XV. Szőlészeti és Borászati Konferencia. Eger

XV. Szőlészeti és Borászati Konferencia

Eger

XV. Szőlészeti és Borászati Konferencia

Szerkesztők ZSÓFI ZSOLT VÁCZY KÁLMÁN ZOLTÁN

ISBN 978-963-9941-74-8 Felelős kiadó: Károly Róbert Főiskola

Eger 2014. január 22 – 25. Az összefoglalók szövegéért tartalmi és nyelvhelyességi szempontból a szerzők felelnek.

1

XV. Szőlészeti és Borászati Konferencia 2014. január 22 – 25. a Károly Róbert Főiskola

Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete szervezésében TÁRSSZERVEZŐK: Eszterházy Károly Főiskola Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa Mátrai Borvidék Hegyközségi Tanácsa Bükki Borvidék Hegyközségi Tanácsa Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa Hegyközségek Nemzeti Tanácsa

2

TARTALOMJEGYZÉK

Konferencia Program ..............................................................................................................................................9 Előadás összefoglalók ...........................................................................................................................................15 A hegyközségi rendszer megújulása - szakmaközi szervezet Tornai Tamás Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, Budapest ..................................................................................16 Hogyan alapítható és működtethető egy borászati vállalkozás? Kunszeri Miklós Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Borászati és Alkoholos Italok Igazgatóság, Budapest ........................................................................................................................................17 Támogatási lehetőségek 2014-ben a borgazdaságban Horváthné Laki Tímea Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, Budapest .................................................................18 Présházak, pincék a Mátrai borvidéken Majoros János Szőlő- és bortermelő, Nagyréde ....................................................................................................19 A bor, mint bioital - Bioborok Nyitrainé Dr. Sárdy Diána, Dr. Kállay Miklós Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék ......................20 Erjesztési sajátságok: ökoborkészítés – irányított erjesztés Dr. Magyar Ildikó Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék ......................21 Dr. Csizmazia Darab József élete és munkássága Dr. Hajdú Edit NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Kecskeméti Kutató Állomás...................................22 A rezisztencianemesítés szerepe és jelentősége a magyar borgazdaságban Kozma Pál, Dula Bencéné, Hoffmann Sarolta PTE - Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Pécs ......................................................................23 Az alanyhatás szerepe a szőlő tápanyagfelvételében és vízháztartásában Kocsis László Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Kertészeti Tanszék, Keszthely ...............................................24 A szőlőtermesztés területi vízgazdálkodási kérdései Dr. Bíró Tibor Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös ...............................................................................................25 Ökológiai szőlőtermesztés – Takarónövények és mikorrhizák Donkó Ádám1, Miglécz Tamás2, Török Péter2, Valkó Orsolya2, Deák Balázs3, Kelemen András3, Zanathy Gábor4, Zsigrai György5, Drexler Dóra1 1 Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, Budapest 2 Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék 3 MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport 4 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék 5 Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet ...............................................................26 Néphagyományok a szőlő- és bortermelésben Dr. Petercsák Tivadar Eszterházy Károly Főiskola, Eger .................................................................................................27 3

Változó környezet, változó kórokozók Váczy Kálmán Zoltán KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger........................................................................28 Bioaszú - Aszúsodás ökológiai gazdálkodásban Makai Gergő Tokaj-Hétszőlő Zrt. .......................................................................................................................29 Szőlőtermesztés és növényvédelem hagyományos és AKG módszerekkel Szente Imre Bükki Borvidék Hegyközségi Tanácsa .........................................................................................31 A szőlő rovar kártevői és az ellenük alkalmazható biológiai védekezést segítő feromoncsapdák Tóth Miklós MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest..............................................................................32 A szőlő fitoplazmás betegségei és védekezési lehetőségek Dr. Kölber Mária Genlogs Biodiagnosztika Kft. .......................................................................................................33 A Flavescence doreé (FD) fitoplazma ’Candidatus Phytoplasma vitis’ jelenlegi helyzete Magyarországon Szőnyegi Sándor, Dancsházy Zsuzsanna Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) NTAI, Budapest .......................................35 A 2013. év növényvédelmi tapasztalatai Schmidt Ágnes Heves Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Eger ...........................36 Szóló szőlő – tüzes bor Dr. Cs. Varga István ELTE BTK, Budapest ...................................................................................................................37 Poszter összefoglalók ............................................................................................................................................38 Szőlő alanyok hatása a ’Cserszegi fűszeres’ termésképzésére - előzetes eredmények Rakonczás Nándor, Vinczer Nándor Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Kertészettudományi Intézet ...........................................................................................................39 Ochratoxin-A tartalom meghatározására kidolgozott extrakciós módszer validálása HPLC-MS technikára B. Tóth Szabolcs Eszterházy Károly Főiskola Kémia, Borászati Kémia és Borászat Tanszék, Eger .......................40 A borturizmus és az italturizmus földrajzi meghatározottsága Dr. Várhelyi Tamás Eszterházy Károly Főiskola, Borkultúra Központ, Eger ...............................................................41 Bioszenzor fejlesztés alapjául szolgáló szulfit oxidáz enzimmel kapcsolatos vizsgálatok Csiffáry Gábor1, Bóka Beáta1, Molnár Szabolcs1, Adányiné Kisbocskói Nóra2, Kiss Attila1 1 Eszterházy Károly Főiskola - EGERFOOD Regionális Tudásközpont, Eger 2 Központi Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, Budapest....................................42 Egri vörösszőlők magjaiban található bioaktív hatóanyagok összehasonlító vizsgálata Sisa Krisztina, Rapi Sándor, Korózs Marietta, Patonay Katalin, Kiss Attila, Forgó Péter Eszterházy Károly Főiskola – Egerfood Regionális Tudásközpont, Eger ....................................43 Borok glicerin tartalmának technológiai növelése és meghatározása gázkromatográfiás módszerrel Hudák Orsolya, Csutorás Csaba, Forgó Péter Eszterházy Károly Főiskola - Innovations Nonprofit Kft., Eger...................................................44 A Bükk hegységi bugás macskamenta (Nepeta nuda ssp. nuda syn. Nepeta pannonica L.) kivonatai polifenol-profiljának vizsgálata, borászati felhasználás céljával Patonay Katalin, Korózs Marietta, Kiss Attila, Murányi Zoltán Eszterházy Károly Főiskola, EGERFOOD Regionális Tudásközpont - Élelmiszer-tudományi Intézet, Eger...................................................................................................................................45 4

Vörösborok biológiailag aktív vegyületeinek szerepe a mindennapokban Balga Irina1, Kiss Attila1, Nyitrainé Sárdy Diána2, Nagy Balázs2, Leskó Annamária2, Kállay Miklós2 1 Eszterházy Károly Főiskola, TTK, Élelmiszertudományi Intézet, Kémiai, Borászati kémiai, és Borászati Tanszék 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék.....................46 Polifenol vegyületek vizsgálata szőlőhéj extraktumban az egri borvidéken Balga Irina1, Kállay Miklós2, Leskó Annamária2, Gál Lajos3 1 Eszterházy Károly Főiskola, TTK, Élelmiszertudományi Intézet, Kémiai, Borászati Kémiai, és Borászati Tanszék 2 Budapest Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék 3 Eszterházy Károly Főiskola, Borkultúra Központ .......................................................................47 A műszeres analitika a minőségi borkészítés szolgálatában Minőségi borkészítés - polifenolok Rácz Kinga1, Kállay Miklós1, Rácz László2, Csutorás Csaba2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék 2 Eszterházy Károly Főiskola, Kémiai, Borászati és Borászati Kémiai Tanszék, Eger .................48 Szőlőtörkölyből nyert polifenol vegyületek Rácz Kinga1, Kállay Miklós1, Rácz László2, Csutorás Csaba2, Varga Imre3, Záray Gyula3 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék 2 Eszterházy Károly Főiskola, Kémiai, Borászati Kémiai és Borászati Tanszék, Eger 3 Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Kémiai Intézet, Budapest....................................................49 Biostimulátorok hatása szőlő ’Kékfrankos’ tápanyagfelvételére és terméshozására Nagy Péter Tamás1, Pintér Tamás2 1 Károly Róbert Főiskola, Fenntarthatósági Innovációs Technológiai Centrum, Gyöngyös 2 Károly Róbert Főiskola, Kertész Bsc hallgató.............................................................................50 A korai tőkeelhalás kutatása a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben Bihari Zoltán1, Kovács Csilla2, Balling Péter1, Fischinger Renáta1, Éles Ilona1, Peles Ferenc2, Sándor Erzsébet2 1 Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet 2 Debreceni Egyetem, Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézet ........51 A klímaváltozás hatásának vizsgálata hat molylepke faj fenológiai és populációdinamikai sajátosságaira Tóth János Pál1, Barczikai Gábor, Végvári Zsolt2 1 Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet 2 Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani és Humánbiológia Tanszék.........................................52 A termőhely és évjárat hatása a szőlőbogyók és borok színanyag tartalmára: antocianin összetétel és kivonhatóság Zsófi Zs1, Szekeres A2, Bálo B3, Pálfi Z1, Villangó Sz1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Szegedi Egyetem Mikrobiológia Tanszék 3 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék....................53 A Kékfrankos szőlőfajta bogyótextúra paramétereinek változása eltérő vízellátottságú termőhelyeken Zsófi Zs1, Villangó Sz1, Bálo B2, Pálfi Z1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék....................54 Új technológia alkalmazása a szőlő lisztharmat fertőzése ellen Zsófi Zs1, Váczy K1, Bisztray Gy2, Villangó Sz1, Pálfi Z1, Lefler P1, Lukácsy Gy2, Cseke G3 és Bureau E3 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék 3 Total Hungaria Kft. ......................................................................................................................55

5

A bogyók fenolos érettségének, valamint a héj és a mag textúrájának változása a zsendülés utáni vízhiány hatására (Vitis vinifera L. cv. Kékfrankos) Villangó Sz1, Pálfi Z1, Bálo B2 és Zsófi Zs1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék....................56 A szüreti időpont és az erjesztési hőmérséklet hatása a Nero és a Bianca szőlőfajták boraira Pálfi Z1, Szekeres A2, Szűcs E1, Villangó Sz1, Bálo B3 és Zsófi Zs1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Szegedi Tudományegyetem TTK, Mikrobiológiai Tanszék, Szeged 3 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék....................57 Hazai szőlőlisztharmat-izolátumok vizsgálata az r-DNS ITS/IGS régiók szekvencia meghatározásával Csikós Anett1,2, Váczy Kálmán Zoltán1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest ................................58 Hazai szőlőlisztharmat-izolátumok vizsgálata mikroszatellit markerek segítségével Csikós Anett1,2, Váczy Kálmán Zoltán1,2 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest ................................59 Az Olaszrizling és Turán szőlőfajták botritizálódása az Egri borvidéken Hegyi-Kaló Júlia1,2, Váczy Kálmán Zoltán1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszék ...............................60 Szőlőlisztharmat: Újdonságok a nemzetközi kutatásokban Csikós Anett1,2, Váczy Kálmán Zoltán1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest ................................61 "A szőlő tőkebetegségei elleni fenntartható védekezés - FA1303"- magyar kutatások Európai Uniós COST projektben Váczy Kálmán Zoltán1, Florence Fontain2 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Université de Reims Champagne Ardenne, Reims, Franciaország..............................................62

6

A rendezvény helyszíne: Hotel Eger Park, Eger, Szálloda u. 1-3. Tel.: +36/36-522-200 | Fax.: +36/36-413-114 [email protected] | GPS: N47.897118 E20.376162 http://hotelegerpark.hu/Megkozelites/megk%C3%B6zelit%C3%A9s.html Információ: KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete Eger 3301 Eger, Kőlyuktető, Pf. 83.

Tel.: 37/518-311, email: [email protected] Fax: 36/310-306

Kapcsolattartó: Zubor-Eged Orsolya Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa 3301 Eger, Kőlyuktető, Pf. 83.

Tel.: 36/518-422, email: [email protected]

Kapcsolattartó: Lengyelné Kovács Mónika Bükki Borvidék Hegyközségi Tanácsa 3424 Tibolddaróc, Széchenyi u. 7.

Tel.: 49/536-204

email:[email protected]

Kapcsolattartó: Szente Imre Mátrai Borvidék Hegyközségi Tanácsa 3200 Gyöngyössolymos, Széchenyi u. 118. Tel.: 37/500-663, email:[email protected] Kapcsolattartó: Előháziné Szőke Dominika Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa 3910 Tokaj, Dózsa u. 2.

Tel: 47/352-623,

email: [email protected]

Kapcsolattartó: Szolyák Szilvia

Szervező Bizottság: KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete Eger

Eszterházy Károly Főiskola Eger

Dr. Zsófi Zsolt

Dr. Gál Lajos

Dr. Váczy Kálmán Zoltán

Dr. Murányi Zoltán

Villangó Szabolcs Hegyközségek Nemzeti Tanácsa – Dr. Molnár Péter Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa

Mátrai Borvidék Hegyközségi Tanácsa

Pál Sándor - Fábián Imre

Dr. Nyilas János

Bükki Borvidék Hegyközségi Tanácsa

Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa

Szente Imre

Prácser Miklós

7

1918 - 2013

„Dr. Csizmazia Darab József 1918. július 15-én született Balatonfüreden. A kilencven évből, hatvan év nemesítői munkával telt el. Harmincéves volt, amikor ausztriai, németországi és svájci tanulmányútjáról hazatért. Agrármérnöki diplomával, szőlőtermesztés területén szerzett nemzetközi tapasztalatokkal pályázott a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézethez. A sikeres felvétel után Egerbe került, ahol szőlőnemesítőként, gombabetegségeknek ellenálló fajták nemesítését kapta feladatul. Az első sikeres hibridek 10-15 év után váltak alkalmassá a kiemelésre, majd több évnyi összehasonlító vizsgálat kedvező eredményei kerültek bejelentésre, hogy az Országos Fajtaminősítő Intézet újabb több évnyi vizsgálat után megadja az állami elismerést. A kékszőlők közül ismertté váltak az alábbi fajták: Titán, Tizián és Turán, állami elismerést 1978-ban kaptak. Turán Kanadában - eredeti nevén Agria - nagy sikereket ért el. Újabb kékszőlő fajták következtek, Medina 1984-ben, Nero 1993-ben kapott állami elismerést. A nemesített fehérszőlő fajtái közül elsőként a Zalagyöngyét kell említeni, a direkt termő szőlőfajták leváltását szolgálta. Mai napig is hálás a sorsnak, hogy feladatául kapta, hogy olyan fajtákat nemesítsen, melyek a Zala megyében elterjedt direkt termő fajtákat felváltják. A sorban követte a Viktor, mely trihibridként, nemzetközi együttműködésből született. Kiindulási alap a Zalagyöngye volt, repülőn érkezett beporzásához a pollen, ezáltal egy európai- ázsiai- amerikai keresztezés jöhetett létre. A nemesítő legbüszkébb mégis a Biancára, a fehér szőlőfajtát hűséges társáról, feleségéről, Blankáról nevezte el. A titkos favorit lehet az újabb fehérszőlőfajta, az Aletta, értékei a Rajnai rizlinggel azonosak. A borszőlőfajtákat még kiegészítik a csemegeszőlő fajtái, mint Áron, Hanna, Nero és Suzy. Mit tudnak a fajtái, amivel úgy a hazai, mint a nemzetközi elismerést, kivívták? Rezisztensek, azaz ellenállók, elsősorban a gombabetegségekkel szemben. Alig, vagy egyáltalán nem kell permetezni fajtáit, ami ma, a környezettudatos világban óriási előny. A környezet védelme mellett nem kevés a gazdasági haszon sem. A Néró szőlőfajta magas rezveratrol tartalma miatt, a rákos megbetegedés gyógyszere is lehetne. A Füredgyöngye szőlőfajtát, pedig, melyet szülővárosáról nevezett el, akár a terápiás szívgyógyászatban is használhatnák. Balatonfüreden, a Széchényi Ferenc Kertészeti Szakképző iskola szőlőültetvényében a Dr. Csizmazia Darab József által nemesített, összesen 35 darabos, gyűjtemény került eltelepítésre. A hatvanéves munkásság elismerése sem maradt el, Balatonfüred 1998-ban Pro Urbe díjat, 2001-ben Balatonfüred város Díszpolgára kitüntetést adományozott számára. Zala megye is méltatta munkásságát: Egerváron a 300 éves, felújított egykori Széchényi Zsigmond pince falán emléktábla hirdeti érdemeit. Magyarországtól 1999-ben kapta Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést, valamint 2000-ben a Magyar Örökség Díjat.”

(Forrás: http://www.artporta.hu)

8

Konferencia Program

9

1. NAP 2014. január 22. szerda 800-1000 Regisztráció: Hotel Eger, Eger, Szálloda u. 1/3. 1000

Megnyitó Dr. Nyitrai Zsolt, országgyűlési képviselő Helgertné Dr. Szabó Ilona Eszter rektor, Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös Dr. Liptai Kálmán rektor, Eszterházy Károly Főiskola, Eger Délelőtt Elnök: Szente Imre elnök, Bükki Borvidék Hegyközségi Tanácsa

10.10-10.50

A magyar borágazat megújítása Dr. Kiss Eliza, a hegyközségek megújításáért és a szőlő-bor ágazat fejlesztéséért felelős miniszteri biztos, Vidékfejlesztési Minisztérium

10.50-11.10

Hozzászólások, kérdések, vélemények

11.10-11.20

Szünet

11.20-11.45

A hegyközségi rendszer megújulása - szakmaközi szervezet Tornai Tamás elnök, Hegyközségek Nemzeti Tanácsa

11.45-12.10

Jövőkép, a hegyközségi rendszer közigazgatási feladatainak ellátása Bodnár Péter főtitkár, Hegyközségek Nemzeti Tanácsa

12.10-12.35

Jogszabályok és azok változtatási igénye a borgazdaságban Brazsil Dávid szakmai referens, Hegyközségek Nemzeti Tanácsa

12.35-13.00


13.00-14.00

Ebédszünet Délután Elnök: dr. Nyilas János elnök, Mátrai Borvidék Hegyközségi Tanácsa

14.00-14.30

Hogyan alapítható és működtethető egy borászati vállalkozás? Kunszeri Miklós főfelügyelő, NÉBIH BI

14.30-14.50


14.50-15.10

Szünet

15.10-15.50

Támogatási lehetőségek 2014-ben a borgazdaságban Horváthné Laki Tímea osztályvezető, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

15.50-16.20

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szerepe a szőlőtermesztésben Vágner Ákos igazgató, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Heves Megyei Igazgatósága

16.20-16.50


16.50-17.10

Szünet

17.10-17.45

Présházak, pincék a Mátrai borvidéken Majoros János szőlő- és bortermelő, Nagyréde

18.00

Vacsora

19.00

Borbemutató a Mátrai és a Bükki borvidékek boraiból

10

2. NAP 2014. január 23. csütörtök Az ökológiai szőlőtermesztés és borászati vonatkozásai Elnök: Prácser Miklós elnök, Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa 10.00-10.30

A bor mint bioital – bioborok Dr. Kállay Miklós - Nyitrainé Dr. Sárdy Diána egyetemi adjunktus, BCE Borászati Tanszék

10.30-11.00

Erjesztési sajátságok: ökoborkészítés – irányított erjesztés Dr. Magyar Ildikó, egyetemi docens, BCE Borászati Tanszék

11.00-11.15

Szünet

11.15-11.45

A szőlő ökológiai igénye Dr. Bálo Borbála, tudományos főmunkatárs, BCE Szőlészeti Tanszék

11.45-12.05


12.05-12.25

Az év bortermelője 2013 – Gálné Dignisz Éva, Gál Szőlőbirtok és Pincészet

12.25-13.00

Támogatók bemutatkozása I.

