XVII. évfolyam 1. szám június A Táncsics Mihály Kollégium lapja

XVII. évfolyam 1. szám 2002. június A Táncsics Mihály Kollégium lapja

A tartalomból: Abádszalóki nyár Honfoglaló 2001. Álnévsor Mick Jagger interjú WIPpel levele Karakterversek A hónap kérdése

2. old. 3. old. 4. old. 6. old. 8. old. 12. old. 16. old.

Táncsics Tükör XVII. évf. 1. szám

2002. június

Abádszalók 2001. - avagy hogyan töltik a nyarat a kollégisták Augusztusban, amikor a legnagyobb meleg vala, a többgenerációs 202-es szoba, a 205-ös szoba, no meg néhány jópajtás összetalálkozott egy nyaralás erejéig Abádszalókon. Ez a hely már bizonyított...; de akiknek e név nem mond semmit: egy kicsit eldugott, de annál inkább látogatott tisza-tavi üdülőhelyről van szó, sátorozási lehetőséggel, stranddal, vízibicikli, csónak meg minden. Az utazás busszal történt, amitől is mindenki leizzadt a hatalmas hőségben – ez érthető is, ugyanis még nem voltunk fürdésközelben (ez rímel!). Többször hallottuk, hogy rendeznek valami tóátúszást is, ami azonban elmaradt az erős szél és a felhős idő miatt (temészetesen az eső, a szél egybeesett nyaralásunk hetével). Ezek után magától értetődő volt, hogy milyen G feladatot kell majd másnap végrehajtanunk. El is indult társaságunk egy csoportja egy kis katonai csónak kíséretében, hogy önbizalmunkat a kb. 3 km-ecske átúszásával növeljük. Mivel gyíkok nem vagyunk, a rendőrséget (parti őrséget) tettetett visszafelé úszásunkkal leráztuk visszaküldő intelmeik miatt (rendőrök voltak, hiába is magyaráztam volna nekik, hogy mi itt most szent feladatot hajtunk végre). Kis meglepetésünkre, és nagy örömünkre minden vállalkozó célba ért, az „úton” semmi gond nem volt, csak talán kicsit unalmas volt a többórás monoton úszás. A túloldalon nudista strandot sajnos nem találtunk, de élményben és fáradtságban így sem volt hiány. A strandot rendszeresen látogattuk, mivel a sátor után plusz költséget már nem jelentett. De amikor éppen mégsem a habokban úszkáltunk, vagy napozás közben nézegettük a bögréket a parton, a kemping területén spanglik mellett pókereztünk és pengettük a gitárokat, fociztunk, footbag-eztünk. Az éjszakai programok egy része – gondolom – mindenkinek világos: szellemeket idézgettünk, gondolatátvitelgettünk; és a nem világos része: rendszeres elfoglaltságot jelentettek a partmenti mulatókban az esti sörözgetések, mulatások, billiárd, csocsó. Még talán az is a világos részhez tartozik, hogy teljesen fegyelmezetten ittunk, hiszen még felügyelő tanár sem volt velünk, aki hajtott volna minket az ivásra, nem nagyon voltunk részegek (de tényleg). Mivel a mák is velünk volt, keresztül-kasul kifeküdve a partra csillaghullásban is gyönyörködhettünk. Mikor a felhők tovaszálltak, úgy gondoltuk, hogy a jó idő ellenére sem maradhatunk, úgyhogy fájó szívvel hazatértünk, s hogy utódainknak ötletet adjunk, hogyan töltsék a 2002-es nyarat, íme e cikk.

2


2002. június

HONFOGLALÓ 2001. Bré-díj 2001. december Ünnepségünkön a hagyományokhoz híven átadtuk a Bré-díjat, melynek fff: fütyifejű fiú a másik neve. A Bré-díjról tudni kell, hogy a kollégium mókamesterei több nemzedékének állítottunk már vele emléket. Közülük is kiemelkedik maga a névadó, Breuer László, aki 17 évvel ezelőtt végzett kollégiumunkban, és akit társai – nem minden alap nélkül – csak Brének becéztek. Első kitüntetettünknek a Bré-díj leányváltozatát, az LLL: lenge, léha leány díjat nyújtottuk át. Azzal érdemelte ki, hogy egy keddi napon bejött a Tetemnézőbe (kívülállóknak: a spec. tanáriba), és kezét tördelve kérte, hogy lemásolhassa az asztalon heverő heti étlapot. Bunth tanár úr az engedélyt természetesen megadta. Mivel a fénymásoló nem működött, kézzel másolta le, és már a pénteki ebédnél tartott, amikor valamelyik fogás nevét kiolvasni nem tudván, segítséget kért. A segítségnyújtónak kellett felvilágosítania, hogy az aktuális heti étlap tetején fekvő előző hetit másolta le. Ezután az előző heti étlap összes fellelhető példányát megkapta ajándékba, és a Honfoglalón adtunk hozzá egy Bré-díjat is. (A kitüntetett Schreiner Kinga nagy tapsot aratott.) A másik Bré-díjat egy – a háttérembereket nem számítva – négytagú közösség érdemelte ki azzal, hogy egy ködös novemberi hétfőn, a stúdium után gyanúsan zárt alakzatban osontak föl a hátsó lépcsőn... … Az éber ügyeletes (ez itt a reklám helye) zsigerből fülön csípte őket, név szerint Karácsony Zoltánt, Kazsoki Tamást, Lattmann Zsoltot és Szőke Csabát. (A négyest is tapsvihar köszöntötte.) Az idén először Mosoly-díjat is adtunk ki, méghozzá Szőke Csabának. Egy éjjel ugyanis a folyosón „lebegve” próbált meg közlekedni, ami, mint tudjuk, esetében bizonyos nehézségekbe ütközik, ám Csonka, az éber éjszakás – ez itt a reklám helye – lecsapott rá. A díj átadása előtt az érintett – az éber éjszakással – előadta a jelenetet, frenetikus sikert aratva. Amint azt a Bré-díjak odaítélésének indoklásából is láthattuk, a kollégista különleges állatfajta. Sok mindenre képes, sőt még annál többre is. Azok számára, akikben ez iránt kétely merült volna fel, a Honfoglalón további adalékkal is szolgáltunk állításunk bizonyítására. Az éber kollégiumi cenzúra által elfogott alábbi két levelet tettünk közzé a tagság épülésére és okulására:

3


2002. június

Kedves Édes Anyám! Egy egészen jelentéktelen üggyel kezdem. Nem kaptál mostanában a kollégiumtól valami papírt? Ha igen, ne is izgasd magad! Olyannyira jelentéktelen az ügy, hogy le se írnám neked, de jó, ha tudod. Az eset úgy esett, hogy kedves kis barátom, a melegszívű – a neve nem érdekes – éppen egy alma elfogyasztására vállalkozott –––VOLNA!! És ekkor megszólalt bennem a humánum! Eszembe jutott, drága édesanyám, amit mindig mondtál: vigyázz a kicsikre, fiam! Most miért kínozza magát szegény gyerek a gyümölcs asszimilálásának műveletével? Gyöngéden megszabadítottam étkétől, magam vállalva elfogyasztásának MINDEN NEHÉZSÉGÉT. Kecsességem, finomságom olyannyira meglepte, hogy először kék, majd zöld, végül lila színt öltött magára – FOLTOKBAN. Mindezek után – határozott nevelő célzattal – könnyedén rászökelltem, és emlékeztettem, hogy az igazi nagy jellemek némán tűrnek! Ő mondta volna, hogy már semmi sem tud mondani, és megosztaná velem az alma elfogyasztásának rémes feladatát, de én megmagyaráztam neki, hogy a férges, permetleves, rothadt alma kikészítené úgyis ronggyá taposott bélrendszerét. Mindig tudtam, hogy a pedagógiában a türelem és a bizalom az első. Így türelmesen belegyömöszköltem fülébe a megmaradt almacsutkát (megdöntve ezzel az egyik fülön be, a másikon ki elméletet), csomót kötöttem végtagjaira, majd tüzet raktam a hátán – elég rossz a központi fűtés, szegény meg ne fázzon! Nem dolgoztam hiába! Kedves, szeretett barátomat annyira elbűvölte pedagógiai felkészültségem, hogy meg sem tudott szólalni. A falnak támasztottam, és elejét vette a meghitt búcsú. Ő sírt, de én erőt vettem magamon. Aznap nyugodtan feküdtem le: én is tettem valamit az emberiségért! Elhatároztam, hogy tanár leszek. Légy büszke rám, anyám. Csókol gyengéd fiad. Brutálka (Krónika, 1976.) Kedves Anyám! Elég jól érzem maga, itt a kollégiumba, bár néha a nagyok szívesen mutogatják nagynagy erejüket, s ezt legtöbbször rajtunk, a kisebbeken. Ma is, miután megkaptam a csomagod, amiben almát küldtél, egy idősebb kollégista próbálta megszerezni a csomagom. (Kedves anyám, ne törődj vele, hogy tele van sírva a papír, kibírom én ezt!) Nem is fáj annyira, ha néha megütögetnek. Meg lehet, hogy nem is ütögetett, mert állandóan azt mondogatta, hogy ő most simogat. Nekem persze ütésnek tűnt, dehát ő a nagyobb, ő tudja jobban. Tudod, féltett, de olyan érdekesen féltett. És az volt az érdekes, hogy magát nem féltette. Olyan bátran ette azt az össze-vissza mérgezett almát. Bámulatos volt az önfeláldozása. Mire képes érettem! Közben megkékült a bal szemem, de már egy kis résen egészen jól kilátok. Azért rendes gyerek ám! Egyszer adott fogkrémet, amiért én kiálltam, hogy kicsavarja a kezem, és egy kedves kis masnit kössön belőle a nyakamra. A többiek is rendesek. Az egyik még csak egyszer vette ki a csirkecombot a tányéromból, pedig már fél éve vagyok itt. Kicsit szomorúan gondolok vissza azokra az időkre, mikor még nem ilyen erőteljesen simogattak, és nem féltettek ennyire, de most már szisszenés nélkül kibírok 32 hasi pacsit. Meglátod, a jövő héten már 36-ot is kibírok.

Lábadozó fiad (Krónika, 1976.)

4

Nyüzüge


2002. június

Kollégiumi álnévsor 2001/2002. FelpaKoltay Szabolcs SzóraKozma Kornél ÁgyaLattmann Zsolt FeljeLenti Szilvia ZsongLőrincz Henrik SokoldaLukács Zsolt DinnyeMaga Péter HagyMagyar Balázs SáMánfay Máté SuperMendli Bálint OltottMészáros Tamás CuMikola Sándor ElektroMosolygó György TüneméNyeste Szabolcs KiNyírő Gábor TörPék Zoltán SzobatárSas Péter IdegeSchreiner Kinga IstenúgySeres Gyula RainSzarvas Balázs RémSzarvas Tamás Bolond lyukból bolond Széles Ervin pfúj DerékSzíjártó András NyuSzilágyi Ákos VesSzőke Csaba Beveszem az altaTóth Zoltán FelkaVarga Bu8. Balázs BíborVörös Balázs Kossuth Lajos azt üZentai Andor NegliZséger Ádám

