ZENEI ISMERTETŐ
DEBRECEN, 1981-82.
ZENEI ISMERTETŐ DEBRECEN 1 9 8 1 - 1 9 8 2
DEBRECEN MEGYEI VÁROSI TANÁCS V. B. MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA és az ORSZÁGOS FILHARMÓNIA kiadásában
szerkesztette: STRAKY
TIBOR
HANGVERSENYNAPTÁR
1981. október 1.
DEBRECENI MÁV ZENEKAR
FILHARMONIKUS
Vezényel: SÁNDOR JÁNOS Közreműködik: SZERDAHELYI ÉVA BARLAY ZSUZSA (ének) KISS VILMOS PÉTER (hegedű) ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA DEBRECENI TAGOZATÁNAK LEÁNYKARA (Karigazgató: SZESZTAY ZSOLT) (Vénkerti bérlet 1.)
október
12.
DEBRECENI MŰVÉSZTANÁROK HANGVERSENYE (Korunk
zenéje)
október 13.
JURIJ ROZUM zongoraestje (Zongorabérlet
I. 1.)
október 19.
NAGY PÉTER zongoraestje (Zongorabérlet
I. 2.)
október 20.
LISZT FERENC KAMARAZENEKAR Hangversenymester: ROLLA JÁNOS Közreműködik: SZOKOLAY Á D Á M (fuvola) (Korunk zenéje 2.)
október
31.
DREZDAI
FILHARMONIKUS
ZENEKAR
Vezényel: HERBERT KEGEL Közreműködik: PETER RÖSEL (zongora) (Nagyzenekari „ B " 1.)
november 2.
DEBRECENI MÁV ZENEKAR
FILHARMONIKUS
MIHÁLY ANDRÁS SZERZŐI ESTJE (a szerző vezényletével) Közreműködik: PERÉNYI ESZTER (hegedű) PERÉNYI MIKLÓS (gordonka) SZELECSÉNY! NORBERT (zongora) (Korunk zenéjs 3.)
november 10.
BUDAPESTI FILHARMÓNIAI ZENEKARA
TÁRSASÁG
Vezényel: ERI KLAAS (Szovjetunió) Közreműködik: LIANA ISZAKADZE (SZU) (Nagyzenekari „ A " 1.)
hegedű
november 18.
DEBRECENI ZENEKARA
KÖZALKALMAZOTTAK
Vezényel: TÓTH LÁSZLÓ Közreműködik: Á D Á M KÁROLY (Vénkerti bérlet 2.)
(gordonka)
november 23.
DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR DEBRECENI KODÁLY KÓRUS Vezényel: GULYÁS GYÖRGY Közreműködnek: az Állami Operaház (Nagyzenekari ,,B" 2.)
művészei
december 14.
DEBRECENI MÁV ZENEKAR
FILHARMONIKUS
Vezényel: KOVÁCS JÁNOS Közreműködik: KÓRODY ISTVÁN (kla rinét, Románia) (Nagyzenekari „ B "
3.)
december 21.
MOSZKVAI ÁLLAMI SZÖVETSÉGI AKADÉMIA SZIMFONIKUS ZENEKARA Vezényel: MIHAIL ZSUKOVSZKIJ Közreműködik: VALENTIN ZSUK (hegedű) (Nagyzenekari „ A " 2.)
1982. január 11.
DEBRECENI MÁV ZENEKAR
FILHARMONIKUS
Vezényel; SZABÓ LÁSZLÓ Közreműködik: FELLEGI Á D Á M
(zongora)
(Nagyzenekari „ A " 3.)
január
22.
SEBŐK GYÖRGY zongoraestje (Zongorabérlet II. 1.) január 25.
DEBRECENI MÁV ZENEKAR
FILHARMONIKUS
Vezényel: NÉMETH GYULA Közreműködik: SZENTHELYI MIKLÓS (Nagyzenekari „ B "
(hegedű)
4.)
5
február 8.
DEBRECENI MÁV ZENEKAR
FILHARMONIKUS
Vezényel: JANCSOVICS ANTAL Közreműködik: GELLÉN LÁSZLÓ
(oboa)
IRMAI KÁLMÁN (zongora) (Nagyzenekari
„A"
4.)
február 15.
RUHA ISTVÁN (hegedű) és J A N D Ó JENŐ (zongora) szonátaestje (Mesterbérlet I. 1.)
március 1.
MOSZKVAI (Mesterbérlet
VONÓSNÉGYES I. 2.) i
március 8.
DEBRECENI MÁV ZENEKAR
FILHARMONIKUS
Vezényel: LUKACS ERVIN Közreműködik: KISS GYULA
(zongora)
(Nagyzenekari „ B " 5)
március 10.
BENKÓ DIXIELAND (Vénkerti bérlet 3.)
március
16.
MAGYAR
KAMARAZENEKAR
Hangversenymester: TÁTRAI VILMOS Közreműködik: SZABÓ CSILLA (Mesterbérlet
II. 1.)
(zongora)
március 21.
A VAN CLIBURN NEMZETKÖZI ZONGORAVERSENY DÍJNYERTESÉNEK zongoraestje (Zongorabérlet
I. 3.)
március 22.
DAN GRIGORE
ZONGORAESTJE
(Zongorabérlet II. 2.)
április 7,
KRZYSZTOF JAKOWICZ (Lengyelország) hegedűestje (Mesterbérlet
II. 2.)
április 19.
DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR DEBRECENI MARÓTHI KÓRUS (Karigazgató: CZÖVEK LAJOS) Vezényel: SZABÓ LÁSZLÓ Közreműködnek: a Csokonai Színház (Nagyzenekari „ A " 5.)
énekművészei
április 26.
LANTOS ISTVÁN zongoraestje (Zongorabérlet II. 3.)
május 10.
DEBRECENI MÁV ZENEKAR Vezényel: SÁNDOR
FILHARMONIKUS JÁNOS
Közreműködik: KÖRMENDI KLÁRA (zongora) HOLLAI KERESZTÉLY (orgona) (Nagyzenekari ,,A" 6.)
május 13.
JANACEK VONÓSNÉGYES (Csehszlovákia) (Mesterbérlet II. 3.)
május 17.
ELLA ISTVÁN orgonaestje (Mesterbérlet I. 3.)
június 8.
MAGYAR ÁLLAMt HANGVERSENYZENEKAR Vezényel: URI MAYER
(Kanada)
Közreműködik: ZEMPLÉNI KORNÉL
(zongora)
A HANGVERSENYEK ESTE FÉL 8 ÓRAKOR KEZDŐDNEK O K T Ó B E R 1981. október 1-én, csütörtökön a Vénkerti Általános Iskola aulájában
DEBRECENI MÁV ZENEKAR
FILHARMONIKUS
Vezényel: SÁNDOR JÁNOS Közreműködik: SZERDAHELYI ÉVA (ének) BARLAY ZSUZSA (ének) KISS VILMOS PÉTER (hegedű) a ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA DEBRECENI TAGOZATÁNAK LEÁNYKARA (Karigazgató: SZESZTAY ZSOLT) Műsor: CORELLI: g-moll (karácsonyi) concerto grosso BACH: E-dúr hegedűverseny PERGOLESI: Stabat mater
1981. október 12-én, hétfőn a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
A DEBRECENI MŰVÉSZTANÁROK HANGVERSENYE Közreműködik: SZERDAHELYI ÉVA (ének) MATUZ ISTVÁN (fuvola) PARACZKY MIKLÓS (klarinét) KISS VILMOS PÉTER (hegedű) Á D Á M KÁROLY (gordonka) KEDVES TAMÁS (gordonka) BODNÁR LÁSZLÓ (zongora) HELYES ERZSÉBET (zongora) IRMAI KÁLMÁN (zongora) és a DEBRECENI ÜTÖSEGYUTTES Művészeti vezető: VRANA JÓZSEF Műsor: KADOSA PAL: Pillanatképek HAJDÚ MIHÁLY: Hegedű-zongoraszonáta KURTÁG GYÖRGY: Játékok KÓSA GYÖRGY: Gordonka-zongoraszonáta BALASSA SÁNDOR: Antinómiák DURKÓ ZSOLT: Iconography No 1.
1981. október 13-án, kedden a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
JURIJ ROZUM zongoraestje (Szovjetunió)
1981. október 19-én, hétfőn a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
NAGY PÉTER zongoraestje
1981. október 20-án, kedden a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
LÍSZT FERENC Hangversenymester:
KAMARAZENEKAR ROLLA JÁNOS
Közreműködik: SZOKOLAY Á D Á M
(fuvola)
Műsor: B A R I ö K : Román táncok SZOKOLAY SÁNDOR: Concertino fuvolára és zenekarra
BARTÓK:
Divertimento
1981. október 31-én, szombaton a Bartók Teremben
DREZDAI
FILHARMONIKUS
ZENEKAR
Vezényel: HERBERT KEGEL Közreműködik: PETER ROSEL (zongora) Műsor: GEISSLER: Esszé zenekarra BEETHOVEN: c-moll zongoraverseny, op. 37. MUSZORGSZKIJ: Egy kiállítás képei
BACH: É-DÚR HEGEDŰVERSENY Egyike a nagy német zeneköltő legnépszerűbb műveinek. D-dúrban zongoraversenynek is átírta Bach, de igazában a hegedűkoncert vált közismertté. Az I. tétel jellemzője a mű indításaként megszólaló, felfelé lépő hármashangzat, amely sokszor felhangzik, különböző hangnemekben a tétel folyamán, vagy É-dúrban, de más folytatással. Vivaldira emlékeztet ez a megoldás. A szólóhegedű néhány ütemes, lassú kadenciája után szabályos visszatérést ta falunk az első tételben. A második tétel egyike Bach legszebb muzsikáinak. Passacaglia, azaz visszatérő üasszusképletre épülő dallam, amelyben maga a basszus is miniatűr ária, nem beszélve a szólóhegedű ayönyörűen éneklő dallamáról. A zárótétel vérbeli koncertfinálé, amelyben az együttes és a szólóhangszer szabályos váltakozással szólal meg. A téma táncos lejtésű és szerencsésen használja a hegedű hangzási lehetőségeit, a végén virtuóz befejezéssel.