13.00-14.00

Ebédszünet Délután Dr. Csizmazia Darab József emlékszekció Elnök: Dr. Zsófi Zsolt, KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Eger

14.00-14.20

Dr. Csizmazia Darab József élete és munkássága Dr. Hajdú Edit, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa

14.20-14.50

A rezisztencianemesítés szerepe és jelentősége a magyar borgazdaságban Dr. Kozma Pál, osztályvezető, PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Pécs

14.50-15.05

Poszter szekció bemutatása, értékelése Dr. Zsófi Zsolt, KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Eger Dr. Gál Lajos, Eszterházy Károly Főiskola Eger

15.05-15.25

Szünet

15.25-15.55

Az alanyhatás szerepe a szőlő tápanyagfelvételében és vízháztartásában Dr. Kocsis László, tanszékvezető, Pannon Egyetem Georgikon Kar, Kertészeti Tanszék

15.55-16.15

A szőlőtermesztés területi vízgazdálkodási kérdései Dr. Bíró Tibor, egyetemi docens, Károly Róbert Főiskola, Agrár- és Környezettudományi Intézet

16.15-16.30

Szünet

16.30-16.55

Ökológiai szőlőtermesztés – Takarónövények és mikorrhizák Donkó Ádám, kutatási szakreferens, Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet

16.55-17.30

Néphagyományok a szőlő- és bortermelésben Dr. Petercsák Tivadar, egyetemi tanár, Eszterházy Károly Főiskola, Eger

17.30-18.00

A támogatók bemutatkozása II.

18.00

Vacsora

19.00

Borbemutató a Tokaji borvidék boraiból

11

3. NAP 2014. január 24. péntek Délelőtt Elnök: Dr. Gál Lajos igazgató Borkultúra Központ, Eszterházy Károly Főiskola, Eger 10.00-10.40

Változó környezet – változó kórokozók Dr. Váczy Kálmán Zoltán, tudományos főmunkatárs, KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Eger

10.40-11.10

Bioaszú- aszúsodás ökológiai gazdálkodásban Makai Gergő szőlész-borász, Tokaj Hétszőlő Zrt.

11.10-11.25

Szünet

11.25-11.45

Szőlőtermesztés és növényvédelem ökológiai szempontból Stefán Tibor, elnök, Andornaktályai Hegyközség, szőlő- és bortermelő

11.45-12.05

Szőlőtermesztés és növényvédelem hagyományos és AKG módszerekkel Szente Imre, elnök, Bükki Borvidék Hegyközségi Tanácsa

12:05-12:25


12.25-13:00

A támogatók bemutatkozása III.

13.00-14.00

Ebédszünet Délután Elnök: Pál Sándor elnök, Egri Hegyközség, Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa

14.00-14.30

A szőlő rovar kártevői és az ellenük alkalmazható biológiai védekezést segítő feromoncsapdák Dr. Tóth Miklós, akadémikus, MTA, Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet

14.30-14.50

A szőlő fitoplazmás betegségei és védekezési lehetőségek Dr. Kölber Mária, Genlogs Biodiagnosztika Kft.

14.50-15.10

A szőlő aranyszínű sárgaságának jelenlegi helyzete Magyarországon Szőnyegi Sándor, osztályvezető, NÉBIH Növény-egészségügyi és Szaporítóanyag-ellenőrzési Osztály

15.10-15-20


15.20-15.40

Szünet

15.40-16.00

A szőlő növényvédelem hőskorszaka – Filmhíradó részlet

16.00-16.20

A 2013. év növényvédelmi tapasztalatai Schmidt Ágnes, osztályvezető, Heves Megyei Kormányhivatal NTI, Eger

16.20-17.00

Korreferátumok Egri borvidék Bükki borvidék Mátrai borvidék Tokaji borvidék

– – – –

Rakusz Róbert, termelési ig., Ostoros-Novaj Bor Zrt. Szente Imre, elnök, Bükki Borvidék Hegyközségi Tanácsa Hordós Attila, hegybíró, Gyöngyöspata, Gyöngyössolymosi hegyközségek Bárdos Sarolta, ügyvezető, Tokaj Nobilis Szőlőbirtok

17.00-17.20


17.20-17.50

Szóló szőlő - tüzes bor Dr. Cs. Varga István irodalomtörténész professzor, ELTE BTK

17:50-18:00

Konferenciazárás

18.00

Vacsora

19.00

Borbemutató az Egri borvidék boraiból

12

4. NAP 2014. január 25. szombat

Metszési bemutató a támogató cégek képviselőinek és gépeinek közreműködésével

Helye: KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Eger, Kőlyuktető

Az elmúlt három nap elsősorban elméleti ismeretanyagának néhány kérdését szükséges közvetlenül a gyakorlatban is tanulmányozni. E néhány órás program lehetőséget ad a KRF Szőlészeti

és

Borászati

Kutatóintézet

munkatársaival

való

közvetlen

találkozásra,

tapasztalatcserére, valamint a konferenciát szponzoráló néhány cég képviselőjével való konzultációra, a különböző metsző, előmetsző gépek működésének tanulmányozására. 9.00

Előadások Előadók: A támogató cégek képviselői és az Intézet munkatársai

10.00

Szőlőmetszés a gyakorlatban

11.00

Borászati technológiák Borkóstolás az Intézet borpincéjében

A SZERVEZŐK A PROGRAMVÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARTJÁK

13

A RENDEZVÉNY TÁMOGATÓI Ezúton köszönjük segítségüket, mellyel lehetővé tették az ez évi konferencia megszervezését.

AGROKER ALKATRÉSZ KFT. AGROLÁNC KFT. DOW AGROSCIENCES HUNGARY KFT. BIOCONT MAGYARORSZÁG KFT. BOR ÉS PIAC CHEMINOVA MAGYARORSZÁG KFT. FITOHORM KFT. INS SZIVATTYÚTECHNIKA KFT. INTERKER-WEIN KFT. MG-STAHL KERESKEDELMI BT. NICRON KFT. PANNÓNIA ÜZELTHÁZ SYNGENTA KFT. TARJÁN ACÉL KFT. YARA HUNGÁRIA KFT.

14

Előadás összefoglalók

15

A HEGYKÖZSÉGI RENDSZER MEGÚJULÁSA - SZAKMAKÖZI SZERVEZET Tornai Tamás Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, Budapest Ha valahol, Egerben biztosan tudják, hogy az egri vár gyötrelmei sem Egerben kezdődtek! Még csak nem is Mohácson, vagy Nándorfehérváron! Tudjuk, mennyi kárt okozott, hogy nem volt szabad a magyar bor kereskedelme 1526 és 1867 között. Majd mennyi kiválóság próbálkozott hasztalan segíteni a sokszor tudatlan, gyakran elbizakodott bortermelőket egyenletes minőség előállítására ösztönözni. Sajnos manapság is gyakran találkozunk a szakértő füleknek bántó, hamis, így nagy kárt okozó határozott véleményalkotással, világmegváltó megoldás „csoda” hirdetésével. Mintha nem tudnánk, hogy a vágyak tettek nélkül segítenek a legkellemesebb úton a pokolba. Az elmúlt 30 esztendő szabadsága – a sok fel-fel lebbenő siker - mellett sem volt elég a magyar borászatban ahhoz, hogy a panasz virágait, a jövedelem gyümölcsei váltsák. A múltunk példái is mutatják, hogy megújulni, fejlődésünket megalapozni csak akkor tudjuk, ha képesek vagyunk tervezni, céljainkat megfogalmazni és azokat a közösséggel egyetértésben megvalósítani. A 20 évvel ezelőtt létrejött hegyközségi rendszer elfáradt, megújulásra szorult! Ezt a megújulást a szakma különböző csoportjai elégedetlenségük kifejezésével, mások a termelés megszüntetésével követelték. Az új, a hegyközségi rendszert szabályozó törvény, a megújulás keretét, lehetőségét adta meg. Annak tartalma, hogy milyenné válik, miként szolgálja a termelőket, döntően a benne résztvevő szereplőkön múlik. A rendszer továbbra is területi alapon épül fel. A szavazati arányok megváltoztak, a nagyobb teherviselőket, a nagyobb kockázatvállalókat, korlátozottan, de nagyobb szavazatszám illeti meg. A küldöttek külön szőlészeti és borászati szekciót alkotnak, amelyek között döntés, csak konszenzuson alapulva hozható. Az elnökség hatásköre kibővült. Az már saját elhatározásunk eredménye, hogy az elnökség a tevékenységét funkcionális rendszerben végzi. Az elnökség tagjai valamennyien kiváló, sikeres személyek, akik saját példájukon bizonyították, hogy nagyszerű dolgokra képesek. Számukra az elnökségi tagság nem egzisztenciális kérdés, hanem önkéntes vállalás, hogy saját életükből áldozva a magyar borászat egészét segítsék úgy, hogy végre valóban, gazdasági értelemben is sikeres legyen, jelentős jövedelemtermelővé váljon és így nagyobb mértékben járuljon hozzá a vidék felemelkedéséhez. A borászati ágazat, a szőlőtermeléstől nem a piacképes borig, hanem annak értékesítéséig tart, amire így, az ágazat irányítói tevékenységének szintén ki kell terjedni! A kereskedelem azonban már túlhaladja a szigorúan vett termelés körét, így mint általánosabb társadalmi hatásokat is eredménező területhez, másként is kell viszonyulni. A kiterjesztést, a teljes integrációt támogatja, segíti elő a szakmaközi szervezeti státusz, amely ugyan a nehéz konszenzusos döntéshozatalon keresztül, de lehetőséget teremt más társadalmi szokványok, vagy azok jogszabályokban megfogalmazott tételei főlé emelkedni. Mélyre ásva, visszatekintve egészen a késő-középkori gazdaság-kutatóig Thüren-ig, aki - matematikához vonzódó személyként - a termelést három tényező szorzataként írta le, megtudhatjuk mit kell tennünk, ha a HNT-t mint az ágazat teljes vertikumának eredményességéért felelős szervezetet fogjuk fel. Thüren képletének szorzatában az első, a természeti tényező nagyon jó Magyarországon. A második a társadalmi viszonyok, nehezen megváltoztathatóak. A Harmadik a termelésben részt vevő személyek képességei sem egykönnyen változtathatóak meg, de még nyilvánvalóan mindig könnyebben, mint az első két tétel, így ezzel kezdünk - folytatva elődeink tevékenységét - a szervezőknek a lehetőségért köszönetet mondva - ezen a konferencián.

16

HOGYAN ALAPÍTHATÓ ÉS MŰKÖDTETHETŐ EGY BORÁSZATI VÁLLALKOZÁS? Kunszeri Miklós Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Borászati és Alkoholos Italok Igazgatóság, Budapest Árutermelési céllal borászati terméket előállítani, tárolni, kezelni, kiszerelni csak a borászati hatóság által engedélyezett borászati üzemben lehet. A borászati hatóság az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben meghatározott feltételek teljesülése esetén ad engedélyt. Az engedély kiadását a 25/2010. (III. 19.) FVM rendelet a borászati üzemek működésének engedélyezéséről, valamint a tevékenységükre vonatkozó higiéniai szabályokról jogszabály szabályozza. Engedély a NÉBIH Borászati és Alkoholos Italok Igazgatóságától kell kérni. A kérelem nyomtatvány és a kitöltési útmutató a http://nebih.gov.hu/szakteruletek/szakteruletek/obi/nyomtatvanyok_bi honlapról tölthető le. Kizárólag folyóbor előállítás évi 250 hl mennyiségig esetén az alábbi dokumentumok szükségesek: • a borászati üzem üzemeltetőjének nevét, címét, cég esetén a cégbíróságon a cégjegyzékbe bejegyzett neve, székhelye • a borászati üzem címe és helyrajzi száma; • a borászati üzem helye szerint illetékes hegyközség neve és címe • a szakmai tevékenységért felelős személy neve • a telephelyen végzett tevékenységi körök felsorolása • a borászati üzem feletti rendelkezés igazolása • a helyszínrajz A 250 hl/év mennyiséget meghaladó borászati terméket előállító, illetve kiszerelési tevékenységet végző borászati üzem esetében a kérelemhez csatolni kell még: • ha nem a helyi ivóvíz szolgáltató által szolgáltatott vizet használ, annak igazolását, hogy a felhasznált víz minősége megfelel az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletben előírtaknak. • a technológiai folyamatábrát; • a technológiai elrendezési rajzot; • az anyagmozgatási és személyforgalmi tervet; • a műszaki-technológiai leírást; • a gyártástechnológia szerinti gépjegyzéket; • a szennyvíz külön jogszabály szerinti elhelyezésének igazolását; • a tisztítási takarítási utasítást; • a hulladék kezelési utasítást; • a személyi higiéniai utasítást; • új üzem esetén használatbavételi engedélyt; • tevékenység bővítése esetén a korábbi engedélyt. A 250 hl/év mennyiséget meghaladó borászati terméket előállító esetén HACCP

17

TÁMOGATÁSI LEHETŐSÉGEK 2014-BEN A BORGAZDASÁGBAN Horváthné Laki Tímea Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, Budapest 1. Borászati termékek promóciójának támogatása • • • •

6/2013. (II. 5.) VM rendelet Programjavaslatok benyújtása: 2013. április 2. és június 14. között. A támogatás mértéke a támogatásra jogosult nettó költségek 50%-a. Az egy program megvalósításához igényelhető támogatás összege legalább 25 ezer, legfeljebb 250 ezer euró. • Támogatható költségek: akciók kérelmezőtől különböző szervezet által végzett koordinációs költségei, utazási költség, szállásköltség, részvételi díj, eszközbeszerzés, berendezések és felszerelések bérlése, nyomdai költség, eredmény mérés költsége, média költség, napidíj, reprezentációs termékek, számítógép használat. • Az akció megvalósításának bejelentése legkésőbb az akció megkezdése előtt 15 nappal. • A kifizetési kérelem benyújtása: a borpiaci év adott negyedévét követő hónap/IV. negyedévet követő tizenötödik nap. • Mellékletek: megvalósítást igazoló bizonylatok, fordítás, számlákhoz kapcsolódó alátámasztó dokumentumok, kifizetést igazoló bizonylatok, szerződések, promóciós minta. 2. Borászati beruházások támogatása • 83/2011. (VIII. 31.) VM rendelet • Támogatási kérelem benyújtása: november 5. – december 14. között. • Támogatási intenzitás: KKV-k esetében 40%, nagyvállalat esetében 20% • Kifizethető támogatás összege: 50 millió Ft alatti árbevétel esetén 0 – 100 millió Ft 50 millió Ft és a feletti árbevétel esetén 1 – 100 millió Ft • Támogatás alapjául a számlán szereplő nettó vételár vagy a gépkatalógusban szereplő gépár közül a kisebb szolgál. • Mellékletek: a gép vásárlásához kapcsolódó adás-vételi szerződések, hitelszerződések, számlák és azok kifizetését igazoló bizonylatok, átadás-átvételt igazoló dokumentumok; a gépre vonatkozó gyártási időpontot igazoló dokumentum, üzembe-helyezési jegyzőkönyv; hatósági bizonyítvány; működési engedély; adóraktári engedély; éves beszámoló eredménykimutatása és mérlege/utolsó két év adóbevallása; más tulajdonos/rendelkezési jog tulajdonosának nyilatkozata; fordítás. 3. Szőlőültetvények szerkezet-átalakításának és -átállításának támogatása • 142/2012. (XII. 27.) VM rendelet • Támogatható tevékenységek: fajtaváltás, ültetvény áttelepítése • Támogatható területnagyság: a tevékenység végrehajtására vonatkozó engedélyen, az egyéni terven, a tulajdoni lapon megjelölt, valamint az ellenőrzésen mért összefüggő terület nagysága közül a legkisebb, amelynek el kell érnie a 0,2 ha területnagyságot. • Borvidéki terv - 47/2013. (II. 25.) MVH közlemény • Egyéni terv benyújtása minden borpiaci év november 2. – november 30. között. • Egy betétlap olyan összefüggő területre vonatkozhat, amely tekintetében megegyezik a tevékenység, a művelet, a művelet végrehajtásának borpiaci éve, a tevékenység végrehajtására vonatkozó engedélyen szereplő szőlőfajta kategóriája, a terület lejtése, a felhasználandó szaporítóanyag kategóriája, a szőlőiskola típusa és eléri a 0,2 ha területnagyságot. • Mellékletek: más földtulajdonos/rendelkezési jog jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata, tevékenység végrehajtására vonatkozó engedély másolata, hegybíró igazolása. • Támogatási kérelem benyújtása a tevékenység végrehajtását követően 2014. április 1. – július 15. között. • Mellékletek: vázrajz az ültetvény támrendszeréről, ültetvényleltár, a felhasznált szaporítóanyagra vonatkozó származási igazolás.

18

PRÉSHÁZAK, PINCÉK A MÁTRAI BORVIDÉKEN Majoros János Szőlő- és bortermelő, Nagyréde mottó: 972 év, 972 szüret -

A Mátrai borvidék napjainkban - rövid bemutatás. A Mátrai borvidék tradicionális présházainak, boros pincéinek áttekintése történelmi érdekességek, érdekes történetek. A Mátrai borvidék présházainak, boros pincéinek építészete. A Mátrai borvidék tradicionális présházainak, pincéinek bemutatása a tradicionális technológia és gazdálkodási nagyság szerint. Illusztráció sok érdekes fényképpel, érdekes történetekkel.

19

A BOR, MINT BIOITAL - BIOBOROK Nyitrainé Dr. Sárdy Diána, Dr. Kállay Miklós Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék Mindennapjainkban egyre nagyobb teret hódít a környezetvédelem és egyre bővül a választéka a piacon az olyan termékeknek, melyek úgynevezett alternatív technológiával készültek. Az alternatív termesztéstechnológiának több irányzata is létezik. Az integrált gazdálkodás, az organikus (bio), illetve a biodinamikus termesztési mód. A biobor fogalmát a tudományos életben fontos definiálnunk. Hiszen a bor nem más, mint a frissen szüretelt szőlő frissen kipréselt levének - a mustnak - vagy cefréjének alkoholos erjedése illetve erjesztése révén keletkezett alkoholt is tartalmazó ital. Az alkoholos erjedés szintén egy természetes folyamat, azaz a hagyományos technológiával készült borok is „bioborok”. Ezen okból is nagyon fontos tudnunk, hogy mi alapján lehet azt állítani, hogy egy bor bio, avagy sem. A kérdést több szempontból tehetjük fel: Kémiai összetétel alapján: •

Létezik-e különbség a bioborok makroösszetételében, illetve finomösszetételében a hagyományos technológiával készült borokéhoz képest? A finomösszetétel a bor azon összetevőinek összessége, mely többnyire nem befolyásolja közvetlenül a stabilitást. Szerepet játszik azonban az érzékszervi tulajdonságok kialakulásában (pl. aromaanyagok, polifenol-frakciók stb.), a fiziológiás hatásban, a nyomon követhetőségben, a minőségellenőrzésben, egyszóval a borral kapcsolatos mélyebb, komplexebb ismeretek megszerzésében, az ember és a bor viszonyának alakításában.

•

Analitikai szempontból általában olyan vegyületekről van szó, melyek meghatározásához a rutinanalitikát meghaladó, naprakész műszerezettségre, szak- és alapanyag ismeretre van szükség.

Élettani hatású vegyületek alapján: A bioborokban a leginkább fontos élettani hatású vegyületek esetében, mint: • polifenol összetétel (antioxidáns hatás, rezveratrol) • biogénamin-tartalom (hisztamin, tiramin, szerotonin) • fémionok, alkoholok, szerves savak, nitrogéntartalmú vegyületek, vitaminok stb. • lehet-e különbséget tenni a hagyományos borokhoz képest? Technológiai problémák alapján: Nem utolsósorban a bioborok készítésének szűkebb lehetőségei miatt igen központi szerep jut az: • Illósav-tartalom, H2 S, fémíz stb. meghatározásának, illetve nyomon követésének. Érzékszervi bírálat alapján: Végezetül a bor élvezeti cikk, tehát igen is fontos tudnunk, a bioborok hogyan állják meg a helyüket az érzékszervi bírálat során. Vizsgálatainkat több, mit egy évtizede folytatjuk, mérési eredményeink azt mutatják, hogy analitikai szempontból nem tehetünk szignifikáns különbséget a bioborok és a hagyományos borok között. Ez azt mutatja, hogy a biobor minősége megfelel a hagyományos technológiával készített borok analitikai összetételének, azaz a környezetkímélő technológia segítségével legalább ugyanolyan jó minőségű terméket tudunk előállítani, mint a hagyományos technológiával.

