Zékány Dia Kepesita Collection pályázat 2015
Menedék Pályázati anyag leírása A jelen migrációs helyzete. Sokféle elemzést lehet olvasni az utóbbi időszak menekültválságával kapcsolatban. A dolog nagyon érzékeny, így nem is szeretnék mélyebb elemzésekbe bocsátkozni (nem is nagyon tudnék). Csak a személyes érintettségemet és ihletettségemet vázolnám fel. Mindazzal a kérdéssel, ami a pályázati leírásban található, valójában csak az utóbbi fél év migrációs problémái által szembesültem a maga valóságában. Talán azért, mert még soha életemben nem láttam ennyi hontalan embert, családot. A Keleti pályaudvar mellett lakom. Napi szinten találkoztam menekültekkel a tranzit zóna kialakítása előtt és alatt. Szerintem a látványt nem nagyon lehetett kibírni
könnyek nélkül. Három testvérem van, én vagyok a legidősebb, így a „pótanya” szerepben a gyerekekkel való foglalatosság mindig is az életem része volt. Komplett családokat, óvodányi gyereket látni hontalanul, egy szorongatóan új érzés volt számomra. Nap mint nap a döbbenet, düh, lelkiismeret furdalás, szégyenérzet, a változtatni akarás és a tehetetlenség érzése kavargott bennem. A „mennyire tudunk mi menedéket adni?” kérdés mindennapos problémává vált számomra, és a pályaművet is többek között ez a gondolatkör inspirálta. 2015. szeptember 4-én a menekültek egy része nap közben elindult gyalog az osztrák határ felé Németország irányába, éjszaka pedig buszokkal elvitték a határig azt a több száz embert, aki a Keleti pályaudvar tranzit zónájában tartózkodott, majd teljesen kiürítették az aluljárókat. Aznap este a kedvesem és én egy kései programról hajnali 1 körül sétáltunk haza, még nem tudván az eseményekről. Látva a buszok és rendőrsorfalak sorát az egyetlen szabadon megközelíthető aluljáró lépcsőjén leosontunk megnézni, hogy mi történik (mivel egyik rendőr sem tudott válaszolni a kérdéseinkre). Nagy meglepetésünkre alig voltak már menekültek ott. Egy pár család szedelőzködött, ébresztgették egymást az emberek, tanakodtak, pakoltak elcsigázottan, majd felszálltak a buszokra. Nagyon furcsa volt látni, hogy a holmijaikat, a személyes és újonnan kapott tárgyaikat, sátrakat, játékokat, és mindenféle, a mindennapokhoz szükséges egyéb dolgokat otthagyják, nem viszik, vagy nem vihetik magukkal. Kiüresedett a túlzsúfolt aluljáró, és az emberek után csak a színes tárgyak sokasága maradt… Mivel a terek „belakásával”, az ember és a tárgyak viszonyával, tágabb értelemben ezek pszichológiai összefüggéseivel foglalkozom az utóbbi időben, ezért ez a szituáció meglehetősen felkavaró élmény volt számomra. A tárgyak felgyülemlett halmazai hasonlatosak voltak a családom által lakott túlzsúfolt terekhez. A menekültek szinte mindent hátrahagytak. Több kérdés vetődött fel bennem akkor:
mi kell a túléléshez? Mi lehet szükséges, és mi nem? Mi a fontos? Mi az, amit mindenképp magammal viszek egy krízishelyzetben? Aztán belém nyilallt a nyilvánvaló tény, hogy itt arról van szó, hogy mindenki elmegy, senki nem akar nálunk maradni. És meglepő módon az a gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy „itt hagytak bennünket”. Nagyon sajnáltam, hogy elmentek. Annak ellenére, hogy a menekültek szörnyűségeket átélve érkeztek hozzánk, meglepően kedvesek és mosolygósak voltak. Az ottlétükkel színes forgataggá vált a Keleti. Érdekes volt látni azt a jelenséget, hogy a viszonylag új aluljáró tágas terei, amelyek korábban csak átkelésre, pár perces ott tartózkodásra szolgáló - Mark Augé francia antropológus által használt kifejezéssel élve- „nem helyek” voltak, a menekültek ott tartózkodásával váltak igazából használatban lévő terekké. Az általuk kialakított mini életterek az aluljáróban egyfajta menedékek voltak akár napokig is. Sőt, a hidegebb éjszakákkal életmentő helyekké váltak. A pályamunkában azt a pillanatot festettem le, amit a buszos elszállítás estéjén fényképeztem. A képen megjelenő zsúfoltság, szín és forma kavalkád számomra leírja azt, ahogyan a menekültek a mindennapjaikat kénytelenek élni: menedékről menedékre.
Pályázatra benyújtott mű
1db Gap 2015 110x150 cm olaj, vászon 400.000 Ft
Nyilatkozat Alulírott Zékány Dia ezúton nyilatkozom arról, hogy a pályázó mű „dobogós” szelekciója esetén hozzájárulok az anyag feltöltéséhez a Kepesita Collection blogjára.
Tisztelettel: Zékány Dia Budapest 2015. 11. 15.
Gap, 2015, 110x150 cm, olaj, vászon
PORTFÓLIÓ
Csoportos kiállítások 2015
Imago Mundi, Fondazione Giorgio Cini, San Giorgio sziget, Velence, Olaszország
2014
NE Fest, Points of View, Szófia, Bulgária
2014
The second explodes, Kunsthalle, Eurocenter, Lana, Olaszország
Születési hely, idő: Debrecen, 1987.07.06.
