XXIII. KÖTETHEZ JULIUS 3. PÓTFÜZET. A m ad arak k ö ltö zése. Az első megérkezés idejéről Magyarország területén

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Megjelenik minden évnegyed i-ső napján

PÓTFÜZETEK ^

3 nagy nyolczadrét T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I ívnyi

tartalommal;

időnként szövegközi ábrákkal illusztrálva.

XXIII. KÖTETHEZ.

»

••

lV U Z i I jU I N é y n e G Y E D E S

TTTTÁn X Lx\JLjm FOLYÓIRAT.

1891. JULIUS

E folyóiratot a táisulat tagjai évi I frt

ráfizetéssel k ap ják; előfizetési ára, a Tér mészettudom. K ö z í n n y e l együtt, 6 frt.

3. PÓTFÜZET.

A m a d a r a k k ö ltö z é s e . Az első m egérkezés idejéről M agyarország területén. Az 1891-ik évi pünkösd első napjára Budapestre egybehívott, azóta le is folyt második nemzetközi madártani kongresszus magyar programmjának egyik pontja felölelte a madarak költözködésének kérdését is, még pedig azért, mert a nemzetközi összejöveteleknek épen a költözködés, mint sok tekintetben még ma is homályos jelen ség, alkotta meg egyik sarkalatos okát. A törekvés végczélja, hogy úgy; mondjam eszménye, a Földnek észlelő állomásokkal való behálózása volt s ma is az. Nekünk nem volt és nem is lehetett tisztünk, hogy a kétség kívül merész tervet azoknak az eszközöknek csekélységével vessük egybe, a melyeket az 1884 óta folyó mozgalom kiteremtett; sem az, hogy a mozgalomnak eredményeit az alig-alig osztályozott adatok tömegéből mi vonjuk k i ; az sem volt kötelességünk, hogy a jobbadán német szakemberektől eredő módszert kövessük, mert az nyilvánvaló volt, hogy e módszer a soknál is többet markolt olyan jelenségek ből, a melyek a költözködés kérdésével nem állottak szerves kap csolatban, így természetesen a főfeladat rovására vonták el a m eg figyelőt a költözködés észlelésétől. D e már az nagyon is tisztünk volt, hogy a nemzetközi kongresszus ritka alkalmát fölhasználjuk arra, hogy a madarak költözködésének a magyar területre vonat kozó részét, a mennyire csak lehetséges, tisztába hozzuk és von juk ki mindazokat a tanúságokat, a melyek talán már ki vonhatók, különösen pedig egy hálózatos, mintamegfigyelés révén kivonhatókká válhatnak. K ét szempont volt ebben mértékadó ; egyfelől a közoktatásügyi kormány készsége az anyagi eszközök tekintetében; másfelől a szakerők hajlandósága arra a nem épen könnyű feladatra, a mely három hónapi szakadatlan m egfigyelést jelentett. E két szempont mellé csatlakozott m ég 'az a fontos körülmény is, hogy Magyarország politikai határvonala nagyban és egészben Pótfüzetek a Természettud. Közlönyhöz. 1891.

7


98

HERMÁN OTTÓ

egybevág az orografiai határvonallal, a mely két határvonalon belől azután a vizek rendszere, úgy a fontos területi sajátságok is ú g y szólván behelyezkednek; a terület ekképen politikai, földirati, oro grafiai, hidrografiai s az utóbbi alapokon — különösen a költözködő madarakra nézve — avigeografiai egységet alkot. A midőn az 1890-ik év tavaszára kitűzött megfigyelés szerve zéséhez hozzáfogtam, megvallom, hogy épen csak ennek véghez vitele lebeg*ett szemeim előtt s nem vettem még számításba a kér désnek Magyarországra vonatkozó történeti anyagát, vagyis a régibb m egfigyeléseket, már azért sem, mert magában a hálózatos meg figyelés végrehajtása, összegezése, táblázatokba való foglalása s a kongresszusnak más tekintetben teljes előkészítése olyan nagy feladat volt, a mely több időt követelt, mint a mennyi rendelkezésre állott. De a történeti anyag előzetes belévonására szükség sem volt, mert a hálózatos m egfigyelésre alkalmazott módszer alapelvének termé szetszerűen olyannak kellett lennie, a mely bármily keletű, szabatos adatnak befogadását mindenkor megengedje. Ezt már eleve is tekin tetbe vettem. A szervezés sarkpontját az a szabályzat alkotta, a mely a m egfigyelések egyöntetűségét biztosította. Elvi jelentőségű intéz kedései a következőkben gyökereztek: 1. A m egfigyelési pontjának földirati, magassági és egyéb helyi viszonyok szerint való szabatos meghatározása. 2. A megfigyelt madár faj szerint való helyes meghatározásának lehető biztosítása. 3. A megfigyelés pontos datálása. 4. A madártani résznek a meteorológiai jelenségekkel való egybe kapcsolása. Külön vonal, a melyre a m egfigyelők kiszállottak, a Drávafok-Fertő diagonális volt, a következő állom ásokkal: 1. Drávafok, Szikla Gábor; 2. Balaton (Tótszentpál), Hermán Ottó ; 3. Dinnyés, Cherriel Istv á n ; 4. Fertő (Hegykő), Madarász Gyula. A hálózat az ajánlkozó megfigyelők lakóhelyeihez képest így alakult. I. A Királyhágón innen :

A) A lfö ld : 1. Nagy-Szent-Miklós, Ivuhn Lajos; 2. Hbrgos, Lakatos K ároly; 3. Sövériyháza, H onig István.

•


A MADARAK, KÖLTÖZÉSE.

99

B) N a g y ív (Nyugot-Észak-K elet): 4. Sopron, Faszl Istv á n ; 5. Somorja, Kunszt K ároly ; 6. Zuberecz, K ocyan A n ta l; 7. Szepes-Béla, Greisiger Mihály; 8. Igló, Geyer Gyula; 9. Ungvár, Medreezky István. II. A Királyhágón t ú l : Réa, Buda Á d á m ; 11. Fogaras, Czynk E d e ; 12. Nagy-Enyed, Csató János.

.10.

Az olyan fontos ' alsó Duna a horvátoknak volt szánva; de Brusina tanár fáradozása hiábavaló v o lt ; ott nem állott fel senki sem. A legdélibb pontokra nézve így csak azok a m egfigyelések szolgáltattak adatokat, a melyeket B e d ő A l b e r t országos főerdőmesfer az állami erdészeti személyzettel végeztetett, még pedig a füsti fecskére és a gólyára vonatkozólag. Ezt az eddig páratlan hálózatot 2 2 2 állomás alkotta meg, a mely igazán az egész országra terjedve, körülbelül 4 szélességi és 9 hosszúsági fokot ölel fel, a melynek legdélibb pontja Ogradena, az aldunai szorosban, a legészakibb Trsztena, Á rvam egyéb en; a legnyugotibb Szent-Gothárd Vasmegyében, a legkeletibb Csík-Szereda Csíkmegyében. M agasság szerint: legmélyebb pontok Ogradena 54 méter, Szeged 84 m éter; a legmagasabbak Lajosfalva-Kirlibába 920 méter, Dam esi328 méter a tenger szine fölött. A Drávafok-Fertő diagonális és az ornithológusok hálózatának földirati és magassági viszonyai körülbelül íg y alakultak: Z u b e r e c z .__ Szepes-Béla Szepes-Igló U n gvár........... Somorja^. . . . S o p ro n ........... H e g y k ő ..-----D inn yés!. .... Tót-Széntpál. Nagy-Enyed ' Sövényháza.. H o rg o s.__ . . . N.-Sz.-Mildós F o g a r a s......... Drávafok . .. R é a ..................

