Zempléni Reformátusok Lapja

IX. évf. 3.sz.

2006. Reformáció havában

Zempléni Reformátusok Lapja A Zempléni Református Egyházmegye gyülekezeteinek időszakos lapja

TARTALOM

A lkotása felett kezdetben az Úr Z árszóként ily szavakat mondott: É n teremtményeim jónak találom, L egyen hát élet széles e világon. E ngedjen szavamnak mindenféle erő, T ükrözze képemet az ember mint „földfelügyelő”. Ö röm és béke édeni rendjét a kísértő megtörte. R ávette a szabad “ateizmusra” ős szüleinket. Ö rök halál lenne utódaikra e bűn következménye, K risztusunk ha rajtuk meg nem könyörülne. R átekintett az Úr fiai, leányai halandóságára, E gyszülöttje vérével mosta le kárhozatukat. F eltámadása árán őket újra gyermekeivé fogadta. O rvosolja Nálad is a hited által, hiábavaló életfolytatásodat. R eá tekints a kétségek közt, mert Ő a megoldás, M inden szava kegyelem, s Igéje égi útmutatás. Á llandóan hozzá igazítsd léptedet, s hozz bölcs döntéseket, C selekedj tetszésére, mert ezzel is Neki adsz dicsőséget. I sten újít meg Téged kívül, s belül naponta, Ó h változz engedelmesen jóvoltából Krisztusi arculatúra!

Virágh Sándor Sárospatak

Az Ige mellett Reformáció ünnepére - Pótor László Gondold tovább, imádság - Dr. Sándor Endre Vers: Érdem - kegyelem - Sándor Levente Bizonyságtétel - Kissné Hajnalka Vers: Neked adom Uram - Demecseri Horváth Imre Kincs cserépedényben - Dr. Börzsönyi Józsefné 1606-1956-2006 Szabadság - Vallásszabadság - Dr. Börzsönyi József Hírcsokor a sárospataki gyülekezetből - Virágh Sándor Hálaadó istentisztelet Hollóházán - Deliné Horkay Márta Vers: Az éltető Ige - Gönczi Benjáminné Mikóházi Reformátusok Csendesnapja: A nem lelkészi egyháztagok feladata és szerepe a gyülekezetekben, avagy mitől lehet minőségi a szolgálatunk - Dr. Szathmáry Béla Gyülekezeti kirándulás - Suhajné László Judit

7

Nőszövetségi Csendesnap Bózsván - Szűcs Edina Halász János (1943 – 2006) református presbiter emlékére - Pótor László Meghívó - Agrárszociális konferencia

A reformáció genfi emlékműve

Szerkesztőségi üzenet.

“Laus viventi deo” - Dicsőség az élő Istennek !

Zempléni Reformátusok Lapja

2

Az Ige mellett „A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről.” (Jelenések könyve 2,8-9.)

Szeretett Testvéreim! Reformációt Ünneplő Gyülekezet! 1. Istennek van üzenete a mai gyülekezet számára is ( 8/a vers ) Az első század végén folytatódott a keresztyének üldözése Domitianus római császár ( 81-96 ) uralkodása idején. Az idős János apostolt Pathmosz szigetére száműzték. A sziget Kis Ázsia délnyugati partjánál fekszik, Miletosz városával szemben. Ez a száműzés inkább védőőrizet lehetett. A hatóságok az ilyen intézkedésekkel a tömeges nyugtalanságnak akarták elejét venni. A száműzetés oka azonban nyilvánvaló volt: Isten Igéje és a Jézusról szóló bizonyságtétel. „János a hét gyülekezetnek” ( Jel. 1,4. ) – ez a Szentírás emberi oldala. János tovább akarta adni, mivel tele volt a szíve, lelke az Úr Jézus Krisztustól kapott üzenetekkel. Amit Istentől kapott nem tartotta meg magának, hanem továbbította a hét gyülekezet felé. És voltak olyanok, akik – az üldözések viharfelhőitől megriadt kisázsiai gyülekezetek keresztyénei – akiknek éppen erre volt szüksége. „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása.” ( Jel. 1,1, ) Ez a Szentírás isteni oldala. János nem saját lázas agya képzelődéseit látta, hanem valóság tárult fel előtte: a hatalomnak és a dicsőségnek élő Ura. János az Ő parancsára írt és az Ő üzeneteit tolmácsolta. Igen, Istennek volt üzenete a szmirnai gyülekezet számára, hiszen azt olvassuk az Igében: „a szmirnai gyülekezet angyalának írd meg.” ( 8. vers ) Így van: az élő Isten üzen. Drága Testvéreim! A reformáció Igénken keresztül azt hirdeti ma, hogy Istennek személyesen van üzenete felénk. A reformáció azt üzeni ma felénk Isten Igéjén keresztül, hogy Istennek van a mai gyülekezetek felé – a Zempléni Református Egyházmegye gyülekezetei felé is – üzenete, mondanivalója. Meghallod ezt az üzenetet? Komolyad veszed azt, hogy az élő Isten hozzád szól? Akkor ünnepelünk igazán reformációt, ha magunkra értelmezzük az Igét, ha a gyülekezetünkre vonatkoztatjuk Isten szavát. Vigyázzunk: ha csak átsiklunk felette, akkor nem marad meg bennünk! Elfelejtjük, kihullik a szívünkből, gondolatainkból! 2. Az első és az utolsó szól ( 8/b. vers ) Jézus többször elmondja, hogy ki Ő: -„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” ( János 14,6. ) -„Én vagyok a feltámadás és az élet.” ( János 11,25. ) -„Én vagyok az ajtó.” ( János 10,9. ) -„Én vagyok a jó pásztor.” ( János 10:11. ) -„Én vagyok a világ világossága.” ( János 8:12. ) -„Én vagyok az élet kenyere.” ( János 6:35. ) Ezeket így együtt Jézus önkijelentésének hívjuk: önmagáról mond lényeges dolgokat. Itt a Jelenések könyvében is kijelenti magát, már ahogy eddig is hallottuk (1,1. ) Aztán elmondja magáról, hogy én vagyok „az első és az utolsó.” ( 1,8) . Aztán ezt többször is elmondja: az 1,17-ben, és a mai Igénkben a 2,8-ban is. Azért mondja el annyiszor, hogy fontos legyen számunkra, hogy tudjuk: JÉZUS AZ ELSŐ ÉS AZ UTOLSÓ! Ő MINDENEK ELŐTT VOLT MÁR. Őelőtte nem volt semmi és senki. Ő átfogja az egész világmindenséget. Ez Krisztus totális hatalmának a kifejezése. Átfogja az egész világot: mindent! Drága Testvéreim! Sokan nem szeretik a bezártságot. A bezártság kötöttséget jelent térben és időben egyaránt. De az a baj, hogy sokan így akarják magukat függetleníteni az élő Istentől is. Jézus ma kijelenti magát neked! Jézus ma elmondja neked, hogy Ő, aki az első és az utolsó védettséget akar jelenteni a számodra. Ő akar lenni az első és az utolsó a: terveidben, döntéseidben, szavaidban, cselekedeteidben. A 139. Zsoltár írója boldogan vall erről: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem az a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.” Aki számára ez kötöttséget jelent, az maga fog belebonyolódni saját útvesztőibe. De sokan bolyonganak a maguk választotta úton, mert azt mondták, hogy enyém az első és az utolsó szó és ne szóljon bele abba még az Isten se. – Abba lehet ma hagyni ezt az utat, s reformáció lévén meg lehet újulni, meg lehet térni, s 180 fokos fordulattal el lehet indulni azon az úton, ahol Jézus az első és az utolsó. 3. Jézus mindent tud rólam és rólad ( 9. vers ) Szmirna, Lídia neves kikötő és kereskedő városa. Jelentőségét annak köszönhette a római császárok korában, hogy a kelet felé vezető kereskedelmi út mentén feküdt. Jeruzsálem eleste után ( Kr. u. 70.) a zsidóság számszerűen és befolyásában is megerősödött. Így a keresztyén gyülekezet zömében zsidó eredetű. Érthető, hogy a városban élő zsidóság nehezen nyugodott bele a zsidókeresztyén gyülekezet kiválásába. Az ebből a helyzetből adódó nehézségek, sőt üldözések fenyegető árnyékában


3

él a kicsiny és szegény szmirnai gyülekezet. Ezért is olvashatjuk a 9. verset: „Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről.” Drága Testvéreim! A reformáció korában is ott volt a nyomorúság és a káromlás. Luther Mártont évekre el kell tüntetni, hogy nehogy megöljék. Ez alatt az évek alatt fordítja le Wartburg várában németre a Bibliát. Aztán az ellenreformáció ideje véres megtorlást hoz. A gyászévtizedben ( 1671-1681 ) a magyar reformátusok és evangélikusok legnyomorúságosabb része a gályarabság volt 1675 márciusától 1676 februárjáig. Kitartottak az élő Istenbe vetett hitük mellett, kitartottak Jézusuk mellett. A „Bilincseket és börtönt is” című könyv a Romániában Krisztusba vetett hitükért bebörtönzöttekről szól. Amikor elbocsátották az egyik elítéltet, a kartonjára ezt írták rá: „Hitében megerősödött!” Drága Testvérem! Isten látja és tudja a te életed dolgait is: egyedüllétedet, magányodat, keserűségeidet, nyomorúságaidat, könnyeidet, fájdalmaidat, a Krisztus nevéért való bántalmazásaidat. A reformáció egyik fő tétele az volt: „Sola Fide!” – „Egyedül hit által.” Bárcsak rád és rám, anyaszentegyházunkra, magyar népünkre is ez lenne érvényes mai időnkben is: hitében megerősödött! Ezáltal még szorosabb lesz a kapcsolat Jézus és köztünk! Úgy legyen. Ámen.

Pótor László

Tokaj

Gondold tovább Ó, URAM! SENKI SINCS HOZZÁD FOGHATÓ! “Ekkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál idáig? Sőt még ezt is kevesellted, Uram, ó, Uram, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának, ezzel is az embert tanítva, Uram,ó, Uram! De miért beszélne tovább Dávid, hiszen te ismered szolgádat, Uram, ó, Uram! A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat, hogy megismertesd azokat szolgáddal. Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, Uram! Senki sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel.” (2Sám 7,18-22)

Mi történik akkor az életünkben, hogyan reagál egy-egy ember napjainkban, ha valami nem valósul meg az életében, tervei nem úgy valósulnak meg, ahogy eltervezte? Sok ember életében voltak nagyszerű tervek, amelyek nem jöttek össze. S ha a tervek nem sikerülnek, sokszor az a tapasztalat, hogy az emberek összeroskadnak, és elkeseredésükben azt mondják, hogy nem is érdemes. Ha valaki nagy dolgot akart véghez vinni, az Dávid király volt: templomot akart építeni, de Isten nem engedte neki. Ennek ellenére Dávid király nem keseredett el, nem mondja, hogy őt akkor nem érdekli Isten ügye. Dávid nem úgy viselkedik, mint a ma embere. Tudja, hogy ő szolga, tudja, hogy az Úr az ura mindenkinek, tudja, hogy Istennek köszönheti létét és királyságát. Dávid bemegy a Nagy sátorba, leül és imádkozik. Olyan jó lenne követni ennek az embernek a példáját, aki tudja, hogy ez a dolga, hogy imádkozzon. Nagy példa ez minden ember számára, hiszen ő nem keseredett el. Ki vagyok én, hogy eljuttattál engem ide? - mondja az imádságban. Az első szava a hálaadás. Isten kiválasztotta őt, kihozta a juhok mögül és az Ő szolgája lehet. Dávid király elismeri, hogy Isten tette azzá, aki lett. Nagyon hiányzik a mai ember gondolkodásából, hogy Isten az, akinek mindent köszönhetünk. Nem önmagunknak és nem a szorgalmunknak köszönhető, amink van, hanem Istennek. Gondoljuk át mindannyian, hogy ki vagyok én, Uram? Sajnos az emberek is olyanok, mint a lovak, akiket be kell törni. A lovak különböző módon reagálnak a betörésre: van olyan, melyre ráadják a nyerget, rúg előre és hátra, nem akarja engedni, hogy az ember rendelkezzen vele; más lovak engedelmesek, megállnak és azt teszik, amit a gazdájuk kíván tőlük. Ugyanígy vannak az emberek is: vannak olyanok, hogy akik azt mondják, hogy meg nem hajolnak az Isten törvénye előtt, mások azt teszik, amit Isten a mennyei gazda kér tőlük: itt vagyok Istenem, cselekedj velem! Pontosan erre tanít bennünket Dávid király is. Fel kell mérnünk, hogy mi mindent tett velünk az Isten. Milyen kiváltság e szerint élni és járni ebben az életben. Dávid hiszi és tudja, hogy Isten kiválasztotta őt. Dávid tudja, hogy ahová eljutott, az még nem a vég, Isten megüzeni neki a prófétával, hogy a jövőről is gondoskodik, és biztonságban érezheti magát Isten kezében. A jövő nem a te vagy az én kezemben van, a gyereke jövője sem a szülők kezében van, hanem Istenében. Ha eljutottunk valahova, azért áldott legyen az Isten. Isten kevésnek tartotta azt, amit Dávidnak adott, ezért a jövőben is gondoskodik róla. Krisztus előtt néhány évszázaddal élt a nagy hadvezér Nagy Sándor, aki nagyszerű logikájával és hadvezetési taktikájával szinte az akkor ismert világot meghódította. Ez a hadvezér egy napon egy nagyon


