Zempléni Reformátusok Lapja

XI. évf. 2.sz.

2008. Pünkösd havában

Zempléni Reformátusok Lapja A Zempléni Református Egyházmegye gyülekezeteinek időszakos lapja

SZ élzúgásnak tűnt az érkező Lélek rejtélyes hangja hajdanán, E mlékező öreg hadfiak füle máig nem feledi a süvöltő„sztalinorgonát”. N em érti mégsem a világ, hogy a két tűz között micsoda különbség van ám! T eljes pusztulással, erőszakos halállal csapódtak be a rakéták, L elki erőt nyújtva, apostolfőkre szelíden hulltak a mennyei energiák. É l Jézus, van a kegyelem, hangzott az üzenet mindenféle nyelveken, L e foglak taposni, enyém a győzelem, ilyen hír nyugszik a fegyvereken. E zért ragadd meg most az ünnep felkínált békességének szent idejét, Kitárulkozó szívedbe fogadd be pünkösdben az élő Isten tüzét. I sten szent Lelke töltetik ki rád, M ózes csipkebokrában ez volt a láng. Á dám utódaihoz próféták jöttek, őket bűnükből megtéríteni, D e ehhez a tüzet egészen a csontjaikba kellett rekeszteni. U tat mutatott e lángoló Lélek a szent királyok sorának, N agyságukat köszönhették a felkenetést adó bölcsesség Urának. K in csak a Lélek megnyugodott, népére áldást hozott. Ifjúsági találkozó - Sátoraljaújhely (Fotó: SRL)

M iért is élünk lélektelenül, sodródva divatok szélfúvásával, I tt a lehetőség, hogy feltöltekezz az újjáteremtés ajándékával! T ereád is leszáll ez az erő, mint a galamb a Jordán partján, É gi szózattal midőn megerősíttetett az ártatlan Bárány. G ondterhelt lelkedet ezután nem kell másokkal sajnáltatnod, E gész kosárnyi gyümölcsöt teremsz, csak vess Lélek által magot. D e ha magadban hatni nem engeded, aratsz továbbra is veszedelmet. V árjuk azért szent Lelkedet belső sóvárgással, A Krisztus által megígért igaz pártfogással. L egyen Tőle hitvallássá minden egyes szavunk, L egyen Benned hathatóssá töredékes szolgálatunk. J ót remélni, s helyesen cselekedni Nélküled nem tudunk, U tunkon míg tart az éjjel, Te légy a lámpásunk. K érünk erre, imánk halló, Szentháromság Urunk! I nnen a földi küzdőtérről egyszer el kell menni, S emmit sem tudsz akkor a kezedben magaddal vinni. T űzpróba alá vettetik minden kincs az ítéletben, E gyedül a Lélek kincsei nem égnek meg ebben. N e késlekedj hát, fogadd el a hit ajándékát, S orsodban felfedezed akkor az Isten akaratát. É gi tűz jöjj, hitet ébressz, égő hit jöjj, hogy néked éljek. G erjedjen bennünk kegyelmi ajándékok sokasága, E ttől szülessen újjá nemzedékenként Krisztusunk egyháza. D icső Szentháromság harmadik személye jöjj! Ó áldott Szentlélek. Virágh Sándor ( Sárospatak )

Bibliaismereti verseny - Sárospatak (Fotó: SRL)

“Jövel, teremtő Szentlélek, És híveiddel légy vélek, Szent ajándékiddal szívek Újuljon és teljesedjék.” (RE 373,1v.)

Zempléni Reformátusok Lapja

2

Az Ige mellett Mennybemenetel ünnepére

ApCsel. 1, 4-14

Bizonyára ismerős a mi életünkből is az eset, hogy valahova indulva, utoljára, valami fontosat még szeretnénk elmondani, elismételni a biztonság kedvéért. Reménykedünk abban, hogy az utolsó szavainkat nem felejtik el, s gondjuk lesz azt megtenni, elintézni. Hisz az utolsó szavaknak mindig súlya van, az utolsó találkozások, beszélgetések tartalmát nem felejtjük. Főként akkor van ez így, ha földi életből eltávozott szeretteink szavairól van szó. Szavaik, szinte végrendeletként maradnak meg emlékezetünkben. Jézus Krisztus is bizonyára a fentiekhez hasonlóan gondolkodott. Tudta, nemsokára elhagyja tanítványait, ezért a legfontosabbat igyekszik még eszükbe vésni. Sok mindent tanított nekik a korábbiakban, de ezt mindenképp szeretné, ha megjegyeznék, hisz sok, a keresztyénség jövője függ ettől. Szavai fontosságát jelzi a felszólító mód. Nem kéri őket, nem ajánlgatja, mit tegyenek, hanem parancsolja: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” (ApCsel. 1, 4) Mennyire hangsúlyos, amit át akar nekik adni, az is jelzi, hogy türelmetlenül válaszol tanítványai más irányú kérdésére, s szinte elismétli, amit korábban a Szentlélekről mondott, sőt ki is egészíti azt. Ő igazán tudja, mennyire szükségük van övéinek a Lélekre, az általa való megkereszteltetésre. Érdemes nekünk is odafigyelnünk Jézus utolsó szavaira, s arra, hogy épp a Szentlélekről szólnak. Mi mennyit tudunk a Lélekről? Annyira hangsúlyos-e hétköznapi, és gyülekezeti életünkben, mint amennyire Jézus szerette volna? Mi megkereszteltettünk már Lélekkel? A tanítványok mintha nem értenék Jézus szavait. A Mester beszél a Lélekről, s az általa való megkereszteltetésről, s ők egészen másról faggatják: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izraelnek?” Még mindig emberileg gondolkodnak hatalmakról, királyságokról, földi uralomról, anyagi javakról. Mintha Jézus hiába tanította volna őket három éven keresztül

Isten országa dolgairól. Mintha most sem figyelnének igazából rá, csak saját gondolataik, elképzeléseik körül forognának. Úgy tűnik, mintha azt gondolnák, hogy ők jobban tudják, mi van Isten javára, dicsőségére. Mi nem vagyunk olykor hasonlóak a tanítványokhoz? Meghallgatjuk az Igét, azután pedig marad minden a régiben, megyünk a magunk feje után, tesszük a dolgainkat saját elképzeléseink szerint. Sajnos igaz ez egyéni, de gyülekezeti életünkben is. Azután pedig csalódunk, elkeseredünk, mert nem úgy alakul minden, ahogy mi szerettük volna. Talán érdemes lenne Jézus szavára alázatosabban figyelni, elfogadni nyitott szívvel, és úgy cselekedni, s azt, amit ő mond. Azt tartani fontosnak, és abban a sorrendben, ahogy Ő mondja, mégha emberileg nem is értjük. Övé az egyház, mi csak szolgák vagyunk, s azzal teszünk a dicsőségére, s leginkább a javára, ha engedelmesen, kellő bizalommal követjük szavait, utasításait. A tanítványok végül csak hallgattak Jézusra, miután a mennybe ment, igaz kellett még egy angyal bátorítása is. Bementek Jeruzsálembe, s egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban az asszonyokkal együtt. Engedelmességüknek meg is lett az eredménye, hisz az Úr kitöltötte rájuk a Szentlelket, s Péter prédikációjára 3000 ember keresztelkedett meg. Sőt volt folytatás is: „Az Úr napról napra növelte a gyülekezetet üdvözülőkkel.” (ApCsel 2, 47). A gyülekezet létszáma egyre nőtt, pedig emberileg szólva az az időszak sem volt könnyű. Mindez mutatja, hogy ahol komolyan veszik Isten szavát, ott nagy dolgok történnek. Engedjük hát, hogy Jézus szavai átformálják gondolkodásunkat, felfogásunkat mindennapjaink, de gyülekezeti életünk tekintetében is. Vegyük észre alázatosan, hogy Ő bölcsebb, mint mi, minden tekintetben. Jobban tudja, mi szolgálja dicsőségét, de azt is, mi van igazán a javunkra egyéni életünkben is. Továbbá vegyünk Szentlelket, mert nemcsak a tanítványok életében volt döntő fontosságú a Lélekkel való megkereszteltetés, hanem a miénkben is. Legyen tehát imádságunk: „Jövel, Szentlélek Úr Isten, Tölts bé szíveinket épen…” (Ref. énekeskönyv 370. d.) Ámen. Kovács Attila Tarcal

Pünkösdi meditáció „Aznap, amikor beesteledett a hét első napján ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! ….. Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket!” Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta: „ Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak!” (János 20,19-23-) A pünkösdi esemény nem úgy jön mint a „derült égből villámcsapás”. Mint minden más üdvtörténeti esemény ez is pontosan illeszkedik Isten terveibe. A mi Mennyei Atyánk nem improvizál, hanem határozott tervet követ. A pünkösdi evangéliumot a fenti Ige alapján így fogalmazhatnánk meg: az Egyház időnként több önmagánál! Az Egyháznak megvan a maga belső rendje, megvannak a játékszabályai, zajlik benne az élet. Szólnak a harangok, zeng az orgona és az énekszó, szól az igehirdetés, megvan a dogmatika, megvan a megfelelő viselkedésmód. Folyik az Egyház átlagos élete. Ezt nagyon jól jellemzi az a néhány szó amit ebben a valójában húsvéti történetben olvashatunk: zárt ajtók mögött ültek a tanítványok, mert féltek. Sajnos az intézményes Egyház életéhez hozzátartozik a zárt ajtók mögötti élet és a félelem. Ez így volt évszázadokon át: jött Galilei, és zárt ajtókra talált az egyházban. Majd Darwin, Freud, Marx és jönnek újak, és újabbak… De említhetjük Assisi Ferencet, Husz Jánost, Luther Mártont, Münzer Tamást, mind - mind zárt ajtókat talál-


