ZERTÍESZTÍ isjkmdja. Szerkesztőség és kíadóhivataf VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz. \r? ALAPÍTTATOTT 1870 r " m Sr

j,

o

ZERTÍESZTÍ isJKmDjA

Ki5S

\r?

a ®

J o ^ S E f :

ALAPÍTTATOTT 1870

r " m

Sr

.A*

a

W

UH,

*/ l / '

/

r

—

ypl'M;

ftT-JO

// ///

/// Szerkesztőség és kíadóhivataf VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz.

GYENES

r

LÁSZLÓ

»A BOR«-ban

Takarék betétek:

ÉRTÉKPAPÍROK

e r c u r - b a n k

vétele és eladása a napi árfolyam szerint.

és válfó-üzlet részv.-társ.

c M

BUDAPEST ü J S S ö a ü

••

••

KÖLCSÖNÖK

1

értékpapírokra

»3f

a leg-

előnyösebb feltételek mellett.

* * * * * * * * *

MATTONI ERZSÉBET SÓSFÜRDŐJE. •r*

G Y Ó G Y H E L Y = Budapesten (Budán).

Idény kezdete: április hó 15-től október hó 15-ig. Kiváló gyógyhatással bir

női bajokban és altesti bántalmakban. Rendelő o r v o s : d r . P O L G Á R Egészséges fekvés. i á '

EMIL. — Jé vwtdégM.

Villamos vasúti összeköttetés a lövárossiL 9 m

• • • • • • • • • • • • •

• • • • • •

D r . Kovács

Ernő

g y ó g y s z e r t á r a é s illat= = szergyára = =

• • • M

— Jutányos lakások.

I

S S

Soilett-titkok 11 • czimü füzetkét kívánatra ingyen é s bérmentve küld. Budapest,

C ^ y á r - u . 17.

• • •

I• •

Y

v

J

WICiílLSTADTER S. E. és H. BUDAPEST váczi-ütcza 3. - Erzsét)et-kömt 15.

Legnagyobb czipöraktár. Czipök csak a legjobb anyagból, a legelegánsabb alakban, a legolcsóbb árban. Egyedüli k é s z i t ó j e a gomb-, cxugnémoíl T r i l H I i p l l czipőnek, mely egy érintéssel fel- é s lehúzható. Vldéld rendelések pontesan etikíxíltotnek. Rendelésnél elég égy jél Ulö ócska ciipö beküldése.

XH. évfolyam.

1901.

36/610. szám.

MEBJELEN MINDEN VASÁRNAP.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST,

^Előfizetési feltételek:

VIII.. RBkk Szilárd-utcza 18. sz.

Egész évre „ ... kor. 20.— Félévre Negyedévre

...

»

10.—

»

5.—

P O L I T I K A I ES IRODALMI SZEMLE. SZERKESZTI

Egyes szám' ára 40 fillér.

KISS

JÓZSEF.

Hirdetések félvétele

ugyanott.

kéziratok nem adatnak vissza.

Budapest, szeptember fiő 8. -<§Mr-

Krónika. Morituri. '

•

— szepl.

6.

mielőtt hivatalosan meghalt volna. Az ellentétek, amelyek . soha ridegebb szigorúsággal egymással szemben nem állottak; mint mikor ez a Ház bölcsőkorát élte, egyszerre megcsuszamlottak: aki'közöttük'állt, összemorzsolták, azután ' egymásba omoltak és összezúzták egymást, mint földrengéskor egymásra zuhanó sziklák. Nem lettek egygyé, de tehetetlen sulyuk egy tömegben tartotta őket és széthullt darabjaik immár maguk se tudták, melyikhez tartoznának. Legény a gáton, aki ezzel a tömeggel valahogyan is bánni tudott és a m a g a ' ú t j á t . a törmelék között is megtalálja.

A Sándor-utczai törpé kis házról; amit' nagy H-val kell irni, hogy legalább nyomtatásban mutasson valamit, leszedték a zászlót. Ugyanakkor országszerte mindenfelé kitűzik a lobogókat: a választók házai ünnepi diszt öltenek, mikor a választottak Házának homloka elkomorul. Annyi bizonyos, hogy egy egészséges tulajdonsága. Ugy látszik, mintha a választóknak ünnepi öröm volna • mégis volt ennek a parlamentnek. Az étvágya, az kitűnő az, ami választottaiknak mélységes gyász. Szánandó halott, volt és a saját cselekedetei- se tudták megrontani. A töbakit. csak önmaga sirat; szomorú élők, akik maguk temet- bek között megette a • tulajdon édesapját. Pedig az kemény keznek. i * . ' étel volt, csontos és rágós. De lenyelte becsülettel, azután A képviselő urak,, ah, ugy külsőre oly egészséges lenyelt egy egész pártot, kiharapott egy jókora falatot és pirospozsgás képű valamennyi, gálába öltöznek ,és fel- ,egy programmból, sőt ádáz éhségében majd megette mavonulnak Budára: .Ave Caesar, morituri te salutant! Meg- gát a parlamentarizmust is. Szerette á nagy falatokat és hajolnak és nem egyenesednek fel többé. Nem él többé,, ezért a nagy falatoknak rossz dolguk volt. A seregek csak az, aki újra születik. Künt' lobognak a zászlók, mo- éhesek voltak és felfalták a vezéreket. Nagy Isten, mennyi solyog a gerezd, még zöld a lomb és gazdag az á g : vezér tünt el. ennek a parlamentnek a gyomrában : Bánfíy, minden él, csak a képviselőház halott. Siratni őt épp oly Apponyi, Tisza Kálmán. Szegény Ugrón Gábort, egyenehéz, mint dicsérni. Múlása .könnyű volt és.élete hosszú nesen felhozták, csak hogy őt is meg lehessen enni. Meg lett volna akkor is, ha rövidebb • ideig tart. Viharok tüzé- is ették. ' . ben született, .élete hánykódás volt és akkor volt a legSzéli Kálmánnak mindenesetre megvan az azhasznosabb, mikor erői veszendőbe mentek. Mért erő keve- érdeme, h o g y őt .nem ették meg. Mikor feléje nyúltak a sebb volt benne, mint erőszak, lelkesedés kevesebb, mint nyelvek, nem a vére izére vágyakoztak. Pedig sok nyelv indulat, állhatatosság semmi, konokság sok. Gyerek volt nyúlt feléje. Az erejét mutatja, hogy ő. kibírta, ezt a paregész odáig, amikor hirtelén' megvénült és harapott egész lamentet és az okosságát, hogy bánni tudott, vele. Egyaddig, ámig egyszerre. minden ' foga kihullt. Vagy vásott . szerűen azt tette, hogy . mikor bömbölésüktől reszketett • volt, vagy unalmas, vagy toporzékolt, vagy aludt és a . a levegő, ő korbács és pisztoly nélkül ment az oroszlánok hasznosság legmagasabb fokán akkor' állott: mikor leg- közé és ime menten nyilvánvaló lett, hogy ezek az oroszalább békén tűrte, hogy mások dolgozzanak. lánok nem' oroszlánok. Csend lett egyszerre és kiderült, Szerencséje, hogy életében már elmondottak róla hogy ennek a parlamentnek nincs más baja, csak éppen minden rosszat, amit egy parlamentről elmondani lehet és — beteg. Zavart az egész valója, a testé, a lelke: orvosra vigasztalása, hogy a hírénél csak jobb lehetett. Mentsége, van- szüksége, akinek a lelke is, a feje is tiszta. Ezt hogy senki se élt teljesen annak, ami: mert a körülmé- érezte a beteg is, mert egyre tisztaságért kiabált, tiszta nyek erősebbek, • mint az emberek és a parlamentek sin- választásokért és tiszta mandátumókért. É s Széli Kálmán csenek kizárólág a legerősebb emberekből összeállítva. meggyógyította annyira, hogy az utódja egészséges lehesTalán tudott volna jobb is lenni, mint amilyennek" mutatta sen és ő maga békességben, nyugodtan tudjon meghalni. magát, ha ' kedvezőbb idők jártak volna r á j a : melegebb Egyebet ezzel a szervezettel igazán nem lehetett tenni. esők és kevesebb fagy. Ha jobban bánt volna vele a ter- A beteg önző és bőven elég neki a maga baja. A más mészet. Ám. idomtalannak született és. első .tápláléka a bajával, az országéval. majd foglalkozik az, akinek magákeserűségnek, az indulatnak, a dühnek nedve volt. Ez nak nincsen. Az ország különben is szörnyű távol esett mérgezte meg vérét és lelkét. Sose : erősödött, mindig á parlamenttől. Hiszen annyit beszélték neki, hogy semmi gyöngült, támolygott és'bukdácsolt és- félószlásnak indult, köze sincs hozzá, hogy nem' csoda, ha maga is elhitte. 1

578, A képviselő urak mindenesetre elhitték. Még azok is, akik maguk hirdették. Hiszen igy nekik kényelmesebb volt és az országnak bizony nem lehetett kedve kísértésbe jönni, hogy energikusan á maga szülöttének követelje ezt a parlamentet. Mindegy. Tagadhatatlan, hogy élt és biztos, hogy meghalt. Születése nem volt oly csendes, mint halála, nem is annak halt meg, aminek született és élete korántsem volt oly • erkölcsös, mint végrendelete. Ami az öt év alatt történt, amelyre a maga bélyegét nyomta, arról majd elmondja a maga bírálatát az idő. Mi élete .utolsó dátumánál állva csak azt vetjük össze az elsővel. Ennek a parlamentnek a világra hozásában Bánffy Dezső segédkezett, a kimúlásában Széli Kálmán. Erdemében e két cselekedetnek bizonyára Bánffy Dezső maga is szívesen" nyújtja a pálmát Széli Kálmánnak. Senex.

A vizenjáró lélek. Irta: GÁRDONYI GÉZA. • Nálunk ritka az olyan ház, ahol gyermek nincsen. Szegények vagyunk és nagy az adó; a gyermekünk is szegény lesz és az adó még nagyobbodik, mikorra ő fizeti, de azért mégis csak kell a gyerek. A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami virági; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: igéret és gyönyörűség. Az apa maga-mágát látja újra fejlődni benne. Elmúlt ideje mintha föltámadt volna s a lába előtt játszódik el újra. Az anya is a saját életét látja uj életté válva. Nagy és szép csoda ez. Ha nem volna semmi hit a földön, há az Isten neve és* fogálma nem sugárzott volna soha alá erre a földi világra, az első gyermek magával hozná azt születésében és átadná az anya lelkének. Hitetlen férfi volt és lesz mindig, de hitetlen anya, ez nem volt és nem is lesz sohasem. *

Őszi rózsák idején. Ez már az őszi rózsák ideje . . . Oh, őszi rózsát ne légy Ez illatlalan,

szines

Ne pompázzék

asztalomra!

pipere

itt, mig künn

Hull az illatos nyári

haldokolva

rózsa

porba,

Mert itt az őszi rózsák

ideje.

Ne üljön itt oly gőgös

diadalt,

Hogy ime túltesz ő minden

virágon ;

Hogy sivár lenne a világ s Szendergésén

kihalt,

nem lengne szines

álom,

Ha ő nem volna, ki rá virulást

fon . . .

Ne üljön itt oly gőgös

diádalt!

Oh, ne gúnyolja

az én

sorsomat:

Hogy rózsafáim

zordon

S szirmuk Dermesztő S meghal

őszbe

késlek

hő fényre szomjan árnyán mind,

ugy

fakad

e bus táj

ködének

akár ajkamról

az

Ne, oh ne érje gúny

ének.

balsorsomat!

Ha már az égen nem ég az a láng, Amit

nem ismer semmi

Boruljon

őszi

csöndes feledés

A dőre álmok dőre

rózsa,

reánk;

álmodója

Hadd térjen észrevétlen

nyugovóra

...

Ha már az égen nem ég áz a láng. Pompázó

őszi rózsák

Tégy hervadt

idején

nyári rózsát

Csak egy kis illat

lengjen

asztalomra! még felém :

Mintha még hő, fény,

dal évadja

Bóduljon

bele lelkem

haldokolva

Pompázó

őszi rózsák

idején.

volna,

Telekes Béla.

Harmadéve Bathó Pál is megházasodott. A szomszéd faluból hozott asszonyt, — mert kálvinista volt és az itteni leányok emiatt húzódoztak tőle. — De ő mégis pápista leányt vett el, egy szép barna teremtést. Qlyan volt mikor elvette, mint a mosolygó alma; csak a dereka volt 'egy kicsit vastag, de az nem baj: testes volt az asszony, erős lábu és erős karu. A rékli szinte repedt a karján, ugy megfeszült. Parasztnak ilyen a legszebb. Mindenki szeme örömmel szállott arcza gödröcskéire és mindenki szívesen állott vele szóba, mert kedves volt és okos. Olyan volt a szava, mint a méz. Két évig szolgált egy ispánnál: azt mondják, ott művelődött ki.'Ha az ispán meg nem halt volna, most is ott szolgálna. De meghalt fiatalon: hülésben vagy miben. S Julcsát. akkor kérte meg Bathó. Hát az ember szép derék asszonyt kapott. Hozománya is volt az asszonynak vagy kétszáz forint, hát azt se lehet mondani, hogy szegény volt. Hanem aztán mikor két esztendős házasok voltak, az asszony elvesztette a gödröcskéket az arczárói: megkomolyodott, megsoványodott. Nem éltek pedig rosszul: Bathó inkább annyira szerette, hogy az asszony parancsolt a háznál. Csak éppen az volt a baj, hogy még mindig csak ketten voltak. Ekkor kezdett az asszony a javóshoz járni. A mi javósasszonyunk Hosszuné. Fehérhajú öreg magányos asszony ez. Az ura csizmadia volt, a gyermekei is csizmadiák. Csakhogy ezek elszármaztak a városba, az öregasszony maga maradt itthon. Egy kis rogyottfalu házban lakik ő a templomsoron. Az udvara tele van mályvával, ürömmel, fodormentával, tisztesfüvei, vasfüvei, levendulával, szóval olyan szagos füvekkel, hogy mikor szél fuj, átveri a szagot a túlsó sorra is. A kapun is vén bodzafa könyököl s minden juniusban egészséges illattal leheli be az utczát. Szóval itt orvosasszony lakik. Ennek azonban soha sincs baja a törvénynyel, mert nagy betegségekbe nem ártja magát, a közönséges kis betegségeket meg csakugyan jobban elűzi a mezei füvekkel, mint a patikai orvosságok. Hát ehhez járt Bathóné. Az ilyen öregasszonyok bizonyára sokat értenek az asszonyi bajok orvoslásához, de hát ahol gyermek nincsen, az orvosságos üvegből se lehet oda ilyesmit önteni.

579, Ehhez a bubánathoz hozzájárult egy erős meghűlés, s a szép piros nevető Bathóné a harmadik évben már elvékonyult sovány, ideges, szomorú asszonynyá. Templomba járt, rossz álmokat látott; egyszer meglátogatott egy olyan asszonyt, akiről azt mondták, hogy lelkeket lát, attól fogva szavát sem igen lehetett hallani. Még jobban járt a templomba. Csak éppen hogy gyónni nem gyónt sohase. Szent Mihály-nap előtt való vasárnapon elmegy ez a Bathóné ismét a javasasszonyhoz. Az öregasszony az ajtó mellett ül egy rozoga kis szalmaszéken és a Szent rózsáskert avagy Keresztény lelki fegyvertár czimü könyvből imádkozik. Bathóné leül melléje a küszöbre. — Lelkem Hosszuné — mondja — egy kis nagy bajom van énnekem. Maga okos öregasszony, talán tehetne róla. Hosszuné leveszi az okulárét a szeméről. Törülgeti a keszkenőjében. — Csak mondd lelkem, mondd. — Hát az én uram nagy örömet akart nekem szerezni : elcserélte a házunkat a Gálék házával. Egy hét múlva beleköltözünk. — Hallottam ám. — Jaj, csakhogy nekem nem tetszik, sehogy se tetszik. Én már annyira megszoktam itt, hogy nem akarok elmenni. — De hiszen az szebb ház, jobb is. A kertje is -nagyobb. — Nagyon szérűi van. A harangszó áthallatszik a szomszéd faluból, meg mikor a kántor temet. — A szülőfalud harangja. Hát nem örülsz, ha hallod ? — Aztán a patak is ott folyik el a kert alatt. — Az a jó, lelkem. Bár az enyim alatt folyna. — De odajár a viz áradás idején: elönti' a kertet. — A ház dombocskán van. A kertnek meg jó. — Én nem akarok kimenni ebből a házból, de hogyan mondjam meg az uramnak? Már a foglalót is lefizette s ugy örül, mint a gyerek. Lelkem édes Hosszuné, ha meg akarja cselekedni a legnagyobb jót, amit ez életben tehet, oh lelkem Hosszuné . . . — Hogy én beszéljem el az uradat ? — Beszélje el a háztul valahogy. Meghálálom. Mondja, hogy rossz hely, egészségtelen. A patak körül kisértetek járnak. É s mikor ezt mondta: kisértetek járnak, a homlokát a tenyerébe hajtotta. Hosszuné ránézett. — Én, angyalom, nem hazudok — mondotta egy percznyi csend után. — Öreg vagyok. Az órám mutatója a tizenkettő felé jár. Nem hazudok. — Istenem — sóhajtja az asszony — hát ki segit énrajtam. S a szeméből könny csöppent át az ujjain a kötényére. Hosszuné ősz, halántékára csúsztatta az okuláré szárát. — Az a ház jóbb — mondotta kutató pillantással. — Az utczája sem olyan sáros. A templomhoz közelebb van. A faludtól csak a patak választ el. A bót is közelebb van. — Oh, édes néném — fakadt ujabb sóhajra az asszony — szerencsétlen vagyok én ebben mégis! És siró szemmel folytatta: — Az uram tegnapelőtt azt mondta: öltözzél fel és gyere velem; mutatok valamit. A házat akarta mutatni. De hogy én észre ne vegyem, lekerült a patak felé. Itt pedig, azt mondják, kisértet jár. Már estefelé volt az idő és én reszkettem. Nem akartam vele menni.