4

jól védett sziklacsúcson lévő városhoz érkezett. Felszólította a város királyát, hogy adja meg magát, és a várat adja át, mert ők többen vannak. A király csak nevetett ezen, biztonságban érezte magát, úgy érezte, hogy a vár meghódíthatatlan. Nagy Sándor katonái rendezett sorban, egymás után indultak el a várhoz. Mikor a nagy hadvezér katonái hullani kezdtek, visszahívta őket. A király látván, hogy a katonák mennyire engedelmeskednek, és csak akkor vonulnak vissza, amikor erre parancsot kapnak, megadta magát. Ha egy hadvezérnek úgy engedelmeskednek a katonák, hogy képesek a halálba menni érte, akkor az győzelemre fog jutni. Gondoljunk bele, hogy mi mindannyian az Úr Jézus katonái vagyunk és parancsokat kapunk. Vajon mi teljesítjük a parancsokat? Képesek vagyunk úgy teljesíteni parancsolatát, hogy akár földi életünket is kockára tesszük érte? Minden Krisztus nevére megkeresztelt ember misszionárius és az a feladata, hogy róla bizonyságot tegyen és az Ő akaratát cselekedje. Dávid ezt felismeri, és imádságában ezt mondja Istennek: a jövőről is Te gondoskodsz, és azt teszem, Uram, amit Te kérsz és parancsolsz. Dávid nem akar mindent elmondani, tudja, hogy Isten őt ismeri, tudja, hogy előle semmit nem lehet elrejteni. Dávid nemcsak a jó oldalát mutatja. A mai gyakorlatban általában úgy van, hogy a jó oldalunkat próbáljuk mutatni az embereknek, de oly keveset beszélünk a gyengeségeinkről, legszívesebben ezt Isten elől is elrejtenénk. Dávid feleslegesnek tartja a beszédet, hiszen őt Isten ismeri. Ezzel a meggyőződéssel éljünk és járjunk ebben az életben, és soha ne felejtsük el, hogy mi az Úr szolgái vagyunk. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy ők az élet középpontja. Mindennek középpontja a teremtő Isten, aki előtt mennyeiek és földiek térde egyaránt meghajolnak. A mai világban sokan nem akarnak szolgák lenni. Dávid tudja, hogy szolga, akinek az élete Isten kezében van. Légy megelégedve az életeddel és sorsoddal, mert Isten az, aki vezet és gondodat viseli. Nincs rajta kívül Isten, Ő az ura mindennek. Csak az tapasztalja meg Isten hatalmas dolgait, aki rájön egyszer is életében, hogy Isten valóban olyan nagy és hatalmas, mint ahogy azt neki hirdették. Hány szülő és nagyszülő beszélt Isten hatalmasságáról a gyermekeknek? Az ember életében van egy pont, mint Dávid életében is, amikor odaborul az Isten elé és elmondja, hogy minden úgy van, ahogy mondták. S ha ezt megtapasztaljuk, akkor el kell mondani az utánunk jövőknek is, mert a hit hallásból van, Isten Igéjének hallásából. Boldog az az ember, aki akár felnőtt fejjel is rádöbben arra, hogy olyan dicséretreméltó és olyan dicsőséges az Isten, mint ahogy azt mondták.

Imádkozzunk: Atyánk! Hálát adunk azért, hogy öt évszázaddal ezelőtt indítottad a reformátor atyákat, hogy egyházad újítsák meg. Boldogok vagyunk, hogy anyanyelven halljuk az Igét, olvashatjuk a Bibliát, imádkozhatunk Hozzád. Urunk, sajnálatos módon tapasztaljuk, hogy a reformáció tisztaságát, eredményeit napjainkban is elhomályosítja a hitetlenség, a nemtörődömség, s könyörgünk Hozzád, adj napjainkban is megújulást gyülekezetekben, családokban, anyaszentegyházadban, áraszd ki ránk megújító Szentlelked erejét. Óvj meg attól, hogy a mi emberi akaratunkat akarjuk megvalósítani és segíts, hogy elfogadjuk a Te Szentlelked vezetését. Ámen. Dr. Sándor Endre

Vámosújfalu

Érdem- Kegyelem A Kegyelem és az érdem

Különbségét magamon érzem. Ha ezt te is meglátod Térdre hullva kiáltod: Könyörülj rajtam királyom! Amit érdemlek az a pokol, Ahol az örök halál honol. De, hogy mégse megyek oda Ez az igazi csoda.

Nem érdemlem meg a Mennyet, A Szeretetet s a Kegyelmet, De a Kegyelem azért Kegyelem, Mert kapom, pedig nem érdemlem. A Kegyelmet nem lehet kiérdemelni, Csak ajándékba kapni, és nem megvenni. Alázattal fogadd el a Kegyelmet, S Krisztusért így elnyerheted a Mennyet. Sándor Levente


5

Bizonyságtétel „… és emlékezzél meg az egész útról, Amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened…” (5Mózes 8,2.) Emlékezem! Mostanában sokkal többet és sokkal mélységesebben emlékezem az Úr tetteire és az egész életutamra, több okból is. Az első döbbenet akkor ért, amikor dr. Sándor Endre tiszteletes úr kezembe adta a Zempléni újságot a nyár folyamán és én úgy éreztem, hogy szólt hozzám ezáltal az Úr, s amit mondani akart, meg kell hallanom és meg kell osztanom másokkal is. Aztán eszembe jutott, hogy az idén 50 éve, hogy befejeztem középiskolai tanulmányaimat, 50 éve, hogy érettségiztem, s e dátum megélése bizony nem adatott meg mindenkinek! Mindezért nagy hála töltötte el a szívemet Isten gondviselő kegyelme iránt, hiszen egy perc alatt megmutatta, hogy a régi zempléni kislány, aki voltam, - végeredményben az vagyok most is - lelkemben alig változtam az elmúlt évtizedek során: őriztem, amit tanultam szüleimtől, lelkipásztoraimtól, Krisztus megváltó tettéről, Isten hatalmas szeretetéről! Pedig sokat tévelyegtem! Tállyán éltem gyermekként a csendőrörsön, édesapám ott volt a parancsnok. A vámosgyörki csendőrörsön pedig nagyapám szolgált alhadnagyként, nagyszüleim 1919-ben Erdélyből menekültek Magyarországra. Hithű reformátusként éltünk öcsémmel családunkban, míg a háború után elkerültünk Tokajba és egy teljesen megváltozott társadalmi-politikai-erkölcsi világba csöppentünk. Édesapámat bebörtönözték, Sátoraljaújhelyen szenvedett. Egy világ omlott össze bennem ezekben az időkben, hiszen ketten az öcsémmel egyedül voltunk egy lebombázott házban, bizony nagyon szegényen csak tengődtünk. De az imádság mindennapi kenyerünk volt! Emlékszem, nagyon féltem, állandóan imádkoztam, mert mindenfelé rosszarcú emberek kóboroltak, rendőrök kutattak, szaladgáltak házunkban, nem tudtam, miért. Istent hívtam segítségül, ezt így tanultam és lelkembőlszívemből nagyon hittem, hogy csak Ő fog megvédeni mindentől. Egyszer csak valahogyan minden rendbejött, iskolába jártunk, szüleim hazajöttek, hittant tanultunk és Kolláth József lelkipásztor úr volt szószerint a mindenem! Ő tanított meg Bibliát olvasni, konfirmáltam. Van egy Újszövetségi Bibliám, amit tőle kaptam, 1946. évi dátummal, mára már elsárgult lapjait kiállításon is látták. Köszönöm Istennek, hogy megajándékozott olyan lelkésszel, aki az akkori időkben megmutatta nekem Krisztus útját. Nagyon nehéz évek következtek: szüleim elváltak, a család már nem létezett többé olyannak,

amilyen eddig volt. Elbizonytalanodtam, keserű és kiábrándult lettem, kerestem más utat, más támaszt, más értelmet az életemnek, de nem sikerült igazából semmi. Gyöngyösön is volt református gyülekezet. Berzétei tiszteletes úr gondjaiba vette széthullott családom, velem együtt de sajnos - bevallom eltávolodtam az eddigi utamról, messze kerültem Istentől. Azt hittem, férjem és családom körülvesz majd egy olyan védőburokkal, ahová a fájdalmak, szorongások, kétségek nem jutnak el. …De valami hiányzott. Bibliám ott feküdt a polcomon, nem értettem igazán jelentőségét, miért hívogat. Ezernyi kifogást találtam, miért „nem érek rá” templomba járni: három műszakban dolgozom, az öregekkel s fiatal családommal kell foglalkoznom, stb. Egyszer Hajdúszoboszlón üdülve meghallottam a templom óráját: halkan, mintegy az éterből csendült felém zenéje: „Hadd menjek Istenem, mindig feléd…” és bementem egy vasárnap az istentiszteletre. És ekkor minden megváltozott bennem: visszatértem a mindennapi imádságaimhoz, de csak magamban, a lelkemben fordultam Istenhez, olvastam a Bibliát, mégis magányosnak és elveszettnek éreztem magam, az addig hitt biztonságérzetem szertefoszlott. Tudtam, hogy a gyülekezeti közösség hiányzik, a templom, de az akkori „vérzivataros” időkben nem mertem templomba járni, féltettem a családom és magamat is. Ma már jól tudom, ezt rosszul tettem. Egyre csak hívtam Istent, csak könyörögtem, de nem válaszolt, úgy éreztem: elhagyott. Sok-sok év telt el azóta. Családom elment a mindenélők útján és a sok szenvedés, a sok temetés, változás az életemben arra figyelmeztetett, hogy keressem a jól ismert utat, ahol nincs változás. Férjem súlyos betegsége, majd halála után teljesen egyedül maradva megértettem, hogy gyermekként kell visszamennem az Úrhoz, „amint vagyok sok bűn alatt…”. De mindez nem volt könnyű. Sokáig vádoltam Istent, miért engem hagyott itt e földön egyedül, hiszen családom minden tagját szeretettel ápoltam, neveltem, s egyáltalán nem értettem semmit Isten terveiből. S ekkor megtaláltam a gyöngyösi gyülekezetet, Kéri Tamás lelkipásztort, a hittestvéreimet. Isten lefogta hadonászó kezemet, lecsendesítette háborgó lelkemet, ma már a hála fakad fel szívemből iránta. Megértettem, hogy más embereken kell segítenem, hiszen Ő is segített rajtam egész életemben. Tíz éve vezetek Vámosgyörkön egy nyugdíjas klubot, programokat szervezek korosztályom tagjainak, intézem ügyes-bajos dolgaikat legjobb tudásom szerint, részt veszek a gyülekezeti munkában. Így ismerkedtem meg testvérfalunk, Vámosújfalu lelkészével is, akivel néhány alkalmi találkozás is elég