3

tak. Az Egyház zárt ajtók mögött van, akár kívülről jön valami új, akár belül ébredezik valami új gondolat. A Pünkösd éppen arról szól, hogy ebben a zártságban mégiscsak történik valami! Milyen csodálatos lenne, ha ma is megtörténne, és megtapasztalnánk a Lélek jelenlétét, áradását, teremtő hatalmát. Szentlélek nélkül legfeljebb csodálkozva, zavartan, olykor szörnyülködve nézzük a bennünket körülvevő eseményeket. Esetleg a világ dolgaira rezonáló visszhangok vagyunk, de sajnos nem úgy szól a hangunk mint a Mester kezében a hegedű – tisztán, határozottan! A mi döntésünk: akarjuk-e igazán ; kérjük-e teljes szívvel; imádkozzuk-e hittel: „Jövel Szentlélek Úristen…” ? A Szentlélek megtanít látni, lényeglátónak lenni, a dolgok mögé, illetve mélyére nézni. A Szentlélektől nyert látás mindent megelőzően Krisztus – látás. A tanítványok nem voltak tisztában a Krisztus-titokkal, de a Róla bizonyságot tevő, Őt dicsőítő Lélek vétele után megváltozott a helyzet, egyszerre kivilágosodott előttük és rendíthetetlenül bizonyossá vált a tény: a megfeszített Názáreti Jézust „Úrrá és Krisztussá tette az ….Isten”. Ettől a bizonyosságtól ettől a megtapasztalástól pedig megváltozott az életük. Többek lettek önmaguknál! Az egyszerű halászok prédikátorokká, tanítókká, gyógyítókká lettek. Képesek lettek mindarra, amit Krisztus tett amíg közöttük járt, mert Krisztus Lelke lakozott már bennük. Megfigyelhetjük magunkban is, ha időnként megszáll bennünket is a Szentlélek… Akkor jobb emberek vagyunk, akkor türelmesebbek vagyunk, akkor megbocsátjuk, elfelejtjük a rosszat, akkor erőt kapunk a jóra. Akkor az Isten szeretete valóságossá lesz bennünk! Ezért kell kérnünk ma is a mi Urunkat, hogy adjon nekünk Szentlelket, hogy tudjunk szeretetben járni, hogy tisztább legyen a szívünk, hogy jobban tudjunk magunkról lemondani, és a másikat szeretni. Ezért könyörögjünk! Hegedűs Aranka Mezőzombor

Sándor Levente: Szentlélek Isten Szentlélek Isten! Tied a szívem. Keltsd életre, legyen Tied egészen.

Gondold tovább „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” Gal 5, 25-26.

Az az eddigiekből is mindenkinek világos, hogy nem élhetünk másként, csak a Lélek által. Amennyiben ezt elismerjük, és el kell ismerni mindenkinek, akkor ennek az kell, hogy a következménye legyen, hogy „akkor éljünk is a Lélek szerint”. Szentlélek Isten! A szerint a Lélek szerint, aki éltet, vezet, aki erőt ad, úgy, hogy mi nem is akarunk Te vezess itt lenn. másként élni, csak úgy, hogy az Isten Szentlelke hassa át az életünket! S egyedül Nyisd ki a szemem, hassa át és határozza meg az egész valónkat. Hogy hogyan lehet így élni, ezt is Hogy te légy minden. elmondja nekünk az apostol a következő versben; 1. „Ne legyünk becsvágyók” (Rev. Újfordítás), „Ne legyünk kérkedők” (1975Szentlélek Isten! ös fordítás), „Ne legyünk hiú dicsőség kívánók” (Károli fordítás). Azaz, ne gondolja Növeld a hitem! senki azt, hogy amit én teszek, az sokkal több, sokkal jobb, sokkal erőteljesebb, és Mutass Jézusra, hatalmasabb, mint amit te teszel. A másikat már kezdetben leszólja, megszólja azonnal, Hogy csak őt higgyem. még cselekvés előtt lenézi. Csak önmagát magasztalja fel. Valahogy így viselkedett az ószövetségi néppel és Dáviddal szemben is a hatalmas testű Góliát (vö. 1Sám Szentlélek Isten! 17, 43 kk.). Valljuk meg, hogy olykor mi is hajlamosak vagyunk erre. Van, akinek Mindenem, kincsem! egyszerűen ez hozzátartozik az életéhez, hogy magát, s cselekedetét, elgondolását Csordultig csak veled jobbnak tartja, mint a valóság, s ezt feltételezi másokról is. Egy régi történet arról szól, Legyen a szívem. hogy egyszer egy festő megfestette Cromwell Olivér „a nagy államférfi” arcképét, akinek az arcát bibircsókok csúfították el. A festő kedveskedni akart a nagy embernek, s elhagyta ezeket a jegyeket az arcáról a képen. Amikor Cromwell meglátta a képet, azt mondta a mesternek, hogy dobja el ezt a képet, s olyannak fesse meg amilyen a valóságban. Milyen jó lenne nekünk is megmaradni a valóság talaján, és semmilyen formában ne akarjunk eltérni a valóságtól. Legyen igazi önismeretünk, s ennek megfelelően értékeljük a másikat is, úgy, hogy másikat önmagunknál különbnek tartjuk. Ennek az alapja nem más, mint az, hogy szeretjük az Istent és szeretjük a másik embert is. 2. Fontos az is, hogy „ne legyünk egymást ingerlők”. Van egy pont minden ember életében, amivel fel lehet bosszantani, ott van az én életemben is, a te életedben is az, ami ingerel, idegesít, s így kizökkent a megszokott mindennapi munkádból. Tehát ne legyünk egymást ingerlők, egymást bosszantók, egymást újra és újra idegesítő emberek, hanem fáradozzunk azon, hogy ha az én életemben jó, ha harmóniában, igazi békességben élek, akkor soha ne feledjem el, hogy ez a másik vágya is. Szeretné ö is a békességet, az én feladatom, hogy ezt a békességet munkáljam. Fontos tehát, hogy sem szavainkkal, sem tetteinkkel nem szabad, hogy ingereljük a másikat. A mai világban, a sok rohanásban, a megélhetési gondokkal küszködő emberek életében azt látjuk, hogy az emberek nagyon könnyen ingerelhetők, mert nagyon érzékenyek lettek. Sikerre, elismerésre, megbecsülésre várnak, s ezt nem kapják meg. Senki más, csak az Úr Jézus Krisztus a példánk ebben is, aki soha senkit nem ingerelt, nem bosszantott annak ellenére, hogy Őt mennyien nem értették meg. Arra kell tehát törekednünk, hogy a másik ember boldogságát, békességét, boldog, kiegyensúlyozott életét segítsem elő, és sohasem ingereljek, bosszantsak, háborítsak fel másokat. Akik tudjuk, hogy a Lélek által élünk, nem szabad elfelejteni, hogy a Lélek szerint is kell élni, s ez az életforma teljesen kizárja az egymást ingerlését! 3. „Ne legyetek egymásra irigykedők” - tanítja az apostol. Milyen ismerős az irigység. Ha valakinek van valamije, már gyerekkorban irigylik a társai, hogy miért nincs nekem is. Felnőtt emberek is irigyek egymásra. Tegyük szívünkre a kezünket, ha valaki egy kicsit jobb helyzetben van, jobb az autója, jobb házban lakik, kevesebb

4


munkával keresi a kenyerét, akinek egy kicsit jobban megy, bizony ott vannak az irigyei. A régiek mondták, hogy inkább száz irigyed legyen, mint egy szánakozód. Igen lehet, hogy jobb, ha az embert irigylik, mintha olyan állapotban és körülmények között lenne, mintha szánakoznának rajta. De nem illik a Lélek által élő keresztyén embernek a másikat és a másik javait irigyelni. Már az Ószövetségben is arról rendelkezik az Úr a Tízparancsolatban, hogy „Nem kívánhatod a felebarátod házát. Nem kívánhatod felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, sem ökrét, sem szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé” (2Móz 20, 17). Miért? Mert ”én, az ÚR vagyok a te Istened” (2Móz 20, 2) és mindent megadok neked, amire szükséged van! Tehát a teljes Szentírás azt tanítja, hogy az embernek nem a másikét kell kívánni, irigyelni, hanem az élő Istenben bízni, teljesen rá hagyatkozni, tőle kérni, s megadja, amire szükségünk van. Az irigység még soha meg nem oldott semmit! De az embernek az nyugalmat és békességet ad, ha irigység helyett imádkozik és dolgozik. A Debreceni Kollégium homlokán olvasható: ORANDO ET LABORANDO; Imádkozzál és dolgozzál. Ne feledjük: irigység helyett imádkozás, könyörgés, és kérés a mindenható Istentől. Ugyanakkor a munka, annak a végzése, amit az Úr rád bízott. Stradivari - a híres hegedű készítő mester - mondta egyszer: „Ha kezeim tétlenkednek, akkor az Istent lopom meg!” Így járhatunk mi is, ma is a Lélek szerint! Sopánkodás, a becsvágyás, másik ingerlése helyett és az irigykedés helyett mi is imádkozzunk és dolgozzunk. Imádkozzunk: Szerető mennyei Édesatyánk! Teljes szívünkből magasztalunk Téged, hogy az egész életünket át akarod formálni. Köszönjük, hogy el akarsz vonni a test cselekedeteitől, s azt akarod, hogy a Lélek gyümölcseit teremjük, Benned bízó, boldog emberek legyünk itt e földön, s egykor odaát. Köszönjük, hogy megalkottad ezt a világot, és ránk bíztad! Bocsáss meg nekünk, amikor már az előttünk járt ősatyák is a maguk hasznát és előrehaladását keresték, s elvesztették a benned, Alkotójukba vetett hitet, s engedtek az ördög csábításának, aki kígyó képében jelent meg. Urunk látjuk, hogy már ősidőben el kellett hagynia az embernek az édenkerti állapotot engedetlensége miatt. Áldott légy, hogy nem csak ígérted, hogy Megváltót küldesz, hanem ideadtad értünk egyetlened, hogy szent vére által bennünket, bűnösöket, önzőket, csak magunknak élőket tisztára mosson, s megváltson a bűn, a halál és szenvedés minden fajtájától. Köszönjük, hogy szented nem hagytad a halálban, hanem általa megváltottál minket! Dicsőítünk, hogy Szentlelked által anyaszentegyházat fundáltál, hogy benne otthon legyünk. Áldunk, hogy szent apostolaid elénk tárják, miként kell élnünk akkor, ha mi nem a test cselekedetit, akarjuk cselekedni, hanem a Lélek gyümölcsei által akarunk élni, s e világ elé tárni ezt a boldog életet, amit a Lélek szerinti élet jelent. Köszönjük, hogy ezt a néhány igeverset elénk tártad a mi tanításunkra és jobbulásunkra. Add Szentlelked vezetését, erejét, hogy mindannyiunk számára valóság legyen a Lélek szerinti élet! Ámen. Dr. Sándor Endre Vámosújfalu

