Zempléni Reformátusok Lapja

IX. évf. 1.sz.

2006. Húsvét havában

Zempléni Reformátusok Lapja A Zempléni Református Egyházmegye gyülekezeteinek időszakos lapja

F élelmes szívvel E lcsüggedt lélekkel L épdel a világ Emmaus felé. T ovatűnt eszmények Á lomból font képek M ozgatták vesztes hitét. A rcra ült komorság D ermesztő némaság T etézi a magányt. K eresztfa látványa R eményt is ölt. I sten minket elhagyott! SZ íveket ez betölt. T alán a találkozás U jra segítene, S ok-sok holt lélek H itben, szeretetben A z Úrban megelevenedne. L ehullna vaksága sötétje, L elkesedne az értelme! E gy asztalhoz telepedve L átná a csodát a szem: Ú jra él, ki megholt! J ézus a házamban volt! A kenyér és a bor H irdesse Őt mindenhol! Virágh Sándor Sárospatak

Ta rta l o m

Az ige mellett

Nagypéntek - Szilágyi-Sándor András Húsvét - Szilágyi-Sándor Gabriella Csomós József püspök igehirdetése

Gondold tovább, imádság D r. S á n d o r E n d r e

Hírcsokor a sárospataki gyülekezetből Vi r á g h S á n d o r

Iván Barna lelkipásztor Olaszliszkáról nyugdíjba ment Hálaadás Vámosújfaluban

Presbiteri konferencia D r. B ö r z s ö n y i J ó z s e f

Könyvajánló Szerkesztőségi üzenet

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk lapunk minden olvasójának

Zempléni Reformátusok Lapja

2

Az Ige mellett Nagypéntek Textus: János 3,16 K.T. Nagyon sokszor halljuk ezt az igét, mindannyiunk által nagyon jól ismert: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ez nem más, mint a bűnök alóli feloldozás, vagy a bűnbocsánatnak az evangéliuma. Igen, gyakran halljuk ezt az igét és soha nem unjuk meg. Nem lehet megunni, mert ebben az igében van elrejtve az örök szeretet. Istennek irántunk való örök szeretete. Isten irántunk való szeretetének a csodáját tapasztalhatjuk ebben az igében, amely tegnap és ma és örökké ugyanaz, és amely szeretettel mindenkor szerette és szereti Isten a világot. Tehát ez a mai nagypénteki Ige nem másról, mint Istennek a szeretetéről szól. Arról a szeretetről, amely páratlan, amely össze nem hasonlítható semmilyen más szeretettel, amely felfoghatatlan. Azért páratlan és felfoghatatlan nagy, mivel valóban „úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta ”a világért. K.T. Még csak elképzelni is nehéz a szeretetnek ezt a csodáját. Gondoljunk itt egy édesapára, édesanyára, akik csak egy gyermeket „vállaltak”, vagy egy gyermekkel ajándékozta meg őket Isten. Bizonyára nagyon nagy odafigyeléssel nevelik, mindent megpróbálnak megadni neki, (még többet is, mint kellene) csakhogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Öröm tölti el a szülők szívét, amikor látják egyetlen gyermeküket az ifjúság virágában. Féltik minden veszedelemtől és nincs az az áldozat, melyet meg ne hoznának, hogy az anyaméh gyümölcsét megoltalmazzák és ápolják. Mikor azonban minden álmuk beteljesedett, akkor döbbennek rá arra, hogy a féltve őrzött, védett gyermeket halálra kell adniuk, mivel sok-sok elítélt gyilkosnak, tolvajnak, hazugnak, káromlónak és mindenféle bűnök véghezvivőjének csak a féltve fölnevelt gyermek halála árán lehet kegyelmet találni. Maga ez az elképzelés is borzasztó, felháborító, visszataszító és a lehetetlenségek közé tartozik. Az is mindig visszataszító, felháborító, amikor egy igaz ügyet fel kell áldozni bárkinek vagy bárkiknek a gonoszsága és hamissága

miatt. Mindig megrendítő az igazságtalan szenvedés, vagy éppen a halál. Gondoljunk egy autóbalesetre, ahol ártatlanul szenvednek, vagy halnak meg emberek. Az ilyen és hasonló igazságtalanságok ellen tiltakozik józan eszünk és igazságérzetünk, éppúgy, mint szülői szeretetünk. Igazságtalanság volna egy féltett gyermeket a halál martalékául dobni azért, hogy olyan gyilkosok szabaduljanak meg, aki még csak nem is bánkódnak elkövetett gonoszságuk miatt, hanem gúnyosan nevetnek az érettük feláldozandó gyermeken. Még inkább elfogadhatatlan az igazságtalan halál a szülők számára. Nincs az a szülő, édesapa vagy édesanya, aki képes volna hasonló cselekedetre. Miért haljon meg éppen az én gyermekem egy rablógyilkosért, aki nem is bánja meg a gonoszságát? Azt még elképzeljük, hogy egy jó és nemes ügyért, valaki feláldozza magát vagy akár a gyermekét is. Történelmünk során sokszor láttunk már ilyent. De nem ismerünk példát a fordítottjára, hogy tudniillik a gyilkosért, bűnösért engedje koporsóba helyezni magzatát az édes szülő. Nos, az első nagypénteken megtörtént az elképzelhetetlen, a páratlan, a megfoghatatlan! Isten a maga Egyszülött Fiát adta a keresztre azért, mert ennyire szerette a világot. Ennél beszédesebb példáját a szeretetnek, soha és sehol nem találjuk meg. Nagyobb szeretet ez minden szülői szeretetnél és összehasonlítatlanul nagyobb, mint bármely hősies szeretet. Az ember inkább azt kívánja, hogy mások szenvedjenek értünk, mások haljanak meg értünk, mások szálljanak alá a mélységekbe helyettünk, és mások hordozzanak testi és lelki fájdalmakat. Inkább a másiknak legyen rosszabb és nekem jobb. Igaz, hogy néha áldozatot is tudunk hozni egymásért, azaz néha mi magunk is szintén jelét adjuk a szeretetünknek, de ez a szeretet semmilyen formában nem hasonlítható az Isten szeretetéhez, amellyel Ő egyszülött Fiát adta a világért, benne teéretted és énérettem úgy, amint a nagypénteki evangéliumból hallottuk és újra meg újra halljuk, s amint hitvallásunkban is mondjuk: „szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítteték, meghala és eltemetteték”. Ezt jelenti, hogy Isten az Ő egyszülött Fiát adta, igen: az igazat a hamisakért, a szentet a bűnösökért,

