XXII. évfolyam 4. szám május A Táncsics Mihály Kollégium lapja

XXII. évfolyam 4. szám 2007. május A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Farda Ádám

Klein Gábor

Szeles Attila

Gergely Klupta Tamás Sándor

Széles Gergő

Halasi István

Nagy Zoltán

Sztehlik Balázs

Jenes Zoltán

Pálinkó Gábor

Végert Ádám

Kiss Dávid

Papp Endre

Zsombok Balázs

Táncsics Tükör XXII. évf. 4. szám

2007. május

Kedves ballagó Diákok! Ez a nap csak Rólatok szól! Zárjátok a szívetekbe ezt az alkalmat. Részben azért is, mert engem ért a megtiszteltetés, hogy elköszönhetek tőletek a diákok nevében. De azért ne sírjatok annyira! Próbálok egy kerek, frappáns szöveget mondani. Nem akarom túl hosszúra nyújtani ezt az ünneplést! Ne engem szidjatok, ha sokáig itt kell ülnötök! Azt tartja a mondás is, hogy csak a jóra szabad emlékezni. Bár a rosszból is kijutott nektek a pár év alatt. Sokszor törtetek borsot nevelőtanáraitok orra alá. Néhány dologról azért nekik sem kell tudni. Elszorult szívvel állok most előttetek. Elfog a sírás, a torkom összeszorul, kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy már csak napjaitok vannak hátra. No, nem az orvos szerint, hanem a vizsgákig! Szeptembertől nem fogtok ezeken a székeken ülni, a folyosókon sétálni, velünk enni Virágné Marika finom főztjéből. Minden dologhoz fűződik egy emlék. Vigyétek magatokkal ezeket az emlékeket, és soha ne felejtsétek el az itt eltöltött napokat. Új élet kezdődik számotokra. Új barátság, új szerelem, új iskola, keményebb kihívások. Persze mindennek van jó és rossz oldala. Próbáljatok az élet minden területén remekül helytállni, a maximumot kihozni magatokból, és a munkába fektetett energia megtérül! Gondoljatok vissza ekkor erre a kollégiumra, ahol megadták a segítséget a tanuláshoz – és nem utolsó sorban az alváshoz! Öröm visszagondolni a szilenciumi órákon töltött kellemes relaxációs percekre! De mint ahogy minden véget ér egyszer, a nevelőtanár is felkeltett végül édes álmainkból… Az alapprogrami órák, a kellemes felüdülést kínáló Jäger, a Terike, a Ferike, a Mariska, az Arany János programosok osztálykirándulásaira, többek közt Németországra és Olaszországra. Ugye nem kell részleteznem ezeket a kiruccanásokat… Ott megmutattátok nekünk, hogy mulat egy puskásos diák! Na persze nem történt semmi csíntalanság. Nem! Csak kólát ittunk – de azt töményen whiskyvel, és hasonló finomságokkal! Sajnos a lányok elmentek ebből az osztályból, nem bírták a kiképzést, meg a klímaváltozást! Kívánom, hogy az életben sokat érjetek el, szerencse kísérje utatokat, akármerre jártok. Néhanap, ha erre jártok, nézzetek be hozzánk, régi ismerősökhöz! A puskásosoknak azt üzenem, ne akarjatok mindig tanulni, foglalkozzatok többet magatokkal, mert lemaradtok a jelenről, az élet fontos dolgairól! Ne sírjatok értünk, mi még itt leszünk! Sok szerencsét az érettségi felkészüléshez!

www.tankol.hu

2


2007. május

Tisztelt tanáraink! Kedves diáktársaink! „Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.” Márai Sándor gondolatai idéződtek fel bennem, amikor a mai napra, a kollégiumi ballagásra készülődtem. Öt évvel ezelőtt 15 éves kiskamaszként érkeztünk a kollégium falai közé. Először hagytuk el a szülői házat hosszabb időre, s csomagjainkat szorongatva, az előttünk álló ismeretlentől megrettenve foglaltuk el szobáinkat, melyek évekre második otthonunkká lettek. Most 20 esztendős fiatal felnőttek vagyunk, s eljött a búcsúzás ideje. Öt év telt el – s mennyi minden történt ez alatt az idő alatt! Hányszor, de hányszor feküdtünk ágyunkban az otthonra gondolva, ültünk az ebédlő asztalánál a mama főztje után sóhajtozva, bóbiskoltunk a szilenciumokon könyveink fölé hajolva, néztük a tévét a társalgóban fél szemmel a lányokat lesve, kimenőért hadakoztunk csoportvezető tanárainkkal, egy-egy nagydolgozat előtt éjszakákon át akartuk megtanulni, amit hónapok alatt kellett volna… S közben teltek a hónapok, az évek, s mi szinte észrevétlenül felnőttünk. Most pedig itt az ideje, hogy elköszönjünk. Tisztelt Tanáraink! Bocsánatot kérünk minden akarva és akaratlanul elkövetett csíny és nehézség miatt, amit okoztunk; nem volt bennünk rossz szándék. Fiatalok vagyunk, lázadók, tettre készek. Ha most kilépünk az ajtón, és utunkat siker koronázza, abban a törődésnek, a szeretetteljes tanításnak nagy része lesz. Köszönjük a bizalmat és a reményt, amit kaptunk. Bízunk benne, hogy méltóak leszünk e helyre, melyben legszebb éveinket töltöttük. Reméljük, hogy amit itt megtanultunk emberségből, becsületből, erkölcsi tartásból, elég lesz egy boldog élet megteremtéséhez. Kedves Diáktársak! Kérünk Titeket, nézzetek most ránk, ha csak egy percre is. Az ember sokszor csak azért harcol, hogy megmaradjon mások emlékezetében. Az itt töltött években összekötött minket, hogy Táncsics-kollégisták voltunk. Barátságok szövődtek közöttünk, társak voltunk jóbanrosszban. Kérünk, emlékezzetek ránk! S ha jövőre helyünkbe új társak érkeznek, fogadjátok őket szeretettel. Hiszen: „…nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot.” Kölcsey szavai tartsanak meg minket jó emlékezetetekben. Hát eljött a búcsúzás ideje. Elköszönő ajándékul szeretném mindnyájunk szívére Shakespeare szavait helyezni: „Mindenek fölött Légy hű magadhoz: így mint napra éj, Következik, hogy ál máshoz se léssz. Isten veled: áldásom benned ezt Érlelje meg majd.”