Bibliaismereti verseny középiskolásoknak a sárospataki Teológián 2008 a Biblia éve, melynek alkalmából a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Bibliaismereti versenyt hirdetett április 10-re egyházkerületünk középiskolásai számára. 14 csapat jelentkezett, és minden csapatban három diák izgult azon, hogy vajon mennyire sikerült elmélyülnie, megértenie a Bírák könyvében foglaltakat, illetve Pál apostol életét az Apostolok Cselekedetei alapján. A diákok kerületünk két református gimnáziumából, illetve Szendrő, Vajdácska, Sátoraljaújhely és Pácin gyülekezeteiből érkeztek. Az öreg Kollégium vastag falai is mosolyogtak, amikor a féltucatnyi fiatal először félénken, majd egyre bátrabban vette birtokba az ódon lépcsőket, majd foglalták el helyüket az Imaterem áhítatos csendjében. A verseny, a megmérettetés előtt jó egy kicsit elcsendesedni, Isten elé járulni és az Ő áldását kérni arra az alkalomra, amin Igéje fölé hajolunk, annak ismeretében elmélyülünk. Az áhítatot Dr. Kádár Ferenc az Akadémia rektora, sátoraljaújhelyi lelkipásztor tartotta a Jelenése könyve 1,3 alapján, amely Ige által a versenyző fiatalok megnyugodtak abban, hogy mindenféle helyezéstől függetlenül ők már boldogok, mert Isten Igéjét olvashatják, életüket aszerint alakíthatják. Az áhítat után a verseny írásbeli része következett, melyben nem csapatonként, hanem személyenként volt a megmérettetés. Ez az akadály még könnyűnek bizonyult, mert a feladatlap kitöltésére kapott egy óra bőven elegendő volt a versenyzők számára, hiszen hangjuk hamar betöltötte az Akadémia zsibongóját. Az egy óra elteltével újból egybegyűlt mindenki, mert a verseny szóbeli részének kreativitást igénylő feladata került kiosztásra. Ennél a feladatnál a legfontosabb kellékek a Biblia, kreativitás és merészség voltak. Az egyik csapatnak például Tv riportot kellett készítenie az efézusi zavargásokról; egy másik csapatnak meg kellett szerkesztenie Pál apostol athéni beszédét egy mai nagyvárosra alkalmazva. De volt olyan csapat, akinek Jótám példázata alapján kellett a tüskebokor választási Fotó: SRL


5

programbeszédét megírnia; vagy egy másik csoportnak balladát kellett írnia Jefte lánya történetéről. Erre a feladatra szintén egy órát kaptak a csoportok, amely óra alatt mindenki elvonulhatott csöndes zugot keresve a Teológia falai között, és szabadjára engedhette a fantáziáját a feladattal kapcsolatban. Délután négy órakor kezdődött a verseny tényleges szóbeli része az öttagú zsűri „szigorú” pontozása mellett. A zsűriben helyet foglaltak: Dr. Kádár Ferenc, Dr. Börzsönyi József, Dr. Győri István, Dr. Dienes Dénes és Rácsok Gabriella, az Akadémia tanárai. Még mielőtt fiataljaink bemutatták volna, hogy kreativitásuk segítségével mi mindent találtak ki, készítettek elő; kérdéseket kellett feltenniük a másik csapatnak a megadott témában. Kérdést kellett például feltenni Jefte élete kapcsán, Sámson egy hőstette kapcsán, Eutikhosz esete kapcsán vagy például a Pál elleni összeesküvésről. Nehéz kérdések és nehezen születő válaszok váltották egymást a versengésben. A kérdések, és válaszok után következhetett az előadássorozat. Érdekes, színes és humoros jelenetek születtek, versek és dalok íródtak, melyek mind-mind bizonyították, hogy mennyire találékonyak a mi fiataljaink. A bemutató végeztével most már azon lehetett izgulni, hogy a zsűri egyik-másik csapat munkáját hogyan értékelte. A bírák tanácskozásra visszavonultak és fél órás „feszült” tanakodás után megszületett a bibliaismereti verseny eredménye. A csapatok közti versenyben a zempléni fiatalok arattak, közülük is elsőként a páciniak. A pácini csapat tagjai Laczi Petra, Magyar Noémi, Oláh Viktória. A második helyezett a szintén zempléni csapat, a vajdácskai lett, Hajnal Zsuzsanna, Kiss Noémi és Parajos Dóra tagsága mellett. A harmadik helyen pedig a Lévay Gimnázium 4. számú csapata végzett, mely csapatot Ábrám Anna, Baintner Flóra és Boda Lídia alkották. Az egyik különdíjat, eredményes efezusi tudósításuk miatt, a Lévay Gimnázium 2. számú csapata kapta, ami Majoros Dávid, Matlák Zoltán és Tóth Fruzsina részvételének köszönhető. A másik különdíjat pedig Miskolczy Boglárka a Lévay Gimnázium diákja vehette át 99%-os írásbeli dolgozata megérdemelt eredményeképpen. A résztvevők, saját bevallásuk szerint, jól érezték magukat Sárospatakon, mi felnőttek pedig örülünk, hogy Isten Igéje előtt ily módon is megállhattunk. Rácsok Andrea Fotó: SRL Sárospatak

„Egymásnak terhét csak hordozzátok…..” Bemutatkozik a Sátoraljaújhelyi Református Nőszövetség E rövid bemutatkozásban 1919-re tekinthetünk vissza, már akkor működött gyülekezetünkben a leányegylet. Nem sokkal később, 1922-ben nőegyletté alakult, 1944 szeptemberében a 25. éves jubileumra emlékeztek. 1950-től nehéz időszak kezdődött, de a szocializmus idejében sem maradt abba a szeretetszolgálat, diakóniai bizottság néven szolgáltak a testvérek. 1995-ben egy olyan lelkészházaspárt kaptunk, akik jobban odafigyeltek erre a kis csoportra. Sok volt a teendő, az asztal körüli szolgálat, megújult az újhelyi gyülekezetben a diakónia munka és felvettük a Szolgáló Közösség nevet, és ettől fogva 20-25 fő szolgált gyülekezetünkben. 2007 januárjában újra változás történt életünkben: beléptünk a Nőszövetség egyházkerületi közösségébe. A teendőink, a szolgálatunk nem változott, jó viszont egy nagyobb közösség részeként új ismeretekhez jutni, tapasztalatot cserélni egy-egy konferencián. A hitünk, a testvéri összetartásunk változatlan, bibliaóráinkon az Ige körül, imádságos légkörben készülünk az előttünk álló munkákra. Jelenleg 24 főt számlálunk. Megkérdeztem tagjainktól, hogy ki miért vállalta a diakóniai szolgálatot. A kapott válaszokból hadd ismertessek kettőt. Egy tagunk bizonyságtétele: E kérdésre, úgy érzem, Pál apostol szavai adják a legjobb választ: „Kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól, mert

Ő mondta: nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Egy napon megszólított lelkipásztorunk, vállalnám-e ezt szolgálatot . Egyetlen pillanatig sem gondolkodtam. Igent mondtam, mert legbelül mindig is éreztem: ”Jobb adni, mint kapni”. Így igazán nagy öröm számomra egy olyan közösséghez tartozni, mely sok-sok év óta végzi a szeretetszolgálatot, az elesettek, magányosak, betegek életét boldogítja egy-egy mosollyal, igével, jó szóval, vagy egy kedves kis ajándékkal. Büszkén mondhatom, hogy a nagymamám is diakonissza volt. A háború idején és utána nagyon nehéz körülmények között végezték a szolgálatot, az ő életét és Isten iránti önzetlen szeretetét példaként magam előtt tartva haladok a keskeny úton, melyet kijelölt számomra az Úr. A bajban lévő embereken való segítést tartom a legfontosabbnak, mert tudom hogy a diakonisszákon keresztül támogat az Úr minden elesetett, és fölegyenesít minden görnyedezőt”(Zsolt.145,14). Az Úr megsegített engem is, és tudom, hogy lehetőséget kaptam, hogy általam másokon is segítsen. Hiszem ezt, és kérem Isten áldását minden diakonissza életére és önzetlen munkájára. Egy másik tagunk így tett bizonyságot: A diakoniai szolgálat lelki és sokszor anyagi terhet is jelent. Úgy érzem, Isten kegyelméből lettem kiválasztva a diakóniai szolgálatra már 13 éve. Boldog voltam, mikor megszólítottak, hogy legyek e közösség tagja. Örömmel elfogadtam, hisz mindig olyan munkatárs akartam lenni egyházamban, hogy sem Isten előtt, sem a lelkészem előtt, sem a családom előtt ne legyek dologtalan, ne legyek zúgolódó és rest.