Zempléni Reformátusok Lapja a békességszeretőt a háborúskodókért, a világosságot a sötétben járókért, a szeretetet a gyűlölködőkért. Egyetlen egyszer „adta”, áldozta fel Őt a Golgota keresztjén, de mindenkorra úgy, hogy a véghezvitt áldozat érvényes és hathatós legyen minden idők minden embere számára. Jól értsük meg az Ige üzenetét, hogy az Úr Jézus Krisztus áldozata után nem maradnak emberi sírásók és feláldozottak, hanem csak megszabadítottak és a megváltó szeretetében megújult lelkek. Így szerette Isten a világot. Kivétel nélkül mindenkit. Ő nem csoportosítja, rangsorolja a maga gyermekeit. Ő a gyilkosokat nem kevésbé szereti, mint a szelídeket, a paráznákat nem kevésbé, mint a feddhetetlen életűeket, a hitetleneket nem kevésbé, mint a hívőket. Félreértés ne essen, nem a bűnöket szereti, hanem a bűnösöket, kivétel nélkül mindenkit. Ez az, ami csodálatos az Isten szeretetében. De bármennyire elképzelhetetlen, mégis igaz, mert kétségtelen a nagypéntek csodája: az Úr Jézus Krisztus kereszthalála. Istennek a szeretete, az Ő nagypénteki szeretete akkor is igaz marad, ha elhiszem, de akkor is, ha visszautasítom. Az Ő szeretetén nem változtat semmiféle magatartás. Ha mindenki szidná, káromolná ezt a szeretetet, akkor is változatlan maradna, hisz épp azért igazi szeretet, mivel nem függ a másik magatartásától. Könnyű akkor szeretni, amikor mindenek kedvem, kedvünk szerint történnek. Azonban a szeretet igazisága, valódisága éppen a próbákban, a megpróbáltatásokban dől el. Megmarad-e vagy szétfoszlik a próbák, a kedvünk ellenére való körülmények között? Isten szeretete nem foszlik széjjel, sőt inkább: soha el nem fogy. Nem is a szeretettel van baj, hanem énvelem, mivelünk. Most ezen a nagypénteken az a döntő kérdés, hogy elfogadom-e a felém áradó szeretetet? A lehetőség mindenki számára adott, nyitva áll, hogy aztán „valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Íme, ez a szeretet célja. Ez a nagypéntek célja! Ez az egyszülött Fiú halálának a célja: aki hisz Őbenne el ne vesszen! Senki sincs tehát elzárva a hittől. A felhívás változatlan: Krisztus azért halt meg, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen! Hinni annyit jelent, mint elfogadni ezt a szeretetet. Elfogadni, a szívünkbe zárni, tudatosítani önmagunkban, hogy Krisztus nemcsak másokért, hanem éppen énérettem is meghalt a kereszten. Az Ő halála váltsághalál énérettem, az én bűneimért, engedetlenségemért, hitetlenségemért. Tudatosítani önmagamban, hogy

3 nem én váltom meg önmagamat imádságaimmal, jó cselekedeteimmel, hanem egyedül a Krisztusba vetett hitem tart meg engem. A nagypénteki evangélium szerint nem vész el az, aki hisz a kereszt Urában, a megfeszített egyszülött Fiúban. Rajta kívül nincsen más Megváltó! Egyszer meg kell majd állnunk mind, ahányan vagyunk az Úr ítélőszéke előtt, hogy számot adjunk egész életünkről. Ott nem tudunk egyebet mondani csak azt, amit a bibliai hívők: Uram, mi nem adtunk neked enni, nem látogattunk meg, nincsenek jó cselekedeteink. Mi csupán megvalljuk bűneinket, és bizonyságot teszünk hitünkről. Hisszük Urunk, hogy Te érettünk is meghaltál, hisszük, hogy haláloddal a mi bűneinket is eltörölted, véreddel minket is tisztára mostál. Ez a hit tart meg minket most és az ítéletkor is, az örök életre. Az örök életben eltöröl Isten minden könnyet. Többé nem lesz halál, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom. Többé nem kell félnem sem a magam, sem a mások halálától. Többé nem kell küzdenem a betegségek ellen. Többé nem kell küzdenem a bűn ellen, mert a bűn is végképp eltöröltetik. Az örök életben zavartalan közösségem lesz azzal az Úrral, akiben most hiszek. Ez az az örök élet, amelyről hallunk minden úrvacsoraosztáskor: „Hirdetem néktek bűneiteknek bocsánatát és az örök életet, melyet megád az Úr, ingyen való kegyelméből szent Fiáért mindnyájunknak”. Íme, K.T. a nagypénteki evangélium! Imádkozzunk, hogy szilárdan állhassunk a hitben, és senki és semmi el ne szakítson minket ettől a kibeszélhetetlen ajándéktól. „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Amikor kihűlni látjuk a szeretetet körülöttünk, vagy mi nem vagyunk képesek már szeretni embertársainkat, gondoljunk az Úr kifogyhatatlan, semmihez nem mérhető, érettünk lángoló szeretetére. Gondoljunk arra, hogy ezzel a szeretettel, Ő éppen minket, téged és engem is szeretett és szeret. Ezért a szeretetért Ő semmit nem vár el tőlünk, csak azt, hogy szeretetét elfogadjuk és szívünkbe zárjuk. K.T. Fogadd hát el az Úr Isten szeretetét, vésd a szíved hústáblájára, hogy Ő éretted ment a keresztfára, a kereszthalálba, hogy téged és engem megajándékozzon az örök élettel. Ámen.

Szilágyi-Sándor András

Legyesbénye

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”


4

Húsvét Lektio: Lukács 24, 13-29 Textus: Lukács 24, 30-35 Kedves Testvérek! Ebben az igehirdetésben két tanítványnak, az emmausi tanítványoknak a húsvétját látjuk. Nem sokat tudunk ezekről a tanítványokról. Az egyiknek még a neve sincs feljegyezve. A másik neve Kleofás. A neve azt mutatja, hogy nem a 12höz, hanem a 70 tanítványhoz tartozott. Valószínűleg a másik is. De tanítványok voltak. Sok mindent tudtak is, hittek is, reméltek is. Ez a történet azt mondja el róluk legrészletesebben, hogy húsvét napján, a húsvéti csoda után is húsvéttalan, húsvéti csoda nélküli tanítványok voltak. De ha alkonyat után is, mégis nekik is boldog húsvétjuk lett. Reggel, sőt egész nap csak azt tudták mondani: meghalt! Az esti sötétben azonban felragyogott előttük a nagy csoda: feltámadt! él! Jertek, és ebben az igehirdetésben menjünk a szomorú tanítványokkal Emmausba, hogy majd boldogan térhessünk velük vissza Jeruzsálembe! Az emmausi tanítványok útja ezekre a részekre osztható: I. Kiesett Jézus az életükből. II. Azért esett ki, mert nem az Írás szerint nézték Jézus Krisztust. III. A feltámadott Krisztus utánuk megy. IV. A feltámadt Krisztussal meggazdagodott tanítványok viszik a boldog húsvéti hírt. I. Kiesett Jézus az életükből. Három nappal azelőtt, nagypénteken esett ki. Akkor, amikor a főpapok és a főemberek halálos ítéletre adták és megfeszítették. - Aki valaha kedves halottat temetett, az megérti az emmausi tanítványok lelkiállapotát. Rettenetes a temetőbe kimenni a koporsó után, de még rettenetesebb egyedül hazamenni. Népes családban, népes rokonságban is egyedül, mert a bánat elfalaz másoktól és az ember csak a saját szíve fájdalmát érzi. Az emmausi tanítványok többet éreztek, mint egy halottat sirató szomorú szív. Az ő életükből nemcsak egy kedves ismerős és drága testvér esett ki, hanem Jézus, Akit prófétának, beszédben és cselekedetben Isten és az emberek előtt hatalmasnak tartottak. Jézus esett ki az életükből, Akiről azt remélték, hogy Ő fogja megváltani Izráelt. Jézustól várták a szívük békességét. Jézustól várták az életük örömét és értelmét. Olyan volt Ő előttük, mint az eltévedt vándor előtt

