XXVI. évfolyam 1. szám 2010. október Gólya különszám A Táncsics Mihály Kollégium lapja
Tartalom: Bemutatkozik a diákfőszerkesztő Speces gólyák bemutatkozása Csapatbeszámolók: Az Arany csapat A Zöld csapat A Rózsaszín csapat A Kék csapat A Sárga csapat A Főszerkesztő válaszol Arc kiállítás A Hónap kérdése
Biztos, hogy ide akartam jönni?
2. old. 2. old. 4. old. 5. old. 7. old. 9. old. 10. old. 11. old. 15. old. 16. old.
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
Üdvözlök minden kedves, szép, okos lányt és bátor, értelmes fiút! Többnyire Ferenc Katának hívnak, és szeptemberben én lettem a diákfőszerkesztő. Történt ez azért, mert a hely megüresedett. Történt ez, mert valami hiányzott az életemből. S mert ez történt, együtt dolgozhatok Kelet-közép Európa Legszebb Férfitestével! A Táncsics Tükör idei első számában a Gólyáról lesz szó. A továbbiakban pedig megmarad, ami jó volt és bővül azzal, ami még jó. Vagyis a mindenkori nagy sikerre való tekintettel, folytatódik a ’Főszerkesztő válaszol’ rovat. Kellemes időtöltést kívánok! Tehát gólya. (Állat, Collegistus collesos), a gázlómadarak közé tartozó gólyafélék családjának egyetlen neme, melynek két faja nálunk is tenyészik. A fehér Gólya (Collegistus alba Fium) piszkos fehér színű elsőéves, nagy gégéje és hosszú garatja tökéletes folyadék fogyasztására, csőre többnyire vörös. A fekete Gólya (Collegistus nigra Leanom) barnásfekete vagy szőkés. Alsó mell-, has- és combtollai formásak; csőre fiatalkorban apró, öregedéssel egyre tágul. Mindkettő vándormadár, hozzánk ősszel jön, és tavasszal elvándorol. Kajakártyával táplálkoznak, de néha meglátogatják a Terikét is.
Speces gólyák bemutatkozása Felföldi Annamáriának hívnak, becenevem Ancsa. Szolnokról jöttem, jelenleg a Fazekas természettudományi tagozatán 9-es vagyok. Nagyon szeretem ezt a kollégiumot – már csak a szobatársaim miatt is. Jól érzem magam, ha velük reggelizek, és két kockasajt között jókat nevetünk! Nem tudtam, hogy a Specre fogok kerülni – igazából azt sem tudtam, mi az –, de végül is örülök, hogy így történt. Sportolok is: ex-kötélugró vagyok, most már hosszútávot futok minden nap az iskolában. Kovács Aida vagyok, 11. osztályos az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban. Hatvanban lakom, mint ahogyan Kata is (ez én volnék – a diákfőszerkesztő). Azért lettem speces, mert minden szobatársam az ☺ (ez is én volnék, többek közt – a diákfőszerkesztő), meg amúgy is, nagyon jó a hangulat itt. A humán tantárgyak és a nyelvek érdekelnek legjobban, így nem meglepő, hogy angol szakkörre fogok járni. Szabadidőmben (ami amúgy nincs is) kézilabdaedzésre járok, vagy meccseket nézek. Remélem, jót fog tenni ez az év is, immár specesen!
www.tankol.hu
2
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
Bohács Bence vagyok, Kelet-Szlovákiából jöttem családi okok miatt. Most a XV. kerületben lakom édesanyámmal. Jó ez a kolesz, jó fejek a szobatársaim, kivéve 1-et. Szlovákiában a Királyhelmeci 8 éves gimibe jártam, és negyedikből jöttem át ide. Szeretek focizni, ping-pongozni, és a röplabdán kívül szinte mindent, ami mozgással kapcsolatos. Kedvenc tantárgyaim a töri és az informatika. Ebben a koleszban van minden, „amire egy ember vágyik”. A Szent Margit gimibe járok, jelenleg átlag tanuló vagyok. Itt viszonylag jól főznek, de nem jobban mint otthon. Van a koleszban két szuper haverom, akik sokat segítenek nekem is. Marha jók a tanárok. Kényelmes az ágy, gyorsak a gépek, a focipálya is jó, leszámítva azt az egy apró hibát, hogy hullámos a közepe… Sziasztok, Majoros Péter vagyok. Ebben az évben jöttem a Táncsicsba. Ezelőtt Pécsre jártam suliba, most a Fazekasban tanulok. Eddig minden jól megy. A koli tetszik, a szobatársak és a tanárok rendesek velem. Szeretek kerékpározni és kirándulni. Érdekel a csillagászat, az űrkutatás is. Kedvenc tantárgyaim a matek, a fizika és a kémia, ezért mérnök akarok lenni. Remélem sikerül beilleszkednem. Dorogi Péter a becsületes nevem, Felsőfarkasdról jöttem, ami egy elég kicsi település. 70 km-re található Budapesttől keleti irányban. A József Attila Gimnáziumba járok, emelt szintű matek osztályba, mert szeretem a matematikát és a fizikát. A kollégiumban matek és fizika szakkörökre járok. Szeretek pingpongozni. Hobbim a makettépítés, házmodelleket, hídmodelleket és néha járműmodelleket szoktam építeni. Szabadidőmben a barátaimmal szoktunk eljárni bringázni, motorozni. Még nem voltam kollégista, de szerintem jó lesz majd itt ez a négy év. Tetszenek itt a lányok, szerintem a többségük jól néz ki. Örülök, hogy ide járhatok, bla-bla-bla…. Szántó Tamásnak hívnak. Esztergomból érkeztem, a Fazekas 9.b osztályába járok. Fura volt a váltás, a 30 000 fős kisváros után a főváros, de most már kezdek kiigazodni. Ebben sokat segítettek a szobatársak is. Szeretem a matekot, fizikát és kémiát. Gyakran olvasok modern krimiket John Grishamtől. Edzésszerűen úszom. Befejezésként annyit még: tetszik a kollégiumi élet!