6 volt ahhoz, hogy lássam Isten vezetését az életemben. Kedves olvasóm, kedves testvérem a hitben! E kis írással csak azt akartam elmondani Neked, hogy Krisztus valóban a bűnösökért,, a szegényekért jött e földre és áldozta fel magát, én erről megbizonyosodtam. Nem hagyott el soha, még akkor sem, ha néha úgy éreztem, sehol sincs, pedig mindig ott volt velem az úton. Ma sem érzem magam soha egyedül, nem félek semmitől és senkitől, csak Rá kell néznem és keresztje csendre és nyugalomra int. Csak Benne bízom és Ő mindig ad feleletet kérdéseimre a Bibliában, s az istentiszteleteken, az igehirdetőkön keresztül. Hidd el testvérem, nem „haszontalan beszéd” az, hogy templomba kell járnunk. A jól ismert igék is néha más fényben ragyognak föl, aszerint, hogy életünk mely szakaszában járunk, a jelenben mit értünk meg jobban belőle. Én már csak hitet és kegyelmet kérek Uramtól, tudom, hogy Ő minden mást megad nekem, amire ebben az életben szükségem van, ami javamra válik. Még egyet elmondok: egyszer a nyugdíjas kórussal Fóton jártam és az előadás előtt betértem a templomba. A szószéken ez volt olvasható: „elég néked az én kegyelmem”. A jól ismert Ige úgy megdöbbentett, hogy formálisan beleszédültem, mert akkor éppen a

nagy beteg férjem hagytam otthon és a szívem tele volt félelemmel, fájdalommal…, de akkor, ott elementáris erővel fénylett fel bennem, hogy nincs mitől félnem, Uram kegyelmes lesz velem és átsegít mindenen. S valóban úgy lett. Átmentem azon a bizonyos siralom völgyén és Isten áldása kísér ma is az utamon, a fentebb említett pillanat varázsa ezerszer eszembe jut, ha bármikor elcsüggedek. Mindenkinek kívánom, hogy tapasztalja meg az Úr csodás tetteit, imádkozom az igehirdetőkért, mert vallom én is, hogy „a hit hallásból van”. Aki a csodás zempléni tájból esetleg rám ismerne történetemen keresztül, szívesen létesítek vele lelki kapcsolatot, elbeszélgetek vele, mert az emberi lélek minden megnyilvánulására igen érzékeny vagyok és szívesen segítek, ha tudok.

Áldás, békesség az olvasónak:

Kissné Hajnalka

Vámosgyörk

Neked adom Uram Új szavak és régiek kavarognak bennem Nehéz megfoghatatlan rideg szavak Rám telepednek fojtón, mint őszi köd. Dobálózunk a nagy szavakkal fellengősen, Az se baj, ha más lelke roppan bele Nem figyelünk a mások világára, S csodálkozunk, hogy szívünk háborúval tele. Vallást nem tűr a gyermek, sem a média, Fájdalom látni, hogy hogyan rombol a sátán ereje. Ma már sokan a média sztárok rabjai lettek, Mert életük ámítással, nonszensszel van tele. Üvölteni szeretnék kínomban sokszor Pedig nem a testi fájdalom gyötör, Csak az bánt, hogy az ember mennyire sznob lett, S élete teljesen mássá lényegült.

Fáj, hogy oly sokan bolyongnak a sötétben, Hogy sokan nem is keresik a kiutat, Legjobban az fáj mégis az egészben, Hogy a sok templom lassan üresen marad. Kesergek magamban még egy csöppet, De lassan a rám telepedett őszi köd felszakad, És isteni Szent tisztítótűz vesz körül mindent, S látom magam térdre omolva a Szent kereszt alatt. És milyen jó, hogy e tűz kiéget belőlem mindent S oda lesz a múlt, oda az örök kárhozat És a Szentlélek újból formálja szívem Neked adom Uram, legyen: - égő hála áldozat.

Demecseri Horváth Imre

Ricse


7

KINCS CSERÉPEDÉNYBEN „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt az Istennek tulajdonítsuk és ne magunknak”. (2Kor 4,7.) Kedves Testvéreim! Hálát adunk Istennek, hogy alkalmat készített számunkra e napon. Nőszövetségi Világtalálkozónk záró áhítatán emlékezetünkbe idézhetjük e nap történéseit, az istentiszteletet, az előadásokat, a Kárpátmedence nőszövetségeinek beszámolóit, a köszöntéseket, a szívderítő szép muzsikát. Találkozónk vezérigéje: „A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által”. (2Tim 1,14) Egész napunk e kincsről szólt. A Jézus Krisztusban kapott örömhírről, az Ő dicsőségének ismeretéről, hogy milyen mennyei kincseket kaptunk Istentől, milyen értékeket nyerhetünk az Ő közelében, hogy hogyan őrizhetjük meg, és hogyan élhetünk jól ezzel a drága kinccsel mai világunkban. Mit jelent számunkra Isten szava, lelki örökségünk, azok a lelki kincsek, értékek, melyeket Isten a mi magyar református népünknek, egyházunknak adott. Most pedig feltöltekezve, megbátorodva, reménységgel és lelkesedéssel indulhatunk haza saját környezetünkbe, családunkba, gyülekezetünkbe. Valahogy úgy, ahogyan Jézus érkezett tanítványaival a megdicsőülés hegyéről a napi élet küzdelmeibe. El is fog minket a szorongás; szép és jó, amit hallottunk, de hogyan tovább? Lesz-e erőnk megélni, tovább adni mindazt, amit Isten szívünkbe rejtett, szebbé, jobbá tenni vele gyülekezetünk, családunk életét? Biztasson bennünket az Ige üzenete: 1. Van kincsünk! Mi református keresztyének nem vagyunk nincstelenek. Olvashatjuk a Bibliát, hallgathatjuk Urunk szavát az istentiszteleteken, bibliaórákon. Feltárul előttünk az Ő csodálatos világa, mennyei gazdagsága. Megjelennek nyilvánvalóvá válnak életünkben lelki ajándékai, a Lélek gyümölcsei, a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gal 5,22). Gazdagok vagyunk: „Aki az Ő egyszülött Fiát odaadta érettünk, hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minekünk”. 2. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van. Kincs törékeny cserépedényben? Hogy lehet ez? A gazdag emberek féltett értékeiket páncélszekrényben őrzik. A gazdag hölgyeket testőrök kísérik, hiszen a rajtuk lévő ékszerek milliókat érnek. Van, aki a megvásárolt

világhírű festményt nem meri kastélya falára akasztani, csak annak másolatát mutatja meg vendégeinek, pedig mik ezek az értékek Isten kincseihez mérve! Ezeket megemésztheti a rozsda és a moly, és ellophatják a tolvajok. A mennyei kincsek pedig örök életre szolgálnak. Csodálhatjuk az Isten döntését, hogy kincseit törékeny cserépedény életünkbe helyezte. Hát ez az! Milyen törékeny a mi életünk! Mennyi testi, lelki erőtlenség, gyengeség van benne! Sokszor mondjuk: ha több erőm, ha több türelmem, ha más lehetőségeim volnának, mennyivel jobban tudnék Istennek szolgálni. Ismerjük Pál apostol helyzetét: „ tövis adatott a testembe”. Isten megpróbálta őt. Pál háromszor is kérte, hogy Isten szabadítsa meg őt ebből a bajából, de Isten nem tette ezt. Ám válaszolt neki. Válasza ez volt: „elég néked az kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz”. 3. Isten rendkívüli erőt ad, hogy a Tőle kapott jókkal, értékekkel szolgálhassuk az Ő dicsőségét és egymás javát, hogy Őt sokan megismerhessék, és eljussanak az üdvösség útjára. Azért helyezi kincseit ilyen törékeny életekbe, hogy ezt a rendkívüli erőt ne magunknak tulajdonítsuk, hanem Őneki. Azért, hogy ne mondjuk: az én erőm, az én ügyességem, az én képességeim, az én „tökéletes személyem”, az én bölcsességem juttatja előbbre, viszi előbbre az Isten országát. Gondoljunk Gedeon megbízatására! Isten elhívja őt, hogy szabadítsa meg Izráel népét Midián kezéből. Harminckétezer ember száll táborba Gedeonnal, és az Úr háromszázra csökkenti a sereget. Isten ezt mondja: „sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midiánt, különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: az én kezem szabadított meg engem”. És Isten a háromszáz által szabadítja meg népét a midianiták igájából. Legyen áldott érte a mi Urunk, hogy az Ő ereje eléri célját a mi életünkben is! Menjünk hát békével és szolgáljunk Neki örömmel! Dr. Börzsönyi Józsefné Szerencs (Elhangzott a Magyar Református Nőszövetségi Világtalálkozón Miskolcon a Kossuth utcai református templomban 2006. augusztus 19-én.)


8

1606 - 1956 - 2006 SZABADSÁG - VALLÁSSZABADSÁG

É

vfordulók bőségében vagyunk ebben az esztendőben. A Bocskai István által megkötött 1606os bécsi békére még akkor is kell emlékeznünk, ha az előző esztendőben joggal kapott nagyobb figyelmet a fejedelem személye szabadságharcának elindulása és győzelmeinek sora kapcsán, fejedelemmé választásának évfordulóján. Az egyetlen győzelemmel és békekötéssel záruló szabadságharc volt a Bocskai vezette szabadságharc. Ennek eredményeként került először törvényes kihirdetésre a protestáns vallások szabadsága, még ha bizonyos korlátozásokkal is. Hosszú küzdelmes évszázadok következtek még egyházunkra ez első törvény után. Valamilyen indokkal gyakorta törekedtek különböző erők a vallásgyakorlás elfojtására. Legutóbb éppen az ateista ideológia szándékozott véget vetni minden keresztyén felekezetnek. A korábbi századokban azonban a bécsi béke törvénye mindig alapot szolgáltatott a szabad vallásgyakorlás követelésére. Ha az országos megemlékezések sorában nem is kapott helyet a bécsi béke 400 éves évfordulójának megünneplése, az V. Magyar Református Világtalálkozó ehhez az eseményhez kapcsolódott, emlékét meg kívánta őrizni, nem engedte jelentőségét feledésbe merülni. Október hónapban, a reformáció hónapjában most 1956 ötvenedik évfordulója került előtérbe. Még ha mindössze néhány nap volt is a szabadság felvillanásának reménységgel teli ideje, jelentősége kihatott a félévszázad egészére. Nem is csupán kis országunk határain belül, ott 40 éven át ugyan csak rejtetten, titokban - hanem a többi kelet-európai ország mindenikére kiterjedt hatása. Hasonló törekvés próbálkozott változást hozni 1968ban északi szomszédunk országában, majd néhány évvel később Lengyelországban. A mi megmozdulásunk nemcsak az első volt, de a legvéresebb és legkegyetlenebb megtorlást kiváltó is. Ma azokra is kell emlékeznünk, akik akkor a leszámolás áldozatai lettek, köztük református lelkipásztor is, Gulyás Lajos. Bár ő embereket védett meg a népharaggal szemben, mégis hamis vádak alapján életét oltották ki. A verésekkel történő megfélemlítésben pedig sok lelkipásztornak és gyülekezeti tagnak volt része az ország egész területén. Sokan életük végéig hordozták a bántalmazások következményeit. Míg országunk ezekben a napokban joggal emlékezik a nemzeti és politikai szabadságért vívott küzdelemre, addig mi nem feledkezhetünk el arról sem, hogy része volt ennek a küzdelemnek a szabad vallásgyakorlás, a szabad hitélet vágya is. Hiszen a megelőző években vette el az állami hatalom az államosítás után megmaradt iskoláinkat is. El egészen odáig, hogy Sárospatak miatt még egyházkerületünket, a Tiszáninneni Egyházkerületet is megszüntette. 1956 kevés közvetlen eredményének egyike volt az, hogy kerületünk visszanyerhette önállóságát. Bár sok küzdelem és erőszakos beavatkozás után, amelynek áldozata Koncz Sándor professzor volt, mégiscsak vezetője, püspöke lehetett kerületünknek Darányi Lajos sárospataki lelkipásztor személyében. Ha