— Én még nem hallottam, hogy ott kisértet járna. —• Jár pedig. A mi falunkban mindenki tudja: — Miféle kisértet? — Tudjaz isten . . . Egy kis inges gyermek. Mindig ott lézeng a patak körül, amikor ki van áradva. — Hát aztán ? Mit sirsz annyira! — Aztán . . . sir, sir a gyermek és fut az ember után. Jár a nyomába. Hol hátul maradoz, hol oldalra kerül . . . — Mondd csak tovább. — Az uramnak nem mertem mutatni, hogy félek. Mentem vele. A patakig utána mentem. Mikor a pallóhoz értünk, belekapaszkodtam a karjába, mert láttam, hogy a rét el van öntvé. — És a kisértet megjelent? Bathóné sápadtan rebegte: — Hallottam a távolban . . . — É s aztán ? — Aztán közeledett . . . — Képzelődtél. — Nem. Tisztán hallottam. Jött a nyomomban. A szememet behunytam. Hallottam már, amint a lábacskája ott csobogott mellettünk a vizben. — Mért nem imádkoztál? — Imádkoztam, de azért hallottam a sirását. Az asszony zsebkendőt takart az arczára s halkan zokogott. Az öregasszony elfordította róla a tekintetét és némán nézett maga elé a földre. Végre igy szólt. - — Hát segíthetsz a bajon. Az uradat a háztól elijeszteni nem lehet. Katona volt, az nem ijed meg semmiféle vizenjáró lélektől se. Hanem ha csakugyan láttad a kísértetet, azt el lehet űzni. Bathóné megtörülte az arczát és a szemét. — El? — kérdezte várakozó tekintettel. — El, ha megfogadod a tanácsomat. — Oh, hogyne fogadnám! — Mondd az uradnak az éjjel, hogy imádkozzék veled. Érted: hogy imádkozzék veled.^ Mert te ugy érzed magad, hogy a halál előtt állasz. Érted: hogy a halál előtt állasz. Aztán mikor imádkoztatok, gyónj meg neki, mintha a papnak gyónnál. Érted: gyónj meg neki! Bathóné maga elé meredve ült ottan sokáig. Mikor felnézett, látta, hogy Hosszuné a könyvbe mélyedve imádkozik. Egy esztendő is eltelt, mikor a két asszony újra találkozott. A templomban kerültek egymás mellé. Mert Bathóné mindennap jár a templomba; tagja a Rózsafüzérnek; és most már rendesen gyónik is. Az öregasszony megvárta, mig amaz beteszi a könyvet, aztán odasusogott neki: — No lelkem, hát nem is jösz felém ? Nem is szólsz az izéről . . . — Oh — felelte a menyecske zavarodottan — hát mit mondjak: csakugyan képzelődtem. — Megfogadtad a tanácsomat ? — Hát hogyne. — És az urad ? — Semmi bajom sincs vele. E g y kicsit megvert, egy kis ideig haragudott, aztán azóta minden jól van. Mosolyogva susogta ezt, mert most is mosolygott mindig, mikor szólott. De ez a mosolygás csak olyan volt, mint a felhőn általszürődő napfény. Aztán keresztet vetett magára. Az ura már várta a templom előtt. S mentek együtt hazafelé lassan, szótlanul és szomorúan.

l*

580,

SAISON. Levél, nyár végéről. — szepl. 6. '

Kedves Kiss, ebben a farkasorditó hidegségben el sem tudom hinni, hogy valaha meleg is volt, vagy lehetett, vagy éppen valahol homlokukat törülgetik az emberek és főlve sóhajtoznak egy kis hidegség után. Én nem sóhajtozom, a pék kemenczéjét is jobban állom, mint a legkisebb hidegséget, s ezzel,' ugy látszik, nem állok magamban, legalább is e hazában,' külömben kánikula idején' Fiúmétól Velenczéig nem hallatszanék csupa magyar szó — káromkodást nem is'.emlitve. Barátom, tudja, hogy én is káromkodtam ? Ha Turinban csakugyan dijat osztogatnak a tengeri betegség ellen, nekem is van egy kipróbált csudaszerem: a káromkodás. Asszonynak ugyan nem illik — de ki törődik illedelemmel, ki egyáltalában akármivel is a világon ,abbán - a meghalni! meghalni!! meghalni!!! érzésben, amibe a bóra beleringatja, hintálja, löki, veti, hajtja, szédíti, öklözi, tántorgatja, dönti. és meríti az embert ? Káromkodni, olaszul káromkodni, ami annál könnyebb, mert az olasz paraszt ijesztően ugyanazzal a fantáziával káromkodik, amivel a magyar! Csudálom, hogy a férfiak tömegesen nem kapják elő revolverüket s nem lövik magukat főbe, ha a tengeri betegség elfogja őket — mi végre is a gyermekeinkre gondolunk, s ez, mint sok egyéb bolondságoktól, ettől a legnagyobbtól is ! visszatart bennünket. Mialatt a langyos tengerviz fölcsapott a nyakamig s a hideg esső lecsurgott a sarkamig, két dolgot fogadtam meg. Azt, hogy sehová sem megyek többé vizén, ahová szárazon is el lehet menni. És azt, hogy ha megyek, soha többé magyar-horvát hajón nem megyek, amelyiken hogy a birkatürelmű közönségen kivül mi a magyar, igazán nem tudom; a piszkos asztalneműt, gyászos ételt, szomorú kiszolgálást, füstöt, konyhaszagot, kabinszükét és a tengeri betegségre való teljes berendezetlenséget egészen átengedem a horvát nemzeti büszkeségnek. Pedig ezeken a hajókon ugyancsak élénk volt az élet, még, mondóm,.a kánikula napjaiban is; nemcsak Abbazia, de Velencze is tele volt magyarokkal, s a Lidó beillett volna Siófoknak. Ami az én számomra valóságos csapás, mert hiszen én éppen azért mentem a Lidóra, mert nem akartam Siófokra menni. Vagy mindazok, akik ott voltak; ugyancsak ezért utaztak huszonnégy óráig ? Hiábavaló fáradság — maguk annyi vezérczikket irnak a magyar fürdőhelyekről, de egyikben sem találtam megirva, hogy a fürdőhely eket. a hazai közönség teszi hazai fürdőhelyekké. A Lidón, ahol két-három év előtt még paradicsomi, állapotok voltak, ma m á r ' szakasztott olyan fogadó-, meg vendéglő*, meg számla-aventurejei vannak az embernek, mint Tátrafüreden. Az oka ki lehet más, mint a z ' emberek, akik mindezt tűrik, nyelik' és hagyják magukkal megtörténni ? Hiába menekülünk mi fürdőhelyről fürdőhelyre; a magunk természetét kéné levetkeznünk, ha el akarnók érni, hogy

a pénzünkért respektálják is : a mi természetünket. Azok az angolok! ,Ó, hogy gyűlölöm én ezeket a vérlázitóan • erős, tökéletes, szép és boldog embereket! E g y darab angol, férfía asszonya mindegy, hogy' magához tud alakítani huszonnégy óra alatt egy egész hotelt, egész várost, egész világrészt! • Mi pedig, hóditó nép . .', kedvesem, biztos vágyok .benne, hogy a" mi pogány őseink, mikor fölperzselték Olaszországot, Francziaországot s Németországot, mindenütt németül beszéltek, s keserves csömörrel nyelték le az átkozott vajas meg olajos kotyvasztékokat. • Azzal a lármás urizálással, amivel. mi mindenütt föllépünk, szomorúan ellenkezik á mi gyászos meghúnyászkodásunk a vasúti hordártól az ujságárus gyerekig mindenki előtt. •Teszem Fiume, a velenczei hajó, meg Velencze. Nincs magyar ember,'akit a hideg ne lelne, az olajos konyhától, akit a méreg el ne futna,- hogy sehol meg nem értik, akit a harag ne fojtogatna, hogy sehol magyar' újságot nem talál s a halántéka ki ne dagadna, mikor a kocsma épp akkorra szabja meg áz ebédet meg a vacsorát, mikor ő még javában lubiczkolna a tengerben. Nekem jó blickem van ilyesmire: merem állítani, hogy ezen a nyáron felerészt magyar pénzen élt egész Velencze. S nemcsak az idén, nemcsak nyáron, de évek óta s évről-évre jobban tele van Velencze magyarokkal. Hogy' van, hogy nincs, egy kocsma sem, ahol zsirral főznének, egy pinczér sem, aki magyarul tudna; hogy a Flóriánnál meg a Quadrinál nincs magyar újság, s nincs egy penzió, ahol a napot ugy osztanák be, ahogy nekünk tetszik, ahogy mi megszoktuk, ahogy nem nyűg és rabság nekünk, akik néni alkalmazkodni meg . engedelmeskedni, "hanem pihenni meg mulatni megyünk idegenbe? Lássa, én nem szoktam politizálni — nem mintha azt hinném, hogy ez túlságos magyar dolog az én asszonyi eszemnek, hisz az a maguk nagy politikája annyira szakasztott olyan, mint a prima' donna-háboruságok, hogy csudálom, hogy az államférfiaik be nem fűzik és ki nem festik magukat, de nem szoktam politizálni, mert kár ízetlen és alacsony dolgokkal foglal' kőzni, mikor képek, szobrok, csipkék, könyvek, felhők, hullámok, virágok és gyerekek is vannak a világon — mondom, nem politizálok, de azt hiszem, hogy ez a titka annak is, amit maguk nemzetiségi kérdésnek neveznek, mint ahogy mindennek valami jó, üres, unalmas és semmit• mondó nevet adnak, hogy az emberek a dolgot is megunják és ne gondoljanak rá. A magyar roppant önérzetes, büszke és gőgös, de az oláhok közt megtanul oláhul, Fiúméban nem mer magyarul beszélni, a szokásait, a mulatságait, még a gúnyáját is a szerint váltogatja, amilyen vidéken — uraskodik, de nem uralkodik. T u d j a mit — ezt én már a cselédeimen is látom, akik idefenn, egykét év alatt kivetkeznek, pesti ruhát öltenek.s a franczia kisasszonynyal németül beszélnek. A régi baskir-magyarok igy tanulhattak meg finnül a - rabszolgáiktól, s a nyereg alatt puhított beefsteakhez káromkodva ihatták az újmódi halzsirt. . _ Tudja, mérgemben mondom mindezeket, -mert nem tudom mégérteni, hogy akik nem azt keresik Velenczében, amit én, tulajdonképpen mit keresnek Velenczében? Ne vágjon gúnyos- képet; nem- vagyok felsőbb lyány, aki

581, büszke arra, hogy jobban szeret olvasni, mint harisnyát stoppolni, mert olvasni finom dolog, stoppolni pedig nem. De hány olyannal találkoztam odalenn, sőt majdnem csupa olyannal, akiben vagy volt bátorság őszintén megvallani, vagy, ha nem volt, könnyű volt az orráról" leol-' vásni, hogy pokoli módon unatkozik a mesevárosban, melynek a meséi nem érdeklik, s rosszul van. az ottani élettől, mely se nem pihenteti, se nem. mulattatja! Minek akkor, már a puszta jelenlétükkel is, meg a sokadalmuk piaczi következéseivel megrontani azoknak a mulatságát, • akik meg csakis a világnak ezen az egy, különös, talán, nem is a legszebb, nem is a leguribb, nem is a legmulatságosabb, de minden bizonynyal' legegyénibb helyén találják meg azt,. ami nélkül élni nem tudnak? Hony sóit qui mai y pense.; nem férfiakra gondolok; tudja isten, én Velenczében nem szeretem a férfiakat,. még a' szép olasz férfiakat sem, még a hazulról hűségesen utánunk . jövő udvarlókat sem; csudálatos, de nem magam vagyok az első asszony, akitől hallom, hogy a szerelem és a nász városában nem a

férfi érdekel bennünket, hanem csak /

•

.

egy férfi, az az egy • bizonyos férfi, akivel az életben csak egyszer lehetünk Velenczében, mert többé, bérelje ki bár, mint Richárd Wagner, állandó séjourra a Vendramint: az a férfi sem ugyanáz a férfi többé... Ez lehet az oka, hogy aki — bocsássák meg hölgyeim ezt a testvéri vallomást — még a ' férfiakat is jobban szeretem, mint az asszonyokat: Velenczében összebarátkozom velük. La. Bruyéreben olvastam egyszer, hogy a férfiák az okai annak, hogy az asszonyok ki, nem állhatják egymást. Velenczében, ha csak • nászuton nem vagyunk, nem választ el bennünket egymástól férfi. Maguk férfiak egy nagy intim báját nem ' ismerik ennek a kimerithetetlenül gazdag helynek — nem tudom, megértenek-e: a mirtusban való tállózgatást. Bejárni, tiz év multán, azokat a helyeket, ahol egykor,akkor, ezt a tiz év múlvát egészen másnak álmodtük . . . Maguk ezt nem érezhetik, a maguk számára ez legfeljebb egy nővel- többnek az emléke,' maguknak nincs is élső szerelmük, mert — pfuj, ne beszéljük erről. Jesurunnál egy finom, mosolygó magyar asszonykával barátkoztam össze; soha a melanholiát ily állandóan és józanul mosolyogni nem láttam. Ő is olyan tallózgató, sirva-nevető hangulatokkal kószált hidon fel, hidon le, mint jómagam, s a szent Borbála képe előtt, a , Santa Maria Formósában, sirva nevettünk össze. • Ó Szent Borbála, aki megvédesz tüz, viz, villámcsapás és puskapor ellen — te, a te ártatlan, kövér, kivánságtalariul egészséges lyányságódban nem tudhatod, hogy vannak e. világon • nagyobb veszedelmek is, mint tüz, meg viz, meg villámcsapás, meg puskapor. Az egyetlen''férfi, akivel az .életben találkoztál, az édes apád volt, s ez a vén barbár maga se' tudta, menynyire az édes apa, a jo szülő, az ösztönszerű védőangyal . dolgozik benne, mikor; agyonvert, még mielőtt más férfival találkoztál volna.' Ó Szent"Borbála, könyörögj érettünk! E nyaram egyetlen férfija külömben egy hajóskapitány volt — egy többgyermekes apa, akire nem muszáj féltékenynek lenni. Valamelyik házi novellistájuknak ajánlanám ezt a típust — ennek a tréfatengernek s az ő tréfahajóinak a commandantéit és capitanóit, akik származásra,

neveltetésre, tanultságra és rangra végre is nem sokban emelkednek tul a vasúti kálauzokon, de viszont a hajók szalon-élete mindenféle előkelő és lovagi czimü reprezentáló szerepeket szőrit rájuk. Ez a furcsa elegy.: a derék félparaszt, aki a feleségére meg a gyerekeire gondol, mialatt a tűn hallal együtt páczolt hagyományos .franczia bókokat suttogja szomszédnőinek ; ez az egyszerű sziv és becsüle- tes gyomor, mely verejtékes homlokkal nyeli' le. a neki kinált Kuglér-bonbonokat, amiknél egy tál sajtos tésztát többre tart, s lelke mélyén a hidat is jobb szeretné bebagózni, mint aranygombos peruvien-kabátb'an végigsasirozni rajta: ez nem volna rossz téma! Én, sajnos, nem tudom megírni; egyáltalában, ugy látszik, elfelejtettem az irást; olyan száraz vagyok, mint egy telekkönyv, s csakugyan nem' marad számomra egyéb, mint hogy szakácskönyvet' irjak. Hála istennek, hogy mint a művésznők, én is eldicsekedhetem az én aranyos közönségemmel, mely annyi mindent elnéz nekem, hogy szinte szégyellem. Tanuljon tőlük maga is, barátom, ne tegyen még penzióba, mert ki tudja, egyszer, jobb és melegebb időkben, nem lesz-e •megint a régi' a maga régi barátnéja Emma.

A sündisznó. Irta: OCTAVE MIRBEAU.

Triceps barátom egyetemes orvostudor és mint ilyen, semmiben sem különb akármelyik- szaktársánál. Apró, mozgékony emberke, a testet öltött középszerűség; de azért csupa igyekezet, csupa magasba törő ambiezió, izgatott és daczos, mint a szamár. Közös ismerőseink annak is tartják. Csak én nem osztom' az általános véleményt. Triceps barátom mindenben jártas, mindenhez hozzászól, mindenről nagy szaktudással nyilatkozik és mindenről ir. Még pedig memorandumokat." 1897-ben egy Magyarországban megtartott orvosi kongresszuson felolvasott egy kötetes munkát »A szegénységről orvosi szempontbóU. Szerinte a szegénység nem egyéb, mint — idegbaj. Gyógyítható idegbaj. És mégis! Triceps barátom még sem- szamár. A mult eszteridőben kikértem véleményét egy egészen sajátságos esetben és azóta'feltétlen bizalommal fögadorh minden diagnózisát: ' -ítéljen az olvasó. . E g y napon, unalmambán, letévedtem a pinczébe. Hogy miért és minek, nem tudom. Alighanem akkor se tudtam. Egy üres fűszeres ládikában, egy halom csomagoló-szalma alatt összegöngyölődve találtam e g y ' sündisznót. Szegényből csak a tüskék • látszottak, ugy aludta mélyséjges téli álrhát, azt a. csodálatos, ijesztő álmot, ámelynek morphologiáját' (azt hiszem jól mondtam ?) a tudósok még mindig nem tudták megfejteni. Még az elemi iskolában tanultam, hogy a sündisznó okos és számitó állat. Ez az alvó tüskegömböcz valóban rászolgált a természetrajz két elisrnerő jelzőjére. Ahelyett hogy nedves faoduban vagy rothadó levelek alatt keresett volna menhelyet a téli hideg ellen; lemászott a pinczébe és belebujt egy fűszeres ládába. Még pedig nem akármelyik fűszeres ládába, hanem kikereste mind közül azt, amelyik mögött, a légfűtés főcsöve húzódott fel az emeletre. Szóval: az én sündisznóm csakugyan okos és számitó állat volt, nerh érzett magában hajlandóságot,