www.tankol.hu
3
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
Bene Sára: az Arany csapat Augusztus 28-án, szombaton a gólyák sikeres beköltözése után (miután halálra untuk magunkat a regisztrációnál) beosztottuk az embereket öt csapatba több-kevesebb sikerrel… Én személy szerint az arany színű csapatot kaptam meg. Itt meg szeretném köszöni Varga Katának a sok segítséget, mert nem biztos, hogy nélküle sikerült volna megbirkóznom ezzel a nehéz feladattal, mivel csomó dolgot kellett szervezni. A reggeli ébresztések eléggé vegyes benyomást hagytak bennem, mivel volt olyan szoba, ahova 8 alkalommal is be kellett nézni öt percenként, mert a kedves kis gólyák folyamatosan visszaszunyókáltak. Visszatérve a csapathoz… eléggé szellemes csapatnak nevezhetem őket, ez már a csapatnév választásakor kiderült. Hát igen, nem volt semmi végigvonulni velük hulla fáradtan a városon, mert végig kiabálták a csapatnevüket, és az indulójukat. A csapatnév ARANYÉR, az induló pedig így hangzott: Aranyeresek vagyunk, Táncsics koliban lakunk, Aranyfényben csillogunk, Folyton segget vakarunk, A legjobbak mi vagyunk, Aranyér, Aranyér, Aranyér.
Vasárnap került sor a városi vetélkedőre, de mielőtt elindultunk volna, minden csapat jelet rajzolt magára, amit végig kellett viselnie a városban. Harmadikként reggeliztünk, majd összeszedtük magunkat, és irány a város! Csonka János tanár urat, és Kövesi Katalin tanárnőt kaptuk kísérő tanárnak. Az első állomás a Váci utca volt, ahol a csapat jópár kuki-puszit teljesített. Második megállónk az Országháznál volt, ahol nagyon ügyesen rávették a két kísérő tanárt egy kis laurenciázásra. A következő helyszín a Millenáris volt, ahol iszonyat gyorsan teljesítettük a feladatokat, s túlestünk az állomáson. E helyet a Gellért-hegy követte, ahova nagy hangerővel érkeztünk, s a tesztet közepesen töltöttük ki. A vetélkedő végét a Feneketlen tó zárta, s ott a legjobban ki más is teljesíthetett volna, ha nem az ARANY! Ez után mindenkinek volt egy kis szabadideje, s utána következett az activity, ahol ismét kiválóan teljesítettünk ☺. A karaoke és a disco igazán jól sikerült, köszönet érte Ricsinek! Hétfőn reggel ismét ébresztés, s utána egy kis torna várta az újonnan érkező kollégistákat. A vicces vetélkedőt az aulában tartottuk meg, mivel hideg volt kint az idő. Ezen eléggé aktívan részt vett mindenki, de még így is volt pár dolog, amit nem sikerült véghez vinni. Sebaj, lesz majd mit csinálni a gólyaavató délutánján ☺!
www.tankol.hu
4
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
A vicces vetélkedőt igen élvezte a csapat, és ez az eredményükön is látszott. Nagyon aktívak voltak végig a programon, s az első helyen végeztek ☺. Mondjuk nem csak ezt a részt teljesítették kiválóan… A délutáni program is jó volt, itt inkább a sportolni vágyók élhették ki magukat. Sajnos nem sokáig, mivel az eső elmosta egy idő után a sportversenyt. A vacsora után hajókázni mentünk, ahol mindenki megkapta méltó jutalmát, és kihirdettük a helyezéseket. A második helyen végeztünk, de nagyon szoros volt a küzdelem a helyezésekért… A csapatomról még azt szeretném így utólag közölni, hogy igen pozitív élmény volt velük együtt dolgozni! A felállás igen vegyes volt, mivel az élsportolótól kezdve, a kreatív embereken át, a kulturális arcokon keresztül a mindent bevállalós emberekig (és még sorolhatnám) mindenki jelen volt nálunk ☺. Iszonyat hangerővel bírtak egytől egyig! Hát igen, erre mondják, hogy a „tanítványok” előbb vagy utóbb hasonlítanak a mentoraikra, hehehe! Bene Sára
Danicska Csaba és Heigl Alexandra: a Zöld csapat - ZÖLDZÓNA Augusztus 28. (szombat) Mindannyian – gólyatábori szervezők – izgatottan vártuk a gólyák érkezését. Déltől egészen este 6-ig csak azzal foglakoztunk, hogy minden új diák megtalálja a csoportvezetőjét és a szobáját. Az ismerkedés csak ezután következett. Minden azzal kezdődött, hogy beosztottuk a gólyákat szín szerint 5 csoportba. Mi, Heigl Alexandra (tiszteletbeli kollégista), és Danicska Csaba kaptuk a zöld színű csapatot. Ezek után a gólyák megismerhették a Laurenciát, a Józsi a gombgyárban című, mozgáskoordinációt igénylő, szórakoztató „játékot”, és még sok más – a szervezők számára vicces – dolgot. Letették a gólyaesküt, ami egyébként eléggé sokáig tartott, mert valaki mindig elrontotta, valamint megírhatták saját indulójukat, amit természetesen azonnal meg kellett osztaniuk mindenkivel:
A koliban is van egy ilyen zóna, A Zöldek benn vannak minden jóba. Gólyatábor pesti módra, Gyere, velünk jó a móka. Úgy kiabáljuk szét a városban: ZÖLDZÓNA!
