XXVII. Fakitermelő Világbajnokság

XXVII. Fakitermelő Világbajnokság Dr. Gólya János Nyugat-magyarországi Egyetem EMKI Erdőhasználati Tanszék 1. Előzmények A 2006. évi világbajnokságra – az eddigiekkel ellentétben – már egy évvel korábban megkezdődött a felkészülés, az Andreas Stihl Kft. minden eddiginél nagyobb mértékű szponzori támogatásával. Egyrészt a Stihl cég állta a soproni „Fáber-réti Motorfűrészes Tanpálya” felújításának nem csekély költségét. Ennek keretében fedett faanyag- és eszköztároló szín kialakítása, valamint a világbajnoksági feltételeknek tökéletesen megfelelő szerelő, kombinált daraboló, lánckímélő daraboló és gallyazó pályák kiépítése és felszerelése történt meg. Másrészt a Stihl cég finanszírozott 2005. őszén egy soproni fakitermelő továbbképző tanfolyamot, amelyen új válogatott-jelöltek tűntek fel. Az edzések szervezését, irányítását, a szakmai felkészítést és az adminisztratív ügyeket a Fakitermelési Munkakultúra Alapítvány intézte. A válogatott felkészülését segítette a Zalaerdő Zrt., az OWI Zala Bt. és a Seven-Wood Kft. által nyújtott önzetlen támogatás is. Válogató versenyeket rendeztünk, és ezekhez kapcsolódóan edzéslehetőséget biztosítottunk Sopronban március 9-11, március 30-április 1, április 20-22 és május 17-19 között. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőhasználati Tanszéke és a Roth Gyula Erdészeti és Faipari Szakközépiskola oktatói bíráskodtak a válogatókon, amelyeken fokozatosan csökkentettük a létszámot, majd május 19.-én csapatot hirdettünk.

1. kép Edzés a felújított tanpályán

2. kép Kőszegre nehezen jutottunk el

A megújult Magyar Fakitermelő Válogatottba a következők kerültek be: Juhász István (Ráckeve), Kozák András (Hajdúdorog) és Rittlinger Róbert (Somberek). Ezúttal ifjúsági (21 éven aluli) versenyzőt is jelöltünk, Tóth G. Balázs (Pincehely) személyében. A korábbi évekhez hasonlóan, a technikai vezető Kontra László, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársa, a csapatvezető pedig dr. Gólya János, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőhasználati Tanszékének vezetője volt. A csapat június 14-16, július 5-7, augusztus 2-4 és augusztus 9-11 között tartotta edzéseit Kőszegen és Sopronban, amelyeken már az Andreas Stihl Kft. által biztosított speciális versenyfűrészeket, eszközöket és védőfelszereléseket használták a versenyzők. Augusztus 14.-én, néhány lelkes szurkoló kíséretében, bérelt kisbusszal utazott a válogatott az észtországi Otepää kisvárosba.