582, mint szentimentális csavargó halni meg a téli fagyban, Néha valami csodálatos, megmagyarázhatatlan nyugtalanságot olvastam a szemében, a kicsapongás fel-fellobvalahol az országút szélén. Egy pálczikával piszkáltam fel szegénykét az álmá- banó hajlamát. Lanyha csillagos éjszakákon elbocsájtottam, ból, sok leleményességgel és rengeteg türelemmel, mig fürgén tapogott vissza az erdőbe, a régi helyekre, kalanvégre kihengergődzött a tüskegolyó és előre nyújtva dot keresni; hajnaltájban pontosan megjelent, kapargált az háromszögletes fejecskéjét, pislogva nézett a szemem közé. ajtómon és ,ilyenkor csak ebédközben volt velem, különben naphosszat aludt, mély, ólmos álommal; igy pihente Egy csöppet sem csodálkozott jelenlétemen. Kíváncsian hajoltam föléje és lestem a mozdulatait, ki lumpolásait. Egyszer, reggel, hanyatterülve leltem a fészkében. amint elnyújtózott és óvatos lassúsággal kidugta a lábait, kapirgálva a földet, mint a macskák. És csodálatos: Meg se mozdult, mikor oda jöttem. Hívogattam. Nem mikor felemeltem, belesimult a tenyerembe, nem gömbö- moczczant. A . kezembe vettem, hideg volt. De mégis: még lyödött össze, egyetlen tüskéjét sem szegezte a kezemnek, pihegett . . . Oh! Soha sem felejtem el a pillantását, melyet össze sem ránczolta hullámos szemöldökét. Sőt, ahogy utolsó erőfeszítéssel még reám vetett. . . Akár egy ember röfögött, a fogait csattogtatta és szimatoló orrocskáján búcsúzó pillantása, volt benne csodálkozás, nyugtalanság, 'remegtek a czimpák, láttam, hogy jelenlétem fölkeltette szomorúság és gyengédség, sok, sok titokzatosság és bizalmát és — étvágyát. Szegény kis ördög! Sápadt volt mélységes dolog, amit szerettem volna megfejteni... Még és csenevész, mint a saláta, ha soká hevert sötét helyén. lélegzett . . . Halk hörgéssel, mint mikor egy teli palaczMély, fekete szeme csodálatos fénynyel csillogott, mint a kot a pohárba döntenek és haragos bugyborékokban sápkóros leányoké; nedves, szikkadó szempilláin megismer- tolong ki nyakán az ital . . . . Aztán: két rángás, egy görcs; egy sikoly, még egy rángás . . . És meghalt. tem az előrehaladott vérszegénység rendes kórtüneteit. Majdnem sirva fakadtam . . . Felvittem a konyhába, ahol rögtön otthonosnak Ostobán bámultam rá, amint elterült a tenyeremben. érezte magát. Megszimatolta a pecsenyéi és szemmellátható gyönyörűséggel szivta magába a mártás lenge illatát. Erőszaknak nyoma se volt a testén, se sebhely, se egyéb Megkínáltam tejjel, mohón szürcsölte ki. Aztán elébe külső jel nem látszott • megernyedt bőrén. Mi lelhette ? raktam egy jó karaj pecsenyét. Alig hogy megszagolta, Előző este nem járt az erdőben, a vacsora után még reávetette magát dühösen, mint a tigris a prédájára. Két boldogan, férfiasan ittá meg a cognacját. Mibe halt bele? mellső lábát keresztbe rakta a hus körül, mintha biztosí- Ilyen hirtelen? Elküldtem a holttestét Triceps barátomnak, aki feltani akarná minden támadás ellen és oldalvást szegezett bonczolta. Másnap a következő lakonikus levelet hozta a fejjel, röfögve tépázta; vérengző fény gyúlt ki apró fekete szemében. Vörös husczafatok fityegtek az állkapcsán, or- a posta: Kedves barátom! mányát bemaszatolta a mártás. Egy burgonyát szintoly Teljes alkohol-intoxikáczió. Elpusztult: iszákoshamar eltüntetett; nyomban utána egy szem szőlőt evett N ság következtében beállott tüdőgyuladásban. Ritka eset! meg a tenyeremből. Végezetül pedig hangos kortyokban Különösen a sündisznók között. szürcsölt magába egy egész csésze fekete kávét; azután Ölel barátod beledült a tányérjába és elaludt. Triceps Sándor, Másnap a sündisznó végigette a fogadóban szokásos egyetemes orvostudor. kutyaebédet. Mikor beléptem a szobába, elfogta az öröm, Láthatják, hogy igazam van. Triceps barátom kitűnő kimászott meleg fészkéből, melyet magam készítettem neki, elém mászott és nem volt nyugta, amig ölbe nem kap- orvos. Ha meghalok, a bonczolásnál biztosan kideríti, mi tam. Két térdemen elnyújtózott, hízelkedve hátraszegte a bajom volt. sortéit, ugy, hogy simogathattam, lágy volt, mint a macska szőre. Ilyenkor határtalan volt a boldogsága. Kurta, tompa kiáltásokba tört ki, melyek lassankint folytonos, egyöntetű dorombolásba olvadtak. Az utczáról. Igen, csak hadd tudják meg a naturalisták: az én sündisznóm dorombolt! Az utczán vontatott, halk menetben Elmulattam vele és nemsokára annyira megszeretSzomorú gyászkiséret közeleg, tem és megszoktam, hogy asztalszomszédommá léptettem Ur és szegény tarka egyvelegben elő. Számára is megterítették az asztalomat és végigette Papok és ministráns gyermekek. velem az ebédemet, mulatságos kitörésekkel tolmácsolta megbotránkozását, ha egyik-másik fogásnál néha nem jutS az útban szőke fiúcska játszik tattam neki is. Soha nem volt kevésbbé válogatós vendéA csillogó aranyhomokon, gem, mint a sündisznó. Hus, főzelék, befőtt, tészta, gyüPalotákat épil — s fiirteivel mölcs, egész ismeretségünk alatt nem került étel az aszEngelg a tavaszi fuvalom. talomra, melyet meg nem kivánt. De a legjobban szerette a nyulpecsenyét. Megsejtette messziről. Ezeken a napokon És mindenki némán álmodozva egyszerűen megbolondult; nem győztem nyulpecsenyével. Háromszor rontotta el vele a gyomrát; egyszer csak eréGyermekjátékait figyeli, lyes beavatkozásom mentette meg az életét. Okos szemét egy-egy pillanatra Vesztemre, — azaz hogy inkább az ő vesztére, — Csodálkozva ő is fölveti. egyszer, kíváncsiságból vagy perverzitásból, magam sem tudom, - megkínáltam cognaccal. Azontúl dühös makacsAztán tovább megy a gyászkiséret sággal utasitott vissza minden más italt. Minden ebéd Szomorú ösvényén, csöndesen, után megivott egy pohárka fine champagnet, akár én maS a kis fiúcska tovább épit gam. Se émelygés, se részegség nem bántotta. Jó ivó volt, A csillogó homok fövenyen . . . győzte az italt, mint egy kiszolgált kapitány. Sőt, csakhamar az absinthere is rászokott és szemlátomást élvezte Veszelei Károly. az utóhatását. A bundája megbarnult, a szeme már nem könnyezett, a vérszegénység utolsó nyomai is eltűntek.

583,

Józsi kisasszonyt kap. (Miután Józsi elérte azt a' kort, amelyben a dajkai felügyelet már a férfiúi önérzet r o v á s á r a megy, megjelenik a háznál MADMOZEL, egy fribourgi szőke, szeplős leány.)

A MAMA : Édes Józsikám, ma elmegy a dada és ezentúl nem lesz dada. Ezentúl kisasszony lesz, akit jobban kell megbecsülnöd, mint a dadát. Részben azért, mert a kisasszony Svájczból jött, ellenben a dada csak Varsányból, részben pedig azért, mert a kisasszony sokkal drágább. N'est ce pas? A

MADMOZEL:

Vuj.

A M A M A : É S most maradjatok magatokra. A kisasszony nyög egy kicsit magyarul, hát elszórakozhatsz vele. Majd meghallom este, hogy jól viselted-e magad. Én most elmegyek. Julcsa, hozzon egy kocsit. (Elmegy.) (Másfélórai kinos csönd.) Józsi: Hát nyögjön már valamit. A MADMOZEL : Comment ? Józsi: Ezzel a rozsdás arczuval nem fogok kigyönni. Maga nem tud magyarul? A M A D M O Z E L : Vuj. Tudom magyarom. Józsi: Na ez szép kis heczcz lesz. (Ujabb hosszú szünet. A kisasszony csöndesen könnyezik.) Józsi (részvéttel): Madmozel, maga bőg ? A MADMOZEL (elég rendes magyarsággal): Maga még egy kis üu. Maga még nem érted aztat. Józsi: De hát mi baja? A MADMOZEL : Magának van papa, mama, nekem nincs papa, mama. Nekem egy főhadnagy van. Oh, le misérable! Józsi (megrökönyödve): Egy főhadnagy ? A M A D M O Z E L : De aztat maga nem érted. J U L C S A (belép): Na elment a nagysága. Hogyan, a kisasszony sir? Józsi: Egy főhadnagy miatt. J U L C S A : Magát senkise kérdezte. Mért sir, kisasszony ? A MADMOZEL : Az nagyon szomorus. Meggyöttem hajón a Pestre, mindjárt másik nap bemutatták a főhadnagy. Oh, le salop! Aztán áthelyezték főhadnagy a Kanizsára, én is utána megyek a Kanizsára. Oh, le sale type! ~ Akkor egyszerre otthagyta engemet egy asszony végett . . . meg fogom pofonozni . . . oh, je vais te casser la gueule, mon bon! J U L C S A : Na és mostan ? Józsi (váratlanul): Most otthagyta a faképnél. Tenni fogunk valamit. A MADMOZEL : Elköltöttem a vasútra a pénz, a zálogba mentem az órával, nincs semmi . . . semmi . . . (sirva) je suis fontu . . . fontu . . . Józsi: Mindent rendbe hozunk. (Komolyan): Mennyi bajom lesz nekem evvel a rozsdás arczuval. Ne bőgjön, madrtiozel, majd én este megmondom az egészet a papának . •. . A MADMOZEL : Sacré nom de . . . még az csak kelene! E g y szót se s nem nincs szabad mondasz!

J U L C S A : Értse meg, Józsi, hogy kidobják a kisasszonyt, ha ezt megtudja, a máma. Józsi: AZ nem lehet. Ebben az ügyben a főhadnagy a gazember. Majd megveretem én a papámmal. A MADMOZEL (nagy izgalomban): Nem szólni! E g y szót se nincs nem! Akkor nekem muszáj . . . (kifelé mutat) . . . ficher le camp . . . JÓZSI (akinek ez nem fér a fejébe): Aki nem volt rossz, az nem kap ki. Az én mamám igazságos nő. Majd én megmagyarázom neki. A MADMOZEL : Mais non, mais non! (Dühösen.) Ah, voyons, voyons! Ah, que j'étais béte! (Sajnálja, hogy szólt.) Józsi (tombolva): És majd megmutatom! É s majd én csinálok itt rendet! Azt a jégenkopogós főhadnagyát neki! (Eszébe jut, amit a gyógyszerésztől tanult.) Essen belé a fene! J U L C S A : Józsika, az istenért, hallgasson már! Ezt a ' szegény kisasszonyt kidobják innen, ha maga szól. Csak nem akarja a kárát? Józsi: Maga csak mindig legjobb, ha befogja a száját. Ha még egy szót szól, tizennégy nap múlva' mehet. (Erélylyel.) Hogy hijják azt a főhadnagyot ? J U L C S A : Hogyne! Még azt is. A M A D M O Z E L : Senki hijják. Nem szabad szólni! Józsi: Dehogy nem! Az a főhadnagy Kanizsára ment, ne féljen, nem felejtettem el. A szegény madmozelt ott hagyta, most nincs pénze. Ez becstelenség. Én mondom magának. Majd csinál itt rendet a papa. (Ordít.) Befütyülök én annak a főhadnagynak!

.(Künn

csöngetés.)

: Jesszus, most jön a naccsága. Ez a fiu mindent meg fog mondani. Józsi (büszkén): Majd én megvédem a madmozelt! Kisasszony, ne féljen, amig engem lát ! Majd megkuranczoljuk azt a! főhadnagyot! J U L C S A : Az istenért, most ki kell nyitni nekik! A MADMOZEL (letérdel): Józsika, nem szólni, nem szólni, mon petit, nem mondani! Józsi (üvöltve): De mondani! J U L C S A (fel-alá czikázik az ajtó és Józsi közt): Hamar . . . hamar . . . az istenért,' drága Józsika, ne tegye tönkre a kisasszonyt . . . (Künn türelmetlen csöngetés.) Józsi (fejét r á z v a , ü v ö l t v e ) : Majd befütyülök én annak a főhadnagynak! (Julcsa beereszti a papát és a mamát. Rettenetes, nyomasztó, kinos csönd.) A MAMA : Egy óráig kell várni, mig kinyitják. (Körülnéz.) Mi történt itt? Józsi (előlép és biztató pillantást vet a kisasszonyra. Súgva): Ne féljen, amig engem lát. (Hangosan): Mamám, ez a szegény rozsdásarczu azért sir, mert egy főhadnagy . . . J U L C S A : Pszszszt! A MADMOZEL : Pas vrai . . . pas un mot de vrai . . . Józsi (emelt hangon): Julcsa, maga hallgasson, most én beszélek. Ő szegény nem meri megmondani, hát megmondom én. Otthagyta, pedig Kanizsára is utána ment. JULCSA

584, — Különös egy asszony vagy te. Néha mindenkitől A MADMOZEL: Oh, le petit' miséráble! futsz, mint áz ördögtől, néha meg majd mindenkinek a A MAMA : W a s höre ich, Fráulein ? nyakába ugrasz. ' • Józsi (a kisasszony mögé megy és lökdösi. Súgva): — Talán a nyakadba ugrom? — kérdezte Malva Bátran, bátran! Ne féljen, amig engem lát. közönyösen. A MAMA : Ez a leány azonnal, takarodjék a házam— Nekem nem, hanem Jaskának. ból . . . Sie müssen sofort . . . — S ezt megirigyelted tőle ? A MADMOZEL (sirva) : Oh, quellé vie! Megölni magá— H m . . . beszéljünk őszintén — mondá Szereska - s kérőleg tette a kezét az asszony' vállára. mat a Dunába . . . Malva féloldalt ült tőle s azért a férfi nem láthatta Józsi': Bátran, bátran. • • • . az arczát, mikor .odave'té neki kurtán: A PAPA (dühvel): Madmozel, takarodjék! '. — Hát beszéljünk. A MAMA : Sofort, sofort!. Julcsa, nyissa ki az ajtót! — Talán elhagytad Vaszilijt ? — Nem tudom — mondá az asszony rövid' hallJózsi: Bátran, bátran. gatás után . . . — de minek akarod ezt tudni ? (Nagy lárma. Madmozel hangosan sirva távozik, Julcsa — Hát csak ugy . . . unalomból. káromkodik, a papa ordit, a mama*nevetőgörcsöt kap.)' — . Most nagyon haragszom rá. — Miért? Józsi (mindnyáját t u l s ü v ö l t v e ) B á t r a n ! Majd be.— Mert megvert. . • , fütyülök én annak a főhadnagynak! — Meg-e? . . . ő? . . . egy olyan ember? . . . p f u j ! Vessző. S eltűrted?. . . ej, ej . . . . .Szereskát ez a közlés nagyon meglepte. Féloldalról lopva Maivára pillantott s gúnyosan csettintett ,a nyelvével. . — Ha akartam volna, hát nem tűrtem volna el — mondá Malva. haragosan. — 'Miért tűrted el? — Mert akartam. . Irta : MAXIM GORJKI." — Hát annyira szereted ezt a szürke kandúrt? — kérdezte Széreska gúnyosan s az arczába fújta a cziga(Folytatás.) retta füstjét . . . — Mondhatom, szép história, pedig én azt gondoltam, hogy nem vagy abból a fajtából való . . . — Senkit sem szeretek közületek — mondá az aszA fölkelő nap sugarai ugy szétterültek a tengeren, mint a legyező. A nap széle már .kikandikált a. láthatár szony közönyösen s elhajtotta magáról a füstöt. . — Nem hazudsz, te? pereme fölött. A tengerről a hullámok csobogása közül — Miért hazudnám — mondá az asszony oly hancsak gyöngén hangzott oda a vezényszó: gon, hogy Szereska is belátta, miszerint nincs oká hazudni. — Huz-zad! — De ha nem szereted, akkor miért tűröd el, hogy — Hollá, talpra gyerekek, a hálóhoz parancsoló verjen ? :— kérdezte Szereska komolyan. Szereska.s fölállt. — Ha tudnám! . . . de ne csuszszál hozzám min•Mind az öten megfogták a, háló végét. A másik végét a bárka húzta magával a parthoz. Arbocza meg- dig közelebb. " Azután sokáig hallgattak. megingott a levegőbén. Közeledett az éj. Az égen tovahuzódó felhők árA tenger fölött pompás nap ragyogott.-: nyéka ránehezedett a . tengerre. A hullámok suttogtak, Vaszilij azt mondta Szereskának: — Ha Jakabot meglátod, mondd meg neki, hogy A földnyelven a Vaszilij tüze már -kialudt, de Malva még mindig arrafelé bámult. nézzen el holnap hozzám. Szereska ránézett. — Megmondom. , • '. - ' — Hallod-e, - tudod-e, hogy mit akarsz, hogy mit A bárka kikötött, a halászok kiugráltak a homokra s maguk, után húzták a háló végét. A két csoport mind szeretnél?. közelebb ért egymáshoz. . , — Ha tudnám — mondá Malva nagyot sóhajtva. — Hát riem tudod? No ez elég baj — mondá Azon a napon, késő este, mikor a telep munkásai Széreska meggyőződéssel. —' Látod én mindig tudom — estebédjüket költötték el, Malva fáradtan, elgondolkozva mondá szomorúan — csakhogy ritkán akarok valamit. ült egy csónakroncson, mely a fenekével volt fölfelé for— Én mindig szeretnék valamit — mondá Malva dulva s kibámult a tengerre, melyre már fátyolt, vont a elgondolkozva- — csak azt nem tudom, hogy mit. Néha szürkület. A messzeségben tüz égett. Malva jól tudta, csónakba szeretnék ülni s k i ' á tengerre, messze, messze! hogy Vaszilij gyújtotta. Májd föllobogott, mintha eltévedt Ahol sohasem találkozom emberekkel. Néha meg minden volna a tenger sötét sikján, majd elaludt, • mintha erejét embert az ujjam körül szeretnék forgatni. Hadd nevethetvesztette volna. Szomorúan nézte ézt a vörös pontot, mely nem ki őket. Néha bánt valamennyi, de legnagyobb teher a hullámoknak nyugtalan s senki által meg nem értett vagyok. én magamnak, néha meg ki szeretném irtani az morajában lobogott. . egész fajzatot. Azután magamat . . . borzasztó halállal . . . — Mit ülsz te itt? — szólalt még mögötte egy- néha szomorúság fog el, néha -meg nem birok a kedvemszerre Szereska. ^ mel . . . Az emberek mintha fábul volnának faragva. — Mi közöd hozzá?. — mondá szárazon, rá sem — Komisz egy fajzat, — mondá Szereska halkan. hederitve. — Azért nézlek téged s bámullak . . . hogy nem vagy se — Nagyon érdekel pedig. macska, se h a l . . . de madár se v a g y . . . pedig mindAzután elhallgatott, czigárettát kaparászott, elő. a egyikből van benned valami . . . egyszóval, nem olyan zsebéből, rágyújtott s. leült a fölfordított csónakra. Mivel asszony vagy, mint a többi. érezte, hogy az asszony nem igen vágyik vele beszélgetni, — Áldjon meg érte az isten — mondá Malva moő kezdte -eV nagy barátságosan : solyogva.

Malva.