www.tankol.hu

3


2007. május

Karakterversek 2007 (VII. csoport) Ha a karaktervers gyönge, nem a poéta rossz – a jellem nem elég erős. Csak semmi csüggedés, hisz a világ kerek, Elfér benne minden buta, s okos gyerek.

Tanulni sosem fog, noszogatni kár is, Jobb neki a foci, s törött lábbal Párizs. Fél lábbal, bódultan diszkózni nem lehet, Ilyen állapotban külföldre sem mehet. Amerre ő lakik, a motocross menő, Ez őt nem érdekli, sokkal inkább a Nő. Ez a szenvedélye elsőtől nem apadt, Már Zánkán pár lánnyal szépen összetepadt. Szereti a pipit, jöhet mell vagy far. – Háát! Ezért én sohasem ítélném el Fardát. Jött ide négy éve, egy kis duci koma, Ezt mára kinőtte szerencsésen Toma. Kezdettől mindent a tanulásra tett fel, Az ONÁ-tól súlyos, nagy pénzeket vett fel. Gyűjt minden régi pénzt, érmet, érmét, bankót, Numizmatikában megmondja a frankót. Még laptopját sem a szüleitől kérte, Egy rokon boltjában megdolgozott érte. Indulj, vár az élet, itt az idő, nyergelj! Nem ejtettek fejre, nem is féltünk, Gergely.

Nehéz természet volt, egy hőzöngős kamasz, Ezen már túllépett, mondhatjuk most nem az. Nem ritka jelenség, van így más is ezzel, Remek szócsatákat vívott a csop. vez.-zel. Eredménye jeles, azért hever okkal, Délután az ágyán, s lóg a haverokkal. Jövőjére nézvést lehet bizakodó, Ki nem halhat, ahogy kihalt biz’ a dodó. Gyorsbeszédű, eszes, tóalmási pasi, Néha Itya, Rotya, nagy ritkán Halasi.

www.tankol.hu

4


2007. május

Beszédgombolyagján végtelen a fonál, Amikor én látom, fix, hogy telefonál. Hosszú haj és motor az ő ideálja, Tanárait gyakran, s jól parodizálja. Duzzogó napközis formáját kinőtte, Nem látszik még, milyen jövő áll előtte. Időnként megcsapta az alkotás szele, Novellákat írt, és díjakat nyert vele. Tele volt ötlettel, lendülettel, hittel, Tőlünk ösztöndíjat szinte sose vitt el. Neved, mint Szondié, lesz-e olyan jeles? Jägerpalánk pólód nem ezt súgja, Jenes.

Könnyen lelkesedik, hamar abbahagyja, Túl sokra úgy nem jut, ha könnyen feladja. Kitartása kicsi, az álmai nagyok, Megvalósulhatnak, erre esélyt hagyok. Villanykarra küldött felvételi lapot, Eredménye ehhez nem ad sok alapot. Kondizik rendesen, s bár alakja nyerő, A rossznyelvek szerint, nincs mögötte erő. Fontos a tartalom, nem elég a forma, Legyen ez számodra fontos szabály, Gyurma. Lazsálni nincs idő, mindent bele, spuri, Szorgalmasan kell most munkálkodni, Gyuri.

Megbízható, korrekt, nem sokat változott, Húgát beszervezve új tagot is hozott. Dt-ben, ONA-ban eleget ténykedett, Osztály főszervező, ott is tüsténkedett. Számítógép-barát, beceneve Data, Emellett közismert nagy könyvimádata. Háborúról olvas sok érdekességet, S néha játszik holmi air-soft féleséget. Komoly férfiember, nem lógós, nem tunya, Nagybörzsöny egyszer tán büszke lesz rád Klunya.

www.tankol.hu

5


2007. május

Mackós testalkatú, szigetcsépi legény, Élete mozgalmas, mint egy kalandregény. Rég van barátnője, úgy hívják, hogy Niki, Aki a Táncsicsba utána jött neki. Látjuk itt jövőre, hogyha igaz minden, Marad a Puskásban, technikusi szinten. Amúgy sztárpuskázó, a szakma mestere, Eme ténykedéshez még bőven lesz tere. Ha az M0-áson jólesne egy bukta, Menj a McDonaldsba, majd ad neked Klupta.