az 1956-os forradalmat hamar le is verte a szovjet csapatok túlereje, egyházunkban mégis lelki megújulás indult meg. Kezdtek megelevenedni azok az erők, amelyek a háború után lelki ébredést munkáltak, és amelyeket 1956-ra szinte már teljesen elfojtottak. Újra sokakat megmozgató evangelizációs alkalmak voltak falvakban és városokban. Szervezetten is Megújulási Mozgalom alakult. Igaz, iskolák, intézmények visszaadására nem kerülhetett sor, hiszen a szabad döntésekre nem is volt idő, de a gyülekezeti élet fellendülése megindult. Sajnos, ahogyan a nemzeti szabadságvágy eltiprása hamar és kíméletlenül elkövetkezett, úgy a lelki megújulás visszaszorítása is kezdetét vette, ha valamelyest késleltetve történt is. Így aztán 1956-nak nemcsak azon áldozatai voltak, akiket az állami hatalom sújtott, hanem hosszú sorát lehet előszámlálni azon egyházi szolgálattevőknek is, akiket egyházi hatalommal mozdítottak el állásukból, büntettek meg az állami hatalom kívánságára, vagy olykor még anélkül is. Egyházi rendünk szerint ezek formális rehabilitációja megtörtént, de az a lelki kár, amely egyházunk életében keletkezett, nem tűnt el. Terhét közvetve és közvetlenül ma is hordozzuk. Ezeknek az eseményeknek a következtében veszítette el egyházunk a falusi gazdálkodó réteg nagy részét, az emberek előtti hitelvesztés ekkor keletkezett. Egyházunk lejáratására még ma is akkori intézkedések felidézését használják fel kritikus helyzetekben. Ha mindezekre kizárólag csak történelmi eseményekként gondolunk, akkor egyedül sajnálkozással állapíthatjuk meg, hogy elvesztettünk egy vissza nem hozható, kapott jó lehetőséget. Nem véletlen azonban, hogy éppen a reformáció hónapjához kapcsolódik mindez. Emberi törekvések, még a legigazabb és legkívánatosabb megmozdulások is eltiprás sorsára juthatnak, de az Ige örök igazsága és a Szentlélek megújító ereje szembesülhet az emberi szív keménységével és elutasításával, de el nem veszhet. Idézzük fel Luther Márton énekének sorait: „Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk, De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az,….E világ minden ördöge, Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár: Az Ige porba dönti. Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja”. (390. ének) Az Ige iránti nyitott szívvel, a Szentlélek megújítására bízva magunkat emlékezzünk, hogy figyelve a múltra, tanulságait levonva Isten Igéje az Úr által munkált jövendő felé vezethessen minket. Dr. Börzsönyi József esperes Szerencs


9

Gyülekezeteink életéből

Hírcsokor a sárospataki gyülekezetből Május 14. Virágh Sándor lelkipásztor angliai útja során látogatást tett a Londoni Magyar Református Gyülekezetben. Az írásos terítőkkel díszített „üvegháztetejű” templomban a kis falvainkra jellemző elnyújtott éneklés érzékeltette a hagyományőrzést. Az Istentiszteletet követően mindenkinek jutott a hetvenes évek divatja szerinti hatalmas méretű csőrös alumínium kannából egy csésze gőzölgő tea, amely mellett kellemes beszélgetésre került sor. Az ottaniak sorsát Tárczy Árpád az egykori pataki gimnáziumigazgató fia beszélte el, aki a BBC rádió bemondójaként tevékenykedett, jelenleg a gyülekezet „korelnöke” és mindenes gondnoka. Május 28. Debrecenből a Musica Solaris szolgált az Istentiszteleten. A zenetanárokból álló, barokk kamarazenét játszó együttes tagjai öt zenemű előadásával gazdagították alkalmunkat: Fazakas Árpád orgonán. Vígvári Bea hegedűn, Rubus Éva hegedűn, Péntekné Bíró Edit csellón játszott, énekelt Jäger Éva. Június 10. Nagyrozvágy adott otthont idén az egyházmegyei hittanos évzáró találkozónak. Az iskolában megtartott lelki alkalom után örömmel látogattak ki a gyerekek a honfoglalás kori időket bemutató Berzseny faluba. Gyülekezetünkből húsz fős résztvevő küldöttség volt jelen. Június 11. Csontos Jolán hagyományos fotótechnikával készült képeiből nyílt kiállítás a templomi Galériában. Dr. Pocsainé Eperjesi Eszter múzeumigazgató a megnyitójában utalt Csontos Jolán sárospataki családi gyökereire, Csontos József és Csontos Ernő munkásságára. Kiemelte a pataki és erdélyi arcokat és tájakat ábrázoló képek ihletettségét. E napon jelen volt a Zemplén Televízió által is közvetített hittanévzáró istentiszteleti alkalmunkon Debrecenből a Rákóczi emléktúrán lévő Dóczy Gedeon Református Gimnázium 11/c osztálya, akik bemutatták intézményüket és Ablonczy Béla osztályfőnök, egykori sárospataki segédlelkész köszöntötte a gyülekezetet. A Református Általános Iskola diákjai megható műsorral kedveskedtek a szülőknek és a gyülekezetnek, megmutatva az egyházi iskolában folyó nevelés áldásos eredményeit. Június 14. A sárospataki református énekkar évadzáró alkalmát összekötötte a népzenét játszó Zsindely együttessel való találkozással. Először meghallgatták a zenekar műsorát, ami a Trianonban elcsatolt területeken való zenei kirándulás volt. Majd közös éneklésre és táncházra került sor, amit szeretetvendégség zárt. Június 18. Kárpátaljáról nagyberegi gimnazisták csoportja tett látogatást Sárospatakon, és részesei voltak Istentiszteletünkön Dr. Fekete Károly ny. teológiai professzor evangélizációs szolgálatának. E nap estéjén a gyülekezet Lorántffy termében a Református Közéleti és Kulturális Központtal együttműködésben lebonyolított irodalmi programban Reményik Sándor erdélyi költőfejedelem versiből hangzott el összeállítás Csendes csodák címmel. Hűvösvölgyi Ildikó színművésznő, akit a televízióból versmondó lányként ismer az ország, hatalmas belső energiákat megmozgató előadásmódjában hallgatóit megajándékozta mind a drámai mélységek fájdalma átélésével, mind a szent ámulat katarzisával. Június 24-25. Ködöböcz József, a tanítók tanítója emléke előtt tisztelgett a hálás utókor, elhunyta 3. évfordulóján, a lakóházára elhelyezett emléktábla felavatásával. A város, a tanítványok emlékezése mellett a gyülekezet sem feledte el hű presbiterét, a református énekkar két énekszámmal vett részt az ünnepségen. A hagyományosan e hétvégén zajló pataki öregdiák találkozón a jelenlevő 50 évvel ezelőtt végzettek javaslatára úrvacsorás Istentisztelet közösségében voltak együtt a találkozósok a gyülekezettel. E nap délutánján köszöntek el tisztelői és tanítványai gyászistentiszteleten a 63 éves korában elhunyt Bódi Géza egykori gimnáziumigazgatótól. Július 3. Pácinban a kastély kertjében felállított hatalmas sátorban több napos ifjúsági programot szerveztek a környező települések fiatal lelkipásztorai. A sárospataki fiatalok a számukra legvonzóbb eseményre látogattak el, Pintér Béla énekes előadói estjére. Július 16. Templomunk adott otthont a hazatért pataki könyvek hálaadó alkalmának, melyen igét hirdetett Csomós József püspök. Jelen voltak a könyvek visszahozatalában közreműködő minisztériumi és oroszországi vendégek. Az esemény ünnepélyessé tételében közreműködtek a gyülekezet tagjai díszruhás öltözettel és zenés, énekkari szolgálattal. Július 21. Élményekkel gazdagodva tértek haza nyári táborukról a pataki cserkészek. Károlyfalva mellett, a hegy lábánál egy hétig táboroztak, sokat portyáztak és különleges természeti tapasztalatokra tettek szert Mikolai Péter halastavainál. Július 25. Immár negyedik éve tartják meg Dr. Győri István szervezésével a két hetes közös angol-német-magyar táborozásukat az európai ifjúsági együttműködés keretében a Burwellből, Bansinból és Sárospatakról összegyűlt fiatalok. Az első héten Sárospatakon családoknál lakva ismerkedtek az itteni életmóddal, majd Telkibányán az európai gondolat építőköveiről folytattak eszmecserét. A gyülekezettel való találkozást szolgálta a csoport lelkészei által tartott Istentisztelet, valamint a műsoros gulyás-est.


10

Július 28. Palócföldre kirándultak idén a pataki reformátusok. A három napon Balassagyarmat, Hollókő, Bátonyterenye, Salgótarján, Szécsény, Eger nevezetességei megtekintése, és a palóc ízek kipróbálása mellett fő cél volt a Rákóczi hagyományok ápolása és az 1705-ös Szécsényben megtartott országgyűlés előtti tisztelgés. Hajdanán ekkor nyerte vissza jogbiztonságát az addig üldöztetésben levő pataki gyülekezet és iskola. Egerben vett részt vasárnap a csoport az Istentiszteleten, ahol az énekkar rövid műsorral szolgált. Augusztus 6. A Crescendo con Spirito nyári keresztyén művészeti Akadémia és Fesztivál tanárai és növendékei zenés Istentisztelettel örvendeztették meg a gyülekezetet. A város különböző színhelyein tartott promenádkoncerteken is szentírási részletek elhangzásával tettek hitet az örök értékek mellett. A Timothy Bench operaénekes által kezdeményezett munka vezetését idén ősztől Dudás Eszter Sárospatakról származó művésztanár vette át. Küldetésüknek érzik, hogy megjelenítsék, a művészvilágban nem csak a törtetéssel lehet sikereket elérni, hanem a belső, lelki áldások átadásával, a tehetségük alázatos, szorgos kiművelésével is. E napon emlékezett meg a sárospataki gyülekezet az 1 évvel ezelőtt elhunyt Czinke Zoltán esperes lelkipásztorról. Augusztus 7. Idén a sárospataki hittanos tábor Jósvafőn volt. Az öt napos program Jónás könyve kerettörténetével és a nevezetes bibliai hegyek megismerésével volt átszőve, a táj adta kedvező feltételeket kihasználva. A sok kirándulással, játékkal, számháborúval, tábortűzzel lebonyolított táborozás résztvevői igazi közösséggé kovácsolódtak, a lebonyolításban két lelkész és két főiskolai hallgató vett részt. Augusztus 13. A nagy hagyományokkal rendelkező Zempléni Fesztivál programjában idén templomunkban három koncert és két zenés Istentisztelet szerepelt. J.S.Bach: Jesu meine Freude című motettája az Akadémiai Kórustársaság előadásában hangzott el, valamint a Voces 4 énekegyüttes ihletett, különleges hangzásvilággal adott ízelítőt a középkori angol templomi zenéből. A templom Galériájában Macskássy Izolda jótékonysági tárlatát Füzesséry József, a Macskássy Galéria vezetője nyitotta meg, az eladott képek 30%-át felajánlva az orgonafelújítás javára. A hagyományok szerint ezen a napon valamennyi jelenlevőt vendégül lát a gyülekezet egy kerti pikniken, amit Márki Bertalan főszakács és családja, valamint az időjárást kedvezőre fordító Gondviselés jóvoltából sikerült idén is megrendezni. Augusztus 17. A Debreceni Nagytemplom amerikai testvérgyülekezetének énekkara magyarországi koncertkörútján Sárospatakra is ellátogatott. A Charlotte nevű város prebiteriánus temploma kórusa műsorában klasszikus európai szerzők templomi művei, néger spirituálék és amerikai népdalfeldolgozások hangzottak el, szólistákkal és hangszeresekkel különlegessé téve az előadást. Ittlétük alatt megismerkedtek a város történelmi nevezetességeivel és a magyar konyha ízeivel. Augusztus 19-20. A pataki templom volt a helyszíne három világtalálkozós rendezvénynek. Az ünnepi Istentiszteleten Papp Géza erdélyi püspök hirdetett Igét, melyet a Magyar Rádió felvételről közvetített. A 475 éves Sárospataki Református Kollégium jubileuma előtt tisztelgett a Zempléni Fesztivál díszhangversenye, melyet Dr. Bölcskei Gusztáv zsinati elnök püspök nyitott meg. Elhangzott Händel: Dettingeni Te Deum című műve és J. S. Bach: Magnificat-ja Hollerung Gábor vezényletével. Vasárnap délelőtt a pataki öregdiáktalálkozó alkalmán Igét hirdetett Mészáros László őrnagy, az 1991-ben újjászervezett pataki teológia első végzős évfolyamával kibocsátott lelkipásztor, aki jelenleg tábori lelkészként szolgál. Augusztus 27. Marsai Ágnes grafikusművész, pécsi egyetemi tanár alkotásaiból nyílt kiállítás a pataki templom Galériájában. Az utak címet viselő kiállítást Virágh Sándor lelkipásztor nyitotta meg, népdalzsoltárok előadásával közreműködött: Frídl Andrásné zongorán, Dér Krisztina furulyával, Virágh Sándorné énekkel. A kiállítás grafikái a lélek útjait mutatják be elvont, de a magyar gondolkodás számára érthető jelképrendszerrel, mutatva az utat a belső és felső irányok felé. Szeptember 8. Búcsúvétel gróf Bethlen Ferencné szül: Szentimrey Ilonától. Patakon várják a boldog feltámadást a Bethlen családi sírboltban a 85 éves korában Amerikában elhunyt grófné hamvai. Apósa, gróf Bethlen Pál a háború előtt a Kollégium világi főgondnoka és az Alsózempléni Református Egyházmegye gondnoka volt. Textiltervezői, közgazdasági és zeneakadémiai végzettségével a világ számos országában alkotott, tanított és tevékeny karitatív munkát végzett. Szeptember 10. Dr. Fekete Károly ny. teol. Professzor hirdetett Igét a Sárospataki Teológia tanévkezdő csendesnapja alkalmából. A gyülekezet az orgonafelújítás javára két különleges adományt kapott. Egyrészt Katona László pataki öregdiák, nagyapja, Katona György sárospataki mérnök emlékére bronzplakettet készíttetett, melyen a pataki templom látható, amely mai formáját 1896-ban Katona György tervei alapján nyerte el, s aki a Mudrány éttermet is tervezte. Másrészt Nagy Gábor vállalkozó és felesége, Füle Tímea lelkész kettőezer palack bort adományozott az orgonafelújítást támogatók megajándékozására, amely „orgonabor” néven egyre népszerűbb.

