XVI A vasúti kocsik tengelyágyairól s az ezeknél használt kenöszerekröl. BIELEK (3 tábla
MIKSÁTÓL. rajzzal.)
A vasúti-mérnök figyelmét alig kerülhette ki azon körülmény, miszerint waggonjainknál, szerkezetökre nézve nagy változatosság létezik, mely onnét ered, hogy a hazai vaspályák számára különböző időszakokban s nagyszámú gyárakból szállítattak a waggonok. E változatosság legfeltűnőbb a tengelyágyaknál, — melyeket megismertetni és kenőszer-fogyasztás tekinteteiében is egymással összehasonlítani szándékom. Tudva van miszerint waggonjaink vagy négykereküek, vagy 6-vagy 8 kereküek, melyek közül az utóbbiak, mint legrégiebbek, még az 1845-dik évből származnak, s jelenleg nagyobbrészt már át is alakíttattak. E különféle waggonoknál körülbelül 38 különböző tengelyágy van használatban, melyek 15 tengelyágynemre vezethetők vissza. I. Tengelyágyak. Az 1-ső és 2-ik szám alatti tengelyágyak (XIII. tábla) a Paget-féle rendszer szerint vannak szerkesztve, melynél a tengelycsapot körülvevő alsó tér olajjal itatott pamuttal töltetik meg. Ezen tengelyágyak alsó része az utántöltés alkalmával esetlegesen kiömlő, valamint menet közben is átfolyó olajnak felfogására szolgál, honnét aztán a fenéken alkalmazott nyíláson át kibocsájtható ; a friss olaj pedig a felső részén levő nyilason öntetik bele. Mindkét nyilás csavar-dugaszokkal zárandó be. A 2-dik sz. alatti tengelyágy-nem a bécs-győri gyárban épített waggonoknál 1855 óta van használatban. Ezen tengelyágyak beillesztett fémdarabokkal vannak ellátva, melyek a tengelyek végeihez, azaz a tengelycsapok
336
homlokol dalaihoz azon czélból dörzsölödnek, hogy a csésze homlokoldalainak elkopása s így a tengelynek ezzel járó ártalmas olclal-mozgása megakadályoztassék. Több Paget-félo tengelyágynál a hátsó elzárás bőr vagy egyszerű falemez helyett, egy, Becker főmérnök által szerkesztett ruganyos, és két részből álló falémez segélyével történik, mely két részt egy sodronyból készült feszgyürü tart össze. A 3-dik sz. alatti, szintén 1855 óta használatban levő Ilock-féle tengelyágyak olajra valók, és jól vannak elzárva. Ezeknél még egy sajátságos készület látható, melylyel az olaj állása az alsó edényben egy szelep által szabályoztatik, s mindig ogyenlő magasságban tartatik. Az olaj edény alsó részében alkalmazott szelep rudacskája egy állítható parafa-úszóval van összeköttetésben, melynél fogva a szelep kinyílik, mihelyt az olaj állása a tengelyágy alsó részében apad; mi által aztán friss olaj jut az edényből az alsó űrbe. Egy másik, magában az olajodényben levő úszó pedig arra való, hogy az azzal szorosan összekötött rudacska állásából az edényben levő olajállás magasságára kívülről is lehessen kövotkeztotni. A 4-dik és 5-dik számú tengelyágyak felül s alul kenőkészülékkel vannak ellátva, és felülről merev kenőcscsel, alulról pedig olajjal kenetnek. Az alulról való kenés mindenütt kenövánkosok segítségével történik, melyek jól felszívó anyagokkal, például pamuttal, bélszálakkal (Dochtfiiden) stb. vonatnak be, és melyeknek végei az olajtartóba érnek le. A vánkosok rugók által szoríttatnak a tengelycsapok alsó részéhez. A 6-dik (XIII. tábla) és 7-dik (XIV. tábla) számú tengelyágyak csak olajra valók, kenővánkosok-kal vannak ellátva és alulról kenetnek. A 8-dik és í)-dik számú tengelyágyak a legrégiebbek, s úgy vannak elrendezve, hogy a kenés felülről, még pedig merev kenöcscsel történik. A 10. 