IX. évf. 4.sz.
2006. Karácsony havában
Zempléni Reformátusok Lapja A Zempléni Református Egyházmegye gyülekezeteinek időszakos lapja
TARTALOM
Az Ige mellett Advent - Tóbiás Zoltán Karácsony szenteste - Varga Zsolt Karácsony - Tóbiásné Nagy Szilvia Óév _ Egeresi László Újév - Egeresi Gábor
Vers Csorba Béla: Ádvent 2006-ban Sándor Zsombor: Induljatok, siessetek
Gondold tovább, imádság Dr. Sándor Endre
Egymázmegyei rendezvények Tar László Péter: Zempléni konfirmandusok hétvégéje Baksy Jánosné: Szórvány- és kisgyülekezetek találkozója
Gyülekezeteink életéből Kovácsné Éles Edina - Nagyrozvágy Komáromi Ferenc - Erdőhorváti Virágh Sándor - Sárospatak Pótorné Jäger Krisztina - Tokaj Szerkesztőségi üzenet
Ü nneplésre hívlak most Testvérem!
D icsőség Istennek a magas mennyekben. V ilágos jelként az égen csillag ragyog, Ö röménekre kelnek az angyali karok. Z arándok bölcsek érkeznek, s pásztorok, I sten Betlehemben új korszakot nyitott. T ehozzád is eljött a szeretet királya, Ő lesz bűnös életed isteni megoldása. SZ íved, ha bölcsője lesz a testesült Igének, Ü res lelked szert tehet az ég minden kincsére. L akozást vesz benned az Ő békessége, E gységre jutsz Istennel, s emberrel testvériségre. T eremtett világunk sóhajtozva várta, E lrendelt idejét a szabadításnak. T eljesültek próféciák, történtek csodák, T itokzatos kegyelem övezte Máriát. M agára vette Jézus sorsunk minden terhét, A lakja mintázta a jó pásztor képét. N em sokan értették meg rögtön küldetését, É letét áldozatul szánta a világ bűnéért. K ik hisztek már Benne, s értitek szavát, T anítványaiként teljesítsétek akaratát. E gyesítsen hát a Földön minden népeket K risztus dicső neve, s az isteni szeretet! Virágh Sándor Sárospatak
Istentőlmegáldottkarácsonyiünnepléstésboldogúj esztendőtkívánunklapunkmindenkedvesolvasójának!
Zempléni Reformátusok Lapja
2
Az Ige mellett ADVENT Textus: Zsoltárok könyve 40. rész:1-6 Kedves Testvéreim! Az adventi időszak a karácsony ünnepére való készülődés mellett - a várakozás ideje is számunkra. Várjuk az ünnepet, távol élő szeretteinket, a vendégeket, s azt az édes érzést, ami ilyenkor betölti a szíveket. Azt azonban nem tudhatjuk előre, hogy várakozásunknak lesz-e eredménye. Megérkeznek-e a rokonok, barátok? Jól sikerül-e az ünnepi ebéd? Olyan ajándékot sikerül-e adni, amivel örömet szerezhetünk? S mi azt kapjuke, amit várunk? Számtalan - tőlünk független - dolog befolyásolja mindezt: pl. az időjárás, az útviszonyok, egészségi állapotunk, anyagi feltételek, stb. A jó hír, számunkra az, hogy nem ezektől függ, hogy az ünnep csodája megérkezik-e hozzánk! A keresztyének, a hitben élő emberek nem csak ennyit várnak az ünneptől. Ők valami sokkal értékesebbet várnak. Az ő Urukat várják, aki képes meghallani szívük óhajtását, lelkük kiáltását. Ahogy egy kedves kis karácsonyi gyermekversben olvashatjuk: „Gyertya fénylik karácsonyfa ágán. Az ünnepen oly sok öröm vár rám! Szép ajándék, finom falat, játék… -De a szívem Valakire vár még! Jézusom, Te kedves égi gyermek, Gazdag az lesz, aki Téged nyer meg. Aki Téged befogad szívébe, Azt befogadod Te is az égbe!” (Siklós József: Gyertya fénylik) 1. „Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat”- vallja a zsoltár írója (2.vers). Nem mást, hanem az Urat, Istent várja, akitől a szabadítás jön. Ez a kifejezés: „várván vártam”, bizonyára azt jelzi, hogy sokáig és nagyon intenzíven várta. Nagy mélységben lehetett, amiből nem látott más kiutat emberileg. Tudja, hogy csak Isteni segítséggel szabadulhat. Bizonyára hosszasan és szívből könyörgött az ő Urához, mert „Ő meghallotta kiáltását” és „lehajolt hozzá”. Kedves Testvéreim! Bizonyára mindannyian voltatokmárolyanhelyzetben,amibőlnagyonszerettetek volna szabadulni. Amikor súlyos betegségben, kínzó állapotban, szorongatott helyzetben, vagy lelki terhek alatt roskadozva vártátok a szabadulás (gyógyulás, megnyugvás) óráját. Az Istenben bízó ember – de ilyenkor még a pogány is - felkiált az égre segítségért. Hogy jön-e válasz és segítség, az attól függ, hogy kihez és hogyan kiált a segítségre szoruló! „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát.” - írja a zsoltáros (5.v.) Az tapasztalja meg a szabadítást, aki Istenhez kiált és teljes szívbéli bizalommal fordul feléje. Az, aki csak kiáltozik erre-
arra, szaladgál fűhöz-fához, emberekben reménykedik, az nem Istenhez intézi szavait, s sóhajtása nem jut az egekig. Az ilyen ember nem ismeri az igazi Szabadítót. Mert ha ismerné, akkor csak Őhozzá fohászkodna, mint a zsoltáríró. Aki azonban tudja, hogy kihez kell kiáltani, - az lehet bármilyen nyomorúságban, kilátástalan helyzetben - azt meghallgatja, és kimenti a bajból az Úr. Kiáltsunk hát a mi Urunkhoz, Szabadító Istenünkhöz, bármilyen mélységben vagyunk! Hiszen a zsoltáros bizonyságtétele éppen erről szól: „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” (3.v.) Őt várjuk! Az Ő szabadításáért könyörögjünk! Várjuk az Urat! Adventi várakozásunk legfontosabb ügye az legyen, hogy az Ő érkezésére készítsük szívünket, lelkünket, s egész valónkat! 2. A zsoltáros nagy szabadítást élt át, Isten „új éneket adott szájába” (4.v). Ezért hálát ad Istennek és Őt magasztalja. Szíve telve van örömmel és Isten iránti szeretettel: „nincs hozzád fogható”. S valóban nincs Istenünkhöz fogható senki ezen a világon - valljuk mi is mindannyian, akik már megtapasztaltuk az Ő szabadítását, akiknek új életet ajándékozott Fiában, a Jézus Krisztusban. Övé legyen a tisztelet, dicsőség és hálaadás. Róla énekeljen szánk, és róla szóljon életünk bizonyságtétele. Köszönjük meg Urunknak és mondjuk el embertársainknak – elsősorban a ránk bízottaknak, szeretteinknek-, amit a zsoltáros énekel: „Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs Hozzád fogható” (6.v). Nem hiábavaló a mi hálaadásunk és bizonyságtételünk! Eredményének kell lennie, akkor is ha pillanatnyilag a mi szemeink elől rejtve marad! A zsoltáros szívből jövő bizonyságtételének látható eredményei vannak. Isten-dícsérete eljut mások füléig, szívéig és „félik az Urat és bíznak benne” (4.v). Immár azt keresi, hogy ő mit adhat Urának, amivel kifejezheti háláját, szeretetét. Isten tettei, csodái nagyobbak és gyakoribbak annál, hogy ő azt elmondhatná, mégis hirdeti a neki adott talentummal, tehetséggel. Nem tehet mást, mert szíve csordulásig megtelt Isten Igéjével. Kedves Testvéreim! Isten is vár minket, nem csak mi várunk Őrá! Nem úgy ül Ő a mennyben, mint egy kevély király, aki kegyesen meghallgat, ha akar, és azután int a szolgáknak. Sokkal inkább tevékeny az Ő ránk való várakozása. A mi Urunk már mindent megtett azért, hogy velünk találkozhasson, hogy rajtunk segíthessen. Csak arra vár, hogy Hozzá kiáltsunk. Talán úgyérthetjükeztmegleginkább,haegyönzetlenülszerető szülő helyébe képzeljük magunkat. Amikor a gyermeke az első lépéseket teszi meg felé, a szülő annyira örül, hogy kárpótolva érzi magát minden álmatlan éjszakáért, minden áldozatért, amit addig gyermekéért hozott. Persze félti őt, de engedi, hogy bukdácsoljon, hiszen így tanulhat csak meg önállóan járni, később pedig önállóan élni. Amíg nem kéri a segítségét a gyermek, addig nem erőlteti, hogy fogja meg a kezét, bár neki is szinte fáj,
Zempléni Reformátusok Lapja
3
ha a gyerek megüti magát. De készenlétben áll, hogy segítsen, ha kell. – Valahogy így van velünk a mi mennyei Atyánk is! Az Ő áldozathozatala minden szülőén túltesz, hiszen Ő önmagát adta Fiában, a Jézus Krisztusban érettünk. S ha elindulunk feléje, ha imára kulcsoljuk kezünket, s hálát rebeg a szánk, akkor öröm van a mennyben. Megvárja azt, hogy mi is közeledjünk, s nem erőlteti ránk akaratát. Kedves Keresztyén Testvéreim! Közeledjünk hát Istenünkhöz, s Ő is közeledni fog mihozzánk! Kulcsoljuk imára kezeinket, s adjunk hálát neki velünk közölt kegyelméért, mindazért a szabadításáért, amit végbevitt a mi életünkben, s szeretteink életében. Ámen. Tóbiás Zoltán Erdőbénye
Csorba Béla: Ádvent 2006-ban Drága és szent várakozás, Amely betölt sok, sok lelket, Megújít, felemel és fénye Megvidámít kérges szívet! Drága ígéret, mit az Úr Szeretete ígért nekünk, Mert szeretné megmenteni Tőle elpártolt életünk! Emeljük fel hát szívünket, Tárjuk ki, mert olyan üres! Boldog Advent csak ott lehet Hol a szív – „Krisztust vár” s keres! Mert biztos, hogy megtalálja Az, ki várja hűséggel ŐT! S őrzi e hazug Világban Azokat, kik szeretik Őt!
