XXV. évfolyam 5. szám 2010. május Ballagási különszám A Táncsics Mihály Kollégium lapja
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Ballagási Beszéd Kedves Diákok és Tanáraink! Amikor először érkeztem a kollégiumba 2006 májusában – a Puskás beszoktató hetének alkalmával – egy furcsa, idegen helyen találtam magam. Emlékszem, Tolnoi tanár úr fogadott. Én, mint megszeppent nyolcadikos ültem a tanáriban miközben a papírokat intéztük, mégis gyorsan összerázódtam a többiekkel. Aztán elmúlt a hét, legközelebb már az új tanév elején jöttem vissza a kollégiumba. Nehéz volt hozzászokni a kötött tanuláshoz, a szilenciumhoz. Szerencsére időm se volt rá, hiszen az első „speces” dolgozatom után felmentettek e kötöttség alól. Ezek után már gyorsan szaladt az év, leszámítva néhány konfliktust. A második évben a csoportból többen a SPEC-re kerültünk. Ekkor ismertem meg jobban a DT munkáját, s ebben az évben kerültem a Diáktanács vezetőségébe is. Mindenkinek köszönöm, aki segítette a munkámat, elsősorban Bíró tanár úrnak, és Sacinak. Sokat adott nekem a DT, sokat tanultam: szervezést, csapatmunkát. Itt jöttem rá, hogy minden megvalósítható, ha elegen vagyunk, s mindenki teljes erejével dolgozik. Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjük a SPEC részleg tanári karának, hogy olyan tudáshoz juttattak minket, amely az egyetem oly távolinak tűnő éveiben is hasznosnak bizonyul majd. E szakkörök nélkül esélyem sem lett volna behoznom az általános iskolai lemaradásomat, s olyan tudáshoz jutni, amely országos versenyeken is megállja a helyét.
Kedves Ballagó Diákok! Itt az a nap. Elérkezett, amit régóta vártunk, s amely vegyes érzéseket kelt mindnyájunkban. Joggal mondhatom, felnőttünk. Szabadságra vágyunk. Igen, meg akarunk szabadulni azoktól a kötöttségektől, amelyeket a kollégium szab ránk. Várjuk az önálló létet, ki-ki másképp. Van, aki a további tanulást; s akad, aki a munka világát választja. Belefáradtunk abba, hogy napunk nagy része be legyen osztva; s bárhova mennénk, kimenőt kell kérnünk. Unjuk a szilenciumot, s a teljesen felesleges alapprogramot. Mégis sokunk majd nosztalgiával gondol az itt eltöltött évekre: a sok kedves tanárra, dolgozóra, diáktársakra, akik megörvendeztették minden egyes napunkat. A vidám programokra, a Honfoglalókra, amik sose hagytak unatkozni. A zöld kertre, ahová mindig öröm volt kiülni, ha sütött a nap. A hosszú beszélgetésekre a Morzsika körüli a parkokban, ahol mindenki előadhatta világmegváltó gondolatait. A nagy kirándulásra, a messzi Barcelonába, ahol belekóstolhattunk a katalánok életébe. Nem utolsó sorban majd visszagondolunk a kollégiumban szövődött szerelmekre, s boldogság önti el szívünket. Évek múltán eltűnnek szívünkből a rossz emlékek. Elfelejtjük, milyen hideg vízzel borotválkozni, a kiabáló tanárt hallgatni. Eszünkbe se jut majd, hogy nem engedtek el egy este a Zöld Pardonba, s az sem, hogy nem ízlett az aktuális vacsora.
www.tankol.hu
2
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Kedves Tanáraink! Tudjuk, sokszor okoztunk kellemetlenséget Önöknek. Nem takarítottunk, késtünk, lógtunk a szilenciumról, és vég nélkül sorolhatnám azt a sok diákcsínyt, amit azok követtek el, kik itt állnak ma, mint felnőtt, érett emberek. Reméljük, hogy majd csak a jó emlékek maradnak meg a szívükben.