11. és 12-dik sz. tengelyágyak végre vízmenteson vannak elzárva, és az olaj itt folytonos circulatióban van, mely alulról a tengely, illetőleg egy annak végéhez erősített vaslemez forgása által eszközöltetik, mely lemezről az odatapadó olaj felül lefolyván, a csészére vezettetik. E tengelyágyak csak az olaj felvitelére szolgáló készülékben különböznek egymástól, mely a Crocker-féle tengelyágyaknál (12-dik ábra), a lemezt körülvevő, csatorua-alakulag lehajtott s meghosszabbított pléhszelvényből áll: mig a Wessely-féle tengelyágyaknál (14-dik ábra) az olaj fölvezetését egy fémdarab eszközli, mely fölül t. i. a lemez legfelsőbb pontján szabadon ül, s horonyokban függélyesen vezettetik. Ezen készülék mindenesetre egyszerűbb és jobb is a Crockerfélénél. A 15-dik sz. Dietz-féle tengelyágy csapja olajjal kenetik, és elől fémlemez által záratik el. Ily nemű tengelyágyak különösen Francziaországban vannak használatban. Legelterjedtebbek ez elősorolt tengelyágyak közül a Paget-félék.
337 II. Kenőszerek. Az 1855-dik évtől kezdve, azaz azon időtől, midőn a vaspályákat egyes társaságok vették át, egészen az 1860-dik évig csupán faolajat s tiszta faggyú,- olaj- és disznózsírból álló merev kenőcsöt használtak. 1860-ban a faolaj és faggyúnak nagyobb ára miatt savtalanított ropczeolaj s nagy mértékben vizet tartalmazó kenőcs jött alkalmazásba, s ugyanazon okból később, leginkább az 1862-dik évben, a kereskedelemben előforduló ásvány- é3 gyantaolaj használtatott. Egyéb kenőszerek közül 1861-ben csekély mennyiségben lózsír is, és egy, Granichstáttentől ajánlott és szabadalmazott angol kenőcs jött használatba. , Jelenleg megint csak faolaj, azután tiszta faggyúkenőcs és ásványolajak vannak használatban, melyek előnyösebbek és jobb eredményt mutatnak fel az elébb említett kenőszereknél. A repczeolaj alkalmazása a Pagot-féle tengelyágyak pamuttöltékére nézve kevésbé jó sikert mutatott fel, mert azt hamarább elrontotta, mint a faolaj; az tapasztaltatott t. i., hogy a repczeolaj, gyantás részei által, valamint kissé szárító tulajdonságánál fogva már néhány hónapi használat után, kivált nyári időben, a tengelycsapon alkalmazott pamutot kemény száraz kéreggé változtatta át, miáltal a tökéletes kenés akadályoztatván, a tengelyek gyakori túlmelegedése állott be, s így közlekedési zavarok idéztettek elő. A költségek a repczeolaj használata mellett — mint a későbben közlött fogyasztási táblázatból kiszámítható — az akkoriban sokkal drágább faolaj ellenében kétségkívül csekélyebbek voltak; mindamellett a repczeolajat fennemlített hátrányai miatt nem lehetett a Paget-féle tengelyágyaknál használni, miért is a vasúti igazgatóságok megint az ezen tengelyágy-nemnél eddig legjobbnak bizonyúlt faolajhoz folyamodtak. A repczeolaj használata, kenővánkosokkal ellátott, régi szerkezetű tengelyágyaknál előnyösebbnek mutatkozott, mivel ezek már 10—15 méi'tföldnyi út után újra friss olajjal töltettek meg, s ez által a repczeolaj rossz tulajdonságainak káros befolyása valamivel csökkent. Gyanta-olaj Schulze-tól
Aussigban.
