XIV. évfolyam, 1. szám 2008 december

WWW.DDRKH.HU

XIV. évfolyam, 1. szám 2008 december

Tartalomjegyzék Hivatalvezetői Tájékoztató Hivatalvezetői köszöntő ............................................................................................................ 4

Törvényességi és Ellenőrzési Főosztály tájékoztatója Távhőszolgáltatással kapcsolatos jogszabályi változásról ........................................................ 5 Településrendezési szerződés.................................................................................................... 9 Közbeszerzési törvény egybeszámítási kötelezettségre vonatkozó szabályairól .................... 10 Helyi önkormányzatok határidős feladatai.............................................................................. 14 Esélyegyenlőség a közoktatásban ........................................................................................... 16 Ombudsmani jelentések 2007-ből........................................................................................... 21 Új községek alakításával, községegyesítések megszüntetésével összefüggő kérdések .......... 26 A közmeghallgatásról.............................................................................................................. 35 Rendeletalkotási kötelezettségek a pénzbeni szociális ellátások körében .............................. 37

Hatósági Főosztály tájékoztatója Jogszabályváltozások az állategészségügy, állatvédelem, és a növényvédelem területén...... 38 A vízgazdálkodási társulatok tagjai által fizetendő érdekeltségi hozzájárulás adók módjára történő behajtásáról ................................................................................................................. 40 A hulladékszállítási díj adók módjára történő behajtása ......................................................... 43 Változó építésügyi jogszabályok............................................................................................. 46 Őstermelők adóztatása helyi iparűzési adó esetén .................................................................. 51

Tartalomjegyzék

A közoktatási intézmény, a jegyző és a városi gyámhivatal feljelentési kötelezettsége......... 52 Tájékoztató a szociális igazgatási bírságról ............................................................................ 54 A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás biztosításával összefüggő változásokról ................... 56 Kormányrendelet módosítás a „veszélyeztetés kutyával” szabálysértésben .......................... 58 A kijelölt jegyzők működési engedélyezési gyakorlatának eddigi tapasztalatai..................... 59 Pénzügyminisztérium Adóigazgatási és Szakképzési Főosztályvezetőjének szakmai állásfoglalása adómérséklés tárgyában........................................................................................... 62 Változott a kisajátítási tervek építésügyi záradékolására vonatkozó jogi szabályozás ........... 63 Termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásával kapcsolatos kormányrendelet változása ...................................................................................................... 64

Kedves Kollégák! A Dél-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal nevében Tisztelettel köszöntöm Önt Hírlevelünk legújabb számának megjelenése alkalmából. Munkatársaimmal együtt azt kívánjuk, használja munkájához jó egészségben! Ezúton is kívánok Önnek és valamennyi kollégánknak szerettei körében eltöltött Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, valamint Eredményes, Békés Új Esztendőt! Kaposvár, 2008. Adventjén

Tisztelettel: Hoffmanné dr. Németh Ildikó hivatalvezető

4

Tájékoztató a távhőszolgáltatással kapcsolatos jogszabályi változásról A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény - az árképzés átláthatósága érdekében - módosította a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvényt (továbbiakban: Thtv.), mellyel kapcsolatban az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet: 1. Az önkormányzat képviselő-testületének feladatai: A területileg illetékes települési önkormányzat az engedélyes vagy engedélyesek útján köteles biztosítani a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények távhőellátását. Az önkormányzat képviselő-testülete: • ellátja a törvény által hatáskörébe utalt ármegállapítói feladatokat • rendeletben határozza meg: o a távhőszolgáltató és a felhasználó közötti jogviszony részletes szabályait, valamint a hőmennyiségmérés helyét, ideértve a mérés technológiai helyét is; o az áralkalmazási és díjfizetési feltételeket (A szolgáltatói hőközponti, a felhasználói hőközponti, valamint hőfogadó állomási mérés közötti eltérésekre való tekintettel az önkormányzat képviselő-testülete külön díjalkalmazási feltételeket határozhat meg ezen mérések esetére.) A díjfizetés feltételeire az önkormányzatnak a díjalkalmazási feltételekről szóló rendelete az irányadó. (A díjalkalmazási feltételekben a szolgáltatott és a felhasznált távhő mérésével és elszámolásával, a díjfizetéssel, valamint a szabálytalan vételezéssel kapcsolatos általános szabályokat határozza meg az önkormányzat.) o kijelöli azokat a területeket, ahol területfejlesztési, környezetvédelmi és levegőtisztaságvédelmi szempontok alapján célszerű a távhőszolgáltatás fejlesztése; o megállapítja a távhőszolgáltatás szüneteltetésének és a felhasználók korlátozásának feltételeit, a korlátozás szabályait és sorrendjét, valamint a távhőszolgáltató azzal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit; o az új vagy növekvő távhőigénnyel jelentkező felhasználási hely tulajdonosától kérhető csatlakozási díjat; o a szolgáltatói hőközpontok e törvényben előírt megszüntetésének, illetve a szolgáltatói hőközpontot kiváltó berendezések létesítésének forrását, határidejét és egyéb feltételeit; o az Thtv. 43. § (3) bekezdésében foglaltak megvalósításának módját és határidejét. (Thtv. 43. § (3) bek.: A szolgáltató a fűtési célú és a használati melegvíz-készítés céljára felhasznált hőt az önkormányzat képviselő-testülete által meghatározott időponttól kezdődően a Távhő-szolgáltatási Közüzemi Szabályzatban meghatározott módon és feltételekkel külön köteles meghatározni és számlázni.) •

rendeletben határozható meg: o a Távhő-szolgáltatási Közüzemi Szabályzatban foglaltakkal összefüggő további részletes szabályok. o csökkentett mértékű szolgáltatási kötelezettség írható elő a távhőszolgáltatónak a Thtv. 51. § (3) bekezdésében foglalt esetre vonatkozóan (távhőszolgáltatás felfüggesztése, közüzemi szerződés felmondása).

2. Az önkormányzat jegyzőjének feladatai: 5

A területileg illetékes települési önkormányzat jegyzője: • kiadja, módosítja vagy visszavonja az illetékességi területén, az e törvény hatálya alá tartozó távhőtermelő létesítmény létesítési és működési engedélyét minden olyan esetben, amely nem a Hivatal engedélyezési hatáskörébe tartozik; • kiadja, módosítja vagy visszavonja az e törvény hatálya alá tartozó, az illetékességi területén bejegyzett távhőszolgáltató működési engedélyét; • megküldi véleményezésre a fogyasztóvédelmi hatóságnak a távhőszolgáltató üzletszabályzatát, • megküldi előzetes véleményezésre a távhőszolgáltatást érintő képviselő-testületi előterjesztések tervezetét a fogyasztóvédelmi hatóságnak és a felhasználói érdek-képviseleteknek; • jóváhagyja az engedélyezési hatáskörébe tartozó távhőszolgáltató által kidolgozott üzletszabályzatot; • ellenőrzi az engedélyezési hatáskörébe tartozó, illetékességi területén működő távhőtermelők és távhőszolgáltatók tevékenységét az ellátás biztonsága, a működés hatékonysága és a működési engedélyben előírt feltételek, valamint az üzletszabályzatban foglaltak betartása szempontjából; • jogosult az engedélyestől ellenőrzési feladatainak teljesítése érdekében, annak mértékéig eseti és rendszeres információt kérni, az engedélyhez kötött tevékenységgel kapcsolatos iratokba betekinteni az e) pontnak megfelelő terjedelemben, azokról másolatot, kivonatot készíteni, ideértve az üzleti titkot tartalmazó iratokat is; • határozatában elrendelheti – az Thtv. 51. § (8) bekezdésében foglalt esetekben - a felhasználási helyre történő bejutást. Az önkormányzat jegyzőjének eljárásában az ügyintézés határideje 60 nap, engedélyezési eljárások esetében 90 nap. Az önkormányzat jegyzőjének határozata ellen nincs helye fellebbezésnek. A határozat felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni. A bíróság az önkormányzat jegyzőjének határozatát jogosult megváltoztatni. Az önkormányzat jegyzője határozatát az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthatja. 3. Ármegállapítás: A távhő legmagasabb hatósági árának megállapításakor az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ámt.) rendelkezései szerint kell eljárni, azonban a távhő termelésére és szolgáltatására vonatkozó árak (díjak) megállapításánál tekintettel kell lenni a következőkre (Thtv. 57. §(1)- (2) bek.): • az árnak ösztönözni kell: o a biztonságos és legkisebb költségű távhő termelésre és szolgáltatásra, o a kapacitások hatékony igénybevételére, valamint o a távhővel való takarékosságra; • az árak (díjak) megállapításánál figyelembe kell venni: o a folyamatos termelés és a biztonságos szolgáltatás indokolt költségeit, beleértve a szükséges tartalékkapacitáshoz kapcsolódó költségeket, valamint o a hőt termelő létesítmény bezárásával, elbontásával kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének indokolt költségeit is.

6

A távhőszolgáltatás csatlakozási díjának és a lakossági távhőszolgáltatás díjának megváltoztatására irányuló eljárási rendre vonatkozóan a törvény új szabályozást tartalmaz (a Thtv. 57/A-C §-okkal kiegészül, mely hatályos 2009. július 1-jétől) az alábbiak szerint: • •

•

• •

A távhőszolgáltatás csatlakozási díjának és a lakossági távhőszolgáltatás díjának megváltoztatását a távhőszolgáltató kezdeményezi. A távhőszolgáltató a kezdeményezésében köteles részletesen és teljes körűen alátámasztani, hogy az adott díj megváltoztatását o mely körülmények és o milyen mértékben indokolják. A távhőszolgáltató a kezdeményezést a Magyar Energia Hivatalnak (továbbiakban: Hivatal) megküldi, amely közigazgatási hatósági eljárás keretében 30 napon belül dönt arról, hogy a díj a távhőszolgáltató által alátámasztott megváltozása esetén megfelel-e a Thtv. 57. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. (A Hivatal eljárásáért a külön jogszabályban meghatározott igazgatási-szolgáltatási díjat kell fizetni. A Hivatal a határozatát a honlapján közzéteszi.) A Hivatal által lefolytatott közigazgatási hatósági eljárás során a távhőszolgáltatással összefüggésben ármegállapítási hatáskörrel rendelkező helyi önkormányzat ügyfélnek minősül. A távhőszolgáltató a kezdeményezését a Hivatal jogerős határozatával együtt küldi meg az ármegállapítási hatáskörrel rendelkező helyi önkormányzatnak. A kezdeményezést és a Hivatal határozatát az önkormányzat képviselő-testülete az ármegállapítás előtt 5 nappal köteles a honlapján, ennek hiányában a helyben szokásos módon közzétenni.

Távhőszolgáltató kezdeményezés Hivatal határozat Távhőszolgáltató kezdeményezés+határozat Önkorm.

Önkormányzati rendelet tartalmával kapcsolatos szabályozás •

• •

A helyi önkormányzat a távhőszolgáltatás csatlakozási díját és a lakossági távhőszolgáltatás díját megállapító rendeletét a távhőszolgáltató olyan kezdeményezésével azonos tartalommal adhatja ki, amelyről a Hivatal jogerős határozatban megállapította, hogy az megfelel a Thtv. 57. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Azonban a helyi önkormányzat a távhőszolgáltatás csatlakozási díját és a lakossági távhőszolgáltatás díját meghatározhatja úgy, hogy az alacsonyabb legyen, mint a távhőszolgáltató kezdeményezésében foglaltak alkalmazásával érvényesítendő ár. Ha a Hivatal a távhőszolgáltató kezdeményezésének kézhezvételétől számított 30 napon belül nem hoz határozatot, akkor a helyi önkormányzat a távhőszolgáltatás csatlakozási díját és a lakossági távhőszolgáltatás díját megállapító rendeletét a távhőszolgáltató kezdeményezésével azonos tartalommal kiadhatja.

A Hivatal intézkedései • Ha a Hivatal az eljárása során azt állapítja meg, hogy a távhőszolgáltatás csatlakozási díja vagy a lakossági távhőszolgáltatás díja nem felel meg a 7

•

meghatározott követelményeknek, a törvényben meghatározott egyéb jogkövetkezmények alkalmazásán túl a távhőszolgáltatót felszólítja, hogy kezdeményezze a díj megváltoztatását, illetve a helyi önkormányzat távhőszolgáltatás csatlakozási díját és a lakossági távhőszolgáltatás díját megállapító rendeletének vizsgálata érdekében a törvényességi ellenőrzési hatáskörében eljáró közigazgatási hivatalhoz fordul. Ha a Hivatal azt állapítja meg, hogy a távhőtermelő és a távhőszolgáltató közötti szerződésben meghatározott ár nem felel meg a követelményeknek, a távhőtermelőt és a távhőszolgáltatót felszólítja az ár megváltoztatására. Ha a felszólításnak a távhőtermelő és a távhőszolgáltató harminc napon belül nem tesz eleget, a Hivatal - a törvényben meghatározott egyéb jogkövetkezmények alkalmazásán túl - a szerződés e rendelkezése törvénybe ütközésének megállapítása érdekében keresetet indíthat.

Közzététel • A távhőszolgáltató honlapján közzéteszi és a Hivatalnak - az erre a célra fenntartott honlapon való közzététel céljából - haladéktalanul megküldi o a távhőszolgáltató és a távhőtermelő közötti hővásárlási és ármegállapítási célú megállapodásokat, o a távhőszolgáltató és a helyi önkormányzat között a helyi önkormányzat területén közüzemi szolgáltatás ellátására kötött megállapodásokat, o a távhőszolgáltató és a helyi önkormányzat közötti hőszolgáltatási és ármegállapítási célú megállapodásokat. • E megállapodásokból a távhőszolgáltató törölheti a technológiai eljárásokra, a műszaki megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai módszerekre, továbbá a know-how-ra vonatkozó olyan üzleti titkokat, amelyek megismerése a távhőszolgáltató vagy a távhőtermelő üzleti tevékenységének végzése szempontjából aránytalan sérelmet okoznának. • Nem törölhető azonban: o az alkalmazott ár, illetve díj mértéke, a díjstruktúra, o a költségtételek megjelölése és mértéke, a figyelembevétel módja, o a díjtételek megjelölése és mértéke, a figyelembevétel módja, o az elvárt nyereség meghatározása, o a kapcsolt és a megújuló energiaforrással történő energiatermelés kimutatható környezetvédelmi és gazdasági előnyei - az 57. § (2) bekezdés c) pontja szerinti figyelembevételének módja, és o minden egyéb olyan adat, amely az árképzés, illetve a díjmegállapítás alapjául szolgál. Településüzemeltetési Szakmai Munkacsoport

8

Településrendezési szerződés Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Étv.) 30/A §-a szabályozza a településrendezési szerződést. A településrendezési szerződés a településfejlesztés olyan eszköze, amely a „privát” fejlesztőkkel együttműködve lehetővé teszi egyes közösségi célú fejlesztések magántőkéből való megvalósítását. A fenti jogszabályhely szerint a szerződés alanyai: az önkormányzat és az érintett ingatlan tulajdonosa, illetve az ingatlanon beruházni szándékozó. Az Étv. 30/A § -ának (2) bek. szerint a szerződés tárgya lehet különösen: a) településrendezési tevékenység előkészítése a cél megvalósítója által, saját költségére, a telekviszonyok rendezése vagy megváltoztatása, a talaj megtisztítása, valamint a településrendezési tervek, helyi építési szabályzat - egyeztetett program alapján történő kidolgozásának finanszírozása; b) a településrendezési tervekben, helyi építési szabályzatban rögzített célok - a telek felhasználásának az ökológiai hálózat működőképességének fenntartása, szerkezetének funkcionális és területi megőrzése mellett történő támogatása és biztosítása, időbeli korlátozás és feltétel esetén is; c) azon egyéb költségeknek vagy egyéb ráfordításoknak a cél megvalósítója általi átvállalása, amelyek a cél megvalósításának előfeltételei vagy következményei és az önkormányzatot terhelik. Miután a szerződés tárgyára vonatkozóan a törvény a „különösen” kifejezést használja, nem kizárt a fentieken kívül még egyebekben is megállapodni. Az építési törvény csupán egyik tárgy egyik alrészeként említi a településrendezési tervek módosítását, mivel a településrendezési szerződésnek nem ez a fő célja, hanem a település számára fontos és közpénzekből finanszírozhatatlan fejlesztések feltételeinek biztosítása (útépítés, közművesítés, területelőkészítés ) Az Étv. 30/A. § (3) bekezdése azt rögzíti, hogy az önkormányzat a szerződésben ebben az esetben mire vállal kötelezettséget. Az önkormányzat a szerződésben arra vállal kötelezettséget, hogy a cél megvalósítójának kezdeményezésére az általa készített tanulmányterv alapján a szükséges településrendezési eljárást a szerződésben megállapított határidőn belül megindítja. Az Étv. 30/A. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy az önkormányzat mire vállal kötelezettséget, s ez nem adott paraméterek beépítése a szabályozásba, hanem a „települési eljárás meghatározott időben való megindítása”. Ennek nyilvánvaló oka, hogy az Étv. alapján lefolytatandó kötelező egyeztetések, településrendezési eljárás végső eredményét senki nem tudhatja előre, arra garanciát előre nem lehet vállalni. A törvényességi ellenőrzési eljárásunk során találkoztunk olyan képviselő-testületi határozatokkal, melyekben a törvényi felhatalmazáson túlterjeszkedve nem a településrendezési eljárás megindítására, hanem arra vállaltak előre kötelezettséget, 9

hogy az építési szabályzatot a konkrét előírásokra vonatkozóan miképpen fogják módosítani. Néhány példa: A képviselő-testület határozatában arra vállalt kötelezettséget, hogy a helyi építési szabályzatát úgy fogja módosítani, hogy a településrendezési szerződéssel érintett ingatlan Vk. kategóriából Vt. kategóriába történő átsorolását elvégzi. Találkoztunk olyan megfogalmazással is ahol pl. eladásra kerülő épületegyüttes tekintetében az önkormányzat arra vállalt kötelezettséget hogy a vevő által előterjesztett szabályozási javaslat a helyi építési szabályzatba beépítésre kerül. Felhívjuk a figyelmet, hogy a településrendezési szerződéshez kapcsolódóan a képviselőtestületi/közgyűlési határozathozatal és annak megfogalmazása során ügyeljenek arra, hogy az önkormányzatok a településrendezési szerződés alapján csak a szükséges településrendezési eljárás megindítására vállaljanak kötelezettséget, és ne vállaljanak előre garanciát, kötelezettséget meghatározott paramétereknek a szabályozásba történő beépítésére. A fentieken túl, felhívjuk a figyelmet továbbá arra is, hogy a képviselő-testület/közgyűlés határozata nem tartalmazhat konkrét beépítési és egyéb paramétereket. A képviselőtestületet/közgyűlést a normatív szabályozás joga illeti meg, nem pedig egy-egy telekre vonatkozó egyedi döntés. Kétségtelen, hogy az építési törvényben nevesített településrendezési szerződés megkötése a vállalkozó számára bizonyos kockázatokkal jár, de a tervezés társadalmi jellege és sok szereplője miatt e kockázatok nem mellőzhetők. A területekre vonatkozó szabályok változása azonban az esetek döntő többségében oly jelentős haszonnal jár a befektetők részére, hogy a tervezési kockázatok emellett eltörpülnek, s a beruházásban a településtervezési feladatok pénzügyi finanszírozása is elenyésző az egészhez viszonyítva. Kaposvár, 2008. november 12.