PERGOLESI: STABAT MATER A fájdalmas istenanya siratja keresztre feszített fiát: ez Jacopone da Todi sokak által megzenésített himnuszának tartalma. Az 1736-ban mindössze 26 évesen elhunyt Giovanni Battista Pergolesinek ez a leggyakrabban játszott alkotása. Első hallásra nem hinnénk, hogy ilyen szomorú a témája, hiszen a zene valódi, napsugaras nápolyi muzsika. Mindössze három ellenpontos tétel illik igazában a fájdalmasan magasztos tárgyhoz, ez azonban mit sem vesz le a mű érté,kéből. Pergolesi a számára természetes nápolyi zenei nyelven tudott őszintén szólni és ezt naqvon szépen is teszi. Eredetileg két női szólista énekelte volna a művet, később vegyítették a szólóéneket női karral. A tételek közt da capo felépítésű áriák és polifon fugák eqyaránt vannak. Jellemző, hogy a Cujüs animam kezdetű ária fölé az „Andande amoroso" jelzést írta: össze tudta egyeztetni a lírikus operai hangvételt a komoly drámaisággal. A leginkább tragikus hangvétel a Fac ut portem kezdetű alt-ária: már pontozott ritmusú zenekari bevezetése is sejteti ezt. A néha már szinte könnyeden dallamos :ételek mellett még jobban feltűnik a fájdalmasabb hang, amilyen például az O quam tristis és a záró Áment megelőző Quando corpus kezdetű kettős. Viszonylag sok a moll hangnemű tétel — a nyitó- és zárórész is —, talán ezzel is „adózott" Pergolesi a téma jellegének, a hallgatóban azonban elsősorban a melodikus, vérbeli olasz muzsika cseng vissza a mű meghallgatása után.
BEETHOVEN: C - M O L L ZONGORAVERSENY 1800-ban írta szerzője ezt a művet, amely egyetlen mollhangnemben írt versenyműve. Már az indítása elüt egyéb műveitől: valami félelmetes következetesség, drámai súlyosság van az unisono-főtémában. Ez a hangulat ugyan megtörik a szelídebb fogantatású melléktémában és a tétel további alakulásában, de ritmusa többször konokul visszatér és egyáltalán a későbbi, súlyos tartalmú c-moll művek előképévé alakul. Szokatlan a távoli hangnemben, É-dúrban megszólaló második tétel felépítése. Vallomásszerű a zongora szólisztikus témája, amely fokról fokra hevesebbé válik, hogy aztán a zenekar mintegy megszelídítse, medrébe visszaterelje a mondanivalót. A zárórondó friss, lendületes zene. Rögtönzésszerű kadenciák, fugatofeldolgozás, majd a téma egy szeletét feldolgozó vidám kóda biztosítják ezt a frisseséget. Az egész versenyműben érdemes megfigyelni Beethoven motivikus munkáját, amelylyel szinte ízekre szedi a témákat és ezzel a játékkal egyre újabb karaktereket villant fel.
MUSZORGSZKIJ: EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI Az orosz „ ö t ö k " Csoportjának legzseniálisabb tagja, Modeszt Muszorgszkij leginkább operái révén vált ismertté. Zongoraművei közül az Egy kiállítás képei a legmaradandóbb alkotása. Az orosz népzenéből táplálkozó zenei nyelvezet ebben a nem kimondottan nemzeti tárgyú műben is világosan felismerhető. A szó ideális értelmében vett programzene, kitűnő karakterizáló, hangulatfestő jelleggel. Maurice Ravel meghangszerelésében ezek a vonások a sokszínű hangszeres együttes színeivel még megerősödtek. A Kiállítás képei alapgondolatát a szerző barátjának, W. Hartman építésznek akvarell- és rajzkiállítása szolgáltatta. Tíz képet fogalmazott át zenébe Muszorgszkij, a képek közt közzenék — ún. promenade-ok (séták) — adnak alkalmat a különböző hangulatok közti átvezetésre. A képek címei maguk is elegendők a fantázia felkeltésére. íme a mű felépítése: Promenade — 1. A gnóm — Promenade — 2. A régi kastély — Promenade — 3. A Tuileriákban játszadozó gyermekek — 4. Bydlo (orosz ökrös szekér) — 5. Csibék tánca a tojáshéjban — 6. Sámuel Goldenberg és Schmuyle (a gazdag és a szegény kereskedő veszekedése) — Promenade — 7. A limoges-i piactér — 8. Katakombák — 9. A vasorrú bába kunyhója — 10. A kijevi nagykapu.
N O V E M B E R 1931. november 2-án, hétfőn a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
DEBRECENI MÁV ZENEKAR
FILHARMONIKUS
Vezényel: MIHÁLY ANDRÁS Közreműködik: PERÉNYI ESZTER (hegedű) PERÉNYI MIKLÓS (gordonka) SZELECSÉNYI NORBERT (zongora) MIHÁLY ANDRÁS SZERZŐI ESTJE Fantázia zenekarra Hegedűverseny Gordonkaverseny
1981. november 10-én, szerdán a Berták Teremben
BUDAPESTI FILHARMÓNIAI ZENEKARA
TÁRSASÁG
Vezényel: ERI KLAAS (Szovjetunió) Közreműködik: L1ANA ISZAKADZE (SZU)
hegedű
Műsor: BRAHMS: Hegedűverseny, D-dúr, op. 77. SOSZTAKOVICS: V. szimfónia, D-dúr, op. 47. 1981. november 18-án, vasárnap a Vénkerti Általános Iskola aulájában
DEBRECENI ZENEKARA
KÖZALKALMAZOTTAK
Vezényel: TÓTH LÁSZLÓ Közreműködik: Á D Á M KÁROLY (gordonka) Műsor: GLUCK: Don Jüan, balettzene BOCCHERINI: B-dúr gordonkaverseny J. CHR. BACH: D-dúr szimfónia
Í981. november 23-án, hétfőn a Bartók íerembert
DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR DEBRECENI KODÁLY KÓRUS Vezényel: GULYÁS GYÖRGY Közreműködnek: a Magyar Operaház Műsor: MOZART: Koronázási mise, K. 317, VERDI: Quattro Pezzi Sacri
énekművészei
ERI KLAAS 1939-ben Tallinnban született. Az Észt Filharmonikus Zenekar karmestere. Tallinnban végezte karmesteri tanulmányait, majd továbbképzésen vett részt a leningrádi Akadémián. Szimfonikus és operakarmesteri szakot végzett. Európa több országában sikerrel vendégszerepelt.
BRAHMS: HEGEDŰVERSENY Brahms egyetlen hegedűversenyét az éppen 150 éve született magyar származású Joachim József mutatta be 1879ben, Joachim maga is tevékenyen vett részt a mű technikai arculatának kialakításában, hiszen a szerző elsősorban zongorista volt. A konzseniálisan megírt két kadencia (az I. és a III. tételben) is a kiváló hegedűs hozzájárulása a műhöz. A darab legterjedelmesebb és legsúlyosabb része az első tétel. Grandiózus zenekari bevezetéssel indul, majd rögtönzésszerűen lép be a szólóhegedű (akárcsak Beethoven hegedűversenyében). A fantáziaszerűség azután átadja helyét a megformáltságnak, amelynek első jelentkezése a romantikus melegséggel daloló főtéma. Érdemes felfigyelni a markáns, pontozott ritmikájú zárótémára, amely jellegzetesen brahmsi módon szólal meg. A tétel különösen központi részében — a kidolgozásban — ad nehéz technikai feladatot a szólistának. A versenymű egyébként erősen szimfonikus fogantatású, bőven ad a zenekarnak is tennivalót. Egyes korabeli kritikusok odáig mentek, hogy a művet „ a hegedű ellenére" megírtnak nyilvánították, egyrészt technikai nehézségei, másrészt a zenekar nagy szerepe miatt. Az idő igazolta, hogy játszható is és remekmű is. A másik tétel fő érdekessége, hogy a legszebb dallam nem a hegedűn, hanem az oboán szólal meg. A szólóhangszer ennek csak további kibontására, parafrázisára vállalkozik. A háromtagú forma középrésze izgatott, szenvedélyes, míg a két szélső szakasz elmélyülten ábrándozik, csendes boldogságban. Rendkívül lendületes, szinte szilaj zene a finálé. A szólóhangszer és a zenekar tökéletes egységben, egymást segítve valósítja meg a szerző szándékát, amely ebben az örömtől duzzadó táncban jut kifejezésre. Valóságos diadalmenet a tétel lezárása, a hegedű fényesen hangzó szólama mintha önmagái ünnepelné,
SÖSZTAKOVICS: V. SZIMFÓNIA
(D-MOLL)
Alapgondolata körülbelül így fogalmazható meg: az élet nehézségeit az ember küzdelemmel és emelkedett magatartással győzheti le. 1937-ben írta művét a szovjet zene szimfonikus mestere. Hangja már jelzi a további szimfóniák leszűrt, egyszerűvé, nemesedett stílusát. Az első tétéi különböző jellegű témái úgy csapnak össze, hogy valósággal kisebb drámát formálnak meg. A második tétel gazdag ritmikai képet mutató scherzo, amelyben a táncos jókedv a szerző ironikus hajlamának is teret ad. A közbeékelt triórészben a szólóhegedű kap külön szerepet. Melyen megrázó, személyes vallomás a harmadik tétel, több hangszer szólisztikus kiemelkedésével. Szilaj indulatok szabadulnak fel a zárótételben és győzelmi hang lesz úrrá a befejezésben. Úgy érezzük, az egyén konfliktusai megoldódtak, magára talált a közösségben.
