biologia10_bori
6/1/07
13:40
Page 1
a)
b)
c)
f) e)
d)
h) g) 210. Száraz, zárt termések: a) szem, b) kaszat, c) makk, d) makkocska, e) aszmag, f) ikerkaszat, g) lependék, h) ikerlependék
Termések vizsgálata Az általános iskola 5. osztályában már megvizsgáltuk a szilva, az alma, a paradicsom, a paprika, a sárgarépa, a káposzta és a burgonya termését. Elevenítsük fel az ott tanultakat! ÖSSZEFOGLALÁS: A termés termés: a termõbõl jön létre a magokat védi és elterjeszti a zárvatermõkre jellemzõ VALÓDI TERMÉS ÁLTERMÉS csak a termõ termõ + vacok (alma) egyszerû termés: egy virágban egy termõbõl egy termés csoportos termés: egy virágban több termõ összenõ (csoportos csonthéjas: málna, hamvas szeder) húsos termés: a termés lédús száraz termés: víztartalma kevés felnyíló termés: ha a termés fala felnyílik, és a magvak kiszóródnak zárt termés: a magvak a termés falának elbomlásakor kerülnek ki a szabadba Száraz Húsos Felnyíló tüszõ tok hüvely becõ becõke
a) b)
Zárt szem kaszat makk makkocska aszmag ikerkaszat lependék ikerlependék
csonthéjas bogyó felfújt bogyó narancs kabak
c) d)
e)
211. Húsos termések: a) bogyó, b) felfújt bogyó, c) csonthéjas, d) narancs, e) kabak
a)
b)
212. Felnyíló csonthéjas termések: a) közönséges dió, b) mandula
213. A húsos termések fontos vitaminforrásaink. Zamatukkal, illatukkal csábítanak elfogyasztásukra
58
A növények életmûködései
Hasonló jelenség játszódik le a gyökérszôr és a talajszemcsék közötti víz esetében. A gyökérszôrsejt plazmájának a sejttartalom miatt magasabb a koncentrációja, mint a talajnedvességé. A víz tehát megindul a sejthártyán keresztül a sejtbe. Így a gyökérszôr sejtplazmájának koncentrációja alacsonyabb lesz, mint a beljebb lévô szomszéd sejté. Így a vizes oldat tovább áramlik „felhígítva” ezzel a belsô sejtet is. A folyamat tovább folytatódik, és a víz ozmózison alapuló áramlása és további felvétele a szállítószövet farészéig tart. A jelenséget mutatja a 215. ábra.
A víz- és tápanyagfelvétel, a szállítás A víz a növények számára nemcsak mint oldószer, nem csak mint sejt plaz maal ko tó, ha nem a fotoszintézis számára is nélkülözhetetlen alapanyag. Ebbôl szerzi be a növény a cukrok elôállításához szükséges hidrogént. A növények rendszerint a gyökereik segítségével veszik fel a vizet és a szükséges ásványi anyagokat a gyökér felszívó zónájában a gyökérszôrökön. Az ásványi anyagok ionok formájában kötõdnek a talajszemcsékhez, és vízben oldva vannak jelen a talajoldatban. Innen a víz közvetítésével jutnak a növénybe. A víz az ozmózis révén kerül a talajszemcsék közötti térbôl a gyökérszôrök belsejébe. Az ozmózist legszemléletesebben a 214. ábrán tudjuk bemutatni. Egy meghámozott burgonyagumóba fúrjunk a közepéig egy lyukat, tegyünk bele konyhasót, illesszünk a lyukba egy üvegcsövet, s állítsuk az egészet egy üvegkádba úgy, hogy a víz csak félig lepje el a gumót! Rövid idô elteltével azt látjuk, hogy a víz megjelenik az üvegcsôben. A vizet színezhetjük is, hogy a kísérlet még látványosabb legyen.