Tájékoztató a közbeszerzési törvény egybeszámítási kötelezettségre vonatkozó szabályairól A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) egyik neuralgikus pontja az egybeszámítási kötelezettség szabályozása. A problémát az jelenti, hogy e körben a törvény olyan nehezen megfogható jogi meghatározásokat alkalmaz, mint a „rendeltetése azonos, vagy hasonló”, vagy a „felhasználásuk egymással közvetlenül összefügg”. Alkalmazásánál nem csak a lefolytatandó beszerzésre kell figyelemmel lenni, hanem a beszerzések tágabb körével együtt kell az összefüggéseket vizsgálni. Mindezek mellett a szabályozás kialakítása olyan, hogy kiindulási alapként feltételezi az ajánlatkérő részéről a teljes potenciális ajánlattevői kör, valamint a beszerzéssel érintett 10

piac maradéktalan ismeretét, amely a gyakorlatban kevés esetben valósítható meg minden fenntartás nélkül. A szabályozás ugyanakkor kulcsfontosságú, mert a közbeszerzés becsült értéke kiszámításának egyik elemét képezi, és ezzel közvetve annak meghatározásában van jelentősége, hogy az adott szerződéskötés egyáltalán a törvény tárgyi hatálya alá tartozik-e, és ha igen, mely eljárási rend szabályai szerint kell a rá vonatkozó közbeszerzési eljárást lefolytatni. Más szemszögből nézve azért kiemelkedő a szerepe, mert megakadályozza, hogy a törvényt a beszerzés részekre bontásával – és így a beszerzési érték csökkentésével – meg lehessen kerülni. A becsült érték kiszámítása során figyelembe veendő egybeszámítási szabályokat a Kbt. 40. §-a tartalmazza. A Kbt. 40. § (2) bekezdése szerint „a becsült érték kiszámítása során mindazon árubeszerzések vagy építési beruházások vagy szolgáltatások értékét egybe kell számítani, amelyek a) beszerzésére egy költségvetési évben vagy tizenkét hónap alatt (37. § (1) bekezdése) kerül sor (a 39. § (1) bekezdése szerinti eset kivételével), és b) beszerzésére egy ajánlattevővel lehetne szerződést kötni, továbbá c) rendeltetése azonos vagy hasonló, illetőleg felhasználásuk egymással közvetlenül összefügg.” A szabályozás kapcsán ki kell emelni, hogy a Kbt. szempontjából az egybeszámításra vonatkozó rendelkezéseket – mint ahogy a törvény alkalmazásának kötelezettségét, és a beszerzés becsült értékének meghatározását is – ajánlatkérőnként kell vizsgálni. Erre tekintettel főszabály szerint nem kell egybeszámítani az önálló ajánlatkérőnek minősülő (a Közbeszerzések Tanácsa 5/2004. (K.É. 147.) ajánlása), de részben önállóan gazdálkodó költségvetési szerv beszerzését más ajánlatkérő – így például a helyi önkormányzat – beszerzéseivel sem. Természetesen más megítélés alá esik, ha az önkormányzat jár el ajánlatkérőként és valósítja meg a költségvetési szervei beszerzését is. Szintén általános elv, hogy az egybeszámítási kötelezettség csak az azonos típusú beszerzési tárgyak esetében áll fenn (tehát például az árubeszerzést az árubeszerzéssel, a szolgáltatás megrendelést a szolgáltatás megrendeléssel kell egybeszámítani), másrészt az egybeszámítási kötelezettséget a három fenti jogszabályi feltétel együttes fennállása alapozza meg, ezen túlmenően minden más körülményt az egybeszámítás megítélésénél figyelmen kívül kell hagyni. Mindezekből viszont az is következik, hogy ha a három jogszabályi feltétel közül bármelyik is hiányzik, az ajánlatkérőnek nem kell az azonos típusú beszerzéseit egybeszámítania. Az egybeszámítási kötelezettség ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az ajánlatkérő köteles lenne egy közbeszerzési eljárásban megvalósítani az egybeszámított értékű beszerzéseit, mert nem minősül a törvény megkerülésének, ha az egybeszámított értékű beszerzési tárgyakat több külön – az egybeszámított érték szerinti eljárásrendben folytatott – közbeszerzési eljárásban szerzik be. Az a) pontban meghatározott feltétel kapcsán kiemelendő, hogy az ajánlatkérőnek főszabály szerint az adott költségvetési évben felmerülő beszerzéseit kell 11

egybeszámítania. Azt, hogy az adott beszerzés mikor „merül fel”, a rá vonatkozó közbeszerzési eljárás megindítása határozza meg, amely néhány esetkör kivételével a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény feladásának az időpontját jelenti (Kbt. 35. § (2) bekezdés). Az adott költségvetési év (azaz a naptári év) mint az egybeszámítás szempontjából releváns időszak alól kivételként jelennek meg: - a több év alatt megvalósuló építési beruházások (mert ezek esetén a teljes beruházásért járó ellenszolgáltatást kell a becsült érték számításakor figyelembe venni), - a rendszeresen, vagy időszakonként visszatérő árubeszerzések, és szolgáltatás megrendelések. Ezen túlmenően az „elmúlt tizenkét hónap” a nem naptári év szerint gazdálkodó szervezeteknél merülhet fel, mint az egybeszámítás szempontjából figyelembe veendő időszak. A b) pontban meghatározott feltétel szerint az ajánlatkérő abban az esetben mentesül az egyes beruházások értékének egybeszámítási kötelezettsége alól, ha egyértelműen megállapítható, hogy kizárt a teljesítés egy ajánlattevővel. Ha azonban ez nem zárható ki egyértelműen – tehát megvan annak az elvi lehetősége, hogy az egyes beszerzési tárgyakra nézve ugyanazon ajánlattevővel lehetne szerződést kötni – az egybeszámítási kötelezettség fennáll. E körben nincs szerepe az ajánlattevők földrajzi elhelyezkedésének sem, figyelmen kívül marad például az, hogy az adott beszerzést az adott településen, vagy annak közvetlen közelében csak egy ajánlattevő tudná teljesíteni, mert alapvetően a törvény hatálya alá tartozó teljes ajánlattevői kört számításba kell venni. Igazából ezen kritérium fennállása tekintetében minden esetben csak a potenciális ajánlattevői kör és a beszerzéssel érintett piac sajátosságainak ismeretében adható meg a megalapozott válasz. A c) pontban meghatározott feltételek kapcsán megjegyezhető, hogy az itt meghatározott jellemzők, így egyrészről a rendeltetés azonossága, vagy hasonlósága, másrészről a felhasználás közvetlen összefüggése közül legalább valamelyiknek a fennállása szükséges a megállapításhoz. Azaz a rendeltetés azonossága vagy hasonlósága is, és a felhasználás egymással való összefüggése is önmagában megalapozza a kérdéses részszempont teljesülését. A c) pontban meghatározott feltételek kapcsán a fogalmak hétköznapi jelentéséből célszerű kiindulni. Például az élelmiszerek esetében elég egyértelműnek tűnik a rendeltetés azonossága, vagy hasonlósága, illetőleg a felhasználásuk egymással való közvetlen összefüggése, de a feltétel megítélésére általános szabály itt sem adható. Más jellegű példaként említhető egy művelődési ház felújítása kapcsán az épület felújítása, illetve korszerű légkondicionáló technológiával való ellátása, amelyek egymással összefüggő beruházásokat takarnak, mert mindkét beruházás célja a művelődési ház megvalósítani kívánt rekonstrukciója. Ellenpélda lehet egy önkormányzat papír és autóbeszerzése. Mindkettő árubeszerzést jelent, és lehetséges, hogy van olyan vállalkozó, aki széles vállalkozási tevékenysége folytán mindkettőt egyszerre tudná teljesíteni, de az egybeszámítási kötelezettség mégsem áll fenn, mert az egymással való összefüggés a beszerzés tárgyai között hiányzik.

12

Az azonos, vagy hasonló beszerzési tárgyak megítélése szempontjából segítséget jelenthet a Bizottságnak a közös közbeszerzési szószedetről (CPV) szóló 2195/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló 2151/2003/EK rendelete (a továbbiakban: Rendelet), amely tartalmazza az egyes beszerzési tárgyak katalógusát, a hozzájuk tartozó úgynevezett CPV-kódokkal. A Rendelet I. sz. melléklete meghatározza az osztályozási rendszer felépítésének elveit. E szerint a kilenc számjegyből álló CPV-kód első öt számjegye az azonos alosztályba/ kategóriába tartozó beszerzési tárgyakat jelöli. Az utolsó három számjegy csak az alosztályon belüli nagyobb részletességet biztosítja. A kilencedik számjegy az azt megelőző számjegyek ellenőrzésére szolgál. Bár a CPV-kódok különbözősége, illetve egyezősége az azonosság, vagy hasonlóság megítélése szempontjából önmagában nem bír perdöntő jelentőséggel, a minél szorosabb egyezés jó iránymutatással szolgálhat az egybeszámítás ezen szempontjának megítéléséhez. A Kbt. az egybeszámítási kötelezettség az előzőekben ismertetett szabályainak mellőzése esetére is tartalmaz további rendelkezéseket. Így a Kbt. 40. § (4) bekezdése alapján, ha az egybeszámítási szabályokat a becsült érték kiszámításakor nem vették figyelembe – az e fejezet szerinti közbeszerzésnek a költségvetési évben (vagy az adott tizenkét hónapban) még beszerzendő tárgyaira – azok értékétől függetlenül – csak a törvény IV. fejezete szerinti közbeszerzési eljárás alapján lehet szerződést kötni. Ezen elv a nemzeti rezsimben és az egyszerű eljárás szabályozásában is érvényesül. Így ha az ajánlatkérő ezt észleli, a megfelelő közbeszerzési eljárás lefolytatását önként kell megtennie, de a rendelkezés alkalmazását a Közbeszerzési Döntőbizottság is elrendelheti jogkövetkezményként (Kbt. 340. § (3) d) pont). Az előbbi rendelkezésekhez kapcsolódik az előre nem látható és nem tervezhető, de az év folyamán felmerülő beszerzési szükséglet egybeszámítás szempontjából való megítélésének kérdése is. Az adott évben (tizenkét hónapban) felmerülő, még beszerzendő tárgyakra – melyeket az ajánlatkérő nem vett, vagy nem tudott figyelembe venni – az egybeszámított érték szerint irányadó eljárásrendben kell a közbeszerzési eljárást lefolytatni, függetlenül attól, hogy annak értéke eléri-e az adott közbeszerzési értékhatárt, ha az egybeszámítás egyéb feltételei fennállnak. Kaposvár, 2008 november Forrás: DARKH 2008 9. számú tájékoztatója

13

S sz 1. 2.

Helyi Önkormányzatok Határidős Feladatai (2008.) Határ Tárgykör Jogszabályi hivatkozás idő Együttműködési megállapodás I. 15. Ámr. 29. § (10)-(11) önkormányzat és kisebbség között Ötv. 33/B. §, 2000. évi XCVI. Vagyonnyilatkozat I. 31. tv 10/A. § (1)

Megjegyzés évente ezen időpontig módosítható polgármester

3.

Költségvetés

II. 15. Áht. 71. § (1), III. 15. Áht, 72. §

benyújtásinformáció szolgáltatás

4.

Körjegyzőség költségvetése

II. 15.

együttes ülés

5.

Közbeszerzési terv

IV. 15. 2003. évi CXXIX. tv 5. § (1)

6.

Zárszámadás Belső ellenőrzési beszámoló Gyermekvédelmi tevékenységről beszámoló Az adott nevelési évben indítható óvodai csoportok számának meghatározása, továbbá az osztály, csoport átlaglétszámtól való eltérés engedélyezése, az adott tanítási évben az iskolában indítható osztályok, napközis osztályok (csoportok), a kollégiumban szervezhető csoportok számának meghatározása, továbbá a maximális létszámtól való eltérés engedélyezése. I. félévi beszámoló Belső ellenőrzési terv ¾ éves beszámoló és költségvetési koncepció

IV. 30. Áht. 82. §

7. 8.

9.

10. 11. 12. 13

Körjegyzőségi beszámoló

14.

Családsegítő beszámoló

15.

Rendőrségi beszámoló

Ámr. 29. § (7)

IV. 30. Ötv. 92. § (10) bekezdés V. 31.

1997. évi XXXI. tv 96.§ (6)

VIII. 3 1.

1993. évi LXXIX. törvény 102.§ (2) c./

lehetőség szerint Zárszámadással együtt

IX. 15. Áht. 79. § (1) XI. 15. Ötv. 92. § (6) bekezdés XI. 30. Áht. 79. § (1), Áht. 70. § XII. 3 1. XII. 3 1. XII. 3 1.

Ötv. 40. § (4) Szoc. tv. 92/B. § (1) d./ 1994. évi XXXIV. tv. 8. § (4) 14

16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

S Sz 1.

2.

3. 4. 5. 6. 7.

Önkormányzati társulások beszámolói Lakóhely környezeti állapotáról beszámoló

XII. 3 1. XII. 3 1.

1997. évi CXXXV. törvény 6. § (4) bekezdés

Többcélú kistérségi társulás tájékoztatója

XII. 3 1.

2004. évi CVII. törvény 6. § (3)

Teljesítménykövetelmény célok kitűzése Polgármester tájékoztatója a jegyző teljesítményértékeléséről Jegyző beszámolója az adóztatásról

XII. 3 1.

Ktv. 34. § (3)

XII. 3 1.

Ktv. 34. § (6)

Közmeghallgatás

XII. 3 1. XII. 3 1.

1995. évi LIII. tv 51. § (3)

lakosság tájékoztatása évente legalább kétszer

1991. évi XX. tv.138. § (3) g) Ötv. 13. §

Helyi Kisebbségi Önkormányzatok Határidős Feladatai (2008.) Határ Tárgykör Jogszabályi hivatkozás Megjegyzés idő Együttműködési I. 15. Ámr. 29. § (10)-(11) évente ezen megállapodás kisebbség és időpontig önkormányzat között módosítható SZMSZ Alakul Nek. tv. 30/C § (3) bekezdés a) alakuló ó pont üléstől függő üléstől időpont számít ott 3 hónap on belül Költségvetés II. 15. Áht. 71. §, Ámr.29. §(3) Zárszámadás IV. 30. Áht. 82.§,Ámr. 29. § (3) I. félévi beszámoló IX. 15. Áht. 79. § (3) ¾ éves beszámoló, és XI. 30. Áht. 79. § (3), Áht. 70. §, Nek. költségvetési koncepció Tv. 60/C. § (1) és (2) Közmeghallgatás XII. 3 Nek. tv. 30/I. § 1.

15

Többcélú Kistérségi Társulások Határidős Feladatai S sz

Tárgykör

Határ idő

(2008.)

Jogszabályi hivatkozás

1.

Költségvetés

II. 15.III. 15.

Áht. 65. § (6) Áht. 71. § (1), Áht, 72. §

2.

Közbeszerzési terv

IV. 15.

2003. évi CXXIX. tv 5. § (1)

3. 4.

Zárszámadás I. félévi beszámoló ¾ éves beszámoló és koncepció

IV. 30. IX. 15.

Áht. 65. § (6), Áht. 82.§ Áht. 65. § (6), Áht. 79. § (1) Áht. 65. § (6) Áht. 79.§ (1)

5. 6.

Kistérségi társulási SZMSZ megalkotása

XI. 30.

A megalakulástó 2004. évi CVII. Tv. 11. § (1) l számított 3 hónapon belül

Megjegyzés benyújtásinformáció szolgáltatás lehetőség szerint

lehatárolás az önk. Választásokat követő 6 hónapon belül

Megyei területfejlesztési Tanács Határidős Feladatai (2008.) S sz

Tárgykör

Határ idő

1.

Költségvetés

II. 28.

2.

Zárszámadás

II. 28.

3.

Féléves költségvetési beszámoló

VII. 31.

Jogszabályi hivatkozás

Megjegyzés

217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 43. § (7) 249/2000. (XII. 24.) Korm. r. 10. § (1)

XII. 31-ei fordulónappal

249/2000. (XII. 24.) Korm. r. 10. § (1)

VI. 30-ai fordulónappal

Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXI. törvény rendelkezéseiről Az Országgyűlés a 2008. június 2-i ülésnapján elfogadta az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXI. törvényt (Ektv.), mely módosította a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kotv.) valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) szabályait. Az Ektv. 2008. július 3-án lépett hatályba.

16

A törvényjavaslathoz fűzött általános indokolás szerint a törvényjavaslat alapvető célkitűzése egyrészt az önkormányzati mozgástér növelése a közoktatás-szolgáltatás hatékony és szakszerű megszervezéséhez, másrészt az egyenlő bánásmód követelménye teljesítéséhez szükséges törvényi háttér megteremtése, a rendelkezésre álló hatósági eszközök bővítése. I. Oktatási intézményfenntartókat érintő változások l./ Az Ektv. 2. §-a a szülő jogai és kötelességei körében három új jogosítványt biztosít a szülők számára, melyek az alábbiak: -

a közérdekű igényérvényesítés joga, a gyermek óvodába járatásához támogatás igénybevételére való jog, a pedagógiai szakszolgálat intézményének igénybevételének joga.

A közérdekű igényérvényesítés joga alapján a szülő vizsgálatot kezdeményezhet az intézmény vezetőjénél, fenntartójánál, a jegyzőnél, a főjegyzőnél, a közoktatási feladatkörében eljáró oktatási hivatalnál vagy más hatóságnál. Az eljárás indítására a szülőnek akkor van lehetősége, ha konkrétan nem határozhatók meg a jogaikban sértett személyek, illetve a veszélyeztetett személyek köre. Az óvodáztatási támogatás igénybevételéhez való jog, az előzőekhez képest korlátozottabb személyi kört érint, az ugyanis a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek szülőjét illeti meg. A támogatás nyújtásának feltételrendszerét és az ahhoz kapcsolódó eljárási szabályokat az Ektv.-vel módosított Gyvt. tartalmazza, melyről a későbbiekben esik szó. A pedagógiai szakszolgálat intézményének igénybevétele egyrészt jogosultság, másrészt kötelezettség is a szülő részére. 2./ Egységes óvoda-bölcsőde A törvény bővíti a fenntartók mozgásterét a gyermekek ellátása terén. Mind a bölcsőde, mind pedig az óvoda részt vesz a gyermekek napközbeni ellátásában, szakszerű gondozásában, nevelésében. A módosítás a jövőben lehetővé teszi olyan többcélú közoktatási intézmények létrehozását, amelyek keretében megszervezhető az óvodai és bölcsődei nevelés feladatai is. Az Ektv. 3. §-a a többcélú intézmény típusait kiegészítette az egységes, az óvodai és bölcsődei feladatokat ellátó intézménnyel. Rögzíti az egységes óvoda-bölcsőde fogalmát is. Az Ektv. 3. § (3) bekezdése, mely szerint egységes, az óvodai és a bölcsődei nevelés feladatait ellátó intézmény hozható létre a legalább második életévüket betöltött, továbbá az óvodai nevelésben ellátható gyermekek közös neveléséhez. Egységes óvoda- bölcsőde akkor hozható létre, ha a települési önkormányzat nem köteles bölcsődét működtetni, és a gyermekek száma nem teszi lehetővé az óvodai csoport, illetve a bölcsődei csoport külön-külön történő létrehozását, feltéve továbbá, hogy minden, a településen lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező gyermek óvodai felvételi kérelme teljesíthető. 17

Az egységes óvoda-bölcsőde szervezetileg és szakmai tekintetben önálló intézményegységként működhet minden olyan többcélú közoktatási intézményben, amely a Kotv. módosított 33.§-ában meghatározottak szerint óvodai feladatot is elláthat. Egységes óvoda és bölcsőde indítására első ízben a 2009. évi nevelési évben kerülhet sor.(Ektv.14.§) A létesítés feltételeit, a létesítés és működés, a nevelésben való közreműködés szakmai szabályait, valamint a harmadik életévüket be nem töltött gyermekek felvételének feltételeit az oktatási és kulturális miniszter rendeletben fogja szabályozni. 3./ Közoktatási esélyegyenlőségi terv Az Ektv. 13.§-a új 105.§-al egészítette ki a Kotv.-t, mely szerint a helyi önkormányzatnak az önkormányzati intézkedési terv részeként, vagy az abban foglaltakra tekintettel önálló intézkedési tervként kell meghatároznia a gyermekek, tanulók esélyegyenlőségét szolgáló intézkedéseket. E szabályozás célja, hogy a törvényben eddig több helyen található esélyegyenlőséggel összefüggő önkormányzati szabályozási kötelezettségekre egységes szabályozási rend alakuljon ki. A törvény a hazai és a nemzetközi pályázatokon való részvétel feltételeként írja elő, hogy a helyi önkormányzat, az önkormányzati társulás rendelkezzen – az oktatási miniszter által kiadott útmutató figyelembevételével elkészített – közoktatási esélyegyenlőségi intézkedési tervvel. A pályázatok elbírálásánál a törvény előírása szerint előnyben kell részesíteni - azt az intézményfenntartó társulást, amelynek tagjai között olyan önkormányzat is található, amely szerepel a hátrányos helyzetű települések jegyzékén, - azt az intézményt fenntartó települést vagy tárulást, amelynek illetékességi területén a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók számaránya eléri a 25 %-ot. 4./ Az oktatási törvény új rendelkezései a közoktatási intézmény vezetőjére Az Ektv. 5. §-a a közoktatási intézmény vezetőjét érintően új szabályokat vezet be a Kotv 55. §-ához kapcsolódóan. A módosítás nagyobb mozgásteret kíván biztosítani a fenntartóknak a több feladatellátási helyen működő közoktatási intézmények vezetési szerkezetének kialakításához. A közoktatási intézmény élére főigazgató, míg a tagintézmény, az intézményegység élére igazgató, óvodavezető bízható meg. A vezetői megbízások feltétele: - hogy a közoktatási intézmény tagintézményei különböző településeken találhatók, vagy - a többcélú közoktatási intézmény tagintézményeinek a száma egy településen belül meghaladja az ötöt, 18

-

illetve, ha a többcélú közoktatási intézmény szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységek száma meghaladja az ötöt, továbbá akkor is, ha a közoktatási intézmény alapító okirata szerint a felvehető maximális gyermek-, tanulólétszáma eléri az ezerötszáz főt.

Közérdekből nyilvános adattá vált, ezért közzétételi kötelezettséggel jár a jövőben - az intézményvezetői megbízásra benyújtott pályázat, - a pályázattal kapcsolatosan kialakított vélemény, - a vélemény kialakításával kapcsolatos szavazati eredmény. A fenti adatokat az intézmény honlapján, annak hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hozni. 5./ Esélyegyenlőséget biztosító változások A kötelező felvételt biztosító iskola tekintetében olyan irányú változások kerültek a Kotv.-be, mely a tanulói esélyegyenlőség körében kívánja biztosítani azt, hogy ezen iskolák ne különítsék el a tanulókat származás, szociális helyzet alapján. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók arányára vonatkozó szabályozás megváltozott. A törvény-módosítás szerint, ha a településen több iskola működik, a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók és az e körbe nem tartozó tanulók arányát települési szinten kell megállapítani. (települési arány) Ehhez viszonyítva kell biztosítani a törvényben előírt arányt az egyes intézményi felvételi körzetekben. A körzeti arány 15 %-kal lehet magasabb, mint a települési arány. Az új szabályozás szerinti felvételi körzeteket 2008. december 31-ig kell kialakítani. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolai arányára vonatkozó rendelkezések a 2009/2010. tanév során alkalmazandók első ízben. Az oktatási hivatal közreműködik az iskolai körzethatár meghatározására irányadó rendelkezések megtartásában is. Az Ektv. 11.§-a egyébként tovább szélesítí az oktatatási hivatal hatósági ellenőrzési hatáskörét és eljárását, olyan intézkedések megtételére jogosítja fel, amellyel orvosolni is tudja a hivatal a a megállapított jogsértéseket. A módosított Kotv. 66. § (5) bekezdése szerint, ha az általános iskola a kötelező felvételi kötelezettsége teljesítése után további felvételi kérelmeket is teljesíteni tud, és valamennyit nem tudja teljesíteni, az általános iskola sorsolás útján dönt. Sorsolás nélkül is felvehető a halmozottan hátrányos, vagy sajátos nevelési igényű tanuló, továbbá az a tanuló, akinek sajátos helyzete indokolja. A sajátos helyzet rendeletben történő meghatározására a képviselő-testületnek már 2007. január 1. napjától szabályozási kötelezettsége van. 6./ Tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok átszervezése A Kotv. 33.§-a új (15) bekezdéssel egészült ki, amely kimondja, hogy a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság csak olyan többcélú közoktatási intézményben szervezhető meg, amely nem lát el óvodai, iskolai és kollégiumi feladatot. 19