49° 49° 48° 48° 48° 47° 47° 47° 46“

15'

7"

i i 4 4“ 56' 14"

37' 1'

3" 9"

4 i4 5°'

IO* 7" 3»' 46° *3* 15" 46° 2 1 ' 46” 46°

9' 4' 45* 5°' 7" 45° 35* 45° 34* 7"

37° 16' 8 " 38° 7* 5" 3 8 ° 14' 39° 58' 34° 58' 3“ 34° i 6 ‘ 34u 27* 5" 36° 30' 9" 35° IO4 4 1 ° 23' 37° 49* . 37ü 38' 3 8 ° 1 7 * 6" 42° 38' 5 " 36° 32' 5 “ 40° 35*

Zuberecz. . . . Szepes-Béla..

m. » I g ló ......... - — 458 » Fogaras.......... 430 » R é a . . : ........... 3 6 0 » N.-Enved . . . 2 7 0 Sopron . . . . . . 2 1 2 » Somorja......... 1 3 0 » TTngvár ........... 1 2 0 » H egykő......... . 119 » Tót-Szentpál 116 Dinnyés __ . . . 106 » N.-Sz.-Miklós 90 » Drávafok . . . 8 8 » H o r g o s........... 87 82 » Sövényháza. 750

631


IO O

HERM ÁN OTTÓ

A különbség* tehát körülbelül 30 41' o" északi szélesség, 8° 221 keleti hosszúság és 648 méter a tenger szine fölötti magasság sze r in t; vagyis Sövényháza 82, Zuberecz 750 méter. H a csupán ezt az utóbbi rendszeres részt vesszük, az erdészetit pedig számon kivül hagyjak, kitűnik, hogy a megfigyelés 1890 februárius 20-ikától május 15-ikéig bezárólag 1572 faji adatot szolgáltatott, a m elyet körülbelül 16,320 meteorológiai adat kisér; ebbe pedig az egyes fajok helyi mozgalma nincsen beleértve. íg y nagyon természetes, hogy ezt az anyagot a kongresszusig, illetőleg máig feldolgozni nem lehetett, különösen arra való tekin tettel, hogy feldolgozás alatt nem az adatok sorbaszedését, hanem értékökre való megvizsgálását s az eredmény kivonását értem. Mindazonáltal valamit már most is ki lehet m utatni; előbb azonban m ég a történeti anyagról is meg kell emlékeznem, a minthogy ezt már érintettem is. Ha a szabályzatnak fentérintett alapelveit vesszük tekintetbe, a műveletbe beválik minden régebbi adat, a mely költözködő madárra vonatkozik, ha megmondja a fajt, a helyet és a m egfigyelés napját — ha lehet, a meteorológiai állapotot i s ; ezeket nevezem én históriai adatoknak s ezeket véve kitűnik, hogy nekünk nagyon is számbavehető históriai anyagunk van. Z e y k M i k l ó s , a nagyenyedi ref. főiskola egykori tanára, már 1848-ban jegyezte fel a költözködő madarak mozgalmát; megmentett iratainak világos tanúsága szerint adatai abszolút becsüek ; ezek az adatok tehát hat évvel régibbek K e s s 1 e r kísér leténél Oroszországban, a mely 1852-re esik. Az ötvenes években leginkább erdélyi szászok jeg y ezg ettek ; a \ hatvanas évekből valók az én erdélyi-mezőségi rendszeres m egfigyeléseim ; egyáltalában 1890-ig jegyezgettek : Chernel István, Chernel Kálmán, Csató János, Czynk Ede, Forgách K ároly gróf, Fronius, Geyer, Greisiger, K ocyan, Kuhn, Lurtz, Madarász, Pungúr, Reissenberger, Salzer, Szikla és m ások ; ez pedig történeti hálózatot jelent. Számba nem véve azt az anyagot, a mely a jobb gyűjteményekből m ég kivonható lesz, a mennyiben a megőrzött madarakról a lelő hely és az elejtés dátuma fel van jegyezve, már ma is úgy állunk, h o g y némely madárról az évi dátumoknak meglepően nagy számával bírunk, ha t. i. a bár egyazon évből származó, de különböző pon tokra vonatkozó adatokat összegezzük. íg y a füsti fecske első megjelenéséről — az erdészetieket nem is véve — nem kevesebb mint 106 évi adatunk van. E gyes pon tokról akad 5— 18 évi dátum; egyes fajról több pontról akad 10— 20 évi dátum is.


A M A D A R A K KÖLTÖZÉSE.

IO I

Mindaz, a mit eddig felsoroltam az első, tavaszi megjelenésre vonatkozik s e helyen néhány mutatvánnyal csak erre a viszonyra óhajtok némi fényt deríteni. Az őszi elköltözésre, a rendes téli ven dégeink mozgalmára vonatkozó adatok ma még egészen nyers anya got alkotnak, a mely a feldolgozást várja. Ám ennek is be kell következnie a kongresszus irataiban s így megjön az ideje, h o g y ezen a helyen is megemlékezzünk róla. Azt talán mondani sem kell, hogy tekintettel a tárgy nagy arányaira, igazán kozmikus reláczióira, a meglevő anyagnak részben feldolgozatlan voltára, ez a fejtegetés igen távol áll attól, hogy abszolút becset követeljen m agának; alapjában véve inkább csak módszert keres, a mellyel talán hipotézisekhez juthat. D e e g y dolog már most is bizonyos, az, hogy az adatoknak alábbi feldolgozása üdvösebb annál, a mely eddig dívott, mert a hibákat feltünteti s a későbbi, nagyobb arányú, összegező munkálatokat lényegesen m eg könnyíti. E fejtegetés alapjául a következő anyagnak első áttekintése szolgált, ú. m .: 1. Históriai adatok 1848-tól 1889-ig 240 fajról. 2. Az 1890-iki országos megfigyelés 163 költözködő és 67 más fajról. *

A költözködés kérdésének egyik legszabatosabb, igazán tudo mányos alapokra fektetett vizsgálata P á l m én -tői való; az eredeti könyv svéd nyelven 1874-ben, német fordítása »Ueber die Zugstrassen dér Vögel« czím alatt 1876-ban jelent meg s Társulatunk irataiban már több közlésnek szolgált alapjául. P a 1 m é n e müvében az első kísérletet teszi árra, h ogy a köl tözködő madarak vándorútvonalait kimutassa, módszere pedig az, hogy 19 oly fajt választott, a mely az északi sarkvidéken fészkel, épen azért igen korán és nagy térben kezdi a költözködést délre, vagyis a téli tanyára.* Ezekre a fajokra nézve azután végig bön gészte az egész régi világra, tehát Európára és Ázsiára vonatkozó faunisztikai irodalmat, s adatait összeállítva, kikapta, hogy ezek a fajok mikor és hol fordultak meg. A helyi és időbeli adatok összeállításából következtetett azután az útvonalakra, a m elyeket ezek a madarak követni szoktak. Ez alapjában véve helyes, mert teljesen induktív eljárás; leg főbb fogyatkozása szerintem az, hogy az adatok legnagyobb része nem volt a vonulás megfigyelésének eredménye, hanem szerzési * Erre vonatkozólag lá s d : »A nagy út«, Népszerű Előadások, III. térkép is látható.

