XL. ÉVFOLYAM. II. SZÁM. DEBRECEN, Február 20. KIADJA: A MAGTAR IRODALMI ÖRKÉPZŐ-TÁRSULAT. Felelős szerkesztő: KUN BÉLA

XL. ÉVFOLYAM.

II. SZÁM.

DEBRECEN,1 1898. F e b ru á r 20.

D e b r e c e n i F őiskolai La po k . KIADJA: A MAGTAR IRODALMI ÖRKÉPZŐ-TÁRSULAT. Előfizetési á r :

Felelős szerkesztő: Mindennemű, akár a szerkesztőséget, akár a kiadóhivatalt illető küldemény a f ő i s k o l á b a eimzendő.

KUN s í p o s

M egjelenik: havonként háromszor.

BÉLA.

Főmunkatárs : b é l a

.

Kiadóhivatal főnöke:

IN ÖZE

Jog és méltányosság. V an a társadalom nak két osztálya, melyekről m ár más alkalomm al is volt szerencsém elmondani, hogy igénytelen nézetem szerint a kettő közötti term észetes viszony a kölcsönös vonzódáson és bi­ zalm án alapul. A ta n á rk a r és az ifjúság az, m elyek­ ről — a kiben egy parány i idealismus van — nem gondolkodhatik m áskép m á r egym ásra utaltságok, gyakori érintkezésüknél fogva sem , minthogy belső, a szívből lélekből eredő kapcsok által összefűzve egyetértőleg törekednek azon célok felé, m elyeket a h a z a , egyház, társadalom tűz m inden em ber elé. J a j ! de a X IX . század vége nem azért „mo­ dern" korszak, m intha a régi erkölcsöket, szokáso­ kat ki ne cserélte volna „m odern" erkölcsökkel, szokásokkal; m in th a régi fogalm ainkat szeretetről, ideálisaméról, eszmék harcáról ki ne forgatta volna „m odern" cy n ism u sá v al; m intha m ár rég ki nem k aca g ta volna, mindazt, mi komolyság, erkölcsi, belső erő. H a g y ju k te h át azt a kölcsönös vonzódást, bi­ zalmat, szívből eredő érzelmeket, ideálokat. Ezek m ár mind régi divatu, lom tárba k erü lt gondolatok, melyek csak mosolyt és legjobb esetben szánako­ zást gerjesztenek a modern, nyugot-európai m űvelt­ ségű ember előtt A X IX . század nem ideális, az ő eszméje nem a szeretet, a sziv, ő eszmék u tá n egyáltalán nem fut. A X I X . század a tények kora, 8 ha m ár épen muszály theoriának és eszméknek lenni, h át ő a k ­ k o r a jogállam nak hive. A zt ta n ítja : tiszteljed a te felebarátod jo g a it! (Szeretni fe le b a r á ta in k a t: az

ZOLTÁN.

Egész évré 3 frt, félévre 1 frt 5 0 kr, negyedévre 75 kr. Egyetemi és akadémiai hallgatóknak, közép­ iskolai tanulóknak és önképzőköröknek egész évre 2 frt, félévre 1 frt. Egy szám ára: 1 0 krajcár.

luxus, az kényelmetlen dolog). — Az állam a rra való, hogy a jogrend felett őrködjék. Nos teh át ha a ta n á r nem vezeti ta n ítv á n y á t és tan ítv án y nem vezeti tanárát, a mint az egymás irá n t tanúsított közöny m utatja, úgy nem m arad más hátra, m int a századunk irán y á t követni s a joghoz folyamodni, melynek megítélésénél szokás ma a m éltányosságot is figyelembe venni. Nézzük, hogy állunk e tekintetben mi: ifjúság ta n árain k k al szemben. O tt van elrettentő például ismét Sárospatak. A n n ak ifjúsága egy jog birtoká­ ban v o lt .. K itilth a tta kebeléből azokat, kik“a r r a érdem etlenek voltak, kik az ifjúságot m egsértették vagy annak érdekei ellen m unkáltak. A ta n á r k a r e jogo t semmibe sem vette, m intha nem is létezett volna. Igaz, indokolt volt némi részben eljárása* m ert Sárospatakon bizonyos egyesületeknek az a k a ­ dém iát hallgatók ipso facto tagjai s ennélfogva, ha valakit amaz egyesületekből kizártak, megszűnt az akadém iának is tagja lenni. H ogy pedig, az ifjúság — közvetve bár — kizárhasson valakit az akadémiáról, azt a ta n á r k a r nem engedhette meg. Am jó, de az az eljárás, melylyel a tényleges fennálló jogállapot teljesen ignoráltatott, az mégis csak jog ­ talan volt, jogtalan ságo t pedig indokoltan sem lehet e lk ö v e tn i! K ényszeríteni az ifjúságot, hogy az őt m egsértett tagok at vegye vissza és ő is úgy tegyen, m intha am a joga nem is léteznék s igy az ifjúságot leszerelni s penzióba k ü ld e n i: ezt nem lehet m ás­ nak nevezni, m int jo g talan eljárásnak. De m enjünk tovább s fordítsuk tek in tetü n k et a méltányosságra, milyen lábakon áll az a lovagias m agy ar népnél? Midőn lá tta a sárospataki ifjúság, hogy az erő­ sebbel szemben mit sem tehet, jogai agyonütvék,

11

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

D ebreceni F

142

egyletei feloszlatvák : a m éltányosság álláspontjára helyezkedve azt m on dotta: ime lemondok arról, hogy az akadém iáról kitilthassak valakit, csak az h a g y a s ­ sák meg nekem, hogy egyleteimből kirekeszthessem azokat, kik nem méltók az egyesület tagságára. H iszen ezt az ifjúság érdeke, reputációja is meg­ kívánja. S hogy az egyesületek érdeke is megóvassék, oly módosítás aján lta to tt, miszerint az egyesületek­ nek tagjai az akad. hallgatók ipso facto kivételével, azoknak, kiket az egyesület, mint érdemetleneket, kebeléből kizár. K érdem most már minden elfogulatlanul gon; dolkodni tudó e m b e rtő l: nem a leghelyesebben, nem a legkorrektebb módon já rt-e el a sárospataki ifjú­ sá g ? Nem a legtisztább jogérzék, a leghelyesebb megoldási mód nyilatkozott-e modus vivendiben, m it az ifjúság ajánlott föl? A ta n á rk a rn a k m egada­ tott, a mit kívánt s az ifjúság megóvta érdekeit. S a ta n á rk a r mégis azt felelte: tessék lemon­ dani teljesen a kitiltási jog ró l! De h át m ié rt? Csak egyetlen egy indokot kérünk. Mi veszély rejlett volna abban, h a a ta n á r k a r ugyanazon m éltányossági szempontot fogadja el, mint az ifjúság? Vagy talán a ta n á rk a r nem lett volna ann yira képes, a m ennyire az ifjúság?

TÁRCA.

ő isk o c a i

L apok.

11. sz ám

Vagy talán nem akart annyira képesnek Igazán úgy látszik, m intha a ta n á rk a r csak rnul használta volna fel a zavarost. N em a k a rt ő, a m ennyit mondott, hanem többet. jú s á g jogfosztása volt egyenes célja.

lenni? alkala n n y it A z if­

N agyon messze vezetne e cél indokait kutatni, m ért elégedjünk meg annak constatálásával, hogy m éltányosságot keresni ott, a hol jogosságot nem találunk, hiábavaló fáradság. S most

elju tunk a conclusiora. — T e hozzád szólok ismét X I X . század s azt mondom neked, hogy te nagy svindler vagy. M ert te az előtted levő jelszavakból nagy kénytelen kelletlen azt válasz­ tod, hogy: tiszteld a te felebarátod jo gait! Ez alatt a cég a latt pedig eldobsz minden eszmét, ideált, mit valaha K risztus tana, az emberi magasztos szel­ lem, a felemelkedett erkölcs hirdetett. S aztán h a ­ ladsz ellenkező irányban, mint a melyet jelszavad k ijelö l...! Nos teh át ne szem érm eskedjünk kedves X I X . s z á z a d ! V alljuk be őszintén,

hogy a te jelszavad

nem az: „tiszteljük egymás jo g a it", hanem ennek az ellenkezője: az erősebb joga. A ki birja, az m arja! K on rád E rnő.

M elettem egy szegény fiacska A párok közé nem veg y ü l........ Szegényke vak egyik szemére,

Első csalódás.

Á ll szom orún, áll egyedül.

V idám mosolygó gyerm ekarczok...

A n n y i bú rejlik ép szemében,

E lső ábrándoknak kora,

— A z elhagyottság f á j nagyon —

Első fóllángolás tanyája

M égis, van hát e környezetben

Jövel jövel tánciskola.

Ig a z, őszinte fá jd a lo m .

Vidám , mosolygó g yerm ekarcok...

A m in t elnézem a fiacskát

ü g y ragyog m indnek a szeme

H ogy áll ott busán, csendesen, ■

S a levegő is m intha édes

Valam i sajgó, fá jó bánat

Á rtatlansággal voln’ tele.

ü g y átvonul a lelkemem.

A zene szó l... s im hölgyválaszra

M it vétett e szegényke gyerm ek ?

H ív fö l a táncmester szava, —

Csalódni m ért kell ily korán ?

Dobogó szivü kis fiukhoz

A természet ez ártatlannal

T ó d u l a lánykáknak raja.

Váljon m ért bánt ily mostohán ?

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

D ebreceni F

11. szám .

ő is k o l a i

Az amerikaiak vallásossága. — A D. F. L. számára. —

H a Dicsőffy nagytiszteletű u r k i tud ta mutatni, hogy Csokonai V. Mihály vallásos volt, mennyivel könnyebb nekem bebizonyítani, hogy az am erikai nép vallásos. É rdek es az az általános hiedelem, hogy ha valami lehetetlen, kivihetetlen dologról van szó, mely később mégis kivihető és lehető lett, hazai lapjaink rögtön hozzáfűzik a kom m entárt, h o g y : „nem állunk jót érte, m ert a h ir nagyon am erikaiasan hangzik." A nagy feltaláló Edison m ár írá s ­ ban kiadta, hogy ne tulajdonítsanak neki m inden­ féle bolond feltalálmányt. Ő dolgozik szorgalmasan, csinált is m á r rubintot, gyém ántot zsákszámra, de azok még m indig kisebbek egy gombostű fejénél. — Majd eljön az idő, mikor nagyobbak lesznek azok a drágakövek, sőt aran y a t is fog előállítani. E r r e fordítja minden idejét, nappalát, éjjelét (néha 4 n ap nem alszik), csak egy órát nem szentel a t u ­ dom ánynak, 10-től 11-ig, ak ko r templom ba megy. E z is csak egyszer van egy héten, de azt el nem mulasztja. — N em tudom, hogy a „tviza rd a milyen valláson v a n , episcopalis, m eth odista, baptista, presbyterianus, congregationalista, vagy az üdv h a d ­

L apok .

143

seregéhez tartozik: de az bizonyos, hogy nem az atheista Ingersoll R óbert felekezetéhez megy, m ert délelőtt já r templomba, nem pedig este, m ikor 6 — 8 0 0 0 em ber hallgatja ezt a kopaszfejű Ingersollt, a ki nem hisz senkiben és semmiben, és a kiről azt mondják, hogy csak ak k o r fog megtérni, mikor P ain Tam ás m eg tért — a halálos ágyán. Nem csudálkoznám azonban, h a a bűvölő (wizard) a nép tem plom ába já rn a (peoples church). Nem is templom ez, hanem egy derék, becsülete85 m inden szépre, jó ra kész gyülekezet, mely áh íta tta l hallg atja a felszólított tudom ányos férfiak előadá­ sait, m int N ew -Y o rk ban De W itte Talmage, Dr. H irseh (zsidó), Chicagóban Dr. Gonzaulus, Dr. M angazerian, vagy a néhai Dr. S w ift (a nők k e­ gyeltje) volt. Ezek aztán beszélnek hazaszeretetről, b a r á t­ ságról, m artyrokról, becsületről, jótékonyságról. — Oly csend van, mindenki átérzi ezen okos em berek­ nek az előadásait. — E gy órai áhitatos hallgatás és tanulás után hazam ennek a hivők. A kim enetnél levő kosárkába beledobnak egy-egy ezüst darabot, megveszik nyom tatásban valamelyik jó szónok be­ szédjét s azt m ondják, hogy azoknak a száma a legkevesebb a bűnlajstromban, a kik a nép tem ­ plom ába járn ak. M indenesetre a methodisták és presbyterianu-

Vágy.

M é rt hogy a búra, fá jd a lo m ra A való élet méy kevés ? M é rt bántja meg a gyerm ek szivet A csalódás, a szenvedés ? D e im ... m i e z ... hát van igazság! M osolygó, édes kis leány

.

E rre ta r t... im e táncra hivja É des mosolyai ajakán. A z a leányka meg se sejti — Hogy m ily jó t tett —- talán soha ... K iderült a fiacska arca É s boldogan repül tova— K iszárad a könny ép szeméből É s boldogan körültekint ... Kevesebb egy csalódott szívvel 8 egy szép ábránddal több megint.

F a rk a s Im re.

Á lm a im n a k álm a Édes boldogságban Valóságra válva, Drága szép virágom, Üdvöm, m enyországom — Ha az enyém v o ln á l. . . B ánatom honija Tündér változással H ajnallá vidalna, Mint az éj sötétje Sugárzó napfényre — Ha rám m osolyognál . . . Boldogságom romján A rany sugár szállna, Újra átálm odnám , M ikor szerettél m eg, Újra, újra élnék — Ha csak láthatnálak . . . 11 *

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

—a .