Tekintettel arra, hogy a szakértői és rehabilitációs bizottságok által készített szakvéleménye alapján a gyermekek, tanulók speciális szolgáltatásokra tarthatnak igényt, melyekhez magasabb költségvetési támogatás kapcsolódik, ezért indokolt a szervezeti kapcsolat megszüntetése, vagyis ezek a bizottságok ne kapcsolódjanak azokhoz az intézményekhez, amelyek majd részt vesznek a bizottság által készített szakvélemények végrehajtásában. Az Ektv. 14.§ (9) bekezdés alapján 2009. január 1.-ig kell átszervezni az új előírásoknak megfelelően a szakértői bizottságokat. 7./ Fenntartói döntésekkel kapcsolatos véleményezési jogok gyakorlása A Kotv.102. § (3) bekezdése szerint a közoktatási intézmény - megszüntetésével, - átszervezésével, - feladatának megváltoztatatásával, - nevének megállapításával és módosításával, - vezetőjének megbízásával és megbízásának visszavonásával összefüggő döntése előtt a fenntartónak le kell folytatnia az előírt egyeztetési, véleményeztetési eljárásokat. Ahhoz, hogy a törvényben biztosított véleményezési joggal ténylegesen élni lehessen, meg kellett teremteni annak feltételét, hogy az érintettek hozzájussanak a szükséges információkhoz. E vélemények kialakítása érdekében tehát a jövőben minden olyan információt hozzáférhetővé kell tenni a véleményezési joggal rendelkezők részére, amely a fenntartói döntés meghozatalához rendelkezésre áll. A vélemény kialakításához – az információk hozzáférhetővé tételének napjától számítva – legalább tizenöt napot kell biztosítani az érdekeltek számára. 8./ Intézményátszervezésre, megszüntetésre vonatkozó fenntartói döntés időbeli korlátja A Kotv. 102. §-a egy újabb, (11) bekezdéssel egészült ki, mely az intézmény átszervezése, megszüntetése tárgyában hozott fenntartói döntés vonatkozásában. Az új rendelkezés értelmében a fenntartó legkésőbb az intézkedés tervezett végrehajtása évének március utolsó munkanapjáig hozhat a nevelési-oktatási intézmény átszervezésével, fenntartói jogának átadásával, megszüntetésével összefüggő döntést. Ezeknek a fenntartói döntéseknek a végrehajtása hosszabb időt igényel, ezért vált indokolttá törvényben meghatározni azt a legkésőbbi időpontot, amikor az intézményátszervezéssel, megszüntetéssel kapcsolatos döntés meghozható. II. Óvodáztatási támogatás Az Ektv. 15. §-a a Gyvt-be új ellátást vezet be, az óvodáztatási támogatást. Az ellátás megállapítására a jegyző jogosult, a Gyvt. 20/C. §-a alapján. Felmérések bizonyítják, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermeknek nagyobb esélye van sikeres iskola tanulmányok megkezdésére, ha minél korábban kezdi meg az óvodába 20

járást. A törvény a támogatási rendszerrel ösztönzi az alacsony iskolai végzettségű szülőket arra, hogy a gyermeküket minél korábban beírassák be az óvodába. Az átmeneti rendelkezések szerint először azok a szülők részesülhetnek a támogatásból, aki 2009. január 1-je előtt íratják be akkor három-, illetve négyéves gyermeküket. Az ellátással kapcsolatban a képviselő-testületnek is van szabályozási kompetenciája, ugyanis a Gyvt. 20/C.§ (4) bekezdése szerint a helyi önkormányzat rendeletben előírhatja, hogy az első alkalommal folyósításra kerülő pénzbeli támogatás helyett a szülőnek gyermeke részére természetbeni támogatás nyújtható. Kaposvár, 2008. november 10. Közoktatási Szakmai Munkacsoport

Néhány közérdeklődésre is számot tartó visszásság az ombudsmanok 2007. évi jelentéséből Megállapítások az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentéséből Az általános megállapítások ismertetését mellőzve, az ombudsmanhoz érkezett panaszok ügytípusok szerinti jellemzőit, illetve egyes kiemelt jelentőségű ügyek következtetéseit magukat az ügytípusokat jobbára az önkormányzati jogalkotás, illetve a törvényességi ellenőrzés profiljából szemlélve – a következőkben foglaljuk össze: o Az önkormányzatok útépítési érdekeltségi hozzájárulás tárgyában született rendeleteinek azon rendelkezése, mely a fizetési kötelezettség elmulasztása esetére jelzálogjog bejegyzését írja elő, jogellenesnek minősül. A témában a közigazgatási hivatalok bevonásával országos szintű vizsgálat folyt az önkormányzati jogalkotás felülvizsgálatára. o Egyértelmű megítélésű a következő eset: a lakosok alkotmányos jogaival összefüggő visszásságot okoz, ha a települési önkormányzat nem működik, a képviselő-testület hónapokon keresztül nem ül össze, illetve a lejárt megbízatású jegyző helyett nem nevez ki új jegyzőt, vagy nem gondoskodik a helyettesítéséről (OBH 5724/2005.). o A konkrét ügy ugyan a minisztériumot érintette, mégis általános érvénnyel elmondható, hogy a közérdekű bejelentések a panasztörvényben meghatározott módon és határidőben való intézésének elmulasztása a jogbiztonság követelményét sérti . o A hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságot okoz, ha a fajtatiszta ebek tenyésztői a haszonállattartókkal azonos elbírálás alá esnek, a helyzet azonban a központi jogi szabályozásra vezethető vissza.

21

o Több beadvány érkezett az önkormányzatok temetőfenntartó tevékenységével kapcsolatban, kifogásolva azt, hogy az adott településen kizárólag felekezeti temető üzemel, ahol a más vallásúakkal szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak és az önkormányzat nem látja el a köztemető fenntartásával járó kötelezettségét (OBH 4361/2006.). Más esetben a jegyző ellenőrzési jogköre gyakorlásának elmulasztását sérelmezték, ahol a temetőt üzemeltető nyilvántartási kötelezettségének nem tett eleget és illetéktelen személy nyilatkozatát fogadta el az exhumáláshoz és újratemetéshez (OBH 3810/2006.). E témakörnél maradva az ombudsman kezdeményezésére országos felmérés várható, mely a védőtávolságra és a telepengedélyezésre vonatkozó szabályozás jogszerűségét kívánja felmérni. o 2007. év folyamán az oktatásügy területén az intézményfenntartók által okozott jogsérelem két ízben került megállapításra: a gyermek és szülő szabad iskolaválasztáshoz való jogát csorbítja, ha a fenntartó önkormányzat a tervezett iskolabezárásról olyan időpontban tájékoztatja az érintetteket, amikor a szóba jöhető iskolákban már lezajlottak a nyílt napok és a szülői értekezletek (OBH 2197/2006.). A másik esetben az önkormányzat eljárása, mulasztása minősült jogsértőnek, mivel a szülőnek a hátrányos megkülönböztetés tárgyában tett panaszát a jogszerű határidőn messze túlnyúlva, csak az ombudsmani vizsgálat hatására volt hajlandó kivizsgálni (OBH 4761/2006.). Megemlítendő, hogy a művelődéshez való joggal kapcsolatos visszásságként kerül megítélés alá az az eset, amikor a szaktárgyat nem megfelelő képzettségű oktató tanítja. o Számos kifogás éri a hulladékkezelési közszolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket, egyfelől a közszolgáltatás igénybevételének kötelező volta, másfelől a díjnak a szolgáltatással szembeni aránytalansága miatt. Az ombudsmani álláspont szerint nem érvényesül az arányos díjfizetés követelménye abban az esetben, ha a helyi rendeletben 110, vagy 120 literes gyűjtőedényzetnél kisebb méretű edényzetet nem biztosítanak (OBH 1567/2007., OBH 2047/2007). Az üdülőtulajdonosokat illetően pedig maximált időszak rendeleti szabályozása szükséges az arányosság érdekében. o A gyermekek kiemelt védelemhez való jogát sértő helyzetet teremt az önkormányzat, ha nem biztosítja a gyermekek átmeneti gondozásának egyik formáját sem. Ugyanezen megítélés alá esik, ha az átmeneti ellátást nyújtó intézmény nem gondoskodik a gyermekek teljes körű ellátásáról, vagy díjhátralék miatt megszünteti az intézményi jogviszonyt (OBH 4226/2006.). A közterület-használatra vonatkozóan kért egységes szabályozást az ombudsman az önkormányzati és területfejlesztési minisztertől, tekintettel arra, hogy a jelenlegi gyakorlat vegyes képet mutat és ez megítélése szerint a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz. Megállapítások az adatvédelmi ombudsman jelentéséből 1. Személyes adatok védelme: o A jogszerűen végzett adatkezelés célhozkötöttségét sérti az az eset, mikor egy helyi adó megállapításához olyan személyes adatok közlését követelik meg, melyek az adó megállapítása szempontjából irrelevánsnak minősülnek. 22

o A pénzügyi bizottságnak azon jogköre, hogy az önkormányzatnál és intézményeinél ellenőrizheti a pénzkezelési szabályzat és a bizonylati rend megtartását, a bevételekről és kiadásokról szóló kimutatásokat, nem foglalja magában a személyes adatok megismerésének és kezelésének jogát. Így a polgármesteri hivatal telefonhívásainak részletes listáját kizárólag a munkáltatói jogkör gyakorlójának áll jogában megismerni. o Ami a képviselők által jó néhány esetben igényelt adóslistákat illeti, az adózással összefüggő adatokat csak az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 54. §-ában meghatározott esetekben lehet mások tudomására hozni. A képviselő-testület munkájához – akár adó-megállapításról, akár költségvetési kérdések tárgyalásáról van szó – pedig elegendőek az anonimizált, összesített adatokat tartalmazó elemzések. Különbséget kell tenni a pozitív és negatív adóslista között. Az előbbi összeállítására és nyilvánosságra hozatalára a helyi adóhatóságként eljáró jegyzőnek nincs törvényes jogalapja. Az utóbbit illetően az Art. 55. § (3) bekezdése irányadó, eszerint a fizetési kötelezettségüket elmulasztó adózóknak a jogszabályhelyben megjelölt adatait bizonyos értékhatár túllépése esetén közzé kell tenni. o Ha az a személy, aki az ügy érintettje nem nyilatkozott arról, hogy hozzájárul-e ügye nyilvános ülésen történő tárgyalásához, a képviselő-testület zárt ülésen köteles az ügyet tárgyalni. o A 2007. évben lefolytatott vizsgálatok között speciális, a személyes adatok, a magánélet védelméhez, sőt az emberi méltóság sérelméhez is kapcsolódó téma volt a kamerák közterületen, illetve különböző intézményekben való elhelyezése. A jelen jogszabályi környezetben a közterületi kamerázás kizárólag a rendőrség, illetve szűk körben a közterületfelügyelet joga. Az ombudsman aggályosnak találja azonban a képrögzítés alkalmazott módját. 2. Közérdekű adatok nyilvánossága: A korábbi években megszokott módon az információszabadsággal kapcsolatban az adatvédelmi biztoshoz érkezett panaszok harmada az önkormányzatok működésének nyilvánosságára vonatkozott. A beszámolóban az alábbi főbb jogértelmezési kérdések szerepelnek: o Továbbra is gondot okoz a zárt ülés elrendelése, a zárt ülésen hozott határozatok nyilvánossága. o Gyakori panasz, hogy az önkormányzatok vonakodnak megismerhetővé tenni az általuk kötött szerződéseket, pedig a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 19. § (1)-(2) bekezdése erre egyértelműen kötelezi őket, hogy az önkormányzat gazdálkodása és pénzügyei nyomon követhetőek legyenek. A fentiek értelmében a szerződésekhez kapcsolódó iratok, például a számlák sem zárhatóak el a nyilvánosság elől. E követelmény irányadó az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságokra is, amennyiben közfeladatot látnak el. 23

o Az Avtv. 19. § (4) bekezdése értelmében, ellentétes törvényi szabályozás hiányában közérdekből nyilvános adatnak minősül az önkormányzati képviselő e minőségében tett minden megnyilvánulása, ideértve az általa leadott szavazat is, valamint a tevékenységéért kapott tiszteletdíja és egyéb juttatása is. Új témaként merült fel a közérdekű adatok nyilvánosságának palettáján az elektronikus információszabadság témaköre, melynek azonban a 2008. év második felétől lesz jelentősége, mivel a törvényi kötelezettség 2008. július 1-jétől válik általános érvényűvé. Mindezeken túlmenően beszámol a biztos által összeállított anyag a 2007. év nagy vizsgálati témájának, a közpénzek átláthatóságára irányult vizsgálat tapasztalatairól: szerepel e körben az önkormányzati szerződések megismerhetőségének már említett kérdésköre. A fenti álláspont kiegészül azzal az alaptétellel, hogy nem minden, a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó üzleti információ tekinthető egyben üzleti titoknak, hanem csak az, amelynek titokban maradásához a jogosultnak jogszerű érdeke fűződik. Az önkormányzatok által kötött szerződések mellett a témakör másik érzékeny pontja a pályázati eljárások során kezelt adatok nyilvánossága. Az adatvédelmi biztos kezdetektől fogva azt az álláspontot képviseli, hogy a győztes pályázat megismerhetősége nem korlátozható – figyelemmel azonban a személyes adatokra és üzleti titkokra, melyek védelemben részesülnek. Nemzetiségi etnikai kisebbségi ombudsman megállapításai A beszámoló azt tükrözi, hogy a nemzeti és kisebbségi ombudsman a kisebbségi identitással rendelkező emberek harcos szószólója kíván lenni. Ennek jegyében a biztos központi célkitűzése az ombudsman jogkörének, jogosítványainak bővítése - mind a jogkövetkezmények alkalmazásának jogát, mind az ombudsmani vizsgálat alá vonható ügyek és szervek körét illetően. Az utóbbi körben a kisebbségi biztos szándéka arra irányul, hogy vizsgálati hatáskörét a hatóság és közszolgáltatást végző szerv köréből kiindulva – az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény hatálya alá tartozó ügyekben / hatályának keretei között – a magánszférára is kiterjeszthesse, mely magával hozza a közszolgáltatások fogalmának – akár utalással történő – meghatározására vonatkozó igényét. Az ombudsman jogkörének más spektrumú bővítésére irányul az a törekvés, mely az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 20-26. §-aiban foglalt „jogkövetkezmény-palettát” kívánja megreformálni. Eszerint a feltárt visszásságok esetében elsődlegesen megoldásorientált jogkövetkezményeket alkalmaznának, megegyezés hiányában élnének az ajánlás lehetőségével. Az ajánlás el nem fogadása, a jogsértő mulasztása esetére az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárása következne, továbbá különösen súlyos, ismétlődő vagy több személyt érintő jogsértés esetén maga a biztos szabhatna ki a jogsértés súlyához mért nevelő jellegű szankciót. Az ombudsman az új stílus jegyében közvetlenebb és szorosabb kapcsolat kialakítására törekszik mind az Alkotmánybírósággal, mind a közigazgatási hivatalokkal. Míg az előbbi esetben az alkotmánysértő önkormányzati rendeletek felülvizsgálatának gyorsítása a cél, addig a beszámoló fényében a közigazgatási hivatalokkal partneri kapcsolat kialakítása 24

jelentené a jövőt. E partneri kapcsolat egyfelől a naprakész információcserét jelentené, ahol az országgyűlési biztos az őt érintő tárgykörökben tett törvényességi észrevételekről és az ezek nyomán születő bírósági, alkotmánybírósági döntésekről folyamatosan értesülne, és vice versa – a nagyobb „átláthatóság” jegyében. Másfelől a partnerség az álláspontok előzetes egyeztetését jelentené, hogy a két szerv a jogértelmezési kérdésekben közös nevezőre jutva hatékonyabban tudjon a jogsértések, illetve a települési és kisebbségi önkormányzatok közti együttműködés során felmerülő problémák esetén eljárni. Bár ismert, hogy a jogértelmezési kérdések tekintetében előfordult olyan eset, ahol a vizsgálati jogkör gyakorlása során a két szerv eltérő, vagy akár ellentétes álláspontra jutott, a beszámoló nem részletezi a „közös nevezőre jutás” módjára vonatkozó javaslatot. A beszámoló szerint a szálakat talán még szorosabbra fonná az az elképzelés, mely szerint a közigazgatási hivatalok közreműködésével helyszíni ügyfélfogadások zajlanának, hogy a panaszosok a lakóhelyük közelében élhessenek a kisebbségi biztoshoz fordulás jogával. 1. A beszámoló az alábbi jelentősebb jogértelmezési kérdésekre tér ki, rögzítve az ombudsman álláspontját is: o A területi kisebbségi önkormányzat elnöke kisebbségi szószólónak minősül. Az ombudsmani álláspont szerint bár a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nektv.) 40. §-a foglalkozik a kisebbség helyi szószólójára vonatkozó szabályokkal és a területi kisebbségi önkormányzatokról szóló cím nem utal erre a jogszabályhelyre, mégis a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 76. §-a értelmében a megyei önkormányzat működésére a települési önkormányzatokra irányadó szabályokat kell alkalmazni, következésképpen a területi kisebbségi önkormányzat elnökét megilletik a kisebbségi szószóló jogai. o A kisebbségi szószóló, a kisebbségi önkormányzat elnöke részt vehet a települési önkormányzat képviselő-testületének és bizottságának zárt ülésén. o A kisebbségi önkormányzati képviselők költségtérítésre jogosultak. A Nektv.-nek háttérjogszabályként az Ötv.-re utaló 63. § (1) bekezdésére figyelemmel a kisebbségi képviselők esetében is irányadónak kell tekinteni a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény vonatkozó rendelkezéseit. o Nem igényelte ugyan az érintett jogszabály új logikai értelmezését, a beszámoló mégis kitér a közoktatási ügyekben a kisebbségi önkormányzatokat megillető egyetértési jog gyakorlására, tekintettel arra, hogy e jogintézmény negligálása az ombudsmani hivatalhoz benyújtott panaszok gyakori forrása. 2. Fentieken túlmenően a beszámoló több problematikus, akár jogszabály-módosítást igénylő pontot taglal, melyek közül kettőt emelünk ki: o Aggályosnak érzi az országgyűlési biztos, hogy a Nektv. 30/H. § (4) bekezdésének alkalmazása csorbítja a kisebbségi közösség nyelvi jogait, lévén, hogy a kisebbségi 25

önkormányzat képviselő-testületének ülésére meghívandó jegyzők általában nem beszélik a kisebbség nyelvét, mely azzal a következménnyel járhat, hogy a testület felhagy az anyanyelven való ülésezéssel. Az ombudsman ezzel kapcsolatban a Nektv. vonatkozó rendelkezésének olyan módosítását kívánja elérni, mellyel megszűnne a jegyző testületi ülésre való meghívásának kötelező jellege – hivatkozással arra, hogy a kisebbségi önkormányzat működésének törvényességére a közigazgatási hivatal ügyel. o Hasonlóan vélekedik a kisebbségi biztos a körjegyzőség alakítás kérdésköréről, melynél a hatályos szabályok csupán a lakosságszámot és a települések földrajzi elhelyezkedését veszi figyelembe, míg a kisebbségi jogi szempontok fel sem merülnek. o A 2007. évben tartott kisebbségi önkormányzati választások tapasztalatait elemezve a kisebbségi biztos „egyik szeme sír, a másik nevet”: 2007. év folyamán első ízben választották meg a területi szintű képviseleti szerveket, méghozzá kiemelkedően magas részvételi arány mellett. A közölt adatokból kitűnik, hogy legalább egy területi kisebbségi önkormányzat minden megyében létrejött, és minden kisebbség meg tudta alakítani országos önkormányzatát. Azonban a 2007. évben lefolytatott ombudsmani vizsgálat igazolta a hivatal által már az előző évben is jelzett problémát, hogy a törvényi szabályozások nem biztosítják a kellő jogi kereteket az alkotmányos jogoknak a választások alkalmával való érvényesüléséhez. A népszámlálási adatok figyelembevételével arra a következtetésre jutottak, hogy számos olyan településen hoztak létre kisebbségi önkormányzatot, ahol nem, vagy nagyon kis számban élnek az adott kisebbségi közösség tagjai, mely önmagában nyilvánvalóan deformálhatja a területi, illetve országos szintű szervek hitelességét is. Így a törvényi szabályozás továbbra is felülvizsgálatra szorul, a magasabb szintű szerveket érintő módosítási javaslatnak csupán két elemét említem e helyen: a kisebbségi biztos javaslatot tett arra, hogy a kisebbséghez tartozó választópolgárok közvetlenül és a települési kisebbségi mandátumokkal egyidejűleg választhassák meg a területi és országos önkormányzatok tagjait is, illetve, hogy a területi kisebbségi választásokra csak olyan megyékben kerüljön sor, ahol ezt a megalakult települési önkormányzatok száma indokolja. Az ombudsman aggályai kiegészülnek azzal, hogy maga választási eljárás is indokolatlanul hosszadalmas és költséges. Kaposvár, 2008 . október

