Zelk Zoltán: Vakáció

A Farkasréti Általános Iskola diáklapja

2011. május-június

Zelk Zoltán:

Vakáció Hova menjünk, milyen tájra? Hegyre talán vagy pusztára? Folyópartra vagy erdőre? Faluszéli zöld mezőre? Lepkét fogjunk vagy horgásszunk? Vagy mégiscsak hegyet másszunk? Akár erdő, akár folyó: gyönyörű a vakáció! Kismarton Zsuzsanna rajza

2

●

búcsúztató

Iskolaújság

Kedves Olvasó! A Motolla 20010/2011-es évfolyamának utolsó számát tartod a kezedben. Köszönöm a lelkes Olvasóknak az érdeklődést, mindenkinek, aki írásával, rajzával, bármilyen ötletével hozzájárult ahhoz, hogy kis újságunk olyan lett, amilyen lett. Külön szeretnék köszönetet mondani Sáringer Mártának, aki az alsós oldalakat szerkeszti, és mindig időre elkészül az anyaggal, Rozmán Sándornak, aki -végtelen türelemmel viselve nagyfokú tájékozatlanságomat számítógépes tördelések terén – zsonglőr módjára kicsinyít és nagyít, helyez ide és oda, lehetetlennek tűnő feladatokra is mindig talál megoldást. Köszönöm töretlen lendületű fénymásolónknak, Igornak a munkáját, aki szó nélkül merül el a papírhalmaz tengerében, és a végén mindig összeáll kezében a kész újság. Köszönöm Kismarton Zsuzsának a lap címoldalát és egyéb rajzos csodáit. Ebben a számban is sok érdekességet olvashatsz. Erdei iskolai történésekről, élményekről, ballagó nyolcadikosok vallanak arról, mit is jelent számukra az utolsó csengőszó. Bepillanthatunk magyarórai írásokba, törhetjük a fejünket rejtvényeken, és még felsorolni is sok, mennyi a böngésznivaló. A nyolcadikosoknak kívánjuk, hogy megtalálják helyüket az új iskolában és majd az életben. Reméljük, nem felejtik el a mi iskolánkat, ahova annyi emlék köti őket, ahol lényüknek kis darabját kapták. Mindenkinek nagyon szép, gondtalan, hosszú nyarat kívánok. Jövőre veletek ugyanitt. Gabi néni

A hetedikesek nevében

Ballagni: Lassan lépdelni, kényelmesen sétálni, ráérősen róni az utat. Ha megnézném az értelmező szótárat, hasonló jelentésmagyarázatot találnék. De ilyenkor tavasz végén finom szomorúság, könnyes mosoly, múltba mélázó bánat szövi át ezt a szót. Mert ballagni ilyentájt azt jelenti: búcsúzni. Ballagnak a nyolcadikosok. Nem újdonság ez, minden évben volt ilyen, de eddig csak jó bulinak tartottuk az egészet. Dekoráltuk a folyosót, nevetgéltünk, örültünk a szünetnek. Ballagnak a nyolcadikosok. Hát aztán? Tőlünk ez még olyan messze van, olyan elképzelhetetlenül távol…ki tudja, talán mi sose ballagunk el…talán mindig ide fogunk járni…talán örökké itt maradhatunk, együtt mindannyian, a biztonságos, jól ismert falak között…talán soha nem kell elbúcsúznunk…talán nem is fogunk felnőni soha…talán gyerekek maradhatunk mindörökre. Ballagnak a nyolcadikosok. De idén minden más. Valami megváltozott. Most mi ballagtatunk, mi búcsúztatunk, mert jövőre már mi következünk. Hiába voltunk biztosak benne, nem lett igazunk mégsem: nem áll meg az idő, még a mi kedvünkért sem áll meg. Jövőre mennünk kell, nem maradhatunk tovább, és éppoly fényes lesz a tekintetünk, éppúgy remegni fog a szánk széle, mint az előttünk járóknak. A menet lassan befordul az iskola mellett. Egymás mögött, énekelve jönnek, megilletődött arccal, a karjukban virágcsokor, a vállukon tarisznya. Hirtelen eszembe jut az a réges-régi nap, amikor remegő lábakkal először léptem be az iskola kapuján. Magam mögött hagytam szeretett ovimat, a játékos, gondtalan éveket – persze akkor ezt még nem fogalmaztam meg így magamnak. De valamit biztosan éreztem belőle. Emlékszem, milyen szorosan fogtam anyu és apu kezét, és suttogva kérdeztem a bátyámtól: nagyon rossz az iskola? Ő mosolyogva ingatta a fejét, de én nem hittem neki. Dehogy gondoltam volna akkor, mennyi öröm, élmény, szépséges év vár itt rám! Csak a tarisznyának örültem, amit a nagyoktól kaptunk, benne ceruza, színező – eltettem emlékbe. Remélem, megvan még. Melléteszem majd jövőre azt a másikat. Két hatodikos rohan el mellettem a folyosón, gondtalanul intenek. Jövőre mi ballagunk majd, ők pedig búcsúztatnak. Egymás nyomába lépünk, és egymásnak adjuk át a stafétabotot – így van ez rendjén. A nyolcadikosok megállnak egykori osztályuk előtt. Fiúk és lányok, már nem egészen gyerekek, még nem egészen ifjak. Megannyi sors-kezdemény. Előttük az élet – vajon mi vár rájuk? Boldogság? Gyötrelem? Kiléptek az általános iskola kapuján, valami véget ér. De a vég – mindig kezdet is, valami újnak a kezdete. Kedves nyolcadikosok! Kívánom, hogy sok boldogság várjon benneteket azon az úton, amin most elindultatok. Mondanám, hogy ne feledjétek soha azokat az éveket, amiket itt töltöttetek – de tudom, nem felejtetitek úgysem. Jövőre mi következünk. Isten veletek!

Kovács Kata 7.a

Búcsúzom Búcsúzom tőletek, A nyolc évnek vége lett, Lejártuk az éveket, Koptattuk a lépcsőket. Annyi év köt össze, Hisz együtt nőttünk fel. És mégis… Most elmegyünk. Emléked hagyd reánk, Boldogság, vigyázz ránk! Ne felejtsd el ezeket A hosszú éveket! Sok idő telt el, Most mégis úgy érzem, Mintha tegnap lett volna Az első tanóra. Most itt vagyunk És ballagunk, A mi időnk itt véget ért, Új út, új világ vár már ránk. De én soha nem felejtem, Emlékbe elteszem Mindazt, ami itt volt, Mindazt, ami jó volt. Orosz Kati 8.c

búcsúzunk

2011. május-június

●

3

Eljött a búcsú pillanata Most még nem érzem azt, hogy hi{nyozni fog ez az iskola. Hogy miért? Mert szörnyen kív{ncsi vagyok arra, mi v{r r{m a ballag{s ut{n. De nemsok{ra itt van ez a nap, meg kell {llnom, {térezni a pillanatot, és elbúcsúzni egy korszaktól, mert lassan én m{r nem leszek ennek az iskol{nak a tanulója. Ha most visszatekintek: nyolc év és milyen gyorsan elrepült. A jó és rossz emlékeket az idő gyönyörűvé csiszolja majd. Volt nyolc évünk, hogy megszokjuk, megszeressük, néha ut{ljuk, közben szívünkbe z{rjuk az iskol{t. Ez a hely volt a m{sodik otthonunk, itt voltak azok az emberek, akik a csal{dunk ut{n a legfontosabbak sz{munkra, a bar{taink. Az évek folyam{n az oszt{ly igazi közösséggé v{lt, egyedi stílust alkotott. Péld{ul a hozz{nk ór{ra igyekvő tan{rt lestük, és ha megl{ttuk, esztelenül futottunk a terem felé, közben harsogtuk a titkos jelszót: sajt. Mire a tan{r felbaktatott a lépcsőn, addigra az oszt{ly elcsendesedett, mindenki péld{s rendben ült a helyén, és kezdődhetett az óra. Néh{ny oszt{lyt{rs sokra vitte: van, aki a Di{könkorm{nyzatban az elnökségig, illetve helyettességig jutott, m{sok a sulir{diót szólaltatt{k meg, voltak, akik zenében, rajzban vagy éppen t{ncban remekeltek. Most még nem érzem, de tudom, hogy amikor majd {tlépek új iskol{m kapuj{n, nagyon fognak hi{nyozni a megszokott arcok, az ismerős folyosók, lépcsők, az oly sokszor hallott csengő hangja, és minden pillanat, amely ehhez az iskol{hoz fűz. Szebenyi Krisztina 8. b