Zalaszántó küldte, vékony, mokány alkat, Jenes rendű diák, techno zenét hallgat. Olyan, mint akivel az idő nem haladt, Morcos kisdiák volt, és hát… az is maradt. A kolit egy kicsit más szemmel is látja, Nálunk volt a Specen Nagy Balázs, a bátyja. Lógásainak rég meglelte a helyét, Bezerédi utca, ott tölti idejét. Se egy gramm fizikát, sem egy fél bit angolt Nem tanult sohasem, helyette bitangolt. Azt, hogy rossz focista, nem mondhatja senki, Fradi, cigi, acid, ez kell neked, Franky.

Kezdetben nem könnyen lelte itt a helyét, Az első két évben elhagyta a fejét. Kicsit szétszórtnak tűnt, így hát nem volt furcsa, Elveszet tárcája, telefonja, kulcsa. Párizsban neki a klíma sem kedvezett, Néhány méter után maga is elveszett. Borospince-bulik rangos szakértője, Piliscséven ezek lelkes szervezője. Az Isten markából alaposan kinőtt, Gépezik, Barbizik, mérgezi a tüdőt. Jólelkű, érzékeny, egy Aranymálinkó, Lelkizős időnként – úgy mondják – Pálinkó.

www.tankol.hu

6


2007. május

Fizikából erős, OKTV-n villog, Harmadik lett tavaly, a bronz szépen csillog. Bár a helyes irányt olykor elvétette, A szorgos tanulást alapelvvé tette. Munka, szórakozás, pont jók az arányok, Szerény osztályelső, kedvelik a lányok. Frizurája hosszú, egy kicsit művészes, Mosolya megnyerő, sejtelmes, csibészes. S bár jó kiállású, van, aki úgy véli, A nők nyelvét, most még, nemigen beszéli. Olvas és gépezik, nem ügyel a rendre, Alapítványt pumpol, módszeresen Endre. Eztán ösztöndíjért jöhet hozzám, nem kap, Sem haverja Gergely, sem a kedvencem, Papp.

Pattogó járású, lobbanékony típus, Ilyen egy jól kigyúrt biztonság-technikus. Ez a szíve vágya, s nem tudni, hogy mért ez, Katonától sokszor meghökkentőt kérdez. Erős szélsőjobbos, mondhatni, hogy ultra, Nem túl sokat tett le idáig a pultra. Tudja jól, a sikert nem kínálják tálcán, Sem itt Budapesten, sem ott, Tornyospálcán. Ellenőrzőjében akad néhány jeles, Dicséretet kaphat ezért tőlünk Szeles.

Túlságosan messze nincs Tápióbicske, Ez kedvenc faluja, az ő szíve csücske. Egyébiránt csendes, alig hallod szavát, Gondjaival ritkán terheli a szobát. Erdélyben a minap át is szakadt a gát, Áfonyapárlattal kiütötte magát. Nem piszkálta senki, nem igen nyaggatták, Idők múlásával lassan befogadták. Kézügyességében rejlik az értéke, Kiemelkedő a műszaki érzéke. Befelé forduló, a nyelve sem éles, Szívesen bütykölget, ha van idő, Széles.

www.tankol.hu

7


2007. május

Mindene a mozgás, jeles sportkedvelő, Szűkszavú, ritkán szól, de abban van velő. Többeken is vannak ővele egy párton, Biztos háttér neki Tápiószentmárton. Focitudásáért otthon is tisztelik, Hétvégén, meccseken, örömmel tesztelik. Nem bősz ellensége a jóféle sernek, Akikkel együtt van, azok folyton nyernek. Villamosmérnök lesz, most azt híresztelik, Felteszi a pontot majd az i-re Sztehlik.

Jólelkű, szűkszavú, peches lady-killer, Úgy megbukott szegény, ahogy Rottenbiller. Buta módon vitte a bőrét vásárra, Nem örülhet ennek Vác, s Pétervására. Szobát ne látogass, kivált ne a nőkét, S ha Méhesné ügyel a lányszárnyon, főként! Saját nyakad alá illeszted a tőkét, Olykor fiúban is találhatunk szőkét. Ilyefalván a szex – a szabadban – káros, Ne lepődj meg rajta, hogyha térded sáros. Saját maga csinált önmagából négert, Kényszerszabira ment, idő előtt, Végert.