Az új községek alakításával, községegyesítések megszüntetésével összefüggő kérdések Az új községek alakításával, községegyesítések megszüntetésével összefüggő kérdéseket a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) valamint a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény (Ttv.) szabályozza. A döntések előkészítésében a települések érintett lakossága által létrehozott társadalmi előkészítő bizottságok, a helyi önkormányzatok, a közigazgatási hivatalok, vesznek részt. A közelmúlt gyakorlata alapján tapasztalatunk, hogy régiónként részben eltérő a jogszabályi rendelkezések értelmezése, a döntések előkészítésének eljárása, az ezzel kapcsolatos események dokumentálása, a döntésekhez szükséges feltételek igazolása, a döntések véleményezése, előterjesztése. A gyakorlat egységesebbé, az előkészítés szakszerűbbé, az előterjesztések döntéshozók 26

számára kezelhetőbbé, értelmezhetőbbé tétele érdekében az alábbiakban néhány olyan követelményről nyújtunk tájékoztatást, melyek megtartását a jövőben az említett célok elérése érdekében szükségesnek tartjuk. I. Új község alakítására (községgé nyilvánításra, községegyesítés megszüntetésére) vonatkozó szabályokat, feltételeket az Ötv. 52-53. §-ai tartalmazzák. E rendelkezések előkészítő eljárás során történő értelmezése nem minden esetben tűnik egyértelműnek. Ezzel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság néhány olyan elvi éllel kimondott megállapítására, illetve a Fővárosi Bíróság e tárgyú döntésében írtakra hívjuk fel a figyelmet, melyek tekintetében indokolt, hogy azok az előkészítés és kezdeményezés véleményezése során iránymutatóul szolgáljanak. 1. Az Alkotmánybíróság az 1044/1997. AB. határozatában is megállapította, hogy „az állami területi beosztás meghatározása, így annak megállapítása is, hogy mely település rendelkezik községi jogállással az állam arra feljogosított szerveinek – községgé nyilvánítás esetén a köztársasági elnöknek – a hatáskörébe tartozik. A települések választópolgári közösségének nincs Alkotmányból származó alanyi joga arra, hogy a községi jogállást elnyerje, illetőleg községi jogállását érintetlenül őrizze meg”. A területszervezéssel kapcsolatos állami hatáskör előbbiek szerinti egyértelmű kinyilvánítása, megfogalmazása nem jelent azonban minden korlát nélküli állami akaratérvényesítést. Az Alkotmánybíróság a 15/1998.(V.8.) AB. számú határozat 1. pontjában ugyanis kimondta, hogy: „a törvényi feltételek fennállása esetén az érintett település választópolgárai közösségének joga van az általa kezdeményezett községi jogállás elnyerésére.” Tehát törvényben írt feltételek megléte, és erre irányuló – megfelelő - választópolgári kezdeményezés esetén a választópolgárok joga a községi közjogi jogállás elnyerése. Az előkészítés, és a kezdeményezés során ezért a törvényi feltételeknek való megfelelés a minden tekintetben megtartandó szempont. E feltételeknek való egyértelmű, kellően igazolt, vagy bizonyos esetekben a kezdeményezés időpontjában alaposan vélelmezhető (pld. jövőbeni költségvetési, pénzügyi helyzete a leendő község önkormányzatának) megfelelés fogadható csak el. Amennyiben a törvényi feltételek teljesültek, úgy más körülményre (pld.: a településrész funkciójára vonatkozó korábbi önkormányzati szándék, stb.,) hivatkozás nem alapozza meg a kezdeményezés elutasítására vonatkozó közigazgatási hivatali javaslatot. 2. Az Alkotmány 42. §-ában szabályozott helyi önkormányzáshoz való jog korlátozás nélkül illeti meg mind az új község, mind az új község kiválása után „megmaradó” község, illetőleg város választópolgárainak közösségét. Az új község alakításáról szóló köztársasági elnöki határozat a korábban községnek nem minősülő település községi jogállásának, az ott élő választópolgári közösség önkormányzáshoz való jogának elismerését jelenti. A köztársasági elnöki határozat nem tartalmaz döntést azokban az ügyekben, amelyek az új község alakítása után „megmaradó” önkormányzat önkormányzati jogait érintenék. (ABH 2004. 1160,1170) 3. Lényeges elvi kérdés az új község területének, vagyonának meghatározása. Az előkészítő bizottság által az Ötv. 52.§ (2) bekezdése alapján elkészített javaslatban meghatározott közigazgatási területre az új község választópolgári 27

közösségének nincs alanyi joga. (1124/E/2004. AB. határozat). A terület meghatározása az új és régi önkormányzat közötti megállapodás, vagy ennek hiányában bírósági döntés eredményeként történhet meg (Ttv. 13. §). Kivételt képez ez alól az az Ötv. 53. §-ában szabályozott eset, amikor a községegyesítés megszüntetésekor – eltérő megállapodás hiányában – a község területe megegyezik az egyesítést megelőző területtel. A Ttv. 13. §-ában a bíróság nem a helyi önkormányzáshoz való jog közhatalmi korlátozására, hanem ara kapott hatáskört, hogy valamennyi, a községgé nyilvánítással érintett önkormányzat jogai érvényesülésének biztosítása érdekében az önkormányzatok közötti jogvitát eldöntse és a kialakult függő jogi helyzetet megszüntesse. (ABK 2003. 792. 797.) A közigazgatási terület vonatkozásában az Ötv. 52. § (4) bekezdése, valamint az 53. §a tartalmaz a döntés során irányadó rendelkezéseket. A vagyonmegosztás tárgyában a bíróság a községalakítás eredményeként a jogelőd önkormányzat vagyoni helyzetét, a létrejövő önkormányzatok nagyságát, feladatait, a közszolgáltatások megoldásának lehetőségeit figyelembe véve mérlegelési jogkörében dönt. A bíróságnak ez a mérlegelési jogköre azonban nem korlátlan, a bíróság mérlegelési jogkörét behatárolják az önkormányzatok feladatait meghatározó törvények, vagyonjogi kérdésekben a Polgári Törvénykönyv szabályai is támpontot nyújtanak az önkormányzatok közötti jogvita eldöntéséhez. A Polgári Perrendtartás rendelkezései biztosítják az érintett önkormányzatok jogainak, jogos érdekeinek érvényesülését a perben. 4. Az előkészítő bizottságok a tevékenységük során gyakran veszik igénybe ügyvédek közreműködését, akik nem minden esetben vannak tisztában a területszervezési eljárás sajátos jellegével, jogorvoslati rendszerével. Általuk indított peres eljárással kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy a területszervezés az állami területi tagozódást érintő összetett közjogi feladat, melyben az eljáró közigazgatási szerv nem ügyfeleket érintő hatósági cselekményt végez, hanem sajátos közjogi eljárást folytat, amely során a köztársasági elnök – illetve a minisztérium – nem államigazgatási hatósági ügyben hoz döntést. Az új község alakítására irányuló eljárás tehát nem tartozik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. Törvény (Ket.) hatálya alá. Ebből következően jogorvoslat sem érvényesíthető e törvényre hivatkozással. 5. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint is a községegyesítés megszüntetése a községalakításnak az a formája, amelynek során a községegyesítéssel létrejött községből, városból egy korábban önálló községi jogállással rendelkező településrész válik ki. A községegyesítés megszüntetése nem tekinthető olyan határozatlan jogfogalomnak, amelynek tartalma a jogalkotás során a bíróság által nem állapítható meg. (AB 1124/E/2004.) A minisztériumnak a Fővárosi Bíróság döntésével is megerősített álláspontja szerint ezért a községegyesítés megszüntetése esetén minden esetben szigorúan vizsgálni kell a területszervezési intézkedést megalapozó korábbi községegyesítés tényét. A községegyesítés megszüntetésének csak igazolható közjogi intézkedéssel történt korábbi községegyesítés képezheti a jogalapját. Nem felelnek meg ennek a követelménynek a történelem során létezésében megszűnt (megszűnt, elpusztult lakosságú, területét a történelem során magánjogi vagy egyéb úton elvesztett, mindezek következtében is a községi közjogi 28

jogállását ugyancsak elvesztett) települések. A törvény célja tehát nem a valaha volt, elhalt települések felélesztése, hanem a közjogi döntéssel ténylegesen megtörtént községegyesítések lakossági kezdeményezésre történő megszüntetésének lehetővé tétele. A közigazgatási gyakorlatban eltérő álláspontok vannak a tekintetben, hogy mikortól (mely történelmi kortól) tekinthető közjogi községegyesítésnek a települések egyesítése. Álláspontunk, hogy a hatályos jogi szabályozás a rendszerváltást megelőző tanácsigazgatási időszak kényszeregyesítései tekintetében kívánta ezt a községi önállóságot eredményező területszervezési intézményt lehetővé tenni. A Fővárosi Bíróság ez ideig egyetlen e tárgyú döntése ugyan tágabban – korábbi korokra is kiterjesztően – értelmezi ezt a kérdést, ugyanakkor a minisztérium álláspontjával azonos a véleménye arra vonatkozóan, miszerint bármely időszakban is történt egyesítés megszüntetésének kezdeményezése esetén következetesen érvényesítendő követelmény annak vizsgálata, hogy a közjogi jogállás elvesztése közjogi községegyesítés eredménye volt-e. Másfelől az előkészítő bizottság köteles egzakt módon bizonyítani a közjogi községegyesítés megtörténtének tényét. Ez nem különböző történészi tanulmányokat, esetleg e kérdésben kifejtett ellenkező álláspontok felsorolását jelenti, hanem a közjogi döntés tényleges igazolását. Ennek eredménytelensége esetén nem kerülhet sor e jogintézmény alkalmazására. 6. Amennyiben ugyanahhoz a településhez tartozó több településrész kezdeményezi községegyesítés megszüntetését, abban az esetben – a Fővárosi Bíróság által is elfogadottan - vizsgálni kell, hogy a kezdeményező településrészek a községegyesítést megelőzően együttesen alkottak-e önálló községet. Amennyiben nem volt együttesen ilyen jogállásuk, úgy községegyesítés megszüntetésével nem nyerhetik el együttesen önálló községi jogállásukat. Arra mód van, hogy a községi jogállását településegyesítéssel ténylegesen elvesztett településrész ilyen esetben – erre vonatkozó önálló kezdeményezésére és a törvényi követelményeknek való megfelelés esetén – községegyesítés megszüntetésével kapja vissza községi jogállását. Míg az egyéb kiválni szándékozó településrészek az Ötv. 52. §-a szerinti új község alakítással nyerjék el önálló községi jogállásukat. Ugyancsak ez utóbbi megoldás alkalmazható akkor is, ha az eredeti szándék szerint a korábban egyesített és további településrészek együttesen kívánnak kiválni az adott településből. 7. A Fővárosi Bíróság döntésével megerősítette azt a minisztériumi gyakorlatot, mely szerint új község alakításának területszervezési eljárása során elsődlegesen vizsgálandó kérdés a kezdeményezés jogalapja. Tehát az, hogy a kezdeményezés valós tartalma szerint megfelel-e a törvényben biztosított lehetséges jogalapok közül hivatkozottnak, a kért döntés jog szerint lehetséges tartalmának. Amennyiben az érvényes és eredményes helyi népszavazás kérdésében megjelölt kezdeményezés tartalmi szempontból nem felel meg a megjelölt jogalap szerinti törvényi feltételeknek, úgy a törvény szerinti más jogalapnak való megfelelés már nem vizsgálható. (pld.: ha az erre irányuló kezdeményezés nem felel meg az Ötv. 53. §ában írt községegyesítés megszüntetés törvényi feltételeinek, abban az esetben már nem térhető át az Ötv. 52. §-ában írt új község alakítása feltételeinek megfelelés, illetve az ilyen jogcímen történő kiválás feltételei vizsgálatára,) Erre nem lehet jogszerű igénye az előkészítő bizottságnak. Ezért az eredeti kezdeményezés nem támogatható. A bírói gyakorlat által általánosan elfogadott, hogy szükségtelen több 29

konjunktív törvényi feltétel esetén minden feltétel létét vizsgálni akkor, ha valamely feltétel hiánya eleve kizárja a szándékolt joghatás elérését. A jogcím vizsgálata olyan lényegi kérdés, amely nem teljesülése eleve szükségtelenné teszi az egyéb feltételek vizsgálatát. 8. Az új község alakításával, községegyesítés megszüntetésével összefüggően a falugyűlés szerepére vonatkozóan az Alkotmánybíróság megállapította (1124/E/2004. AB. határozat), hogy az Ötv. 52.§ (2) bekezdésében szabályozott falugyűlés is egyike a lakossági fórumoknak, de nem rendelkezik döntési jogosítvánnyal az új község alakításának kezdeményezése tárgyában. Az új község alakításának, községegyesítés megszüntetésének kezdeményezéséről az érintett településrész választópolgárainak közössége helyi népszavazással dönt. Nem tekinthető a községgé nyilvánítás szempontjából meghatározó jelentőségűnek az előkészítő bizottság megválasztása sem. Az új község alakításával, községegyesítés megszüntetésével kapcsolatban megtartandó falugyűlés rendjére vonatkozóan az Ötv. 18. § (2) bekezdésében írt azon rendelkezés érvényes, mely szerint a lakossági fórumok – beleértve a falugyűlést is – rendjének meghatározása a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozik. E kérdés szabályozását az önkormányzatok a szervezeti és működési szabályzatukban végzik el. 9.

A falugyűlés által megválasztott előkészítő bizottság nem döntéshozó szerv, funkciója a községgé nyilvánítási kezdeményezés előkészítése. E funkciójából eredően nagyon fontos feladatot tölt be az egész eljárás során. Tekintettel arra, hogy tagjai társadalmi megbízatásban végzik feladatukat, szakmai hozzáértésük gyakran nem elégséges ezért az érintett helyi önkormányzat polgármesteri hivatala, illetve a közigazgatási hivatalok kérésükre kötelesek a szükséges szakmai segítséget megadni számukra.

10. A községi jogállás elnyerésére (új község alakítása, községegyesítés megszüntetése) vonatkozó területszervezési eljárás fontos eleme az érintett lakosság kezdeményezése, mely helyi népszavazás útján történik. Ezzel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság a 66/2002.(XII.17.) AB. számú határozatában kimondta, hogy: „Az új község létrejöttét eredményező területszervezési ügyben (új község alakítása, községegyesítés, községegyesítés megszüntetése) az Ötv. 46. § (1) bekezdése, valamint 52. § (1) bekezdése alapján a helyi népszavazás funkciója a területszervezési eljárás kezdeményezése….. Az eljárásban a népszavazás vélemény-nyilvánító jellegű.” Ugyan az idézett AB. határozat szerint a helyi népszavazás vélemény-nyilvánító jellegű, és ezért az a döntési hatáskörrel rendelkező köztársasági elnököt nem köti, de a kezdeményezés ilyen módon való megnyilvánulása az Ötv. által előírt követelmény. A helyi népszavazás során felteendő kérdés tekintetében egyik fontos szempont a kérdés helyes megfogalmazása. Ennek vannak formai követelményei, melyek érvényesítésével kapcsolatos gyakorlatot megfelelőnek tartjuk. Fontos ugyanakkor, hogy a helyi népszavazás során felteendő kérdés az anyagi jogi tartalmi, törvényi követelményeknek is megfeleljen. Ez utóbbit a kérdésfeltevés elbírálásával kapcsolatos esetleges eljárásuk során a bíróságok nem vizsgálják. Hangsúlyoznunk kell ezért, hogy a helyi népszavazás során feltett kérdésnek meg kell felelni a 30

konkrét esetben, törvényben megengedett területszervezési intézkedésnek, a meghozandó döntés jogalapjának. Ahogy azt a Fővárosi Bíróság is kimondta, „alapvető alkotmányos kritérium az, hogy a választópolgárok ne csak formailag (nyelvtanilag) helyes, hanem tartalmilag is maradéktalanul helytálló tényeket magukba foglaló kérdésben döntsenek.” A kérdés tehát konkrétan azt a területszervezési intézkedést (új község alakítása, vagy községegyesítés megszüntetése) kell tartalmilag is kifejezze, amely alapján az önálló község jogszerűen létrejöhet. Községegyesítés megszüntetése esetén, pedig csak azon településrészre vonatkozhat a kezdeményezés, amely korábban ténylegesen községegyesítés megszüntetésével veszítette el községi jogállását. Mindezek meg nem tartása, az alkalmazható jogintézménytől eltérő kérdésfeltevés, és kezdeményezés esetén nem tekinthetjük támogathatónak a kezdeményezést, tekintettel arra, hogy az eljárást ténylegesen megindító választópolgári véleménynyilvánítás és a törvényben megengedett döntési lehetőség között eltérés van. 11. Fontos, hogy a területszervezési intézkedés megfelelő előkészítéssel történjen. Már a fenti kérdésekben való állásfoglalás, az Ötv. által előírt egyéb feltételeknek való megfelelés igazolásához, a kezdeményezés alátámasztását szolgáló előkészítő bizottsági tájékoztató elkészítéséhez számtalan olyan adatra, információra van szüksége az előkészítő bizottságnak, melyek az önkormányzat hivatala, vagy intézményei, esetleg más intézmények, hivatalok birtokában, kezelésében vannak. Tapasztalat, hogy a területrész önállósodási szándékának esetleges visszafogása, lassítása, netán akadályozása, helyenként pedig a jogszabályi előírások nem kellő ismerete miatt a szükséges adatok kiadását vagy megtagadják, vagy csak hosszadalmas eljárással kívánják teljesíteni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a területszervezési eljárással összefüggően is érvényesülniük kell a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv) rendelkezéseinek. Általános jelleggel megfogalmazható, hogy a polgármesteri hivatal, illetve a jegyző kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adatok közérdekű adatok. Az önkormányzat kezelésében lévő adatok nyilvánossága csak nagyon szűk körben korlátozott. Az állampolgároknak – így az előkészítő bizottságnak - nem kell indokolniuk, hogy a nem személyes adatnak minősülő adatokat milyen meggondolásból (akár ellenőrzés jelleggel, vagy netán területszervezési intézkedés kezdeményezésének szándékával) kívánják megismerni. Az Avtv. 20. § (2) bekezdése szerint a közérdekű adat megismerésére irányuló igénynek az adatot kezelő szerv az igény tudomására jutását követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül tesz eleget. Abban az esetben, ha más szerv (pld.: az érintett település önkormányzatának intézménye, vagy levéltár, földhivatal, stb.) kezelésében vannak a kért adatok – mivel ezek a szervek is önálló adatkezelőnek minősülnek - az adatszolgáltatásra vonatkozó kérelmet is közvetlenül hozzájuk kell benyújtani. Az adatkezelő az Avtv. és a rá vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései alapján dönt az adatszolgáltatás teljesítéséről, vagy annak esetleges megtagadásáról. A döntéssel kapcsolatosan az Avtv. szabályai szerint bírósági jogorvoslatnak van helye. 12. Az új községek alakítása, a községegyesítés megszüntetése a települési közösség kitüntetett fontosságú közösségi jogát, a helyi önkormányzáshoz való alapjogot érintő közjogi intézkedés. Ezért az Ötv. kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy 31

az érintett helyi társadalom választópolgárai által kezdeményezetten és előkészítetten történjenek mindazok az intézkedések, amelyek e nagyon fontos elhatározást, és az ezzel kapcsolatos helyi lakossági véleményalkotást, az érintett település önkormányzatának, a kisebbségi önkormányzatok állásfoglalását, valamint a hatáskörrel rendelkező köztársasági elnöki döntéshozatalt megalapozzák. Az Ötv. 52. § (2) bekezdése szerinti új község alakításának kezdeményezése esetén az előkészítő bizottság javaslatot tesz az új község területére, szakértői vélemény alapján a község elnevezésére, a vagyon, valamint a vagyoni jogok és kötelezettségek megosztására, a költségek viselésére. Ugyanezen bekezdés rendelkezése szerint a javaslat elkészítéséhez – az előkészítő bizottság felkérésére – a közigazgatási hivatal szakmai segítséget ad, más szerv szakmai segítséget adhat. A választópolgárok kezdeményezését meghatározó, fontos mozzanata tehát az eljárásnak az előkészítő bizottsági javaslat elkészítése. Ezért célszerű ennek lehetséges szempontrendszerét kidolgozni, és a régióban egységesen alkalmazni. Ennél arra kell törekedni, hogy a javaslat fogja át az Ötv. 52.§ (2) bekezdésében taxatíve felsorolt kérdéseket, illetve terjedjen ki valamennyi az eljárás során vizsgálandó feltételnek való megfelelést alátámasztó információkra. Így részleteiben foglalkozzon: az Ötv. 8. § (4) bekezdésében írt kötelező feladatok önálló községi önkormányzati keretek közötti ellátásával, a 8. § (1) bekezdésében megjelölt önkormányzati feladatok teljesíthetőségével, továbbá a jegyzői feladatok önálló, vagy körjegyzőség útján történő ellátásának módjával, az ennek érdekében tett intézkedésekkel, valamint mindazon kérdésekkel, melyekről történő informálás a helyi sajátosságokra tekintettel indokolt, és amelyek befolyásolhatják mind a kezdeményező előkészítő bizottság és a helyi népszavazásban résztvevő lakosság, mind pedig az eljárásban véleményt nyilvánító szervek, illetve a döntést hozó köztársasági elnök álláspontjának kialakítását. Az egyes feladatok ellátására vonatkozó javaslatokat a közszolgáltatók, hivatalok, önkormányzati társulás, vállalkozók, egyház, más szervek által kellő hiteles alakban kiállított dokumentumok (nyilatkozatok, megállapodások, stb) igazolják. II. Az eddigi eljárások során több technikai kérdés is felmerült, melyekkel kapcsolatos egységes gyakorlat kialakításához az alábbiakban jelöljük meg a főbb követelményeket. 13. a./ A kezdeményezést 3 példányban szükséges felterjeszteni (egy eredeti – ennek megfelelő eredeti aláírásokkal és pecsétekkel ellátott - példány, kettő fénymásolt másodpéldány) az önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez b./ A felterjesztés dokumentációja feleljen meg a mértéktartó terjedelem követelményeinek. Csak a kezdeményezést, kezdeményezés elbírálásához ténylegesen szükséges és annak alátámasztását szolgáló dokumentumokat tartalmazza. Az a./ pont szerinti példányokban szereplő dokumentumokat (az előkészítő bizottság megválasztását hitelesen tartalmazó falugyűlési jegyzőkönyvet, az új község alakítását, községegyesítés megszüntetésének kezdeményezését alátámasztó előkészítő bizottsági javaslatot, valamint az abban foglaltakat igazoló dokumentumokat, szükséges véleményeket az Ötv. 8.§ (4) és (1) bekezdésében írt feladatok, valamint az 52. § (1)-(3) bekezdésében és az 53.§-ában írt feltételek felsorolásának sorrendjében, továbbá a helyi népszavazás eredményét tartalmazó 32

jegyzőkönyvet, az Ötv. 58. §-a szerinti a Földrajzinév-bizottsági véleményt, a helyi önkormányzat és a kisebbségi önkormányzatok állásfoglalását, minden más lényeges iratot, stb.) kellően csoportosítva, összefűzve és az előkészítő bizottság, valamint a polgármester által a dokumentum csomagokat a fedőlapjukon együttesen is hitelesítve kell felterjeszteni a regionális közigazgatási hivatal vezetőjéhez. Ha az előkészítő eljárás során alkotmánybírósági, vagy bírósági döntéshozatalra került sor, úgy az összefűzött dokumentumcsomagtól elkülönítetten a hozott döntéseket is szükséges a felterjesztéshez mellékelni. c./ A szolgáltatások biztosításáról, az önkormányzati feladatok közös (társulásos) ellátásában való együttműködésről nyilatkozó szolgáltatók, önkormányzatok, vagy társulás nyilatkozatai a feladat pontos megfogalmazását, a feladat ellátásának vállalását, az együttműködés szándékát kellő konkrétsággal, a szoláltatás, a feladat teljesíthetőségének tényleges igazolásával tartalmazzák. Kerülni kell a feltételekhez kötötten, az eshetőleges jelleggel megfogalmazott nyilatkozatokat. Ilyenek a véleményezés során nem fogadhatók el. d./ Az új község területére vonatkozó térképet földhivatal által elkészített kellően hiteles alakban kell mellékelni. Ennél a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. Törvény 3. §-ában írtak az irányadók. Amennyiben a korábbi községegyesítés megszüntetésére oly módon kerül sor, hogy az új község területe azonos az egyesített korábbi község területével, úgy ennek tanúsítására szolgáló egyszerűbb térképi ábrázolás – átnézeti térkép - elegendő. Ha községegyesítés megszüntetése esetén az előbbitől eltérő megállapodásra kerül sor, úgy szakértőkkel ki kell dolgoztatni az erre vonatkozó javaslatot, és ennek megfelelő részletes térképészeti ábrázolás, és terület kimutatás szükséges. Ugyanígy, amennyiben adott településrész új községgé alakítására kerül sor, ebben az esetben az eredeti állapot átnézeti térképe és terület-kimutatása, az új község kül- és belterületére vonatkozó javaslat szerinti változást jól bemutató méretarányos részletező térképészeti ábrázolás, és terület kimutatás, valamint a megmaradó település területének változását tükröző térkép és terület kimutatás szükséges. e./ Az új község alakításával, vagy községegyesítés megszüntetésével érintett lakosság számát a helyi jegyző hitelesen igazolja az előkészítő bizottság javaslatának elkészítésekor. Amennyiben az előkészítés elhúzódik (egy éven túli, vagy általános választásra tekintettel ennél is hosszabb), továbbá, ha a községgé nyilvánítás törvényi feltételeinek megfelelő lakosságszám megléte kétséges, úgy a lakosság számát a közigazgatási hivatalhoz történő felterjesztést közvetlenül megelőzően is igazolni szükséges. f./ Amennyiben községegyesítés megszüntetését kezdeményezik, abban az esetben az előkészítő bizottsági javaslat minden esetben jelölje meg a községegyesítést elrendelő korábbi közjogi döntést (pld.: NET határozat, stb.), és a dokumentáció tartalmazza a döntés fénymásolatát. g./ A közigazgatási hivatal a kezdeményezésnek és a dokumentumoknak az önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez történő felterjesztését megelőzően tisztázza az előkészítő bizottság pontos címét, valamint az előkészítő bizottság 33