Csapatnevet kellett választaniuk, ami nagyon gyorsan ment, végül pedig saját kabalafigurát készítettek néhány hurkapálcából, színes zsebkendőből, pár lufiból és egy krumpliból. Kacagtató alkotások születtek, amikre persze a másnapi városi vetélkedőn nagyon kellett vigyázni. A nap végén elengedtük őket aludni.
www.tankol.hu
5
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
Augusztus 29. (vasárnap) A 6 órai ébresztő után reggeli torna következett, ami nem a legaktívabban sikerült. A torna után reggelizhettek, és máris következett a városi vetélkedő, a kis kabalával, de előtte minden csapatnak ki kellett festenie magát, majd a koli előtt fénykép is készült. Reméltük, hogy nem lesz semmi probléma, de sajnos ez csak a villamos megállóig tartott. Egy érettségizett hölgy akkor vette észre, hogy a bérlete az egyik barátnőjénél van, aki persze nem a Zöld, hanem a Sárga csapatban volt. Amikor felszálltunk a villamosra, úgy döntött, hogy Ő nem száll fel, és szó nélkül visszamegy a koleszba. Azonnal felhívtuk a DT elnököt, hogy ilyen esetben mégis mit lehetne tenni. A dolog vége az lett, hogy a másik csapattal versenyezte végig a városi vetélkedőt. Emiatt nem voltunk felhőtlenül boldogok, hisz a csapatok a vetélkedőn pontokat szereznek, tehát ő egy másik alakulat javára dolgozott. A másik probléma az volt, hogy semmi hangjuk nem volt eleinte a ZÖLDZÓNÁsoknak. Minden helyszín előtt hangosan kellett volna kiabálni a csapatindulót, de a helyszíni szervezők csak a mi hangunkat hallották. Le is toltuk a Zöldeket emiatt. Az elkóborolt hölgyet a Ferenciek terénél értük utol (a sárgáknál leledzett). Onnantól már velünk maradt, igaz már csak egy állomás volt, de akkor is megvolt a létszám, befejeztük a városi vetélkedőt, és elindultunk vissza a koliba ebédelni. Ebéd után kaptak egy kis szabadidőt, majd kezdődött az activity. Ezt mindenki nagyon élvezte. Nagy örömünkre ekkorra már egy kicsit összeszokott a csapat. Az activity után lehetett vacsorázni majd este 8 órakor kezdődött a karaoke. Most aztán végre megtapasztalhattuk, milyen hangosak is tudnak lenni a Zöldek. Mindenki üvöltözött és ugrált. Sikerült levezetni a feszültséget. Énekelgetés után indult a diszkó, ahol a szervezők is kikapcsolódhattak. Szerencsére senkivel sem volt probléma. A második nap is balhé (és részegség) nélkül ért véget. Augusztus 30. (hétfő) Természetesen ekkor sem maradhatott el a reggeli torna. Aktivitás szempontjából megoszlott a társaság: egy része nagyon fáradt, míg mások fittek voltak. Ezen a napon került volna sor a különböző sportversenyekre, de sajnos az időjárás keresztülhúzta számításainkat, így az aulában kellett folytatnunk a programsorozatot. Jó volt nézni, ahogy öszszedolgozik a csapat, kisebb-nagyobb sikerrel persze. Tetszett, hogy nem csak egy ember szerepelt. Csapatonként néhány gólya viszont külön feladatot kapott. Koszorút kellett elkészíteniük a csapatuk színében. Az alkotások nagyon jól sikerültek. Ami előnyünkre is vált, hiszen később ezeket helyezték el Táncsics Mihály emlékkövénél. Hétfőn este elérkezett az, amit mindenki nagyon izgatottan várt: a sétahajókázás, és persze az eredményhirdetés.