kötet, hol ar

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) IÖ 2

HERM ÁN ÖTTŐ

adat, a mely nemcsak a dátumra (nap), hanem sokszorosan még az évszak határaira való tekintetből is nagyon ingadozó, tehát nagyon kevéssé alkalmas volt arra, hogy P a l m é n - n e k egyik nagyon he lyes és nagyon sarkalatos tételét kellőképen támogassa. Ez a sarkalatos tétel az, hogy a madarak költözködésének jelensége legelső sorban mozgástünemény, tehát idő és tér kérdése. Ebből azután világosan következik, hogy e jelenség kellő mél tatása két föltételhez van lényegesen kötve, t. i. a faj megjelenésé nek, illetőleg eltűnésének idő szerint való pontos meghatározásához? — dátum — , ezenkivül a pontnak meghatározásához, a melyre a m adárfajnak és időnek m egállapítása vonatkozik. A ll pedig e két föltétel különösen kisebb területekre, legkivált pedig azokra nézve, a m elyeket P a l m é'n költözködési vonalaik szerint »fluvio-littoralis« területeknek nevéz s a melyek közé Magyaröfézág is tartoznék. Ezeken a területekén a valóban átvonuló fajok útvonalai nagyon is kereszteződnek, összevissza-ágazódnak; a többi faj rendesen csak akkora számban jelenik meg, a mekkorában itt fészkelni is szokott. Tiszta dolog, hogy csak pontosan datált adatok alapján lehet majd idővel eg y bizonyos területre • nézve, a fajok megérkezésének középidejét meghatározni, így e területnek viszonyát más területeké hez kimutatni még pedig az idő és tér, tehát a vonulás menete és iránya tekintetében is. Mindazok az adatok, a melyek az időre és pontra nézve inga dozók, — m ég ha az ingadozás szükebb határok között történik is, alig relatív értékűek s csak akkor jutnak némi érvényre, ha nagy arányok megállapítása forog szóban, a minőket pl. P á l m é n tár gyalt) t. i. a sarkkörtől Afrika északi partjáig követve a fajokat. Egészen konkrét formában kifejezve: a közt az adat közt: »Tringa subárcuata, Schonen nicht selten im Frühling und Herbst« és a között: »bei Klinte am 12. Juli 1856 in kleineren Schwármen« — mind a kettő P a l m é n művében 64. 1. — igen nagy a különb ség. Az előbbi adat még az évszak tekintetében is nagy ingadozást enged meg S már ennélfogva sem alkalmas arra, hogy középértékek meghatározásába befolyhasson, vagy a korai-késői megjelenés ókkinak földerítésére szolgálhasson ; az utóbbi az idő tékintetébeti helyes ;' de nem mondja meg a pontot, a hol azok a kis csapatok meg fordultak. Vegyünk most már bizonyos tételeket tüzetesebben. A mi a pontnak éles meghatározását illeti, úgy ez á meg határozás e g y rendkivül fontos elemet szolgáltat; mert többek kö zött csak így jöhetünk reá, hogyan alakulnak a költözködés jelen-1



103

s é g e ir két egyforma természetű — pl. havasi, havasalji stb. — ponton, ha e két pont földiratilag távolabbra esik egymástól. A m egfigyelési pontoknak földirati meghatátozása — a mint ezt az 1890-iki megfigyelésben m eg is tettük —■ nem kevésbbé fontos, mert nélkülözhetetlen elem a tér és idő kérdésének szabatos eldöntéséhez. Ezek vonatkoznának a fentérintett sarkalatos tételre, vagyis a költözködésnek mint mozgásnak idő és tér szerint való méltatására. Nem kevésbbé fontos elem rejlik a meteorológiai adatokban, a melyek még egészen helyi jelenségek megítélésére nézve is szerfölött becsesek, a mint ezt az 1890-iki m egfigyelés sokszorosan bizonyí totta. A tanúság az, hogy a legrútabb időben legtöm egesebb a köl tözködés. És ha meggondoljuk, hogy a költözködés menetében ész lelhető zavarok legnagyobb része elvégre mégis csak meteorológiai befolyásokra vezethető vissza, e följegyzések fontossága nem is szorul bővebb megokolásra. Azok a helyi viszonyok is, a m elyek bizonyos fajokra nézve biológiai értékkel bírnak, a legpontosabb számbavételt k övetelik ; áll pedig ez különösen oly fajok tekintetében, a melyek telepesen — csoportosan — fészkelnek, a mély helyeken az illető faj rende sen korábban jelenik meg, mint más pontokon, bár áz utóbbiak biológiailag mindennel szolgálnának is. A hol a helyek bizonyos fajoknak nem kedveznek, e fajok — ha egyáltalában megjelennek — rendszerint későbben mutatkoz nak s így csak a helyek pontos ismerete teszi lehetővé, hogy eldönthessük, vájjon bizonyos, körülmények között észlelési hibával, természetes vagy okok okozatával van-e dolgunk. A fajnak megfigyelésre való alkalmas' volta is fontos ' nem áz, hógy vájjon : a faj az adott pontra nézve költözködő-e yagy nem, hanem az a kérdés: legott szembetűnik-e, lehet-e szénire és rögtön meghatározni? Bokor- és nádbúvó madaraknál, pl. Sylviáknál, Locustelláknál az adatok még akkor is ingadoznak, ha a m egfigyelők gyakorlott ornitológusok. A z egy izben való m egfigyelés ilyen fajokra olyan adatokat szolgáltatj a melyeknek becse kétséges, az érték kevesebb mint relatív; így tehát csak megfigyelési sorozatok középértékei közelítenek némileg az abszolút értékek felé. D e a követett eljárásnak s a viszonyok lehetőleg pontos számbavételének iegbecsesebb eredménye tagadhatatlanul az, hogy a megfigyelési hibák, úgy azok a véletlen eltérések is, a '‘m elyek épen csak a pont helyi viszonyaiban gyökerezve, magára a jelen ségre nézve nem lényegesek, % de ok szerint föl nem ismerve mégis