2

2. A versenyen résztvevő országok A XXVII. Fakitermelő Világbajnokságon 27 ország csapata vett részt. A háromfős felnőtt csapat mellett 21 ország indított ifjúsági versenyzőt. A rendező országnak – szokás szerint versenyen kívül – második csapat indítására is módja volt. A résztvevő országok: Ausztria, Belgium, Belorusszia, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Románia, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna. 3. A program Augusztus 15.-én délután érkeztünk meg Otepää-be, ahol még aznap este megtörtént a motorfűrészek ellenőrzése és átvétele. Augusztus 16.-án délelőtt technikai értekezlet és sorsolás zajlott le a csapatvezetők részvételével, majd – a kisorsolt rajtszámok ismeretében – a versenyzőknek lehetősége nyílt a döntési helyszín és a döntendő fák megtekintésére. Ezt követően buszos kirándulás következett Észtország dél-keleti természeti nevezetességeinek meglátogatásával. Gyalogosan egy fellápon és egy erdőrezervátumon siettünk keresztül. Este került sor (csekély érdeklődés mellett) Otepää főterén a megnyitó ünnepségre, amelyen az Észt Államerdészet vezetője erős szelet kívánt másnapra a versenyzőknek, hogy könnyebben ledőljenek a fáik. Valószínűleg hiányzott egyetemista korában arról az erdőhasználati előadásról, amelyen megtanulhatta volna, hogy fadöntés erős szélben nem is végezhető. Augusztus 17.-én, két helyszínen bonyolították le a döntést. A magyar csapat tagjai kora délután kerültek sorra, ABC sorrendben követve egymást. Augusztus 18.-án, az Otepää-i Tehvandi síközpont stadionjában következtek – hosszú évek óta végre ismét egymás után kapcsolódóan – a szerelés, a kombinált darabolás és a lánckímélő darabolás versenyszámok. Versenyzőink kora délután kerültek sorra, és bő fél óra alatt túlestek mindhárom versenyszámon. 3. kép Kozák András döntése Augusztus 19.-én délelőtt került sor a Fakitermelő Bajnokságok Nemzetközi Szövetségének (ialc) közgyűlésére. A 20 tagország (köztük Magyarország) hivatalos képviselői meghallgatták az elnökség beszámolóját, majd új elnökséget és elnököt választottak a következő négy évre. Délután, ugyancsak a stadionban rendezték a gallyazás versenyszámot. Este eredményhirdetés és záróünnepség volt a főtéren, majd bankett egy tóparti sátorban. Augusztus 20.-án indult haza a magyar csapat, és augusztus 21.-én érkezett meg Magyarországra. 4. Eredmények

3

Döntés: 1. 2. 3. 30. 33. 54.

Schädlich, Gottfried Bijsterveldt, Hugo v. Pirson, Andre Kozák András Rittlinger Róbert Juhász István

Németország Hollandia Belgium Magyarország Magyarország Magyarország

660 pont 657 pont 657 pont 624 pont 620 pont 582 pont

Szerelés: 1. 2. 3. 8. 29. 31.

Briechle, Gerhard Recher, Balz Imankulov, Vadim Rittlinger Róbert Juhász István Kozák András

Németország Svájc Oroszország Magyarország Magyarország Magyarország


Kombinált darabolás: 1. Shvetsov, Ilya 2. Ture, George 3. Olesk, Andres 25. Juhász István 50. Kozák András 61. Rittlinger Róbert

Oroszország Románia Észtország Magyarország Magyarország Magyarország


Lánckímélő darabolás: 1. Kjaer, Ole 2. Herzog, Hannes 3. Strandell, Lars 41. Juhász István 45. Kozák András 61. Rittlinger Róbert

Dánia Ausztria Svédország Magyarország Magyarország Magyarország


Gallyazás: 1. 2. 3. 50. 56. 72.

Oroszország Észtország Észtország Magyarország Magyarország Magyarország


Imankulov, Vadim Laas, Anto Olesk, Andres Rittlinger Róbert Juhász István Kozák András

Egyéni összetett verseny: 1. Raffl, Johann Olaszország 2. Olesk, Andres Észtország 3. Heidemenn, WolfgangNémetország 37. Rittlinger Róbert Magyarország 46. Juhász István Magyarország 50. Kozák András Magyarország Csapatverseny: Helyezés 1. 2.

Ország Észtország Olaszország

Pontszám 4764 4706


4

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.