Emlékezés és búcsúzás Búcsúzom… De nem vagyok szomorú, hiszen nyolc olyan év telt el, amely felkészített a jövőre. Azért sem vagyok szomorú, mert számtalan jó és emlékezetes élményben volt részem. Pillanatképeket villantok most fel, olyanokat, amik nekem fontosak, felejthetetlenek. Első nap az iskolában. Elkéstem, ahogy ez sokszor megesett velem az elkövetkezendő években is. A középső padsor utolsó előtti padjában ültem. Első matekórára színes pálcikákat kellett hozni. Néhány perc elteltével szólt ránk Virág néni, hogy a mögöttem ülővel, aki ma már a legjobb barátnőm, Katival, ne játsszunk vámpírosat. A matematika iránti elkötelezettségünk azóta sem változott sokat, talán csak annyiban, hogy játék helyett inkább beszélgetni szoktunk ezen a hasznos órán. Az első osztálykirándulás. Én érkeztem a legnagyobb és legnehezebb bőrönddel. Virág néni rémülten észlelte, hogy én egyedül annyi ruhát hoztam, mint a többiek együttvéve. Másodikban, az évnyitón barátnőmnek, Áginak és nekem kellett verset mondanunk. Mondanom sem kell, mi lett belőle: versmondás is volt, de kuncogás és nevetgélés bizony sokkal több. A harmadikos táborban még mindig én tartottam a bőröndrekordot. Fogadtunk a hetedikes fiúkkal, hogy úgysem tudnak bejutni a szobába.. a fogadást elvesztettük, viszont kiderült, hogy a legrendetlenebb szoba a mienk volt, sajnos. A negyedikes tábor. Igen, még mindig az enyém az aranyérem, már ami a bőröndnagyságot illeti. Ceglédfürdőn táboroztunk. A szállás mellett találtunk egy fürdőt, ahova át is vonult gyerek és felnőtt. Mivel sokan nem tudtak úszni, a sekély gyerekmedencében lehetett lubickolni. Kati barátnőmmel úgy gondoltuk, inkább kipróbáljuk az élménymedencét. Remekül éreztük magunkat, egészen addig, amíg kiderült, hogy az egész tanári csapat minket keres kétségbeesetten. Ötödikben jöttek a jó dolgok, tanárainknak a gondok. Akkor még ágyúméretűek voltak a puskáim. Iskola után órákat töltöttünk a játszón. Még bőröndrekordernek mondhattam magam. A hatodik meglehetősen nehéz volt, matekból ekkor vesztettem el a fonalat. Még bőröndrekorderségem sem tudja feledtetni a hatodik keserveit. Hetedikben az osztály egyre inkább összerázódott, két zsenink született, Tomi és Marci. Sokat gondoltunk arra, mi lesz az elkövetkezendő esztendőben. Új tantárgyak? Voltak. Biosz, föci, kémia, fizika. Hogy őszinte legyek, csak a baj van velük. Az év végi osztálykiránduláson veszélyben az elsőségem, Nóri felzárkózni látszik bőröndileg. Nyolcadik… te jó ég!!! Mikor rohant el így az idő? De nem sok időnk jutott a tépelődésre, mert nyakunkon volt a felvételi. Miután mindenki felvételt nyert egy középiskolába, azóta próbáljuk megszépíteni a hátralévő heteket, napokat, órákat. Nem vagyok szomorú, mert csodálatos, vidám, felejthetetlen pillanatokat viszünk magunkkal. Azért szomorú is vagyok, hiszen búcsúzunk. Ég veletek! Kárász Anna 8.c

4

●

ballag már a vén diák

Iskolaújság

Búcsúképpen szeretnénk átnyújtani a következő történetet. Az írás egy sirályról szól, aki persze éppenséggel ember is lehetne. Érdemes újra és újra kézbe venni Jonathan történetét, elolvasni egyszer, kétszer, hússzor, százszor, mert mindig találhatsz benne egy mondatot, egy gondolatot, egy érzést, amelyre éppen akkor szükséged van az életed folyamán. Tán idő és évek sora kell ahhoz, hogy elfogadjuk: nem elég megérteni a mi sirályunkat, ennél több kell. Hogy mi? Ezt már mindenkinek magának kell eldöntenie. Hogy hogyan tudja élete részévé tenni Jonathan üzenetét.

Richard Bach:

Jonathan, a sirály Jonathan Livingstone sirály nem volt rendes madár. A legtöbb sirálynak elég, ha a legegyszerűbb repülést megtanulja. Mert a legtöbb sirályt az evés, nem pedig a repülés érdekelte. Jonathan Livingstone azonban mindennél jobban szeretett repülni. „Tudni akarom, mire vagyok képes a levegőben, ennyi az egész.” És másnap újra kint volt a tengeren, éhesen, boldogan. A sebességgel ismerkedett. Egy hét alatt többet tudott meg a sebességről, mint akár a leggyorsabb sirály, aki valaha is élt. Újra és újra repült, tízszer, százszor is próbálkozott, és mindannyiszor irányíthatatlan borzas tollcsomóként csapódott a vízbe. - Apámnak igaza volt. El kell felejtenem az egész őrültséget. Haza kell repülnöm, és meg kell elégednem azzal, hogy az vagyok, ami vagyok: egy szegény, korlátolt sirály. De napkeltekor Jonathan sirály már újra gyakorolt. Fogadkozása feledésbe merült, és egy csepp bűntudatot sem érzett, hogy a magamagának tett fogadalmát megszegte. Minden porcikájában érezte, hogy él. Reszketett a gyönyörűségtől, büszke volt, hogy sikerült a félelmén úrrá lennie. - … egy napon megtanulod majd, Jonathan, hogy nem érdemes felelőtlenkedni. Azért születtünk a világra, hogy táplálkozzunk. - Testvéreim! Mostantól kezdve tudjuk, hogy miért élünk…azért, hogy tanuljunk, hogy felfedezzük a világot, hogy szabadok legyünk, hát nem értitek? – kiáltotta Jonathan. - A testvériségnek vége – zúgták a sirályok, s egyetlen madárként ünnepélyesen befedték a fülüket, és hátat fordítottak Jonathannak. Jonathan sirály élete elkövetkező napjait egyedül töltötte. Napról napra többet tudott, félelmetes iramban fejlődött az ég korlátlan országában. Bántotta, hogy társai nem akarták kinyitni a szemüket, hogy lássanak vele, hogy nem hittek a repülés rájuk váró nagyszerű élményében. Múltak a napok, és Jonathan időről időre azon kapta magát, hogy a Földre gondol. Vajon most akad-e ott sirály, aki küzdene érte, hogy áttörje a megszokás korlátait? Minél közelebb került a szeretet megismeréséhez, annál jobban vágyott vissza oda, ahonnét jött. Érezte: a felismert igazságból át kell adnia valamit másnak is. - Jon, téged kitaszítottak. Ott, ahonnét te jöttél, a sirályok rikácsolnak, vagdalkoznak egymással. Ne feledd: az a sirály lát a legmesszebbre, amelyik a legmagasabban repül.

2011. május-június

ballag már a vén diák

●

5

- Mégis vissza kell mennem. …És egy hónap múlva Jonathannak már hat növendéke volt. Mind Kitaszított, és mindet nagyon érdekelte Jonathan furcsa, új eszméje: a repülés öröméért repülni. Mégis, könnyebb volt számukra a nagy tudást igénylő repülőfigurákat elsajátítani, mint a bennük rejlő értelmet felfogni. Jonathan szüntelenül ott volt minden növendéke mellett. Bemutatta a gyakorlatokat, ösztönözte, kényszerítette, irányította sirályait. Repült velük éjjel, felhőben, viharban, az élmény szépségéért, miközben a raj többi tagja szánalmasan lapult a földön. - Mindannyian a korlátlan szabadság eszméjét testesítjük meg – magyarázta nekik Jonathan – és az, hogy pontosan, tisztán repülünk, egy lépés a valódi énünk kifejezése felé. A következő éjjelen Kirk Maynard sirály jött a rajból. Nehezen botorkált a homokon, bal szárnya bénán vonszolódott utána. - Segíts rajtam – suttogta alig hallhatóan. Nincs a világon semmi, amit jobban szeretnék, mint repülni. - Hát akkor rajta – mondta Jonathan. Emelkedj velem a földről, és kezdhetjük. - Nem értesz. A szárnyam. Nem tudok repülni, nem tudom mozdítani a szárnyam. - Maynard sirály, szabadságodban áll, hogy önmagad légy, valóságos magad, itt és most, és semmi nem állhat az utadba. - Azt mondod, tudok repülni? - Azt mondom, szabad vagy. Ekkor Kirk Maynard sirály egyszerűen és gyorsan, minden erőfeszítés nélkül széttárta a szárnyát, és felemelkedett a légbe… Napkeltekor vagy ezer madár állt a növendékek körén kívül. Feszülten figyeltek: meg akarták érteni Jonathan sirályt. Egyszerű dolgokról beszélt; arról, hogy helyes az, ha egy sirály repül, hogy a szabadság a sirály legsajátabb természete, hogy bármi állna is ennek a szabadságnak az útjába, azt félre kell tolni, legyen bár hagyomány, megszokás, babona vagy akármilyen más korlát. A világon a legnehezebb dolog egy madarat meggyőzni arról, hogy szabad. Meg kell tanulni az igazi sirályt látni, a jót mindvalahányban, és segíteni nekik, hogy ők is meglássák ezt magukban. Ezt értem szereteten: segíteni a madárnak, hogy megismerje és elfogadja önmagát olyannak, amilyen, elhitetni vele, megértetni, hogy nincsenek előtte korlátok… Egy pillanattal később Jonathan teste fenn vibrált a légben, fénylőn, s lassan áttetszővé vált. -Ne hagyd, hogy ostobaságokat suttogjanak rólam, vagy szentet csináljanak belőlem! Sirály vagyok, szeretek repülni… mindennél jobban szeretek, ennyi az egész. - Jonathan, ne menj el! A fény kihunyt. Jonathan sirály levegővé vált. - Nincs korlát, Jonathan? – gondolták a társak.. És elindultak a tudás megszerzésének útján…