elnökének nevét, elérhetőségét (pontos cím, telefonszám, e.mail cím). Amennyiben a bizottság meghatalmazott ügyvéd közreműködését veszi igénybe, úgy ellenőrizni és csatolni kell a meghatalmazását, illetve az elérhetőségére vonatkozó adatokat. A felterjesztés külön jegyzékben tartalmazza az említett elérhetőségi adatokat. h./ Ha az előkészítő eljárás befejezése az önkormányzatok általános választásának évét megelőző év április 30-át követő időszakra esik, úgy a kezdeményezés regionális közigazgatási hivatalhoz történő felterjesztéséről a helyi önkormányzat polgármestere a Ttv.-ben írt határidőben gondoskodjon. Ebben az esetben szükséges, hogy az előkészítő bizottság az általános választás után, a következő év február 28-ig a korábbi dokumentumokat ismételten vizsgálja felül (erre a helyi jegyző kellő időben hívja fel a figyelmet). Továbbá az esetleges változások miatt szükséges módosításokat végezze el, illetve a helyi önkormányzat képviselő-testülete, valamint a települési kisebbségi önkormányzatok – figyelemmel ezek választásokon megújult összetételére, és ezért a vélemény kinyilvánításuk lehetővé tételére - újra foglaljanak állást a kezdeményezés kérdésben. Ezt követően történjen meg a változásokat igazoló dokumentumok, a helyi önkormányzati és a települési kisebbségi önkormányzati állásfoglalások regionális közigazgatási hivatalhoz törvényi határidőre történő felterjesztésére. i./ Felhívjuk a figyelmet a Ttv.-ben meghatározott határidők jogszabály szerinti megtartására, illetve arra, hogy a miniszterhez történő felterjesztés határidejeként Ttv-ben jelölt április 30-a adott évben azt a legvégső határidőt jelenti, amikor a miniszter még érdemben foglalkozhat az addig hozzá felterjesztett kezdeményezések vizsgálatával, illetve megfelelőség esetén az adott év november 30.-áig a kezdeményezést a javaslatával előterjeszti a köztársasági elnökhöz. (Ttv. 4. § (2) bekezdés). A Ttv. 11. § (1) bekezdése szerinti hiánypótlására csak akkor van lehetőség, amennyiben erre a felterjesztési végső határidőt megelőzően megfelelő idő áll rendelkezésre. Ezért a kezdeményezést lehetőség szerint e végső határidőt megelőzően – figyelemmel a jogszabályi előírások egyéb határidőire is – kell felterjeszteni. Ebben az esetben nyílhat mód a javított, pótolt iratoknak a törvényben írt határidőre miniszterhez történő ismételt felterjesztésére. Amennyiben hiánypótlásra április 30-át megelőzően nincs lehetőség, a kezdeményezés érdemi vizsgálatára a felterjesztett dokumentáció alapján kerül sor. Ha a felterjesztésre április 30.-át követően kerül sor úgy annak érdemi vizsgálata a következő év április 30-a után történik, kivéve, ha ez az év az önkormányzatok általános választásának évével esik egybe (Ttv.2. §). A regionális közigazgatási hivatal a hozzá megküldött kezdeményezést érdemben vizsgálja felül. Ennek során ellenőrzi a kezdeményezés anyagi és eljárási szabályoknak való megfelelését, a kezdeményezés jogalapját, továbbá dokumentumokkal való alátámasztottságát. Megvizsgálja az iratok kellő technikai (fentiekben írt sorrendben összefűzés, a dokumentumok hiteles alakban történő kiállítása, térképmellékletek megfelelősége, stb.) összeállítottságát. Mindezek alapján elkészíti a tényekkel, jogi következtetésekkel alátámasztott indokolt javaslatát. Felelős, megalapozott javaslatot tesz a miniszternek a kezdeményezés köztársasági elnökhöz előterjeszthetősége, vagy annak elutasítása tekintetében. A javaslattétel során nem érvényesíthetők mérlegelési, vagy méltányossági szempontok, mint ahogy erre a döntéshozatal során sincs lehetőség. 34

14. A regionális közigazgatási hivatal az általa véleményezett, javaslattal ellátott kezdeményezést az önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez a Ttv. szerinti határidőben, de oly módon küldi meg (futárral, vagy postai úton), hogy az iratok érkeztetése a minisztériumban az átvétel napján - legkésőbb április 30.-án ténylegesen megtörténjen. Ezt az Önkormányzati Főosztállyal közösen ellenőrzik. E.mailen történő levél (felterjesztés, javaslat) küldés csak tájékoztató jellegűnek tekinthető, a törvényi előírásnak nem felel meg. Forrás: Önkormányzati Minisztérium

A közmeghallgatásról Az 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 13. §-a az alábbiak szerint rendelkezik a közmeghallgatásról: „A képviselő-testület évente legalább egyszer, előre meghirdetett közmeghallgatást tart, amelyen a választópolgárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselői közérdekű kérdést és javaslatot tehetnek.” A kialakult gyakorlat több esetben azt mutatta, hogy az önkormányzatok a közmeghallgatás tartási kötelezettségüknek falugyűlés, illetve különböző lakossági fórumok keretében kívánnak eleget tenni. A közmeghallgatást nem lehet azonosítani a falugyűlésekkel, egyéb lakossági fórumokkal. A fórumoktól abban különbözik, hogy a közmeghallgatás testületi ülés keretében történik, így azon a képviselő-testület tagjainak határozatképes számban jelen kell lenniük. A közmeghallgatás speciális testületi ülés, vonatkozik az Ötv. 17. §-ának rendelkezése, mely szerint a képviselő-testület üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely a megjelent képviselők és meghívottak nevét, a tárgyalt napirendi pontokat, a tanácskozás lényegét, a szavazás számszerű eredményét és a hozott döntéseket tartalmazza. A jegyzőkönyv elkészítéséről a jegyző gondoskodik. A képviselő-testület ülésének a jegyzőkönyvét a polgármester és a jegyző írja alá. A jegyzőkönyvet az ülést követő tizenöt napon belül a jegyző köteles megküldeni a Kormány által rendeletben kijelölt szervnek (közigazgatási hivatal). Nem fogadható el az, hogy a közmeghallgatásról egyáltalán nem készül jegyzőkönyv, illetve az sem, hogy az elkészített jegyzőkönyvek csak jelentős – több hónapos – késéssel küldik meg a közigazgatási hivatalnak. A közmeghallgatás a választópolgárok számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy közérdekű kérdést és javaslatot tegyenek a képviselő-testületnek. Ez a jog a törvény szabálya szerint a helyben érdekelt szervezetek képviselőit is megilleti. A közmeghallgatás során a választópolgárok és a helyi szervezetek a közérdekű kérdéseiket tehát a képviselő-testületnek tehetik fel, és mondhatják el javaslataikat. Így azok nem az egyes tisztségviselők és az apparátus útján jutnak el a testülethez, hanem közvetlenül. 35

A törvény a közmeghallgatáson kötelező jelleggel a közérdekű kérdések, javaslatok meghallgatását általában írja elő. A képviselő-testület a Szervezeti és Működési Szabályzatában (SZMSZ) előírhatja magára nézve, hogy meghatározott tárgykörökben, kérdésekben a döntés előtt a konkrét témában kéri a választópolgárok és szervezeteik javaslatait. A közmeghallgatás biztosítja, hogy a lakosság igényei jobban érvényesülhetnek a feladatvállalás során, másrészt a megvalósítás módját illetően is hasznos segítséget, ötletet, támogatást kaphat a testület. Ennek megfelelően több önkormányzat SZMSZ-e tartalmazza, hogy a költségvetés elfogadása előtt a képviselő-testület közmeghallgatást tart. A költségvetési rendeletek vonatkozásában minden évben – így ebben az évben is – lefolytatott komplex ellenőrzés során tapasztalható volt, hogy az SZMSZ-ek ilyetén rendelkezései nem érvényesültek a gyakorlatban, tehát a költségvetés elfogadása előtt nem került sor a közmeghallgatások megtartására az SZMSZ-ek előírásai szerint. A konkrét témakörben meghirdetett közmeghallgatás nem pótolja az általános közmeghallgatást, amelyet vagy más időpontra kell meghirdetni, vagy az adott közmeghallgatás második részében az általános – a lakosság részéről felmerülő – közérdekű javaslatok és kérdések megtételére kell lehetőséget biztosítani. A törvényi szabályozás szerint tehát legalább egy alkalommal kötelező a közmeghallgatás, de a helyi elhatározás alapján többször is tartható. Az Ötv. külön kihangsúlyozza, hogy a közmeghallgatást előre meg kell hirdetni. Ennek módját az önkormányzatok az SZMSZ-ben szabályozhatják. A képviselő-testületek szabályokat állapíthatnak meg az SZMSZ-ben a közmeghallgatás megtartásának előkészítésére, lebonyolítására nézve is. Erre tekintettel felhívjuk az önkormányzatok figyelmét az állampolgári jogok országgyűlési biztosának az OBH 3197/2007. számú ügyben készített jelentésére. A fenti ügyben a panaszos azért fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert sérelmezte a közmeghallgatáson a polgármester megakadályozta, hogy hozzászólását elmondhassa. Az országgyűlési biztos vizsgálatot rendelt el, tekintettel arra, hogy a beadványban írtak felvetették a helyi önkormányzáshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága sérelmének, illetve közvetlen veszélyének gyanúját. Az országgyűlési biztos az eljárása során a rendelkezésére álló jegyzőkönyv és hangfelvétel alapján megállapította, hogy a polgármester előzetesen a panaszos hozzászólásának tárgyára vonatkozó kérdéseket tett fel, utalva több olyan kérdésre is, amellyel a képviselő-testület nem kíván foglalkozni, valamint megjegyezte azt is, hogy a panaszos hozzászólásában bibliai idézetet kezdett felolvasni, ezt követően pedig a polgármester – arra hivatkozva, hogy a hozzászólás nem közérdekű – megvonta a szót. Az országgyűlési biztos áttekintette az Alkotmánybíróságnak a véleménynyilvánítás szabadságára és a közlések előzetes korlátozásával kapcsolatos kérdésre vonatkozó döntéseit, 36

valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény vonatkozó cikkét is. Az országgyűlési biztos álláspontja az, hogy a hozzászólás megkezdése előtt annak tartalmára vonatkozó kérdés, valamint a hozzászólást az erre kapott választól függővé tevő polgármesteri magatartás, vagyis a közlés előzetes betiltása, a közlés megakadályozása nem felel meg a véleményszabadság korlátaival szemben támasztott, az Alkotmánybíróság által részleteiben is kidolgozott követelményrendszernek. Mindezekre tekintettel az országgyűlési biztos megállapította, hogy a közmeghallgatáson a polgármester az eljárásával a véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggő visszásságot okozott, amely egyúttal a helyi önkormányzáshoz való joggal összefüggő visszásság veszélyét is előidézte. A jelentésben foglalt megállapítások, az alkotmányos joggal összefüggő feltárt visszásságok okán, azok orvoslása, jövőbeni megszüntetése és megelőzése érdekében, az országgyűlési biztos az intézkedései között többek között felhívta az önkormányzati és területfejlesztési miniszter útján valamennyi helyi önkormányzat képviselő-testületének figyelmét arra, hogy fordítsanak különös gondot a közmeghallgatásaik megfelelő lebonyolítására. Kaposvár, 2008 . október 18. Önkormányzati munkacsoport

Rendeletalkotási kötelezettségek a pénzbeni szociális ellátások körében Az utóbbi időszakban lefolytatott ágazati ellenőrzések során tapasztaltuk hogy néhány önkormányzat bizonytalanná vált abban a kérdésben, hogy a A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) módosításai, kapcsán melyek k azok a pénzbeli ellátások, amelyeket az önkormányzatok kötelesek biztosítani a rászorulóknak, illetve melyek azok az ellátási formák, amelyekre a rendeletalkotási kötelezettség nem terjed ki. E kérdéskörrel nemcsak hivatalunk, hanem az ország más hivatalai is kérdésként találkoztak, ezért az SZMM jogértelmezésével is egyezően a rendeletalkotásra vonatkozó előírások és álláspontok a következők: 1. A méltányossági jogcímű közgyógyellátás vonatkozásában az Szt. 50. § (3) bekezdése rendelkezik a rendeletalkotási felhatalmazásról. A törvényszöveg úgy fogalmaz, hogy „az a szociálisan rászorult személy is jogosult közgyógyellátásra, akinek esetében a települési önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek fennállnak”, „a szociális rászorultság további feltételeit az önkormányzat a helyi viszonyoknak megfelelően szabályozza”. Az Szt. ezen rendelkezései kijelentő módban fogalmaznak, ebből következően a méltányossági alapú közgyógyellátás kötelező szabályozási tárgykör, ezért mulasztásos törvénysértés áll fenn azon önkormányzatoknál, ahol a képviselő-testület nem szabályozza ezen ellátási formát a szociális rendeletében. 2. A helyi lakásfenntartási támogatást az Szt. 38. § (9) bekezdése szabályozza, amely szerint „a települési önkormányzat rendeletében határozza meg a helyi lakásfenntartási támogatás jogosultsági feltételeit”. A jogalkotó által használt kijelentő mód – hasonlóan a méltányossági közgyógyellátás szabályozásához – rendeletalkotási kötelezettségként 37

értelmezhető, tehát a helyi lakásfenntartási támogatás kötelező tartalmi eleme a szociális rendeleteknek. 3. A méltányossági ápolási díj helyi rendeleti szabályozására felhatalmazást adó Szt. 43/B. § (1) bekezdése szerint „a települési önkormányzat képviselő-testülete – az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek fennállása esetén – ápolási díjat állapíthat meg …” A jogszabályhely feltételes megfogalmazásából következően, továbbá az Alkotmánybíróság 377/B/1998. AB határozatának és a 31/2002. (VII. 2.) AB határozatának a szellemében a méltányossági ápolási díj nyújtása a települési önkormányzatok mérlegelésétől függ. A képviselő-testület szabadon dönthet arról, hogy az Szt. 43/B. § (1) bekezdése alapján biztosítja-e az ápolási díj igénybevételének lehetőségét vagy sem. Figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra, hogy ezen ellátástípus törvényi rangra emelése azt a jogalkotói szándékot jelzi, hogy a méltányossági ápolási díj – a települési önkormányzat lehetőségeinek keretei között – legyen része a helyi szociális ellátórendszernek. A méltányossági ápolási díj megszüntetése esetén – többek között az Alkotmánybíróság 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában megfogalmazottak szerint – az ellátásban részesülők számára megfelelő felkészülési időt kell biztosítani a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodáshoz és a család gazdálkodásának az új feltételekhez igazodó megszervezéséhez. Amennyiben a méltányossági ápolási díj megszüntetése a jogosult számára átmeneti jelleggel komoly megélhetési gondot eredményezne, úgy lehetőség van az Szt. 45. §-ában szabályozott – a helyi rendeletben meghatározott – átmeneti segély megállapítására. Kaposvár, 2008 . október Szociális munkacsoport

Jogszabályváltozások az állategészségügy és állatvédelem, valamint a növényvédelem területén Állategészségügy és állatvédelem: Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) hatályon kívül helyezte az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény (a továbbiakban: állategészségügyi törvény), másrészt a 79. § (2) bekezdésével módosította a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvényt. Ez utóbbi törvény 2008. szeptember 1. után hatályos szövege szerint annak 32. §-a kiegészült az alábbi (4)-(6) bekezdésekkel: „ (4) A magánállatorvos feladata az ebek kötelező veszettség elleni immunizálásának elvégzése és külön jogszabály szerint ebenkénti nyilvántartása. (5) A (4): bekezdés szerinti nyilvántartás tartalmazza az állattartó nevét és lakcímét is. (6) A (4) bekezdés szerinti feladataival összefüggésben az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv felhívására a magánállatorvos köteles ellenszolgáltatás nélkül adatot szolgáltatni, továbbá 38

minden év január 30-ig az előző évben veszettség ellen immunizált ebekről készített (4) bekezdés szerinti nyilvántartást köteles megküldeni az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek. " A jelenleg hatályos Éltv. és a fenti jogszabályi rendelkezés alapján elmondható, hogy az ebek nyilvántartása általában nem kötelező, a magánállatorvos a veszettség elleni eboltással kapcsolatban vezet nyilvántartást. Változott a szabályozás a kóbor állatok tekintetében is. A már hatályon kívül helyezett állategészségügyi törvény 43. § (1) bekezdése alapján ugyanis korábban a kóbor állatok elhelyezése nem volt önkormányzati feladat. Az Éltv. a 83. § (1) bekezdésével módosította az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 48/A. §-át, mely kiegészült egy új (3) bekezdéssel. A jogszabályi rendelkezés értelmében az önkormányzat kötelező feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása és elhelyezése. Ugyanezen törvény 49. (3) bekezdése kimondja, hogy az ezzel kapcsolatos feladatok ellátásának részletes szabályait Korm. rendelet fogja szabályozni. Az Éltv. 18. § (6) bekezdése alapján a méhész köteles a méhállományok tartásának helyét, vándoroltatását nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni a letelepedés helye szerint illetékes élelmiszerlánc felügyeleti szervnél. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal létrehozásáról és működéséről szóló 274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet és egyes élelmiszerlánc-felügyeleti tárgyú kormányrendelet módosításáról szóló 218/2008. (VIII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R1.) 23. § (1) bekezdése módosítja a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatáskörének megállapításával kapcsolatos földművelésügyi ágazati jogszabályok módosításáról szóló 19/1992. (I. 28.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: R2.). A R2. 1. § d) pontja szerint a jegyző látja el az Éltv. 18. § (6) bekezdése szerinti méhek védelmével kapcsolatos feladatokat. Növényvédelem: 1. Az Éltv. 50. §-ának (1) és (4) bekezdései az alábbiak szerint rendelkeznek: „50.§ (1) Közérdekű védekezést kell elrendelni, ha a termelő, illetve a földhasználó védekezési kötelezettségének az azt elrendelő hatósági határozat ellenére sem tesz határidőre eleget. A közérdekű védekezést az élelmiszerlánc felügyeleti szerv rendeli el. (4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően parlagfű elleni közérdekű védekezést kell elrendelni, ha a földhasználó a 17. § (4) bekezdésében szereplő parlagfű elleni védekezési kötelezettségének nem tesz eleget. A kötelezettség teljesítésének helyszíni ellenőrzéséről a földhasználó előzetes értesítése mellőzhető." A R1. 23. § (2) bekezdése módosítja a R2. 1. §-ának g) és h) pontját. A R2. I. § g) pontja értelmében a jegyző látja el belterületen - az Eltv. fenti rendelkezésével kapcsolatos közérdekű védekezési feladatokat. E jogkörében a jegyző jogosult az ellenőrzésre és elrendelésre is. Emellett a 2008. szeptember 1. napján hatályba lépett a parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtásának, valamint az állami, illetve a közérdekű védekezés költségei megállapításának és igénylésének részletes szabályairól szóló 22112008. (VIII. 30.) Korm. rendelet, mely szintén tartalmaz rendelkezéseket a jegyző számára. A 274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 17. § (8) bekezdése alapján pedig közérdekű védekezés elrendelése esetén, amennyiben első fokon a jegyző az eljáró hatóság, másodfokon az MgSzH területi 39

szerve jár el. Ezzel egyidejűleg a R1. hatályon kívül helyezte a növényvédelmi igazgatás szervezetéről szóló 335/2006. (XII. 23.) Korm. rendeletet, és a továbbiakban egyik kormányrendelet sem rendelkezik a növényvédelmi bírság tekintetében. Mindezek alapján megállapítható, hogy 2008. szeptember 1. után a jegyző növényvédelmi bírságot nem tud kiszabni. Hatósági Főosztály