A Schulze által Aussigban készített és szabadalmazott gyanta-olajjal tett kenési kisérletekből kitűnt, hogy az, faolajjal vegyítve (2 rész gyanta-olaj s 1 rész faolaj) gazdasági szempontból előnyösebb, mint a tiszta repcze- és faolaj; miért is az államvaspályánál az 1861. és 1862-dik évben a régi szerkezetű tengelyágyaknál az említett keverék használtatott. Ezen gyantaolaj ára azonban 1863 elején a gyantának Amerikából való költséges behozatala miatt, tetemesen fölebb emelkedett, úgy, hogy a gyantaolaj használata a faolaj ellenében, melynek ára azalatt valamivel csökkent, gazdasági szempontból már nem mutatkozott előnyösnek, mi okból a további megrendelések el is maradtak.
338
Ásványolaj Wagenmanntól
Bécsben.
A gyantaolaj helyett több vaspályánál (nevezetesen a Ferdinand-éjszaki és az állam-vaspályánál) a Wagenmann-féle olaj (naphtából nyert ásványolaj) jött használatba. Alkalmazására nézve megemlíthetjük, hogy az eddig tett kísérletek jó eredményt mutattak. Ezen olaj az elébb említett Schulcze-féle gyantaolajnál nagyobb zsírtartalmú, miért is főkép keveretlen állapotban használtatik ; továbbá a gyantaolaj azon tulajdanságával is bír, hogy nagyobb hőmérséknél hígfolyóvá lészen, habár valamivel csekélyebb fokban is, mi oknál fogva ezen olajokból nagyobb mennyiség fogyott el. A Wagenmann-féle olaj végre már csekélyebb hőmérséknél megalszik, ezen körülmény azonban alkalmazását épen nem gátolta. Különösen kiemelendő, hogy nem volt káros befolyással a tengelyágyakra, mert a beillesztett fémcsészék elkopása épen akkora volt, mint az a faolaj használatánál mutatkozott. L ó z s í r. A lózsír középhőfoknál oly híg, hogy csak olajjal való kenésre szerkesztett tengelyágyaknál használható; alacsony hőmérsékletnél ellenben szilárd lesz, miért is alkalmazása a téli időszak alatt némi nehézséggel járt. Lózsírral tett kísérletek ugyan nem mutattak föl épen kedvezőtlen fogyasztási eredményt, összehasonlítva azonban a használatban levő más kenőszerekkel, gazdasági előnyt nem nyújtottak, a miért is a vasúti mérnökök annak tartós alkalmazásától elállottak. r
Angol
szabadalmazott
kenőcs.
A kátrány olaj okból álló ángol kenőcsnél a mértföldenkénti fogyasztás meglehetősen csekély volt, és e tekintetben kedvező eredményt mutatott; minthogy azonban a tengely körüli elolvadása után könnyen kiszárad s kérget képez : a tengelyágyak gyakori megmelegedését vonta maga után, a miért is ezen kenőcs további használatával is csaknem egészen fölhagytak már. S z í k k e n ő c s . (Sodaschmiere.) A nagy mértékben vizet és szíksót tartalmazó kenőcs csekély kenési képességgel bír, mi oknál fogva, kivált nagyobb hőmérséknél, gyakran tetemes tengelyátmelegedések fordulnak elő. Ezen kenőcs is, mint az elébbi, már egy évi használat után mellőztetett, mert még azon káros tulajdonsággal is bírt, hogy repcze- vagy ásványolajjali érintkezés és vegyítés által — mely olajokkal a tengelycsapot, kivált a vonat elindulása előtt szokás megkenni — vize3 állománynyá és így hasznavehetetlenné válik. A szíkkenőcs alkatrészei a következők voltak :
