VALÓS FORDÍTÁSI FELADATOK, VALÓS FORDÍTÁSI PROBLÉMÁK – MŰFAJOK ÉS FELADATTÍPUSOK AZ ELTE BTK FORDÍTÓ- ÉS TOLMÁCSKÉPZŐ TANSZÉKÉNEK FORDÍTÓ ÉS TOLMÁCS MESTERKÉPZÉSÉN
Zachar Viktor
Bevezetés
Az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén a korábbi egyéves, posztgraduális képzési formát követően 2009-től már négy féléves MA-szintű képzés keretében zajlik a szakfordítók és tolmácsok képzése, társadalomtudományi és gazdasági szakiránnyal. A szakra angol, német és francia nyelvből lehet jelentkezni angol–német, német–angol, angol–francia és francia–angol kombinációkban. Tanulmányomban röviden bemutatom azokat a gyakorlatot és műfajokat, amelyeket az oktatók leggyakrabban alkalmaznak a négy félév fordítási és tolmácsolási kurzusain, valamint röviden kitérek a képesítővizsga jellemzőire is. Dolgozatomban Károly (2007) nyomán a továbbiakban a műfaj – és nem a szövegtípus – kifejezést használom, az alábbiaknak megfelelően:
Szövegtípusnak nevezzük tehát a közlés módjára jellemző speciális retorikai stratégia nyomán létrejött olyan szövegeket, mint például az elbeszélő, leíró, érvelő, összehasonlító, okfeltáró stb. típusú szövegek […]. Ezzel szemben műfajnak a szövegek azon konkrét megvalósulási formáját hívjuk, amely […] már adott céllal, adott társadalmi kontextusban, meghatározott közönség számára hajt végre egy konkrét retorikai cselekedetet […]. (Károly 2007: 134)
Fordítástechnika az első félévben
A fordításhoz minimálisan három dolog szükséges: nyelvtudás, tárgyi tudás és fordítói készség (Klaudy 2005: 57). A fordítóképzés első két félévében a hallgatók a Fordítástechnika kurzus keretében a fordítás gyakorlati alapjait sajátítják el AB, BA és CA irányban. A kurzus során a három legfontosabb fejlesztendő készségcsoport a percepciós készségek (vagyis a forrásnyelvi szöveg megértése), a produkciós készségek (vagyis a célnyelvi szöveg megformálása) és az átváltási készség (Klaudy 2005: 57–58). A legfontosabb módszertani alapelv ennek során az, hogy fordítani csakis fordítás közben lehet megtanulni. Ehhez valós
fordítási feladatok szükségesek, valós fordítási problémákkal, döntési helyzetekkel és természetesen megfelelő értékeléssel a fordítást oktató tanár részéről (Klaudy 2005: 59). A percepciós készségek esetén a kezdő fordítók nehézségei abból fakadnak, hogy még nem rendelkeznek megfelelő globális szövegértési stratégiákkal, vagyis „nem a szövegből akarják megérteni a szavakat, hanem a szavakból a szöveget” (Klaudy 2005: 57). A produkciós készségek esetén szükség van „a magyar nyelv és az idegen nyelv mondatszerkesztési és szövegépítési sajátosságainak tudatosítására” (Klaudy 2005: 58). Az átváltási készség körében pedig a másodlagos szövegalkotás miatt „a célnyelvi eszköztár tudatosabb, invenciózusabb használata” szükséges (Klaudy 2005: 58), szemben azzal az esettel, ha saját gondolatainkat vetjük papírra. AB irányban, vagyis anyanyelvről az első idegen nyelvre a készségek fejlesztése kezdetben elsődlegesen a nyelvfejlesztésben testesül meg, mert tapasztalataink alapján az első idegen nyelv a hallgatók többségénél sajnos még nincs az idegen nyelvre fordításhoz szükséges szinten. Ennek oka, hogy sokan a hároméves BA-szintű alapképzésről jönnek, ahol zömében nyelvészetet, illetve irodalmat tanulnak. Ez az anyanyelvi lektorok vezetésével történő nyelvfejlesztés többek között különböző nyelvtani feladatokat, szókincsbővítést, valamint szövegépítési stratégiák és retorikai ismeretek elsajátítását révén történik. BA és CA irányban – az első, illetve második idegen nyelvről magyarra fordítás