A vízgazdálkodási társulatok tagjai által fizetendő érdekeltségi hozzájárulás adók módjára történő behajtásáról A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény IX. fejezete szól a vízgazdálkodási társulatokról. A 34. § (2) bekezdése értelmében a társulat jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, közfeladatai jellegétől függően víziközmű-társulat, illetve vízitársulat lehet. A társulat a vízgazdálkodási törvényben meghatározott közfeladatait szolgálótevékenységét az érdekeltségi területén végzi. A 34. § (4) bekezdése szerint a társulat tagjai az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkező vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok. Ugyanezen szakasz (5) bekezdése kimondja, hogy a társulat tagjai kötelesek a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni. A törvény 41. § (1) bekezdése értelmében a társulat a tagok érdekeltségi hozzájárulásából, valamint az érintett helyi önkormányzat és az állam költségvetési, illetve egyébtámogatásaiból, továbbá vízitársulat esetén a vállalkozásból származó eredményéből látja el a közcélú feladatait. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése kimondja, hogy a hozzájárulás adók módjára behajtandó köztartozás. A hozzájárulás mértékét a taggyűlés állapítja meg. A taggyűlés az alapszabályban meghatározott feltételek szerint a hozzájárulás mértékét mérsékelheti, illetve megfizetését meghatározott időre felfüggesztheti. A hozzájárulást – ha az alapszabály kivételt nem tesz – a tagok pénzben kötelesek teljesíteni. A vízitársulatok taggyűlése által elfogadott érdekeltségi hozzájárulás a közfeladatok teljesítésével nyújtott szolgáltatás ellenértéke. A vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Kormányrendelet 13. § (2)bekezdése értelmében az érdekeltségi hozzájárulással kapcsolatos fizetési kötelezettségről a taggyűlés határozatot hoz, amelyről a tagot az intézőbizottság elnöke írásban értesíti. Az értesítésben meg kell jelölni: a) a fizetési kötelezettség jogalapját, b) a taggyűlési határozat számát, 40

c) az érdekeltségi egységre eső hozzájárulás mértékét, d) a tag érdekeltségi egységeinek számát, e) az érdekeltségi hozzájárulás összegét, f) a befizetés módját, g) a befizetés határidejét, h) a befizetés elmulasztásának jogkövetkezményeit, j) a jogorvoslati lehetőséget. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a tagok által elmulasztott befizetés miatt a társulatok megkeresik a jegyzőt a tartozás behajtása érdekében. Az ilyen ügyek iratai áttanulmányozása során megállapítottuk, hogy a víziközmű-társulat megkeresésével a jegyző elé került ügyekben az elsőfokú adóhatóság a végrehajtási eljárás megindítása előtt – az adózóknak még egy lehetőséget biztosítva tartozásuk rendezésére –, értesítette az adózókat a fizetési kötelezettségük fennállásáról és határidő tűzésével felhívta őket annak teljesítésére, konkrét végrehajtási cselekményeket tehát még nem foganatosított. Ennek ellenére az adósok – elnevezése szerint – végrehajtási kifogást terjesztettek elő a jegyző fizetési felszólítása kapcsán, abban azonban a vízgazdálkodási társulat által kimutatott, és adók módjára behajtandó köztartozásként nyilvántartott érdekeltségi hozzájárulás mint követelés jogalapját vitatták. Tekintve, hogy a végrehajtás a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul, és végrehajtási kifogást a végrehajtás során az adóhatóság által hozott végzések, törvénysértő intézkedések (vagy azok elmulasztása) miatt terjeszthet elő az adós [az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 159. § (1) bekezdése], megállapítottuk, hogy a végrehajtási eljárások meg sem indultak, amely ellen végrehajtási kifogással éltek az adósok, így azok idő előttiek, ezért azok végrehajtási kifogáskénti elbírálásukra nincsen mód. 1. A végrehajtási kifogások elbírálása során előforduló hibák : A vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Kormányrendelet 13. § (3)bekezdése alapján a határidőre be nem fizetett érdekeltségi hozzájárulást az intézőbizottság elnökének megkeresésére az ingatlan fekvése szerint illetékes jegyző – az adózás rendjéről szóló jogszabályok szerint – hajtja be, a befolyt összeget pedig a behajtási költségek levonása után negyedévenként a társulat számlájára utalja át. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése szerint ebben a megkeresésben közölni kell a behajtáshoz szükséges adatokat, különösen: a) a tag nevét, b) lakóhelyét, székhelyét, c) a tagsági jogviszonnyal összefüggő ingatlannak az ingatlan-nyilvántartás szerinti adatait, 41

d) az érdekeltségi hozzájárulás összegét, a követelést megalapozó taggyűlési határozat számát és az abban foglalt határidőt. Az Art. 161. § (2) bekezdés első fordulata úgy rendelkezik, hogy a megkeresésben fel kell tüntetni a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett azonosításához szükséges adatokat, a tartozás jogcímét, a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat (végzés) számát, jogerőre emelkedésének időpontját, a teljesítési határidőt, a tartozás összegét és esetleges járulékait, annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetővé teszi. Ha a vízgazdálkodási társulat, mint behajtást kérő megkeresése több fizetési kötelezettséget elrendelő határozat számát jelöli meg, azonban nem tartalmazza valamennyi határozat vonatkozásában a jogerőre emelkedés időpontját.: Ilyen társulati döntésből a tartozás esedékessége nem megállapítható. Ennek orvoslása érdekében szükséges, hogy a jegyző a végrehajtási intézkedések foganatosítása előtt az érdekeltségi hozzájárulás mértékének meghatározása tárgyában hozott,a végrehajtás alapját képező fizetési kötelezettséget megállapító határozatok jogerőre emelkedése napjának megismerése érdekében szólítsa fel a behajtást kérő társulatot a megkeresés pontosítására a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm.rendelet 13. § (4) bekezdésében felsorolt valamennyi adat, valamint az Art. 161. § (2)bekezdésében említett, a fizetési kötelezettséget elrendelő valamennyi határozat jogerőre emelkedése időpontjának és teljesítési határidejének közlésére. Az Art. 146. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a végrehajtást az első fokon eljáró adóhatóság folytatja le. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése értelmében az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának megkeresése alapján: a) magánszemély esetében a belföldi lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely, ennek hiányában szokásos fellelhetőségi helye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság, b) jogi személy és egyéb szervezet esetében az illetékes állami adóhatóság jár el, kivéve, ha törvény a köztartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja. Ha magánszemély az adózó, és a hivatkozott hatásköri szabály alóli kivételt a jegyző nem jelöl meg, akkor az Art. 146. § (2) bekezdés a) pontjában előírtaknak megfelelően a megkeresés alapján ő köteles eljárni. 2. Ha az adózók a végrehajtási kifogásokban az adók módjára behajtandó köztartozásként nyilvántartott érdekeltségi hozzájárulást, mint követelés jogalapját vitatják. A jogalap vita a végrehajtási kifogás szakaszban nem bírálható el, mert a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 34. § (5) bekezdése szerint a társulat tagjai kötelesek a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni. A hozzájárulás mértékét a taggyűlés állapítja meg. A 41. § (3) bekezdése kimondja, hogy a társulat tagja a vele szemben megállapított hozzájárulás felülvizsgálatát a taggyűlési határozat közlésétől számított 30 napon belül a bíróságtól kérheti. A vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében az érdekeltségi hozzájárulással kapcsolatos taggyűlési határozatról a tagot az 42

intézőbizottság elnöke írásban értesíti. Az értesítésben meg kell jelölni – többek között – a jogorvoslati lehetőséget. A fent hivatkozott vízgazdálkodási törvény 43. § (1) bekezdése szerint a társulat tagja a társulat szervei által a tagsági jogviszonyával kapcsolatban hozott – jogszabályba vagy alapszabályba ütköző – határozat felülvizsgálatát bíróságtól kérheti. Mindezek miatt, ha az adósok a jegyző végrehajtási intézkedése ellen végrehajtási kifogást nyújtanak be, az adósok által benyújtott „végrehajtási kifogások” tartalmuk szerint polgári jogi jogvita alapjai lehetnek, ezért az általuk vitatott követelés jogalapjának elbírálására a közigazgatási hivatalnak nincs hatásköre.

A hulladékszállítási díj adók módjára történő behajtása A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) 20. § (1) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező, az ideiglenes tárolásra szolgáló (közműpótló) létesítmények, berendezések ürítéséből származó, illetve közüzemi csatornahálózatba vagy más módon befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladékot, valamint a települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni. A Hgt. 23. §-a ad felhatalmazást a települési önkormányzatok képviselő-estületének, hogy rendeletben állapítsák meg a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásának és igénybevételének rendjét, ezen belül az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget. A Hgt. 25. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan kell meghatározni, és külön jogszabályban – nevezetesen a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 64/2008. (III. 28.) Korm. rendeletben – meghatározottak szerint figyelembe kell vennie például a közszolgáltatás jellegét, a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét is. A Hgt. 26. § (1) bekezdése kimondja, hogy a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek. Ugyanezen § (2) bekezdése szerint a díjhátralék keletkezését követő 30 napon a közszolgáltató felhívja az ingatlantulajdonos figyelmét a díjfizetési kötelezettségének elmulasztására és felszólítja annak teljesítésére. Ugyanezen § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felszólítás eredménytelensége esetén a díjhátralék keletkezését követő 90. napot követően a közszolgáltató – a felszólítás megtörténtének igazolása mellett – a díjhátralék adók módjára történő behajtását a települési önkormányzat jegyzőjénél kezdeményezi. A Hgt. 26. § (4) bekezdés első fordulata kimondja, hogy a települési önkormányzat jegyzője – a kezdeményezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül – a külön jogszabályban meghatározottak szerint intézkedik a díjhátralék, késedelmi kamat és a felmerült költségek behajtása érdekében. Adóhatósági ellenőrzések is bizonyítják, hogy a települési jegyzőkhöz a közszolgáltatók gyakran fordulnak a végrehajtás lefolytatása érdekében. 43

Mit kell tenni, ha a közszolgáltató a Hgt-ben meghatározott határidőn túl keresi meg a jegyzőt a tartozás behajtása érdekében. A közszolgáltató szervezet megkeresésével a jegyző elé került ügyekben az elsőfokú adóhatóság magánszemély adós esetén a végrehajtási eljárást az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 146. § (2) bekezdés a) pontja alapján vagy maga, vagy az Art. 146. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján önálló bírósági végrehajtó útján foganatosítja. Ez utóbbi esetben az önálló bírósági végrehajtó az Art.-ben foglalt rendelkezések alkalmazásával jár el. Az Art. 159. § (1) bekezdése alapján a végrehajtás során az adóhatóság által hozott végzések, illetőleg az adóvégrehajtó (ideértve az adóhatóság megbízásából eljáró önálló bírósági végrehajtót is) törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az adós, a behajtást kérő, illetőleg az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti – a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 8 napon belül – a végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Mire kell ügyelni a hulladékdíjak adók módjára történő végrehajtása során ? 1. Mi minősül végrehajtható okiratnak ? - Az Art. 161. § (1) bekezdése szerint az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv, illetőleg a köztartozás jogosultja negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg az adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az 5000 forintot. ( Tehát 5000 Ft alatti megkeresést nem hajtjuk végre) -Az Art. 145. § (1) bekezdés c) pontja szerint az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat – többek között – a behajtást kérő (jelen esetben a hulladékgazdálkodási társaság) megkeresése. Mi a végrehajtható okirat adattartalma? Tartalmát a z Art. 161. § (2) bekezdés első fordulata szabályozza, -a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett azonosításához szükséges adatokat, -a tartozás jogcímét, -a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat (végzés) számát, jogerőre emelkedésének időpontját, - a teljesítési határidőt, -a tartozás összegét és esetleges járulékait, valamint annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetővé teszi. Csak az a megkeresés hajtható végre, azaz arra lehet az adók módjára történő végrehajtást lefolytatni, amikor a szolgáltató és s más megkeresők) behajtás iránti kérelmei, azok tartalma maradéktalanul megfelel meg az Art. 161. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Ha nem felel meg, akkor intézkedni kell azok kiegészíttetéséről. Milyen hibák fordulnak elő : - nem tartalmazza a megkeresés jogerőre emelkedés időpontjának megfelelő, a szemétszállítási díjtartozás megfizetésére szóló felszólítás kézbesítésének napját, a megkeresésből nem derül ki, hogy a közszolgáltató minden olyan évben küldött-e fizetési felszólítást az adósnak, amely évekre a tartozását kimutatta behajtásra. (Az 44

-

adós által igazoltan átvett fizetési felhívás hiányában nincs helye a behajtás iránti kérelem előterjesztésének.) hiányzik a teljesítési határidő, hiányzik a jogerőre emelkedés időpontja, hiányzik a fizetési felhívások kézbesítésének időpontja (így az esedékesség időpontja).

2. Mi az eljárás akkor, ha a közszolgáltató olyan tértivevényt csatol be, felszólító levél mellé ahol a tértivevény „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza a közszolgáltatóhoz. ( A társaság véleménye szerint, mivel a fizetési felszólítások „nem kereste” jelzéssel érkeztek vissza, azok kézbesítettnek minősülnek. ) Ez a közszolgáltatói álláspont helytelen, azért mert: a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 25. § (2) bekezdése kimondja, hogy tértivevény különszolgáltatással feladott postai küldeménynél a címzettnek vagy az egyéb jogosult átvevőnek a tértivevényen nevét és aláírását is fel kell tüntetnie, az átvétel napjának egyidejű feltüntetése mellett. A 29. § (1) bekezdése szerint az egyetemes postai szolgáltató a hivatalos irat kézbesítését kétszer kísérli meg. Ugyanezen § (3) bekezdése értelmében a második kézbesítési kísérlet eredménytelensége esetén a posta a címzettnek a tértivevényen megjelölt értesítést hagyja hátra, amelyen megjelöli azt a postai szolgáltatóhelyet és azt az időtartamot, ahol és amely időtartamon belül a címzett a hivatalos iratot átveheti. Az (5) bekezdés szerint az értesítésben megjelölt átvételi határidő eredménytelen elteltét követően küldi vissza a posta a hivatalos iratot „nem kereste” jelzéssel a feladónak. A postáról szóló 2003. évi CI. törvény 3. § 10. pontja szerint hivatalos irat: a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szervei, valamint a magánnyugdíjpénztárak által feladott olyan könyvelt küldemény, amelynek feladásához és kézbesítéséhez (illetve a kézbesítés megkísérléséhez), valamint azok időpontjához jogszabály jogkövetkezményt fűz, illetve amely a jogszabályban meghatározott határidő számításának alapjául szolgál. A hivatalos irat az e célra rendszeresített tértivevénnyel adható fel. Az említett jogszabályhelyek értelmében kizárólag a hivatalos iratok esetében állapítható meg a kézbesítési vélelem, amely iratokat a fent felsorolt szervek adhatnak fel. A hulladékszállítási közszolgáltató társaság nem minősül ilyen szervnek, ezért az általa az adósnak küldött fizetési felhívások nem minősülnek hivatalos iratoknak, és ezért azok az adós általi átvételének időpontja kézbesítési vélelemmel nem, hanem csakis azzal állapíthatók meg, hogy a tértivevényen a címzett a nevét és az aláírását, valamint az átvétel időpontját is feltüntetik. Ennek hiányában az adósnak küldött fizetési felhívások nem tekinthetők kézbesítettnek. Ugyancsak nem járhat el adók módjára történő végrehajtási eljárásban az a jegyző amikor a közszolgáltató az egyébként nem vitatottan fennálló – hulladékszállítási közszolgáltatási díjtartozásról küldött fizetési felszólításainak adós általi átvételét nem tudta igazolni. A fent idézett jogszabályhelyek értelmében a közszolgáltató nem a hulladékgazdálkodásról szóló törvény 26. §-ában foglaltak szerint jár el, mivel a kiküldött felhívások kézhezvételét nem igazolta hitelt érdemlően igazolni, így a jogszabályi feltételek hiányában történt az elsőfokú adóhatóság megkeresése. A felszólítás 30 napon túli kiküldéséhez a jogszabály nem fűz joghátrányt, ennek legfeljebb az elévülés szempontjából lehet jelentősége. 45

Az Art. 161. §-a alapján a tartozásnak „jogerősnek” és esedékesnek kell lennie, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a fizetési felszólítások kézhezvételét tudni kell igazolni, hiszen ha az ügyfélnek nincs tudomása a tartozásáról és annak mértékéről, akkor nem beszélhetünk a felszólítás eredménytelenségéről, és nem lehet annak jogszerű behajtása iránt intézkedni. A megalapozott meg nem fizetett és adók módjára történő végrehajtásra kimutatott hulladékszállítási díjak beszedése ügyében : - a jegyzők a megkeresés alapján történő behajtás iránt tett intézkedéseik előtt a jogerőre emelkedés időpontjának megfelelő, a szemétszállítási díjtartozás megfizetésére szóló felszólítás kézbesítésének napjának megismerése – s ha más hiányosságot tapasztalnak, annak – érdekében szólítsák fel a behajtást kérő közszolgáltató szervezetet a megkeresés pontosítására az Art. 161. § (2) bekezdésében említett valamennyi adat közlésére, A jegyzők l csak a rendelkezésre álló valamennyi adat alapján állapíthatják meg, hogy a behajtás fent részletezett feltételei (így a Hgt.-ben előírt 30 napon belüli fizetési felszólítás adós általi igazolt átvétele) fennállnak-e, s ha igen, akkor tehetnek intézkedéseket a behajtás iránt. Ha a feltételek nem állnak fenn, és a megkeresés pontosítása sem vezetett eredményre, a jegyző – a jogszabályi feltételek hiányában – törvényes végrehajtási intézkedést nem tehet. Ha a végrehajtás során az adósok sok esetben a jegyzőnek behajtásra kimutatott tartozásuk jogalapját is vitatják, ezt a jegyzők (végrehajthatóságuk miatt) nem vizsgálhatják, de tájékoztassák az adósokat, hogy jogalapi vitájuk rendezése érdekében hová fordulhatnak, és mit tehetnek a Hgt. 23. §-ában kapott felhatalmazás alapján alkotott helyi rendelet alapján. A végrehajtási kifogás illetékköteles, az illeték mértéke 5.000 Ft (Itv. 29. § (5) bekezdése). Kaposvár, 2008 . október Adó szakmai munkacsoport

Változó építésügyi jogszabályok A nemzetgazdasági szempontból kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvényeket és rendelkezéseket módosított a 2008. évi XLIX. törvény: 1. az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényt (Étv.), 2. a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvényt (Ngyt.), 3. az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) mellékletének XV. pontját, mely az építésügyi hatósági eljárás illetékére vonatkozik, 4. a tervező- és szakértő mérnökök, valamint az építészek szakmai kamaráról szóló 1996. évi LVIII. törvényt (Mkt.),

46

5. a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényt, mely módosítás felhatalmazást ad a Kormány számára az építési és bontási hulladékok kezelésének részletes szabályainak megállapítására, 6. az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi CLXXXV. törvényt a közutak használatával kapcsolatban. A 2008. évi XLIX. törvény 2008. július 1-jén lépett hatályba azzal, hogy az 1-36. §-ait 2008. szeptember 1-jét követően indult eljárásokra kell alkalmazni. Az Étv. változásai közül lényeges kiemelni, hogy változott az építési telek Étv. 2. § 6. pontjában meghatározott fogalma a következők szerint: „építési telek: beépítésre szánt területen fekvő, az építési szabályoknak megfelelően kialakított és közterületnek gépjármű közlekedésre alkalmas részéről az adott közterületre vonatkozó jogszabályi előírások szerint, vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott, a közforgalom elől el nem zárt magánútról gépjárművel közvetlenül, zöldfelület, illetve termőföld sérelme nélkül megközelíthető telek.” Az Étv. elvi építési engedélyre vonatkozó 35. § (1) bekezdése is módosult. A módosított rendelkezés alapján az építési engedély megkérése előtt az ügyfél (építtető) a telek beépítésével (különös tekintettel a 18. § (2) bekezdésében foglaltakra), a településképpel, az építészeti kialakítással kapcsolatos, továbbá a műemléki, régészeti, kulturális örökségvédelmi, természet-, táj- és környezetvédelmi, egészségvédelmi, talajvédelmi, életvédelmi, tűzvédelmi, valamint a műszaki követelmények (ideértve a geológiai, szeizmológiai követelményeket is) előzetes tisztázása céljából az építésügyi hatóságtól külön jogszabályban meghatározott elvi engedélyt kérhet. Jogszabály az elvi építési engedély kérését kötelezővé teheti. Az Étv. 35. §-ának kiegészítése újfajta építési engedélyezési eljárás törvényi alapját teremtette meg, amikor nevesítette az összevont eljárást. Az Étv. 35. § (4) bekezdésének a) és b) pontja értelmében az összevont eljárás két szakaszból áll: az elvi építési keretengedélyezési és az építési engedélyezési szakaszból. Sajátos eljárási szabályokat állapít meg az Étv. 35. § (4) bekezdése az építésügyi hatóság számára, amikor előírja, hogy az összevont eljárás iránti kérelem beérkezésétől számított tíz munkanapon belül az építésügyi hatóság – az érintett szakhatóságok és közműszolgáltatók bevonásával, továbbá az egyéb ügyfelek hirdetményi úton történő értesítésével – egyeztető tárgyalást és helyszíni szemlét tart. Az összevont eljárás elvi építési keretengedélyezési szakaszában az elvi építési keretengedély megtagadásáról szóló végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye. A 35. § (6) bekezdése rendelkezik az összevont eljárás illetékéről, mely szerint az elvi építési engedélyezési eljárás és az építési engedélyezési eljárás külön jogszabályban meghatározott illetékének az összegével egyezik meg, amelyet az összevont eljárás egyes szakaszainak a megindításakor kell megfizetni. A 37/2007. (XII. 13.) TM rendelet néhány lényeges módosítása 47

Az összevont eljárásra részletes szabályokat a 17/2008. (VIII. 30.) NFGM rendelettel módosított, az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészetiműszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet (Engr.) 31/A.31/B.-31/C. §-ai állapítanak meg. A módosított Engr. szerint az összevont eljárás építési engedélyezési szakaszának megindításához szükséges dokumentációt és mellékleteket az elvi keretengedélyezést követően (az elsőfokú végzés jogerőre emelkedése és végrehajthatóvá válása után) a benne meghatározottak szerint és az érvényességi ideje alatt kell benyújtani. Az elvi keretengedély iránti kérelem elbírálásának határideje: a kérelem előterjesztésétől számított 15 nap. Az összevont eljárás építési engedélyre vonatkozó szakaszára irányadó ügyintézési határidőt a módosított jogszabály nem változtatta meg. Az összevont eljárás építési engedélyezési szakászának elbírálási határidejét az Engr. 29. § (1) a) pontja 60 napban állapítja meg, ez nem változott. Eltérő szabályt állapít meg a másodfokú építésügyi hatóság számára a módosított Engr. 31/C. §-a, amikor arról rendelkezik, hogy az összevont eljárásban hozott elsőfokú határozat elleni fellebbezést soron kívül, de legfeljebb 30 napon belül kell elbírálni. A fentiekben már hivatkozott 17/2008. (VIII. 30.) NFGM rendelet módosította az Engr. hatályára vonatkozó rendelkezéseket is, mely szerint a korábbi szabályozástól eltérően az Engr. hatálya nem terjed ki a közforgalmú üzemanyag- és autógáz töltő állomások és az azokkal szorosan összefüggő rendeltetésű építményekre (beleértve az ilyen jellegű kereskedelmi célú építményeket is). A módosított Engr. szerint a vízimunkákra, vízi-, és hajózási létesítményekre nem vonatkozik az Engr., de a felsoroltak közül a víziállások a kivételek között szerepelnek, melynek következtében az Engr. hatálya alá tartoznak. Csökkenti az építésügyi hatósági eljárások számát az Engr. azon módosítása (16. § (4) bekezdés), amely szerint építmény, építményrész, épületegyüttes építési engedély (bejelentés) köteles munkával nem járó rendeltetésének megváltoztatásához nem kell az építésügyi hatóság engedélye (bejelentés tudomásul vétele.). Az Engr. módosított 16. § (5) bekezdése az építtető (tulajdonos) kötelezettségévé teszi, hogy a rendeltetéstől eltérő használat megvalósítását követő 15 napon belül közölje az építésügyi hatósággal az új 11. melléklet szerinti adatlapon. Az építési jogosultság igazolására az Engr. korábbi 18. § (2) bekezdésének d)-e) pontjainál részletesebb szabályt állapít meg a módosítás – annak függvényében, hogy a társasházi közös, illetőleg külön tulajdonban, vagy lakás-, üdülő-, garázsszövetkezet-tulajdonban lévő ingatlanon tervezi-e az építtető a kérelmezett építési tevékenységet megvalósítani. Kiegészült az Engr. 28. § (5) bekezdése a g) ponttal, amely szerint az építési engedély iránti kérelemhez – a tartalmától függően mellékelni kell termőföld esetén a termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló jogerős hatósági határozatot. Ugyanez vonatkozik a bejelentési köteles eljárásra. Lényegesen változott az Engr. telekalakításra vonatkozó 26. §-a. A módosítás meghatározza, a telekalakítási engedély kérelmezők körét. A 1. melléklet VI. fejezetében felsorolt 48