D ebreceni F

144

sok vannak legtöbben az Egyesült Állam okban. — A katholikusok is nagyon szaporodnak, nagy contingenst képezvén az irhoniak és az Olaszország söpredékéből A m erikába vándorló tudatlan és fana­ tikus népség. — V an m ár legalább 15 millió katholikus az E gyesült Á llamok mintegy 70 millió la k o ­ sai között. Mikor Satolli bíborost küldte Leó pápa m eg hatalm azo ttkén t N ew -Y orkba. ez a jó ur mind­ j á r t azon kezdte a dolgot, hogy felekezeti iskolákat a k a r t felállítani. — E n n ek azonban a municipium erősen ellene szegült. „Mit ak a r ez az idegen itt, a ki a nyelvünket sem érti ? H á t akk or az a szegény néger, zsidó, tót, chinai meg a milliomos fia, vagy a született amerikai, nem já rh a tn á n a k eg yütt az iskolába, pedig nekünk az kell, hogy egyik ember olyan legyen, mint a másik, a k á r fekete vagy sárga, a k á r fehér legyen a szine.“ M agában N ew -Y orkb an 30 különféle vallás­ felekezet van. — N ew -Y orkban 130, B rooklynban 138, a most N ew -Y orkhoz csatolt falukban összesen 82 templom van, teh át a 3 72 millió lakosú „greater N ew -Y orkban* 350 templom. E nn yi házban csak im ádhatják az „Istent". — É s merem mondani, hogy hiába szórnak annyi átk o t az am erikaiak fejére, — hiába nevezik őket szélhámosoknak, hum bugistáknak, schw indlereknek, a n n y i farizeus nincs köztük, mint közöttünk. O tt

Dal. M egátkozom a nagy erdő m in d en ét: Szép virágit, fá já t, lom bját, levelét; M egátkozok m inden bokrot, csalitot, H ol engem a K is csalogány szerelemre tanitott. „E g ye t szeress, de azt szeresd igazán / “ íg y tanitott engemet a csalogány; M egfogadtam tanítását: szerettem ......... H ej de m it ér H a az az egy, kit szeretek — hűtelen.

JPapp János.

B e t y á r virtus. Irta: K u p c s a y F é lix .

“ S o k a n , nagyon sokan gyűltek össze a tárgyaló terem ben. N em is terem volt különben az, hanem in k á b b egy tá g as nagy szoba, komor, sötét falak­

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

ő is k o l a i

11. szám .

L apok.

ham ar kitűnik, kinek van esze, tudom ánya, tanultsága. — A felvilágosodás, az eszme vezeti az em ­ bereket. Tezla Miklós, a világhírű elektrotechnikus, a ki B udapesten végezte iskoláit — bár M onteneg­ róban született — soha sem nyerte volna el a „ H un gárián W iz a rd " (m agyar bűvölő) nevet, ha itthon marad, m ert itt csak ismeretlen nagyságok uralkodnak, a kik a „Zopf"-rendszer háta megé bújva élnek és uralkodnak. — Hiszen a vallásos­ ságban sem haladunk. Egyik rész holt nyelven h ir­ deti az Isten igéit, a másik régi tradíciókhoz köti a vallásosságot. — Semm inem ű modern dolgot nem viszünk be, különben komoly és monoton p r é ­ dikációnkba. Elfelejtjük, hogy a X lX -ik század utolsó éveiben élünk, midőn m ár nem elegendő, hogy csak a tud atlan népet csaljuk a templomba, hanem meg kell m u tatnu nk , hogy prédikációink oly érdekesek, hogy mindenki örömmel megy az „Isten" házába, és ott csak jó t hallva, tanulva, csak jó t cselekedhessék. — E bben a tekintetben sokat ta n u lh a tu n k Amerikától. Y an kee.

Érdek és elvhűség. — Reflexiók. — A zt hiszem, nem szükséges e helyen részlete­ sebben ism ertetnem azt a mind jobban kellemet-

kal, két nagy ablakkal, a melyeken á t a fogház tiszta u dv arára te k in th e te tt le az ember. — A t ü ­ relm etlen hallgatóság szinte felfrissült, mikor végrevalah ára elővezették a vádlottat, k it aztán egy fapadra leültettek a pandúrok épen szembe a p an a­ szossal : Zsubor Petővel. — Mi a neved ? — kérdezte a biró tőle. — M intha nem is tu d n á ? ! hát G eréb G y u rk a a böcsületes nevem. Mán százszor is eldaráltam ép’ ezön a helyön. — H á t azt tudja-e, hogy mivel van vádolva ? — kérdezte a biró tovább. — Dehogy tudom. H ogy is tudnám. N em végeztem én kollegyiumot. — Csak ide ráncigálják, to rk o n , fülön ragadják a böcsületes embört s elveszik az erényemet, mög a tisztes neve­ met. P edig h á t ez az egyetlen kincsem, a mit nem kellett összekuporgatnom .... — T e h á t m ár előre is ta g a d m indent ! — T a-gad, t a g a d ! Először halljam, hogy mit köll tagadni ? s csak az után.

Jelzet: 63.713

11. szám .

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k .

lenné váló ügyet, a mely a „ Kolozsvári E gyetem i L a p o k “ 8-ik számában m egjelent cikkem révén csekélységem és M ohácsy Ján o s ur, a debreceni jogakadém ia nagy tevékenységű polgára közt föl­ merült. Azok, a kik a jelen soraim at olvassák, bizonyára forgatni szokták néha a budapesti „Egyetem i L ap o k a t" is, s igy a dolog ismertetésére felesleges a szót szaporítanom. N em akarom ezt, m á r puszta em berbaráti jóindulatból sem ; minek is csepegtessek még több ürm öt is az én tisztelt Mohácsy kollegám poharába, m ikor a nélkül is elég sok kellemes percet szerezhetett neki a Debreceni Főiskolai L apok 10-ik száma s az ennek révén napfényre került saját külön szabadalmazott elvhűsége. H anem igenis, foglalkozni kívánok m agának az esetnek lé n y eg év el; m ert az egész épületes inci­ dens nagyon könnyen precedens g y a n á n t szolgál­ h at a rr a nézve, hogy miként lehet az egym ásnak ellent mondó érdeket és az elvhűséget a k á r törik, a k á r s z a k a d : összeboronálni. A zt hiszem, hogy ez állapotokkal való foglalkozásra, m int a dologban a legközvetlenebbül érdekelt fél, — még a Mohácsy ur véleménye szerint is, — fel vagyok jogosítva. Mi leh etett az a motívum, a mely az én meg­ tévedt kollegám at a rra a tragikom ikussá vált lépé­ sére indította, melynélfogva az a rra egyáltalán rá

A biró felszólítására előállott Zsubor P ető s szép lassan, nem válogatva a kifejezésekben, elő­ adta, hogy Geréb G y u rk a tőle ezelőtt 8 héttel h at zsák tiszta, finum rozsot vett, hogy ő maga saját taligáján elhordta azt a G eréb G yuri hom báréba s ak k o r azt az ígéretet v ette tőle, hogy a n n ak árá t majd kifizeti, ha m egviradt más nap, harm adnap. — De hiszen azóta mind csak virad, — foly­ t a tta Zsubor mérgesen — s mikor aztán fenyege­ tésre vettem a dolgot, azt válaszolta nekem : „No ha kiednek nem elég az én Ígéretem, ak k o r csak várjon addig, a mig elhantolják. Majd megadom az u n o k á i n a k ! ---------------Igaz, em bör lélek nem lá tta ( m ikor én azt a ta k arm án y gabonát hozzá átv ittem s nem hallotta az alkuvást, az Ígéretet más, m int az Isten. D e a szenthárom ság tanú sk odjan ak a jussom m ellett!!! — — — Ez nem elég! En is megesküszöm, hogy lódit kied, hogy h a z u d ik ! Az a rozs mindig az enyém volt, én vetettem , én arattam . Soh’ se szo­ ru ltam idegenre. Csak bosszús reám, m ert a Zsuzsa

145

nem szolgált budapesti központ felé kenetteljes dicsőítő éneket zengedezzen meggyőződése ellenére, — ha ugyan meggyőződésről nála a tö rténtek után szó lehet — m ialatt az én engedetlen hátamon a p o rt derekasan elverte ?! V élem ényem szerint — az érdek. E s mihez lett hűtelen a kollega, mikor irgalom nélkül ledorongolta azt, a ki, — m int a v áratlan u l közzétett cikkéből kisül, — vele ugyanazon tá rg y ­ ról, ugyanazokat a nézeteket vallja; és ilyen módon, nagyot fordítva a köpenyegén, egészen más hangon kezd szólani, csak azért, hogy ily nemes fellépésé­ vel egy csapásra meghódítsa a központ sziv ét?! Bizony, nem máshoz lett hűtelen a kolléga ur a jelen esetben, mint az elveihez. N em lehet máskép, mint hogy M. urnák erő­ sen érdekében áll a budapestieknek hízelegni és a szegény otthoniakkal legmagasabb neheztelését éreztetni. De h át szabad lett volna-e a hiú érde­ kekért feláldozni az e lv e k e t? Nem akarom itt azt a bizonyos kam éleont emlegetni, de annyi tény, hogy a szerkesztőség fondorkodó asztalfiókjából oly nagy hirtelenséggel k ip a tta n t titok a legtávolabbról sem já ru lt hozzá a Mohácsy u r „ifj. Zsoldos Benő ur által m egingatott józan gondolkozásmódja re p u tá ­ ciójának" megszilárdításához. ü g y eshetett a dolog, hogy az én kollegám egy

leányom nem a k a rt a kendék rabló famíliájába h á ­ zasodni s igy a k a r most csorbát ütni tisztessé­ günkön. Egy p illan atra m aga a biró sem tudta, hogy kinek van most igaza kettőjük kö zül? K önnyű Ítélni, mikor legalább a panaszos jóh irb en álló em­ ber, de mikor mind a kettőről tud ta az egész v i­ dék, hogy egyik nagyobb gazember m int a másik. V ersenyeznek egymással a latorságban, betyárságban. Nem lehet ezeknek még egy szavában is hinni. — H allja, G e r é b ! teh át meg is m er maga es­ küdni arra, a mit az elébb m ondott? M ind, jo g o ­ san a magáé az a rozs, a mit a hom bárban őriz ? — Másét nem is őrizném kedves királyi biró ú r ! — vágott közbe Geréb. — Biz’ az mind az enyim utolsó szemig. Isten engöm úgy seg éljen ! — A ztán előhozták a feszületet, meggyuj o ttak két g y e rty á t m ellette s hűségesen, m inden szóhiba nélkül eld arálta Geréb G yu ri az eskűformát s a vé­ gén hozzá t e t t e : — görbe legyen minden ivadé-

11a Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

D ebreceni F

146

ő is k o l a i

és más ügyes-bajos dolgok mián megneheztelni m éltóztatott Debrecenre, a kis D ebrecenre ő, a nagy Mobácsy. Még a békés időkben a D. F . L.-at sze­ rencséltette volna egy csókkal, a m elyet azonban mind hiába aján lg ato tt az „Egyetem i L apok figyelm ébe“, az ármányos red ak to r csak nem ak arta szárn y ára bocsátani a dolgozatot. Szertenézett ekkoron M. ur, nagy neheztelésében s e közben jőve arra a megmentő gondolatra, hogy talán jó lenne hozzácsapni a hatalm as központhoz s annak a védő szárnyai alá húzódni. U gyde akkor tanácsos lesz, — gondolá, — egy kicsit a kedvét is keresni a boldog budapestieknek. B elehajitotta teh átla n ez okból a ho rg át a zavarosba és szerencséjére k.horgászta onnan az én szerencsétlen nyilt levelemet. Nosza tehát, nem is m aradt ő veszteg, hanem jókat ü tö tt az áldozaton, a mely ütésekhez ugyan nekem épen akk or nem volt valami különös jó étvágyam, de a központnak an nál jobban eshettek. M. ur pedig nem is a k a rt egyebet. H ogy aztán mi történt, — m éltóztatnak tudni. V ilágosság elé kerü lt ez az ominózus cikk, melynek létezhetését talán m ár maga a szerzője is kétségbe vo n ta; s ez épületes elm efuttatás közzétételével s m agának az esetnek kom m entálásával, e lapok igen tisztelt szerkesztősége, m egadta nekem az elégtételt M, urn ák azon lekötelező szívességéért, a melylyel

L a pok .

11. szám .

kegyes volt engemet a nyilvánosság előtt m eghur­ colni. Nem tö rté n t semmi egyéb, csak az, hogy n a p ­ nál fényesebben bebizonyosodott, miszerint a d eb ­ receni jogakadém ia egy polgára, a ki az Egyetem i Lapokban velem szemben, m int a debreceni ifjúság véleményének képviselője tolta fel m a g á t: érde­ keinek tűzzel-vas8al való keresztülvihetése okából egyszerűen sarokba dobta az elveit. Eléggé elszomorító az eset s csak szánakozni lehet azon, a ki elkövette. Nem ismerem, nem is lá ttam soha Mohácsy urat, a hirét sem hallottam egész a legújabb időkig, s igy érthető, hogy szem é­ lyes rokon- avagy ellenszenv nem is foroghat fenn k ö z ö ttü n k ; de szánakozom az esete felett, melyben az érdekei és elvei közt keletkezett konfliktust a legszerencsétlenebbül intézte el. Nézzük csak, ho­ gyan v etett ő véget annak a szorongató dilem m á­ nak, a melybe keveredett. H a az elveihez rag asz­ kodik : abban az esetben a központ előtt végkép eljátszotta kis já té k á t és hiába fog esenkedni az E gyetem i kör ölelő k arjai u t á n ; ha pedig a központ kegyét és boldogító jóin d u latát biztosítani ak arja a maga s z á m á ra : le kell mondani addigi elveiről, tanácsos lesz ezután a meggyőződésével homlokegyenest ellenkező nézeteket hirdetnie s bókolnia a nagyobbaknak, hogy hosszú életű legyen e földön. / E s ő habozás nélkül az utóbbi módozatot válasz-

kom, ha csak egy csipetnyit is eltirült a nyelvem az igazság m e llő l! M ikor aztán bizonyitékok hiányában fölmen­ tették, oda szólt Zsubor P ető nek : — L á s s a ! mégis csak az igazság ódalán va­ gyon a törvény és az I s t e n ; — hanem azért a mi­ k o r az u tc ára kiértek, még sem állottá meg, hogy hozzá ne menjen s ne szorítson kezet vele : — P e t i ! — súgta a fülébe s körülnézett, n e­ hogy valaki m eghallja — azért mégis csak neked van igazad. I t t . vannak nesze a bankók, a mivel tartozom. T edd el. N e lássa senki. Ism ét pajtások leszünk ugy-e ? — De h át ak kor miért esküdtél ham isan ? Ez a ! tudod m iért ? — csak meg ak a rta m n e ­ ked m utatni, hogy egy Geréb G yuri mindig van olyan betyár, m int Zsubor P ető u r a m ! — Majd kitudódik — válaszolta Zsubor — a kem ényen csapta be m aga u tán a nagy vassze­ gekk el kivert kaput.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Pillanatnyi fényképek az életből. Irta: S íp o s B é la .