során – azonban már az első félévtől kezdve tényleges fordítási feladatok kerülnek elő. A fordítást oktató tanárok által alkalmazott módszereket két nagy csoportra lehet osztani: egyrészt az összefüggő szövegek fordítására, másrészt a fordítástechnikai gyakorlatokra. Az összefüggő szövegek az első félévben zömében sajtószövegek, amelyek színvonalas napi- és hetilapokból származnak (a németes órákon például Der Spiegel, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Süddeutsche Zeitung), és valamilyen aktuális, érdekes, vagy éppen kultúraspecifikus témát tárgyalnak. A hallgatók ezeknek a kb. háromnegyed–egyoldalas szövegeknek a fordítását készítik el házi feladat formájában, majd ezek közös megbeszélése, megvitatása, javítása képezi az órai munka nagy részét. A kurzust vezető tanár óráról órára kijavítja a hallgatók által benyújtott fordításokat. Jogosan merülhet fel az a kérdés, vajon van-e létjogosultsága a sajtófordításnak a szakfordítók képzésében? Véleményünk szerint igen, bár kétségtelenül igaz, hogy nem épülhet kizárólag erre a képzés. A fordítói tanulmányok elején végzett sajtófordítási gyakorlatok azonban egyrészt alkalmasak arra, hogy a hallgatók az újságcikkek segítségével bővítsék ismereteiket egy-egy témával kapcsolatban, megismerjék az adott nyelvre jellemző, különböző stílusokat, a szóhasználatot, a nyelvi repertoárt. Tapasztalatunk szerint a
fordítóképzést választó hallgatók a képzés megkezdése előtt nem, vagy csak alig olvasnak napi- és hetilapokat. Az általunk alkalmazott gyakorlat nem csak a fentiekben nyújt nekik támaszt, de segíti őket a tolmácsolásórákra való felkészülésben is, amire később még kitérek. A sajtófordításnak azért is van helye a képzésben, mert a való életben is rendszeresen előfordulnak sajtófordítási helyzetek. Például akkor, amikor magyar érdekeltségű vállalatok fordíttatják le a róluk megjelenő tudósításokat, híreket, vagy éppen belső terjesztésű vállalati lapot, munkatársi újságot jelentetnek meg, amelynek nagy része azonos a két nyelven, és emiatt van szükség a fordításra. A fordítástechnikai feladatok ezzel szemben olyan különböző témakörökhöz kapcsolódhatnak, amelyek valamilyen nehézség elé állítják a fordítókat. Ezek a rövidebb feladatok jellemzően végigvonulnak a négy féléven, és különösen alkalmasak arra is, hogy változatosságot nyújtsanak a szemináriumok során, illetve kitöltsük velük a lefordított hosszabb szöveg megbeszélése után esetlegesen fennmaradó időt. Így például az alábbi témakörökkel
foglalkozunk
rendszeresen:
leiterjakabok
(félrefordítások),
reáliák
(kultúraspecifikus kifejezések) és magyarázó fordítások, címek, idézetek, rövidítések, nemzetközi kultúrszavak (latin, francia, angol eredetű kifejezések), terminus technikusok; szótévesztés, szószaporítás, interferencia (germanizmusok, anglicizmusok), köznyelv és diáknyelv, neologizmusok, illetve olyan, például a német nyelvre különösen jellemző fordítástechnikai problémák, mint az összetett szavak és a főneves szerkezetek fordítása, valamint a névelőhasználat. Az ezekhez kapcsolódó feladatlapok rövid példákat tartalmaznak, amelyek állhatnak egy-egy kifejezésből, mondatrészből, mondatból, de akár egy-egy bekezdésnyi szövegből is. A hallgatók feladata az, hogy lefordítsák az adott kifejezést, mondatot vagy bekezdést, illetve megkeressék a probléma forrását. Adott esetben természetesen feltüntetésre kerülhet egy helytelen, korrigálandó fordítási megoldás is. Ebben az esetben először szintén meg kell találni a rossz fordítás okát, majd a hallgatóknak ki kell javítaniuk a hibás szöveget.