339 Ósz- és tavaszkor: 22 rész faggyú, 8 r. repczeolaj, 40 r. víz és 2 r. sziksó. Télben: . . 18 „ „ 12 „ „ 40 „ „ 2, , Nyáron: . . 25 „ „ 5 „ „ 40 „ „ 2 „ A mi készítési' módját illeti, ez a következő: Bizonyos mennyiségű faggyú a vegyítési aránynak megfelelöleg repczeolajjal vagy lózsírral egy kazánban lassan fölolvasztatik. Egy másik kazánban a vegyítésre használandó víz megmelegíttetik, míg a sziksó fölolvad (vagy a víz megfelelő mennyiségű lúggal kevertetik). Azután a két kazánban levő s a vegyítési aránynak megfelelő folyadékok mély kádba öntetvén, erősen s addig kevertetnek, míg a szappanosodás megtörtént; erre a folyélton tömeg kisebb edényekbe töltetik s addig kevertetik, mig szilárd szalonnás tömeggé válik. Faggyúkenőcs. A faggyúkenőcs készítése, a hőmérséklethez képest — mely szerint f-zínolaj (Olivenöl) és disznó- vagy lózsír kevertetik hozzá — a következő vegyítési arány szerint történt : 100 rész faggyúhoz, az év hónapjai szerint sorrendben 20, 18, 14, 9, 4, r5, 1, 1, 1'5, 4, 8, 14 rész színolaj és 18, 16, 12, 7, 2, 1, 0'5, 1"5, 2, 3, 7, 12 rész disznó- vagy lózsír. A különböző, sok vegyitési arány helyett ujabb időben csak háromféle, különböző összétételü kenőcs készíttetett, t. i. t é l i k e n ő c s , a nov. 16-kától márcz. ló-kéig, t a v a s z i - é s ő s z i k e n ő c s (mindkettő egyenlő alkatrészekből), a márcz. 16—máj. 15-ig és szept. 16—nov. 15-ig terjedő időszakra, végre n y á r i k e n ő c s , máj. 16 —szept. 15-ig. A kenőcsök készítésénél a drága disznó- vagy lózsír helyett a waggonok kibontásánál visszanyert tisztátalan kenőcs használtatott, mely főzés által tisztíttatván, disznózsírral egyenlő consistentiával bír. A vegyitési arány a következő : 100 rész faggyúhoz: T é l i k e n ö c s n é 1 20 r. színolaj és 13 r. visszanyert tisztátalan kenőcs. T a v a s z i és ő s z i kenőcsnél, 10 r. szinolaj és 10 r. visszanyert kenőcs. Nyárikenőcsnél, 1„ „ „ 10 „ „ „ A faggyúkenőcs készítése pedig a következőképen történik: A rendelkezésre álló kazán, térfogatához képest, az illető zsíranyagokkal a vegyítési arány szerint olyképen töltetik meg, hogy a kazán széle körülbelül 5—6 hüvelyknyire szabadon maradjon. A zsíranyagok azután összeolvasztatván 150 Celsius foknyi hevítésig, folyvást kavartatnak, minek megtörténte után a folyadék végre kádakba töltetik, s azokban megszilárdulván, mint kenőszer használatba vétetik. A k e n ő s z e r e k ára. A nálunk használatban levő különféle kenöszerek ára a következő táblázatból látható, mely az 1859-ik évig terjed vissza :
340
1859 1860 1861 1862 1863 1868
A kenőszerek elnevezése.
vámfontonként o. é. frt. Faolaj Repczeolaj Faggyú Faggyúkenőcs Szíkkenőcs (régi összetétel) (új „ )• Angol szabadalmazott kenőcs Aussigi gyantaolaj Wagenmann-féle ásványolaj Lózsír
0. 30 0 245 0. 30 0. 31 . . • • . .
0. 28 0.38 0.225 0.30 0. 30 0.32 0. 31 0.20
.
0.15 .
. 0.30
0.37 0.33 0.37 0.35
0.39 0.30 0.37 0.38
. .
.
0.24 0.15 0.15 0.25 0.21 0.30 •
0.38 0.33 0.37 0.36
.
. .