6 Hiszen mennyei Atyánk, aki kiválasztott, aki rám is bízott valamit, azt akarja, hogy Igéjét adjam tovább akár szavalatban, akár énekkari szolgálatban, akár betegágynál, vagy éppen a karácsonyi szeretetcsomag kihordásában. Életem sokat változott, hisz tudom, hogy ebben a rohanó és szeretetlen világban, amikor az emberek nem tudnak türelmesek lenni, sem a családban, sem a munkahelyen, ott szükség van arra, hogy legalább mi, keresztyének és diakóniát végzők, szeretettel legyünk egymás iránt. Tudni kell imádkozni másokért és saját magamért. Úgy érzem, én is erőt adok másoknak, ha csak egy mosollyal, egy jó szóval is. Jó látni a másik ember örömét, boldogabb arckifejezését. E szolgálat végzése közben mindig megbizonyosodom: igen, több szeretetet kell sugározni mások felé! Feladatom, hogy hitbéli odaadással és szeretettel szolgáljak másokat elesettségükben, betegségükben, gazdagítsam lelki erejüket. Fontos Isten kegyelmére bízni magunkat, tőle kérni erőt a mindennapokra. Megerősödünk abban, hogy megújult szívvel túl tudjunk nézni a jelen dolgain. Az új szívet Istentől kérhetjük:

„Új szívet adj Uram….” Az erőt szintén: „Adj új erőt Urunk…” E szolgálat lényege, észrevenni azokat, akik gyengébbek, elesettek és felveszik terhüket. De erre csak úgy lehetek képes, ha felnézek a keresztre, és Krisztustól kérek erőt, aki érettem, helyettem és miattam megtette azt, amit mi, emberek, képtelenek lennénk megtenni. E két bizonyságtétel talán tükrözi azt a lelkületet, amellyel az újhelyi Nőszövetség tagjai végzik szolgálatukat. Kérjük Isten Szentlelkét Pünkösd szent ünnepén, hogy valóban megerősödve tudjuk egymásnak terhét hordozni, mert csak így tehetünk Jézus szava szerint. Isten áldását kérem egyházmegyénk minden gyülekezetére, s ezen belül mindazok életére és szolgálatára, akik a diakóniai munkára elhivatást nyertek. Székely Béláné az újhelyi Nőszövetség vezetője

Szórvány és kisgyülekezetek találkozója Rátkán Ebben az esztendőben is megszerveztük a Szórvány és kisgyülekezetek találkozóját. Április 13-án du. 3 órakor a rátkai Művelődési Házban gyülekeztek a Bodrogközi, Hegyközi, Hegyaljai és környékbeli kis és nagyobb egyházközségek képviselői. Népes sereg gyűlt össze, hogy együtt adjunk hálát az Úrnak megtartó szeretetéért és egymással találkozzunk újra, örömeinkről, gondjainkról beszélgessünk, hitünkben, összetartozásunkban erősödjünk. A találkozón résztvettek a rátkai római katolikus testvérek is. Nagy Károly lelkipásztor köszöntő szavai után a rátkai énekkar külön erre az alkalomra megtanult református énekekkel köszöntötte a gyülekezetet. Az ezt követő istentiszteleten Dr. Börzsönyi József esperes úr hirdette az igét 1Péter 3,8.9. versei alapján. Részletesen szólt arról, mit jelent Péter buzdítása: legyünk egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek és alázatosak. Legyünk áldásul és örököljük az áldást. Az istentisztelet után Virágh Sándor sárospataki lelkipásztor előadását hallgattuk meg, aki a Biblia kincseiről szólt. 10 pontban mondta el, sok színes történettel illusztrálva, hogy milyen kincseket lelhetünk a Szentírásban. Házi feladatul adta, hogy magunknak is fogalmazzuk meg, hogy számunkra mit jelent a Biblia mint kincsestár. Héring Istvánné polgármester asszony köszöntötte a megjelenteket, és ismertette a község történetét, melynek lakosai nagy részben német ajkúak. Ezt követően Baksy Jánosné szórványügyi előadó a 23. zsoltár szavaival köszöntötte az egybegyűlteket, s arról szólt, hogy a kis közösségben élők sem szűkölködnek az Isten szeretetében és pásztorlásában. Vannak lehetőségeink olvasni és hallgatni az Igét, tanulni és cselekedni Isten akaratát. Nekünk is megadatik a drága ajándék, hogy Krisztusra nézzünk és Krisztusra mutassunk. Bármekkora gyülekezetben élünk is, boldogan mondhatjuk Dáviddal együtt: „…nem szűkölködöm… bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján.” Ezután a jelenlévő, mintegy 25 gyülekezet képviselői mutatták be egyházközségüket. Az alkalom szeretetvendégséggel ért véget. Köszönjük Nagy Károly és felesége Nagyné Szilágyi Andrea lelkipásztoroknak, a rátkai gyülekezetnek, hogy ezt a napot megszervezték és, hogy szeretettel fogadtak bennünket. Isten áldása legyen a kis- és szórványgyülekezetekben élőkön. Baksy Jánosné szórványügyi előadó

Fotó: ZRL


7

Zempléni Református Egyházmegye Ifjúsági Találkozó „Az én igém, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézsaiás 55,11) Sátoraljaújhelyen került megrendezésre 2008. április 19-én szombaton a Zempléni Egyházmegye ifjúsági találkozója. Téma : „Ha én gazdag lennék..” Fejér Zoltán pácini lelkész köszöntött minket. Egy történeten keresztül arról szólt közöttünk, hogy Jézus Krisztus az élet vizének a forrása és az ifjúsági alkalmak mindig jó lehetőséget Fotó: SRL nyújtanak „az élet vizének” megismerésére, vele való kapcsolatunk megerősítésére, most se térjünk haza szomjasan. Énektanítás következett majd Százvai János László kisvárdai ifjúsági lelkész tartotta a nyitó áhítatot a Lukács 12,13-21 rész alapján, Földi kincs címmel. Egy gazdag ember példázatáról szólt, akinek bőséges búzatermése lett. Elgondolkozott magában, hogy mit cselekedjen, hova is tegye ezt a nagy termést, fog építeni új csűröket, miket is tehet majd meg a sok pénzzel, vigadozás, pihenés, amit csak megkíván. Csak saját önös érdekeit tartotta szem előtt, nem gondolt senkire és semmire. „Isten azonban azt mondta neki: Bolond még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?”(Lk.12,20) Ritkán olvashatjuk a Bibliában, hogy valakit Isten bolondnak titulál, kemény szavak. Miért is ilyen erősek? A gazda megfeledkezett arról, hogy kitől is kaphatta ezt a nagy gazdagságot? - hatalmas javat Isten adta neki, melyet bármikor elvehet az életével együtt. Mi marad akkor, mire megy a nagy vagyonnal. A gazdag ember számot vet, de Istent kihagyja számításából, életéből. Mire épül, ki áll a mi életünk középpontjába. Elfelejtjük-e vajon mi is küldetésünk, feladataink, mindennapjaink során a mi igazi célunkat az üdvösséghez vezető „keskeny utat”. Feladatul kaptuk a lelkipásztortól, hogy állítsunk fel egy érték piramist ki-mi, hogyan helyezkedik el rajta hová tennénk mi Istent. Most én is ezt a feladatot adnám a kedves olvasóknak, állítsák fel „piramisukat” - Hová tartok most, hogyan fogom tudni hasznosítani az üdvösségemhez és magammal vihetem-e a mennybe a most „piramis tetején álló „dolgokat”. Hisz mindannyian tudjuk a helyes sorrendet, de aszerint élünk, jó példák vagyunk-e az életben is vagy csak a zárt keresztyén közösségeinkben. A kisvárdai ifjúsági közösség bemutatkozása, szolgálata és bizonyságtétele következett. Az Isten pénze, zenés színdarab, Dickens: Karácsonyi ének című kisregénye alapján, Tolcsvai Péter és Müller László musicaljenek feldolgozása (Lk.16,19-31). Nagyon tetszett a közösségük mottója: Hit, Család, Hazaszeretet mely, ahogy lelkészük mondta, valóban minden keresztyén ember vezérfonala kell, hogy legyen. A szolgálatokat az ebéd követte, utána korosztályokra osztott csoportos beszélgetésekkel folytatódott a csendesnap. Az ott elhangzott rövid beszámolók után Dr. Kádár Ferenc sátoraljaújhelyi lelkipásztor tartotta a záró áhítatot a Máté 6,19-21 alapján – Mennyei gazdagság. Valóban a kinccsel van a baj?- hangzott a kérdés melyre hamar megkaptuk a választ: a gond a szívben van. Mi a baj a földi kincsekkel?- hogy elvész, megromlik, ellopják, múlandó. Holott lehet Isten ajándéka is. Ami akkor válik rosszá, ha arra építünk, az áll életünk középpontjában. Hogyan gyűjthetünk a mennyben, mi ott a kincs a földi életünk során? Az egyet jelent azzal, azt jelenti, hogy Krisztusé vagyok. Nem csak a közösségben, hanem a mindennapjainkban is, értéket képviselek, Őt képviselem. „Mert ahol a kincsed van ott lesz a szíved is”(Mt.6,21) A zárszót Pótor László tokaji lelkipásztor tartotta, melyben megköszönte a szolgálatokat, vendéglátásunkat. Úgy érzem senki nem térhetett szomjasan haza mindenki kapott valamit ezen az alkalmon, a megtértek megerősítést, feltöltődést a mindennapokhoz, akik még nem élték meg ezt az újjászületést, jó alkalomként kínálkozott látni Isten szeretetét és dicsőségét. Zsólyominé Dargai Nikoletta Tokaj Sándor Levente: Pünkösd napján

b

Pünkösd napján a gyáva ember, Megtelt hittel, szentlélekkel. Ki addig félt, most előlép, Ámulva hallgatta a nép.