KARÁCSONY álló emberi békességet ünnepli. Félreérti az ünnep lényegét az, aki számára az ünnep csúcspontja, Lk 2, 6-14. ha megnyeri a rokonságban az ajándékozási Isten kegyelméből újra karácsonyt versenyt. De a pásztorokkal együtt meglátja a megünnepelhetünk. A gyülekezet ajkán újra felcsen- nyílt eget az, aki felismeri, hogy a karácsony dülnek a karácsonyi énekek. A gyermekek újra annak az ünnepe, hogy Isten szeret minket, hogy készek versekkel hirdetni a karácsony üzenetét; de Isten békejobbot nyújtott nekünk, hogy Isten nem csak azt. A gyülekezet, az egyház jövőjét is. Újra karácsony van. A házak ablakán megajándékozott minket. A keleti bölcseknél is kivilágítanak a karácsonyfák fényei. A családi fényesebb csillagot lát az, aki a karácsonyfa színes hajlékok megtelnek nyüzsgéssel. Sok helyen izzóinak csillogásán túl meglát egy göcsörtös összegyűlik a nagycsalád, hogy egymást szeretve fát, rajta a világmindenség és a világtörténelem ünnepeljék a szeretet ünnepét. Most nem mogorva legcsodálatosabb díszével: Jézus Krisztussal. A a vő, nem pattog a menyecske, nem zsörtölődik a karácsonyról mindenkinek eszébe jut egy kép. Talán nagyapa. A nagyot nőtt unokák is megpróbálnak az, amikor édesanyja gyerekkorában átadja neki az jól viselkedni. Béke van. Mert karácsony a akkor még nagyon szerény ajándékot. Talán az, békesség ünnepe. Aztán előkerülnek az ajándékok. amikor még fiatal volt és a saját, ajándékot bontogató Kicsomagolás. Köszönet. Öröm. Mert a karácsony gyerekének a csillogó szemében gyönyörködött. összenőtt az ajándékozással. És a karácsonyfával. Talán mindenkinek van egy képe, ahogy elképzeli Újra karácsony van. A szeretet, a béke, az szűz Máriát a magatehetetlen kis Jézussal. Én az ajándékozás ünnepe, melyet beragyognak a ka- interneten találtam egy képet, mely nem a karácsonyi rácsonyfák fényei. Kedvessé tesznek a karácsonyfa eseményről szól, hanem arról, hogy miért lett alatt meghúzódó ajándékok. Jó, hogy van karácsony. karácsony. Nem tudom, hogy csinálták, de a kép Jó, hogy van egy pár nap, amikor központba kerül egyik felén látszik a földgömb fele, a fél földgömb a szeretet, mikor mindenki békességre törekszik, felett a világűr, és a világűr és a földgömb felett a mikor az ajándékkal kifejezzük: “fontos vagy nekem”. keresztre feszített Jézus, akit angyalok imádnak. Mikor a mindennapok rohanása után el lehet bújni a Ez az én karácsonyi képem. Ezt szeretném ma odaajándékozni a karácsonyt ünneplőknek. Mert karácsonyfa mögé. Karácsony van. A semmibe vett pünkösd, karácsonykor azt ünnepeljük, hogy megszületett a a népszokássá nyomorított húsvét mellett ez az világ megváltója. Mert a karácsony azért a szeretet az ünnepünk, ami a legtöbbet megőrzött az ünnep ünnepe, “mert úgy szerette Isten a világot, hogy az lényegéből. Ez az ünnepünk maradt a legbibliku- Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Ő benne, el ne sabb, mert szeretetről, békességről, ajándékozásról vesszen, hanem örök élete legyen”. Az ünnep nem szól, és egy fát állít a középpontba. De félreérti az attól ünnep bibliai értelemben, hogy mi csinálunk ünnep lényegét, aki karácsonykor a fenyőfa alatt ünnepet. Az ünnep attól ünnep, hogy Isten csinált a törékeny emberi szeretetet, az ingatag lábakon valamit és azt mi újra meg újra átéljük. Amit Isten csinált az az, hogy adta az Ő egyszülött Fiát. Adta a KARÁCSONY-FA
Zempléni Reformátusok Lapja
4
betlehemi jászolbölcsőbe és adta a nagypénteki fára, a golgotai keresztre. Ahova a Megváltó odaszögezte a mi adós levelünket, mondja Péter apostol, semmissé tette bűneinket, megbékéltette velünk a ránk haragvó Istent. Ezért mondják az angyalok karácsonykor, előre: “És e földön békesség”. Ezért a karácsony Isten békességének az ünnepe. Bárcsak meghallanánk Isten velünk való megbékélésének ünnepén Pál apostol kérlelő szavait: “Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel”. Krisztusért, mert Ő Isten karácsonyi ajándéka. Karácsony az ajándékozás ünnepe: Isten
Ézsaiás 9, 1. 5.
Kedves Testvéreim! ”A karácsony a legszebb ünnepünk” - szoktuk mondogatni. Ilyenkor kigyúlnak a fények az ablakokban, utakon, tereken, gyertyákkal világítjuk meg szobáinkat, égőket rakunk a fenyőfákra, s a szeretet tüzeit élesztgetjük önmagunkban. Világosságot akarunk teremteni, de azért nem olyan nagyot, hogy vakítson és mutasson. Mert valójában félünk a nagy világosságtól vagy zavar minket. Megelégszünk egy kicsivel, csak azért, hogy hangulatot teremtsünk. Miért tartunk a nagy fényességtől? Hogyan találhatjuk meg az igazi fényforrást, amely képes változtatni nyomorult életünkön? És mit nyerhetünk általa? - Erre keressük mai igénkben a választ! 1, „A nép…sötétségben jár” - írja Ézsaiás. S igaz volt ez minden tekintetben, azokban az időkben, de ma, a mi időnkben is igaz. Sötét időszakban élt Izráel népe, amikor elhangzott Ézsaiásnak eme próféciája. Az évek óta zajló háborúk sötétsége rávetítette árnyékát a nép életére minden téren. Azok az idős testvéreink tudják ezt leginkább elképzelni, akik maguk is átélték egykor a háború szörnyűségeit. Akik saját bőrükön tapasztalták, - és talán még ma is viselik következményeit testükön, lelkükben -, hogy mit jelent állandó rettegésben, halálfélelemben, létbizonytalanságban élni. Joggal mondja Ézsaiás próféta, hogy „a halál árnyékának földjén” laknak az ilyenek. Képzeljük el, milyen lehet egy nép élete, amikor állandóan rettegnie kell a nagyhatalmaktól, a kizsákmányolástól, a pusztítástól, a szegénységtől, a terrortól, az erőszaktól. Mert a háború mindezeket magával hozza. Sőt nem csak ezeket, de a lelki romlást, lelki szegénységet, s a szellemi sötétséget is. Amikor az emberek fűhöz-fához (pl. jövendőmondókhoz, varázslókhoz, mai szóhasználattal: horoszkópkészítőkhöz,jósokhoz)kapkodnaksegítségért, reménységért, akkor szellemi sötétségben vannak. Vagy amikor egymás tulajdonára vetemednek, semmibe véve az erkölcsi törvényeket, akkor lelki sötétségben vannak.