HERM ÁN OTTÓ

tévedésekre, hamis következtetésekre vezetnének, kiküszöbölhetők. A hibák kiküszöbölése és illetőleg a hamis megjelenés fölismerése ott, a hol m egfigyelő hálózat van, rendesen már az első évben is lehetséges azért, mert a szomszéd állomások önkéntelenül is ellen őrzik egym ást s innen van, hogy minél sűrűbb a hálózat, annál élesebb az ellenőrzés, annál könnyebb a hibák fölismerése, s kiküszö bölése is. És a mint a hálózatban a szomszéd állomások, úgy őrzik egymást ellen az e g y pontra vonatkozó évi adatoknak sorozatai is; itt is minél több az adat, annál élesebb az ellenőrzés, annál biztosabb a hiba kiküszöbölése. Immár nagyon természetes, hogy igyekeznem kell az itt fel állított tételeket kellő példákkal s a belőlök levont következtetések kel támogatnom. Mielőtt azonban erre áttérnék, ki kell még fejtenem a módszernek különösen azt a részét, a mely a középértékekre vezet, ezekből a költözködés jellemvonására enged következtetni s egyéb hasonlításokra is nyújt némi alapot. Azt már eleve is kimondom, hogy noha Magyarország területe természeti alkotásánál fogva önmagára is érdekes megfigyeléseket szolgáltat, ezeknek tulajdonképeni értékök mégis csak északibb és délibb területek jelenségeivel való egybevetésből fog kiderülni. Elég baj hogy a legfontosabb szomszédos területek az ilyen irányú kutatást m ég csak a jövőtől várják. $

Az én módszerem a P á l m é n módszerétől annyiban különbö zik, m ég pedig lényegesen, hogy legelső sorban tisztán csak a költözködésre vonatkozó és legalább is pontosan datált adatokat veszi számba, m ég pedig ú gy a históriai, valamint az 1890-iki orszá gos megfigyelésekre nézve. Épen ezért a középértékek megállapítása megköveteli, h ogy az összeállításban a nap áll az első helyen, mert a legkorábbi és legkésőbbi megjelenés, tehát a középérték legfőbb elemei csak ilyen módon szerezhetők m e g ; a hónapok is megtartják a sorrendet; az évek ellenben — egyazon fajnál — nem tartanak sorrendet és csak a több fajnál egyező jelenségeknél jutnak érvényre. A teljes világosság kedvéért álljon itt a követk ező: a mezei pacsirta — Alauda arvensis — 98 adat tanúsága szerint legkorábban jelent meg februárius 8-ikán (Ghimesen 1879-ben), legkésőbben április 6-ikán (Segesváron 1856-ban); ez jelöli az időbeli határt, a melyen belül a középérték keresendő. Ez adja ki históriai alapon az országos formulát, a mint ezt alább bővebben látni fogjuk. D e van ugyané fajra több helyi sorozatunk is, pl. Ghimesre vonatkozólag gróf Forgách K ároly tizennyolcz évi följegyzése, a



mely szerint ott a pacsirta legkorábban februárius 8-ikán (1879-ben), legkésőbben márczius 11-ikén (1889-ben) jelent m eg; ennek közép értéke kiadja a helyi formulát, a mely az országossal viszonyítható. A középértékek kiadják a költözködés jellemvonását, vagyis a hónapnak azon részét, a melyre a megérkezés átlagosan esik. A pontok középértékei természetesen szintén egybevethetők s a helyi viszonyok alapján megítélhetők, legyenek azok földirati vagy biológiai jellemüek. Az év akkor jut érvényre, mikor több fajnál egyazon évben feltűnő késés, vagy korai megjelenés észlelhető, mint alább látni fogjuk. A mennyiben a históriai anyagot az 1890-iki eredményekkel is viszonyítom, ki kell emelnem, hogy itt sem a mozgalom helyi és időbeli kulmináczióit, sem a fajokéit nem tárgyalhatom, mert az messze vezetne s a munkálat oly terjedelmet öltene, a mely e folyó irat határait nagyon is áthágná. H ogy azonban e kulminácziók mit jelentenek, erre nézve adjon számot a következő rövid összeállítás. Valamennyi 1890-ben Tótszentpálon megfigyelt faj a következő eredményt adja: februárius 47 faj, márczius 62, április 37, május 6 faj, összesen 154 faj; a kulmináczió tehát márcziusra — 62 faj — esik. Legtöbb faj mutatkozott márczius 1o-ikén; rút időben észlel tetek. A mezei pacsirta megjelent februárius 20-ikán, tömege — tehát kulminácziója — februárius 26-ikán következett be; az utolsó vonu lók márczius 13-ikán mutatkoztak. Ezek után immár csak a felállított tételek megvilágítása kö vetkezik. Alauda arvensis L. Mezei pacsirta, Szántóka stb.

Első megjelenés. A *-gal jelzett helyeken át is telelt. Korszak : 1848— 1890;; évi adat 98. I. H istóriai adatok: Februárius 8. » 9. 10. » 12. » 13. » 16. 16. » 17. » 18. » 18.

Ghimes Ghimes Sopron Fogaras Kőszeg Tisza-Roff Ghimes Ghimes Kőszeg Ghimes

•

1879 1881 1883 1884 1882 1850 1882 1884 1885 1885

Februárius 18. » 19. » 20. > 20. » 20. » 20. » 20. V

»

»

Sopron Ghimes Pozsony Rozsnyó

1879 1880 1885 1869

K őszeg

1886

Ghimes N.-Enyed 21. Sz.-Fehérvár *21. Sz.-Fehérvár 21. Ghimes

1878 1885 1883 1889 1883


HERM ÁN OTTÓ

00 00

Kebruáriüs 21. Pozsoüy 1885 22. Ghimes 1873 » 23. Sopron J882 :■> 1876 23. Ghimes » 23. Szepes-Béla 1884 » 24. Ghimes 1877 25. Budapést 1881 25. Ghimes 1887 » 25. Szepes-Béla .1885 1886 » 25. N .-E nyed 26. Fogaras 1885 >> *!> *26. Sz.-F ehérvár 1886 » 26. Brassó 1859 » 1849 27. Tisza-Roff » 27. Fogaras 1888 27. Rozsnyó 1868 28. Ghimes 1874 » » 28. Fogaras 1887 » 28. Csepel 1887 28. N.-Rőcze 1884 28. N.-Enyed 1848 .1885 » *28.. N.-Rqcze ÍS /B u d ap e st 1887 1. Csombord : : 1887 Márczius » 3. Fogaras 1889 3. N.-Szeben 1852 » 3. Oravicza 1882 4. Igló 1882 4. Brassó » *855 -» 5. Tövis 1889 >> 5. N.-Szt.-Miklós

Márczius » »

» » » » >> » » » » » » » » » » »

» » » » » » » » Április ».