6

●

erdei iskola

Iskolaújság

Erdei iskola - Fertő-Hanság Nemzeti Park Fertő-Hans{g Nemzeti Parkba szervezett erdei iskola különlegességét a helyszín szépségén kívül az adta, hogy mindenhova kerékp{rral közlekedtünk. Amikor a vonatról lesz{lltunk, m{r rendbe {llítva v{rtak minket a”drótszamarak”, amiket Porkol{b Peti apuk{ja sz{llított le Fertőszentmiklósra. A t{borra való r{hangolód{st a sz{ll{sunkra megtett 12 km biciklizés alapozta meg. Különleges l{tv{nyt nyújthattunk, amikor 50 fővel tekertünk az úton hosszú kígyóban. A következő napok sűrű programja gondoskodott arról, hogy ne unatkozzunk egy percig sem. Kedden a fertődi Eszterh{zy kastélyt néztük meg. Az idegenvezetés {ltal sok érdekes dolgot tudtunk meg az Eszterh{zy csal{dról, az akkori korról, a szok{sokról. Ebéd ut{n terepre mentünk mad{rlesre. Az itt élő vagy {tmenetileg itt tartózkodó madarakat t{vcsővel is megfigyelhettük, és életükről hallhattunk érdekességeket. L{ttunk ny{ri ludat, bütykös {sóludat, indiai vadludat, bíbicet, gémeket stb. Éjjel megérkezett igazgató úr is, akivel m{snap egész napos túr{ra indultunk. Kb. 3 óra biciklizés ut{n érkeztünk meg a kenuz{s helyszínére. Eligazít{s ut{n csónakokba osztottuk magunkat, és kezdődhetett a következő nagy kaland. Szűk n{dfolyosókban eveztünk, s b{r erősen lekötött minket a hajó ir{nyban tart{sa, azt azért érzékeltük, hogy milyen labirintusrendszerben közlekedünk. Nem lett volna jó eltévedni! Persze nyílt vízfelületre is kijutottunk, és egy-egy rövid meg{ll{sn{l meséltek nekünk a tó keletkezéséről, „életéről” és élővil{g{ról. A több mint 2 óra kenuz{s többünk erejét jócsk{nt megcsapolta. Hazafelé útba ejtettünk egy kil{tót, ahonnan az egész Fertő tavat be lehetett l{tni. K{r, hogy csak 6 gyerek v{llalkozott a kil{tóhoz vezető domb megm{sz{s{hoz. Egy kis kerülővel útba ejtettük Nagycenken a Széchenyi Mauzóleumot és a kastélyt. Ezen a napon 70 km-t kerékp{roztunk és több mint 2 ór{t kenuztunk. Elismerni való teljesítmény ez, amit mindenki nagyszerűen teljesített. Csütörtökön délelőtt ürgelesre mentünk, és az ősi magyar h{zi{llatokat kerestük fel. T{volról azt is megfigyelhettük, hogy hogyan hajtj{k a szürkemarh{kat. A délut{n igazi felfrissülést hozott, mert strandolhattunk. A lubickol{s, vízi j{ték felüdülést jelentett f{radt izmainknak. A fagyira, palacsint{ra és l{ngosra is jócsk{n ki voltunk éhezve. M{snap délelőtt t{bori összefoglaló előad{sok ut{n hazaútra készülődtünk. Mivel éjszaka sok{ig fennvoltunk, reggel meg kor{n keltünk, igen f{radtan érkeztünk haza. Az eltelt 5 nap alatt összesen 170 km-t kerékp{roztunk, senki nem sérült meg, és szerencsére útközben is csak kisebb dolgokat kellett a kerékp{rokon javítani. Viszont aj{nljuk mindenkinek, hogy ny{ron szorgalmasan kenje mag{t napkrémmel, mert csúny{n leéghet. Imola néni és a 6. b

Erdei iskola 8.a Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy nyolc évig e remek iskola igazgatott bennünket életünk rögös útján, és mindezeknek a betetőzéséül, mielőtt végleg kiléptünk volna az iskola kapuján, egy fantasztikus élményben volt részünk. Megismerhettük hazánk egyik leglátványosabb területét, az Őrséget, az idei erdei iskola keretében. Az idei táborunk kissé eltért az előzőektől, nemcsak hangulatban, mert hisz nemsokára elbúcsúzunk egymástól, hanem helyileg és programilag is. Az idei táborban volt egy kicsi mindenből. Volt benne sport, megízesítettük egy kis kultúrával, nem kevés szórakozással. Bicikliztünk sokat, megismerhettük az Őrség különlegességeit és művészetét, láttunk egy őrségi fazekasmestert munka közben, megtekintettünk egy Árpád-kori templomot, megcsodáltuk a több száz éves haranglábat, mely ma már csak lélekharangként szolgál. Jártunk az Őrség „fővárosában”, Őriszentpéteren, illetve lehűtöttük magunkat a Vadása-tóban. Véleményem szerint az osztályból mindenki remekül érezte magát. 8. a

erdei iskola

2011. május-június

●

7

Erdei iskola 2011. május 16-án délután a 6. évfolyam kigördült a Kelenföldi pályaudvar kapuin, és a 67 gyerek számára megkezdődött az idei erdei iskola. 2-2,5 óra után megérkeztünk Fertőszentmiklósra, ahol már vártak minket a kerékpárok és Gáborék, akik a csomagokat szállították le kisteherautóval. A c osztálytól búcsút vettünk és 57 fővel elindultunk a 12 km-re fekvő Fertőújlakra. Az út nagyon jól telt… egy-két balesetet leszámítva. A Látogatóközpontnál Andi, a vezetőnk elmagyarázott minden tudnivalót és végre elfoglalhattuk a szobákat. Másnap már kora reggel útra keltünk. Most a Hansági-főcsatornát vettük célba. Itt Andival és a hatalmas távcsövével madarásztunk. Láttunk gulipánt, vörösgémet, gólyatöcsöt, bütykös ásóludat és még sok más madarat. Délután az Eszterházy kastélyba kirándultunk. Nekem leginkább a titkos ajtók tetszettek. Szerdán délelőtt a régi magyar háziállatokat néztük meg. Láttunk tömérdek szürke- marhát, rackajuhot és két hatalmas vízi bivalyt. Ebéd után rögtön nekivágtunk 16 km biciklizésnek, ugyanis el akartunk jutni Hegykőre, a Kertész Áron rajza (6. a) strandra – ez szerencsére sikerült is. Sajnos csak egy gyógyvizes medence volt nyitva, de azért itt is nagyon jót szórakoztunk. (Igaz, ehhez az összes osztrák házaspárt - bár nem szándékosan - ki kellett üldöznünk.) Este vacsora után hullafáradtan dőltünk be az ágyba. Csütörtökön várt ránk az egész napos túra! Ezt a napot várta mindenki! Kemény 31 km bicózás után megérkeztünk a Fertő tó partjához, ahol Kriszti és Norbi várt ránk. Kicsit kifújtuk magunkat, aztán máris kenukba pattantunk. Összesen 7 csónakkal hajóztunk ki. Először egy szűk csatornán eveztünk keresztül, majd kiértünk egy hatalmas nyílt vízfelületre. Kicsit ijesztő volt. Visszafelé akkora szél kerekedett, hogy nem bírtunk egyedül evezni, ezért katamaránokat alkottunk. Így már könnyedén haladtunk tovább. Szerencsére a kenuzást borulás nélkül megúsztuk, bár legalább a fél osztály csuromvizes volt a sok fröcsköléstől… Visszapakoltuk a kenukat a kenuházba, megettük a szendvicseinket, és újra útnak eredtünk. Útközben felmentünk egy kilátóra, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a tájra. Este 9-kor értünk haza. Megvacsoráztunk, és a 12 és fél órás túra ellenére kis csapatunk még egy utolsó esti bulit csapott - amin az osztály háromnegyede bealudt (többek között én is:). Másnap már csak a csomagolás és az indulás volt hátra. Fájó szívvel hagytuk ott a tábort, és gondoltunk merengve vissza a szerda éjszakai büntetőfutásra az Igazgató úrral…. Nemsokára kiértünk a pályaudvarra és felszálltunk a vonatra sok-sok élménnyel és jóleső fáradtsággal telve, mégis úgy éreztem, jó lesz újra otthon lenni. Azt hiszem, mindenkinek nagyon tetszett ez a tábor is, úgyhogy a hatodikosok nevében köszönöm szépen a szervezést Ákibának, Imola néninek és Zsuzsa néninek!!! Purkarthofer Alma 6.a

Erdei iskola – nyolcadik b és c Kalandosan indult az utazásunk. Az osztály a Déli pályaudvarnál találkozott, majd csomagjainkkal átmetróztunk a Keletibe. Mire hatalmas bőröndjeinkkel felszuszogtuk magunkat a vagonokba, és kényelmesen elhelyezkedtünk, már kattogtak is a kerekek. Egészen Mezőkövesdig száguldottunk, innen pedig egy kényelmesnek nem mondható busszal döcögtünk Bogácsig. Egy kis bonyodalom után mindenki elfoglalta a csodás, modern faházakat, megismertük vezetőnket, aki nem lopta be magát a szívünkbe. Mivel volt egy kis szabadidőnk, rögtön belecsobbantunk a házak előtt álló medencékbe. A kiadós lubickolás után elballagtunk a közeli kilátóhoz, aztán irány a borospince. No nem egyébért, mint hogy meghallgassunk egy előadást a borászatról. Lazításképpen íjászkodtunk, ezt mindenki nagyon élvezte. Az elkövetkező napokban volt minden: kirándulás a Kaptárkövekhez, Egerbe, focizás, métázás, séta a faluban, medencézés, biciklitúra, sok-sok beszélgetés. Igazgató úr is meglátogatott minket, sőt, lelkesen csobbant bele ő is a vízbe, és remek röplabdacsatát vívtunk a habokban. Utolsó este sokáig fent maradtunk. Ültünk a meleg vizű medencében, néztük a csillagos eget, hallgattuk a zenét, és vártuk, hogy a tűz fölött rotyogó gulyásleves elkészüljön végre. Ezt aztán farkasétvággyal fogyasztottuk el. Másnap reggel nehéz volt a kelés, de nem volt mit tenni: reggeli, pakolás, takarítás. A délelőtti vadászati bemutatóról nincsenek mindenkinek tiszta emlékképei, bizony, az éjszakai kukorékolás miatt picit fáradtak voltunk. Egy gyors ebéd, buszozás, Mezőkövesden fagyizás, vonatra várakozás. Ezalatt vidámság, nevetgélés. Csodálatos és felejthetetlen volt ez a négy nap. Zsuppán Orsolya 8.c