585, — Hej, ha én szép asszony lennék! Olyan kotyBalra a homokbuczkák mögött feljött a hold s a két alakot és a tengert ezüsttel öntötte körül. Korongja valékot főznék a világnak, hogy no! — Azután a fejéhez lassan, szeliden úszott fölfelé az ég kék kupoláján, elhal- kapott, megszorította s hallgatott. ványítván a csillagok fényét. A hold már magasan fönt járt az égboltozaton, — Azt hiszed, ugy-.e, hogy ez az egész? — mondá mikor szétváltak. Hogy nem voltak ott az emberi Szereska, messzire eldobván a czigarettáját. — Aki gon- alakok, még nagyobbnak látszott az éj pompája, még dolkozik, annak nagyon unalmas az élete . . . -Mindig ragyogóbbnak a hold által megvilágított tenger fölütégy-végy valamit, hogy az emberek körülötted forogja- lete s a csillagokkal behintett firmamentum. A homoknak s érezzék, hogy élsz . . . az életet sokszor meg kell buczkák és füzbokrok nyomorúságosak voltak a hatalmas keverni, nehogy megkozmásodjék . . . Csavarogj ide-oda, tenger mellett s a hideg csillogásu csillagok mellett. ameddig csak győzöd, meglásd, hogy mily vig forgatagba * kerülsz. Áz apa és fiu a kunyhóban ültek, egymással szemMalva elnevette magát. közt s pálinkáztak. Az italt a fiu hozta, hogy ne unja — Hát 'iszen nem beszélsz rosszul . . . néha ugy magát s hogy az apját jókedvre hangolja. Szereska azt tetszik, hogy ha . . . az ember . . . éjszaka fölgyújtaná a mondta Jákabnak, hogy az apja haragszik rá Malva barakkokat, volna ott lótás-futás. miatt s azzal fenyegetődzik, hogy az asszonyt félholtra — De még milyen — mondá Szereska nekilelkesedve veri. Malva tudja ezt s azért nem akarja magát Jakabs hirtelen Malvának vállára csapott. — Hallod-é,. meg- nak megadni. Szereska kajánul nevetett fölötte. tanítlak valamire . . . csináljunk valami jukszot.. Ráállsz? — Majd megmutatja ő neked! Ugy meghúzza a — Hadd halljam. füledet, hogy méternyire nyúlik. Jobb lesz, ha szeme elé — Jól befütöttél ennek a Jaskának? nem kerülsz. , — Ugy lobog, mint a tüz. Ennek a vöröshaj u, kellemetlen embernek a gúnyoló— Akkor heczczeld föl az apja ellen. Nem volna dása nagyon elkeserítette Jakabot az apja ellen. Aztán utolsó tréfa . . . egymásba kapaszkodnának, mint a med- Malva is járja a bolondját, majd hevesen, majd fájdalvék . . •'. füts be az öregnek is, meg a fiának is . . . azután masan pillant rá s vágyát az örülésig feltüzeli . . . Aztán uszítsuk őket egymásnak. . meg mindig az apjára emlékezteti. Malva feléje fordult s erősen belenézett a szeplős Jakab eljött az apjához s ugy néz rá, mint egy vörös arczába. 'Ahogy a hold bevilágitotta, nem volt oly kőre, mely az útját állja. Át sem lehet ugrani, meg sem tarka, mint nappal. Nem düh látszott rajta, hanem jósá- lehet kerülni. Mivel ugy érzi, hogy az apjától nem fél, gos, kissé szemtelen mosoly. komoran, sötéten néz rá, mintha mondani akarná: — Mi az oka, hogy nem szereted őket ? — kérdezte Üss meg no! Malva gyanakodva. • Már kétszer ittak, de még nem beszéltek egymás — Én ? . . . Vaszilij nem volna rossz ember, de közt másról, mint a halászélet igénytelen eseteiről. Mind Jaska, az egy nyomorult. Ki nem állhatom a parasztot, a kettő kibámult a tengerre, mintha erőt akartak volna ezt a csőcseléknépet. Olyan elhagyatottaknak teszik magu- meríteni a dühükhöz, ami bizonyára ki fog törni s el kat, csakhogy kenyeret s egyebet kapjanak . . . A zem- fogja őket égetni. A kunyhó bordái megrecsegtek a szélsztvojuk gondoskodik róluk mindenben . . . Van gazdasá- ben s a pózna végén lévő vörös rongy folyton libegett. guk, földjük, marhájuk . . . Sokáig voltam kocsis egy A tenger hullámai zúgtak, mint mindig. Korlátlanul és doktornál a szárazon, eleget elteltem velük .... azután a közönyösen. világban csavarogtam. Ha az ember egy faluba ér s ke— Szereska még mindig iszik ? — kérdezte Vaszilij nyeret kér, elverik. »Ki vagy, mit keresel itt, mutasd a komoran. papírjaidat« . . . Hányszor elvertek 1 Vagy lótolvajnak tart— Iszik. Minden áldott este részeg — mondá Jakab ják az embert, vagy más ilyesminek . . . Azután bedugtak s italt töltött apjának. a dutyiba . . . Jajgatnak, nyafognak, farizeuskodnak, de — Tönkre fog menni . . . ilyen a szabad, csavargó élni, azt tudnak. Mert van egy menedékük, a föld. De mi élet . . . Te is ilyen leszesz . . . vagyok én, hozzájuk képest? Jakab nem szerette Szereskát, azért kurtán felelt: — Hát te nem vagy paraszt? — kérdezte Malva, — Nem leszek. aki figyelemmel hallgatta ezt a szóáradatot. — Nem-e ? — mondá Vaszilij összehúzva a szem— Én polgár vagyok — mondá Szereska némi öldökét — tudom, hogy mit beszélek. Mennyi ideje büszkeséggel — Uglics városának a polgára. vagy már itt?. Már a harmadik hónapja. Nemsokára haza — Én meg Pavlisból való vagyok — mondá Malva kell menned. Mennyi pénzt fogsz innen elvinni? elgondolkozva. Dühösen hajtotta föl a pálinkáját, azután megfogta — Nekem nincs semmi jóakaróm. Ezek a parasztok a saját szakállát s ugy megrázta, hogy a feje is megmeg . . . ezek az ördögök hogy megélnek . . . Van zem- lódult bele. sztvojuk. — Nem lehet itt annyit keresni oly rövid idő alatt — Te, mi az a zemsztvo — kérdezte Malva. — mondá Jakab kurtán. — Hogy mi ? Hát ördög tudja. A parasztok szá— Ha igy áll a dolog, akkor ne is csavarogj itt, mára csinálták, valami közigazgatás-féle . . . fütyülök r á . . . hanem menj vissza a . faluba. Hanem térnénk tán a dolgunkra . . . csinálj köztük háború-Jakab mosolygott. ságot . . . Nem lesz belőle egyéb baj, mint ,hogy elverik — Mit húzod el ugy a pofádat — mondá Vaszilij egymást . . . Majd én is segítek. Hiszen Vaszilij megvert. fenyegetőleg. A fiának a nyugalma még jobban fölboszanHát ezt fizesse vissza neki a saját fia. totta. — Nevetsz, ha az apád beszél ? Vigyázz magadra, — Hát bizony nem lenne rossz — mondá Malva. nagyon korán akarod kezdeni az önállóságot. Majd pórázra — Mert gondold csak meg . . . nem volna-e kelle- foglak. mes azt látni, hogy az emberek éretted betörik egymás Jakab pálinkát öntött magának s fölhajtotta. Ez bordáját ? Csak egy pár szavadért . . . a nyelvedet egy a durva piszkálódás nagyon sértette, de megemberelte párszor megforgatod . . . s a dolog kész. magát s magába fojtotta azt, amit mondani akart. Kissé Szereska lobogó lelkesedéssel beszélt erről a szerep- kényelmetlenül érezte magát apjának haragtól szikrázó ről. Szinte elragadta a saját terve. tekintetétől.

586, •Mikor Vaszilij látta, hogy. a-fia-egyedül'iszik, neki' ban s ordított a fölött való szégyenében, hogy boszujat meg nem is tölt, még nagyobb dühre lobbant s szavai ki nem elégíthette s hogy ő a gyöngébb; még maróbbak lettek. . — Verjen meg az isten — bőgé Jakab után, a — Az apád azt mondja, eredj haza s te még nevetsz ? habot letörölve a szájáról. • Majd a magam módja szerint . . . Szombaton hagyd abba Jakab a csónakhoz támaszkodott s mereven nézett a munkát s mars a faluba. Megértetted ? • feléje, megütött fejét a kezével dörzsölve. Az ingének • — Nem megyek — mondá Jakab szilárdan. Egész egyik ujja leszakadt, gallérja össze volt tépve • s fehér, testében reszketett. ; izzadásos melle ragyogott a napban. Megvetést érzett az — Mit mondtál? — ordított Vaszilij s a hordóra apja . iránt. Azt hitte, hogy erősebb nála s mikor most támaszkodva f ö l á l l t . . . Hozzád szólok-e, v a g y / m á s h o z ? kóczosan, kimerülve látta a homokon ülni, megvetőleg Még te morogsz az apád ellen, te kutya? Elfelej- mosolygott, mint ahogy az erősek szokták a.gyöngékkel tetted, hogy azt tehetek veled, apiit akarok ? -Elfelej- szemben. tetted? ' — Üssön beléd a menykő . . . légy átkozott . . . . Ajkai vonaglottak,- arcza görcstől rángatódzott s az • örökre. - • . erei kidagadtak a halántékán.. . Vaszilij ugy ordított, hogy Jakab körülnézett-a ten— Nem felejtettem el semmit — mondá Jakab geren, nem hallják-e-meg a telepen. De nem volt más halkan. — Gondolkozzál csak, minden az eszedben van ? . tanuja csak a hullámok, meg á nap. Félreköpött s mondá: — Ne tanits te engem, mert pozdorjává törlek. —' Ordits csak . . . kit akarsz vele boszantani, ha Jakab kikerülte áz apjának fölemelt kezét s mivel nem . magadat ? . . . Miután már ennyire jutott köztünk látta, hogy vad harag fogta el, összeszorított ajkakkal a dolog. . . hogy egyszer s mindenkorra vége legyen . ... mondá neki: .• azt mondom- neked, hogy . . . - - Hozzám ne nyúlj; nem vagyunk a 'faluban. - : •— Hallgass, takarodjál a szemem elől — orditá — Tartsd a szádat, mindenhol az apád vagyok. Vaszilij. •' — Itt nem verethetsz meg, mint a volosztban, ez nem — Nem megyek a faluba, itt maradok a télre — voloszt — mondá Jakab, fölemelkedett s a szémébe neve- mondá Jakab, nem is hederitve az apja orditására. De tett az apjának. azért szemmel tartotta a m o z d u l a t a i t . . . Jobb. nekem Szembe állták egymással. Vaszilijnak elfutotta a itt. Csak nem vagyok buta, hogy ezt be ne látnám. Aztán •szemét a vér, nyakát előrenyújtotta, ökleit öszeszoritotta könnyebb is '. . . még a szabadságom is több . . . -ott azt s pálinkától terhes 'lehelletét a fiu arczába fújta. Jakab tehetsz velem, amit akarsz . . . de itt . . .. ezt ni! visszahúzódott s komor pillantással kisérte apja minden Fügét mutatott az apjának s nevetett. Nem hanmozdulatát, elkészülve arra, hogy az ütéseit fölfogja, gosan ugyan, de mégis ugy,.hogy az apja fölugrott, föl-' Külsőleg nyugodt volt -ugyan, de csak ugy csurgott kapott egy evezőt s rekedt ordítással rohant felé: ' róla az izzadtság. Köztük egy hordó állt, melyet asztal— Az apádnak mondod ezt ? az apádnak ? . . . ezért nak használtak. agyonütlek . . . — Hogy nem verlek-e meg? mondá Vaszilij reked- . De mikor vak- dühében a csónakhoz ugrott, Jakab, ten, meggörbült derékkal, mint a macska, mely ugrásra már messze járt. készül. i '• Vaszilij utána hajította az evezőt, de nem érte el. — Itt minden ember egyenlő. Te is csak olyan A lód'ulástól mégint elesett, be a csónakba. Dühében a munkás vagy, mint én. • deszkát"kaparta, A fia messziről kiabált r á : Hát igy áll a dolog. — Szégyelhétnéd magadat. Élemedett ember létedre — Hogy állna -másképp ? Miért fenekedsz ugy rám ? egy asszony miatt igy dühöngeni -. . . A faluba nem meAzt hiszed, hogy nem tudom miért ? Jobb, ha előbb magad . . . gyek vissza . . . nem megyek! Menj magad . . . mindVaszilij fölordított s oly gyorsan sújtott le, hogy / egy . . . ugy sincs itt semmi dolgod. Jakab ki nem • kerülhette. Az ütés fején találta. Megtán- • — Jaska! hallgass! — ordított Vaszilij, túlharsogva torodott s 'csikorgó fogakkal nézett az apjának állati a fia h a n g j á t . . . ' J a s k a 1 agyonütlek..-, eredj innen, arczába. Vaszilij ujabb ütésre emelte a kezét. el veled — Vigyázz magadra .— mondá ökleit összeszorítva. . Jakab úgyis ment már, jót nevetve. . Majd vigyázok én rád mindjárt. ' Vaszilij buta, zavarodott tekintettel nézett utána. Azt, mondom, hagyd' abba. • ' ' Nini! megrövidedett a gyerek, mintha a lábai a homokba •" — Még te . . . te fogod az apádat . . . az a p á d a t . . . mélyedtek' volna . . . most egész kötésig veszett bele a . A hely nagyon szük volt. Minduntalan belebotlottak homokba . . . most meg vállig . . . most meg már a feje a sós zsákokba s a fölfordított hordóba. sem látszik- ki. Volt, nincs. Pár perez múlva azonban', de Jakab az ökleivel hárítván el 'az apja. ütéseit, hal- kissé távolabb attól a helytől, ahol eltűnt, megint félványan, izzadtan, összeszoritottt fogakkal, villogó farkas- bukkant. Előbb, a feje . . . aztán a vállai . . . Aztán az szemekkel "hátrált az apja .elől. Vaszilij mind közelebb egész alakja : . . De kisebb, lett . . . visszafordul,, ide néz ment hózzá, őrülten hadonászva, mint egy fújó vadkan. s valamit kiabál. — Hagyd abba . . . azt mondom, elég legyen már . . . . — Verjen meg az isten, verjen meg, verjen meg — mondá Jakab fenyegető nyugalommal s kiugrott az ajtón, válaszolt Vaszilij a fia kiáltásaira. Az valamit intett a Az apja ordítva rohant utána, de ütései csak a fíá- kezével s újra nekiindult . . . Újra eltűnt a buezkák nak ökleit.találták-mögött. — Látod, hogy beadott neked az a história — ingerié ' • Vaszilij addig nézett abba az irányba, mig féloldala, őt Jakab, ki ügyesebbnek érezte magát s éppen azért nem amint a csónakhoz támaszkodott, fájni nem kezdett. Összeis félt tőle. törve, leverve tápászkodott föl s fájó csontjaival eltámoly— Megállj csak . . . . gótt a kunyhó felé. A homokban egy mélyedésnél meg. De Jakab félreugrott s a tengerhez futott. állt. Eszébe jutott, hogy itt vágódott el s ha . ez nem Az apja meggörbült háttal, előrenyújtott karokkal történik, talán, utóiéri a' fiát. A' kunyhóban minden föl utána, de valamiben 'megbotlott s hasra vágódott a homok- volt forgatva. Először is a pálinkás üveget kereste s ban. Gyorsan föltérdelt s azután két kezével a homokra . mikor meglelte a zsákok közt, fölémelte. A dugó. ugy támaszkodva leült. Teljesen kimerült ebben a dulakodás- beszorult a nyakába,, hogy egy csepp pálinkának sem volt

587 hijja. Lassanként kivájta a dugót s az üveg nyakát a szájába fogta, hogy egy kis erősítőt vegyen magához. Az üveg azonban a fogaihoz verődött s - a pálinka kifolyt, végig a szakállán és a mellén. A feje kótyagos volt, a szive nehéz, a hátában pedig tompa fájdalmat érzett. — ' Az igaz, hogy' megöregedtem — möndá s lete-' lepedett. á homokra, á kunyhó elébe. A nagy, lomhán sóhajtó tenger, mely előtte elterült,, csupa erő, csupa szépség volt. A hullámok csacsogtak, kergetődztek, tánczoltak. Vaszilij sokáig bámult a vizbe s eszébe jutottak fiának kapzsi szavai. — Persze, ha mindez föld volna, még pedig fekete televény föld s föl lehetne szántani! A szomorúság szorongó érzete fogta el a parasztot. ; Megvakarta a mellét, körülnézett s nagyot' sóhajtott. Feje lekonyult, háta meggörbült, mintha láthatatlan suly nehezedett volna rá. A torkát1 fojtogatta valami. Elfogta a köhögés, mire keresztet vetett s az . égre nézett. Egy komor gondolat fogta el agyát. . . . Azért veri őt meg az Isten a fia gonoszságával, mert- egy kicsapongó asszonyszemély miatt- elhagyta a feleségét, akivel tizenöt esztendőt töltött el becsületes munkában. , , . Ilyen az Ur. • A fia meggyalázta, összemarczangolta a szivét — azért, amiért az apja ellen föltámadt, kevés büntetés az .agyonütés — miért? egy asszonyért, ki ledér, czéda életet él . . . nagy bűn volt,- hogy öreg ember létére ügy elfeledkezett magáról, a feleségéről és a fiáról . . . Az Ur az ő szent haragjában, nem felejtette ezt el s a fia áítal megérdemelt büntetéssel sújtja az ő szivét.' Ilyen az Ur. . / Vaszilij meggörbülve hányta magára a keresztet s a pilláival nagyokat pislogott, hogy előszivárgó könyeit visszafojtsa. • A nap belebukott a tengerbe s az ég halovány pírja lassanként szürkére vált..Nyugat felől meleg fuvalom ' legyezte az öreg halász könytől nedves arczát. Bűnbánó gondolataiba elmerülve addig maradt ött, mig el nem nyomta az álom. ' Ez szürkületkor történt.