Németország Hollandia Finnország Románia Svédország Svájc Norvégia Lettország Fehéroroszország Magyarország Dánia Oroszország Ukrajna Ausztria Szlovákia Szerbia Liechtenstein Horvátország Szlovénia Csehország Franciaország Litvánia Luxemburg Nagy Britannia Belgium

4682 4657 4601 4581 4545 4533 4482 4469 4406 4398 4397 4350 4312 4304 4227 4195 4179 4138 4066 4049 3993 3796 3595 3515 3330

5

5. Értékelés Ez volt az első világbajnokság az új szervezet, a Fakitermelő Bajnokságok Nemzetközi Szövetsége (ialc) irányítása mellett. Természetesen az érdemi szervezést és előkészítést az észtek végezték, de a (hazai) bírók betanítása és egyenpólókkal való ellátása, az egységes (néha igen bonyolultnak tűnő) mérőeszközök biztosítása, a versenyszabályzat és a számítógépes kiértékelő program elkészítése, a verseny szakmai felügyelete, valamint az érmek előállítása már az ialc feladata volt. Az észt vendéglátók szervezőmunkája megfelelő volt. Az érkezésnél ugyan nem sokat foglalkoztak a csapatok fogadásával és tájékoztatásával, de szinte mindenki rutinos már annyira, hogy megtalálta a helyét és kiderítette a közösségi helyek hollétét is. Ebből a szempontból szerencsés volt, hogy szinte az összes csapatot egy szállodában helyezték el. Megfelelő információ hiányában, az első napon magunk „szereztünk” tolmácsot magunknak, egy németül beszélő észt hölgy személyében. A második napon aztán magyar nyelven beszélő tolmácsot is kaptunk. A kislány azonban még csak tanulta a magyart a tartui egyetemen, sajnos beszélni nemigen tudta, ami néha komikus, máskor bosszantó helyzeteket eredményezett. Végül a harmadik napon egy olyan tolmácsnőt kaptunk, aki kiválóan beszélt magyarul, és nagyon hasznosan tevékenykedett a csapat és a magyar szurkolók érdekében. A verseny szervezését az észtek kiválóan oldották meg. A versenyzőket (a kiadott programnak megfelelően) percnyi pontossággal hívták be az egyes versenyszámokhoz. Az utolsó (gallyazás) versenyszámot kivéve, csapatunk tagjai mindig közvetlenül egymás után következtek, így a csapatvezető is koncentráltan esett át a versenyizgalmakon. Többnyire szervezetten zajlottak a versenyzés járulékos tevékenységei is, mindössze egyszer alakult ki tömegjelenet az egyik étkezés előtt, illetve a partisátorban rendezett záróbankett sikeredett zsúfoltra és (egy helyileg világhírű zenekar által) dobhártyaszaggatóan hangosra. Tolmácsnőnk intézkedése tette lehetővé, hogy a parti második felében legalább az egymás mellett ülők meghallhassák az egymás fülébe kiabált szavakat. Megemlítendő még, hogy – az utóbbi évekkel ellentétben – viszonylag csekély érdeklődés mellett zajlott a világbajnokság. Egyedül a szombat délután rendezett gallyazás versenyszámnál jelent meg nagyobb számú (természetesen az észteknek szurkoló) nézősereg. Szurkolásuk hatékony volt, hiszen az észtek nyerték a csapatbajnokságot. 4. kép Észt szurkolók a gallyazásnál Az ialc működése magán a versenyen nem volt látványos, de nem is volt szükség beavatkozásukra, hiszen mindössze néhány óvás fordult elő. A szombat délelőtt tartott taggyűlésnek viszont megadták a módját (kínosan precíz regisztráció és napirend, szinkrontolmácsolás, formailag tökéletesen végrehajtott szavazások stb.), ennek ellenére olyan országok képviselői is beültek a taggyűlésre, akik nem tagok. A 27 versenyen résztvevő országból 20 lépett be az ialc szövetségbe. Köztük van Magyarország is, a Stihl cég hatékony anyagi támogatása révén. A leköszönő elnökség elismerte, hogy a két évvel ezelőtti torinói megalakuláskor nem minden történt szabályosan, „érzelmileg élénk”-nek minősítve az akkori alakuló gyűlést. A pénzügyi beszámoló kicsit követhetetlen volt, mivel hol svájci frankban, hol pedig Euróban villantották fel az egyes tételeket. Nagyjából 100 ezer Euróra tehető a szervezet kétévenkénti költségvetése, aminek kb. 60 %-a a tagdíjakból folyik be. Fontos megemlíteni, hogy az egyes versenyek rendezési költségeinek nagyobb hányadát (résztvevő országok csapatainak elszállásolása, mozgatása, étkeztetése stb.) továbbra is a rendezést vállaló országok fedezik. Az eddigi elnök (magas kora miatt)