215. A víz felvétele és továbbjutása a gyökér felszívó zónájában A víz beáramlása a sejtbe nem mindig tarthat az oldatok koncentrációjának kiegyenlítôdéséig. A sejtplazmában lévô víz sejthártyára, sejtfalra kifejtett hidrosztatikai nyomása a turgornyomás. Hiába jönne befelé még víz, ha a belsô nyomás már akkora, hogy a felesleg kipréselôdik a sejthártyán! Ha az ozmózisnyomás nagyobb, mint a turgornyomás, akkor beáramlás van. Ha az ozmózisnyomás és a turgornyomás értéke egyenlô, ugyanannyi vízmolekula jut be, mint amennyi kipréselôdik, beáll a dinamikus egyensúly.
A növények nemcsak vizet, hanem szervetlen tápanyagokat is felvesznek a talajból. Ez a folyamat nem passzív, fizikai, hanem aktív – energiabefektetéssel járó – transzportfolyamatok révén történik.
214. Az ozmózis jelensége Az ozmózis koncentráció-kiegyenlítôdési folyamat, ahol a vizes oldatok oldószer-molekulái az alacsonyabb koncentrációjú hely felôl a magasabb koncentrációjú hely felé féligáteresztô (szemipermeábilis) hártyán keresztül áramlanak.
! A nitrogén (N) a hajtás vegetatív részeinek növekedéséhez szükséges. Hiányában a növény sárgás, világoszöld, bôségében pedig dús hajtású, sötétzöld lesz. A foszfor (P) a növény virágzását és magképzését fokozza. Hiányában a levelek szélei kezdenek sárgulni, barnulni, majd elpusztulnak és lehullanak. A kálium (K) a sejtfal képzôdését, a növény szénhidrátanyagcseréjét serkenti. Hiányában az alsó levelek kezdenek foltosodni, majd pusztulni. A növény életében létfontosságú további elemek: kén (S), kalcium (Ca), magnézium (Mg), vas (Fe), bór (B), mangán (Mn), réz (Cu), cink (Zn), molibdén (Mo).
A víz áramlik tehát a só irányába egészen addig, amíg a koncentráció ki nem egyenlítôdik. A sejtek máshonnan nem tudnak vízhez jutni, csak a szomszédjuktól. A burgonyagumó legszélsô sejtsora pedig az üvegkád vizébõl pótolja a szomszéd által elszívott vizet. Kialakul tehát a vízáramlás a magasabb koncentrációjú hely felé.
59
1840-ben fogalmazta meg a minimumtörvényt Justus von Liebig (1803–1873) német kémikus, a Bajor Tudományos Akadémia alapítója. Ôt tekintik a modern agrokémia atyjának. Vízkultúrás kísérletei során rájött arra, hogy hiába nevel növényt mesterségesen összeállított tápoldatban, ha a tápelemek közül egynek a mennyisége lényegesen kevesebb a többinél, akkor a bôségben jelenlévô tápelemet sem tudja a növény hasznosítani. Röviden: a növények csak a legkisebb mennyiségben jelen lévô tápanyag arányában tudják hasznosítani a többit. Liebig ennek ismeretében javasolta a mûtrágyázás bevezetését.
! A trágyázás nem más, mint a növények által a talajból korábban felvett elemek mesterséges pótlása. Trágya lehet minden olyan anyag, amit a növény a fejlôdéséhez, virág- és termésképzéséhez hasznosítani tud. A trágyázás céljára napjainkban a talaj és a termesztett növény igényeinek megfelelôen összeállított kombinált mûtrágyákat használnak.