Kedves Kollégisták! Ti, akik jövőre is, s esetleg később is itt lesztek. Kívánom, hogy legalább annyira jó élményekkel hagyjátok itt a kollégiumot, ahogy én hagyom. Főképp a fiatalabbakhoz szólok: ne higgyétek, hogy egy örökkévalóság a középiskolás lét. Szinte tegnap volt, hogy beléptem ebbe az épületbe. Élvezzétek ki minden percét! De legyetek figyelemmel a jövőre is, s mindig törekedjetek a képességeitek szerinti legjobbra. Köszönjük mindenkinek, tanároknak, dolgozóknak, s a többi diáknak, hogy segítettek végigmenni ezen a hosszú úton. Végezetül Kovács Ákos soraival zárom: „Azért vagy itt, hogy mindent láss, Hogy értsd a szót, olvasd az írást, Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj, Hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj.”
Ballagás Emlékszem még, hogy rettegtem én, s mégis erőt véve ide jövém. Habár a Ménesiben kezdtem, s költözéskor ide keveredtem. Visszasírtam akkor azt a kis kolit, de sok mindenkit a társaság átcsábít. Szenvedtem 4 évig az alapprogrami órát, de ezt enyhítette a sok jó barát. Kinek jár itt a köszönet ezért a sok jóért, ami kincs?! Nem másoknak, mint a tanároknak, s nektek kik itt vagytok mind. A koli feje nem más mint a hőn szeretett igazgatónőnk Tóth Sándorné Mária, ki a DT-t sok mindenben pártolja.
www.tankol.hu
3
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Ki is jöhet utána, tán csak nem a nagy kacajú Jó Andrea? Ő az én nevelőm, kinek sok jó ötlete igen nyerő. A lány oldali másodikon, ott van ám a nyüzsgés, Benkő Bea tanárnő megszimatolja tüstént. Szokta is ám mondani: 10 óra elmúlt, vár az ágy, kapcsolj kis lámpát, s igen gyorsan aludj már! A koli kert is remekel, s Spanyolban a kiváló Kavics büfé vendégel. Ó, milyen szép kis kő, és az a virág mily nyerő… Vajon kire is gondoltam ezzel a pár szóval? Nem másra, mint a természet hű barátjára, Kövesi Katalinra. Idén is sok új ember hozzánk jött, s közöttük volt tanár is, ki a lányoldalra költözött. Simoncsics Judit matekot tanít nekünk s rengeteg kupakot összegyűjt velünk. Bármilyen rendezvényt is szervezünk nektek, Gizi néni mindig a gofrinál, s palacsintánál ügyelget. Sok jó előadás tárháza vár, csak jelentkezned kell Szemenyei Emmánál. Ha a matekot annyira nem érted, s a számoktól izzik a véred, nem kell messzire menned, s Orosz Ildikó segít neked. A spanyolt ki tudja a legjobban közöttünk? Papp Viktória, aki itt ül köröttünk. Ha fociról van szó a házban, Deák Éva van nagy lázban: ki vezeti a meccset srácok? Hiszen ti mind a labdát rúgjátok. A lövészetet szervezte eddig Tony, s este mindig elkezd kukorékolni! Ki szervezi még a sportot itt a házban? Nem más, mint akit a kondiban lelsz meg általában. Kardió, gerinctorna, ping-pong vagy röpi, Dezső Attila az, aki ezt a legjobban követi. A rádió is szól este fele már, s ezt Demjén József díjazza ám.