2014
Ungern in Ungarn?, Hellerau, European Center for the Arts Dresden, Németország
E-mail cím:
[email protected]
2013
Essl Art Award Cee 2013, Transcending Cultures, Essl Museum, Bécs, Ausztria
Blog: zekanydia.blogspot.hu
2013
Esterházy Művészeti Díj 2013, Szépművészeti Múzeum, Budapest
Budapesten él és dolgozik.
2013
Best of Diploma 2013, Barcsay terem, MKE, Budapest
2013
UniCredit Tehetségprogram Alkotói Pályázat 2013, B22 Galéria, Budapest
Munkatapasztalatok
2013
Essl Art Award Cee 2013, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest
2014
2013
Salon in progress, Müszi, Budapest
2013
Amadeus pályázat, Barcsay terem, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest
2013
Műcsarnok és egyéb parák, Super8, Budapest
2012
New port, New Media Gallery, Szlovákia, Kassa
2012
Családtematika, Super8, Budapest
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Festőművész szak
2012
10th Art Stays, Festival of Contemporary Art, Ptuj, Szlovénia
Szaktanár: Révész László László
2012
UniCredit Tehetségprogram Alkotói Pályázat 2012, Dorottya Galéria, Budapest
2012
„I'll Show You Mine If You Show Me Yours”, Groningen, Hollandia
Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar, Festőművész szak
2012
Gender ecset II, Paksi Képtár, Paks
Szaktanár: Losonczy István, Ernszt András
2012
Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói, Ary Kupsus Gallery, Budapest
2012
Gender ecset, Barcsay terem, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest
Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola, Festőművész szak
2011
Present kortárs képzőművészeti kiállítás és vásár, Bazaar Klub, Budapest
Szaktanár: Székhelyi Edit
2011
A család, FUGA Budapesti Építészeti Központ, Budapest
2011
9th Art Stays, Festival of Contemporary Art, Ptuj, Szlovénia
Önálló kiállítások
2011
WorldFace, Hattyúház, Pécs
2015
Túlterhelt enteriőr, Müszi, Budapest
2011
Amadeus pályázat, Barcsay terem, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest
2012
Metaphor of the vicious world, Galerija Tenzor, Ptuj, Szlovénia
ÖNÉLETRAJZ
Múzeumpedagógus, Kassák Múzeum
Tanulmányok 2012-2013
2010-2013
2007-2010
2002-2007
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képzőművész-tanár mesterképzési szak
Díjak 2014
K&H alkotói ösztöndíj és egyszeri műtárgyvásárlási program
2013
Essl Art Award 2013
2013
UniCredit Tehetségprogram Ösztöndíj 2013, III. helyezett
2013
VI. Országos Művészeti Diákköri Konferencia, Festészet tagozat, II. helyezett
2012
UniCredit Tehetségprogram 2012, Kisalkotói ösztöndíj
2012
Erasmus ösztöndíj, Hollandia, Hága, Royal Academy of Art
Tagság 2015
Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE)
Workshopok 2013
Társadalmilag elkötelezett művészet napjainkban, Thomas Kilpper-rel, Magyarország
2011
Ptuj, Szlovénia
Artist statement Az utóbbi években az enteriőr, a közvetlen környezetemben lévő lakótér, az intim élettér megjelenítése állt a festészeti érdeklődésem középpontjában. Az egyre bővülő sorozat a Túlterhelt enteriőr címet viseli, amely a tárgyak által meghatározott környezet és ember viszonyát boncolgató alkotói vizsgálódás lenyomata. A rend és a rendetlenség, a mögöttük meghúzódó pszichológiai jelenségek megfigyelése érdekel, amit egyfajta realista jellegű megfestés móddal, dokumentarista felfogással jelenítek meg. A „terepmunka” helyszínei kispolgári enteriőrök; a családi ház és környezete (ahol felnőttem), és a nagyszüleim lakása. Ez a típusú enyhén tipizált közeg sokszor megjelenik a magyar háztartásokban, többnyire a gyűjtögetés, felhalmozás eredményeképpen. A zsúfolt, egymásra rakott tárgyak halmaza „horror vacui” szerűen töltik be a tereket. Benne élni számomra nem volt egyszerű, de ma már megfigyelőként egyfajta installációkként értelmezem a rendkívüli érzékkel összeválogatott tárgy- és ruhakompozíciók sorát, amelyek romantikus ihletettséget adnak a megörökítés, megfestés vágyának újra és újra.
No Fengh Shui, 2015, 180x130 cm, olaj, vászon
Legénylakás II, 2015, 130x180 cm, olaj, vászon
Kedvenc takaróm II, 2014, 180x130 cm, olaj, vászon
Apa szobája, 2014, 40x41 cm, olaj, vászon
Kanapé, 2014, 110x150 cm, olaj, vászon
Indulás előtt, érkezés után, 2015, 130x180 cm, olaj, vászon
Fürdőszoba, 2014, 30x40 cm, olaj, vászon
Régen és most, 2015, 110x150 cm, olaj, vászon
Próbálkozás, 2015, 110x150 cm, olaj, vászon
Horror vacui, 2015, 110x150 cm, olaj, vászon
Ballagás napján, 2015, 200x300 cm, olaj, vászon