SzélsőBalogh László HaBarna Tamás GyömBérdi Tóth Márton Majdnem úriemBerg Krisztián ParadiCsoma Péter ErényCsősz Jenő Nem enyhít a gonDomonkos Margit Tér/MegnyErős András KonFerenczy Máté KofFerke Brekkencs Zoltán KámForintos Attila Adorján Élem a viláGombár Judit PediGrépály András NyikHajdu Tibor JégHegyi Beáta KileHetei Éva FrufHruska Csaba Kicsi/GyászHuszárszki Dániel KeravIllés Attila RIzsák Zoltán AngyalhaJuhász Gabriella BetaKarácsony Zoltán MuzsiKazsoki Tamás CuKiss Árpád CiKiss Bertalan SenKiss Ferenc ValaKiss Zsolt KlágRólszakadt Dávid SportKocsis Albert Tihamér PótKocsis Szilveszter

5


2002. június

Interjú Mick Jaggerrel (tényleg!) Igen, akármilyen hihetetlen is, az interjú Mick Jaggerrel készült. Egy nap épp a Váci utcán sétáltam, amikor ráismertem erre a máséval összetéveszthetetlen ajakra. Gondoltam, egyszer élünk, leültem a társaságába, és egy kávét rendeltem. Először ő, és a szőke barátnője – akinek a nevét sajnos nem tudtam, de ahogy később kiderült, ő sem – kicsit furán nézett rám, sőt, amikor kijelentettem, hogy újságíró vagyok, már az ökleit kezdte vészesen közelíteni az arcomhoz. Végső kétségbeesésemben kijelentettem, hogy nem egy bulvárlaptól jöttem, és nem is a felesége küldött, hanem egy kollégium újságához keresek interjúalanyt. Hatalmas mosolyra görbült a szája, és még ő kért bocsánatot, hogy olyan durván állt hozzá a dolgokhoz. Beleegyezett a beszélgetésbe. Amit itt írok, az az igazság. A kézirat megtekinthető. (A hangfelvételt sajnos elkobozta a Rolling Stones menedzsere – de mi vállaljuk a felelősséget az anyag leközléséért – a szerk.) - Nos, Mr. Jagger, először is köszönöm a lehetőséget, azt hiszem kivételezett vagyok… - Nyugi, fiam, szólíts csak Micknek. Mondtad, hogy koleszos vagy, hát ez teljesen feldobott, de komolyan. Valamikor régen én is az voltam, totál jó volt. - Komolyan? És mik maradtak meg az emlékezetében? - A tanárok teljesen uralkodtak feledtünk, még a klotyóra sem lehetett kimenni anélkül, hogy ránk ne szóltak volna. Nagyon gáz volt. Még pisálni sem engedtek, arra is engedélyt kellett kérni. Érted? Még azt sem csinálhattunk, amit nekik is muszáj! - Hát igen, ez nem változott sokat. Az együttes ott alakult? - Neem, ott még csak hárman voltunk, Keith, én, és egyvalakinek nem jut eszembe a neve…megvan, Steven Bunth, ez az! Szóval ott volt ez a Steve gyerek, piszok jól dobolt, de amikor kezdtek beindulni a dolgok, ilyenekre gondolok, hogy állandó koncertek az ebédlőben, meg hasonlók, akkor azt mondta, hogy neki ez sok, ő elmegy és remeteként éli az életét. Nem tudom, mi van vele, azóta nem láttam. Aztán egyetemi koleszba kerültem, profibb srácok kezdtek jönni, és ott rázódtunk össze igazán. - A számok is ott íródtak? - Csak néhány jelentéktelen darab. (egy keveset gondolkodik) Például az I Can’t Get No Satisfaction az egyik szilenciumon készült, amikor nem engedtek ki. A Paint It Blackkel a kolesz egyhangúságát próbáltam kifejezni, mert mindenhol csak ilyen heppi piros ajtók voltak, én meg majd’ meghaltam egy kis feketéért. Aztán amit később azzal a Bowie sráccal nyomtunk le, a Dancing In The Street, az meg egyik este, hazafele pattant ki. - Gondolom ti is – pardon, megengeded, hogy tegezzelek? - Persze, hát sorstársak vagyunk, mit számít az a negyven év. - Szóval ti is azzal ütöttétek el az időt, a zenélésen kívül, mint a többi kollégista? - Hát nem szörpöt ittunk, az biztos. (nevet) Volt egy menő és olcsó hely nem messze a kolesztól, a nevére már nem nagyon emlékszem, de azt tudom, hogy baromi olcsó volt a sör – mai árakon 20 penny volt egy korsó. Az asszem nálatok egy százas. Oda jártunk a srácokkal, meg a csajokkal. Mert azok is voltak ám!

6


-

2002. június

Keith-en kívül van még kollégista, akivel tartod a kapcsolatot? Rengeteg, csak egy párat mondok. Ott van például Ringo Starr, ő pár évvel volt fiatalabb, nagyon pedálozott, hogy vegyük be a csapatba. Persze, mi mindig jól beraktuk az ágyneműtartóba. Aztán ott volt Sean Connery, aki viszont idősebb volt nálunk. Mindenki azt terjeszti róla, hogy milyen aranyos, meg jóságos! Túrót! Ő volt a legrohadékabb negyedikes, akit valaha is láttam. Persze a tanárok sose tudtak semmit, mert kitűnő tanuló volt, de a hátuk mögött mindig adott nekünk…

És itt vége szakad az interjúnak, pedig most kezd igazán érdekes lenni. Sajnos a terjedelemre is tekintettel kell lennem. Amit pedig Mick összehordott, abból könyvet lehetne írni. Csak néhány morzsát hintek el: volt egy jóságos éjszakásuk, igaz, csak pár hónapig, mert túl jóságos volt (Jack Lemmonról van szó); elmesélte annak a történetét is, ahogy átkúszott a lányoldalra. Ha van rá érdeklődés, azt is leírhatom. Szigorúan 18 éven felülieknek, persze!

