kifejezetten elfogadta.

4.1 – 2

Fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel


4.2 - 1

4.2 A tisztességtelen szerződéses kikötés Tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amely a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg. Maga a Ptk. támpontokat ad a tisztességtelenség megállapításához. Tisztességtelen a szerződéses kikötés, ha – a szerződéses kikötést készítő fél a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit megsértve alakítja azt ki, vagyis a Ptk. 1:3. §-ában meghatározott követelményektől eltérően jár el – egyoldalú és indokolatlan előnyt biztosít a szerződési feltételt támasztó fél számára. A tisztességtelen szerződési feltétel vizsgálata során ennek megfelelően figyelembe kell venni minden olyan tényezőt, ami a szerződés megkötéséhez vezetett (pl. a felek korábbi szerződéses kapcsolatát, az adott szerződéssel kapcsolatos általános, szokásos kereskedelmi gyakorlatot, a felek előzetes tárgyalásait). Ezen túlmenően szintén befolyásolja a szerződési feltétel megítélését a szerződéses szolgáltatás természete és az adott feltételnek a szerződés más feltételeivel, vagy a felek más szerződéseivel való kapcsolata is. Bizonyos helyzetek tisztességes/tisztességtelen voltát a jogalkotó eleve értékeli, a jogalkalmazónak csupán a tényállást kell tisztáznia, ezt követően rögzítheti a törvényben már megállapított jogkövetkezményt. A Ptk. egyes szabályai pozitív oldalról segítenek egy kikötés minősítése során, mások negatív oldalról, nevezetesen bizonyos körülmények kizárása, vagy főszabálykénti kizárása útján. Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető (pl. az általános szerződési feltételekben alkalmazott választott bírósági kikötés eltér a szokásos rendelkezésektől, ezért ez csak akkor válik a szerződés részévé, ha a másik fél ezt kifejezetten elfogadta.).

Tisztességtelenség


A

tisztességtelen

4.2 – 2

szerződési

feltételekre

vonatkozó

rendelkezések

nem

alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésre, ha azok egyébként világosak és érthetőek (Pl. tisztességtelennek minősült az az általános szerződési feltétel, amelyben korlátlan internet szolgáltatásra vállalt kötelezettséget a vállalkozás, azonban a szerződési feltételeit akként módosította, hogy adatforgalomtól függő, egyoldalú korlátozási jogot biztosított saját maga számára.). Nem minősülhet továbbá tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. A tisztességtelenség megítélése tekintetében a Ptk. egy fekete és egy szürke listát alkalmaz, így megkülönbözteti az ipso iure tisztességtelen kikötéseket és az ellenkező bizonyításig tisztességtelennek minősített szerződéses rendelkezéseket. A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely –

a szerződés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet

egyoldalúan jogosítja; –

kizárólagosan a vállalkozást jogosítja fel annak megállapítására, hogy

teljesítése szerződésszerű-e; –

a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a vállalkozás nem

teljesíti a szerződést, –

lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződéstől bármikor elálljon, vagy azt

felmondja, ha a fogyasztó ugyanerre nem jogosult; –

kizárja, hogy a fogyasztó a szerződés megszűnésekor visszakövetelje a már

teljesített, ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatását, ide nem értve, ha a szerződés megszűnésére szerződésszegés következtében kerül sor; –

kizárja vagy korlátozza a fogyasztó lehetőségét arra, hogy szerződéses

kötelezettségeit beszámítással szüntesse meg; –

lehetővé teszi, hogy a vállalkozás tartozását más személy a fogyasztó

hozzájárulása nélkül átvállalja, –

kizárja

vagy

korlátozza

közreműködőért való felelősségét;

a

vállalkozásnak

az

általa

igénybe

vett

Tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések


4.2 - 3

–

kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon vagy a felek közötti

megállapodáson alapuló igényérvényesítési lehetőségeit, ha – anélkül, hogy azt jogszabály előírná – kizárólag választottbírósági útra kényszeríti a fogyasztót, jogellenesen leszűkíti bizonyítási lehetőségeit, vagy olyan bizonyítási terhet ró rá, amelyet az irányadó jogi rendelkezések szerint a másik félnek kellene viselnie; –

a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg.

Az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni különösen azt a szerződési feltételt, amely –

a fogyasztó meghatározott magatartását szerződési nyilatkozata megtételének

vagy elmulasztásának minősíti, ha a magatartás tanúsítására nyitva álló határidő indokolatlanul rövid; –

a fogyasztó nyilatkozatának megtételére indokolatlan alaki követelményeket

támaszt; –

meghosszabbítja a határozott időre kötött szerződést, ha a fogyasztó másként

nem nyilatkozik, feltéve, hogy a nyilatkozat megtételére nyitva álló határidő indokolatlanul rövid; –

lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben

meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy lehetővé teszi, hogy a vállalkozás a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződéstől azonnali hatállyal elállni, vagy azt felmondani; –

lehetővé teszi, hogy a vállalkozás egyoldalúan, alapos ok nélkül a

szerződésben meghatározott tulajdonságú szolgáltatástól eltérően teljesítsen; –

a vállalkozás teljesítését olyan feltételtől teszi függővé, amelynek

bekövetkezte kizárólag a vállalkozás akaratán múlik, kivéve, ha a fogyasztó jogosult a szerződéstől elállni, vagy azt felmondani; –

a vállalkozásnak pénztartozás teljesítésére negyvenöt napnál hosszabb

határidőt biztosít vagy egyébként nem megfelelően meghatározott határidőt ír elő szolgáltatása teljesítésére, valamint a fogyasztó szerződési nyilatkozatainak elfogadására; –

kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait a vállalkozás

szerződésszegése esetén;

Bizonyítás


–

4.2 – 4

kizárja, hogy a fogyasztónak visszajárjon a szerződés szerint általa kifizetett

összeg, ha a fogyasztó nem teljesít, vagy nem szerződésszerűen teljesít, amennyiben hasonló kikötés a vállalkozást nem terheli; –

a fogyasztót túlzott mértékű pénzösszeg fizetésére kötelezi, ha a fogyasztó

nem teljesít, vagy nem szerződésszerűen teljesít. A tisztességtelenség megállapítása szempontjából komoly jelentőséggel bír az, hogy egy tényállás melyik felsorolásba tartozik. A feketelistán található esetekben a kikötés a jogszabálynál fogva tisztességtelennek minősül, míg a szürke lista esetében

Tisztességtelenség megállapítása

a feltételt alkalmazó vállalkozásnak lehetősége van annak a bizonyítására, hogy az adott rendelkezés nem tekinthető tisztességtelennek. A jogalkotó a tisztességtelen szerződéses kikötés esetére az érvénytelenség mindkét esetét szankcióként alkalmazza. A megtámadhatóság és a semmisség közötti differenciálás attól függ, hogy ki által, milyen esetben kerül sor a jogkövetkezmény alkalmazására. A fogyasztók védelme nyilvánul meg abban, hogy fogyasztói szerződés esetén a szigorúbb jogkövetkezmény az irányadó. Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja. A bírósági gyakorlatot figyelembe véve pl. sikeresen támadható meg az az általános szerződési feltétel, amely a vállalkozó részére bizonytalan időre köti ki az egységárak észrevételezésének jogát; illetve nem jelentenek indokolatlan egyoldalú előnyt a vállalkozó számára, és ezért nem minősíthetők érvénytelennek az általános szerződési feltételeknek azok a kikötései, amelyek szerint a kivitelezés során a megrendelő érdekkörében és a vállalkozónak fel nem róhatóan keletkezett hátrányokért a megrendelő köteles helytállni. Az előzőekhez képest a fogyasztói szerződés részévé váló általános szerződési feltétel ipso iure érvénytelen, vagyis semmis. A semmisségre azonban csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni, továbbá ugyanez a jogkövetkezmény a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés esetén is irányadó.

Tisztességtelen kikötés


4.2 - 5

Az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítását a külön jogszabályban meghatározott

szervezet

is

kérheti

a

bíróságtól

(popularis

actio).


4.3 – 1

4.3 Közérdekű keresetindítási jog A Ptk. 6:105. § (1) bekezdése alapján közérdekű keresetindítási joga van: –

az ügyésznek,

–

a miniszternek,

–

az autonóm államigazgatási szervnek,

–

a kormányhivatalnak,

–

a központi hivatal vezetőjének,

–

a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetőjének,

–

gazdasági és szakmai kamarának vagy érdekképviseleti szervnek,

–

az általa védett fogyasztói érdekek védelme körében a fogyasztói érdekek

képviseletét ellátó egyesületnek, és az Európai gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján a fogyasztói érdekek védelmére létrejött szervezetnek. Az előzőekben felsorolt szervezetek kérhetik az olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének

megállapítását

is,

amelyet

fogyasztókkal

történő

szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. Az ilyen megelőző jellegű jogvédelem esetében, amennyiben a bíróság megállapítja az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, azt alkalmazása esetére, a jövőre nézve érvénytelenné nyilvánítja. A bíróság a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal állapítja meg. A tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazója köteles a fogyasztó igényét az ítélet alapján kielégíteni. A bíróság ezen túlmenően ítéletében eltiltja a tisztességtelen általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozóját a feltétel alkalmazásától. A per az ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából meghatározott és megismerhetővé tett tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. A bíróság, ha megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, azt – alkalmazása esetére – érvénytelenné nyilvánítja, és eltilt az alkalmazásra ajánlástól.

Megelőző jellegű jogvédelem


5-1

5

Melyek az elektronikus szerződéskötés szabályai?

Az információs társadalmi szolgáltatások egyre nagyobb teret nyernek a mindennapi életben és az elektronikus úton kötött szerződések is folyamatosan előtérbe kerülnek. Ennek elsődleges oka a költséghatékonyság és a gyorsaság, ugyanakkor számos esetben jelentős kockázatot is jelenthet. Az elektronikus úton kötött szerződés esetében a felek sokszor nem ismerik egymást, nem tudnak megbizonyosodni az adott szolgáltatás vagy áru tényleges tulajdonságairól, továbbá a megrendelt termékkel kapcsolatos szavatossági és jótállási jogok érvényesítése tekintetében is felléphetnek bizonytalanságok. Ezeknek a kockázatoknak a csökkentése érdekében a jogalkotó számos garanciális szabályt ír elő az elektronikus úton kötött szerződések vonatkozásában.

Elektronikus úton kötött szerződések


5.1 – 1

5.1 Az elektronikus úton kötött szerződések szabályai

A Ptk.-nak az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó szabályai nem vonatkoznak az elektronikus levelezés (e-mail) vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel kötött szerződés esetére. Ez alól csak az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat hatályossá válására vonatkozó rendelkezés képez kivételt. Másrészről a fogyasztó és vállalkozás közötti elektronikus szerződéskötés esetén a Ptk. rendelkezései kógensek, az azoktól való eltérésre a semmisség jogkövetkezménye alkalmazandó. Amennyiben valaki elektronikus úton történő szerződéskötésre biztosít lehetőséget, úgy köteles a szerződéskötésre vonatkozó jognyilatkozatának megtételét megelőzően a másik felet tájékoztatni az alábbiakról: –

a szerződéskötés technikai lépéseiről;

–

arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, az

elektronikus utat biztosító fél rögzíti-e a szerződést, továbbá, hogy a szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e; –

azokról az eszközökről, amelyek az adatok elektronikus rögzítése során

felmerülő hibák azonosítását és kijavítását a szerződési jognyilatkozat megtételét megelőzően biztosítják; –

a szerződés nyelvéről; és

–

ha ilyen létezik, arról a szolgáltatási tevékenységre vonatkozó magatartási

kódexről és annak elektronikus hozzáférhetőségéről, amelyet az elektronikus utat biztosító fél magára nézve kötelezőnek ismer el. Az elektronikus utat biztosító fél köteles az általános szerződési feltételeit olyan módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi a másik fél számára, hogy tárolja és előhívja azokat. Az elektronikus utat biztosító fél köteles megfelelő eszközökkel biztosítani, hogy a másik fél az adatok elektronikus rögzítése során felmerülő hibákat szerződési

jognyilatkozatának

megtételét

megelőzően

kijavíthassa.

Ha

az

elektronikus utat biztosító fél e kötelezettségének nem tesz eleget, a másik fél szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja.

Szerződéskötésre vonatkozó jognyilatkozat


5.1 - 2

Az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat akkor válik hatályossá, amikor az a másik fél számára hozzáférhetővé válik. Az elektronikus utat biztosító fél köteles a másik fél szerződési jognyilatkozatának megérkezését elektronikus úton késedelem nélkül visszaigazolni. A fél mentesül az ajánlati kötöttség alól és a szerződés teljesítésére nem kötelezhető, ha a visszaigazolás a másik félhez nem érkezik meg késedelem nélkül. Az elektronikus úton kötött szerződések esetében is irányadók lehetnek a távollevők között kötött szerződésekre vonatkozó szabályok.

Visszaigazolás


5.2 Speciális

5.2 – 1

rendelkezések

a

távollevők

közötti

szerződésekre

A távollevők között kötött szerződések létrejöhetnek vállalkozás és vállalkozás, magánszemély és magánszemély, illetve vállalkozás és fogyasztó között. Az első két

Távollevők között kötött szerződések

esetben az előzőekben ismertetett szabályok lesznek irányadók a szerződés megkötésére. A harmadik esetben, a vállalkozás és fogyasztó közötti szerződés vonatkozásában figyelembe kell venni a távollevők közötti szerződésekre irányadó különös szabályokat is. A távollevők között kötött szerződések szervesen kapcsolódnak az elektronikusan létrehozott kereskedelmi szerződésekhez. Az elektronikus szerződések a távollevők között keletkező szerződésekhez képest egy szűkebb esetkört ölelnek fel: a szerződést kötő felek itt is távol vannak egymástól, és csak távközlő eszközzel tartanak kapcsolatot (ez utóbbi körülmény jelenti az elhatárolási szempontot). Az e-kereskedelem is folyhat gazdálkodók között, valamint vállalkozás és fogyasztó között. A szerződés sajátossága, hogy szükségképpen távközlésre alkalmas eszközzel jön létre. Távközlő eszköz lehet bármely eszköz, amely alkalmas a felek távollétében –

Szerződés sajátossága

szerződés megkötése érdekében – szerződési nyilatkozat megtételére. Az általános meghatározáson túl távközlő eszköznek minősül különösen a címzett vagy a címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél, a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelőlappal, a katalógus, a telefon, a telefax és az internetes hozzáférést biztosító eszközök. A vállalkozás egy vagy több távközlő eszközt használva távértékesítési rendszert működtet olyan módon, hogy a szerződés megkötése érdekében a vállalkozás kizárólag távközlő eszközt alkalmaz. A fogyasztó használhat nem távközlő eszközt is, pl. az ajánlat elfogadása során, ez önmagában nem zárja ki azt, hogy a szerződést távollévők között kötött szerződésnek minősítsük. A távollevők közötti szerződések esetében a vállalkozást részletes írásbeli tájékoztatási kötelezettség terheli a szerződés megkötése előtt. A tájékoztatást világos és közérthető formában kell a fogyasztóval közölni. Ha a távollevők közötti, elektronikus úton kötött szerződés a fogyasztó számára fizetési kötelezettséget

Tájékoztatási kötelezettség


5.2 - 2

keletkeztet, a vállalkozás köteles gondoskodni arról, hogy ezt a tényt a fogyasztó a szerződési

nyilatkozatának

megtételekor

kifejezetten

tudomásul

vegye.

A

kereskedelmi célú internetes honlappal rendelkező vállalkozás köteles legkésőbb a fogyasztó szerződéses ajánlatának megtételekor egyértelműen és olvashatóan feltüntetni az esetleges fuvarozási korlátozásokat és az elfogadott fizetési módokat. A távollevők között kötött szerződés megkötését követően – észszerű időn belül, de a termék adásvételére irányuló szerződés esetén legkésőbb az átadáskor, a szolgáltatásnyújtására

irányuló

szerződés

esetén

legkésőbb

a

szolgáltatás

teljesítésének megkezdésekor – a vállalkozás tartós adathordozón visszaigazolást ad a fogyasztónak a megkötött szerződésről. A távollevők között kötött szerződés esetén a fogyasztót tizennégy napon belül indokolás nélküli elállási jog illeti meg. Az elállás határidejét a terméknek a fogyasztó vagy az általa megjelölt, a fuvarozótól eltérő harmadik személy általi átvételének napjától kell számítani. Olyan távollévők között kötött szerződés esetén, amely szolgáltatás nyújtására irányul és a teljesítés megkezdődik, a fogyasztót tizennégy napon belül indokolás nélküli felmondási jog illeti meg. A felmondás határidejét a szerződés megkötésének napjától kell számítani. Az elállási és felmondási jog alól azonban a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Kormányrendelet szerint vannak kivételek. Ha a fogyasztó eláll a távollevők között kötött szerződéstől, a vállalkozás köteles haladéktalanul, de legkésőbb az elállásról való tudomásszerzésétől számított tizennégy napon belül visszatéríteni a fogyasztó által ellenszolgáltatásként megfizetett teljes összeget, ideértve a teljesítéssel összefüggésben felmerült költségeket is. Termék adásvételére irányuló szerződés esetén a vállalkozás mindaddig visszatarthatja az összeget, amíg a fogyasztó a terméket vissza nem szolgáltatta, vagy kétséget kizáróan nem igazolta, hogy azt visszaküldte. Nem illeti meg a vállalkozást a visszatartás joga, ha vállalta, hogy a terméket maga fuvarozza vissza.