Sok fárasztó poént nyakló nélkül ontott, Társai kedélyén rengeteget rontott. Kerek kismackó volt, kedvelte a vitát, Makettet épített, fújta a trombitát. Jelentős tekintélyt vívott ki magának, Mikor foci közben beszólt Katonának. Mondata lesújtó, zúg, mint egy ítélet, „Tanár úr! Harmincon felül is van élet!” Előkészítős volt, itt állt talpig gyászban, Csórikám, először eltévedt a házban. Márianosztránál szelídek a dombok, Nem keveredhetsz el arrafelé, Zsombok.

www.tankol.hu

8


2007. május

Friss papa, kisfia született múlt nyáron, Nem Tolnoi Robi, nem is Bíró Áron. Ahhoz fiatal, hogy ritkuljon a haja, Ínyére nem való akármilyen kaja. Régebben önözött, mostanában tegez, Szigorával bárkit a padlóhoz szegez. Ő osztja a zsetont, nála van a szerva, Csoportja meg úgy szív, mint a paraszt Berva. Kitűnő szervező, hallottunk felőle, Színházba indultak, s mozi lett belőle. Habár ember tervez, bevégez a fátum, Csak egyetlen napot hibádzott a dátum. A Lurdy Filmszínház ilyet sose látott, Egy tanárt, s tizenöt öltönyös pacákot. Elegánsan mondta Pappnak egyszer azt meg, „Endre, kultúrálódj, legyél szíves…wazze.” Utóbbi időben főhetett a feje, Rádöbbent, gárdája pofátlanul hülye. „Nagy az alapzaj, ez partizánakció,” Az ajtó nyitva áll; vad suttyó frakció. „Zoli, Ön agresszor; ne gyökérkedjünk már,” Soha ki nem ürül az aranyköpéstár. Panaszkodni lehet eztán fűnek-fának, Fiai elmennek végleg Katonának.

A Katona csoport búcsúzói www.tankol.hu

9


2007. május

Csak a szépre emlékezem… Gergely Tamás A programról hozzávetőleg öt éve hallottam még általános iskolám nyolcadik osztályában. Először viszolyogtam az itt tanulástól, mert a program miatt kötelező a kollégium. A Táncsics Mihály Kollégiumról csak jót hallottam, így akkor még egyik osztálytársammal jelentkeztem ide diáknak. Már februárban megtudtuk, hogy felvételt nyertünk, amikor a többiek még a felvételik miatt rágták a körmüket. A nulladik év előtt, 2002 májusában az ún. beszoktató héten megismerkedtünk az iskolával és az ott tanító tanárokkal. Egy kicsit jobban megismertük a főváros ezer arcát. A programtól sokat kaptunk, például több országban jártunk, amit már egy kézen meg sem tudok számolni. Voltunk Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban kétszer is, Németországban, Csehországban, Görögországban, illetve a környező szomszéd országokban is, tehát Romániában (Erdélyben), Szlovákiában és Ausztriában. Persze sokat adtak a kultúra bővebb megismerésére. Sok erőt fordított erre Micsík Marika néni, így ennek keretében sok színdarabot néztünk. Szinte a város minden színházában jártunk már. A mozik is kihagyhatatlan elemei voltak a programoknak. Az éppen aktuális nagysikerű kiállításokat sem hagyhattuk ki soha. Összességében örülök, hogy ezt választottam, remélem sokan fognak még így érezni.

Halasi István Problémás gólya voltam (ezt tudják tanúsítani a kollégiumi nevelőtanárok☺), így hát nem ment zökkenőmentesen a beilleszkedés, illetve a kollégiumhoz és a tanárokhoz való alkalmazkodás. Azonban egy kis idő elteltével (négy év) megbarátkoztam a gondolattal. Legnehezebben a hétvégi kötelező bennmaradások gondolatával birkóztam meg: általában moziba, színházba, múzeumokba és különböző kiállításokra jártunk. Ezek a programok javarészt igen élvezhetőek, azonban őszintén bevallom hogy akadt egy-két olyan színház, illetve múzeum, amely nem nyerte el a tetszésemet, de hát van ilyen. Azt kell hogy mondjam vén csataló létemre igen megbékéltem a bennmaradásokkal. Rengeteg kiránduláson vettem részt. Rögtön elsőéves diákként voltam Angliában nyelvtanulás gyanánt. A későbbi évek során is számos lehetőségem volt, hogy külföldi kirándulásokon vegyek részt. Voltam Olaszországban, Ausztriában, Franciaországban, Szlovákiában, Csehországban, Görögországban és Erdélyben. Mindezen kirándulások tanulmányi jellegűek voltak, de azért a kikapcsolódás sem maradhatott ki. Konklúzióként levonhatjuk, hogy az Arany János Tehetséggondozó Programnak vannak hátrányai és előnyei is, de az utóbbiak vannak többségben. Lassan öt éve vagyok részese mindennek és úgy gondolom, hogy ez alatt az öt év alatt elég sokat tanultam ( itt nem egészen a hétköznapi tanulást értem), és remélem ezeket az értékeket tudom majd kamatoztatni későbbi életem során.