6

lemondott, és az eddigi elnökség többi tagját ajánlotta, majd szavaztatta meg új elnökségnek. A svájci Max Fischer (új elnök), az ugyancsak svájci Daniel Kleger (ügyvezető), a holland Johan van Rhenen, az osztrák Harald Weingartner és a belga Eric Moors (mint a két év múlva rendező ország képviselője) alkotják az új elnökséget. Ezután az új elnökség javaslatot tett a könyvvizsgáló személyére, majd kijelölte a Műszaki Bizottságot (Technische Komitee), amely Ratko Matosevic (horvát), Christian Grahn (német) és dr. Gólya János (magyar) összetételben végzi majd munkáját. A hollandok javaslatot tettek a versenyszámok jövőbeni esetleges bővítésére, illetve látványosabbá tételére, amit a taggyűlés tartózkodó közönnyel fogadott. Végül az elnökség megszavaztatta, hogy két év múlva, a belgiumi világbajnokságon, versenyen kívül szerepeltetik ezt az új számot, majd utána döntenek az esetleges bevezetésről. Végül tiszteletbeli elnöknek tették meg az eddigi elnököt, és elismerő oklevéllel jutalmazták az észt főszervezőt. Maga a verseny az eddigieknél is kiegyenlítettebb és jobb eredményeket hozott. Az egyes versenyszámok megtartották ugyan szakmai lényegüket, de mára technikailag majdhogynem Formula 1-es szintűvé váltak, emberileg pedig egyre inkább a sport jelleg dominál bennük. Előbbire példák a motorfűrészeken és azok vágószerkezetein megjelent „versenyre való” műszaki megoldások (vezetőlemezek formája, láncosztás stb.), utóbbira pedig az atlétikus képességek előtérbe kerülése. A lánckímélő darabolásnak azért ilyen rendkívül erősek és kiegyenlítettek az eredményei, mert az extra hasas lemezek, illetve a versenyző „átbukó fejű”, a lemezt szemből és közelről néző tartása lehetővé teszik a padlóhoz nagyon közeli vágást. 5. kép Rittlinger Róbert szerelése A csapatok közül a legutóbbi világbajnok Ausztria most csak a 16. helyen végzett, a két évvel ezelőtti ezüstérmes Németország most bronzérmes lett. Általában elég nagy ingadozással szerepelnek a csapatok, kivétel talán Franciaország, Luxemburg és Belgium, akik stabilan tartják sereghajtó szerepüket. Várható volt, hogy az utóbbi versenyeken jól szereplő észtek hazai környezetben még jobbak lesznek, ennek ellenére csak a gallyazásban kivágott „huszáros hajrával” sikerült nekik a világbajnoki cím megszerzése. A legnagyobb meglepetés az olasz csapat második helye és az egyéni összetettben elért olasz (Johann Raffl!) világbajnoki címe. Most sem említette meg senki, hogy hol vannak a lengyelek? A 70-es és 80-as években még rendszeresen résztvevő ország képviselői 1998 óta nem jönnek el (nem tudnak eljönni?) a világbajnokságokra. Úgy látszik, csak mi hiányoljuk őket. A magyar csapat 10 év után megindult fölfelé az emelkedőn. Az 1998-as 18., a 2000. évi 17. és a 2004-ben elért 19. helyezés után most a 12. helyen végzett. Az utolsó (gallyazás) versenyszám előtt még a 7. helyen állt csapatunk. Igaz, egy ponttal mögöttünk a közismerten jól gallyazó finnek, 8 ponttal pedig a svédek következtek. Tudtuk, hogy ez csak átmeneti állapot, mégis jó érzés volt, hogy már nem a mezőny utolsó harmadából nézzük ellenfeleinket. Csapatunk összesen 4398 pontot gyűjtött. Ez 174 ponttal haladja meg a két évvel ezelőttit, és mindössze 46 ponttal kevesebb minden idők legjobb magyar eredményétől, az 1984. évi bronzérmes csapatunk által elért pontszámtól. A probléma csak annyi, hogy míg 1984-ben 4513 pontot ért el a győztes finn csapat, és közéjük valamint a magyarok közé mindössze a svédek ékelődtek be, addig most 4764 ponttal győztek az észtek, és még 10 csapat fért el köztük és közöttünk. Mi tehát fejlődünk, de más országok – németek, hollandok, svájciak, a most ugyan betliző osztrákok, oroszok, románok, ukránok és észtek – nálunk nagyobb ütemű fejlődést mutatnak. Mindenesetre érdemes ismét nyomatékosan utalni arra, hogy például a felsorolt országok versenyzői mind fenyőben