A j é g k ir á ly . H arsog a katonazene, messze szórják fényőket a villamos ivlámpák, csengő kacaj hallszik jobbra balra, jókedvtől hangos az egész jégpálya. K ipiru lt arcú hölgyek, mézes-mázos szavu lovagok su h ann ak a tü k ö r sima jégen jobb ra balra, egyik p ár a villamos lám pák fényét keresi, hogy divatos toilletjét mentői többen bám ulhassák, másik a ho­ mályba igyekszik, nem kiván ta n u k a t az édes tá r ­ salgás, az epedő sóhajokhoz. H arsogó kacaj követi egy-egy dilettáns korcsolyázó sűrű bukdácsolását, s hatalm as éljen jutalm azza a virtuózt, ki szebbnél szebb m u tatv án yny al m ulattatja hálás közönségét. Egy kékszemű bakfis nagyo kat kacag a hevesen udvarló hadnagy u r élcein, boldogan suhan tova, m ert van ez éjjelre miről álmodozni; am ott meg

Jelzet: 63.713

11. szám

D e b r e c e n i F ő isk o l a i L a p o k .

147

totta, és — a lelke rajta! — eldobta magától az nek, de megmarad az irás, hiszen exempla d o cen t.., eddigi elveket és hajóját ellenkező irányba terelte, A szilárd következetesség legyen irányadója az el­ még álm ában se gondolva arra, hogy a szerkesztő­ vek hirdetésében; a kétszerkettő nem lehet az egyik ségi fiók hiven őrzi elveinek p ro d uk tum át és hogy pillanatban négy, a másikban öt, hat, avagy tí z — valamikor előtárja azt, félelmetes vádló gyanáDt, A nyilvánosság Á rgus szemei kiku tatják a rejtett hogy szemébe vágja szerzőjének az elvekhez való hibákat is, az illető pedig váltig sohajtozhatja a hűtelenségét s a napraforgó meg a szélkakas — horátiusi ta n t : „beatus ille, qui procul negotiis.11 Elvégre, tanuljunk m ár az iskola falai közt is természetet. Súlyos a vád és nyomasztó, de megérdemelte hűséget kinyilvánított elveinkhez, ragaszkodást az, a kit utóiért. A ki, bár mi téren is, vezérszere­ meggyőződéseinkhez, eszünkbe tartván, hogy em­ pet óhajt játszani, mint például Mohácsy tír is az berek vagyunk és nem denevérek. ifjúsági élet terén, az mindenek előtt vessen szá­ Bátorkodom Mohácsy urn ák ugyanazt a lel­ mot önmagával, vizsgálja meg szigorúan az egyé­ kére kötni, a mivel ő tisztelt meg engemet az niségét, hogy nem fognak-e abban majd kivetni „Egyetem i L a p o k “ -ban : „még nagyobb örömünkre valót találni, a mi veszélyeztetheti esetleges j ó h i­ szolgálna, ha m űködését'm enten abba is hagyná." szemű és jószándékií törekvéseit. S aztán igen jól Ne legyen hátram ozditó azon a téren, a melyen kell tudnia azt is, hogy a mit ő a legjobbnak tart, mozogni a történtek után teljesen illetéktelen. mások szerint ugyanaz leheí rósz is és hogy em­ Megjegyzem, hogy jelen soraim nem válasz beri m ivoltunknál fogva nem vagyunk csalatkoz- gyanánt ak arn ak szolgálni M. kollegámnak az hatatlanok. A ki a nyilvánosság előtt szerepel, an ­ „Egyetemi Lapok “-bán ragyogó ismeretes dicsnak edzeni kell a h átát a történhető barátságos hymnuszára, m ert az erre m egtett észrevételeim megsimogatásra is, hogy aztán ne essék neki oly­ a „Kolozsvári Egyetemi L a p o k “-ban fognak meg­ annyira zokon, ha egyszer csak jobbfelől is ütik, jelenni, tehát azon a helyen, a hol a dolgok jelen meg balfelől is. A vezérszerepnek nem mindig ba­ alakulásának m agvát képező cikkem napvilágot bérkoszorú a jutalm a. látott. Terjedelmesebb válaszra m éltattam kiroha­ De éber figyelemmel kell vigyáznia arra is, nását, pedig m indeneknél ékesebben megfelelt arra hogy mit szalajt ki a pennáján. A szavak elrepül- a Debreceni Főiskolai Lap-ok szerkesztősége, illetve

egy nyurga jogász nagy páthosszal magyarázza diák öcscsének a körözés mélységes titkait, aztán egym ásután vagy tiz hárm ast ir le korcsolyájával a jégre s jó t nevet, midőn öcscse a merész dologra válalkozva, szerencsésen h an y att esik. Szóval élénk­ ség, élet van a jégen m indenütt és meglátszik, hogy ma van az a nagy jégünnepély, melyet a város összes lapjai s a falakra rag aszto tt nagy veres p la­ kátok hetek óta hirdetnek. A katonazene valami kedves melódiáju valzert kezd játszani, a párok öntudatlan állnak össze s lejtenek hosszában a sima jegen. Folyik a tánc ki­ tartóan, mikor egyszerre elhal a zene, hogy pár pillanat múlva újra rákezdjen egy hatalm as in­ dulóra. K ezdődik a jé g ü n n e p ! A pavillon mögül egymás után vonulnak elő a párok. Pom pás jelmezek, csodára méltó alakok. Erdei manók, jegesmedvék, óriások, törpék, tündé­ rek, sárkányok, deli leventék, ősz bajnokok, rózsás arcú hölgyek egymás után suhannak el, közrefogva

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

egy hatalm as szánban ülő, ideális szépségű férfi­ alakot. Felzudul az éljen, hatványozott erővel szóll a zene, a szánban ülő férfi pedig büszkén tekint jobbra-balra, érzi, hogy ő az ünnepelés központja, ő reá van szegezve ezer meg ezer szem. — Valódi király, valódi jégkirály, hangzik mindenünnen. — Besztercei Lacinak ma megint jó napja van suttog egyik másik. — Gyönyörű, m intaképe a férfinak! Mikor leszel te ilyen, mondja egy csodálkozó mama gim­ nazista fiának ? A m enet megkerüli a jégdályát, kisérve óriás tömegtől, zenétől, éljenriadaltól. De egyszerre csak elhal a zene, félbeszakad az éljen, meg áll az egész menet. Négy egyenruhás úri ember lép a jé g k irály szánja elé, az egyik meg fogja az ünnepelt férfiú karját, simpliciter kilóditja a szánból, a másik három úri ember, vulgó rendőr, közrefogja s viszi odább. A tiltakozó jégkirálynak kemény hangon magya1 1 a* Jelzet: 63.713

148

D ebreceni F

az ő révén maga M ohácsy ú r ! Ej, ej, kedves kol­ lega, vallja meg, hogy h a e lap érdemes szerkesz­ tője annak idejében közölte volna azt az átkozott cikket, a mely m ár veszni indulván, szerzőjének okozta vesztét: ugy eb ár mi most bízvást kezet fog­ h atn án k egymással az Egyetem i kör állapotainak mérlegelésében, kollega ű r elkeseredett ellensége lenne most a központnak s az én szegény fejem is m egm enekedhetett volna az irgalm atlan agyónbunkdzástól. De hát az az érdek, meg az az elvhűség ! A ki másnak verm et ás, maga esik bele. Mór hácay urnák az E gyetem i L a p o k 11-ik számában 8 a Debreceni Főiskolai L apok 10-ik számában megjelent nagy művei meglehetősen erőteljes doku­ mentum ok erre nézv e

IQ . Z s o ld o s B e n ő .

A gyenge szerkezetű óriás. 1 — B agam éry K ároly 4. th. ur kegyes figyelmébe.— 1 L a p tá rs u n k a theologiai „K özlöny “ foglalkozván a D. F . L .-b a n m egjelent „Túlzáso k" cimű cikkemmel, a szerkesztői m egjegyzésben a tücsök csiripeléshez h a ­ sonlatos gyenge kis gerjedezéssel kezdi fumigálni a D. F . L .-a t, r á sózván az ítéletet: „szegény, szegény la p “ kijelentése által. H o g y ez elbizakodott s a K özlöny nagyszerűségével, óriási m agaslaton állásával pöffeszkedő kijelentését a főtiszteletű szerkesztő u rn á k komolyan

rázza aztán a biztos, hogy éljünk bár a legm oder­ nebb korban is, mégsem tű rh etjük el, hogy egy közpénztári sikkasztó, jé g k irá ly k é n t ünnepeltesse magát.

A jubiláns. .............. A zt a férfiút, ki életét a hazának, a közügynek szentelte, ki világitó fáklyánk, vezér­ csillagunk a sötét éjszakában, kinek nevét áldva, imájokba foglalva emlegetik árv ák és ö zv egy ek......... íg y dikciózik egy fekete frakkos u r a nagysá­ gos K erekes Balázs u r jubileum a alkalmából r e n ­ dezett banketten. K erekes Balázs ur ragyogó arccal hallgatja, szivét édes öröm, boldog elégedettség j á r j a át. E lérte h át azt, a m iért egész életében k ü z­ dött, a zajos ünnepeltetés percét, mely a hitvány jellem ű em berek vágyának netovábbja. De m in th a az öröm től ragyogó arc elkom orodna abban a p illan at­ ban, mikor a szónokló úri em ber azt hirdeti, hogy

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

ő is k o l a i

L apok .

11. szám .

v e g y ü k : ahhoz részünkről túlságos jó a k a r a t és m eg­ bocsátó elnézés volna szükséges. D e ezt érdem etlenek re s az önnön dicsőségükben felfuvalkodva sütkérező ifjú óriásokra nincs k ed v ü n k pazarolni, csak azt ajánljuk imbolygó figyelmébe a szerk. u rn á k , hogy máskor jo b b an igazgassa h elyre itélkezőképességének m eghibbant m é r­ legét, s emlékezvén arra, hogy ő csupa véletlen szeren­ cséből, vagy h a tetszik szerencsétlenségből an n a k az Irodalm i T á rs u la tn a k elnöke, te h á t legfőbb tisztviselője} mely a D. F L .-at is k iadja : ne gáncsolja azt a lapot’ melylyel való solidaritását s benső összeköttetését novem ber hóban egy zajos közgyűlés nyilt szine előtt nem es fellángolással elismerte. l m ’ a „Túlzások* cikkem alá épen e m iatt irtam ki nevem et, hogy a M agyar írod. T ársu la t elnöke ne jusson ab b a a kinos helyzetbe, hogy m int a Közlöny szerkesztője az egész D. F . L. ellen le ­ gyen k énytelen ágálni, hanem velem elvégezvén esetle­ ges vitatkozását, m in d k ét lap sértetlen m éltósága m e g ­ m aradjon. É n m un k áltam is ezt, m ert a Közlönyt em lített cikkem b en seholsem bántottam , holott pedig erre talán jogom lett volna, m ert a Közlönyben az első cikk csak b etüjegy ala tt jelent meg, t e h á t szerzőjét nem tu dhattam . D e en nek d a c á ra is, fenti kijelentésem hez tarto ttam m a ­ gam at. S óh szörnyű, sors, Ju h á s z ur, a dupla hivatalnokbeleugrott hanyatthom lok a gödörbe, m elyet szépen k i­ k e rü lh e tett volna. Yérszomjas lihegéssel b unk ó zn á agyon a D. F . L.-at, de h á t nem addig v an ám a ’ t. p o lgártárs! M ert lássa vita bezárási kijelentését acceptálva, búcsú­ zóul ü d v k iv á n a tu n k a t mi is kijelentjük : „Az a k a d pol­ g á r szájába illő" s nem „durva* beszédű szerkesztő u r sokáig éljen a Közlöny dicséretére, dicsőségére — a g ödörben! Szerk.

K erekes Balázs nevét az özvegyek és árvák áldva, im ájokba foglalva emlegetik. Talán az áldástkérő özvegyek sorából meg­ je le n t lelki szemei előtt egy, a ki legédesebb örö­ meit is megszokta zavarni ? T alán most is o tt áll előtte az a sötét alak, a ki szomorú, kisirt szemeit mereven szegzi reá és siri hangon k iáltja f e l é : „G azem ber vagy!* G azem ber vagy és ünnepelteted m ag adat! Nem emlékszel a rra a szerencsétlen em ­ berre, kit tönkre tettél hazug vallomásaiddal, kinek, hogy m agad kim enekülj a gyalázat hínárjából, előbb elvetted becsületét s aztán kacagva kergetted a halálba ? Nem emlékszel a rra a kétségbeesetten könyörgő nőre,.siró gyerm ekekre, kik térden állva kértek egykor, nem emlékszel a rra a nyomorra, melyet okoztál, m elyért téged b üntet meg az ég ? t K erekes Balázs u r homlokáról, e kinos vissza­ emlékezésre hideg verejték kezd hullani, de csak p á r pillanatig, m ert mikor a szónok addig ju to tt, hogy ezt a nagy hazafit, nemes szivű em berbarátot,

Jelzet: 63.713

11. szám .

149

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k .

H o n n an e cim ? — kérdezheti m inden tudni vágyó lélek. Megmondom. F e n t je lzett B agam éry K áro ly u r a Közlönyben duplikázván a D. F. L. valam elyik m últ számában megjelent „Túlzások® című cikkem re, mely a specificatióval foglalkozik, jó n a k lá tta világirodalmi ism ereteinek kopott tá r ­ házából előráncigálni a legpenészesebb madzagot, melylyel gondolta, hogy engem majd, csupa keresz­ tyéni „8zeretetből“ megfojtogat. E gy példát hozott föl mesélési m ániájában a m anchai lovagról, ki a szélmalmok ellen irtó háb orút indított, de h át a lovag paripája gyengébb szerkezetű óriások legyő­ zésére sem volt alkalmas. A ztán az életben előfor­ du ló „analóg esetekre®* hivatkozván, elmondja ró­ lam, hogy én is h ad járato t indítottam a D . F. L.-ban „ja® jegyű kollegája s ő ellene. Világos tehát, hogy m anchai lovagnak engem tart, p aripának a D. F. L a p o k a t „gyanúsítja®, csak a rra nem kegyeskedik vehemens példálkozási váltólázában felelni, hát a „szélmalmok s a gyenge szerkezetű óriások® e magasságos szülemények kicsodák is voltaképen ? Majd megmondom én. Önök tisztelt „js® és B. K. u r! É n az önök cikkeit legyezgettem, a Közlönyt nem bántottam . M egtettek m anchai lovagnak, ki­ nyom atták a lapjokban, s én most tiltakozom az elnevezés, a példa ellen, m ert az túlságosan illetlen. De ha én önöket szélm alm oknak s gyenge szerkea köziigyek lan kadatlan b ajnok át az Isten sokáig éltesse, mosolyogva veszi fel a karcsú pezsgős po­ h a ra t s derü lt arccal üriti fenékig.