Fordítástechnika a második félévben
A második félévben a fent ismertetett gyakorlat annyiban változik, hogy a sajtószövegek helyét átveszik olyan szövegek és műfajok, amelyek napi rendszerességgel fordulnak elő a fordítói praxisban. Az ELTE FTT nagy előnye, hogy kivétel nélkül olyan tanárok oktatják a fordítást és tolmácsolást, akik maguk is gyakorló szakfordítók, tolmácsok és lektorok. Így
napi szinten szembesülünk azzal, milyen jellegű megbízások vannak jelen a fordítói piacon, mit érdemes gyakorolni, fordíttatni. A második félévben olyan műfajok kerülnek elő, amelyek szigorúan véve nem sorolhatók egyetlen szakterülethez sem. Azért nem az „általános jellegű szövegek” kifejezést használom, mert ilyenek véleményem szerint nem léteznek a gyakorlatban. Például a következő műfajokra kell itt gondolni: szórólapok, prospektusok, katalógusrészletek (turisztikai, művészeti stb.), sajtóközlemények, meghívók, konferencia-beharangozók, egyszerűbb használati utasítások, önéletrajzok, étlapok, receptek, majd a félév vége felé már speciálisabb ismereteket is igénylő műfajok, amelyek átvezetik a hallgatókat a harmadik és negyedik félév anyagához: cégfilozófia, vállalati irányelvek, promóciós és marketinganyagok, valamint honlapszövegek.
Szakmai terminológia fordítóknak, illetve tolmácsoknak
A harmadik és negyedik félévben egy-egy félév áll rendelkezésre a kétéves képzés két fontos szakterületére, a gazdasági és a jogi szakfordítási kurzusokra. Ebből a megállapításból következik, hogy az ELTE FTT-n műszaki, orvosi, természettudományi stb. szakszövegekkel nem, vagy csak érintőlegesen foglalkozunk, ahogyan nem térünk ki kifejezetten az irodalmi szövegekre (műfordításra) sem. A gazdasági és jogi szakfordítás oktatásának területe egyrészt egy magyar nyelvű előadássorozatot takar ebből a két szakterületből (Gazdasági alapismeretek és Jogi alapismeretek), másrészt az alábbi szemináriumokat: gazdasági és jogi szakfordítás (AB, BA és CA irányban külön-külön) és szakmai terminológia (AB és BA irányban egyben). Ezek közül a kurzusok közül az előadást és a terminológiaszemináriumot a fordítás- vagy tolmácsspecializáció hallgatói együtt végzik. A diákok egyébként az első év végén döntenek arról, melyik specializálóit szeretnék választani. A terminológia-szeminárium keretében a hallgatók a félév elején három dupla óra keretében áttekintést kapnak a terminológiai alapfogalmakról, terminológiai harmonizációs kérdésekről, a konkrét adatbázisokról, ezek működéséről és felépítéséről – nyelvtől független formában, vagyis közös csoportban. Ez a gyakorlati bevezető zárthelyi dolgozattal zárul. Ezt követően kezdődik meg a nyelvspecifikus terminológiai munka, vagyis különböző szakszövegek terminológiai feldolgozása, a terminusok kigyűjtése, meghatározása. Ez kiegészülhet szövegértési, a szakszókincset alkalmazó feladatsorokkal. Ezek közé tartoznak például a következő gyakorlatok: szövegolvasás, gondolkodtató kérdések, definíciókra rákérdező feladatok, szövegkiegészítő feladatok, glosszáriumkészítés, párhuzamos szövegek
keresése és használata, szinonimákkal, poliszém kifejezésekkel kapcsolatos feladatok stb., természetesen minden esetben a másik nyelvre is vonatkoztatva. Végül meg kell említeni a blattolási feladatokat is, amelyek kiválóan alkalmazhatók a terminológia-kurzus keretében is a különböző készségek fejlesztésére és az ismeretek bővítésére. Ezek közül a feladatok közül némelyik (például a szövegkiegészítő feladat betűkkel vagy teljes szavakkal) első hallásra egyszerűnek tűnhet, de ne felejtsük el, hogy szakszövegekről és szakkifejezésekről van szó. Tapasztalataink szerint ezek esetében messze nem olyan könnyű a megoldásuk, mint azt elsőre gondolnánk.