BOCCHERINI: B-DÚR
GORDONKAVERSENY
Kellemesen derűs hangú alkotás, amely igen előnyösen mutatja be a szólista virtuóz képességeit. A szerző maga is gordonkaművész volt, Mozart kortársa. A szólóhangszert vonósegyüttes és két kürt kíséri. Ez az együttes irl^ dítja el a versenyművet, ezután lép be a gordonkaszóló. A szonátaformában írt tétel középső részében és a viszszatérés utáni kadenciában nyílik alkalom a virtuóz hangszertudás bizonyítására. A g-mollban írt lassú tétel a hangszer dallamjátszó képességét van hivatva bemutatni: a gordonka a barokk versenyművekből ismert lépő kíséret fölött énekel. A zárórondó egy pontozott ritmusú képietet használ fel szinte az egész tétel alapjául. A rondótéma megszólalásai közé három különböző epizód ékelődik.
J O H A N N CHRISTIAN BACH: D - D Ú R SZIMFÓNIA A oarokkot a klasszicizmussal összekötő Bach-fiú szimfóniái tulajdonképpen az olasz Sinfonia stílusában írt nyitányok. Igy az op. 18-as 3-as számú D-dúr szimfónia is, ömelynek tételei — Allegro, Andante, Allegro assai — e műfaj szabályait követik. A szimfónia egyébként az Endimione c. szerenád bevezető zenéje. Két lendületes iramú szélső tétel (a befejező tétel táncmuzsika) fogja közé a háromtagú, de capo áriának megfelelő lassú tételt.
VERDI: QUATTRO PEZZI SACRI A Négy szent ének méltón egészíti ki azt a képet, amelyei Verdi életművéről alkoihotunk. Ez az életmű a folytonos fejlődés útját követi és akkor teljesedik ki igazán, amikor mások már elfáradnak, kiégnek: a nyolcvanadik életév táján. Az Otelló és a Falstaff ennek a pályának a reprezentatív — mert színházi keretek között előadható — példái, de a látványosságot nélkülöző négy, z«ne•karkíséretes kórusmű is ugyanazokat a magasságokat járja be. Az öregkori operákhoz hasonlóan, ezek az énekek is bizonyítják, hogyan tudóit egy nagy művész úgy megújulni, hogy ugyanakkor saját maga maradjon. Az Ave Maria és a Laudi alla Vergine Maria 1889-ben, a másik két ének 1897-ben készült el. A négy mű együttes bemutatóját a nyolcvanöt éves Verdi irányításával 1898ban tartották meg a párizsi Nagyoperában. A négy tételes közös jellemzője a szövegből való kiindulás, a dallamok jellemző ereje, még ha ez lazább formálást is követel. Az Ave Maria alcíme: „Rejtélyes skála négy szólamra harmonizálva". Szűkített lépések és az egészhangú skála elemeinek kombinációja ez a rejtélyes skála, lefelé és felfelé más kombinációval. A négy szakasz ad alkalmat arra, hogy ez a skála mindiq más szólamban szólaljon meg. A Slabat Materben lírai és drámai részek váltják egymást, nagy kontrasztok — például pianissimo-fortissimo váltás — szolgálják a fájdalom érzékeltetését. Női kar szólaltatja meg a Mária dicséretét zengő Laudi alle Vergine Maria elnevezésű tételt („fehér hangokra" írta Verdi). A szöveg Dante Divina Commediájából való, olasz nyelvű (szemben a többi ének latinjával). A záró ének a liturgiából ismert Te Deum. Verdi eltér az egyházi hagyománytól, amikor a hagyományos gregorián daliamú kezdés után még hosszabb ideig pianissimoban énekelteti a dicsőítő részt és csak a Sanctusnál lép be teljes fénnyel, fortissimoban a zenekar is. A drámai tetőpont az utolsó ítéletet idéző Judex tétel. A Dignare Domine dallama különösen szép. A Te Deum megindító pianissimo kicsengéssel zárul.
MOZART: C-DÚR (KORONÁZÁSI) MISE A requiem és a c-moll mise mellett a Koronázási mise a leggyakrabban megszólaló egyházzenei mű Mozart életművéből. Nem királyi koronázásra utal a cím, hanem egy egyházi ünnepségre, valószínűleg a Salzburg melletti Maria-Plain csodatevő Mária képének megkoronázására. Az eredeti kéziratból tudjuk, hogy Mozart 1779-ben fejezte be a mű megírását. Az oratórikus művek nagy méretei, a tételek sokrétű tagoltsága nemigen engedik meg a részletes ismertetést A Kyrie, Glória, Credo, Sanctus és Benedictus, valamint
az Agnus Dei a liturgia által is előírt lételsorrendet jelzik, ebben a műben is. Inkább néhány jellemző vonásra tudjuk itt a figyelmet felhívni. Ilyen a háromrészes Kyriében a középszakasz viszonylag nagyobb terjedelme és szélesen kibontott dallama, szemben a szélső részek felkiáltásaival, akkordikus felépítésével. A Glória háromrészes formája Mozartnak arra a szerkesztésmódjára utal, hogy nem az egyházi szövegből, hanem a legjobb zenei megoldásból — tehát a zenéből indul ki. így lehetséges, hogy ebben a tételben a Miserere nem lassul le, hanem megtartja az alaptempót, egy rövid részt leszámítva. A Credo zenei formája a rondóhoz áll közel, a Credo-szakasz zenei anyagának többszöri visszatérése révén. A leginkább szöveghez kötődő, azt értelmező rész az adagio-tempóban a szólisták vezetőszerepével megszólaltatott passiótörténet. Az egymáshoz kapcsolódó Sanctus és Benedictus annyiban hagyományőrző, hogy a leadallamosabb része a misének a Benedictus. Hagyományellenes viszont a Sanctus második részét jelentő Osanna (hozsanna) kódaként való visszatérése a Benedictus után. Az Agnus Dei fő mondanivalóját a szopránszóló hordozza. A tétel melodikus szépség tekintetében vetekszik a Benedictussal. Középrészében megszólal a Kyrie ugyancsak középső szakaszának dallama és a mű befejezésében is ezt halljuk, felgyorsítva és variálva. Találóan mondja Várnai Péter: ,,Ami a Kyrie középszakaszában ígéret volt, az Agnus Dei végén válik beteljesüléssé". És hozzátehetjük: zenei szempontból a mű még kerekebb egészé.
D E C E M B E R 1981. december 14-én, hétfőn a Bartók Teremben
DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: KOVÁCS JÁNOS Közreműködik: KÓRODY ISTVÁN (klarinét) (Románia) Műsor: MOZART: TITUS — nyitány, K. 621. Klarinétverseny, A-dúr, K. 622. D-dúr (Prágai) szimfónia, K, 504.
1981. december 21-én, hétfőn a Bartók Teremben
MOSZKVAI ÁLLAMI SZÖVETSÉGI AKADÉMIA SZIMFONIKUS ZENEKARA Vezényel: MIHAIL ZSUKOVSZKIJ Közreműködik: VALENTIN ZSUK (hegedű) Műsor; SOSZTAKOVICS: VI. szimfónia, h-moll, op. 54. PROKOFJEV: I. hegedűverseny, D-dúr, op. 19. CSAJKOVSZKIJ: IV. szimfónia, f-moll, op. 36.
MOZART: TÍTUS — NYITÁNY A nyitány szinte egyedül él tovább a pontos címén „La clemenza di Tito" (Titus kegyessége) című Mozart-operából, amelyet szerzője a cseh rendek felkérésére írt élete utolsó évében (1791). Az operát Lipót császár koronázási ünnepségén mutatták be Prágában. Mozart 18 nap alatt írta meg és szinte néhány nap alatt tanította be. A nyitány patetikus hangon indul, majd felhangzik a főtéma, amelyre a piano és forte dinamika hatásos váltakozása, valamint — visszatérésekor — a mannheimi crescendo alkalmazása a jellemző. A téma ekkor egyébként variált formában jelenik meg. Talán legértékesebb része a nyitánynak a főtéma ellenpontozó feldolgozása, amely a késéi Mozart komponálásmódjának egyik szép példája.