A g e n tle m a n n . Elegáns úri em ber halad a corsón, kihivólag nézeget job bra-b alra. A merész tekintet r e tte n th e ­ tetlen párbajhőst árul el, ki egy szóért, egy meg­ jegyzésért kész élethalálharcot vivni (bandázzsal v ag y a nélkül). Siet a clubba, m ert egy bonyolult lovagias ügy elintézésénél nag y szükség van reá, hisz ő egy mozgó párbaj-codex, csalhatatlan tekin­ tély, kifogástalan jellem ű úri ember. Im pertinensül mosolyog szembe jövő ismerőseire, a hölgyeket oly bizalmasan köszönti, m intha mindegyiknek legalább is titk á r a volna.

zetű óriásoknak nevezem, egy szemernyi jo g u k sincs feleselni. B. K. ur agyában szülem lett meg az idea, övé a feltalálás joga. De h át az első szülemény rend szerint tökéletlen szokott lenni, én h át csupa jóindulatból kiegészítem s ön még köszönettel és hálával tartozik, m ert a tökéletesített találm ány minden hasznát élvezheti, ugyanis részt nem kérek belőle. No h á t „szélm alom !“ ra jta forogj, nézzük hogy járod az ördögök táncát, „gyenge szerkezetű óriás!® nosza lépj a porondra, nézzük hány árulkodó lyuk leledzik rozsdás páncélodon ? N um eró 1 -el (js ur) m ár végeztünk, numeró 2 (B. K. ur) hamvaiból phönixként feltámadván, ismét döngicséli specifikáció ellenes rythm usait. A n y u ­ govó bajtárs emlékének olajágat ak arv á n szentelni védelembe veszi őt. Nagy k á r! A z önnön re p u tá ­ cióját kisebbíti csupán egy csipetnyivel, m e rt el­ h u llott bajtársa iránti érzelme a végletekig csap üres hősiességében. Tévesen m agyarázza védőbeszé­ dében bajtársa fejfájára irt sirversemet, azt mondja, hogy én „gyanúsítottam® gyenge szerkezetű óriás társát. ím e idézem ennek cáfolatául az im m ár nyugovó numeró 1. ifjú hős legjellegzetesebb sza­ va it: „lllő-e, szabad-e olyan embert felereszteni a kathedrába, a ki tulajdonkép nem is az A ty a dolga körül fo rg o ló d ik? 11 H ogy it t a nyugovó hérosz nem

megszólítom,

hogy h áb o rg ato m ....

de a szegény­

s é g ......... — No mi kell, mit akarsz atyafi ? — Nagyságos u ram nak egy kis tartozása van nállam még abból az időből, mikor velem dolgozta­ tott, mikor még nem sújtott le a balsors. A k k o r nem volt reá szükségem , de m o st, m ikor az a cse­ kély tiz forint egy éhező családot ragad ki a nyo­ morból, egyetlen re m é n y e m ! — Szemtelen! Először jegyezd m e g , hogy méltóságos úr vag yo k, nem pedig nagyságos, m á ­ sodszor tudd meg, hogy ilyen rongy adósságom nem volt soha ! Tudod ? — Nagyságos u ra m ? ! — T a k a r o d j, m ert bevitetlek azzal a sarkon álló rendőrrel! Ezzel beballagott a clubba s eldöntötte a hoszszas vitát okozó becsületbeli ügyet.

Az utcasarkon egyszerre megállítja egy sápp a d t arcú, kiéhezett rongyos ember. — N agyságos uram ! E ngedjen

m e g , hogy 11 b

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

150

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k .

a jogászokra céloz, hogy nem merő „so vin iszta “ kenyér irigységnek kaján ördöge sugalm azta a fenti s z av ak a t: csak az elvakult profán lélek tagadhatja, s hogy az ilyen férfiúra teljesen ráillik az általam alkalm azott „ajánlom meg ne próbálja" kifejezés, azt újra, m inden lelkifurdalás s „ g y a n u sitá s“ n él­ kül merem hangsúlyozni. Sajnos, hogy a még élő num eró 2. gyenge szerkezetű óriás is igazat ad a n n ak a m ásiknak, mert ezzel ő is elárul egy nagy ly ukat a páncélján, mely hogy nem hősi k üzdelem ­ ben kapatott, bizonyos. Belülről m arta ki a rozsda, s mi tagadás, megmondom n y íl t a n : a lélek rozsdája. V égtelen sajnálom önt num eró 2. gyenge szer­ kezetű óriás, m ert kénytelen vagyok egy kissé érzékenyen megbolygatni. Mért emlegeti az isten szerelm éért „kesergő m úzsám at?" M ért k ívánja hogy ismét „homlokon csókoljon?" L ássa ez nem tarto zik ide. É n önnek prózában feleltem s ön azzal a k a r sújtani, hogy figyelm eztet: igy elrontom ver­ seim esetleges sikerét. H allja h á t v álaszom ! E lta ­ lálta, múzsám csakugyan kesereg, de csak azért, m e rt fáj neki az emlékezet. Hogy mi ez emlékezet, ön tán job ban tudja, mint én. H ajdan ában kegyes volt ön, m in t mű szavaló, múzsám szerzeményeit díszes, publikum n y ilt szine előtt alaposan kiforgatni eredeti soraikból, kegyes volt ön nekem, m int szer­ zőnek nehány kellemes percet nyujiani — vergődé­ sével. No de lehet, ezt is csak heccből téteményezte, az általam m ár em lített „önlesilányitási elmélet és önnön aláírással szentesített szegénységi bizonyít­ ván y" alapján. Megjegyzem, ezt nem m ondtam volna el, de ön m unk atéraján lási censálszerepével kényszeritetterre. Panaszkodik B. K. úr — Eötvösnek egy m a­ gas rö p tű mondását idézetül lerángatva vélem ényé­ nek gőzölgő sárgaföldjére, — hogy önm agám nak ellent mondok, m ert nem merek szemközt nézni a „dologgal" s bizonyítja ezt azzal, hogy elvi állás­ pontját elismertem s mégsem adtam neki igazat. N agyon sokat képzel m agának B. K, úr, mert azzal, hogy a_„js“ kuncogó s alam izsnáért szerénytelenkedő cikkével szemben elismertem fölényét és elvi álláspontját, nem mondtam, hogy az az elvi álláspont egyúttal igaz is. Nem, ennyi bab ér sok lenne egyszerre B. K. úrnak, nem jutu n k ám m ind­ já r a mennyországba, m ert az a nagyon féltett elvi álláspont lehet ám megjelölve ragacsos, sáros ta ­ lapzaton is, a m int hogy úgy is vau. A nagy rebel­ lis, az „idő vasfogának" emésztő h atalm á ra h iv a t­

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

11. szám .

kozó specifieációelleues demagóg declam álhat tele torokkal egész a rekedésig, ha az erkölcsi alap, melyre támaszkodik, nem tiszta, h a ru h á já ra je l­ lemző sárfoltokat csapkodott föl az olcsó apostoloskodás ravasz ál-erénye. Bizonyít is B. K. ú r rettenetesen. A zt mondja, én „fanyarságnak" bélyegezem, mit magam is el­ ismerek. H iába, nem tud distingválni, a m it én el­ ismerek, azt hiszi, ő is azt mondotta. ím e azt m ondja ő, hogy történik pedig a nem theologusok legacióba já rá sa „kényszerűségből, hogy az eg yhá­ zak ÜDnepkövet nélkül ne m aradjanak." É n pedig azt mondom rá feleletül: „Bizonyára, ha a theolo­ gusok száma a legaciók számával arányb an volna, jogásznak épen nem jutna, vagy csak alig egy-két legatió." S a k ét állítás az ő kiköszörült Ítélőképessége szerint egy és ugyanaz s még pajzánkodik is dia- . daltól reszkető m ám orában, hogy mig az övét fa­ nyarságnak titulálom, a magamét n ectárn ak gon­ dolom. — Tegye csak különböztető képességének csorba b orotváját még egyszer a köszörűkőre t. B. K. úr, s ak kor tán szét tudja metszeni a hályogot, mely szemén megvastagodva ülepszik s meg fogja látni, hogy fenti soraim csak a maga „kényszerűsé­ get11 emlegető kedveskedését a k a rtá k m é lta tn i, mintegy azt m ondván: Mit panaszkod to k, mit hányjátok fö l a jogászoknak legatióba já rá s u k a t, h a egyszer a változott sors m iatt képtelenek vagy­ tok a legatiók betöltésére? V égeredm ényben szük­ ségből van ugyan létesítve a jogász legatió, de e szót a legjobb értelmében kell használnunk, nem úgy, m int B. K. úr, ki kegyelem kenyeret ért a la tta s még ő áll az erdő felől, a helyett, hogy szerényen meghúzódnék a más törvényes joga elismerésének határán belől. S még ő emleget nálam rendszerhiányt, mikor cikke legközepén ismét belekapkod a „,;s“-re mon­ dott szavaim ba: „H ogy merészkedik még célzással is a jogászok legatióba já rá sa ellen d is p u tá im ? 1 — E mondásomon azzal ak arja a p o rt elverni, hogy a mythologiával frissítvén föl elsekélyesedett képze­ letét, az Aeolus barlangjából előtörő szelekre céloz. D ;hát a példa ismét sántit, m ert hogy eme sorokat jogos erővel használtam , a fentebb idézett „ js “-i igék (illő e, szabad-e stb) élénken dokum entálják. T eh á t az ütést roszul védte ki gyenge szerke­ zetű óriás ú r ! — E gygyel több lyuk van a rozzant páncélján.

Jelzet: 63.713

11. szám .

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k .

K ülönben önnek kenyere (bár száraz) a foga­ lom zavarban való sinylődés s a körmönfont félre­ magyarázás. M últkori cikkében irt ön ama positiv tudomásáról, hogy nagyobb gyülekezet oly egyént óhajtott követnek, ki kisebb egyházban sem állottá meg helyét. É n erre azt m o n d o tta m : „M egtörténhe­ tik, de ez csak egyes eset s általánosságban nem fogadható el alapul." Ez nagyon természetes és érthető, csak az ön rövidlátása nincs abban a sze­ rencsében, hogy tiszta képet nyerjen. Ön skrupulózus, képzelődő s m ert a nagyitó pápaszemet elfe­ lejtette feltenni gyenge idegszálakkal m egvert sze­ meire, úgy m agyarázza puszta szemmel való nézése nyomán soraimat, hogy szerintem meg kell várni, mig beír az egyház, hogy csak „theologust fogad." Oh d e h o g y ! N agyon messze csatangolt ön bolygó kedvében, m ert én csak ann yit ak artam mondani, az az egy eset nem elegendő ok az általános ítélke­ zésre, vagyis az az egy roszul sikerült spéciitkálási eset egyáltalában nem ok a specifikáció egész in téz­ ményének m egszüntetésére. Méltóztatik most már tisztábban látni ? A zon kételyére nézve pedig, hogy ön talán ezen egy okkal szegényeskednék csupán a specifikáció ellenében, legyen megnyugodva. E lis­ merem, hogy több is van még önnek reservában s még azt is elismerem, hogy a semmi és valamicske közötti határon csökönyösen az előbbihez szit vala­ mennyi. De íme újólag figyelmeztetnem kell, hogy csak ku ty a fu ttáb a n láttam ozta mondásaimat. A zt mondja ugyanis, hogy én elismerem, ha „készpénz" g y an án t veszszük indokait, n ek ü n k is az ön igazságáról kell m egg y ő ző d n ü n k ; s im eme kijelentésem dacára sem veszem csoportosított indokait készpénz gyanánt. De nem á m ! A zt elfelejtette idézni B. K. ur, hogy a „készpénz" kifejezés u tá n a „látszat csalékonyságáról" is tettem em lítést és sajnos, ő nála az utóbbi vált be tökéletesen. T e h á t én nem ju to tta m „helytelen conclusióra" sőt a legszigorúbban követ­ kezetes voltam kijelentésemhez, a m ennyiben nem a puszta betű, hanem an n ak leple a latt m eglehető­ sen ügyesen lappangó valódi értelem szerint alk o t­ tam meg véleményemet cikkére vonatkozólag, bár-

151

tu d a tlan és műveletlen marad. É n ezt természetesen a legerősebben m egtám adtam , mint az elvakultságban m eggondolatlanul kiszalajtott mondást s most ő helyreigazítja a m últkori görbeségét; ébredező sértődött önérzettel és hatalm as szónoki lendülettel az álszenteskedőkre tolja az apasági vádat. E zt tartozom is elhinni, m ert csak örvende­ nem kell azon, hogy valaki határozottan kijelenti, hogy nem ta rtja magát „tu datlannak és m űvelet­ lennek". De viszont sajnálkozásom sem enyészik el a miatt, hogy ily kényes kijelentésnél m ért kell először képletekben beszélni, s m ért kell ily „fari­ zeusi" gáncsigéket a n n ak a rovására irni föl, mihez tulajdonkép semmi köze. M ert hogy amaz álszenteskedők a specificatióval kapcsolatban mondják ki a theologusok tu d a tlan ság á t és műveletlenségét, h i­ hetetlen. H a pedig általánosságban mondják ki s bárki más is az okot firtatva, a specificatióban t a ­ lálja meg a tu datlanság alapját, csakugyan szánalom raméltó atyafi lesz. K é t nagy egyház esetleg el­ esik, m egm arad tizenkettő, vagy annyi a mennyi, s a tapasztalás s az épülés nincs a nagy ekklézsiához kötve, sőt sok helyen a nagyobb egyházakban, hol készpénz fizetést kap a legátus, még an n y it sem t a ­ pasztal, m int kisebb egyházakban. H ogy pedig a „lelkipásztori gondviselést" jobban m eg tan ulja oly egyházban, mely egy másiknál 5 — 10 írttal többet ad, s megtanulja a követségi 3 nap alatt, ez aztán „halvaszületett állítás." Ezen indok felhozása helyett t. B. K. u r jobb lett volna nyilt szívvel k i í r n i : „A specificatiót azért is el kell törölni, m ert ak k o r mindig egyform an agy konc j u t a theologusoknak."

mint is „nem tehet" róla B, K. ur.