Elállási és felmondási jog


Ha a fogyasztó eláll a távollevők között kötött szerződéstől, köteles a terméket haladéktalanul, de legkésőbb az elállás közlésétől számított tizennégy napon belül visszaküldeni, illetve a vállalkozásnak vagy a vállalkozás által a termék átvételére meghatalmazott személynek átadni, kivéve, ha a vállalkozás vállalta, hogy a terméket maga fuvarozza vissza. Ha a távollevők között kötött szerződéshez járulékos szerződés is kapcsolódik, a fogyasztó elállási vagy felmondási jogának gyakorlása a járulékos szerződést is felbontja, illetve megszünteti.

5.2 – 3


6-1

6

Új lehetőség: a szerződési pozíció átruházása

Az üzleti életben számos esetben előfordul, hogy egy meglévő szerződés alapján valaki nem tud, vagy nem akar teljesíteni, ugyanakkor a megkötött szerződés más számára gazdasági előnyt, értéket biztosíthat. Ilyen esetre a Ptk. a szerződésátruházás (nováció) lehetőségét biztosítja, amely egy háromoldalú jogügylettel valósítható meg. A megállapodás alapján valójában egy univerzális jogátruházásra (és egyben jogutódlásra) kerül sor a szerződésből kilépő és a szerződésbe belépő fél között, amelyhez a szerződésben maradó fél hozzájárulása is szükséges. Ez utóbbira értelemszerűen azért van szükség, mert a szerződésben maradó fél számára jelentős körülmény az, hogy kitől követelheti a szerződésből eredő szolgáltatást. A szerződésátruházás nem csak a felek megállapodása, hanem jogszabály rendelkezése alapján is megvalósulhat. A szerződésátruházás jogi minősítése tekintetében valójában egy szerződő félnek a szerződésből eredő valamennyi jogának engedményezését és tartozásainak átvállalását valósítja meg. Ebből eredően az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályait értelemszerűen háttérszabályként figyelembe kell venni. A szerződésátruházás alapján a szerződésbe belépő felet megilletik mindazon jogok, és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek a szerződésből kilépő felet a szerződésben maradó féllel szemben a szerződés alapján megillették és terhelték. A szerződés tehát változatlan tartalommal marad fenn, egyedül a szerződés egyik alanya tekintetében áll be változás. Amennyiben a felek a szerződés valamely egyéb rendelkezését is módosítani akarják, úgy erre a szerződésmódosítás szabályai lesznek irányadók. A szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél egymással szembeni, az átruházott szerződésen kívüli egyéb jogviszonyokból származó követelései a továbbiakban a szerződés vonatkozásában nem bírnak jelentőséggel, azok beszámításra

nem

lesznek

alkalmasak.

Nováció


A szerződésátruházással a szerződés biztosítékai (pl. kezesség) is megszűnnek, mivel egy szerződéses kötelezettséghez biztosíték adása a konkrét szerződő félre tekintettel történik, ezért annak változása esetén a biztosítékot adó személy kötelezettségei kedvezőtlenül alakulhatnak. Természetesen nincs akadálya annak, hogy a biztosítékot nyújtó fél hozzájárulása mellett a biztosíték továbbra is fennmaradjon. Ennek egyik lehetséges esete zálogjog esetén a zálogkötelezett hozzájárulása, amely alapján új zálogjog jön létre, viszont az eredeti zálogjog ranghelyére kerül. Lehetőség van arra is, hogy a szerződésátruházáshoz a szerződő fél előzetesen hozzájáruljon. Ez történhet úgy is, hogy a szerződésben maradó fél a jognyilatkozat megtételekor fenntarthatja a jogot annak visszavonására. Ilyen esetben a szerződésátruházáshoz elegendő a másik fél értesítése.

6–2

Biztosítékot nyújtó fél


7-1

7

Szerződéses biztosíték: foglaló, kötbér, garancia,

jogvesztés kikötése, zálogjog, óvadék, kezesség

A szerződéses kötelezettségek teljesítése tekintetében sok esetben a másik fél személye önmagában nem jelent elegendő biztosítékot arra, hogy a teljesítés valóban szerződésszerűen megvalósul, illetve a szerződésszegésből eredő károkat a szerződésszegő fél megtéríti. A Ptk. több olyan jogintézmény alkalmazását is lehetővé teszi, amelyek ilyen esetben megfelelő biztosítékot jelenthetnek. A foglaló a szerződéshez kapcsolódó kötelezettségvállalás megerősítéseként köthető ki. A foglaló a másik félnek fizetett pénzösszeg, amely funkciójának a rendeltetéséből ki kell tűnnie. A foglaló jogi természetéből eredően mindkét fél számára szankciós jelleget ölt, amennyiben valamelyik fél a szerződéses szolgáltatását nem vagy nem szerződésszerűen teljesíti. Pénzösszeg fizetése csak akkor minősül foglalónak, ha annak átadása (átutalása) kifejezetten ilyen céllal történik. A foglaló esetében a foglalót kapó fél közvetlenül érvényesítheti igényét a foglaló megtartásával, amennyiben a másik fél felelős a szerződés meghiúsulásáért, így előnyös szerződéses pozícióba kerül. Ugyanakkor, ha a foglalót kapó személy a felelős a szerződés meghiúsulásért, úgy a szerződést adó személynek kétszeresen jár vissza a foglaló összege, azonban ha a felelős személy nem teljesít önként, úgy ezt a foglalót adó személy közvetlenül nem tudja érvényesíteni, csak bírósági út igénybevételével. Hasonló a helyzet akkor is, amikor egyik fél sem felelős a szerződés megszűnéséért és a foglaló visszajárna. Ebből eredően a foglaló kikötése elsősorban akkor szolgálhat igazán valamely fél előnyére, ha az a szerződő fél kapja a foglalót, akinek a szerződéses alapjogviszonyból eredő teljesítési kötelezettsége időben megelőzi a foglalót adó fél teljesítésének határidejét. Abban az esetben pedig, ha a szerződést teljesítik, úgy a foglalót – amennyiben annak természete ezt lehetővé teszi – a teljesítésbe beszámítják a felek. Ha a foglaló tárgya erre nem alkalmas, úgy a szerződésszerű teljesítés esetén a foglalót kapó fél azt egyszeresen köteles visszafizetni. Megjegyzendő, hogy a túlzott mértékű foglaló kikötése esetén azt a bíróság a kötelezett kérelmére mérsékelheti.

Foglaló


A kötbér – amit csak írásban lehet érvényesen kikötni – lehetőséget biztosít arra,

7–2

Kötbér

hogy a szerződéses szolgáltatást nem vagy nem szerződésszerűen teljesítő felet szankcionálni lehessen. A kötbérnek alapvetően több fajtája létezik: a késedelmi kötbér, a hibás teljesítési kötbér, valamint a meghiúsulási kötbér. A Ptk. alapján a kötbért pénzben kell meghatározni és nem kötődik tényleges kár keletkezéséhez, vagyis átalány-kártérítésként funkcionál. Ez a jogosult számára kedvező helyzetet teremt, hiszen csak a szerződésszegés tényét kell bizonyítania, a konkrétan felmerülő kár mértékét viszont nem. Másrészről a kötbér mellett – pontosabban azon felül – a tényleges kár megtérítése is követelhető, ha annak mértéke a kötbér összegét meghaladja. Ilyen esetben viszont a károsult köteles bizonyítani a konkrét kár mértékét. A kötbér mellett továbbra is követelhető a kötelezett teljesítése késedelmi kötbér esetén. Ugyanakkor meghiúsulási kötbér kikötésekor a teljesítés elmaradása esetén a kötbér kizárja a teljesítés kikényszerítését. A hibás teljesítés miatti kötbér mellett szavatossági igényt érvényesíteni nem lehet. A túlzott mértékű kötbér kikötése esetében – a késedelmi kamathoz és a foglalóhoz hasonlóan – a kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. Megjegyzendő továbbá, hogy a kötbér után kamatot tilos kikötni, viszont az esedékessé váló kötbér után a kötelezett késedelmi kamat fizetésére köteles. A garancia vállalása történhet garanciaszerződés, vagy a garanciavállaló (garantőr) kötelezettségvállalása alapján is. A garanciaszerződést és a garanciavállaló nyilatkozatot is írásba kell foglalni. Mindkét esetben a garantőr arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni. A garancia vállalása annyiban tér el az egyéb szerződéses biztosítékoktól, hogy létrejöttét követően a főkötelemtől függetlenül önálló jogi sorsa lesz. Ebből eredően a garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, a garantőr nem érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. Ezen a jogi minősítésen az sem változtat, ha a garanciavállaló nyilatkozatban a biztosított kötelezettségre általános jellegű utalás történik.

Garanciaszerződés


7-3

A garancia jogosulti pozíciója személyhez kötött, a jogosult a garanciát nem ruházhatja át a garantőr hozzájárulása nélkül, jogosult azonban arra, hogy kijelölje azt a személyt, akinek a garantőr a fizetést teljesíteni köteles. Emellett a garancia lehívásának joga átszáll a jogosult jogutódjára is. A garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre. A garantőr köteles késedelem nélkül értesíteni a kötelezettet a fizetési felszólítás kézhezvételéről. A garantőr érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyek őt a jogosulttal szemben saját személyében megilletik. A garantőr késedelem nélkül köteles –

a jogosultnak teljesíteni, és a teljesítés megtörténtéről a kötelezettet értesíteni;

vagy –

a teljesítést megtagadni, és a teljesítés megtagadásáról – annak indokát

megjelölve – a kötelezettet és a jogosultat értesíteni. Ha a garantőr rendelkezésére álló információk alapján a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával, a garantőr nem köteles fizetést teljesíteni, és a már teljesített fizetést visszakövetelheti. A jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen jár el különösen, ha –

a garantőrnek benyújtott okmányok bármelyike hamisított;

–

a kötelezett teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát

vállalt, vagy a jogosultat a lehívásban meghatározott összeg egyéb okból nem illeti meg; –

a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a

teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt; vagy –

bírósági

határozat

állapította

meg

annak

a

kötelezettségnek

az

érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt.

Garancia jogosulti pozíciója


7–4

A garantőr a határozatlan időre vállalt garanciát három év elteltét követően legalább három hónapos felmondási idővel megszüntetheti. Ha a garantőr fogyasztó, a garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként érvényes. Az egyik leghatékonyabb biztosítéknak számít a zálogjog, amely esetében a jogosult

Zálogjog

közvetlenül kielégítheti követelését a zálogtárgyból. A Ptk. jelenlegi szabályozása alapján a zálogjog tekintetében megkülönböztethető a kézizálog és a jelzálogjog. A zálogjog alapításához írásbeli zálogszerződés szükséges, és jelzálogjog esetében a zálogjogot a megfelelő nyilvántartásba (ingatlan-nyilvántartás, hitelbiztosítéki nyilvántartás) be kell jegyezni, illetve kézizálog esetében a zálogkötelezett köteles a zálogtárgyat a zálogjogosult részére átruházni. Zálogjog dolgon, követelésen és vagyoni értékű jogon alapítható. A zálogjog előnye annak dologi biztosíték jellegében van, vagyis a jogosult számára közvetlenül megfelelő, meghatározott értékkel bíró fedezet áll rendelkezésre, arra az esetre, ha a kötelezett nem vagy nem szerződésszerűen teljesíti szerződéses kötelezettségét. A zálogjog tárgya alapítható egy vagy több, akár fennálló, akár jövőbeni, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelésre. Ha nem pénzkövetelés biztosítékául alapítják a zálogjogot, úgy az a követelés nem teljesítéséből eredő kártérítési igényt vagy egyéb pénzkövetelést biztosít. A zálogjog tárgya bármely vagyontárgy lehet, azonban kézizálogjogot csak ingó dolgon lehet alapítani. A zálogjog kiterjed a zálogtárgy mindennemű hasznaira, terményeire, szaporulataira is, kivéve az ingatlantól a rendes gazdálkodás szabályai szerint elvált alkotórészére. A zálogtárgy elpusztulása, értékcsökkenése esetén járó biztosítási összeg automatikusan a zálogtárgy helyébe lép, csakúgy, mint a kisajátítás esetén a zálogtárgyért kapott kártalanítás összege. A zálogjog a követelés biztosítékául szolgál, ezért önmagában a kézizálog alapítása nem jogosítja fel a zálogjogosultat a zálogtárgy használatára, azt csak birtokában tarthatja és köteles annak épségét megőrizni. Másrészről viszont, ha a zálogtárgy értékének csökkenése áll be, és a zálogkötelezett felszólítás ellenére nem állítja helyre a zálogtárgy állapotát vagy nem ad kiegészítő biztosítékot, úgy a

Zálogjog tárgya


7-5

zálogjogosult a zálogtárgy értékesítésére jogosulttá válik. Jelzálogjog esetében a zálogkötelezett továbbra is jogosult a zálogtárgyat birtokában tartani és azt rendeltetésszerűen használni, hasznosítani, a zálogjogosult pedig ellenőrzési jogot gyakorolhat. A zálogjogosult kielégítési joga a főkötelemhez igazodik. Amennyiben a zálogjoggal biztosított követelés esedékessé válik, és azt a kötelezett nem teljesíti, úgy a zálogjogosult választása szerint vagy a bírósági végrehajtás útján, vagy azon kívül kerülhet sor a kielégítési jog gyakorlására. Amennyiben a bírósági végrehajtáson kívül történik a kielégítési jog gyakorlása, úgy a zálogjogosult –

a zálogtárgyat

saját maga értékesítheti

a kereskedelmi

ésszerűség

követelményei szerint, –

a zálogtárgy tulajdonjogát a zálogjogosult megszerezheti,

–

elzálogosított jog vagy követelés érvényesítésre kerül.

Fogyasztói zálogszerződés esetén főszabály szerint a zálogjogosult csak nyilvánosan értékesítheti a zálogtárgyat és saját maga nem szerezheti meg a zálogtárgy tulajdonjogát a követelése fejében. A zálogtárgy értékesítése esetén a zálogjogosult köteles a zálogkötelezett irányában elszámolni a befolyt vételárral. A zálogjogosult a zálogtárgy megszerzésére csak a kielégítési jogának megnyílását követően jogosult, amennyiben a zálogkötelezett a zálogjogosult ilyen tartalmú írásos ajánlatát szintén írásban elfogadja. Az óvadék olyan dologi jogi biztosíték, amely közvetlen kielégítést biztosít a jogosultnak arra az esetre, ha a kötelezett nem szerződésszerűen teljesít. Az óvadék pénzen és értékpapíron kézizálogjogként alapítható. Amennyiben az óvadék tárgya dematerializált értékpapír vagy fizetésiszámla-követelés, úgy a számlatulajdonos a számlavezető és a zálogjogosult közötti írásbeli megállapodással alapítható a zálogjog. Ha a számlavezető az óvadék jogosultja, úgy értelemszerűen a számlatulajdonos és a számlavezető közötti írásbeli megállapodás is elegendő. Ha az óvadékot egyéb, jogszabályban meghatározott vagyontárgyon alapítják, úgy az óvadék tárgyának egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kell kerülnie.