Trágya természetes (szerves) istállótrágya
mesterséges (szervetlen) nitrogéntartalmúak (pétisó)
komposzt
foszfortartalmúak (szuperfoszfát)
zöldtrágya
káliumtartalmúak
A gázcserenyílásokból a víz elpárolog. A sztómák zöme a levél fonákán található, ahol szivacsos táplálékkészítô alapszövet van. A sztómához a sok sejtközötti járatból kerül a víz. Az elpárolgó víz helyén csökken a turgornyomás, ez a távolabbi szövetek felôl ebbe az irányba mozgatja a vizet. A kutatók a növények testében lejátszódó szállítási folyamatokat radioaktív izotópok növények testébe juttatásával, és az izotóp útjának nyomon követésével végzik.
A vízben oldott kész szerves anyagok a levélbôl a növény többi részébe, a háncselemekbe vándorolnak. A háncssejtek ozmotikus nyomása a felvett cukortartalom miatt lecsökken, ezért a szomszédos sejtektôl vizet vesznek fel, turgornyomásuk megnô. Ez a kisebb turgornyomású helyek felé tömegáramlást eredményez. A háncsrészi szállítás tehát hidrosztatikai nyomáskülönbségen alapul. Kísérlet A gyökér felszívási zónája, azaz a gyökérszôrzóna a víz felszívása szempontjából a legfontosabb terület. Végezzük el az alábbi kísérletet! Tegyünk fôzôpoharakba vizet, tetejére rétegezzünk étolajat kb. 5 cm vastagságban! Csíráztassunk párás, nedves környezetben (de nem vízben) babot! Ebben az esetben sok gyökérszôr jelenik meg a gyököcskén. Állítsuk a rajzon látható módon a növényeket gyökereikkel a fôzôpohárba! Azok a csíranövénykék, amelyek gyökérszôrzónája az olajrétegben vagy a levegôben van, elpusztul, s csak a vízbe érô gyökerû növénykéink élik túl kísérletünket.
(kálisó)
A gyökérbôl a szállítónyalábok farészébe kerül a víz. Az ozmózis olyan intenzíven juttatja be a gyökéren át a vizet, hogy a vízoszlop tekintélyes magasságig felnyomul a farészben. Ez a gyökérnyomás. Tavasszal, amikor a szôlôvenyigét lemetszik a tôkérôl, megfigyelhetô, hogy a levágott csonkok felületén vízcseppek jelennek meg, szinte folyik a víz a szôlôtôbôl. Ennek oka az ozmózison alapuló gyökérnyomás: tavasszal a megnövekedett vízigényt a gyökér intenzív vízfelvétellel tudja csak kiegyenlíteni. Ez a jelenség a könnyezés. Az Amerikában õshonos agávé könnyeztetésével nyert nedvbõl készítették az indiánok a tequilát.
A víz a farészben összefüggô vízoszlopot alkot, s gyakorlatilag a közlekedôedények elvén mozog. Ha levegôbuborék kerülne a facsövekbe, a víz felfelé történõ áramlása megállna. A vízoszlopot a vízmolekulák közötti kohéziós erô tartja össze. A gyökérnyomás csak egy bizonyos magasságig tudja a vizet felnyomni, egészen a levelekig nem. A másik mozgató erô a párologtatás keltette szívóhatás. Az ozmózison alapuló gyökérnyomás és a párologtatás keltette szívóhatás együtt mozgatják a vizes oldatokat a növények farészében.
Marcello Malpighi (1628–1694) itáliai orvos és természettudós volt. Ôt tekintjük a mikroszkópos anatómia megalapítójának. Növényélettani kutatásai során bebizonyította, hogy a kész szerves anyagok a rostasejtekben és a rostacsövekben áramlanak a képzôdés helyétôl a növény más részei felé. Gyûrû alakban eltávolította egy intenzíven fotoszintetizáló cserje egyik ágának háncselemeit („gyûrûzés”). Azt tapasztalta, hogy a „gyûrû” felett a szövetek megduzzadtak, mert az elkészült tápanyagok a levelekbôl nem tudtak eljutni ÖSSZEFOGLALÁS: Víz- és tápanyagfelvétel, a szállítás A növény a vizet a gyökérszõrök segítségével veszi fel. mozgatója az ozmózis. turgornyomás: a növények sejtplazmájában lévô víz sejthártyára (sejtfalra) gyakorolt hidrosztatikai nyomása.