ajándékozásának az ünnepe. Isten ajándékozó szeretetének az ünnepe, mellyel nekünk ajándékozta Jézus Krisztust és vele együtt bűneink bocsánatát, egy új, megszentelt élet lehetőségét, és az örök életet. Újra karácsony van. Isten szeretetének, megbékélésének, Megváltót ajándékozó kegyelmének ünnepe. Mikor ama golgotai fáról újra ránk hullanak a megváltás fényei. Mikor újra hirdettetik az örömhír: Isten szeret téged. Mikor újra lelki megbékélést adhat a boldog tudat: Isten megváltott gyermeke vagyok, csodálatos ajándékot kaptam Istentől: Krisztust. A karácsonyfa csillogásában lássuk ma meg annak a másik fának a tündöklését, melyen végbement megváltásunk, ahonnan sugárzik felénk Isten szeretete és békessége, hogy legyen minden nap karácsony; Isten és ember szeretetének ünnepe, az Istennel és az egymással való békességnek az ünnepe. Fogadjuk ma el először vagy újra Isten karácsonyi ajándékát, Jézus Krisztust, hogy lehessünk ajándékok egymás számára az év minden napján. Ámen! Varga Zolt Kovácsvágás - Tehát nagy sötétség uralkodott és uralkodik a világban. Vajon a mi népünk sötétségben vagy világosságban jár? Könnyű ezt megítélni, ha figyelembe vesszük korunk, országunk, népünk jellemzőit. Igaz, hogy bennünket jelenleg nem fenyegetnek idegen hatalmak háborúval, de ennek ellenére tapasztaljuk a kizsákmányolást, a gazdasági válságot, a politikai zűrzavart, az embertelen rendelkezéseket. Érezzük létünk, magyarságunk fenyegetettségét. Látjuk az erkölcstelenség burjánzását, és szellemi sötétségben tapogatózunk. Nem mondhatjuk azt, hogy a mi népünk világosságban jár, ha még a vezetőink is hazudnak, csalnak és lopnak. „Amikor az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják” - ahogy Ézsaiás idejében történt (Ézsaiás10:1). Nem mondhatjuk még azt sem, hogy egyházunkban, gyülekezeteinkben világosság van, mert látjuk az egyházi vezetők, szolgák, és a templomba járó tagok példájából - tisztelet a kivételnek -, hogy sötétség és erkölcstelenség uralkodik hétköznapi életükben. Látjuk a családok zilált, zavaros életét, a sok lelki betegséget, s a fiatalok züllését. S amikor megkérdezem a kis hittanos gyerekeket, hogy kit várunk karácsonykor, akkor a felelet: a télapót. – Nagy sötétségben járunk! Mi lehet a megoldás? A fényt, a világosságot kellene megtalálnunk. De nem igazán igyekszünk. Miért tartunk a nagy fényességtől? Talán most már tudunk válaszolni erre a kérdésre mindannyian. - Mert sötétségben élünk. Bármennyire is rossz nekünk a sötétségben, a halál árnyékának földjén élni, nem igazán akarunk a nagy világosság felé menni. A sötéthez szokott a szemünk és a szívünk. Pontosan ezért tart olyan rövid ideig a karácsonyunk, s a szeretetünk, mert az igazi világosságot még nem engedtük be az életünkbe. Szívünk gerjedezése csak ámítás, erőltetés, becsapás volt. Ha igaz szeretet és világosság gyúlna bennünk, akkor az nem hunyna ki a naptári ünnep végeztével, hanem megmaradna. A megbocsátásunk, a bocsánatkéréseink, az ajándékozás mind csak emberi erőlködés arra nézve, hogy szeretetet csiholjunk szívünkben, és fényt gyújtsunk ebben a sötét világban. Az Igazi Világosság nélkül mindez elvetélt
Zempléni Reformátusok Lapja gondolat, halvaszületett ötlet. Bocsássatok meg, hogy a legszebb ünnepünkön nem csak a szépet és jót hirdetem nektek, de ahhoz, hogy be tudjuk fogadni karácsony szülöttét, előbb tisztába kell jönnünk azzal, hogy milyen a mi szívünk. Ahhoz, hogy ne vakítson el, és ne öljön meg bennünket a hirtelen jött nagy világosság, ismernünk kell képességeinket,lelkisötétségünket, elesettállapotunkat. S ezek után érhet el szívünkig a karácsonyi örömhír, az „Evangélium”! 2, „A… nép nagy világosságot lát”. ”Mert egy gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk.” Hogyan lesz ez a gyermek a mi világosságunk? – Erre a kérdésre akkor tudunk igazán válaszolni, ha ismerjük ezt a gyermeket. Tudnunk kell, hogy mit mond róla a Szentírás, és hinnünk kell, hogy mindaz igaz. Ézsaiás korábanaválasztottnépvártaéshitteennekagyermeknek a születését, viszont ők csak úgy várták, mint embert, aki által az Atya Isten győzelmet ad az ellenséges népekkel való háborúk során. Még Jézus Krisztus földre jövetele, megszületése után is, sőt prófétai tanításai után is azt hitték róla, hogy karddal fogja megmenteni Izráelt. Mi, keresztyének már tudjuk, hogy nem így történik a megígért szabadítás. S hisszük, hogy Jézus Krisztus nemcsak emberként, de valóságos Istenként is jött a világra, mert Ő a Szentháromság második személye. -Tudjuk és hisszük, mert megtanultuk? Vagy tudjuk és hisszük, mert megbizonyosodtunk róla? Egyszerű eldönteni! Csak kérdezzük meg magunktól, hogy: amikor ezt tanultuk megdobogott-e a szívünk? Amikor Krisztus földi szenvedéseiről, értünk hozott áldozatáról hallottunk könnyeztünk-e, s kértük-e bocsánatát bűneinkre, mint a vele együtt megfeszített lator a kereszten? S amikor behívtuk az életünkbe, akkor világosságot tudott-e gyújtaniott?Megváltozott-eszívünkindulata?Gondolatainkat az ő gondolatai, tervei irányítják-e? S tetteinkben megnyilvánulnak-e az Ő tanításai? Ha egyértelmű igennel tudunk válaszolni ezekre a kérdésekre, akkor ünnepelhetünk boldogan. Mert ez esetben igazi lesz az ünneplésünk, és igazi a szeretetünk, az ajándékozásunk. Lesz igazi fény és világosság házainkban. S nem az lesz a legmeghatóbb számunkra és gyermekeink, szeretteink számára, hogy pár szál gyertya vagy a karácsonyfaégő világít, hanem az, hogy a gyermek Krisztusban maga az Isten hajol le hozzánk és öleli át lelkünket szeretetével.
5 E képen hozza el Isten a fényt számunkra. Krisztus azt mondta Önmagáról: „én vagyok a világ világossága” (János ev. 8:12) Csak Ő képes eloszlatni a világban uralkodó sötétséget, s csak ő tud világosságot gyújtani lelkünkben. Csak Ő képes a mi népünk életébe is fényt hozni, reménységet gyújtani. Isten az első karácsony éjszakán világosságot küldött az Ő népének, hogy lásson ebben a sötét világban. S azóta minden ünnepen meg lehet találni ezt a fényt, találkozni lehet a fény forrásával, a Fiú Istennel. Nem külsőképpen, nem külsőségekben kell Őt keresnünk, hanem önmagunkban, lelkünkben, az imádság és az Ige által. – Kedves Testvéreim! Ne elégedjetek meg a félhomállyal. Keressétek az Igazi Világosságot! 3, Érdemes keresni Jézust. Jézusé lesz az uralom. „Az uralom az ő vállán lesz” - mondja a próféta. Ezt a gyermeket a „Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme” jelzőkkel illetik meg, amikkel régen a trónfoglaló királyokat volt szokás nevezni. Azok a pásztorok és királyok, akik az első karácsony éjszakáján elindultak a gyermek Jézushoz és hódoltak neki, tudták ezt róla. Tudták, hogy Ő nem csak egy kicsiny tehetetlen, kiszolgáltatott újszülött, hanem Erős Isten, Uraknak Ura. S ahogy egy fényes csillag jelent meg a betlehemi sötét éjszakában és mutatta az utat Őhozzá, úgy most is, ma is vannak ilyen „csillagok”, amelyek egyszer csak feltűnnek életünk sötét egén és megvilágítják az utat lábaink előtt. Kedves Testvéreim! Kövessük ezeket a csillagokat! S ha meglátjuk az Igazi Fényt, boruljunk le előtte és hódoljunk neki! Csak Őelőtte érdemes hódolni, meghajolni, mert csak Ő képes bennünket megszabadítani, felhozni a sötétségből a világosságra, s bevinni egykor - amikor visszajön ítélni erővel és hatalommal - az Ő dicsőséges országába, az örök életre. Hiszed-e ezt? Aki hiszi és vallja, annak boldog a karácsonya - akkor is, ha nem jut túl sok finom falat az asztalra és szép ajándék a fa alá -, mert az tudja, hogy a legnagyobb ajándék, ami romolhatatlan és örök, már az övé. Ilyen legyen mindannyiunk karácsonya! Ezért imádkozom. Ezzel kívánok Áldott Karácsonyi Ünnepeket! Ámen. Tóbiásné Nagy Szilvia Erdőbénye
Sándor Zsombor: Induljatok, siessetek! Útmutató csillag fénye Beragyog az éjsötétbe. Lángra gyújtja a szíveket, Induljatok, siessetek, A Megváltó megszületett!
Mindenségnek nagy Királya, Életem már Neved áldja, Veled lenni örök ünnep. A tieid mind örülnek, Amikor Karácsonyt ülnek.
Rohanó és önző világ, Ma is Megváltóért kiált. Mennyei dicsőség fénye Ragyogj szívem sötétjébe, S vezess Krisztus ösvényére.
Útmutató csillag fénye Beragyog az éjsötétbe.
Lángra gyújtja a szíveket, Induljatok, siessetek, Hirdessetek nagy örömet!