5. Ghimes 5. Sz.-Béla 6. F o ga ra s 6. M ihályi. 6. Rozsnyó 6. Kézsmárk 6. Sopron 6. Ghimes 7. Csombord 8. Bocsárd 9. Brassó 10. Ghimes 10. Fogaras II . Ghimes 11. Ghimes 11. Brassó 13. Szepes-Béla 14. Sopron 15. Koncza 16. R ókus 17. Brassó 18. .Szepes-Béla 18? Igló •2Ó.; Pozsony 22. Rozsnyó 23. Miskolcz 26. N.-Enyed 27. Szepes-Béla 31. Mező-Záh 5. Gyeke 6. Segesvár

188O 1887 í

1886 1889 1867 1882 1889 1890 1884 1888 .* ’i 857 187S 1883 1,888 I889 I856 1888 I889

*883 J889 .1858 ^883 1883 5 f 886 . 1870 'i-v

*85i 1883

1886 1868 1867 .1856

Ez a 82 históriai adat felölel egy 41 évre terjedő korszakot s az egészből a következő országos formula vonható ki. Legkorábbi érkezés:* februárius 8-ikán 1879 Grhimesen. Legkésőbbi érkezés: április 6-ikán 1856 Segesvárött. K ü lö n b ség : 58 nap. K özép n ap : márcziűs 9-ike. M egjelent: februáriusban 43-szor, márcziusban 37-szer, áprilisban 2-szer. Jellemvonás : februárius vége, ha. felvesszük, hogy fi nagyon késői márcziusi és az áprilisi adatok tarthatatlanok s vagy helyi viszo nyokra, vagy hibás megfigyelésre vezethetők vissza. • II; A z i8 g o -ik i országos megfigyelés 'adatai: Fébruárius 19. Dinnyés » 20., Tótszentpál diagonális. » ,20. H egykő <> 24. Drávafok



107

Februárius 20. Horgos » 23. N.-Sz.-Miklós » 23. Somorja » 27. Nagy-Enyed* Márczius 4. Sövényháza > 6. Igló hálózat. » 7. R éa :> 9. Sopron > 11. Szepes-Bélá > 11. Zuberecz » 11. Fogaras » 13. Ungvár Ebből az országos formula így alak u l: Legkorábban februárius 19-ikén Dinnyésen ; Legkésőbben márczius 13-ikán Ungvári; K ülönbség 23 nap; K ö z é p : márczius 2-ika. Jellem vonás: Februárius vége (esetleg márczius legelső napjai) s ez nagyban és egészben talál a históriai anyagból kivont formulával. Ha már most ezeket az adatokat a pontok földirati fekvéséhez viszonyítjuk, ekkor Drávafok nem tartható, mert legdélibb pont késő m egjelenéssel; az ok a terület alkalmatlan v o lta : ártér. Sövényháza abszolúte tarthatatlan, mert két szomszéd állomáshoz — Horgos és N.-Sz.-Miklós —• képest k é s e t t az o k : a megfigyelő nem észlelt naponként. Sopron nem tartható, mert H egykő és Somorja ellent mond ; ok: a megfigyelő nem észlelt naponként (előre bejelentve). A hibák tehát úgyszólván önként válnak ki. E megfigyelésből egy bizonyos viszony legott szembeszökik, t. i. az, h o g y - a ifradár Fogarason és Zubereczen egyazon napon érkezett megy nóha e két pont földiratilag távol fekszik egymástól. A nap márcziüfe 1 iLiké, a földirati különbség 30 .25' északi szélesség szerint, a két pont jelleme pedig havasalji. Szepes-Béla is ugyanezt a napot jegyözte feL? N yilvánvaló/ hogy e jelenség megítélésére szükséges volna az illető pontok formuláit megállapítani és viszonyítani; ámde Zuberecznek nincsen elég adata, holott Fogarasnak van. Van azonban SzepesBélának 6 ádáta,.a mely kombinálható, minthogy á fekvés Zuberecz fekvésével rokon. Fogaras formulája így a la k u l: Legkorábban* februárius 12-ikén 1884. Legkésőbben márczius 11-ikén 1890. K ülönbség: 28 nap.


io8

HERM ÁN OTTÓ

K özép: februárius 27-ike. Jellem vonás: februárius vége. Az eredmény arra nézve, hogy t. i. van e két egyforma jellemü — itt havasalji — pontnak, ha távol esik is egymástól a költöz ködésre nézve egyforma jellem e: itt tagadó, már azért is, mert már czius 1 i-ike Fogarason 8 évi sorozatban a legkésőbbi érkezési nap. Lássuk azonban Szepes-Bélát. Legkorábban februárius 23-ikán 1884. Legkésőbben márczius 27-ikén 1886. K ülönbség: 33 nap. K ö z é p : márczius 2-ika. Februáriusban jött 2 szer. Márcziusban jött 4-szer. Jellemvonás : márczius első fele, a mely az északi fekvésből követ keztethető is. M agasság: Fogaras 430, Szepes-Béla 613 méter, tehát a maga sabb pontra nézve is későbbi a megjelenés. D e m ég más pontok középértékei is számbavehetők. Brassó, havasalji fekvés, 5 évi adat. Legkorábban: februárius 27-ikén. Legkésőbben : márczius 17-ikén. K ü lö n b ség : 20 nap. K ö z é p : márczius 8-ika. Ámbár Brassó fekvése Fogarasénál még délibb, mégis jobban talál az eredeti föltevéssel, talán azért, mert Brassó épen úgy, mint Zuberecz, a hegység méhében fekszik, holott Fogaras és SzepesBéla fekvése inkább nyilt. Ez természetesen úgynevezett nyilt kér dés marad a jövőben folytatott m egfigyelések szám ára; e kérdés messze, odáig vág, vájjon a magasabb fekvésekre járó költözködő madarak későbben indulnak-e téli tanyáikról, vagy itt nálunk az aljakban várják-e be a kellő időt? Vájjon a vonulás dagadásában és apadásában nincsen e kifejezve az, hogy a legkorábban érkező kevés madár az északnak, a derékhad vagy tömeg a mérsékelt öv aljainak, a kevés, utoljára jövő a magas fekvéseknek van-e szánva? stb. A felvonulás időbeli különbsége az 1890-iki országos m eg figyelésből : legdélibb és legkorábbi érkezés Dinnyés, februárius 19-ikén; legészakibb és legkésőbbi érkezés Zubereczjnárczius 11-ikén, 21 nap. Az eddig kifejtett anyag világosan bizonyítja, hogy az első megérkezés idő tekintetében általában nagy ingadozást tanúsít. H ogy vájjon mennyiben nyilatkozik meg itt a meteorológiai viszonyok változatossága, a földirati és magassági fekvés különböző volta, ezt



109

szabatosan ma még meghatározni nem le h e t; ehhez több ponton végzett sorozatos megfigyelésre és a délibb úgy északibb területek jelenségeivel való egybevetésre van szükségünk. Lássuk immáron a füsti fec sk é t: a hely szűk voltára való tekin tetből azonban le kell mondani arról, hogy a ma ismeretes 106 évi adatot felsoroljam; ennélfogva csak a kapott értékeket fogom tárgyalni. I. A históriai anyag országos formulája így alakul: Legkorábban jött: márczius 20-ikán 1881 Sopron. Legkésőbben jött: április 24-ikén 1853 Diód.* K ülönbség: 36 nap. K ö z é p : április 7-ike. Márcziusban jött 20-szor. Áprilisban 70-szer. Jellemvonás: április első fele. II. A z i8 g o -ik i országos megfigyelés formulája: Legkorábban jött: márczius 15-ikén, Horgos. Legkésőbben: április 15-ikén, Zuberecz. K ülönbség: 32 nap. K özép: márczius 30-ika. Márcziusban jött 10 pontra. Áprilisban 6 pontra. Jellem vonás: márczius legvége. Ez bizonyos tekintetben elütne a históriai form ulától; de meteorológiailag megokolható, a mennyiben 1890-ben a tavasz korán kezdődött s tetemesebb depressziók nem voltak. Itt is kiválnak a hibák: Nagy-Szent-Miklós — márczius 26 — Horgoshoz képest — márczius 15 — k ésett; Sövényháza — április 2 — még a késett N.-Sz.-Miklóshoz képest is elmaradt, tehát teljesen tarthatatlan; a Drávafok-Fertő diagonálison ellenben a felvonulás igen szabályos volt s nevezetes az a körülmény, hogy a madár az Alföldön jelent meg legkorábban. III. A z állam i erdészet megfigyelése. A magassági viszony szerint: Legkorábban: Szegeden, márczius 18-ikán, 84 méter a tenger szine fölött. Legkésőbben: Damesen, április 21-ikén 1328 méter a tenger" szine fölött. Különbség 35 nap. A földirati fekvés szerint: A legdélibb ponton: Ogradena, márczius 19-ikén. * Ez Zeyk-től való, a ki hozzátette, hogy rendkívül késő jövetel.