www.tankol.hu
4
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Magyart oktat itt minálunk, s a 110-ben nem ugrálunk. Takács Gábor ügyel ottan, s fél, hogy a gyerek fejre koppan. A könyvtárba is sokan járnak, s a gépnél sorban állnak. A könyvtárosok ügyelnek a rendre, s nagyon vigyáznak a csendre. A kézművesben sok jót tud az ember alkotni, s Ági néni ebben segítő kezet tud nyújtani. A fizikát a Csefkó érti, s a diáktól a példát kéri, megoldja igen gyorsan a dolgokat, s a Honfoglalóban jól mutogat. Az Étkezési Bizottságot ő vezeti, s az embereket ballagás előtt kérdezi: szaftos sztori, ez érdekli igen ám, s Csonka János megírja a verset is lám. Angolt tanít, és nem franciát, Marton Anna rendben hagyja holmiját. Katona Péter töriben nem ismer kegyelmet, a neve is sugallja, elvárja a figyelmet. Ki maradt a végére?! Jah, hát persze, az az ember, akinek a motor nélkül is van mersze. A DT tanára a Bíró Áron, s megvédi azt bármi áron. A fotók is lényegesek mindig, s mindenhol, Bunth István csinálja a képeket igen jól. Elszakadsz otthonról, és koliba költözöl, magadra mosol, és aszerint öltözöl. Önálló leszel, nem pátyolgat se anya, se apa, de a barátok soha sem hagynak magadra. Morzsika csak egy bolt számodra, de nekünk az esti boldogságot hozza. Az élet nem áll meg, bulizni is menni kell, ám a tanároknál kimenőért könyörögni kell. Végtére is a koli nem is olyan rossz, csak ne lepje el a szobát a kosz. Csinálhatsz itt sok dolgot, s azt kívánom, legyél nagyon boldog.
www.tankol.hu
5
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Karaktervers 2010 Hol volt – vagy hol nem volt ? – a Táncsicsban régen, kilenc borászcsillag ragyogott az égen. Sanyi, Kriszti, Dani, Dávid, Kamill, Paaliii, egyiket nem bírtuk, másik nem bírta ki. Maradt mutatóba a három jómadár, és nyomukban néhány nyűtt idegű tanár. Jómadarak helyett mondhatnék darts-vadert: darts-szal kilyuggattak hatvan négyzetmétert. Hármójuk közt Jankó gyúró és nagyevő, Gergő a szundító, és fociban nyerő, Attila tanulós, ő a nyugodt erő.
Gergő – mondhatjuk – egyensúlyos egyén, néha ugrál, máskor fekszik a helyén. Gyorsulása vagy zéró, vagy leszakad a kéró. Átlagban túljár a fizika eszén.
Jankó úticélja Ausztrália, angolt ott tanulni az új mánia. Hőségben lát kengurut, s gyógyul majd a hörghurut. Jobb az, mint az itthoni patália.
Egy úr, lakhelye Gyöngyöstarján, néptáncot lejt, lánnyal a karján. Rend van a fejében, ott a tetejében. De vajon mi lehet az alján?
www.tankol.hu
6
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Mátraalján, falu szélén… ismert kezdet, szőlőben dolgozni egykor otthon kezdett. Ma már a koliban ásványvizet iszik, de biz sörrel kezdte, hiszik vagy nem hiszik. Olyan jószívű volt tizennégy évesen, négyen kaptak intőt, mert kínálta szívesen. Borász, aki tanul: ez nem mindennapi. Jutalma legyen egy jó kis tejbepapi! Nyelvvizsgát is szerzett tavaly német nyelvből, érdekből tette, nem örömből s nem elvből. Álmában szuszog, és reggel hosszan készül, iskolába mégis időben ér végül. Gyerekkora óta együttesben táncol, sok helyütt föllépett, nem is tudja hányszor. Érdeklik mindig a legfontosabb ügyek, nem csak a szőlőben a tavaszi rügyek. Fő életeleme a sajtó, a hírek: Mit tettek ma a japánok, s az írek? Ezeregy témáról kész ő a vitára, hamis érveidtől se mászik a fára. Autó és motor a nagy szenvedélye, Forma 1-nézéssel telik sok estéje. Otthon a hét végén egy Ford Ranger várja, szereti, de mégse az lesz élte párja. Sokórás hívások most Timinek mennek, akit tanárai Gyöngyösön nevelnek. Föld, szőlő, szerelem kell neki, s a villa, kevesebbel nem éri be Kiss Attila.