7

dolgoznak otthon, a mi jelenlegi versenyzőik pedig a ráckevei nemesnyárasokban, a mecseki bükkösökben és cseresekben, illetve az alföldi akácosokban szerezte tapasztalatát, mindössze a kőszegi és a soproni edzéseken „szokhatta” a fenyők illatát. Versenyzőink közül Juhász István döntése hordoz magában egy kis rejtélyt. Természetesen a fák előzetes megtekintésekor minden versenyző pontosan kifüggőzi a húzási irányt, amit az edző is ellenőriz. A versenyen tehát csak egyéb ok (pl. szél) befolyásolhatja a dőlési irányt. Hibátlan tuskó mellett, a fája mégis 78,2 cm-re távolodott el a célkarótól. A célzást a csapatvezető a bemérés közben ellenőrizte, és jónak találta. Egyedüli magyarázat lehet az eltérésre, hogy a túl közel álló szomszéd fa koronája „maga alá húzta” a dőlő fát, fölfelé azonban nagy izgalmunkban nem figyeltünk. 6. kép Kombinált darabolás Kozák András pontosan döntött (15,8 cm), de a törési léce az egyik oldalon 36 mm lett, az optimális 25-35 mm helyett, és ez az 1 mm 20 büntetőpontot jelentett számára. Rittlinger Róbert fája eltörte a célkarót, pontossága mégis csak 40 cm lett, mivel egy (általa ugyan előzetesen levágatott) tuskón a fa balra elcsúszott. A sors iróniája, hogy a Juhász István fáját ”elhúzó” álló fa Kozák András még ki nem döntött fája volt, a Rittlinger Róbert fáját „eldobó” tuskó pedig a Juhász István által kidöntött fa tuskója. Három versenyzőnk közül Rittlinger Róbert szerelése sikerült a legjobban. A 12,39 sec azonban most csak a 8. helyhez volt elég. Két éve ezzel az idővel még nyerni lehetett. Viszonylag jó volt (15,18 sec illetve 15,27 sec) Juhász István és Kozák András szerelési ideje, bár Juhász István itthon sorozatban képes volt gyorsabb szerelésre is. Meg kell jegyeznünk, hogy szerelésben nagyot fejlődött csapatunk. Két éve a csapat legjobbja 17-18 sec körül szerelt, a többiek pedig jóval 20 sec fölött. Ez annak köszönhető, hogy a mostani csapat tagjai nagyon sokat gyakoroltak otthon is. Lelkesedésükre jellemző, hogy egyikük elkészíttetett, és a válogatottnak ajándékozott egy olyan „rajtgépet”, amit a (síelők indításához hasonlóan) a világbajnokságon is használnak. A kombinált darabolás Juhász Istvánnak és Rittlinger Róbertnek egyaránt 1 és 3 mm-es lépcsővel sikerült, előbbi merőlegessége mindkét rönknél 1,5 fokon belül, utóbbié 0 illetve 1,5 fokon belül volt. Rittlinger Róbert azonban kétszer kezdte a fölső vágást, így maradt egy 10 mm-nél mélyebb bevágása az egyik rönknél. Kozák András 2 és 6 mm-es lépcső mellett mindkét rönkjét 1,5 fokon belülire vágta. Ezek átlagos jó eredmények. A lánckímélő darabolás – hála a megfelelő hasasságú vezetőlemeznek és az „átbukásos” technikának – mindhárom versenyzőnknél sokkal jobban sikerült, mint a két évvel ezelőtti csapatnál, de ugyanígy voltak ezzel a többi versenyzők is. A nagyon „sűrű” mezőnyben tehát ezek az eredmények nem hoztak kiemelkedő helyezéseket. Mindenesetre örömmel kell megállapítanunk, hogy a korábbi „padlózások” most elkerülték versenyzőinket. A gallyazást megelőzően, fenti eredmények alapján csapatunk a 7. helyen állt. Mivel gallyazáshoz az addig elért pontszámok szerinti fordított sorrendben állhattak fel négyesével a versenyzők, a mieink viszonylag „jó társaságban”, tehát jó versenyzőkkel gallyazhattak együtt. Ez a versenyszám az, amelyben leginkább fontos, hogy valaki egész