20

ERJESZTÉSI SAJÁTSÁGOK: ÖKOBORKÉSZÍTÉS – IRÁNYÍTOTT ERJESZTÉS Dr. Magyar Ildikó Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék Az alkoholos erjedés a borkészítés legfontosabb lépése, amely az alapanyag minősége mellett leginkább meghatározza a készítendő bor minőségét. Az élesztők eredetét tekintve a korszerű borászatban két irányzat létezik: a spontán erjedés és a fajélesztős erjesztés. Mindkét irányzat megtalálható a szokásos borkészítésben és a bioborok készítésében egyaránt, tehát ez nem jelent választóvonalat a kétféle borkészítés között, és önmagában semmiképpen nem jelent minőségi prioritást egyik eljárás sem. A választáshoz szükséges, hogy előítéletek nélkül tisztában legyünk a kétféle módszer valós értékeivel, előnyeivel és hátrányaival egyaránt. Az előadás megvilágítja a kétféle erjedés mikrobiológiai hátterét, támaszkodva a legújabb molekuláris biológiai módszerekkel végzett kutatások eredményeire. A spontán erjedés faji diverzitása kétségtelenül jelentősebb, és sokkal nagyobb teret enged a különböző vadélesztők (nem Saccharomyces fajok) szereplésének. A Saccharomyces fajokon belül is több törzs együttes hatása érvényesül, ami jó esetben fokozott aromakomplexitást eredményez, ugyanakkor lényegesen több kockázattal kell számolni. Könnyen előfordulhat, hogy kedvezőtlen tulajdonságú (pl. kénhidrogén képző, illósav termelő stb.) élesztőtörzsek vesznek részt az erjedésben, és az erjedés dinamikája is kiszámíthatatlan (elhúzódás, elakadás). A kereskedelemben kapható fajélesztők Európában kizárólag természetes környezetből (általában neves borvidékekről) származó, GMO-mentes, természetes mikroorganizmusok. A fajélesztőket nagy szériából, gondos borászati vizsgálatok alapján szelektálják, tehát ezek jól ismert, megbízható törzsek. A vadélesztőket gyorsan visszaszorítják, ami többnyire előnyös, de olykor hátrányt is jelenthet (pl. fruktofil élesztők gyors eliminálása). Viszonylag újabb felfedezés, hogy a helyi borélesztők egyes törzseinek a fajélesztők is teret engednek. Újabban rohamosan terjed a keverék starterkultúrák alkalmazása, amelynek számos előnye van. A helyben szelektált borélesztők starterkultúraként való alkalmazása kiválóan egyesíti a spontán erjedés és a fajélesztős erjesztés előnyeit. Az élesztők minősége mellett az erjedésben nagyon nagy szerepe van a must tápanyag összetételének és a potenciális gátlóanyagok jelenlétének. A biobor készítés ebből a szempontból pozitív és negatív sajátosságokkal egyaránt rendelkezik a normál borkészítéshez viszonyítva. Ezek következményeinek mérlegelése fontos követelmény a magas minőségű bioborok készítése során.

21

DR. CSIZMAZIA DARAB JÓZSEF ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA Dr. Hajdú Edit NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Kecskeméti Kutató Állomás Balatonfüredi szőlészettel foglalkozó, háromgyermekes családból származott. A család legidősebb gyermekeként 1918. július 15-én, Balatonfüreden született. Ő vitte tovább apja foglalkozását, szellemiségét. Agrármérnök és szőlőnemesítő lett. Német nyelvtudásának köszönhetően a II.vh. után egy évet Ausztriában, Németországban és Svájcban dolgozott. 1948-tól Budapesten az Ampelológiai Intézetben (később a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben) jutott álláshoz, ahol feladatul kapta a szőlőnemesítést, amit hittel, célratörően és nagy kitartással végzett. Megbízatását dr. Kosinsky Viktor osztályvezető indítására és irányításával Egerben kezdte. Első feladatként a nemesítés alapját, a szőlőfajta-gyűjteményt létesítette, laboratóriumot alakított ki, növényházat építtetett, munkásokat tanított be a nemesítéshez. Nemesítési céljai: a Noah típusú direkttermők leváltására a szőlő betegségeivel szemben ellenálló szőlőfajták előállítása és az „Egri Bikavér” házasításához a Medoc noir és a Kadarka helyett új, bikavér típusú, vörösbort adó szőlőfajták nemesítése. Irodalmi adatok és levelezések útján szerzett ismeretek alapján hazánkban elsőként használta fel a rezisztencia génforrásaként a franko-amerikai hibrideket, közöttük a fehérbort adó fajtákhoz a Seyve Villard 12375 és a vörösbort adó fajtákhoz a Seyve Villard 12286 hibrideket. A koraiságot a Bouvier és a Csaba gyöngye fajtákkal vitte az utódokba. Mindössze 120 keresztezési kombinációból kapott, közel 100.000 magoncát értékelte fenológiai, rezisztencia és szüreti tulajdonságokra. A keresztezései átütő sikereket és komoly genetiai haladást hoztak koraiságban, peronoszpórával és szürkerothadással szembeni rezisztenciában. Az interspecifikus fajták magyarországi úttörője. A felbecsülhetetlen értékű szakmai munkájában csalódásokat, de sikereket is megélt. A nemesítési programból származó, államilag minősített szőlőfajtái (minősítés éve): Zalagyöngye (1970), Bianca (1982), Medina (1984), Turán (1985), Nero (1993), Göcseji zamatos (2005), a Viktor (2009) és az Aletta (2009). Több államilag minősített klón társnemesítője. A sokoldalú nemesítői munkához tartozik a rezisztens magvatlan „Rosina” nevű hibridsorozata. Fajtáit külföldön és itthon termesztik. Magyarországon területük már meghaladta a 5500 ha-t. A Zalagyöngye Magyarországon, a Nero Németországban és Svájcban szabadalmaztatott. Hibridjeit hazai és külföldi fajtagyűjteményekben őrzik. A fajtanevek helyesírása érdekében vitát indított a nyelvészek körében. A nemesítési teendői mellett osztályvezetőként kutatás-szervezéssel is intenzíven foglalkozott. Fajta- és borbírálatok aktív közreműködője. Zseniális kapcsolatokat alakított ki és egészen haláláig tartott fenn a határon túli szőlőnemesítőkkel és kutatókkal. Tudományos eredményeit egyetemi doktori és kandidátusi értekezéseiben foglalta össze. Szakirodalmi tájékozottsága naprakész volt. Egész életében a fiatal munkatársait támogatta munkájukban, nyelvtanulásban, hazai és külföldi szakmai utazásokban. Minősített bélyeggyűjtő. Felismerte, hogy a postai bélyegek nagykövetei lehetnek szakmánknak, a borvidékeinknek és a fajtáknak. Ezért kezdeményezte a „Magyar borvidékek bélyegsorozat” kiadását. A Magyar Posta az elmúlt 20 év alatt a 22 magyar borvidéket reprezentáló bélyegsorozatát adta ki. Ismert volt művészi értékű szakmai fotóiról, melyek témái a nemesítés, a szőlőfajták, a szakemberek. Gyümölcsöző tevékenységét kitüntetései is igazolják, melyek közül a legfontosabbak: Fleischmann Rudolf díj, Peter Morio nemesítési díj, Balatonfüred díszpolgára, a Balatonfüredi Széchenyi Ferenc Szakközépiskola „Iskola díszpolgára”. Munkájában önzetlen segítője a nagy szaktudású, idegen nyelveket ismerő felesége, Bárkány Blanka. Budapesten 2013. szeptember 6-án, 95. évében halt meg.

22

A REZISZTENCIANEMESÍTÉS SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A MAGYAR BORGAZDASÁGBAN Kozma Pál, Dula Bencéné, Hoffmann Sarolta PTE - Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Pécs A lisztharmat és a peronoszpóra a szőlő súlyos kártevői, az ellenük való védekezés komoly erőforrásokat emészt fel. Már az 1850-es évek óta foglalkoznak ennek a két kórokozónak ellenálló fajták nemesítésével. Annak köszönhetően, hogy a korábbi nemesítési programokban felhasznált rezisztencia források rezisztencia tulajdonságát sok elem együttesen határozza meg (poligénes), nem sikerült olyan fajtát megalkotni, amely egyben jól ellenáll a betegségeknek és versenyképes minőségű bort ad. Így korábbi nemesítési programokban születet fajták csak részlegesen rezisztensek és kevés kivételtől eltekintve közepes minőségűek. Új alapokra helyezett rezisztencia nemesítési programokra van tehát szükség, hogy tünetmentes rezisztenciával és versenyképes minőséggel rendelkező fajtákat tudjunk létrehozni. Pécsett 2000-ben elindított nemesítési program ezt tűzte ki célul. Ehhez új rezisztenciaforrásokat használunk fel, melyek monogénesek, azaz visszakeresztezések sorozata után - amelyben elérjük az európai fajták minőségét- a rezisztencia változatlanul tünetmentes marad. Sok éves megfigyeléseink alapján még hosszan tartó járványok után sem jelennek meg lisztharmat és peronoszpóra betegségtünetek a monogénes rezisztenciákkal rendelkező hibridjeinknél, emellett még a szürkerothadásnak is kiemelkedően ellenállnak. Legújabb fajtajelöltjeink minőségben versenyképesek az európai fajtákkal, emellett a keresztezések során, új íz, aroma, zamat különlegességek is születtek, melyek szintén érdekesek lehetnek a változó borpiacon, a fiatal, nyitott borfogyasztók számára. Nemesítési programunk első fajtajelöltjeit már üzemi körülmények között próbáljuk ki a Pécsi, Szekszárdi, Villányi borvidékeken, és az olaszországi Dél-Tirolban. A Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet célja, hogy a fajtaválaszték bővítésével szolgálja a termesztőket. -2000 előtti magyar rezisztencia nemesítési programból származó fajták: Csanád, Jázmin, 54/2, Kozmopoliten -2000 előtti rezisztencia nemesítési programból származó honosított fajták: Bácska, Pannónia -2000 után az új programból született tájkísérletbe állított innovatív fajták, melyek nem mutatnak betegségtüneteket: PS 01-1/768 (fehér), PS 01-1-852 (fehér), PS 04-7-29/3 (vörös), A jövő modern fajtája nem nélkülözheti a fekete rothadással szembeni magas fokú rezisztenciát sem, mert a lisztharmat és a peronoszpóra elleni védelem teljes elhagyása esetén ez a betegség egyes években (nyár eleji esős, meleg, párás időben) súlyos károkat okozhat. A fekete rothadás elleni rezisztencia beépítése az új fajtákba a nemesítési programunk legújabb lépése.

23

AZ ALANYHATÁS SZEREPE A SZŐLŐ TÁPANYAGFELVÉTELÉBEN ÉS VÍZHÁZTARTÁSÁBAN Kocsis László Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Kertészeti Tanszék, Keszthely A szőlőalanyok szelekciós és keresztezéses nemesítése több mint 100 évre nyúlik vissza. Az oltással az alany és nemes között mesterséges szimbiózist hozunk létre, amelyben az alany szolgáltatja a talajból felvett tápsókat, a nemes pedig a levelek által előállított asszimilátákat (Hegedűs és I’só, 1965). Az ideális alanynak sok tulajdonságot kell magába ötvöznie: pl. jó növekedésűnek, hidegtűrőnek, a kórokozókra és kártevőkre rezisztensnek kell lennie. Nagy mennyiségű vesszőt kell teremnie az oltványkészítés céljára. A dugványvesszőnek könnyen és bőségesen gyökerezőnek kell lennie erős egységet alkotva a nemessel. A gyökerének rezisztensnek kell lennie a filoxérával, nematódákkal és más kártevőkkel szemben, és toleránsnak kell lennie a magas mésztartalommal, sótartalommal és szárazsággal szemben (Kocsis, 1998). Az alany-nemes kapcsolat tisztázására többen is erőfeszítéseket tettek (Lefort és Legisle, 1977; Howell, 1987; Bertamini et al., 1992; Kocsis, 1998; Csikászné Krizsics, 2008), de nehéz az alany közreműködését, befolyásoló hatását mérni a tőke tulajdonságaira. Az alany hatása lehet közvetlen, vagy elsődleges, és közvetett, vagy másodlagos hatás a nemesre (Striegler és Howell, 1991). A gyökér által termelt hormonokon (pl. citokininek) keresztül közvetlen hatással van a hajtások növekedésére, a terméshozásra. A közvetlen hatás érvényesül akkor is, amikor az alany gyökere a talajból a vizet, a vízben oldott tápanyagokat felveszi, szénhidrátokat és egyéb tápanyagokat raktároz. A közvetett, vagy másodlagos hatások a közvetett hatások következményeiként jönnek létre. Korábbi tanulmányokból ismert, hogy az ásványi anyagok felvétele szőlőfajták és alanyok szerint is különbözött (Downtown, 1977; Erdei et al., 1985; Csikászné Krizsics, 2008). A szőlőalanyok módosíthatják a nemes növekedését (Ruhl, 1989; Mannini et al., 1990), de megállapításra került, hogy a nemes fajták nagyobb mértékben befolyásolják a levelek ásványianyag- tartalmát, mint az alanyok (Kocsis és Lehoczky, 1998). A környezeti tényezők erőteljesen befolyásolják a növekedési erélyt, ennek következményeként a szőlőalanyok szerepe kiváltképp fontos, különösen akkor, ha a környezeti tényezők közül a talajadottságok extrémek (Bertamini et al., 1992).

24

A SZŐLŐTERMESZTÉS TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁSI KÉRDÉSEI Dr. Bíró Tibor Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös A szőlőtermesztés az eddigi vízgazdálkodási gyakorlatban jórészt a dombvidéki vízrendezés egyfajta agrotechnikai eszközeként (sok esetben problémájaként) merült fel elsősorban, holott az öntözéses gazdálkodás egyre inkább meghatározóvá válhat a szőlészeti-borászati ágazat versenyképességének fokozásában. A szőlőültetvények öntözésének nincsenek komolyabb hagyományai hazánkban, melyről egyrészt a szőlő jó aszálytűrő-képessége, másrészt a termesztéstechnológiai dogmák tehetnek. Ugyanakkor ma már tudományos igazolt tény, hogy aszályos időjárás között az átgondoltan kiépített és alkalmazott öntözés minőségi előnyt jelent. A szőlő öntözésének helyzetét mi sem mutatja jobban, hogy az amúgy csekélynek számító vízjogilag engedélyezett területből (405 ha) 2013-ban mindössze 24 ha öntöztek meg ténylegesen. Ez az érték sosem volt igazából jelentős, de az elmúlt 10 évben a csökkenés látványosnak bizonyult. A szőlő öntözése több szempontból is kívánatos: a termésmennyiség növelésén és a termésbiztonság fokozásán túl a termésminőség szabályozásában is komoly szerepe lehetne. A szélsőséges időjárási helyzetek megszaporodása az elmúlt években próbára tette mind az ültetvényeket, mind a gazdálkodókat. Az extrém nagy csapadékösszegek, a soha nem tapasztalt többnapos nagycsapadékok, valamint nagyintenzitású rövid idejű csapadékok komoly talajvédelmi kérdéseket vetnek fel. A nagyüzemi gazdálkodás megszűnésével a dombvidékek (lejtők és völgyfenekek) vízrendezési művei nem minden esetben látják el funkcióikat, az iskolapéldaként emlegetett agronómiai eszközök alkalmazásában is számos kivetni valót találhatunk. A víztöbbletes szélsőségek mellett a vízhiány talán még szembetűnőbb. Sőt ugyanabban az évben mindkettő jelentkezhet, elég csak a tavalyi évre gondolnunk. Az öntözés volumenének ilyen alacsony mértéke vízellátási kérdéseket is felvet, főleg annak tudatában, hogy a vízbázisok és távlati vízbázisok védelme érdekében a felszíni vizek felhasználását kell preferálnunk. Nem segítik a helyzetet a vízellátás rendszerének tulajdon- és üzemeltetői viszonyai sem, bár ebben épp az idei évben állt be jelentős változás. A vízszolgáltatás új árképzési módja javíthatja a feltételeket, de a vízellátó rendszerek infrastrukturális fejlesztése nélkül aligha képzelhető el rohamos fejlődés az öntözéses gazdálkodásban.

25

ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS – TAKARÓNÖVÉNYEK ÉS MIKORRHIZÁK Donkó Ádám1, Miglécz Tamás2, Török Péter2, Valkó Orsolya2, Deák Balázs3, Kelemen András3, Zanathy Gábor4, Zsigrai György5, Drexler Dóra1 1 Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, Budapest 2 Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék 3 MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport 4 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék 5 Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet A szőlőtermesztésben az alternatív talajápolási módszerek jelentősége nem hagyható figyelmen kívül konvencionális szőlőtermesztés esetén sem, az ökológiai gazdálkodásban pedig különösen fontos szerepet játszanak, hiszen a talaj termékenységének megőrzése, a gazdag talajélet fenntartása itt a gazdálkodás egyik sarokpontja. Emellett kiemelt a mikorrhiza gombák jelentősége is, melyek bár mikroszkopikus méretűek, fontos szerepet játszanak a szőlő víz- és tápanyagfelvételében. A talaj takarására alkalmazható két módszer a levágott növényi anyag kihelyezése (például szalmatakarás), vagy az élő talajtakaró növényzet telepítése. A terített mulcs használatának legfőbb előnye, hogy nem jelent víz-és tápanyagbeli konkurenciát a szőlő számára. Hátránya viszont, hogy csak kis mértékben dúsítja a talajt tápanyagokkal, valamint lebomlása során pentozánhatás léphet fel. A talajszerkezet javító hatása nem jelentős, beszerzése, szállítása és kihelyezése viszont olykor nehézkes és költséges. Az élő takarónövényzet előnye, hogy közte és a szőlő között közös mikorrhiza hálózat is kialakulhat, amely azért is lényeges, mert a sorközi növényállomány gazdanövényeket biztosít a gombapartner számára nyugalmi időszakban is. Továbbá a megfelelő módon alkalmazott talajtakaró növényzet használata védelmet nyújt az eróziós károk ellen, kedvezően befolyásolja a talaj szerkezetét, tápanyagforgalmát, vízgazdálkodását, élénkíti a talajéletet, növeli az ültetvény biológiai sokféleségét, és kedvező esztétikai hatást nyújt. Természetvédelmi és termesztési szempontból is fontos, hogy az alkalmazott magkeverék lehetőleg őshonos fajokból álljon, és hazai előállítású, azaz agro-ökológiai körülményeinkhez adaptált legyen. A hazai borvidékek számára ideális talajtakaró növényzet kialakítása érdekében 2012 tavaszán természetvédelmi és termesztési szempontokat egyaránt előtérbe helyező magkeverék fejlesztésbe és takarónövényzet-vizsgálatokba kezdtünk szőlőtermesztők és természetvédelmibiológiai szakemberek bevonásával. Kísérletünkben összesen három eltérő összetételű magkeveréket használtunk fel. Előzetes ismereteink alapján, és a gazdákkal való egyeztetést követően egy pillangós és egy füves-gyógynövényes keveréket állítottunk össze 2012 tavaszára. Alkalmaztuk továbbá a Biocont Magyarország Kft. által forgalmazott, kifejezetten a fajgazdag szőlősorköz-takarónövényzet kialakítására alkalmas keveréket, melyet az ECOVIN projekt során fejlesztettek ki. A kísérlet első évében összesen nyolc on-farm partner vett részt, tíz különböző adottságú kísérleti parcellával, majd 2013 tavaszától további partnerek csatlakoztak a programhoz. A keverékek rangsorolása a gazdák szempontjából eltérő: az Ecovin keverék előnye, hogy bizonyos növényfajok (például mézontófű, hajdina, mustár) látványos elemeivé válnak a sorköznek. Hátránya ugyanakkor, hogy nem csak őshonos fajokból áll, és a magok részben külföldi forrásból származnak. A pillangós és füvesgyógynövényes keverékek az első évben kevésbé voltak látványosak (a füves-gyógynövényes keverék például több ősszel csírázó fajt is tartalmaz), azonban a második évre eddigi tapasztalataink alapján jelentős borítást értek el, esztétikai szempontból is megfelelőek voltak, sikeresen szorították vissza a gyomokat és nem okoztak hátrányt agrotechnikai szempontból sem. Egyik keverék sem befolyásolta szignifikánsan a szőlő vegetatív és generatív teljesítményét és a must minőségét, ugyanakkor a sorközi növénytakaró állományok fajszáma minden kezelés esetén meghaladta a mechanikai vagy spontán vegetációjú kontroll sorközökét.