www.tankol.hu

10


2007. május

Klein Gábor A legtöbb általános iskolai osztálytársam a környéken tanult tovább, én viszont többre vágytam, ezért Budapesten kerestem iskolát. Mivel a technika eléggé érdekel, ezért megakadt a szemem a Puskás technikumon, és vele kapcsolatban az Arany János programon. Nagyon jó lehetőségeket kínáltak fel, s bár szüleim egy kicsit ódzkodtak tőle, én már elhatároztam, hogy márpedig én ide jövök tanulni. Nem is bántam meg ezt a döntést, és most már szüleim is nagyon örülnek neki, hogy így döntöttem. 2002-ben kezdtem az első (előkészítő) évet, a Puskás 9.e osztályában, az AJTP által a Táncsics Mihály Kollégiuma kerültünk, mint minden „aranyos”. Az elején még voltak gondok az osztályban, alig ismertük egymást, és mivel minden időnket együtt kellett tölteni, az iskolában, és a kollégiumban is, ez sok konfliktushoz vezetett. Mostanra azonban már „összeforrt” a közösség, különösen ebben az utolsó évben. Az előkészítő évben ECDL vizsgát tett mindenki, és a szakmai nyelvet, az angolt tanultuk emelt óraszámban. Így már felkészülten vághattunk bele az „igazi” első évbe. Közben az AJTP hétvégéken színházba, moziba, kiállításra jártunk, valamint önismereti és tanulás-módszertani ismereteket szereztünk. Azóta többször is volt szerencsénk külföldre menni, kirándulni: jártunk Németországban, Franciaországban, Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Olaszországban, Erdélyben, ezek az utak összekovácsolták az osztályt, nagyobb rálátásunk lett a világra, és mindezt legtöbbször szinte ingyen kaptuk, ami nagy segítség volt számunkra, hiszen e nélkül nem tudtunk volna ilyen utakra elmenni saját pénzből. A suliban sok szakmai tantárgyat tanultunk pl.: elektrotechnika, elektronika, távközlési alapismeretek, digitális technika, különböző labormérések. Ezek mellett angol nyelvvizsgát tettem, jogosítványt szereztem, ezekben is élveztem a program támogatását. A jövőre nézve: remélem sikerül felvételt nyernem a BME villamosmérnöki szakára, ezt jelöltem meg ugyanis az első helyen, a jelentkezés során. Az érettségik után nem hagyom itt még az iskolát, a technikusi oklevelet is szeretném megszerezni, ami nagy segítség lesz az egyetemi évek alatt. A kollégiumban sokan nem bírták a vele járó bezártságot, nekem nem okozott gondot az alkalmazkodás, mivel itt rengeteg ismerősre, barátra leltem, a legtöbbjükkel előreláthatólag majd az egyetemen is találkozom. Azt hiszem az, hogy ide jelentkeztem, az volt az egyik legjobb döntésem az életemben, sok segítséget, barátokat, és tapasztalatot kaptam az évek alatt.

Klupta Sándor 2002 nyarán, Zánkán ismerkedtünk meg a programban résztvevő diákokkal, akik rajtunk kívül még tanulmányaikat kezdték az országban. Sulikezdés előtt egy héttel beköltöztünk a koliba, hogy szokjunk hozzá ahhoz, hogy minden gyerek távol van az otthonától és anyucitól, apucitól. Az első amolyan előkészítő év volt, melyben angolt, fizikát és még sok tantárgyat emelt óraszámban tanultuk, hogy felzárkózzunk a követelményekhez. Emellett minden hónapban volt bentmaradásunk. Sok olyan dolgot csináltunk ezeken a hétvégéken, amiről egy olyan gyerek, aki nem vesz részt egy ilyen programban, nem is álmodhat. Ezeken a hétvégéken moziba jár-

www.tankol.hu

11


2007. május

tunk és színházat látogattunk, étteremben vacsoráztunk és túráztunk. Voltak olyan szünidők melyeket kimondottan nekünk, Arany Jánosos diákoknak terveztek. Így jutottam ki Franciaországba, Olaszországba, Prágába, Bécsbe és Pozsonyba is. Töltöttem ebben a kollégiumban 5 olyan évet, amiről csak pozitívumot tudok írni és mondani is. Csoportvezetőmről is szeretnék pár szót szólni: Katona Péternek hívják. Ő az, akinek sok mindent köszönhetünk. Emlékszem, amikor belevágtunk a suliba és megismertük, nagyon szigorú arcát mutatta felénk. Meg akart minket nevelni ☺ több-kevesebb sikerrel, mert persze valamennyire sikerült is neki. A változásokat észre lehet venni, mert egyre jobban megenyhítettük a szívét, évről-évre többet és többet engedett meg nekünk. Idővel ki tudtuk vívni a bizalmát. Néha persze megingattuk benne, mert például romániai nyaralásunkkor is elővettük és megmutattuk a rossz arcunkat: partit rendeztünk a helyi vendéglátói-ipari egységben, de több dolgot tettünk, ami pozitívumnak számít. Öt évemet összevéve nagyon örülök, hogy ezt a sulit és kollégiumot választottam életem második nagy állomásának.