1

2


11

Szeptember 17. Cegléd nagytemploma lelkipásztora, Lizik Zoltán igehirdetői szolgálata jelentette a lelki táplálékot ezen a vasárnapon a pataki gyülekezet számára, aki Zemplénből származva gyakorta hazalátogat e tájra. Most Egeresi Gábor lelkipásztor Olaszliszkára történő beiktatása alkalmából tért haza szülőfalujába, és a Patakon élő lelkipásztorokkal ápolt jó kapcsolata gyümölcseképp végzett szolgálatot közöttünk. Október 1. Az önkormányzati választások lebonyolítása mellett a zenei világnap is e vasárnapra esett. Az Istent dicsőítő muzsika szolgálatát Sárospatakon a Fassang család végezte Istentiszteletünkön. Fassang László nemzetközi hírű orgonaművész a 90. zsoltár dallamára improvizált, szülei, akik az operaház művészei zongora, fuvola, nagybőgő kamarazenei összeállítással örvendeztették meg a gyülekezetet. Fassang „anyuka” haza jön Sárospatakra, hiszen László Gézának, a pataki gyülekezet tiszteletbeli főgondnokának a lánya. Hitvalló életük mécsesként világít környezetükben. E napon megemlékezett az egyházközség Katona György mérnökről. 110 évvel ezelőtt szentelték fel újra a pataki templomot egy nagyszabású átépítést követően. Katona György nem csak a templom átépítési munkálataival hagyott maradandó nyomot az utókornak, hanem ő tervezte a Mudrány éttermet, valamint számos hegyközi és Bodrogparti település templomát is ő tervezte. Unokája Katona László egy emlékérmet készíttetett ez alkalomból, melynek bronz példányait a sárospataki Mooser orgona felújítása céljára az egyházközségnek adományozta. Sárospatakon a választópolgárok bizalmából Dr. Hörcsik Richárd egyháztörténész professzor, országgyűlési képviselő, a pataki gyülekezet presbitere nyerte el a polgármesteri tisztséggel járó közszolgálatot. Áldást kérve munkájára, gratulálunk sikeréhez. Október 15. A sárospataki gyülekezetben ötödik esztendeje szolgáló Tar László Péter beosztott lelkészt a mádi gyülekezet megválasztotta lelkipásztorául. Búcsúszolgálata alkalmából a patakiak szeretettel fejezték ki köszönetüket itteni szolgálata elismeréséül: a nőszövetség, az ifjúsági kör és az énekkar tagjai. A templomi galériába pedig Széles Lajos Debrecenből állította, hozta el fotókiállítását, amely tablókon mutatja be az egyház különböző szolgálati területeit, melynek megnyitóján Virágh Sándor lelkipásztor szólt a hitből való cselekedetek és a példaadás fontosságáról. Október 29. Pitti Katalin operaénekesnő jótékonysági koncertjére kerül sor vasárnap este 6 órai kezdettel Sárospatakon a Református Kollégium Imatermében. Orgonán Virágh András kíséri a művésznőt, aki a vasárnapi Istentiszteleten is szolgál énekléssel. Támogató jegyek 1000 Ft-os áron válthatók, és az orgona felújítás célját szolgálják. Az 1 évvel ezelőtt elkezdődött munkára már 11 milló Ft-ot összegyűjtöttek a patakiak, és a teljes sípállomány felújítása megtörtént, de még a munka 2/3 része hátra van. Virágh Sándor Sárospatak

Hálaadó istentisztelet Hollóházán “Kegyelemből, hit által!” “Kegyelemből, hit által”…- szól a reformátori hitvallás, mely évszázadok óta sokaknak megtartó ereje a mindennapokban és inspirálója a jövőt illetően a Szentlélek által. Így történt ez Hollóháza piciny gyülekezetében is. Hollóháza a Zempléni Református Egyházmegye Felső-hegyköz tájegységéhez tartozó, csodálatos festői környezetben fekvő kis település. Reformátussága mindössze harminc fő, de kis létszáma ellenére hatalmas a lelkesedése, erős a hite és az Istenbe vetett bizalma. Mutatja ezt az is, hogy 2006. szeptember 24.-én vasárnap délután hálaadó istentiszteletet tartottunk a fiatal kis gyülekezet temploma fennállásának tizedik évfordulója alkalmából. “Ó seregeknek Istene...” - szólt a gyülekezet ajkáról az áhítat a 84.zsoltár szavaival, majd pedig zengett tovább az ének a 264. dicsérettel: “Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát!” Dr. Börzsönyi József Esperes Úr imádságában a hálaadás és az öröm szavai csendültek fel, majd a Zsoltárok könyve 84. r: 2-8. versei alapján hirdette Istenünk üzenetét: “Ünneplő Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Amikor ide e templomhoz érkezünk, ennek a templomnak az épülete

3 ragadja meg tekintetünket… Nagyon jól illeszkedik ehhez a környezethez, ehhez a tájhoz, nem csupán azért, mert a kövei is innen valók, hanem formájával is, megjelenésével is. … Most pedig eltelt néhány esztendő, és szinte minden esztendőben valamivel bővült, ékesíttetett, teljesebb lett e templom és környéke,.... De mégis nem csupán ez a döntő, hanem az, ahogyan a zsoltárból hallottuk: ”...sóvárog, sőt eleped lelkem az Úr udvarai után. Tudom, hogy az itt élő testvéreknek, akiknek szívük vágya volt, hogy ide templom emelkedjék, elsősorban lelki vágyakozásuk volt,... A zsoltáros, aki előtt nyílván a jeruzsálemi templomnak szépsége, ékessége állt ott és vágyakozott oda, de mégis az ő szívében is az első az volt: “hogyha csak


12 az udvaráig is eljutok, de ott az én lelkem megnyugszik, de ott az én lelkem az örökkévaló Úr előtt tárulhat fel, és az Ő áldásai áradhatnak felém”. Ezért is mondja: “Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged.” Boldogok, akik ily lelki vágyakozással, lelki sóvárgással jöhetnek Istennek hajlékába, és kívánom, hogy ilyen boldog érzés töltse el az itt megjelenteket…. Tele van nyugtalansággal és zaklatottsággal ez a mi világunk és talán olykor a mi otthonunk sem nyugodt kellőképpen, vagy olykor nagyon hiányos, magányos. Azért hív az Úr magához és azért mondja: ”...boldogok, akik e hajlékban lakozhatnak…”, tartózkodhatnak, mert itt azzal az Úrral találkozhatnak, aki hozzánk alá hajolt, elküldte hozzánk az Ő egyszülött Fiát, a Jézus Krisztust, hogy minden bizonytalanságból, nyugtalanságból megszabadítson bennünket, és a mi szívünket biztossá tegye afelől, hogy Ő szeretetével hozzánk közelít, szeretetével nekünk, Urunk Krisztus által országának teljességével helyet biztosít. Ő Jézus Krisztusban bennünket drága gyermekeinek szólít, és drága gyermekeiként szól hozzánk. Igen, boldog ember az, akinek az Úr így ereje, erősítése, vigasztalása, aki így jöhet az Úrnak közelébe és a vele való közösségben újulhat meg a lelke. A zsoltáros mégis ennél többről is tud. Nem csupán gyönyörködni kíván szeme tekintete a szent hajlékban, nem csupán megnyugodni kíván lelke Isten közelében és az ő szavának igazságában, meghallásában…. Hanem egy nagy küldetéssel indul el a szent helyről. Arról vall: „még ha a siralomnak a völgyén járnék is, ott is források völgyévé tenném…”… Így hív és így küld bennünket a mi Urunk. Hívogat e szent helyre, hogy az Ő erejét osztogassa és adja nekünk. De aztán küld is és meg is bíz, hogy így induljunk el és járjuk a mi útainkat, hogy ne maradjon siralom völgye, ahol mi az Ő erejével és az Ő szeretetével szólunk és cselekszünk, hanem legyen a szeretetnek, békességnek a forrása. Azzal a feladattal indít el bennünket a mi Urunk, hogy ne maradjon siralom völgye ez az egész ország itt, hanem legyen reménységnek, szeretetnek, békességnek forrása. Hadd töltse most meg a mi szívünket az Ő mennyei javaival, hogy tudjuk útjainkat megtenni, bárhová vezetnek is, népünket bátorítani, vigasztalni, utat mutatni Isten igazsága, szeretete és jósága felé. … Ámen.

4

Az istentiszteleti rész után következett a hollóházi ifjak köszöntése Péter Mónika és Haluska Péter szolgálatával. Ezt követte Kertész Józsefné

gondnokasszony köszöntése, beszámolója az elmúlt tíz év munkálatairól, melyben hangsúlyozta, hogy 30 fős kis gyülekezetünk Isten kegyelméből él és munkálkodik. Ahogy fogalmazott: ”...szépen fejlődő, összefogó gyülekezetet kovácsolt össze Isten. Legnagyobb értékünk a hit, mely naponta megújulva segít bennünket küzdelmeinkben, lelki fejlődésünkben, közösségi összefogásunkban. Első istentiszteletünket 1989 karácsonyán tartottuk, ezt követően 1996.09.09-én adhattunk hálát felépült templomunkért”. Ezt követte a 10 év munkáinak tételes felsorolása: harangláb építése, harangok villamosítása, kovácsoltvas díszkapu, csillár készítése, kőkerítés építése kovácsoltvas betétekkel, gázbekötés, fűtés kialakítása, adományként az Önkormányzattól a kőtömbön lévő Úri ima és alig két napja felállított kovácsoltvas szószék, mellyel gyülekezetünk is még csak most ismerkedik. A beruházások összesen 5.5 millió forintba kerültek az adományokkal együtt, ebből főegyházi segítség 2.1 millió Ft, önkormányzati 650 ezer Ft, kisebbségi önkormányzat részéről 40 ezer Ft, és a gyülekezet pénzbeni adománya 360 ezer Ft, mely nem tartalmazza a társadalmi munkát és egyéb adományokat. Petró Béla templomépítő lelkipásztor köszöntésében hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen haza jön, hiszen nem szakadt el teljesen. Már több csoporttal is eljött, hogy bemutassa, “…lehet az Istennel nagyot alkotni. Azzal az Istennel, aki az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég, ahogy a templom falán lévő porcelán tányér is hirdeti. Az Ő segítségével, mert a keresztyén ember a maga útján nem egyedül jár, hanem Vele kezdjük, és Vele fejezzük is be, a mindennapjaiban is Vele járunk.” Elmondta, azért ment el, mert rá másutt is munka várt, vár. Buzdítva a gyülekezetet és Isten áldását kívánva zárta köszöntését. Dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő úr köszöntő szavaiban többek között elmondta: „… az, hogy itt Hollóházán áll ez a templom egy felkiáltó jel mindenki számára, különösen az idelátogatók számára, hogy mi a semmiből is tudunk létrehozni az Isten segítségével. Sokan gondolkodnak úgy, hogy miért kell templomot építeni, kényelmesebb csatlakozni valamelyik szomszéd gyülekezethez. Nos, azért, hogy legyen egy hely, ahol elhangzik Isten igazsága, és ez az Ige: Jézus Krisztus. Mint ahogy a templom falán lévő tányéron olvashatjuk:”Lehetetlen, hogy Isten hazudjon. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya”. Ezért született meg több mint ezer éve István király rendelete alapján, hogy tíz falu építsen egy templomot. Ez egy olyan igazság, melyre emberek életeket építettek, emberek gyógyultak meg, olyan igazság, mely népet tartott meg Mohács után és ezer évvel ezelőtt. …Ha ez az igazság nincs, akkor talán már nem is létezünk, és talán nem is magyarul hangzik el a szó. Ezért kell nekünk ezt a mondást, mely a falitányéron van, a szívünkbe vésni. Ez a templom az Isten igazságát hirdeti, és azért van missziója ma a keresztyén egyháznak, hogy mondja az iskolákban, templomokban, mindenütt ezt az igazságot, mert csak ez tud megtartani bennünket. És mindenki más, aki hazudik, nem közülünk való és nem közénk tartozó, az ilyen nem a mi életünket éli és ezt jó, ha megjegyezzük. Ezért fontos egy gyülekezet számára, hogy legyen temploma, legyen egy hely, ahol az igazság szól. Ez az Igazság a