E n n e k u tá n n a a kiváltképen rendszerező B. K, u r rakoncátlan tolla ismét visszaserceg az „elvi álláspont" általam való elismerésének és m egtaga­ dásának problémájához s azzal kapcsolatban az én ellenmondási következetlenségemhez, mi felett B. K. u r őstörténeti példákkal émelyítő kífakadását eme kíassikusan rövid végelgyengűlési sóhajban / * röppenti el: „Oh, o h ! . . . " P ersze azt még most sem tudja, hogy elvi álláspont és helyes elvi álláspont az ő bimbótfakasztó kedvteléséért nem lesz egy és ugyanazon fogalom.

Ezek u tán bem utatja B. K. ur, hogy milyen ügyesen tu d ja elcsavarni a saját mondását, az igaz­ ság látszatával. Múlt cikkében azt mondotta ugyanis fő erkölcsi következményül, hogy a specifikáció m iatt a theologus elesvén a nagyobb legációtól,

Továbbá azt mondom ón többek k ö z ö tt: „A specificatiót eltörülni nem lehet, m ert eredete régibb időkbe nyúlik vissza, mikor még csak theolo­ gusok m entek legatióba s ha a theologusokra k ite r­ jesztették a specificatiót, m egk ap hatják azt a jo g á ­

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

D ebreceni F

szók, gimnazisták is, kiknek joguk most m ár a legatióba járáshoz kétséget nem szenved. “ B. K. u r humoros oldaláról fogva föl a dolgot, a százados alkotások és múzeumi régiségek elpusz­ tulásával akarja egy sorba helyezni a specificatiót. Sajnos, hogy a speeificatió mellett szóló s a m últban gyökeredző védő körülménynél legyeskedik a t r é ­ fálkozással s igy kirúgja maga alól teljesen a ta la p ­ zatot. H ja, tisztelt uram, jobb volna, ha fejét t e ­ nyerébe hajtva, cseppnyi voltának érzetében egy­ kedvűen m orzsolgatná: A szokás nagy ur, nagyon nagy ur és sok intézmény ebben leli fennállásának legbiztosabb alapját. — Hiszen ennyit csak tu d ­ hatn a egy IY -ed éves theologus is! A ztán meg kereken ki tetszik mondani r e á m : azzal, hogy régebben kizárólag a theologusok specificáltattak, nem védelmezem ez intézményt. Hogy m iért nem ? — erről m ár ön hallgat, pedig erre lett volna a legvitézebb dolog felelni, a mi szerint az ön vitatkozását igazán lehetett volna mérlegelni De hát hogy nyugodt legyen esetleges próbálkozá­ sán ak sikertelenségéről, megmondom én, a fenti mondás alapján mi védelmezi ismét a specifikációt. A szokás, az igazság és a méltányosság. U gyanis régen csak tbeologust specifikáltak, m ert más nem m ent legációba, a többiek pedig megnyugodtak, m e rt egymáshoz az egy pálya miatt közel állottak s közös volt a r e m é n y : ma te, holnap é n ! Mikor pe­ dig a jogászok és gimnazisták a legációba mehetésnek ugyanazon jogával ru h á z ta tta k föl, m int a theologusok, a specifikációnak joga is egy u g y an ­ azon mértékben szállott reájok. De előállott a k ü ­ lönbség mégis: én theologus vagyok, az jogászM ért gyarapodjék az, ha én is elkaparithatom a sült gesztenyét? Szóval a kenyéririgység első h ul­ láma gyűrűzni kezd a theologia részéről, a m in t azt, hogy éa is „hivatkozzam", p á r nagyobb ekklézsia lelkipásztora sajnálattal elismerte. De hát ez önnek B. K. ur, mind semmi, önnek a specifikáció megszorítása semmit sem ér, mint erő ltetett számvetési művelete nyomán publikálja, holott saját kollégái közül többen elismerték állí­ tásom méltányosságát és helyességét, hogy „egy egyház egy évben csak egyszer specifikálhasson." B K, ur ugyan rám akarja tolni a vádat, hogy eme kijelentéssel az egyház jo g á t megcsórbitom, de hát kapkod ő m ár mindenhez, annyira közel van az utolsó lélekzetvétele. A zt hiszem, egyházaink m él­ tányos és szerény kérésre jóindulatból ennyit en ­

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

ő isk o l a i

L a pok .

11. szám .

gedhetnek jogaikból, de igenis nem dobhatják el az egész jogot semmi körülmények között. Eri az előb­ bit tartom csak kivihetőnek, B. K. ur az utóbbiról szónokol, s hogy melyik eset következik be, ha ugyan méltóvá teszi m agát reá egyáltalán a kérők serege, a jövő, az igazságosabb és kivihetőbb felte­ vést ju tta tv á n diadalra, m utatandja meg. Azon állítása is elesik B. K. urnák, hogy a sub szűr alatti kihívással egészítheti ki az egyház az egyszeri specifikátiót. Túlságos skepticus, tehát beteg ön B. K. ur, de tán meggyógyítja ama tudat hogy ha már egyszer valamely egyház senkitől sem kényszerítve, a maga jóakaratából és engedékeny szívességéből önként elhatározta, hogy egy évben legfeljebb csak egyszer kér rendkivüli utón legá­ tust, talán csak nem fogja m agát szégyenben hagyni, hogy önnön határozatát suttyom ban kijátszsza. Hogy pedig B. K. ur most is az egyházak el­ leni m agatartást tanúsít, fenntartom, mert azzal, hogy az egyházkerülettel ak arja elhatároztatni a specifikáció eltörlését, újólag megsérti az egyházközségi autonómiát. Csak biztassa theologus te st­ véreit, menjenek a kerülethez, majd meglátják, mi­ lyen szép karácsonyt csinálnak m aguknak s milyen szapos mederbe süppesztik az egész legáció ügy m á r most is meg-megdűlő bárkáját. D e' h át B. K. u rn ák az semmi s rá nem tartozik, hogy egy bihari egyházban a túlságosan elfajzott felekezetnélküliség miatt egy 30 — 35 frtos legáció a nem lét örökös hónába vándorolt, ő nem látja előre, hogy sok más helyen is erősen készítik a ta la jt a soóiális bajok az adótól való szabadulásra, felekezetnélküliségre & igy tov ább ... s csak egy kissé nagyobb rázkódás szükséges, — s tömegesen megszűnhetnek a lega. tió k De hát az hagyján! A jövőre mit ad ő, csak a jelenben ne jusson a jogásznak zsíros falat! íg y le ­ het legleplezetlenebbül kifejezni B. JL u r „elvi álláspontját*, ha nézzük figyelmesen, mi lappang a betűk alatt. Ez álláspont az, mit én elismerek. Csak rajta! ö n n e k m ár kifelé harangoznak ide s tova, ön már nem fog veszíteni semmit, tüzelje, heccelje itt maradó pály atársait s majd mikor máskülönben szép tehetsége miatt nagy egyház boldog papja leend, nézze gyönyörködve, mennyi b ú rján t fakasz­ to tták az utódok szám ára az ön jó magvai. Most pedig visszatérek az ön által felho­ zott példához. H ány lyuk leselkedik a rozzant p á n ­ célján, „gyenge szerkezetű óriás" u r ? K i m e r ü l

Jelzet: 63.713

11. szám .

D ebreceni F

ugy-e és ny ug alm at á h it? H a hős lenne ön, babért kapna, de igy túlságosan megelégedhetik és boldog lehet, ha a porondról visszavonulva, meghúzódik az árok szélén s a specifikáció gyötrő képeitől m ene­ külve bág yadt fejét lehajtja egy-két nagy — la p u ­ levélre. J ó é js z a k á t! ! ..

K u n B é la .

Domokos emlékünnepély. (F eb ru ár 19.) A joghallgatók önképző köre, m int azt lap u n k ­ ban m ár többször jeleztük, ü n nep et rendezett e hó 19-én Domokos Lajos, főiskolánk e nagynevű, é r ­ demekben gazdag pártfogója, lelkes harcosa em lé­ kére. Nem volt ez az ünnep változatos, csillogó program m szám okkal dicsekvő ünnep, hiszen a k e­ gyeletnek volt szentelve minden mozzanata, de ki tud lelkesülni a m últ eszményi voltán, tudja tisz­ telni a törhetlen, sziklaszilárd meggyőződést, a férfi jellemet, az egyházát, főiskoláját forrón szerető em ber m unkáját, az eg y ü tt ünn ep elt velünk, eg y ü tt lopogtatta a hála és kegyelet lángját az ifjúsággal e szép ünnepen, A zt mondtam az ifjúsággal, pedig azt kellett volna mondanom a jelenvolt 30 jo g h a ll­ gatóval, m ert ismét m egtörtént az a szégyenletes eset, hogy jogász ünnepen joghallgató volt legke­ vesebb a jelenlevők között. De a kik megjelentek, bizonnyára hálás szívvel adóztak az ünnepelt férfiú emlékének, kinek ann yit köszönhet ősi főiskolánk, an n y it köszönhetünk mi, a jelen nemzedék. D élután 5 órakor vette kezdetét az ünnepély, melyen m egjelent Kiss Á ro n püspök, Simonífy Im re Debrecen város polgárm estere, Komlóssy A r th u r főjegyző, Sass Béla ak. igazgató, dr. Baczoni Lajos, dr. Erdős József dékánok, M árk E n d re k o l­ légiumi ügyész, Balogh Ferenc, Csiky Lajos, dr. Kovács Sándor, dr. Öreg J á n o s akadémiai tanárok, Dóci Im re gymn. igazgató, K u lcsár E n d re gymn. ta n á r és szépszámú hölgyközönség. A „H ym nus" eléneklése után dr. Kérészy Zoltán akadémiai ta n á r lépett az emelvényre, s ta rto tta meg nagy tu d ásra és korism eretre valló szép megnyitó beszédét. A zajos éljenek és tapsok elhangzása után Sipos Béla 2. jh. szavalta el K un Béla költői lendületű alkalmi ódáját nagy h atás mellett. (Az ódát lapunk más helyén közöljük). Majd Balogh Béla 4. jh. a jogász önképző kör elnöke ta rto tt em lékbeszédet.1 A nagy 1 A beszéd közlését jövő szám u n k b a n m egkezdjük.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

ő is k o l a i

L apok .

153

gonddal készített beszédet a közönség osztatlan tetszéssel fogadta, befejező szavai, melyben méltó emléket kiván emelni a nagy férfiúnak, viszhangra találtak a közönség soraiban. Majd K onrád E rnő olvasta fel szellemesen m egirt m unkáját, mely k ö ­ zénk varázsolta azt a kort, melyben Domokos élt, hiven rajzolta azt a nagy küzdelmet, m elyet a fő­ iskola érdekében folytatott a nemes férfiú. Korsós Zoltán 3. jh. lelkes zárszavai után a kán tu s által előadott „Szózat" rekesztette be a szépen sikerült ünnepélyt. V isszatérve Balogh Béla befejező szavaira, e helyen is őszinte lelkesedéssel pártoljuk a szép esz­ mét, mely Domokos Lajos em lékének m aradandóbbá tételét célozza. Jgaz, hogy szép emlék a hálás k e ­ gyelet, a nemes emlékezés is, de sokkal szebb, h a az utódok e kegyeletet m aradandó oszlop alakjában örökítik meg. Igen, emeljünk Domokos porladozó ham vai felett m árvány oszlopot, mely büszkén h ir­ desse, hogy : „Nem halt meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, habár napja múl, hanem lerázva benne a mi földi, egy éltető eszmévé finomul!" Em eljünk méltó em léket Domokos felett, hogy a késő nemzedék elzarándokolva sírjához, tanuljon ott haza- és vallás-szeretetet. Gondolkozzatok ez eszmén akadém iánk lelkes polgárai, tiszteljétek meg m agatokat Domokos em ­ lékének megörökítésével, tiszteljétek meg ez ősi főiskolát vele, mely mindig büszkén mondja őt m agáénak! S p e e tá to r .

A magyar tannyelv behozatalának századik évfordulóján. I r t a : K u n B é la . S zav alta az 1898 febr. 19-én ta rto tt D om okos ünnepélyen

Sipos B éla.

H ányszor borongott e fa la k redőjén A megkövesült honfibánat árnya, H ányszor takart éh üdvhozó verőfény A korcsulásnak lomha éji szárnya ? — Feledte m ár a törpe ivadék, M íg más nép selymével cifrálkodék : E szent fö ld m ennyi óriást takar, 8 hónában volt hazátlan a m a g y a r ! M e rt volt-e honja, ki eltékozolta M eddő tudásra lelke kincsesházát,

Jelzet: 63.713

154

11. szám .

D e b r e c e n i F ő isk o l a i L a p o k .

S unottan, dórén a parlagra dobta A m agyar szellem legszebbik virágát ? H ová fa ju ltá l Á rp á d nemzete ? Nehéz kór-ágyat önbünöd vete, Eredben a vér lanyhán meg megállt E g y perc különzött éltet és halált. lm ’ üt az óra ! E lbukik az éjjel, Győzelmet ül az ébredő önérzet, Gyógyid a seb, mely égető szeszélylyel A hon szivében kin-sajogva vérzett! A z anya-bútól dermedt honi föld TJjult örömmel zöld palástot ölt, Apostolok já rn a k, enged a fa g y, S nálunk apostol Homokos te v a g y ! Ébredjetek ! E fö ld ö n nincs e rózsa M ely a tavasznak ünnepét behintse ? E hon letűnt kor kishitű adósa?! Hol a m agyarnak ősi drágakincse? A páink sírján megmozdul a hant Borús m orajjal kérdés kél a la n t: „ U tód! álm unkat mért zavartad el? H ol őskincsed? imádkozz és fe le lj/ “ K i nem fe le l: apái átka rá ja ! 8 ki dölyfösen m utat a szűk kunyhóra, H ol égre sir a nép könnyének árja, É rdem telen egy honi sirhalomra. S ki boldogan szól, itt az ősi kincs, Csengő érc tükrén rozsda semmi nincs, M e rt együtt őrzi kunyhó s p a lo ta : Sokat, de még nem m indent alkota! De ki a múlt kertjében elbolyongva S jövő kárpitját nézve sasszemével A legmagasabb bérei sziklafokra A lobogót vaskézzel emelé fe l , S ráírta szent örömtől reszketön, A honi nyelvnek helyet a tetőn, H ol a tudomány fellegvára á ll: A z tett m indent, babér csak arra v á r ! E z t zengte ajkad úttörő apostol, É ltednek ez volt legszebb hajnalálm a, S ez volt kezedben sújtva sújtó ostor H a korcs utánzó még elébed á lln a !! Első a nyelv, aztán a tudom ány, Virágzik ez am annak szent nyomán, De ha am az pang, ez csak holt anyag: H a form a nincs, hát m it ér az anyag?