www.tankol.hu
7
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Móri, de úgy sejtem, korántsem leányka, s az ezerjó név sem nagyon illik rája. Elbűvölte őt is az internet bája, laptopjával így lett a facebook királya. Nem törékeny fiú, kigyúrt és termetes, ha bicepsze nem is, de dereka százhetes. Torkán, mint az orkán csúszik le a kaja, nézed, és rosszul vagy, s neki semmi baja. Nem ettől lesz beteg, azt mondja a rege, szíre-szóra gyullad be az arcürege. Az orrát bármikor és bármibe fújja: s mert az néha háló, hát… megsínyli az ujja… Rendre, tisztaságra oly csekély a vágya: veszélyeshulladék-lerakó az ágya. Fölmerül a kérdés, vajon hogy csinálja: tisztán, elegánsan megy el iskolába. Apropó iskola: nem sűrűn jár oda. Hétfőn még korai, nem is látják soha. Némelyik óráját meg se látogatja, sokat bosszankodik iskolai „atyja”. Ha buli van, neki mindig ott a helye, ilyenkor hirtelen „megfájdul a feje”, „A bátyámnál alszom” – máskor meg ezt mondja, az érettséginél nagyobb minden gondja. Foglaljuk hát össze: party, pia, kaja, őt nem riasztja el a nagy élet zaja. Ne titkolózz tovább, mondjad meg a frankót, te is jól ismered ezt a Stettner Jankót.
www.tankol.hu
8
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Slovensko szülötte, lakóhelye Chotín, nem széles, nem kövér, csont és bőr a legény. (Hiába kínlódtam, keltem reggel hétkor, a nyelvtörvény miatt nem rímel e két sor.) Mire a húsz órás szundításnak vége, alvásra őneki nincsen is szüksége. Ezért a félelmem most már igen régi: hányadszorra lesz meg az az érettségi? Kizárt, hogy délután ébren lásd a házban, mert ha nem szundikál, focitól van lázban. Szívének a foci olyan nagyon drága, Aranyat ér az AJ-sok barátsága. Kritikáját soha be nem csomagolja, inkább amúgy nyersen a képedbe mondja. De ha baj van, inkább őt hívd segítségül, hisz kinek szava méz, magadra hagy végül. Újpest-drukker, ő a legszelídebb ultra, focibunyózásért soha nem kelt útra. Tolnoival viszont hetente csap össze, vitájuknak bizony se vége, se hössze. Ugyanez másként: De bezzeg esténként rossz formáját hozta, állandó vita volt Tolnoi és kozta. Elhivatott borász, de bort csak prédikál, titokban pedig sört, és üdítőt szlopál. Bolero port fogyaszt, issza a Kofolát, és Zlatý bažantból lehúz egy jó pofát. Terve, hogy hazamegy családi borásznak, mert eleve elve, hogy „Ne dolgozz másnak!” Tokajtól távol tán nem lesz aszu-szerző, de jó borosgazda lehet még Szuh Gergő.
www.tankol.hu
9
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
A Bakonyban lakik, Veszprém városába’, húsz évvel ezelőtt fürdette a bába. Annyira mosolygós, ki se lehet bírni, akkor sem komorul, ha lenne min sírni. Szereti az autót, vonzzák a motorok, kár, hogy a gigája olajozott torok. Ha Füredre lemegy, a Helka diszkóba, fölhevül a táncban, majd csobban a tóba. A testét kigyúrja, s Orgován a spanja, nem tudom, mit gondol erről szegény anyja. Jelmondata könnyű: Utálom a sulit! Marjon inkább puli, vállalok egy szurit. Az Úr arra szánta, hogy majd borász legyen: szereti a munkát kint a szőlőhegyen. Úgy érzi ott magát, mint karban a baba, szőlő és borbarát – ki is? Hartman Csaba. Komárom megyében a faluja Ete, ott éldegél immár ezerkétszáz hete. Konok borász-féle, a szőlőt szereti, Kortyolgatja levét, mikor csak teheti. „Olyan álmos vagyok, nem megyek suliba.” Ez az első szava, s marad a koliba’. A „műveletek és folyamatok” tárgya, éppenséggel nem lett vérforraló vágya. Nyolc éve, hogy sorsa ide hozta félre, és itt talált három mostoha testvérre. Három ördögfiát fél évig se bírta, Béla, Botond, Marci épp csak ki nem nyírta. Csonka, és Fekete, Bérdi meg a Csefkó, kezünk alatt serdült ez a szilaj pejkó. A sors diákokkal, s tanárokkal veri, mégis hű volt hozzánk ő: Tatai Feri.