a messzi lámpafény; mint a tikkadt utas előtt a messzi kút képe; hajótörött számára a közeledő mentőhajó. Nemcsak gondolták, hogy ilyen Jézus, hanem Mellette megérezték, megtapasztalták. És ezt a Jézust, Aki egyedül adhatja meg az élet értelmét, a gyalázat fáján kivégezték. Már 3 napja. Hogyne lennének hát szomorú ábrázatúak? Ki lehet az, aki ezt nem tudja, akit ez nem hat meg? Lehet-e itt másról beszélni, mint erről? Lehet-e otthon ülni nyugodtan? Lehet-e itt mást tenni, mint ki a mezőre és megtenni legalább egy 3 órányi utat, hátha könnyebb lesz? II. Útközben aztán megtudják, hogy azért eshetett ki Jézus az életükből, mert nem az Írás szerint nézték Jézus Krisztust. Nem értették meg azt, hogy Jézus Krisztusnak szenvednie kell. Pedig háromszor jelentette meg Jézus a szenvedését. Nem értették meg, hogy az ember olyan mélyen van a bűnben, és az ember bűne olyan nagy, hogy nincs máshonnan váltság, szabadulás, csak abban, hogy Jézus Krisztus vére engesztelő áldozatként aláhull a keresztről. Nem értették meg, hogy Isten annyira szerette a világot, hogy keresztre adta Egyszülött Fiát. Nem értették meg, hogy Krisztus annyira megalázta magát, hogy önként vállalta a keresztnek minden gyalázatát. A kereszt arról beszél, hogy milyen bűnös az ember és mennyire kegyelmes az Isten. A kereszt arról beszél, hogy milyen mélyre hajlott alá a Fiú Úr Isten, Krisztus. Az egész Ószövetség Mózestől kezdve arra készít elő, hogy a gyalázat fáján a töviskoronás Jézusban a Királyt lássuk. Halálában a mi életünket keressük. Isten az üdvtörténetben beszél hozzánk, és ez az üdvtörténet a kereszthez vezet. A keresztet nem lehet kikerülni. A keresztet csak hittel átölelni lehet. Jézus újra meg újra kiesik az ember életéből, ha nem a keresztre nézünk, ahol érettünk minden elvégeztetett az Atya akaratából. III. És ezt maga a feltámadott Krisztus mondta el a két tanítványnak az emmausi úton. Mert Jézus Krisztus utána ment a két tanítványnak. Aki vérét hullatta az emberért, az nem mond le. A két tanítvány nem ismerte meg a feltámadt Jézust. Az Írás ezt így magyarázza: „De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék”. Az hisz a feltámadott Krisztusban, akinek megadatik felülről, hogy higgyen. Íme, ezek a tanítványok látták a feltámadt Jézust. Alakja, hangja a megdicsőült testben is ugyanaz volt, mint halála előtti testében. És mégsem

ismerték meg. Mert nem adatott nekik, hogy megismerjék. Mi szemeinkkel nem láttuk Őt, hangja csak emberi hangon keresztül jut el hozzánk, és mégis hihetünk, hiszünk, mert a hit ajándéka a miénk. Három órán keresztül beszél Jézus magáról a két tanítványnak és mégsem ismerik meg. És Jézus mégsem hagyja ott őket, nem mond le róluk, hanem tovább megy velük, tovább megy értük. Megérkeznek Emmausba.Akét tanítvány betérésre bírja Jézust. És ott, amikor a kenyeret a szokott imádsággal megszegte és adta a tanítványoknak, akkor ismerik meg, hogy Ő a feltámadott Krisztus. „Megnyilatkozának az ő szemeik és megismerék Őt”. Ezt mondjuk ma megtérésnek. Amikor hallgatja valaki Jézust, szívesen hallgatja. Nem érti igazán, de mégis hallgatja. És egyszer csak megnyilatkozik az a szem, amely addig vissza volt tartóztatva. És megérti az ember, hogy Ő a feltámadott Krisztus, az Élet Fejedelme, Aki meghalt érettem, és Akiben új életem van, mert Ő él, tehát én is élek. Ez a keresztyén élet csodája. Ez a húsvéti csoda: megnyilatkozik a visszatartóztatott szem. Gerjedezik a rest szív. Nem csak a golgotai keresztről tudok, hanem a jeruzsálemi üres sírról is. Az óemberem Vele halt meg, az új emberem Vele támadt fel. Sokan vannak, akik az Írás szavaival úgy mondják, hogy a szem megnyilatkozása az úrvacsorában történhet igazán. Ahol megtöretik a kenyér, ahol hirdettetik az Úr halála, amíg eljövend. Eljön Az, Aki kijött a sírból, Aki él. Akiből élünk mi is mindnyájan. Sőt, az életünk csak ettől kezdve élet, amikor Benne és Vele támadunk fel a halálból, amibe beleszülettünk. A feltámadott Krisztus utánuk ment az emmausi tanítványoknak. De amikor felismerték, eltűnt. Mert akinek élő, feltámadott Krisztusa van, az már tudja, mit kell tennie. És azt is tudja, hol lesz egészen és örökké együtt azzal a Feltámadott Úrral! IV. Az élő, a feltámadt Jézus Krisztussal meggazdagodott két tanítvány még abban az órában visszafordult Jeruzsálem felé. Három órányi utat gyalogoltak , már jóval alkonyat után van, de nem tudnak ott maradni. Ők már tudnak egy drága titkot, egy egész létet kitöltő örömhírt: feltámadt az Úr! És ezt el kell mondani! Sokan vannak, akik nem tudják, és nem lehet azokat bizonytalanságban hagyni. Nem számít az, hogy fáradtak. Már van a fáradtságnak értelme. És amint visszatértek Jeruzsálembe,


5

egybegyűlve találták a tanítványokat. Ébren voltak ők is, és ők még előbb mondják ki az örömhírt: Feltámadt az Úr! Bizonnyal feltámadt! Itt kezdődik a mi húsvétunk. Összetalálkozunk sokan és mondjuk örömmel, hittel, reménységgel: Feltámadt az Úr! Bizonnyal feltámadt! Kedves Testvéreim! Húsvétot ünneplő Gyülekezet! Ez az emmausi tanítványok húsvétjának a története. Jézus diadalmasan, mint feltámadott Úr visszakerült az életükbe. Hogy aztán ők meg beépüljenek Isten Országába, aminek győzelmes kiterjedése folyik. Egyszer a te szívedig is elér. Ugye már el is ért? Egymás hite erősítéséért mondjuk hát a külön-külön megtapasztalt csodát: Feltámadt az Úr! Bizonnyal feltámadt! Ámen.

Csak Isten szeret Énekek-Éneke 8. rész 6. vers Böjti magányomban elmélkedve, Nehéz gondolatok jutottak eszembe. Gondolatok, melyek, mint a tenger ár, Tolultak ki lelkem ajtaján. Elragadott a szó és a pillanat, S ott láttam magam a Golgota alatt, Mint vétek mint szennyes úgy hevertem ott, A kereszten Isten Báránya vajúdott. Könnyes szemekkel néztem fel az égre, Isten ígérete jutott az eszembe, Lám milyen nagy az ő szeretete, Így szólt: lelked nem vész el örökre.

Szilágyi-Sándor Gabriella

Bekecs Bűntudat és önvád térdeim rogyasztja,

Lelkemet a félelem ostorozza, A keresztre pislogok zokogva, S látom szennyesem a keresztre aggatva.

Visszazökkenve kábult magányomba, Ima zuhatag tolult az ajkamra, Bátortalanul megremegett a szám, Ekként fohászkodtam, így hangzott imám. Ó Uram, ki sokat szenvedtél érettem, Emelj engem szívedre pecsétednek, Helyezd karodra gyermeked pecsétnek, S véred hullása oldozzon fel végleg. Mert erős az Isten, szeretete drága, A szent Fiát küldte értünk a halálba, Ó te szent fény, Istennek lobogó lángja, Tisztíts meg engem, hogy ne jussak halálra. Demecseri Horváth Imre