Óvadék


7–5

Az óvadék a szerződéses pozíciók tekintetében csak az óvadékot kapó fél számára jelent biztosítékot ellentétben a foglalóval. A Ptk. szabályai alapján viszont az óvadékot kapó fél nem szerzi meg automatikusan az óvadék tulajdonjogát – eltérően a régi Ptk. szabályaitól –, erre a kielégítési jog megnyílását követően van lehetősége. Emellett az óvadék jogosultja köteles elszámolni a kielégítési jog gyakorlása után az óvadéknak a biztosított követelést meghaladó részével. Abban az esetben, ha a kötelezett által vállalt szolgáltatást a kötelezett nem teljesítése

Kezesség

esetére egy harmadik személy teljesíteni vállalja, úgy kezességről beszélhetünk. A kezesség esetében megkülönböztethető a sortartó és a készfizető kezesség. A sortartó kezesség esetében a kezes csak abban az esetben kötelezhető teljesítésre, ha a követelésnek az adóssal szembeni érvényesítése sikertelennek bizonyult, míg a készfizető kezesség esetében gyakorlatilag adósi egyetemlegesség keletkezik, vagyis a hitelező egy sorban követelheti a szolgáltatás teljesítését az adóstól és a készfizető kezestől. A kezesség alapítása során fontos ugyanakkor kiemelni azt, hogy a kezes csak az adós által eredetileg vállalt kötelezettségért köteles helytállni. Szintén a szerződések biztosítéka közé tartozik a jogvesztés kikötése, amely esetében az ezt vállaló fél szerződéses kötelezettségének nem teljesítése esetén valamilyen jogát (pl. jótállás) elveszti.

Jogvesztés kikötése


7.1 - 1

7.1 A zálogjog 2016-tól érvényes szabályai

A zálogjog szabályai az elmúlt években többször is változtatásra kerültek. A hatályos Ptk. zálogjoggal kapcsolatos fő törekvése, hogy a zálogjog oly módon segítse a hitelezési jogviszonyokat, hogy hatékony biztosítékot nyújtson a hitelező számára, ugyanakkor megfelelő védelemben részesítse a zálogkötelezett tulajdonosi érdekeit. Az új Polgári Törvénykönyv dologi jogi könyve a saját dologbeli jogviszonyok mellett tartalmazza az idegen dologbeli jogok szabályait is. A zálogjog tekintetében az új Ptk. újdonsága volt, hogy annak szabályait a dologi jogi könyvbe helyezte el a kötelmi jog helyett. Azok a kötelmi jogi szabályok, amelyek a felek jogait és kötelezettségeit határozzák meg, a dologi jogi könyvbe való átkerüléssel kógenssé váltak. Megállapítható, hogy a dologi jog körében is fellelhetőek egyes diszpozitív szabályok (pl. szomszédjogok, ráépítés, szolgalmak), de anélkül, hogy a törvény ezt külön kimondaná, a zálogjogon belül elhelyezett korábbi kötelmi jogi szabályok kógensek lettek. Ennek értelmében, ha a felek mégis eltérnek ezektől a szabályoktól, akkor a közöttük létrejövő megállapodás semmis. Az új Ptk. a zálogjog szabályozásával kapcsolatban teljesen új alapokra helyezkedett, azonban a gazdasági élet okozta helyzet által szükségessé vált egyes szabályoknak az újragondolása. Az Igazságügyi Minisztérium véleménye szerint átfogó novelláris átalakításra nem volt szükség, csak egyes részletszabályok kerültek átalakításra. A miniszteri indokolás szerint a módosítás okaként többek között uniós szabályoknak való megfeleltetés áll. A törvénymódosítás szerint a hitelbiztosítékoknál vissza kívánják állítani a két évvel ezelőtt bevezetett különvált zálogjog helyett a magyar jogban korábban megjelent önálló zálogjogot. Az indokolás szerint az új Ptk.-val bevezetni kívánt különvált zálogjog nem vált be, a Magyar Nemzeti Bank kifejezett célja az, hogy növekedjen a jelzáloglevél-piac szereplőinek a száma és ezzel összefüggésben élénküljön a banki refinanszírozási piac. Ehhez szükséges az önálló zálogjog intézményének újbóli bevezetése. A hatályos Ptk. szabályozása nem különül el a zálogjog fajtái szerint, hanem a zálogjog létszakaszait követi a zálogjog keletkezésétől annak megszűnéséig.


A Ptk. a zálogjogot a következő fejezetek szerint bontja fel: 

a zálogjog létrejötte,



a zálogjoggal biztosított követelés,



a zálogjog tárgya,



a felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílása előtt,



a hitelbiztosítéki nyilvántartás,



a zálogjogok rangsora,



a zálogjog érvényesítése,



a zálogjog megszűnése.

7.1 – 2


7.1.1 - 1

7.1.1 A zálogjog létrejötte és ahhoz kapcsolódó szabályok A zálogjog fogalma A Ptk. 5:86. §-a szerint a zálogjoga alapján a zálogjogosult a követelésének biztosítékául

szolgáló

vagyontárgyból

(a

továbbiakban:

zálogtárgy)

más

követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a biztosított követelés kötelezettje (a továbbiakban: személyes kötelezett) nem teljesít. A kielégítési jogot – ha a Ptk. másképpen nem rendelkezik – a zálogtárgyra az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik. A zálogjog fogalmából következik, hogy ez egyfajta más hitelezőket megelőző, kielégítési elsőbbséget biztosító jog. A fogalmat legegyszerűbben a jellemzői alapján írhatjuk le. A zálogjog dologi jogosultság, ami in rem védelmet élvez. Ez azt jelenti, hogy az abból eredő jogok mindenkivel szemben hatályosak. A zálogtárgy tulajdonosa (a zálogkötelezett), illetve bármilyen más személy, aki valamely jogot gyakorol a zálogtárgy felett, tűrni köteles, hogy a zálogjogosult a zálogjogából eredő jogaival éljen. A zálogjog harmadik személyekkel szemben elsőbbségi kielégítési jogot nyújt a zálogjogosult számára, és a zálogjogosult jogait nem érintik a zálogtárgyra az elzálogosítás után szerzett jogok. A zálogjog korlátolt dologi jogi jellege abban nyilvánul meg, hogy a jogosultnak egy más tulajdonában álló, vagyis idegen dolog felett ad másokat kizáró hatalmat. Olyan dolgot terhelő jog, amely a tulajdonváltozás esetén is fennmarad, a mindenkori tulajdonhoz teherként kapcsolódik. A korlátolt dologi jog mindenkivel szemben fennáll, mindenkire nézve kötelező, még a tulajdonost is köti. A zálogjog járulékos jog, ami azt jelenti, hogy mindig valamely kötelezettség biztosítása érdekében alapítják, a terjedelme általában az adott követeléshez igazodik, valamint a személyes kötelezett és a zálogjog kötelezettjének személye el is térhet egymástól. A zálogjog ugyanis nem az adós személyéhez tapad, hanem a


7.1.1 – 2

zálogjoggal biztosított követeléshez. Kivételt képez ez alól az önálló zálogjog, amely pénzügyi intézmény javára ingatlanon alapítható, oly módon, hogy az a zálogtárgyat a biztosított követeléstől függetlenül, meghatározott összeg erejéig terhelje. Mint korábban említésre került, a zálogjog egyfajta hitelbiztosíték, ami annyit jelent, hogy olyan szerződéshez, szerződésből eredő igények és jogok érvényesítéséhez kapcsolódó biztosíték, amelyek hitelviszonyból eredő kockázatok mérséklését szolgálják. A zálogjog a hitelbiztosítékokon belül is a dologi biztosítékok között helyezkedik el. Dologi biztosíték esetében a dologi biztosíték kötelezettje kizárólag a biztosítékul lekötött vagyonával és fizetési kötelezettség nélkül köteles helytállni akkor, ha a személyes adós nem teljesít, feltéve, hogy a személyes adós és a dologi kötelezett személye elválik egymástól. Végezetül a zálogjog elsőbbségi jog is, hiszen a zálogjogosult kielégítési joga elsőbbséget élvez a zálogkötelezettel szembeni más követelésekkel szemben, ha azokat a követeléseket a zálogtárgyból akarják kielégíteni. A zálogjog létrejötte és alapítása Ptk. 5:87. §-ában foglaltak szerint a zálogjog létrejön, ha a zálogjogosult és a zálogkötelezett megalapítja a zálogjogot és a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír a zálogtárgy fölött. Ezen két feltétel együttes megléte alapján jön létre a zálogjog. Ha a zálogkötelezett nem bír rendelkezési joggal a zálogtárgy fölött, akkor a zálogjog megalapítása ellenére nem jön létre a zálogjog, illetve nem jön létre a zálogjog, ha a zálogkötelezett ugyan rendelkezési joggal bír a zálogtárgy fölött, de a zálogjogosult és a zálogkötelezett nem alapítja meg a zálogjogot. A zálogjog alapítása során a felek jelentős szabadsággal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy lehet egy vagy több, fennálló és jövőbeni követelésekre is zálogjogot alapítani, ez a követelés lehet feltétlen vagy feltételes is. A Ptk. 5:88. §-a szerint zálogjog megalapításához

zálogszerződés

és

erre

tekintettel

a

zálogjog

megfelelő

nyilvántartásba való bejegyzése (jelzálogjog) vagy a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházása (kézizálogjog) szükséges. Ez a két jogi tény időben is elkülönül egymástól, az alapítás időben mindig az első mozzanat a zálogjog


7.1.1 - 3

létrejötte előtt. Az időben elsőként sorra kerülő mozzanat tehát a zálogjog megalapítása, amelyhez a felek közötti megállapodás, a zálogszerződés léte és a szükséges publicitást biztosító többletcselekmény (bejegyzés, birtok átadás) szükséges. Ennek okaként például azon ingatlanok esetében, amelyek felett a zálogkötelezettet még nem illeti meg a rendelkezési jog, sem a zálogjog létrejöttére, sem annak megalapítására, és bejegyzésére nem kerülhet sor. A zálogszerződés A zálogszerződés a zálogkötelezett és a zálogjogosult között létrejövő olyan megállapodás, melyben a zálogjognak a zálogtárgyon való meghatározott követelés biztosítása céljából rendelkeznek. A törvény különbséget tesz a kézizálogjog és a jelzálogjog esetén fennálló kötelezettség teljesítésről. A kézizálogjog és a jelzálogjog elhatárolása is abban rejlik, hogy a jelzálogjog esetén a megfelelő nyilvántartásba való bejegyzés teremti meg a zálogjogot, kézizálogjog esetén pedig a zálogtárgy birtokának átruházása. Kézizálogjog esetén a zálogjogosult részére át kell ruházni a zálogtárgy birtokát vagy az a feletti hatalmat, jelzálogjog esetén pedig köteles megadni a bejegyzéshez szükséges hozzájárulást. Ahhoz, hogy a szerződés létrejöjjön, szükséges feltétel magának a zálogtárgynak és a biztosított követelésnek a pontos meghatározása oly módon, hogy azonosításra alkalmas legyen. Olyan követelést is magában foglalhat a meghatározás, amely még nem jött létre. A jogszabály előírja az alakiság betartását is, a zálogszerződést írásba kell foglalni, ez alól kivételt jelenthet, amikor kézizálogjog esetén a zálogjogosult által kiállított értékpapír pótolja a szerződést (záloglevél). A Ptk. külön szakaszban ír a fogyasztói zálogszerződésekről. Amennyiben a zálogkötelezett természetes személy, és a zálogtárgy elsősorban a zálogkötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe nem tartozó célra használatos, továbbá a zálogjoggal biztosított követelés nem a kötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe tartozó jogviszonyból fakad, úgy a zálogszerződésre vonatkozó rendelkezéseket eltérésekkel kell alkalmazni. Ilyen különös szabály, hogy a zálogtárgy a zálogkötelezett tulajdonában álló, egyedileg meghatározott vagyontárgy vagy olyan egyéb vagyontárgy lehet, amelynek tulajdonjogát a zálogkötelezett a zálogjogosult által nyújtott kölcsön, illetve fizetési


haladék segítségével szerzi meg, és a biztosított követelés meghatározásának tartalmaznia kell az összeg megjelölését. Tehát a zálogkötelezett személye kizárólag természetes személy lehet, a zálog tárgya a zálogkötelezett foglalkozásával, szakmájával nem lehet kapcsolatban, illetve a harmadik feltétel, hogy a zálogjoggal biztosított követelés nem fakadhat a kötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe tartozó jogviszonyból. A Ptk. említést tesz arról, hogy a zálogszerződést pótolja a jogszabály olyan rendelkezése, amely alapján valamely követelés jogosultját zálogjog illeti meg. Fontos kiemelni, hogy csak törvényi szintű jogszabály felel meg ennek a feltételnek (de például bíróság is pótolhat jognyilatkozatot ítéletével). Jelzálogjog bejegyzése A jelzálogjog bejegyzése kétféleképpen történhet: ingatlan esetében ingatlannyilvántartásba; ingó dolog, jog vagy követelés esetében pedig a hitelbiztosítéki nyilvántartásba kell bejegyezni. Ha azonban az ingó dolog tulajdonjogát, vagy magát a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, akkor a megfelelő lajstromba való bejegyzésre van szükség a jelzálogjog meglapításához. A közhiteles nyilvántartást régi/új fogalomként a Ptk. lajstromnak nevezi. Szükséges feltételei a bejegyzésnek a zálogszerződés vagy a zálogkötelezett bejegyzési engedélye, ha egyedileg meghatározza a zálogtárgyat és a zálogkötelezett maga a tulajdonos vagy jogosult. A birtokátruházás kézizálogjog esetén A kézizálogjog elengedhetetlen kelléke, hogy a zálogtárgyat birtokba adják, azonban a birtokátruházást pótolja, ha a dolgot a zálogjog jogosultja és kötelezettje közös birtokban tartják, vagy harmadik személy (zálogtartó) részükre ezt a dolgot őrzi. Speciális eset, ha a dolog harmadik személy (mint albirtokos) birtokában van. Ekkor őt az elzálogosításról értesíteni kell, illetve akkor sem alapíthatják meg a kézizálogjogot, ha a zálogkötelezett a zálogtárgyat a megállapodás ellenére magánál tartja.

7.1.1 – 4


7.1.1 - 5

Óvadék alapítása Az óvadék szintén egy járulékos jellegű dologi hitelbiztosíték, melyet az új Ptk. a zálogjog alfajaként kezel. Az óvadék legfőbb sajátossága a közvetlen kielégítési jog, amely tárgyának sajátos természetéből következik. Óvadékul kizárólag pénz, fizetésiszámla-követelés,

értékpapír

és

más

jogszabályban

meghatározott

vagyontárgy szolgálhat. Pénzen és értékpapíron kézizálogjogként alapítható óvadék. Ennek klasszikus formája a birtokátruházás, azonban a fizetésre vonatkozó szabályok kiterjesztése révén óvadék alapítható a pénz fizetési számlára való befizetésével és fizetési számla javára való átutalással is. A dematerializált értékpapírra illetve gyűjtő letétben lévő értékpapírra vonatkozó szabályok szerint pedig az értékpapírszámla illetve az értékpapír letéti számla megterhelése és jóváírása útján is létesíthető óvadék. Ezeken felül a törvény lehetővé teszi a fizetésiszámla-követelés óvadékul való lekötését is. Ilyenkor az óvadékul szolgáló összeg a zálogkötelezett számláján marad, de a rendelkezési joga korlátozott lesz, és a zálogjogosultat rendelkezési jog illeti meg. A követeléseken alapított zálogjog általános szabályától eltérően, ebben az esetben a zálogjog nem kerül bejegyzésre a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, viszont a számlavezető köteles az óvadékot feltüntetni valamennyi, a számláról kiállított egyenlegen. A törvény további sajátos szabályt állapít meg arra az esetre, amikor a zálogjogosult maga a számlavezető pénzügyi intézmény. A pénz- és tőkepiaci forgalom tárgyát képező vagyoni értékű jogok és más vagyontárgyak biztosítékul való alkalmazásának elősegítése érdekében a törvény, kivételesen, más jogszabályra utalva kitágítja az óvadék tárgyainak lehetséges körét. Erre az esetre a törvény nem határozza meg az óvadék alapításának lehetséges módját, csupán egy, a birtokátruházással lényegében megegyező követelményt fogalmaz meg általános formában. Zálogjogosulti bizományos A törvény lehetővé teszi azt, hogy a zálogjogosultak helyett egy javukra eljáró bizományos kerüljön bejegyzésre a megfelelő nyilvántartásba. Ilyenkor a zálogjogosultakat nem szükséges feltüntetni, de a zálogjogosulti bizományost e


minőségének feltüntetésével kell bejegyezni. A zálogjogosulti bizományos gyakorolja a zálogjogosultakat megillető jogokat, azonban bizományosi jogállásának megfelelően, az ennek során hozzá kerülő vagyon nem képezi a saját vagyonát, arra a hitelezői nem tarthatnak igényt.