8

●

erdei iskola

Iskolaújság

Erdei iskola a hetedik a-val és b-vel Május 16-a, reggel 8 óra. Keleti pályaudvar. Álmosan lézengő utasok, egykedvű kalauzok, morcos peronőrök. Mindenki úgy tesz, mintha ez is éppen olyan hétköznap lenne, mint a többi. Lehet, hogy senki nem tudja? Senki nem sejti? Senkinek nincs fogalma, hogy a Farkasréti Általános Iskola erdei iskolába indul? Pedig a jelek eléggé egyértelműek. Hátizsákos fiúk érkeznek, eleinte csak néhányan szállingóznak, majd egyre nagyobb csapatok szállják meg a peront. Lányok húznak maguk után gurulós bőröndöket, összetömörülnek, gondosan elkülönülve a fiúktól. A gyereksereg egyre nő, és ezzel párhuzamosan a zajszint is. Ági néni időnként lopva az órájára pillant, Gabi néni megkísérli megállapítani a létszámot (sikertelenül), Balázs bácsi rendíthetetlen nyugalommal fogyasztja megkésett reggelijét. Aggódó szülők látják el csemetéjüket még egy utolsó jótanáccsal. Aztán begördül a vonat! Percek alatt elfoglaljuk a kupékat. Stip-stop, itt én ülök, ott meg a Bori, foglalom a helyet. Te ide nem jössz, mert nincs több ülőhely! Kinyílik az ajtó, egy néni dugja be a fejét, majd riadtan kihátrál. Miénk a kocsi! És aztán elindulunk. Döccen a vonat, lassan kigördül az állomásról, majd gyorsít. Előkerülnek a kártyák, játékok, elemózsiás csomagok. Több mint másfél óra az út, van idő mindenre. Azért mire igazán belelendülnénk a játékba, már meg is érkeztünk – de innen még busszal kell továbbmennünk. Hm, remélhetőleg megéri. Úticélunk: Bogács, kis falu Heves megyében. Persze a kérdés, ami mindenkit érdekel: milyen a szállás? Nos, az első benyomások vegyesek. A nyolcadikosok luxus elhelyezést kaptak, úszómedence, helyre kis faházak, full komfort. Az ötödikesek ehhez képest enyhén szólva is szocreál barakkokba kényszerültek. Mi a két véglet között vagyunk – ha a nyolcadikosok ötcsillagos üdülőfalujára gondolunk, megesz a sárga irigység, de szerencsétlen, jobb sorsra érdemes kicsikhez képest főúri kényelmet élvezünk. Lepakolunk, majd irány a kilátó. A táj gyönyörű, megérte a kapaszkodót. De nem ez az egyetlen program: borospince látogatást is tartogat az első nap. Életemben nem ittam bort, nem is szeretnék, úgyhogy annyira nem lelkesít a program – és tényleg: untam az első perctől az utolsóig. Szerencsére, ha arra panaszkodtunk, hogy hideg van – szabad volt kimenni a pincéből. Szép lassan kiszállingózott a társaság fele…a többiek bent maradtak bort kóstolni. Biztos finom volt…brrr. És még mindig nincs vége a napnak! Íjászat következett. Ez tényleg klassz! Szakavatott segítővel kóstolhattunk bele ebbe az érdekes sportba. Aztán pedig a vacsorába, mert bizony megéheztünk. Majd szabadfoglalkozás, és akinek maradt kedve meg ereje (este 11 felé járt), mehetett Balázs bácsival csillagokat nézni. Az Iphone segítségével beazonosítottuk a csillagképeket – de biztos álmos voltam, mert csak a Göncölszekérre emlékszem… Másnap: strandolás a nyolcadikosoknál! Élményfürdő, pezsgő- és termálmedence, ping-pong…igazi szupernap! Ebéd után buszkirándulás következett, az árnyas fák alatt a kaptárkövekről tudhattunk meg sok mindent – érdekes volt. Harmadik nap folytathattuk a strandolást – ha már végre, egyszer szerencsénk volt az időjárással (eddig ugyanis, ha kirándulni mentünk, garantáltan végig szakadt az eső). Délután szabadfoglalkozás, majd szabadtéri mozizás egy kifeszített lepedő segítségével. Végül pedig kenyeret sütöttünk, nyílt tűzön. És ahogy mondani szokás: ki-ki megehette, amit főzött, vagyis sütött. És még a negyedik nap is tartogatott újdonságokat! Délelőtt egy igazi vadász érkezett a táborba – rangrejtve sajnos, mert nem volt rajta pamacsos kalap, pedig, mint megtudtuk, ez a vadászegyenruha legfontosabb és elmaradhatatlan kelléke. De bezzeg puskája volt, és ami még fontosabb: meg is mutatta! Borzongató érzés volt kézbe venni a fegyvert. Jókora a súlya, és még célozni is kell vele! Már ha vadat akar lőni az ember…én nem akarok, még azt is rossz volt elképzelni, hogy hány őz meg szarvas életét oltotta már ki az a szerkezet, amit a kezemben tartok. Erről is volt szó, hogy nem kell szomorkodni az állatok miatt, mert persze a kilövés terv szerint történik, hiszen a vadászok feladata fenntartani a vadállomány egyensúlyát. Én azért mégis sajnálom szegény szarvasokat, bármennyit hoz is a konyhára a trófeájuk… De az előadás igen érdekes volt, nagyon tetszett. Megtudtuk, hogy a rémületes vaddisznótól nem is kell annyira félni, a bájos őzike viszont (már ha fiúnak született, vagyis az őzbak) a legveszélyesebb állat az erdőben, és találkozni vele bizony könnyen az ember életébe kerülhet. Ki hitte volna? Mi minden fért még bele a négy napba? Kártyacsaták orrvérzésig, rengeteg nevetés, sok-sok beszélgetés meg játék. Otthon alig győztük mesélni az élményeket. Azért remélem, a nyolcadikosok jövőre is luxusellátást kapnak. És persze véletlenül sem azért, mert jövőre nyolcadikos leszek… Kovács Kata 7.a

Erdei iskola - Bogács Májusban négy napot erdei iskolában voltunk, mi ötödikesek. A helyszín: Bogács, a Bükk lábánál fekvő, erdő övezte szép falu. A házak kertjeiben sok-sok színes tavaszi virág tarkállott. Jó volt ránézni! A szálláshelyünk faházakban volt. Kényelmesek és egyszerűek voltak. Az erdei iskolát szervező osztályfőnökök jó programot állítottak össze számunkra. Már a programismertetés előtt lehetett a közeli sportpályán focizni, illetve métázni. Remek kezdés. Az első napon megérkezésünk után GPS-szel fölfedeztük csoportokkal a falut. Megkerestük a Bacchus borozót, a helyi templomot, a kilátót és egyéb helyi nevezetességeket. Néha megkérdeztük a falu lakóit is, hogy merre kell menni, mikor épült, mi a neve a keresett dolognak. Biztos, ami biztos. Éjszaka nem dáridóztunk …sokáig. Így kipihenten mentünk az ásványkiállításra. Az ásványok között voltak kicsik és nagyok, fényesek, csillogósak, furcsák, szépek. Ezután ebédeltünk, sokat és jót. Majd strandra mentünk. A hidegvizű medencébe bemehettünk. A termálvízbe az életkorunk miatt nem. Másnap jó meleg volt az egész napos túrához, melyet Kocka bá vezetésével tettünk meg. Bírtuk. A karaokét is. Másnap egy kis métázás után hazaindultunk. Az erdei iskola jó volt, szép volt, igaz volt! Áprili Máté 5.c