60
287. Az ízeltlábúak régebbi (A) és legmodernebb rendszere (B)
Ízeltlábúak törzse
ami az ízeltlábúak számára evolúciós elõnyt jelentett a többi gerinctelen állatcsoporttal szemben. Közös jellemzõjük, hogy háromszakaszos tápcsatornájukban zajlik a táplálék feldolgozása. A táplálék megragadására különféle szájszervek alakultak ki, amelyek az ízeltlábak módosulásai. Mindenféle táplálék elfogyasztására képesek. Az ízeltlábúak törzsében jelent meg a repülô életmód. Változatos szárnyaik vannak. A repülés fejlett idegrendszert (hasdúclánc) és érzékszerveket követel. Hasonló új életjelenség a hangadás és a hallás képessége is. Ugyancsak az ízeltlábúak egyes csoportjaiban figyelhetô meg a társas életmód (hártyásszárnyúak, termeszek). Mindezek a tulajdonságok tették az egyik legsikeresebb állattörzzsé. Négy fõ fejlõdési irányuk a soklábúak, a csáprágósok, a rákok és a hatlábúak.
A puhatestûekkel párhuzamosan fejlôdtek ki, valódi testüregesek, a legfejlettebb ôsszájúak. Evolúciójuk a gyûrûsférgeken és a féreglábúakon át vezetett a mai fajokig. A legnépesebb állattörzs. Jelenleg kb. egymillió fajt írt le már a tudomány, de egyesek szerint akár még több millióval is emelkedhet ez a szám. Az ízeltlábúak közös jellegzetessége a kültakaró által termelt, kitinbõl felépülõ külsõ váz. A kitin összetett szénhidrát. Nitrogént is tartalmaz, emellett a rákok vázát a berakódó mész még jobban szilárdítja. A pókok testébõl a szilárdító váz hiányzik. A kitinváz akadálya a test növekedésének, így az ízeltlábúak többsége egyedfejlõdése során a „kinõtt” vázát leveti, azaz vedlik. Ezt a folyamatot hormonok irányítják. A kitin vizet nem ereszt át, lúgokkal, híg savakkal szemben ellenálló.
Testük szelvényezett, a férgekénél általában kevesebb szelvénybôl áll (kivétel a százlábúak és az ezerlábúak). A szelvények differenciálódásával alakultak ki a testtájak. A kitinváz nemcsak a szelvényeket borítja, hanem az egyes szelvények között kitinhártyák is találhatók. Az ízelt láb is kitinhártyák által összekapcsolt csövecskék rendszere. A szelvények belsejéhez, illetve az ízelt láb csöveihez belülrõl harántcsíkolt izmok tapadnak. Ez az izomtípus sokféle, változatos és gyors mozgást tesz lehetõvé,
! Soklábúak altörzse Elsôsorban szárazföldi állatok. Testük fejre, és nagyjából egynemû szelvényekbôl álló, sok végtagot hordozó testtájra tagolódik. Féregszerû megjelenésük, jól felismerhetõ szelvényezettségük gyûrûsféreg õseikre emlékeztetnek.
! Százlábúak osztálya Lapított testûek, fejük jól elkülönül a testüktôl. Szelvényeik nem olvadtak össze, szelvényenként egy pár légzônyílást és egy pár lábat (összesen minimum 15, maximum 191 párat) találunk. Rágó szájszervük van. Állkapcsi lábukban méregmi-
84
Pókszabásúak osztálya
rigy található, melynek váladéka egyes fajoknál még az emberre nézve is veszélyes. Éjjel aktívak, gyors mozgásúak, ragadozók. Erdôkben gyakori a vörös rinya.