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

S a sziv föleszmél, sűrű felleg árnyán K eresztül tűz a nyájas nap sugára Aranyszegélyü óriás szivárvány D erűt csókol a század alkonyára! M egifjulnak ez ősi szent falak, Győzelmi énektől visszhangzanak, M agyar szót szól a tanuló sereg: — Oh szent öröm köny csak peregj, peregj! S hogy permetez az éltetosztó harmat F akad párjával s bimbódzik a rózsa, E g y tettre kész perc küzdve diadalmat H anyag száz évek porleplét lemossa. A tudom ány u j kúlfőhöz vezet H ittel a jog fog szent testvér kezet E g yik nagyobb m ár, m ásik újszülött D e éltet itt nyert egy emlő fölött! Legyen ez jelszó, mikor tíz tizednek Szelíd estélyén megáldjuk a m últat S ha távozunk m ajd, minket se felednek K ik emlékezni m i tőlünk ta n u lta k ! Szép honi nyelv ! im ' a te ünneped S ez itt a nép, mely érted ég, eped, S óh m intha Domokos is szó ta n a : „Boldog hazám ! boldog édes a n ya !11

Ifjúsági gyűlés. (Márc. 15. itthon és Budapesten. Diák kongresszus.) Szokatlan nagy számmal gyülekezett össze az akadémiai polgárság f. bó 17-én d. u. J/ a 6 órakor, hogy március 15-ike megünneplésének programm ját megállapítsa s meghallgassa W olfner Pálnak, az Egyetemi kör megbízottjának előterjesztését a buda­ pesti márciusi ünnepre s a diák-kongresszusra v o ­ natkozólag. Mi, kik hozzá vagyunk szokva, hogy ifjúsági gyűléseinken egy p ár álmos szemű érdek­ lődő kollega szokott ődöngeni, jól eső örömmel l á t ­ tuk a tömött sorokat s tapasztaltuk a lelkes han­ gulatot, mely az összes jelen voltak arcán elömlött. M intha a múlt bántó tapasztalatai csupán csak az akadályozó körülményeknek, ifjúsági életünk sok tekintetben hézagos voltának lettek volna utóhatásai s mintha föltárult volna az ügybuzgóságnak, a munkás hazaszeretetnek szentelt jövő k árp itja........ Soltész Elemér főiskolai szénior, majd Bagaméry Károly 4. th. elnöklése mellett folyt le a g yű ­ lés. Elsőben is K onrád Ernő terjesztette elő a márc.

Jelzet: 63.713

11. szám .

D ebreceni F

15-iki ünnepély előkészítésére kiküldött bizottság részletes ja v a sla tá t a következőkben. Az ünnepély négy részre fog osztatni. Az első rész a kollégiumi lépcsőházban levő Petöfi-szobor előtt lesz, hol a fő­ iskolai én ekkar énekli el a „T a lp ra m agyart" s Virágos Sándor szavalja el ugyancsak a „T alpra m a g y art", mire a Főiskolai É n e k k a r Petőfi „Csatad alát" fogja előadni. Innen levonul a menet a kol­ légium tágas udvarára, hol az összes debreceni dalárdák egyesülten fogják énekelni M ácsai Sándor főiskolai én ek tan ár vezetése a la tt a H ym nust, a m i­ után Sipos Béla, lapunk főm unkatársa mond a nap magasztosságát méltató emlékbeszédet. A tanári k a r által ju talm azan d ó alkalmi ódát szavalni fogja F orrás G yula, aztán a Kossuth indulót adják elő a dalárdák. Innen hazafias dalok éneklése m ellett kivonul a menet az em lékkertben nyugvó kőorosz­ lánhoz, hol Tripsó Sándor fogja el szavalni B artók L a josnak „Mariselli cigányok" cimű költem ényét R ác Károly zenekarának kísérete mellett, mire az összes dalárdák, ugyancsak Rác K ároly zenekarának kíséretében, rázendítenek a R ákócy indulóra. Az ünnepély 4-ik része a honvéd sirok előtt folyik le, hol a városi d alárd a énekli először M osonyi „Szen­ telt h antok" cimű hazafias dalát, beszédet mond Juhász Sándor th. s L am pérth Gésa „H onvédek emléke" c. költem ényét szavalja B erecky László th, s a Szózatot éneklik az összes dalárdák. Befejezé­ séül az ünnepélynek este fáklyásm enet lesz, mely keresztül vonul a város főbb utcáin s m egállapodik a városháza előtt, hol a felállított emelvényen v á­ rosi életünk egyik kitűnősége fog felkérés folytán beszédet tartani. A fenti program m ot hiányosnak ta rtja Mohácsy Ján o s s nyíltan kijelenti, hogy belőle nem lehet épülni, a hézag pótlásául tehát indítványozza, hogy az oratórium ban a 48-iki elnök és jegyző helyét (t. i. a fapadokban) em léktáblával jelölje meg az ifjúság. K un Béla hozzászólása után azonban a bizottság jav aslattételét elfogadja a gyűlés, belátván hogy a program m számokat egyedül a lelkesültség és tiszta fellángolás, nem pedig még több an yagnak az összehalmozása teheti sikeressé. Ezek u tá n W o lfn e r P ál, az Egyetemi kör m eg­ bízottja, hazafias szép beszédben jelenti, hogy a központ március 15-ét Budapesten az egész ország ifjúságával együtt óhajtja megülni, hogy egy egy­ séges és összeforrott m agyar ifjúság áldozzon a múltak emlékének, s a márciusi örök ünnep szent

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

ő is k o l a i

L apok .

155

zajában végképen elenyészszenek a központ és vidék közötti ellentét s a központi pártoskodások utolsó disszonáns hangjai. Egyben jelenti, hogy az ünnepélylyel kapcso­ latban országos diákkongresszus is fog ta rta tn i március 13-án és 14-én Budapesten, dr. Hercegh Mihály az egyetem rek to rá n ak védnöksége mellett, m elynek az ünnepélylyel egyesitett program m ja a k ö v etk ező : Március 12-én este a vidék küldötteinek foga­ dása és ismerkedési estély. Március 13-án d. e. ünnepélyes Yeni Sancte, melyen V aszary Kolos biboros hercegprímás celeb­ rál. U tá n a a kongresszus megnyitó diszgyűlése. Március 13-án d u .a z „U niversity Extension* márciusi ünnepélye O-Budán. 14-én a kongressus tárgyalása. 15-én d. e. a Petőfi T ársaság m atinéja az ifjúság belevonásával. 15-én d. u. az ünnepi körmenet. 15-én este nagy szabású ünnepély, fáklyás m enet stb. Örömmel jelzi W olfner, hogy a központ, úgy a kongresszuson mint az ünnepélyen, méltó szerepet kiván ju tta tn i Debrecennek, m int az ország első akadém iájának, azon város ifjúságának, mely tör­ ténelmi traditiókban a n n y ira gazdag. K éri h át az ifjúságot, illetve az egyleteket, hogy képviseltessék m agukat a kongresszuson s kiküldötteik közül bíz­ zanak meg két egyént, kik a kongresszuson előadói tisztben működni, illetőleg a körm enet alkalm ával szónokolni fognak, előzetesen azonban ajánlja egy három tagú bizottság kijelölését, mely a központtal jó eleve lépjen érintkezésbe a kongresszus üg y ren d ­ jé re vonatkozólag. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd u tá n a fentebb em lített bizottságba m egválasztatnak Sol­ tész Elemér. K onrád E rn ő és K un Béla. Mohácsy Ján o s indítványozza, hogy maga az ifjúság, mint testület, küldjön ki 10 tagot a ko n ­ gresszusra. W o lfner ezzel Bzemben felvilágosításul hangsúlyozza, hogy a kongressus csakis egyesületi alapon ta rth a tó meg, m in t a m agyarországi egye­ temi és akadémiai egyletek nagygyűlése. Mohácsy Ján o s mindamellett, csak hosszabb vita után veszi le ind ítványát a napirendről. E k k o r K u n Béla concret inditványnyal lép az ifjúsági gyűlés elé. N evezetesen : A z ifjúsági gyűlés átiratban szólítsa föl a fő­

Jelzet: 63.713

D e b r e c e n i F ő isk o la i L a p o k .

156

iskolában levő számszerint 8 egyesületet, hogy te­ kintve a félszázados ünnep magasztos voltát s te ­ kintve, hogy a 48-iki napok nagy eseményeivel oly annyira megszentelt Debrecen az országos ifjúsági ünnepről, feltűnés nélkül, el nem m aradhat, ellen­ vetés nélkül küldjenek képviselőt a kongresszusra, még ha nagyobb anyagi megerőltetésbe is kerülne ez úttal a képviselőküldés, mert igy kivánja, köve­ teli ezt épen a múlt traditiőihoz való ragaszkodás, a kötelességérzet s az áldozatkész, az anyagi aka­ dályt merészen leküzdő hazaszeretet. A gyűlés ily értelemben határozván, lelkes hangulatban véget ér. R e fe r e n s .

A „K am éleont /

E lap 10-ik számában „Mese a kameleonjáté k ró F .címmel egy engem felette érdeklő cikk je­ lent meg, melyre röviden a következőket jegyzem m eg: November 11-én, tehát teljes három hónappal ezelőtt megírtam én egy olyanforma cikket, melyet a D. F . L. szerkesztősége most adott le, egy kis komm entárral kisérvén, melynek célja, hogy engem ország-világ előtt a színjátszó kaméleon szerepében tüntessen fel. Mivel nincs mindenki abban a helyzetben, hogy a két cikket egymásután olvasva, abból csak­ ugyan megítélhesse, hogy én valóban kaméleon szerepet játszok-e, röviden ismétlem a két cikk tartalm át, azután pedig észrevételemet fogom meg­ tenni az egész dologhoz. November 11-én a kővetkezőket irtam : Az E. L. szem élyeskedik, ezt nem tartom helyes do­ lognak , W olfner és Pakots urak között fölmerült polémiában W olfner urnák adok igazat; nem he­ lyeseltem továbbá egy szerk. üzenetet, mely a T. Z.-nak szólt, szóvá tettem, hogy eddig még ifjúsági ügyhez nem igen 6zólt, és végre a hírrovatot napi­ lapba valónak tartottam , nem minden tiz napban megjelenő ifjúsági lapba. F eb ru ár 1-én megirt cikkemben pedig ezeket m o n d tam : Zsoldos ur a magyar ifjúságot két részre akarja szakítani, ezt én az ifjúsági egység szem­ pontjából elítélendőnek tartom ; fölszólítja a m agyar ifjúságot nyíltan, hogy Kolozsvárt tekintse vezető­ jének, m ert az egészséges, romlatlan gondolkozásu fiatal ember csak egyedül Kolozsvár felé tekinthet, ezt én megint nem helyeseltem, hogy a következ­

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

11. szám .

mények nekem adtak igazat, midőn Zsoldos agitatiójának útjába állottam, m utatja a legutóbbi eset, midőn Sárospatak — hol Zsoldos ur a maga esz­ méit akadály nélkül terjesztheti — a legudvariatlanabbul, magyar ifjakhoz épen nem méltóan u ta ­ sítja vissza a központiak meghívását a diákkon­ gresszusban és a nagy nemzeti üenepben való rész­ vételre vonatkozólag. Eddig is lehet látni, hogy az utóbbi cikkem egy cseppet sincs ellenkezésben a három hónappal elébb megirttal, de még ha hom­ lokegyenest ellenkezne is vele, megmagyarázható lenne azon kijelentésemmel, melyet épen a legutób­ biban i r t a m : hogy dacára annak, hogy én az E . L . tiszt, vezetőségével nem érlek egyet (a zsidó k érd és­ ben), még sem teszem azt, hogy kicsinyes elvi ellenté­ tek m iatt az ifjúsági ügyet veszélyeztessem. Nem tu ­ dom már most elgondolni, hogy mikor én ezen egyenes kijelentést teszem, hogy tűnhetek fel k a ­ méleon szerepében, hisz kinyilvánítottam , hogy vannak egyes dolgok, melyekben nem értek egyet, ezek az első cikkben említettek, melyeket mindig fentartok, mig ellenkezőjéről, helytelen voltáról meg nem győznek, s ezzel ellenkezőt a legutóbbi­ ban sem irtam, soha nem beszéltem, tehát egyálta­ lában nem süvegelgetek más más kalappal, idő, hely és tér szerint, meggyőződésem kimondom bát­ ran, még ha kellemetlenségeket kell is eltűrnöm miatta, ezt különben legjobban tudhatja épen maga a szerkesztőség, tudják mindazok, kik csak ism er­ nek, én nem szoktam farizeusi arcot vágni és j e ­ zsuita fegyvereket, eszközöket használni, nyíltan szembe szállók mindenkivel: ez az én hibám, ez az én bajom. A szókimondó meggyőződés mellett meg­ maradó ember neve pedig a tiszt, szerkesztőseg sze­ rint : Kaméleon. Á m ilyen értelemben kaméleon vagyok, de tessék a természetrajzból utána nézni, hogy milyen állat is az a kaméleon, s akkor arra a meggyőződésre fogunk jutn i, hogy a szerkesztőség járatlan a természettudományokban, valamint az igazság kimondásában is. É s még néhány szót. A ki szorgalmasan figye­ lemmel kisérte az E. L. fejlődési processusát, a ki előtt ismerősök azok az állapotok, melyek október vége felé Pesten uralkodtak, a ki olvasta a legutóbbi E. L.-at, mely úgy tartalom ra, m int kiállításra nézve a fejlődés legnagyobb fokát érte el, azok tudni fogják, hogy mikor én november első felében megírtam cikkemet, csakugyan siralmas állapotok uralkodtak Pesten, tudni fogja azonban azt is, hogy

Jelzet: 63.713

11. szám .