13

felmenőinket is megtartotta, bennünket is meg akar tartani. Nem az emberi igazságok, hanem Isten igazsága” Áldáskívánással zárta szavait Képviselő Úr. A köszöntések sorát Vida Sándor Lovag Úr zárta, aki nagyon szerényen szólt a kovácsoltvas munkákról, melyet ő készített el Lovag társával. Nagy meglepetésünkre szolgált nagylelkű ajándékuk, mely az adományozó levélből derült ki számunkra. A templom tíz éves évfordulója alkalmából egy tölgyfa betétes kovácsoltvas szószéket készítettek ajándékba a gyülekezet részére. Így kívántak hozzájárulni ünnepünkhöz, örömünkhöz. A szószék tervezője vitéz Haranghy Sándor, kivitelezője Vida Sándor a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Korházi Lovagrend CLJ Lovagjai. Köszöntését az I.Kor 12,7 versével zárta: ”A Lélek adományait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele.” Ez a kis gyülekezet Isten csodáit éli át naponként. Nagy az összefogás az egyházak között is. A Az éltető Ige Isten közelsége oly igen jó nékem, Mert mindig az Ő közelségét érzem, Ha előveszem csöndben Bibliám, Sorain keresztül az Úr szól énhozzám. Mily gazdag ajándék, áldott kegyelem, Hogy kezembe adtad az Igét Istenem! Benne ismertetted velem meg önmagadat, S megváltó kegyelmed, egyszülött Fiad. Ha végignézem a megtett utamat, Mély hálával áldom érte Uramat. Hogy egyetlen egyszer sem hagyott magamra, Igéjében mindig volt válasz szavamra.

hit bátorságával látunk hozzá a munkához és végezzük feladatunkat, Urunk dicsőségére. Fontos az igei vezetés, az állandó imaélet, Isten akaratának a cselekvése. Ez a kicsiny gyülekezet ezeket hűségesen gyakorolja naponként. A gyülekezet Isten iránti hálával egy porcelán vázát adott át a szolgálattevőknek, az adományozóknak, segítőknek, melyen kis templomunk látható. Az ünnepi alkalom nemzeti imádságunkkal zárult, majd a 264. dicséret 3. és azt követő verseinek éneklése közben vonult át az ünnepi gyülekezet a szeretetvendégségre, ahol továbbra is megtapasztalhattuk a közös alkalmak megtartó erejét, fontosságát és megízlelhettük a soksok szeretettel elkészített finomságot. Mindezekért EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG! Deliné Horkay Márta Nyíri

Volt, hogy kétségek közt vettem a kezembe, S békesség költözött általa szívembe. És ha hatalmába ejtett az indulat, Lecsendesíté a „bősz hullámokat”.

Mily sok áldott órát szereztél nekem, Igéden keresztül édes Istenem! A benne közölt sok-sok üzenet, Hányszor ébreszté föl alvó hitemet.

Olykor hálakönnyem hullt lapjaira, Mert az ember gyarló, van benne sok hiba. De ha bűnbánattal a kezembe vettem, Általa kegyelmet, bocsánatot nyertem.

Óh, drága Ige légy mindig nekem, Éltető erőm és szövétnekem. Táplálj és világíts a sötéten át, Míg elérem majd a Reménység Honát.

És amikor néha el-elkeseredtem, Nehéznek, súlyosnak érezve keresztem, Alázatra intett az Isten Igéje, Rámutatva a Jézus keresztjére.

Gönczy Benjáminné Tarcal

MikóháziReformátusokCsendesnapja

5

A mikóházi gyülekezet tagjai ebben az esztendőben is együtt töltöttek egy szép őszi napot a bózsvai egyházmegyei táborban. A Mikóházi Reformátusok Csendesnapja áhítattal kezdődött az 1 Thesszalonika 5,9-15. versek alapján. Ez adta meg a beszélgetések témáját: mit jelent együtt élni Krisztussal és együtt élni, közösségben lenni egymással a gyülekezetben. A közösen elkészített finom ebéd után Dr. Szathmáry Béla előadását hallgattuk meg, melyben az egyháztagok feladatairól és felelősségéről szólt. Az alábbiakban közreadjuk az előadás szövegét. Baksy Jánosné Pálháza

A nem lelkészi egyháztagok feladata és szerepe a gyülekezetekben, avagy mitől lehet minőségi a szolgálatunk

A

z első megvizsgálandó kérdéskör, hogy mitől más a keresztyén ember, mint a többi: jobb vagy több, mint a nem vallásos ember. Vizsgáljuk meg mindenek előtt önmagunkat, mi az, ami minket összetart, közösséggé formál. Az első és legfontosabb a család. A

család adja a legbensőségesebb közösséget, a szeretet itt teljesedhet ki igazán a maga természetes módján. Ez adhatja életünk későbbi szakaszában számunkra a mintát, hogyan viszonyuljunk gyermekeinkhez, de mindenki máshoz is szűkebb avagy tágabb környezetünkben. A másik közösségformáló közeg a lakóhelyünk

14 közössége. Jó esetben ide születünk, a közösség tagjaival gyermekeskedünk, járunk iskolába, szerzünk barátokat, végezzük a munkánkat, vagy látogatunk haza a rokonokhoz, hozzátartozóink sírjához. Más esetben mint választott közösség fogad be bennünket gyermekként, felnőttként. A még tágabb közösséget a magyarságunk jelenti. Jelenti az anyanyelvet, a történelmi és kulturális közösséget, a hazát. Végül a református keresztyén mivoltunk, a gyülekezet közössége a meghatározó. Az a közösség, akikkel együtt imádkozunk, akiket Jézus Krisztus megváltó áldozata és szeretete kapcsol össze. Közösséggé pedig mind a négy csoport alakít, formál, mert mindezekből táplálkoznak egymás iránti szimpátiáink, szokásaink, hagyományaink, a jó és a rossz megismerése, a közöttük történő választás mikéntje és annak felelőssége. Ha azonban őszintén végiggondoljuk, hogy egy gyülekezeti csendes napon mi az, ami összehoz bennünket, megállapíthatjuk, hogy nem feltétlenül a mi keresztyénségünk, s nem annak tudata gyűjtött bennünket össze. Nem az, hogy mi mindnyájan Krisztus megváltottjai vagyunk. Ez azonban még nem feltétlenül baj, hiszen a család, a falu, a magyarság jelentette közösség is fontos, amely összetett, ezer szállal egymásba kapcsolódó értéket jelent, amelyet szinte észrevétlenül is áthat vallásunk, református keresztyén mivoltunk. A keresztyénség kezdeti időszakában az első gyülekezetek karizmatikus közösségek voltak. Bárki, aki elég erőt érzett magában, hirdethette, taníthatta az evangéliumot. A gyülekezet tagjai vagyonközösségben éltek, mindenüket megosztották egymással. Egyetlen értéket ismertek csak: Krisztus és egymás szeretetét. Viszont ezeknek a hívő embereknek sokszor a mártíromságot is vállalniuk kellett hitükért. A ma emberét a tulajdon, a vagyon „szentsége”, szeretete élteti. Számára sok esetben az jelenti a minőséget, hogy ki milyen gazdag a világi javakban, a vagyonos ember a követendő példa. S ha valakinek a családtagja, gyermeke a korai keresztyénség életformájához hasonló utat választ, hajlamosak vagyunk lélekromboló szektatagként nézni rá, s igyekszünk kiszakítani az általa választott közösségből. És bizony sokszor indokoltan is, mert ezek a közösségek nem valódi szeretetközösségek. Vezetőjük hirdeti a „mondj le a vagyonodról!” jelszót, de közben úgy gondolja, hogy a „javamra”. Mégis százszámra csatlakoznak az emberek ezekhez a közösségekhez szerte a világon, lemondva vagyonukról, illetve fizetik a tizedet. Az ezeréves keresztyén egyházban és annak reformált részeiben pedig sok esetben a lelkész eltartása is megoldhatatlan problémát jelent. Mi hajtja a szektákhoz csatlakozó embereket ezekhez a közösségekhez? Alapvetően az, hogy a mai kor embere is vágyik a tiszta, lelki gazdagsággal teli életre, a szeretetre. Vágyik arra, hogy valaki szeresse őket, keresik azt a közösséget, ahol fontosak, ahol rá is, az ő lelki gazdagságára is számítanak. Ezek az emberek érzik, hogy hiába van sok pénzük, mérhetetlen vagyonuk, nem boldogok, ha a lelki gazdagsággal nem bírhatnak. A mások szeretete azonban vagyonnal, pénzzel nem vásárolható meg. Szeretetet csak szeretetért kaphatunk cserébe. A világ, s benne az egyházunk veszélyben van. Sokan közülünk nem érzik, hogy a mi egyházunkban megkaphatják azt, amire vágynak. Az egyház feladata, hogy jobbá, tökéletesebbé tegye az embereket, s vezesse őket már itt e földön az Istennek tetsző, s számunkra üdvösséget eredményező élet felé, háttérbe szorul. Lelkészek és nem lelkészi egyháztagok keressük az okokat. Mutogatunk a világra, a szekularizációra, a médiára, amely fogyasztásra, az anyagi javak fontosságára viszi el figyelmünket, de nem gondolunk magunkra, nem tartunk önvizsgálatot, nem vetjük össze igényeinket, lehetőségeinket, nem az örök boldogság forrását keressük, hanem a ma boldogságát hajszoljuk. Pedig ma már válsághelyzet van. A történelmi egyházaink létszáma apad, szaporodnak az üzleti alapon működő, a földi jólétet ígérő „egyházak”, lelkészeink