26

NÉPHAGYOMÁNYOK A SZŐLŐ- ÉS BORTERMELÉSBEN Dr. Petercsák Tivadar Eszterházy Károly Főiskola, Eger Az előadás bemutatja a magyar falvak és mezővárosok népének szőlőművelésében és borfeldolgozásában megnyilvánuló tradíciókat, az évszázados hagyományokat őrző eszközöket, hiedelmeket és szokásokat, de felvázolja a szőlő és a bor megjelenését a népművészetben és a folklór hagyományokban is. A szőlőművelés technológiai fázisaihoz kapcsolódó mágikus hiedelmek és vallási eredetű szokások, időjárási regulák gyakorlásával a gazdák a sikeres szőlőtermést kívánták biztosítani. A szőlő érésekor fontos volt az ősi agrármágia körébe tartozó preventív eljárások, az antropomorf madárijesztők alkalmazása és a fiatalok csoportos szőlőőrzése is. A szőlőművelés hatékonyságát segítette a szőlővédő szentek tisztelete. Jellegzetes tárgytípusok kapcsolódnak a szőlő műveléséhez és feldolgozásához, a bor tárolásához és fogyasztásához. A szürethez fűződő folklórhagyományok közül felújított formában több szokás ma is él. A pincék nemcsak a bor érlelésének és tárolásának a helyszínei, de legtöbb helyen a férfiak bandázásának, néhol pedig a nők pinceszerezésének a színterei is. A szőlőmotívum megjelenik a népművészet díszítő elemei között, de a szőlő és a bor nem hiányozhat az esztendő ünnepeinek és a családi élet jeles alkalmainak szokásrendjéből sem. A szőlő műveléséhez kapcsolódó munkadalok, a bordalok és mulatónóták, az alkalmi névnapi köszöntők, lakodalmi vőfélyversek, asztali rigmusok mellett a szőlő és a bor gyakran előfordul a szólásmondásokban, találós kérdésekben is.

27

VÁLTOZÓ KÖRNYEZET, VÁLTOZÓ KÓROKOZÓK Váczy Kálmán Zoltán KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger A környezet fogalma mindazonáltal, hogy pontosan definiálható, mégis rendkívül összetett és bonyolult rendszer definícióval társul. Egy rendszer definiálásakor meghatározzuk annak környezetét és a környezet is meghatározza a rendszert. A rendszer és környezete definiálásához állapotjelzők társíthatók, amelyek kiválasztása a vizsgált probléma, érdeklődésük iránya és célja szerint különböző lehet. Mindennapi éltünk során rengeteg változást tapasztalhatunk a környezetünkben, a bennünket körülvevő világban különböző formákban és szinteken. Ez a változás miért is ne lenne jelen a mikróbák vagy kórokozók szintjén is? A kérdés azonban mégsem ennyire egyszerű. A tapasztalt változások valójában bekövetkező és megtörténő változások, esetleg alkalmazkodási reakciók, vagy éppen új ismeretek vagy tudás megszerzésén alapuló észrevételek. Az előadás a kórokozó populációk változási mechanizmusairól, a változásokat generáló tényezők háttérmechanizmusokról, a szőlőt megbetegítő kórokozó gombákkal kapcsolatos a tudomány jelenlegi ismeretei szerinti legújabb ismeretekről ad áttekintést, hátteret adva a gyakorlati növényvédelemben tapasztalható mindennapi kérdések megválaszolásához és magyarázatához. Dr. Váczy Kálmán Zoltán munkáját a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj támogatta. „A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.”

28

BIOASZÚ - ASZÚSODÁS ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSBAN Makai Gergő Tokaj-Hétszőlő Zrt. A Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok 2009-ben kezdte el a hivatalos átállást az organikus művelésre, de az ökológiai gazdálkodás gondolatának gyökerei egészen az újraalapításig visszanyúlnak. A terület hosszantartó mezőgazdasági érintetlensége, a kiváló területi adottságok, szakmai szempontok, a fenntartható gazdálkodás igénye és a piacban rejlő lehetőségek mind motivációs tényezők a bioművelésre való átálláshoz. Az újratelepítéstől kezdve a Hétszőlő mellőzte a műtrágyák, herbicidek alkalmazását és erősen korlátozta a peszticidek igénybevételét is. A 2009-es szezontól kezdve mind növényvédelmi, mind agrotechnikai szempontból az ökológiai irányelveket követjük. Az organikus művelés sikere érdekében három fő pillérre támaszkodunk: 1. növényvédelem és a növények ellenálló képességének növelése 2. jó talajállapot és –szerkezet fenntartása 3. megfelelő zöldmunka Növényvédelmünk alapvetően a réz és kén korlátozott használatán alapszik, emellett több olyan természetes anyagot használunk, ami fokozza a növény ellenálló képességét. A Hétszőlő és Nagyszőlő dűlők mindig is aszútermésükről voltak híresek. Az aszútermés és az aszúborok elsődlegessége az újraalapítás után is vitathatatlan maradt. Ezen az elsődlegességen az ökológiai szemlélet sem változtat, de komoly szakmai kihívást és kockázatot jelent. Ez is oka lehet annak, hogy a Tokaji borvidéken kevésbé dinamikusan fejlődik a biogazdálkodás. Mint ahogy a hagyományos növényvédelem esetében is, más technológiára van szükség az aszúsodás biztosításához. Ez a kérdés különösen érdekes organikus szőlészet esetében, hiszen itt mind fitotechnikailag, mind növényvédelem szempontjából arra törekszünk, hogy egy minél ellenállóbb növényen a kórokozóknak kedvezőtlen környezetet teremtsünk. A rendelkezésünkre álló szerekkel kapcsolatban aszú téren viszonylag kevés a tapasztalat, kevés kutatómunka folyik ilyen irányban. A tokaji bioszőlészeteknek tehát mindenképp egyik fő feladata, hogy egy teljesen egészséges növényt neveljen az aszúsodás időszakáig, de emellett minden esélyt megadjon a legjobb aszútermés kialakulásának.

29

SZŐLŐTERMESZTÉS ÉS NÖVÉNYVÉDELEM ÖKOLÓGIAI SZEMPONTBÓL Stefán Tibor Andornaktályai Hegyközség A világ mezőgazdasága ma még az intenzív termesztési módszerek időszakát éli. Örvendetes azonban, hogy főleg a kertészeti területeken tapasztalhatjuk az ökológiai módszerek alkalmazásának terjedését. Ezek a módszerek nem kecsegtetnek kimagasló terméseredményekkel, de sokkal egészségesebb élelmiszerek előállítását garantálják, ami a nem túl távoli jövőben sorskérdéssé válhat számunkra is. Úgy vélem, a magyar szőlőtermesztés és a borászat egyre sürgetőbb feladata, hogy alaposabban megismerje az ebben rejlő lehetőségeket és lépéseket tegyen alkalmazásának irányába. Az átállás nem könnyű, gyors és kockázatmentes folyamat, hiszen a szemléletünkön is változtatni kell és csak komplex szakmai ismeretekre építhető. Az ökológiai technológia csak részben jelenti a hagyományos módszerekhez való visszatérést, zömmel a növény és környezete kölcsönhatásainak megismeréséből fakadó korszerű ismeretekre, valamint a saját védekezőképességének segítésére és stimulálására alapoz. Prezentációmmal szeretném ismertetni saját tapasztalataimmal kiegészített ökológiai termesztési alapelveket, módszereket a tudományosság igénye nélkül. Reménykedem, a hazai borászok meglátják benne a lehetőséget és megteremthető lesz egy olyan hiteles kép, amelyben a magyar borok érdekesek, különlegesek és egészségesek!

30

SZŐLŐTERMESZTÉS ÉS NÖVÉNYVÉDELEM HAGYOMÁNYOS ÉS AKG MÓDSZEREKKEL Szente Imre Bükki Borvidék Hegyközségi Tanácsa -Milyen hatások érik az embert? -Gyógyszer, Növényvédőszer, Műtrágya, Légköri szennyezés, Háztartási vegyszerek, Víz, Élelmiszer. -A legtöbb anyag nem természetes és a szervezetünk nem ismeri fel. - Ugyanez a helyzet, ha az embert immunrendszerre cseréljük. -Még rosszabb, ha az ábra közepét növényre cseréljük.(itt még újabb károkozó lép bemaga az ember) -Mit eszünk, mennyi az ételek mikroelem és vitamin tartalma? (40 év alatt megtízszereződött az allergiások és asztmások száma. Az Észak Mo. és a Heves Megyei napló hirdetései között 90%-ban bőrgyógyászok és dietetológusok hirdetnek!) -Az EU felismerte a növényvédelemben rejlő „finomabb” lehetőségeket és bevezették az AKG módszereket. -Lisztharmat, peronoszpóra és szürkepenész ellen nincs különbség a hagyományos és az AKG technológia között(Növényvédő szakmérnöki írásos javaslat ellenében) -Szőlőmolyok ellen van igazán különbség a két eljárás között.(Piretroidok használataOLCSÓ szerek)-TOXIKUS készítmények -Gyomirtásnál sincs lényeges eltérés a két eljárás között AJÁNLAT: -Virágzás előtt: metiram vagy klórtalonil kén Virágzás kezdete: cimoxanil kén+ benalaxil famoxadon metalaxil boscalid mandipropanid azolok folpet spiroxamin Virágzás vége: Ugyanez +fenoxikarb klórpirifosz cipermetrin lambda-cihalotrin eszfenvalerát Borsnyi bogyóméret: Ugyanez rovarölők nélkül Borsónyi bogyóméret: réz+kén Zsendülés:Kén+ ciprodinil boszcalid pirimetanil Érés: Kén+ fenhexamid Ez egy átlagos évben megfelelő védelmet biztosít. A hagyományos réz+kén is hasonló jó eredményt biztosít, ha nano technológiás előállítás során készült a szer(Kén + Bordóilé Neo). Ennek a korlátja csak a rézterhelés, ami 2010ben korlátot jelentett. Hogy melyik technológiát válasszuk? A kevés különbség miatt csak a költségben van eltérés! Válasszuk a természetes anyagokat minél többször! Hosszú távon ez a JÖVŐ! 31

A SZŐLŐ ROVAR KÁRTEVŐI ÉS AZ ELLENÜK ALKALMAZHATÓ BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉST SEGÍTŐ FEROMONCSAPDÁK Tóth Miklós MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest Az elmúlt évtizedek makacs nemzetközi és hazai alapkutatási erőfeszítései nyomán ma már számos, a szőlőültetvényekben károsító rovar feromoncsapdázható. Hazánkban is régóta elérhető feromoncsapda az olyan fontos kártevőkre, mint a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana), a nyerges szőlőmoly (Clysia ambiguella) vagy a szőlőilonca (Sparganothis pilleriana), Kevésbé ismert, hogy feromoncsapdák kaphatóak már olyan, alkalmanként fellépő kártevőkre is, mint az ékköves faaraszoló (Peribatodes rhomboidaria), a zöld és kunsági zöld cserebogár (Anomala vitis, A. solida) vagy a kormospille (Theresimima ampelophaga). Színcsapdákkal előrejelezhető az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) és a szőlőtripsz (Drepanothrips reutteri) Az előadásban e csapdák alkalmazási lehetőségeiből villantok fel néhány példát.

32

A SZŐLŐ FITOPLAZMÁS BETEGSÉGEI ÉS VÉDEKEZÉSI LEHETŐSÉGEK Dr. Kölber Mária Genlogs Biodiagnosztika Kft. A fitoplazmák a növények szállítószöveteiben élő, sejtfal nélküli baktériumok. Termesztett növényeken és vad növényfajokon számos betegséget okoznak. Fertőzött szaporítóanyaggal és rovar vektorokkal terjednek. A fitoplazmák ellen hatékony védekezési módszerek még nem állnak a gyakorlat rendelkezésére. A szőlőn károsító fitoplazmák által előidézett betegségeket „Szőlő sárgaság”, azaz Grapevine yellows (GY) néven foglalják össze. Ez a betegségcsoport a világ számos országában előfordul. Az egyes földrészeken - kezdetben országonként eltérő néven - leírt betegségek hasonló tüneteket okoznak. A lombozat tipikus sárgasága és a háromszögletű levélsodródás mellett jelentős termésveszteséggel járó fürtelhalás figyelhető meg. Egyenetlen vesszőbeérés miatt a fertőzött tőkék fagyérzékenysége fokozódik; végül a tőkék általános leromlása, majd időelőtti tőke elhalás következik be. Minden európia fajta fogékony, míg az amerikiai alanyok és vad fajták kevésbé és tünetmentesen fertőződnek. Európában a szőlőn legelterjedtebb két fitoplazmás betegség: a Fekete vesszőjűség (Bois noir, BN), melynek a kórokozója a Stolbur fitoplazma, újabb nevén a ‘Candidatus phytoplasma solani’, valamint az Aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée (FD), amelyet a Flavescence dorée fitoplazma,. azaz a ‘Candidatus phytoplasma vitis’ idéz elő. A Stolbur fitoplazmának széles a gazdanövényköre és soktápnövényű vektor fajokkal terjed. Igazolt vektora a Hyalesthes obsoletus és a Reptalus panzeri kabóca. A rovar-vektor a rezervoár növényfajok gyökerén telel át, majd tavasszal és nyáron a fertőzött gazdanövényeken szívogatva veszi fel a fitoplazmát és fertőzi a szőlőt. Az FD néhány év alatt képes ültetvényeket kipusztítani. Veszélyessége miatt karantén károsítónak tekintik az Európai Unióban és más földrészek szőlőtermesztő országaiban. Vektora, a Scaphoideus titanus kabóca folyamatosan a szőlőn élő, monofág faj, hatékony vektor. Magyarországon az első fitoplazma tüneteket Dr. Lehoczky János figyelte meg az 1970-es években, de fitoplazma kimutatáshoz abban az időben még nem állt rendelkezésre laboratóriumi módszer. A növényvédelmi szervezet 1997-től hat éven át végzett országos felmérést a főbb borvidékeken, melynek során felmérték a tünetes ültetvényeket, azonosították a kórokozót és keresték a lehetséges vektorokat. Az 1997-ben azonosították a Stolbur fitoplazmát. A Hyalesthes obsoletus és a Reptalus spp. kabóca fajokat állapították meg lehetséges vektorként. Az FD fitoplazma és vektora, a Scaphoideus titanus kabócafaj a 12 megye hat éven át, 2002-ig vizsgált ültetvényeiben még nem volt jelen. Az FD vektorának előfordulását Szerbiában 2001-ben, Szlovéniában pedig 2002-ben igazolták. Ezért 2004-től hazánkban is megkezdődött az FD fitoplazma és vektorának a mai napig is tartó, folyamatos felderítése. Az első Scaphoideus titanus egyedeket három megyében (Bács-Kiskun, Somogy, Zala) találták meg 2006-ban. A vektor napjainkra általánosan elterjedtté vált Magyarországon. Az FD fitoplazmával fertőzött első szőlőtőkét Zala megyében, 2013-ban azonosította a növényvédelmi hatóság. 33

Lehetséges védekezési módok: A megelőzés legfontosabb eleme az egészséges szaporítóanyag használata a telepítésekhez. Szaporítóanyagok kezelése. A szaporítóanyagok kezelésére Franciaországban kidolgozták a melegvizes áztatás módszerét, melyre speciális berendezést fejlesztettek ki a gyakorlat számára. A Stolbur és az FD fitoplazma ellen is hatásosnak bizonyuló módszert már széles körben alkalmazzák Franciaországon kívül Olaszországban, Ausztráliában és DélAfrikában is. Hazánkban, magyar fejlesztésű áztató berendezésben több éve ígéretes kísérleteket folynak. Védekezés az ültetvényekben. A védekezés módját és várható sikerét a kórokozó és vektorának biológiája határozza meg. A Stolbur fitoplazma vektor fajainak a szőlő nem gazdanövénye, csak véletlenszerűen látogatják a szőlőt, amelyen csak próbaszívást végeznek, nem folyamatos a táplálkozásuk. A kabóca populációk magas fitoplazma fertőzöttségi szintje és a hatékony vektortevékenység miatt a Stolbur mégis gyorsan terjed az ültetvényekben. A Stolbur vektorok elleni vegyszeres védekezés gyérítheti a populációt, de a vektortevékenységet nem tudja megakadályozni. A vektor fajok fő gazdanövényei és fitoplazma rezervoárjai a gyomok (pl. szulák, fűfélék), ezért az ültetvények elgyomosodásának megakadályozása jelentheti a védekezést. Az FD fitoplazma monofág kabóca vektora ellen jól időzített permetezésekkel hatékonyan lehet védekezni. Az FD-vel fertőzött országokban rendelet írja elő a vegetációban 2-3 alkalommal történő, vektor elleni permetezést. A lárvák elleni kontakt szerekkel végzett két kezeléssel sikeresen gyéríthető a faj, és visszaszorítható az FD ültetvényen belüli gyors terjedése.

34

A FLAVESCENCE DOREÉ (FD) FITOPLAZMA ’CANDIDATUS PHYTOPLASMA VITIS’ JELENLEGI HELYZETE MAGYARORSZÁGON Szőnyegi Sándor, Dancsházy Zsuzsanna Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) NTAI, Budapest A Flavescence dorée fitoplazma zárlati károsító felderítése a NÉBIH, Növény, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság (NTAI) és a megyei kormányhivatalok növény- és talajvédelmi igazgatóságai (NTI) illetve jogelőd intézményeiben 2004 óta folyamatos. Fő vektorát, az amerikai szőlőkabócát (Scaphoideus titanus) először 2006-ban találtuk meg Magyarországon, azóta az ország egész területén elterjedt. 2013 augusztusában Magyarországon először, a Zala Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának növényvédelmi felügyelői által, Lenti községben gyűjtött szőlő levélmintákból, erdei iszalagból és Kerkateskánd határában befogott szőlőkabócákból mutatta ki a NÉBIH Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratóriuma (NMBL) az aranyszínű sárgaság fitoplazmát (Grapevine flavescence dorée phytoplasma, ’Candidatus Phytoplasma vitis’). 2013 novemberében a badacsonytomaji Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben egy-egy erdei iszalag és szőlő növényből azonosította a laboratórium a fitoplazmát. Az intézkedésre nincs EU-s előírás, a tagállami gyakorlatot követjük az új szükséghelyzeti határozatok alapján. Ezek szellemében készült el az új jogszabály-tervezet a részletes előírásokkal, a készenléti terv a még nem fertőzött területeken történő felkészüléshez, valamint a konkrét fertőzési esetben szükséges, a megyei igazgatóság általi intézkedéseket tartalmazó cselekvési terv. A komplex szemléletet tükrözi, hogy a cél nemcsak • a fertőzés bekövetkezésekor szükséges intézkedések előírása, hanem • a fertőzés elkerülését lehetővé tevő kötelező termelői gyakorlaté is a még mentes, de veszélyeztetett területekre. Ez utóbbiba tartozik az ország összes szaporító- és ültetési anyagot előállító területe, valamint a fertőzött térségek szomszédsága – jelenleg az egész szlovén határszakasz. Az intézkedés alapegysége nem a fertőzött tábla vagy akár az ahhoz tartozó termőhely, hanem a szükséghelyzeti határozatokhoz hasonlóan a körülhatárolt terület, melynek részei • a fertőzött növény(ek), körül meghatározott - 1 km – sugarú, fertőzöttnek nyilvánított terület, • valamint az azt körülvevő biztonsági övezet, a 3 km szélességű pufferzóna. A károsító terjedése elleni védelem fő eszközei • a fertőzött, valamint az 1 km-es területen belül a tünetes tőkék kivágása és gyökérzettel együtt történő eltávolítása; • a fertőzött anyatelepről származó növények megsemmisítése • alapos felderítés - a szőlő sárgaság jellegzetes tüneteire, valamint a kórokozó terjesztő vektorok, főként a Scaphoideus titanus jelenlétére vonatkozóan – termelői és hatósági feladat; • a vektor elleni védekezés – termelői kötelezettség a körülhatárolt területeken és a veszélyeztetett területeken – metszés és permetezés az engedélyezett növényvédő szerekkel a nyugalmi- és a tenyészidőben. • a körülhatárolt területen belüli elhanyagolt szőlőültetvények - mint potenciális fertőzési forrásul szolgáló gócpontok - elleni fellépés, melyet a benyújtott törvénymódosítás tesz lehetővé. 35