. Az apja futólag nézett rá, azután elfordult. Malva figyelemre sem méltatta. Szereska mély hangon mondá: — A mi kedves Jaska fiunk megérkezett idegen országokból. Húzzátok le a bőrét, jó lesz dobnak. Malva elfojtottan nevetett. — Nagyon meleg van — mondá Jakab, s az aszszony mellé ült. Vaszilij megint komoran nézett 'rá. — Ma reggel óta várok rád, .Jakab. Azt mondta tegnap a fölügyelő, hogy ma megjösz. Hangja' tompább volt, mint máskor, s az arcza is nagyon megváltozott. — Élelmi szerekért küldtek ki — móndá s Szeres- • kától,egy czigarettát kért. — -,Ilyen tökfilkó számára nincs dohányom.— válaszolt az. — -Hazamegyek Jakab — monda Vaszilij fontosán,s ujjaival a homokban kaparászott. • — Miért ? kérdezte a fia ártatlan arczczal. . — Hát csak ... . s te itt maradsz? — Itt. Mit csinálnánk otthon ketten? . , — Nem szóltam semmit . . . ahogy akarod . . . hiszen nem vagy gyerek. )— De azt gondold meg, hogy . . . nem tartom ki sokáig. Élni talán megélek, de hogy mint fogok dolgozni, azt igazán nem tudóm . . . Higyjétek 'el, nagyon elszoktam a földtől... Gondold hogy az anyád is .ott van. Látszott, hogy nagyon nehezére esik . a beszéd: mintha a fogához ragadtak volna, a szavak. .Reszkető kézzel simogatta végig szakállát. • Malva hidegen nézett rá. Szereska az egyik szemét lecsukta, a másikat pedig nagyra meresztette s- ugy bámult a Jakab arczábá. Jakab alig tudott hova lénni örömében, de világért el nem árülta volna, hanem a lábait méregette. • — Hát aztán el ne feledkezzél az anyádról-.-. . té vagy az egyetlen- fia — mondá Vaszilij. — Jó, jó, tudom — mondá Jakab elfordulva.— Nagyon jó, ha tudod — mondá az apja s gyanakodva nézett rá. — Csak annyit mondok, hogy meg' ne feledkezzél róla. • . — Nem, nem. . (Vége következik.) •

*•

• Jakab az apjával való jelenet után egy napon vizahalászatra ment többedmagával, a teleptől harmincz versztnyire. Öt' nap múlva egyedül tért haza. Élelmiszerekért küldték. Délben érkezett meg. A hőség elviselhetetlen volt, Jakab káromkodott is, hogy miért nem húzott, csizmát. .Sietett, hogy valamit egyék, mert Malvát szerette volna látni. A tengeren töltött hosszú napok alatt sokszor gondolt rá. Szerette volna tudni, hogy • Malva látta-e' az apját, s az mit beszélt ; neki. Talán megverte. Nem is ártana, legalább meghúzná magát. A fölvigyázó irodájából gyereksirást hallott, a hordórakások mögött pedig valaki halkan dúdolt. Arrafelé tartott, mert mintha Malva hangját hallotta volna. Mikor a- hordókhoz ért s a rakás mögé pillantott, visszahökkent. Az árnyékban, kezeit a feje alatt összetéve, a hátán hevert a vöröshaju Szereska. Jobbról tőle- Jakab apja ült, balfelől pedig —• Malva. Mit keres itt az apja, gondolkozott Jakab. Talán otthagyta a haláSztelepen való nyugodalmas foglalkozását, csak azért, hogy Malva közelében legyén s ne kelljen elhagynia ? A vén gazember 1 Ha az anyja mind ezt tudná! —; U g y ! — mondá Szereska. — Hát agyét Menj, s turd a földet. ' ' Jakab összerezzent, s szemei pislogtak a nagy örömtől. — Megyek — mondá Vaszilij. Jakab erre. bátran közelebb ment hozzájuk s köszönt .nekik. '.., . . . . - , .

Berzsenyiék b a j b a n . (Berzsenyi báró. ebédlőj ében, villás reggeli után. A báró egyedül. Karosszékében ül s ölében a berlini »Sport«-tal, orrán szemüvegével, ébren- ' létet szimulál. A sz.őnyegajtó megnyilik s kalapban, kabátban, keztyüben megjelenik Elza bárókisasszony.)

(szelesen-és a haragtól pirosan): Csináljatok á leányotokkal valamit, mert ezt én nem tűröm tovább! B E R Z S E N Y I (fölébred): Mi az? Mi baj? Mi történt? E L Z A : A Z -történt, hogy a leányotok .beleszeretett Szirmaiba és titokban találkozik vele! B E R Z S E N Y I : Kicsoda ? Blanka ? ELZA

ELZA : N o

nem

is

én!

: • Nem értem.. Beszélj magyarul. " (Leveszi szemüvegét, megtörüli és -újra fölteszi).: Mit mondtál ? • BERZSENYI

E L Z A : - Azt mondtam, hogy a leányotok beleszeretet Szirmaiba és titokban találkozik • vele. Szép história, mi.? BERZSENYI (végképpen magához tér): Mit kiabálsz.? Azt hiszed, hogy siket ' vagyok ? Vagy azt akarod, hogy szegény mamád is meghallja ? Nem elég neked, hogy csak engem üssön meg a guta ?

2*

588, E L Z A : A mama nincs itthon' és őt hagyjuk ki ebből a csúnya históriából, mert egyszerűen belehalna. Nem szabad megtudnia és hogy meg ne tudja, cselekedni kell. BERZSENYI:

Remélem, ok nélkül csinálsz nekem jele-

netet, és . . . E L Z A : Ne remélj semmit, mert ha nem volnék bizonyos a dologban, nem pukkadoznám. Ez az úgynevezett »lasciate ogni speranza.« B E R Z S E N Y I : Ne mondj nekem viczczeket a »Fliegende Blátter«-ből, hanem magyarázd ki magad. E L Z A : Mit mondjak még egyebet ? Mindent elmondtam. Még csak azt tehetem hozzá, hogy sajnos, a dolgot már többen észrevették. B E R Z S E N Y I : Eh, hogy észrevették az még nem bizonyíték. Én már sok dolgot észrevettem életemben, amiből egy szó se volt igaz. Hogy az én leányom, akit gondosan neveltettem, titokban találkozzék valakivel, miután én vegytanra, nyelvekre, mindenre, sőt mitológiára is taníttattam őt, eh, fiam, egy tapasztalt embernek ne beszélj ilyen Rittergeschichtéket. É s különben mi oka volna neki egy öreg szeszgyárosba szeretni bele ? ELZA:

Nem a szeszgyárosról

van szó, hanem

a

színészről. B E R Z S E N Y I : No persze, majd egy jól nevelt fiatal leány, angol és franczia nyelvvel, vizfestészéttel s több más tehetséggel,' bele fog menni egy ilyen mókás ügybe, nem tudom milyen szinészszel, egy török sorsjegy nélkül! Ki hitette el veled ezt az ostobaságot ?

: Először is a tulajdon két szemem. Már a tavaszszal észrevettem, hogy kutya van a kertben. Ahányszor sétára mentünk, mindig találkoztunk a Szirmaival.. A színész egy félivet irt le kalapjával a levegőben s a leányod elpirult. Ha láttad volna, micsoda szemjátékot eszközöltek! A művész szinte ráomlott a tekintetével s a leányod reagált, becsületemre mondom, reagált neki! B E R Z S E N Y I : Látod, miféléket beszélsz össze-vissza! Ha egy bárónő jóakarattal elfogadja egy törekvő színésznek a köszöntését, annak még semmi jelentősége; vannak nők, akik ugy forgatják a szemöket, mint egy haldokló, s még ez se jelent semmit. És ha egy ifjú baronesznek örömet okoz, ha egy kövér színész elolvad a csodálkozástól, ebben nem találok semmi különöst. Az isten azért adott szemet, hogy nézzünk vele; nézni szabad még egy baronesznek is. E L Z A : Jó, de tudok egyebet is, ami már nem illő egy baroneszhez. Ez is a tavaszszal történt. Egy szép napon megindulunk sétálni Chincholle kisasszonynyal és öt lovaggal. Egyszerre a leányod azt mondja, hogy neki vásárolnia kell valamit, csak menjünk előre. Bemegy a boltba; mi nem megyünk előre, hanem várjuk. Senki se veszi észre, csak én, hogy a mellék-utczára nyiló ajtón mindjárt kijön a boltból s egyszerűen megszalad a mezőnytől. Fedeznem kellett az állapotpt; tovább vonszolom a népet s lassú iramban vezetek a nagy Kristófig. A kanyarodónál megpillantom a színészt egy kirakat előtt. Persze rögtön pullolok s tudod-e mit látok? Blanka kijön a boltból, nem néz rá senkire, hanem beül egy ELZA

kocsiba és elhajtat. A másik perczben a színész a kocsiállomáshoz megy s utána hajtat Blanka kocsijának. BERZSENYI: Eh, a színész kövér, hát elfáradt. Ez természetes. E L Z A : De az nem természetes, hogy Blanka csak egy félóra múlva érkezett haza s mikor szemrehányásokat tettem neki, a lovagokra hivatkozva, azt felelte, hogy foglalkozzam a huszárság ügyeivel, ahhoz értek, de ne avatkozzam az ő dolgaiba. Ami pedig a lovagok véleményét illeti, azzal nem törődik. : Hm. Ezt csakugyan a színházban tanulta, midőn népszínművét kétszer is oly nagy sikerrel adattam elő. De nem hihetem a művészről, hogy ő, komoly és szép igyekezetü ember létére, ilyenekbe ártsa magát. Tudhatja, hogy ha megkérni merészelné a leányomat, csak kompromittálni fogja magát. BERZSENYI

: Hogy a Szirmai mit gondol, nem tudom. Az ő helyében én mindenesetre ütném a vasat. B E R Z S E N Y I : Te fantáziálsz és ő irodalmat űz. Ez mind nem készpénz. E L Z A : Hát mondok olyat is, ami már készpénz. Mióta hazajöttünk, a leányod egyedül jár a fogorvoshoz. És ugyanahhoz a fogorvoshoz jár a Szirmai is. B E R Z S E N Y I (dühbe gurulva): Egyedül jár a fogorvoshoz ? Hát a franczia nő ? A franczia nő, akit fizetek ? A franczia nő, akinek kifizettem az útiköltségét, Genftől Budapestig második osztályon ? A franczia nő, akit leültetek az asztalomhoz? Hát mit csinál a franczia nő? E L Z A : A franczia nőt lerázza a nyakáról. Tőle magától tudom. B E R Z S E N Y I : Akkor a franczia nőt el fogom csapni. E L Z A : De most nem a franczia nőről van szó, hanem Blankáról. B E R Z S E N Y I : De igenis, a franczia nőről van szó és a fogorvosról. A fogorvosra én nem adok semmit. A mamád is járt a fogorvoshoz, azért soha se jutott eszembe rosszat gondolni, de nem is lehet megtiltani a fogorvosoknak, hogy férfiak is járjanak hozzájok. Hanem a franczia nőt el fogom csapni. E L Z A : Ez ugyan szép megoldás! B E R Z S E N Y I : Bizd rám. A versenybíró se itél olyan csalhatatlanul, mint én. Látod, a te dolgodat is ügyesen intéztem el. A többiek kétségbe voltak esve, én pedig azt kérdeztem, hol van az a fiatal ember ? É s csakugyan szerencsésen végződött a dolog. Ti eljegyeztétek egymást és miután beláttad, hogy a Miklós nem az az ember, aki téged huzamosabban boldogíthatna, egész jól szétment a parti. E L Z A : A leányod tekintettel lehetne erre a malheur-re is, ha már nincs tekintettel rátok, agg szülőire. Végre is az én jó hírnevemnek tartozik vele, hogy ne duplázzon rá az én meggondolatlanságomra. Szóval, adjátok férjhez Opheliát, de gyorsan, mert ha sokáig himeztek-hámoztok, ugy elszeleskedi a jó hirünket, hogy soha se fogok férjhez menni. B E R Z S E N Y I : Attól te ne félj. Te feltartva fogsz férjhez menni és ha ugy gondoljátok, nem bánom, a Blanka férjhezmenetelét is lebonyolíthatjuk. Azt hiszem, ilyen ELZA

1 589 körülmények

között

a

legillőbb

lesz, h a

Szirmai

szesz-

INNEN-ONNAN.

gyároshoz adom. ELZA:

a parti aligha f o g tetszeni neki, de azért

EZ

g y e r m e k , h o g y sirjon és engedelmeskedjék. Mondom,

BERZSENYI:

csak

•

akkor, h a

mindnyájan

a k a r j á t o k . A franczia nőt a z o n b a n mindenesetre el f o g o m csapni. Válts neki a C o o k n á l e g y h a r m a d i k osztályú jegyet Genfbe; nem sen

akarom

látni többet. E g y nő, akiben telje-

m e g b i z t a m , k a r á c s o n y k o r fülbevalókat

is

vásároltam

neki és most ilyen r u t u l visszaél b i z a l m a m m a l ! : De p a p a ,

ELZA

Chincholle

kisasszony n e m h i b á s !

E g y e d ü l B l a n k a a hibás . . . : Ne folytasd, a g y e r m e k e m r ő l n e m h a g y o k

BERZSENYI

rosszat m o n d a n i ! M é g h a hibás volna is, pedig lehet, h o g y n e m az. : Kérdezd m e g tőle m a g á t ó l ! Ó , ő n e m t a g a d j a

ELZA

a

d o l g o t . Azt

m o n d j a , e g y ' monológot irt a n é v n a p o d r a

s leczkéket vett a színésztől, h o g y ezt a n e m t u d o m

mit

művészettel a d h a s s a elő. : No látod !

BERZSENYI

: Milyen k ö n n y e n h i v ő k v a g y t o k ti f é r f i a k !

ELZA

: Csak

BERZSENYI

: É n nem

ELZA

nem

teszed fel a testvéredről . . . ?

teszek fel semmit . . . M é g csak a z

kellene, h o g y föltegyek v a l a m i t ! De h a rosszul

neveltétek

a gyermeketeket, legalább téritsétek észre. T ő l e m tetszése szerint

bolondulhat

hatom, hogy dologban

a

a

művészetekért,

pletykákra látszat

ne

de

adjon

fontosabb, mint

azt

megkíván-

alkalmat.

Ebben

a

a valóság, de ti ezt

n e m a k a r j á t o k megérteni. BERZSENYI

: Jól

van

hát, h a

minden

áron

akarod,

el f o g o m csapni a francziát. : U g y a n h a g y j békét a b o l d o g t a l a n n a k ! T e h e t

ELZA

is az róla, h o g y m i n d u n t a l a n BERZSENYI: ELZA:

elbrennelik!

A k k o r hát n e m t u d o m , mit akarsz.

Hja, h a te is igy gondolkozol, a k k o r semmit

se a k a r o k ! M o s o m a kezeimet. BERZSENYI:

Inkább

a d j tanácsot

szólsz a s z e s z g y á r o s h o z ? ELZA:

mindegy. a

A

akiknek

s mondd

el,

mit

\

szeszgyároshoz

De éppen

leányokat,

ideje, h o g y semmi

v a g y ' az

ördöghöz,

férjhez menjen.

önállóságuk

az

Azokat

nincsen,

vagy

n a g y o n is sok a z önállóságuk, férjhez kell adni. BERZSENYI

„** A nemes szarvas. Igen, a nemes szarvas, ahogy őt egy estilap elborongva nevezi, nem viaskodik tovább a falkával : bemenekült az inkompatibilitás sürü erdejébe. Ugrón Gábor nem vállal több mandátumot, a »nemes szarvas« czim és jelleget átadta Bartha Miklósnak, hadd legyen még vastagabb a bőre. Ugrón pedig megy haza zabot szállítani, dongát készíteni s pokróczokat befejezni;. úgyis rég várnak már rájuk. Egyike volt a legérdekesebb szarvasoknak s emlékezete álljon tisztán előttünk. Ne feledjük el, hogy zabot liferált, ne feledjük, hogy a bécsi ultramontán sajtóval levelezett s ne feledjük, hogy franczia pénzt keresett; szarvasok oly ritkán cselekszenek ilyet, hogy minden természetrajzba kövér betűkkel kell beleírni. Végezetül pedig biggyeszszük ide, miért nem vállal mandátumot ? Mert a kormánynyal kötelezettségei, szerződései vannak s ezeket nem akarja a dicstelen mandátummal fölcserélni. A világ legbölcsebb szarvasa ez, feleim, emeljünk előtte kalapot s fujjuk meg a gyászharsonát, nem egyhamar lesz oly nemes vadunk, amely egy személyben vadkereskedő is, s oly ügyesen tudja kimérni a saját húsát. Most pedig elbuvik hazafiúi bánatában a rengetegbe és fogadom, senkise fog rátalálni. Mert senkise fogja keresni.

: Mondd,

honnan

vetted

te

ezt

a

sok

*

kitanulja

az

AZ

élet, p a p a , a z é l e t ! . . . E g y

ember

az

vőlegényen

e g é s z k o m é d i á t . . . Igaz,

még

*

/ •6 Üzlet. Coburg herczeg, aki nagy csendben, de kétségkívül buzgó lelkiismeretességgel a brazíliai trónpretendensi állást tölti. be, ajánlatot tett hűséges alattvalóirlak, akiknek Isten kegyelméből császárjuk is lehetne, ha lehetne, hogy huszonöt millió koronáért hajlandó lemondani arról az egy koronáról, amit igy se akarnak neki odaadni. Az idea, bár szokatlan, nem rossz. Főként nem rossz a herczeg szempontjából, mert huszonöt millió koronát kapni valamiért, amink nincs, még akkor' is kitűnő üzlet, ha ez a valami, amink nincs Brazília császári koronája is. A brazíliaiak azonban alkalmasint egy kicsit meg gondolni a dolgot. Hogy ők nem szeretik azt, ha c i fogják van császárjuk, azt már bebizonyították akkor, amikor még volt nekik és se költséget, se fáradságot nem kíméltek, hogy ne legyen. A herczeg azonban, sajnos, még nem volt abban a helyzetben, amelyben bebizonyíthatta volna, hogy Braziliának megér huszonöt millió koronát, ha lemond a trónusáról. Zsákban pedig még Braziliában se vesznek — lemondó levelet. Először egy kis próbát kellene tenni: de ezt megint nem akarják megengedni a furfangos brazíliaiak. Talán félnek tőle, hogy a- herczeg túlságos olcsóra szabta az. árt és akkor visszavonja az ajánlatát.

bölcseséget ? ELZA:

*

*

*

*

i

Czim- és lakásjegyzék. Az a kérdés: hogy mi érdekli a publikumot, az újságoknak régi kemény diója. .Sok fejet törn a i v ! . . T ú l s á g o s a n e l s z ö r n y ü k ö d n é k a dolgon s elég, h a tek érte) bizonynyal több fejet, mint diót. Az egyik hirlap n e k ü n k f á j a f e j ü n k : semmi s z ü k s é g rá, h o g y őt mindenbe ' remontoir-órákkal csábítja olvasóit, a másik közgazdasági humoreszkekkel, a harmadik újonnan felfedezett geniekkel, a nebeavassuk! . . . gyedik lőcsei kalendáriumokkal, sőt olyan is akadt, amelyik a Ygr'ec. czuczlikról értekezve remélt uj prenumeránsokat. De ez a háború ; ki szavánál, ki szarvánál fogja az előfizetőket. Mindenesetre különös azonban, mily kéjjel veti rá magát minden újság az Mindenki gyűlöli a z erőset, de a g y ű l ö l e t b e n r a g a s z k o d á s v a n . úgynevezett színházi csemegékre. Hogy mit eszik esténkint Újházi s mint gázolta el majdnem a villamos Fedák .Sárit, * még hagyján, ezekben van eredetiség, épp ugy, mint abban, A z időt n e m a z évek s z á m í t j á k , h a n e m amit s z e n v e d ü n k hogy kapott náthát . Tuboly Klementin kisasszony. De sem alattuk. humor, sem eredetiség nincs abban: összeírni, hol lakik és hol Jókai. nyaral Léczei Aranka kisasszony és hogy mulatott . a Balaton valamit! . . . El

ne szóld m a g a d a m á m a előtt! Ő o l y a n

590, mellett Árnyai Bianka őnagysága: Nem ismeretesek ezek' a kitartásnál is többet ér, ha a leendő nagy ember egy kis rejtélyes balatoni fürdőhelyek, sőt nem ismerősek Árnyai' és. paralysis.t szerez magának. Emigy okoskodván — mert preLéczei kisasszonyok sem. Hogy hol nyaraltak s hogy hol laknak, . misszáinak nem. lehet' . más következménye — dr. Grotjahn bizonynyal csak kevés* embert, mondjuk gavallért vagy tőkeleteszi a tollat s a lángész további kezelését az orvosi tudopénzest érdekel. De ez' esetben adresszük közzététele' jobban mányra. bifta. Csak egy kicsit támogassuk a cretineket, a delirium tremens áldozatait, a sonnambulistákat és őrülteket illenék a Gil Blas- hirdetési rovatába. s uj -világtörténelmet .csinálhatunk. Aki pedig azt hiszi, hogy a. legnagyobb bolond dr. Grotjahn, alaposan csalódik. Az ő következtetéseiből kiindulva .ez a derék gentleman nagyon normális, kiváló idegzetű és ép eszű .ember, ment minden epilepsistől, hülyeségtől és egyéb kvalifikáló nyavalyáktól. .„*„ Genialis terv. Genialis választási találmányt közöl egy napilapunk. Egy ösmert pénzügyi kapaczitás azzal a tervvel foglalkozik, hogy a jelöltekét kölcsönösen, biztositja és pedig ugy, hogy minden leendő képviselő 1000 forintot fizessen be a pénztárba. Ha ötszázan összeállanak, a tőke 500.000 forint lesz s ha közülök kétszázötvenet megválasztanak, a fél millión , 5 A t e h é n k e . Itáliának fiatal királya elég gyorsan halad. a künn'rekedtek osztoznak. Ám —• mondja a kapaczitás —i Alig mult egy esztendeje, hogy uralkodik és már elérkezett a ez a kedvezőtlen eset. Valószínű, hogy akik ennyire óvatos és tehénig. A tehénig, amit őriznie kellett és amit az uralkodókelőrelátó emberek, azok. közül nem csupán 250, hanem 3 0 0 — 4 0 0 , ról szóló apróságokból már régóta' jól ismer a közönség. Igaz,' sőt talán 450 is bejut a Házba s igy az- 500.000 forinton hogy a tehén nem mindig tehén, néha malacz, máskor ló, sőt ötven ember osztozkodik, ami mindenesetre szép kárpótlás volt már csecsemő is, de a forma mellékes: a lényeg, az adoma egy-egy füstté vált mandátumért. A terv tehát gyönyörű, csak mindig ugyanaz maradt. Európa. idősebb uralkodói között talán azt az egyet nem értjük, a nevezett kapaczitás mért nem áll csak az egyetlen szultán az, >aki még nem volt hőse ennek a be maga is jelöltnek? Talán'fél,, hogy megválasztják, avagy hosszuéletü »kedves történetkének«: de a szultán apróságai talán'a befizetett ezer forint viszatéritése .dolgában nem egészen- más természetűek. Hanem a fiatal fejedelmeket megelőzte Viktor biztos ? Mert. ilyenkor őszszel, választások- idején . nemcsak a Emánuel. Se a műszka czárról nem olvastuk még, -hogy valabohó képviselők, hanem a bohó vállalatok is gyorsan megbuknak. melyik paraszt alattvalója rábizta volna a borjú őrzését, se Vilmos császárról. Az Imperátor heroikus egyéniségéhez különben nem is simul a történetke az ő hagyományos rekvizitumaival. Kétségtelen, hogy vele is meg fog esni, csakhogy ebben a történetkében a paraszt állatszeliditő lesz, aki az oroszlánját • 6 ' Pestisesdi. Mióta a sárga és bánatos görög, szegény fogja rábízni a fel nem ismert császárra, hogy legyen szives S^tólidesz P. György nem pestisben halt meg Budapesten és két azt öt perczig helyette .szelídíteni. A császár pedig mosolyogni napig sikeresen borzongásban tartotta a székesfővárost, a gyaés .szelídíteni fog, mig végül -leleplezvén önmagát, csinos kis nús megbetegedések divatba jöttek szép .Magyarországon. beszéddel . fogja megnyugtatni a megrémült állatszeliditőt és a A vidék, az önérzetes vidék, nem ' akar elmaradni a főváros megrémült oroszlánt. Itáliában azonban a tehénke is megtette mögött és szapora telegrammok jelentik; hogy ha- nem is lehet a magáét, ami' azonban még nem jelenti, hogy a tehénke már mindenütt képviselőház és tudós Akadémia, egy-egy pestismehet. A tehénkére szükség van, hogy a riporterek kedves gyanus haláleset akad a százezren aluli lakosságú városokban is, , kis történetkéket fejjenek belőle a hálás olvasók számára. Mert Soha annyi idegen nem halt még meg hirtelen a vasúti pály.aa kedves kis történetékből lesz-a nagy népszerűség. A tehénke • udvarokban, mint, mostanában és csak. a viczinális vasutak . tehát -jó kis • tehénke. mentén fekvő mezővárosok között akad még olyan, ahonnan • pestisgyanus idegent nem jelentettek a fővárosi lápoknak. Egészséges idegen, fájdalom, gyéren özönlik Magyarországba,, de a pestisgyanus- idegenek ' forgalma igazán nagy lendületet. . vett. Ez a kaczérkodás a dögvészszel nem okos dolog.' Kár a pestisbaczillusókat a falra festeni és. kár keresni a pestist, ahelyett, hogy örülnénk, hogy ő nem keres fel bennünket.. Szerencsére .valamennyi gyanús halottról kiderül, hogy nem, Gyenes. • volt közük a. pestishez, és csak ugy privát uton 'haltak meg; de valamennyinek, az, esete bizonyítja, hogy minden pestisnél'

SZÍNHÁZ.

ragadósabb

az

ijedtség

és a

hipochondriának

az

a ' fajtája,

amely nem nyugszik, mig valamennyi szörnyű betegséget leg-' •alább a közelében nem tud. A pestissel nem kell játszani" akkor se, mikor itt van, akkor se, mikor nincs itt.

„"„ Dr. Grotjahn. Dr. Grotjahn — van-e, aki e nevet' ismeri? — a Zukun/tban terjedelmes dolgozatot közöl, amelyben rövidesen kimutatja, 'hogy a történelem összes nagy em-berei epileptikusok, hülyék, bolondok és dühöngök voltak. Ebből' magyarázza ki I. Napoléon és Julius Caesar ritka hadvezéri' talentumát, Szent Pál • vallásos, vizióit és leveleit, Nagy Sándor kormányzói művészetét s a többit. Szóval, tartja dr. Grotjahn,' tehetség, akarat és bátorság alapjában véve' mind betegség, sőt' az a vallás is, a haza is, az irói művészet is. Boldog az,'1 akinek egy lfis epil'epsiája, avagy legalább vitustáncza van," mert szerencséjének ez a titka s szorgalomnál, hajlamnál,

Nem esik csorba Gárdonyi Géza dicsőségén, ha A bor; sikeréből másoknak is mérünk, nemcsak neki. E mások alatt itt a színészeket értjük, akik ezt a- hamvas, bájos és üdé darabot diadalra vitték. És valóban, a Nemzeti Színház, mikor A' bort szinrehozta, nemcsak egy gazdag tehetségű poétát szerzett meg a szinműirásnak, hanem egy csomó színészünknek is alkalmat adott, hogy tehetségük legjavát kinyilatkoztássák. A színjátszás története elég esetről tud, hogy színészek, akiknek talentuma fölött már napirendre tért a színházi közvélemény, egy szereppel hirtelen meglepik a közön. séget és a hátsó sorokból egyszerre az elsők közé kerülnek. A boldogulás javarészben mindig a véletlentől függ, értve a véletlen alatt aZ egyéntől független okok munkálását; de ez a törvény talán sehol serri olyan nyilvánvaló érvényességű, mint a színészi sikerek mechanikájában.

591, vergődés, az imbolygó árnyjáték mögött a mély érzésű, a szép szavakhoz, s szép gondolatokhoz vonzódó fiatal embert s azt a fajta becsülni való intellektust, mely' töprengeni próbál a világon, mert éppen nem találja természetesnek, hogy a világ olyan, amilyen. A becsület, a hűség, a szérelem, a becsvágy, a féltékenység, a boszuállás, a ravaszság', s az ártatlanság: mind feltűnő és átgondolni. való jelenségek a költő'számára — csak ' a z ,a baj, hogy inkább- másodkézből ütöttek szeget a fejébe, s az élet aranyát vagy rezét kizáróan csak a Shakespeare' verésében fogadja el készpénzül. Ez baj, mert ugyanott, Ezt az örömöt raktározhatja emlékei közé Gyenes ahol az intellektusát bizonyítja, egyúttal ellene is tanús' . és ezt a nyereséget könyvelhetjük el mi A bor sikerének kodik a tehetségének". lapján. Bizonyos, hogy ennek az önérzetes, nyakas és • .Őszinte vagyok — lehet hogy tévedek, de azt hizárkózott művésznek nem Gárdonyi' Géza darabjában volt szem, hogy most, a mi napjainkbari felbukkanó, .feltörekvő, az első nagy sikere — a színpadi intrikus régóta csere- vagy bármely elmaradt és világtól elzárt körülmények közt ösztönszerűen tapogatódzó tehetség — főképp, há, szava lett az ő nevének — de a legnagyobb, diadalt ez mint ami Zivuskának egyelőre egyetlen jogczime arra, hozta meg neki. Sőt ugy tetszik, mintha csak most'jutott hogy komolyan foglalkozzanak vele: ha e tehetség intelvolna először igazában szóhoz, vagy legalább: most ríyilt lektusban gyökeredzik, még önképzőköri dadogásában sem a legigazibb alkalom, hogy egyéni kvalitásait törlés, kihagyás Shakespearet engedi magára hatni-. Lehet, hogy öt-hat év ésöfnódositás nélkül vigye át a színpadi ábrázolásba. Ami' múlva, ha majd aPárisból kiindult — külömben émelyitő — Rostandság egészen elöntötte a világot, hogy unokáinkriak eddigi szerepkörére utasította: fölényessége, eszes férfias- 'legyen mit mulatni nagyapáiknak egy ily ostoba divatján: sága és a daczossággal álarczozott temperamentuma, hogy akkor majd a romantika csakugyan lehat az önmintha valójában arra praédesztinálta volna, hogy olyan képzőkörökig, sőt az akadémiai pályázatokig is! De a mi szerepeket játszszón, mint A- bor Baracs Imréje, a gőgös, mai önképzőköreink' éppen most tartanak Dumas filsnél fojtott indulatu, nehezen olvadó, de emberséges komoly- és Ibsennél/rajtuk és tul a különösen keresgélő ifjú intelligencziákat a belga, a franczia s a nietzsch'eánus szimboságu paraszt,- akinek érzése a mélységben buzog, de ha lizmus vonja mágneses erővel, s a tanároktól a színigazmegtalálja az útját, mint a sziklából fakadó forrás, heves gatókig mindenki tanuskodhatik mellette, hogy ahol az iramlással tör a fölszinre. Eddig a tradiczió nyűgözte és úgynevezett 1titkos drámákban tehetség vagy intellektus csillan föl: mind afféle maeterlinkes, á la Ferenczy Ferencz, a mellékösvényeken járt; de Baracs Imrével reátalált tehetGömöry Olivér vagy ifjabb Hegedűs Sándor, szimbolikus, ségének valódi csapására és a nézőknek ujat, a művészet rapszodikus, szimfonikus vagy aforisztikus dolgokban "reveelőtt igazat mutatott be. • lálódik. S ez természetes, mert az intellektus fiatalsága A Nemzeti Színház A borral kezdte uj évadját és s éretlensége abban áll, hogy mesterek szavára esküszik, akik vasárnap este ott voltunk a színházban,' újból meg mestert pedig, tapasztalatlanságánál fogva, a divat szállít neki, .melyet, naiv intolerancziájában, egyedül üdvözítő újból örültünk ez ábrázolás életelevenségének, és inkarhá- örök igazságnak tekint. A mi mai divatunk pedig annyira cziós igazságának. Ma este ismét egy régifajta szerepé- ellenkezik azzal, ami Shakespeareben is divat volt, korbeli ben lép a közönség eié. Hogy milyen lesz,' az döntő lehet hajlandóság és külső forma; Shakespeare éppen ma az uj darab sorsára; de'neki kevés fontosságú. Gárdonyi annyira csakis azzal hat ránk, ami benne egészen egyéni Géza darábjával végképp bebiztosította-magát a maga- és örök emberi: hogy főképp a kezdődő, forrongó és tapogatódzó tehetség, mely ösztönszerűen modernségre sabb rangú. emlékezésre. törekszik s azt utánozza, amit újságánál fogva egyedül üdvözitőnek tart, elképzelhetetlen, hogy Shakespearen részegedjék meg, s. annak adalékaival próbálja .kifejezni a maga mondanivalóját. . A becsületbiró. Ezért mondom': én nem sajnálom Zivuskától azt a (Teleki-díjjal koszorúzott szomorújáték. 4 felvonásban. Irta Zivuska megbecsültetést, melyet az ő szinrékerülése jelent. Ennyit Jenő. A Nemzeti Színház péntek esti bemutatója.) megérdemel á kvalitásaiért — de azzal a magam részéről tisztában vagyok, hogy e kvalitások nem Ígérnek Ezt a négy usque nyolcz felvonásos meghatóan naiv semmit, sem a magyar drámairás, sem a magyar irodalom Shakespeare-extraktumot, melyet nem tesz jelentékenyebbé, számára. Mert e kvalitások éppen csak egy művésziek csak veszedelmesen, szinte .igazságtalanul éles világításba •iránt fogékony lélek kvalitásai, akiben a művészi dolgok helyez a Teleki-dij meg a Nemzetibeli előadatás: ezt az visszacsengenek. De nem a költői egyéniségé, mely kifejeönképzőköri kis tragédiát túlságos tragikusan azért nem zésre törekszik, ha még nem is találta meg a maga' forkell venni. Hogy az Akadémia megkoszorúzta, alkalma- máját. Ezt ki kellett .mondani azzal az irodalmi donjuánsint azért tette, mert ez a darab külömb volt, mint a sággal szemben, mely mindennap más dilettánsban, deretöbbi' pályamunka. Hogy Beöthy László előadatja, • jól és sedő főben vagy pelyhedző bajuszban találja meg a leghelyesen teszi, mert még az apagyilkosok darabjait is jobb vagy a végre megérkezett magyar irót, költőt vagy elő kéne adatni, oly kevesen vagyunk drámaírók. Hogy drámaírót, hogy rövid pár napos ölelkezés után u j . szere7 ezek szerint minden önképzőköri darabot elő. kéne adatni, lem kedvéért közömbösen lökje a régit a szürke ismerets mind oly gondos előadásban és gyönyörű kiállítással, lenségbe. Pedig ez kegyetlenség; .az irodalom épp ugy nem mint a Nemzeti a Zivuskáét? Nem, a Zivuskáéban azért ismer in integriim restitucziót, mint a szerelem, s akit több van, mint rendszerint .az önképzőköri darabokbari. egyszer fölfedeztek, holta napjáig megcsaltnak, kijátszottDarabról, drámaiságról, emberekről vagy cselekedetekről nak, elhanyagoltnak és megbecstelenitettnek érzi magát, ugyan szó sem lehet nála, de megtalálni. a gyámoltalan ha első csókja után a többire az ördög se kíváncsi. Hiába lakoznak lelkében a legkitűnőbb tehetségek: legfeljebb az érvényesülhetetlen hivatás kinzó öntudata jut neki, ha nem akad iró, aki reá való szereppel eleven erővé változtatja a potentiális képességeket. Mily boldogság és szerencse azonban azután, ha elkövetkezik a megváltó alkalom. 'Mily öröm a színésznek, ha megtalálja önmagát és mily nyereség a közönségnek, ha. annyi sikertelenség és félsiker után egyszerre a befejezett alakítás harmóniája áll előtte!

(336 A színház a darabot nagy apparátussal üti nyélbe, ami magában véve szép és tiszteletreméltó. Azon a legjobb rendezés sem változtathatott, hogy a sok minden közt ami nincs a darabban, női szerepek sincsenek benne; ami budapesti közönség előtt az igazi Shakespearet is megölné. A szerepek közzül a Szacsvayva. bizott magyar Shylock hat legjobban — nem ugyan a nézőtéren, de a színpadon, hol a Szacsvay erőteljesen és merészen rituális hehezetei annyira ragadósak, hogy csakhamar az egész szinpad vele jiidliz. Feltűnő szépen és meglepően tűnik fel Ivánfi mint milánói herczeg; a fejedelmi dobogón a nézőtér alulról való skurczában elegáns, mint egy Tiepolo-lünett. I—s.

Weiner és Grünbaum Budapest, Váczi-utcza 2. sz. részére küld dijtalanul árjegyzéket. = = = = = részére késziti a legelegánsabb r egyenruhákat. részére sorozási kérvénymintákat dijtalanul küld. = = = = = részére legolcsóbban késziti az egyenruha-felszerelést. = részére minden katonai ügyben dijtalanul ad felvilágosítást, részére ujabban kiadott utbaigazitási könyvet dijtalanul küldi.

Egyéves önkéntesek

Weiner és Grünbaum Budapest, Yáczi-utcza 2. sz.