Pálinkó Gábor A programot jól szervezetté teszik a diákok csoportvezető tanárai itt a Táncsics Mihály Kollégiumban, hiszen ők irányítják, ők szervezik, és a tanárok teszik lehetővé mindazt, amit a program nyújthat. 2003-ban megnéztük Párizst, 2004-ben eljutottunk Olaszországba és ott 10 napot töltöttünk el. Olaszország szinte végig a pihenésről szólt és ekkor jutottam el először tengerpartra, ami számomra igen nagy élmény volt. Láthattam Velencét és nevezetességeit. 2005-ben Erdélyt hódítottuk meg. Egész Erdélyt végig jártuk és tényleg rá kellett döbbennünk, hogy nem kell messzi országokba elmennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, elég volt csak a szomszédba mennünk. 2006 áprilisában tettünk egy körutazást és kirándulást Bécsben, Pozsonyban, Prágában és Brnoban. Ez egy programokban gazdag és élményekben szenzációs kirándulás volt, amit bármikor szívesen megismételnék. A jó dolgok mellett azért rosszak is vannak, de ezen az úton végig kell menni. Ahogyan a csoportvezetőm mondaná: „Ezt vállaltad”. Tehát nem nyaralásról szól ez a program, hanem arról, hogy ha küzdesz, akkor jobbá teszik neked az itt eltöltött éveidet és még talán a jövődet is, bár ezt még nem tudom, hiszen még nem tartok ott, de abban biztos vagyok, hogy sok év multán is jó emlékek fognak fűzni az Arany János Tehetséggondozó Programhoz.

Papp Endre Az általános iskolát Kunfehértón végeztem, igazából nem is lehet rá semmi panaszom, hiszen a körülményekhez képest elég jó volt az oktatás, és voltak segítőkész tanárok is. Elég jó tanuló voltam szinte minden tantárgyból, és elég sok minden is érdekelt. Ennek ellenére eldöntöttem, hogy inkább a reáltudományokkal szeretnék foglalkozni. Ezért a pályaválasztás során műszaki iskolába szerettem volna menni. Az iskolában tanárom javasolta az Arany János Programot, és a jelentkezésben is segített. Ezután édesanyám beleegyezésével kiválasztottam a Puskás Technikumot, mert szimpatikusnak tűnt számomra.

www.tankol.hu

12


2007. május

Az iskola a Táncsics Kollégiummal közösen vesz részt a programban, tehát alapvető követelmény volt a kollégista lét. Budapesttől elég messze lakom, de ez nekem nem jelentett nagy problémát, nem úgy, mint pár osztálytársamnak, akik nem bírták ki „mami szoknyája nélkül”. A kollégiumi életbe is sikerült beilleszkednem, a szokványos súrlódásokon kívül nem volt semmilyen problémám; ma pedig már szinte szeretem. Nagyon sok segítséget adnak a tanuláshoz, jók a fakultatív foglalkozások, engem főként a fizika és a matematika érdekel. Az iskolával sincs semmi problémám, a felszereltsége elég jó, és van pár egészen jó tanár is. Az oktatás színvonala is nagyon jó a kategóriájában. Összességében nem bántam meg hogy ide jelentkeztem, bár nem teljesen így képzeltem el, az alapján, hogy ez egy tehetséggondozó program. Azt gondoltam, hogy majd zsenikkel leszek körülvéve, hát nem így lett. Egyedül azt az elvesztegetett nulladik évet sajnálom. De ha arra gondolok, hogy mennyi mindent kaptam a programtól, ez majdnem felejthető. Tanulmányi eredményeim alapján több ösztöndíjat is kapok, és sok olyan kiránduláson, helyen jártam, ami számomra lehetetlen lett volna nélküle. A legemlékezetesebbek azok a külföldi és a hazai kirándulások, amikor jól éreztem magam az osztálytársaimmal. Egyébként annak, hogy ide jöttem, egyik legnagyobb előnye az, hogy mára kialakult egy elég jó baráti társaság az osztályon belül a hasonló sorsú, hasonló gondolkodású emberekből. Nagyon remélem, hogy ez az iskola után is megmarad. Műszaki vonalon szeretném folytatni ezután is, ezért jelentkeztem a Műszaki Egyetemre, és elég valószínű, hogy fel is vesznek. Nagy ambícióim vannak a jövőre nézve, bár azt nem tudom, hogy ebből mennyit sikerül majd megvalósítani. Azt azért biztosan tudom, hogy az itteni évekre mindig jó lesz visszaemlékezni.

Szeles Attila A kollégium közel 1 hektáros parkosított területe, foci-, tenisz- és röplabdapályája és budai fekvése közel áll egy vidéki srác szívéhez. Mivel részt vettem az Arany János Tehetséggondozó Programban, az előkészítő évfolyammal kezdtem meg tanulmányaimat. Ebben az évben a számítástechnika és az angol kifejezetten nagy hangsúlyt kapott, és év végére a kollégium és az iskola közös anyagi támogatását élvezve mindannyiunk kezében ott volt az ECDL bizonyítvány. Az iskolában, egy átlagos szakközépiskolához képest a különbség a szakmai tárgyak oktatási színvonalában keresendő, melyhez nagy segítséget és támogatást nyújt a kollégium tanári kara. A kollégiumban egyedülálló: fizika, matek, történelem és nyelvi képzésre lehet szert tenni, ahol az oktató tanárok az egyetemre való felkészítést tűzik ki célul, de mindemellett egyéni és csoportos szórakozási és tanulási lehetőségek is várják a diákokat. Ezalatt az öt év alatt kialakult egy kellemes osztályközösség és a tanárokhoz is közelebb kerültünk. Remélem, hogy ezek a kötődések legalább egy emberöltőig tartanak, és még fogunk találkozni az életben. Összességében véve kellemesen telt ez az öt év, még akkor is, ha voltak összezörrenések és nézeteltérések ezalatt az idő alatt.