www.tankol.hu
6
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
Tavalyhoz képest változtattunk a díjakon. Úgy gondoltuk, hogy kapjon mindenki egyforma nyereményt, nehogy valaki utolsónak érezze magát. Persze nem egy tábla csokira gondoltunk, hanem valamire, ami tovább tart 30 másodpercnél. Egy fényképet kaptak a csapatukról (ami vasárnap reggel készült a koli előtt). Augusztus 31. (kedd) A sokszor átalakított program végére került a Táncsics emlékkoszorúzás. Ezen a napon már mindenki teljesen feloldódott a kollégiumi életben, és egyre otthonosabban érezte magát. Sajnos ezen a napon is esett az eső, így rövidre kellett fogni az ünnepséget. Úgy gondoljuk, szinte mindenkinek tetszettek a programok, hiszen senki sem akarta magát kihúzni a feladatokból, rájöttek, hogy mi is az a csapatmunka, hogy hogyan lehet a legkönynyebben összedolgozni, valamint arra, hogy a gólyatábor remek dolog. Sokakat megkérdeztünk ezzel kapcsolatban, és 99%-ban pozitív visszajelzést kaptunk. Voltak például, akik teljesen hülyeségnek tartották a gólyabosszút, ezért meg sem jelentek a helyszínen, mert nekik nem az jött le az egész gólyatáborból, hogy szívás az egész és mi csak azért létezünk, hogy az életüket megkeserítsük és röhögjünk rajtuk. Örülünk, hogy részt vehettünk egy olyan gólyatábor megszervezésében, amelyre mindenki boldogan fog emlékezni. Heigl Alexandra Danicska Csaba
Harányi Ferenc: a Rózsaszín csapat 2010. utolsó nyári hetében a kollégium – szokásához híven – gólyatábort szervezett. Ez az idén augusztus 27-től 31-ig tartott. Mi szervezők lelkesen vártuk az új kollégistákat, akik 28-án költöztek be.
Augusztus 28. szombat A beköltöző gólyák, mint általában, hamarabb kezdtek el érkezni a megadott időpontnál, de szerencsére ebből komolyabb probléma nem adódott. A nap folyamán a szervezők dekorálták a portát és az aulát, valamint saját pólójukat, amin egységesen a gólyatábor felirat szerepelt. Estére közel 150 „friss hús” érkezett, akiket máris köszöntött mindenki barátnője: Laurencia ☺. Az újak öt csoportba lettek osztva, amelyeket egy-egy DT-s veterán vezetett. Én a rózsaszín csapatot kaptam. Az első feladat volt a csapat színéhez méltó csapatnév kreálása. Így lettünk mi a Rózsaszín párducok. Így már volt színünk és csapatnevünk. Ezután alkotnunk kellett egy indulót is:
www.tankol.hu
7
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
A párducok mi vagyunk Táncsics a mi otthonunk Rózsaszín a szalagunk Gázkazánok nem vagyunk Budapest lett a hazánk Mégsincs tele a gatyánk! Végül minden csapatnak kellett alkotnia egy kabalát az adott eszközök felhasználásával (krumpli, szívószál, lufi, hurkapálca).
Augusztus 29. vasárnap Reggeli ébresztő, torna és arcfestés után kezdődött a városi vetélkedő, melynek első állomása a Citadellán volt. Itt egy Budapest-kvízt kellett kitöltenie a csapatoknak, valamint extra feladatként az ágyúkat kellett meghódítanunk. Második állomásunkon, a Feneketlen-tónál metróállomásokat kellett összerakni a megfelelő sorrendben. Bónuszként a 4-es metró útvonalát kellett meghatározni. Itt csatlakozott hozzánk egy későn beköltözött sorstárs. A Váci utcán névjegykártyákat kellett gyűjtenie az új generációnak, valamint khm… „jó helyen megpuszilnia” a pisilős fiúszobrot. Itt történt egy aprócska malőr, és fél órát várnunk kellett, így a Deák Ferenc tér metróállomásán egy rögtönzött program keretén belül megtaláltuk néhány híres magyar költő nevét elrejtve. Negyedik állomásunk a Parlamentnél volt, ahol bekötött szemmel kellett etetnie társukat a résztvevőknek, valamint előadhatták az új tanult mondókákat. Mindezt brazil turisták legnagyobb örömére. Bár késésben voltunk, mégis bevállaltuk az utolsó állomást is a Millenáris parkban, ahol egymást locsolva kellett eloltani a gyertyát (4 ember gyertyát fog, 4 pedig locsol), valamint csomókat bogoztunk. Végül – igaz közel fél órával megcsúszva – visszatértünk ebédelni. Ezt követte volna egy sportvetélkedő, amit sajnos elvitt az eső, de az esti karaoke és buli sikeresen helyrehozta a hibát.
Augusztus 30. hétfő Vicces sorversenyek zajlottak ezen a napon, és a csapatok koszorú készítettek. Vendégként meglátogatott egy jó barátom, Kiss Kamilla Dorottya, aki sokat segített (fényképezett). Este tartottuk a zárást, a hajókirándulással egybekötött eredményhirdetést. A csapatommal harmadikak lettünk :-D. Bár hűvös volt, mindenki jól érezte magát!