Csak egyszerû szemeik vannak. Járólábaik karmokban végzôdnek. Zömében szárazföldön élnek, ragadozók vagy élôsködôk. Az alábbiakban azokat az alosztályaikat vizsgáljuk részletesebben, amelyekkel hazánk területén, illetve Európában a leggyakrabban találkozunk.
! Skorpiók alosztálya A legôsibb bélyegek a skorpiókon mutatkoznak meg. Elôtestük pajzzsal fedett, csáprágójuk kicsi, tapogatólábuk erôs, ollós végtag. Utótestük szelvényezett, utolsó ízén kettôs méregmiriggyel ellátott, hajlott tövis van. Kitinpáncéljuk kemény. A petékbôl már az anyaállat testében kikelnek az utódok, világrajövetelük tehát álelevenszülés. Ragadozók, éjjel aktívak. Magyarországon nem élnek, de Dél-Európában és a Kárpátokban, illetve a trópusokon gyakoriak.
288. Százlábú (vörös rinya)
! Ikerszelvényesek osztálya Hengeres, a gyûrûsférgekre emlékeztetô testük van, de egyesek lapítottak, esetleg összegömbölyödni is képesek. Szelvényeik az evolúció során párosával összeolvadtak, így szelvényenként két pár lábuk és két pár légzônyílásuk van. A sok végtag miatt ezerlábúaknak is nevezik. Kitinpáncéljuk kemény. Fôképp növényevôk, korhadó növényi anyagokkal, gombákkal táplálkoznak. A humuszképzésben fontos szerepük van. A nyirkos, hûvös helyeket részesítik elônyben (avarban, kéreg alatt, földben, pincékben gyakoriak).
290. Vastagfarkú skorpió
! Kaszáspókok alosztálya Kis testû, feltûnôen hosszú lábú pókszabásúak. Elô- és utótestük széles alappal kapcsolódik egymáshoz. Lábaik könnyen leszakadhatnak (ez védekezô öncsonkítás), de nem regenerálódnak újra. Utótestük szelvényezettsége még jól látható. Többségük ragadozó. Hazánkban is gyakori a házi kaszáspók és a fali kaszáspók. 289. Vaspondró
Csáprágósok altörzse Az ízeltlábúak egyik fô fejlôdési ága a soklábúak, a rákok és a rovarok mellett. Tengeri szervezetekbôl fejlôdtek ki a földtörténeti óidõ legelején. A ma élôk túlnyomórészt szárazföldiek. Testük két részre tagolható: elôtest, ahol a szájszervek, a szemek és a végtagok találhatók, és a „potrohszerû” utótest, ahol az ivarnyílások helyezkednek el (a fejtor és a potroh elnevezéseket a csáprágósoknál ma már nem használjuk, mert nem homológok a rovarok eme testtájaival). A három ízbôl álló csáprágó az elsô pár végtag, a második gyakran tapogatóláb, míg a többi négy pár láb járóláb.
291. Kaszáspók
! Atkák alosztálya Apró termetûek (0,08–30 mm), változatosak, testük teljesen egységesnek tûnik, szelvényeket egyáltalán nem lehet rajtuk megfigyelni. Csáprágóik vannak, amelyek a tapogatólábbal egy kis csôröcskét alkot. Ezen keresztül táplálkoznak. Mindenféle
85
táplálkozási mód megfigyelhetô náluk, de az élôsködôk talán a legjelentôsebbek, mert igen sokféle kórokozót terjeszthetnek.
a)
b)
292. a) kullancs, b) bársonyatka 293. Karolópók
A rühatka nemcsak a háziállatokat, hanem az embert is megtámadja. A „rühességet” az atka kirágott járatai, a bôr kisebesedése okozza. Az élénkpiros bársonyatkák vírusok hordozói lehetnek. A levélatkák is növényi nedveket szívogatnak, kártevôk. A kullancsoknak több mint húsz faja él hazánkban. Súlyos betegségek terjesztôi (vírusos agyvelôgyulladás, Lyme-kór stb). Legismertebb a közönséges kullancs.