Csomós József püspök igehirdetése a vámosújfalui hálaadó napon (2006. február 26.) Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” Ők így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?” Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus így válaszolt neki: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.” Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Krisztus. Mt 16,13-20 Kedves Testvérek, Kedves Jubiláló Lelkészházaspár! Mindig öröm egy lelkipásztor számára, amikor olyan Istentiszteleten kérik fel szolgálatra, ahol biztos, hogy az a cél, hogy osztozzunk valakiknek az örömében. Így volt öröm számomra is, amikor Sándor Endre lelkésztestvérem felkért erre a mai szolgálatra, hogy együtt örüljünk annak, hogy harminc éve szolgál ebben

a gyülekezetben. Eszembe jutott, hogy mióta is ismerjük mi egymást, s rájöttem, hogy hamarabb ismertem, minthogy találkoztunk volna. Sokszor elhangzott a neve Szerencsen, Hernádbüdön, Debrecenben... Csak ezután jött a személyes találkozás. Az utóbbi években követhettem nyomon azt a közel 20 könyvet, melyben szerzőként szerepel, s a lassan félszáz publikációt egyházi lapokban. Ez az, amit a doktorok kollégiuma titkársága nyilvántart. De ami ennél sokkal több, arról szól ez a mai nap: harminc évi szolgálat egy gyülekezetben. Mi, akik hasonló ideje szolgálunk, át tudjuk érezni, hogy mi minden történt három évtized alatt a saját életünkben: hány gyülekezet, hány kihívás, mennyi kudarc és mennyi siker. Az ő esetükben mindez egy helyen. Örömmel jöttem, hogy erről megemlékezzem előttetek s így választottam az igehirdetés alapigéjét nem véletlenül, hanem azért, mert úgy gondolom: boldog embereket jöttünk látni, abban az értelemben, ahogy Jézus mondja Péternek: „Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked”. Mit is jelentenek Jézus szavai? Mi ennek a boldogságnak a forrása? Az, hogy az ember számára csak két lehetőség adatik, ezek közül kell választania az élet útján, hogy gondolkodásához, saját értékrendje kialakításához honnan szedi össze azokat a támpontokat, amik biztos alapot adnak. Az egyik lehetőség a test és vér szava. Ez jelenik

6 meg ott a tanítványok ajkán, mikor a Mester megkérdezi, hogy: „Kinek mondanak engem az emberek?” Vannak, akik emlékeznek a jóllakott ötezerre és a tizenkét teli kosárra a maradékokkal s eszükbe jut, hogy a próféták tettek ilyet. Emlékeznek meggyógyult emberekre, testi nyomorúságtól megszabadultakra, akik a szellemvilág megszállottjaként vagy éppen szó szerint a vérük bajaként hordoztak nyomorúságokat.Atest és vér is visz egy irányba. De Jézus rákérdez: és ti, akiknek megadatott, hogy tudjátok a példázatok értelmét, csodák titkát, ti kinek mondotok? S Péter a tanítványok nevében megfogalmazza: Te vagy a Krisztus! Te vagy az, aki a másik oldalt képviseli. Te vagy az, akinek el kellett jönnie a világba, hogy a halál árnyékában lakókra világosság ragyogjon. Te vagy az, akinek el kellett jönnie, hogy a test és vér szavával szemben halk és szelíd szóval lábainkat a békesség útjára igazgasd .Te vagy az, akinek el kellett jönnie a világba, hogy az ember életének igazi kenyere és igazi vize lehessen, ami soha el nem fogy. Két, első látásra majdnem egyforma s mégis két teljesen különböző világ. Erre az óriási különbségre utal Jézus akkor, amikor egyrészt azt mondja, hogy ezen a kijelentésen, mintegy kősziklán építi fel az ő egyházát, másrészt azt mondja, hogy még tartsák titokban, ne mondják el senkinek, míg be nem teljesedik a Fiúi engedelmességre az Atyai hűség válasza: a Golgotai kereszt után a nyitott sír, a feltámadás és az a Fiúi méltóság, ahogy majd mondja tanítványainak búcsúzóul: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Kiválasztani értékrendünk biztos támpontjait – erről szól minden igehirdetés. Így nyílik meg előttünk a Szentírás és így lesz ez a kijelentés a mi élet-alapunk keresésének a mennyei Atyától rendelt forrása. Az igehirdetés óriási hatalom. Hatalom, mert élettel és halállal foglalkozik s az igehirdetésben az Igéé a hatalom, a miénk pedig a felelősség, hogy test és vér jelenti ki nekünk, vagy a mi mennyei Atyánk. Harminc év szolgálat igazán azért nagy boldogság és öröm, mert élet és halál kérdésében való szolgálat volt és így folytatódik tovább. Szolgálat, ahol mindig az a kérdés Isten embere számára, legyen akár lelkipásztor szószéken, vagy igehallgató a templom falain belül: honnan veszed a támpontokat. Mi az, ami számodra fontos: az ideig való, vagy az örökkévaló, a test és vér, vagy az élő Isten? Ha végiglapozzátok a Bibliát, számtalan példát találtok arra, hogy kortól és körülményektől függetlenül Isten emberei számára mindig ez volt az eldöntendő kérdés. Ha pedig döntöttek, akkor az volt a szolgálat kihívása, hogy a döntés nyomán tudnak-e tovább menni. A Zsidókhoz írt levél Mózes küldetésének a summáját így fogalmazza meg: „Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig- óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király hatalmától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant.” Ismeritek a folytatást, az egyiptomi tíz csapást, a kettényílt Vörös-tengert, a pusztai vándorlást, a botlást Meriba vizeinél, amiért teljesen igazzá vált életében, hogy látta a láthatatlant, mert megtapasztalni az ígéret földjét sohasem tudta. S mennyivel előtte döntött test és vér, vagy az élő Isten kijelentése között!

Zempléni Reformátusok Lapja Pál apostol írja vallomásszerűen a Korinthusiaknak: „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi, könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy örök dicsőséget szerez nekünk. Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” Mindezt teológusok szerint 56-ban írta, amikor Rómában már Néró uralkodott. Talán már égtek, de biztos, hogy utána nem sokkal már tömegével gyújtották meg azokat a fáklyákat, amit úgy készítettek, hogy keresztyéneket szurokba mártottak. De Isten embere még abban a helyzetben sem a láthatókra néz, hanem a láthatatlanokra. Az a tébolyult őrület, amit ez a császár csinál, az csak ideig való, a láthatatlanok pedig, amit nekünk az élő Isten megmutatott, örökkévalók. Mindig az a kérdés templomon kívül és templomon belül, hogy merre is tart a világ. Ez az alapvető kérdés, melyet el is kell döntenünk mindannyiunknak. Arra tart, amerre pillanatnyilag az ideigvaló látható mutatja, vagy pedig arra, amerre a teremtő és gondviselő egy örök Isten viszi az Ő Fia érdeméért Lelke által örökkön örökké? Ezért nem mindegy, hogy a mindennapok döntéseiben egy őrült vezető pillanatnyi színjátéka erre vagy arra buzdít bennünket, vagy pedig mi tudjuk, hogy mi az élet igazi értelme, Istentől rendelt célja és így tudjuk mi is vallani minden tanítvánnyal együtt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia”. Nálad van a jelen biztonsága, a jövendőnek nem csak ígérete, hanem beteljesedése és jó úton, az igazi cél felé csak az halad, aki Téged követ. Ezen kívül minden más a test és vér ideig - óráig hangzó szava, melyről előbb vagy utóbb kiderül, hogy hamis ábránd csupán. Kiderül akkor is, ha a mi szemeink esetleg nem látják meg, mint ahogy Pál apostol sem látta meg Néró bukását, sőt a Római birodalom porba hullását. De mégis boldog volt épp úgy, mint Péter, mert a láthatatlanokra tudott nézni. Így jöttünk hitem szerint egy boldog lelkészházaspár jubileumát ünnepelni, így jöttünk az őket szerető boldog gyülekezetet ünnepelni, s mindebben ünnepelni az Örökkévaló Szentháromság egy Örök Istent, aki ezt a boldogságot adja. A 128. zsoltár gondolatával fejezem be igehirdetésem, jókívánságként nektek, a gyülekezet minden tagjának, kiváltképpen a jubiláló házaspárnak: „Boldog mindenki, aki az Urat féli és az Ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő, gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfa csemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat. Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át és megláthasd unokáid is. Békesség legyen Izráelben. Ámen

Áldunk Urunk ezen az ünnepi órán azért a boldogságért, melyet rajtad kívül senki más nem tud adni, test és vér soha nem tud produkálni. Áldunk és magasztalunk, hogy kijelentésednek ismerői és hirdetői is lehetünk. Ugyanakkor hálaadásunk mellé odatesszük a mi könyörgésünk szavát is egyrészt, hogy bocsásd meg, hogy nem voltunk mindig igazi eszközök, sőt Te tudod igazán, hányszor voltunk inkább akadályai annak, hogy a Te kijelentésed másokhoz is eljuthasson. S odatesszük