110

HERM ÁK OTTÓ

A legészakibb ponton: Turdpssin, április 8-ikán. K ülönbség 21 nap. Megjegyzendő, hogy Lyuta állomás .május 6-ikát (!) jegyezte fel, a mi hallatlan késés v o ln a ; de ezt az adatot megczáfolják a szom széd állomások mind, a m elyek egészen helyesen április 2-ika és 12-ike közötti napokat jegyeztek fel, a mi azután különösen a históriai formulával — április 7 — egybe is vág. H ogy a fecske nem a legdélibb ponton ;— Ogradena — jelent meg legkorábban, az onnan van, hogy e pont a Duna-szorosban fek szik; az pedig, hogy Szeged a szomszéd Horgoshoz képest 3 nappal későbben jegyezett, onnan van, hagy- a füsti fecske mindig korábban jelenik meg az extravillanum ban; sokszor 6— 10 nap a különbség. A egyes pontokra vonatkozó középértékek így viszonylanak egymás között. A Királyhágón in n e n :

Ghimes, 18 évi adat. K ülönbség 17 nap. K özép : április 12-ike. Jellemvonás: április első fele. Rozsnyó, öt évi adat. K ülönbség 17 nap. K ö z é p : április 8-ika. J e l l e m v o n á s : m int Ghimes.

Szepes-Béla, öt évi adat. K ülönbség: 12 nap. K özép: április 18-ikán. Jellem vonás: április közepe. A Királyhágón t ú l :

Fogaras, 8 évi adat. K ülönbség: 18 nap. K ö z é p : április 2-ika. Jellem vonás: április eleje. N agy-F nyed, 8 évi adat. K ülönbség: 13 nap. K özép: márczius 31-ike. Jellem vonás: április első napjai. Az összegezés a következő eredményekre vezet. K ülönbségek napokban kifejezve: Históriai form ula: 35 nap. 1890-iki országos m egfigyelés: 32 nap.

. r.-



Erdészeti m egfigyelés: H ypsom etrice: 35 nap. Földiratilag: 21 nap. P o n to k : Ghimes : 17 nap. R ozsnyó : 17 nap. Sz.-B éla: 12 nap. Fogaras: 18 nap. N agy-Enyed: 13 nap. Legott szembeszökik, hogy a különbség az egész területre nagyobb — 35 napig terjedve — mint az egyes pontokra nézve — 18 napig terjedve. A Királyhágón túli fensík, mintha korábban kapná a füsti fecskét, mint az inneni rész. A hypszometrikus és földirati viszonyból felmerülő különbség is szembeszökő s 14 napot teszen. A gólyánál is hasonló arány mutatkozik, úgy mint a legdélibb és legészakibb pont közötti különbség 25 nap ; a legm élyebb és legmagasabb között 53 nap. Itt is csak a sűrűbb, sorozatos m egfigyelés úgy a délibb és északibb területek viszonyaival való egybevetés gyújthat majdan több világosságot. Megjegyzendő még az is, h ogy a felvonulás délről északra így alakul az eddig érintett három fajnál: Mezei pacsirta 21 nap. . Füsti fecske 21 nap. Gólya 23 nap. Feltehető, hogy a pacsirtánál a különbség többet tenne, ha az Alduna tájain is állottak volna m egfigyelők ; s ez azután m eg is felelne e madár lassúbb mozgásának. Lássuk már most a késés jelenségét, a midőn azután az évszám válik vezérünkké; előbb azonban meg kell állapítanunk a históriai és az 1890-iki országos formulát. Motacilla alba L. Barázdabillegető, Leánykamadár stb.

Az évi adatok száma 94. Korszak 1848— 1890. I. H istóriai form ula. Legkorábban jött: februárius 15-ikén 1865, Kolozsvár. Legkésőbben jö tt: április 11-ikén 1884, Nagy-Rőcze. K ülönbség: 56 nap. Februáriusban jött 14-szer. Márcziusban 31-szer.


112

HERMÁN OTTÓ

Áprilisban i i-szer. Közép : márczius 15-ike. Jellemvonás: márczius közepe. II. A z i8()o-iki országos form u la: L egkorábban: februárius 24-ikén, Drávafok. Legkésőbben: márczius 17-ikén, Nagy-Enyed. K ülönbség: 22 nap. K ö z é p : márczius 7-ike. A korábbi megjelenést az 1890-iki tavasz időjárása megokolja. H a már most a históriai adatokat pontok szerint szorosabban vesszük, szembeötlik, hogy Ghimesen 1886-bdLn ugrás mutatkozik, a m ely 9 napot teszen, íg y : Februárius 24. 1879 » 26. 1882 » 28. 1874 Márczius 1. 1880 2. 1878 2. 1884 4. 1873 4- 1883 » 5. 1 8 8 5

Márczius » » > » » » »

»

7. 1887 8. 1881 8. 1890 10. 1876 11. 1875 11. 1889 13- 1888 16 . /# 7 7 25.

x8 8 6

Ebből következik 30 napi különbség, a közép pedig márczius n-ikére esnék. Ha azonban márczius 16-ikát fogadjuk el legkésőbb* normális megjelenésnek, akkor a különbség 21 nap, a közép márczius 7-ike, a mely egybevág több ponttal is, mint: Rozsnyó márczius 8-ikán, Fogaras márczius 6-ikán. A legközelebbi kérdés már most az: vájjon 1886-ban más madarak is késtek-e? Igenis késtek. Sturnus

vulgáris

L.

Seregély, Seregemadár stb.

Évi adat: 59. K orszak: 1849— 1890. A históriai formula közép napja márczius 10-ike; az 1890-iki márczius 7-ike. Ghimesen a 18 évi sorozat két évben tanúsít szembetűnő késést, 1874 és 1886-bán; az ellenőrzést csak az utóbbira nézve tehetjük, m inthogy 1874-ig sorozatos megfigyeléseink nincsenek. Tehát Ghimes így á l l : Februárius 13» 13. » 24» 24Márczius I.

» » »

1875

1859

1884 1890 1876 I. 1880 2 . 1882 3* 1 8 7 3 4 - 1887

Márczius

» » » » » » »

4- 1883 6.

1878

9- 1881

10. 1877 10. 1885 13. 1888 18. 1889 22. 18 7 4 22. 1 8 8 6



I 13

A késés 4 nap, ha t. i. márczius 18-ikát vesszük legkésőbbi normális megjelenésnek. U gyancsak 1886-bán e madár Pozsonyban is csak márczius 2 2-ikén jelenkezett először, a mi e pontra nézve is késés. Vanellus cristatus L. Bibicz, Libucz stb.