7.1.1 – 6


7.1.2 - 1

7.1.2 A zálogjoggal biztosított követelés A zálogjoggal biztosítható követelés A zálogjog biztosított követelést feltételez, a zálogjog mindig a követelés jogosultja javára áll fenn, és terjedelmében is igazodik a biztosított követeléshez. A biztosított követelés kizárólag pénzkövetelés lehet, melynek összege lehet fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy meghatározható. A zálogjog a követelés nemteljesítéséből eredő kártérítési igényt vagy pénzkövetelést akkor is biztosítja, ha a zálogjogot magát egyébként nem pénzkövetelés biztosítására alapították. A bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés biztosítására zálogjog nem alapítható, ennél fogva elévült követelésre nem alapítható zálogjog. Így pl. a már fennálló zálogjog esetén a követelés elévülése a zálogjogot megszünteti. A zálogtárggyal való helytállás terjedelme Ahogyan az a fogalom meghatározásánál kifejtésre került, a zálogjog járulékos jellegű jog, ami azt jelenti, hogy mindig valamely kötelezettség biztosítása érdekében alapítják és a terjedelme mindig csak az adott követeléshez igazodik, azonban ez vonatkozik a zálogjoggal biztosított követelés kamataira, a követelés és a zálogjog érvényesítésének szükséges költségeire, valamint a zálogtárgyra fordított költségekre is. A felek meghatározhatnak egy olyan keretösszeget is, amely erejéig a zálogjogosult kielégítésre kerülhet a zálogtárgyból, azonban ezen megállapodás után a keretösszeget nem lépheti túl, a keretösszegen felüli követelés tekintetében olyan lesz a zálogjogosult, mint egy nem biztosított követelést érvényesítő személy. A biztosított követelés átruházása Ha a biztosítékul szolgáló követelést valakire átruházzák, vagy egyéb módon átszáll, akkor a zálogjog is átszáll a követelés új jogosultjára, azonban ehhez szükséges, hogy az átruházó átadja a zálogtárgyat vagy kiadja a bejegyzéshez szükséges


engedélyt a zálogjogosult részére. Az is előfordulhat, hogy a biztosított követelésnek csak egy részét ruházza át a követelés jogosultja. Ebben az esetben a régi és az új zálogjogosultat azonos ranghelyen, a követeléseik arányában illeti meg a zálogjog. A zálogjog járulékosságának lényeges eleme, hogy a zálogjog önállóan nem forgalomképes (a zálogjogot csak a zálogjoggal biztosított követeléssel együtt lehet átruházni vagy megterhelni), a biztosított követelés átruházása esetén azonban a zálogjog is átszáll az új jogosultra. A biztosított követelés elzálogosítása esetén pedig a követelést biztosító zálogjog a követelésen alapított zálogjog jogosultja javára is szolgál (alzálogjog). Az alzálogjog tárgya a zálogjog valamint az általa biztosított követelés, melyre a zálogjogra vonatkozó szabályok érvényesek. Az önálló zálogjog Az önálló zálogjog más néven nem-járulékos zálogjog. Az új Ptk. hatálybalépése óta eltelt idő alatt bebizonyosodott, hogy a Ptk.-ban új intézményként megjelent különvált zálogjog nem igazán képes betölteni azt a szerepet, amelyet korábban az önálló zálogjog intézménye játszott. A hatályos Ptk. megszüntette az önálló zálogjog intézményét, azonban az Országgyűlés 2016. július 11. napján megszavazta a Ptk. módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely átalakította a zálogjogi szabályokat és a különvált zálogjog helyett ismételten az önálló zálogjog intézményét vezeti be. A módosított zálogjogi szabályok 2016. október 1-től hatályosak. A módosítás indokolásaként többek között olyan érvek merültek fel, miszerint az MNB rendelete alapján a banki portfoliók megtisztítása és a jelzáloglevél-piac biztonságának növekedése szükséges, valamint a bankszektor hitelezési volumenének növekedése, a versenyképesség fokozódása hozzájárulhat a kamatszint alacsonyan tartásához stb. A Ptk. 5:100. § (1) bekezdése határozza meg az önálló zálogjog fogalmát. A korábban hatályos Ptk.-ban szereplőhöz képest új elem, hogy ilyen zálogjog kizárólag ingatlanon és kizárólag pénzügyi intézmény javára alapítható (a pénzügyi intézmény fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény tartalmazza). Fontos kiemelni, hogy a törvény alapján a biztosított követeléstől függetlenül (meghatározott összegig) lehet jelzálogjoggal megterhelni a zálogtárgyat, ebből ered a nem-járulékos elnevezése az önálló zálogjognak, hisz nem a biztosított követelés járuléka ebben az esetben a zálogjog.

7.1.2 – 2


7.1.2 - 3

Önálló zálogjog alapítása esetén zálogszerződést kell kötni, melynek tartalmaznia kell azt a meghatározott összeget, amellyel a zálogtárgyat megterhelik és ezt az összeget az ingatlan-nyilvántartásban is fel kell tüntetni. A biztosítéki szerződés az önálló zálogjog alapításának kötelező eleme, amelynek minimális tartalmát a törvény kötelezően meghatározza. Garanciális okból a biztosítéki szerződést írásba kell foglalni, hasonlóan a zálogszerződéshez. Miután az önálló zálogjoggal terhelt ingatlanból való kielégítési jog megnyílásának és gyakorlásának feltételeit a biztosítéki szerződésnek kell tartalmaznia, enélkül az önálló zálogjog alapítása lehetetlen szolgáltatásra irányulna, hiszen a zálogjog lényege éppen a zálogtárgyból való kielégítés kereshetőségében áll. Az önálló zálogjog átruházható, méghozzá az alapul szolgáló követeléstől függetlenül, azonban fontos korlátozás, hogy csak pénzügyi intézmény részére. Az átruházás vonatkozhat azonban az önálló zálogjog egy részére is, de sor kerülhet a zálogjog részletekben való átruházására is. A jogát átruházó zálogjogosult a biztosítéki szerződésből az átruházással egyidejűleg kilép, és a jogát megszerző fél a szerződésbe belépve e kilépő zálogjogosult jogi helyzetébe kerül. Ebben az esetben tehát valójában a törvény rendelkezésén alapuló, a biztosítéki jogviszonyban bekövetkező szerződésátruházásról van szó (Ptk. 6:211. §). A törvénymódosítás legjelentősebb újítása az önálló zálogjoggal kapcsolatosan, hogy védi a törvény a zálogkötelezettet a kétszeres fizetés kockázatától, hiszen a zálogkötelezett az önálló zálogjogosulttal szemben hivatkozhat azokra a kifogásokra, és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseit, amelyek őt a biztosítéki szerződés alapján megilletik. Így önálló zálogjog átruházása esetén a zálogkötelezett élhet mindazokkal a kifogásokkal, amelyek a zálogjogot átruházó féllel szemben a vele kötött biztosítéki szerződés alapján a zálogtárgyból kielégíthető követeléssel kapcsolatosan keletkeztek. Az önálló zálogjog mindkét fél részéről írásban felmondható a zálogjogosult kielégítése érdekében, feltéve, ha a biztosítéki szerződésben másképp nem rendelkeztek. Semmis a biztosítéki szerződésnek az a rendelkezése, amely a zálogjogosult kielégítési jogának megnyílásáról nem rendelkezik, de az önálló


7.1.2 – 4

zálogjog felmondásának lehetőségét kizárja. A felmondási idő hat hónap eltérő megállapodás hiányában. Mivel a biztosítéki szerződés megkötése az önálló zálogjog létrejöttének nem feltétele, előfordulhat, hogy az önálló zálogjog e kötelező konstrukciós elemét az érintettek nem teljesítik, vagy teljesítik ugyan, de az önálló zálogjog fennállása alatt az bármely okból megszűnik. Ha valamely ok folytán a biztosítéki szerződés nem jött létre, a zálogjog alapításának célja meghiúsult, a zálogtárgyból kielégíthető követelés megszűnt, illetve, ha a biztosítéki szerződésben meghatározott önálló zálogjog megszűnését eredményező feltétel következett be, akkor a zálogjogosult köteles a zálogkötelezett írásbeli felszólítása alapján hozzájárulni, hogy az önálló zálogjogot töröljék

az

ingatlan-nyilvántartásból,

vagy

jegyezzék

be

önálló

zálogjog

jogosultjaként a zálogkötelezett vagy az általa megjelölt pénzügyi intézményt. A szabályozás a korábban hatályos Ptk. rendelkezéseihez hasonlóan lehetővé teszi a követelést biztosító zálogjognak önálló zálogjoggá, és ez utóbbinak járulékos zálogjoggá történő átváltoztatását az átváltoztatott zálogjog ranghelyének megtartása mellett. Végezetül a törvény az önálló zálogjogra is a követelést biztosító zálogjogra vonatkozó szabályozás megfelelő alkalmazását rendeli mindazon kérdésekben, amelyekben a biztosított követelés fennállásától való függetlenségből vagy az önálló zálogjogra vonatkozó speciális rendelkezésekből más nem következik.


7.1.3 - 1

7.1.3 A zálogjog tárgya A zálogtárgyak A zálogtárgy bármely vagyontárgy lehet, ingó, ingatlan, jog vagy követelés. A vagyontárgy fogalmának meghatározását a Ptk. Záró rendelkezései között találhatjuk meg (Ptk. 8:1.§ (1) bekezdés 5. pont). Jelzálogjog tárgya lehet ingó, ingatlan, jog és követelés is, míg a kézizálogjog tárgya csak ingó dolog lehet. A dolgokkal (ingó, ingatlan) kapcsolatos követelmény, hogy forgalomképes legyen, jogok és követelés esetén pedig előfeltétel az átruházhatóság, illetve, hogy az át nem ruházható jogok gyakorlása átengedhető legyen. Zálogjogot főszabályként csak a vagyontárgy (a dolog, a jog) egészén lehet alapítani, mely alól a jogszabály három kivételt nevesít. Elsőként a közös tulajdonban álló dolognak a zálogkötelezett tulajdonában lévő tulajdoni hányadát, másodszor több személyt megillető jognak a zálogkötelezettet megillető hányadát, a harmadik kivétel pedig az osztható követelés meghatározott része. Abban az esetben, ha a zálogtárgy jog vagy követelés és a törvény máshogy nem rendelkezik, akkor a zálogtárgy tulajdonjogán a jogot vagy a követelést, tulajdonosán pedig a jogosultat kell érteni. A körülírással meghatározott zálogtárgy Az ingóságokat nem csak körülírással lehet meghatározni, mivel gyakran tulajdonságaik és megjelenési formájuk is változik, átalakítás, feldolgozás, beépítés vagy akár értékesítés következtében. A Ptk. 5:102. §-a a zálogtárgy körülírással való meghatározása részletszabályait rendezi, nem csak a beazonosíthatásuk körülírással való meghatározását teszi lehetővé, hanem a körülírással való beazonosításból eredő következményeket is leírja. A körülírás előnye, hogy a zálogjog tárgyát mindig azok a vagyontárgyak képezik, amelyek a zálogkötelezett tulajdonában vannak és megfelelnek a körülírásnak, így a


zálogkötelezett a zálogjog fennállása alatt a zálogtárgyat akár fel is dolgozhatja, mivel egyedeikben változhatnak, értékesítheti. Körülírással csak olyan zálogtárgyat lehet meghatározni, amely a hitelbiztosítéki nyilvántartásba jegyeztek be, és olyan dolgok, követelések, jogok alkotják, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezéssel bír, mindebből következik, hogy körülírással történő meghatározásnak ingatlan, valamint lajstromozott ingó és jog nem lehet tárgya. Az ingóságok többsége azonban nem pusztán olyan, hogy csak körülírással lehet őket meghatározni, hanem olyanok is, melyek tulajdonságai és megjelenési formája is változik, mert akár átalakításra, feldolgozásra, beépítésre és értékesítésre kerülhetnek. A zálogtárgy alkotórészei, tartozékai és hasznai A zálogjog kiterjed a zálogtárgy alkotórészeire, tartozékaira, dolog termékeire, terményeire, szaporulatára és a zálogtárgy egyéb hasznaira is. A Ptk. pontosan meghatározza az alkotórész és a tartozék fogalmát is, mely szerint alkotórész mi a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetve az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne, tartozék esetén pedig a tulajdonjog kétség esetén kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges vagy azt elősegíti. A zálogtárgytól alkotórészei, tartozékai és hasznai a zálogjog alapítása után akár el is válhatnak. Az ingatlantól elvált alkotórészre, tartozékra és haszonra a zálogjog csak akkor nem terjed ki (vagyis szűnik meg), ha az elválásra a kielégítési jog megnyílása előtt és az elválásra a rendes gazdálkodás szabályai szerint került sor, az elvált alkotórész, tartozék és haszon tulajdonjogát átruházták és azt az ingatlanról elvitték. Ingatlan esetén, azokon az alkotórészeken, tartozékokon és hasznokon, amelyeken e feltételek mindegyike nem teljesül, a zálogjog fennmarad.

7.1.3 – 2


7.1.3 - 3

A zálogtárgy helyébe lépő dolog vagy más érték Ha az eredeti zálogtárgy helyébe, vagy mellé másik vagyontárgy lép, akkor a zálogtárgy elpusztulása, vagy felette a zálogjog megszűnése ellenére is fennmarad a zálogjog. A zálogtárgy helyébe lépő vagyontárgy ugyanis pótolja a zálogtárgyat. Ha a zálogtárgy elpusztulna, vagy értéke csökkenne, az ezért járó biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték a zálogtárgy helyébe lép vagy a zálogfedezet kiegészítésére szolgál. Ugyanígy a zálogtárgy kisajátításáért kapott kártalanítás vagy az erre vonatkozó követelés is a zálogtárgy helyébe fog lépni. Kisajátítás alatt azt értjük, amikor ingatlan tulajdonjogát kivételesen, közérdekű célra, azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás ellenében szerzik meg (Ptk. 5:43.§ (1) bekezdés). Ha a zálogjogosult károsodás elhárítása érdekében értékesíti a zálogtárgyat, az értékesítésből befolyt ár fogja a zálogtárgyat helyettesíteni. Ez a lehetőség kézizálogjog esetén állhat fent, mivel csak akkor kerülhet sor az értékesítésre, ha a zálogtárgy birtokában vannak. Az általános törvényben rögzített kártérítési szabályok értelmében a károsultnak először kárelhárítási, kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettsége van. Amennyiben a zálogtárgy hitelbiztosítéki nyilvántartásban szerepel és a zálogkötelezett azt a rendes gazdálkodás körében értékesíti, úgy a befolyó vételár szintén a zálogtárgy helyébe kerül. A zálogtárgy feldolgozása, átalakítása, más vagyontárgyakkal való egyesítése, vegyítése során keletkezett, létrehozott új dolog az eredeti helyébe vagy mellé lép. Ebben az esetben a feleknek nem szükséges újabb zálogszerződést kötni és nem kell újra bejegyeztetni a nyilvántartásba a zálogjogot. Szintén az eredeti zálogtárgy helyébe vagy mellé lép az olyan új zálogtárgy – zálogtárgy értékcsökkenése esetén kiegészítő zálogtárgy –, amit a zálogkötelezett vagy a személyes kötelezett ad az eredeti zálogtárgy helyett. Zálogjog több zálogtárgyon Ha a követelés biztosítása érdekében több zálogtárgyat terhelnek zálogjoggal, akkor a jelzálogjog egyetemleges lesz. A zálogjog egyetemlegességét a megfelelő


7.1.3 – 4

nyilvántartásban fel kell tüntetni, kivéve, ha valamennyi zálogtárgy tekintetében ugyanaz a zálogkötelezett és a zálogjog a hitelbiztosítéki nyilvántartásba már be van jegyezve. Ingatlan-nyilvántartás esetében a tulajdoni lapon tüntetik fel az egyetemleges zálogjog fennállását, hitelbiztosítéki nyilvántartásban pedig a zálogkötelezett személye mellett van feltüntetve, ha ugyanannak a követelésnek a biztosítékaként több olyan vagyontárgyra jegyeztek be jelzálogjogot, amely felett rendelkezési joga van. Az egyetemleges zálogjognak két típusa ismert: amikor a zálogtárgyaknak több tulajdonosa is van, illetve amikor a követelést biztosító több zálogtárgy egyazon személy tulajdona (látszólagos egyetemlegesség). Egyetemleges zálogjog

esetén

követelés

biztosításaként

szolgál

minden

zálogtárgy,

a

zálogjogosultnak pedig joga van meghatározni a zálogjog érvényesítésének sorrendjét. Kitétel, hogy a kielégítési jog csak annyi zálogtárgyra terjedhet ki, amennyi a biztosított követelés kielégítéséhez szükséges. Több zálogkötelezett tulajdonában álló zálogtárgyak esetén szabályozni kell, hogy miként alakul a zálogkötelezettek felelőssége egymás között, erre az általános szabályok az irányadóak. Ennek értelmében az egyetemleges zálogkötelezetteket a felelősség egymás között egyenlő arányban terheli, függetlenül a tulajdonukban lévő zálogtárgy értékének arányától. A zálogjogosult meghatározhatja a kielégítési jog sorrendjét, ami azt jelenti, hogy a zálogtárgyak közül csak egyikből vagy többől keres kielégítést. Szükségszerű lehet az egyetemleges zálogjoggal kapcsolatosan a részletkérdéseket külön megállapodásban rendezni, tekintettel arra, hogy a hatályos törvény nem szabályozza ezt a kérdést nagyon részletekbe menően.