MOZART: Á-DÚR KLÁRINÉTVERSENY Mozart zenetörténeti érdeme, hogy mintegy felfedezte a klarinétot. A szimfonikus zenekarba is századának második felében vonult be ez a szép hangú és sok mindenre képes hangszer. Az A-dúr klarinétverseny is sokat senített a hangszer népszerűvé válásában. A mélyfekvésű hangok szépségét Mozart fedezte fel és ezt ki is aknázza a versenyműben, A kitűnő bécsi klarinétos, Anton Stadler ihlette meg, neki írta a koncertet 1791-ben, élete utolsó évében. A klarinét hangzásának érzéki, szépsége, úgy tűnik, valósággal rabul ejtette a zeneköltőt és csodaszép dallamok megírására ihlette. Nem vitás a közeli rokonság az ugyancsak A-dúrban, megkomponált Klarinétötössel, időben sem esnek távol egymástól. Különösen a lassú tétel vall erre a rokonságra. A zenekar szerepe főleg kísérletre szorítkozik, de azért a kései Mozart harmóniavilága és ellenpontos technikája felismerhető a hangszer irodalmának ezen a remekén.
MOZART: D - D Ú R (PRÁGAI) SZIMFÓNIA A melléknevet nyilván bemutatója színhelyéről kapta az 1786-ban megírt szimfónia. Formáját tekintve mindjárt feltűnik háromtételessége, szemben a megszokott néggyel, Mozart nem írt menüettet a szimfóniához. Bizonyos tekintetben már a Don Giovanni nyitányát megelőlegező súlyos, drámai hangú bevezetéssel kezdődik a mű. A színkópás ritmusok is a nyitányhoz hasonló nyugtalanságot árasztanak. Felváltva hol dúrban, hol mollban halljuk a melléktémát. Nem érezzük az Andante-tételben azt a megszokott csendes derűt, amely Mozart lassú tételeinek többnyire sajátja. Igazi oldottság csak a zárótételben van, amelynek Presto tempójelzése is vidám forgatagot, mozgalmasságot ígér. Nem véletlen, ha a Figaro lakodalma nyitányára emlékezünk e tétel hallatán.
A MOSZKVAI FILHARMÓNIA AKADÉMIAI SZIMFONIKUS ZENEKARA A vezető szovjet zenekarok sorában a Moszkvai Fiiharmónia a legfiatalabb, mintegy két és fél évtizede áll fenn. Az együttes előadói stílusa kiváló karmesterek hatására alakult ki. Közülük az első Szamuil Szamoszud vold, a zenekar létrejöttének egyik kezdeményezője. Munkáját az idősebb nemzedékhez tartozó Natan Rahlin folytatta, majd 1960-ban Kirill Kondrasin vette át az irányítást. Igen sok 20. századi mu talaIt vezetése alatt elsőrangú előadókra. 1961-ben az ő vezetése mellett mutatták be Sosztakovics IV. szimfóniáját, amelyet 1936-ban a szerző a személyi kultusz fokozódása kapcsán vont vissza. Az együttes repertoárján szerepelnek a szovjet szimfonikus zene legkiválóbb alkotásai, mindenekelőtt Sosztakovics szimfóniái. Jellemző a zenekarra a repertoár állandó bővítése, századunk minden stiláris irányzatának elsajátítására való törekvése. így műsoron tartja Hindemith, Sztravinszkij, Britlen, Bartók, Kodály, Respighi és Gershwin műveit. A zenekart nagyra becsülik korunk legnagyobb karmesterei és szólistái. Értékelik iá stílusérzékét, fegyelmét és egységes művészi felfogását. Számos kiváló szovjet karmesteren kívül vezényelték Carlo Zecchi, André Cluytens, Georges Sebastian, Lórin Maazel, Georghe Georghescu, Charles Münch, Igor Sztravinszkij. A zenekar kitűnő szólistái közül megemlítjük Valentyin Zsuk hegedűművészkoncertmestert, aki bérleti sorozatunkban is fellép. 1977ben a Moszkvai Filharmónia vezető karnagyává a Karajan-alapítvány nemzetközi versenyének szovjet győztesét, Dmitrij Kitajenkot nevezték ki. A zenekar külföldön Kubában, Jugoszláviában, az NDKban, Romániában, Olaszországban, Finnországban, Angliában, Svédországban, Franciaországban, Mexikóban, Japánban és az USA-ban vendégszerepelt.
VALENTYIN ZSUK Valentyin Zsuk szovjet hegedűművész zenészcsaládból származik. Főiskolai tanulmányait Leonyid Kogan osztályában végezte a moszkvai konzervatóriumban. A Világifjúsági Találkozó zenei versenyein I. díjat nyert, ettől kezdve rendszeresen hangversenyezik a Szovjetunióban és külföldön egyaránt. Hazai és nemzetközi sikereit jelzik a moszkvai Csajkovszkij nemzetközi zenei verseny I. díja, a genovai Paganini és a párizsi Marguerite Long-Jacques Thibaut verseny II. díjának elnyerése. Kitűnő stílusérzék, biztos technikai felkészültség, virtuóz tehetség, rendkívüli muzikalitás jellemzik a gazdag repertoárral rendelkező művészt Hangversenykörútjai során fellépett Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, Anglia, Franciaország, az NDK és Bulgária városaiban.
SÓSZTÁKÓVÍCS: VI. SZIMFÓNIA
(H-MOLL)
1939-ben írta művét a szerző, hazájának nagy szimfonikusa. Szokatlan a mű formája: tulajdonképpen hiányzik az első tétele. Az a lassú tétel, amelyikkel indul, inkább egy második tétel jellegét hordja magán. Meglehetősen terjedelmes, elégikus hangulatú darab. A következő tétel hetyke, gunyoros scherzo. Érdekessége, hogy a xilofonnak is jut szerep benne. A zárótételben induló- és táncelemek szövődnek egybe. Formája rondó, egyébként friss hangulatú, jókedvű, évődő zene.
PROKOFJEV: I. HEGEDŰVERSENY
(D-DÚR)
A versenymű első témája még 1915-ből való, de az egész mű csak két évvel később készült el és 1923-ban került bemutatásra. Nem olyan értelemben vett hegedűverseny, amely a szólóhangszer virtuozitását tartja elsősorban szem előtt. Mintha inkább egy szólóhegedűs zenekari darab lett volna a szerző elképzelésében. A zenekarnak meglehetősen fontos szerepe van, túl a kíséreten. Eredetileg kisebb terjedelemre, egy concertino méreteire gondolt a szerző és önéletrajzának tanúsága szerint, az első témát egy ilyen concertino „merengő kezdetének" szánta. Ez a jelleg a nagyobb formátumú versenyműben is megmaradt, bár a továbbiakban a nyitó tételben energikusan bontakozik ki. A második, scherzo-tétel vérbeli Prokofjev-zene, a szólóhangszer számára igényes technikai feladattal. Lírai jellegű a befejező tétel, amelyben a mű kezdetének zenei anyaga is visszatér.
CSAJKOVSZKIJ: IV. SZIMFÓNIA (F-MOLL) Híres pártfogójának, Meck asszonynak ajánlotta Csajkovszkij 1878-ban bemutatott f-moll szimfóniáját. Részletesen leírta a szimfóniához fűzött programját. Az első tétel bevezetését a szimfónia magvának nevezi, a végzet kérlelhetetlen hangja szólal meg a rézfúvókon. Később szelídebo hangok is megszólalnak, de a szerző szavával „ a rideg fátum szétzúzza ezeket az álomképeket". A második tétel az orosz románcok hangján szólal meg igazi szláv melankóliával, érzelmes színezettel. A hangszerek hangulatkeltő hatását kitűnően ismerő mester egyik bravúrja a scherzo-tétel, amely a vonóshangszerek pengetésére — pizzicato-jótékra — épül, leszámítva a közjátékot; ebben népi zsánerképet idéznek a fafúvók, sok humorral, vaskos jókedéllyel. Száguldó vonósmenetekkel indul a zárótétel, majd megszólal a „Nyírfácska" című orosz népdal, amelynek változatai jelentik a tétel legfontosabb zenei anyagát. Hamisítatlanul orosz hangvétel uralkodik, a közösség hangját érezzük a zenéből. Csajkovszkij így fejezi be a szimfónia kommentálását: „ ö r ü l j mások örömének — tovább élhetsz!"
J A N U Á R 1982. január 11-én, hétfőn a Bartók Teremben
DEBRECENI ZENEKAR
MÁV
FILHARMONIKUS
Vezényel: SZABÓ LÁSZLÓ Közreműködik: FELLEGI Á D Á M
(zongora)
Műsor: SZERVÁNSZKY ENDRE: Hat zenekari darab SOSZTAKOVICS: I. zongoraverseny WEBER: Konzertstück DE FALLA: Bűvös szerelem
1982. január 22-én, pénteken a Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
SEBŐK GYÖRGY (USA) zongoraestje 1982. január 25-én, hétfőn a Bartók Teremben
DEBRECENI ZENEKAR
MÁV
FILHARMONIKUS
Vezényel: NÉMETH GYULA Közreműködik: SZENTHELYI
MIKLÓS
(hegedű)
Műsor: ROSSINI: Teli Vilmos — nyitány PAGANINI: Hegedűverseny BEETHOVEN: III. (Eroica) szimfónia. Esz-dúr, op. 55.