rendhagyó óra

2011. május-június

●

9

Egy tanulságos látogatás Május 24-én a 6.a és b osztály tanulói rendhagyó órán vettek részt az Országgyűlési Biztosok Hivatalában. A látogatás apropója egyrészt az volt, hogy iskolánk, mint bizonyára mindnyájan tudjátok, ÖKO-iskola, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, Dr. Fülöp Sándor pedig a „környezetvédelmi ombudsman”. Mint ilyen, szívén viseli bolygónk sorsát, és minden olyan vitás kérdésben vizsgálatot kezdeményez(het), ahol a jövő generáció – ezek ti vagytok! – egészséges környezethez való joga sérül(het). Így akadályozta meg a hivatal például Tokajban egy erőmű építését, melynek üzembe helyezése veszélyeztette volna azt a klímát, ahol a világhíres tokaji borokhoz szükséges szőlőt gondozzák, nevelik. Nem is beszélve arról, hogy Tokaj -Hegyalja a világörökség kincse, így még inkább óvni, védeni kell ezt a gyönyörű vidéket. Másrészt a Nádor utcai hivatal konferenciatermében május 19-én nyílt iskolánk kiállítása, ahol a művészeti program keretében készült alkotások egy része látható (www.jnh.hu). A program első részében Kuslits Béla doktor, tudományos munkatárs (aki alig tűnt idősebbnek egy érettségi előtt álló gimnazistánál) mesélt nekünk arról, milyen kérdésekkel, problémákkal foglalkoznak a Jövő Nemzedékek Hivatalában, és arról, hogy vajon van-e, és ha igen, miért van szüksége az országnak egy ilyen intézményre. A beszélgetésbe mi is bekapcsolódtunk, sokan tettek fel kérdéseket, és szerencsére a Kuslits doktor által feltett kérdések esetében válaszokkal sem maradtunk adósok. Arra a kérdésre viszont, hogy mi is az az ökológiai lábnyom, már csak néhány kéz emelkedett a magasba. Úgyhogy nézzük csak meg közelebbről, mit is takar ez a kifejezés! Ökológiai lábnyom 1. Mekkora erdőterület kell ahhoz, hogy azt a széndioxidot, amit kibocsátasz, beszívja? (Magyarországon ez a tényező a legnagyobb) 2. Mekkora terület kell ahhoz, hogy azt az élelmet megtermelje, amit egy év alatt megeszel? 3. Mekkora terület kell azoknak az állatoknak a tartásához, amiket egy év alatt megeszel? 4. Mennyit használsz a beépített (betonozott) területből? Ide tartozik az is, hogy mekkora az egy főre jutó négyzetméter a lakóhelyeden. 5. Mennyi fát használsz el egy év alatt? (kivágott fa) 6. Mennyi vízterület kell ahhoz a halmennyiséghez, amit egy év alatt megeszel? Ha a válaszokban megadott területeket összeadod, megkapod azt a mérőszámot, ami a te ökológiai lábnyomod lesz, vagyis az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az aktuális életviteledhez szükséges javakat (élelem, energia stb.) A rossz hír: A Föld jelenlegi lakossága kb. 7 milliárd. Ha összeadjuk az egész világ ökológiai lábnyomát, több jön ki, mint az egész Föld területe (persze leszámítva azokat a területeket, melyek nem lakhatók). Ha egyenlően osztanánk el a meglévő alkalmas területet, egy emberre kb. 1,8 hektár jutna. Ezzel szemben a világ úgy él ma, mintha 2,5 hektár jutna egy főnek. Magyarországon ez a szám 3 hektár, vagyis mi, magyarok úgy élünk, mintha a Földünkön kívül lenne még egy fél földnyi bolygónk. Az Amerikai Egyesült Államokban úgy élnek, mintha 6 Föld bolygónk lenne, az Egyesült Arab Emírségekben (ahol a sivatag közepén is épülnek sípályák…) úgy, mintha 9 bolygónk lenne (!), szemben a dél-ázsiai országokkal, Etiópiával, Szomáliával vagy akár Afganisztánnal, Nigériával, ahol az emberek úgy élnek, mintha a Föld egy tizedének megfelelő méretű bolygójuk lenne. Miután mindezeket megtudtuk, csoportokban kezdtünk dolgozni Kiszel Kata gyakornok vezetésével. A feladat az volt, hogy minden csoport tervezze meg a saját ökológiai lábnyomát, próbáljon meg minél több olyan dolgot belerajzolni saját „lábába”, mellyel a környezetet terheli. A csoportok beszámolója után a következő feladat az volt, hogy minden szóvivő csapata képviseletében soroljon fel néhány dolgot, amivel csökkentheti saját szennyezése mértékét. Csak néhányat emelünk ki a számtalan ötletből: újrahasznosított papírt és füzetet használjunk, 2 dl-es üdítők helyett vegyünk nagyobb kiszerelésű termékeket, így spórolunk a csomagolóanyagon, zuhanyozzunk fürdés helyett, fogmosáskor zárjuk el a vízcsapot, ne legyen díszkivilágítás a lakásunkban, ne együnk gyorséttermekben, hiszen az itt vehető ételek nemcsak egészségtelenek, hanem a feleslegesen sok csomagolás is a szemétbe kerül vásárlásukkor. A foglalkozás végén egy gyors szavazás során kiderült, hogy a gyerekek szinte 100 %-a szívesen venné – és örömmel használná – a mostani hetedikesek tankönyveit jövőre, megkímélve így az iskolát és szüleiket attól, hogy felesleges kiadásokba verjék magukat. (Az ötlet nem rossz – a Hivatal szerint az iskola az egyik kiemelt terület, ahol nagyon sokat lehetne spórolni például így.) Arra a kérdésre, hogy 15 év múlva, felnőttként, amennyiben megengedhetnék maguknak, hányan áldoznának komolyabb összeget arra, hogy házukba, lakásukba energiatakarékos, környezetbarát eszközöket szerezzenek be ( izzók, víztartály, napelem stb.), már csak kb. 50 % mondott igent. Végül következzen néhány vélemény: Kovács Boldizsár: - Nagyon érdekes volt a program, sok mindent megtudhattunk arról, hogy is áll a világ jelenleg az energiafelhasználás kérdésében. Szerintem a Jövő Nemzedékek Hivatala munkája nagyon fontos, hiszen az itt dolgozók abban próbálnak segíteni, hogy a jövő világa jobb legyen. Ez pedig nagyon is érint bennünket. Most mi is elgondolkozhattunk, hogy mit tehetnénk, min tudnánk változtatni. Azt hiszem, mostantól jobban oda fogok figyelni ezekre a dolgokra. Lovász Berta, Németh Panka: - Mindenképpen jó volt, hogy elmehettünk erre a rendhagyó órára, mert legalább pontosabb információkat kaptunk arról, mik is azok az apró, hétköznapi dolgok, amit mi magunk is megtehetünk bolygónk védelmében. Ha egy tízes skálán osztályoznunk kéne, mennyire fontos a környezetvédelem kérdése, mi 9 pontot adnánk. Igazából az lenne a jó, ha ilyen beszélgetéseken a többi osztály is részt vehetne, akár már 10 éves kortól. Ezt a programot mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hiszen nagyon érdekes és izgalmas volt az előadás és a játék is! Aki szeretné kiszámolni saját ökológiai lábnyomát, könnyen megteheti az interneten (google/ökológiai lábnyom kiszámítása). Külön köszönetet szeretnénk mondani Boródi Andreának, a JNH Koordinációs Osztálya munkatársának a program létrejöttéért. Várnai Zsuzsanna

10

●

irodalom órán

Iskolaújság

Ami a Fülemile történetéből kimaradt, szabadon Arany János után Ej, de hosszú volt ez a hét! Jutott is pör minden napra. Arra se volt időm, hogy egy Pillantást vessek az ablakra. Pedig meg akartam lesni Egész héten azt hallgattam: Milyen madár fütyöl mindig Ott a szomszédos paplakban? No, talán most…hátradőlök, Tán egy kávéra lesz módom… De nem! Már megint kopognak. Hagyjatok békén, azt mondom! Volt ma már két válóperem, Egyik csúnyább, mint a másik. Minek házasodik olyan, Aki aztán meg elválik? Délután egy adócsalás – Szegény ember izzadt nagyon, Amikor azt kérdezgették: Miből van ház, földek, vagyon? Végül jött egy szegény pára – Nem értette, mért vádolják: Ő csak edzett, magyarázta, És mesélte kedvenc sportját: A triatlon az élete, Ma reggel is azzal kezdett. Lefutott hát a folyóhoz, Ezzel az első kör meglett. Aztán úszott ezer métert, Második rész kipipálva. Végül hazabiciklizett, És a rendőr már ott várta. Vajon miért? Nem értette. Az edzésért ez a hála? Ráadásul jól elverte A biciklinek gazdája. Szóval, éppen elegem van, És indulnék is már haza, De, mint mondom, kopogtattak – Ez az este nem lesz laza! No, kit látok? Pál úr van itt! A szomszédja biz’ nem lennék… Állandóan veszekednek Belehalna, ha nem tennék. Persze a Péter se különb – Most fordul be épp a sarkon! Vajon milyen ügyben járnak? Jó lesz, ha tartom a markom! Jól jönne egy kis dugipénz Itt az asszony szülinapja… Ha ezeket megkopasztom, A nercbundát tán megkapja.

Ej, de feldúlt ez a Pál úr! Vajh mi történt? Ölre mentek? Halljuk, halljuk! De ítélet Csak akkor lesz, ha megkennek! „S akkor Péter…meg a madár…” Mi? Ebből egy szót sem értek! Megölte a tyúkját talán? Az bizony már nem kis vétek! De itt mégsem erről van szó! Fülemüle…meg a dala… De ezzel mi a probléma? Most felhangzik Péter szava: „Kérem, az ÉN kertemben szólt!” Pál se hagyja: „Enyém a fa!” „De az ága átnyúlt hozzám! Így aztán enyém a dala!” Mi?? Ezt aztán nem is hiszem… Madárdalon ölre mennek? No, kedves Pál, s Péter uram, Sokba kerül ez még kendtnek! Nohát, Pál úr…akkor talán Lássuk, hogy az igazságért Tudsz-e áldozatot hozni? Aztán majd a többi ráér! Lám, a legény ért a szóból! A kezében aranytallér… Ebből talán már kitelik A bundából a fél gallér. -Jól van, Pál úr…tehát, mivel az Ön fáján ült a madár, Öné a dal…hacsak…ekkor Harsan Péter szava: „Ne már!” -Halljuk, halljuk Péter urat! Vagyis lássuk, mennyit érvel? No, egy tallér, ennyit ad csak… Mi lesz a nejem nercével?? Hát így állunk, két jómadár! Rossz szomszédok, és fukarok… Akkor az lesz az igazság Épp az, amit én akarok: Ránézek most az ablakra – Itt az ítélet ideje. A paplak kertjében dalol Egy aprócska fülemüle. Jut a füttyből mindenkinek, Kicsiknek és nagyobbaknak. Senki nem kérdezi: kié? Örülnek a madárdalnak. De én bizony nem örülök Annak, mit e két jómadár

Nekem itten eldalolt most A nejem már rég hazavár! -Tehát, kedves Péter és Pál, Halljátok az ítéletem! Madárdalon veszekedni? Hát fütyöljön inkább nekem! Kettő tallér a zsebemben… Ennél több a bunda ára. Ebből nem lesz nerc-prémecske, Viszem inkább a kocsmába! Késő este értem haza… Sodrófával várt a nejem. „Elfeledted szülinapom!” Jaj, pedig hogy fáj a fejem… A két tallér mind elúszott… Nercbunda sincs…most mi legyen? „Dehogy feledtem! Két extra ajándék vár az ünnepen! Hoztam néked madárfüttyöt, Nem Péteré s Pálé-enyém! Ily gyönyörű fülemüleÉnek: ez kész főnyeremény! És ha ez nem lenne elég, Kevesellnéd az éneket, Hoztam néked egy vidám-bús Fülemile-történetet. Elmondanám, de nem teszemGondoltam egy hatalmasat: Megkértem szépen, írja meg Arany János barátomat.” Azt hiszitek meghatódott? Érdekli az irodalom? Másnap kalappal takartam Két púpot a kobakomon. Kovács Kata 7. a