Gazdasági szakfordítás
Ahogyan fent említettem, emellett külön szakfordítás-szeminárium is része a képzésnek, AB, BA és CA irányban. Az idegen nyelvről magyarra fordítás során együtt tanulnak BA és CA nyelvpárban a hallgatók. Ez a tény némi nehézség elé állítja a kurzust vezető tanárokat, hiszen olyan szövegeket kell választaniuk, amelyek megfelelő kihívást jelentenek az első idegen nyelvről magyarra fordító hallgatóknak, de nem túlságosan nehezek a második idegen nyelvükről fordító diákoknak. A harmadik félévi gazdaságiszakfordítás-órán jellemzően megint csak a fordítói praxisban leggyakrabban előforduló műfajok jelennek meg. A tematikát igyekszünk úgy kialakítani, hogy párhuzamosan hasonló műfajokkal találkozzanak a hallgatók a magyarra és az idegen nyelvre való fordítás során. Így például az alábbi műfajok fordítására kerül sor: pénzügyi tájékoztatók, jelentések, beszámolók, igazolások (adóigazolás, munkaügyi igazolás, bérigazolás stb.), eredménykimutatás, mérleg, majd a félév végén a negyedik félévre felkészítésként például cégkivonat is. Ennek során igyekszünk a viszonylag egyszerűbb szövegektől haladni a nehezebbek, összetettebbek felé. A szövegek terjedelme óráról órára itt sem haladja meg a kb. egy oldalt. Amennyiben hosszabb a forrásnyelvi szöveg, úgy azt több részletben adjuk ki fordításra, vagy csupán egy részét fordítják le a hallgatók, és a szöveg többi részét csupán megbeszéljük közösen.
Jogi szakfordítás
A negyedik félévben szintén a gyakorlatban leggyakrabban előforduló műfajok jelennek meg mindkét nyelvi irányban, az imént említett alapelveket követve. Ebben a félévben is előadás
és terminológiai szeminárium kíséri a fordítási kurzust. Az általánosabb ügyvédi levelezés és jogsegélyforgalom bemutatását követően a hallgatók alapító okiratot, társasági iratokat és cégkivonatot fordítanak. Ezt követően a munkaszerződés, az általános szerződési feltételek és az egyéb üzleti szerződések megbeszélésére kerül sor, például bérleti szerződés, építési szerződés (egyszerűbb változatban, hiszen műszaki szakfordítást kifejezetten nem oktatunk) és különböző vállalkozási, szolgáltatási szerződések. Végül néhány, a büntetőjoghoz sorolható műfajra, vagyis egy-két egyszerűbb bírósági jegyzőkönyv, határozat, végzés és ítélet fordítására kerül sor. Ez utóbbiak – saját fordítói praxisom alapján állítom – már nem csupán az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Irodán (OFFI Zrt.) keresztül kerülhetnek a szabadúszó fordítókhoz, hanem más fordítóirodáktól is érkezhet megbízás ilyen jellegű dokumentumok fordítására, amennyiben nincs szükség hiteles fordításra. A gazdasági, de főként a jogi szakfordítási kurzus során helyenként természetesen ki kell térni az angol és az amerikai, valamint az osztrák, német és svájci nyelvhasználat közötti eltérésekre, kezdve az olyan alapvető különbségeknél, mint például az, hogy a német nyelvben a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) megnevezése a németeknél a Bürgerliches Gesetzbuch (BGB), az osztrákoknál az Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch (ABGB), a svájciaknál pedig a Zivilgesetzbuch (ZGB) stb. Az oktatásra felhasznált anyagok zömében tehát korábbi éles megbízások szövegei, vagyis olyan dokumentumok, amelyeket a fordítást oktató tanár maga, vagy éppen egy kollégája fordított vagy lektorált. Természetesen ezek a bizalmasság és a titoktartás miatt minden esetben általánosított mintaszövegeknek tekintendők. Ez azt jelenti, hogy minden beazonosításra alkalmas adatot, nevet, cégnevet, címet, helyiséget, konkrét bíróságot, számadatot stb. törölni kell, mielőtt abba a hallgatók betekinthetnek. Így a végén olyan standardizált szöveget kapnak kézhez, amilyennel bármelyik fordítóirodánál vagy cégnél találkozhatnak a későbbiekben, még akkor is, ha az egy konkrét ügyre vonatkozik.