A Lélek által lett e csoda, Sok-sok nép sereglett oda. Egy halász prédikációjára, Sokan megtértek szavára. Szentlélek jöjj! Használj minket! Növeld mustármag hitünket. Használd egyszerű szavunkat, Újítsd meg szent egyházadat!

b


8

Gyülekezeteink életéből Hírcsokor a sárospataki gyülekezetből Március 3. Teológushallgatók is részt vesznek az idősek lelkigondozásában. A sárospataki idősek és fogyatékosok otthonában havi rendszerességgel tart a gyülekezet hitéleti alkalmakat. Azok a teológushallgatók, akik szívesen áldoznak szabad idejükből erre a szolgálatra, egy-egy idős testvérünket „fogadták örökbe”, akikhez időnként lelki táplálékkal belátogatnak. Az otthon mentálhigiénés csoportja nagy örömmel fogadta a Pásztor Gyula lelkigondozó védnökségével létrejött segítő szolgálatot, és a fiatalokkal végiglátogatták az otthont Virágh Sándor lelkész kalauzolásával. A teológushallgatók egy-egy énekkel kedveskedtek az időseknek ágyuk mellett, mellyel hol meghatódottságot, hol sugárzó boldogságot váltottak ki a sok szenvedésen keresztülment idős testvéreinkben. Március 5. Kósa Lajos, Debrecen polgármestere tett látogatást Sárospatakon, és a Művelődés Házában megrendezésre kerülő lakossági fórum előtt a Lorántffy teremben megtartott előadásában osztotta meg tapasztalatait hallgatóságával, az országunk helyzetét súlyosbító tényezőkről. A jelenlegi folyamatok még nem a megoldás felé mutatnak, a demográfiai helyzet romlása további, hosszú ideig tartó akadálya a gazdasági felemelkedésnek. Március 7. A nők világ imanapja. Sárospatakon idén is csatlakoztak a nőszövetség tagjai ökumenikus nyitottsággal a világ imanapi mozgalomhoz. A jelenlevők kivették részüket a felolvasásból, éneklésből, és szeretetvendégség keretében beszélték meg a nyert áldásokat. Az imaalkalom témáját és rendjét a Guyanaban élők állították össze. Ebben a dél-amerikai országban található a világ egyik legnagyobb vízesése, 979 métert zuhan a víz. Az őserdő, a bennszülöttek világa állandó összeütközésben van a civilizáció ártalmaival, a megélhetési nehézségek, a betegségek terjedése a világ népeinek figyelmét és az együtt imádkozást igényli. Az ország jelképe a tavirózsa, amely a tisztaságot jeleníti meg. Az imanap jelvénye az örvendező emberek karjainak összefonódásával körbevett kereszt, ami felett az ősi indián korona van, mely az ország hagyományaira utal, de a keresztről áradó fényt az új élet erejének tekintik. Az imanapon vásárolható képeslapok árából befolyó összeg egy-egy ottani gyermek védőoltását fedezi majd. Március 15. Nemzeti ünnep Sárospatakon. Az 1848-as forradalom és azt követő szabadságharc 160. évfordulója megünneplésében részt vettek a nemzeti elkötelezettséget felvállaló egyházi csoportok is. Ünnepélyes fogadalmat tettek a 763. sz Sztárai Mihály Cserkészcsapat újoncai, együtt ünnepelve a Miskolcról és Kisvárdáról hozzájuk látogató cserkészekkel. Az ünnepi beszéd megtartására Virágh Sándor lelkipásztor kapott felkérést, hangsúlyozva, hogy az ünnep méltóságát és lelki tartalmát Petőfi verse szabja meg: „hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak, s áldó imádság mellett mondják el szent neveinket…” Az ünnepi műsort pedig a Református Gimnázium egyik osztálya adta, megjelenítve benne a letiport szabadságharc után versekben és táncokban tovább élő eszményeket. Március 16. Virágvasárnapi kiállítás. A béke szigete címmel nyílt kiállítás a sárospataki templomi galériában Juhász Gábor alkotásaiból. A Szerencsen élő, számítástecnikával foglalkozó fiatal református hittestvérünk virágcsendéleteket és tájképeket ábrázoló alkotásain látszik az ő tájszeretete, központi helyre kerül a képeken a fény, a víz, amely az élet feltételei a földön. Ugyanakkor kedvenc témái a fák, melyek a bibliai példa szerint a folyóvíz mellett túlélik a szárazságot és gyümölcsöznek. A címadásban a sziget kifejezés arra utal, hogy a vizek által körülölelt földhöz hasonlóan az Isten békessége által körülölelt ember a zajos és romló világban is megtapasztalója az áldásoknak. Ezt példázza Juhász Gábor hite, festészetében tehetsége önszorgalomból való kibontakoztatása, és a kiállításon keresztüli jótékonysága is. Sárospataki önálló kiállítása képei sok örömet jelentettek a tárlatlátogatóknak. Március 24. Lorántffy Zsuzsanna est a nyugdíjasklubban. Vígh Andrásné, a sárospataki nyugdíjasklub vezetője is alkalmat szentelt éves programjukban Sárospatak nagyasszonya életműve megismerésének. A 25 éves fennállását ünneplő Művelődés Házában megtartott alkalmon a hallgatóság nagy érdeklődéssel fogadta e nagy kincset képviselő, de sajnos kissé feledésbe merült életművet, amelyre minden Sárospatakinak büszkének kell lennie, hiszen Lorántffy Zsuzsanna támogató és építő munkásságának, köszönheti a város és az iskola hírneve megalapozását. Április 5. Hiterősítő szolgálatot végeztek a SZIKRA fiataljai Sárospatakon. A harminckét konfirmandus vizsgatételekor nem csupán a káté és bibliaismereti kérdések hangzottak el, hanem buzdító bizonyságtételek és mély lelkiséget hordozó dalok érintették meg a szíveket. A szülők nemzedéke bizony távolabbra került az Isten dolgaitól az elmúlt években, és a mai fiatalok számára is kevesebb súlya van a szülők útmutató szavának, mint régen. Mindkét irányba sok áldást jelentettek azoknak a belső érzéseknek az elmondása, amit az egyházhoz és a hithez visszatalált fiatalok mondtak el. Köszönjük ezúton is, hogy a zempléni SZIKRA Krisztus iránti szeretetre és hűségre lobbanthatta a kereső sziveket. Április 11. Lorántffy terem Budapesten. A Benkő István Református Gimnázium és Általános Iskola névadója tiszteletére iskolanapot tartott, melynek keretében három újonnan felszerelt szaktanterem felavatása is megtörtént. A fizikai előadó Bay Zoltán terem lett, a rajzterem Lavotha Géza nevét hordozza, a hittanterem pedig Lorántffy Zsuzsanna nevét hordozza. A gazdag programú iskolanapon a diákok szavalataiból, a kis és nagykórus énekeiből


9

összeállított műsort az új termek névadóiról elhangzó előadások követték, valamint átadta Pavletitsné Egressy Mária igazgatónő az „év pedagógusa”, korosztályok szerint „az év tanulója” és az „év osztályközössége” kitüntetéseket. Az igazgatónő kifejezte, hogy tudatosan szeretnék őrizni a Zemplénnel és Sárospatak való kapcsolat lelki-szellemi örökségét. Április 13. Bibliakiállítás Sárospatakon a Biblia évében. Az Egyházkerület ünnepi kiállítás-megnyitójának adott otthont a sárospataki gyülekezet. Igét hirdetett Dr. Kádár Ferenc rektor, rávilágítva a továbbadott isteni szó erejére és értékére. Ünnepi műsorral szolgáltak a Református Kollégium diákjai, melyben Gulyás Orsolya vezényletével gimnazisták zsoltárokat énekeltek, teológusok pedig különböző nyelveken olvastak szentírási részleteket, hálát adva, hogy Isten üzenete mára több ezer nyelven hozzáférhető, közte megszólalt Isten magyarul is. A Dr. Dienes Dénes professzor által levezetett ünnepségen a Bibliakiállítást Ábrám Tibor egyházkerületi főgondnok nyitotta meg, hangsúlyozva a Magyar ének egyik nagyszerű sorát:” …Bibliás ősök sírja fölött állva, találjon e nép végre önmagára…” A Nagykönyvtár dísztermében kiállított szentírások különlegességét régiségük és sokféleségük mellett egykori tulajdonosaik adták, akik emlékezetét is őrzik e megszentelt könyvek. Április 18-20 Lorántffy Zsuzsanna emlékhétvége. Lorántffy Zuzsanna életében április 18 nevezetes nap volt. A 16 évét betöltve e napon ünnepelték házastársi szövetségüket Rákóczi Györggyel. Hatvan éves korában pedig ugyanezen a napon ment el a földi világból és nyerhette el megváltó Urától amaz új szövetség szerint az örök életet. A nagyasszony Sárospatakra költözésének 400. évfordulója emlékezetét ápoló emlékév programjaiban három eseményt zajlott le ezen a hétvégén. Pénteken a művelődés házában Sarjadó hársfalevél címmel korabeli levelekből szerkesztett irodalmi összeállítás hangzott el Donkó József, Dér Krisztina és Kádárné Szász Hilda előadásában, valamint régi magyar zenét játszott a sátoraljaújhelyi Lavotta kamarazenekar Dombóvári János vezetésével. Szombaton a Rákóczi várban Lorántffy Zsuzsanna élettörténetének krónikás elbeszélését hallották az érdeklődők. Vasárnap pedig a templomban Istentisztelet keretében adott hálát Sárospatak népe nagyasszonya életművéért. Igét hirdetett Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. Köszöntötte az ünnepi alkalomra eljötteket Dr. Hörcsik Richárd polgármester. Megtisztelő jelenlétükkel emelték az ünnep fényét a Johannita, a Máltai és a Szent István lovagrend, valamint a Szent Erzsébet társaság tagjai. A jubileumi ünnepélyen vette használatba a gyülekezet azt az úrasztalai terítőt, amit egy mai hímzőasszony készített el Isten dicsőségére, ősei adományozói példáját követve. A lenvászon terítőn levő minta követi a XVII. századi úri hímzés motívumkincsét, és középen Lorántffy Zsuzsanna címerének ismertetőjele, a levágott ágon kisarjadt hársfalevél található, körbevéve a négy evangélista szimbólumaival. A templomi alkalmat egy történelmi menet követte, melyen a Zempléni Lovas Egyesület tagjai mentek az élen, gyönyörű ez alkalomra elkészült Rákóczi korabeli díszruháikat magukra öltve. A menet elhaladt a vártemplomnál, ahová egykor Lorántffy Zsuzsannát eltemették. Koszorú került a várra, ahol élt, és amelynek épülete számos megoldása Lorántffy Zsuzsanna elgondolása szerint épült meg. Végül megérkezett a hosszan kígyózó menet a Református Kollégium mellett elhaladva az iskolakertbe, ahol 1931 óta áll a fejedelemasszony szobra, szemeit az egykor általa bőkezűen támogatott iskola jelenlegi nevezetes épületére, az „angol-internátusra” emelve. Az ünnepség mintájául az 1860-ban, Lorántffy Zsuzsanna elhunyta 200. évfordulójakor megtartott ünnepség szolgált, amikor a templomban Tompa Mihály szavalta a most is elhangzott, méltató költeményét. Adja Isten, hogy Lorántffy Zsuzsanna példája ma is sokakat ösztönözzön a hit és haza oltalmazására, tehetsége szerinti támogatására. Virágh Sándor Sárospatak