8

évben fenyőt gallyaz, vagy csak az edzéseken gyakorolhatja a szabályos ágörvek minél gyorsabb és precízebb levágását. Jóllehet az edzéseinken optimálisak voltak a gallyazás gyakorlásának feltételei, ez mégsem jelent annyi rutint, hogy egy német, osztrák vagy finn versenyzőnél gyorsabbak legyenek a mieink. A csapatvezető ezért külön figyelmeztette a magyar versenyzőket, hogy ne figyeljenek se jobbra, se balra, mert mellettük a gyorsabb konkurensek előbbre fognak tartani. Ez mégis megtörtént, így nemcsak lassabbak lettek, hanem több hibát is vétettek. Juhász István ugyan 25 sec-on belül gallyazott, de két 5 mmnél magasabb csonkot és egy lépéshibát állapítottak meg nála a bírók. Ez összesen 60 büntetőpontot jelentett. Kozák András lassú volt (29 sec) és 3 csonk mellett még egy 5 mmnél mélyebb bevágást is ejtett. Hármuk közül a legmagasabb gallyazási pontszámot Rittlinger Róbert érte el, annak ellenére, hogy 33 sec lett az ideje, viszont mindössze egy csonk hibája volt. Megemlítendő, hogy a szabályzat értelmében ugyanazt a fűrésztestet kell használni minden versenyszámnál. Értelemszerűen a döntésnél és a darabolásoknál jobb a nagyobb teljesítményű (ezért nehezebb) motorfűrész, gallyazáshoz viszont kisebb tömegű, könnyebben forgatható fűrész kellene. A fűrészválasztáskor tehát olyan kompromisszumra van szükség, amely minkét feltételnek megfelel. 7. kép Lánckímélő darabolás Ifjúsági versenyzőnk, Tóth G. Balázs szereplését külön értékeljük, mivel a juniorok versenye is külön zajlott. Döntése viszonylag gyengén sikerült, fája majd 1 m-re ment, és apró léchibája is volt. Szerelése és lánckímélő darabolása átlagosan sikerült, a kombinált darabolásnál azonban különös hiba rontotta az eredményét. Az első rönk fölső vágását úgy fejezte be, hogy a vágásai között maradt egy kis átvágatlan rész, amely csak a korong oldalán törött le, a korong leesésekor. Ez ugyan nem tekinthető a két vágás közötti lépcsőnek, mégis annak mérték be. Megemlítendő, hogy eredménye ettől függetlenül is gyenge volt, mivel két foknál nagyobbak voltak a merőlegességtől való eltérései is. Gallyazása nagyon lassú volt, valamint egy csonkot hagyott és egy bevágást is ejtett. Összetettben végül a 22 ifjúsági versenyző közül a 11. helyen végzett. Két újonccal felálló csapatunkról összességében megállapítható, hogy az eddigieknél jobb eredményeket hozott, és – bár egyelőre még nem sikerült elérni áttörést –a jövőre nézve bíztató a fejlődés. Az utóbbi évek problémája az volt, hogy néhány viszonylag jó képességű versenyzőnket nem tudták megszorítani az újoncok, így az újoncok elmaradtak a versenyzéstől, a rutinos versenyzők pedig nem voltak különösebb erőbedobásra kényszerítve. Nemzetközileg ugyanakkor az itthon lazán elért eredmények túl kevésnek bizonyultak. Jelenleg kialakulóban van egy olyan bővebb keret, amelynek tagjai komoly versenyre kényszeríthetik egymást. Ha ezt az egészséges versengést nemzetközi versenyeken való részvételek során versenytapasztalattal is segíteni tudjuk, jóval előbbre léphet a Magyar Fakitermelő Válogatott.