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k .

az E. L apok irán y á t mily sikerrel kezdte m egvál­ toztatni a volt szerkesztő G ram ling ur már novem­ ber második felében, s örömmel tapasztalhatta, hogy a személyeskedés helyett mint lép előtérbe a béke fuvalma, miüt iparkodnak minél több ifjúsági kérdés megoldását sikeresen elintézni és dűlőre vinni. A ki mondom, figyelemmel kisérte ezen fej­ lődési processust, az azt is fogja tudni, hogy azok a hibák, melyeket én m egtám adtam , kivéve a zsidó kérdést, mind elenyésztek és ez épen azoknak az érdeme, kiket hibáztattam értök, nem voltak meg ezek a hibák akkor már, mikor Zsoldos ur tá m ad ta meg az E gyetem i Lapokat, ki különben is az ifjú­ sági dolgokra vonatkozó nézetét fejtegette, én az ő fejtegetéseit, konklusióit ak artam megcáfolni; hogy az E. L apo kn ak adtam azután egyes dolgokban igazat, nagyon természetes, m ert h á t: Tem póra m u tan tu r, séd ego non m utor in illis. Végül a rra a sok, személyemet sértő kifejezé­ sekre, melyekkel engem a tiszt, szerkesztőség ille­ tett, nem fogok hasonlóval felelni, mert én csak gyöngébb kaliberű kutyanyelveket csinálok és még ezekben sem. tartom helyes dolognak más Személyét sértegetni, gyalázással illetni. Lássák, én védtem m agam at a nélkül, hogy önök személyét sértettem volna, mennyivel könnyebb lett volna önöknek tám adni engem sértegetés nélkül, ha az önök részén van az igazság, m ért nem bizonyítják be, m ert jö n ­ nek az egyénnek. N a majd megmondom é n ; azért, m e rt az igazság önöktől ann yira van, m int J e r u ­ zsálemtől Makó. H a g y ja n a k fel azzal a személyes­ kedő politikával, nem ér az semmit, ha mindég ilyen ugráló m akrancos pegazusra fognak ülni, majd egyszer leveti önöket a sárba. Dixi, quod dixi, et salvavi animam meam. M o h á c sy J á n o s . *.

*

*

*

Kész szívvel helyet ad tu nk Mohácsy ur véde­ kezésének, m ert felebaráti szeretetünknek csak gyönyörűségére szolgál, ha egy ember tisztára „m osakodhatik,“ De ha a próbálkozás sikertelen marad, arról sem tehetü nk. K ét cikke megjelenése között k ét hónap telt ugyan el,de ha még 12 hónap is lenne az időköz: a két cikket az elvi álláspont m egváltoztatása nélkül, nem lehet összeegyeztetni. Ki vehemens kitöréssel rá mondja az E gyetem i L apokra, hogy „ minden kritikán alóli\ az ifjúság érde­ keiért egyáltalában nem küzd és nagyképüsködik“ s tb .:

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

157

az két hónappal rá sem v áltoztathatja meg vélemé­ nyét oly homlokegyenesen, ha csak az erkölcsi álláspontot, szereplési viszketegből, teljesen föl nem adta. I t t nem lehet m agyarázgatni kedves kam éleon­ játéko s ur, itt a tények s a kézzelfogható bizonyíté­ kok beszélnek. Mit panaszkodik ön hogy személye ellen tám ad tu n k ? H a valaki oly a n n y ira megbotlik az ifjúsági élet mezején s oly dilem m ákba süpped mint ön, méltó, hogy . személyiségének értékét is mérlegeljük, m ert az ifjúsági élet nem lehet a csa­ pongó lelkületű sportsm annok ugrálási gyakorló-tere. Ü gyével különben e lap hasábjain végeztünk, s tel­ jesen megelégedhetik, m ert az ön személyiségének napvilág elé való vonása csak hírhedtségét növelte. Ön pedig erre vadászik. Célját érte, nem panaszkodhatik, isten megáldja ! A k é r d ő r e v o n t s z e r k e s z tő s é g .

Egy színházi hét. Szinte félek már a tollat kezembe venni, s egy ujabb szinházi referádát irni az elmúlt hét esemé­ nyeiről. Egy fővárosi úri em bert ugyanis heti szin­ házi tárcáiért „D rám ai h etes"-n ek neveztek el, fé­ lek, hogy a szellemes szójátékokat szerető olvasó közönségünk engem is megtisztel ezzel a kedves jelzővel. M ár pedig ezt nem szeretném, nem már csak azért sem, m ert az a bizonyos körözsvölgyi szőke tü ndér is m egaprehendálna, ha neki csak egy „hetes", légyen bár drám ai vagy opérette hetes, irkál-firkál szinházi levelet. A zután meg hálátlan szerep a drámai hetesség. Reclámot csinálni v ala­ kinek és e m iatt b űnh őd ni? A helyzet ilyenkor legalább is komikus. Hogy teh át az esetleg bekö­ vetkező titulusnak útját vágjam, előre kijelentem, hogy se drám ai hetes, se drám ai nyolcas nem v a­ gyok, hanem hivatásom folytán a D. F. L.-ban lo­ bogtatom a szinházi referádák lángoló szövétnekét, s kérem olvasóinkat, ha m ár clak arn ak valam inek nevezni, nevezzenek drám ával vegyes operette re ­ ferensnek. Igen, m ert nekem a hét legújabb esem ényé­ ről, a Gésák rój. is kötelességem irni. E gy hétig f ü ­ lembe csengett a szép melódiák egész sora, úgyhogy még törvényszéki orvostani órán is a ja p á n i th e a házban képzeltem magamat, s önkénytelen is d ú ­ dolni kezdtem szomszédaim nagy csodálkozására, hogy: Oh be szép a kis japán i L á b a kacsója mily parányi végre pedig olyan Mint a k ip a tta n t fo d o rm iu ta !

Jelzet: 63.713

D ebreceni F

158

ő isk o l a i

A költőbe ugyan nem lehelt ihletet a vers megírásakor a költészet istenasszonya, mert hisz ebben például, h o g y : Jaj de furcsa vagy kinézer Jaj de k ü lö n ö s ! -------

absolute semmi poezis sincs, de a szép zene és énekszámok, meg Sziklai pompás mókái elfeledteték velem és azt hiszem másokkal is a darab silány szövegét (vagyis a journalistika nyelvén librettóját) s szívesen m ulattunk egy estén át, szívesen hall­ g attuk Kállay Lujza szép énekszámjait s néztük Sirfőzy Zseni ügyes játékát. De a ki február Iti-án szerdán ment el a szín­ házba, az még jobban mulatott, még elégültebben távozott el. Hiszen láth atta, csodálhatta azt a p ár­ já t ritkító művészetet, mely Szathmáry Á rpád, a debreceni publikum kedves Szatyijának elvitázhatatlan tulajdona. Coulisset u r — ebben a gyenge m eséjű,de szellemtől sziporkázó francia vígjátékban produkált egy olyan Coulisset urat, melynek párja tudom még a minta "Vígszínházban sincs. Szatyi ur ambícióval, kedvvel játszott, kár hogy a közönség fukarkodott a tetszésnyilvánítással, pedig máskor tizedrész annyi művészetet is zajos tapsokkal hono­ rál. (Természetes, ha egy kis drasztikum is garnirozza a szerepet). Elég az hozzá, hogy Caulisset ur remek volt, s a többi szereplők is tán tőle kaptak ámbitiót, mert a premieren (kivéve a kivévendő két beugrott hölgyet K. F. és Cs. A.-t) ügyesen já tszo t­ tak. Goulisset ur mellett kiemelkedett Tanay discrét, finom játékával. E s ha már benne voltunk a premierekben, az igazgatóság egy napi megszakítással színre hozott még egyet, Géczy István „ Ördög mátkáját." Mikor Géczy István, a „Gyimesi vadvirággal" elütötte a Ruszti-féle 1000 frtos pályadijjat, egyik első rangú esthetikusunk olyasféle kijelentést tett, hogy talán Géczy lesz az, ki erre a hanyatló nemzeties irányú műfajra a szebb jövőt deríti fel. Es ebben az odavetett megjegyzésben sok igazság rej­ lik. Nem mindennapi tehetség műve a Gyimesi vad­ virágok és az Ördög m átkájában is hatalmas d rá­ mai ér lüktet. Szerencsésen választja meg m ár a népet is, melynek körében a cselekvény folyik, Toroökó kevéssé ismert népét m utatva be, másik é r­ deme már az is, hogy az elcsépelt kántorokat nem k án tá lta tja s rossz vicceiket nem pattogtatja (á la modern titkos és nyilvános szinműiróink). Hibája van, az tagadhatatlan, mert pél­ dául B otár A ndor jelleme nem hű, szerelmének hirtelen megfordulása nem indokolt, s ez a darab kerekdedségét nagyon megrontja, a valószínűségtől megfosztja.És a bonyodalom megoldása,vagyis A nna öngyilkosságának okadatolt volta is vita tárg yát képezheti, de a többi jó oldalak ezt a hibát némileg ellensúlyozzák. íg y például sikerült leány jellem Y ernes J u d ith jelleme, kit Kállay játszott hévvel s

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

L a pok.

11. szám .

helyes drámai felfogással, és pompás alak a H írős F irtos Están is, s kedves két epizód szerep a Mik­ lós (Rubos) és Baricza (Szabó Irm a) szerepe. A kö­ zönség jól fogadta az újdonságot, megtapsolta a szereplőket, különösen sokat nevetett Miklós és Baricza évődésein s a Hirös Firtos Están (Szentes J.) sikerült mókáin. Hirös F irtos Ebtán uram k ü ­ lönben a második előadáson szép babér koszorút is kapott egy ötpecsétes levéllel, melyben hogy mi volt, az Hirös Firto8 bácsi titka. Befejezvén egy hét eseményeinek elmondását, referáló pen náját leteszi A — s.

Vegyes közlemények, Klobusicky-Pallay em lékünnepély. A debreceni ev. ref. egyháztanács foló hó 18-án, pénteken ta rto tt gyűlé­ sében a Klobusicky-Pallay alapítvány felügyelője, nt. Balogh F e re n c th. akad. ta n á r nagyszerű eszmét pendí­ tett m e g : „ Szenteljünk ünnepet Klobusickv P ál és h á ­ zastársa P allay Erzsébet asszony emlékének, mint a kik a debreceni ev. ref. egyház kezelése ala tt álló alapítvá­ nyok közül a Szondy-Kenesseyt kivéve a legnagyobb és a legrégibb alapítvány megteremtői valának. A tőle megszokott ékesszólással vázolta az alapítvány tö rtén e­ tét, s eszméjét a gyűlés a legnagyobb lelkesedéssel tette m agáévá s határozatilag kimondotta, hogy az ünnepély előkészítésére egy öttagú bizottság küldessék ki, a mely azután az ifjúságot is felkérné, hogy az ünnepély fényét közreműködésével emelni szíveskednék, azokat pedig, a a kik az alapítványból ösztöndíjat huztak, az ünnepélyen való megjelenésre hivná meg. De m ert az alapítvány százados évfordulója épen március 9-re esik, erőnket pedig e hónapban a nemzeti ünnepeinkhez (m árcius 15. és Kossuth-ünnepély) való készülődés am úgy is a legna­ gyobb m értékben igénybe veszi, de meg különben is egy nagyobb szabású ünnepély előkészítése nagy gondot és fáradságot okoz, azután meg később kidom boritbatóbb lévén, m aradandóbb nyomot hagy bizonyára m in dny á­ ju n k le lk é b e n : mindez arra indította az egyház­ tanácsot, hogy azt márciusról elbalassza és csak ápri­ lis- vagy m ájusban tartsa meg. L a p u n k később a rész­ letes programmot is hozza. A következő sorok köz lé sé re k é re ttü nk f e l : A k a d é ­ m iánkon mind érezhetőbb lesz a nyugtalanság, mert „Jogász-igazolvány“-nyal mind ez ideig nem rendelke­ zünk. Sok kellem etlenségre ad ez alkalm at,holott mindaz egy kis fáradsággal elkerülhető v o ln a . . . Legyen elég ez alkalommal csak egy concrét esetre hivatkoznunk. — K öztudomásu dolog ugyanis, hogy a bűnvádi tá rg y a lá ­ sokra a legújabb intézkedés szerint csak „ B e l é p ő ­ j e g y " segélyével lehet bejutni. Mi is a legnagyobb m ér­ ték b en helyeseljük és méltányoljuk a törvényszék n a g y ­ érdemű elnökének ilyen nem ű intézkedését, de a z eljá­ rás ellen, a melyet „a m indenható B ró d y “ irodaigazgató tanúsít az akadém iai, közelebbről a jogakadém iai pol­ gársággal s z e m b e n : a leghatározottabban tiltakoznunk

Jelzet: 63.713

11. szám .