,
0.22 •
Kenőszer-fogyasztás. Az egy tengelyre, azaz 2 tengelyágyra vonatkozó kcuöszer-fogyasztás mértföldenként — tekintve a különnemű kenőszelenczéket, valamint a kenőszer visszanyerését — a következő táblázatban van előtüntetve : F o g y a s z t á s vámfontokban egy t e n g e l y r e m f ö l i b n k é n t Tengelágy-nom
Kenöszer
tekintet nélkül
tekintettel
a Tisszanyert kenőszerre 1. Merev k e n ő c s használatára s z e r k e s z t e t t tengelyágyak
2. Régi s z e r k e z e t ű olaj tengely á g y a k
Faggyúkonöcs Szíkkenőcs, Faolaj Repczeolaj Gyantaolaj s Vs f a o l a j
0.0055 0.0084
0.0050 0.0078
0.00860 0.00994 0.01120
3. H o c k - f é l e tengolyágy
Faolaj
0.0017
4. P a g e t - f é l e tengelyágy
Faolaj Repczeolaj
0.00430 0.00513
Visszanyert s z á z a l é k
a tisztátalan
tiszta
kenöszerbó'l
18.00 14.00
9.09 7.00
• •
•
0.00358 0.00443
33.50 27.30
•
16.75 13.65
A visszanyerés az 1. alatti tengelyágyaknál csupán a szétszedéskor a tengelyágyakban talált maradékokban áll, a 4. alattiaknál pedig ezen maradékokon kívül még az időnkénti kenésnél a tengelyágyak alsó részéből kibocsátott olajban, mely ott menetközben meggyült.
341 A visszanyert ős tisztított konöcs, a mint már omlíttotott, új faggyúkonöcs készítésénél megint mint vogyíiék használtatik; az olaj ellenben különös módon tisztíttatván, 1 vagy 2 rész ásványolajjal vegyítve, a régi szerkezetű tengelyágyak kenésére használtatik, vagy tiszta olajjal vegyítve, a Paget-féle tengelyágyaknál is újra alkalmazható. A visszanyert anyag tisztítása általi tiszta nyereség, a tisztításra fordított költség levonása után, körülbelül a teljes visszanyorés felét teszi. Ha a különféle tongelyágyakat kenöcsfogyasztásra nézve tokitotbe veszsziik — a Ilock,- Crocker és Wossoly-félékot kivéve, mert az ezekkel tett kisérlotck eredményei nem mérvadók — úgy kétségkívül a Pagot-félo tengelyágyak mutatkoznak legelőnyösebbeknek, mert a Pagot-féle tongelyágyak s a régi szerkezotü tengelyágyak fogyasztása közt, egy tongolyro nézve, mértföldenként követkőző viszony létezik: A Paget-féle tongelyágyak úgy állanak a régi szerkezetű olaj-tongelyágyakhoz, mint: a) 1 : 2'40 (faolaj használatánál). b) 1 : 2'24 (repezeolaj „ ) és a merev kenőcsre szerkesztett tongelyágyakhoz, mint: c) 1 : l - 40 (faolaj és faggyúkcnőcs alkalmazása mellett). A fogyasztás tehát a régi olaj-tongolyágyaknál kétszer akkora, mint a Paget-féle konőszolonczéknél; az utóbbiak, a régi szerkezotü olaj-tengelyágyakhoz hasonlítva, faolaj alkalmazásánál mutatkoznak legelőnyösebbeknek, és nem oly alkalmasak repezeolaj használatánál, mivel a repezeolaj a Pagetféle tongelyágyakra károsabb hatást gyakorol mint más közönséges tengelyágyakra. A morev kenőcsre szerkesztett tengolyágyakhoz képest azonban nem oly kedvező a különbség a Paget-féle tongelyágyakra nézve, de itt azon hátrány mutatkozik, hogy a merev konöcs — kivált téli időszakban — a '.vaggonok nehezebb járását, és a fémrészek nagyobb elkopását okozza. A csekélyebb kenőcsfogyasztáson kívül a Pagot-félo tengelyágyaknál még tekintetbe veendő, hogy azok csapjainak