www.tankol.hu
8
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
Augusztus 31. kedd Az utolsó nap, amikor ébresztgettünk és megdolgoztattuk az ifjúságot egy finom kis reggeli tornával. Végső programként tiszteletünket tettük a budai Várban névadónk, Táncsics Mihály emléktáblájánál. Ezzel zárult a 2010-es gólyatábor. Harányi Ferenc
Kerekes Kristóf: a Kék csapat A gólyatábor megszervezése megint izgalmakkal kezdődött, mint minden évben. A kezdeti nehézségek hamar megoldódtak, csak egy 3 és fél órás megbeszélésre, és számtalan egyeztetésre volt szükség. A fő-fő megbeszélésen, és a rövid kis egyeztetésen közösen eldöntöttük, hogy ki melyik csapat vezetője lesz. Én kaptam a kék csapatot, amit Kincs Bernadettel, alias Bettyvel vezettünk a gólyatábor nehézségein és akadályain át ☺. A csapat helytállt a különböző megmérettetéseken, a vicces és a városi vetélkedőn, és egyéb programokon. A KÉKEK, akik az első estén a KÉKESTETÜK szent nevet vették fel, kitűnő csapatmunkával, félelmet és lehetetlent nem ismerve vágtattak az első hely felé. Itt illendő megjegyeznem, hogy a csapat győzelme csakis a csapaté! Minden tag keményen megküzdött az elsőségért. Mi, a CSOPVEZ-ek – főként én – csak ott voltunk. A fantasztikus csapat lehet, hogy a véletlen műve, lehet, hogy nem. De mire menne a fantasztikus kis csapat a kabalája (VÁNDOR-RENDŐR-SÜN) nélkül?! Nem is beszélve a Főszerkesztő úrról, aki a csapattal együtt félelmet nem ismerve állt helyt a próbákon. A hajón a KÉKESTETŰK nagy örömmel fogadták a dicsőséges első hely odaítélését. Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a DT többi tagjának, hogy itt voltak, és hogy én is itt lehettem. Továbbá köszönjük B. Á. tanár úrnak, hogy támogatta a DT-t a megvalósításban. Köszönöm mindenkinek (a kollégium dolgozóinak, a vezetőségnek, a tanároknak, a BKV dolgozóinak, stb.), aki segítette bármivel a gólyatábor szervezését és lebonyolítását! És végül, de nem utolsó sorban köszönöm a gólyáknak a részvételt! Remélem mindenki jól érezte magát!
www.tankol.hu
9
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
Táncsics koli jajj de jó Gólyák vagyunk halihó Kék az örök befutó Tetvek vagyunk, csudijó Folytatnánk, de nincs több szó Így is sok benne az „ó” Elnézést kérek azoktól (főleg gólyáktól), akiknek pszicho- vagy szomatikus, esetleg pszicho-szomatikus (testi-lelki) fájdalmakat okoztam. Ebcsont beforr! További sok sikert mindenkinek! Kerekes (KOCKA) Kristóf
A Sárga csapat Megszülettek a csillagok, A Táncsics Mihályban ők a rajok! Bevetünk sok meztelen testet, Meghódítjuk Budát és Pestet. Minden este mulatunk, A legjobb csapat mi vagyunk, És még joint-ot is szívhatunk! (Ez utóbbi végzetes tévedés: tiltja a törvény, és a Házirend – a lektor) Ezzel a rövid indulóval kezdődött számunkra a gólyahét itt a TMTK-ban. A tábor alatt pozitív és negatív élményeket egyaránt szereztünk. Első fordulatként a fenti indulót kellett megírnunk, nevet választani a karszalag színe alapján. Így születtek meg a Csillagok. Sajnos nem mindenki aktivizálta magát a játékokban, ezért kicsit csalódott voltam, de a későbbiekben sikerült összekovácsolódnunk, és szerencsésen vettük az akadályokat. Nekem a városi vetélkedő tetszett a legjobban, a feladatok végrehajtása során sokan összebarátkoztunk, így még jobb hangulatban telt a nap. A gólyatábort és a hetet sétahajózás, és a Budai Várban tett látogatás zárta. Ez idő alatt nagyon jól éreztem magam, szórakoztató volt az activity, a gólyaeskü, a vetélkedők, stb. Bár a reggeli tornát sokan inkább kihagyták volna, szerintem minden rendben zajlott. Csapattársaim és barátaim nevében köszönet a DT tagjainak, hogy a tábor alatt gondoskodtak a jó hangulatról és feladatokról, valamint köszönjük a csapatvezetőinknek, Horváth Szaszinak és Szloboda Andrisnak, akiknek a segítségére bármikor számíthattunk. Pázmány Erika
www.tankol.hu
10
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