FELLEGI Á D Á M Fellegi Ádám 1914-ben született Budapesten. Zongoraművészi diplomáját 1963-ban szerezte meg kitüntetéssel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Budapesten, ahol Hernádi Lajos növendéke volt. 1966-ban részt vett a Paul Badura-Skoda, Alfréd Brendel és Jörg Demus által vezetett „Fiatal Zongoraművészek Mesterkurzusán" első díjat nyert Bécsben, a Nemzetközi Kulturális Központban. Az 1966-os budapesti Liszt—Bartók Nemzetközi Zenei Versenyen a mai magyar művek legkiválóbb előadójának járó különdíjat nyerte el. Jelentékeny szólista tevékenysége mellett, melynek során itthon és külföldön rendszeresen ad koncerteket szólóműsorral é.s zenekarok élén versenyművekkel egyaránt, számos felvétele is készült, a Magyar Rádióban és olyan neves külföldi rádiótársaságoknál, mint pl. BBC, Westdeutscher Rundfunk, Cologne, Nederlandse Christelijke Radio Vereinigung, Hilversum. Művészi egyéniségét a 20. századi avantgard zene iránt különös érdeklődés jellemzi. Számos hanglemeze készült a Hungarotonnál Schönberg, Berg, Bartók, Stravinsky műveiből és a kortárs maqyar Szerzők alkotásaiból. Kiterjedt koncertturnéi során eljutott Ausztriába, Csehszlovákiába, az NDK-ba, az NSZK-ba, Olaszországba, Hollandiába, az USA-ba és a Szovjetunióba.
SZERVÁNSZKY: HAT ZENEKARI DARAB A kodályi hagyományokon nevelkedett zeneszerző stílusfordulatának ez az alkotása bemutatása idején — 1959ben — heves vitákat váltott ki. Pedig a tizenkétfokúság és más, akkor nálunk szokatlannak tűnő kompozíciós eszközök használata tulajdonképpen csak itthon és Szervánszky korábbi műveihez képest jelenthetett újdonságot, A variációsorozat formájában felépített darab nagyobb egységeit rövid tizenké.tfokú motívumok kötik össze. Szokatlanul nagy és sokszínű a hangszeres apparátus, különösen az ütőhangszerek jutnak fontos szerephez, Bónis Ferenc a következőkben jellemzi az egyes tételeket: „I.: mintha az ütőhangszerek szavának »pontjaiból« és »szaggatott vonalaiból« épülne fel. — II.: legfőbb sajátsága a ritmikus játék. III.: főszereplője a vonóskar, a változó színek jellemzik. IV.: mintha xilofon és piccolofuvola párbeszéde lenne. V.: víziószerű lassú tétel. VI.: fergeteges iramú, fékezhetetlen lendületű finálé".
SOSZTAKOVICS: I. ZONGORAVERSENY (C-MOLL) 1933-ban született a mű, szerzője maga mutatta be a Leningrádi Filharmonikusokkal. Különös a versenymű hangszerelése: vonóskar és egy trombita szól benne. A trombita szellemes első dallama után azonnal belép a zongora a főtémával, majd a tétel felgyorsulása után a melléktémával. A tétel középső része ellenpontos technikát is használ, A tételt a trombita elnyújtott kiáltásai felett megszólaló első téma zárja. Keringőritmusú a második tétel, amely hanqerőben és temoóban is fokozást mutat. Itt is a trombita kezd, azután szólal meg a zongora. A harmadik tétel 29 ütemű közjáték, két zongorakadenciával. Az egyiket zenekar kíséri. Tréfás hangulatot áraszt a zárótétel, amelyben a trombita a tréfacsináló szerepét tölti be. A zongora a hangulat tetőpontján jókedvűen idézi Beethoven az elveszett garasról írt G-dúr rondájának témáját a kadencia nagyszabású forgatagában.
DE FALLA: BŰVÖS SZERELEM A spanyol népzene úgy él Manuel de Falla műveiben, mint a magyar folklór Bartók és Kodály művészetében. Az 1915-ben írt Bűvös szerelem című táncjáték is ennek példája. A bemutatóhoz írt programjában a szerző kinyilvánítja vonzalmát a honi népzenéhez, de egyben megjegyzi, hogy valamennyi dal saját leleménye és büszke rá, hogy alig lehet őket megkülönböztetni az eredeti népdaloktól. A táncjátékból írt 13 tételes szvit nem mindegyik tételét szokták hangversenyeken játszani: az önálló darabként is szereplő Tűztánc azonban mindig hallható. — A táncjáték rövid tartalma: Candelas és Carmelo szeretik egymást, de az elhaít férj szelleme folyton megzavarja őket. Candelas, ismerve elhunyt élete párja kikapós természetét, ráveszi barátnőjét, Luciát a szellem elcsábítására. Ez sikerül, a szerelmesek boldogok lesznek.
SEBŐK G Y Ö R G Y Zongoraművész, Szegeden született. 1957 óta él Párizsban. Tanulmányait a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára volt. Első jelentős szereplése 14 éves korában volt, amikor Fricsay Ferenc vezényletével Beethoven C-dúr zongoraversenyét játszotta. 1962-től az USA-ban működik, az Indiana állambeli Bloomington egyetemén tanít, de közben koncertezik és kamarazenél is.
NÉMETH GYULA Budapesten született, tanulmányait Budapesten a Bartók Béla munkáskarnagyképzőben kezdte, majd a Szovjetunióba került, ahol a Leningrádi Konzervatóriumban elvégezte az operai és szimfonikus karmesteri szakot. Diplomája megszerzése után egy ideig Mravinszkij mellett működött asszisztensként a Leningrádi Filharmonikus Zenekarnál. Leningrádon kívül számos más szovjet városban is szerepelt. Leningrád után Rómában fejlesztette tovább tudását a Santa Cecilia Académiában, Ferrara vezetése mellett. 1970-ben Liszt-díjjal tüntették ki. 1972—73-ban a Chilei Állami Filharmonikus Zenekar vezető karmestere volt. Jelenleg az Országos Filharmónia szerződtetett karmestere. Sikeres hangversenyeket adott Európa és Dél-Amerika számos országában, többek között Angliában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Kubában, Venezuelában, Peruban stb. Számos nagy sikerű lemezfelvétel készült vele. 1976-ban az elsők között nyerte el a komolyzenei műfajban a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat aranylemezét.
SZENTHELYI MIKLÓS A legfiatalabb nemzedékhez tartozik. Zenei tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán fejezte be Kovács Dénes tanítványaként. 1970-ben a nemzetközi Weiner Leó kamaraversenyen II. díjat, az Enescu-versenyen oklevelet nyert. 1974-ben elnyerte az MRT hegedűversenyének I. díját. Fiatal kora ellenére már számos külföldi országban vendégszerepelt, részt vett az Állami Hangversenyzenekar távolkeleti hangversenykörútján, ahol több ízben Bartók Hegedűversenyét adta elő. Fellépett a Szovjetunió, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, az USA, Kuba és Franciaország városaiban. Idehaza is rendszeresen szerepel hangversenyeken a rádióban és televízióban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat több lemezfelvételt készített szóló- és kamarazene műsoraiból. 1974 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanársegédje.
RÖSSÍN'Í: TÉLL VILMOS, NYITÁNY A nagy vígoperák szerzőjének hattyúdalá komolyabb témát dolgoz fel: a svájciak legendás szabadsághősének, Teli Vilmosnak történetét. A szövegkönyv alapjául Schiller drámája szolgált. A nyitány utal az opera cselekményére, ö t gordonka poétikus együttese nyitja meg a művet, mintegy a szép svájci táj illusztrálásaként. Ezután a remekbe készült viharjelenet következik, majd békés természeti idill: a triolákban mozgó dallam mintha e miniatűr szimfónia lassú tétele lenne. A finálé egyike a zeneirodalom leghatásosabb indulóinak: vérpezsdítőén friss ritmusa, száguldó gyorsasága méltán avatta népszerűvé ezt a győzelmi zenét.
BEETHOVEN: III. SZIMFÓNIA, ESZ-DÚR, OP. 55. (EROICA) Az Esz-dúrban írt Harmadik szimfónia a „ H ő s i " melléknevet viseli. Beethoven eredetileg Napóleonnak ajánlotta a művet, de meghallva, hogy az császárrá kiáltatta ki magát, összetépte a dedikációt és megváltoztatta azt. A véglegessé vált felirat már „egy nagy ember emlékére írt hősi szimfóniáról" szól. Az I. tétel (Allegro con brio) hatalmas zenei építmény. Az expozícióban felvonulnak az ellentétes jellegű témák, amelyek az egész tétel feszültségét biztosítják. Valósággal űzik, hajszolják egymást ezek a zenei gondolatok a kidolgozási részben. Nem tűnik túlzásnak, ha azt mondjuk, hogy a hősi jeliem küzdelmeken át való kialakulásának vagyunk tanúi. Új téma is megjelenik a kidolgozási részben, egy csodálatosan melodikus, mintegy a hőst eszményítő téma. Hatalmas kóda zárja a tételt: a hőst győzelme tetőpontján látjuk. Döbbenetes ellentétet képez a befejezéshez a II. tétel, a híres gyászinduló. A c-moll téma sötéten kopogó ritmusaival a hős halála felett érzett megrendülést fejezi ki. Ez a gyász azonban nem marad végig ilyen reménytelenül komor. Az egyéni lét megszűnésével nem hal meg az eszmény. Ezt fejezi ki az emeltebb hangon megszólaló C-dúr közjáték, amelynek színeit azután a visszatérő gyászinduló témája festi ismét sötétebbre. A tétel a vigasztalás hangján fejeződik be. A III. tétel gyökeresen más hangot üt meg. A Scherzo igazi beethoveni zene. A féktelen jókedvnek, a szilaj játéknak ez a zenébe öntése, a makacsul dörömbölő staccatok sora, majd a IX. szimfóniában is vissza fog térni. A megállíthatatlanul jókedvű tombolás csak a trióban csendesedik meg. A kürtök témája az erdők hangulatát idézi. Ez a természetért rajongó, abban felolvadó Beethoven hangja. A visszatérésre ismét az elevenen pezsgő játékosság a jellemző.