Gyötrődj, izzadj, zuhanj a mélybe velem harcolj az éjben mindig enyém a győzelem. Kezemben őrzöm a jogart de mindig tudd te ki vagy.

Vers cím nélkül Gyöngyözik a homlokod szenvedsz, gyötrődsz. Kiáltsd hát a kínt már rekedt a hangod, bús bút bocsáss az éjbe.

A hangod. Hol a hangod? Kiálts, ordíts! Miért hallgatsz? Bánatod az enyém is. Szemed homályos, fényében magam látom. Szenvedély mámora csillan kéjes ajkadon.

Meglátsz. Érints hát! Egyszerű ez, de én nem Te mondtad s én elhiszem. Viseld a terhet s a lelkemet!

Szolgám vagy. Rabom s mégsem ismersz, pedig robotom csak az élet része, a jussom is mind a tiéd s végem is egyszerű végzet.

Ész és szellem, nehéz tudás, az ösztönök harca, legyőzött vad vágy. s a gyönyör arca te vagy önmagad nem más.

7


2002. június

Egy öreg Wippel elektronikus levele egyik tanárának Tiszteletem Csefkó tanár úr! Remélem, hogy nem fárasztom az irományommal. Ha igen, akkor ajánlhatom a "törlés" menüpontot. De ha nem, akkor itt az eddigi viselt-viseletlen dolgaimról olvashat. Először is a tanulmányi előmenetelemről. Mint tudhatja, Győrbe járok a Széchenyi István Főiskolára, ami januártól már egyetem lett. Én főiskolás vagyok (buta villamosmérnök), de talán (ha meg nem unom a tanulást) átiratkozom eccer. Na de a dolog lényegéről! Matekból a komplex számokat, a sorozatokat, a koordinátageometriát, a deriválást, és a függvényanalízist vettük a múlt félévben. A fizikát viszont teljes egészébe kivégeztük. Ha kíváncsi az eredményeimre, akkor megírom (nem muszáj elolvasni!) ELEKTROTECHNIKA 5 (Na ná!) ETIKAI BESZÉLGETÉSEK 5 (Egy másik vizsgázó eredménye került az én indexembe, és már nem akarta kijavítani.) FIZIKA I. 4 (Rosszul olvastam el a feladatokat, s így egyes nem szócskákat figyelmen kívül hagytam.) HÍRADÁSTECHNIKAI ALKATRÉSZEK 3 (Na hagyjuk!) KÖRNYEZETVÉDELEM 5 (A tanár dóga közben a tanári asztalt bámulta "ideális") KÖZGAZDASÁGTAN 5(1) (Először kidobott, mert az írásbelin nem lett volna szabad beszélgetni, de ezt én nem tudtam?!) MATEMATIKA I. 4 (Ezért dühös voltam, mert habár fele idő alatt megírtam a dogát, de mindig elszámoltam. Egyik feladatot 6-szor számoltam át, 6 hibát kijavítottam, de mégis elszámoltam magam.) MŰSZAKI ÁBRÁZOLÁS 4 MŰSZAKI KÉMIA 4 SZÁMÍTÁSTECHNIKA 5 Ezeket csak azért írtam le, mert úgy gondoltam, hogy joga van megtudni, ha már 5 évig el kellett viselnie a képemet. Ha érdekli, akkor most olvashat a hétköznapjaimról. A vizsgaidőszakban próbáltam a többieket korrepetálni matekból, a szerencsés 7-ből 1-et vágtak meg. Na elég a dicsekvésből! Sajnos túl sok kocsma van a környéken, s így a szobatársainkkal esténként ott vagyunk, iszunk és csocsózunk. De azért mértékkel, hányni még nem sikerült. De arra már ébredtem fel, hogy a szobatársam tartotta a lavórt, s a másik az emeletről hányt. De ennyi elég is, hisz tudom, hogy már unja ezt a sok sz**t. Azt azért még elmondom, hogy a fizikatanár egy jó viccért elfogad egy rossz feladatot. A gyerek a vizsgán ezt a viccet írta le: " Marks cipő 20 000Ft Farmer 12 000Ft Nike póló 8 000Ft Egy fizikatanár bevert orral 72 000Ft És nekem van 72 000Ft-om, mire költsem?" A tanár egy jót röhögött, majd beírta a fát(1-est). Miután a gyerek kiment, elkezdte szidni, hogy ezért akár fel is jelenthette volna, ha a nevét beleírja a viccbe. Na most, hogy felfrissült, mondom az e félévi tervet: */integrálás, stb matekból, júniusi szigorlattal fűszerezve */C++, persze a tanár azt hiszi, hogy mi má tudjuk */fizika, persze a szakma gyönyörűségei */villanytan egy olyan tanárral, aki megtanulta 3 hónap alatt a győri telefonkönyvet */és még sok-sok buta szakmai tantárgy... Na asszem elérkezett a búcsú pillanata. Remélem jól van, s minél előbb láthatja a buta fejemet. Egyébként meg köszöntök minden ismert-ismeretlen ismerőst! Üdvözlettel: Wippelhauser István U.i.:*/Hallottam ám a kulcsos WC-ről (remek, remek); az esti tanulószobáról (kemény, kemény); az oldala meg mesés, mesés... U.i.2: Elküldtem mindkét címére (nem kell kétszer elolvasni!!!!!!!!)