7.1.4 - 1

7.1.4 A felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílása előtt Mint korábban említésre került, a kézizálogjog és a jelzálogjog elhatárolása azon alapszik, hogy míg jelzálogjog esetén a nyilvántartásba bejegyzés teremti meg a zálogjog nyilvánosságát, addig a kézizálogjog esetén maga a zálogtárgy birtokának átruházása. A Ptk. alapján jelzálogjog tárgya nemcsak ingatlan, hanem ingó, jog és követelés is lehet, míg kézizálogjog tárgya csak ingó lehet. A kézizálogjog tárgyának birtoklása, használata, hasznosítása A zálogjogosultnak joga van ahhoz a törvény alapján, hogy a kézizálogjog tárgyát birtokában tartsa, valamint kötelessége a zálogtárgy épségben való megőrzése. A zálogjogosult ezek alapján birtokvédelemre tarthat igényt mindenkivel szemben, még a zálogtárgy tulajdonosával szemben is. A zálogtárgy birtoklásának, használatával és hasznosításával kapcsolatos jogaira és kötelezettségeire a letét szabályait kell alkalmazni, azzal a kivételekkel, hogy a zálogkötelezettnek nem kell díjat fizetnie, és nem követelheti vissza a zálogtárgyat a zálogjog megléte alatt. A kézizálogjog jogosultját őrzési kötelezettség terheli, és a letét szabályai szerint, csupán kivételesen illeti meg a zálogtárgy használatának joga. Ahhoz, hogy a zálogjogosult használhassa, hasznosíthassa a zálogtárgyat, a feleknek megállapodásban kell rendelkezniük erről, valamint szükséges hozzá a tulajdonos engedélye is. Kivételt képez, ha a zálogtárgy károsodásának megelőzése érdekében használja vagy hasznosítja a zálogtárgyat. A zálogjogosultnak kötelessége a zálogtárgyat saját vagyonától elkülönítve kezelni és épségben megőrizni. Köteles a zálogjogosult a zálogtárgyat kezelni is, ha a természete megkívánja és köteles a zálogtárgy hasznait beszedni, ha a dolog természeténél fogva hasznot hajt. A zálogtárgytól elváló gyümölcs zálogjogtól mentesen jön létre, amit a zálogjogosult köteles a zálogkötelezett számára kiadni vagy lehetőséget adni számára, hogy az elvált gyümölcsöket beszedhesse, valamint kötelessége az általa (zálogjogosult által) beszedett gyümölcsökkel elszámolni.


A biztosított követelés megszűnésekor a zálogtárgyat a zálogjogosultnak kötelessége visszaadni annak, aki azt neki adta, vagy a jogutódjának, kivéve, ha a személyes kötelezett a biztosított követelés esedékességekor nem teljesít. A kézizálogfedezet védelme Mivel a zálogjogosult köteles a zálogtárgyat épségben megőrizni, garanciális jelentősége van annak, hogy a zálogkötelezettnek ellenőrzési joga legyen. Az ellenőrzési joggal nem élhet vissza, nem akadályozhatja a zálogjogosultat jogainak gyakorlásában. Ha az ellenőrzés során azt tapasztalják, hogy a zálogtárgyat nem őrzik épségben, ebben az esetben a zálogjogosult szerződést szegett, úgyhogy a zálogkötelezett erre való hivatkozással felmondhatja a szerződést. A zálogjogosult köteles értesíteni a zálogkötelezettet a zálogtárgyat fenyegető veszélyről. Lehetőség van a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítésére, ha a zálogtárgy értékének csökkenése a követelés kielégítését veszélyezteti és a zálogjogosult (a felszólítás ellenére) a zálogtárgy állapotát nem állítja helyre, nem ad új zálogtárgyat, vagy az értékcsökkenés mértékének megfelelő kiegészítő biztosítékot. Nem köteles a zálogjogosult a zálogkötelezettet felszólítani, ha ez elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy a zálogkötelezett válaszát megvárva a zálogtárgy értéke tovább csökkenne. Ezen feltételek fennállását a zálogjogosultnak kell bizonyítania. A zálogkötelezett felajánlhat egy ugyanazon értékű megfelelő zálogtárgyat, és ha ez a kielégítési jogot nem veszélyezteti, akkor a zálogjogosult köteles visszaadni a zálogtárgyat. Az óvadék tárgya és egyéb nyilvános információ alapján egyértelműen meghatározható értékkel rendelkező osztható zálogtárgy, vagy a biztosított követelés értékének változása esetén a zálogkötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására, illetve a zálogjogosult a túlzott biztosíték zálogkötelezett részére való arányos kiadására köteles. A zálogkötelezett pedig jogosult a zálogtárgy helyébe lépett biztosítási összeget, kártérítést, vagy más értéket a zálogtárgy helyreállítására fordítani, ha ez a biztosított követelés kielégítését nem veszélyezteti.

7.1.4 – 2


7.1.4 - 3

A jelzálogjog tárgyának birtoklása, használata, hasznosítása A jelzáloggal terhelt zálogtárgy tekintetében az a különbség az előzőekben bemutatottakhoz képest, hogy jelzálog esetén a zálogkötelezett marad a zálogtárgy birtokosa és azt rendeltetésszerűen használhatja, hasznosíthatja és szintúgy kötelessége az épségben való megőrzés. A jelzálogjog nyilvánosságát a megfelelő nyilvántartásba

való

bejegyzés

szolgálja

(ingatlan-nyilvántartás,

lajstrom,

hitelbiztosítéki nyilvántartás). A körülírással meghatározott zálogtárgyat, amelyet a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyeztek, a zálogkötelezett feldolgozhatja, átalakíthatja, egyesítheti, vegyítheti és elidegenítheti. A nyilvántartásban bejegyzett ingó-jelzálogjog így fennmarad, csak a zálogtárgy változik. Az újonnan létrejött zálogtárgy megszerzője tehermentes tulajdont szerez, feltéve, hogy a szerző kereskedelmi forgalomban ellenérték fejében és jóhiszeműen szerezte meg a vagyontárgyat. A jelzálogfedezet védelme Az ellenőrzéssel kapcsolatban ugyanazon szabályok vonatkoznak a jelzálogjoggal megterhelt zálogtárgyra, mint a kézizálogjog esetén, azzal a különbséggel, hogy az ellenőrzéssel kapcsolatos költségek a zálogjogosultat terhelik, azonban ez áthárítható a zálogkötelezettre, ha így állapodnak meg a felek, illetve a zálogtárgyat a zálogkötelezett tartja birtokban és nem a zálogjogosult. Jelzálogjog esetén a zálogjogosult ellenőrzési joga kiegészül azzal a szabállyal, hogy abban az esetben, ha a zálogkötelezett, vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a zálogjogosult gyakorolhatja a károsodás veszélye esetén a veszélyeztetettet megillető jogokat. Ennek megfelelően megilleti az igény arra, hogy a veszélyt előidéző személyt az eset körülményeihez képest a bíróság a veszélyeztető magatartástól tiltsa el, a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére kötelezze, vagy megfelelő biztosíték adására kötelezze. A zálogtárgy értékesítésére a jelzálogfedezet védelme körében érvényesülő szabályok megegyeznek a kézizálogjog védelménél érvényesülő szabályokkal.


Az elzálogosított követelés mint a zálogfedezet védelme Az elzálogosított követelés kötelezettjének a zálogjog megalapításáról való írásbeli értesítését követően a zálogjogosulttal szemben hatálytalan a zálogkötelezett és az elzálogosított követelés kötelezettje közötti szerződés módosítása. Ebben az esetben a zálogjog tárgya követelés. A legnagyobb kockázatot az jelentheti, ha a zálogkötelezett az elzálogosított követelés kötelezettjével (kötelezett adósa) olyan megállapodást kötnek, amely veszélyezteti a követelés érvényesíthetőségét. Ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy a zálogjogosulttal szemben hatálytalan az elzálogosított követelés jogosultja és a kötelezettje közötti az a megállapodás, amely módosítja a közöttük fennálló szerződést és korlátozza azt. Tehát az értesítést követően létrejött jogalapon nem lehet az elzálogosított követeléssel szemben kifogásokat érvényesíteni és azokat az ellenköveteléseket beszámítani. Az elzálogosított követelés kötelezettjét a jogszabály értelmében írásban kell értesíteni a követelést terhelő zálogjog megalapításáról. Az írásbeli értesítésnek kötelező tartalmi eleme az elzálogosított követelés és a zálogjogosultnak a megjelölése. Az értesítéshez fűződő egyetlen jogkövetkezmény az, hogy a utána a zálogjogosulttal szemben hatálytalan a zálogkötelezett és az elzálogosított követelés kötelezettje közötti szerződés módosítása. Az elzálogosított követelés kötelezettjének jogai és kötelezettségei Önmagában az értesítés nem kötelezi az elzálogosított követelés kötelezettjét, hogy a zálogjogosult részére teljesítsen. Az elzálogosított követelés kötelezettje, amíg olyan teljesítési utasítást nem kap a zálogkötelezettől, amely tartalmazza a zálogjogosult adatait (személye, székhelye, természetes személy esetén lakóhely, szokásos tartózkodási hely vagy számlaszám), addig a zálogkötelezett részére köteles teljesíteni. Ezt követően a kötelezett a teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet. Joghatás akkor fűződik a teljesítési utasításhoz, hogyha az utasítás az elzálogosításról szóló értesítésbe van foglalva, a zálogkötelezettől származik, vagy ha a zálogjogosult a zálogszerződéssel vagy más hitelt érdemlő módon igazolja a követelés elzálogosítását. Ha az elzálogosításról szóló értesítés megjelölte a zálogjogosultat, de nem tartalmazta a teljesítési utasítást, teljesítési utasítást kizárólag a zálogjogosult

7.1.4 – 4


7.1.4 - 5

adhat. A teljesítési utasítás megküldésére kizárólag a kielégítési jog megnyílása után van lehetőség. Ha a zálogjogosult kéri, akkor a zálogkötelezett köteles az elzálogosított követelés érvényesítéséhez szükséges okiratokat átadni a részére. Ha az elzálogosított követelés esedékessége a jogosult jognyilatkozatától vagy egyéb általa teljesítendő feltételtől függ, a zálogjogosult megteheti e jognyilatkozatot vagy teljesítheti az esedékesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt. A törvény kiemeli, hogy a teljesítési utasítás nem érinti a számlavezető banknak a számlatulajdonossal szemben a számla- illetve betétszerződés alapján fennálló jogait és kötelezettségeit. Ennek értelmében a számlavezető bank részére nem adható teljesítési utasítás és a bank továbbra is teljesítheti a számlatulajdonos utasításait, valamint a zálogjogosult joga alapján nem járhat el közvetlenül a bankkal szemben.


7.1.5 A hitelbiztosítéki nyilvántartás Alapelvek A hitelbiztosítéki nyilvántartás szolgál arra, hogy a nem lajstromozott ingó dolgokon, jogokon, követeléseken alapított jelzálogjogokat, valamint a biztosítéki jogokat rögzítse. A hitelbiztosítéki nyilvántartásban a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan tartják nyilván a jelzálogjogokat és a biztosítéki jogokat, ellentétben az ingatlan-nyilvántartással, ahol az ingatlannal kapcsolatos tulajdoni lapon tüntetik fel a zálogjogot. A hitelbiztosítéki nyilvántartás rendszerét a Magyar Országos Közjegyzői Kamara működteti és további részletes szabályait a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI. törvény (Hbnytv.) tartalmazza. A hitelbiztosítéki nyilvántartás nyilvános, tartalmát az interneten bárki ingyen, személyazonosítás nélkül megteheti. Nyilatkozatot tenni a nyilvántartásban is kizárólag elektronikus úton lehet tenni, az ezzel kapcsolatos más módon tett nyilatkozat semmis. A hitelbiztosítéki nyilvántartás nem közhiteles, csak a hitelbiztosítéki nyilatkozat megtételét igazolja, azonban az ott tárolt adatokat, tényeket ellenkező bizonyításig valósnak kell tekinteni. Ha valakinek sérelme, kára származik abból, hogy a nyilvántartásban feltüntetett adatok nem helyes, akkor ez ellen igényt bírói úton lehet érvényesíteni. Az adatok helyességét annak kell bizonyítania, aki a hitelbiztosítéki nyilatkozatott tette. A kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjogtól mentes tulajdonjogot, jogot vagy követelést szerez. Ha a zálogjogot nem jegyzik be a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, akkor az egyébként megalapított zálogjog nem jön létre még akkor sem, ha a zálogkötelezettet megilleti a rendelkezési jog a zálogtárgy felett, tehát a hitelbiztosítéki nyilvántartásba vétel csak megállapítja a zálogjogot, de nem keletkezteti azt.

7.1.5 – 1


7.1.5 - 2

Egyéb biztosítéki jogok (melyek kötelezően bejegyzendőek) az ingó dologra vonatkozó tulajdonjog-fenntartás. a faktoring és a pénzügyi lízing, ha a lízingtárgy ingó dolog vagy jog. Ezen jogok bejegyzésének elmaradása esetén a nyilvántartásba vétel hiányában is megszerzi az átruházással az ingó dolog tulajdonjogát, ha azt jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte. Pénzügyi lízing esetén szintén a lízingbevevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző harmadik személy megszerzi az átruházással az ingó tulajdonjogát vagy a jogot. Faktoring esetén pedig a nyilvántartásba vétel elmaradása következtében a követelés az engedményezés ellenére nem száll át a faktorra és a faktort a követelésen olyan jogok illetik meg, mint a zálogjogosultat, akinek a követelésen alapított zálogjogát nem jegyezték be. A hitelbiztosítéki nyilvántartás tartalmát meghatározó nyilatkozatok Hitelbiztosítéki

nyilatkozatot

a

zálogkötelezett,

zálogjogosult

személyesen

(természetes és jogi személy is lehet), illetve képviselő útján (ügyvédi meghatalmazás) tehet, valamint jogosult a bírósági végrehajtó is nyilatkozattételre. Az előzőekben kifejtettek alapján elektronikusan, internetes honlapon van mód a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzésre, bejegyzés módosítására vagy törlésére, azonban ennek feltétele az előzetes regisztráció, azaz nyilvántartásba vétel. A nyilatkozatok megtétele során az a természetes személy jogosult a felhasználóként nyilvántartásba vett jogi személy vagy egyéb szervezet nevében eljárni, akit a szervezet a nyilvántartásba vételkor vagy azt követően nevében eljárni jogosult személyként megjelölt. A regisztrációs kérelem sikeres benyújtása esetén a Magyar Országos Közjegyzői Kamara hozzáférést biztosít a rendszerhez. A regisztráció érvényesítéséhez a kérelmező a közjegyző előtt a regisztrációs kérelemben közölt adatok hitelességére vonatkozó nyilatkozatot tesz, ennek tényét pedig a közjegyző rögzíti a rendszerben. A hitelbiztosítéki nyilatkozatok típusait a Hbnytv. sorolja fel, melyek a következők: zálogjogosulti

nyilatkozat,

tulajdonjog-fenntartással

zálogkötelezetti

történő

eladásról,

nyilatkozat, faktori

eladói

nyilatkozat,

nyilatkozat lízingbeadói

nyilatkozat és egyéb jogszabály szerinti nyilatkozat (például módosításhoz való hozzájáruló nyilatkozat).