Zempléni Reformátusok Lapja könyörgésünk szavát úgy is, hogy a Te áldott Szentlelkedet ne vond meg tőlünk, hanem áraszd ki ránk, hogy lehessünk napról napra, újra meg újra kész szolgáid arra, hogy Te ezen a kijelentésen felépíthesd a Te egyházadat. Így adj nekünk mindig nyitott szemeket látni a láthatatlant, így adj nekünk bölcs szívet különbséget tenni az ideig való és az örökkévaló között, hogy a Te áldott Igéd, mint jó mag jó földbe hullhasson s növekedhessen, s a Te kegyelmedből teremhesse önmagának sokszorosát, hogy az emberek

7 lábai valóban a békesség útjára igazíttassanak, hogy a halál árnyékában lakókra a Te világosságod ragyogjon, hogy az éhezők megízleljék az igazi kenyeret s a szomjazók az élő vizet, hogy így dícsérhessen Téged a Te gyermekeidnek sokasága most és örökkön örökké. Ámen Lejegyezte: Németh Márta Vámosújfalu

Gondold tovább ÚRVACSORA Nem tartozik a piros betűs ünnepeink közé nagycsütörtök, hanem ott lapul a nagy hét napjai sorában, viszont a jelentősége mégis óriási, egyszerűen felmérhetetlen! Hisz ezen a napon szerezte a mi Urunk Jézus Krisztus az ÚRI SZENT VACSORÁT! Ezzel a sákramentummal való élés lehetősége minden keresztyén egyházban megvan, mert a bűnbocsánat, a megújulás, az újrakezdés sákramentuma ez. Minden vele élő testvér átéli annak a nagy szabadulásnak a tényét, hogy engem úgy szeretett Jézus Krisztus, hogy önmagát adta értem, s általa van bűneimből megtisztulásom, egyedül általa van lehetőségem arra, hogy vétkeim terhét leveszi rólam és én tisztán szabadon, új lappal indulhatok az életbe, s nem kell hordanom vétkeim súlyát, hanem felszabadulok a teher alól. Hogyan is történt az úri szent vacsora szereztetése? „És amikor ettek” azaz, amikor befejeződött a páska vacsora, amit az egyiptomi szabadulás emlékére ültek, akkor „vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik és ezt mondta: Vegyétek ez az én testem. Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan és ezt mondta nekik, ez az én vérem a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.” (Márk 14,22-23) Ez az a néhány evangéliumi mondat, ami az egész életünket képes átformálni. Ha mi is hittel vesszük magunkhoz a szent jegyeket, akkor átéljük, hogy amilyen bizonyos, hogy a golgotai kereszten elfolyt a Jézus vére, ahogy a golgotai kereszten megtöretett szent teste, ugyanolyan bizonyos, hogy az érettem megtöretett szent teste és az érettem elfolyt szent vére az én vétkeimet is elmossa, amikor magamhoz veszem a szent jegyeket, mert Isten Szent Lelke által átélem, hogy Ő, mit tett értem! S, hogy ez mennyire valóság, mi sem mutatja jobban, mint családlátogatás alkalmával rákérdeztem egy férfi testvéremre, hogy miért nem jön úrvacsorázni? Már nagyon régen láttam a szent asztalnál. Előbb különféle kifogásokat mondott, majd megígérte, hogy komolyan veszi a bűnbánati hetet, és legközelebb eljön. Ott is volt, egy mankóval jött előre, majd gyermeki alázattal vette magához a sákramentumi jegyeket. Néhány napja mondja felesége, hogy mintha kicserélték volna a férjét, mióta úrvacsorázott. Boldog, van békessége, tele van reménységgel. Bárcsak egyre több ilyen gyülekezeti tagunk lenne!

HÁLAADÓ IMA A SÁKRAMENTUMOKÉRT

Mennyei Atyám! Hálával köszönöm neked, hogy megalkottál, és a te gyönyörű teremtett világod része lehetek ezekben az években, melyet nekem földi életül elrendeltél. Köszönöm Neked, hogy, mint emberre, rám is bíztad teremtő világod. Segíts, hogy gondozzam, őrizzem, hogy az utánam jövők életét is biztosítani tudjam ezen a Földön. Köszönöm, hogy a föld terméséből s elemei közül választottál ki látható jegyeket, amelyek megértették velem mentő szereteted, Úr Jézus Krisztus! Köszönöm Neked, hogy erre a földre jöttél, azért pedig különösen hálát adok Neked, hogy parancsodnak megfelelően, már kicsiny gyermekkoromban fejemre hullhatott a keresztvíz. S a sákramentum által befogadtál Anyaszentegyházadba drága véreden megváltott néped tagjai közé. Köszönöm, hogy, mint ennek az egyháznak kicsiny tagja, olyan emberek mellett lehettem, akik tanítottak, s megérttették velem idvezítésed történetét. Megtanítottak a keresztyén élet értelmére, majd hitemről vallást tehettem a konfirmáció alkalmával. Áldott légy Jézus azért a csodálatos tág lehetőségért, melyet minden embernek felajánlasz, hogy éljen megtört tested és kiontott véred sákramentumi jegyeivel. Köszönöm, hogy az úri szent vacsora sákramentumában átélhetem, hogy Te mennyire szeretsz engem. Átélhetem, hogy önmagad adtad értem! S hihetem, hogy megbocsátod Golgotán megtört tested és kiontott véred érdeméért minden bűnömet. Köszönöm az új lehetőségeket, amivel napról napra megajándékozol. Köszönöm azt a lelki békességet, amiben részesítesz a sákramentum magamhoz vétele által. Szent Lélek Úr Isten! Egyedül a Te jelenléted által vagyok képes átélni, hogy olyan bizonyosan lemosod vétkeimet, mint amilyen bizonyos, hogy magamhoz veszem a korty sákramentumi bort, s Jézus Golgotán megtört teste érdeméért bocsánatod elnyerem, mint amilyen bizonyos, hogy magamhoz veszem a sákramentumi kenyeret. Szentháromság egy örök és igaz Isten segíts ezen az ünnepen is sokakat, hogy találkozzanak Veled a sákramentumokban is! Ámen