Zempléni Reformátusok Lapja
6 ÓÉV
Sok napból és éjszakából áll egy esztendő, mégis milyen hirtelen elmúlt a 2006. év. Így múlnak el életed esztendei is, míg végül eljön halálod. Mennyien meghaltak ebben az évben is: szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, szülők, gyermekek. Te is meghalhattál volna, mint ők. De te itt vagy és élsz. Kinek köszönheted ezt? Egyedül a kegyelmes Istennek, Aki napjainkhoz napokat told, mert Ő jó és irgalmas. Arra vár, hogy minél több ember térjen meg hozzá. Isten mindenható jóságáról énekel a 33. zsoltár írója. Mert a 33. zsoltár hálaének. Felszólítás Isten magasztalására: „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” Mi a hálaének? Az, amikor a száj és a szív együtt zengi Isten nagyságát és jóságát. Miért? Mert ez olyan, mint az angyalok szárnya, amellyel felemelkednek Isten királyi trónja elé. Mi az énekünkkel szállunk Isten felé. Ami fának a gyümölcs, nekünk a hálaének az. Válasz Isten szeretetére. Olyan, mint királynak a korona. Mikor zengjen a hálaének? Mindig! Az Ószövetség embere amikor felgyógyult egy betegségből és újból egészséges lett, hálát adott. Amikor veszélyes utazása szerencsésen végződött, hálát adott. Vagy amikor megszabadult ellenségeitől, félelmeitől, hálát adott. De különösen próbák idején, üldöztetések idején, betegség idején is hálaéneknek kell zengenie. A 33. zsoltár szerzője felsorolja Isten nagyságát, hatalmát, jóságát, szeretetét, amelyre hálaénekkel válaszol. Dicséri Isten igazságát. Azt, hogy szavai és cselekedetei teljes egységben vannak. Teremtő és gondviselő Isten, Aki kezében tartja a világ sorsát és az emberek sorsát. És ha meghalunk, akkor is az Ő kezében leszünk. Egyik kezéből áttesz a másik kezébe. A zsoltár Isten jóságát hirdeti, de a 10. versben arról ír, hogy van olyan eset, amikor meghiúsítja a népek terveit. Milyen esetben? Olyankor, amikor az ember terve nem egyezik Isten tervével. Amikor nem kérdezzük meg az Urat: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Amikor függetlenítjük magunkat Istentől. Amikor visszanézünk a 2006-os évre, számadást és önvizsgálatot kell tartanunk. Mi az, ami sikerült? Mindent elvégeztünk-e, amit szerettünk volna? Vagy minden másként alakult, mint ahogy terveztük? Hol ért kudarc bennünket? Eszünkbe jutott-e, hogy nem áll minden a mi hatalmunkban, hogy van, amit a saját erőnkből nem érhetünk el? Talán büszkék vagyunk saját tetteinkre? Esetleg elért eredményeinkre, vagy pedig Istennek vagyunk hálásak, ha valami sikerült? A 33. zsoltár írójának eszébe sem jut, hogy életének eseményei, körülményei függetlenek lennének Istentől. Minden dolga mögött az Urat látja. Bármi, ami téged ér, előbb Isten elé kerül. Mi valljuk-e, hogy minden Tőle függ? A következő lépéseink is. Életünk is! Vallja, hogy Istenen kívül, vagy mellette nem létezik más hatalom (mint amikor a zsidók aranyborjút öntöttek). Nem a saját tetteire és erejére büszke, hanem hálát ad Istennek és egyedül Őt dicséri. Úgy tekintsünk vissza a 2006. év eseményeire, hogy tudjunk örülni és hálát adni azért, ami sikerült, és tudjunk reménykedni, hogy ami nem sikerült ebben az évben, az fog sikerülni a következő évben, ha Isten tervével egyezik. Irgalmas Istenünk, kinek esztendők nincsenek létedben, hálás szívvel állunk meg előtted. Megköszönjük jóságodat, hűségedet, szeretetedet, amellyel hordoztál bennünket bűnösöket ebben az évben is. Hisszük, hogy azért kegyelmeztél meg, mert terved van velünk, a Te jóságod megtérésre szeretne indítani bennünket. Köszönjük, hogy kősziklánk és menedékünk voltál sok bajban és küzdelemben. Őrizz meg attól, hogy olyanok legyünk, mint a terméketlen fügefa. Köszönjük, hogy velünk voltál betegségben, gyászban, tanulásban, vizsgák idején. Köszönjük a 2006-ban kapott lelki táplálékot és a testi táplálékot. Köszönjük szeretteinket, gyülekezetünket. Bocsáss meg, ha restek voltunk a hálaadásban. Ahogy elmúlt ez az esztendő és ennek minden napja, úgy múljanak el a mi bűneink is Krisztus drága szent véréért. Segíts, hogy hátralevő napjainkat jobban és kegyesebben tölthessük el, mint az eddigieket. Ne hagyd elfelejtenünk, hogy amint eltelt ez az év, és eljött ennek utolsó napja, úgy telik el a mi életünk ideje is. Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, azaz életünket arra használjuk, amire adtad. Ámen. Egeresi László Tiszakarád
Zempléni Reformátusok Lapja
7 ÚJÉV
„Akkor ezt mondta Saul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, és őt kérdezem meg.” 1Sámuel 28,7/a.
Isten kegyelméből elérhetjük az Új esztendőt, ami tartogat számunkra valamit. Azt nem tudjuk még, hogy pontosan mit. Az Új esztendőben várhat ránk öröm és bánat, egészség és betegség, békesség és békétlenség egyaránt. Az ember természeténél fogva kíváncsi, ezért kutatja a jövőt. Szeretnénk tudni, hogy mi vár ránk? A jövő ismeretlen, ezért sokszor félünk tőle. A Szilveszter éjszakai mulatozások is erre mutatnak. Azt jelzik, hogy szeretnénk a jövőtől való félelmünket elriasztani, túlharsogni a petárdák és kürtök zsivajával, elfojtani – egy kis időre – az alkohol mámorával. Saul király is szerette volna tudni, hogy mi vár rá. Megkérdezte az Urat, de Ő nem felelt neki, sem a próféták által, sem a sorsvetés útján. (28,6.). Saul hős volt, katonakirály, aki mindig bátran harcolt az ellenség ellen, most azonban fél és retteg. Miért fél? Az ellenség nem ismeretlen számára. A filiszteusok szálltak ellene harcba, akikkel sok csatát megvívott már, sok győzelmet aratott felettük. Jól ismeri az ellenfelet. Saul régen nem félt. Most fél. Retteg. Szeretné tudni, mi lesz vele a csata után. Ember volt, kíváncsi volt, mint mi. Tudni szerette volna a jövőt, akárcsak mi. Az nem baj, ha valaki kíváncsi. Ám ha valaki fél a jövőtől, retteg a holnaptól, az Új esztendőtől, az nagy baj. Saul fél, mert nem bízik már abban, hogy Isten megsegíti. Elfogyott a hite. Uralkodása utolsó éveiben túlságosan magabiztossá, önhitté, gőgössé vált. Nem adta meg a kellő tiszteletet Sámuelnek, Isten szolgájának sem. Magában bízott, nem Istenben. Most viszont látja, hogy a saját ereje kevés. Az ellenség erősebb, fegyelmezettebb, harcedzettebb, fegyverzete az adott korban világszínvonalú. Velük áll szembe Izráel pásztorokból és földművesekből álló, gyenge fegyverzetű serege. Igazi katonáknak csak Saul testőrségét tekinthetjük, amelyik nem rég még Dávidot kergette Júda sivatagjaiban. A filiszteusok idáig is erősebbek voltak, Saul mégsem félt tőlük. Nem félt, mert bízott Istenben, aki mindig a kezébe adta őket. Most már nem bízik Istenben – azért nem, mert engedetlenné vált Isten iránt (18.vers). Elkeseredésében minden addigi elvét félretéve elmegy egy halottidéző asszonyhoz, hogy tanácsot kérjen a halott prófétától, Sámueltől. Idáig süllyedt a király. Aki nem Istenben bízva lépi át az Óés Új esztendő küszöbét, ugyancsak szorult helyzetben van. Kutatni fogja a jövőt, a pogányok módján: halottidézőket keres fel, jósokhoz megy
el, kártyát vet, ólmot önt, álmoskönyveket forgat vagy horoszkópokat böngész. Tudnunk kell: ezek nem „bocsánatos bűnök”, hanem súlyos bűnök! A Szentírás arra tanít minket, hogy a keresztyén embernek ezektől tartózkodnia kell. Ha ezekhez az eszközökhöz nyúlunk, az azt jelenti, hogy Saulhoz hasonlóvá lettünk két tekintetben is: - félünk a jövőtől, - nem bízzuk életünket Istenre! A történet végét jól ismerjük. Sámuel elmondja Saulnak, milyen rettenetes sors vár rá: Másnap meghal, elesnek a fiai is és Izráel ismét a filiszteusok szolgájává válik (18.19. versek). Ezt tartogatja Saul számára a következő nap. Mit tartogat a mi számunkra az Új esztendő? Szeretnénk tudni, sőt befolyásolni is a jövőt, hogy az minél szebb legyen. Nem tudjuk, mit hoz számunkra a következő 365 nap. Biztosan lesznek próbatételek, legtöbbünk számára nehezednek a megélhetési körülmények, lesznek fájdalmaink, lesznek kudarcaink. Még arra sincs garanciánk, hogy megéljük a következő Új esztendőt. Mégsem szabad elcsüggednünk, mert biztosan lesznek örömeink, sikereink is. Különösen akkor, ha nem a magunk erejében bízva indulunk az Új esztendőbe, hanem Istenre bízva magunkat, az ének szavaival: „Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom, Ő formált s tudja dolgomat, Lelkem ezzel bíztatom. E világ szép formája Az Ő keze munkája, Mit félek – mondom merészen: Istenem és Atyám lészen.” (RÉ 269,1.) Ámen. Felséges Istenünk, Mindenható Édesatyánk! Az Új esztendőben is Rád bízzuk magunkat. Nem tudjuk még, mit készítettél el számunkra, de bármi is vár ránk, elfogadjuk. Elfogadjuk, mert „tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van” (Róma 8,28/a). Adj erőt és hitet, hogy szembe tudjunk nézni a félelmetes ismeretlennel. Kérünk, őrizz meg minket az Új esztendőben! Áldj meg bennünket és a mi szeretteinket. Kérünk, őrizd meg gyülekezeteinket itt Zemplén festői tájain, szerte a Kárpát-medencében, és a világ távoli vidékein egyaránt. Őrizd meg nemzetünket és nemzetünk vezetőit attól, hogy az önhittség által vezérelve félelmekkel telve induljanak el az Új esztendőbe! Légy a mi őriző Pásztorunk! Az Úr Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket! Ámen. Egeresi Gábor Olaszliszka
Zempléni Reformátusok Lapja
8
Gondold tovább
...hogy boldog új esztendőd legyen!