megtorholése nagyobb — mint az ezen értekezés végéu ki fog tűnni — s hogy epuélfogva a haszonmunka is, vagyis a kenés eredménye, nagyobb mint a kevésbé megterhelt régi szorkozotü tengelyágyaknál. A Pagot-félo tengelyágyak továbbá a tökéletesebb olajozásnál fogva kevésbé vannak kitéve tengelyátmelegedésnek mint a régi szorkozetü tengelyágyak; s azért ezon tekintetben, tapasztalásunk szerint, kettős biztosságot nyújtanak, s csak hosszabb idő után kenetvén meg, szükségtelenné teszik azon személyzetet, melynek a regi szerkezetű tongelyágyak kezelésénél bizonyos állomásokban működnie kelletett. Mindezeket összefoglalva, biztosan állíthatjuk, miszerint a különféle rondszer szorint készített tongelyágyak és kenőszelcnczék között, eddig a Paget féléket illeti az elsőség. A m. m é r n ö k - e g y l e t közi. III. köt.
17
342
Egyszersmind azon kisérlotet is megemlíthetjük, mely a Pagot-féle tengelyágyak olajfogyasztásának csökkentesére tétotctt s moly abban állott, hogy ezen tengelyágyak belső üre, olajjal itatott gyapot elfogadása végett megnagyobbíttatott. Egy fris3 töltésre, tongelyágyanként 0*50—0'75 vámfont gyapotfonat, és 2—3 font olaj szükségeltetik; az utántöltés az időszakonkénti kenés alkalmával átlagosan 0'33 font olajat tosz tongelyágyanként. A fonnemlított kísérlet által már most az olajfogyasztás körülbelül egy harmaddal csökkent. Mogkisértotték a gyapotot az olcsóbb kenderrel pótolni, mi azonban a kondor igen csekély hajcsövosségo miatt meghiusúlt. A próba-tengolyágyak körülbelül 9 hónapig voltak használatban, s ezen idő eltelto után a kender felső rétegei egészen szárazaknak mutatkoztak, és a tengelyágyak is nagy mértékben elkoptak. — Czélszcrübbnok mutatkozott azonban, a gyapot alsó rétegoit körülbelül */3- 1/q-ro kenderrel pótolni, moly osetben a fölső gyapotréteg a konderrétegből az olajat felszívja. Kender helyett különbon a tisztított és sokkal olcsóbb c s c p i i ugyanazon szolgálatot tenné. C s a p á g y-c s é s z é k. Waggonjainknál a vörösfémből (Rothguss) készült tömör csapágy csészéken kívül, könnyen olvasztható fémkeverékekből álló csészéket is használunk. Ezen keverékek akként alkalmaztatnak, hogy a csapágy-csészék vörös, vagy sárga öntvényből korét alakban állítatván olő, a könnyen olvasztható fémkeverékkel kiöntetnek, vagy a csapágy-csésze, a hol lehetséges (mint némely régibb szorkozotü tengely ágyaknál) mindjárt a tengelyágy felső részébe, és pedig közvetlenül a tongolycsap fölé öntetik bele. Ilyon fémkovorék az úgynevezett fehéröntvény vagy kemény fém (flart metall) és az 18G0. óta használatban levő ólom és dárdanyból ^Antimon) öszszetett keverék. A fémöntvényok összetétele a csapágy-csészéknél a következő, és pedig : A vörösfém áll: 83 rész vörösrézből és 17 rész ónból. A keményfém (Hartmetall) tartalmaz: 3 rész vörősrézt, 90 rész ónt és 7 rész dárdanyt; végre : Az ólomkeverék 84 rész ólom, és 1G rész dárdanyból van összotéve. Azelőtt és pedig az északi vaspályán, a még drágább úgynevezett szász öntvényü keményfém (6 rész vörösréz 90 rész ón és 4 rész dárdany) és a Pauli-félo fémkeverék (20'2 rész vörösréz, 52 rész ón és 27'6 dárdany) voltak használatban. A tömör vörösfémből készült tongelyágyak, több évi észleléseink szerint 1 vámfontnyira való elkopásig (a súlyveszteségot betudva, moly az időnként előforduló szabályzások alkalmával keletkezik) átlagosan 6026 mértföldet futnak keresztül; a keményfémmel kiöntött csapágy-csészék 4552 mértföldet,