Évi adat: 70. K orszak: 1849— 1890. A históriai formula középnapja márczius 16-ika; az 1890-iki formuláé márczius 12-ike. Nagy-Enyedre a közép márczius 12-ike. Fogarasra márczius 10-ike. Ezek a középszámok jól egyeznek s a viszonyoknak is m eg felelnek. Lássuk már most Ghimes 18 évi sorozatát, a mely a k övetk ező: Februárius » > > » Márczius » » »

13. 1879 16. 1874 26. 1882 27. 1883 28. 1874 1. 1880 2. 1885 7. 1876 8. 1875

Márczius » » » » » » » Április

8. 1881 i8 8 7 10. 1877 10. 1878 IO. 1884 13. 1890 19. 1889 27. 1888 4. 1886 ‘

H ogy itt késéssel van dolgunk, erre már az a körülmény tanít, hogy 18 év alatt e madár csupán egyetlenegyszer jelent m eg áprilisban; épen 1886-ban. A legközelebbi viszony, a mely megállapítandó, mindenesetre az, vájjon a korábbi és későbbi középnapokkal bíró fajok is késtek-e 1886-ban? A válasz ta g a d ó ; a székácsgalamb — Columba palumbus L. — a melynek Ghimesen középnapja márczius 12-ike, 1886-ban februárius 25-ikén már helyt volt; a kakuk — Cuculus canorus L. — a melynek Ghimesen középnapja április 12-ike, a mondott évben április 3-ikán, tehát normálisan érkezett. Az a föltevés kínálkoznék tehát, hogy a késés oly fajoknál következett be, a m elyeknek m eg érkezése márczius 7-ike és 27-ike közé esik s az is feltűnő, hogy ezek költözködéskor vízmellékekhez úgyszólván kötve vannak. Az okot csak sejthetjük, talán oly meteorológiai zavarok képében, a melyek e fajokat útközben érhették. Most pedig sorszerint az a jelenség következik, hogy t. i. a telepesen fészkelők átlag véve a fészkelő helyekre korábban érkez nek, mint olyan pontokra, a m elyek bár biológiailag nagyon alkalPótfüzetek a Természettud. Közlönyhöz. 1891.

8


H4

HKRMAN OTTÓ

matosak, de nem telepek. Igen nevezetes a fehérhasú fecske viszonya Tótszentpálon, a melyhez e magyarázatot kötöm. Chelidon urbica L. Fehérhasú (városi) fecske.

Évi adat: 85. Korszak 1849— 1890. A históriai formula középnapja április 16-ika; az 1890-iki for muláé április 13-ika; a pontoké ez: Fogaras április 13-ika; Brassó április 16-ika, Szepes-Béla április 24-ike. Ezek igen szépen találnak s a pontok fekvésének is megfelelnek. Én Tótszentpálra e madarat április első felére vártam, azonban április i-jén már helyt volt, holott á szomszéd állomáson, Dinnyésen, csak 10-ikén mutatkozott. A jelenség megfejtése az, hogy Tótszentpálon az építkezés sajátságánál fogva (a házaknak nincsen ké'ményök, a konyha füstje a padlásra sem mehet, hanem az ajtón tódúl ki) a füsti fecske csak nehány párban fészkel (t. i. kéményes házakban); a fehérhasú fecske ellenben a korcsma-épületen mintegy 160 fészek ből álló telepet alapított. Az íbisz is, a melynek fészektelepét azonban a télen fölégették, Tótszentpálon már márczius 30-ikán mutatkozott, holott Dinnyésen csak április 10-ikén, a Drávafokon épen csak 12-ikén jelent meg. Lássuk most már azt a tételt, a mely a megfigyelésre, alkalmas és kevésbbé alkalmas fajokról szól.* A szürke gém — Ardea cinerea L. — a mely első pillantásra fölismerhető s gyanakvó természeté nél fogva rögtön fölrepülő madár, 1890-ben a diagonálison ily sor rendben figyeltetett m eg: 1. Drávafok: februárius 23-ikán. 2. Tótszentpál: márczius 10-ikén. 3. D innyés: márczius 11-ikén. 4. H egyk ő: márczius 14-ikén. A felvonulás tehát délről halad északnak, még pedig helyesen. Ellenben a nádbuvó Acrocephalus phragmitis a következő sor rendben észleltetett: 4. H egyk ő: márczius 19-ikén. 1. Drávafok: április i-jén. 3. D innyés: április 2-ikán. 2. Tótszentpál: április 25-ikén. A délről északra szóló sorrend tehát felbomlott, mert a madár nehezen figyelhető meg, m ég pedig nem kicsinységénél, hanem buj káló életmódjánál fogva. H ogy ez így van, ezt legjobban bizonyítja a kis »csaláncsúcs« — Pratincola rubicola L. — mely így vonult f ö l :



1. Drávafok: márczius 15-ikén. 2. Tótszentpál: márczius 27-ikén. 3. Dinnyés: április 11-ikén. 4. H egyk ő: április 18-ikán, tehát szabatos sorrendben dél ről észak felé. Az ok abban rejlik, hogy e csöpp madár kórók, karók legcsúcsára szeret telepedni, folytonosan izeg-mozog, tehát legott szembetűnik. A mi a pont természeti viszonyainak hatását illeti, erre igen kitűnő példa a kis partfutó Aegialites hiaticula, mely így jelenkezett : Tótszentpál: márczius 10-ikén. H egyk ő: márczius 15-ikén. Dinnyés: május 7-ikén (!). Az ok pedig nagyon természe tes és nem egyéb mint az, hogy Dinnyésen nincsen szabad, homokos part, Velencze felé ellenben, tehát a szomszédban, a hol van alkal mas part, a madár rendes időben jelenkezett. És most még egy dolog m egvilágításával tartozom, t. i. a költözködési adatok sorozataiba becsúszott hibák kiküszöbölésének lehetőségét kell bizonyítanom. Gróf F o r g á c h K ároly Ghimesen 1873 óta rendesen jegyez heti 14 madárfajnak első megjelenését s a nagyon becses táblázatot 1890-ben a T s c h u s i lovag évkönyvében* adta ki. Nagyon is természetes, hogy e táblázatoknak minden egyes adatán végig mentem a végből, hogy a fajok vonúlási jellemvoná sát Ghimesre megállapítsam.. íg y kaptam ki azután, hogy a banka — Upupa epops L. — középnapja április i-je, jellemvonása: április első fele; a nyomtatott táblázatban azonban 1887-re ez áll »i2/5«, tehát m ájus 12-ike, a mi a normálishoz képest majdnem eg y egész havi ugrást jelentene. A középnap és jellemvonás szerint a helyes csak »i2/4« lehetett. A kakuknál Ghimesen a középnap április 12-ike, a táblázatban 1881-re mégis »i3/'3«, tehát márczius 13-ika áll; itt nyilván csak »13/4« lehet a helyes dátum. H ogy egészen biztosan járjak, m eg kerestem a grófot s ő azt válaszolta, hogy következtetésem helyes, a két dátum sajtóhiba. Ha ezt szavamra ki nem igazítják, nagyon könnyen megeshetett vólna, hogy évek múltán valaki rendkívüli jelenséget lát abban, a mi csak a javító bűne. Ezzel a felállított tételekre annyi fényt derítettem, a mennyi a rendelkezésemre álló gazdag anyag első áttekintéséből telt. Nagyon természetes, hogy abszolút értékekről szó sem le h e t; ezt nemcsak a * Jahrbuch stb. I. köt.