Valami régi kalendáriumban fedeztem fel ezt a receptet egy boldog újesztendőre. Végy tizenkét jól megragadható és figyelemreméltó hónapot. Ezek legyenek teljesen szabadok és tökéletesen tiszták minden keserűségtől, haragtól, bosszúságtól, irigységtől és féltékenységtől. Legyen távol minden kicsinységtől és alacsonyságnak még az árnyékától is - más szóval mind attól, ami a múlt dolgaival összefüggene. Ennek a tizenkét hónapnak tehát olyan frissnek és tisztának kell lennie, mint amikor a „gyárból” kijönnek. Aztán osszuk fel a hónapokat harminc vagy harmincegy napra azzal az előzetes tanáccsal, hogy egy év kiteljen belőle. S ne feledjük, az ember nem rendelkezik egyszerre minden nappal, hanem minden alkalommal csak egyetlen nappal foglalkozik. S ez a nap, amivel éppen foglalkozunk az életünk legnagyszerűbb napja kell, hogy legyen! Gondosan kövessük tehát az utasítást, hogy minden napnak olyan sokféle része legyen, mint az elszántság, életkedv, becsületesség, türelem, munka, hűség, imádság, jó döntések, kitartás, gondoskodás, s most az egészhez illesszünk hozzá egy kanálnyi lendítő erőt és derűs jókedvet, majd egy kiskanálnyi tapintatot, és egy jó adag elnézést és őszinte szívességet. Azután keverjük össze erősen az egészet szeretettel. Díszítsük ki az így kapott napot figyelmességgel és helyezzük derűsen asztalra, az elmúlt napok mellé. Igen, ha ez így lesz minden nap, akkor nagyon szép esztendőnk lesz! Ne feledjük el, hanem minden napra úgy tekintsünk, mint amik valóban tovatűnő napok, s mindegyik olyan idő, amit az Isten kezéből veszünk el ajándékként, s ha nehéz napjaink lesznek, akkor jobban figyeljünk Rá, az adományozóra. Ez a recept akkor segít, ha minden nap elővesszük, megvizsgáljuk, hogy minden bele kerüljön a felsoroltakból, bízzunk abban, aki a napokkal megajándékoz, s jobban figyeljünk környezetünkre és munkánkra! Imádkozzunk Szerető mennyei Édesatyánk! Hálás szívvel köszönjük Neked, hogy ezt az ünnepkört megérhettük. Köszönjük, hogy nem hagytál magunkra, hanem elküldted értünk egyszülött Fiad az Úr Jézus Krisztust. Dicsőítünk, hogy Ő úgy jött el hozzánk, mint mi érkeztünk ebbe a világba, egy édesanya gyermekeként. Segíts, hogy most az ünnepi órákban úgy tekintsünk vissza az eltelt időre, mint amit Tőled kaptunk, s a jövőre, mint a Te eljövendő drága ajándékodra. Könyörgünk Hozzád, add Szentlelked erejét, hogy lássuk minden napon, hogy az ember minden dolog elött van, a szeretet legyen minden emberi teljesítmény előtt, s a tőled kapott kegyelem előzzön meg szívünkben is minden törvényeskedést. Áldott légy, hogy nem magányosságra rendeltél bennünket, hanem közösségben élhetünk. Másokat rendeltél mindannyiunk mellé. Érezzük, hogy mindannyian munkatársaid vagyunk. Segíts minket úgy munkatársnak lenni, hogy ne nehezítsük meg egymás munkáját! Ámen.
Gönczi Benjáminné: Karácsony Úgy szerette Isten e bűnös világot, Hogy egyszülött Fiát küldte érte le, Aki hiszen benne, el ne vesszen az, Hanem legyen annak örök élete. Karácsony szent éjén történt e csoda, Akkor jött földre az égi Szeretet. Azóta is minden karácsony Fénnyel tölti be az emberszíveket.
Dr. Sándor Endre
Vámosújfalu
Azért tud ilyenkor szeretni mindenki, Ajándékozni, megbocsátani, Mert ráhull egy fény a mennyei sugárból, Az atyai ház kitárt kapuin. Óh, drága Jézus, földre jött Megváltónk, Ki megnyitottad nekünk az eget Jászolbölcső helyett végy szívünkbe szállást, S Véled együtt térjen be a szeretet. Ha kihunynak a karácsonyi fények, Az ünnep nálunk végleges lehet. Ha hirdeti ajkunk és az életünk is, Hogy Jézus a szívünkben megszületett.
Zempléni Reformátusok Lapja
9
Egyházmegyei rendezvények Jézus Keres Téged Zempléni konfirmandusok hétvégéje (Szerencs, középiskolai kollégium, 2006. november 10-11.) Lelkipásztorokban és gyülekezeti tagokban egyaránt ott feszül a kérdés, amikor a szépen vizsgázó konfirmandusokat hallgatják: Vajon jönnek-e ezután templomba? A tapasztalat többnyire elszomorító, mert Magyarországi Református Egyházunk fiataljai azzal, hogy a gyülekezet előtt bizonyságot tesznek arról, hogy immár gyülekezeteink úrvacsorával is élő tagjaivá cseperedtek, furcsa ellentmondásként ezután eltűnnek a gyülekezeti életből, még akkor is, ha előtte éveken át rendszeresen és szorgalmasan jártak hittanórákra. (Dicsőség Istennek minden kivételért, a többség azonban, ahogy mondani szokták: kikonfirmál.) A zempléni egyházmegye lelkipásztorai ez ellen szerettek volna tenni valamit, amikor 2006. november 10-11-én megszervezték a Zempléni konfirmandusok hétvégéjét,abbanareménységben,hogyahasonló korú fiatalok egymást is erősítve hitükben, életre szólóan kötelezzék el magukat Jézus követése mellett. Az egyházmegyéből harminc gyülekezet képviseltette magát, és kb. kettőszáz konfirmandus találkozhatott egyszerre. November 10-én pénteken 16 és 17 óra között Szerencsen a vár színháztermében volt a gyülekező. Jó érzés volt egy olyan terembe lépni ahol, bár tudtam, református gyülekezeti tagok ülnek a székeken zsúfolásig, az átlag életkor azonban még a kísérő lelkipásztorok„segítségével” sem érhette el a húsz esztendőt. Annak érdekében, hogy a kezdetben félénknek látszó fiatalok oldódjanak, Antal Mariann tolcsvai lelkipásztor testvérünk készült fel ismerkedést segítő ötletes játékokkal. A kezdő áhítat előtt Bihari Sándor vajdácskai lelkipásztor, gitáros kíséretével és a Szikra dicsőítő csoport segítségével dicsérhettük énekszóval a mi Istenünket ( A Szikra mozaik szó jelentése: Siess Zempléni Ifjú Krisztust Akard). Kis Gergely Márton pedig egy koboz nevű hangszeren és citerán tanított énekeskönyvi dicséreteket. Az Itt van Isten köztünk,… a Mindenek meg hallják… vagy a Siess keresztyén, lelki jót hallani… kezdetű dicséreteket eddig még soha nem hallottam olyan lelkesedéssel énekelni, mint akkor ott. Az Úr énekszóval történő magasztalása a találkozó alatt végig hangsúlyos volt. Kovácsné Éles Edina Lukács evangéliumából Zákeus története alapján hirdette az Igét, abban a reménységben, hogy a konfirmandusok között is lesz olyan, aki Jézus szavát: „ma a te házadban kell megszállnom”, személyes megszólításként hallhatja a Szentlélek csodája által, azért hogy minél többek életében valósággá legyen, amit Jézus Zákeusnak így mondott: „Ma lett üdvössége ennek a háznak”. Hiszem, hogy az Igehirdető ebbéli reménysége nem volt hiábavaló, nem csupán az emberi igyekezet miatt, hanem „mert az Ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” /Lk. 19, 10/ Ez utóbbi idézet nem csak az esti áhítat lelkiségét, hanem az egész hétvégét meghatározta. Az áhítatot követően csoportokra osztódtunk és beszélgetés, játék és vacsora után a szerencsi középiskolai kollégiumban kívántunk szép álmokat egymásnak. Szombaton reggel a testi táplálkozás után lelki erősítéssel: énekléssel kezdtük a napot. Majd bizonyságtételek hangzottak el: Laczi Petra, pácini és Hajnal Zsuzsa, vajdácskai fiataloktól. A hallgatóság figyelmét megragadta az az őszinte és bátor magatartás, ahogy hitbeli növekedésükről vallottak. Ezt követően Babolcsi Anita (Tokaj) a Biblia című verssel, Müller Nikoletta (Szerencs) pedig saját költeményével készítette szívünket és gondolatainkat a reggeli áhítatra, amelyen Fejér Zoltán pácini lelkipásztor szolgált Nátánáel kérdése alapján: „Származhat-e valami jó Názáretből?”/Jn.1,46/ Az igehirdető tovább is kérdezett: Származhat-e valami jó a konfirmációból? Származhate valami jó a szerencsi konfirmandus hétvégéből? Akkor mindenképp, ha a kérdés után együtt tudjuk mondani Nátánáellel, Jézusnak, hogy: „Mester, te vagy az Isten Fia,…” Az áhítatot követő kis szünet és finom sütemények után Pótor László tokaji lelkipásztor előadását hallgathattuk meg a már említett idézet alapján: „mert az Ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” /Lk.19,10/. Az előadásból magunkra ismerhettünk, mert szó volt arról, hogy valamit vagy valakit: Mindenki keres. Jézus pedig azért keres minket, mert: Fontosak vagyunk neki, mert nem vagyunk a helyünkön, és mert teljes életet akar adni számunkra. Ezután Jézus keresésének módszertanával ismerkedtünk. Az előadó arra hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy hogyan keres Jézus: másokon keresztül, szeretetével, Igéjével. Lelkipásztor testvérem előadását különböző elrejtett betűk kerestetésével színesítette, amely betűkből aztán élő puzzle-é álltak össze a megtalálók. A betűk az előadás alap Igéjét adták ki: Lk.19,10. Az a bibliai igazság, hogy„keressetek és találtok” azokat boldogította
Zempléni Reformátusok Lapja
10 leginkább, akik székük alá ragasztott meglepetés csokikra bukkantak. Ezek után kiadós ebéd következett, majd rövid sétával a szerencsi református templomba értünk, ahol istentisztelettel zártuk a konfirmandus találkozót. Az istentiszteleten dr. Börzsönyi József esperes úr hirdette Isten Igéjét, Jézus és a samáriai asszony történetén keresztül /Jn.4,1-39/. Az igehirdetésben hangsúlyozta a szolgálattevő, hogy Jézus megszólította azt az asszonyt, bár ez az akkori korban meglepőnek számított, mint ahogy sokan meglepődnek azon, ha ma azt hallják, hogy Jézus minket is próbál megszólítani: Imáink közben, különböző élethelyzetek közepette. Sokszor éppen a bajban, félelmek között tapasztaljuk Jézus segítségét, azt hogy beleszól az életünkbe. A kérdés, hogy elhisszük-e, meghalljuk-e, hogy Jézus szólongat minket. A samáriai asszony, amikor Jézussal találkozott, nemcsak, hogy hitt Jézusnak, de másokat is Jézushoz hívott. Akik az asszony szavára Krisztushoz mentek, végül ezt mondták neki Krisztusról: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” /Jn.4,42/ Azért imádkozom, hogy Isten Igéje a Szerencsen megrendezett Konfirmandus hétvégén ne térjen vissza üresen, hanem munkálkodjon a fiatalok szívében, lelkében,értelmében,hogymirekonfirmációsvizsgárakerül