www.tankol.hu
10
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Mint bátyja, Bálint, ő is néma levente, öt-hat mondatot szólt úgy kábé évente. Hétfői kérdésre a válasz nem volt mondat, csak mosolygott lassan, s közben elmúlt szombat. Az idén végülis kinyílt kicsi szája: de sőt… lányt fogadni volt éjjel… orcája. Belefért az éjbe még egy vízipipa, mert a szájon kívül még kinyílt a csipa. Kijárta Solti Zsolt söprőiskoláját, mégse takarítja a saját szobáját. Ezért néhány hétre hazament Dorogra, bánatában mégse szokott rá a drogra. Csocsóbajnok, és a kicsiket „neveli”, rövidtávfutásban ’z egész koleszt veri. A skateboard hozzánőtt, mint madárhoz a trilla, gördeszkán verséért jön Mendli Attila. Táncsicsos volt András, a nagyobbik bátyja, a két fiútestvért talán ő sem bánja. Az átlagtól eltér, főleg növényt eszik, aki ezt megtudja, rögtön hanyatt esik. Talán ez az oka, na meg a kondizás, fogyott első óta, s biz karcsún járni más. Az ártatlan külső nagy bulizóst takar, főleg a Csöpiben, s Árvainál kavar. Szóljunk a lányokról: első volt Anita, Nagykőrösön folyik a maival a vita. Tanuláshoz szíve hideg, mint a gleccser, de így vajon hogy lesz műszaki manager? Többször is lebukott délután laptoppal, Ezért sújtotta őt Tony laptop-stoppal. Lehet, hogy azóta már rég megbánta más, nem úgy, mint a szóbanforgó Germán Tamás.
www.tankol.hu
11
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Új fiú a házban, idei szerzemény, hogy jobb lesz, mint mások, persze hiú remény. Otthona ma Diósd, de Erdély szülötte, ki tudja, hány kilométer van mögötte. Ugyanis síkfutó, s átugrál akadályt, fut ő stadionban, telefut nagy hodályt. Háromezren arany, ezerötön ezüst, közmondással szemben nagy a láng, semmi füst. A sok edzés után jöhet a nagy evés, nyers tojás és bármi, minden kaja kevés. Utána elájul, alszik állva, ülve, végül pedig hosszan, ágyára ledűlve. Ne hidd, hogy sportbarbár – kultúrhős a legény, kedvence színház, rajz, mozi, és képregény. Ha valakit havon, és hajdani sáron futva olvasni látsz, hát az Dani Áron. Akárhány folyadék, mindben adagoló, politikli korrekt talán így mondható. Szólhatnék nyíltabban, hisz ő is azt teszi, „Jedi govno!” – mondja, de ő nem eszi… Rokkerből diszkós lett, afféle parti görl, tagja ő mindennek: kézműves-, s fotokör. Tagja a DT-nek, kajabizottságnak, sportban segítője lett Deák Évának. Óriási a szíve, mindenki belefér, kicsi, nagy, fiatal, öreg és ösztövér. Falán a fotók: az embergyűjteménye, ez a gyűjtemény a legnagyobb erénye. Van egy jó szokása – habár önveszélyes: tíz féle sütit hoz, és ez bizony kéjes. Ha úgy hallod, mintha nyerítene paci, akkor velőtrázón kacag Bene Saci.