telekalakítási tevékenységre (telekcsoport újraosztása, telekfelosztás, telekegyesítés és telekhatár-rendezés) engedélyt kérhet: - a telekalakítással érintett telek bármelyik tulajdonosa, - közös tulajdonban álló telek esetén bármelyik tulajdonostárs, - aki a telekalakítással érintett földrészlet tekintetében tulajdoni igényt érvényesít, - az elbirtoklás megállapítása iránt polgári peres eljárást kezdeményező, - ha a telekalakítás során legalább nyolc új építési telek keletkezik, a tulajdonostársaknak a telek területnagysága szerinti többsége. A telekalakítási engedélykérelemhez – annak tartalmától függően – mellékelni kell - a telekalakítással érintett telkek fennálló állapotát tartalmazó ingatlan-nyilvántartási térkép 90 napnál nem régebbi hiteles másolatát legalább 1 példányban, - ha az ingatlan-nyilvántartási térkép másolata magassági adatot nem tartalmaz, akkor 20%nál nagyobb átlagos lejtés esetén szintvonalas térképet, - a 24. § (5) bekezdés f) pontjában foglaltakat, mely az elvi engedély iránti kérelemre vonatkozik, - be kell nyújtani az 5. melléklet VIII. fejezete szerinti telekalakítási dokumentációt legalább 5 példányban, - utat érintő telekalakítás esetén az útkategóriának, a közút területi változásának feltüntetését, valamint az útkezelő, a vasútkezelő előzetes nyilatkozatát. Több pontban változott és pontosításra került az 1. számú melléklet I-II-III. fejezete, mely az építési engedély, a bejelentés alapján végezhető, és az építési és bejelentési engedély végezhető építési munkákat sorolja fel. A szabályok alkalmazásának a lényege, hogy meg kell vizsgálni, hogy a tervezett építési tevékenység engedély köteles-e, ha nem engedély köteles, akkor bejelentés köteles-e. Ha nem engedély és nem bejelentés köteles, akkor azt kell megnézni, hogy engedély és bejelentés nélkül végezhető-e. Az építészeti-műszaki tervdokumentációk tartalmára vonatkozóan is több lényeges változás történt. Az egyik legjelentősebb változás az alapeset meghatározása. Alapeset a 300 m2 összes szintterületű, három beépített építményszintű (alápincézett, földszint és tetőtér beépítéses), 1000 m3 bruttó térfogatú, 7,5 m-es építménymagasságú és 5,4 m-es szerkezeti nyílásméretű (falköz, oszlopköz, előregyártott födém), előregyártott födémszerkezetű építmény, építményrész. Az alapeset meghatározása leginkább amiatt lényeges, hogy a kivitelezési jogszabály az alapesetre már korábban történő utalással tett különbséget a kiviteli tervek tartalma között. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 207/2008. (VIII. 27.) Korm. rendelet módosítja: 1. a tervpályázati eljárások részletes szabályairól szóló 137/2004. (IV. 29.) Korm. rendeletet, 2. a településrendezési és építészeti műszaki tervtanácsokról szóló 252/2006. (XII. 7.) Korm. 49

rendeletet, 3. az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről szóló 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendeletet, mely szerint 2009. január 1. napjától 2 fő jogszabálynak megfelelő szakképesítésű és gyakorlati idejű, a település jegyzőjénél főállásban foglalkoztatott köztisztviselőnek kell az elsőfokú építésügyi hatósági feladatokat ellátni, 4. az építési beruházások közbeszerzésekkel kapcsolatos részletes szabályairól szóló 162/2004. (V. 21.) Korm. rendeletet. Az építőipari kivitelezési tevékenységről, az építési naplóról és a kivitelezési dokumentáció tartalmáról szóló 290/2007. (XII. 31.) Korm. rendelet (Épkiv.) is módosul és olyan fogalmakat határoz meg, melyek az építésügyi jogszabályok köréből már régen hiányoztak: ilyen pl. a többletmunka, a pótmunka, az árazatlan (tételes) költségvetés, az építőipari rezsióradíj. Fontos új előírása e jogszabálynak, hogy a Kbt. hatálya alá tartozó építmény, illetőleg a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügy tárgyát képező építmény esetén a kiviteli tervdokumentációt tervellenőr ellenőrzi. Az Épkiv. rendelet felelős műszaki vezetőre vonatkozó szabálya kiegészült a 13/A. §-al. A módosítás szerint az építmény vagy építményrész építőipari kivitelezése esetén a kivitelezési tevékenység teljes körű irányítását (ideértve a szakági munkákat is) az építési műszaki ellenőri, valamint a felelős műszaki vezetői szakmagyakorlási jogosultság részletes szabályairól szóló 244/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet 1. melléklete szerint MV-Ép/A, MVÉp/AM, MV-Ép/B névjegyzéki jelöléssel nyilvántartásba vett felelős műszaki vezető önállóan csak a 16. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott méretet meg nem haladó, továbbá a 16. § (3) bekezdés b)-g) pontja és a 16. § (4) bekezdés szerinti építmények esetén láthatja el.(jogszabályban meghatározott korlátozással!) Módosult az Épkiv. rendelet 16. § (3) bekezdése, amely az Engr.-ben meghatározott, már korábban említett alapeset, továbbá a felsorolt építési tevékenységek végzését (pl. polgári lőtér, hírközlési építmény, kerítés, legfeljebb 1,5 m támfal stb.) teljeskörűen önállóan irányíthatja a fentiekben megjelölt jogosultságú felelős műszaki vezető. A műszaki ellenőr megbízására vonatkozó szabály is változott. Kötelező építési ellenőrt megbízni az építési engedély köteles építési munkák esetén, ha: a kivitelezési tevékenységet több vállalkozó kivitelező végzi, az építési beruházás nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű, az építőipari kivitelezési tevékenység műemlékvédelem alatt álló építményt érint. A 182/2008. (VII. 14.) Korm. rendelet módosította az országos településrendezés és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletet (OTÉK). A módosítás több településrendezési és építési követelményt érint. Változtak az építmények elhelyezésénél irányadó egyes szabályok, amelyek régi tervezői igényeket vesznek figyelembe, pl. építményrész benyúlásának lehetősége az elő, illetve oldalkertbe. Ugyancsak régi igény az OTÉK 36. §-ának módosítása, mely az építmények közötti legkisebb távolságot hozza összhangba a tűzvédelmi szabályokkal. Az építmény kialakítása során alkalmazandó használati és biztonsági követelményekre vonatkozó szabályok bővültek, pl. az átlagos belmagasság meghatározásával a nevelési-oktatási helyiségekben. A módosítás következtében 50

nem lehetséges 17 m2-es lakás kialakítása, mivel a lakószobának kell legalább ekkora hasznos alapterülettel rendelkezni. Változik a gépjármű elhelyezési kötelezettség biztosítása, gondoskodni kell a kerékpár tárolás megoldásáról. Kaposvár, 2008 október

Őstermelők adóztatása helyi iparűzési adó esetén Egyértelműen tisztázni kell, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) értelmében mezőgazdasági őstermelők esetében a helyi iparűzési adókötelezettséget az állandó lakóhely vagy az őstermelő által használt termőföld elhelyezkedése határozza-e meg. A Htv. 35. § (1) bekezdése értelmében adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység). A Htv. 37. § (1) bekezdése alapján a vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. A vállalkozó tehát minden olyan településen, ahol székhelyet, illetve telephely(ek)et tart fenn, állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez. A Htv. 52. § 31. a) és 41. pontja szerint: telephely: az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye – függetlenül a használat jogcímétől –, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket), az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát; székhely: belföldi szervezet esetében az alapszabályában (alapító okiratában), a cégbejegyzésben (bírósági nyilvántartásban), az egyéni vállalkozó esetében a vállalkozói igazolványban ekként feltüntetett hely, a magánszemélyek esetében az állandó lakóhely. Mindezek alapján őstermelő esetében a vállalkozó székhelyén, annak állandó lakóhelyét kell érteni, míg az őstermelő által hasznosított termőföldet a vállalkozó telephelyének kell tekinteni. Előfordulhat, hogy az őstermelő az állandó lakóhelye (székhelye) szerinti településen kívül is végez őstermelői tevékenységet (pl. hasznosít termőföldet). Ezen esetekben a fizetendő adó alapjának megállapítására a Htv. 39. § (2) bekezdése ad iránymutatást, miszerint, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját – a tevékenység sajátosságaira 51

leginkább jellemzően – a vállalkozónak kell a Htv. Mellékletében meghatározottak szerint megosztania. Az őstermelőnek tehát minden település önkormányzatánál, ahol székhellyel, telephellyel rendelkezik és ott jövedelemszerzésre irányuló tevékenységet végez, a megosztás szerint kell adóbevallást benyújtania és adót fizetnie. Kaposvár , 2008 október

A közoktatási intézmény, a jegyző és a városi gyámhivatal feljelentési kötelezettsége Van –e közoktatási intézményjnek feljelentési kötelezettsége: - egyrészt azon esetekben, amikor az iskola területén követnek el a kiskorú sérelmére valamely bűncselekményt, pl. eltulajdonítják a kiskorú valamely vagyontárgyát (mobiltelefon), vagy verekedés közben az egyik kiskorút súlyos sérülés éri, esetleg nemi erkölcs elleni bűncselekmény gyanúja merül fel, - másrészt, ha az intézmény a gyermek elmondásából, magatartásából vagy egyéb módon szerez tudomást a gyermek sérelmére, de közoktatási intézményen kívül elkövetett valamely bűncselekményről. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 171. §-ának(1) bekezdése szerint „Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelező, ha annak elmulasztása bűncselekmény.” Vagyis bárki, így a közoktatási intézmény is köteles feljelentést tenni, ha olyan bűncselekmény jut a tudomására, amelyben köteles a feljelentést megtenni, mert ennek elmulasztása esetén maga is bűncselekményt valósítana meg. A feljelentési kötelezettséggel érintett bűncselekmények azonban rendszerint nem kapcsolódnak szorosan sem az oktatási, nevelési tevékenységhez, sem pedig a kiskorúakhoz, s általában a gyakorlatban is ritkán fordulnak elő. Így a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) a feljelentés elmulasztásának jogkövetkezményét olyan bűncselekményekről való tudomásszerzéshez köti, mint pl. az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, az alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, államtitoksértés, vesztegetés stb. A Be. 171. § (2) bekezdésének rendelkezése értelmében azonban „A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt – ha az elkövető ismert, annak megjelölésével – feljelenteni...”. A hatóság, a hivatalos személy, illetőleg külön törvényi felhatalmazás esetén a köztestület a tudomására jutott bűncselekményben akkor is köteles a feljelentést megtenni, ha egyébként a Btk. a feljelentés elmulasztását nem rendeli büntetni, vagyis a hatóság, a hivatalos személy, illetőleg a köztestület bármely tudomására jutott bűncselekmény esetén a feljelentés megtételére köteles.

52

Tisztázandó, hogy a közoktatási intézmény besorolható-e a hatóság vagy hivatalos személy, s ezáltal a bármely tudomására jutott bűncselekményben feljelentési kötelezettséggel bírók körébe. A Btk. 137. § 1. pontja tételesen felsorolja a hivatalos személyeket, míg a közoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a pedagógust, illetőleg a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottat, valamint a felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a felsőoktatási intézmény oktatóját, tanárát, tudományos kutatóját, illetőleg a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben, valamint a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott munkakörben foglalkoztatott személyeket, e tevékenységük gyakorlása során a Btk. 137. § 2. pontja szerinti közfeladatot ellátó személynek (tehát nem hivatalos személynek) tekinti. A fentiek miatt a közoktatási intézményt nem terheli általános feljelentési kötelezettség a tudomására jutott valamely bűncselekmény tekintetében, szükséges azonban, hogy a tudomására jutott információkról haladéktalanul tájékoztassa a kiskorú törvényes képviselőjét (szülő, gyám), vagy ha a bűncselekmény kiskorú terhére történő elkövetésének gyanúja éppen a gyermeket nevelő család oldaláról merül fel, akkor pedig a jegyző vagy a városi gyámhivatal felé éljen bejelentéssel, egyidejűleg kezdeményezve a gyermekjóléti szolgálatnál a gyermek veszélyeztetettségének felderítését és megszüntetését. Az, hogy nincs kötelezettsége feljelentés megtételére, nem zárja ki, hogy szabad döntése alapján ne is éljen feljelentéssel. E döntése során azonban figyelemmel kell lennie a Btk. 233. §-a által szabályozott hamis vád tényállására, vagyis maga is bűncselekményt követ el, ha hatóság előtt mást hamisan (pl. állítását bizonyítani nem tudja) bűncselekmény elkövetésével vádol. Fontos tisztázni azt is, hogy ha a jegyzőhöz, a városi gyámhivatalhoz érkezik bejelentés valamely, a kiskorú sérelmére elkövetett bűncselekményről, mi a további teendő. Tekintettel arra, hogy mind a jegyző, mind pedig a városi gyámhivatal hatóságnak, illetve hivatalos személynek minősül – a városi gyámhivatal feljelentési kötelezettségét egyebekben a gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és lletékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 8. § (2) bekezdése is szabályozza –, köteles a tudomására jutott bűncselekményt feljelenteni. A Be. 171. §-ához fűzött magyarázat szerint „A hivatalos személy feljelentési kötelezettsége csak a hivatali hatáskörben tudomásra jutott bármely bűncselekmény vonatkozásában áll fenn, magánéleti értesülés esetén nem.” Ugyancsak a Be. magyarázata szerint „A feljelentés valamely bűncselekmény gyanújára utaló, formához nem kötött közlés. Annak elengedhetetlen ismérve, hogy meghatározott, vagy ismeretlen személy ellen, a bűncselekmény gyanújára vonatkozóan konkrét adatot is tartalmazva az eljárás megindítását célozza, kifejezetten azt igényelje. Minden egyéb hatósághoz intézett közlés bejelentés csupán; az ügyész, a nyomozó hatóság tájékoztatása ilyen igény nélkül.” A feljelentés megtételének nem feltétele, hogy a jegyző vagy a városi gyámhivatal bármilyen intézkedést tegyen annak vizsgálatára, hogy a tudomására jutott bűncselekmény valóban megtörtént-e. Konkrét példával találkoztunk, amikor a kiskorú állításának igazolására, mely szerint nagyszülője szexuálisan zaklatja, a jegyzői gyámhatóság szakértőt rendelt ki, s miután a szakértő valószínűsítette a bűncselekmény elkövetését, mert a gyermek valós élményekre alapozta elmondását, csak ezt követően tette meg a feljelentést. 53

A jegyzői gyámhatóság eljárása azért jogszabálysértő, mert egyrészt valamely tudomására jutott bűncselekmény esetén nem mérlegelhet a feljelentés megtételét illetően, másrészt mert egy bűncselekmény ügyében a nyomozás lefolytatása, a nyomozati cselekmények elvégzése a nyomozóhatóság (általában rendőrség) vagy az ügyész feladat- és hatásköre, ugyanakkor ahhoz fűződik fontos közérdek, hogy a bűncselekmény elkövetéséről a nyomozóhatóság minél hamarabb tudomást szerezzen, és ezáltal mielőbb megkezdődjön a bűncselekmény elkövetésének felderítése. A gyámhatóság ugyanakkor köteles a nyomozóhatóság rendelkezésére bocsátani a birtokában lévő esetleges bizonyítékokat, továbbá a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 136. § (2) bekezdése értelmében a gyermek személyazonosító adatai, továbbá az egészségi állapotára és vagyoni viszonyaira vonatkozó adatok továbbíthatók a rendőrségnek, az ügyészségnek, a bíróságnak, az igazságügyi szakértőnek bűnüldözés és bűnmegelőzés, illetve bírósági eljárás lefolytatása céljából. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 69. § (1) bekezdésére tekintettel pedig a nyomozóhatóság iratbetekintési joggal is rendelkezik. Végezetül a feljelentés tekintetében szólni kell a magánindítványról, illetve az annak megtételére jogosultak köréről. A Btk. 31. § értelmében a törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak magánindítványra büntethető. Ilyen bűncselekmények a kiskorúakat is érintő viszonylatban pl. testi sértés, szemérem elleni erőszak, rágalmazás, becsületsértés stb. A hivatkozott jogszabályhely rendelkezése szerint a magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult, ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult. A feljelentés előterjesztésével egyidejűleg a gyámhatóságnak meg kell tennie a gyermek veszélyeztetettségének megfelelő hatósági intézkedéseket. Kaposvár , 2008 . október

Tájékoztató a szociális igazgatási bírságról A szociális igazgatási bírság 2008. január 1-jétől létező szankciós jogintézménye a szociális igazgatásnak. Szociális igazgatási bírságot szabhat ki a működést engedélyező szerv, továbbá a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal. Kivel szemben szabható ki a szociális bírság? - a fenntartóval, - a jogsértés során a fenntartó nevében eljáró személlyel, - az intézményvezetővel szemben, - a szociális szolgáltatást engedély nélkül nyújtó személlyel, szervezettel szemben és az engedély nélkül nyújtott szociális szolgáltatással kapcsolatban a szervezet nevében, különösen a szolgáltatás iránt érdeklődőknél, illetve igénybe vevőknél eljáró személlyel szemben, - és azzal a személlyel, szervezettel szemben, amelynek vagyoni előnyt nyújtottak a külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint.

54

A szociális bírság kiszabásának szabályai: A szolgáltatások/intézmények működésének ellenőrzése során feltárt hiányosságok miatt a jegyző szociális igazgatási bírságot szabhat ki, a bírság kiszabásának konkrét eseteit a 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet (Szmr.) 17. §-a tartalmazza. E §-ban tételesen felsorolt jogsértések tekintetében lehet csak a bírságot jogszerűen megállapítani. A bírság címzettje lehet a fenntartó, az intézményvezető, illetve a fenntartó nevében eljárni jogosult személy. A bírság összegét az eset összes körülményét mérlegelve, a jogsértés súlyát, az okozott érdeksérelem nagyságát, a jogsértő állapot időtartamát, és az ellátás színvonalára gyakorolt hatását együttesen figyelembe véve lehet megállapítani. A szociális bírság több személlyel, illetve szervezettel szemben is kiszabható, illetve más jogkövetkezményekkel együttesen is alkalmazható. Ismételten kiszabható, ha a bírsággal sújtott nem intézkedik határidőben a jogsértés megszüntetése érdekében. A bírság mértékének meghatározásakor az enyhítő és súlyosbító körülményeket minden esetben figyelembe kell venni és értékelni. Enyhítő körülmények lehetnek: - a hiányosságok előfordulása véletlenszerű, az egyedi jogsértések csak egy-egy ellátott esetén fordulnak elő, - kezdő szolgáltatás/intézménynél a hiányosságok ismeret hiányból fakadnak stb. Súlyosbító körülmények lehetnek: - már működő szolgáltatás/intézmény esetén visszatérően felmerülő a hiányosság, - nem egyedi jellegű a jogsértés, hanem az ellátottak többségét, vagy mindegyikét érinti, - folyamatosan kár éri az ellátottakat, - a fenntartó tudatosan jár el, és hoz nem megfelelő döntéseket stb. Szociális igazgatási bírság határozat meghozatalával kapcsolatos eljárási kérdések A szociális igazgatási bírságot elrendelő határozatok rendelkező részében, ha több jogsértés miatt külön-külön kerül bírság kiszabásra, azokat tételesen fel kell sorolni, és az összeget külön-külön is megjeleníteni, valamint a bírság együttes összegét és a befizetés igazolásának módját. Az indokolásnak minden esetben egyedinek kell lenni. Az egyes bírsággal sújtható jogsértések esetén minden külön-külön bírságolt hiányosságot részletesen meg kell indokolni. Arra is ki kell térni, hogy miért annyi a bírság összege, milyen tényeket és körülményeket vett figyelembe a hatóság, és milyen szempontok szerint mérlegelt. A határozat indokolása következő felépítésű legyen: - mikor, hol végzett ellenőrzés során tapasztalt hiányosságok miatt kerül sor a bírságolásra, - az Szt. 92/K. § (8) bekezdésének idézése, - az Szmr. 17. § (2) bekezdés idézése, - egyes hiányosságok szöveges leírása, külön bekezdésekben, és annak indokolása, hogy milyen jogszabályt és miben sértett meg, illetve milyen ellátotti jog sérült, vagy az Szmr. 17. § (1) bekezdésének melyik pontját sértette az eljárás, - a záró jogszabályi hivatkozások a hatáskörre, a jogorvoslatra. 55

A befizetésre a rendelkezésre álló időtartam a jogerőre emelkedéstől számított 30 nap. A meg nem fizetett és jogerősen kiszabott bírságot adók módjára a 2003. évi XCII. törvény rendelkezései szerint kell végrehajtani. Kaposvár, 2008. október

A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás biztosításával összefüggő változásokról A 2008. január 1-jén hatályba lépett – módosító – jogszabályok érintik a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás szociális alapszolgáltatást mind a szakmai szabályok, mind a működési engedélyeztetési eljárás oldaláról. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtásra vonatkozó változásokat az alábbiak szerint foglaltuk össze – kiemelve a közeledő határidőket. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) 65. § (1) bekezdése alapján 2009. január 1. napjától jelzőrendszeres házi segítségnyújtást a házi segítségnyújtást végző szociális szolgáltató, illetve intézmény biztosíthat. E szabályozás értelmében – szem előtt tartva az ellátottak érdekeit és a szakmai szempontok érvényesülését – a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás mint kiegészítő szolgáltatás működik a szakmai bázist nyújtó házi segítségnyújtás mellett. A fenti feltételnek a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásra működési engedéllyel rendelkező szociális szolgáltatónak, intézménynek 2008. december 31-ig kell megfelelnie. E határidő felveti mind a fenntartó, mind a működést engedélyező hatóság feladatait. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtásra engedéllyel rendelkező (de házi segítségnyújtást nem biztosító) szolgáltató, intézmény 2008. december 31-ig jogerős működési engedéllyel kell, hogy rendelkezzen a házi segítségnyújtásra is azzal, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendeletet (SzCsM rendelet) által előírt szakmai szabályoknak és létszámnormáknak is megfelel. Az engedélyezési eljárások lefolytatásához a kérelmeket rövid időn belül elő kell terjeszteni ahhoz, hogy az alapszolgáltatás jogerős működési engedéllyel rendelkezzen 2008. december 31-én. Társulásban fenntartott szolgáltatók, intézmények Nem elégséges, és nem felel meg a jogszabályoknak, ha a társulás által fenntartott szolgáltató, intézmény útján biztosított jelzőrendszeres házi segítségnyújtás szakmai hátterét, bázisát a társulás valamely tagja által fenntartott szolgáltatás, intézmény keretében működtetett házi segítségnyújtás jelenti. Egy intézmény azonos ellátási területre kell, hogy kiterjessze a házi segítségnyújtást és a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás ellátási területét. Tehát a házi segítségnyújtást nem biztosító, de jelzőrendszeres házi segítségnyújtást működtető szolgáltató, intézmény esetében – a fenntartói döntést követően – indokolt működési engedélyeztetési eljárást kezdeményezni. 56