a sor, ne csupán a lelkipásztorok, szülők, nagyszülők szavára higgyenek, és menjenek templomba, hanem azért mert Jézus szavát meghallották és tudják, hogy valóban Ő a világnak és benne az ő életüknek is egyedüli megtartója. Tudom, hogy ez a reménység nem szégyenít meg, „mert az Ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” /Lk. 19, 10/. Tar László Péter Mád Megnyitottad szemeimet és még mindig vak vagyok? Szólsz hozzám és én hallom, de szavadra nem hallgatok? Tisztává mostad bűnös életemet, Mégis támolyogva teszem meg léptemet. Mindig felemelsz, de visszasüllyedek? Megnyitottad füleimet és mégis süketek? „Ha a Fiú megszabadít valósággal szabad vagy!” Jézus engem rég megmentett! Miért vagyok még mindig rab? Kérlek Uram, add meg nekem, hogy végképp szabad legyek. Amit visszatartottam, mindent Eléd tegyek. Szeretlek és tudom, Te igazán szeretsz! Add Uram, hogy arra menjek amerre Te vezetsz! Müller Nikoletta Szerencs
Szórvány és kisgyülekezetek találkozója Hollóházán A Zempléni Egyházmegye Szórvány és kisgyülekezeteinek küldöttei ez esztendő novemberében, immár kilencedik alkalommal találkozhattunk. A hollóházi egyházközség meghívásánakelegettéve12gyülekezetkép-viseltette magát. A találkozó négy részből állt. Istentisztelettel kezdődött, melyen Dr. Börzsönyi József esperes úr hirdette az igét János 15,5. alapján: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Esperes úr úgy szólt hozzánk, mint akik bizonyságát adjuk annak, hogy ha csak néhányan vagyunk is egy-egy helyen, de hozzátartozunk Krisztushoz. A legtávolabb levő szőlővesszők is gyümölcsöt teremnek. A kicsiny közösségek is megtermik a Lélek gyümölcseit, ha a szőlőtőhöz, az Úr Jézus Krisztushoz tartoznak. Nélküle semmit sem tudunk tenni, de Vele képesek vagyunk betölteni küldetésünket. Azért őriz, erősít, tart meg bennünket, hogy általunk is legyenek a Léleknek jó gyümölcsei. Ezután Dr. Dienes Dénes egyháztörténész tartott előadást, melyből számos új információt megtudhattunk egyházkerületünk múltjából. Az előadás vezérgondolata, mely áthatotta az előadó mondanivalóját, a jánosi ige volt: „és az igazság megszabadít titeket.” (János 8,32.) A Tiszáninneni Egyházkerület önállóságát 50 évvel ezelőtt, 1956. december 21-én visszakapta. A Tiszáninneni Egyházkerület benne van Isten tervében. Az előadó kiemelte, hogy a tiszáninneni atyák ragaszkodtak az igazsághoz, szabadsághoz. S mindannyiunk szívére helyezte: ha életet, maradandó világot akarunk, az igazságra építsünk, minden körülmények között. Megéri, mert csak az igazságnak van jövője. Az előadás után a gyülekezetek képviselői szóltak életükről, örömökről-gondokról, tervekről hálaadással és reménységgel. Az ünnepi istentiszteleten meghallgathattuk Péter Mónika nagyon szép előadásábanVass Albert Üzenet haza című versét. Az egybegyűlteket köszöntötte a hollóházi egyházközség gondnoka: Kertész Józsefné, lelkipásztora: Deliné Horkay Márta és Baksy Jánosné szórványügyi előadó. Az istentisztelet után szeretetvendégségen lehettünk együtt, melyen még hosszú ideig beszélgettünk. Köszönjük a hollóháziaknak, hogy elkészítették ezt az alkalmat, Isten áldása legyen rajtuk és a többi szórvány és kisgyülekezetben élő testvérünk életén és szolgálatán. Baksy Jánosné Szórványügyi előadó, Pálháza
Zempléni Reformátusok Lapja
11
Gyülekezeteink életéből “Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened.” (5.Móz.8:2.)
„Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát …” zengett az oly kedves ének Nagyrozvágyon, 2006. október 15-én, azon az ünnepi istentiszteleten, ahol a kis- és nagyrozvágyi gyülekezettel együtt adtunk hálát Istennek az elmúlt 10 évért, a megtett közös útért, a két gyülekezetben megtapasztalt áldásokért. A presbitériumok úgy szervezték meg ezt az alkalmat, hogy számomra teljesen váratlan meglepetés volt, és bevallom nagyon szép meglepetés. A meghívók elkészítésére és elküldésére, a templom feldíszítésére, a szeretetvendégség megszervezésére, a hittanos gyerekek és a Nőszövetség éneklésére, versmondásra - egyszóval mindenre - gondoltak. Én már csak akkor tudtam meg, hogy a gyülekezetek „készülnek valamire”, amikor – és ez volt az egyik legcsodálatosabb - kértek, hogy egy új palást elkészítéséhez a szükséges méretadatokat adjam meg. Kaptam tehát egy új palástot, sok virágot, számos ajándékot, kaptam, kapok - és ez talán még fontosabb szeretetet, kedvességet, megbecsülést. A meghívott vendégek, a lelkészkollégák, a családtagok, a barátok köszöntése, a két község polgármesterének szavai, Dr.Börzsönyi József esperes úr igehirdetése, a palástátadás, a presbiterekkel való kézfogás, az asszonyok és gyermekek éneke még nagyon sokáig emlékezetes marad számomra. Amikor egy határkőhöz érkezünk, egyszerre kell visszatekintenünk és előre néznünk. Mi, ezen a hálaadó istentiszteleten ezt tettük, s nem mondhatunk mást : Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség! Kovácsné Éles Edina Nagyrozvágy
Az Erdőhorváti gyülekezet életéből: Év vége közeledtével az ember mérleget készít. Egy egy gyülekezet életében is értékeljük az éves munkát és levonjuk a következtetéseket. Tervet készítünk a jövőt illetően. Az Erdőhorváti református gyülekezetben is ezt tesszük. Az éves munka a templom terítőinek és szőnyegjeinek a cseréjével kezdődött. A gyülekezet presbitériumának nő tagjai közösen kiválasztották az anyagot és a kiegészítőket. Húsvét alkalmával a gyülekezet tagjaival közösen a magunk csendjében szűkkörben hálát adtunk Istennek az elvégzett munkáért. Az Erdőhorváti református templom természeti adottságából adódóan a hóvíz és a csapadékvíz elvezetéséről feltétlen gondoskodni kellett, állagmegőrzés céljából. A templomkert lejtésétől a templom alapjai és falai alá folyt a nagymennyiségű csapadékvíz. Ennek következtében a falak külső és belső oldalán, több helyen vizesedés és salétromképződés volt tapasztalható. Ennek a kivitelezését dréncső és kavicságy elhelyezésével oldottuk meg. Ezzel védve a falak állapotát a további rongálódástól. Ezzel párhuzamosan megkezdtük a templomkert rendezését. Kivágtuk a benne elburjánzott malogyákat, bokrokat. Hasznosítása céljából fenyőcsemeték ültetésére került sor, melyet a későbbiek során folytatni szeretnénk. Hálával tartozunk Főtiszteletű Dr. Börzsönyi József esperes-rektor úrnak az anyagi támogatásért, amivel az egyházmegye hozzájárult . Köszönjük a munkában részt vett presbiter testvérek segítségét. A jövőt illetően van tennivalónk a gyülekezetünkben. A ránk váró feladatok együtt munkálkodása méltón szolgálja a közösségformálást. Tennünk kell az egyházunkért. Csak együtt valósíthatjuk meg elképzeléseinket minden egyháztag, presbitertestvérünk munkájára igényt tartva. Mindehhez kérjük a mi Urunk segítségét. Komáromi Ferenc gondnok
Zempléni Reformátusok Lapja
12 Hírcsokor a sárospataki gyülekezetből Október 28. Rákóczi emlékvonat tisztelgett a fejedelem koporsójának Kassára vitele 100. évfordulóján. A vonat utasait Sárospatak városa is ünnepélyes keretek közt fogadta. A korhű ruhákba öltözött lovasok, a tárogatószó és a száz évvel ezelőtti ünneplés felidézése minden szívet meghatottsággal töltött el. A Rákóczi emlékhelyek megkoszorúzása közben hatalmasra duzzadt menetet a harangok szava kísérte, a várban pedig a sárospataki énekkarok szolgálata gazdagította. November 4. Egyházkerületi presbiteri és lelkészkonferencia helyszíne volt templomunk abból az alkalomból, hogy a Tiszáninneni Református Egyházkerület 50 éve nyerte vissza önállóságát. Az egyházkerület gyülekezetei a háború után nem kívántak egyetérteni az egyezményt be nem tartó államhatalom kéréseivel, ezért büntetésből az egyházkerületet beolvasztották a Tiszántúliba, Tiszavidéki Egyházkerület néven. 1956-ban Darányi Lajos püspökségével térhetett vissza régi keretei közé az egyházi igazgatás. A templomot zsúfolásig megtöltötte a jelenlévő ezerötszáz résztvevő, akik hallhatták Csomós József püspök igehirdetését, Dr. Dienes Dénes egyháztörténész professzor előadását, Dr. Mészáros Istvánnyugalmazottpüspökvisszaemlékezését,valamint Tőkéczki László történész, Mezei István tudományos akadémiai kutató és Dr. Kádár Zsolt esperes előadását. Zárszót Dr. Hörcsik Richárd, sárospataki polgármester mondott. Az alkalmon Dr. Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke történelmi jelentőségű nyilatkozatot olvasott fel, mellyel megemlékezett az ötven évvel ezelőtt vérbe fojtott szabadságharc áldozatairól és kiállt a mai körülmények közt a hit szabadságáért és haza sorskérdéseiben való felelősségvállalás gyakorlásáért. November 5. Pitti Katalin operaénekesnő adott jótékonysági koncertet az orgonánkért. A művésznővel való találkozásra három alkalom is kínálkozott sárospataki látogatása során. A Lorántffy teremben tea mellett mód nyílt kötetlen beszélgetésre életpályájáról, művészi hitvallásról, a magyarság sorskérdéseiről. A vasárnap délelőtti Istentiszteleten igeolvasással, Balassi Bálint verses imádságainak éneklésével szolgált, és emlékezetes marad, ahogy a sorok közt haladva áldó énekével erőt és szeretetet árasztott az emberek felé. Egyházi művekből összeállított hangversenyét, a Református Kollégium imatermében Virágh András orgonaművész kísérte.