Én és a farkas Az erdőben jártam, sok mindent láttam. Láttam nyulat, farkast, őzet, ahogy a sűrűben kergetőztek. Egyszer csak a hátam mögött terem egy farkas, a helyzet viccelődésre nem alkalmas! Gyorsan felmásztam egy fára, a ragadozó nagy bánatára. Szerencsére megunta a várakozást, a mászás megérte a fáradozást! Ez volt mára a történetem, de ez már csak történelem. Porkoláb Péter 6.b

2011. május-június

reményt adó ●

11

Átok vagy áldás? Néhány gondolat a diszlexiáról A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképesség-zavar. Problémát okozhat a betűk, szavak felismerése, előfordul a félreolvasás, betűtévesztés, betűkihagyás, a betűk sorrendjének felcserélése, és még annyi minden, ami sok nehézséget, keserűséget okoz az embernek élete során, a diákéveket pedig különösen megkeserítheti, hiszen a tanulási nehézség következményei szinte minden területen jelentkeznek. A diszlexiás emberek képekben gondolkodnak, rendkívül kreatívak, értelmi képességük nem indokolja, hogy elmaradnak az írás és olvasás követelményszintjétől. Ám vannak világhírű diszlexiások, akiknek példája igazolja, hogy ki lehet bontakozni, ki lehet törni a hátrányos helyzetből, és egyéniségüknek megfelelő munkával, elhivatottsággal, művészi pályával lehet eltölteni az életet. A következőkben felsorolt hírességek mind ezzel a hátránnyal indultak az életben, zsenialitásuk nem tűrt határokat, lepergett róluk a társadalom előítélete, hittek magukban, és megvalósították álmaikat. Leonardo da Vinci, aki balkezes volt, tükörírással írt, vagyis a betűket fordítva, jobbról balra haladva vetette papírra. A helyesírása rossz volt. Rajzai azonban tökéletesek. Az élet rengeteg területe foglalkoztatta: festő volt, széles körű művészeti és tudományos tevékenységet folytatott, érdekelte az emberi test felépítése, működőképes helikoptermodellje volt. Nyughatatlan kíváncsiság jellemezte. Auguste Rodin rendszeres iskolakerülő volt, iskolai sikertelenségei és kudarcai kergették a rajzoláshoz, és átlagon felüli szorgalommal ennek szentelte minden idejét. Szobraival egyedülálló életművet alkotott. Walt Disney ugyan megtanult olvasni az édesanyjától, de sem sikert, sem örömöt nem jelentett számára az iskola. Mindig talált valami mást, ami sokkal jobban érdekelte. Ötletdús újító volt, életműve túlmutat a filmgyártás területén. Mozart, aki csodálatos tehetségének köszönhetően már ötéves korától komponált zeneműveket. Sokfelé koncertezett a világon, világhírű, termékeny, rendkívül népszerű művész volt. Ő is diszlexiával küzdött. Andersen, a dán meseíró az iskolai éveit tartotta élete legsötétebb időszakának. Diszlexiája miatt az iskolai kudarcok elkeserítették, társai kiközösítették. Műveit több mint 150 nyelvre fordították le, már életében minden elismerést megkapott. Az első írása 17 éves korában jelent meg. És végezetül Albert Einstein, a relativitáselmélet zseniális megalkotója is diszlexiás volt. Későn, csak hároméves korában kezdett el beszélni, az iskolában mindvégig nyelvtani problémákkal küszködött. Tanára, mivel tanítványa nagyon gyenge diák volt, továbbtanulás terén ipari iskolát javasolt neki. Honnan is sejthette volna, hogy korunk egyik legzseniálisabb agyú embere ez a butuska diák? És még lehetne folytatni a sort: Picasso, Edison, Agatha Christie, Roald Dahl, Tom Cruise, Whoopy Goldberg, Keanu Reeves, Harrison Ford és a többiek. Fel a fejjel! Nincs veszve semmi! Önbizalom, kitartás, szorgalom, elkötelezettség az iránt, ami érdekel!

Elmélkedés a nyelvtanulás fontosságáról Lassan két éve rockyzom, számtalan verseny izgalmát éltem már át. Amikor novemberben Németországba utaztunk, még nem tudtuk, milyen élmények várnak ránk. Azonfelül, hogy kiérdemeltük a világ harmadik legjobb táncosainak szóló díjat, izgalmas kalandokba is keveredtünk. Amikor vége lett az eredményhirdetésnek, dúlt-fúlt majdnem mindenki. A csapatunk bánata azonban, miszerint nem lettünk elsők, hamar elmúlt, mert rengetegen biztosítottak arról, hogy szerintük nekünk kellett volna nyernünk. Ennek tudatában mosollyal az arcunkon fotózkodtunk a nyereményeinkkel. Hirtelen ötlettől vezérelve odafutottunk a cseh csapathoz, akik nagyon jól táncoltak, de csak negyedikek lettek. Mindenki összevissza kavargott a másik nemzet képviselői közt, végül elkészült az a bizonyos „together picture”. Hazaérvén a kép felkerült a Facebookra, és elkezdődött az ismerkedés angolul. Mivel nem beszéljük a másik nyelvét, így a közös nyelv az angol lett. Az Európa Bajnokság után két héttel valódi baráti szálak kezdtek szövődni. Én egy cseh lánnyal, Stázival leveleztem órákig, majd később angol chatelésekkel ismertük meg a másik életét, gondolatait. Számtalan dolog kiderült arról, hogy milyen különbségek vannak a két országban, ugyanakkor hasonlóságokat is felfedeztünk, például történelemtanárainkban és az egyes tantárgyakhoz való hozzáállásban. A lényeg: ha nem tanultam volna keményen több mint hét éven át az angol nyelvet, most nem tervezgethetnék egy utat Prágába. Sohasem tudhatod, mikor lesz szükséged valamilyen tudásra, amelyet az iskolában szerezhetsz meg, így azt tanácsolom, vedd komolyan a tanulást, egyszer javadra válik a megszerzett tudás, akár egy vetélkedőben, akár egy barátság építésében, akár bármikor és bárhol az életed során.

Zsuppán Orsolya 8.c

12

●

alsósok oldala

Iskolaújság

A Parlamentben jártunk Tegnap elmentünk a Parlamentbe. Háromnegyed nyolckor érkeztünk. Amíg nem engedtek be, addig megnéztük Kossuth Lajos szobrát. Szemben a szoborral a Néprajzi Múzeum látható. Nyolc órakor bementünk a kapun, ahol biztonsági rendszer volt. Mikor végeztünk, fölmentünk egy bársonyszőnyegen. Ott volt a Parlament makettje, amit egy miskolci család százezer gyufaszálból épített. A parlament 43 millió aranykoronába kerül. Megint felmentünk egy újabb lépcsőn, ahol Steindl Imre építész szobra áll, aki az épületet tervezte. Egy szobában állt a Szent Korona a jogar és az országalma, ezek a koronázási jelképek. Utána jött a társalgó, ahol kézzel csomózott szőnyeget láttunk. Ezt követte a képviselői ülésterem. Előtte voltak a szivartartók megszámozva, mert az ülésteremben nem lehetett szivarozni. A képviselői ülésteremben láttuk a szavazószékeket. Itt, vagy a korona előtt is szoktak díjakat átadni. Az épület kívülről is nagyon szép. Néztük volna tovább is, de jött a busz! Bokor Ákos 3.c „..Amikor beléptünk a kapun, nagyon vártam a Parlament csodáit. Végig azon gondolkodtam, vajon hogyan építették ezt a nagy helyet….Meséltek, meséltek, mi pedig tanultunk…Néztük, néztük a koronázási jelképeket öt egész percen át, és csodáltuk őket..” Kálmán Olivér 3.c „...Amikor visszaértünk az iskolába, kaptunk egy kártyát, amin ez állt: Ön 2011-ben 050329. látogató…” Kerkovits Rita 3.c „..Olyan, de olyan szép volt, annyira, de annyira csodálatos, hogy majdnem elájultam.” Zsuppán Kata 3.c

Lávabomba és méta

Egy nap a reneszánsz korban A családommal hétvégén az egy éve nyílt Bikali Élménybirtokra látogattunk. Mivel nagyon jól éreztem magam, ezért gondoltam, hogy megosztom veletek az élményeimet. Az utazás sem tartott sokáig hiszen a birtok Siófoktól déli irányban 65 km-re helyezkedik el. Ha belépünk a kapun egy kicsi reneszánsz falu képe tárul elénk. A kicsi házak, mindegyikében más-más korabeli mesterséggel ismerkedhetsz meg. Megnézheted azt, hogyan készülnek a kosarak és az agyagedények, valamint betekinthetsz egy kovács műhelyébe is. Bárhol feltehettem kérdéseimet, mindig választ kaptam rájuk. Ha szereted az állatokat, velük is találkozhatsz az állattartást bemutató részen. Kerge, a király bolondja mindent megtesz azért, hogy jól érezd magad ezen a kiránduláson. A délelőtt fő eseménye Mátyás király madarászának a bemutatója, ahol ragadozó madarak vadászatában gyönyörködhetsz, de csak akkor, ha kivárod, míg az álmos bagoly felébred. A városkapun belül színes házak sorakoznak, amelyekben újabb mesterségeket ismerhetsz meg. Ha kipróbáltad az íjászatot, a dárdahajítást, a nap fáradtságait egy élő lovagi tornán pihenheted ki. Ne felejts a hátizsákodba a sok víz mellé napsütést is csomagolni!!! Martin András 4.c