Dr. Sándor Endre

Vámosújfalu

8


Hírcsokor a sárospataki gyülekezetből Január 1. Presbiteri fogadás. A megújult presbitérium hivatalos szolgálatba lépésének ideje az új esztendővel elérkezett, és örömünkre szolgált, hogy ez a naptárban vasárnapra esett. Az Istentiszteleten elhangzott az elmúlt esztendő eredményeiről való beszámoló, ezt követően pedig a hagyományos presbiteri fogadáson hangzott Sipos István főgondnok ajkáról a hálaadás és a köszönetmondás szava a gyülekezetért munkálkodók megbecsülésére. Az új presbitérium tagjai egy csoportképet is tartalmazó emléklappal nyertek megerősítést a hat éves szolgálati időszakra, akik sorában ott van Dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő is. Január 12. Navrasics Tibor előadását hallhatták a közélet iránt érdeklődők Sárospatakon a Lorántffy teremben. Kihangsúlyozta, hogy az ország állapotának felmérésében nem elég a gazdaság helyzetét elemezni, hanem az erkölcsi állapotokat és a szellemi folyamatokat is komolyan kell venni a jövő kimunkálásakor, amiben az egyháznak komoly szerepe van. Január 16-22 Ökumenikus Imahét. Sárospatakon a hagyományok szerint a felekezetek egymást templomába látogatással tartották meg az imahét alkalmait. Végardón a görög katolikus templomban Szentimrei Márk, újonnan megválasztott bodroghalászi lelkipásztor szolgált, Bodroghalászon Dr. Melles Tivadar végardói görög katolikus parókus, a városi görög katolikus templomban Virágh Sándor református lelkész, a református templomban Kormos Csaba plébános, a római katolikus Vártemplomban Mosolygó Tamás görög katolikus parókus hirdette az igét. Az estéken közreműködtek az énekkarok, és az imádságok után estéről estére gyakorolták a résztvevő lelkipásztorok a vendégszeretetet. A záróistentiszteleten a teológia képviseletében Pásztor Gyula spirituális szolgált, és közreműködött a teológus kórus, Virágh Sándor lelkipásztor pedig a tiszántúli Váncsod gyülekezetébe kapott meghívást imahétzáró szolgálatra, ahonnan a pataki teológián tanul egy idén végzős hallgató. Január 22. Teaest a magyar kultúra napján A Himnusz születésnapja szolgál hazánkban a magyar kultúra napjaként. Büszkék lehetünk Kölcsey Ferencre, aki egyházunk hű fia volt, és a Himnusz megírásakor szívében forgatta Károlyi Gáspár prédikációit, Szenczi Molnár Albert zsoltárait. A 130. zsoltárunk dallamára szerkesztette nemzeti imádsággá lett versét. Sárospatakon e napon a gyülekezet teaest keretében ünnepelt, magyar zsoltár, magyar vers, magyar nóta címmel. Tóth Máté Miklós író, előadóművész szavalta Ady Endre verseit, és hallhattuk az előadó saját, megrendítően megható írásait, ami özvegysége idején született a „másik világba” költözött hitvesére gondolva. Leánya, Tóth Imola ajkán csendültek fel legszebb zsoltáraink, majd a teázás ideje alatt a három tagú cigányzenekar kíséretében legszebb magyar nótáink hangzottak fel a jelenlévők ajkán. Ezt az estét a 8 új presbiterrel való ismerkedés lehetőségének is szánta a gyülekezet, akik szóltak életükről, családjukról, s arról, hogyan élték meg presbiterré választásuk folyamatát, s miben igyekeznek a közösség hasznára lenni. Február 9. Semjén Zsolt előadása A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke nagy sikerű előadást tartott Sárospatakon a Lorántffy teremben, melyben tájékoztatást adott az egyháztámogatások helyzetéről, a jelenleg zajló politikai folyamatokról. Kinyilvánította, hogy pártja kész felvállalni a keresztyén értékrend országházban való képviseletét, és igyekszik megerősíteni a történelmi hagyományokból fakadó elkötelezett, szolgálatközpontú politizálás tisztességét. Február 17. Surján László európai képviselő sárospataki látogatása is színesítette a közélet iránt érdeklődők tájékozódási lehetőségeit, aki a Lorántffy teremben lakossági fórumon állt a kérdezők rendelkezésére, tapasztalataival, tanácsaival. Február 18. Református bál. Immár nyolcadik alkalommal került megrendezésre Sárospatakon a református bál, melynek célja idén az orgona felújításra való további adománygyűjtés volt. A minden eddigit felülmúló érdeklődés miatt a Mudrány terem kicsinek bizonyult, így az Árpád Vezér Gimnázium sportcsarnokában 510 vendég számára terült asztal. A műsorban felléptek a Református Általános Iskola diákjai, mint az egyház virágoskertje. A kis kertész legények öntözőkannái kisarjasztották a szebbnél szebb leány-virágokat. A tánckoreográfiát Nezáczkiné Tótin Erika tanárnő tanította be. Az élőképhez a konfirmandusok is csatlakoztak, akik Patak történelmi múltjához tartozó személyeket jelenítettek meg korhű öltözetben, élő panoptikumként.


9

A fiatalabb korosztályhoz tartozó presbiterek futballszerelésben futottak ki a színpadra, s „pataki válogatottként” edzést tartottak a nagy feladatokhoz. Többeknek még a kézenállás is kitűnően sikerült, nem kis vastapsot aratva. Az énekkar, amelynek tagjai a báli műsor gerincét biztosítják most is kitűnően helytálltak, s gondolával Sárospatakot egy szempillantás alatt Bodrog-parti Velencévé, majd diákdalukkal Bodrog-parti Athénné varázsolták. A hivatalos megnyitó ceremóniát Dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő végezte el, harmonika-ajtón játszva „átvágta” a nemzeti színű szalagot az énekkar hagyományos Áldás Békesség légyen ezen háznak… kezdetű báli himnusza alatt. A „Pataki” bál meglepetését jelentette Pataky Enikő, a Hír TV Hippokratész díjas műsorvezetőjének jelenléte, aki „különkiadásként” pataki gyógyhír magazint tartott. Meghívást kapott a bálra Pataki Zita is, hogy a pataki időjárás jelentést elmondja, de közbejött akadály miatt ő nem tudott eljönni, így pataki hasonmása teljesítette e feladatot. Jászter Beáta, a Zemplén Televízió műsorvezetője készített exkluzív interjút a vendégekkel. Őket köszöntötte még két műsorszám. A pataki menyecskék borkóstolója, amikor élő üvegek szolgálták fel a furmintot, hárslevelűt és az aszút, valamint idén sem hiányozhatott a pataki három tenor. Végül az operaház fantomja orgonája zenéjével az énekkar buzdította az orgona-felújítás támogatására a jelenlévőket. A műsor zenéjét a Váradi Zoltán hegedűtanár, Mazug Péter csellótanár, Baki Andrea fuvolatanár, Fedorcsák Katalin zongoratanár képezte zenekar biztosította, a doboknál ifj. Hörcsik Richárd ült. A finom vacsorát Boros Ernő vezetésével készítették el és munkatársai rekord gyorsasággal szolgálták fel. A nőszövetség buzgó tagjai gyűjtötték be a tombolatárgy felajánlásokat, melyeket ezúton is megköszönünk. A gyülekezeti tagok nagy számban vállaltak részt az előkészítő, lebonyolító munkálatokból, a dekoráció és a teremberendezés-helyrepakolás feladataiból, melyek a bál sikeréhez hozzájárultak. Az esemény, kategóriájában a térség legnagyobb rendezvényévé nőtte ki magát, mely lehetőséget biztosított egyszerre a találkozásra, kulturált szórakozásra és a jótékonyságra.

11

Február 22. Találkozás Herényi Károllyal Dr. Jánosdeák Gábor sárospataki polgármester meghívására Sárospatakra érkezett Herényi Károly, aki találkozást kezdeményezett az egyházak képviselőivel. A vendég kifejezte a Magyar Demokrata Fórum álláspontját az egyházak szolgálata tekintetében és tájékozódott a helyieket foglalkoztató kérdésekről. Február 28. Patak Budapesten. Az országos közfigyelmet kiváltó sárospataki könyvek hazatérése és az orosz elnök látogatása mellet a sárospataki orgona felújítása ügye híre is eljutott a fővárosba. Miközben a Nemzeti Múzeumban Putyin elnök megtekintette a kiállított könyveket, a Múzeum tőszomszédságában az egykori képviselőház épületében jótékonysági koncert zajlott a pataki orgonáért, melyet a Zempléni Fesztivált igazgató Hollerung Gábor karnagy vezényelt. Az ötödik evangélistának nevezett evangélikus hitvallású Johann Sebastian Bach: Hmoll miséje hangzott el, az Akadémiai Kórustársaság és a Capella Savaria együttesen több, mint száztagú apparátusa előadásában, olyan kitűnő szólistákkal, mint Zádori Mária, vagy Kovács István. A támogatókat Bényi Ildikó, az Önök Kérték műsorvezetője köszöntötte, aki szólt az orgona művészettörténeti értékéről, s az orgonáért való összefogás jelentőségéről. A művészek számára az eseményt egy-egy üveg Kun Lajos pincészetéből származó Tokaji sárgamuskotály borral tehettük emlékezetessé. A koncert hírül adásában támogatónk volt A Magyar Rádió, a Szent István Rádió, a Rádió Aktív, Az Info Rádió, A Hír TV, A Magyar Televízió Vallási műsorok szerkesztősége, a Reformátusok Lapja. Köszönjük minden támogatónak és adományozónak ügyünk segítését.