November 11. Testvérgyülekezetünkből, a Szatmárnémeti Láncos Templomból két énekkar látogatott el hozzánk, ápolva a tíz éve meglévő jó kapcsolatokat. Gyülekezeti tagjaink vendégszeretete otthonukba fogadta a trianoni határon túlra szakadt testvéreink hatvan fős csoportját. NagysikerűközösestettartottunkaMudrányteremben,aholelőször a Református Általános Iskola valamennyi tanulója és tanítója részvételével színpompás szüreti dalos táncos műsort láthatott a nagy tetszést nyilvánító közönség. Ezt követően a sárospataki 8-kor együttes tagjai, Karacs Mónika, Nagy Zsolt és Donkó József megható, hitet és hazaszeretetet ébresztő összeállításuknak lehettünk részesei. Végül énekkarunk és a lelkészházaspárok fellépésével a református bálok sikerszámai hangzottak el, a zenekari kíséretet a Farkas Ferenc Művészeti Iskola tanárai, Váradi Zoltán, Mazug Péter és Fedorcsák Katalin látták el. Vasárnap az Istentiszteleten Korda Zoltán szatmárnémeti lelkipásztor hirdette az igét, igeolvasással, imádsággal Szilágyi Balázs vendég lelkipásztor szolgált. Az Orosz Márta karnagy vezette szatmári ifjúsági és felnőttkóruséneklésemellettköszöntőversekhangzottak el Kádárné Szász Hilda és Hankovszki Ilona ajkáról. A találkozás megerősítette testvériségünket, feltöltekezést adott a Krisztusban való élet szolgálatvállalásaihoz és tudatosította mindnyájunkban: Magyarnak lenni hivatás. A következő évben lesz kétszáz éves a szatmárnémeti templom,melynekünnepségéreviszontlátogatásravárják a patakiakat. November 18. „Egy hemina bor”… Sárospatakon. Az április 25-én Budapesten, a Márai Szalonban megtartott előadást közkívánatra Sárospatakon, a Vár kávézójában is hallhatták az érdeklődők. Vida Péter, aki az év borásza kitüntető címet is elnyerte már, lenyűgöző érdekességgel szólt a szőlőműveléssel és a borral foglalkozás lelki természetéről. Személyes életpéldájával tett hitet arról, hogy csak az alázat és a tanulni akarás készsége vezeti sikerre az embert. A borkóstolás fortélyait a gyakorlatban is ki lehetett próbálni a kitűnő szekszárdi Vida féle vörösborokon. Szigethy Gábor irodalomtörténész szólt a hemina ókori mértékegység jelentőségéről, amit számunkra a Bencés rend regulája őrzött meg. A szerzetesek egy nap, egy hemina bort fogyaszthattak el. Üzenetként a ma embere számára azt jelenti ez, hogy a szabályzókban milyen jó lenne, ha egyrészt a merev tiltás helyett a bizalom érvényesülhetne, másrészt az életgyakorlatbanpedigmindenkinélamagaadottságainak ismeretében a mértékletesség áldása történne. Virágh Sándor lelkész pedig szólt az előadáson a bor és a bort fogyasztó ember bibliai előfordulásairól, annak szimbolikus jellegéről, s hogyan válik Krisztus által az átok itala az öröm és kegyelem ünnepének jelévé. November 19. Erzsébet napon vette kezdetét az a jubileumi év, amely Árpádházi Szent Erzsébet születése 800. évfordulója előtt tiszteleg. A szolgáló szeretet mintaképévé lett, egész világon ismert magyar királylány életműve ma is sokidőszerűségethordoz,amelymindazünneplésben, mind a szolgálat területén ösztönző erővel hat az egyházak testvéri kapcsolatainak erősítésében. November 26. Adventváró teadélutánt és jótékonysági koncertet rendezett a sárospataki gyülekezet nőszövetsége idén is a Mudrány teremben. Sok házilag készített ötletes
Zempléni Reformátusok Lapja
13
ajándéktárgy felajánlás érkezett a szeretetbazárra, mellyel a kárpátaljai Bulcsú diakóniai munkáját támogatják. A hangulatot Steve Taylor Szabó pánsípművész műsora tette feledhetetlenné, aki a világ legismertebb dallamait, egyházi énekeit szólaltatta meg különleges, ősi hangszerén. A tea és sütemény mellett eltöltött délutánon kedves köszöntést adott át Tóthné Orosz Ildikó révleányvári lelkipásztor, megemlékezve a sárospataki diákévekről, és szólt a gyülekezeti munkájuk terveiről, elért eredményeikről. December 3. Adventi találkozások. Ezen a vasárnapon az ovis hittanra járó gyerekek köszöntötték a gyülekezetet kis műsorukkal, melyet Nádasi Erika segédlelkész tanított be. Délután pedig a sárospataki keresztyén egyházak vezető testületei találkoztak a Lorántffy teremben, hogy imádsággal készüljenek az ünnepekre, s egyeztessék közös dolgaikat a megnehezültgazdaságikörnyezetben,valamintazÖnkormányzattalvalóegyüttműködésjövőbelilehetőségeitegyütt munkálják ki. December 10. A második adventi vasárnapon a második gyertyát a református általános iskolások gyújtották meg az Istentiszteleten. Énekkel, aranymondásokkal szolgáltak a gyülekezet számára, majd ezt követően az egész év során véghezvitt szép szereplések elismeréseként a gyülekezet kis szeretetvendégséggel kedveskedett a gyerekeknek. December 17. A harmadik adventi vasárnapon hagyományosan az énekkarok szolgálata készíti fel a lelkeket az ünnepre. A Református Kollégium imatermében hét sárospataki kórus egyenkénti műsora után az összkari éneklés tette kívánatossá a mennyei kórus harmóniáját.
Sárospataki Református Kalendárium
Dr. Komáromy Sándor, a Miskolci Egyetem Comenis Tanítóképző Főiskolája főigazgatója, sárospataki presbiter szerkesztésével az ünnepre első ízben jelentet meg a presbitérium támogatásával a gyülekezet kalendáriumot. A kiadvány tartalmának gerincét a minden napra lelki táplálékot biztosító Ige naptár, a gyülekezeti élet elmúlt esztendei krónikája, és a gyülekezeti szolgálatból részt vállaló közösségeket bemutató írások adják. Emellett találhatók benne receptek, irodalmi alkotások, megfűszerezve mindez még az eklézsia humorával is. Szándékunk, hogy ezen keresztül minden egyháztag bepillantást nyerjen gyülekezetünk életébe, valamint történelmi forrás értékű nyomot hagyjunk létünkről az utókor számára. A kalendárium a támogatók jóvoltából 500 Ft-os áron vásárolható meg az ünnepben. Virágh Sándor Sárospatak TOKAJI REFORMÁTUS FIATALOKKAL PÁNYOKON 2006. október 29-én, vasárnap reggel az Ige szava és az útra bocsátó imádság után indultunk el tizennyolc gyerekkel és négy kocsival három napos őszi táborozásunkra. Első állomásként Sárospatakon a Református Kollégium Iskolatörténeti Múzeumát, majd a Kollégiumi Nagykönyvtárat látogattuk meg. Ez utóbbi helyen az Oroszországból hazaérkezett hatalmas értékű, patinás könyveket is láttuk. Sátoraljaújhelyen a 10 órás istentiszteleten hallgattuk az Igét, melyet Kádár Ferenc lelkipásztor hirdetett.Kiscsapatunkénekléssel,versseltetteszínesebbé az igeszolgálat alkalmát. A délelőtti programunkat az újhelyi libegőzés zárta, amelyet nagy izgalommal várt mármindenki.Azétterembenelfogyasztottnagyonfinom ebéd után érkeztünk meg Pányokra, a tábor helyszínére. Ez a csodálatos kis „zsákfalu” Abaújban, a Szlovák határ mellett van Gönctől nem messze. Mindenhol hegyek veszik körül, patak csordogál, s a színes őszi fák élénken festik meg a fákat. Szállásunk a Református Egyházközség átalakított parókiáján volt. A reggeli, az ebéd és a vacsora előkészítésében naposok segítettek, akiket hármasával osztottunk be, s így mindenki ki vehette a részét a közös munkából. Minden nap elhangzott egy igei téma, lelki mondanivaló a „Mindennapi kenyerünk” igéi szerint. Délután a játékos bemutatkozás után az ÖRÖMRŐL szólt számunkra Isten központi üzenete: „Örvendezzen Izrael az ő teremtőjében…” (Zsoltárok 149:2.) Megtanultuk legyen öröm számunkra, hogy Istennelsegymássallehetünkegyüttezekbenanapokban. Este, vacsora után nagyon izgalmas és változatos Activity játékkal zártuk a napot.