Irányított fordítói projektmunka
A fordítási órák kapcsán meg kell még említeni a harmadik és negyedik félévben zajló irányított fordítói projektmunkákat. Ezek célja, hogy szimulálják a való munkahelyzetet egyegy nagyobb lélegzetvételű projekt lebonyolításával. A hallgatók a két félév során több projekt
keretében
fordítóként,
lektorként,
szuperlektorként,
terminológusként
és
projektmenedzserként próbálhatják ki magukat. A megbízó szerepét a kurzust oktató egyik tanár látja el, akivel a projektmenedzser tartja a kapcsolatot. Ő koordinálja a fordítók és
lektorok munkáját is. A projektmunkák keretében a hallgatók fordítástámogató szoftvereket használnak (Trados és MemoQ), és ezek segítségével készítik el a több részből álló nagyobb fordításokat. Ezek műfaja a korábban ismertetettek közül kerül ki. A leadott szövegeket a kurzust vezető tanárok javítják ki (sok esetben ők sorrendben már a harmadik lektorok az adott szövegrészt lektoráló „sima” lektor és a valamennyi szövegrészt lektoráló szuperlektor után), és ebben az esetben részletesen értékelik a teljes fordítási folyamatot is a megbízás fogadásától a fiktív számlázásig. Azt is meg kell azonban említeni, hogy már több esetben dolgoztak valóban éles fordítási megbízáson a hallgatók. Ebben az esetben a tanszéket vagy egy tanárt kerestek meg egy-egy nagyobb projekt levezénylésével, amelyben a hallgatók végezték a munka nagy részét a fentieknek megfelelően, majd természetesen a nevük is megjelent a kész publikációban. Ilyen volt a Karták könyve (Fejérdy 2011) amelynek bővített kiadásában segédkeztek a hallgatók Horváth Ildikó kolléganőm révén.
Képesítővizsga
Mielőtt röviden rátérnék a tolmácsolásórákra, összefoglalom a képesítővizsga fordítási feladatát. Az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén a fordítói képesítővizsga a negyedik félévben csupán a BA nyelvi irányra terjed ki. Ez azt jelenti, hogy az első és második idegen nyelvre csak a fordítói szemináriumok keretében van fordítási feladat (órai munka, házi feladat és adott esetben zárthelyi dolgozat) négy féléven keresztül. A képesítővizsga fordítási feladata egy fiktív fordítási szituáció leképezése, vagyis egyrészt egy 30 000 leütésnyi angol, német vagy francia szakszöveg magyarra fordítása. Ehhez be kell mutatnia a fiktív fordítási helyzetet: az elképzelt megbízót, feltételezett célját a szöveg lefordíttatásával; az eredeti szöveg szerzőjét; utalást a szöveg keletkezésének vagy megjelenésének körülményeire, helyére és idejére; a szöveg és a fordítás célját; jellemeznie kell a szöveg és a fordítás várható célcsoportját; a szöveg nyelvezetét, stílusjegyeit; össze kell foglalnia a szöveg témáját; hivatkoznia kell forrásnyelvi és célnyelvi párhuzamos szövegekre. A bevezetésből egyértelműen ki kell derülnie, hogy a fordító megvizsgálta a forrásnyelvi szöveg környezetét, „mindent tud a szövegről”, hasonló szövegeket keresett a forrás- és a célnyelven egyaránt. A fordításhoz kapcsolódóan fel kell tárnia a kapcsolódó terminológiát olyan formában, hogy minimum 20 kifejezésből álló szójegyzéket készít a fordításhoz, felhasználva a párhuzamos szövegeket is. Végül részletesen be kell mutatnia a fordítás során felmerülő nehézségeket úgynevezett fordítói kommentárok keretében a fordítást követően. Ebben azt
írja le a hallgató, miért döntött az adott fordítói megoldás mellett (például lexikonokban, kézikönyvekben, interneten való utánanézés, párhuzamos szövegek, illetve szakemberrel folytatott konzultáció alapján stb.). Leírhatja, miért okozott nehézséget az adott szövegrész fordítása, és hogyan próbálta azt megoldani. Azt is meg kell fogalmaznia, mennyiben volt a fordítás nehezebb vagy könnyebb, mint ahogyan azt a szöveg első elolvasása után gondolta (Klaudy 2003: 6). Ennek a diplomafordításnak a műfaja változó. A kötelező előírás csupán az, hogy szakszövegnek kell lennie, vagyis szakember által írt és szakmai közönségnek szóló szövegnek, amelynek nem áll még rendelkezésre magyar fordítása, és amely nem régebbi öt évnél. A hallgatók jellemzően könyvrészletet, tanulmányt, szakfolyóiratban megjelent cikket, vagy valamilyen szakmai jelentést választanak (amely akár az interneten is hozzáférhető, nem csak nyomtatott formában jelent meg), de többen választanak forrásnyelvi szövegnek általános szerződési feltételeket, vagy valamilyen szerződést.