9

6. Következtetések, javaslatok A megkezdett – helyesnek tűnő – úton tovább kell haladni, amelynek természetesen több feltétele és nehézsége is van. Remélhetőleg elérkeztünk oda, hogy a fakitermelésben dolgozó vállalkozóink egy része megengedheti magának, hogy szaktudása ilyen módon való megmutatására, illetve annak továbbfejlesztésére is gondoljon. Ugyanakkor, aki ebben az évben az összes felkészítésen, válogató versenyen, a válogatott edzésein és a világbajnokságon is részt vett, 10 héten (2 és fél hónapon!) át, összesen 35 munkanapját és annak keresetét áldozta fel a versenyzés érdekében. 8. kép A csapat és a tolmácsnők A sok, mindössze néhány napos edzés szakmailag helyes megoldásnak bizonyult, jobban szolgálta az eredményességet, mint a régebben alkalmazott, hosszabb edzések. Természetesen a gyakrabban szervezett edzések nagyobb utazási költségtérítéssel jártak, növelve így a kiadásokat. Örvendetes, hogy a versenyzők otthon is kialakítottak saját edzőpályákat. Ez is hozzájárult a fejlődésükhöz, és segítette az edzések hatékonyságát, mivel azokon már csak a tudásukat kellett tovább csiszolni. Egyre nagyobb nehézséget okoz a versenyfeltételeknek megfelelő dönthető fák biztosítása. A szabályzat értelmében 29-39 cm közötti mellmagassági átmérőjű lucfenyők jöhetnek szóba versenyfaként. Ilyen fákat eddig Sopron környékén találtunk az edzésekhez. A szárazság, és az ezt követően fellépő szúkárosítások miatt azonban ebben az évben már Sopronban elfogytak a megfelelő méretű lucfenyő állományok. Májustól ezért Kőszegen tartottuk a döntésedzéseket, de ott is csak lábonszáradt, szúkárosított törzseket dönthettünk. Természetesen ezért is hálásak vagyunk a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vezetésének. Kétséges azonban, hogy a következő években találunk-e Magyarországon versenyzésre alkalmas fákat. Az Andreas Stihl Kft. támogatása nélkül nem tudtuk volna megvalósítani terveinket, sőt a világbajnokságra való kiutazást sem. A jövőben azonban még több támogatásra lesz szükség, ha a kétévente rendezett világbajnokságok közti években is életben akarjuk tartani a versenyszellemet. Ehhez néhány napos továbbképző tanfolyamok megrendezésére, a válogatott keret szomszédos országok versenyein, vendégként való részvételének biztosítására, és olyan hazai versenyekre lenne szükség, amelyeket a világbajnokságnak megfelelő szabályok szerint rendeznek. A válogatott körüli teendők (adminisztráció, helyszín- faanyag- és eszközbiztosítás, edzések, szállások értékelések szervezése stb.) bonyolításához, vagyis a működtetéshez megfelelő személyi háttérre van szüksége. A Fakitermelési Munkakultúra Alapítvány elnöke ezt a – sok szellemi és fizikai ráfordítást is követelő – működtetést 17 éve egyszemélyes társadalmi munkában végzi. Maga az alapítvány, szponzori segítség nélkül nem képes megfizetni ezt a munkát. A legközelebbi Fakitermelő Világbajnokságot 2008-ban rendezi Belgium.