7.1.5 – 3

A hitelbiztosítéki nyilatkozat akkor tekinthető hatályosnak, ha a regisztrált felhasználó megfizette a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának a költségtérítési díjat. Ezt követően a zálogkötelezett, valamint a zálogkötelezett által tett nyilatkozat esetén a zálogjogosult értesítést kap késedelem nélkül és szintén elektronikus úton. A zálogjog bejegyzése és a bejegyzésre irányuló nyilatkozat tartalma Amennyiben a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatot a zálogkötelezett tette, akkor a zálogjog bejegyzésére a nyilatkozat alapján kerül sor, ha viszont a zálogjogosult tette, ebben az esetben a nyilatkozat alapján a zálogjog bejegyzésére akkor kerül sor, ha a bejegyzéshez a zálogkötelezett elektronikus formában a honlapon hozzájárult. A hitelbiztosítéki nyilvántartási bejegyzéshez nem szükséges a zálogszerződés benyújtása, sőt a bejegyzésnek a zálogszerződés sem feltétele. A zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatnak kötelező tartalmi elemei a zálogkötelezett neve és külön jogszabályban meghatározott adatai, zálogjogosult neve és külön jogszabályban meghatározott adatai, jogi személy vagy egyéb szervezet nevében eljáró természetes személy neve és külön jogszabályban meghatározott

adatai,

és

a

zálogtárgy egyedileg

vagy körülírással

való

meghatározása. Nem kötelező tartalmi elem annak az összegnek a nyilvántartásba vétele, amelynek erejéig a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet, de ennek megjelölésére is van lehetőség. A hitelbiztosítéki nyilvántartás minden bejegyzett zálogjog vonatkozásában tartalmazza a zálogjog bejegyzésére irányuló nyilatkozatban foglaltakat, a zálogjog bejegyzésének időpontját és a bejegyzés sorszámát. A zálogjog törlése A zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult és a zálogkötelezett is tehet. Ha a zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult tette, akkor a zálogjog törlésére az egyoldalú nyilatkozata alapján kerül sor. Azonban ha a zálogkötelezett tette a zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatot, akkor feltétele a törlésnek a zálogjogosult hozzájárulása, vagy akkor kerül sor a törlésre, ha a


7.1.5 - 4

zálogkötelezettnek a zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatától számított harminc napon belül nem tett a bejegyzés fenntartására irányuló nyilatkozatot. A zálogjogosult köteles a zálogjog törléséhez hozzájárulni, illetve nem jogosult a bejegyzés fenntartására irányuló nyilatkozatot tenni, ha nem áll fenn a zálogjoggal biztosított követelése vagy olyan jogviszony, amelynek alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelése keletkezhet. Ha a zálogjogosult nem járul hozzá a törléshez, a zálogkötelezett bírósághoz fordulhat, mert ebben az esetben a nyilatkozat szerződésen alapul.


7.1.6 A zálogjogok rangsora A zálogjog megalapításához kötődő rangsor elve Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a kielégítési jog a zálogjogosultakat a zálogjogok alapításának a sorrendjében illeti meg, azaz a zálogtárgy több zálogjog által biztosított követelés fedezetéül szolgál. Különbséget kell tennünk az alzálogjog és az egyetemleges zálogjog között. Az alzálogjognak nem ugyanaz a tárgya, mint a főzálogjognak, míg a rangsorolásnál egy azon zálogtárgyon kerül sor több zálogjog alapítására. Az egyetemleges zálogjoggal szemben pedig nem egyetlen követelést biztosít több zálogtárgy, hanem ugyanaz a zálogtárgy szolgál több követelés fedezetéül. A rangsor elvének célja, hogy koordinálja a kielégítés sorrendjét a hitelezők részére. Aki a zálogjogot később szerezte, a zálogtárgy értékére csak a rangsorban előtte állók kielégítése után lehet igénye. Ha a zálogtárgy eladásra kerül, akkor a rangsorban előtte állók befolyt összegből való kielégítése után fennmaradt összegből van lehetősége az igényérvényesítésre. A rangsor a zálogjog tartalmát nem érinti, mindegyik zálogjogosultnak ugyanazon jogokat biztosítja, mint a rangsorban előtte állóknak. A zálogjognak egyetlen korlátja van, mégpedig a zálogjog szerzésének időpontja. A ranghely keletkezéséhez szükség van a zálogszerződés megkötéséhez és a nyilvánosságot megteremtő aktushoz, időpont szempontjából viszont a publicitást megteremtő aktusnak van jelentősége. Előfordulhat az az eset is, amikor két zálogjogosult ugyanazon ranghelyen szerepel. Ez azon esetben jöhet létre, ha a bejegyzés iránti kérelmet egyazon időpontban nyújtották be. Valamint akkor is létrejöhet, ha az egységes jelzálogjogot megosztják, és az így keletező részjelzálogjogok azonos ranghelyen maradnak.

7.1.6 – 1


7.1.6 - 2

A zálogtárgy helyébe lépő vagy a zálogfedezet kiegészítésére adott tárgyon fennálló zálogjog ranghelye A zálogjogosult érdekeinek védelmét szolgálja, hogy a zálogtárgy helyébe lépő vagy a zálogfedezet kiegészítésére adott vagyontárgyon a zálogjog az eredeti zálogtárgyon alapított zálogjog ranghelye szerint maradjon fenn. A zálogjog tartalma nem változik, sem a hitelezők jogai, csak és kizárólag a zálogtárgy cserélődik ki. A Ptk. alapján lehetősége van a zálogkötelezettnek, hogy a zálogtárgyat feldolgozza, átalakítsa, egyesítse vagy vegyítse más tárggyal, és az újonnan keletkezett zálogtárgy a régi helyébe lép. Másik eset, amikor a zálogjog újabb vagyontárggyal a zálogfedezet kiegészítésére kerül sor, az új zálogtárgy az eredeti vagy mellé lép. A hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyainak változása Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgya több, körülírással meghatározott vagyontárgy, az egyes dolgok, jogok és követelések változása a zálogjog ranghelyét nem érintik. A Ptk.-nak ez az egyik olyan esete, amikor a zálogtárgy kicserélődése esetén is elismeri a zálogjog eredeti helyen való fennmaradását. A 8.2 ponthoz képest különbség, hogy ebben az esetben a zálogtárgy nem egyedileg, hanem körülírással került meghatározásra. A körülírással való meghatározásnak veszélye lehet, hogy a vagyontárgy, dolgok, jogok és követelések folyamatosan változhatnak. Ennek kiküszöbölésére rögzítették ezt a szakaszt a törvényben, hogy a zálogtárgy állandó változása mellett is azonos ranghelyt biztosítsanak az egyes zálogjogosultak számára. A rendelkezési jog korábbi jogosultja által alapított zálogjog Az első kivétel a ranghely elve alól a rendelkezési jog korábbi jogosultja által alapított zálogjog. A hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgya felett a rendelkezési jog korábbi jogosultja által alapított zálogjog megelőzi azt a jelzálogjogot, amelyet e zálogjogot megelőzően alapítottak, de – a rendelkezési jog hiányában – csak ezt követően jött létre. Itt két zálogjogot kell elemeznünk, a korábbi tulajdonos által alapított, illetve a zálogtárgy felett rendelkezéssel nem bíró


7.1.6 – 3

zálogkötelezett által alapított zálogjogot. A zálogkötelezett hiába alapította korábban a jelzálogjogot, mivel ekkor még nem illette meg a zálogtárgy feletti rendelkezési jog, ezért ezt a zálogjogot rangsorban megelőzi a dolog tulajdonosa (vagy a jog, követelés) jogosultja által később alapított jelzálogjog. Így a zálogkötelezett a vagyontárgyat zálogjoggal terhelten szerzi meg, a ranghelye a korábbi tulajdonos által bejegyzett zálogjog mögé kerül. A zálogtárgy megszerzését biztosító zálogjog elsőbbsége A rangsor elve alól tett második kivétel a zálogtárgy megszerzését biztosító zálogjog elsőbbsége. Ez a szabályozás azt kívánja elősegíteni, hogy az adósok akkor is képesek legyenek további finanszírozáshoz hozzájutni, ha korábban már a teljes vagyonukat zálogul kötötték le, mert a törvény elsőbbséget biztosít az új vagyontárgyak beszerzését finanszírozó hitelezők javára. Az eladónak az ingó zálogtárgy vételára iránti vagy a hitelezőknek az ingó zálogtárgy tulajdonjoga megszerzéséhez

nyújtott

kölcsön

visszafizetése

iránti

követelését

biztosító

jelzálogjog megelőzi a vevő vagy az eladó által korábban alapított jelzálogjogokat. Az elsőbbségnek három együttes feltétele van. A zálogtárgy átruházása előtt a zálogjogot be kell jegyezni a hitelbiztosítéki nyilvántartásba és a zálogjogosult írásban

köteles

értesíteni

a

zálogjog

megalapításáról

azokat

a

korábbi

zálogjogosultakat, akiknek a jelzálogjoga, a zálogkötelezett tulajdonába kerülése esetén kiterjed az új zálogtárgyra. Ezen túlmenően az elsőbbségi jelzálogjogok meghatározott célt szolgáló követelést biztosítanak, amely az ingó zálogtárgy megszerzéséhez nyújtott áru-, vagy pénzhitel. Óvadék és a jelzálogjog közötti rangsor A harmadik kivétel a rangsor elvének alól az, ha ugyanazt a zálogtárgyat óvadék és jelzálogjog is terheli. Ilyen esetben az óvadék jogosultját kielégítési elsőbbség illeti meg a jelzálogjog jogosultjával szemben. Az óvadék alapításának részletes szabályai az 1.6 pontban találhatóak. A dologi hitelbiztosítéknak két fajtája létezik, az óvadék és a zálogjog. Az óvadék tárgya lehet pénz, értékpapír, dematerializált értékpapír, fizetési-számla követelés és egyéb vagyontárgy. Az óvadékra eltérő szabályok is vonatkoznak, mint a zálogjogra, mégpedig az óvadék jogosultjának kielégítési joga


7.1.6 - 4

elsőbbséget élvez a jelzálogjoggal szemben akkor is, ha a jelzálogjog alapítása időben előbb történt, mint az óvadék alapítása. Ranghelyszerződés Ranghelyszerződés létrehozásával lehetőség van arra, hogy a zálogjogok rangsorát megváltoztassák. Ehhez valamennyi érdekelt hozzájárulása szükséges, valamint a változtatás tényének bejegyzése, illetve feljegyzése. Érdekeltnek azt a személyt tekintjük, akinek zálogjogának ranghelyét közvetlenül érinti a ranghelycsere. További feltétel a ranghelycserével kapcsolatban, hogy a bejegyzések ranghelyével való

rendelkezés

nem

járhat

harmadik

személy (ranghely módosításának

időpontjában bejegyzett) jogának sérelmével. Harmadik személynek tekinthetjük nemcsak a többi jelzálogjogosultat, hanem a személyes adóst és a kezest is. A zálogjogok

rangsorának

megváltoztatásához

tehát

az

ő

hozzájárulásuk

is

szükségszerű. Amennyiben harmadik személy joga sérül a ranghelycsere következtében, úgy kártérítési igényt érvényesíthet, valamint a Ptk. rendelkezik a jóváhagyástól függő szerződésekről is, melynek értelmében a harmadik személy beleegyezése nélkül kötött ranghelyszerződés hatálytalan. A Ptk. kiköti, hogy a rangsor megváltoztatása folytán előrelépéssel szerzett ranghelyét megtartja akkor is, ha a hátralépett zálogjog megszűnik. A zálogjog ranghelyének előzetes biztosítása A ranghelyszerződésen kívül a zálogjoggal való rendelkezés másik fajtája a ranghely előzetes biztosítása, amelynek keretében a tulajdonos a megfelelő nyilvántartásba (meghatározott személy javára vagy a jogosult megjelölése nélkül) feljegyeztetheti, illetve bejegyeztetheti, hogy valamely vagyontárgyat zálogjoggal kíván megterhelni. A feljegyzés iránti kérelemben, illetve a bejegyzésben az összeget viszont meg kell határozni, amely erejéig a zálogtárgyat meg kívánják terhelni. A zálogjog a ranghely előzetes biztosításának időpontjában még nem jön létre, azonban ha utóbb létrejön, visszamenőleg megkapja azt a ranghelyet, amelyet a


feljegyzés, illetve a bejegyzés biztosít. Az előzetesen biztosított ranghelyre bejegyzett zálogjog a feljegyzés, illetve a bejegyzés ranghelyével azonos ranghelyet kap.

7.1.6 – 5


7.1.7 - 1

7.1.7 A zálogjog érvényesítése A kielégítési jog gyakorlásának általános szabályai A kielégítési jog a zálogkötelezett vagyontárgyához való hozzáférést biztosítja abban az esetben, ha zálogkötelezett nem teljesíti a főkötelem szerinti szolgáltatását és a záloghitelező a zálogtárggyal kapcsolatban követelése megtérítése érdekében különböző jogi cselekményeket vihet végbe. A kielégítési jog végső soron a zálogkötelezett tulajdonjogának elvonásával jár. A Ptk. 5:126.§ (1) bekezdése két együttes feltételt határoz meg, melyektől a felek szerződésben sem térhetnek el, tehát kógens szabályok. A zálogjogosult kielégítési joga a zálogjoggal biztosított követelés esedékessé válásakor és a teljesítés elmulasztásának következményeként gyakorolható. Amennyiben a zálogjog jövőbeli követelést biztosít, a zálogjogosult kielégítési jogát csak a követelés létrejöttekor gyakorolhatja. A biztosított követelés teljesítési kötelezettsége a személyes adóst terheli, azonban zálogjogosult kielégítést nyerhet a dologi kötelezettől vagy akár a kezestől is. Az esedékesség a zálogkötelezettel és a személyes adóssal szemben is azonos időpontban jár le, a teljesítés elmulasztása a személyes adóshoz kell, hogy kötődjön. A zálogjoggal kapcsolatos kielégítési jog megnyílása így a biztosított követelés esedékessé válásakor a főkötelezett szerződésszegéséből ered, amely a nemteljesítés okaként következik be. Előtörlesztésre is lehetőséget ad a Ptk. pénztartozás fennállása esetén, ez alapján a személyes adós (vagy akár a zálogkötelezett) bármikor törleszthet. További jellemzője a kielégítési jognak a sortartási kötelezettség hiánya. Ahhoz, hogy a zálogjogosult a zálogkötelezett ellen fordulhasson nincs szükség először a személyes adós ellen végrehajtást kezdeményezni, az egyenes adós nem teljesítése esetén viszont bármikor a zálogkötelezett ellen fordulhat. A kielégítési jognak van időbeli korlátja is annak érdekében, hogy a zálogjogosult ne halogathassa a végtelenségig a zálogkötelezettel szembeni igényérvényesítést. Ha a zálogjogosult indokolatlanul késedelmesen gyakorolja a kielégítési jogát és ez azt eredményezi, hogy a biztosított


követelés növekszik, akkor a zálogkötelezett ennek a követelés kielégítésére nem köteles. A különvált zálogjog jogosultja a zálogjog érvényesítéséből származó bevételt az eredeti zálogjogosulttal szembeni követelése kielégítésére nem akkor fordíthatja, ha vele szemben a kielégítési joga megnyílik, hanem akkor, ha ez a második követelés is esedékessé vált és az eredeti zálogjogosult a teljesítést elmulasztotta. A kielégítési jog gyakorlása a zálogjogosult választása szerint történhet bírósági végrehajtás útján vagy bírósági út igénybevétele nélkül. A fizetési számlakövetelést terhelő jelzálogjog érvényesítése érdekében kizárólag bírósági végrehajtási út vehető igénybe a törvényi szabályozás alapján. A zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének közös szabályai A kielégítési jog gyakorlásának bírósági végrehajtáson kívüli módja európai uniós jog szempontjából aggályos. Az Európai Bíróság C-415/11., C-537/12., C-116/13. és C-482/12. számú ügyeiben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az Európai Bíróság szerint a zálogkötelezett érdekeit is védeni kell ilyen esetben, hogy a zálogjogosult ne dönthessen önhatalmúlag, illetve felette valamilyen ellenőrzést gyakorolhassanak a kielégítési jog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítése esetén. A zálogjogosult választhat, hogy a zálogtárgyat ő értékesíthesse, a zálogtárgy tulajdonjogát megszerezze, vagy az elzálogosított jog vagy követelést érvényesítse. A kiválasztott módot azonban később megváltoztathatja, viszont az ezzel keletkezett költségeket a zálogkötelezett számára meg kell térítenie, kivéve, ha erre a zálogkötelezett miatt került sor. A fogyasztói zálogszerződés esetében a zálogjogosult csak nyilvánosan értékesítheti a zálogtárgyat, de kivételt képez, ha a felek eltérően állapodtak meg a kielégítési jog megnyílása után. Fogyasztói zálogszerződés esetén a zálogjogosult nem szerezheti meg a zálogtárgy tulajdonjogát.