HETI POSTA. Józsi. Valamelyik Józsitól, aki magára vette a terrasse rémének ódiumát, kapjuk a következő helyreigazítást, amelyet természetesen lovagias kötelességünknek tartjuk közzétenni. Kedves Szerkesztő bácsi! Visszajöttem a mamával és a dadával Pestre és mikor múltkor a Deák-sétatérre mentem, régi játszótársaim ahelyett, hogy üdvözöltek volna, elszaladtak tőlem és csak messziről hallottam, amint felém kiáltották : »megjött a terrasse réme, itt van a terrasse réme*. Nem tudtam megérteni a dolgot, mig csak Gyuri barátom el nem mondta, hogy otthon a mamák felolvasták A Hét bői a tudósítást az én viselt dolgaimról és azt is mondták, hogy vegyenek példát rólam, nehogy A Hétben a Vessző bácsi őket is kiszerkeszsze. Közzé akartam tenni egy czáfolatot a »Budapesti Tudósítóba*, de az most annyira tele van mindenféle haszontalan politikai dolgokkal, hogy czáfolatomnak helyt nem adott. Magához fordulok tehát kedves szerkesztő bácsi, hogy nekem elégtételt adjon, mert mindaz, ami rólam az újságban állott, légből kapott állítás. Nem igaz, hogy én a terrasse réme lettem volna, sőt nagyon jól viseltem magam, sem előbb, sem most disznókodni nem akartam, legfeljebb pancsolni és ezt Vessző bácsi is megcselekedte három éves korában. Az sem igaz, hogy én a mamával vagy a dadával goromba lettem volna, mert az összes nagyhatalmakkal a legjobb viszonyban élek. Hogy pedig a kuglert szeretem, az csak nagyon természetes, mert annak sokkal jobb az ize, mint a Vessző bácsi elviselhetlenül keserű sértéseinek. Mikor elmentünk, mindenki sirva búcsúzott tőlem, bizonyos tehát, hogy nem én voltam a rém, hanem rémmese az, amit Vessző bácsi rólam irt. Utóirat. Most hallom a mamától, hogy a Vessző bácsi (de szeretném a nevét a hátán alkalmazni) nem mert engem saját neve alatt megtámadni s hogy őt tulajdonképp Molnár Ferencz bácsinak hivják. De már most nekem igazán nevetni kell, ez a bácsi prédikál nekem morált, aki nem fogad szót a mamájának és a szigeten nem vágatta le a haját és nem fésülködött és olyan bácsival ült, akinek a haja olyan volt, mint a Struwelpeteré. Persze mikor a Molnár bácsi meg akarta mutatni A Hét olvasóinak, hogy hogy néz ki, levágatta a haját és szépen megfésülködött. Hát akkor miért nem adott módot, hogy én is fésülten kerüljek a lapba, olyan jól és kedvesen, mint mindég vagyok, nem pedig mint napoleoni tulajdonságokkal felruházott szemtelen légy, amely csak azért szeretnék lenni, hogy Molnár bácsit egyszer isten igazában megszekirozhassam. Na de találkozunk még egyszer vagy Philippinél vagy a Margitszigeten. Most pedig, Szerkesztő bácsi, sok puszit küldök magának és maradok a maga engedelmes mindig jó és szótfogadó Józsija.

Kiss József összes költeményei Első olcsó kiadás. Ára bérmentve küldve 3 K. 20 f. Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában. Megjelent!

BUDAPEST.

Kóbor Tamás regénye: 30 ívnyi tartalommal. Á f a

m

írVA,

ijLADUt

4

küL

Uj, nagy,

Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában.

erős

szerkezetű

WINTER-féle

elektromos gép. VIII., Röck Szilárd-u. 18. szám.

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. A Thék-féle egyedülálló magyar zongoragyár f. é. szeptember 1-én nyitotta meg a Klotild-palotában fényesen kiállított látványosságszámba menő versenyképes városi raktárát. Hangszereinek előállítása, valamint versenyképessége a mai kor igényeinek teljesen megfelel ; látni ott aluminium keretű és csodás rövidségü zongorákat, melyek bámulatos tiszta hangjuk és csinos kiállításuk daczára is tetemesen olcsóbbak a külföldi gyártmányoknál. A raktár vezetősége szívesen látja a megtekinteni jövő szak- és zeneértőket. Első Leánykiházasitási Egylet m. sz. (Leány- és fiubiztositó intézet.) 1901. évi augusztus hóban 1095 jutalékrész Írattatott be és nászjutalékok fejében 34.956 korona 99 fillér fizettetett ki. 1901. január hó 1-től—augusztus hó 31-éig beirt összes jutalékrészek száma 8954 és a kifizetett nászjutalékok összege 359.484 K. 71 fillér.

Phetozirkocjrafiaí müinfyctc

g ^ i

k é s z i t i a leqiobb cüsob^IkÍK* minbcnncmünyomtatványhoz

#ubapc$lm$zcüüűrályíulczal3

Melléklet A HÉT 36. számához. 593,

A Hét szakácskönyve. Alma-gelée. Ilivó szómmal hozzátok szállok Ti verses, bóbitás leányok! Virág füzérrel jöjjetek elém, Halljátok meg, mi szép e költemény! Nem a divat íratja rimbe vélem S nem azért költemény, meri rimbe mérem. Költőtársam Fruzina meg Renée, Tudom ha enné, mind irigylené. Igen szerkesztő ur, akárhogy néz is; Bizony mondom, hogy ez poézis! Megsütsz borízű almát ugy ötöt, Azlán szivem, sziládon áttöröd, Belé czukor jő, porczukor, finom, Csak annyi, mennyit épp az alma Aztán, csak egy tojás fehérje, S czilrom-levet csurgatsz beléje. . Ha készen igy ez egyszerű tömeg, Serény kezed akkor keverje meg, Keverjed épp egy órahosszat: Ah, ettől, édes, meg ne foszszad!

nyom,

^

S mi barna kis habarcsból készül, Mélló lesz asztalodra ékül. Parfait-szerü, de könnyű, mint a hab, Ha jobb is,.— sokkal ártalmatlanabb. S ha díszül még hohlippe-el megrakod: Kaczagnak majd reá az angyalok! (Puszta-Újfalu.)

Bárdos

Lilike.

NB. H a Gerbeaud igy t u d n a verselni, ő. volna a világ első czukrásza. Micsoda rim-fondantok és strófa-parfaitk ! Apropos,' hölg y e i m ; nem veszik észre, h o g y a p a l y á z a t egy kicsit kompakt ? T ö b b patisseriet, levest és s a l á t á t kérünk ! .

Kedves Emma, A Hét olvasóinak jó és érdekes reczeptjei közt a legjobbak és legérdekesebbek most utólagos elméletben is meggyőznek arról, amit gyakorlatban már rég kitapasztaltam, hogy a magyar konyha, vagy pontosabban a magyarországi konyhák jó része visszaél a rántással s a vereshagymával, főképp pedig a vereshagymás rántással. Nem hogy élünk ezekkel — hiszen a páratlanul könnyű és ízletes franczia konyha is csupa hagyma, csupa rántás, csupa liszt — de hogy visszaélünk velük, hogy csínján és módjával nem tudjuk alkalmazni: ez teszi a mi különben oly gazdag és tökéletes főztünket egy kicsit barbárrá és nevel ezerszám vendégeket Karlsbadnak. Az én gyakorlatomnak egyébként az az alapja, hogy olyan valakinek kell a konyhája gondját viselnem, ki él-hal az erős zamatokért, de erős fűszerrel élnie tilos. Első sorban tehát a hagymát kellett kiküszöbölnöm' a konyhámból, kivéve természetesen az egyenesen hagymás ételeket, mint amilyenek a pörköltek, paprikás szeletek stb., melyek inkább sok hagymát kívánnak, különben vizesek és zsirosak, s hagyma, zsir és viz nem elegyedik bennük oly kívánatos krémmé, amilyennek ideálját Bródy Sándor kitűnő szakértelemmel festette elénk. De rántott leves, párolt hus, könnyű főzelék, sőt vastag téli főzelék is: mind kitűnő hagyma, illetve sok és vastag rántás nélkül is, a nélkül,, hogy le kéne monda-

nunk a hamis levesnek, a bceuf á' la módénak s a könynyü főzelékeknek sajátos magyar s a nyugatiakat zamatra messze maguk mögött hagyó változatairól. A hölgyek erre azt felelhetik, hogy ez nem újság, ők is igy csinálják. Tudja isten, nem nézhetek bele mindenkinek a fazekába, de azt tapasztalom, hógy a szakácsnékkal hosszú és makacs háborúságot kell végig vivnom, mig a magam rendszerébe beleszorítom őket. Lehetetlen, hogy ő belőlük is rendszer ne szólna ki, mikor szinte egybehangzóan ezt felelik: »Hát aztán milyen ize lesz ennek, mi adja meg az izét, Ízetlen ez hagyma nélkül!« És sorra végig kell velük kóstoltatnom ennek a konyhakalváriának minden állomását: levesen s mártáson kezdve főzeléken s húson át föl a káposztás rétesig, mig átlátják, hogy csakugyan nem szakad le a mennyország, ha nem is tesznek vagdalt húsba hagymát s a paradicsommártásba rántást. Ugy látszik, hogy mint a levélnek csak egy módja s formája van a számukra, (»én hála istennek egészséges vagyok, s kívánom, 'hogy jelen levelem stb.«) az ételnek is csak egy módját ismerik, s eretnekségnek Ítélnek minden széczessziót. Pedig a dolog olyan egyszerű. Bab- vagy krumplileves gyenge rántással is jó, csak több bab vagy krumpli való bele, hogy sürübb legyen, a rántásban pörkölt hagyma rossz izét pedig sokkal kellemesebbel pótolja a tejfelé, esetleg .a tojásé. Viszont igaz, a jó és erős husiét, mint a szerelmet, nem pótolja semmi, ellenben ez mindent pótol, és becsináltat, ragout-t, angol főzeléket (egyszerűen sós vizben főtt kelkáposzta, zöld bab vagy zöld borsó rádobott darab teavajjal) mindig huslével kell megfőzni, illetve angol főzeléket. egy-két kanál huslében feltálalni. Mártást is, meg főzeléket rántás vagy vastag rántás nélkül is eléggé sürit, ha mint például a Széchyné urnő előttem is ismert kitűnő paradicsommártásánál az anyagát gazdagon vagy sürüre főzik. Meggy- vagy kapormártás tejfellel a legjobb. Könynyü és savanyu főzelékeknél, mint amilyen -a tök- vagy zöld babfőzelék, a Pesten gyakorta gyanús tejfölt kitűnően pótolja a jó tejből otthon savanyitott s a maga fölével kevert aludttej, vagy ami szintén nem utolsó dolog, a tojásos tej. Egy tál főzelékre két tojást egy pohár fejjél jól fölhabarva felöntünk "és fölforraljuk vele a főzeléket, czukrot és .eczetet tetszés szerint téve bele. Roppant kellemes krém-zamatja van, melyben a tök s különösen a zöld bab esetleges vad vagy szárított zöld babnál tubákos ize teljesen elvész. Persze, a rántás nagyon vékony legyen, mert a tojás amúgy is sürü; maga a massza ellenben legyen sürü, kevéssé -vizes, mert a hig főzelék utálatos. Lassan főzni, gyengén belekeverni, lassan forralni, hogy csomós ne legyen. Ugyancsak aludttejjel, gyenge rántással s hagyma nélkül, nagyon jó a savanyu káposzta is, a tejfeles zöld bab pedig nagyon jó, friss egész meggyel is. Mikor elkészült, eczet helyett a tisztitott s megmosott meggyet keverjük bele, együtt főni hagyjuk, mig a meggy megpuhul, s bőséges tejfellel tálaljuk. A rántás közt jó néhány koczkaczukrot pörkölni. Hogy a husievesre visszatérjek, ennek anyagába hagymát és pórét ne tegyünk, de egy csepp Liebig nem árt bele, főképp, ha kevés húsból és sok csontból főzzük a levest; paradicsomot keveset és csakis frisset, téli paradicsom savanyitja. Leveshus legjobb, ha egészen tálalásig a zöldségben marad, és nyilt őszinteséggel minden ráöntött lé nélkül, néhány kanál levessel frissen és melegen tálalják, - mártást külön adván hozzá. Ahol igy el nem fogy, kitűnően elhasználhatják, mint Mikszáth Kálmán oly költői látnoksággal megfejtébe, pürélevesnek, vagy hidegen, forint nagyságú vékony szeletekre vágva összemetélt krumplival és zöld

594, salátával muszka-salátának. Takarékos gazdaasszonyok huzunk, gyengén összesodorjuk, de nem laposra, hanem nyers hússal keverhetik hasénak. gömbölyűre s aztán ropogósra sütjük. . A propos saláta:. nagyon jó • saláta a zöld saláta, . Almás pürés-pite. 1.8—20 dkg. czukrot kevés vizzel apróra vágva s három tojás rántottával elkeverve,' s mus- sziruppá • főzünk, beleaprítunk tiz szép savanyu almát, tárból, sóból .és sok olajból és kevés, de erős eczetből főzzük folytonos kavarás- közt, mig lekvársürüségü nem készült mártással leöntve. Esetleg, aki kívánja, gyengén lesz; ha levettük, simára kikeverjük és szőrszitán áttörmegczukrozhatja. jük; ha "nem elég édes, adunk még egy kis porczukrot 1 Hogy pót-izekkel adós ne maradjak: nem ajánlhatom hozzá-. A ji kiló vajjal már előre szokásos módon elkéeléggé a hölgyeknek, hogy akiknek asztalán az erős za- szített leveles-tésztát kettéosztjuk, egyik felét beleteszszük matokat kedvelik, ne hiányozzék arról só és paprika a tepsibe, égy kicsit • sütjük, aztán kiveszszük, óvatosan s reszelt parmezán-sajt sem. Alig van sós és különben rákenjük az álmapürét, befödjük a másik tésztával, megÍzetlen étel,- amiben a parmezán kitűnő ne volna ;- hus- kenjük tojással és gorombán/ törött mandulával, meg czuieves, angol főzelék, egyszerűen sós vizben kifőtt rizs korral meghintjük, aztán még egy félóráig sütjük. Vigyázva vagy tészta, olyik ragout, rizszsel párolt húsok (piláf és melegeri szeljük fel. vagy rizottó) mind megtűrik, sőt megkívánják. Gesztenye-torta. Nyolcz tojás sárgáját 35 dkg. czu:i A boeuf á la mode, vagy, ahogy mifelénk hívják : korral jól fölkeverünk, beleteszünk /,t k. puhára főtt és lében sült hagyma nélkül is Ízletes, ha szalonnával meg- - szitán áttört gersztenyét, lassan belekeverjük a nyolcz tűzdeljük, vagy anélkül is, ha sárgarépán-, paradicsomon tojás fehérjét kemény habbá verve s egy óráig sütjük. s' kevés zsirön lassan megpároljuk • s levét szitán átszürjük. Ha jól meghűlt, csokoládé-gla'ce-szal vonjuk be, melyhez Aki szereti, néhány, szem egész borsot tehet hozzá. Ugyan- 12 dk.. czukrot kevés vizben ' sürüre főzünk és hozzáígy készíttetem a.világ egyik legelső ételét,- a nyugaton adunk ugyanannyi megpuhított csokoládét, pár perczig és keleten egyaránt uralkodó ürüczombot, melyet faggyú-, forraljuk még, aztán, mig ki nem hült, keverjük s végre jától és' csontjától megtisztítunk, leforrázunk, megsózunk, 10,dkg. habosra kevert vajat keverünk bele. Az igy kécsontja helyén kevés zöldségvagdalékkal töltünk meg (aki szített glace szép, fényes, hajlékony és sohasem ragadós, állja, egy csepp • fokhagymát is vegyíthet bele, nekem, saj- ami nagyon gyakori a házilag készített'tortáknál. A tornos, nem Szabad), házi czérnával hengeralakra kötözzük, tának mindig, az alsó felét vonjuk be, mert az simább és • ' . . .tepsibe olvasztott zsirba s egy kanálnyi vizbe szép .szál . egyenletesebb. 1 koczkára vágott sárgarépát teszünk, a hust ráteszszük, Megjegyzem, hogy több gesztenyetorta-reczeptem mégöntjük paradicsommal; beteszszük a sütőbe s a saját van, de ezt magam' módositottám és ezt tartom a leglevével való folytonos öntözgetés közt körülbelül egy és fél jobbnak. órán át szép pirosra és puhára pároljuk. Ha a lé nagyon Húsos pite. Leveles, vajas tésztát készitürik. Egy elsül, kevés vizet öntünk utána. Tálalásnál vékony szele- jó darab -borjú-sültét- finomra vágunk,. 3 kanál tejföllel, eskre vágjuk s a levét ráöntjük. 4 tojás sárgájával, egy kis borssal összekeverjük s végre beleteszszük a 4 tojás fehérjét kemény habbá verve. Ekkor Végezetül, ha már benne vagyok, ide iktatom a a tésztát kinyujtjuk vékonyra,, két részre osztjuk, egyik konyhám' egy pár eredeti vagy eltanult, de rendre kiprófelét a tepsibe teszszük s - a z elkészített töltelékkel bekenbált s melegen ajánlható reczeptjét. Néhányat magam jük, de ugy, .hogy legalább is félujjnyi vastagon legyen, főztem ki, a többi nagyrészt Kalocsáról való, hogy oda aztán a másik lappal beborítjuk, felvert tojással megkenhogy kerültek, azt csak az Ethnográfia tudná. jük. Szép pirosra sütjük.. Töltött káposzta nagyon jó, ha töltelékül nem káKrémes mogyoró-torta. Nyolcz tojás sárgáját 25 dk. posztás szármát, hanem töltött zöld paprikát rakunk czukorral habosra keverünk; veszünk 25 dk.' mogyorót, belé a szokásos hus-vagdalékkal megtöltve, ki hogy szefelét megpörköljük s az egészet ledarálva egy evőkanál reti, paradicsommal vagy- tejfellel. morzsával és a nyolcz tojás fehérje habjával gyengén Gombás feltérje-haché. Két tyukfehérjét megtiszíi-' -belekeverjük. Három egyenlő részben kisütjük. Ha kihűlt, tunk a csontjától s a. hus-örlőn kétszer átőröljük. Tálba.' a következőképpen készült krémmel töltjük meg: 3 tojás téve, miután jól meggyurtuk, hozzáadunk egy egész tojást sárgáját 12 dk. czukorral fölkeverünk s hozzáveszünk és egynek a sárgáját, három evőkanál zsemlyemorzsát, 3 tábla megpuhított csokoládét, 15 dk. habosra kevert izlés szerint sót, egy csipetnyi őrölt fehér borsot, vizes finom teavajat s végre jó erős, 5 kávéskánál feketekávét. kézzel maroknyi húsból két kezünk között gombóczokat Megtöltjük vele egyenletesen a tortalapokat, a tetejét formálunk és a már előre elkészített, annyi huslében, hogy szintén ezzel a ^krémmel vékonyan bevonjuk s elmorzsolt ellepje, jó félóráig főzzük, ha ezt elfödte, vizzel még .föl- holipnival, esetleg reszelt csokoládéval sürün - behintjük. öntjük. Mig ez forr, egy másik edényben vékony rántásMég egy créme készítési módját iktatom ide, amely sal becsinált-mártást készítünk, amelybe néhány, szeletekre bármilyen torta vagy -piskóta-tészta töltéséhez használható. vágott gombát és tyuk-májat, amit szitán áttörünk. d— 3 tojás sárgáját habosra keverünk, 12 deka czukrot kevés teszünk bele, Végre belefordítjuk levesestől a husgombó- vizzel sziruppá főzünk, pár kávéskanál erős feketekávéval, czokat, lassan főzzük, mig a mártás kellő sűrűségű lesz. . beleteszünk 3 tábla megpuhított csokoládét "s ha sima, Aki szereti, pár kanálnyi zöld borsót is tehet bele-. Készít- óvatosan, folytonos keverés közt ráforrázzuk á tojás sárhető ugyanez borjúhúsból is, de akkor ne főzzük külön; gájára. Ha kihűlt, még hozzáadunk 12 deka habos tea vajat. haném' mindjárt a becsinált-mártásb'a rakjuk, valamint Hering-saláta. Két heringet megtisztítunk és a akkor is, ha a tyúk fehérje gyönge. •' csontjától elválasztunk. 5 tojást keményre főzünk és a Hasonló módon készítem a csirke-ragout-1 is, csak- . fehérjét apró koczkákra vágunk, 6 krumplit megfőzünk és hogy ebbe apró, májas-gömbóczokat és : bőrétől megfosz- . szintén koczkákra vágunk, hozzáapritunk két kis fej vetott, fölapritott csirkét is teszek. Természetesen a leves , is reshagymát. A tojás sárgáját szitán áttörjük s a hering több, szinte leves-szerü és a leveses-tálban tálalandó. — tejével egy tálban négy evőkanálnyi olajjal jól eldörzsölMindkét étéihez nagyon jó a parmezán. jük. Egy kevés eczetet is teszünk bele, hogy kellemes Diós, lekváros rétes. Ha a rétes-tésztát vékonyra savanyuságu legyen. Most a krumplit, tojásfehérjét, 3 koczkinyújtottuk, az egész lapot meghintjük gazdagon czukQr- kára vágott almát, a szintén koczkára vágott heringet s a ral kevert tört dióval, zsírral jól meglocsoljuk, s aztáa a vereshagymát hozzákeverjük. Salátás tálban tálalva fejével . felső végén baraczk-lekvárból egy ujjnyi vastag _ csikót . s farkával diszitjük. ••