2

Március 12. Kiállításmegnyitó A böjti úrvacsorai alkalmat követően a nemzeti ünnep előtti tisztelgésként nyílt új kiállítás a templomi galériában „Hétköznapok a forradalomban” címmel. Korabeli újságok, akkortájt megjelent könyvek, hirdetmények láthatók, melyek arról beszéltek, hogy a nagy események között is zajlott az élet, hiszen az iskolákban tanítani, vizsgáztatni kellett, a javítanivalókat a mesterembereknek el kellett végezni stb. Ezek a tárgyi emlékek jelzik, hogy amikor az élet elviselhetetlennek tűnik, s a jobbítás szándékával kitör a forradalom, e közepette is szolgálni, túlélni kell. Erről a lélektani állapotról és a 48-as „szent” hagyományokról szólt a megnyitón a kiállítás rendezője


10

Szigethy Gábor irodalomtörténész, aki az igeolvasás és imádság szolgálatában is részt vállalt az Istentiszteleten, és Sárospatakon előadás keretében mutatta be legújabb könyvét 1956 árnyéka címmel.

3

Március 15. Nemzeti ünnep A református templomban a nemzeti ünnep alkalmából a Református Gimnázium a 475 éves jubileumi év rendezvényei nyitányaként tartott Istentiszteletet. A gyülekezet pedig a fenntartásában működő 763. sz. Sztárai Mihály Cserkészcsapat hagyományos ünnepélyes fogadalomtételi alkalmán vett részt. Az újoncok felkészülési idejét a próbák sikeres letétele zárta. Idén nyolc új cserkész vállalta a jövőre 100 éves múltra visszatekintő mozgalom törvényeinek megtartását. A csapatot a szülők és a gyülekezet asszonyai szeretetvendégséggel várták, majd részt vettek a városi koszorúzási ünnepségen.

Március 25. Fábry az orgonáért Fábry Sándor humorista Sárospatakon tartott önálló estet, melynek bevételéből a sárospataki református templom orgona felújítására juttatott támogatást. Az érdeklődő közönséget a Jazz Moode Saxofon Quintett műsora hangolta rá az Alaszkából jöttem, Szibériába mentem…címet viselő előadásra. Április 1. Körzeti ifjúsági nap Sárospatak volt a házigazdája a bodrogközi ifjúsági körök találkozójának. A fiatal lelkipásztorok buzgó szolgálata nyomán rendszeressé vált ifjúsági esemény áldása, hogy az egyes gyülekezetekben lévő kis számú fiatal együttesen élheti át a találkozás örömét, és az összefogás gyümölcsének eredményét.

Virágh Sándor

Sárospatak

Iván Barna lelkipásztor Olaszliszkáról nyugdíjba ment 2005. november 27-én, advent 1. vasárnapján köszönt el az aktív lelkipásztori szolgálattól Olaszliszkán Iván Barna. Dr. Börzsönyi József zempléni esperes igehirdetésének textusa a Sámuel 1. könyve 7.rész 12. verséből fénysugárként világította meg a szolgálatban megtett utat: Ében Haézer- Mindezidáig megsegített bennünket az Úr. Kezdeben segédlelkészként: SárospatakDorkó-Györgytarló, Tolcsva, Tarcal, Szerencs-Bekecs, Tokaj. Majd megválasztott lelkipásztorként Pusztafalu, Füzér, Tiszaladány és Olaszliszka. Helyettesítőként huzamosabb ideig Csobaj, Tokaj, Tolcsva. Lelkipásztorként 375 gyermek részére szolgáltatta ki a keresztséget. A szülői házból hozott tanulság gondolata ott volt a gyermekek feletti reménységben. Az új cserépedény annak az ételnek az ízét őrzi meg leginkább, amit először tesznek bele. 173 ifjút erősített meg a hitben a konfirmáció alkalmával, és mindig elmondta az ifjaknak, hogy mennyi minden hasznosat tanult tőlük a foglalkozások idején. Ő csak azt kéri, hogy az énekeket, 10 parancsolatot, egyéb ismereteket ők is használják életük során. 51 házasságkötést áldott meg abban a reménységben, hogy Krisztus nem lesz rossz Ura a házaspároknak. 268 alkalommal állt meg koporsó mellett, hirdetve Krisztus feltámadását. Ugyanakkor vallotta, az „Ábelek” holtuk után is beszélnek, jó meghallani szeretteink lelki örökségének tanítását. Sok családlátogatás emléke maradt meg szívében, csendesítette bibliai példákkal a panaszkodókat, hitvallástételre, hálaadásra buzdított. Egy 109 éves kort megért öregasszony szavait érezte legtalálóbbnak a templomba járásra, aki azt mondta, a templomba „szent szóváltásra” megyünk, ahol eszünkbe

4

jut a tanítványok tapasztalása: „jó nékünk itt lenni”. A gyülekezettől elköszönő Iván Barna kifejezte, szolgálatával Jézushoz igyekezett elvezetni a rábízottakat, ahogy a Lukács 24: 50-53 üzenete ezt kifejezi. Mindenkor rászorulunk a jézusi intelemre, dorgálásra, és az ő áldására. Ö maga készít fel minden elválásra, aminek be kell következni, így a gyülekezettől való búcsúzásban is azt kéri, maradjanak Jézussal, legyenek ott a templomban, tanulják igéjét és dicsérjék nevét. A templomi alkalmon köszöntések is elhangzottak. A község nevében Fekete Gyula polgármester szólt, az egyházmegye nevében Dr. Erdei Pál, a család nevében ifj. Iván Barna lelkipásztor, a gyülekezet nevében Bizub Ödönné presbiter. Igével mondtak áldást a testvéregyházak és a szomszédos gyülekezetek lelkipásztorai. Iván Barna hálaadással köszönte meg a megbecsülő lelki,

Zempléni Reformátusok Lapja és átadott földi ajándékokat. Boldogság töltötte el szívét, hogy hivatását fia továbbviszi a családban. Lelkésztársaitól való elköszönésében hittel és humorral emlékezett meg az ő életét formáló családi és egyházi hatásokról, melyek imádságos életre, hazaszeretetre, Bibliaolvasásra ösztönözték. Derűvel emlegette azt a kislányt, akit egykor így köszöntött: Isten áldjon meg!

11 Ő pedig ezt válaszolta: Pap bácsit is! Az áldásmondás jó ízét kívánja Iván Barna lelkipásztor mindazoknak, akikkel a Krisztusban való testvériség mellett ismeretség is összefűzi, és nyugdíjas éveit immár a sárospataki lakásukban, az ottani gyülekezet tagjaiként töltik. -h -r