A 2013. ÉV NÖVÉNYVÉDELMI TAPASZTALATAI Schmidt Ágnes Heves Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Eger Minden évet az átlagostól való eltérései tesznek emlékezetessé. 2013-ról minden bizonnyal a márciusi hóesés, a nyár eleji sok eső és főként a velejáró jégverések, majd a hónapokon át tartó aszály fog eszünkbe jutni, de említésre méltó az október elejei fagy után szinte január végéig tartó szokatlanul meleg idő is. A szőlőre a legnagyobb hatással a május közepétől június közepéig tartó időszak időjárása volt. Ez az időszak mindenképpen meghatározó a virágzás kezdetének időpontja és a virágzás-kötődés minősége szempontjából. 2013-ban csapadékos és hűvös volt az idő, de külön ki kell emelni, hogy május utolsó dekádjában a minimum hőmérséklet 10 °C alatt maradt. Ezek az adatok magyarázatul szolgálhatnak a tavalyi év károsító helyzetének alakulására és fekvéstől, fajtától függően a kötődési problémákra is. A kórokozók közül a szőlőlisztharmat aszkospóra szóródás a „szokásos” időben május elején elkezdődött, az első levél tüneteket május 13-án észleltük. Ezután köszöntött be a kórokozóra kedvezőtlenebb hűvös, csapadékos időjárás, a lisztharmat szaporodása lelassult, de nem szűnt meg. A kötődést követően, immár kedvező időjárási körülmények között a fürtök helyenként erősen fertőződtek. Emlékezetes lesz még a szürkerothadás „különleges” fellépése 2013-ban. Már a virágzás előtt volt a legtöbb területen jégverés, miközben folyamatosan esett az eső, A sérült leveleken és fürtvirágzatokon megtelepedett a szürkerothadás, az érzékeny fajták levelein tenyérnyi szürkepenészes foltok jelentek meg, nem kis riadalmat okozva. Szerencsére júliusban a kánikula megállította ezt a fertőzést és a továbbiakban a jégesők ellenére sem volt gondunk ezzel a gombával. A szőlőperonoszpóra viselkedésére nagy hatással voltak a 10 °C alatti lehűlések május végén, s így a kórokozó a tartósan esős időjárás ellenére is csak június közepén jelent meg. Szerencsére a legtöbb fajta bogyói ekkor már túl voltak a fertőzésre érzékeny időszakon és csak a leveleken alakult ki járvány, de voltak területek ahol fürtkár is jelentkezett. Az utóbbi években feltörekvő fekete rothadás a kedvező időjárás ellenére, az ültetvények nagy részében csak észlelési szinten jelent meg, de volt olyan terület is, ahol 30-40 %-os terméskiesést okozott. A jövőben fel kell készülnünk ennek a kórokozónak a kivédésére is. A szőlőmolyok közül továbbra is a melegigényes tarka szőlőmoly dominál ültetvényeinkben. Az áttelelő nemzedék viszonylag nagy számban rajzott 2013-ban, de még a „molyos” területeken sem volt jelentős az I. nemzedék lárváinak kártétele. A II. nemzedék tojásai alig keltek ki, a harmadik nemzedék pedig a korai szüret miatt nem tudott kifejlődni a fürtökben. Sajnos a szőlőkabóca (Scaphoideus titanus): viszont jól érzi magát az ültetvényeinkben. A legtöbb csapda fogta, amelyet a megfigyelésére kiraktunk, de megjelent a megye déli részén, a szőlőktől távol a cseresznyelégy csapdákban is. Azt kell mondanunk, hogy a kártevő mára megtelepedett Heves megyében. A növényvédelmi technológiánkba be kell építeni a szőlőkabóca elleni védekezést is. Ez különösen aktuális azért is, mert 2013 őszén, Magyarországon először, Zala és Veszprém megyében megtalálták a kabóca által terjesztett karantén fitoplazmás betegséget a Flavescence dorée fitoplazmát (Candidatus Phytoplasma vitis), így a betegség elterjedésének megakadályozása minden eddiginél égetőbb feladattá vált.

36

SZÓLÓ SZŐLŐ – TÜZES BOR Dr. Cs. Varga István ELTE BTK, Budapest A bor igazi, szakrális jelentőségre az Újszövetségben tett szert. Jézus első csodája: a kánai menyegzőn a vizet borrá, az öröm forrásává változtatta. (János 2,1-12) (Sokan próbálták utánozni, de eddig senkinek sem sikerült.) Az Utolsó vacsorán, megalapította az Eucharisztiát (hálaadás). A bor a kenyérrel egyetemben magasztosabb lett minden más ételnél és italnál, mert Isten dicsőségét és a lelkek üdvösségét szolgálja. Erről legszebben a szentmise textusa szól: „Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a Te bőkezűségedből kaptuk a bort. Felajánljuk neked, mint a szőlő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala.” A borról szóló sok anekdota közül csupán mustraként említek néhányat. Jókai a tokajiról szólva a szuperlatívuszok egyik fő okát is megnevezi: „Már bortól az ember megbolondul, ettől bölcsebb lesz; nem részegül meg, csak felmagasztosul.” A bor vidámítja az ember szívét. A víz az élet, a bor az öröm forrása. Mondják: s vörösbor kétszer olyan jó hatással van az egészségre, mint a fehérbor. (A magyar végkövetkeztetés: a fehérborból duplán kell inni!) Egy jeles soproni família vezetékneve: Lobenwein, vagyis Dicsérd a bort!) XIV. Benedek pápa (1675-1758) a Mária Terézia királynőtől kapott tokajit megízlelve, a következőket mondta: „Benedicta sit terra, quae te germinavit, / benedicta mulier, qui te misit, / benedictus ego, qui te bibi. – Áldott legyen a föld, amely téged termett, / áldott az asszony, ki téged küldött, / áldott én, ki téged iszlak.” A Szent János áldás lényege: amint a mérgezett bor sem tudott ártani az apostolnak, úgy ne ártson az utolsó pohár se az együtt mulatóknak! (Szent János-áldás lényegében: utó-pia!) Borkínáláskor bevált módszerem: a jobb kézből fehér, a bal kézből vörös bort kínálok, közben ezt mondom: A fehéret tisztán szeretem, a vöröset piszkosul. Melyikből tölthetek? A borkedvelő, komoly szakmai tapasztalatokkal rendelkező Weöres Sándor a Psychében tudatosan és előre megfontoltan, archaizáló leleményességgel fogalmazza meg intelmét: „A bor aromája tsak az első néhány kortyban existál. Aki vedeli, tsupán Alcoholt iszik, akkor már zamata indifferens: a bővségessen ivott bornak lelke nintsen.” A végső tanulság: borivásban is döntő a mérték: a végletek nem egészségesek – extrema non sunt sana. Éppen ezért a végkonklúzió: „Ki bort iszik, imádkozik, aki vedel, elkárhozik.” Egy híres egri borkereskedő utolsó szavai: „Kedves gyermekeim, elárulok nektek egy nagy titkot, amire hosszú életem során jöttem rá: szőlőből is lehet bort készíteni.”

37

Poszter összefoglalók

38

SZŐLŐ ALANYOK HATÁSA A ’CSERSZEGI FŰSZERES’ TERMÉSKÉPZÉSÉRE - ELŐZETES EREDMÉNYEK Rakonczás Nándor, Vinczer Nándor Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Kertészettudományi Intézet Levelező szerző: Rakonczás Nándor [email protected] A Debreceni Egyetem Pallagi Kertészeti Kísérleti Telep szőlő fajtagyűjteménye 2003-ban települt 3x1m-es térállásban immunis homoktalajon. A gyűjtemény 28 alanyfajtáját (5 tőke/ tétel) ferde huzalos technológiának megfelelő kopasz fejművelésre alakítottuk ki. A 2010-es évben az alanyfajtákra elkezdtük a ’Cserszegi fűszeres’ oltását. Az oltványokból a nemest egyesfüggöny művelésmódnak megfelelően alakítottuk ki. Ezt követően az alanyon, vagyis a tőkefejen éves rendszerességgel 1-1 alanyhajtást is felnevelünk tápanyagvizsgálati célokra. E munkánkban az alábbi 2013-as adatokat mutatjuk be: a nemes virágzási ideje, szüreti minőségi mutatók (pH, Brix%), magszám (2013: mrc. 15-17.: -16ºC; csapadékos virágzás). Az értékelt alanyfajták az alábbiak: ’Adamovics’, ’Aramon x Rup. G1’, ’Aramon x Rip. 143B M et de G’,’ Berlandieri ősamerikai’,’Ber. x Rip.Sz157 Pécs’,’Ber. x Rip. S.O.4’,’Ber. x Rip. TG 5A5’,’Ber. x Rip. T8B’,’Ber. x Rip. TK 5BB’, ,’Rip. sauvage’,’Rip. selecta’,’Rip. tomentosa’, ’Rup. du Lot’, ’Vitis labrusca’, ’Vitis riparia’, ’Fercal, ’Rup. x Ber. T10A’, ’Chasselas x Ber.41B M et de G’, Ber. x Rip. TK5BB Cr2’, ’Bourrisquon x Rup. C93-5’, ’Gagliardo’, ’Georgikon 28’, ’Mourvédre x Rup. 1202c’, ’Rip. x Cordifolia’. 2013-ban a ’Cserszgi’ átlagosnál korábbi virágzását figyeltünk meg a ’Rip. sauvage’, ’Rip. selecta’ és ’Rip. tomentosa’ esetében. Mérsékelten korábbinak volt ítélhető a ’Berlandieri ősamerikai’ és a ’TK5BB Cr2’ alanyon álló tőkéknél. Átlagosnál későbbi virágzás volt megfigyelhető az ’Aramon x Rip. 143B, a ’Ber. x Rip. Sz157 P.’, a ’Fercal’ valamint a ’Gagliardo’ esetében. Mérsékelten tolódott későbbre a ’Ber. x Rip. SO4’ alanyon álló ’Cserszgi’ virágzása. A 2013-as év adatai alapján a vizsgált alanyfajták köréből a ’Rip. sauvage’, ’Rip. tomentosa’, ’Gagliardo’, ’Rup. x Ber. T10A’, ’Ber. x Rip. SO4’ valamint a ’Fercal’ alanyfajták, illetve a saját gyökéren álló tőkék esetében volt úgy elérhető a 18-as mustfok (kb. 20-21-es Brix%), hogy a pH 3.1-3,2 körül volt. A többi alanyfajta esetében a 18-as mustfokhoz köthető későbbi szüreti időpont valószínűleg a savtartalom túlzott csökkenésével járt volna együtt.

39

OCHRATOXIN-A TARTALOM MEGHATÁROZÁSÁRA KIDOLGOZOTT EXTRAKCIÓS MÓDSZER VALIDÁLÁSA HPLCMS TECHNIKÁRA B. Tóth Szabolcs Eszterházy Károly Főiskola Kémia, Borászati Kémia és Borászat Tanszék, Eger Levelező szerző: B. Tóth Szabolcs [email protected] Az ochratoxin-A előfordulása igen változatos képet ad az élelmiszerekben, nagyobb mennyiségben, a kávéban, gabonában, babban, szárított gyümölcsökben és borban található. A borban jelenlétét először 1995-ben mutatták ki [1,2]. A borok tartalmazhatnak ochartoxin-A-t, ezért az emberi szervezetbe jutásának egyik fő tényezője az élvezeti cikk fogyasztása. A bor fogyasztása igen jelentős, tömegélelmiszernek tekinthető, ezért kiemelt hangsúlyt kap a benne lévő idegen anyagok mennyiségének a meghatározása. Az ochratoxin-A mennyiségét borban az előbb említett okok miatt az Európai Közösség 2 µg*kg-1 1881/2006/EK koncentrációban maximálta. A mikotoxinok közül az ochratoxinok csoportját 3 toxin alkotja, az ochartoxin-A, ochratoxin-B és ochratoxin-C, melyeket főleg néhány Penicillium és Aspergillus fajhoz tartozó penészgomba termel (Aspergillus ochraceus, Aspergillus niger, Penicillium verrucosum, penicillium carbonarius). Kémiai szerkezetüket tekintve β-fenilalaninhoz amidkötéssel kapcsolódó dihidro-izokumarin származékok. Toxikológiai szempontból a legjelentősebb közülük az ochratoxin-A (OTA), elsősorban vesekárosító (nefrotoxikus), de teratogén, immunoszupresszív és karcinogén tulajdonságait is leírták már különböző fajoknál. Az ochratoxin-A tartalom meghatározására az élelmiszerminták közül a bor bizonyult a legjobb szennyezett forrásnak. A borban, mint élelmiszerbe az ochratoxin-A a borkészítési technológia miatt kerül bele. A technológia szempontjából nézve a héjon áztatás időtartama miatt a vörösborok tartalmazhatnak a legtöbb toxint. A mediterrán éghajlat (párás, meleg időjárás) kedvez a mikotoxinokat termelő gombák megjelenésének a szőlő héján, de nem zárható ki magyarországi megjelenése sem ezeknek a gombáknak, mivel a levegővel mindenhova eljut a gombák spórája. A szőlő héján megjelenő gomba a szőlőben található anyagokból táplálkozik és a toxint, amelyet termel a szőlő héjában, nagyobb fertőzés esetében a szőlő húsába, bogyójában hagyja. Az ochratoxin-A analitikai meghatározása során különböző kivonatolási módszereket alkalmazhatunk a toxin kinyerésére, amely módszerek sokszor függnek a meghatározási technikától. A napjainkban alkalmazott SPE módszerek és immunaffinitási (IA) oszlopokkal szemben kidolgozott technika is lehetővé teszi az érzékeny kimutatási technika alkalmazását (HPLC-MS, GC-MS) illetve a költséghatékonyabb szeparálását az ochratoxin-A molekulának. A módszer kidolgozása során az esetleges extrakció közbeni toxinbomlást is figyelembe vettük. [1] Ratola, N., Abade, E., Simo es, T., Venancio, A., Alves, A.. Evolution of ochratoxin A content from must to wine in Port wine microvinification. Analytical and Bioanalytical Chemistry, 382, 405–411. (2005) [2] Zimmerli, B., Dick, R., Ochratoxin-A in table wine and grape juice: occurrence and risk assessment. Food Additives and Contaminants 13, 655–668. (1996) „A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.” 40

A BORTURIZMUS ÉS AZ ITALTURIZMUS FÖLDRAJZI MEGHATÁROZOTTSÁGA Dr. Várhelyi Tamás Eszterházy Károly Főiskola, Borkultúra Központ, Eger Levelező szerző: Dr. Várhelyi Tamás [email protected] A borturizmus és az italturizmus napjainkban a turizmus egyik legdinamikusabban fejlődő területe a kisebb, speciális turizmus-ágak közül. Ennek számos oka van, melyek közül kiemelhető a minőségi bor fogyasztásának erősödő tendenciája, a hazai bortermelés kisebb pincészetekhez kötődése, kézműves jellege, a borok, borokkal kapcsolatos kérdések ismeretének társasági divatja. Az okok közé tartozik az is, hogy a termőhelyen, vagy akár egy borfesztiválon történő borkóstolás számos más turisztikai tevékenységgel könnyen összeköthető: lehet kirándulni, a vidéket, a vidéki embereket, a tradicionális falusi életet megismerni, hagyományos gasztronómiai élményeket szerezni, kóstolás előtt egy érdekes kisvárosban sétálni, kóstolás után egy fürdőt meglátogatni. Éppen ezért, valamint a termőhelyek földrajzi meghatározottsága kapcsán e turizmus ágnak kifejezetten jelentős a földrajzi meghatározottsága. A jelen munkában ennek a szempontjait mutatom be, és a tudományos alapon megvizsgált szempontrendszert néhány konkrét példával illusztrálom. A borturizmussal kapcsolatos kutatások egyik célja, hogy segítse a magyar turizmus felsőoktatást abban, hogy a hallgatók a borturizmusról és a hasonló turizmus-ágakról korszerű, átfogó képet kaphassanak. Ennek segítségével várhatjuk azt, hogy a magyar borturizmus turisztikai aspektusai közelíteni fognak a legsikeresebb országokban tapasztaltakhoz.

41

BIOSZENZOR FEJLESZTÉS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ SZULFIT OXIDÁZ ENZIMMEL KAPCSOLATOS VIZSGÁLATOK Csiffáry Gábor1, Bóka Beáta1, Molnár Szabolcs1, Adányiné Kisbocskói Nóra2, Kiss Attila1 1 Eszterházy Károly Főiskola - EGERFOOD Regionális Tudásközpont, Eger 2 Központi Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet, Budapest Levelező szerző: Csiffáry Gábor [email protected] A szulfitok az élelmiszeriparban és a borászatban széles körben használt tartósítószerek az oxidációs folyamatokat, ill. a baktériumok növekedését gátló hatásuknak köszönhetően. Mindezek alapján az élelmiszerek szulfit tartalmának meghatározása nagy jelentőséggel bír. A szulfit meghatározás hagyományos analitikai módszerei (pl.: gázkromatográfia) mellett a bioszenzorok alkalmazása jelent egyszerű, szelektív és érzékeny alternatívát. Kiemelt jelentősége van a területen a szulfit oxidáz enzim alapú elektrokémiai bioszenzoroknak. Munkánk célja egy új szulfit oxidáz enzim alapú amperometriás bioszenzor kifejlesztése volt borok vizsgálatához. Ez az enzim kereskedelmi forgalomban jelenleg nem kapható, ezért munkánk első része az enzim csirkemájból történő izolálása és tisztítása volt. Munkánk során módosítottuk Kipke és mtsai. (1989) [1] módszerét. A munka főbb lépései: a friss csirkemájat felaprítottuk, jégbehűtött acetonban homogenizáltuk, majd átmostuk aceton és dietil-éter 1:1 arányú keverékével. Szárítás után az így kapott acetonport visszaoldottuk pufferbe. A kétszeri ammónium szulfátos kicsapást követően nátrium molibdátot tartalmazó pufferben végeztük a dialízist. A dializátumot ioncserélő kromatográfiával tisztítottuk tovább (Armen Spot Flash LC, Macro-Prep High Q töltet). Az izolálás minden egyes lépése során vizsgáltuk a minta fehérjetartalmát és szulfit oxidáz enzimaktivitását. A módszer segítségével húszszoros tisztulást értünk el. Az amperometriás szenzor fejlesztését a szulfit és a hidrogén-peroxid szelektív detektálására irányuló előkísérletekkel kezdtük, szitanyomott szén elektródokkal. 1. Kipke, C.A., Enemark, J. H., Sunde, R. A. 1989. Purification of Prosthetically Intact Sulfite Oxidase from Chicken Liver Using a Modified Procedure. Archives of Biochemistry and Biophysics. 270 (1), 383-390

42

EGRI VÖRÖSSZŐLŐK MAGJAIBAN TALÁLHATÓ BIOAKTÍV HATÓANYAGOK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Sisa Krisztina, Rapi Sándor, Korózs Marietta, Patonay Katalin, Kiss Attila, Forgó Péter Eszterházy Károly Főiskola – Egerfood Regionális Tudásközpont, Eger Levelező szerző: Rapi Sándor [email protected] Kutatásunk során szőlőmagok hatóanyagainak kivonási módszereit hasonlítottuk össze. A munka során különböző módszerekkel és eltérő oldószerekkel kivonatokat készítettünk az Egri Borvidék jellemző szőlőfajtáinak magjaiból, és vizsgáltuk az extrakciós eljárás hatékonyságát a kivonatok antioxidáns kapacitásának, összes polifenol tartalmának és polifenol összetételének meghatározásával. A kivonatok elkészítéséhez négyféle oldószert (96% (V/V)-os etanol, etanol:víz=80%:20%, 70%:30%, 60%:40%), valamint három eltérő extrakciós eljárást (ultrahangos és rázóasztalos rázatás, Soxhlet-módszer) alkalmaztunk. A mintákat borászati kutatásból származó szőlőmag mintákkal egészítettük ki, vizsgálva a kezelések szőlőmagban lévő hatóanyagok mennyiségére és összetételére gyakorolt hatását. A kutatás során olyan extrakciós módszereket tanulmányoztunk, melyek kis költséggel, nagy mennyiségű minta feldolgozását teszik lehetővé, ezáltal ipari alkalmazásra is alkalmas lehet az extrakciós eljárás. A vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a leghatékonyabb kivonószernek az etanol:víz=60%:40% arányú keveréke bizonyult, az extrakciós eljárások közül pedig az ultrahangos homogenizátor alkalmazása eredményezte a legjobb eredményt. Az antioxidáns kapacitás (DPPH, FRAP), valamint az összes polifenol tartalom és polifenol összetétel meghatározása alapján elmondható, hogy a szőlőfajták közül a propolisszal kezelt kékfrankos minta kiemelkedő eredményeket produkált. A kékfrankos magjának magas hatóanyag-tartalma a propoliszból beoldódott hatóanyagokkal még magasabb antioxidáns aktivitás értéket adott a vizsgált mintáknak, amit a kivonatban kimutatott, propoliszra jellemző polifenolok, mint a krizin és a pinocembrin jelenléte is igazolt.