Az iskolánál volt a találkozó. Amint mindanynyian megérkeztünk, rögtön buszra is szálltunk. Nem volt hosszabb az út másfél óránál. Ahogy megérkeztünk a mátrafüredi szállásra, rögtön berendezkedtünk a mi kis szobánkban. Ezután egy csodálatos kilátóba indultunk, és meg tudtuk nézni a gyönyörű tájat. A szállásra visszaérve mindjárt finom meleg vacsorával vártak bennünket. A következő napon adtak nekünk egy térképet, és meg kellett találni vele egy bizonyos helyet. A helyet megtaláltuk, de a táborvezető elbújtatott egy gyereket, és őt is meg kellett volna találnunk. Végül is nem találtuk meg, de nagyon izgalmas volt! Nagyon jó helyre bújt. Ez után az izgalmas élmény után volt még egy jó része a napnak, a patakvizsgálat. A következő napon egész napos túrára mentünk. 9 órán át kirándultunk. Patakokon keltünk át, szép tájakat, köveket, fákat láttunk, és képzeljétek el, még egy hatalmas lávabombát is láttunk! Arrafelé rengeteg hüllő is volt. Erre a napra is még nagyon sokáig fogunk emlékezni. A negyedik napon elmentünk reggel a boltba, és sok szép és jó dolgot vásároltunk. Később minigolfoztunk, az volt benne az egyik legjobb, hogy az én csapatom nyert. Az én egyéni teljesítményem is nagyon jó volt. Ez a nap még mindig nem ért véget, mert kimentünk egy nagy szabad területre, és egy jót métáztunk. Az utolsó nap reggelén egyből elkezdtünk pakolni, aztán még meglátogattuk a Palóc Múzeumot, illetve csúzli verseny is volt. Szerintem eddig ez volt a legjobb erdei iskolánk. Bereznay Dániel 4.b

alsósok oldala

2011. május-június

●

13

Gyógymacik a Dóri Házban Az általános iskolás Viktor 200 „gyógymacit" ajánlott fel a gyógyíthatatlan kisbetegeknek. A kórház függetlenül attól, hogy ott csak egy órát, egy éjszakát tölt-e a kisgyermek, vagy hosszú hetekig, hónapokig tartó kezeléséről van szó, mindenképpen ijesztő hely a számára. A gyerekek gyakran váratlan eseményt, balesetet követően kerülnek kórházba, amikor nincs idő előkészülni, de az is előfordul, hogy a tervezett beavatkozások előtti nagy kapkodásban otthon maradnak a kedvenc játékok, illetve néhányat vihetnek csak magukkal a kórtermükbe. A lélek kutatói kimutatták, hogy ilyen helyzetekben egy kedves plüss mackó kézhez vétele valóban csökkenti a stressz, a szorongás, unalom érzését, és segít a gyermekeknek a mielőbbi talpra állásban, felépülésben. Néha a maci válik a társukká, barátjukká, akinek könnyebben el tudják mondani azt, mi bántja őket, mitől félnek. Az orvosok és ápolók is gyakran a kitömött állatokon mutatják meg a tervezett beavatkozást a gyermeknek. Az általános iskolába járó Viktor már 3 éves kora óta gyűjti a macikat, ünnepnapokra mindig mackókat kért, aztán 200 darabot összegyűjtött és odaadta a Dóri háznak. (ezt írta az internet híradó) Ez olyan, mint az Isteni gondviselés. Azt úgy kell elképzelni, hogy van hat ember és mindenki leül egy asztalnál, egyik oldalt három és a másik oldalon is.. Mindenki a kedvenc levesét kapja, de mindenki olyan hosszú kanalat, ami elér a vele szemben ülőhöz. Na és itt jön az Isteni gondviselés: az, hogy merít egyet a kanállal a másik tányérjából, és az előtte ülőnek a szájához adja, az pedig így eteti az előtte ülő társát .Vagyis gondoskodnunk kell a másik embertársunkról. Viktor is ezt tette a beteg gyerekekkel, de ő macikkal tette ezt. Tanuljunk cselekedetéből, mert az, hogy egy gyerek megválik egy csomó játékától, amiket nagyon szeret, ez olyan, mintha egy focistától elvennék örökre a focilabdát. Egy baranyai faluban, Kővágótöttösön a 14 ÉVES VIKTOR MÁR 10 ÉVE GYŰJTI A MACIKAT, ÉS NAGY TEDY BEAR RAJONGÓ LETT. ÍGY TUDOTT 200 DARABOT IS ÖSSZEGYŰJTENI BELŐLÜK. A TÉVÉBEN MINDIG AZT LÁTTA, HOGY MILYEN GYÓGYÍTÓ ÉS LELKI PAJTÁS TUD LENNI A MACKÓ, ÍGY AZT HATÁROZTA EL, HOGY FÖLAJÁNL 200 DARAB MACKÓT A GYÓGYÍTHATATLAN GYERMEKEK OTTHONÁNAK. A FIÚ ÉS ANYUKÁJA KÁBÉ 2 NAPJA ADTÁK ÁT A MACIKAT. A HÍRT ÖSSZEÁLLÍTOTTA KERKOVITS GERGELY 4.C

A tízlábú rák és társai Pápista Dóra, Pintér Dorottya, Rabb Csenge és Csiszár Bence az 1.a osztályba járnak. A 4.b és 4.c osztályosokkal együtt a Mátrában töltöttek öt napot erdei iskolában. Az élményeikről kérdeztem őket. No, abban nincsen hiány! Egymás szavába vágva, szinte kifogyhatatlan cserfességgel mesélnek, és mesélnek…. „ Sok kalandot éltünk át, meg sok szép hely volt, gyönyörű területeken mentünk! Jó érzés volt így elmenni az osztállyal, a szüleink nélkül. (Persze azért nagyon hiányoztak! - teszik hozzá gyorsan)… Finom volt az ebéd, finomabb, mint a sulis. Jó volt ennyi napon át a barátainkkal lenni. Kulturált volt a hely, csodaszép! Friss volt a levegő. A patakvizsgálat napján találtunk egy tízlábú rákot…Az erdei iskolában az volt a legizgalmasabb, amikor Tamás bácsi (Mikó Tamás táborvezető) Pintér Orsolyát dugta el az erdőben, és mi nem találtuk meg. Nagyon izgalmas volt a bunker!...Volt egy egész napos kirándulás. Kilenc kilométeren gyalogoltunk, az azért sok volt. Félelmetes volt átkelni a patakon, az pedig vicces volt, amikor a lovas kocsin leszakadt alattunk a pad…Egyszer hajnalkor aludtunk el, na, másnap este egyből lecsukódott a szemünk!.. Nagyon izgalmas volt, amikor megkaptuk a térképet, és az alapján kellett tájékozódnunk, és megismerhettük egymást egy kicsit jobban…Szép volt az is, amikor lecsukott szemmel hallgattuk a természet hangjait: patak csobogását, madarak csiripelését, szél susogását…és hallottuk a mátrafüredi kisvasút hangját is! Érdekes volt a lábatlan gyík, és a foltos szalamandra, meg az erdei sikló is. A döglött vakondot nagyon sajnáltuk, ő is aranyos volt… Kereshettünk kristályokat, hoztunk haza ajándékba a szülőknek és testvéreknek…Nagyon jó volt utolsó este a discóban a zene… Majdnem elfelejtettük: Fagyiztunk is! ”

Kitüntették az életmentő kislányt A kilencéves Krisztina 2010. október 4-én nagy tettet vitt véghez. Devecser Várkertjében játszottak a napközisek, amikor a kislány észrevette, hogy egyenesen feléjük tart a gyilkos vörösiszap-áradat. Kriszta azonnal riadót fújt, így a kis csoport még időben felmenekülhetett a dombra. A katasztrófavédelem életmentő érdemrendre terjesztette fel a kislányt, amelyet nemrég vehetett át a Parlamentben. – Büszkék vagyunk Krisztára persze, de ő nem szereti a nagy felhajtást, - mondta a kislány tanító nénije, aki elkísérte őt Pestre a nagy eseményre. sm

14

●

alsósok oldala

Iskolaújság

Erdei iskolai napló Első nap Hétfő reggel mindenki izgatott volt, mert aznap indultunk az erdei iskolába, Mátrafüredre. Pontosan negyed háromkor találkoztunk az osztálytermünkben. Félkor felszálltunk a buszra, másfél órával később oda is értünk. Eközben viccelődtünk, szórakoztunk, beszélgettünk. Miután megérkeztünk és berendezkedtünk, vacsorázni indultunk. Alig pihenhettünk, indultunk a Kozmáry - kilátóba. Onnan lehetett látni Gyöngyöst is. Miután mindenki nézelődött és a táborvezetőnk is mindent elmondott a helyről, visszagyalogoltunk a szállásra. Második nap A kedd úgy kezdődött, hogy egy térkép használatával elindultunk az erdőbe. Megnéztünk egy hegyi patakot, és Tamás bácsi (a táborvezetőnk) részletes előadást tartott nekünk. Egy izgalmas játékban is részt vehettünk. Nemsokára hazaértünk, ahol az ebéd már várt minket. Négy órakor indult a következő program, a patakvizsgálat. Bemehettünk a patakba és kereshettünk vízi állatokat. Voltak például férgek, lárvák, piócák és rákok. A vizek élővilágáról is meséltek nekünk. Miután véget ért a patakvizsgálat, hazamentünk vacsorázni. Harmadik nap Ez a nap volt a legfárasztóbb, kirándulni mentünk Lajos-házára. Majdnem 12 kilométert gyalogoltunk . Útközben láttunk varangyos békát, foltos szalamandrát, lábatlan gyíkot és vakondot. Még sokat kellett gyalogolnunk, hogy odaérjünk Asztag-kőre. Mikor megérkeztünk, teljesen kimerültünk. Lovas kocsi jött értünk, először az elsősök szálltak fel. Néhányunkat autóval vittek el. Sajnos csak az út felét tehettük meg utazva, tovább gyalogolnunk kellett. Nemsokára otthon voltunk. Megírtuk a naplót, és elmentünk vacsorázni. Negyedik nap Ma az Adrenalin parkot látogattuk meg. Sajnos nem lehetett bobozni, ezért a fiúk a vízi buborékot, a lányok az Eurobunge-t próbálták ki. Mindenki nagyon élvezte. A programoknak elég hamar vége lett, ezért visszaindultunk. Időben hazaérkeztünk, már várt ránk Szilvi néni. Nagyon örültünk, hogy meglátogatott bennünket. Később kézműveskedés következett. Nyakláncot és karkötőt lehetett készíteni bőrből. Ezután mentünk csak ebédelni. Mindenki nagyon izgatott volt, ugyanis este tartottuk a nagy záró bulit. 8 órára már mindenki felöltözve várta a parti kezdetét. Két órán át buliztunk. Ezután már igazán nem kellett sok, hogy elaludjunk ! ! ! Ötödik nap Sajnos, ez volt az utolsó nap Mátrafüreden. Szerencsére a busz késett, hiba miatt, ezért ellátogattunk a Palóc Múzeumba. Gyönyörűek voltak a babák és a ruhák is. Gyorsan írtunk a vendégkönyvbe, és indultunk vissza a szállásra. Újra ellátogattunk a patakhoz és csúzliztunk egy kicsit. Miután visszaérkeztünk, Dani bácsi gitározott, mi meg énekeltünk. Sajnos elég hamar eljött a négy óra, ezért hazaindultunk Budapestre. Két óra múlva otthon voltunk. Soha nem fogom elfelejteni a Mátrát ! Csák Dorina 4.c