Zempléni Reformátusok Lapja pedig sokszor tőlünk, egyháztagoktól féltik az egyházat. Félnek attól, hogy e lelki közösségben a nem lelkészek veszik át az irányító szerepet, s félnek talán attól, hogy ez az egyház végleges szekularizációját, elvilágiasodását idézné elő. Kétségtelen, mi vagyunk többen, és mi sem vagyunk tökéletesek, hajlamosak vagyunk a bűnre. De mi vagyunk az egyház számára egyben az érték is, akiért a Megváltó feláldozta magát. Mi kell, hogy a legfontosabbak legyünk, ahogyan az elveszett bárány, a tékozló fiú példázza ezt a Szentírásban. Ha a történelmi egyházakban s ekként a református egyházban nem mi leszünk a legfontosabbak, elvesztünk az egyház, a közösség számára, s ha elmegyünk a szektákba, elvész az egyház ereje. Az egyházban ezért szemléletváltásra van szükség. Mindenkinek be kell látnia, hogy az egyháztag nem csak szükséges, de fontos része is az egyháznak. Felnőtt ember, aki képes felnőttként és felelősen dolgozni az egyházáért. Csak velünk együtt valósíthatók meg az egyház céljai és az ezzel kapcsolatos feladatai. De mindezzel tisztában kell lennünk nekünk magunknak is, hogy mi ebben a saját felelősségünk, s ebből milyen kötelezettségeink fakadnak. Tennünk kell egyházunkért. Dolgozni kell, s adakoznunk kell. Mindannyiunknak meg kell érteni, hogy ha az egyházat a sajátunknak igényeljük, azt nekünk, magunknak is kell fenntartani. Nem várhatjuk el az államtól vagy bárki mástól, hogy ezt a közösséget eltartsa és fenntartsa helyettünk. Egyes számítások szerint, ha valamennyi egyháztag befizetné a jövedelme egy százalékát kitevő egyházfenntartói járulékát, ahogyan azt az egyházunk gazdasági törvénye meghatározta, nem lennének anyagi gondjaink. De csak ha a dupláját fizetné mindenki az általa eddig fizetettnek, már akkor is lényegesen jobb lenne a helyzetünk. Akkor valamennyi kis közösségnek lenne lelkésze, a nagyobb közösségek létszámarányosan több lelkészi állást is képesek lennének fenntartani. És a lelkésznek mindenkire lenne elegendő ideje a lelkigondozásban. Ezt is fontos persze, de növekednie kellene az egymás iránti felelősségünknek is. Kálvin amikor megszervezte a presbitériumot azt elsősorban az egyháztagok fegyelmezése céljából tette. Annak érdekében, hogy jobban figyeljünk egymásra. Hogy vegyük észre a segítségre szoruló testvéreinket, a testi és lelki betegeinket, a szenvedélyek rabjait, s intsük őket a kálvini hagyományok szerint, és segítsük őket lehetőségeink szerint abban, hogy visszataláljanak a helyes útra. Hogy kiterjesszük szeretetünket a teljes közösségünkre. Mindez azonban nem csak a presbiterek feladata, számukra azonban ez elengedhetetlen. Csak az vállaljon presbiteri megbízatást, aki mindezt aktívan ellátni és felvállalni képes. Hogy a presbiteri tisztség ne csak tisztség, hanem szolgálat legyen annak legnemesebb értelmében, mert e tisztség csak így válhat tisztességgé. Aki megfáradt, kora, betegsége folytán nem maradt már ereje és ideje a másokért való munkálkodásra lépjen, vagy ha nem akar, léptessük vissza. A közösség erejének megtartása azonban nem kizárólag presbiteri feladat. Kinek-kinek tehetsége szerint kell kivennie részét a munkában. Valamiben mindannyian jók vagyunk, keressük és meg fogjuk találni, hogy miben. Hol kezdjük a feladatainkat? Mindenek előtt a családban. Elsőként itt kell helyreállítani a lelki és vallási közösségeket, hogy a családi alkalmaink valós ünnepek legyenek. Ebben pedig a nők szerepét kell hangsúlyoznunk, az édesanyák, a nagymamák szerepét, akik szeretetükkel, gondoskodásukkal az imádkozásra tanítástól a családi-vallási ünnepek megszervezésén át az önálló család alapításáig, majd azon túl is végigkísérik életünket. Adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy betöltsék ebbéli küldetésüket, hogy együttléteink alatt ne a tízfogásos ebéd legyen a fontos, ami a konyhába száműzi őket, hogy Karácsonykor és Húsvétkor


15

előtérbe kerülhessen Ő, akiről a keresztyének ünnepe szól, aki életével és halálával ünneppé tette életünket. Éljünk a közösségi alkalmainkkal, keressük a templomi közösségeinket a vasárnapon és a hétköznapokban egyaránt. Vigyük magunkkal szeretteinket, s mutassunk példát lakóhelyünkön a közösségünkön még kívül állóknak, hogy vágyjanak rá, hogy hozzánk tartozhassanak. Majd ezen túllépve mutassuk meg hazánkban a református keresztyénség értékeit és közösségformáló erejét. Hogy újra, s végre a szeretet és a béke uralkodjon közöttünk. S

ezért a mai világban már nem kell mártíromságot vállalnunk. Hiszem és vallom, hogy Krisztus Urunk missziói parancsa valamennyi tanítványnak, így a nem lelkészi egyháztagoknak is szólt, s hiszem és vallom, hogy mi is képesek vagyunk arra, hogy tanítványává tegyünk minden népeket. Adja Isten, hogy erről tanúbizonyságot valamennyien eredménnyel tehessünk. Dr. Szathmáry Béla Mikóháza

Gyülekezetikirándulás

A pálházi, mikóházi és bózsvai gyülekezet tagjai közül 36-an indultunk neki egy szép kirándulásnak a nyár derekán. Hosszú utunk első állomása Kecskemét volt, ahol a főtéri sétát követően – Cifra palota, Zsinagóga, Református Kollégium, Szt Miklós templom, Öregtemplom, Katona József Színház, Városháza megtekintése után – a Református templomban a gyülekezet egyik lelkipásztorától részletes beszámolót hallhattunk a templom és a gyülekezet történetéről, valamint a gyülekezet mai színes életéről. A délutánt az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban töltöttük. A Feszty-körkép élményén túl, számos érdekes látnivalóval, ismerettel lettünk gazdagabbak. Este Szegeden a Tisza parton sétáltunk, majd a szegedi piarista kollégiumban közös ének, áhítat, beszélgetés után tértünk nyugovóra. Másnap a Szeged-Honvédtéri templomban vettünk részt az istentiszteleten, ezután megnéztük a nevezetességeket: Fogadalmi templom, Hősök kapuja, Nemzeti Emlékcsarnok, Városháza, Sóhajok hídja, Széchenyi téri szobrok. Hazafelé egy kis kerülőt téve megálltunk a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, és megcsodáltuk a Munkácsy képek Amerikából című kiállítást. Jól éreztük magunkat, kellemes és vidám, látnivalókban és ismeretekben gazdag kirándulás volt. Áldott legyen érte Urunk! Suhajné László Judit Pálháza

6

NőszövetségiCsendesnapBózsván

Mint minden szeptember első hétfőjén a szerencsi és ondi nőszövetség tagjai felkerekedtek és elindultak a szokásos, immár a 10. csendesnap megtartására Bózsvára. Ez alkalommal csatlakoztak hozzánk a mezőzombori nőszövetség tagjai is. Utunkat imádsággal kezdtük, énekekkel folytattuk, míg autóbuszunkkal meg nem érkeztünk. Bózsván a Baksy házaspár fogadott minket, ahol a kicsi, de annál szebb templomban Baksy Jánosné Mózes Emese lelkipásztor áhítatát hallgathattuk meg. Lukács 10, 38 és következő verseiből szólt hozzánk az Ige. Útmutatást kaphattunk e csendesnapra nézve is: fontos, hogy mindenki elvégezze a munkáját, ami rábízatott, de van olyan pillanat, amikor el kell csendesedni az Úrban, Krisztus lábainál. A helyes értékelést megtanulhatjuk Máriától. Az egy szükséges dolog: Jézus lábánál elcsendesedni, igéjére figyelve. Ezen az alkalmunkon vendégelőadónk Victor Istvánné Judit néni volt. A csendesnap témája: prioritások – fontossági sorrend a keresztyén életben. Judit néni az ő nemes egyszerűségével beszélt nekünk életéről, családjáról. Az Isten előtt való elcsendesedés, az imádság, az Úr megkérdezésének elsőbbségéről, fontosságáról. Beszélt, s mi pedig minden szavát ittuk és csodálkoztunk. Nem hiányzott szavai közül a hálaadás, nem hiányzott az Isten Igéje sem, amellyel alátámasztotta életüknek

minden szakaszát. Egy kedves éneket is tanulhattunk Judit nénitől: „Mindent kegyelemből kaptam én Jézus, e név a biztos szikla Állj csak rá! Állj rá az Ő ígéretére, Állj csak rá! Mindezt kegyelemből kaptuk Mindnyájan.” A nap folyamán nőszövetségünk elnöke, Dr. Korondi Klára beszámolt a keresztyén orvosok országos konferenciájáról. Beszélgettünk feladatainkról, terveinkről, szolgálatunkról. Sok éneket tanultunk, és volt egy kis rögtönzött bibliaismereti vetélkedő is. Nőszövetségi csendesnapunkat áhítattal zártuk Hegedűs Aranka mezőzombori lelkipásztor szolgálatával. A szép környezetben a lelki táplálék mellett részünk volt testi eledelben is. A finom babgulyás után az útitáskákból, szatyrokból sütemény, gyümölcs került az asztalokra a bózsvai parókia teraszán. Hálát adunk Istennek e szép napért. Köszönjük, hogy ismét gazdagodhattunk szeretetben az Ő Igéjével és kegyelmével, és új erőt, bátorságot nyerhettünk az Ő szolgálatára. Szűcs Edina Szerencs

16 HALÁSZ JÁNOS (1943 – 2006) református presbiter 2006. június 8-án, csütörtökön 15.00. órától a tokaji református templomban vettünk búcsút A Boldog Feltámadás Reménysége Alatt Halász János 62 évet élt hűséges presbiterünktől. A zsúfolásig megtelt Isten házában a Tokaji Református Egyházközség Presbitériumának tagjai szeretetük, tiszteletük és együttérzésük jeleként négyesével felváltva álltak a ravatal mellett. Így fohászkodtunk: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztaljunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.” (2. Korinthus 1:3-5) „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az Ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” ( 1. Péter 1:3. ) Életére, szeretett családjára, munkájára így emlékeztünk: „1943. augusztus 5-én Tokajban született. Öten voltak testvérek. Két testvére él még: Ilona és József. Az általános iskola elvégzése után már 14 évesen elkezd dolgozni a Háziipari Szövetkezetben kosárfonóként, ahol édesapja az elnök. 1963 és 66 között katona a díszszázadban Budapesten. Aztán visszamegy a munkahelyére és részlegvezetőként dolgozik. Itt ismerkedik meg feleségével, Szabó Katalinnal. Két év ismeretség után, hiszen minden nap találkoztak 1968. november 23-án fogadnak örök hűséget egymásnak. Egy ciklusban Tokaj Város Tanácsának tagja. 1981-ben a munkaérdemrend ezüst fokozatát, a törzsgárda kitűntetést Budapesten vehette át. 1983-ban a megvásárolt házukat átépítik és kosárfonó műhelyt is építenek hozzá. Két szinten dolgoznak: a munkahelyen és otthon. Jönnek a megrendelések – messze vidékről is. Isten házasságukat három gyermekkel ajándékozza meg: Kis Kati, Ancsa és Janó. Felnevelik, taníttatják őket. Fontos számukra a családi fészek melege, s megkapják szüleiktől azt a mintát, s értékeket, a tisztességes, s becsületes munkaszeretetet, - aminek a segítségével tudják, hogy mikor mit és hogyan kell cselekedniük. Mindig nagy szeretettel várja őket haza, s jönnek állandóan a szeretett és várva várt unokák is. 1994-től a Tokaji Református Egyházközség megválasztja presbiternek. A vendéglátás előkészítésében, valamint a templom és parókiakert takarításánál veszi ki a részét a közös szolgálatból. - Boldogan mondta sokszor, hogy presbiter édesapjával, hogy jöttek együtt a család református tagjai ide, az Isten házába, s ültek egy padsorba, s énekelték a zsoltárokat és hallgatták Isten Igéjét. - Hála volt a család szívében, amikor tavaly őt immár harmadik ciklusba, fiát pedig először választotta a gyülekezet presbiterré. 1997-ben kezdődik a betegsége, - rokkantnyugdíjas lesz. Két év múlva tovább súlyosbodik az állapota. Aztán a következő években jobban van. 2003-ban megkeresi egy öreg kosárfonó barátja, s felkéri, hogy tanítson. Így aztán következnek a miskolci szép évek, ahová rendszeresen bejár, s nagy türelemmel és odafigyeléssel oktatja a fiatalokat a Martin János Szakképző Iskolában.