10

Döntés 700 650

Kozák

Rittlinger Juhász

600 550 500

Pontszám

450 400 350 300 250 200 150 100 50 0 1

4

7

10 13 16 19 22 25 28 31 34 37 40 43 46 49 52 55 58 61 64 67 70 73 76 79 82 85

Helyezés

Szerelés 700 650 600 550 500

Pontszám

450 400 350 300 250 200 Rittlinger

150

Juhász

Kozák

100 50 0 1

4

7

10 13 16 19 22 25 28 31 34 37 40 43 46 49 52 55 58 61 64 67 70 73 76 79 82 85

Helyezés

A XXVII. Fakitermelő Világbajnokság eredményei 1.

11

Kombinált darabolás 700 650 600 550 500

Pontszám

450 400 350 300 250 Juhász

200

Kozák

Rittlinger

150 100 50 0 1

4

7

10 13 16 19 22 25 28 31 34 37 40 43 46 49 52 55 58 61 64 67 70 73 76 79 82 85

Helyezés

Lánckímélő darabolás 700 650 600 550 500

Pontszám

450 400 350 300 Juhász

250

Kozák

Rittlinger

200 150 100 50 0 1

4

7

10 13 16 19 22 25 28 31 34 37 40 43 46 49 52 55 58 61 64 67 70 73 76 79 82 85

Helyezés


12

Gallyazás 700 650 600 550 500

Pontszám

450 Rittlinger

400

Juhász Kozák

350 300 250 200 150 100 50 0 1

4

7

10 13 16 19 22 25 28 31 34 37 40 43 46 49 52 55 58 61 64 67 70 73 76 79 82 85

Helyezés

Egyéni összetett 1 800 1 700 1 600 Rittlinger

Pontszám

1 500

Juhász

Kozák

1 400 1 300 1 200 1 100 1 000 900 800 1

4

7

10 13 16 19 22 25 28 31 34 37 40 43 46 49 52 55 58 61 64 67 70 73 76 79 82 85

Helyezés


13

Csapatverseny 5 000 4 900 4 800 EST ITA GER NL 4 700 4 600 4 500

FIN ROM

SVE CH

NOR LAT BJE HUN DK

Pontszám

4 400 4 300 4 200

RUS

UKR AT SVK

SRB FL

CRO SLO CZ

4 100 4 000

FRA

3 900 3 800

LIT

3 700

LUX

3 600

UK

3 500 3 400

BEL

3 300 3 200 3 100

1

5

10

12

15

20

25

3 000

Magyarok százalékos teljesítménye a győzteshez képest 100,0

Juhász István Kozák András Rittlinger Róbert

90,0 80,0 70,0

%

60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 Döntés

Gallyazás

Szerelés

Kombinált darabolás

Lánckímélő darabolás

Versenyszámok


Összetett

14

Magyarok súlyozott vesztett pontarányszázaléka 10 Juhász István Kozák András Rittlinger Róbert

9

7 6 5 4 3 2 1 0 Döntés

Gallyazás

Szerelés

Kombinált darabolás Lánckímélő darabolás

Versenyszámok

A győztes csapat és Magyarország pontszámai a Fakitermelő Világbajnokságokon

Pontszám 5 000 4 500 4 000 3 500 3 000

Győztes

2 500

Magyarország 2 000 1 500


2006

2004

2002

2000

1998

1996

1994

1992

1990

1988

1986

1984

1982

1980

1978

1976

1974

1972

1 000 1970

Pontarányszázalék

8

Év

XXVII. Fakitermelő Világbajnokság

Recommend Documents