343 és az ólomdárdanyból készült vagy avval kiöntött csapágy-csészék 5419 mértföldet. Az utolsó időben, és pedig 1861. óta, különösen manganöntvényből készült tongelyágy-csészéket is alkalmaznak, melyekkel nagyobbszerü kísérletek is tétottek. Ezen anyag ára a vörösfém árával egyenlő s külsőjére nézve is hozzá hasonló; tapasztalták azonban, hogy csapágycsészc-készítésrc még előnyösebb a vörösfémnél. A manganvegyítékből készült tömör csapágy-csészék, az eddig tett észlelések szerint 1 vámfontnyi elkopás mollett a különböző waggonoknál átlagosan 7257 mértföldet futnak keresztül. Az ólomvegyítékből öntött csapágy-csészék gazdasági szempontból a legelőnyösebbek; a keményfémből valók ellonben gazdaságosaknak nem találtattak. Csapágyanyagból 1000 mértföldre esik tengelyágyanként: keményiém alkalmazása mellett 19.11 kr. vörösfém „ 15.26 „ manganvogyíték „ 12.68 „ •ilomvegyíték „ „ 9.23 „ Az utolsó vegyíték csak azon rossz tulajdonsággal bír, hogy tengely-megmelegodéskor könnyebben olvad mint a vörösfém vagy mauganvegyíték ; a tongelycsapok ellonben e csészék által igen jó karban tartatnak. Eddig azonban az ólomdárdanyból készült csapágy-csészék elolvadása csak igen ritkán fordult elő, a mitől különben jó olajszclonczéknél nem igon kell tartanunk. Legújabb időben a Paget-félo tengelyágyaknái kisérlctképen Philippiféle vegyítékkol kiöntött csapágy-csészéket is alkalmaznak. Az eddigi kisérletek ugyan valami különös eredményre még nem vezettek; azt azonban már is biztosan állíthatjuk, hogy a nevezett vegyíték a tongelycsapot jó karban tartja. Megterhelés. A régi szorkezotü waggonokhoz tartozó tengolyágyak egyenként átlagosan 43.5 vámmázsával vannak megterhelve, moly súlyból a waggon súlyára 15"25 mázsa esik, a tengelyeket és kerekeket kizárólag; a Paget,- Crocker,Wcsscly- és Dietz-félék pedig 67*7 vám mázsával terheltetnok (17*7 mázsát a waggon súlyára számítván tengelyágyanként, tengelyok s kerekek nélkül). Az első csoport minden tongelyágya átlagosan, az árúszállítás irányát tekintve, csak 26.40 vámmázsával, az utóbbi csoport tengolyágya podig 35.18 vámmázsával vagyon terhelve. A tongelyok fordulási száma gyorsvonatoknál (óránkint 6'50 m é r tf ö 1 d á t l a g o s s e b e s s é g m e l l e t t ) perczenként 256 17*