www.tankol.hu

13


2007. május

Széles Gergő A kollégiumi beilleszkedéssel úgy érzem nem volt túl sok gondom, mivel előtte sok táborban voltam, az általános iskola nyári szüneteiben. A programnak sok jó dolgot köszönhetek, mint például a külföldi tanulmányi kirándulásokat. Ilyenkor többnyire megismerkedtünk az adott ország főbb látványosságaival és megkóstoltuk a helyi specialitásokat. Az esték általában a szórakozás és ismerkedés jegyében teltek. A program okozott néhány kellemetlen pillanatot is, a hétvégi bentmaradások miatt, bár legtöbb esetben hasznosak voltak. A kollégiumnak hála, tanulmányi eredményeimet sikerült megfelelő szintem tartani, amit a csoportvezetőnknek és a többi kollégiumi tanárnak köszönhetek. Tanulmányi átlagomnak köszönhetően, igen jó eséllyel indulhatok neki a főiskolai éveknek. Mivel műszaki pályán tanulok tovább, nagy esélyem van rá, hogy valóra váltsam terveimet, azaz, hogy külföldöm álljak munkába.

Sztehlik Balázs A volt általános iskolai igazgatómnak köszönhetem, hogy „aranyos” diák lettem, mert ő hívta fel a figyelmem erre a programra, mert én nem hallottam róla. A kollégista életnek van kellemes és kellemetlen oldala is. Például kellemetlen: megszabják, mikor hagyhatod el a kolit, meddig kell visszaérned, este nem tévézhetsz kedved szerint és különböző emberek szokásaihoz is alkalmazkodnod kell. De van pozitív oldala is: sok embert megismerhetsz, és több szabadidős lehetőség nyílik előtted. Most nem tartozik kedvenceim közé a kollégiumi élet, de az bizonyos, hogy rengeteg dolog történt itt velem, sokat tanultam, amit nem fogok elfelejteni az életben, és hálás leszek majd érte.

Végert Ádám A nevem Végert Ádám. Egy egyszerű véletlen során kerültem az Arany János Tehetséggondozó Programba. Általános iskolai tanulmányaim során tippem se volt, hogy mi szeretnék lenni, így ajánlották ezt a lehetőséget. A programnak sok pozitívuma van. A legnagyobb „durranásnak” az számított, hogy elvittek minket sok külföldi országba ahová talán magamtól sosem jutottam volna el. Többek között megemlíthetjük Franciaországot, Görögországot, Csehországot. Emellett az iskola nyomott igazán sokat a latba, de mindezt csak akkor tudja meg az ember, ha a továbbtanulásra kerül a sor. Itt elsősorban a tudásra utaltam. Persze ott figyel a jogsi, meg a nyelvvizsga, meg az ECDL bizonyítvány. Nagy cuccnak számított az is, hogy a mi osztályunk annyira penge volt, hogy szinte mindenki tett előrehozott érettségit két tantárgyból is. És itt még fontos megemlítenem a kötelező bennmaradásokat. Szinte minden alkalommal elvittek minket színházba, ami nekem sokat jelentett, mert nagyon megkedveltem ezáltal. Hogy ne érje panasz a ház elejét, beszélnem kell a sok közös moziról is. Véleményem szerint a mozi kevésbé volt építő jellegű, mint a színház. Nem utolsó sorban az Operában is voltunk, de az annyira tetszett mindenkinek, hogy soha többet nem mentünk. Minden hétvége egy vacsorával zárult. Általában valami pizzériában vagy előfordult olyan is, hogy egész jó színvonalú étteremben.

www.tankol.hu

14


2007. május

A kollégium részéről kevésbé vagyok pozitív véleménnyel, de ha jobban elgondolkodom rajta, akkor abban is találok jót. Nagy segítséget jelentettek számomra a délutáni szakköri foglalkozások, mert itt mindig megoldottuk a házi feladatot (nem azért mert nem voltam jó tanuló, csak szerettem estére hagyni a sulis feladatokat), így este 7 után állandó jelleggel szabad voltam és a legfontosabb hogy időben feküdtem le. Nagy szerencsém volt, hogy jó szobatársaim voltak, mert nélkülük nehéz lett volna elviselni a koleszos életet. Szinte egy keréken járt az agyunk. Például, hogy takarítani minek. Félévente van nagytakarítás: majd kitakarítanak a takarítónők… Nagyon jó volt megismerni új embereket, új életfelfogásokat és valóságosabb térlátást nyerni a világra. Ha a kollégiumnál tartunk, akkor fontos megemlíteni az egyik legjobb tanárt, a csoportnevelőmet. Ez az ember eleinte nagyon mogorva, tartózkodó volt. Aztán később megváltozott. Az évek során megnyílt, rendesebb lett, nőtt kompromisszumkötő készsége és kedvet kapott a sorozatokra is. ☺ Persze mint mindennek, a programnak is voltak negatívumai. Csak egy példa: belép a tanár az ajtón, ránéz a naplóra és azt mondja: „Úgy érzem puhába léptem!” . De ez az eset nem egyszer fordult elő, csak más szavakkal, mindez annak ellenére, hogy mi voltunk szinte a legjobb tanulmányi átlaggal rendelkező osztály az iskolában. Nekem a legdühítőbb az volt az egész programban, hogy helyettem akarták beosztani az időm. Lehet, hogy eleinte szükség volt erre, de később biztos, hogy nem. A program nem rossz, nem bántam meg, hogy ezt választottam, mert sokat tanultam.