Erre azért van szükség, mert amennyiben a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás ellátási területe olyan településekre is kiterjed, ahol a házi segítségnyújtást nem ugyanaz a szolgáltató/intézmény biztosítja, és ezen ellátási területen a jelzőkészülékkel rendelkező személy házi segítségnyújtásra is igényt tart, akkor számára azt – az 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet 28. § (5) bekezdése értelmében a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást biztosító köteles nyújtani. Ilyen esetben annak a társulás azon önkormányzatának, amely csak a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásra társult, de a házi segítségnyújtásra nem – a fenti szabályozás értelmében – nincs lehetősége a házi segítségnyújtás biztosítására a saját ellátási területén, a szolgáltatást az Szt. 119/B. §-a szerint meg kell vásárolnia a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást (is) biztosító szolgáltatótól/intézménytől. Azon szolgáltatók, intézmények, amelyek 2008. január 1-jén a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást házi segítségnyújtást is tartalmazó működési engedéllyel nyújtották, 2009. január 1-jétől kötelesek alkalmazni az alábbiakban összefoglalt, 37/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet által bevezetett szakmai- és létszámnormákat. A szakmai szabályokra vonatkozóan az SzCsM rendelet 28. §-a kimondja, hogy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás műszaki rendszerének alkalmasnak kell lennie az események dokumentálására, az önellenőrzésre, a szociális gondozó helyszínre érkezésének nyugtázására, valamint a kétirányú kommunikációra. A műszaki rendszer kétirányú kommunikációra alkalmassá tételére a jogalkotó külön határidőt állapított meg: ezen feltételt a 2008. január 1-jén jogerős működési engedéllyel rendelkező szolgáltatónak, intézménynek a 37/2007. SZMM rendelet 22. § (5) bekezdése szerint 2010. december 31-ig kell teljesítenie. Az SzCsM rendelet felső korlátot határoz meg a csak jelzőrendszeres házi segítségnyújtásban részesülők és a házi segítségnyújtásban részesülő személyek aránya tekintetében, amely szerint a csak jelzőrendszeres házi segítségnyújtásban részesülők száma intézményenként, illetve szolgáltatónként nem haladhatja meg a házi segítségnyújtásban részesülő személyek számának háromszorosát. További részletszabály, hogy ha a csak jelzőrendszeres házi segítségnyújtásban részesülő ellátott házi segítségnyújtást igényel – és gondozási szükséglete fennáll –, a részére jelzőrendszeres házi segítségnyújtást biztosító köteles a házi segítségnyújtást is nyújtani. Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás biztosításakor vizsgálni kell az igénylő szociális rászorultságát. E szolgáltatás igénybe vétele szempontjából szociálisan rászorultnak tekinthetőek - az egyedül élő 65 év feletti időskorúak, továbbá a súlyosan fogyatékos, vagy pszichiátriai beteg személyek, illetőleg - a kétszemélyes háztartásban élő 65 év feletti időskorú, súlyosan fogyatékos vagy pszichiátriai beteg személyek, ha egészségi állapotuk az igénybevételt indokolja. A súlyos fogyatékosságot, a pszichiátriai betegséget, valamint az egészségi állapot miatti indokoltságot – a korábbiaktól eltérően – igazolni kell: - A súlyos fogyatékosságot a fogyatékossági támogatást, vagy vakok személyi járadékát, illetve magasabb összegű családi pótlékot megállapító, illetve a folyósítását igazoló határozattal vagy más okirattal, illetve ezen ellátások megállapításának alapjául szolgáló, a fogyatékosság fennállását igazoló szakvéleménnyel [Szt. 65. § (6).bek.], 57

- a pszichiátriai betegséget pszichiáter vagy neurológus szakorvos szakvéleményének bemutatásával, [36/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet 2. § (1) bek.], - a kétszemélyes háztartásban élők egészségi állapotukból adódó szociális rászorultság a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást igénylő személy háziorvosa által kitöltött, 36/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet 1. számú melléklete szerinti igazolás alapján állapítható meg. Az utóbbi két eset szerinti szakvélemény, illetve igazolás annak kiállításától számított két évig használható fel a szociális rászorultság igazolására. E szabály alól kivétel, ha az igazolás a következő felülvizsgálat időpontjaként két évnél rövidebb időtartamot határoz meg: ebben az esetben szociális rászorultság igazolására az orvos által kiállított szakvélemény a felülvizsgálat időpontjáig használható fel. A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet (továbbiakban: Szmr.) 2. § (1) bekezdés szerint szociális szolgáltató és szociális intézmény csak működési engedéllyel, a jogszabályokban és a működési engedélyben meghatározott feltételek szerint működtethető. A működést engedélyező hatóság és a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal által végzett tervezett és rendkívüli ellenőrzések, valamint célvizsgálatok a fentiek ellenőrzését is magukban foglalják. Az összeállításhoz használt jogszabályhelyek: - a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 65. §, az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi CXXI. törvény 81. §, - a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet 28. §, - az egyes szociális tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 37/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet 22. §, - a gondozási szükséglet, valamint az egészségi állapoton alapuló szociális rászorultság vizsgálatának és igazolásának részletes szabályairól szóló 36/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet 2. §, 6. §. Kaposvár, 2008. október

Veszélyes kutyák A Magyar Közlöny 105. számában jelent meg az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet módosításáról szóló 184/2008. (VII. 18.) Korm. rendelet. A jogszabály hatályba lépésének időpontja 2008. július 19. napja. A Kormányrendelet értelmében módosult a 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet (Szabs.r.) 3. § (1) bekezdésében megállapított „veszélyeztetés kutyával” szabálysértés tényállása. A rendelkezés értelmében szabálysértést követ el, aki a felügyelete alatt álló kutyát szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön szállítja, valamint élelmiszer-elárusító üzletbe, közfürdő területére vagy játszótérre beenged, illetőleg bevisz. A korábbi szabályozáshoz képest változást jelent, hogy a Kormányrendeletben nevesítésre került a vakvezető, illetve a mozgáskorlátozottakat segítő kutya, amelyek kivételt képeznek a tilalom alól. Ezzel összefüggésben fel kívánjuk hívni a figyelmet, hogy az egyes kormányrendeletek 58

módosításáról szóló 170/2008. (VI. 28.) Korm. rendelet alapján módosult az 1989. október 23-át megelőzően alkotott rendeleti szintű jogszabályok rendezéséről szóló 383/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet. A rendelet alapján egyes jogszabályok – köztük a köztisztasággal és a alól. Vakvezető, valamint mozgáskorlátozottakat segítő kutya esetében tehát a jogszabályban megjelölt magatartások nem valósítanak meg szabálysértést. Az új rendelkezéseket a hatálybalépés – azaz 2008. július 19. előtt – elkövetett szabálysértések miatt induló, illetőleg a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. Az ismertetett szabálysértési változások egyben azt is jelentik, hogy mindazok a jegyzők, akik helyi állattartási rendeletekben a kutyák szállítására vonatkozó szabályokat helyi rendeleteikben szabályoztak, azoknak rendeleteiket felül kell vizsgálni és azt módosítani kell, hogy a kormányrendelettel ellentétes rendelkezést ne tartalmazzanak. Igaz ez a vakvezető és a mozgáskorlátozottakat segítő kutyák tekintetében módosult rendelkezésekre is. Kaposvár, 2008 .október Hatósági és Törvényességi Főosztály

A kijelölt jegyzők működési engedélyezési gyakorlatának eddigi tapasztalatai Bizonytalan a jegyzők jogalkalmazási gyakorlata a gyermekjóléti és a szociális szolgáltatásokra, intézményekre vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályok – kifejezetten a 259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gymr.) és a 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szmr.) – területén, mivel az Szmr. rendelkezéseit következetesen alkalmazzák a gyermekjóléti szolgáltatásokra is, például a gyermekjóléti intézmény szakmai programjának véleményeztetését az Szmr. 2/A. § (5) bekezdése alapján rendelte el a jegyző. A helyes jogalkalmazás érdekében elöljáróban azt kell tisztázni, hogy a működési engedélyezési eljárásokra azért született két jogszabály, mert eltérő ezen jogszabályok tárgyi hatálya. Az Szmr. a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről rendelkezik. A Gymr. pedig a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység engedélyezéséről, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedély kiadásáról. Természetesen a két szabályozás rendkívül sok hasonlóságot mutat egymással, de számos különbözőséget is, így ezen eltérések tekintetében a két kormányrendelet szabályait 59

nem lehet összemosni, és a gyermekjóléti intézmény vagy szolgáltatás vonatkozásában alkalmazni az Szmr. rendelkezéseit valamely olyan helyzetben, amelyről a Gymr. nem, az Szmr. azonban rendelkezik. Fentiek alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor a Gymr. kifejezett felhatalmazást ad az Szmr.

valamely

rendelkezésének

alkalmazására.

Ilyen

eset

a

gyermekjóléti

és

gyermekvédelmi vállalkozói engedély, melynek során – a Gymr. 16. § (2) bekezdésének felhatalmazása alapján – az Szmr. 18-20. §-aiban foglaltakat kell alkalmazni. Az előzőekben vázolt szabályozási tárgykörből fakadóan indokolt továbbá, hogy a jegyző a gyermekjóléti

szolgáltatást,

illetve

a

szociális

szolgáltatást/intézményt

külön-külön

szerkesztett határozatban működési engedélyezze, még akkor is, ha ugyanazon intézmény nyújt szociális és gyermekjóléti szolgáltatást egyidejűleg, mint például ha nappali ellátást nyújtó szociális intézményhez integráltan működik a gyermekjóléti szolgálat. 2. Kétséget okoz annak eldöntése, hogy ha a működési engedélyezési eljárás során megkeresett szakhatóság hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt és erről értesíti a megkereső hatóságot, a működést engedélyező hatóság részéről mi a helyes eljárás. Elöljáróban meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy a szakhatóságnak van-e lehetősége hiánypótlási felhívás kibocsátására. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 44. § (7) bekezdése szerint „Ha a szakhatósági eljárásban válik szükségessé az ügyfél hiánypótlásra való felhívása erről, valamint a hiánypótlás elmulasztásáról a szakhatóság 5 napon belül értesíti a megkereső hatóságot…” Fő szabály szerint a szakhatóságnak – mind a Gymr; mind pedig az Szmr. értelmében – 15 nap áll a rendelkezésére állásfoglalása megadására. Ezen ügyintézési határidő azonban megszakad, ha a szakhatóság a fentebb hivatkozott rendelkezés szerint hiánypótlási felhívást bocsát ki, a Ket. 33. § (3) bekezdésének c) pontja értelmében ugyanis az ügyintézési határidőbe nem számít be a hiánypótlásra irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő. Ugyanakkor nyugszik az ügyintézési határidő a megkereső hatóságnál is, mivel a Ket. 33.§ (3) bekezdés d) pontja szerint az ügyintézési határidőbe nem számít be a szakhatóság eljárásának időtartama. Fentiekre – a teljes körű tájékoztatás érdekében – javasoljuk az ügyfél figyelmének felhívását is. Bár az érintett szakhatóságok törekszenek a számukra irányadó ügyintézési határidő 60

megtartására, ennek ellenére fontos, hogy a megkereső hatóság figyelemmel kísérje a szakhatóság eljárását, s amennyiben az a számára megadott ügyintézési határidőn belül nem nyilatkozik, s nem él a Ket. 33. § (8) bekezdése szerinti határidő-hosszabbítás lehetőségével sem, a Ket. 45. § (3) bekezdése szerint intézkedjen, és az adott szakhatóság felügyeleti szervéhez forduljon. A szakhatóságok felügyeleti szervei a következők: O

Építésügyi hatóság: a regionális közigazgatási hivatal, illetve annak megyei

kirendeltsége, O

ÁNTSZ kistérségi intézete: ÁNTSZ regionális intézete (a kistérségi és regionális

intézetekről, illetékességi területükről bővebb információ a www.antsz.hu honlapon olvasható) O

Tűzoltóság:

megyei

katasztrófavédelmi

igazgatóság

(az

elérhetőségekről

a

www.katasztrofavedelem.hu weboldalon, a „Területi szervek és tűzoltóságok” link alatt szerezhető további információ). Jogszabálysértő, ha az I. fokú hatóság a szakhatóság hiánypótlási felhívása alapján a működési engedélyezési eljárását felfüggeszti, hiszen az ügyintézési határidő a hiánypótlás, illetve szakhatósági eljárás ideje alatt nyugszik. Helyes azonban, ha minderről külön levélben nyújt tájékoztatást az ügyfél számára. 3. Nem megfelelő a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv tartalma, amely csupán annak tényét rögzíti, hogy biztosítottak a jogszabály szerinti tárgyi feltételek. A Ket. 50. § (4) bekezdése a bizonyítékok között sorolja fel a szemléről készült jegyzőkönyvet, annak érdekében azonban, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak valóban bizonyítékul szolgáljanak, tartalmaznia kell – a Ket. 39. § (2) bekezdés f) pontja szerint – a helyszíni szemle során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket és megállapításokat. Ennek megfelelően rögzíteni szükséges a környezeti adottságokat, a szolgáltatásnak helyet adó épület minőségét, karbantartottságát, bútorzatának, felszereltségének állapotát, belső kialakítását, ha a szolgáltatás-nyújtás megkívánja, a m2-ben meghatározott alapterület meglétét, az akadálymentesség tényét stb., s csak ennek rögzítését követően lehet megállapítani a jogszabályi elvárásoknak való megfelelőségét. A bizonyítást nagymértékben

61

elősegítené a jövőre nézve, ha a szemlén az eljáró I. fokú hatóság képfelvételt is készítene, melynek jogszabályi alapja a következő: A kép- és hangfelvétel készítésének lehetőségét a Ket. a hatósági ellenőrzés szabályozásánál rögzíti. A közigazgatási eljárási törvény kommentárja (KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest 2005., szerkesztő-lektor: dr. Kilényi Géza) szemléhez (56. §) fűzött magyarázata szerint azonban „Noha a Ket. erre vonatkozó utaló szabályt csak a 90. § tekintetében tartalmaz, a szemlére értelemszerűen irányadónak kell tekinteni a VI. fejezetben foglalt rendelkezéseket. Ennek az a magyarázata, hogy a szemle nem egyéb, mint olyan hatósági ellenőrzés, amely beékelődik egy, már folyamatban lévő hatósági eljárásba és annak szerves részét alkotja…”

Pénzügyminisztérium Adóigazgatási és Szakképzési Főosztályának vezetője az alábbi állásfoglalást adta ki adómérséklés tárgyában Állásfoglalás Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 134. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást - a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével -, valamint a bírság-, vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. A hivatkozott rendelkezés alapján - a megélhetés súlyos veszélyeztetettsége címén – a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély esetében is lehetőség van az adó-, bírság és pótléktartozás mérséklésére, tekintettel arra, hogy az Art. 134. § (1) bekezdése nem tesz különbséget vállalkozási tevékenységet folytató, illetve ilyen tevékenységet nem végző magánszemélyek között. (Más oldalról közelítve: vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély esetében sem irányulhat az adóztatás a magánszemély, illetőleg családja megélhetésének ellehetetlenítésére, létalapjának elvonására, a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyt is megilleti ugyanaz a védelem, mint más magánszemélyeket.) A vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély az előzőeken túlmenően az őt terhelő bírság- és pótléktartozás mérséklését az Art. 134. § (3) bekezdésére hivatkozással is kérheti. Az Act. 134. § (3) bekezdése tehát nem zárja ki a 134. § (1) bekezdésének alkalmazását a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély vonatkozásában, hanem - az (1) bekezdésben foglaltakon túl - további jogcímet biztosít részére a bírság-, illetőleg pótléktartozás mérséklésére irányuló kérelem előterjesztésére. A fentiek alapján tehát a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély adótartozása abban az esetben mérsékelhető, illetve engedhető el, ha annak megfizetése a magánszemély 62

vagy vele együtt élő közeli hozzátartozói megélhetését súlyosan veszélyeztetné, a bírság illetőleg pótléktartozás esetében pedig a megélhetés veszélyeztetettsége mellett méltányosság gyakorolható abban az esetben is, ha a tartozás megfizetése a magánszemély gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Forrás : Észak-magyarországi Közigazgatási Hivatal honlapja

Változott a kisajátítási tervek építésügyi záradékolására vonatkozó jogi szabályozás Az egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 170/ 20008 (VI. 28.) Korm. r. 3. § (2) bekezdésének értelmében 2008. július 1-jén hatályát vesztette a kisajátítási terv elkészítéséről és felülvizsgálatáról szóló 11/1977.(III. 11.) MÉM rendelet. Az első fokú építésügyi hatóságok ezen jogszabály előírásai szerint záradékolták a kisajátítási terveket. A kisajátítási tervek építésügyi záradékolásáról a 178/2008. (VII. 3.)Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) rendelkezik – mely 2008.július 4-én lépett hatályba – az alábbiak szerint. A Kormány által rendeletben meghatározott nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokkal összefüggő kisajátítási tervek záradékolása a közigazgatási hivatal, mint építésügyi hatóság, egyéb kisajátítási tervek záradékolása az első fokú építésügyi hatóság hatáskörébe tartozik (Korm.rendelet 7. § (1) bekezdés). Az eljárás rendje: a.) A kisajátítást kérő az illetékes földhivatalnak küldi meg a kisajátítási terveket, b.) majd a földhivatali záradékolást követően, a földhivatal továbbítja azokat az építésügyi hatóság részére (Korm. rendelet 7. § (1) bekezdés). c.) Az építésügyi hatóságnak a záradékolási eljárás megindításáról haladéktalanul tájékoztatnia kell a kisajátítást kérőt, és fel kell hívnia az illeték megfizetésére. (Korm. rendelet 7. § (2) bekezdés). Az illeték összege az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény Melléklet XV. 5. pontja értelmében10.000,- Ft. Az építésügyi hatóságnak eljárása során azt kell ellenőrizni, hogy a záradékolási kérelemben megjelölt kisajátítási cél összhangban van-e a terület felhasználásra, valamint a kisajátítás és a csereingatlan megosztása során keletkező új telkek megfelelnek-e a telekalakításra vonatkozó építésjogi követelményeknek. Amennyiben az építésjogi követelményeknek megfelel a kisajátítási terv, úgy azt a Korm. rendelet 7. § (3) bekezdésében meghatározott szövegű záradékkal kell ellátni. Az ügyintézési határidő 15 nap. d.) A záradékolt kisajátítási tervet az építésügyi hatóságnak meg kell küldenie a kisajátítást kérőnek. (Korm. rendelet 7. § (3) bekezdés). Speciális kiegészítő szabály a gyorsforgalmi utak esetén A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény (Aptv.) szerinti beruházás esetén az építésügyi hatóságnak 63

az előzőeken túl azt is ellenőriznie kell, hogy a kisajátítási terv szerinti nyomvonalvezetés nem ellentétes-e az Aptv. 6. §-ának (1) bekezdése és 18. §-a (6) bekezdésének c) és d) pontja alapjánkiadott jogszabállyal (Korm. rendelet 8. § (1) bekezdés). Gyorsforgalmi közúthálózat létesítése céljából készített kisajátítási tervek záradékolását nyolc napon belül kell elvégezni, a záradék szövegét a Korm. rendelet 8. § (4) bekezdése tartalmazza. Mi az eljárás, ha a tervek nem záradékolhatók? Amennyiben a kisajátítási tervek nem felelnek meg a Korm. rendeletben előírt követelményeknek, úgy azokat megfelelő határidő kitűzésével – a szükséges módosítások, illetve hiánypótlás céljából – meg kell küldeni a kisajátítást kérőnek. A Korm. rendelet záradékolásra vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépését követően benyújtott záradékolási kérelmekre kell alkalmazni. A rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő záradékolási eljárásokat a 11/1977. (III. 11.) MÉM rendelet szerint kell lefolytatni (Korm rendelet 15. § (1) és (3) bekezdés). Kaposvár, 2008 .október Hoffmanné dr. Németh Ildikó

Termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásával kapcsolatos kormányrendelet változása

Az Alkotmánybíróság az 56/2007. (IX. 28.) AB határozatában megállapította, hogy a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló 16/2002. (II. 18.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (3) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2008. március 31. napjával megsemmisítette. A megsemmisített rendelkezés az alábbi volt: "Az ajánlat közlése az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) polgármesteri hivatala, illetve a körjegyzőség (a továbbiakban együtt: polgármesteri hivatal) hirdetőtáblájára való kifüggesztéssel, igazgatási szolgáltatási díj ellenében történik." A Kormány a 225/2008. (IX. 9.) rendeletével - megjelent a Magyar Közlöny 130. számában, hatályos a 4. § (2) bekezdésben foglalt kivétellel 2008. szeptember 24. napjától - módosította a Korm. rendeletet, melynek 1. §-át a következő (3) bekezdéssel egészítette ki:

64

"Az ajánlat közlése az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) polgármesteri hivatala, illetve a körjegyzőség (a továbbiakban együtt: polgármesteri hivatal) hirdetőtáblájára való kifüggesztéssel történik." A fenti rendelkezés alapján 2008. szeptember 24. napjától a termőföld vagy tanya tulajdonosának az ingatlanra vonatkozó vételi ajánlatát a polgármesteri hivatalok hirdetőtábláján kell közölni. Tekintettel arra, hogy a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásával összefüggő igazgatási szolgáltatási díjról szóló 55/2006. (VII. 27.) FVM rendelet hatályos, az ajánlatok - Korm. rendeletben foglalt közléséért 2008. szeptember 24. napjától igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, melynek mértéke kifüggesztésre kerülő ajánlatonként 1750 forint. A módosítás nyomán a Korm. rendelet 2. §-a kiegészült továbbá azzal, hogy az elővásárlásra jogosultak értesítése céljából az ajánlat kifüggesztésének tényéről tájékoztatót kell közzétenni a központi elektronikus szolgáltató rendszer keretében működő kormányzati portálon. E jogszabályi rendelkezés azonban csak 2009. március 1-jén lép hatályba.

Kaposvár , 2008 október 18. Hoffmanné dr. Németh Ildikó

65

Impresszum

Dél– dunántúli Regionális Közigazgatási Tájékoztató

Kiadja:

Dél- dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal 7400 Kaposvár, Csokonai u. 3. Telefon: 82/502-600 Fax: 82/502-603 E-mail: [email protected] Honlap: www.ddrkh.hu

Kiadásért Felelős:

Hoffmanné dr. Németh Ildikó Hivatalvezető

Szerkesztésért Felelős:

Vajda István Informatikai Főosztályvezető

Munkatársak:

Horváth Attila

Tördelés, nyomtatás

Informatikai Főosztály

Megjelent:

150 példányban