8


2002. június

Tiszteletem T.úr! Megkaptam mindkét levelét, köszönöm szépen. Most folytatnám a beszámolómat! Erre is ugyanaz érvényes (aktív a kuka ikon). Miét nem írtam eddig? Egyszerű az ok. Nem ültem géphez azóta. Egyébként boldog névnapot kívánok így a 01-ek világán keresztül. (Megkésve bár...) De kívánjon a nevemben Demjén Túrnak is boldog névnapot (húzza meg a fülét is!!!)! Ha ez nekem már nem adathatik meg, fogadja el ezt a versikét Jim Morrisontól: Júdás közöttünk Ne reménykedj, hiszen mindannyian ismerjük a történetet. Csókjával árul el az, aki szeret. Na de most jöjjön a mese! Elkezdődött a második félév. A várakozásokkal ellentétben elkezdődtek a szivatások. A Villanytan tanárom egy állat. Hiszen elmondja az anyagot szépen, csak éppen a számonkérést veszi kissé szigorúan. A feladathoz inkább matematikatudás kell, de persze olyan OKTV szintű, azaz megcsavarja a dolgokat. És persze azt feltételezi, hogy mindenki úgy számol fejbe, mint Ő. A múltkori zh-át végiggépeltem, nem is gondolkodtam, olyan voltam, mint egy gép... 20-ból 10! Isteni!!! Első 10-be benne vagyok. 12 volt a max. pont... Egyébként meg minden zh 20p, 7zh, ebből egyet kilőhetsz, 8 mérés 20-20 pont, ebből 2-őt kilőhetsz. Szumma 240 pont, 180-tól 5-ös, 90-től kettes. Az 5-ös ritka, mint a fehér holló (de komolyan!) 1-es jó a fele... El kéne küldeni nyugdíjba. Ez a legjobb megoldás. Igen, holnap beszélni fogok vele. Erős leszek és kegyetlen. A többit máskor elírogatom... Mennem kell, mert itten most óra lesz, s mint tudniillik, órára járni nagyon veszélyes... Így én elhúzom a belem. A Visszaírásra, meg minden...

Jó napot Túr!!! Remélem, hogy levelemmel újfent nem zavarom, habár az ilyen gyakoriság nem nevezhető zaklatásnak. "Miért csak most ír?" – tehetné fel a kérdést, hiszen megígértem, hogy folytatom beszámolómat. A válasz igencsak egyszerű: nem volt rá lehetőségem. Hiszen szorgalmi időszakban a gépterem tele van Idó Pityu-félékkel és chat-bolond egyénekkel (tudom, hogy maga is az!). Ez nem kritika ellenük, de én nem voltam hajlandó sorba állni egy levélért. Így hanyagoltam mindent, ami géppel kapcsolatos. A tanulmányaimról annyit, hogy nagyon leeresztettem az előző félévhez képest. Az órákat hanyagoltam, a tanulást mellőztem, az iskolát kerültem... Kenjem rá a rossz társaságra? Megtehetném, hiszen csalódtam bennük mostanság. Rájöttem, hogy milyenek is ők. Ha kell nekik valami (jegyzet, magyarázat, segítség, zh feladatsor), akkor nyaggatnak engem és másokat is, de ha valamit kérnek tőlük, arra nem hajlandóak, még akkor se, ha az nekik semmibe sem kerül. Annyira elment tőlük a kedvem, hogy mostanság többet vagyok otthon, mint Győrött. Ott legalább minden rendben van. De persze nem kenhetem rájuk az egészet, hiszen a lustaságom, a gyengeségem minden rosszba belevitt. Hiszen kinek van úgy kedve bemenni az órákra, hogy a többiek hozzáállása olyan: "legalább lesz valaki, akitől elkérhetjük a jegyzetet". Persze el is kell magyarázni nekik, s míg én így 2-szer szenvedem végig az órát, megértem az anyagot, addig ők azt 9


2002. június

míg én így 2-szer szenvedem végig az órát, megértem az anyagot, addig ők azt várják el tőlem, hogy majd a fejükbe verem. Sajnos ezt nem tudtam megemészteni, s így már csak dacból sem mentem órákra, inkább velük tartottam a kocsmába. Kezdem visszasírni azokat az ártatlan éveket, amikor még nem vettem észre a kihasználást és az önzést. De ezen mostanság túltettem magam, s ha már most ilyen szar lesz az átlagom (3.3-3.7 között), jövőre sokkal több pluszt fogok csinálni. Már nagyon várom, hogy vége legyen a vizsgaidőszaknak, s elkezdhessek azt tanulni, amit akarok. Azaz angolt, a díszítőfaragást, és persze a verseket. Veszem a hadikrónikát is, de sajnos még nem tudtam elolvasni egyiket sem. (Most már aztán elég legyen! Hagyd abba! A T.úr éppen az értékelésen dolgozik. Ne traktáld ilyen hülyeségekkel.) Rám szólt a belső hangom, befejezem a sírásomat. Bocsánat, hogy lelki szemetesládának használtam, de le akartam írni, hogy mi is van velem mostanság. Már felfele halad a felfogásom. Pénteken voltam a mélyponton (na látja ezért nem szeretem a születésnapokat!), de most már minden rendben lesz. Üdvözlök minden élőt és holtat ottan arrafele! A visszaírásra... (és jó év végi hajtást. Legyen türelemmel a diákok iránt!) Tisztelettel: Wippelhauser István