43

BOROK GLICERIN TARTALMÁNAK TECHNOLÓGIAI NÖVELÉSE ÉS MEGHATÁROZÁSA GÁZKROMATOGRÁFIÁS MÓDSZERREL Hudák Orsolya, Csutorás Csaba, Forgó Péter Eszterházy Károly Főiskola - Innovations Nonprofit Kft., Eger Levelező szerző: Hudák Orsolya [email protected] Napjainkban egyre nagyobb az igény a magas glicerintartalmú borok előállítására. Közismert tény, hogy a glicerin szoros kapcsolatban áll a minőséggel a borászatban, ugyanis minél több glicerint tartalmaz egy bor, annál nagyobb értéket képvisel. A mikroorganizmusok, elsősorban az élesztő, fontos szerepet töltenek be a borok kémiai összetételében és az organoleptikus értékelésében. Etanol, glicerin és CO2 a legfontosabb anyagok, amelyeket az élesztők előállítanak és ezeknek az anyagoknak a termelődése befolyásolható környezeti és kémiai hatásokkal. Munkánk során olyan bortechnológiai eljárásokat dolgoztunk ki, amelyek az alkoholos erjedés során olyan reakcióutakat nyitottak meg, amelyek a glicerin termelődését segítik elő. Párhuzamos kísérletekben figyeltük meg a hőmérséklet, a cukortartalom és különböző anyagok (NH4HSO3, (NH4)2HPO4) hatását négy különböző élesztő faj működésére. A kísérlet során kapott borminták glicerintartalmának meghatározását az általunk fejlesztett GC-FID módszerrel trimetil-szilil (TMS) származékképzést követően végeztük el.

44

A BÜKK HEGYSÉGI BUGÁS MACSKAMENTA (NEPETA NUDA SSP. NUDA SYN. NEPETA PANNONICA L.) KIVONATAI POLIFENOL-PROFILJÁNAK VIZSGÁLATA, BORÁSZATI FELHASZNÁLÁS CÉLJÁVAL Patonay Katalin, Korózs Marietta, Kiss Attila, Murányi Zoltán Eszterházy Károly Főiskola, EGERFOOD Regionális Tudásközpont - Élelmiszertudományi Intézet, Eger Levelező szerző: Patonay Katalin [email protected] Jelen munka célja, hogy a bugás macskamenta (Nepeta nuda ssp. nuda syn. Nepeta pannonica L.) a Bükk hegységben található állományából három sarzs kivonatolhatóságát, antioxidáns képességét, illetve polifenol-tartalmát és –összetételét leírjuk. Hosszú távú cél, hogy megalapozzuk a növény, illetve kivonatai ― mint a régióra jellemző specialitás ―felhasználását ürmös-különlegességek készítéséhez. A kivonatolást négyféle oldószerrel ― metanol (MeOH), 96%-os etanol (EtOH), etanolvíz 7:3 elegy (WA), pH =3,5-re beállított 1:9 etanol-víz elegy (AWA) ― végeztük. A kivonatok gyökfogó képességét DPPH és (peroxo-gyökanion befogásán alapuló) ORAC módszerrel, vas(III)-redukáló képességét FRAP méréssel vizsgáltuk; az összpolifenoltartalmat pedig Folin-Ciocalteau-módszerrel. A kivonatok polifenol összetevőit HPLCDAD vizsgálattal határoztuk meg. Az eredmények azt mutatják, hogy a kivonatok középerős vagy erős antioxidánsok DPPHval és FRAP módszerekkel mérve, s emellett erős gyökfogó képességet mutatnak peroxogyökanionnal szemben. A növény csersav összetevői közül a kivonatokból sikeresen azonosítottuk a galluszsavat, ferula-, kávé-, sziringin-, vanillinsavat, illetve az igen erős antioxidánsként ismert rozmarinsavat; ez utóbbi igen nagy mennyiségben (5000-11500 mg/kg száraz herba) volt jelen. A növény flavonoidokban is gazdag; kimutatható volt apigenin, kaempferol, kvercetin, és domináns flavonoidként az érfalvédő és antioxidáns rutin (1700-7500 mg/kg sz. h.) A rutin mint főösszetevő jelenléte szokatlan a macskamenta fajokban; ez az észlelés így kiegészítő adat lehet a Nepeta nemzetség fitokémiájához. Az összetételre kapott eredmények mutatják azt is, hogy a növény vagy kivonatai pozitív élettani hatású összetevői lehetnek egyes boralapú italkülönlegességeknek.

45

VÖRÖSBOROK BIOLÓGIAILAG AKTÍV VEGYÜLETEINEK SZEREPE A MINDENNAPOKBAN Balga Irina1, Kiss Attila1, Nyitrainé Sárdy Diána2, Nagy Balázs2, Leskó Annamária2, Kállay Miklós2 1 Eszterházy Károly Főiskola, TTK, Élelmiszertudományi Intézet, Kémiai, Borászati kémiai, és Borászati Tanszék 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék Levelező szerző: Balga Irina [email protected] Évszázadok óta köztudott tény, hogy a bor nemcsak élelmiszeripari termék, hanem élvezeti cikk, és nem utolsó sorban orvosság. Már az antik Görögországban Plutarkhosz is megmondta, hogy a bor az italok között a leghasznosabb, a gyógyszerek között a legédesebb, ételek között a legkellemesebb. De minek köszönheti jótékony tulajdonságait? A vörösborban számos pozitív hatású vegyület található, melyek nagy antioxidáns hatással rendelkeznek. A borok polifenol tartalma borászati szempontból az egyik leglényegesebb vegyületcsoport, mely magába foglalja a nem flavonoid fenolokat, a flavonoid fenolokat és a tanninokat. Ezek az összetevők a bor minőségi attribútumai, melyek hozzájárulnak a tisztulási folyamatokhoz, az organoleptikus paraméterek kialakításához. Ezen vegyületcsoportok nemcsak a minőségi paramétereket rejtik magukban, hanem az egészségre jótékony hatásukkal is kiemelkednek. Gátolják a szervezet építőanyagainak kémiai sérülését, amely az igen reakcióképes szabad gyökök oxidálóhatásának eredményeképpen jön létre. Kedvezőek a kardiovaszkuláris betegségek kialakulása szempontjából is, ugyanis a fenolos vegyületek fokozzák a nitrogén-oxid szintjét, mely az erek keresztmetszetét tágítja, az érösszehúzódásokat csökkenti. Tehát a vörösborok preventív tulajdonságait a bennük rejlő élettanilag aktív vegyületeknek köszönhetik. Jelen munkánk során két vörösbor élettanilag aktív vegyületeit térképeztük fel, hogy az érlelés, mint borászati technológiai folyamat, miként befolyásolja ezen vegyületek jelenlétét. A flavonoid fenolokat spektrofotometriás metodikákkal mértünk, míg az egyszerű fenolok közül a stilbén vegyületcsoportot folyadékkromatográffal elemeztük. Az organoleptikus bírálathoz profilanalízist alkalmaztunk. Az eredményeket statisztikailag értékeltük ki. Vizsgálataink során megállapíthatjuk a borok élettanilag aktív vegyületeire az érlelés pozitív hatással bír, különösképpen az egészségre rendkívül jótékony rezveratrol szempontjából. A statisztikai kiértékelés szignifikánsan is alátámasztotta felvetéseinket. Az eredményeink igazolják, hogy a biológiailag aktív vegyületek folyamatos kémiai reakciókon mennek végbe. Az érlelés hatására a vörösborokban nagyobb mértékben akkumulálódnak az emberi szervezet számára jótékony hatással bíró vegyületek. A polifenol vegyületek pozitív élettani hatásainak tükrében több információt kaphatunk a minőségi vörösborkészítésről, valamint a tápértékben gazdag életmód kialakításáról, hisz, ahogy Pasteur is megmondta: a bor a legegészségesebb és leghigiénikusabb ital.

46

POLIFENOL VEGYÜLETEK VIZSGÁLATA SZŐLŐHÉJ EXTRAKTUMBAN AZ EGRI BORVIDÉKEN Balga Irina1, Kállay Miklós2, Leskó Annamária2, Gál Lajos3 1 Eszterházy Károly Főiskola, TTK, Élelmiszertudományi Intézet, Kémiai, Borászati Kémiai, és Borászati Tanszék 2 Budapest Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék 3 Eszterházy Károly Főiskola, Borkultúra Központ Levelező szerző: Balga Irina [email protected] A szőlő fenolos összetétele nagymértékben hozzájárul a bor stílusának és minőségnek kialakításához. A szőlő magas polifenol értékekkel bír, melyek a héjban, húsban és magban lokalizálódnak. A szőlőben az egyik fő fenolos csoport, mely befolyásolja a bor minőségi paramétereit, az antocianinok, illetve a kondenzált tanninok. Az antocianinok pigmentált vegyületek, melyek felelősek a vörösborok színének kialakulásáért. Elhelyezkedésüket tekintve a héjban találhatóak. A monomer katechinek és leukantocianinok főként a héjban és magban detektálhatók. A proantocianidinek a 3,flavanol és 3,4-flavandiol polimerizált származékai, melyek fontos szerepet játszanak az érzékszervi tulajdonság kialakításában, mint például a keserű és húzós ízérzetben. A borkészítés során ezek a vegyületek extrahálódnak ki a szőlő héjából. Több tényező befolyásolja mennyiségüket a borban: az extrakció mértéke és a borkészítési technológia. A stilbének családjába tartozó rezveratrolt számos kutató vizsgálja jótékony hatásai miatt. A rezveratrol főként a héjban található meg, de mind mennyiségi, mind minőségi jelenlétét számos tényező befolyásolja. A szőlő héjában található fenolos vegyületek mennyisége függ: a szőlőfajtától, klimatikus és geografikus tényezőktől, szőlő művelésmódtól, különböző mechanikai és patogén behatásoktól, az abiotikus stressztől (UV sugárzás), valamint a borkészítési technológiáktól. Jelen munkánk során az Egri Borvidék egyik zászlós szőlőfajtáját, a Kékfrankost vizsgáltuk a 2007-es évjáratban. Az ültetvény három tőkéjéről, azonos kitettségű fürtöket elemeztünk az élettanilag aktív vegyületek tekintetében. A fürtöt mértanilag három egyenlő részre osztottuk, a bogyóhéjat manuálisan leválasztottuk, ebből extraktumot készítettünk, Méréseinkhez spektrofotometriás és nagyműszeres módszereket alkalmaztunk. Megállapíthatjuk, hogy a 2007-es évjáratból származó Kékfrankos szőlőfajta esetében az öt kémiai paraméter tekintetében, a fürtön belül főként a vállban koncentrálódtak az élettanilag aktív vegyületek. A terméskorlátozási technológiák közül, erre a fajtára és ebben az évjáratban választhatjuk a fürtfelezés, vagy fürttépés módszerét. A kiértékelt eredményekkel és következtetésekkel lehetőség nyílik a későbbiekben egy terméskorlátozási módszer alkalmazására, mely a szőlőben minőségi javulást hozhat, illetve egy környezetkímélőbb növényvédelmi technológia használatát teszi lehetővé.

47

A MŰSZERES ANALITIKA A MINŐSÉGI BORKÉSZÍTÉS SZOLGÁLATÁBAN MINŐSÉGI BORKÉSZÍTÉS - POLIFENOLOK Rácz Kinga1, Kállay Miklós1, Rácz László2, Csutorás Csaba2 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék 2 Eszterházy Károly Főiskola, Kémiai, Borászati és Borászati Kémiai Tanszék, Eger Levelező szerző: Rácz Kinga [email protected] A bor mint funkcionális élelmiszer, komoly élvezeti értékű minőségi termék, kedvező élettani hatással bíró vegyületek hordozója, ami kötelezi az előállítót, a kutatót, a tanárt arra, hogy egyre többet megtudjon mindarról, amit szívesen fogyasztanak az emberek milliói a Földünkön. A gyümölcsökhöz, zöldségekhez hasonlóan a borok is jelentős mennyiségben tartalmaznak természetes POLIFENOL vegyületeket – melyekről köztudott az antioxidáns-, gyulladásgátló-, rák ellenes hatása, valamint bizonyított a szív-és érrendszeri megbetegedések megelőzésében is kedvező hatása. A bor fogyasztása az egyén számára a megfelelő koncentráció betartása mellett bír kedvező élettani hatással. Vizsgálatunk célja a polifenol vegyületek koncentrációjának meghatározása a szőlő terméskorlátozásával, valamint hagyományos szőlőtermesztési technológiával készített borainkban. Kutatásunk során négy, az Egri borvidéken termesztett szőlőfajta terméskorlátozását végezzük három évjáraton keresztül, majd vizsgáljuk a szőlő, valamint az ezekből azonos technológiával készített borok érzékszervi és analitikai tulajdonságait. A négy eltérő tőketerhelést eredményező, zsendülés kezdetén végrehajtott fürtritkítás hatására minőségi devianciát várunk a borokban. A Debrői hárslevelű, Chardonnay, Kékfrankos és Merlot fajtákon végzett kísérletsorozat első két évének eredményeit ismertetjük, mely során a szőlő beltartalmi értékeit mérjük, s ezek pontos ismerete elengedhetetlen fontosságú ahhoz, hogy abból a különböző technológiák tudatos alkalmazásával és a törvényi előírások betartásával a fogyasztói elvárásoknak megfelelő végterméket, azaz bort készíthessünk. 2011-ből és 2012-ből származó 32-32 különböző bormintában az organoleptikus vizsgálat mellett a következő paramétereket mértük: sav-, cukor-, kén-, alkohol- és glicerintartalom; nehézfém, glutation, aromaanyag koncentráció, valamint a jelentős szereppel bíró polifenol vegyületek, különös tekintettel a transz és cisz rezveratrol. A szakirodalomban meghatározott módszerekkel, HPLC-MS készülékkel vizsgáltuk a borok összetevőit. Az előkészített minták összes polifenol tartalmát Singleton és Rossi (1965) módszerével Folin-Ciocaltau-reagenssel, galluszsav-egyenértékben kifejezve mértük, az antocianin koncentrációját Ribereau-Gayon és Stonestreet (1965) szerint határoztuk meg. A leukoantocianin mennyiséget Flanzy és munkatársai (1969), a katechin tartalmat vanillines színreakció alapján Rebelein (1965) módszerével állapítottuk meg. HP Series 1050 típusú kromatográffal a következő összetevőket mértük: A rezveratrol összetevők vizsgálatánál Kállay és Török (1997) eljárását alkalmaztuk: a mintákat 0,22 mikrométeres szűrőn szűrve közvetlenül injektáltuk a HPLC-készülékbe. Az oszlop típusa Lichrospher Cart 250 x 4 mm (5 mikrométer), az eluens 5% acetonitrilt és 5% metanol tartalmazó HPLC tisztaságú víz. Flow: 2 ml/ perc, Lambda: 306 nm, hőm.: 30 fok. A sikiminsav-meghatározást a BCE Borászati Tanszékén alkalmazott módszer (Kállay, 2008) szerint végeztük. A polifenolok között a rezveratrol tartalom kiemelését tartjuk fontosnak (), mert élettanilag ennek a vegyületnek tulajdonítunk nagy szerepet. A terméskorlátozás rezvratrol tartalomra gyakorolt kimagasló hatását mutatja be a fenti ábra. Az antocianinok a kékszőlő héjában található színanyagok, melynek változását a táblázat szemléltet. Érdekes módon a terméskorlátozással a leukoantocianinok, katechinek és az antocianinok mennyiségének csökkenése azzal magyarázható, hogy a terméskorlátozás hatására kevesebb, de nagyobb méretű szőlőbogyók nőnek, így a héj és a bogyóhús aránya eltolódik a bogyóhús javára. Az organoleptikus vizsgálatok alátámasztják azt a hipotézist, amely szerint a fürtválogatással nyert hozamkorlátozás kedvező hatással van a borok élvezeti értékére. Jelen kutatásunk a „Növelt polifenol tartalmú borok előállítási technológiájának és prototípusának kifejlesztése’’ című GOP-1.1.1 pályázat része, amely az EU támogatásával az ERFA társfinanszírozásával valósul meg.

48

SZŐLŐTÖRKÖLYBŐL NYERT POLIFENOL VEGYÜLETEK Rácz Kinga1, Kállay Miklós1, Rácz László2, Csutorás Csaba2, Varga Imre3, Záray Gyula3 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Borászati Tanszék 2 Eszterházy Károly Főiskola, Kémiai, Borászati Kémiai és Borászati Tanszék, Eger 3 Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Kémiai Intézet, Budapest Levelező szerző: Rácz Kinga [email protected] A kutatás célja a polifenol vegyületek analitikai mérése nagynyomású folyadékkromatorgáfiás (HPLC) technikán alapuló eljárással. Etanol-víz elegy oldószeres extrahálással polifenol vegyületek, köztük különös tekintettel a rezveratrol vegyület kinyerését végezzük kékszőlők erjedési alap- és melléktermékeiből. A szakirodalomban Yi és munkatársai Cabernet sauvignon é Royal Rouge szőlőfatják feldolgozása során nyert törköly fenolos antioxidáns komponenseit vizsgálta. Jean kutatócsoportja (Tinta Roriz, Alfocheiro és Touriga National fajtájú) szőlők héjából ultrahanggal segített extrakcióval nyert mintákat vizsgált. Rockenbach és munkatársai (Cabernet sauvignon, Merlot, Bordeaux és Isabel) fajtájú szőlőkből és törkölyből 0,1%-os sósavval savanyított metanolos extrakcióval kivont polifenol vegyületek meghatározását végezte HPLC módszerrel UV abszorpciós detektor alkalmazásával. A kutatás tárgyát képező hozamkorlátozás nélkül és hozamkorlátozással termesztett hét szőlőfajta: Kékfrankos, Merlot, Cabernet sauvignon, Pinot noir, Cabernet franc, Syrah, Turán. A ábrán a Merlot (Vitis vinifera L.) szőlőből nyert törköly etanolos extraktumának HPLC kromatogramja (λ = 270 nm)látható.

Jelen kutatásunk a „Növelt polifenol tartalmú borok előállítási technológiájának és prototípusának kifejlesztése’’ című GOP-1.1.1 pályázat része, amely az EU támogatásával az ERFA társfinanszírozásával valósul meg.