7 . fűz.

144. 1. 8*


HERMÁN OTTÓ

feldolgozás első kísérletének, hanem a dolognak természete is ki zárja. De egy tagadhatatlan, s ez az, h ogy az anyaggal való tüzetes foglalkozás annak tisztázására vezet, e tisztázott anyag lehetőleg beható méltatása pedig irányokat jelöl, a m elyek idő múltával ered ményekhez kalauzolhatnak el; a mi pedig a legbecsesebb, ez az, h ogy a tüzetes foglalkozás és méltatás a hibás adatok felismerését teszi lehetővé, a m elyek — föl nem ismerve — a tárgy természeté nél fogva nagy tévedések kútforrásaivá válhatnának; ha valahol, úgy itt áll a mondás ig a zsá g a : »Détruire une erreur est plus, que décuvrir une vérité«. *

Ezt az értekezést német nyelven és kissé változtatott formában, a mint ezt az alkalom követelte is, előadtam a Budapesten meg tartott második nemzetközi ornithológiai kongresszus alkalmával, némileg mint a kiállított megfigyelési táblázatok magyarázatát is. H o g y az előadás nem lehetett kimerítő, ennek okát már érintettem; h ogy vájjon az anyag teljesen feldolgozható lesz-e, az nem rajtam fo g múlni. A külföldiek tájékoztatásául, a kik nagy részben abban a hit ben jöttek ide, h ogy m ég ma is a régi vadmocsaras Magyarországot találják meg, szükségesnek tartottam megjegyezni, hogy azok az állapotok rég letűntek, a melyek G r o s s i n g e r t arra indították, h o g y nagy művének a madarakról szójó részében így kiáltson f e l: »Amplissimum est Hungaria aviarium!« ■ A folyók szabályozása, nagyarányú lecsapolások, a földmívelés fejlődése, a mely mind összébb és összébb szorítja az ősmocsarat, a szűzföldet, a pusztát mint természetes alakulatot, mindez nagyot változtatott M agyarország madáréletén is. Mint gyerm ek magam láttam az akkor még halas Tisza kiönté sein a gödényt igazán ezrével kelni, s tömege igazán elfogta a Nap sugarát ; a madártömeg árnyéka úgy vonult a földnek és víznek színén, mint a sötét vándorfelhőé. Akkoron igenis lehetett volna útirányokat megfigyelni és m eg határozni, kivált az A lföld ön ; mert hiszen ott nagy tömegek mozog tak tova s a figyelő szeme már messziről láthatta a közeledőket, messze kisérhette a távozókat; észrevehette még azt is, mint bukik alá. áz ék hegyéről a vezető daru, hogy mást kényszerítsen a levegő meglódítására, más szóval: a nehezebb munka végzésére. Ma minden arány megcsökkerit, a jelenségek szerényekké vál t a k ; alig, hogy itt-ott alakul még eg y nagyobb telep: a »gémfalu«, a »kócsagfalu «, vagy sirályok tanyája. Odajutottunk, hogy többé



1 17

nem tömegeknek áradatszerü mozgásából alkothatjuk meg az útirányok képét, hanem sokszorosan az egyes madarak mozdulatai ból kell összeraknunk a mozaik k é p e t; — ez pedig közelről, apróra megtekintve, rajz tekintetében sohasem tökéletes. De épen ez a körülmény az, a mely teljes buzgóságuk kifejté sére kell hogy serkentse különösen azokat, a kiknek kom oly szán dékuk, h ogy a madarak költözködése kérdésében legalább azt a pozicziót tartsuk meg, a m elyet a históriai anyag és az 1890-iki országos megfigyelés feldolgozásával bizton s már nem is nagy fáradság árán elérhetünk s a honnan a jövőben minden egyes lépés haladást jelent. H erm án O ttó.

A F o r s y th ia h e te r o sty liá ja . A virág részei közül különösen fon tosak a porzók és a term ő; az előbbiek szálán álló tokban fejlődik a virágpor (a pollensejtek), a melyek a termo bibé jére hullva, a magházban levő magrügyekre hatnak. E hatás következmé nye, hogy a magrügyek magvakká s maga a termő terméssé válik. Számos kísérlet s a tapasztalat is kimutatta, hogy az egy virágban fejlődő virágporszemecske az ugyanazon virágban levő termo bibéjére — ha szándékosan rá helyezik is — nem hat (pl. Corydalis cava), sőt sok esetben mérgező hatással van reá (pl. Oncidiwn). Ez a szabály azonban nem általános, mei;t ismerünk sok olyan növényt, a melynek termője az ugyanazon virágban fejlődő virágpor szemmel beporozva, termékenyül, pl. a Draba venia, Brassica Rapa. Az ilyen módon való önbeporzással, illetőleg önteimékenyítéssel (autogamia) ellentét ben azokat az eseteket, a melyekben ugyanazon növény más virágában, vagy más növényen álló virágban fejlődő virágporszemecskékkel porzódik be vala mely virág termője, idegen beporzásnak, illetőleg idegen termékenyítésnek {allogamia), és pedig az előbbi esetben get tó nogamia, az utóbbi esetben pedig xe~ nogamia-nak nevezzük.

Mivel az idegen beporzás, mint azt igen pontos vizsgálatok, különösen D a r w i n kísérletei kimutatták, sokkal kedvezőbb és nagyobb eredménnyel jár, mint az önbeporzás, azért a virágok alkotásában, viszonyaiban sok olyan berendezést találunk, a melyek az ön beporzást megakadályozzák s az idegen beporzást elősegítik. E berendezések egyike az a jelen ség, a melyet heterostylia néven isme rünk ; az ilyen növényeket felemásvirágú fajoknak is nevezhetjük. Kitűnő példa erre a kankalinnak (.Primttlá-nak) már körülbelül 100 év óta ismert heterostyliája, a melyet P e r s o o n figyelt meg első izben. E növény egyik egyedén olyan virágokat találunk, a melyeknek porzószála hosszú, bibeszála pedig rövid, másik egyedén pedig olyan virágokat, a melyekben a bibesz'ál hosszú, a porzószál pedig rövid; előbbi a brachystyl, utóbbi a dolichostyl alak. Az idegen beporzás, az allogamia, illetőleg xenogamia csak akkor jár ered ménnyel, ha a megfelelő magasságú életműszerek hatnak egymásra, vagyis, ha a dolichostyl alak termőjére jut a brachystyl alak virágporszemecskéje és viszont brachystyl alak termőjére jut a dolichostyl alak virágpora. Azt monda^

XXIII. KÖTETHEZ JULIUS 3. PÓTFÜZET. A m ad arak k ö ltö zése. Az első megérkezés idejéről Magyarország területén

Recommend Documents