Balázs Ildikó előadása Sárospatakon

2008. márc. 11-én 17 órától hallgathatta meg a közönség Sárospatakon a Művelődés Háza Pódiumtermében a tanárnő előadását. Balázs Ildikót több szál is köti a városhoz, ahogy Gáll Józsefnek, a helyi Wass Albert Kör elnökének bevezetőjében és köszöntésében elhangzott. Éveken át tanított az irodalom és az írás szeretetére a város Árpád Vezér Gimnáziumában, és a mai napig gazdag kapcsolatokat ápol a Comenius Tanítóképző Főiskolával. Gyakran olvashatjuk cikkeit a Zempléni Múzsa című folyóiratban, többször publikált Wass Albert művészetéről a PoLíSz hasábjain. Mindemellett a Nyíregyházi Főiskola Német Tanszékének főiskolai adjunktusa. Előadása során „Wass Albert mezőségi világa ” és „Papok Wass Albert írásaiban” címmel két részre osztotta mondanivalóját. Személyes érintettség is közrejátszott abban, hogy a sokáig szinte ismeretlen író felé irányult kutatói tevékenysége. Édesapja gazdatisztként állt alkalmazásban szűk két éven keresztül a „Gróf Úr”-nál. A Duna TV Wass Albert utolsó éveiben egy felhívást tett közzé, miszerint régi, erdélyi életének tanúit és fényképeit keresi. A kutatónő édesapja erre a megkeresésre jelentkezett, majd lánya így került levélváltásba az íróval. Az érdeklődők ezen az alkalmon betekintést nyerhettek az iratok tartalmába. A kutatónő, saját bevallása szerint, médium kíván lenni a gazdag életművet maga után hagyó szerző és a sokszor ismeretek hiányában elzárkózó irodalompártolók között. Az író által készített képek varázsolták szemünk elé a 20. század első felének erdélyi mezőségi világát. Egy titokzatos, démoni és angyali világot, ahol két néphez tartozó emberek békében éltek együtt sokáig, ezt mutatja be A funtinelli boszorkány című novellafüzér. A Mezőségben véget nem érő medvevadászatokon szórakoztak a magyar birtokosok, sokszor erejükön fölül terhelve gazdaságukat. A parasztok túlnyomó része az író és már közvetlen ősei idejében is román volt. Hogyan alakult ez így az évszázadok folyamán, ezt az előadó térképeken és diagramokkal


10

mutatta meg nekünk. Felismerte a fiatal Wass-gróf is ezt a folyamatot, erről szóló részleteket a nemrég A magyar pólus címmel megjelent Wass-kötetből hallhattunk. A parasztságot és a birtokos nemességet tudatosan szembeállítani akaró szándék eszköze volt a román földtörvény. Lecsökkentették nagyságrendekkel az erdélyi birtokok nagyságát, ezzel lehetetlenné téve a gazdálkodást. A Czegei Wass-család is kilátástalan helyzetbe került a törvény következtében a két világháború közötti időszakban. Egyetlen kiútnak egy előnyös házasság mutatkozott. Így került kapcsolatba a fiatal gróf vérrokonával, Siemers Évával. Az első unokatestvérek között megkötött házasság mindkét családnak nyereséggel járt, ami abban az időben az ismert körülmények miatt nem nevezhető példanélkülinek. A fiatalasszony nagypolgári családja vissszakerülhetett a nemesi körökbe, cserébe az anyagi áldozatokért. Csodálatos módon két összeillő ember talált egymásra, akik 5 fiúgyermeket neveltek. A gróf írói munkája azonban csupán egyetlen olvasóra talált a családban, ő egy közelben élő távoli rokon volt. Wass Irmát a világtól elzárkózó különc asszonynak tartották. Fénykép is fennmaradt, amely tanúsága szerint, házában farkasokat és azok ivadékait nevelte. Amikor a néni A farkasverem című, az író számára a művészi elismerést meghozó alkotást olvasta, magára ismert a regény lapjairól. Az előadás végén A kastély árnyékában című mű is megemlítésre került. A tanárnő a ravasz román pópa jókedvet kiváltó mondataival zárta összeállítását. Köszönettel tartozik a közönség Balázs Ildikó Wass Albert-kutatónak, aki felejthetetlenné tette azt a másfél órát, amit közönségével töltött. Földényi Mariann Sárospatak

Tokaj

Imanap a reformátusoknál

2004. december 5-i népszavazáson kiderült, hogy a magyar lakosság nem tartja a határon túlra szakadt magyarokat még jelképesen sem az anyaország részének A következő időszak bénultságát és fájdalmát feloldandó a református egyház minden éven erre a napra hirdette meg a Kárpát-medencei imanapot. Egyedülálló kezdeményezés ez, hiszen lehetőséget ad arra, hogy a múltban történt szomorú esemény helyett a jövőbe nézzünk, az emberi, politikai élet lehúzó erőivel szemben fel tudjuk emelni a fejünket. Ezen a napon az elszakított egyháztestek gyülekezetei lelkileg közösségre léphetnek egymással, és az anyaország gyülekezeteivel. A Tokaji Református Egyházközség presbitériuma november végén megszavazta az imanap eseményeibe való bekapcsolódását, és elkezdte a szükséges előkészületeket. 2007. december 2-án. követve az Erdélyi Református Nőszövetség által elkészített liturgiát a himnusszal kezdtük - és a székely himnusszal zártuk - istentiszteletünket, amelynek sorai különösen aktuálisnak hatottak. Gyülekezeti tagok, presbiterek, gondnok, lelkész, kántor együttműködése, Tokajban szikráztunk! Március 29-én a tokaji gyülekezeti teremben gyűlt össze a S.z.i.Kr.a. csoport, hogy -mint minden hónapbanmost is újabb szombatot töltsünk együtt a környező gyülekezetek ifjaival. Az előadást Berencsi Balázs, szabolcsveresmarti lelkipásztor tartotta a 3. parancsolatról. Az elgondolkodtató szavakból sok mindent tanulhattunk, hogy mit is jelenthet számunkra az, hogy: „Az Úrnak, a Te Istenednek nevét hiába fel ne vedd”. Hogy hogyan használhatjuk helyesen a mi URunk nevét, hogy micsoda az Isten neve elleni vétek, s hogy vissza is lehet élni ezzel a névvel. Mindezek alapján pedig felmerült a kérdés: vajon mennyire drága nekünk Isten és Jézus Krisztus neve, s ezzel személye. Az előadás, a Kis Gergely Márton által vezetett éneklés és egy rövid szünet után aztán nekiálltunk öltözködni. Na de mielőtt bárki is megbotránkozna, nem a szó szoros értelmében történt, csupán a Kolossé 3: 12-14 alapján Fejér Zoltán, pácini lelkész áhitatában megvizsgálhattuk, melyek azok a „ruhadarabok”, melyeket jó keresztyénként minden nap ajánlatos felvennünk. Könyörületes szív, jóság, alázat, szelídség, türelem és mintegy övként, ami mindent összetart, a szeretet.

közös munkálkodása révén idéződött fel Kálvin bűnvalló imája, az 51. zsoltár válogatott versei, a prófétai imádság, a Heidelbergi Káté bizonyságtétele. Érdekes felismerés volt olvasni ezeket a sorokat, a régies fogalmazás mögött megsejteni az Isten iránt érzett mélységes szeretetet, vágyódást. A közös imádságokat a gyülekezet fénymásolt formában megkapta, így együtt olvasva-imádkozva élhettük át, néhányan az Úr asztala körül állva, mások a padokban a közös imádság erejét, az egymásra gondolás felemelő érzését. Az ige Mózes 5. könyvéből, a 30. fejezet 1520 verseiből szólt. Isten elénk adja az életet, és a halált, a jót és a rosszat, de a döntést ránk bízza. Döntésünk csak akkor lehet helyes, ha ismerjük és szeretjük Őt, ha ragaszkodunk hozzá. Országunk és egyéni életünk problémáira egyedül Ő adhat megoldást, áldást. Ez az imanap elgondolkodtató imáival, énekeivel, újdonságként hatott gyülekezetünk életében. Lehetőség volt ez számunkra, hogy más megvilágításban lássuk saját és nemzetünk problémáit, és közösen imádkozhassunk erőért, kitartásért, hitért. Négyesiné Fenyvesi Magdolna Az előadás témáját, a felmerülő gondolatokat, kérdéseket aztán korosztályok szerint beosztott kiscsoportokban beszélhettük meg, megosztva egymással ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat, élményeinket is. Mindezek után végül testünk is táplálékhoz jutott, ugyanis finom fasírttal, süteményekkel készült a gyülekezet néhány asszony tagja.