Hazánkban a kullancsok egyre nagyobb területeken jelennek meg tömegesen. Az egyes vírusok által terjesztett vírusos agyvelõgyulladás ellen lehet védõoltást kérni, amely gyakorlatilag teljesen védetté tesz e súlyos betegséggel szemben. Az elsõ évben három injekciót kap a páciens, majd ezután kialakul az immunitás. Ezt követôen háromévenként kell úgynevezett „emlékeztetõ” oltást beadni. A bõrbe fúródott kullancsot csipesszel mielõbb el kell távolítani! Ne használjunk olajat, illetve krémeket!
294. Keresztespók
Pókok alosztálya Zömök testûek, változatos testalakúak. Elô- és szelvényezetlen utótestük jól elkülönül egymástól. Kizárólag ragadozók. Zsákmányukat méregmirigyük váladékával megbénítják, majd emésztõnedvet bocsátanak rá. A testen kívül elõemésztett folyadékot veszik fel szájnyílásukon. Minden napszakban aktívak lehetnek. Színük, szôrzetük igen sokféle. Hat vagy nyolc pontszemük van. Járólábaik hegyes karmocskákban végzôdnek, melyeknek fôleg a hálószövésben van szerepük. Petéiket csomókba csomagolják, ez a kokon. Minden póknak van szövôszemölcse (mely az utótest végtagszármazéka), de nem mindegyik használja hálószövésre.
295. Darázspók
296. Szongáriai cselôpók, mely méretével megközelíti a trópusokon élô madárpókok méreteit Pókok vizsgálata 1. Ha keresztespókot engedünk végigmászni a kézfejünkön, érezni fogjuk bõrünkön az apró, hegyes karmokat. Vizsgáljuk meg a hálóját! A pók hálószövése teljesen automatikus, genetikailag öröklött képesség, amely több ezer, egymást követõ mozdulatsorból áll. A pók tehát nem képes hálóját „megfoltozni”, ha túlságosan szétszakadt, újat szõ. 2. Etessünk hálóval rendelkezõ keresztespókot! Fogjunk élõ rovart, és dobjuk bele a hálójába! Figyeljük meg, ahogy csáprágójával megbénítja, fonalaival bepólyálja és elraktározza zsákmányát! Emésztõenzimjeit kibocsátva elõször megemészti az emészthetõ részeket, majd izmos garatjával felszívja az elfolyósodott táplálékot.
! A búvárpók potrohszôrzetének segítségével visz levegôbuborékot a víz alá. Leg gyako ribbak a keresztespókok. Mintás potrohukról, remekbeszôtt hálójukról könnyen felismerhetôk. A koronás keresztespók hálójánál is szebbet szô a csíkos potrohú darázspók. A karolópókok virágra szálló rovarokat zsákmányolnak. Legnagyobb pókfajunk a függôleges lyuk ban la kó szongári ai cse lô pók, tes te el ér he ti a 4 cm-t. 86
Mechanoreceptorok
Érdekes a házi méh szaporodása és egyedfejlõdése. A királynô fakultatív szûznemzéssel szaporodik. A nászrepüléskor párosodik a hímekkel. A hím (here) nagy menynyiségû ondója az ondótáskában halmozódik fel, s a peterakáskor az ondótáska elõtt elvonuló peték egy része megtermékenyül. Ezekbõl lesznek a csökevényes nõi ivarszervû dolgozók. Ha egy ilyen lárvát speciális táplálékkal etetnek, fejlett méhanya (nõstény) fejlõdik belõlük. A meg nem termékenyített petékbõl fejlõdnek a hímek (herék).