595 . Brandteig (nyul . mellé), • 2 tojást égy kis tejjel, csipetnyi sóval,. 1 J i 1. liszttel felkeverünk kicsit sűrűbbre, mint. a" palacsintatésztát. Egy kisebb lábast zsírral jól • kikenünk, bélepntjük a masszát s á sütőben-pároljuk, mig jól • megsűrűsödik. Aztán a nyujtódeszkára kifordítjuk, s koczkákat vágunk belőlé, a széleit bevagdossuk, s langyos zsirba téve folytonos rázás közt sütjük' ki. - '. • Két libamái-pástétom. 1. Egy libamájat megsózunk, s a saját zsírjában a sütőben gyengén megsütjük. 3—4 gzép nagy. gombát apróra vágunk és kevés vizben megpárolunk amig a vizet elfőtte. A májat szitán áttörjük, belekeverjük a gombát, valamint 3 tojás keményre főtt sárgáját, amit" szintén áttörünk. Aztán langyos vizes kézzel csinosan megformázzuk,. és czifra metélővel rovátkákat csinálunk bele. Hideg helyre teszszük, hogy jó kemény legyen. Tálalásnál vajat és kaviárt adunk hozzá. 2. Strassburgi módra. Egy nagy vagy két kisebb libamájat hártyájától megtisztítunk s- a végeit levagdossuk, hogy csak a vastagja maradjon ; megsózzuk s . megtűzdeljük szeletekbe vágott, vizben megpuhított gombával. A levagdalt máj véget s még egy kisebb liba- vagy kacsamájat esetleg- néhány fehér tyukmájat megsütünk saját zsirjában és szitán áttörünk. Egy fel kiló borju-czombot, 1ji kiló disznóhúst,- esetleg, ha van, egy darab, tyukfehérjét is tehetünk hozzá, puhára sütünk, • kétszer keresztülőröljük, a husorlőn s szitán áttörjük, hogy nagyon finom'püré legyen; összekeverjük a már kész májpürével, még finomra párolt gombát és egy csipetnyi fehér borsot s izlésszerinti sót téve bele. Egy födeles pástétom-sütőt, annak hiányában egy, körülbelül . egy liter űrtartalmú, cserépbögrét, vékonyra szelt szalonnával kibélelünk. Most a fenekére teszünk vagy két ujjnyit a püréből, beleállitunk egy darab egész májat, a hézagokat kitöltjük pürével s igy rakjuk szép sorjába, mig az anyag el nem fogy, a tetejét égy szelet vékony szalonnával lefödjük s ráteszszük az edény födöjét, vizzel telt tepsibe állitva; á sütőben másfél óráig sütjük. Hideg helyre teszszük, ugy nagyon sokáig tartható, de mindig' le kell a szalonnával is takarni. Használatkor vékony kanállal- óvatosan kikanalazzuk, csinos dombocskába halmozzuk és aspikkal díszítjük. Utolsónak ideiktatom, hogyan kell otthon káposztát savanyítani. Ez kizárólagosan a pesti -hölgyeknek szól, kiknek legnagyobb része nem otthon savanyitott. káposztát használ. Tehát-: a káposztát vékonyra szeljük, sós vizzel leöntjük s a tetejére egy kis csomó kovászt .teszünk. Aztán meleg helyen két-három napig savanyodni hagyjuk. Levével együtt főzzük. , L (Botos-szöllő.)

Veigelsberg Hugóné,

(versenyen kivül, felelősségéi

Végül még feloldott .negyed litef tejben Öt kávéskanálnyi sütőport is egyben, A tömeghez vegyit és azután szépen . ' Két óráig süti vajjal kikent pléhben.

o

. '

Reczeptem, jól tudom; most nem időszerű; ; De néhány nap óta elkerült a derü. ,

.

'• Az alföldi rónán jeges - szél száguldott, A-virág megdermedt, sok levél lehullott, • Téli hangulatot ez keltett szivemben, ,-• Karácsony emléke ujult fel lelkemben, Ne féljenek azérf, hisz lesz még napsugár, ' Vén asszonyok nyarát hirdeti a naptár. (Tápió-Szele.)

"

Cziezus mamája.

Hideg leves. ., -Kik nem barátai a meleg marhahús-levesnek, rendeljék a z t ' egy kis tálban jégbe hűtve. Meg vagyok győződve, hogy a jól elkészített, erős,-tiszta husiéból ily alakban két-három csészével is élvezettel fogyasztanak. . Édes Elmma! Van néhány. finomabb ételről szóló reczeptem is (sajnos, nem magyar speczialitások). Ámde nem akarok hozzájárulni »A Hét nemzeti szakácskönyvének® czéltévesztéséhez! Ha azon r ban internaczionálissá fejlődik, szívesen küldöm el egy-két olasz és franczia' étel leírását. Öleli (Budapest.) - ' Dessewffyné. •NB. A hideg bouillont Stockholmban ittam lunch előtt, magamnak is Ízlett. A nemzeti jelleget he méltóztassék félreérteni : .nem csakis magyar ételeket kérek, hanem, szeretném lehetőleg megállapítani a mi ételeink nemzetiségét, vagyis származását, ami nagyon érdekes dolog. Tehát nagyon is kérem az. olasz s még inkább a franczia reczepteket. S hátha akadna angol is ? Eddig egy sem jött. Üdv !

J<. '

'

i

(-Nem is reflektálok a vázára,, csak azért küldöm be a reczipét,. mert jobbnak tartom ezt a ' levest mindazoknál az ételeknél, amelyekkel eddig pályáztak; Herkules-fürdőn tanultam és bár mindenképen magyaros, ott bizonyosan a túlnyomóan oláh vendégek tiszteletére Román leves-mek hivják. Darabokra vagdait csirkéből zöldséggel jó levest kell főzni és tálalás előtt kicsi, , nem nagyon piros rántást beletenni. Egy negyedórával tálalás előtt ki kell a zöláséget szedni és laskára vágott zöld •paprikát, paradicsomot és kevés rizskását belefőzni és annyi erősen savanyu káposzta-levet' beleönteni, hogy kellemes savany• _ szóbalyánya, .kás ize legyen.

mert nem akarja a még egy vázával, nevelni).

;

•

Christmas-cake. Mikor még békében élt angol a bnrral ' " És nem szövetkezett ellene Hadúrral; Mikor békepipát sziüott Krüger apó, • Kedves, övéi közt élt még Krüger anyó, Akkor még kedveltem a John .Bulls nemzetét, Érintkeztem vele, ha .tehettem szerét. Egy angol barátnőm tanított meg rája, Hires Chrisimas-cakejét, hogy és mint kreálja. Egy fél kiló vajat szép habosra kavar, Hozzá tesz aztitán három tojást hamar, . . Egy fél kiló ezukor, mazsola is annyi; Lisztből meg egy kilót szokott hozzáadni.

Bródy Lajosné.

.NB. Annyi kedves hizelkedés kisérte ezt a reczipét, hogy nem mertem, idenyomatni, annyira szégyellem magam. Pedig ez az étel maga 'is megvesztegető : finom ' és előkelő variánsa a mi korhelylevesünknek. Magam is ismerem, a csirkén kivül még halikrával is.

,

Tisztelt Szerkesztőség! Mivelhogy a- kéziratom az uram és szerkesztőségünk tagjai meglelték, most már csak azért is kétszeres ambiczióval küldöm' be önökhöz reczeptjeimet, legalább "léfőzöm becses redakeziónkat.. Ők a'zsarnokok, ha .valamit irni merészeltem, kinevettek és soha- sem akarták közölni, akár riport, akár más lett légyen is az. Nem akarnak elbizakodottá tenni, félnek, hogy elhatalmaskodom. Most veszem csak észre, hogy most is ők járnak jól a megirt reczeptekkel. Önöknek és a tisztelt olvasó publikumnak -csak megírom, de az én becses zsarnokaimnak meg is főzöm. • . Meg kell tudniillik' Önöknek magyaráznom, "hogy a mi zsurnalisztáink ugy néha pénzzavarban szenvednek, "és különösen elseje körül tisztelnek meg ebéd és vacsorára való megjele-

3*

596, Mélyen tisztelt Szerkesztőség! nősükkel, amig nem rendezik vendéglői számlájukat. És én szivesen állok rendelkezésökre a konyhámmal; most • is azt mondA becses lapjokban hirdetett uj szakácskönyv készítéséják, Írjam csak a reczepteket és tanuljak minél többet, magukhez, tudom, most .özönével kapják Magyarország hires gazdtól, mert ők készek azután megenni azt, amit főztem. - asszonyaitól a finomabbnál finomabb ételleirásokat, azért félve nyúltam a tollhoz, vájjon jut-e az én szerény reczeptjeimnek Most áttérek tulajdonképpeni czélomra és irom a reczep.is egy kis hely a kedves lapban. Ha jónak találja valaki az teket. én ételeimet, azon igen fogok örülni. Ezeket szakácskönyvben Káposztás tepertős pogácsa. nem olvastam. Jó disznó- vagy libatepertőt finomra megvágunk a nyujtóTúrós kiflik teához. táblán, most ezt eldörzsöljük kéz közt, annyi liszttel, amennyit 25 deka friss porhó tehéntúró, 25 deka friss tea-vaj, a tepertő zsirossága felvesz; azután teszünk . bele egy kevés 25 deka liszt, só. Ez nyujtófával össze lesz sodorva, miután a élesztőt, egy tojás sárgáját, egy kis törött borsot, -sót és egy turó, melynek savósnak nem szabad lenni, át lett szitán törve, kicsi pohárka fehér bort. Ezt a masszát azután jól kidolgozzuk, három-négyszer összehajtva, mint az irósvajas tésztánál szokás, kinyújtjuk és az omlós tésztákhoz hasonlóan összehajtva hideg aztán apró kifliket formálunk, aprított, tejfölös sódarral meghelyre pihenni teszszük vagy 10 perezre. Közbe vagy előbb egy töltjük, a 'tetejét egész tojással megkenjük és forrón" tálaljuk. kis fő káposztát finoman megvágva zsirba megdünsztelünk barHidegen veszít jó izéből. Ezen tésztából lehet apró pogácsákat nára és kihűtjük. A tésztát pihenés után kinyujtjuk, a káposzis készíteni. tát belé, azaz rája kenjük és ismét az előbbi módszer szerint összehajtva pihentetjük; most azután ismét kinyujtjuk, körülbelül jó ujjnyi vastagságra kiszaggatjuk és tepsibe rakva kisütjük, a tetejét pedig tojás sárgájával lehet megkenni.

Csokoládé-szeletek. 25 deka vajat elkeverünk 25 deka czukorral;.most egymás után 5 tojás sárgáját keverünk közzé, majd 4 tábla csokoládét megpuhítunk egy kis tányéron a sütőben és azt is beleteszszük; 1/g kgr. mandulát héjastul nem egész finomra megtörve, egy késhegynyi fahéjat, vagy vaníliát, egy pohárka rumot, egy kis reszelt czitrom-héjat szintén belekeverünk. Egymásután keveredik most közé 4 evőkanál liszt és az öt tojás keményre fölvert habja. Ezt a ' masszát lehet két kisebb vagy egj nagy tepsiben kisütni. S ha nagy tepsiben sütjük, ugy amikor kisült, a tésztát egy tiszta deszkára borítjuk, kettévágjuk éppen felébe és valamelyes izzel megtöltjük s egymásra teszszük; lehet .három részre is vágni, vagy sütni és kétféle izzel tölteni. Az az előnye ennek a tésztának, hogy jó és mindig sikerül, ami a tortatésztáknál kétséges, főképpen pedig hamar kész, mert nem kell sokáig keverni. ^

Parmezán-rudacskák. Veszünk annyi vajat, amennyi lisztet és ugyanannyi főtt és megreszelt burgonyát s tetszés szerint parmezánt, ezt a masszát összegyúrjuk, kinyujtjuk kisujjnyi vastagságban és keskeny 5 — 6 czm. hosszú rudacskákra elvágjuk; 1 a tetejét tojás sárgájával megkenjük és-egyik részét parmezánnal, a másik részét köménymaggal meghintjük. Azután tepsibe téve, zsemlebarnára sütjük; ugy borhoz, mint teához nagyon kedvelt tészta. — Nem irok többet, igy is kinevetnek most már írótársaim. De fennen hirdetem, hogy nem is annyira azért a .bizonyos vázáért, mint inkább irodalmi dicsőségért Írtam mindezt és főképpen pedig azért, hogy azok a boldogtalan halandók, akik nem részesülhetnek abban a szerencsében, hogy nálam- vacsorálhassanak vagy ebédelhessenek és irigységből reám fogják, hogy a konyha-művészetben járatlan lump, bohém asszony Vagyok, lássák, milyen pompás reczeptjeim vannak. Üdvözlöm az egész redakeziót és köszönöm, hogy alkalmat adtak arra, hogy reczeptjeimmel ambiczionálhatom az irótársukká nehezen fogadó helyi irónemzedéket és. hogy lefőzhetem asszonyösmerőseimet, kik' nem bohémek, kiknek irói ambicziójuk sincs, de — főzni sem tudnak. Emma asszony pedig kedveskedjék bocsánattal, hogy nem direkt hozzá adreszáltam a reczeptjeimet. Jobban tudok férfiakkal diskurálni. Üdvözlettel

Fehér Dezsöné. NB. A mi szerkesztőnk is szivesen pályázna ezekre az " ebédekre, akár hónap elején is. Nincs egy felesleges napja a számára ? Budapest, 1901. Az A t h c n a e u m

Polenta búzalisztből. Egy nagy ivópohár finom liszt, de a pohár ne legyen tetőzve, hanem -egy ujjnyival kevesebb, egy ivópohár savanyu tejföl, 4 tojás sárgája, 4 tojás habja, só. Először a lisztet a tejföllel keverjük össze, aztán jön a tojás sárgája és utoljára a hab. Egy kivajazott szalvétába a tésztát beleöntjük, lazán összekötjük és jó. félóráig gőzben főzzük. Tálalásnál meghintjük parmezán-sajttal, külön két csészében adunk bőven olvasztott friss vajat és reszelt parmezán-sajtot.

Túrós lepény tölteléke. Tésztája a rendes kelt tészta. Tölteléke: szitán áttört tehéntúró, négy-öt főtt és reszelt- burgonya, még jobb ezt is szitán áttörni, két kanál olvasztott vaj, egy kanál liszt, kéthárom tojás, só, friss, savanyu tejföl, kapor. A burgonya igen izletessé_ teszi és tovább tarthátó.

Szabni nyúlból. A nyul eleje tüdő és májjal pörköltnek lesz elkészítve, aztán a csontokról leszedve, finoman összevágva, törött fenyőmaggal (tetszés szerint) elkeverve, ismét zsirra téve, egy pár kanál savanyu tejföllel, egy egész tojással pároljuk, finom zsemlyeszeleteket piritunk, ludzsirban megforgatjuk, a szalmit reákenjük és a nyúlhoz körzetnek adjuk.

Sonkás-croquettek. 1

kiló főtt sonkát, 1 /. i kiló sült borjúhúst a húsdarálón megőrölünk, de még jobb fölapritani késsel, finom sárga sürü rántást csinálunk, huslével föleresztjük, só, 2 egész tojással megfőzzük, beleadjuk a huskeveréket, ha kész akkor deszkára teszszük, hogy kihűljön, aztán tojásba mártjuk, szitált morzsába és zsirban kisütjük. Hosszúkás laposra formáljuk a croquetteket. ' ' /á

Dió- v a g y

mogyoró-parfait.

1

/ 2 font dió, 1 / 2 font czukor sziruppá lesz főzve, a diót közé keverjük, 1 meszely tejet 5 tojás sárgájával crémméfőzünk, ha kihűlt, összekeverjük, 6 tábla zselatint beleadunk, vigyázva, hogy nyúlós ne maradjon, egy kevés rumkivonatot és 'egy meszely tejszínhabbal összevegyitjük. Most piskóta-lapokat sütünk 3 — 4 darabot, olyat mint a Dobos-tortáhóz, két oldalát csokoládé-öntettel bekenjük és rétegenldnt a parfaitba adjuk. Mogyoróval épp igy készül, csakhogy a mogyorót ' caramel-czukorban pirítjuk, mozsárban megtörjük, de a rumkivonat ebből kimarad. ^Szivesen leirom még a malaczkocsonyát, hússal töltött rostélyost, libamájas vesepecsenyét, büszke leszek, ha egyet is jónak találnak. Kiváló tisztelőjük (Szeged.) Szilassy Ödönné. NB. Csupa.pompás dolgok..A többi reczeptet is kérjük, különösen érdekel a paprikás csirkével töltött palacsinta. A .káposztásnak reczeptje már megjelent. irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.