344 'személyszállító vonatoknál 5.20 mértföld átlagos sebesség mollott óránk. 211 vegyes vonatoknál 3.60 „ „ „ „ „ 146 teher-vonatoknál 2.50 „ „ „ „ „ 102 A megengedett legnagyobb sebesség vaspályáinkon, gyorsvonatoknál 10, személyszállító- és vegyesvonatoknál 7, és tohervonatoknál 5 mértföldet tészon óránként, az említett körülmények közt a még megengedhető fordulási szám porczenkéüt a nevezett vonatoknál 407, 285 és 203. Megjegyzések. A konőszerfogyasztás följegyzései lényogoeok. A régi szerkezetű tongelyágyakat 10 — 15 hátrahagyott mértföld után újra meg kell kenni. A Pagot-féle tengelyágyak időszakonként, és pedig a szomély-waggonoknál hónaponként egyszer s a teher-waggonoknál minden két hónapban egyszer kenetnek meg, s minden kenés után kimutatás szerkesztetik, melyből a megkent waggon száma, valamint a fogyasztott és visszanyort olajmennyiség kivehető. A naplók, valamint az utóbbi kimutatások az állomásoktól hónaponként a waggonok feliigyolotévol megbizott ellenőrnek kézbesíttotuok. Azonkívül az ogyes műhelyekben is a javításról és a tengelyágyak töltésére fölhasznált anyagról hónaponként kimutatások készíttetnek. Igy minden hónapban az egyes vonalok összes fogyasztása egy tengely mértföldre (Achsineilo) vezettetik vissza, ezen eredmény a vizsgálat többi adataival az ellenőrről közöltetik, kinek feladata már most, ha a fogyasztás az elébbi erodményekhez képest talán növekedett volna, annak okait kipuhatolni és azon állomásokra különös figyelmet fordítani, melyek legtöbb kenőcsöt fogyasztottak. Azon körülmény lényeges befolyást gyakorolt a Paget-félo tengelyágyak gazdaságos eredményére, hogy 2 évi tapasztalás után a waggonok konéso nem úgy mint az eleintén szokásban volt, a szokott időbon minden állomáson történt, hanem a pályavonalnak csak néhány állomásán eszközöltetett, mi által a fölvigyázat is könnyebbíttotott. Az átlagos fogyasztás, mindennemű tengolyágyakat szemügyre vévén, ezen rondszabályok befolyása alatt annyira csökkent, hogy egy tengelyre nézve, mely is mértföldonként az 1857-dik évben 0.0121 vámftot tett, „ 1858-ban már csak 0.0088 „ „ 1859-ben 0.0069 „ „ 1860-dik évben 0.0063 „ „ 1861-dik „ 0.0073 „ „ 1862-dik _ 0.0070 „ és
345 az 1863-clik évben egész a legújabb időkig, legfeljebb 0.0063 vámfontot tett tengelyenként és mértföldenként, tekintet nélkül a visszanyert o'ajmenynyiségre. Az 1861-dik és 1862-dik évi fogyasztás nagyobb, mint az 1859. és 1860diki, mi abból magyarázható meg, hogy 1861-ben repczeolaj és szíkkonöcs, 1862-ben pedig faolajon kívül nagyon sok ásványolaj is használtatott, mely anyagok kenöképességro nézve a faolajjalncm versenyezhetnek, s ennélfogva nagyobb mennyiségben is fogyasztattak. A kenöszernek a Paget-féle tengelyágy aknái észlelt folytonos csökkenésére nagy befolyással volt különösen azon intézkedés, hogy az eredeti kenési időszak helyett, kísérletek és figyelmes észlolések folytán, az előbbinél sokkal hosszabb, azaz 2 havi időszak vétetett föl. A következő eredmények a fogyasztás csökkenését mutatják, moly a Paget-féle tengclyágyaknál évről-évre, és pedig egy tengelyre nézve mértföldenként észleltetett. Ezen fogyasztás 1858-ba n 0 00544 vámfontot 1859-ben . • 0"00387 „ 1860-ban . . , • 0*00358 „ 1863 ban egész a legújabb időkig 0" 0035 „ tett. A konökészületek lőhető legjobb működési eredményét biztosítja azon intézkedés is, melynélfogva a waggonok 3000 hátrahagyott mérlföld után ki köttetnek, s mely alkalommal a tengolyágyak is, készleteikkel együtt kijavíttatnak, és jó karba helyoztetnek.