A főszerkesztő válaszol Tisztelt Főszerkesztő úr! Minden valószínűség szerint ismer már tavalyról, tudja, akkor még speces voltam. Idéntől már nem vagyok az, de biztos vagyok benne, hogy nem felejtettek el a kedves Tanár urak. Ugyanis engem nem lehet! Most azzal a(z egyébként teljesen jogos) kérésemmel fordulok a mélyen tisztelt főszerkesztőséghez, hogy friss exspecesként bekerülhessek az újságba. Ha megoldható, legalább egy fél oldalt szeretnék fenntartani a fényképemnek! Igazán megérdemelném, meg hát az együtt töltött szép idők emlékére! Sőt, a mai napig szoros kapcsolatot ápolok a specesekkel. Kettejüktől másfél méterre, további négyüktől pedig nagyjából öt méter harminchat centire van az ágyam. Erre tessék tekintettel lenni! Várom válaszát, hogy egészalakos kép, vagy portré kap-e helyet az újságban (amelynek ezáltal sokszorosára nő nek az eladási mutatói)! A Legújabb Leány Exspeces Kedves „ A Legújabb Leány Exspeces”! Hogyne ismernénk! Nagyon is jól! Mint a rossz pénzt! (Ami, ahogy az köztudott, nem vész el, legfeljebb elköltjük.) Annyi gondja egységnyi idő alatt pedagógusnak még életében tanulóval nem volt, mint Bunth kollégának tavaly, amikor Téged megismert. Szinte elemi csapásként élte meg a kialakult iszonyokat. Végső kétségbeesésében külön megoldó képletet dolgozott ki Rád (négyzetgyök alatt cos pi az n,-négyzetgyök k+m köb per probléma, ahol a probléma súlyosan permanensen konstans), de csakúgy, mint a Fermat-sejtés bizonyításába, ebbe is beletörött a bicskája, akarom mondani a baseballütője. Megjelenéseddel mondhatni határokon átívelő konfliktushelyzet alakult ki. Volt idő, amikor az egész Európai Unió a Te problémáddal foglalkozott. Csak úgy égtek a telefonvonalak! Sőt! Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az Ötök közös interpellációt nyújtottak be a kialakult helyzetet tisztázandó. Ezek után még a kétely leghalványabb szikrája parázsolhatott fel benned valaha, hogy esetleg nem emlékszünk Rád? De! Nagyon is! Valójában, kristálytisztán látod a helyzetet: Téged nem lehet elfelejteni! (sajnos! – a szerk.) Pedig hidd el, Bunth mindent lehetséges utat bejárt. Először is, a sorozatos megpróbáltatások következtében a második félév elején megszaggatta ruháját és hamut szórt a fejére. Ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szakálláról, azóta sem kopott le a hamu, most is szürke (a szerk.). A tanév végén három hétre a svájci Alpokba költözött egy zen-buddhista kolostorba, elmélkedni az őt ért csapás mikéntjéről és hogyanjáról. Egy mekkai zarándoklatra is fogadalmat tett, de rajta (de nem rajtam) kívül álló okok miatt csak Balatonfenyvesig jutott. Végül, amikor tudomására jutott, hogy megszűnsz végre specesnek lenni – bár egyébként egyáltalán nem vallásos beállítottságú, de
www.tankol.hu
11
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
sőt mondhatni antiklerikális – a biatorbágyi Nagytemplomban Te Deumot miséztetett és negyven napig böjtölt. Eme tettének jelentőségét fokozza az a tény is, hogy specességed megszűnésének időpontjában már nem is ő volt a specesek csopvezére! No de térjünk a tárgyra! Kissé túlzónak érzem a kérésedet, ugyanis a memóriánkba már örökre beégetted magad! Az együtt töltött szép idők emlékét természetesen ne engedd elhalványulni szívedben, ha lehet, inkább fokozd! Ha tényleg olyan fontos számodra a Specen töltött időszak, és dédelgetni szeretnéd a nosztalgikus érzéseket, akkor ne erősítsd, hanem ellenkezőleg, gyengítsd a speces kapcsolataidat! Ne közeledj, inkább távolodj! Biztosan hallottad már a szlogent: A távolság megszépíti az emlékeket! Visszatérve az alapfelvetésre: sajnos azt a helyet, ahová betehettük volna egészalakos képedet, elfoglalja a hozzánk írott leveled, és az arra adott válaszom. Így, pillanatnyilag sem kép, sem portré közzététele nem áll módunkban. Megértésedet köszönve maradok tisztelettel: az emlékek jótékony ködébe vesző Főszerk. Tisztelt Főszerk. Úr! El nem tudja képzelni, milyen ijedelmet éltem meg a minap! Inkább ne is találgasson, úgysem jönne rá! Ilyen még – biztosra veszem – soha nem volt a kollégium életében! Hát hallgasson meg, mi történt! Mint minden kedd este, azon az ominózus napon is betekintettem a hűtőbe, hátha találok valamit, ami kipótolná a második vacsorát követő repetámat. Az egyik szobatársam (tudja, aki a bal hátsó ágyon alszik többnyire, bár leginkább csak akkor, ha megtalálja) nekem adta a kajakártyáját azon a kedd estén. Ugyanis elfogyott az ételhordónk és úgysem tudtam volna felhozni neki. De ez meg fog oldódni, majd a csütörtöki SETben eldöntjük, hogy ki mosogat el. Tehát, amint mondtam, benéztem a hűtőbe, de jajj, bár ne tettem volna! Tessék elképzelni – de nem, ezt el nem lehet képzelni –: valami megmozdult benne! Úgy megijedtem, de úgy! Rögtön becsaptam az ajtaját! Mikor kicsit megnyugodtam (nem ment gyorsan), a kíváncsiságomtól hajtva ismét kinyitottam az ajtót. És tényleg! Nem haluztam, valami mozgott odabenn! Ezúttal minden bátorságomat összeszedve arrébbtettem a margarint, kivettem a szalámikat, megkerültem a sajtot, és akkor megláttam, hogy üres az ételhordó, amiben a hétfő esti vacsorát hoztuk fel (két hete)! Most mi lesz?