Hétfőn reggel újra az Ige mellett találhattunk csendességet: Így szól az Úr: „…térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint…, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert könyörülő és irgalmas Ő.”(Jóel 2,12.). Ennek a napnak a témája a MEGTÉRÉS volt. Isten szava hív és vár, lehet mellette, de ellene is dönteni. Aki mellette dönt az bűnbocsánatot, életére megoldást, irgalmat és a mennyek országában helyet nyer. Ebéd után focizás és számháborúzás következett. Óriási lelkesedéssel és küzdelemmel vettek részt ezekben a gyerekek. Nem számított, hogy földön kellett csúszni, mászni, vad és kopár helyeken elbújni, - a győzelem minden áldozatot megért számukra. Este újra áhítat és a közös éneklés, majd játék zárta a napot. Kedden, október 31-én, a reformáció napján a pányoki református templomban a 9 órás istentiszteleten szolgáltunk. Versek, a reformációról szóló prózai részek és énekek hangzottak el. Az igeszolgálatot a helyi lelkipásztor, Tóth István végezte. Az ebéd elfogyasztása után táborzáró csendességet tartottunk, melyen igazán ránk szabott, személyre szóló elbocsátást kaptunk az Igéből: „Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és a jó cselekedetekre való felbuzdulás végett. El nem hagyván a magunk gyülekezetét!...” ( Zsidók 10:24. ) A nap témája a KÖZÖSSÉG volt. Közösségben lehetünk Istennel, egymással, s ezt legjobban a gyülekezeten belül ápolhatjuk. Ezen az alkalmon mindenki elmondhatta, mit jelentett számára az itt eltöltött idő, mi volt jó, vagy rossz a közösen átélt napok alatt. A takarítás és az összepakolás után indultunk haza Tokajba, ahol az esti ünnepi istentiszteleten újra együtt dicsérhettük Isten nevét. A minimális személyes hozzájáruláson túl a Zsinati Ifjúsági Iroda, a Zempléni Református Egyházmegye és a Tokaji Református Egyházközség biztosította
Zempléni Reformátusok Lapja
14 számunkra az anyagi lehetőségeket. Utazásunkban a hűséges szülők és gyülekezeti tagok segítettek. Hálás a szívem, hogy a résztvevő gyerekek közelebbkerülhettekIstenIgéjéhez,smegtapasztalhattuk, hogy milyen jó együtt imádkozni, Igére figyelni, örülni, játszani. CSENDESNAP TOKAJBAN November 19-én, vasárnap délután fél háromtól csendesnapottartottunkgyülekezetünkben.Atémaezvolt: „ÖRÖM A KERESZTYÉN EMBER ÉLETÉBEN.” Olyan kevés az örömteli ember – még sokszor a nagyobb gyerekek között is, s a felnőttek körében még inkább. Elkomorítják az arcunkat a mindennapi megélhetés, a gyereknevelés, a munkahely kérdésének gondjai, feladatai. Egyre kevesebb az időnk, s egyre kevésbévesszükészreaboldogeseményeket,pillanatokat. A keresztyénekről, templomba járókról pedig sugároznia kellene az Isten által kapott, megtapasztalt örömnek. Hogy is van ez? Ezt próbáltuk megérteni ezen a délutánon Isten áldott, szent Igéje mellett elcsendesedve. Három lelkipásztor hirdette az Igét, s a szolgálatok között énektanulás hangzott el. Babolcsiné Fenyőházi Rita, Négyesi Rebeka és e sorok írója mondott verset, valamint egy bizonyságtétel hangzott el, melyeket a tokaji ifjúság gitárkíséretes éneklése színesített. Berencsi Balázs lelkipásztor Szabolcsveresmartról érkezett, s az 1. Péter 1,8.9 - „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bármostsem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” - alapján: „ÖRÖM AZ ÖRÖK ÉLETÉRT” – témáról beszélt. Isten nélkül pillanatnyi, múló örömök, érzéshullámok részesei vagyunk. Isten nem pillanatokat, hanem tartós állapotot kínál, melyet csak általa és Benne találhatunk meg. A világ öröme groteszk, torz, sokszor a bűnös dolgokból fakad. Isten teljes örömöt akar adni Jézus Krisztusban, az örök életben, a Vele való mindennapi kapcsolatban. A második szolgálatot Taraczközi Gerzson lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Missziói Központjának vezetője mondta el: „ÖRÖM A NEHÉZSÉGEK IDEJÉN” – címmel. Jakab apostol levelében igen furcsa örömről van szó: „teljes örömnek tartsátok testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hitetek példája állhatatosságot eredményez.” (1,2.3. ) Igen furcsa dolog az, hogy lehet a nehézség és a próba között is örülni. Isten nem álszent vigyorgókat akar látni, hanem azt akarja megértetni velünk, hogy a külső körülmények ellenére, a mi lelkünket Ő őrzi, s annak belső békéjét, örömét nem akarja, hogy világ elvegye tőlünk, vagy megrontsa bennünk. A belső öröm Istenből fakadó, Vele közösségben levő állapotot
jelent. Lehetnek a külső körülményeink rosszak, nyomorultak, de Isten, aki a belső lelki világomat uralja, meg tud ebben az állapotban is őrizni. A záró szolgálat előtt Frankné Dévald Ildikó gávavaencsellői általános iskolai tanárnő bizonyságtétele hangzott el arról, hogy találta meg őt Isten kegyelme, s mit jelent a keresztyén öröm az életében. Elhangzott többek között, hogy az Isten nélküli élet „hiányos élet”, s ezt a hiányt pótolta ki hatalmas ajándékként számára Isten megismerése. Az tud formálni viselkedésünkben, szavainkban, megnyilvánulásainkban. Megtudhattuk, hogy ma is sok-sok próba és teher van Ildikó életében, de Istennek ezekkel is célja van, s ez pedig nem más, mint hogy közelebb kerüljön Hozzá. Az utolsó igehirdető Dr. Gaál Sándor ramocsaházi lelkipásztor, a Debreceni Hittudományi Egyetem missziói tanszékének vezetője volt. „ÖRÖM A SZOLGÁLATBAN” – ez adta a központi mondanivalóját beszédének, melynek alapigéjét a 100. Zsoltár 2. verséből hallhattuk: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” „Túl vagyunk fizetve Isten által” – talán ez a mondat ütött a legjobban szíven engem. Az emberek a világban elvégzik munkájukat, s utána megkapják az érte járó fizetést, ez a természetes rend. Isten szolgálatában ez másképp van. Isten valóban túlfizetett minket, s furcsa módon ezt nem utólag rendezte velünk, hanem előlegbe adta ide. Olyan előleget kaptunk, mely nem ér fel semmilyen fizetőeszközzel. Jézus Krisztus volt ez a fizetéselőleg, bűnös életünknek előre kifizetett váltsága. Ha Isten nem adja Őt előre ide a világ emberiségéért, mind elveszettek, kárhozottak vagyunk. Az örök élet, s a gondviselés ajándéka a mi túlfizetésünk, amiért a szívünkben hála kell, hogy legyen. Ha ez a mérhetetlen hála tölt el, akkor lehet örömmel szolgálni Istennek, nem teherként, nem nyűgként, hanem önként, boldogon. Isten elkötelezett a szolgálatra, de megadta annak a lehetőségét is, hogy bármikor ki lehet belőle lépni. Aki azonban megérezte az örömszolgálat el nem múló jó ízét, annak nem fáradtság és megerőltetés végezni azt. A csendesnapi együttlét után az alagsori helyiségben felszolgált szeretetvendégségre hívtuk meg a résztvevőket. Gyülekezetünk asszonyai már szombaton elkészítették a finom fasírozottat és összegyűjtötték a friss süteményeket erre az alkalomra. Szívem vágya és kérése Isten felé, hogy örömteli, belső derűt és békét sugárzó emberré tudjak lenni mindazokkal együtt, akik gyülekezetünk tagjai, Isten szolgái, hogy ne taszítsunk, hanem odavonzzunk másokat is Jézus Krisztus személyéhez. Pótorné Jäger Krisztina Tokaj
Következő számunk 2007. Húsvét ünnepére jelenik meg. Kérjük a közlésre szánt cikkeket, beszámolókat, híreket a szerkesztőség címére 2007. március 10-ig eljuttatni!
Zempléni Reformátusok Lapja
Kiadja a Zempléni Református Egyházmegye Főszerkesztő: Dr. Sándor Endre, Vámosújfalu, Csécsi Nagy Pál u. 10. Tel.: 47/394-120 e-mail:
[email protected] Számítógépes szerkesztés: Baksy János Pálháza, Dózsa Gy.u.76. Tel/Fax: 47/370-117, 570-073 e-mail:
[email protected] Nyomdai munkák: Györky Marián - MS PRINT, tel.:+421 908 20 30 18, Szlovákia