Konszekutív tolmácsolás
A
konszekutív
tolmácsolási
szemináriumokon
(Tolmácsolástechnika,
Konszekutív
tolmácsolás és Irányított tolmácsolási gyakorlat) felhasznált szövegek két nagy csoportba sorolhatók. Egyrészt vannak sajtószövegek, amelyeket vagy blattolásra használunk, vagy amelyekből tolmácsolásra alkalmas forrásnyelvi szöveget készítenek a tanárok, vagy éppen a hallgatók egymásnak. Ez nem feltétlenül egyetlen újságcikkből történik, lehetőség van több, egy bizonyos témában készült cikk feldolgozására és beszéddé, előadássá alakítására. Ily módon több különböző nézőpont, vélemény megjelenhet egy beszéden belül. A feldolgozás során rendkívül fontos, hogy „emészthető” szövegek szülessenek, hiszen az írott és szóbeli szövegek információsűrűsége nagyban eltér. „[A]z írásbeli szövegnek nagyobb verbalizációs foka. Megfogalmazása nyelvileg tömörebb, hiszen a szemnek szól, így a mondatszerkezetek feszesebbek, bonyolultabbak és fegyelmezettebbek.” (Szabari 2002: 76) Ezért nem lehet ugyanazokkal a szavakkal, szófordulatokkal, mondatszerkesztési technikákkal beszédet készíteni, mint ahogyan az az írásbeli szövegek esetében történik. A tolmácsolásgyakorlatokra alkalmas szövegek másik csoportját tényleges beszédek alkotják, amelyeket vagy a tolmácsolást oktató tanár hoz a saját praxisából, vagy az interneten keresgélve is találhatunk olyan oldalakat, ahol közölnek teljes autentikus beszédeket (a német nyelv vonatkozásában például a www.bundesregierung.de, magyar nyelvűek például a www.kormany.hu internetes címen). Ezek sem vehetők azonban át egy az egyben, hiszen az
ilyen beszédek nehézségi foka többnyire meghaladja a tolmácsolást tanulók képességeit (szóhasználat, mondatszerkesztés stb.). Ezzel kapcsolatban külön ki kell emelni az adott beszéd vagy előadás előtti kétnyelvű terminológiai feldolgozás jelentőségét, például párhuzamos szövegek feldolgozásával, glosszárium készítésével vagy éppen ötletbörze keretében.
IRODALOM Fejérdy Tamás (2011, szerk.): Karták könyve. Műemlékvédelmi dokumentumok gyűjteménye. 2. bővített kiadás. Budapest: ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság. 587 p. Károly Krisztina (2007): Szövegtan és fordítás. Budapest: Akadémiai Kiadó. Klaudy Kinga (2003): Fordítástechnikai minimum. Budapest. [Kézirat.] Klaudy Kinga (2005): Általános fordítástechnika idegen nyelvről magyarra. Módszertani útmutató a tantárgy oktatásához. Modern Nyelvoktatás XI. évf. 1. sz. 57–64. Szabari Krisztina (2002): Tolmácsolás. Bevezetés a tolmácsolás elméletébe és gyakorlatába. Budapest: Scholastica.