www.tankol.hu
12
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
Tisztelt X.Y.! Nem tudom, hogy hogyan szólítsam, mivel nagy rettenetében elfelejtette aláírni a levelét. Kedves barátom/barátnőm, Ön nagyon mély lelkiismereti válságban van, amiből – és ezt már most megjósolom – nem lesz könnyű a kilábalás! A leírtakból teljesen nyilvánvaló számomra az esete, amely sajnálatos módon tipikusnak mondható a kollégistáink körében (és hűtőjében – a szerk.). Itt az „elkoszolodusz frigiderensi” klasszikus kórismével állunk szemben. Levelének a megfogalmazása is fényesen bizonyítja azt, hogy milyen súlyos sokkos állapotot idézett elő Önnél a történés. Megpróbálom rekonstruálni a folyamatot, mely az idegösszeroppanás határára juttatta. Valószínűsíthetően, hetekkel korábban ebédet vagy vacsorát helyezett el ételhordóban, az említett hűtőben, amiről aztán annak rendje és módja szerint megfeledkezett. Amikor tehát kinyitotta hűtőszekrénye ajtaját, tudatába villant a hetekkel azelőtt oda behelyezett étel képe. Élénk fantáziája lévén, elképzelte milyen állapotban lehet a romlott, penészes, már-már „mászó” kaja. Ezért vizionálta azt, hogy valami mozog odabenn! Levelében a következőket írja, idézem: ”Nem haluztam, valami mozgott odabenn!” A „haluzás” a szövegösszefüggést értelmezve az Ön szóhasználatában minden bizonnyal hallucinációt jelent, holott a mozgást inkább vizionálni szokta az ember. Ez is bizonyítja azt, hogy milyen komoly mentális problémákkal küszködik. Örüljön neki, hogy ilyen olcsón megúszta. Azt javaslom, hogy a jövőben a hűtőjére ne is nézzen rá, ugyanis az már külsőre is kész hányinger, így csak fokozná a rémületét. Arról nem is szólva, hogyha még bele is nézne időnként! Még rágondolni is hátborzongató! A helyzetet mérlegelve az a véleményem, hogy egy alapos hűtőtakarítás jelentős mértékben hozzájárulna a mielőbbi felgyógyulásához. A „Most mi lesz?” kérdésére csak annyit tudok válaszolni, hogy hamarosan lapzárta lesz. Ezért sürgősen búcsúzom is, üdvözlettel: a Főszerk. Tisztelt Főszerkesztő Úr, alias Európa Legszebb Férfitestének Tulajdonosa! Ez utóbbi címéért írok Önnek levelet, mivelhogy szeretnék a nyomdokaiba lépni! Nem panaszkodhatom mostani alakomért sem, de hát mi tagadás, van rajta még mit csiszolni. Kérem, segítsen! Adjon edzéstervet! Kondiba járjak? Fussak? Maga hogy csinálta? Csodálom a kitartását, amire gondolom, hogy szüksége volt, de nekem inkább olyan tippet adjon, amihez nem kell sok erőfeszítés! Azt annyira nem szeretem. A mákos tésztát annál inkább! Lehet, hogy a jövőben le kell mondanom a repetáról? Inkább ne, jó? De Jó lenne, ha minél gyorsabban átformálhatnám a párnácskáimat izommá! Tehát legyen szíves hamar válaszolni, decemberben már szalagavató! Egy csodáló, egy lelkes követő!
www.tankol.hu
13
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
Tisztelt Levélíró! Kimondottan örülök a levelének. Ugyanis megválaszolása kapcsán módomban áll eloszlatni azokat a tévhiteket, durva hibákat és legendákat melyek az Ön címzésében is kitűnően detektálhatók. A Táncsics Tükör előző évfolyamának egyik számában, a Hónap kérdése rovatban, már tettem egy erőtlen kísérletet a dolgok tisztázására, úgy tűnik hatástalanul. Kezdjük tehát az elején! A cím általános megfogalmazásban: „Európa Legszebb Férfi Felsőteste”. Már itt kiütközik a pontatlanság, mivel a test és a felsőtest között óriási a különbség. Gondoljon csak a ház és a Felsőház, a hám és a felhám vagy a hő és a felhő jelentése közötti fényévnyi távolságra. Míg az előbbi egy egyszerű lakóépület, az utóbbi politikai fogalom és intézmény, a másik kettőről már nem is beszélve. Sajnos azonban még ezzel sem tettük helyükre a dolgokat. Pontosítanunk kell: „Kelet- Közép-Európa Legszebb Férfi Felsőteste.” De hiszen még ez is pongyola meghatározás, így további kiegészítést igényel. Az elnevezés alapvetően helytálló, valóban enyém Kelet- Közép-Európa Legszebb Férfi Felsőteste de csak az északi régió nyugati szektora keleti övezetének déli szekciójában, éjjel fél kettőkor, sűrű ködben, áthatolhatatlan bambuszerdőben, ötszáz méter távolságból nézve, kimondottan gyengén látók véleménye szerint. Miután most már – remélem végérvényesen –, sikerült rendezni a rendezendőket, térjünk a tárgyra. Kissé megnehezíti a dolgomat azzal, hogy nem identifikálja a nemét. Nem mindegy ugyanis, hogy női, vagy férfi felsőtestről van e szó. Az előbbit két számmal nagyobb (vagy kisebb, igény szerint) melltartóval könnyedén korrigálhatjuk, férfiak esetében viszont hoszszantartó, gyötrelmes procedúrának