www.tankol.hu
12
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Hajszíne változott: szőke-barna-szőke, de hát ettől nem függ a szellemi tőke. Pályaválasztása egy kicsit meglepő: statisztika lett a szakok között nyerő. Kedveli a táncot, szereti a discót, ha egy fiú nyomul, elküldi a disznót. Ki hinné, félévkor megbukott tesiből, focizik, és tessék, tesiből meg kidől… Nem első stiklije ez az iskolába’, két éve még ritkán vitte oda lába. Ha bármi munka volt, ő azt mind vállalta, a DT-ben mindig nagy teher volt rajta. Teaház, farsangkor beöltözés, jelmez, ő az, ki dolgozik, a DT csak tervez… Megkapta érte a magas kitüntetést: Kiváló koleszos, köszönet mindenért! Az idén szívbéli barátja lett Laci, elbúcsúzik tőlünk hát Filiczki Szaszi. Egy éve van nálunk, de többen ismerik, mint másokat, kiknek négy évük kitelik. Mindenre kapható, beszállt a DT-be, árverésen tarolt – ez van a vérébe’. Szomori néptáncos, táncban fiút ugraszt, kedvencei közül egyik a Parno graszt. Szereti a raggie-t, s kávéban a tejet, fejében kóc helyett agy foglal el helyet. Így aztán érti, hogy muszlim, meleg, orosz, éppen csak más, mint mi, de nem bitang gonosz. New Yorkban a Broadway-n jegyre alkudozott, két útjáról élményt, s tanulságot hozott. A design is részben az USA-t idézi, ahogy az ember a sok fülbigyót nézi. Eredeti csajszi, raszta, mégse puli, szomszédba jókedvért nem megy Kosztka Juli. (Bátorság is kell a trenddel szembe menni, ’sz tudod, hogy a hülyék meg akarnak enni.)
www.tankol.hu
13
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Kedves Tanárok, Diáktársaink! Ha az elmúlt 5 évet kéne összefoglalnunk, igazából nehéz dolgunk lenne. Ezért csupán néhány dolgot említünk meg. Mi, az AJTP diákjai egyaránt kaptunk jót is, rosszat is. Mivel a régi emlékek idővel megszépülnek, ezekre is már csak arcunkon mosollyal emlékezünk, habár még nem telt el olyan hosszú idő a kezdés óta. Viszont a rosszak mennyisége távol elmarad a jókétól… Sokat köszönhetünk a kollégiumnak. A hosszú évek alatt számtalanszor voltunk színházban, moziban és különböző rendezvényeken, amit néha nyűgnek éreztünk, de ezúton is szeretnénk megköszönni! Mondjuk a reggeli takarítással meggyűlt a bajunk, de azért még mindig mi viseljük a koli legtisztább szobája címet!? A jó programok között megemlítenénk a sítáborok felejthetetlen pillanatait. Elsajátíthattuk Tolnoi tanár úrtól a kulturált alkoholfogyasztást, bár a buszsofőrünk ERRE fittyet hányt. Vagy valami mást! Mások egy szál alsógatyában rótták a köröket az elvesztett biliárdjátszmák után, konkrétan a buszsofőr szobatársa. Na és persze a külföldi kiruccanások is nagyon jók voltak. Jártunk Bécsben, Prágában, Pozsonyban, Brnoban, Krakkóban és Auschwitzban is. Nyugat-Magyarországot is bebarangoltuk Veszprémtől Fertődig, Soprontól Velemig. Az ausztriai oldalról pedig felkapaszkodtunk az Írottkőre is. Tehát joggal mondhatjuk, hogy beutaztuk a szomszédos országokat. A sok színház-, hangverseny- és múzeumlátogatás mellett ingyen jogosítványt is szereztünk. Számos sporteseményen is részt vettünk. Ilyen volt például a Bonyhádi Sporttalálkozó, valamint nem kis teljesítmény volt a Velencei-tavat körbe bringázni, aminek a képeit a tablónkon meg lehet tekinteni. Szó volt arról, hogy körbe tekerjük a Balatont is, de erre nem volt lehetőségünk, nagy bánatunkra. Minden héten 1 órát focizhattunk a szemközti műfüves pályán. Ezen felül nagyon jó volt a kollégiumi közösség, számos barátság köttetett. Ebben az évben már rengeteget jártunk közösen szórakozni. Lehet, hogy most még sokan nem tudják, de vissza fogják sírni az itt eltöltött szép éveket. Ezúton is szeretnénk megköszönni a kollégiumnak, különösen Deák tanárnőnek, aki 5 éven át anyánk helyett anyánk volt. Számos konfliktus árán, de megtanultuk a házirendet, a takarítást, és többé-kevésbé embert faragott belőlünk.