Zsombok Balázs Örömmel mondhatom el, hogy nagyon jó családi környezetben nevelkedtem fel, és erre büszke vagyok. A program célja az, hogy esélyt adjanak azoknak a fiatal tanulni vágyó diákoknak, akiknek a vidéki elszigeteltség miatt nem adatik meg a kultúra élvezete és a kitörés lehetősége a rossz családi körülmények közül. A kollégiumi élet eleinte megviselt, az otthontól való elszakadás nehezen ment, de hála a kiváló szobatársaimnak és a jó hangulatnak, a későbbiekben ez a probléma megoldódott. Persze a jó hangulatot néha más is elősegítette: például az, hogy rendszerint a program által el tudtunk jutni külföldre. Szerintem nagyon fontos, hogy megismerjük az idegen kultúrákat, idegen népeket, és hogy megismerjük a külföldi specialitásokat. A külföldi utakon kívül mást is köszönhetek az iskolámnak és a kollégiumomnak. Büszkén írom le, hogy megvan az ECDL vizsgám, amiről már a bizonyítványom is a kezemben van, megszereztem a jogosítványt személygépkocsira, a középfokú c típusú angol nyelvvizsgám folyamatban van, amihez a kollégium minden felkészülési lehetőséget biztosít. A kollégiumnak egy nagy hátránya van: a diákok túlságosan kötött életet kell, hogy éljenek, ez által ki vannak téve a stressznek. Az iskola követelése sokszor megterhelő, de kellő mennyiségű tanulás árán az eredmények hozhatók. A tanulás által gördített akadályokkal mindig megbirkóztam, a tanulmányi eredményeim mindig megütötték vagy esetleg túl is szárnyalték a négyes átlagot. A műszaki tantárgyak is jól mentek. Elmondhatom magamról, hogy az osztály átlagos jó tanulói közé tarozok. Mindent egybevetve nem bántam meg, hogy az AJTP- t választottam, mert rengeteg plusz dolgot kaptam.

www.tankol.hu

15


2007. május

A hónap kérdése Mi fog hiányozni, – mi nem? A szociális alapítvány, Terike, „panelprogram”, – ipari 20 0C télen a szobában, alapprogramok, önismeret Tolnoival. (Zs. B.) Néhány emberke, extra erős kávé, egy-két néni feneke, – sok ilyen van, inkább nem sorolnám, még bajom lehet belőle. (F. Á.) A már megszokott baráti társaság, esti beszélgetések, – Tolnoi dudái, híres beszólásai, dühkitörései, idegrohamai. (H. I.) A kajálda, amikor tele van jobbnál jobb csajokkal, és a barátok, – nincs elég hely! (J. Z.) Emberek, „panel+program”, Józsi bácsi elmés beszólásai a hangosba, – Pisti néni főztje és a koli. (N. Z.) A kitűnően felszerelt konditerem, – a kukacoskodó konditerem-felelős tanár. (K. D.) A 217-es szoba, valamint a szobatársak, a koleszos életmód, a hangulatos kolis éttermi vacsorák, a csoportvezető, és a ház alatti kulturális programok, – az alapprogramok, az esti üvöltözéses figyelemfelkeltés Tolnoitól, a szilenciumi órák. (K. S.) Az ilyefalvi romantikus éjszakák…, – a sár. (V. Á.) Az éjszakába nyúló vitatkozások, – a koszt. (Sz. A.) A gyakori alapítványi ösztöndíjosztást, – a portán lévő alkoholszonda. (P. E.) Szobatársak, „panelprogram”, – kollégiumi „keményfiúk”. (Sz. G.) A matek szakkör, – a fizika szakkör. (G. T.) „Már megint a 217-es” Katona Pétertől, – szilenciumi foglalkozások. (P. G.) A football-mérkőzések, – a Bíró. (Sz. B.) Haverok, csajok, – kolileltár. (K. G.) A csoport, – a csoport. (K. P.)

Főszerkesztő: Szerkesztő: Címlap: Tördelő: Korrektor: Versek:

www.tankol.hu

16

Demjén József Katona Péter Király-Nagy Éva Csefkó Zoltán Csonka János Demjén József

XXII. évfolyam 4. szám május A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Recommend Documents