nézünk elébe. Ajánlanám a konditermet és a futást, de ezeket élből elutasítja. Helyettük inkább egy nagyon kényelmes módszert ajánlok. Menjen el sétálni egy olyan, kb. másfél kilométer hosszú utcába, ami sűrűn be van nőve cukrászdákkal és édességboltokkal. Nem kell egyebet tennie, mint elfordulnia, ha a „Cukrászda” vagy az „Édességbolt" feliratot meglátja. Tegye ezt úgy, hogy nem csak a feje de az egész törzse is elfordul. Ha netalántán kirakata is van a cukrászdának, vagy értelemszerűen az édességboltnak, akkor menet közben guggoljon is le. Napi négy-öt séta már kiugró eredményt hozhat. A repetáról és a mákos tésztáról a világ minden kincséért se mondjon le. Sőt az utóbbinak fokozza a fogyasztását! Megfelelő mennyiségű mák elfogyasztása tudvalevőleg kellemesen hallucinogén helyzetet idézhet elő. Ebben az enyhén tudatmódosult állapotban minden valószínűség szerint tökéletesen meg lesz elégedve a testével. Kimondottan formásnak, és arányosan izmos alkatúnak fogja látni saját magát. A szalagavatón pedig – a korábban a mákos tészta mellé elfogyasztott megfelelő mennyiségű alkohol hatására – már nem fog olyan másodlagos kérdésekkel foglakozni, mint a testalkat, ugyanis fogalma sem lesz róla, hogy éppen hol van! Sporttársi üdvözlettel: a Főszerkesztő
www.tankol.hu
14
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
Meleg Vanda:
-kiállítás
Idén tizenegyedik alkalommal jelentek meg az óriásplakátok az Ötvenhatosok terén. Sokféle témát sokféleképpen dolgoztak fel és véleményeztek kendőzetlenül. A vicces, jópofa, aranyos kategóriákon át, egészen a megdöbbentően morbidig mindennel találkozhattunk. Az idei kiállítás újabb ékes bizonyítéka az emberi kreativitás határtalanságának. A szervezők elsődleges célja a kezdetektől fogva, a tömegmédia felpezsdítése, megmozdítása, ami ezúttal is sikerült. Ismét megmutatkozott: ,,Van mondanivalónk, ha van lehetőségünk elmondani.” A pályázókat idén is új témák várták. Ezek a következők voltak: ,,Hol élsz te?”; ,,Minek képzeled magad?” Valamint még az alábbi témákban fogadtak pályamunkákat: Leszokásvonal; ,,Te is tehetsz a szegénység ellen!”; bEUgrottunk. A sok remek ötlet mellett sajnos rengeteg ismétlődéssel is találkozhattunk. Az ötödik „likeolás” ill. iwiw/facebook plakát már inkább elcsépelt volt mint jópofa. Szerencsére többségben voltak az olyan üdítő művek, mint például a ,,Nem számít, ki vagy, a tej jót tesz neked”, amelyhez tejautomata is társult. A leghosszabban kígyózó sor – nekem – itt volt. Azt semmiképpen sem mondanám, hogy a rendezvénysorozat legerősebbje volt az ez évi, de egyszer azért megérte elmenni, megnézni, hiszen valódi problémákkal, aktualitásokkal találkozhattunk.
Kíváncsian várjuk, mit tartogatnak a szervezők a következő évre, és addig is érdemes az idei felhozatal mondanivalóján komolyabban is eltöprengni: ,,Minek képzeled magad?” (…) Ez úton is köszönet a nevelőtanároknak, akik egy kisebb csoportot elvittek a kiállításra a kollégium lakói közül! Meleg Vanda
www.tankol.hu
15
Táncsics Tükör XXVI. évf. 1. szám
2010. október
A hónap kérdése Mit hozott a gólya? -Szép, kedves, aranyos, lelkes új diákfőszerkesztőt az előző rendes, jófej diákfőszerkesztő helyett! (az exdiákfőszerk.) -Sok okos, aranyos, szép és intelligens diákot, akik tudnak köszönni, és rendeltetésszerűen használják a WC-t. -Csodálatos alapprogrami órákat, kitűnő csoportfoglalkozást és imádnivaló csoportvezető tanárt. -Hát most még semmit, de térjünk vissza a kérdésre kilenc hónap múlva. -Egy jó kis Táncsics Tükröt, amiben kedvemre nézegethetem magam. -Bárcsak hozott volna valamit, én úgyse kapok senkitől soha semmit! -Gólyaesküt, gólyatábort, gólyavetélkedőt, gólya diszkót, gólyahírt. -Nagyon sok hasznos dolgot, pl. vaslapátot meg ilyesmit. -Amire egy kigyúrt kollégistának csak szüksége lehet! -Kígyót, békát, meg más egyéb ilyen csúszómászókat. -Itt már minden van, miért kéne ide hoznia valamit? -Sajnos nem árulhatom el, mert szigorú üzleti titok. -Most tényleg aztat akarod, hogy felsoroljam? -Bort, búzát, békességet, a magánéletben is! -Nekem csak karszalagot. (Csabi) -Finomságot? Mert éhes vagyok! -Madárinfluenzát (Szifiliszt). -Kistestvért, de már tavaly! -Miért? Hozott valamit? -De ki hozta a gólyát...? -Mit tudom én, 5-öst? -Mit nem hozott? -Milyen gólya? -Hm? Répát? -Laurenciát. -Semmit. -Ezt-azt. -Naná! -Csak. -Igen. -Ja. -!? Főszerkesztők: Demjén József -! Ferenc Kata -. Tördelőszerkesztő: Csefkó Zoltán Korrektor: Csonka János Fotó: Bunth István Grafika: Lehoczky Dániel Benkő Zsófia Ferenc Kata
www.tankol.hu
16