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k .

kell. N em személyem, de a közérdek h a jt ilyen kifakadásra Az elnök a belépő je g y e t azért készíttette, hogy a renyhe, zajongó, egyszóval az oda nem való tö ­ m eget a tárgy alási teremtől, intelligens em berek t á r s a ­ ságától távol tartsa, de a „m indenható Bródy* nem j á r el m egbízatásában hiv atásá n ak megfelelőleg, hitsorsosait, a k ik n ek legnagyobb része az ócskás soron hall­ g a t j a n apo nként az „ a k ad ém iai14 előadásokat, egyremásra, tucatsz ám ra látja el belépő jegygyei, akadém iai polgárokat meg, a k ik e t az nagyon is érdekel, tán egy e­ düli életh iv atásu n k b a vág : a legérdekesebb v ég tá rg y a ­ lásoktól (pl. a D ravecky-féle sajtótárgyalás) távol tart. Az ad a to k egész h alm azát hozhatjuk fel ennek az em ­ b e rn e k ta p in ta tla n s á g a ellen. N em csak az ifjúság é r­ deke, de a közérdek követeli, hogy vagy a törvényszék n ag y é rd em ű elnöke m aga nézzen u tá n n a a „Bródy-féle* m ethodusnak, vagy pedig akadém iai igazg ató ság unk a jogász-igazolványoknak kiállittatásával ennek a visszás­ ság n a k egyszer s m indenkorra véget vessen s ek k o r a törvényszék n agyé rdem ű elnökét csak arra kérnők, hogy ezt a „Belépő j e g y “-gyel eg y e nrangb a helyezni, illetve a n n a k belépti je g y g y a n á n t való h asználatát m egengedni méltóztassék. N em soroljuk fel a „Jogász-igazolványok* j ó ­ tékony h a tá s á t m ég sok más te k in te tb e n is, csak e g y ­ szerűen hivatkozunk arra, hogy ism eretes az az egye te­ m en m indenütt, az akadém iáko n is többnyire es szívesen fizeti kiki azt a n ehány fillért, a mibe kiállítása k erü l, m ert legalább m egszabadul attól a sok kellem etlenség­ től, a m elynek e n élkü l az akadém iai hallgató utonutfélen ki van téve. Jogász-igazolványokat k é r ü n k ! Yargalmre. A M agy ar Irodalm i T á r s u la t f. hó 16-án ta rto tt v á ­

lasztm ányi gyűlésén a je le n iskolai évi pály ak é rd ése k et a következőképen állapította m eg : 1. Irassék tan ulm ány a szabadságharc költészeté­ ről. J u ta lm a 45 korona. 2. Irassék bármely tá rg y ú elégia. J u t a l m a 30 korona. 3. Irassék bárm ely tá rg y ú elbeszélés. J u ta lm a 25 korona. A pály am ű vek f. évi m ájus 1-én esti 6 óráig Acsay L ajos titkárho z ad a n dók be jeligés levélkékkel együtt. E gyb en elhatározta a választm ány, hogy K o s s u t h L a j o s h a l á l á n a k é v f o r d u l ó j á n , m árcius 21-én em lékü nnepélyt rendez, s egy alkalm i költem ény írá s á ra 10 frtnyi ju talo m m al, m árcius 8-án esti 6 óra határidővel pályázato t hirdet, alkalm i beszéd tartá sá ra pedig lapu nk szerkesztőjét kéri föl. A K aszinó v á la s z t m á n y a a napo kban tette közzé az 1897—98. isk. évre k itű z ö tt p ály á z a ta in a k eredm ényét. E szerint a prózai k érd ésre b eé rk ez ett s „Földi J á n o s m int tudós és k ö ltő “ cimű m u n k a a díjra eg yáltalában nem ta r t a to t t érdem esnek. A verses té te lre egyedül p á ­ lyázó „ B á l v á n y o s * cimű költői elbeszélés a 8 drb 10 koronás arany p ályadijat k ö nny ed verselése, világos esz­ m em enete és felc8Íllámló költői ereje folytán m egnyerte.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

159

Szerzője F é l Boldizár, most végzett joghallgató, la ­ p u n k n a k alapvető tavalyi érdem es szerkesztője. U g ya ncsak a K a 8 z i n ó “ által a jövő iskolai évre kitű zött p ály akérdések a k ö v etk ez ő k : 1. F ö ldi Ján os m int nyelvész és term észettudós m éltatása. Első dij 12 drb 10 koronás a ra n y , második dij 6 drb 10 koronás arany, 2. Ó dát kell zengeni a szabadságharcról. Első dij 8 drb, második dij 4 darab 10 koronás arany. A p á ly a m ű v e k jeligés levelekkel e g y ü tt f. évi dec. 1-én esti 6 óráig ad a n dók be a főiskolai széniori h iv a­ talhoz. A „T orm a* tra g é d iá ja . G yászba borultan irjuk e sorokat, m egrendülve tépelődvén : Még m eg sem szüle­ te tt s m ár is meghalálozott. Az egy hónapig folytatott propagan da jelezte a lapot, de nem te re m te tt alapot. V i­ dékről is érk e z te k u g y a n érdeklődő levelező lapok T u k ó úrhoz, a T orm a jövendőbeli sze rk esztő jéh e z; egy n a g y ­ ságos asszony meg eleve kijelentette, hogy gyerm ekei szám ára m u tatv án y szá m o t kér, de h á t a sors irigysége rom b adö nté a k á rty a v á ra k a t. A m egjelenés jan. 15-ről febr. 1-re, majd febr. 15-ére halasztato tt s m o st? — ü n ­ nepélyes tem etés lesz, m ikor a T o r m a - r é s z v é n y e k tulajdonosai re m é n y ü k b en csalatkozva, só h ajtanak a T ukó nál levő részvénytársulati k a s s z á h o z : ha n em lesz ju ta lé k , h át add vissza b e fe k te te tt a la p tő k é m e t! T ukó u r az tá n visszaszámolja a beg yűlt négy forint 90 k r a j ­ cáro k at m inden kama,t nélkül, — Egyszóval a t a n á r k a r az iskola falain belől nem engedte meg a lap megjelené­ sét, s T u k ó u r n á k sem lévén elreszkirozható főnyere­ m énye, a T o r m a ezúttal nem fog csípni senkit és sem ­ m it, hanem be fog lépni a m eg sem született nagyságok tragédia-társulatáb a. A B udapesten fennálló vidéki körök m intájára a k a ­ dém iánkon R á c z Ján o s 3-ad éves joghallgató lelkes k ez­ dem ényezésére m eg alaku lt f. hó 19-én a „ B é k é s m e g y e i k ö r “. 19-en v an n a k a kis szövetkezetben csupán, de ez összetartás is m ind en ese tre üdvös, szép jelenség széthúzó ifjúsági életünkben. A kör célja bizonyára az önképzés, a társa s szellem fejlesztése s később, az alap m egszilárdulása u tá n a tag o k n ak kölcsönzés és seg ély e­ zés által való baráti tám ogatása leend ; m ert a létjogo­ sultság csakis ezek m ellett lesz sértetlen és biztos. — A tisztikar m áskülönben a következőképen ahtk u lt m e g : E lnök K erep eck y Mihály, jegyző Szász K ároly, háznagy R ácz János, pénztárn ok Balogh Ján o s. Az alapszabályok elkészítésére 3 ta g ú bizottság k ü ld e te tt ki, névszerint F o rrá s Gynla, Bőd A ntal és P ap p Lajos. M agunk részé­ ről is igaz szívből jövő örömmel üdvözöljük a tisztik art, sok szerencsét és sikert kív án u n k működéséhez. A s á ro s p a ta k ia k és a k o n g r e s s z u s . W olfner Páltól, az E g y ete m i kör megbízottjától itt időzése alkalm ával véletlenül m egkérdeztük, hogy P a t a k r a m ikor m egy a diákkongresszus előkészítése ügyében. S ajn á la tta l vet­ t ü k erre tudom ásul, hogy a p a ta k ia k eleve visszautasí­ t o ttá k az E gyetem i kör megbízottját, a m int a budapesti E g y ete m i Lapokból is értesü lünk , m ert h á t a sárospataki

Jelzet: 63.713

160

D e b r e c e n i F ő isk o la i L a p o k .

„főiskola ifjúsága március 15-ét a saját körében kívánja megünnepelte8ni s am a dicső nap emléke iránti kegye­ letének lerovásában semmi más körülmény által nem hagyja m agát zavartatni.* Eddig a rideg tényállás. H á t biz’ ehhez mi sem igen gratulálhatunk testvér főiskola tisztelt polgársága! Mi sem voltunk mindig egy vélemé­ nyen a központtal s talán minden tekintetben most sem vagyunk, de mikor az e g é s z m a g y a r i f j ú s á g kö­ telességéről és mondhatni becsületéről van szó, a szét­ húzást és a vaskalapos akadékoskodást határozottan k árté ko ny nak és ostorozandó bűnnek tartjuk ! A pataki ifjúságnak mért tetszik ak k o r a központot gonosz szen­ vedélyű pártoskodással vádolni, m ért tetszik tőle épen e m iatt idegenkedni, ha a vádló ugyanazon ferdeségben sínylődik, még pedig a legszentebb alkalomkor, mikor minden ellentétet megszüntetvén, áldásos és tartós békét lehetne teremteni. A p atakiak húzódozó és a túlságos hazafiasságba burkolódzó elmaradási m entségüket nem vehetjük tudomásul, m ert szerintünk igenis az egész m a ­ g y ar ifjúságnak együttesen kell ünnepelni márc. 15-ének ötven éves ünnepét. A pesti ifjúság a m agyar ifjúságnak csak egy része s ugy-e azt megint a központ bűnlisztájá ra irnók föl, ha az e g é s z b ő 1 egy más rész, a vidék mellőztetve kim aradna ? Mi mindig rokonszenveztünk a patakiakkal, a tan árk arral történt kellemetlen súrlódá­ sukat őszintén sajnáltuk és sajnáljuk s a diákkongreszszuson, az egész m agyar ifjúság nyilt szine előtt ak a rtu k megbeszélés tárgyává tenni elvett l a p j u k ügyét, a mennyiben az ifjúság egyetem ét lá ttu k megsértve. De igy m aguk a patak ia k parancsolnak hallgatást. F ogadatlan prókátorok meg nem akaru n k lenni. E gy et azon­ ban tu d u n k ajánlani. Még nem késő semmi sem. Gondol­ kozzanak jobban s ne szakítsák ki m agokat a B udapes­ ten ünneplő m agyar ifjúság szerves egészéből. A központ bizonyára a legszívesebben fogja őket most is látni s a többi 10 akadém ia sem m o n d h atja: ím e a soviniszta!

11. szám .

le g a “ kifejezés járja, hanem a barátságnak erősebb é r­ zése is kifejlődjék az egy pályán haladók között. A t a ­ gok emaillozott gombot viselnek J. A. T. felirattal állan­ dóan. — Különben a T ársaság márc 15-én szónoklattal és szavalattal egybekötött diszgyűlést fog tartani. E kk o r olvastatik föl Kun B élának a Jogász Asztal Társasághoz irt verse is. Wolfner Pál f. hó 16-án érkezett körünkbe. K ünn a vasútnál egy öttagú küldöttség fogadta, mely állott Szabó Ignác, Koppányi Miklós, Sán tha György, Boross Lajos és Kun Béla joghallgatókból. A küldöttség szónoka Boross Lajos meghívta az érkezőt a Jogász Asztal T á r­ saság estélyére, hol lelkesedéssel fogadták az Eg yetem i kör küldöttét. Másnap 17-én ifjúsági gyűlés volt, erről azonban lapunk más helyén számolunk be részletesen. W olfner 17-én este utazott el Váradra, Gyorsírók versenye. A „Debreceni főiskolai gyors­ író eg ylet1* február 27-én d. u. 2 órakor az akadém iai I. teremben irásversenyt tart, m elyre az összes debreceni tanintézetbeli gyorsírást tanulók (a négy alsó osztály ki­ vételével) m eghivattak. A verseny három részből áll, u. m. kezdők versenye, haladók versenye és gyakorlók versenye. A kezdő gyorsíróktól m egkivántatik a leve­ lező gyorsírás elméleti és gyakorlati tudása az „ u “ hang­ zóig; a haladóktól 120 szótagnak percenkénti leírása 5 percig. A gyakorló gyorsírók percenkénti 150 és 180 szótagos fokra pályázhatnak ; a dictatum id őtartam a 5 perc. Versenyzők tartoznak a versenyt megelőző napig az egylet jegyzőjénél jelentkezni s a szükséges íróeszkö­ zökkel (p uh a írón, kék vonalozott papir) a versenyen megjelenni. — A correckt stenogramm m unkálatok ered­ m énye is a verseny alkalmával fog kihirdettetni. É rd e k ­ lődők szívesen láttatnak.

Szerkesztői üzenetek. A lapnak csak egyik felére te ssé k írni. Kéziratokat vissza nem adunk. Névtelen levelekre nem válaszolunk.

P. Gy. E gy szegény család tra g é d iá já t ak a rja beszélye rajzolni. M ár m aga a tá rg y is elkoptatott, unalm as, Jogász Asztal T á r s a s á g . Surgóth Gyula 4-ed éves ’ s kidolgozásának halványsága csak unottabbá teszi. Olvassa joghallgató toborzottá össze a lelkes kis sereget, mely el például Bródy Sándor „N yom or1* cimü kötetét, akkor minden szombaton este 8 órakor egyik helybeli vendéglő m eglátja, hogy milyen talentum ot, milyen megfigyelő k é­ elkülönített term ében szokott összejönni. Fél 10 óráig pességet igényel egy-egy család különben m indennapi élet­ van a tulajdonképeni tanácskozás, mikor is meghányjákküzdelm ének költői feldolgozása. Ön még fiatal em ber, csak vetik a szőnyegen levő ifjúsági ügyeket, kicserélik gon­ regényekből ism erheti a lé té rt való küzdelem ádáz tu sak o ­ dolataikat s kölcsönös bizalommal tárgyalják a közös dását, s ép ezért sikertelenül vágott olyan dologba, a mely ügyeket. Aztán éji 12 óráig m aradn ak együtt a fehér megizm osodott talentum nak is m unkát adna. Olvasson so­ asztal mellett, m ert akkor van a záróra. 34-en vannak k a t, figyelje meg az életet közelebbről, s igyekezzék a v a­ m ár beiratkozva a társulatba, van 20 alapitó tag állan­ lószínűség h a tá ra i között mozogni, akkor majd sikeresebben dóan s vannak rendkívüli (theologus és gazdász) és kül­ oldja meg problém áit, m ert hogy tehetsége van erre, azt tagok. H a alapitó tagsági hely üresedik meg, általános szívesen constatáljuk. szavazattöbbséggel a kültagok közül választanak újat. János, (V árad.) A hum oreszkre szám ítunk. K üldd A belépés igen m eg van nehezítve, a mennyiben, ha a titkos szavazásból kitűnik, hogy csak egy vétó is emel­ felolvasás után rögtön. V. I. H a kezébe vette vagy egyszer lápunkat, olvas­ tetett bár minden indokolás nélkül, az illető nem léphet h atta, hogy névtelen levelekre és közlem ényekre nem re be. A tisztikar a következő: Elnök Surgóth Gyula, alelnök Szabó Ignác, jegyző Boross Lajos, pénztárnok Sántha fb'ctálunk. Addig tehát, mig nevét teljesen nem tu d a tja ve­ György. — Volt alkalm unk meggyőződni a társaság lünk, beküldött müvéről nem veszünk tudom ást s el se ol­ életrevalóságáról, méltánylandó szerepköréről, melylyel vassuk. F. I. (Igló.) K öszönet a v ersért, m ai szám unkban jön. ifjúsági életünk sok-sok hézagát betölti. Szükséges is az K. F, (K olozsvár.) A tá rc á t köszönjük. P riv á t levél is valóban, hogy az ifjúság ne csak az iskola rideg padjain érintkezzék, s egymás között ne csak a hivatalos „kol- m ént. Débreczen, 1898 Nyomatottá i xos könyvnyomdájában. — 175.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713