Zempléni Reformátusok Lapja 2005-ben feleségével együtt megkeresik őket, hogy oktassanak a miskolci Autista Alapítványi Iskolában. Ebbe a kedves és meghitt közösségbe nem sokáig tud járni, mert októberben rossz eredmények mutatkoztak. Aztán elkezdődik a vizsgálatok, kórház, kezelések hosszú sora. A műtét sikerül, de aztán újra rossz jelek mutatkoznak. Áprilisban engedik haza a kórházból. Húsvétkor még itt van a templomban, úrvacsorázik. Figyelve hallgatja az Igét felemelt fejjel, mint mindig - onnan szemből a szószéktől. Aztán az elkövetkezendő hetekben folyamatosan romlik az állapota. Drága felesége, hűséges gyermekei, szeretett vejei felváltva gondoskodással és ezernyi figyelemmel éjjel nappal ott vannak mellette. Otthonuk nyitott mindenki felé: jönnek a rokonok, a barátok, a gyülekezet tagjai – mindenkitől elbúcsúzik, akit ismert. Hobbija a horgászás. Megvolt az állandó helye a csatornán. Kedves és nyugodt időket tölt itt el egyedül, családtagjaival, s barátaival. Még május elsején kivonul az egész család, s ő pedig fogja a halakat. - Az utolsó napokban csendes, a távolba néz, készül elmenni. Drága szeretteitől is elbúcsúzik még pünkösd hajnalán utoljára, és aztán csendben elalszik.” A gyászistentiszteleten az élő Isten vigasztalását, a feltámadás és az örök élet üzenetét a Zsidókhoz írt levél 6:18-19. verseiből hallottuk: „Erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya.” A prédikációban a következő hangzott el: „Isten Igéje most a gyászistentiszteleten: ÉLŐ REMÉNYSÉGRŐLakar velünk beszélni. -Ahalál ellenség – azt sugallja, hogy itt már nincs semmi remény. - A halál ezt mondja: ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Mi a reménység? - A költő csalfának nevezi a reményt. - A szerencsejátékok korában élve a teljes bizonytalanság megtestesítője. - Valóban ennyi a reménység??? Sok embernek, helyesebben mondva a legtöbb embernek ennyi: csalfa, kiszámíthatatlan, bizonytalan. Ez bizony nem sokat ér. Aki nem tudja kimondani: „Egyedüli reményem, ó Isten, csak te vagy!” az az ember kapva kap -a horoszkópon, -a transzcendes meditáción, -a reinkarnáció tetszetős tanításán, -s a legsötétebb babonákon. Isten Igénk alapján arra akar eljuttatni bennünket, hogy a halál idején is, a gyász órájában is legyen - egyedüli reménységünk, - élő reménységünk Jézus Krisztus! * Hogyan lehet erre az élő reménységre eljutni? * Hogy lehet eljutni erre a hitvallásra: „Egyedüli reményem, ó Isten csak Te vagy?” Úgy, hogy van élő reménység: nem egy eszme, nem egy földi halandó személy, hanem az élő reménység Isten Fia – Jézus Krisztus. Az élő reménység egyetlen elégséges és biztos alapja az Isten adott szavában van. Jézus pedig ezt mondta: „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” magamtól. ( János 6:37. ) Alapigénkben éppen erről a Jézushoz való odamenetelről van szó, - sőt: odamenekülésről és belekapaszkodásról. * Ezek a szavak azt fejezik ki, hogy akkor bízunk igazán Istenben, ha minden más oltalomtól megfosztva az Ő biztos ígéretéhez szaladunk, és abban látjuk számunkra az egyetlen menedéket.


17

* Az odamenekülés és belekapaszkodás szorultságunkat és kényszerűségünket fejezi ki. Mi csak akkor menekülünk Istenhez, ha a szükség kényszerít rá. De milyen jó, hogy nem kell messzire menni, nem kell messze keresni a segítséget. Sőt: Isten elénk siet. Drága Gyászoló Testvéreim! A konyhában mindig kinyitva található nálatok: a bibliaolvasó kalauz és a mindennapi kenyér. Reggelenként a kávé elfogyasztása mellet volt helye az Igének, amiből mindig időszerű és erősítő üzeneteket adott számotokra. Amikor beszélgettünk, s készültünk erre a mai napra, akkor azt mondtátok: A hit vezetett. Áldott legyen ezért az élő Isten neve! Igen, az élő reménység éppen a hittel megragadott jézusi ígéretet jelenti. Ti is, és ez a népes gyászoló gyülekezet bátran meneküljünk oda, kapaszkodjunk bele Istenbe! -Ő nem ráz le magáról. -Nem mondja, hogy miért csak most jössz? Mit jelent odamenni Jézus Krisztushoz? -ráhagyatkozok, -elfogadom Őt, -kiszolgáltatom magamat neki, -rábízom a gondjaimat, s egész életemet, s ezzel EGYUTTAL RÉSZESÜLÖK, kapom: -Isten szeretetét, -Jézus Krisztusban a bűnbocsánatot, -A jelenben: élő reménységet dolgaimban, -A halálom után: élő reménységet az örök életben. Hiszed-e ezt? Ó bárcsak hinnéd, bárcsak így remélnél!!! Ne csak egy órára, hanem ahogy Igénk elénk adja: Ez a reménység LELKÜNKNEK ERŐS HORGONYA lehet. Szép és találó hasonlat ez. Az Isten Igéjére, és a testté lett Igére, Jézus Krisztusra támaszkodó hitet a horgonyhoz hasonlítja. Mert valóban, amíg ezen a világon vándorolunk, nem állunk a biztos földön, hanem mintegy a tenger közepén, mégpedig az erősen háborgó tenger kellős közepén hánykolódunk. A Sátán szüntelenül vihart, számtalan vihart támaszt, amelyek hajónkat, életünk hajóját azonnal felfordítanák és elsüllyesztenék, ha jó mélyen- egészen a fenéken – horgonyt nem vetnénk. A hajót, életünk hajóját egyhelyben csak Jézus Krisztus tudja tartani !! Ez a reménység LELKÜNKNEK ERŐS HORGONYA lehet. -mélyen gyökerezni Jézusban! -Megerősödjön a belső ember E földön élő, sok veszélynek kitett ember védelmet a reménységben talál, amely, mint lelkének horgonya

Jézussal köti össze. Ez a csoda: Jézussal együtt élhetek! Itt a földön és az örök életben – a mennyben. A Boldog Feltámadás Reménysége Alatt búcsúzva mondhatjuk a szeretett énekük szavaival: „Velem vándorol utamon Jézus, túl a sír sötét éjjelén, fenn a mennyei angyali karban: Nevét végtelen áldom én.” Ámen Imádságban hálát adtunk az élő Istennek Halász János presbiter testvérünk életéért, hogy odaszánta az életét az Isten ügyének való szolgálatra. Áldottunk Isten nevét azért, hogy erőt adott nekik ahhoz, hogy beszélhettek az elmenetelről, s ezáltal felkészítette feleségét és gyermekeit is erre a nem könnyű útra. Istenünk vigasztalását kértük feleségének, s kértük Istentől: „áldott legyen a Te neved Urunk a közös 38 esztendőért, ami harcos, dolgos, munkás, de eredményes és mindenek felett szép volt.” S áldottuk az Urat azért, hogy ezekben az utolsó hetekben is tudtak együtt imádkozni, kérni, s elfogadni: legyen meg a te akaratod Uram! Isten Igéjének erősítse a Róma 12:12-ből szólt : „A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak!” A reménység Istenének vigasztalását kértük az 1. Péter 5:7-ből: Gyermekeinek: Kis Katinak, Ancsának és Janónak, Vejeinek: Gyurinak és Attilának, - Unokáinak: Zsófinak, Katának és Jojónak - „Minden gondotokat őreá vessétek, mert Neki ( Istennek ) gondja van Reátok!” Isten vigasztaló oltalmába helyeztük testvéreit, a közeli - távoli rokonokat, a barátokat, szomszédokat, munkatársakat, a Tokaji Református Egyházközség templomát és Krisztusát szerető népét, a presbitertársakat családtagjaikkal és a végtisztességet tevő gyülekezetet. Megható volt tapasztalni az együttérzésben, hogy a temetőig a koporsót a Tokaji Futball Club tagjai, valamint a család barátai vitték. A sírnál elhangzott a feltámadás evangéliuma, s aztán az áldás után a Tokaji Református Egyházközség Presbitériumának tagjai 1-1 szál fehér szegfűt helyeztek a sírba. Ezután hosszan szólt a gyászoló család által szeretett ének sora: „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit, de biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.” Tokaj, 2006. június 25. Pótor László református lelkipásztor

Meghívó Agrárszociális konferencia

Sárospatak 2006. november 10-11-12. Péntek 10: 30-tól érkezés, regisztráció, szálláshelyek elfoglalása 12: 00 Ebéd 13: 00 Áhítat. Csomós József püspök, Tiszáninneni Egyházkerület 13: 30 Köszöntés (moderáció: Ferentzi Anna, referens Missziói Iroda) 13: 45 Vannak-e református válaszok a vidék problémáira (P. Tóthné Szakács Zita Missziói osztályvezető- Kassai Melinda pszichológus) 14: 15 A szatmári népfőiskolák (Tóth Zoltán lelkész Ricse) 14: 45 Kis falvak a lelkész szemével (Dr. Sándor Endre lelkész, Vámosújfalu) 15: 15 Gyülekezetépítés (Aaron Stevens lelkész, PMTI) 15: 45 Városnézés 17: 30 Vacsora


18 18: 30 Áhítat, Kovácsné Tóth Márta evangélikus lelkész Vönöck/ P. Tóthné Szakács Zita, Missziói osztályvezető 19: 00 Csoportos beszélgetés az előadások alapján, Imaközösséggel

Szombat 8: 00 Reggeli 9: 00 Áhítat, Baksy Mária esperes, Abaúji Egyházmegye 9: 30 Agrárszociális misszió és multifunkcionális mezőgazdaság (Benedek Szilveszter pótpresbiter) 10: 00 Agrár- környezetgazdálkodás (Simonyi Borbála, Védegylet) 10: 30 Az egyház szerepe a vidéki térségben (Kuti Csaba egyházkerületi főgondnok, Dunántúli egyházkerület) 11: 00 Egyház és gazdák (Dr. Erdei Pál, egyházmegyei gondnok, Zempléni Egyházmegye) 11: 30 A reformátusság megtartó szerepe vidéken (Csoma László lelkész, Deregnye) 12: 00 Falumissziói szeminárium (Laczkó Gabriella tanár, Sárospataki Református Teológiai Akadémia) 12: 30 Ebéd 14: 00 Szorványgyülekezetek (Kósa István lelkész, Szank) 15: 30 Csoportos beszélgetés helyi gazdák kérdései alapján (összeállítja: Virágh Sándor lelkész, Sárospatak) 17: 30 Imaközösség 18: 00 Vacsora 19: 00 Áhítat, Dr. Börzsönyi József esperes, Zempléni Egyházmegye 19: 30 Városi séta Vasárnap 9: 00 Reggeli 10: 00 Istentisztelet, Virágh Sándor lelkész utána: szeretetvendégség a helyi gyülekezettel utána: hazautazás Terem: Osztályterem a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumában, Befogadóképesség: kb. 30 fő Laptopot és projektort hozni kell. Szállás: Csak a nem környékről érkezők számára, privát szállás. Étkezés: Menza/étterem A szállás és étkezés szervezésében Dr. Erdei Pál segít

Költségek: - terem ingyenes - az étkezést és az esetleges szállást mindenki maga fizeti - az előadók utiköltségét, étkezését és esetleges szállását a MRE Missziói Iroda fizeti Mindenkit szeretettel várunk!

! !Szerkesztõségi üzenet ! ! Köszönjük mindazon testvéreinknek fáradozását, akik írásaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Zempléni Reformátusok Lapja változatos és tartalmas legyen. Következõ számunk 2006. Karácsony ünnepére jelenik meg. Kérjük a közlésre szánt cikkeket, beszámolókat,híreket a szerkesztõség címére 2006. november 30-ig eljuttatni.


Kiadja a Zempléni Református Egyházmegye Fõszerkesztõ: Dr. Sándor Endre, Vámosújfalu, Csécsi Nagy Pál u. 10. Tel.: 47/394-120 e-mail: [email protected] Számítógépes szerkesztés: Baksy János Pálháza, Dózsa Gy.u.76. Tel/Fax: 47/370-117, 570-073 e-mail: [email protected] Nyomdai munkák: Györky Marián - MS PRINT, tel.:+421 908 20 30 18, Szlovákia

Zempléni Reformátusok Lapja

Recommend Documents