Hálaadás Vámosújfaluban. 30 év szolgálat családnyi gyülekezetekben és gyülekezetnyi családban. 2006. február 26-án zsúfolásig megtöltött templomban zendült meg a jelenlévők ajkán a 105. zsoltár: Adjatok hálát az Istennek… A Dr. Sándor Endre lelkipásztor és hitvestársa harminc esztendei helyi szolgálatára tekintő, Isten színe előtt való ünneplést megtisztelte jelenlétével és igehirdetői szolgálatával Csomós József, az egyházkerület püspöke. Dr. Börzsönyi József zempléni esperes vezette az ünnepi közgyűlést, melyen részt vettek a környező gyülekezetek tagjai, az örömben osztozó egyházi és közéleti vezetők. Dr. Sándor Endre elmondta: ha minden évről szólna egy percet, akkor is lehetetlen lenne felsorolni mindazt a küzdelmet és áldást, amit az Isten szolgálata jelentett személyüknek, családjuknak és azoknak a településeknek, ahol betöltötték hivatásukat. Sok emberileg kilátástalannak tűnő helyzetben tapasztalták meg Isten kegyelmes erejét és segítségét, ami hitelessé tette szolgálatukat, gazdagította gyülekezetüket, településüket. Az egyházi szolgálat hűséges Fotó: SRL szerkesztőség végzése mellett Dr. Sándor Endre hálaadással szólt a lehetőségekről, melyet megragadhatott. Ilyen volt a németországi teológiai tanulmányi idő és gyülekezeti kapcsolat. Tudását teológiai doktorátus megszerzésével is kamatoztatta. Közéleti tevékenységével, mint polgármester szolgálhatta az árvizek idején faluját, hozzájárulhatott a település iskolája megmaradásához, a faluháznak, és a községben levő alapítványi intézménynek a megvalósulásához. Írásain, megjelent könyvein keresztül az egész ország megismerhette a kapott talentumainak kamatoztatását. A jubileumot a Kálvin Kiadó azzal köszöntötte, hogy Dr. Sándor Endre újabb munkáit ekkorra adta ki, s a kiadó igazgatója szeretetteljes levélben méltatta az írót. Az ünneplés éppúgy vonatkozott Dr. Sándor Endréné lelkipásztori szolgálatára is, aki 13 gyermek felnevelése mellett több kis gyülekezet lelkipásztoraként és a hitvestárs számára való háttér biztosításával szolgált. Ennek gyümölcseiből kaphattak ízelítőt a jelenlevők a gyermekek műsorából. Örömkönnyek csillantak meg az édesanya szemében, amikor a karzatot teljesen megtöltő gyermekei, unokái családtagjai ajkán hangzott el az ároni áldás kánonban énekelve. Az éltetéshez, köszöntéshez csatlakoztak a jelenlevő zempléni lelkipásztorok, testvéregyházak képviselői. Ajándékokkal tisztelték meg pásztoraikat mindazon települések, ahol szolgálatot végeztek, Vámosújfalu mellett Erdőhorváti, Bodrogolaszi, és Sárazsadány. A templomi alkalom után valamennyi résztvevőt vártak a faluházban terített asztalnál. Megtapasztalható volt az Ige igazsága: Boldog ember az, aki…az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, mely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.

5

v- s -

PRESBITERI KONFERENCIA

„Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” János 12, 26

2006. január 1-ével a Zempléni Református Egyházmegyében 986 presbiter és pótpresbiter lépett szolgálatba. Többen olyanok, akik már korábban

is betöltötték ezt a tisztet hosszabb vagy rövidebb ideig. Mások viszont most tettek először esküt a gyülekezet előtt. Vannak idősebbek, akik már a rendszerváltás előtti nehezebb időben is tevékenyen benne voltak egy-egy gyülekezet életében, és vannak fiatalabbak, akiknek inkább csak halvány emlékeik vannak azokról az időkről vagy egyáltalán nincsenek. Mindenképpen új összetételben kezdték


12 el a presbitériumok gyülekezeteinkben a munkájukat. Szeretettel köszöntjük ez úton is presbitereinket. Örülünk, hogy Isten Lelke arra indította őket, hogy felelősségteljes vezető szerepet vállaljanak egyházunkban, és hogy a gyülekezetek felismerték, hogy rájuk bízhatják az egyházközség irányítását. Adja Urunk gazdag áldását az elkezdett munkára, hogy sok szép eredménye lehessen fáradozásaiknak. A 2006-os esztendő presbiteri egyházmegyei konferenciájának az is volt a célja, hogy az új összetételű presbitériumok találkozzanak, és helyzetünket áttekintsék, értékeljék, egymást megismerve a közös szolgálatban egymást bátorítsák, erősítsék. A konferencia témája volt lelki-testi-szociális egészségünk. Számba vettük, hogy mit tanít minderről a Szentírás, és megpróbáltunk szembe nézni azzal, hogy hol tart ma társadalmunk. A biblia történetek mind az Ószövetségből, mind az Újszövetségből azt tárták elénk, hogy Istenünk nagy szeretettel gondoskodik lelkünk-testünk épségéről, betegségekből gyógyítgat bennünket, a megbomlott rendet irgalmasan helyre állítja. Igazságos hatalmával őrködik a közösségek rendje fölött. Ezekről Dr. Tóth Albert, Kovács

Attila, Dr. Sándor Endre, Szilágyi-Sándor Gabriella és Dr. Börzsönyi József lelkipásztorok tartottak előadást. A ricsei fiatalok műsora örvendeztetett bennünket közben Demecseri Horváth Imre presbiter vezetésével, valamint Dr. Korondi Klára verse és Dancs Edina furulya szólói. Az is világossá vált, hogy egyéni és közösségi életünkben van bőven mit megjobbítani, meggyógyítani. A szociális helyzet megismerésében Harrach Péter, az országgyűlés alelnöke adott betekintést. A lelki állapotunk jellemzőiről Bodó Sára a Debreceni Hittudományi Egyetem docense adott ismertetést. Testi egészségünk kérdéseivel pedig Mikola István, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke szólt. Azt is éreztük szüntelenül, hogy ezek a területek nagyon összetartoznak. Erre a teljes egészségre van szükségünk, hogy betölthessük küldetésünket. Erre a teljes egészségre kell segíteni gyülekezeteinket és népünket. Szeretnénk, ha a konferencián résztvettek minél többet vittek volna ebből magukkal és tudnának átadni a presbitertársaknak és gyülekezeti tagoknak.

Dr. Börzsönyi József esperes

Könyvajánló Dr. Sándor Endre vámosújfalui lelkipásztor szolgálatának újabb gyümölcsét tette mindenki által hozzáférhetővé a Kálvin Kiadó, a szerző 2006-ban megjelent könyvével. Az Úrnak szentelt élet címet viselő, lelki épülésre szolgáló munka Sámuel próféta életén és üzenetén keresztül kínálja fel olvasóinak, hogy tudatosan maradjanak meg az Úr útján, vagy ha eltévelyedtek az élet útvesztőiben, visszataláljanak rá. A könyvben szereplő igerészek, a róluk szóló szemléletes magyarázatok, s a belső célt megfogalmazó imádságok Sámuel sorsa és Izrael népének történelme megismertetése mellett önismeretre, lelkiismeretre, belső utak felfedezésére segítik az olvasót. A könyvet az teszi értékessé, hogy tanulságokban gazdag, ami megkönnyíti az azonosulást a Lélek szándékával, mintha nem is Sámuelről, hanem rólam szólna a könyv. Mivel életszakaszonként és élethelyzetenként, az Istennel és embertárssal való kapcsolat jól kitapintható egységeiben haladnak a könyv fejezetei, minden korosztálynak és minden lelkiállapotban levő vándortársamnak szeretettel ajánlom az elolvasáson keresztüli beteljesedést, hogy megtapasztalója lettem: meghallgatott az Isten, és meghallhattam az

! !Szerkesztõségi üzenet ! ! Köszönjük mindazon testvéreinknek fáradozását, akik írásaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Zempléni Reformátusok Lapja változatos és tartalmas legyen. Következõ számunk 2006. Pünkösd ünnepére jelenik meg. Kérjük a közlésre szánt cikkeket, beszámolókat,híreket a szerkesztõség címére 2006.májut 10-ig eljuttatni.


Kiadja a Zempléni Református Egyházmegye Fõszerkesztõ: Dr. Sándor Endre, Vámosújfalu, Csécsi Nagy Pál u. 10. Tel.: 47/394-120 e-mail: [email protected] Számítógépes szerkesztés: Baksy János Pálháza, Dózsa Gy.u.76. Tel/Fax: 47/370-117, 570-073 e-mail: [email protected] Nyomdai munkák: Györky Marián - MS PRINT, tel.:+421 908 20 30 18, Szlovákia

Zempléni Reformátusok Lapja

Recommend Documents