7.1.7 – 2


7.1.7 - 3

A törvény lehetőséget ad arra is, hogy a zálogjog érvényesítését megkezdő zálogjogosultat megelőző ranghelyű zálogjogosult a zálogjogot érvényesítő zálogjogosultnak címzett írásbeli nyilatkozattal átveheti a zálogjog érvényesítését, ha megtéríti az érvényesítést megkezdő zálogjogosult felmerült költségeit. A zálogjogot érvényesítő zálogjogosult köteles tájékoztatni az elsőbbségi zálogjogosultat az addig történt folyamatokról, illetve az ezzel kapcsolatban felmerült költségekről. Amennyiben a zálogjogosult a kielégítési jogának gyakorlása során a törvényben rögzítetteket megszegi, a zálogkötelezett, a személyes kötelezett vagy az, akinek ehhez jogi érdeke fűződik (pl. kezes, zálogtárgyat terhelő többi zálogjogok jogosultjai), kérhetik a bíróságtól a kielégítési jog gyakorlásának felfüggesztését vagy a zálogjogosult kötelezését a kielégítési jog megfelelő gyakorlására. Ez egy új intézmény a Ptk.-ban, melynek bevezetésére a zálogkötelezett és más személyek védelme érdekében került sor. A zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése Az előzetes értesítés A követelés kielégítésére főszabály szerint nem a zálogtárgy, hanem a zálogtárgy értékesítése során annak ellenértékeként kapott pénzösszeg szolgál. Kötelező eleme a kielégítési jog ilyen formában való gyakorlásának az előzetes értesítés. A zálogjogosult köteles a zálogtárgy értékesítésére vonatkozó szándékáról írásban értesíteni a zálogkötelezettet, a személyes kötelezettet, a személyes kötelezett teljesítéséért felelősséget vállalt személyeket, a zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok jogosultjait, lajstromozott zálogtárgy esetén mindazokat, akiknek a zálogtárgyra vonatkozóan a lajstromba bejegyzett joguk van, továbbá azokat, akik a zálogtárgyat terhelő joguk fennállásáról, annak igazolása mellett, a zálogjogosult által adott értesítést megelőző tizedik napig írásban értesítettek. A Ptk. kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy milyen jogkövetkezménnyel jár, ha elmarad az előzetes értesítés, vagy azt nem megfelelő tartalommal, esetlegesen nem a törvény által megszabott határidőn belül küldik el. Azonban a zálogkötelezett kérheti ebben az esetben a kielégítési jog gyakorlásának felfüggesztését vagy korlátozását. Az előzetes értesítés és az értékesítés között legalább tíz, míg fogyasztói zálogszerződés


esetén legalább harminc napnak el kell telnie. A Ptk. pontosan meghatározza az értesítés tartalmi elemeit is, melyek a következők: zálogjogosult és zálogkötelezett megjelölése, értékesíteni kívánt zálogtárgy feltüntetése, érvényesített követelés összege és járulékai, kielégítési jog megnyílásának oka és időpontja, értékesítés tervezett módja, nyilvános értékesítés helye és ideje, egyéb módon történő értékesítés esetén azt a z időpontot kell megjelölni, amely után az értékesítés sor kerül. Két olyan eset van, mely fennállása esetén nem köteles a zálogjogosult előzetesen értesíteni a meghatározott személyeket és értesítés nélkül értékesítheti a zálogtárgyat. Ha a zálogtárgy olyan tárgy, amely gyorsan romlik, vagy a késedelem hatására értéke rohamosan csökkenne, mellőzheti az értesítést a zálogjogosult. Továbbá, ha a zálogtárgy olyan dolog vagy jog, amellyel tőzsdén kereskednek szintén nem köteles előzetesen jelezni az eladás szándékát. A zálogtárgy birtoklásához való jog A kielégítési jog megnyílása után zálogjogosultnak joga van a zálogtárgyat birtokba venni. Ennek kelléke szintén az előzetes értesítéshez hasonlóan a felszólítás, melynek alakiságáról a törvény nem rendelkezik, mégis kimondhatjuk, hogy célszerű ezt írásban megtenni. A felszólítás arra irányul, hogy a zálogtárgyat határozott időn belül birtokba bocsássák. A Ptk. 5:132.§ (2) bekezdésében rögzíti a törvény, hogy ingó zálogtárgy esetén legalább tíz, ingatlan zálogtárgy esetén legalább húsz napos határidőt kell szabni. Ha a lakóingatlant kiürített állapotban kívánja a zálogjogosult birtokba venni, akkor ennek birtokbavétele esetén a határidőt legalább három hónapban kell meghatározni. További előírt kötelezettség a zálogkötelezett számára, hogy köteles zálogjogosult számára kiadni a birtokában lévő zálogtárgyat, lehetővé tenni a birtokbavételt, és tartózkodnia kell minden olyan magatartástól, amely a zálogjogosultat az értékesítésben akadályozná. Ha a zálogkötelezett megakadályozza a birtokba adást, és visszatartja a zálogtárgyat, akkor jogalap nélküli birtokosnak tekintendő, ez azonban nem akadálya a zálogjogosult általi értékesítésnek. Ha a zálogkötelezett visszatartja a zálogtárgyat, mert vitatja a biztosított követelés jogalapját, összegszerűségét, számára nincs lehetőség, hogy a követelés jogalapját vitassa, bírói úton eziránt igényt érvényesítsen.

7.1.7 – 2


7.1.7 - 3

A zálogtárgy értékesítése Újonnan került bevezetésre a Ptk.-ba a kereskedelmi ésszerűség követelménye. Ezen szabály alapján a zálogtárgy értékesítése során a zálogkötelezett, illetve a személyes kötelezett érdekeit tekintetbe véve kell eljárni. Ezt a tényt vélelmezni kell, ha az értékesítésre tőzsdén az értékesítés időpontjában érvényes áron, vagy a zálogtárgy kereskedelmi forgalma során általában alkalmazott, az adott piacon szokásos módon történik. Mint már korábban említésre került, a zálogjogosult jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának átruházására, annak ellenére is, ha a zálogkötelezett visszatartja a zálogtárgyat. A zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonosa nevében és helyett jár el, de nem válik tulajdonossá még átmenetileg sem. Abban az esetben szerezheti meg a zálogtárgy tulajdonjogát, ha azt nyilvánosan értékesítette, vagy ha a zálogtárggyal tőzsdén kereskednek. Lehetőség van a zálogtárgy eredeti állapotában, vagy ésszerű feldolgozása, illetve átalakítása utáni állapotban való értékesítésére, továbbá értékesíthető magánúton vagy nyilvánosan. Elszámolás, az értékesítés bevételének felosztása A zálogjogosultat elszámolási kötelezettség terheli a zálogtárgyat terhelő zálogjogosultjai és a fennmaradó összeg tekintetében a zálogkötelezett felé. Az elszámolást írásban kell elkészíteni az értesítést követően késedelem nélkül, és a zálogkötelezettnek, illetve az előzetes értesítésre jogosult személyeknek meg kell küldenie. Az elszámolásban meg kell jelölni a következőket: 

értékesített zálogtárgyat,



befolyt vételárat,



zálogtárgy zálogjogosult által beszedett hasznait,



zálogtárgy őrzésével, fenntartásával, feldolgozásával, átalakításával és

értékesítésével kapcsolatban felmerült költségeket, 

ha tudomása van róla, a zálogtárgyat terhelő zálogjogok rangsorát és a

zálogjogok által biztosított követelések összegét.


A felmerült költségek esetén amennyiben vita alakul ki, a zálogkötelezett, illetve a többi zálogjogosult bíróság előtt megtámadhatja az elszámolást. A zálogjogosult késedelem nélkül köteles a befolyt vételárnak a beszedett hasznokkal növelt és a zálogtárggyal kapcsolatosan felmerült költségekkel csökkentett összegét – a zálogjogok rangsora és a zálogjoggal biztosított követelések mértéke szerint – felosztani a zálogtárgyat terhelő zálogjogok jogosultjai között. A zálogjogosultak kielégítése után fennmaradt összeget a zálogkötelezett részére ki kell adni. Ha a befolyt vételár nem fedezi a zálogjogosultak követeléseit, akkor a követelésük a ki nem elégített rész erejéig fennmarad. Kártérítési következményekkel jár, ha az elszámolás téves, hiányos, melyet a többi zálogjogosultnak és a zálogkötelezettnek kell bizonyítania. A zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése Semmis az olyan megállapodás, amely szerint a zálogjogosult kielégítési joga megnyílásakor megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát (lex commissoria tilalma). A zálogjogosult az általa értékesített zálogtárgyon csak abban az esetben szerezhet tulajdonjogot, ha azt nyilvánosan értékesítették, vagy ha a zálogtárggyal tőzsdén kereskednek. A zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése a kielégítési jog megnyílását követően A kielégítési jog megnyílása utáni tulajdonszerzést a törvény lehetővé teszi. A zálogjogosult ajánlatot tehet a zálogkötelezett számára arra nézve, hogy a zálogtárgy tulajdonjogát elfogadja a biztosított követelés teljes vagy részleges kielégítése fejében. Az ajánlat elfogadása adásvételi szerződés keretében realizálódik. Az ajánlatnak vannak kötelező tartalmi elemei és a törvény előírja azon személyek körét, akiket az ajánlatról értesíteni kell, mert nekik jogukban áll kifogást emelni az ajánlattal kapcsolatban. Az ajánlatban meg kell jelölni: 

a zálogjogosultat és a zálogkötelezettet,



a zálogtárgyat, amelyre az ajánlat vonatkozik,



a zálogjoggal biztosított, fennálló követelés összegét,



a kielégítési jog megnyílásának okát és időpontját

7.1.7 – 4


7.1.7 - 5



a zálogtárgy tulajdonjogának megszerzése a biztosított követelés milyen

mértékű kielégítését eredményezné, illetve azt az összeget, amelyet a zálogjogosult – a tulajdon megszerzése mellett, a biztosított követelés elszámolásán felül – fizetne a zálogkötelezett részére. Ajánlat esetén az értesíteni szükséges személyek körébe tartozik a személyes kötelezett és a személyes kötelezett teljesítéséért felelősséget vállalt személyek, a zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok jogosultjai, a lajstromozott zálogtárgy esetén azok, akiknek a zálogtárgyra vonatkozóan a lajstromba bejegyzett joguk van, akik a zálogtárgyat terhelő joguk fennállásáról, annak igazolása mellett, a zálogjogosult által adott értesítést megelőző tizedik napig írásban értesítették. Az adásvételi szerződés létrejön, ha a zálogkötelezett írásban elfogadja a zálogjogosult ajánlatát annak kézhezvételétől számított húsz napon belül. A szerződés értelmében a zálogkötelezettnek kötelező átruházni a zálogtárgy birtokát, illetve a tulajdonjog bejegyzéshez az engedélyt kiadni. A tulajdonjog átszállásával a zálogjoggal biztosított követelés részben vagy egészben megszűnik, az ajánlat tartalmához igazodva. A közvetlen kielégítés joga A közvetlen kielégítési jog lényege, hogy elkerülhetővé válik a jogosult számára a zálogjog érvényesítéséhez szükséges eljárás. Az óvadék jogosultja a kielégítési joga megnyílásakor a zálogkötelezetthez címzett egyoldalú nyilatkozattal a zálogtárgy tulajdonjogát megszerezheti, illetve ha korábban megszerezte, akkor megszüntetheti azt a kötelezettséget, hogy a kapott óvadékkal egyező fajtájú és mennyiségű vagyontárgyat ruházzon át a zálogkötelezettre. Óvadék tárgya lehet pénz, fizetésiszámla-követelés, tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkező értékpapír vagy adott időpontban az értékpapírban foglalt feltételek szerint a felektől függetlenül meghatározható értékkel rendelkező pénzkövetelést megtestesítő értékpapír. A közvetlen kielégítésnek szintén feltétele, hogy a zálogjogosultnak a közvetlen kielégítési jog gyakorlását követően késedelem nélkül köteles a zálogkötelezettel írásban elszámolni és a biztosított követelést meghaladó fedezetet a zálogkötelezett részére kiadni.


Értékpapírt a kielégítési jog megnyílásakor fennálló forgalmi értéken kell figyelembe venni az elszámolásnál, a pénzt és a fizetési számla követelést pedig annak névértékén. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha az óvadék tárgya közraktári jegy. A közraktári jegy jogosultja, mint zálogkötelezett a tulajdonában lévő árujegyet és zálogjegyet üres forgatmánnyal látja el és úgy adja át az óvadék jogosultjának. Ennek következtében az óvadékot adó rendelkezési joga a közraktári jegyek felett megszűnik, azok érvényesítésére pedig a zálogjogosult hitelező válik jogosulttá. Az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítése Ha a jelzálogjog tárgya követelés, a zálogjogosult teljesítési utasítást adhat a követelés kötelezettje számára, és a követelés esedékessé válását követően az eredeti jogosult helyett a követelés kötelezettjével szemben érvényesítheti is a követelést. A teljesítési utasítás legfontosabb jogkövetkezménye, hogy a kötelezett csak a teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet ezután. Az alzálogjogról már esett szó a 7.1.2 pontban. Az alzálogjog a zálogjog mellett a biztosított követelést is magában foglalja. Ha a zálogjog tárgyául szolgáló követelés zálogjoggal vagy kezességgel van biztosítva, a zálogjogosult a követelés jogosultjának a zálogjogból, illetve kezességből fakadó jogait is gyakorolhatja. Tehát az alzálogjog jogosultja gyakorolhatja a biztosított követelés jogosultját a főzálogjog alapján megillető jogokat, nemcsak a követelésből, hanem a zálogjogból is követelést kereshet. Amennyiben a biztosított követelést kezesség is biztosítja, az alzálogjog jogosultja a kezessel szemben is felléphet. Ha az alzálogjog tárgyát képező követelést kézizálogjog biztosítja, a követelés jogosultja kérésére kötelees a zálogtárgy birtokát részére átruházni. Az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítésére és az aljelzálogjogra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a zálogjog tárgyát követelést megtestesítő értékpapír alkotja. Ennek értelmében a zálogjogosult teljesítési utasítást adhat ez értékpapírban foglalt követelés kötelezettjének és a követelés esedékessé válását követően az értékpapír jogosultja helyett érvényesítheti is a követelést a kötelezettel szemben.