HI W.I.P. Nem zaklat, sőt nagyon örülök, hogy valaki ír nekem! Főleg, ha olyan rendes emberről van szó, mint W.I.P. :-), azaz Ön. Én is úgy tapasztalom, hogy az emberek általában csak magukkal törődnek, és az olyanokat, mint Ön kihasználják. Viszont annak előnye is van, hogy elmagyarázhatod az anyagot nekik. Legalább jobban megérted! Fel a fejjel, lesz még rosszabb is. Addig is járj előadásokra, órákra, mert az nem árthat. Jut eszembe! Lesz juniális... Önnek is el kell jönnie. Valamelyik szombaton lesz! CSinálddddd!!! úgy, hogy itt legyél. Szeretettel várunk. Értékelés? Majd egy kicsit később... De remélem az is eljön még... Nyugodtan sírjon, nekem ez megtisztelő. Ennél nagyobb megtisztelést nem is tudok elképzelni. És ez most komoly. Egyébként BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!! A helyzet az, hogy egyre kevesebb türelmem van a diákokhoz. Sajnos. De nem adom fel. Viszont tisztelettel: Csefkó Zoltán (alias: csefi) u.i.: Általában a leveleit a tanároknak oda szoktam adni, ugye nem bánja? Semmi olyat nem látok benne, amit ne tudhatnának... Viszont Demjénnek az az ötlete támadt, hogy a Táncsics Tükörben közölné a leveleit... Lehet?

Jó napot T.úr! A levelét szerencsésen megkaptam. Sherlock Holmes (?!) nagyapámra hallgatva sikerült kiderítenem, hogy vasárnap este Ön volt az ügyeletes. Szegények... Ezen elgondolkodva azon megállapodásra jutottam, hogy a köszöntés nem biztos, hogy megfelelő. Ha nem, akkor kérem, hogy konvertálja át az adott napszakra.

10


2002. június

A válasza beindította a kis szürke állományomat (mint oly sokszor történt meg ez az eset Poirotval), és a géphez ragasztott engemet. Gondolatai érdekesek és reagálást érdemelnek. Ezekre rögtön rá is térek. Ha néha fura az írásom, annak az az oka, hogy... (erről a következő bekezdésben olvashat, de át is lehet ugrani). Tegnap feljőve Győrbe kiütött a matek szigorlatom, hiszen 4-esre számítottam, ehelyett 22pont/40=2-es. Ez megütött, de keményen. Így hát nem tanultam a mai fizika (ez sem lett meg zhból) és mikroelektronika vizsgámra, s lementem megittam egy sört és csocsóztam. Este hazaérve furdalt valami (nem azé vagyok itt, hogy még ezek se legyenek meg..., stb.) és nekiálltam a fizikának... Kb. 2 órán át bírtam kínkeservesen, szenvedve, majd "Én ehhez úgyse értek!"- felkiáltással lefeküdtem fürdetlen, fogmosatlan. 3/4-ed 5-kor felébredtem (óra nélkül), de nagyon nem akaródzott a tanulás. Aztán csak elkezdtem olvasgatni, s később elindultam a vizsgára. Tolnai papa késett, ráadásul előttem evett a mocsok (én meg ott ültem korgó gyomorral). Elsőnek mentem, miután elmondta, hogy éjszaka csak 6-szor szólalt meg a riasztója és kivan a ... mindenkivel. Kihúztam a Maxwell-törvényeket (Köszönöm magának!). A többi magolós tételt alig-alig, elvétve egyetegyet tudtam csak. Eddig jó! Majd jött a feladat. Levezetős volt, pont amire vágytam, hiszen képletbemagolós feladattal (amit nem vezetett le, csak higgyük el) elszálltam volna, pedig a feladatot meg kell csinálni!!! Különben 1. Az eredmény nem volt többé kétséges: 5. Kigyűve piszkosul jó kedvem volt. Aztán elmentem megnézni a matekot. Siralmas volt. Amit el lehetett számolni, azt elszámoltam. Erre meg Lotfi meginvitált jövő hétre egy szóbeli vizsgára, hiszen gyenge kettest írtam. Ennél jobban ebből sem jöhettem volna ki. Ezek szerint ő is kedvel engemet, pedig állandóan beszólok neki. Már csak a mikro volt hátra. 2 óra és szóbeli. De volt egy megoldás! Aki a beugrót max-ra megírja, az alapból 5-ös, de még nem volt belőle jegyzet. 5 perc múlva már az is megvolt. Kedvem hozzá semmi, így hát átfutottam, láttam szakma (MOS-FET-ek úgy töményen), meglett a max. Szerencsém volt, szóban 3-ast tudtam volna csak kicsikarni. Tehát ezé' van most ilyen jó kedvem. Ezen a napon visszakaptam az elcseszett lehetőségeket. Élnem kéne vele. Ráadásképpen még levelet is kaptam. Íme elérkezett a rögtön, jönnek a megjegyzések. A vigasztalása és buzdítása késve jött, hiszen már feltöltődtem (csak ne süljek ki Idónak előtte), de azért megnyugtató, hogy más is szív. Demjén T.úrnak üzenem ezúton, hogy bármit csinálhat ezzel a sok 1-essel és 0-ával, amit én már megírtam, azt vállalom. Bár lehet, hogy a TT jobbra lenne érdemes, mint eme sok sületlenség, amit hol teljes letargiában, hol pedig kaotikus boldogságban pötyögök a gépbe. Ha az Izsák Zoli is kíváncsi lenne lírikus énemre, akkor neki is elküldhetné ezt a sok zagyvaságot. Én sajna nem tudom a címét. És amikor találkozunk, akkor ilyenekről nem esik szó. Előre is köszönöm. Következő napirendi pont a juniális. Énnékem jó esetben 2002. június 5-én (matek szóbeli) a vizsgáim bezárulnak, ha nem, akkor nem. De hétvégére nem tettem még egyet sem, így szerintem lehetőségem lenne elmenni. Ha megvan a tuti időpont, akkor tudathatnák velem, persze csak akkor, ha nem vagyok nemkívánatos jel, zavar. Végül üdvözlök mindenkit, aki ismeri a T.urat! Győr, 2002. május 28. Wippelha...