Visszhangdomb és papírkészítés

Új Guinness rekord Magyarországon

2011. május 17-én – kedden – az iskola közelében levő templom előtt várakoztunk, hogy mindenki megérkezzen. Reggel 8 órakor indultunk és két órán át tartott az út Csopakra. Mikor odaértünk, mindenki izgatottan szállt ki a buszból. Miután elfoglaltuk a szobáinkat, egy kicsit pihentünk és utána elmentünk a Plul vízimalomba. Egy idős bácsi bemutatta, hogy hogyan működik a malom, és hogy milyen szerszámokat használnak. Nagyon érdekes és szép volt. A malomlátogatás után elmentünk kézműveskedni, ahol egy nyakláncot készítettünk. Másnap a Tihanyi-félszigetre indultunk, és megnéztük az Apátságot, ami nagyon tetszett. Az Apátság után elmentünk a Visszhangdombra. Sajnos nem lehetett semmit sem hallani, mert az ovisok nagyon hangosan kiabáltak. Ezután felmentünk egy fokozottan védett területre, ahol egy túravezető néni megmutatta a védett növényeket. Sajnos pont ott álltunk meg, ahol tűzött a nap, viszont legalább egy kicsit lebarnultunk. Amikor ezt is befejeztük, elmentünk a Belső tóhoz, ahol sokat futkároztunk és játszottunk. Innen indultunk vissza a szállásunkra. A szállodában ismét kézműveskedtünk, de ezúttal agyagoztunk. Este 10:30-kor mentünk botkenyérsütésre, ami nagyon finomra sikerült. A sütés után csillag - és bogárlesen vettünk részt. Csütörtök délelőtt papírt készítettünk. Nagyon érdekes volt a tevékenység. Délután egy kisvonattal a Koloska-völgybe mentünk, ahol halásztunk, íjászkodtunk és hegyet másztunk. Visszafelé a kisvonatban én ültem a barátnőimmel leghátul és minden autósnak integettünk. A nap végén kimentünk játszani a Balaton-partra és mindenki kétgombócos fagyit kapott. Pénteken délelőtt is kimentünk a partra, és a lányok fehérneműben és pólóban fürödtek a vízben. Sajnos délután haza kellett jönni Budapestre, de nem baj, mert, ahogy mondják: „Mindenütt jó, de legjobb otthon .” Kiss Viktória 4.a

A nemrég még átlagosnak mondható egyik budapesti iskola Guinness rekordot döntött. Az ötletet az egyik tanító találta ki, mert az iskola sokat foglalkozik a környezetvédelemmel .Az igazgató nagyon meg volt hatva a történtektől: sok diák és szülő még éjjel is dolgozott, hogy elkészüljön a remekmű. A több mint 25 ezer műanyag palackból épült vonatot péntek estétől szombat délutánig építették, az építmény 28 méter és 44cm hosszú. Azért vonat lett a forma, mert csak ez fért be a tornaterembe, - mondta az egyik tanár. Eddig a legnagyobb műanyag palackból épült szobrot Spanyolországban építették, ami egy sapkát ábrázolt. Tímár Hanna Klaudia 4.c

2011. május-június

Országos versenyek angol nyelvi és országismereti 1. Varga Kornél 7.b 3. Szakács Lili Kata 6.b 5. Bokor Laura 6.b angol tanulmányi 8. Szabó Bálint 7.a Kenguru matematika 5. Dóczi Botond 4.b 4. Szakács Lili Kata 6.b Zrínyi matematika 6. Szakács Lili Kata 6.b Varga Tamás matematika 20. Kovács Máté 8.b Nemzeti Tankönyvkiadó meseíró pályázat 1. Kovács Kata 7.a fitnesz diákolimpia 1. Ivanics Bernadett 3.b Kárpát-medencei Sajó Sándor szavalóverseny 1. Varga Kornél 7.b

Budapesti versenyek úszás 2. Szilágyi Ádám 4.c Mérei Ferenc biológia 8. Codogno Borbála 8.b

Kerületi versenyek vers és prózamondó 1. Túri Noémi 7.a 3. Kovács Kata 7.a angol 2. Varga Kornél 7.b 2. Leel-Őssy Tamás 8.c 3. Crombez Timothy 8.b német 2. Imre Márton 8.a rajz 1. Senye Jelena 3.b 4. Hegedűs Benedek Bence 4.b Kazinczy szépolvasás 1. Németh Panka 6.a kreativitás 4. a 4-es csapat könyvtári olvasó 1. Berta Fanni Hermecz Mirjam, Lukács Adrienn, Németh Alexa 8.a földrajz 9. Skrinyár Bianka 8.c ének 2. Böröcz Flanna 6.b 2. Petro Katalin 7.a szépolvasási 3. Imre Dorottya 4.b helyesírás 3. Szakács Lili Kata 6.b

tanulmányi versenyek

●

15

2. Roza Lili 5.b 3. Imre Márton 8.a német vers és prózamondó 3. Szlávik Barnabás 5.c Különdíj Szatmári Luca 1.c történelem 3. Varga Kornél 7.b 6. Iványi Domokos 5.a angol 1. Petro Katalin 7.a 4. Varga Kornél 7.b sakk diákolimpia 1. Berkes Bori 3.c partizán 2. fiú csapat 4.évfolyam vers és prózamondó 4. Ilcsik Dorka 4.c úszás 2. fiú csapat (Dala Döme, Szilágyi Ádám, Daróczi Dániel, Széles Ákos) 1. Dala Döme 4.c 2. Szilágyi Ádám 4.c informatika 3. Hermecz Mirjam, Berta Fanni, Liptai Áron 8.a szövegértés 2. Lovász Barnabás 3.c kémia 2. Varga Kornél 7.b matematika 4. Szakács Lili Kata 6.b 5. Kovács Kata 7.a fizika 4. Kovács Máté 8.b

Egyéb versenyek Regősök húrján vers- és prózamondó ezüst fokozat Túri Noémi 7.a MU Színház vers és prózamondó 1. Kovács Kata 7.a Különdíj Túri Noémi 7.a a Fazekas Gimnázium szervezésében fizika 1. Kovács Máté 8.b matematika 2. Kovács Máté 8.b

16

●

észcsavargatók, elmepörgetők

Iskolaújság

Törd a fejed! Vidám, munkálkodós oldal 1. Helyettesítsd a megadott szószerkezeteket rokon értelmű kifejezésekkel úgy, hogy az általad alkotott két szószerkezet ugyanolyan betűsorból álljon, csakis a szóhatárok változzanak! picike anyahelyettesítő – fegyverhordozó szája ___________________ _ __________________ menyasszony csomagokkal – egyiptomi a kakasnéval (Vigyázat! Az egyik mgh. hosszúra változik a második kifejezésben!) ___________________ _ __________________ iraki öregszik _ menyasszony dühössé válik ___________________ _ __________________ tele bőrből kinövő szállal _ mezítelen felvigyázóval ___________________ _ ___________________ apró a rágószerv _ csecsemő nyűgösködik ___________________ _ ___________________ férfi szülő veszekszik _ az egyházi személy malomban ügyködik (Vigyázat! A második kifejezésben az egyik mgh. hosszú lesz!) ___________________ _ ___________________

(Megoldások: apró dajka/apród ajka, ara batyukkal/arab a tyúkkal, arab őszül/ara bőszül, csupa szőrrel/csupasz őrrel, piciny a fog/pici nyafog, apa pöröl/a pap őröl)

2. Megadunk két meghatározást. A meghatározásokra kapott szavak hangalakja ugyanaz, csupán két betű változik meg. pl.: a gépkocsi hajtóereje – motor

mértékegység -

méter

-

csőtészta -

__________ _

értékes bútorfa -

____________

-

a süllő lakhelye -

__________ _

bölcs ítéletű király - ____________

-

délben Hunyadi emlékére szól -

__________ _

tengerekben élő halfajta – ________

-

tavasz -

__________ _

teremből az utcára kísér - ________

Vidám pillanatok Miért veszekednek a csigák? ???? Hogy eldöntsék, kinél legyen a házibuli. -

Három denevér lóg a fán. Az egyik hirtelen felfelé fordul. A társa így szól a másikhoz: Hé, te , ez elájult! Hogy hívják a papok tornatanárát? ??? Tréning(g)atya.

Alsós oldalakat szerkeszti: Sáringer Márta Tördelőszerkesztő: Rozmán Sándor Főszerkesztő: Schődl Gabriella Iskolánk honlapja:

www.farkasret-isi.hu

2011. május-június

búcsúzunk

●

17

18

●

búcsúzunk

Iskolaújság

8. b

búcsúzunk

●

19

8. c

2011. május-június

20

●

ez még sokat érhet...

Iskolaújság