11

Ebéd és újabb énekek után Koleszár László bizonyságtételét hallhattuk, majd a napot végül Nagy Károly, prügyi református lelkipásztor szolgálata zárta a Máté 21: 12-17 igerészről szóló áhitatával. Ahogyan Jézus megtisztította a templomot, úgy akar bennünket is megtisztítani.

Visszagondolva, számomra nagy áldást jelentett ez a nap, s habár a fájdalmas búcsúzkodás után mindenki hazatért, vigasztal a tudat, hogy májusban újra találkozunk! Bányácski Noémi

Zalkod

is írja - kiragyogta arcuk, fénylő szemük, szolgálatuk a “Krisztus mosolyát “. A gimnazista testvérek Istentisztelet keretében versekkel és énekekkel szolgáltak. A kiszállás az istentisztelet után szeretetvendégséggel folytatódott a Polgármesteri Hivatal dísztermében. A megvendégelésben nagy segítségünkre volt a Zalkodi Önkormányzat. A gyülekezet asszonytestvérei pedig finom süteményekkel járultak hozzá a vendéglátáshoz. KÖSZÖNET ÉRETTE. Szívből reméljük, hogy pataki diák testvéreink szép emlékekkel tértek haza az ősi Alma Mater falai közé és magukkal vitték a kicsiny, de annál lelkesebb zalkodi gyülekezet és község jóhírét. Az alkalomért Istennek mondunk köszönetet:. ”Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért.”(2 Kor 9,15). Elek Gabriella Kenézlő

“Pataki Refisek” zalkodi gyülekezeti kiszállása 2008. február 10-én nagy napra ébredt kicsiny református gyülekezetünk, ugyanis vendégül láthattuk a Sárospataki Refomátus Kollégium 11. h osztályos tanulóit, gyülekezeti kiszállás keretében. Nagy alkalom volt ez kicsiny gyülekezetünk életében, hiszen ezidáig ilyen alkalomra nem került sor. Különösképpen is jelentős ezen kiszállás, mivel a zalkodi református gyülekezet: szórványgyülekezet, ami azt jelenti, hogy nem sokkal több mint 10 főből áll, s mégis ennek ellenére ezen lelkes fiatalok vállalták, hogy nem nagy, hanem néhány fős gyülekezet előtt szolgálatot végeznek. S mindezt tették szívből, lelkesen úgy - amint egy kis vers

Evangélizáció és csendesnap Bodrogolasziban mindent előkészítettek. Áhítata után Dr. Sándor Endre, „Lelkem drága Jézusa, hozzád hajt a félelem…” – ezzel az énekkel kezdődött a Bodrogolasziban április 10-12 között megrendezett evangélizáció és csendesnap, melyre több gyülekezetből (Nyékládháza, Fony, Vámosújfalu, Erdőhorváti) érkeztek testvéreink, akikkel együtt énekelhettük, hogy: „Nincs nekem más enyhelyem, szívem téged hív s keres, ó maradj itt Mesterem, őrizz, adj erőt, szeress!” 10-én délután öt órától Mátyás Sándor nyékládházi lelkipásztor szolgált közöttünk a napi újszövetségi igerésszel: 1 Pét 4,1-2. Igehirdetésének egyik központi gondolata ez volt: „Hogyan keletkezik az igazgyöngy? Szenvedéssel. S a lélek sokkal jobban el tudja hordozni a szenvedést, ha látja az értelmét. Ezért tanuljunk meg Istenért szenvedni, mert aki Istenért tűr, hordoz szenvedéseket, az kedves Istennek.” Az evangélizáció második napján, 11-én Tar Sándor alsózsolcai lelkipásztor szolgálatát hallhattuk, aki négy különböző igehelyet választott igehirdetéséhez: ApCsel 2,36; 4,12; Fil 2,5-11; Zsid 13,8. Központi gondolata: „Jézus Krisztus értünk adott teste a Szentlélek temploma és Isten a mi testünket is azzá akarja tenni.” 12-én, szombaton a csendesnap 10 órakor Dr. Börzsönyi József esperes szolgálatával kezdődött a királyi menyegzőről (Mt 22,1-14), amelyet ehhez az alkalomhoz hasonlított: sokan sokat fáradoztak, imádkoztak azért, hogy ez létrejöhessen; hívogatták az embereket, és

a Magyar Református Missziói Szövetség elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Ezt követően három előadásra került sor: Pótor László tokaji lelkipásztor a gyülekezeti misszióról, Ablonczy Zsolt budapesti lelkipásztor „A hitrejutottak tanításának és megtartásának eszközei”-ről beszélt, majd az ebédszünet után Taraczközi Gerzson miskolci misszióközpont-vezetőt hallhattuk, aki a kommunikáció és misszió témakörében tartott vetítéssel egybekötött előadást, melyben főként az Európa Rádióról és a Sárospataki Református Lapokról tájékozódhattunk. Az előadások után egy evangélizáció következett: Bojtor István, a Missziói Szövetség tiszteletbeli elnöke prédikált, akinek alapigéje Jézus megdicsőülése volt (Mt 17,1-5), melyben kiemelte, hogy nem a sokaság a lényeg (az Úr csak három tanítványt vitt fel a hegyre), Jézus kevés ember által, sőt egy ember által is nagy dolgokat tud véghez vinni. A csendesnap a helybeli ökumenikus énekkar szolgálatával és a hittanos gyermekek énekeivel, szavalataival zárult. Erre az alkalomra jelent meg a Magyar Református Missziói Szövetség első füzete: Dr. Sándor Endre: A test cselekedetei és a lélek gyümölcse. Akik meghallották, vagy megkapták írásban a hívó szót, és eljöttek, sokat épülhettek lelkiekben és ismeretekben egyaránt, valamint megtapasztalhatták a bodrogolaszi gyülekezet vendégszeretetét is. Karsai Eszter, segédlelkész

Sándor Levente. Ha a Lélek vezet Ha a Szentlélek vezet, Szívem csak akkor szeret. Mert a Szentlélek Jézusra mutat. Jézus küldte a Lelket, Hogy hozzá vezessen minket. Csak a Lélek által ismerhetjük az Urat. Szentlélek! Nyisd meg a szemem, Hogy Jézust lássam, s szeressem. És fényedben meglássam őt, mint Uramat.

Fotó: SRL Bibliaismereti verseny - díjátadás.


12

Presbiteri találkozó Kárpátalján

Páll László, a beregrákosi gyülekezet lelkipásztora

Beregrákos és Kajdanó (Kárpátalja) református gyülekezeteinek presbitériumai találkozóra hívták Pálháza, Bózsva, Vilyvitány, Mikóháza, Felsőregmec gyülekezeteinek presbitereit. Április 19-én reggel 28-an indultunk az öt gyülekezetből, hogy eleget tegyünk a meghívásnak és találkozzunk határon túl élő testvéreinkkel. A presbiterek lelkesedésére jellemző, hogy sokan csak ezért az útért csináltattak útlevelet. A határon megtapasztalhattuk, mit jelent a várakozás. Beregrákoson a gyülekezeti házban fogadtak bennünket néhányan a gyülekezetből, és rövid, de bőséges vendéglátás után már indultunk is tovább megnézni a munkácsi várat és kirándulást tenni a vereckei emlékműhöz. Szakavatott idegenvezetőnk részletesen ismertette mind a vár, mind Munkács, mind a vereckei emlékmű történetét. Szavaiból áradt a magyar kultúra, történelem iránti szeretet, a felelősség és a féltés.