49

BIOSTIMULÁTOROK HATÁSA SZŐLŐ ’KÉKFRANKOS’ TÁPANYAGFELVÉTELÉRE ÉS TERMÉSHOZÁSÁRA Nagy Péter Tamás1, Pintér Tamás2 1 Károly Róbert Főiskola, Fenntarthatósági Innovációs Technológiai Centrum, Gyöngyös 2 Károly Róbert Főiskola, Kertész Bsc hallgató Levelező szerző: Nagy Péter Tamás [email protected] A biostimulátorok használata világszerte egyre növekszik, köszönhetően annak, hogy sikerrel alkalmazhatók mind az ökológiai termesztésben, mind a környezetkímélő tápanyag-gazdálkodásban, mind pedig a klimatikus anomáliák hatásainak kivédésében. Sajnos hazánkban viszonylag kevés információ áll rendelkezésre használatukat illetően. Éppen ezért a mátrai és az egri borvidékre jellemző szőlőfajtával (Kékfrankos) állítottunk be kísérletet annak tisztázására, hogy az általunk alkalmazott alga és aminosav készítmény, hogyan hat a szőlő tápanyagfelvételére, terméshozására és a termés minőségére. Kísérletünket két termőhelyen (Noszvaj – egri borvidék, Nagyréde – mátrai borvidék) magán termelőknél végeztük. A készítmények kijuttatása a gyártó által javasolt időpontokban - a szőlő megfelelő fenológiai fázisaihoz igazítottan – történt. A kezelések mellett kontrollkezelést is alkalmaztunk a hatások igazolása végett. Vizsgálataink során komplett talaj-, levél- és gyümölcsanalízist végeztünk. Eredményeink alapján megállapítható, hogy: • a készítmények kijuttatása során technológiai probléma nem lépett fel, • a készítmények az alkalmazott dózisban perzselési vagy egyéb abnormalitásra utaló tüneteket nem okoztak, • a kezelések szignifikánsan növelték a levelek relatív klorofilltartalmát, egészségesebb, üdébb nagyobb leveleket eredményeztek, • a kezelések a levelek tápanyagtartalmát nem egyöntetűen befolyásolták • a kezelések a termés mennyiségét szignifikánsan növelték • a kezelések a bogyóméretet, fürttömeget szignifikánsan növelték • a kezelések a bogyók beltartalmi mutatóit (cukortartalom, savtartalom, FRAP index, teljes fenolos komponensek és flavonoidok) befolyásolták

50

A KORAI TŐKEELHALÁS KUTATÁSA A TOKAJI BORVIDÉK SZŐLÉSZETI ÉS BORÁSZATI KUTATÓINTÉZETBEN Bihari Zoltán1, Kovács Csilla2, Balling Péter1, Fischinger Renáta1, Éles Ilona1, Peles Ferenc2, Sándor Erzsébet2 1 Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet 2 Debreceni Egyetem, Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézet Levelező szerző: Bihari Zoltán [email protected] A korai tőkeelhalás napjaink legveszélyesebb tünetegyüttese, mely az egész világon gondot okoz. Éppen ezt a tényt felismerve szervezte meg a Reims-i Egyetem azt a nemzetközi összefogást, melyben 20 ország 34 kutatóintézete és egyeteme szerepel. Ebben a COST FA1303 keretében zajló programban a Debreceni Egyetem és a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet is részt vesz. A hazai kutatók szerepe a tünetek időben és térben történő epidemiológiájának megismerésében és a tüneteket okozó kórokozók (gombák, baktériumok) azonosításában van. Egy éves ciklusú monitorozásra alkalmas terület lett kijelölve Tarcalon, ahol arra a kérdésre keressük a választ, hogy a tőkéken a tünetek megjelenése előtt mennyi idővel jelennek meg a kórokozók a fás részekben, illetve mennyi idő kell a tünetek kialakulásához. A vizsgálatok során minden évben valamennyi tőkéből szövetmintát veszünk, és minden egyes mintában meghatározzuk megtalálható-e benne valamely kórokozó. Arra kérdésre is keressük a választ, hogy a betegségtünetek az év melyik időszakában jelennek meg, illetve a megjelent tünetek milyen kórokozónak tulajdoníthatók. Ennek érdekében négy területet jelöltünk ki a Tokaj-hegyaljai borvidéken, ahol korábban is előfordult tőkepusztulás: Mezőzombor (Szemere-dűlő), Mezőombor (dorgó-dűlő), Tarcal (Teleki-dűlő), Szegi (Várhegy). Minden, tüneteket mutató tőkéből mintát vettünk a havonta elvégzett bejárások során, melyeket a Debreceni Egyetem, ÉMMI, Mikrobiológiai laboratóriumába juttatunk el 48 órán belül. A tünetek térbeli megjelenését és terjedését egyaránt követtük. A mintákban megtalálható kórokozókat faji szinten is meghatároztuk. Összesen 10500 tőke havi monitorozása történt meg. A vizsgált területeken a tőkék 0,34, 0,46, 3,49, 4,27%-ánál jelentkeztek levéltünetek, de csak néhány esetben tapasztaltuk a tőkék pusztulását. A Tokaji borvidék négy kijelölt területéről begyűjtött tőkék mindegyikéből sikerült endofita gombákat kitenyészteni. A minták egy részéből egynél több faj volt kitenyészthető a telepmorfológia alapján. A mintákból hat gombafaj jelenlétét tudtuk kimutatni, melyek a következők: Diplodia seriata Botryosphaeria stevensii Mucor ramosissimus Alternaria alternata Xanthomendoza mendozae Gibberella zeae

51

A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA HAT MOLYLEPKE FAJ FENOLÓGIAI ÉS POPULÁCIÓDINAMIKAI SAJÁTOSSÁGAIRA Tóth János Pál1, Barczikai Gábor, Végvári Zsolt2 1 Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet 2 Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani és Humánbiológia Tanszék Levelező szerző: Tóth János Pál [email protected] Az elmúlt évtizedben fontos témává vált a klímaváltozás és annak hatásainak tanulmányozása. A klímaváltozás hatással lehet a lepkék voltinizmusára és fenológiájára, ahogy ezt már számos tanulmányban kimutatták. Az agrárium számára ezek az információk igen nagy jelentőséggel bírnak, hiszen a kártevők biológiájának ismerete és életmenetében esetlegesen bekövetkező változások nyomon követése elengedhetetlen a hatékony védekezéshez. Jelen tanulmányban hat molylepke faj (Anarsia lineatella, Cydia pomonella, Grapholita funebrana, G. molesta, Lobesia botrana, Phyllonorycter blancardella) fenolológiájának változását vizsgáltuk 1993-től 2012-ig. A fajspecifikus szexferomon alapú csapdák Bodrogkeresztúr területén üzemeltek. A rajzás adatokon kívül a csapadék és a hőmérséklet adatok is rögzítésre kerültek napi három alkalommal. A napi fogásadatokból meghatároztuk az első fogás napját (FED), az utolsó fogás napját (LED) és kiszámoltuk a teljes rajzási időszakban fogott egyedek számát. Az eredmények alapján elmondható, hogy vizsgált fajok meglehetősen hasonló klímaválaszt mutattak. Az első megfigyelések és az utolsó megfigyelések dátumából jól látszik, hogy a rajzási periódus hosszabbá vált, hiszen a rajzás kezdete korábbra, míg a rajzás vége későbbre tolódott. Az is jól látszik, hogy ez a közel húsz éves periódus nem elegendő ahhoz, hogy a fajok hosszútáv populáció dinamikáról képet kapjunk mivel a gradációs ciklusok ennél hosszabb időközönként következnek be.

52

A TERMŐHELY ÉS ÉVJÁRAT HATÁSA A SZŐLŐBOGYÓK ÉS BOROK SZÍNANYAG TARTALMÁRA: ANTOCIANIN ÖSSZETÉTEL ÉS KIVONHATÓSÁG Zsófi Zs1, Szekeres A2, Bálo B3, Pálfi Z1, Villangó Sz1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Szegedi Egyetem Mikrobiológia Tanszék 3 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék Levelező szerző: Dr. Zsófi Zsolt [email protected] A termőhelyi sajátosságok és az évjárathatások jelentős hatást gyakorolnak a szőlő minőségére. Az Egri borvidék a szőlőtermesztés északi határához közel helyezkedik el, ezért klimatikus adottságai sokszor nem teszik lehetővé a kései érésű kékszőlő fajták fenolos beérését. Az ilyen típusú szőlőtermesztő vidékeken a minőségi bortermelés egyik alapköve a termőhelyszelekció. Az eltérő klimatikus adottságokkal, alapkőzettel és talajjal rendelkező termőhelyeken a bogyók beérése eltérő. Ez a jelenség megmutatkozik a bogyóhéj színanyag tartalmában is. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy a bogyóhéj színanyag mennyiségét, összetételét különböző szüreti időpontokban nyomon kövessük, valamint megvizsgáljuk azt, hogy az érettségi állapot, a termőhely és az évjárat a színanyagok héjból történő kivonhatóságát és így a borok antocianin mennyiségét és összetételét hogyan befolyásolja. A vizsgálatokat Kékfrankos szőlőfajtán, az Egri borvidék két eltérő jellegű termőhelyén (Kőlyuktető – jó vízellátottság, Nagy Eged-hegy – vízhiány) két évjáratban (2011, 2012) végeztük el. Az évjáratok és a termőhelyek klimatikus jellemzőit automata meteorológiai állomással követtük nyomon. A növények szezonális gázcseréjét és stresszeltségi állapotát Ciras-1 infravörös gázanalizátorral mértük. Mindkét termőhelyen és évjáratban 3-3 szüreti időpontban készítettünk borokat, három ismétlésben, irányított erjesztéssel, mikrovinifikációs eljárással. Az egyes szüreti időpontokban bogyómintákat vettünk és héjkivonatokat készítettünk. A héjkivonatok és az elkészült borok antocianin összetételét (Del-3-G, Cya-3-G, Pet-3-G, Peo-3-G, Mal-3-G) HPLC-vel vizsgáltuk meg. A meteorológiai adatok alapján elmondható, hogy mindkét vizsgált évjárat csapadékszegény volt. 2012-ben több csapadék hullott, de a magasabb hőmérséklet miatt ez kisebb mértékben hasznosult. A csapadék kisebb mértékű hasznosulását a leveleken mért fotoszintetikus aktivitás is alátámasztotta. 2012-ben a lejtős termőhelyen a sztómavezető képesség értékei végig közepesen erős vízhiány jeleit mutatták, 2011-ben csak a zsendülésig, valamint az érési időszak végén alakult ki vízhiány. Mindkét évben a jobb vízellátottságú termőhelyen volt magasabb a bogyóhéj antocianin koncentrációja. Ugyanakkor, a borok színanyag tartalma a vízhiányos termőhelyen volt nagyobb. Mivel jelentős különbség nem volt tapasztalható a bogyóhéj/bogyóhús arányban a termőhelyek és a szüreti időpontok függvényében, valószínűleg az antocianinok kivonhatósága nőtt a termőhelyhatás következtében. Termőhelytől és évjárattól függetlenül a kivonhatóság szintén nőtt az érés előre haladtával. Ez a jelenség szoros összefüggést mutatott a bogyók egyes mechanikai jellemzőivel. A kutatás a Bolyai János Posztdoktori Ösztöndíj, valamint a FENMAT09 pályázat segítségével valósult meg.

53

A KÉKFRANKOS SZŐLŐFAJTA BOGYÓTEXTÚRA PARAMÉTEREINEK VÁLTOZÁSA ELTÉRŐ VÍZELLÁTOTTSÁGÚ TERMŐHELYEKEN Zsófi Zs1, Villangó Sz1, Bálo B2, Pálfi Z1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék Levelező szerző: Dr. Zsófi Zsolt [email protected] A különböző termőhelyek eltérő ökológiai feltételei döntően befolyásolják a borszőlő minőségi paramétereit. A kékszőlők esetében a fenolos érettség alapvetően meghatározza a végtermék, azaz a bor érzékszervi jellemzőit és analitikai paramétereit. A fenolos érettség egyik fontos jellemzője az, hogy a héjon tartás során a bogyó héjából milyen mértékben tudnak kioldódni a színanyagok és tanninok. Az érés során kémiai változások mellett a bogyók és magvak textúra jellemzői is változnak. Az antocianin bogyóhéjból történő kivonhatósága szoros összefüggést mutat a bogyóhéj egyes textúra jellemzőivel. Kevés ismeret áll rendelkezésre arról, hogy a különböző ökológiai potenciállal rendelkező termőhelyek hogyan befolyásolják a bogyók textúra tulajdonságait. Vizsgálataink célja az volt, hogy a szőlőbogyók textúra változásait nyomon kövessük két eltérő vízellátottságú termőhelyen, két évjáratban (2011, 2012) és ezen változások, a környezeti hatások, valamint a színanyagok kivonhatósága között összefüggéseket keressünk. A vizsgálatokat Kékfrankos szőlőfajtán, az Egri borvidék két eltérő jellegű termőhelyén végeztük (Kőlyuktető – jó vízellátottság, Nagy Eged-hegy – vízhiány). Az évjáratok és a termőhelyek klimatikus jellemzőit automata meteorológia állomással követtük nyomon. A növények szezonális gázcseréjét és stresszeltségi állapotát Ciras-1 infravörös gázanalizátorral mértük. Az érési időszakban a bogyók textúra változásait textúra elemzővel (Stable Micro System) végeztük el. A bogyókon az alábbi jellemzőket vizsgáltuk: héjkeménység (Fsk), héjrugalmasság (Esk), héj átszakításához szükséges munka (Wsk), héjvastagság (Spsk), magkeménység (Fs), magrugalmasság (Es), a mag töréséhez szükséges munka (Ws), a bogyó keménysége (BH), kohéziója (BCo), nyúlósága (BG), rugalmassága (BS) rágóssága (BC). Emellett a bogyók fenolos érési indexe (kivonhatósági indexe) is meghatározásra került. Mindkét vizsgált évjárat csapadékszegény volt. 2012-ben több csapadék hullott, de a magasabb hőmérséklet miatt ez kisebb mértékben hasznosult. A csapadék kisebb mértékű hasznosulását a leveleken mért fotoszintetikus aktivitás is alátámasztja. 2012-ben a lejtős termőhelyen a sztómavezető képesség értékei végig közepesen erős vízhiány jeleit mutatták, 2011-ben csak a zsendülésig, valamint az érési időszak végén alakult ki vízhiány. A bogyóhéj keménysége fordított értékeket mutatott a termőhelyeken a két évjáratban. 2011-ben a lejtős termőhelyen a bogyó héja keményebb volt, 2012-ben viszont Kőlyuktetőről gyűjtött héjmintákra volt ez jellemző. A termőhelyeken hasonló, trendszerű változást csak a bogyóhéj rugalmassága mutatott mindkét évben. A bogyóhéj mindkét évben a vízhiányos ültetvényben és a stresszeltebb évjáratban volt vastagabb. A magvak keménységének változása az évjárathatással mutatott összefüggést. 2012-ben a magvak mindkét termőhely esetében keményebbek voltak, mint 2011-ben. A bogyók további textúra paramétereiben nem találtunk jelentős különbséget sem az évjárat sem pedig a termőhely vonatkozásában. A színanyag kivonhatósági index a bogyóhéj rugalmasságával mutatta a legszorosabb összefüggést. A kutatás a Bolyai János Posztdoktori Ösztöndíj és a FENMAT09 pályázat segítségével valósult meg. 54

ÚJ TECHNOLÓGIA ALKALMAZÁSA A SZŐLŐ LISZTHARMAT FERTŐZÉSE ELLEN Zsófi Zs1, Váczy K1, Bisztray Gy2, Villangó Sz1, Pálfi Z1, Lefler P1, Lukácsy Gy2, Cseke G3 és Bureau E3 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék 3 Total Hungaria Kft. Levelező szerző: Dr. Zsófi Zsolt [email protected] A lisztharmat jelentős károkat okozhat a szőlő hozamában és a termés minőségében. A levelek erős fertőzöttsége csökkentheti a lombozat fotoszintetikus aktivitását és így közvetve a bogyók beltartalmi értékeit. A bogyók fertőzöttsége terméskiesést és nem kívánatos borászati problémákat okozhat. A költséghatékony és környezetbarát védekezés napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap, ezért az új növényvédelmi technológiák tesztelése és alkalmazása nagy fontossággal bír. 2013-ban a Károly Róbert Főiskola Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete a Total Hungaria Kft. együttműködésével, egy 98 %-ban gyógyászati fehérolaj tisztaságú kőolajszármazékot (Ovispray) tesztelt Chardonnay és Kékfrankos szőlőfajtán. A kísérlet célja az volt, hogy megvizsgáljuk milyen hatása van a készítménynek a lisztharmatfertőzés erősségére, gyakoriságára, valamint a levelek fotoszintetikus teljesítményére. A kísérlet fajtánkét 0,3 hektáron került beállításra. A szer három különböző koncentrációban került kivitelre, a kezeléseket három ismétlésben, randomizált blokkokban, blokkonként 20 növényen alkalmaztuk. Kontrollként az üzemi szinten használt növényvédelmi technológiát használtuk, valamint egy olyan abszolút kontrollt, amely egyáltalán nem kapott növényvédelmi kezelést. A kezeléseket az üzemi növényvédelemmel azonos időpontokban alkalmaztuk. A növényvédelmi megfigyeléseket augusztus elején és szeptember elején végeztük el. A levelek fotoszintetikus aktivitását június közepe és augusztus közepe között kilenc alkalommal mértük Ciras - 1 infravörös gázanalizátorral. A klimatikus adatokat automata meteorológiai állomással rögzítettük. A negyven éves átlaghoz viszonyítva 2013 első fele csapadékos és hűvös volt, júliustól, a virágzást követően viszont száraz és meleg periódus következett. A készítmény mindkét fajta esetében pozitív hatást gyakorolt a lisztharmattal szemben, ami elsősorban a fertőzés erősségének csökkenésében mutatkozott meg. A levelek legnagyobb fotoszintetikus aktivitása az üzemi kontroll esetében volt megfigyelhető. A legalacsonyabb értékeket az abszolút kontrollnál tapasztaltuk. Az Ovispray kezelések között jelentős különbséget nem tapasztaltunk, de a Kékfrankos esetében a legalacsonyabb dózisú kezelésben a nettó fotoszintézis és a sztómák nyitottsági állapota néhány mérési időpontban a kezeletlen kontroll értékeivel mutattak hasonlóságot. Mivel a lisztharmat jelenléte is befolyásolja a levelek fotoszintetikus aktivitását, - figyelembe véve a fertőzés erősségét - nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a készítmény jelentősen befolyásolná az asszimiláció mértékét. Ennek megállapítására további kísérletek szükségesek. Dr. Váczy Kálmán Zoltán munkáját a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj támogatta. „A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.”

55

A BOGYÓK FENOLOS ÉRETTSÉGÉNEK, VALAMINT A HÉJ ÉS A MAG TEXTÚRÁJÁNAK VÁLTOZÁSA A ZSENDÜLÉS UTÁNI VÍZHIÁNY HATÁSÁRA (VITIS VINIFERA L. CV. KÉKFRANKOS) Villangó Sz1, Pálfi Z1, Bálo B2 és Zsófi Zs1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék Levelező szerző: Dr. Zsófi Zsolt [email protected] A vízhiány jelentős hatást gyakorol a szőlő fenolos érettségére, ezáltal a belőle készült bor minőségére. A fenolos érettség meghatározásakor vizsgáljuk egyfelől a héjban jelen lévő fenolos anyagok koncentrációját (pl.: vörösborszőlők esetében a héj színanyagait), másrészt ezek kivonhatóságát. A kivonhatóságot nagymértékben befolyásolja a bogyó, a héj és a mag textúrája, mechanikai tulajdonságai. Kísérletünk során arra kerestük a választ, hogy a különböző mértékű vízhiány miként befolyásolja a bogyó héjának és magjának mechanikai tulajdonságait és a bogyóhéj néhány fenolos komponensének koncentrációját. A vizsgálatokat Kékfrankos fajtán végeztük üvegházi körülmények között. Három kezelést alkalmaztunk (50 literes tenyészedényekben, teljes vízellátottság – 100%-os szabadföldi vízkapacitás, közepes vízhiány – 50%-os szabadföldi vízkapacitás és erős vízhiány – 40%-os szabadföldi vízkapacitás). A mintavételek két szüreti időpontban történtek. Ennek során vizsgáltuk a bogyók cukortartalmát, tömegét, a héj fenolos összetételét, valamint a héj és a mag textúráját. Az egyes kezelések fotoszintetikus aktivitását Ciras-1 infravörös gázanalizátorral követtük nyomon. A vízhiány hatására csökkent a levelek fotoszintetikus rátája, ami azt eredményezte, hogy a stresszelt növények bogyóiban kevesebb volt a cukortartalom. Ezzel párhuzamosan csökkent a bogyók tömege és emelkedett a bogyóhéjban található fenolos anyagok koncentrációja. A közepesen erős vízhiány magasabb antocianin, katechin és összes polifenol értékeket eredményezett, mint az erős vízhiány. A legalacsonyabb értékek a kontroll (vízzel jól ellátott) növényeket jellemezték. Az első szüreti időpontban a stresszelt növények bogyóhéja vékonyabb volt. A második szüreti időpontra azonban a vízhiányos kezelések bogyóhéj vastagsága (Spsk) jóval intenzívebben növekedett, mint a kontroll kezelésben. Ugyanakkor nem sikerült összefüggést kimutatni a bogyóhéj vastagsága és fenolos összetétele között. A vízhiány növelte a héj keménységét (Fsk), valamint a bogyóhéj átszakításához szükséges munkát (Wsk). A mag mechanikai paraméterei esetében (Fs – magkeménység; Ws – a mag töréséhez szükséges munka) is hasonló tendenciát fedeztünk fel, azonban a vízhiány hatása a második szüretre eltűnt. A héj keménysége és vastagsága között nem találtunk összefüggést. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a héj mechanikai tulajdonságaira a héj szerkezeti felépítése gyakorol hatást és nem függ annak vastagságától. Összességében elmondható, hogy fenolos érettség szempontjából a közepes vízhiány minőségnövelő tényező lehet a jobb bogyóhéj/hús arány, valamint a bogyóhéj magasabb fenolos koncentrációja miatt. Az erős vízhiány azonban már súlyos termésvesztést és minőségromlást von maga után. A kutatás a Bolyai János Posztdoktori Ösztöndíj támogatásával valósult meg.