Ballagási kitüntetések Jó Közösségi Munkáért: 1. Kerekes Kristóf 2. Kovács Tamás 3. Rakonczay Csaba 4. Vígh Szilveszter 5. Sőrés Alexandra
www.tankol.hu
Kiváló Kollégista: 1. Bagi Norbert 2. Szabó Richárd 3. Danicska Csaba 4. Kosztka Péter 5. Fonyó Dávid 6. Kosztka Júlia
14
Tiszteletbeli Kollégista: 1. Szedelényi János 2. Bene Sára 3. Filiczki Alexandra 4. Balázs Rebeka 5. Heigl Alexandra
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
Kedves Ballagó Diákok! Sokatok már negyedik, ötödik évét tölti itt a kollégiumban, azonban vannak olyanok is, akik csak az elsőt, de az biztos, hogy most mindegyikőtökben előjönnek a kollégiumban szerzett jó, és kevésbé jó emlékek. Eszetekbe jutnak a gólyatábor nagy pillanatai, mikor még csak ismerkedtetek egymással, az első hónapok – esetleg évek – lent a szilenciumon, a koli diszkók, koli hetek, és még sok minden más. Ne feledjétek a tanáraitoktól kapott sok segítséget, intelmet, mert egyszer még hasznotokra válhat. Az Arany Jánososok sok pluszt – kirándulást, színházat, mozit, nyaralást – kaptak, és Deák tanárnő önzetlen, odaadó gondoskodását, szeretetét, melyet remélem, kellőképpen megbecsülnek, és boldogan emlékeznek vissza az együtt töltött órákra, napokra. Biztos sokan várjátok már, hogy kilépjetek a kollégiumi életből, és a saját, szabadabb utatokon járjatok, de talán akad olyan is köztetek, aki szívesen eltöltene itt még egy pár évet. Reménykedem, hogy a kellemetlen emlékeket elnyomják a jók, és később visszaemlékezve az itt átélt örömteli, boldog pillanatok jutnak majd eszetekbe. Most pedig engedjétek meg, hogy a diákság nevében további sok sikert, és kitartást kívánjak, mind az érettségihez, mind a további tanulmányaitokhoz!
Kosztka Péter
www.tankol.hu
15
Táncsics Tükör XXV. évf. 5. szám
2010. május
A hónap kérdése Miért tetszettek az idei karakterversek? Mert a már évtizedek óta megszokott, magas színvonalon, kitűnő minőségben, sziporkázó szellemességgel készültek. Sajnos nem igazán tudom megfogalmazni, de a zsigereimben érzem nagyszerűségüket! Öööö! Mert jók benne a rímek, rövidek, tömörek és frappánsak voltak. Mert most nem igazán ismertem azokat, akik kiköltöztek. Mert az egyik részük szexi, a másik pedig kívánatos volt. Jó napot kívánok. Az melyik újságban van? Miért éppen az ideiek ne tetszettek volna? Én sokkal jobbat írtam magamról.(F. E.) Mert két félig Isten, félig sztár írta őket. Legszebb öröm a mások kárán röhögni. Némelyik zseniális, a többi marhajó. Az idén voltak karakterversek? Hát az összes, vagy a sajátom? Ki mondta, hogy tetszettek? Mert karakteresek voltak. Hát a Bercié az nagyon! Szórakoztatóak voltak. Ja, hogy most ez van? Mi az a karaktervers? Én nem voltam ott. Mert Rólam írták. Most keltünk fel. Találékonyak. Nem tudom. Jók voltak. Semmiért. Jajj, jajj! Tessék? Hááát! Csak. Nem. Főszerkesztő: Demjén József Ja. Diákszerkesztő: Fonyó Dávid Ö. Tördelő: Csefkó Zoltán Korrektor: Csonka János Fotók: Bunth István
www.tankol.hu
16