11


2002. június

Karaktervers 2002 Ha a karaktervers gyönge, nem a poéta rossz, – a jellem nem elég erős. Mottó: Elmentek, s nekünk benn itt marad egy kráter, (Ez a Zséger gyerek milyen fránya fráter.) Nem felejt titeket, s vár az Alma Máter. Azt mondják, ahogy az ember öregszik, egyre szentimentálisabb lesz. Könnyen meghatódik az ünnepélyes pillanatokban és elsírja magát. A ballagás pedig kimondottan ilyen ünnepélyes alkalom. Nem szeretnénk, ha kollektív zokogásba fulladna a negyedikes búcsúztató. Azért, hogy ne történhessen semmi baj, megkérek mindenkit, fogja meg a székén található zsebkendőt és minden verset követően, törölgesse könnyáztatta szemeit és meghatódottságát leplezendő, integessen! Ők itt 11-gyen, már meglehetősen öregek… Próbál modern lenni, divatzenét hallgat, Alapjában véve kispolgári alkat. Lelke csavarokkal, chipekkel van teli Computerét folyton bütyköli, szereli. Bulikon beindul, komplett poéngyáros, Tevékenysége az egészségre káros. Mikor megcsapja a haszonszerzés szele, Hardver-ügyletekbe ne bonyolódj vele. Amikor kellene, bezzeg soha nincs itt, Időnként elpasszol egy-két hibás vincsit. A specnek pár éve része, szinte szerves, És már az is marad, végleg a vén Szarvas. Kissé hebehurgya, nem tudjuk az okát, Asztalra borítja a szemetes kukát. Szakkörök idején akadt némi gondja, Szemetesben landolt mobiltelefonja. Kekec egyéniség és nehezen tűri, Ha a dolgozatát bárki összegyűri. Egyébként nem lenne gyenge legény agyban, Csefi ősz szálait gyarapítja, nagyban. Soha sem csináltunk belőle mi négert Egészen jól tűrtük, négy éven át, Zségert.

12


2002. június

Két évvel ezelőtt azt sem tudtuk él-e, Tavaly októbertől bajoskodunk véle. Nem egy mai csirke, de nem is vén banya, A lányok számára valódi pótanya. Az életben soha nem lesz maga, biztos, Minthogy talpraesett, no és magabiztos. Egész nap ügyintéz, lót-fut, nem is eszik, Ebédjét olyankor szobájába viszik. Választása olykor nem életre szóló, Tornacipő, farmer, feszes, laza póló. Dt-s korszakában uralta a pályát. Messziről hallani kopogós klumpáját. Helyzeteket néha, végletekig hegyez, Titkos noteszébe mindent folyton jegyez. Amit gondol, mondja, plahája privícska, Egyesek zsebében kinyílik a bicska. Az, hogy szókimondó it’s just a bad habit. Nem változtatjuk meg mi már Juhász Gabit. Elhamvadt már régen szorgalmának üszke, Sík-ságára viszont kimondottan büszke. Az elmúlt félévben folyton csak azt leste, Névrokona mikor ügyeletes este. Sok vasárnap estét házon kívül töltött Rokonrajongása kóros formát öltött. Mellesleg, megjegyzem, gyanús ez a „rokon”, Vonzódása nyoma meglátszik a nyakon. Most az OKTV-n nagyon igyekezett, Elektronikából hatodik helyezett. Tanulj szorgalmasan, s akkor nem lesz bibi, Nekünk elhiheted ezt is, Hajdú Tibi.

Úgy tekinthetsz reá, mint valódi síkra, Klasszikusunk szerint, mint egy rüszü gyíkra. Rangsorbéli helye nem nagyon megható, Szakkörön kommandós játékra kapható. Azt mondják, tanulgat bár ez nem ér sokat, Végigalussza a szilenciumokat, Népszabadság, Magyar Nemzet és Népszava, Kedvence a honi napilapok java. Szárnyára kaphatja még a világhír őt, Ezzel bocsájtjuk mi most útjára Nyírőt.