A IV. tétel (Allegro molto) nagyméretű, szabad variációsorozat két téma felett. Az első a lendületesen száguldó vonós bevezetés után szólal meg halkat, sokat sejtetően. A másik téma áradóan dallamos, kiegyensúlyozott, emberséget sugárzó melódia. Prometheus-témának is hívják, mivel Beethoven ilyen nevű balettjében is szerepel. Szimbolikus értelmet is nyer, hiszen Prometheus a tűz, a fény hírnöke. A tételnek a „hősi" koncepcióban valóban ilyesféle értelme van. Érdekessége még a finálénak egy magyaros, verbunkos jellegű közjáték.
F E B R U Á R 1982. február 8-án, hétfőn a Bartók Teremben
DEBRECENI MÁV ZENEKAR
FILHARMONIKUS
Vezényel: JANCSOVICS ANTAL Közreműködik: GELLÉN LÁSZLÓ (oboa) IRMAI -KÁLMÁN (zongora) Műsor: HIDAS FRIGYES: Oboaverseny LISZT: Haláltánc SCHUBERT: IV. szimfónia, c-moll, D. 417.
1982. február 15-én a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
RUHA ISTVÁN (hegedű) Románia és J A N D Ó JENŐ (zongora) szonátaestje
HIDAS: OBOAVERSENY Idézzük Pándi Marianna ismertetését: „Az 1951-ben írt oboaverseny barokk hagyományokat elevenít fel: erre vall többek közt az első tétel lüktető, metrikus ritmusa, valamint a második tétel ária-dailamossága, amely a hárfa akkordjai felett bontakozik ki a szólóhangszeren, de barokkos jellegű a hármas ütemben zakatoló, táncos finálé is.
LISZT:
HALÁLTÁNC
A mű ihletője a pisai temető falfestménye „ A halál diadala" volt. Több verzió is készült belőle és végül az 1859-es maradt meg. Ezt játszotta Hans von Bülow — akinek az ajánlás szólt — az 1865. évi ősbemutatón. A lényegében zongoraversenynek számító alkotás középpontjában a középkori Dies irae (A harag napja) dallam áll. A gregoriánt idéző zenei gondolat feldolgozása egyben a jövőbe is mutat: a Haláltánc a kései Liszt-stílus képviselőjeként már Bartókot sejteti. (Nem véletlen, hogy századunk mestere oly szívesen játszotta koncertjein.) Karaktervariáció formájában dolgozza fel Liszt a témát. Nem iörekszik virtuóz hatásokra, puritánabb hangot üt meg és nagy szerep jut a polifon szerkesztésnek. A 26 variáció valóságos vízió a halálról, amely egyformán utolér mindenkit és egyformává tesz valamennyiünket. A hangszerelés olykor hátborzongató effektusai támasztják alá ezt a hatást. Elég pl. a hegedűk „col legno" (a fával) való, a zongora magas hangjaival elegyített megszólaltatására gondolni, valamint a sokszor ütőhangszerként kezelt szólóhangszerre. Mindeme hatások azonban nem öncélúak, mert a mű a zenei nyelvújítás útját járva a jövő hangját készíti elő.
SCHUBERT: IV. SZIMFÓNIA
(C-MOLL)
Tragikus szimfóniának is nevezik az 1816-ban — a szerző 19 éves korában — megírt Negyediket. Ö maga fűzte hozzá, utólagosan, ezt a jelzőt. Bár a hangnem Beethovenre utal (V. szimfónia, Eroica-gyászinduló, Pathetiqueszonáta), hangja inkább Mozartra emlékeztet. A megnyitó tétel, saját műfaján belül, hordoz valamelyes tragikumot, de túl sok a derűsebb színfolt a szimfóniában, semhogy valóban tragikusnak éreznénk. Már a nyitótétel kódája is napsugarat hoz magával. A második, Andante-tételben felismerjük a kései Schubert-szonáták előképét, bensőséges, megkapó hangon szól hozzánk. A Menüett harmóniaviláqa sajátos varázslatot ad. A zárótételben, annak is a befejezésében, ismé* az optimizmus válik uralkodóvá,
STEFAN RUHA Magyar származású román hegedűművész. 1931-ben Kolozsváron született és ugyanott Balogh Ferencnél tanult. Oklevelét a kolozsvári Konzervatóriumban szerezte. Több ifjúsági versenyen díjat nyert, majd a kolozsvári Operaházhoz került. Később a kolozsvári Filharmonikusok szólistája lett. 1958-ban a moszkvai Csajkovszkij-versenyen, a bukaresti Enescu-versenyen, majd a párizsi Long-Thibaudversenyen díjat nyert. Rendkívül sokat hangversenyezett a népi demokratikus államokban, hazánkban is gyakran szerepel. Ezenkívül Párizsban és más nyugati városokban adott koncerteket. Japánban 22 hangversenye volt.
M Á R C I U S 1982. március 1-én, hétfőn a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
MOSZKVAI
VONÓSNÉGYES
(Mihail Szeller, Leonyid Jankón, Alexandr Oszokin) hangversenye
Igor
Szuligoy
1982. március 8-án, hétfőn a Bartók Teremben
DEBRECENI ZENEKAR
MÁV
FILHARMONIKUS
Vezényel: LUKÁCS ERVIN Közreműködik: KISS GYULA
(zongora)
Műsor: BRAHMS: B-dúr zongoraverseny, op. 83. !V. szimfónia, e-moll. op. 98.
1962. március 10-én, szerdán a Vénkerti Általános Iskola aulájában
A
BENKÓ
DIXIELAND
HANGVERSENYE
Művészeti vezető: BENKÓ SÁNDOR
1982. március 16-án, kedden a Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
MAGYAR
KAMARAZENEKAR
Hangversenymester: TÁTRAI VILMOS Közreműködik: SZABÓ CSILLA (zongora) Műsor: H A Y D N : „La Passione" szimfónia, f-moll, No. 49. MOZART: Kammerkonzert, F-dúr, K. 413. BARTÓK: Divertimento
1982. március 21-én, vasárnap a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
A VAN CLIBURN NEMZETKÖZI ZONGORAVERSENY (Fort Worth, díjnyertesének zongoraestje
USA)
1982. március 22-én, hétfőn a Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
DAN GRIGORE (Románia) zongoraestje
LUKÁCS ERVIN Lukács Ervin karmester 1950-ben nyert felvételt a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol a zeneszerzés és karmesterképző tanszakon végezte tanulmányait. 1956-ban, diplomája megszerzése után az egyik legnagyobb magyar vidéki város operájának vezető karmestere lett. 1953-ban meghívták a Magyar Állami Operaházhoz karmesternek és ezzel egyidejűleg a Zeneakadémia karmesterképző tanszakára tanárnak. Nemzetközi hírnevét az 1962-es Római Nemzetközi Karmesterversenyen elnyert I. díja alapozta meg. Az élvonalbeli magyar zenekarokkal adott hazai hangversenyei mellett vendégművészként megfordult többek között Ausztrália, Bulgária, Csehszlovákia, Japán, Jugoszlávia, Kína, az NDK, az NSZK, Olaszország, a Szovjetunió és az USA jelentősebb koncertdobogóin is. 1975-ben 16 hangversenyt adott a Japán Filharmónia Szimfonikus Zenekara élén Japán nagyobb városaiban. 1978-ban újból Japánban járt sikeres turnén. 1964-ben a Liszt-díj I. fokozatával, 1974-ben Érdemes Művészi címmel tüntették ki.
KISS GYULA Zongoraművész. Az 1966. évi Zongoraversenyen tűnt fel, A Pál volt.
Liszt—Bartók Nemzetközi főiskolán tanára Kadosa
1967-ben kitüntetéssel zongoraművészi oklevelet nyert. Ez év augusztusában részt vett a CISM mesterkurzusán Taorminában, ahol I. díjat nyert, Még abban az évben az Országos Filharmónia szólistája lett. Díjai: 1965: Budapesti
Bartók-verseny
I. díj.
1966: Magyar Rádió és Tv zongoraversenyének 1966: Budapesti IV. díj.
Nemzetközi
Liszt—Bartók
I. díja.
Zongoraverseny
1967: Taorminai Consorso dei CISM verseny I. díja. 1968: Taormina. A Petrof csehszlovák zongoragyár patronálásában rendezett nemzetközi zongoraverseny I. díja. 1969: Térni. Az Alexandro Cassagrande zeneszerző és zongoraművész emlékére rendezett zongoraverseny II. díját nyerte el. 1972: Liszt-díj.