A külsõ mechanikai ingereket felfogó érzéksejtek elsõsorban a kültakaróban, míg a belülrõl jövõket érzékelõk az izomzatban, a vérerek és más belsõ szervek falában találhatók. A gerinctelenek hámszövetében lévõ érzéksejtek a külsõ mechanikai hatásokról éppúgy tudósítanak, mint a test helyzetérõl. Ízeltlábúak érzékszõrei, tapintósertéi igen finom ingereket is felfognak, míg a rovarok második csápízében lévõ Johnston-féle szerv a csápok felõl érkezõ információkat dolgozza fel.
ÖSSZEFOGLALÁS: Az állatok egyedfejlõdése egyedi élet: megtermékenyüléstõl a halálig tart embrionális: megtermékenyüléstõl a világrajövetelig posztembrionális: világrajöveteltõl a halálig tartó szakasz embrionális fejlõdés zigóta – barázdálódás – szedercsíra – hólyagcsíra – bélcsíra – külsõ, belsõ, középsõ csíralemezek kialakulása – szövetek és szervek differenciálódása – embrió – világrajövetel: ivadék posztembrionális fejlõdés közvetlen: az utód olyan, mint a szülõ, csak kicsi, lárvakori szervek nincsenek (a férgek egy része, a puhatestûek többsége, egyenesszárnyúak, pókok, halak, hüllõk, madarak, emlõsök) közvetett: átváltozás: nincs báb, de a lárva nem hasonlít a kifejlett egyedre, átalakulás során nyeri el végleges külsejét (szitakötõk, kétéltûek) teljes átalakulás: pete – lárva – báb – kifejlett rovar a lárva teljesen más mint az imágó, az átalakulás a bábban zajlik (rovarok többsége)
607. A bolha testén jól láthatók a tapintószõrök A gerincesek kültakarójában lévõ mechanoreceptorok igen változatosak. Külön említést érdemel a halak oldalvonalszerve, amely a víz áramlásváltozásait érzékeli. Ez a bõr kötõszöveti rétegében húzódó csatorna, mely a felszínnel összeköttetésben áll. Üregét érzékszõrös receptorsejtek bélelik. A halak úszóhólyagjában lévõ receptorok a víz külsõ nyomását is érzékelik.
Az egyedfejlõdés eleme a regenerálódás. Élettani regeneráció az elhalt sejtek és szövetek pótlását jelenti. A helyreállító regeneráció a sérülés nyomán elvesztett szervek, testrészek pótlása. Mondjunk példát állatrendszertani tanulmányainkból ez utóbbira!
Az állatok érzékelése A külvilág és a szervezet ingereinek felfogására speciális idegsejtek szakosodtak, ezek a receptorsejtek. Ezek tájékoztatják az idegrendszert a külsõ és belsõ környezet változásairól. A receptorsejtek egyesével állhatnak vagy érzékszervbe tömörülhetnek. Minden ingertípus felfogására külön specializálódott receptorok alakultak ki. Így a fényinger, a hõinger, a kémiai inger és a mechanikai inger külön receptorba jut, ahol elektromos jellé, ingerületté alakul. Minden receptornak megvan tehát a neki megfelelõ, adekvát ingere, amellyel szemben a legalacsonyabb a receptor ingerküszöbe. Az idegközpontba szállított ingerület alakul át érzetté. Az ingereknek megfelelôen küldi az idegrendszer a szabályozó parancsait a végrehajtó szervekhez. A külvilág ingereit az exteroceptorok, míg a belsõ ingereket az interoceptorok fogják fel.
a) 608. Fogas oldalvonalszerve (a) Az izmokban lévõ izomorsók az izmok feszülési állapotáról tájékoztatnak. Az érzéksejt nyúlványai orsószerûen tekerednek rá az izomrostokra.
609. Izomorsó
158
A gerincesek bõrében lévõ szabad idegvégzôdések a nyomás és a fájdalom érzékelésére specializálódtak. A tapintótestek több sejtbõl álló, a bõr irharétegében elõforduló receptorok.