13


2002. június

Biztos lánynak nézed, ha hátulról látod, Játssz Diabló II-t, s rögtön a barátod. Azt, hogy jó a lelke senki sem vitatja, Rádiós óráját könnyen kölcsön adja. Hogy tanulni röstell, igaztalan vád ez, Körömszakadtáig tagadja is Hádesz. Ha megrázza magát, s pár lapáttal rátesz, Akkor még nem késő, még mindent jóvátesz. Kimenőhöz, sajnos, ritkán volt csak joga, Esti stúdiumhoz nem fűlik a foga. Ennyi erővel biz segíthetnénk bárkin, Kivéve talán, csak egyedül Huszárszkin. Hétvégén hatalmas táskával jön vissza, Korhej klub tag révén, nem csak a sört issza. Amit néha művel, valóságos krimi, Mint Klágnak, neki is idol Bajor Imi. Nem túlpörgős típus, sosem kell hűteni, Menet közben simán meg lehet műteni. Hogyha rám néz, rögtön lezárul a pillám, Aluszékony fickó, beceneve Villám. Szeret gitározni, mint egy állat, izmos, Seperni nem szeret, padlót soha nem mos. Ne izgágáskodjá’, minek ez a pendli, Így is alig bírunk követni már, Mendli. Hozzánk a nagynénje félénk kislányt hozott, Stílusa, azóta jócskán megváltozott. Azt nem állítom, hogy gyakran ordítozott, Meglepő hangnemben olykor vitatkozott. Veszélyes folyamat bárki megmondhatja, Lesz még házisárkány, hogyha így folytatja, Társai rendszerint titkukba bevonják, Szereti, ha haját fésülik, befonják. Céltudatos leány, tudja, mit akar itt, Hétvégén, egyedül sokszor kitakarít. Gyümölcsjoghurttal ő nem tömi a pocit, Inkább begyűr párszáz gramm barackos Bocit. Közelről ismerve az ember asziszi, Álma az a korszak, amelyben élt Sissy. Vívódó, szenvedő, romantikus lélek, Önérzete túlteng néha, attól félek. Verseivel lassan megtelik egy hombár, Egy új Kafka Margit lesz tán Judit Gombár.

14


2002. június

Lelkiekben gazdag, ám amúgy sem szegény, Az élet számára egy kész Ponyvaregény. És bár nem gazfickó, egyáltalán nem szent, Örök példakép a Pulp fiction-ből Vincent. Könnyedén tudna a mocsárba merülni, Hisz maga is szeret iskolát kerülni. Mendlitől cseppet sem különbözik abban, Lelkes aktivista rég a korhej klubban. A mozit s az angolt profi szinten űzi, Ercihez misztikus párkapcsolat fűzi. Szerelmi válságból számára ki mutat, Megnyugtató módon járható kiutat? Játszótér és Rege, valamint a Jáger, Neki egyelőre ez marad a sláger. TT főszerkesztő volt, reménnyel teli, Tolnói kolléga kiváltképp kedveli. Megváltja, mint mások, ő is a világot, Nem tarthatjuk vissza erővel sem Klágot. Az ő esetében nem is lehet kérdés, Hovatartozása nyilvánvaló, 2 D-s. Társaságba nem jár, magába zárkózik, Gyűlöli a szakkört, inkább kommandózik. Legfőképpen Hajdú Tibivel csatázik, A szék neki haspajzs, azzal géppuskázik. Szeret programozni, pásztázza a netet, Onnan vár Buddhától titkos üzenetet. Tanulni meg utál, csak a napot lopja, Bűnsegédje ebben az apja lap topja. A lustaság vétek, hibás döntés, rossz út, Az élet áll rajta ezért véres bosszút. A felvételinél nem kell neked puska, Úgy tudjuk el sem mész, oda ugye Hruska. Kétszáztizenhármas szobalakó és sík, Lehet, egyszer nevét majd gránitba vésik. Szakkörön nem figyel, kommandósat játszik, Ez szerzett pontjain kristálytisztán látszik. Az agyát, mint mások, nem tanulja széjjel, De ha mégis tanul, azt leginkább éjjel. A matekpéldákat párosával eszi, Testkultúra-barát, a Playboyt is veszi. Jövőképe sok új jeggyel kiegészül, Hatalomra vágyik, diktátornak készül. Teljesen legális diák mivolta itt, Mégsem tartjuk vissza ezért mi Koltayt.

15


2002. június

A HÓNAP KÉRDÉSE Hová tűnt a hónap kérdése?

-

Valaki látta valahol valakivel valamit csinálni, de már nem emlékszem ki, hol, mikor, kivel, mit. Mosolygó Gyuzsó bevitte a bokrosba, megbecstelenítette, feldarabolta majd gondosan elásta. Nálam nincs. Tessék megnézni a zsebeimet, táskámat, szekrényemet, ágyneműtartómat stb. A Felfesz koncerten még láttam csápolni az első sorban, aztán eltűnt a látókörömből. Én láttam, nemrég szállt fel a Piros hetesre a kelenföldi városközpont megállóban. Tegnap este együtt ittunk az Etelében, de ő hamar berúgott, és hazament aludni. Hát én mondtam egyet Önnek, de az nem sajtóképes. (Gudenus László) A hónap kérdése? Mit tudom én!! Ugye Gyula az új főszerkesztő? Várjál, azt kéne továbbfejleszteni, hogy elnyelte a Seres-örvény. Elvitte a maki. (Milyen maki? Csak nem a Csefmaki.) Hát azt Tanár úrnak odaadtam. (Seres Gyula) Lyukas volt a Gyula zsebe, és kiesett belőle. Milyen hónap kérdése? Ez volt a kérdése? Mi a hónap kérdése? (Katona Péter) Eltűnt a tanári korrupció fertőjében. Engem nem kérdeztek. (figyELEK) Elveszett a kajakártyámmal együtt. Lecsukták könnyű pesti sertésért. Elveszett a lányságommal együtt. Egyszer láttam, az se a’ vót. Vót neki? (Csonka János) Most ittam rá hideg vizet. Seres Gyula elvesztette. Milyen hová tűnt? Elvitte a kiscica. Mi hova tűnt? Haggyá má’! Milyen rák? Főszerkesztő: Mi a rák? Demjén József Csak. Főalszerkesztő: Mi? Klág Dávid Ki? Korrektúra: Ö. Csonka János ? Rajzok: Varga 8. Balázs Tördelés: Csefkó Zoltán Szkennelés: Bunth István 16

XVII. évfolyam 1. szám június A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Recommend Documents