Hangversenyezett Svédországban, Olaszországban, Nyugat- és Kelet-Németországban, Nyugat-Berlinben, Szovjetunióban, Bulgáriában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, az Egyesült Államokban, Japánban és Ausztráliában. 1970-ben Nyugat-Berlinben rádió- és tv-felvételei voltak. Magyarországon számos lemeze készült.
BRAHMS: B-DÚR ZONGORAVERSENY 1881-ben Budapesten volt az ősbemutatója a zeneirodalom egyik leghatalmasabb, legigényesebb zongoraversenyének. A szólót a szerző játszotta. Szokatlan a mű négy tételes felépítése. Talán ezzel is arra akart utalni Brahms, hogy a zenekarnak fontos szerepe van, miként legsajátosabb műfajában, a szimfóniában. Magas technikai igényt, erős állóképességet kíván a szólistától a B-dúr koncert. Megtaláljuk benne az érett Brahms szinte valamennyi stílussajátságát. Ilyen mindjárt az első tétel indítása a kürtzongora felelgetéssel, ezzel a kamarazene-hangzással, amelyből a zongora tömör, zenekarszerű szólója bontakozik ki. Találkozunk a triola-duola ritmusképletek együttes alkalmazásával, a sűrű zenekari hangzással és a témák igen gazdaságos, üresjáratot nem engedő feldolgozásával, A második tétel démoni scherzo, hatalmas indulatokkal — és a trióban azzal a sajátosan brahmsi borongós hanggal. A lassú tétel dallamát gordonka indítja el és a tétel további folyamán — miként a hegedűversenyben is — a zongora csak körüljárja ezt a főtémát, maga sohasem játssza eredeti formájában. A téma egyébként az Immer leiser wird mein Schlummer című csodálatosan szép dal melódiája; érdekes, hogy a szimfónia volt meg előbb és azután kapott dalként szöveget. A finálé könnyedebb, táncos hangvételű, bizonyos magyarosnak mondható vonásokkal. Feloldó szerepe van, noha Brahmsnál ez sose jelent teljesen felhőtlen derűt.
BRAHMS: IV. SZIMFÓNIA (E-MOLL) Johannes Brahms utolsó szimfóniáját 1835-ben mutatták be, őszinte siker mellett. Az I. tétel panaszos, szaggatott főtémája emlékeztet Mozart g-moll szimfóniájának hasonló indítására. Az elégikus hangot hősi jellegű, markáns téma váltja fel a rézfúvókon. Mintha a letűnt lovagkorra emlékezne a költő. Szélesen daloló vonósdallam a zárótéma, tele bensőséggel, emberséggel. A tétel további folyamán a fény és árnyék küzd egymással, és egyelőre a sötét elem marad uralkodó. A II. tétel (Andante moderato) mintegy pihenőt jeleni az elfáradt emberi léleknek. Igazi vigaszzene ez, álmodozó, visszamerengő kürtdallammal, amelyet többször megismé-
tel a szerző, és egy újabb, ugyancsak gyengéd d a l l a m o t csatol hozzá a gordonkaszólamban. Mesteri ellenpontozással e két téma uralkodik a tételen. A III. tétel ugyan az Allegro giocoso tempójelzést viseli, a vidám hangulatot azonban alig véljük felfedezni. Ennek a scherzónak van egy bizonyos súlyossága, drámaisága. Úgy érezzük, ha játékról van szó, ez valami nagyon komoly játék, A megszokottól eltérő páros ritmus is nehézkesebbé teszi a tételt. A zárótétel harminc pompás változatot épít egy basszus témára a barokk passacaglia formájában. A nyolc pontozott félhangból álló téma önmagában nem jelentős, rendkívül egyszerű dallam. A tétel mégis zseniális zeneszerzői mestermunka, Brahms kifogyhatatlan variáló fantáziájának terméke. A passacaglia tudvalevőleg eredetileg lassú, háromnegyedes ütemű olasz tánc volt, amely a .17—13. század mestereinek kezén variációs formává alakult: egy, a basszusban megszólaló állandóan visszatérő téma fölé épülő variációsorozattá. A harminc változat formai felépítése megfelel a szabályos szonátaformának, majd még két változat következik és nagyszabású kóda zárja a művel.
MAGYAR KAMARAZENEKAR A Magyar Kamarazenekar 1957-ben alakult. Az együttes megalakításának kezdeményezője Tátrai Vilmos, az Állami Hangversenyzenekar egyik alapító tagja és állandó hangversenymestere volt. Tátrai Vilmos, a nevét viselő világhírű magyar vonósnégyes vezetője és első hegedűse azza! a szándékkal alapította a kamarazenekart, hogy az ellássa műsorral az egyre nagyobb kamarazenei igényekkel jelentkező közönséget. Éppen ezért az együttes úttörő szerepet vállalt a magyar zenei életben. Ennek az elgondolásnak alapítása óta magas színvonalú művészi fokon felel meg a kamarazenekar. A kis létszámú együttes (6 első, 6 második hegedű, 4 brácsa, 3 gordonka, 2 nagybőgő, 1 csembaló) a gazdag kamarazene-irodalom valamennyi stíluskorszakában járatos és nagy sikerű hangversenyeik műsora minden alkalommal a közönség érdeklődésének középpontjában áll. Vendégszerepeltek több nemzetközi zenei, kamarazenei fesztiválon és mindenhol a magyar zenei élet méltó képviselőjének bizonyultak. Az együttes a magyar vonóskultúra legjobb hagyományait fejleszti tovább és nagy súlyt helyez műsoraiban a 20. század műveinek bemutatására és állandó népszerűsítésére.
SZABÓ CSILLA Zongoraművésznő, 5 éves korában kezdeti zongorázni tanulni, először Molnár Erzsébetnél, később a Bartók Béla Szakiskolán, ahol Máthé Miklósné tanítványa volt. 14 évesen vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola mesterosztályába Kadosa Pál növendékeként. 1961-ben egy fél esztendőt tanult a Marguerite Long Akadémián Monique de la Bruchollerie-nél, ahol ezután diplomát is kapott. Részt vett a Marguerite Long nemzetközi zongoraversenyen is, ahol jó helyezést ért el. 1962-ben a Rio de Janeiro-i nemzetközi zongoraversenyen a II. díjat és a brazil művekre kitűzött legjobb előadás díját nyerte. 1965-ben a montreáli nemzetközi versenyen is a díjazott versenyzők között végzett, Európa szinte valamennyi országában hangversenyezett, 1965-ben Észak-Amerikában. Lemez- és rádiófelvétele készült Nyugat-Németországban, Hollandiában, Ausztriában, Jugoszláviában és Angliában, többek között olyan neves karmesterekkel, mint Eleazar De Carvalho, Ferencsik János, Zubin Mehta, John Barbirolli. A szólókoncerteken kívül rendszeres szonáta- és kamarazene-partnere Kocsis Albertnek. 1961 óta az Országos Filharmónia szólistája. 1970 áprilisában Japánban egyhónapos turnét adott, ahol Liszt-, Bartók- és Chopin-műveket játszott. A Hunqaroton több lemezt készített vele Brahms, Chopin és Bartók müveiből. 1971-ben a Liszt Ferenc-díj II. fokozatával tüntették ki.
DAN GRIGORE Dan Grigore zongoraművész 1943-ban született Bukarestben. 6 éves korától kezdett zenét tanulni. Mihail Jora, a neves zeneszerző figyelt fel rendkívüli zenei adottsáoaira. A bukaresti Főiskolán Florica Muzicescu volt a tanára, aki a fiatal román zeneszerzőnemzedék nevelésében halhatatlan érdemeket szerzett. Főiskolai tanulmányai után a leningrádi Akadémián T. P. Kravcsenko növendéke volt. 1961-ben és 1967-ben díjat nyert a bukaresti Enescu-versenyen, 1968-ban Montrealban kapott díjat. Dan Grigore virtuóz zongoraművész, repertoárjában elsősorban a nagy technikai követelményekkel rendelkező művek szerepelnek. Számos hazai bemutató fűződik zongoraművészi tevékenységéhez. Hanglemezfelvételei, számos bel- és külföldi vendégszereplése, hangversenykörútja volt, fellépett Bulgária', Kanada, Csehszlovákia, a Szovjetunió, Franciaország városaiban.
Á P R I L I S 1982. április 7-én, szerdán a Zeneművészeti
Főiskola
hangversenytermében
KRZYSZTOF JAKOWICZ hegedű estje
(Lengyelország)
1982. április 19-én, hétfőn a Bertók Teremben
DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR MARÓTHI KÓRUS (Karigazgató: CZ'ÖVFK LAJOS) Vezényel: SZABÓ LÁSZLÓ Közreműködnek: a Csokonai Színház énekművészei Műsor : KODÁLY: Székely fonó opera keresztmetszet
1982. április 2ó-án, hétfőn a Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
LANTOS ISTVÁN zongoraestje
KODÁLY: SZÉKELY F O N Ó Egy kritikusa azt írta a műről: „nem opera, csak: remekm ű , , , " A műfaji megjelölés: „ d a l j á t é k " is erre utal. Kodály azt mondta 1932-ben bemutatott művéről: „Éppen a hangversenyteremben láttam meg világosan, hogy ezek a dalok termőtalajukból kitépve, szinte érthetetlenek. Szerves egységben kell megmutatni azzal az élettel, amelyből nőttek. Ez volt kísérletem c é l j a . . . " A zeneköltő a székelyföld dalait, balladáit, népi zenés szokásait ötvözte egybe, olvasztotta drámai egységbe. A két fiatal egyszerű története a nagy közösség életéből nő ki. Együtt örülünk és bánkódunk a daljáték tulajdonképpeni hősével, a néppel. Maga a történet röviden így sűríthető: két szerelmes fiatal, némi viszontagság után, egymásra talál és boldog lesz. Tulajdonképpen keret ez a szebbnél szebb népdalok előadásához. Jut benne szerep szólistáknak és kórusnak is, mondhatnánk: díszletet, fényesebb külsőt kapnak a Kodály által máskor hangversenyszerű előadásra szánt népdalfeldolgozások. Ugyanakkor nincs benne annyi történés, esemény, hogy ne bírná el a koncertszerű megszólaltatást. Érdemes megemlíteni, hogy Debrecen úttörő szerepet vállalt a daljáték megismertetésében: 1937-ban Horváth Árpád rendezésében a Csokonai Színházban volt a Székely fonó első vidéki előadása, Komor Vilmos vezényletével, Basilides Mária és Neményi Lili felléptével, az egész debreceni zenei élet példás összefogásával.