Halló és helyzetérzõ mechanoreceptorok A hallószervek kialakulása összefügg az állat hangadó képességével. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az állat, amennyiben hangot ad, hall is.
a)
611. A gyepi béka dobhártyája jól kivehetõ a szemük mögötti sötét sáv közepén (a) A helyzetérzõ szervek felépítése a gerinctelenektõl a legfejlettebb gerincesekig hasonló. Üreges szervek, amelyekben valamilyen szilárd kristály, ásványi anyag található. A test elmozdulásával ezek is elmozdulnak, s ingerületbe hozzák az üreg falában lévõ receptorokat. A gerincesek helyzetérzõ szerve a labirintus zsákocskája és tömlõcskéje, valamint a három félkörös ívjárat. A mozdulatlan test és fej térbeli helyzetét a tömlõcske és a zsákocska, míg a gyorsuló vagy lassuló, tehát mozgásban lévõ test és fej mozgási irányát a félkörös ívjáratok érzékelik. A bennük lévõ folyadék tehetetlenségénél fogva elmozdul, s az ívjáratok alapi részénél lévõ, nyúlványokkal rendelkezõ receptorokat hozza ingerületbe.
a)
610. A szöcskék hallószerve és annak nyílása a mellsõ láb lábszárízén található (a) A gerinctelenek közül csak egyes ízeltlábúakban található meg ez a képesség. A sáskák hallószerve a potroh elsõ szelvényén, kétoldalt, míg a szöcskék és a tücskök „füle” az elülsõ pár lábuk lábszárízén található. A hanghullámokat egy rezgésbe jövõ vékony kitinhártya fogja fel, ehhez kapcsolódnak a receptorsejtek. Rajtuk kívül a lepkék, a kabócák, szúnyogok és más ízeltlábúak is hallanak.
A gerincesek halló- és helyzetérzõ szerve a fül. Három szakasza van: a külsõ fül, a középfül és a belsõ fül.
A hangok begyûjtését segítik a fülkagylók. A kétéltûek és a hüllõk hallószervén hiányzik a külsõ hallójárat, fülük a dobhártyával kezdõdik. A középfülben találhatók a hallócsontocskák, amelyek a dobhártya rezgéseit továbbítják a belsõ fülbe. A halaknak nincs külsõ és középfüle. A békáknak egy pálcika alakú hallócsontocskája, míg a hüllõknek és a madaraknak már két hallócsontocskája van. Az emlõsök középfülében alakul ki a három hallócsontocska, a kalapács, az üllõ és a kengyel. A belsõ fül központi eleme a labirintusszerv. Az agykoponya csontjai zárják körbe. Hártyás belsõ ürege folyadékot tartalmaz. A labirintus alsó részét két kiszélesedõ üreg, a tömlõcske és a zsákocska alkotja. Ez utóbbiban vannak a hallóreceptorok, amely a kétéltûeknél még egyenes, de a hüllõk, a madarak és az emlõsök esetében már a hátsó kiöblösödése spirálisan felcsavarodott szervvé alakul. Ez a csiga, amelyben a Corti-féle szerv receptorait a folyadékban kialakuló rezgéshullámok hozzák ingerületbe.
Kémiai receptorok A gerinctelenek kémiai érzékelése az ízeltlábúak kivételével nem különíthetõ el szaglásra és ízlelésre. A szivacsok és a csalánozók is reagálnak a kültakarójukban lévõ receptorok segítségével a kémiai ingerekre. A férgek kémiai érzékszervei a feji végen találhatók. A csigák rövidebbik tapogatói a kémiai érzékszervek.
a) 612. Planária fülecsei (a)
a) 613. Éti csiga kémiai érzékszervei (a)
Az ízeltlábúak szaglószervei a csápokon csoportosulnak, s legérzékenyebbek az egész állatvilágban.
159
biologia10_bori
6/1/07
AP–101101
13:40
Page 2