Az eső nagyon megzavarta a kirándulásunkat, de így is felejthetetlen élmény volt ez a nap. Vereckén a beregrákosi presbiterek saslikkal vendégeltek meg, áldozatosan sütötték nekünk a zuhogó esőben. Hazatértünk után megtörtént a vendégek elosztása és ki-ki vendéglátójával együtt tért haza, ahol éjszakába nyúló beszélgetésekben ismertük meg egymást és egymás gyülekezeteit. Vasárnap 10 órakor ünnepi istentiszteleten voltunk együtt, melyen lelkészünk, Baksy János hirdette az igét Márk 9,2-9. versei alapján. Jézus megdicsőülésének története kapcsán szólt arról, hogy csodálatos, jó dolog, Isten szeretetének a jele az, hogy az Ő házában Beregrákoson a határ két oldaláról, több gyülekezetből Krisztussal és egymással együtt vagyunk, együtt énekelünk, imádkozunk, egymás hite által épülünk. Jó nekünk itt lenni – hangzott el többször is az idézet, majd az igehirdető buzdított bennünket, hogy visszatérve a hétköznapokba, megerősödve, megújulva a hitben, legyünk az Úr követői. A beregrákosi lelkipásztor, Páll László köszöntött bennünket és a találkozás feletti öröméről szólt. Lelkipásztorunk átadta gyülekezeteink ajándékát, egy hollóházi vázát, és meghívta a beregrákosi testvéreket egy hasonló együttlétre. Az istentisztelet után a találkozó a gyülekezeti házban beszélgetéssel és finom ebéddel folytatódott. A gyülekezetek képviselői beszámoltak a gyülekezeti életről. Mi ugyan öt gyülekezetből érkeztünk, de lélekszámban csak fele vagyunk a beregrákosi több mint 1000 főt számláló gyülekezetnek. Főleg a gyermekek létszámában nagy a különbség. Örömmel hallottunk a gyermekmunkáról, 170 hittanos gyermek, 30 konfirmandus van a gyülekezetben, akik rendszeresen járnak az alkalmakra. Délután 13 órakor a kajdanói templomban az istentiszteleten Baksy Jánosné lelkipásztor a 118. zsoltár versei alapján hirdette az igét. Kajdanó 100 fős társgyülekezete Beregrákosnak. Még egy rövid kirándulásra is jutott idő: a beregvári Schönborn-kastélyt és gyönyörű parkját csodálhattuk meg. Ezután hazaindultunk. A határon hosszú és mindenre kiterjedő vámvizsgálaton estünk át, majd késő este fáradtan, de sokféle új ismerettel és élménnyel gazdagodva értünk haza. Az Úr legyen a Kárpátalján élő testvéreinkkel. Köszönjük a lelkipásztor házaspárnak és a gyülekezetnek a szeretetét. Várjuk őket jövőre az öt gyülekezetben. Addig is úgy gondolunk rájuk, mint Pál a thesszalonikai gyülekezetre: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szünet nélkül gondolunk a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokra, szeretetből jövő fáradozásotokra, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságára.” (1Thessz 1,2.3.) Suhajné László Judit pr. jegyző Pálháza Emlékmű Vereckén


13

“Hittem, azért szóltam” (2 Kor. 4:13) Tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy

Dr Fekete Károly ny. teológiai professzort földi élete 78. évében hazaszólította az Örökkévaló Isten. Kegyelmi ajándékokban bővelkedő életéért 2008. május 5-én hétfőn 12 órakor Debrecenben adunk hálát a Köztemető ravatalozójánál. A koszorúmegváltás a Lelkészképzésért Alapítvány céljait szolgálja. (a gyászoló család) Gönczy Benjáminné

Egyedüli reményem, óh Isten csak Te vagy

Mikor a csöndes éj reánk leszáll, Hozzád vágy lelkem, Istenem. Mikor a nappali zaj már elcsendesül, Uram érzem, hogy itt vagy velem. Mikor már minden csöndben alszik, Én összeteszem a két kezem. Forró ima hagyja el az ajkam. Tehozzád száll, óh Istenem. Nehéz e földi élet mindazoknak, Kik nem ismerik kegyelmed, De nekem a nehéz is könnyű, Mert bizalmat csak Benned vetek.

Mit érne nékem sok-sok földi kincs! Én lennék e föld leg-koldusabbja, Ha nem ismernélek s nem hívna imára Csöndes éjszakákon a Lélek harangja. A szenvedést is könnyű elviselni, Ha neveddel fekszem s neveddel kelek. A lélek bennem csöndben azt leheli, A szenvedés út s Istenhez vezet. Óh, légy áldott jó Atyám mindenért! Te ha próbálsz is, áld kezed, Mert az, ki itt lenn béketűrve szenved, Boldog hazát nyer Nálad odafenn. Óh, adj erőt Uram, a szenvedést viselni! Add, hogy tudjalak még forróbban szeretni! Jusson fel Hozzád mindenkor imám, Szerető, édes, megtartó Atyám.

Túrmezei Erzsébet: A hallgatás dalai 1. Imad ed din (Imad ed din, egy később keresztyénné lett indiai mohamedán hittudós) Imad ed din, mert kereste Istent, figyelt, várt, hallgatott és hallgatott. Ó, Napkelet, de messze hagytunk téged! Kincsért kerestünk lármás Nyugatot, s a zajban néha szomjas lesz a lelkünk, és sóvárogni kezd a hallgatás, a csend után. Jó lenne elnémulni, hogy szóhoz jusson végre az a Más, Az, Aki úgy szól csendben és titokban, kérdést megold és titkot megjelent. Leülök. Hallgatok, mint Imad ed din. És elborítja lelkemet a csend. 2. Éretlen gyümölcs Minek annyit beszélni súlytalan, felesleges haszontalan beszéddel! Mint éretlen gyümölcs, a szél ha rázza fák ágait, úgy hullanak szét az ízetlen, meg nem ért szavak. Ha több a csend, ha mind megérik lassan, mennyi édes íz fér meg a szavakban, csak egyetlenegy kicsi szóban is! Hogy íze, súlya legyen a szavamnak, Lélek, először hallgatni taníts!

3. Csak egy szót „Csak szólj egy szót!” És Jézus szólt. Kimondta. A szélütött szolga felül az ágyon erre a szóra, mert ebben a szóban erő volt, hatalom. Ne sírnék sok erőtlen szavamon? És ne hallgatnék el, hogy Ő beszéljen, hogy bennem Ő, a Krisztus szóljon, éljen? Elhallgatok, s könyörgök hangtalan: Csak szólj egy szót, s meggyógyul a szívem… meggyógyul a szavam. 4. Pünkösd után Pünkösdig hallgattak. Vártak. Hallgattak. Szívükben szunnyadt a húsvéti hír. Nem mentek vele. Egy helyben maradtak. Aztán pünkösd lett, és ütött az óra. Zendült a szó: Lélek volt és erő. És háromezren állottak elő egyetlen prédikációra. És egyház született. Ma is megmozdul ezer és ezer szív Hogyha a szó Lélektől ihletett. Lélektelenül mennyit beszélünk már mi. Tanuljunk csendben a Lélekre várni!

v v v v v v v v


14

Könyvajánló BEVEZETÉS Ebben a kötetben Pál apostoltól Galatákhoz írt levele 5,16-25 üzenetével találkozunk. Mindannyian tudjuk, hogy lehet úgy fényképezni, hogy az ember felmegy egy hegyre, s lefényképezi a völgyet, de lehet repülőről, sőt űrhajóról is felvételeket készíteni a Földről. Ugyanakkor ott van a lehetősége, hogy az ember miniatúrákat fényképezzen: egy hatalmas műalkotás kicsi részletét, vagy egy falevelet, vagy egy virágot. Az erdőben fényképezhetünk ehető és mérges gombákat is, melyeknek a hatása csak később jelentkezik. Isten kegyelméből több alkalommal magyaráztam bibliai könyveket, vagy egy-egy kiemelkedő bibliai személy élettörténetét, de így részletesen, mint ezt a szakaszt még nem. Hisz’ a kommentárok, és a magyarázatokat írók nagyon sok esetben ezt a néhány verset elintézi azzal, hogy egy bűnlajstrom, a második felét, meg, hogy a Lélek gyümölcse. Az életet pusztító test cselekedeteit egyenként veszem nagyító alá, s magyarázom, melyek olyanok, mint a mérgező gombák, tönkre teszik az életet, s halált okoznak. A Lélek gyümölcsei pedig mind-mind táplálóak, mint az ehető gombák, s azt sugározzák, hogy erre törekedjetek! „Az élet választás” - mondja a közmondás. Az embernek van lehetősége választani, van lehetőségünk helyesen dönteni, hogy ne a test cselekedeteit, hanem a Lélek gyümölcseit teremjük a földi életünkben. Dr. Török István kedves professzorom írja: “Eezek az önfejű, gonosz tettek nemcsak hogy megrontják az idegzetet, aláássák az egészséget, tönkre teszik az embertársakhoz való viszonyt, hanem a reménységet, az élet értelmét veszik el tőlünk. A test szerint való élet reménytelen élet. Ezzel szembeállítja az apostol a Lélek szerint való járás képét. Nem abban különbözik a két kép, hogy amott bűnökről, emitt meg erényekről van szó, hanem a test cselekedeteit magunknak szerezzük meg, a Lélek dolgait viszont mint „gyümölcsöt” kapjuk… (Bp., 1988 Jubileumi Kommentár 242. old. b. hasáb). A test cselekedetei elzárják az örökélethez vezető utat az embertől, hisz’ „akik ilyeneket cselekszenek nem öröklik Isten országát” (Gal 5, 21). Nagyon komolyan kell tehát venni az igét: „előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30, 19). Áldott legyen az Úr Isten, hogy az utóbbi időben a test cselekedeteit és a Lélek gyümölcseit átgondolhattam a Szentírás és az élet összefüggéseiben. Köszönöm Feleségemnek, hogy segítette ezt a munkámat. Urunk áldása legyen e kötet olvasóin, hogy valóban életformáló csendes percekké válhassanak az együtt töltött órák. Vámosújfalu, 2007 reformáció hava

Egyházmegyénk honlapjának címe: www.zemplen.tirek.hu Következő számunk 2008. Reformáció ünnepére jelenik meg. Kérjük a közlésre szánt cikkeket, beszámolókat, híreket a szerkesztőség címére 2008. október 5-ig eljuttatni!

Istentől megáldott pünkösdi ünnepeket kívánunk lapunk minden kedves olvasójának! Zempléni Reformátusok Lapja

Kiadja a Zempléni Református Egyházmegye Főszerkesztő: Dr. Sándor Endre lelkipásztor - Vámosújfalu, Csécsi Nagy Pál u. 10. Tel.: 47/394-120 e-mail: [email protected] Számítógépes szerkesztés: Baksy János lelkipásztor - Pálháza, Dózsa Gy.u.76. Tel/Fax: 47/370-117, e-mail: [email protected] Nyomja: MS PRINT, Alsómihályi - Szlovákia, tel.:+421 908 203 018, e-mail: [email protected]

Zempléni Reformátusok Lapja

Recommend Documents