M Á J U S 1982. május 10-én, hétfőn a Bartók Teremben
DEBRECENI MÁV FILHARMONIKUS ZENEKAR Vezényel: SÁNDOR JÁNOS Közreműiödik: KÖRMENDI KLÁRA (zongora) HOLLA! KERESZTÉLY (orgona) Műsor": RAVEL: Spanyol rapszódia Zongoraverseny SAINT-SAENS: III. szimfónia
1982. május 13-án, csütörtökön a Zeneművészeti Főiskola hangversenytermében
JANACEK VONÓSNÉGYES (Csehszlovákia) hangversenye 1982. május 17-én. hétfőn a Nagytemplomban
ELLA ISTVÁN orgonaestje Műsor: BACH-EST
RAVEL: SPANYOL RAPSZÓDIA A francia impresszionizmus két nagy alakja, Debussy és Ravel egyaránt vonzódott a spanyol zenéhez. Ravel méltán népszerű Bolero-ja mellett a Spanyol rapszódia ennek a vonzalomnak értékes dokumentuma. 1907-ben írta a négytételes rapszódiát, amelynek első tétele — Előjáték az éjszakához — egy makacsul ismétlődő, lefelé lépő nyolcadsorra épül. Külön művészet az, ahogyan a szerző ezt az egyformaságot nem engedi unalmassá válni, bravúros szólókadenciák segítségével, A Malaguena következik ezután, amelyet a közönség a bemutatón megismételtetett. A Habanera Ravel egyik korábbi kétzongorás darabjának zenekari átirata, igen virtuóz és hatásos feldolgozásban. A Spanyol rapszódiát az andalúziai táncokat idéző Feria zárja le.
SAINT-SAENS: III. SZIMFÓNIA (C-MOLL) Liszt halála évében, 1886-ban született a mű és szerzője az elhunyt emlékének is ajánlotta. Mindössze két tétele van. Az első lassú bevezetéssel indul, majd Allegro moderato folytatódik. Klasszikus fegyelem jellemzi ezt a tételt, elsősorban ritmikájában. Ez következetesen jelenik meg a tételben, lendületét a vonóskar egyöntetű mozgása szabja meg. A tempó a befejezésnél lelassul. A tétel kamarazene-szerű hangzással, a vonósok fokozatos elhalásával zárul. A második tétel scherzo, hatnyolcados ütemmel, markáns ritmussal. A diadalmas kódát fugato-rész készíti elő: itt már C-dúrban világosodik ki a zene. A mű érdekessége, hogy két zongora és orgona is szerepel benne.
J Ú N I U S 1982. június 8-án, kedden a Bartók Teremben
MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR Vezényel: URI MAYER (Kanada) Közreműködik:
ZEMPLÉNI
KORNÉL
(zongora)
Műsor: R. STRAUSS: Az úrhatnám BEETHOVEN: c-moll RAVEL: La Valse
polgár
zongoraverseny,
op. 37.
RICHÁRD STRAUSS: AZ ÚRHATNÁM POLGÁR, SZVIT Moliére ismert vígjátékához kísérőzenét írt Strauss és ebbői formált hangversenyelőadásra alkalmas, kilenc tételes zenekari szvitet. Bizonyos bécsi kedélyességgel, de ugyanakkor metsző szatírával gúnyolja ki a zeneszerző Jourdaint, a felkapaszkodott újgazdag polgárt, aki az urat akarja játszani. A korhűséget tartani akarván régi táncformák (menüett, couranie) is előfordulnak a tételek között, Lully-t, a francia barokk zeneszerzőt (Moliére kortársát) is idézi a komponista. Az egyes tételek: I. Nyitány (Jourdain, a polgár) — II. Menüett —- III. A vívómester — IV. A szabók jelenése és tánca — V. Lully menüettje — VI. Courante — VII. Cléonte fellépte — VIII. Intermezzo — IX. Az estély (Asztali zene és a kukta tánca).
RAVEL: LA VALSE A szerző a darabot a bécsi keringő sokszínű, változatos bemutatásának szánta egy nagyobb zenei formán belül. A tánckölteményt Gyagilev rendelte meg tőle 1919-ben. A nagy tömegeket megmozgató tánc színteréül az 1855 körüli bécsi császári udvart választotta. Ahogy írja: „Gomolygó felhőkből villannak elő a keringőző párok. A felhők lassan oszladoznak, s ekkor hatalmas terem válik láthatóvá, amelyet zsúfolásig megtölt a forgó tömeg. A szín fokozatosan kivilágosodik, felragyog a csillárok fénye," A táncköltemé.ny két hatalmas fokozásra épül. Az első tulajdonképpen a táncrakérésből, majd keringők hosszú sorából áll. Strauss János- és Schubert-reminiszcenciákat hallunk. A keringők számos tulajdonsága érvényre jut a sorozatban. A második rész rövidebb idő alatt jut fel a csúcsra, az első részben bemutatott zenei anyag féktelen iramú feldolgozásával. Igen színes, hatásos zenekari mű.
ELLA ISTVÁN 1947-ben Veresegyházon született. Zenei tanulmányait a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusában kezdte, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola elvégzése után felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Az orgonaszakon Gergely Ferenc, a karvezetés tanszakon Vásárhelyi Zoltán és Makláry József voltak tanárai. 1971 ben mindkét szakon diplomát szerzett. Ugyanebben az évben részt vett a Prágai Nemzetközi Orgonaversenyen, ahol 4, díjat szerzett. 1971 őszétől a Művelődésügyi Minisztérium ösztöndíjával egy évig Weimarban, két éviq Lipcsében folytatta tanulmányait orgonaszakon Johonnes
Ernst Köhlernél; a karmesterképző szakon Olaf Kochnái. 1972-ben a IV. Lipcsei Nemzetközi Bach-versenyen II. díjat nyert 1974-ben Linzben I. díjat nyert 1976 nyarán a brügge-i nemzetközi orgonistaversenyen I. díjat nyert. Karmesterképző diplomát 1974-ben kapott. Diplomakoncertjén a Hallei Filharmonikus Zenekart dirigálta Wittenbergben. A Bach-verseny óta számos koncertmeghívásnak tett eleget, csak az NDK-ban kb. negyven hangversenyt adott. Koncertezett még Csehszlovákiában, Nyugat-Németországban és Svájcban. A i Országos Filharmónia szólistája.
ZEMPLÉNI KORNÉL Zongoraművész. Debrecenben született. Hétéves korában kezdett zongorázni tanulni a debreceni zeneiskolában. Tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Böszörményi Nagy Béla és Dohnányi Ernő tanítványaként végezte. 1946-ban művészdip ornát .iyert és azóta állandóan koncertezik mind belföi: ön, mind külföldön. Nagy sikerű hangversenyeket adott az NDK-ban, Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában, a Kínai Népköztársaságban, Angliában stb. 1949-ben a budapesti VIT-en díjat nyert 1954-ben Liszt-díjjal tüntették ki. 1947-ben lett a Budapesti Szakiskola tanára, 1964 óta pedig a Zeneművészeti Főiskolán tanít Több sikeres hanglemeze jelent meg a Qualiton cégnél (Schubert-, Shumann-, Liszt-, Debussy-, Kodály- és Bartók-műveket játszik. 1963-ban a Liszt-díj I. fokozatával tüntették ki. 1976-ban lelt a Magyar Népköztársaság Érdemes Művész;:
URI
MAYER
1946-ban született Marosvásárhelyen. Zenei tanulmány; 't a Tel Aviv-i egyetemen, illetve a New York-i Juilk d School of Music hegedű- és karmesterszakán vége; e. Számos karmesterversenyen jelentős helyezést ért el. 1969—70-ben a New York-i Youth Symphony Orchestra helyettes karmestere. 1972—74 között Montreálban a Sir George Williams Egyetemen kamarazenét tanít. 1972— 73-ban a portiandi Nyári Egyetemen hegedű- és kamarazene tanfolyamokat vezet. 1974-től a Michigan Egyetem Ann Arborban levő zeneiskolájának karmesterképző aszszisztense. 1977-ben részt vett a budapesti Nemzetközi Karmesterversenyen, ahol értékes helyezést ért el.
F. k.: Dr. Demeter Lajos Készült 2000 példáyban 81.11,862 Mozi Nyomda, Debrecon