56

A SZÜRETI IDŐPONT ÉS AZ ERJESZTÉSI HŐMÉRSÉKLET HATÁSA A NERO ÉS A BIANCA SZŐLŐFAJTÁK BORAIRA Pálfi Z1, Szekeres A2, Szűcs E1, Villangó Sz1, Bálo B3 és Zsófi Zs1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Szegedi Tudományegyetem TTK, Mikrobiológiai Tanszék, Szeged 3 Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék Levelező szerző: Pálfi Zita [email protected] Hazánkban az interspecifikus fajták nemesítését Csizmazia Darab József és Bereznai László kezdték el az 1960-as években azzal a céllal, hogy a kiváló minőséget adó eurázsiai szőlőfajták (Vitis vinifera L.) és a gombás betegségeknek is ellenálló amerikai fajok keresztezésével interspecifikus fajhibridekben egyesítsék a szőlőfajok kedvező tulajdonságait. Egerben nemesített fajták többek között a Zalagyöngye, Bianca, Nero és a Medina. A kísérletek célja az, hogy minél jobban megismerjük a rezisztens szőlőfajtákat, lehetővé téve a környezetkímélő és költséghatékony szőlőtermesztési- és a legjobb minőséget adó borkészítési technológia együttes alkalmazását. A vizsgálatok célja az volt, hogy megfigyeljük, adott évjáratban hogyan hatnak a különböző szüreti időpontok és erjesztési hőmérsékletek a Nero és Bianca borok érzékszervi és analitikai paramétereire, különös tekintettel a polifenolok egyes komponenseire. Két szőlőfajtából Nero (Eger2 x Gárdonyi Géza) és Bianca (Eger2 x Bouvier) három különböző időpontban szüreteltünk 2012-ben. Két erjesztési hőmérsékleten,15°C-on (H-hideg) és 25°C-on (K-kontroll) reduktív technológiával mikrovinifikációs rendszerben készítettünk borokat. Szüreti időpontok: Bianca I.- 08.23, II.-08.30, III.-09.06. Nero I.08.15, II.-08.22, III.-08.29. A borokat rutinanalitikai vizsgálatok alá vetettük, a fenolos komponenseket nagyműszeres (HPLC) metodikával vizsgáltuk. A kész borok érzékszervi bírálata profilanalízissel történt. Eredményeink szerint a titrálható sav értékek alacsonyak voltak mindkét fajta esetében. A szüreti időpontok előre haladtával nőtt a borok alkohol- és összes extrakt tartalma, és ez a tendencia volt megfigyelhető több fenolos komponens tekintetében is. A fanyar ízérzetért leginkább felelős flavonoid és a kevésbé érezhető nem flavonoid fenolok a 25°C-on erjesztett tételekben, míg a vörös borok színanyagát adó antocianinok a hűtött erjesztéssel készült borokban mutattak magasabb értékeket. A fehér borok esetében a gyümölcsösség, fajtajelleg, ízhosszúság és az összbenyomás is csökkent a szüreti időpontok előre haladtával. A Nero borainál megfigyelhető volt, hogy a pozitív megítélésű paraméterek a II. szüreti időpontban mindig magasabb értékeket kaptak. A hűtött erjesztéssel jobban kioldódtak a vörös borok színanyagai, illetve az összbenyomást, a borok harmóniáját is pozitívan befolyásolta ez a technológia mindkét fajta esetében. A Bianca-k az I., míg a Nero borai a II. szüreti időpont hidegen erjesztett tételeiben voltak a legharmonikusabbak. Megfigyeléseink alapján megállapítható, hogy a vizsgált rezisztens borok esetében hűtött erjesztéssel valamennyire kompenzálható az esetlegesen rosszul megválasztott szüreti időpont, ezáltal a borok minősége és érzékszervi megítélése is javítható. A Nero fajtával kapcsolatos vizsgálatok a Bolyai János Posztdoktori Ösztöndíj segítségével történtek. A projekt az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg (támogatási szerződés száma TÁMOP-4.1.1.C12/1/KONV-2012-0014).

57

HAZAI SZŐLŐLISZTHARMAT-IZOLÁTUMOK VIZSGÁLATA AZ rDNS ITS/IGS RÉGIÓK SZEKVENCIA MEGHATÁROZÁSÁVAL Csikós Anett1,2, Váczy Kálmán Zoltán1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Levelező szerző: Váczy Kálmán Zoltán [email protected] A szőlőn kialakuló fertőzések és megbetegedések kezelése szempontjából kevés olyan kórokozó ismert, amely hasonló súlyos károkat jelent az ültetvényeken, mint az Erysiphe necator, amely a szőlő lisztharmat kórokozója. A különböző lisztharmatgombákkal végzett kutatások, valamint a különböző fajok molekuláris genetikai vizsgálata az elmúlt években számos felfedezéshez vezetett. Jelen munka célja a hazai szőlőlisztharmat-populációk jellemzésére használható molekuláris markerek vizsgálata a legújabb nemzetközi kutatások eredményeire alapozva. A szőlőlisztharmat minták begyűjtése a fertőzött növényi részek (levelek, bogyók) felületéről ecseteléssel történt. A DNS izolálást Dneasy Plant Mini Kit (QIAGEN) és NukleoSpin-Plant II Kit (MACHEREY-NAGEL) felhasználásával végeztük. Izolálás után a minták szőlőlisztharmat-DNS tartalmának ellenőrzéséhez ellenőrző, ún. nested PCR vizsgálatot végeztünk lisztharmat-specifikus nrDNS ITS-primerekkel. Az ellenőrző, illetve vizsgálni kívánt markerek (ITS/IGS) PCR reakcióinak kondícióit és primereit az irodalmi hivatkozásoknak megfelelően állítottuk be, és optimalizáltuk. A markerek vizsgálata során a PCR termékeket klónoztuk, amihez TOPO® TA Cloning® Kit-et használtunk (LIFE TECHNOLOGIES). A nem kódoló ITS és IGS régiók evolúciósan gyorsabban változnak, mint az alegységeket kódoló gének, ezért ezek az egymással közeli rokonságban álló populációk összehasonlítására használhatók fel. A szekvencia elemzések során a nemzetközi kutatásokban meghatározott eredményekhez hasonlóan, az elemzett DNS-minták ITS/IGS régióinál alacsony szintű genetikai variabilitást tapasztaltunk a vizsgált populációkban. A populációk struktúrájának részletesebb és pontosabb feltérképezéséhez további vizsgálatok, illetve újabb genomi markerek vizsgálatának bevonására van szükség. Csikós Anett munkáját az Apáczai Csere János Doktoranduszi Ösztöndíj, Dr. Váczy Kálmán Zoltán munkáját a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj támogatta. „A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11/1-20120001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.” A kutatáshoz előzményként kapcsolódik a Nemzeti Innovációs Hivatal támogatásával a TECH_08-A3/22008-0375 szerződésszámú projekt. A projekt megvalósulási ideje: 2009-2013.

58

HAZAI SZŐLŐLISZTHARMAT-IZOLÁTUMOK VIZSGÁLATA MIKROSZATELLIT MARKEREK SEGÍTSÉGÉVEL Csikós Anett1,2, Váczy Kálmán Zoltán1,2 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Levelező szerző: Váczy Kálmán Zoltán [email protected] A lisztharmatgombák (Erysiphaceae) különböző fajai szinte az egész világon előfordulnak. Jelenleg kb. 600 lisztharmat fajuk ismert, és gazdasági szempontból a legjelentősebb károkat okozó növénykórokozók közé tartoznak. Nemrég megkezdett kutatómunkánk nagyszámú hazai és egyéb közép- és kelet-európai, részben már begyűjtött szőlőlisztharmat-minta genetikai vizsgálatára irányul. A szőlőlisztharmat-minták begyűjtése a fertőzött növényi részek (levelek, bogyók) felületéről ecseteléssel történt. A DNS izolálást Dneasy Plant Mini Kit (QIAGEN) és NukleoSpin-Plant II Kit (MACHEREY-NAGEL) felhasználásával végeztük. Izolálás után a minták szőlőlisztharmat-DNS tartalmának ellenőrzéséhez ellenőrző, ún. nested PCR vizsgálatot végeztünk lisztharmat-specifikus nrDNS ITS-primerekkel. A hazai szőlőlisztharmat DNS-minták egy részében a mikroszatellit-profilok meghatározása Frenkel és mtsai (2012) módszere alapján történt. A vizsgálni kívánt 11 mikroszatellit marker PCR-reakcióinak feltételeit és primereit optimalizáltuk. A kísérletek során minden vizsgált E. necator izolátumból amplifikálni tudtuk az EnMS1- EnMS11b primer mikroszatellit szekvenciákat. A PCR-reakciók során a nemzetközi kutatásokban meghatározott eredményekkel közel azonos méretű szakaszok szaporodtak fel. Az EnMS3 és az EnMS10 jelzésű mikroszatelliteknél tapasztaltunk nagyobb mértékű polimorfizmust, illetve az eddig vizsgáltaktól eltérő mintázatot. A rendelkezésre álló nagyszámú izolátum populációgenetikai és filogenetikai elemzéseihez a továbbiakban az optimalizált primerek jól alkalmazhatók. Csikós Anett munkáját az Apáczai Csere János Doktoranduszi Ösztöndíj, Dr. Váczy Kálmán Zoltán munkáját a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj támogatta. „A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11/1-20120001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.” A kutatáshoz előzményként kapcsolódik a Nemzeti Innovációs Hivatal támogatásával a TECH_08-A3/22008-0375 szerződésszámú projekt. A projekt megvalósulási ideje: 2009-2013.

59

AZ OLASZRIZLING ÉS TURÁN SZŐLŐFAJTÁK BOTRITIZÁLÓDÁSA AZ EGRI BORVIDÉKEN Hegyi-Kaló Júlia1,2, Váczy Kálmán Zoltán1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszék Levelező szerző: Váczy Kálmán Zoltán [email protected] A Botrytis cinerea, mint kórokozó mikroorganizmus kettős szerepe jól ismert, amely mind a borászatra (nemesrothadás), mind a szőlőtermesztésre (szürkerothadás) jelentős hatást gyakorol. Bátran állítható, hogy a szőlőbogyók aszúsodása, illetve nemes rothadása egy olyan folyamat, ami a Földön a szőlőtermesztésre alkalmas környezetben rendkívül kevés helyen tud létrejönni, ezért az ilyen tipusú bogyókból készült borok nagy értékűek és magas presztizst képviselnek. 2011-ben szomolyai szőlőültetvényekről, a kifejezetten aszús tüneteket mutató szőlőbogyó minták feldolgozása során, 176 egyspórás B. cinerea izolátumot vizsgáltunk fenotípusos és genotípusos tulajdonságok figyelembevételével. A vizsgált minták két szőlőfajtáról, Olaszrizlingről és Turánról származtak. Az izolátumok azonosítása a jellegzetes telep- és mikroszkópos morfológia alapján történt. A fenotípusos vizsgálatok a micélium, illetve szklerócium képzési potenciál vizsgálatával, a molekuláris vizsgálatok az MSB1 miniszatellit- és a β-tubulin gén tub1 szekvenciákra irányuló vizsgálatokkal valósult meg. A legjellemzőbb morfológiai tulajdonság a B. cinerea esetében az izolátumok szklerócium képzési képessége, amelynek vizsgálata során nagy variabilitás volt tapasztalható, illetve az izolátumok többsége képezett szkleróciumot. A különböző mintagyűjtési időpontokat összehasonlítva, az idő előrehaladtával nőtt a szkleróciumot képző izolátumok aránya. A DNS szintű vizsgálat során a vártnál jóval alacsonyabb genetikai variabilitás volt tapasztalható. Az MSB1 miniszatellit esetében négy allélt azonosítottunk, míg a β-tubulin gén vizsgálatánál szintén alacsony variabilitás mutatkozott. A jelenleg elemzett markerek szekvenciái egy genetikailag homogén, specializálódott populáció kialakulását, illetve jelenlétét mutatják. Dr. Váczy Kálmán Zoltán munkáját a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj támogatta. „A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.” A kutatás infrastruktúrája a Nemzeti Innovációs Hivatal támogatásával a TECH_08-A3/2-2008-0375 szerződésszámú projekt keretei által biztosított forrásból valósult meg.

60

SZŐLŐLISZTHARMAT: ÚJDONSÁGOK A NEMZETKÖZI KUTATÁSOKBAN Csikós Anett1,2, Váczy Kálmán Zoltán1 1 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet, Budapest Levelező szerző: Váczy Kálmán Zoltán [email protected] Az elmúlt három-négy évben a nemzetközi szakirodalomban alapvetően új ismeretek halmozódtak fel a szőlőlisztharmatot okozó Erysiphe necator növénykórokozó gomba biológiájával és genetikájával kapcsolatban. Ezen új eredmények döntően az amerikai, a nyugat-európai, és ausztráliai E. necator populációkra vonatkoznak, ezen populációk struktúráját vizsgálva. A kutatások egy része a szőlőlisztharmat populáció struktúrájára, valamint elterjedésének folyamatára irányult (Brewer és Milgroom, 2010). A szőlőlisztharmat genetikai vizsgálatai észak-amerikai, nyugat-európai és ausztrál populációkra korlátozódnak, ahol két különböző, mégis szimpatrikus, genetikai csoportot találtak. Az A és B csoport azonosítása molekuláris markerekkel történt (ITS, TUB2, IGS és EF1-α). A populációgenetikai vizsgálatok másik részét a szőlőlisztharmat megszekvenált transzkriptomja alapján kifejlesztett 11 mikroszatellit-marker jelentette (Frenkel és mtsai 2012). A 11 tervezett marker közül kilenc minden populációnál alkalmazható (EnMS1-EnMS9), valamint két további marker (EnMS10 és EnMS11) az Európában talált A és B csoportnál. A populációgenetikai vizsgálatok azon genetikai markerekre támaszkodtak, amelyek megfelelő szintű polimorfizmust mutattak. Montarry és mtsai (2009) zászlós hajtásról gyűjtött izolátumainak vizsgálati eredményei szoros összefüggést mutattak ki a fertőzés súlyossága és a szőlő lisztharmat populációk genetikai összetétele között. Kutatásuk során azt tapasztalták, hogy az A csoport izolátumai általában eltűnnek a járvány során, és csak a tenyészidőszak elején aktívak, míg a B csoport izolátumai az egész járvány alatt fertőznek, és részt vesznek a termőtestek további termelésében, amikor rekombináció történik. Az új kutatási eredmények irányvonalat adhatnak a hazai szőlőlisztharmat kutatások tervezéséhez, a kapcsolódó kutatások gyakorlati növényvédelem szempontjából való fejlesztéséhez. Csikós Anett munkáját az Apáczai Csere János Doktoranduszi Ösztöndíj, Dr. Váczy Kálmán Zoltán munkáját a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj támogatta. „A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11/1-20120001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.” A kutatáshoz előzményként kapcsolódik a Nemzeti Innovációs Hivatal támogatásával a TECH_08-A3/22008-0375 szerződésszámú projekt. A projekt megvalósulási ideje: 2009-2013.

61

"A SZŐLŐ TŐKEBETEGSÉGEI ELLENI FENNTARTHATÓ VÉDEKEZÉS - FA1303" – MAGYAR KUTATÁSOK EURÓPAI UNIÓS COST PROJEKTBEN Váczy Kálmán Zoltán1, Florence Fontain2 KRF Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, Eger 2 Université de Reims Champagne Ardenne, Reims, Franciaország 1

Levelező szerző: Dr. Váczy Kálmán Zoltán [email protected] Az elmúlt években szőlőültetvényekben végzett felmérések és tapasztalatok is azt mutatják, hogy jelentősen emelkedett a különböző tényezők által kiváltott szőlő tőkeelhalások száma, mind Magyarországon, mind Európában. Lehoczky János munkájának köszönhetően ma már tudjuk, hogy a szőlő tőkebetegségek és tőkeelhalások kialakulásában számos kórokozó vehet részt. Ezek közül jelenlegi ismereteink szerint nagyobb jelentőséggel a különböző kórokozó gombák rendelkezhetnek, melyeknek spórái leginkább a tőkéken ejtett metszési sebeken keresztül, vagy már a szőlőoltvány előállítása során jutnak be a növénybe. A betegség csoport elleni védekezési lehetőséget a megfelelő higiéniás fertőtlenítés alkalmazása, valamint a fertőzés csökkentésére irányuló fitotechnikai eljárások, mint a sebkezelés, kevés sebfelületet ejtő művelés- és metszésmódok, továbbá a fertőzött oltványok kiszűrése jelenthetik. A szőlészeti és borászati szempontból egyre nagyobb jelentőségű betegségkör vizsgálatára a szőlő tőkeelhalásokkal kapcsolatos vizsgálatok európai szintű együttműködések keretében történő megvalósítására 2013-ban a franciaországi University of Reims Champagne-Ardenne vezetésével és Dr. Florence Fointaine irányításával és szervezésében Európai Uniós COST pályázat került benyújtásra, majd elfogadásra. A szőlő tőkeelhalás (Grapevine Trunk Disease - GTD) egyike a legfontosabb betegségeknek a szőlő ültetvényekben. Az ehhez a betegségkörhöz köthető, szőlőültetvényekben keletkező gazdasági kár világszinten is jelentős. Jelen program lehetőséget nyújt a különböző európai szőlő és bor termő régiókban az a betegség körhöz kapcsolódó kutatások összehangolására, egymás eredményeinek és tapasztalatainak megismerésére és új védekezési eljárások kidolgozására annak érdekében, hogy a szőlő tőkebetegségek okozta károkat mérsékelni lehessen. A „Sustainable control of grapevine trunk diseases” - FA1303 COST projekt több olyan országra is kiterjed, ahol nincsenek hozzáférhető adtok a tőkeelhalás mértékéről, illetve a tünetek kialakításában résztvevő kórokozók előfordulásáról és elterjedéséről. Jelenleg 30 Európai Uniós és társult tagország vesz részt a program megvalósításában. A tudományos program négy munkacsoport köré szerveződik: Kórokozók jellemzése, azonosítása és járványtani jellemzők felderítése, mikrobiális ökológiai elemzések, gazdakórokozó és gomba-gomba kompetitív kölcsönhatások vizsgálata, betegség elleni védekezési technológiák fejlesztése. Ezek közül a magyarországi kutatócsoportok a kórokozók jellemzésére, azonosítására és járványtanára (WG1), a kórokozók ökológiájának vizsgálatára (WG2), illetve a betegség elleni védekezési technológiák kidolgozására (WG4) fókuszál. A felmérések során az ország több borvidékéről származó információk, adatok és minták elemzését tervezzük elvégezni, a vizsgálatokba bevont termelők és szőlőoltvány előállítók révén. Dr. Váczy Kálmán Zoltán munkáját a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj támogatta. „A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.”

62

XV. Szőlészeti és Borászati Konferencia. Eger

Recommend Documents