7.1.7 – 6


7.1.8 - 1

7.1.8 A zálogjog megszűnése A két tipikus eset a zálogtárgy, illetve a biztosított követelés megszűnése, ezek azonban kiegészülnek néhány további esettel. A törvény szerint egységesen, mind a kézizálogjog, mind pedig a jelzálogjog esetében a zálogjog megszűnését eredményezi a biztosított követelés elévülése. A törvény, a forgalom biztonságának érdekében, kimondja azt is, hogy az ingóságot, jogot vagy követelést kereskedelmi forgalomban (akár kiskereskedelmi, akár nagykereskedelmi értékesítés során) jóhiszeműen és ellenérték fejében megszerző személy tehermentes tulajdont szerez. Külön rendelkezik arról a törvény, hogy ha a zálogjoggal biztosított követelés megszűnik, de a követelést kielégítő személyt megtérítési igény illeti meg, akkor, ennek biztosítására a zálogjog fennmarad. A törvény meghatározza továbbá a zálogjogosultnak azokat a kötelezettségeit, amelyek teljesítése szükséges ahhoz, hogy a korábbi zálogkötelezett ismét korlátlanul gyakorolhassa a tulajdonosi jogait. A zálogjog megszűnésének esetei a következők: 

a zálogjogosult lemond a zálogjogáról és a zálogtárgyat visszaadja a

zálogkötelezettnek vagy ha a jelzálogjogot törlik a megfelelő nyilvántartásból, 

a zálogjog tárgyául szolgáló dolog elpusztul, a zálogjog tárgyául szolgáló

követelés vagy jog megszűnik anélkül, hogy más vagyontárgy lépne a helyébe, 

a kézizálogjog jogosultja elveszíti a zálogtárgy birtokát, kivéve, ha késedelem

nélkül birtokvédelmi eljárást vagy birtokpert indított, 

a zálogjoggal biztosított követelés, illetve minden olyan jogviszony, amely

alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, megszűnik, 

a zálogjoggal biztosított követelés elévül,



a zálogjogosult a kielégítési jogát gyakorolva a zálogtárgyat értékesíti vagy a

zálogtárgy tulajdonjogát megszerzi. Három olyan eset létezik, mely kivételt jelent a járulékosság elve alól. A zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére is fennmarad a zálogjog a követelést kielégítő személyes kötelezettet, zálogkötelezettet vagy harmadik személyt megillető megtérítési követelés biztosítására. A járulékosság elve alapján a biztosított követelés megszűnése hatással van a zálogjogra, ezen kivételeknél a zálogjog a biztosított


7.1.8 – 2

követelés megszűnése ellenére is fennmarad. A megtérítési igény jogosultja az eredeti zálogjogosult helyére lép, annak megfelelő ranghelyén. A zálogjog fennmarad a zálogjoggal biztosított követelés biztosítékául, ha ugyanaz a személy lesz a zálogkötelezett és a zálogjogosult. Kimondja a törvény viszont, hogy a zálogjog akkor is megszűnik, ha korábban annak átruházására került sor. A zálogjogtól mentes tulajdonszerzés esete, amikor a kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen, ellenérték fejében szerez valaki hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjogtól mentes tulajdonjogot, jogot vagy követelést. Ha a zálogtárgy értékesítésére a zálogfedezet védelme érdekében kerül sor, a vevő a zálogjogtól mentes tulajdonjogot, jogot vagy követelést szerez. Végül pedig a zálogjogosult kötelezettségét említi a Ptk. a zálogjog megszűntekor. Ha a zálogjoggal biztosított követelés megszűnt vagy elévült, és nem áll fenn olyan jogviszony, amely alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, a zálogjogosult

köteles

késedelem

nélkül:

zálogtárgyat

a

zálogkötelezettnek

visszaadni, a zálogjog törléséhez hozzájárulni és a zálogkötelezett számlavezetőjét vagy azt a harmadik személyt, aki mint zálogtartó a zálogtárgy birtokában van, vagy akinek a számláján a zálogtárgyat a zálogjogosult javára jóváírták, a zálogjog megszűntekor írásban értesíteni. Tehát ha a zálogjog anélkül szűnt meg, hogy annak érvényesítésére sor került volna, akkor a zálogjogosultat az előbb felsorolt kötelezettségek terhelik. Ha a zálogtárgy harmadik személy birtokában van, vagy harmadik személy számláján a zálogjogosult javára jóváírták, a zálogjogosult köteles késedelem nélkül ezt a harmadik személyt a zálogjog megszűnéséről írásban értesíteni.

A

harmadik

személy

kötelezettsége

az

értesítést

követően

a

zálogkötelezettnek visszaadni a zálogtárgyat vagy a számláján jóváírt zálogtárgynak a zálogkötelezett számláján való jóváírásról rendelkezni. A törvény szabályozza a különvált zálogjog megszűnését is. Elszámolási kötelezettség terheli a különvált zálogjog jogosultját, melyet a különvált zálogjog megszűnésekor, valamint akkor esedékes, amikor a zálogjog az eredeti zálogjogosultra visszaszáll.


8-1

8

Felmondás, elállás, bíróság általi megszüntetés

A szerződések időbeli hatálya tekintetében meg kell különböztetnünk az egyszeri teljesítéssel megszűnő szerződéseket és a folyamatos szolgáltatásra irányuló szerződéseket.

Az

egyszeri

teljesítéssel

megszűnő

szerződések

esetében

értelemszerűen a szerződés időbeli hatálya a teljesítéssel általában megszűnik, míg a tartós jogviszonyokra, folyamatos szolgáltatásra kötött szerződések esetében a szerződésben szükséges rögzíteni a szerződés lejáratát. Főszabályként: amennyiben a felek a szerződés időbeli hatályáról külön nem rendelkeznek, úgy az adott szerződés határozatlan időre szól (vannak esetek, amikor a határozatlan időre szóló szerződések jogszabály által maximált időtartamra jöhetnek létre). Amennyiben a felek között határozott időre szóló szerződés jön létre, úgy a határozott idő lejártával a szerződés időbeli hatálya megszűnik, kivéve, ha a felek közös megegyezéssel az időtartam meghosszabbításáról nem döntenek (ami egyúttal szerződésmódosításként értékelhető), illetve jogszabályi rendelkezés is fűzhet olyan jogkövetkezményt a felek hallgatólagos további tevékenységéhez, ami a szerződés határozatlan időtartamú módosulását jelenti (ld. pl. a bérleti szerződés esetét). Amennyiben a felek között határozatlan időre szóló szerződés jön létre, úgy a szerződés megszüntetésének tipikus esete a rendes felmondás alkalmazása, amelyet a szerződést megszüntető fél nem köteles indokolni. A másik fél súlyos szerződésszegése esetében akár határozott, akár határozatlan idejű szerződés esetében lehetőség van rendkívüli felmondás alkalmazására.

Határozott időre szóló szerződés


8–2

Határozott

1.

határozott idő lejártával

időre szóló

2.

rendkívüli felmondással szerződésszegés esetén

szerződés

3.

közös megegyezéssel

4.

határozott idejűből határozatlan idejűvé alakul át,

és ezt követően rendes felmondással Határozatlan

1.

rendes felmondással

időre szóló

2.

súlyos szerződésszegés esetén rendkívüli

szerződés

felmondással 3.

közös megegyezéssel

A szerződések megszüntetésére irányuló akaratnyilatkozat lehet a felek közös megegyezésen alapuló, és lehet egyoldalú, továbbá ezeken belül a megszüntetés történhet a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal, és történhet a jövőre nézve is.

A szerződés megkötésének A jövőre nézve időpontjára

(ex nunc hatállyal)

visszamenőleges hatállyal (ex tunc hatály) Valamelyik fél

elállás

egyoldalú

felmondás (rendes, rendkívüli)

jognyilatkozatával A felek közös

bontó szerződés

megszüntető szerződés

jognyilatkozatával

A szerződési szabadság lehetővé teszi, hogy a felek a Ptk.-ban rögzített egyoldalú megszüntetésre irányuló szabályok mellett más esetekben is lehetőséget biztosítsanak a szerződés megszüntetésre, pl. elállási vagy felmondási jog kikötésével. Értelemszerűen az ilyen szerződéses kikötéseknek meg kell felelniük annak az elvárásnak, hogy jogilag az adott szolgáltatáshoz mérten érvényesíthetők legyenek. A szerződések egyoldalú megszüntetése tekintetében a felek által kikötött rendkívüli felmondási jog, illetve az elállási jog gyakorlásának feltételeit rögzíthetik a felek

Szerződések megszüntetésére irányuló akaratnyilatkozat


8-3

maguk is, hiszen e jogok gyakorlása alapvetően a másik fél súlyos szerződésszegése esetén indokolt. Ez történhet általános klauzula alkalmazásával, de a felek által kifejezetten fontosnak tartott esetköröket érdemes a szerződésben példálózó jelleggel felsorolni. A szerződések egyoldalú megszüntetése esetén a felek kötelesek egymással elszámolni. Amennyiben a jövőre nézve szüntetik meg a szerződést, úgy egymással szemben további szolgáltatásra csak annyiban lesznek kötelesek, amennyiben a szerződés

időbeli

hatálya

alatt

a

másik

fél

által

teljesített

szolgáltatás

ellenszolgáltatására nem került sor. Amennyiben pedig a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenőlegesen kerül megszüntetésre, úgy a felek kötelesek az eredeti állapotot helyreállítani és ezen túlmenően az esetlegesen felmerülő, vissza nem szolgáltatható szolgáltatások vonatkozásában a jogalap nélküli gazdagodás elve szerint elszámolni egymással.

Szerződések egyoldalú megszüntetés e


9

9–1

Szerződés megszüntetése közös megegyezéssel

A felek közös megegyezéssel a szerződést a jövőre nézve megszüntethetik vagy a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal felbonthatják. A szerződés megszüntetésére tehát a jövőre nézve kerülhet sor, míg a bontó szerződés a szerződés megkötésére visszamenőleges hatállyal szünteti meg a szerződést. Ez utóbbi esetben a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A megszüntető és a bontó megállapodás alkalmazása között a fő különbség tehát abban rejlik, hogy a szerződésben szereplő szolgáltatás reverzibilis-e, illetve annak teljesítését már megkezdték-e. Ha a szerződésben irreverzibilis szolgáltatás szerepel (pl. használati kötelmek, emberi tevékenységre irányuló szerződések, így vállalkozás, megbízás esetén), úgy a szerződés felbontására csak akkor van lehetőség, ha a szerződés szerinti szolgáltatás teljesítését még nem kezdték meg (pl. a bérleti szerződés még nem lépett hatályba). Ennek oka értelemszerűen az, hogy a teljesítés megkezdését követően a szolgáltatást természetben már nem lehet visszaszolgáltatni, ezért ilyen esetben a szerződést csak a jövőre nézve szüntethetik meg a felek. Ha a szerződésben olyan szolgáltatások szerepelnek, amelyek visszaszolgáltathatók (pl. dolog tulajdonjogának átruházása, pénz fizetése), úgy a szerződés felbontására van lehetőség. Mind a megszüntetés, mind a felbontás esetén alkalmazandó jogkövetkezmény, hogy a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak egymás irányában.

Irreverzibilis szolgáltatás


10 - 1

10

Az elévülés változásának gyakorlati következményei

A polgári jogviszonyokban meghatározott igényérvényesítési határidőknek különös jelentősége van. Az egyes igényérvényesítési határidők jogi természetét tekintve kétfélék lehetnek, elévülési és jogvesztő határidők. A fő különbség a kettő között abban rejlik, hogy a jogvesztő határidő beálltával a jogosultság megszűnik, míg az elévült követelés esetében az alanyi jog nem szűnik meg, csak a bírósági úton történő érvényesítése kerül elutasításra a kötelezett elévülési kifogása alapján. A Ptk. alapján jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel csak akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Minden más esetben az elévülés szabályait kell alkalmazni. Jogvesztő határidőket a Ptk. elsősorban a jogi személyek szabályai között tartalmaz, de a kötelmi jogban is találunk ilyeneket, pl. a termékszavatosság esetében a kétéves igényérvényesítési határidő, a jótállás esetében irányadó határidő, a közvetítő szerződés esetében a kártalanítás érvényesítésére nyitva álló határidő. Jogvesztéssel jár a határozott idejű bérleti szerződés esetében, ha a bérlő tizenöt napig a bérbeadó tiltakozása hiányában tovább használja a dolgot, és a bérleti jogviszony határozatlan idejűvé alakul át. Szintén ilyen a folyószámla-szerződés esetében az egyenleg kifogásolására nyitva álló harminc napos határidő és a termékfelelősségnél irányadó tíz éves határidő is. A Ptk. általános kötelmi jogi szabálya, hogy a követelések főszabály szerint öt év alatt évülnek el, ami diszpozitív szabály, vagyis a felek írásban ettől eltérhetnek, azonban az elévülést érvényesen nem lehet kizárni. A Ptk. tartalmaz ehhez képest egyéb elévülési határidőket is. Pl. a tulajdoni igények nem évülnek el. A kellékszavatossági igények a teljesítés időpontjától számított egy év alatt évül el, ingatlan esetében ez az időtartam öt év, amennyiben pedig fogyasztói kellékszavatossági igényről van szó, úgy az a teljesítés időpontjától számított két év alatt évül el (kivéve használt dolog esetében, amikor ennél rövidebb, de legalább egy éves elévülési idő is kiköthető). A fuvarozási és szállítmányozási szerződésből eredő igények egy év alatt évülnek el, míg a veszélyes üzemi felelősségből eredő kártérítési igény három év alatt évül el. A termékfelelősségi igények szintén három év alatt évülnek el, azzal, hogy tíz éves jogvesztő határidőn belül érvényesíthetők. A

Elévült követelés


10 – 2

szerződésen kívüli károkozás esetében a bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. Az elévülés kezdő időpontja a követelés esedékessé válásához kötődik, vagyis amikor a kötelezett teljesíteni köteles, illetve a jogosult a követelést bírósági úton már érvényesíthetné. Ez a két időpont elválhat egymástól, ha a jogosult a bírósági út igénybevétele előtt köteles felszólítani a kötelezettet a teljesítésre. Mint érintettük, az elévült követelés esetében az alanyi jog nem szűnik meg, csak a bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. Az elévülést azonban a bíróság vagy más hatóság hivatalból csak akkor veheti figyelembe, ha erre kifejezett hivatkozás történik, vagyis ennek hiányában akár elévült követelésre is lehet marasztaló ítéletet alapítani. Ebből eredően az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet, az nem minősül jogalap nélküli

gazdagodásnak.

Másrészről

az

elévült

pénzkövetelés

is

alkalmas

beszámításra, ennek azonban feltétele az, hogy a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése a pénztartozás esedékessé válásának időpontjában még nem következett be. A járulékos kötelezettségek osztják a főkötelem jogi sorsát, így a főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. Másrészről viszont a

Járulos kötelezettségek

mellékkövetelés elévülése a főkövetelés elévülését nem érinti. Érdekes kérdést vet fel, ha a kötelem valamelyik pólusán többesség esete áll fenn. Egyetemleges kötelezettség esetén a követelésnek egyik kötelezettel szembeni elévülése nem hat ki a többi kötelezettre, és az a kötelezett, akivel szemben a jogosult követelése elévült, az elévülésre a többi kötelezettel szemben is hivatkozhat. Másrészről viszont a jogosultak egyetemlegessége esetén a követelés egyik jogosulttal szemben sem évül el addig, amíg az elévülés feltételei valamennyiükkel szemben be nem következtek. Az elévülés tekintetében két esetkört figyelembe kell venni, az elévülés nyugvását és megszakítását. Az elévülés nyugvása akkor merül fel, ha a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni a követelést. Ilyen esetben az akadály megszűnésétől

Elévülés nyugvása


10 - 3

számított egyéves – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos – határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél – egy éves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál – kevesebb van hátra. Ehhez képest az elévülés megszakítása akkor merül fel, ha a felek aktív tevékenységet fejtenek ki a tartozás fennállása érdekében. A Ptk. a korábbi szabályokhoz képest önmagában a jogosult jogfenntartó nyilatkozatát nem tekinti elegendőnek az elévülés megszakításához. Az elévülés megszakítására négy taxatív esetkörben van lehetőség –

a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;

–

a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;

–

a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy

–

a követelés csődeljárásban történő bejelentése.

Az elévülés megszakításának joghatása, hogy az elévülés újból kezdődik, vagyis a korábban az elévülésből eltelt időt figyelmen kívül kell hagyni. Fontos kiemelni a Ptk. új szabályát, amelynek értelmében, ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést a kötelem megegyezéssel történő módosítása

és

a

végrehajtási

cselekmények

szakítják

meg.

Elévülés megszakítása


11

11 – 1

Előszerződés új szabályai. Tartozáselismerés

Az előszerződés elsődleges funkciója az, hogy a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy egy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek. Az előszerződés tartalmára és alakiságára irányadók a végleges szerződésre vonatkozó szabályok. Az előszerződés már kötelezettséget eredményez a felek számára, ami aktív magatartásban és tartózkodási kötelezettségben is megnyilvánul. Az aktív magatartás a végleges szerződés megkötésében, míg a tartózkodási kötelezett abban jelentkezik, hogy nem fejthetnek ki olyan magatartást, amely a végleges szerződés megkötését meghiúsítaná. Az előszerződés megkötését követően bármelyik fél a végleges szerződés megkötésének kötelezettsége alól a Ptk. szabályai alapján csak kivételesen mentesülhet. Ehhez négy feltétel együttes fennállását kell bizonyítania a végleges szerződés megkötését megtagadó félnek: –

az előszerződés megkötését követően előállott körülmény következtében az

előszerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené; –

a körülmények megváltozásának lehetősége az előszerződés megkötésének

időpontjában nem volt előrelátható; –

a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és

–

a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.

Amennyiben a végleges szerződés megtagadásának feltételei nem állnak fenn, és a fél ennek ellenére nem köti meg a végleges szerződést, úgy a bíróság az előszerződés feltételei szerint a szerződést bármelyik fél kérelmére létrehozhatja. A tartozáselismerés alapján a kötelezett a tartozás fennállását deklarálja, vagyis a tartozás – ha esetleg korábban az is volt – nem lesz vitatott. A tartozáselismerés alapján a tartozás jogcíme nem változik meg, de bizonyítási szempontból a jogosult kedvezőbb helyzetbe kerül.

Előszerződés megkötése


11 - 2

A tartozáselismerést követően a kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy tartozása az elismerő jognyilatkozat megtételének időpontjában nem vagy alacsonyabb összegben állt fenn, bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésen vagy érvénytelen szerződésen alapult.

Üzleti szerződések Szerződéskötési útmutató

Recommend Documents