XIII. Miért nem Dél-Amerika?

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

XIII. Miért nem Dél-Amerika?

- És akkor meg mi van, Géza? Ne kérd azt tõlem, hogy tekintettel legyek a te éhségedre, a te szomjúságodra, a te szexuális gerjedelmeidre. Ezek a te magánügyeid, engem nem keverhetsz bele, magadnak kell megoldanod õket, amennyiben ezek még tényleg ekkora fontossággal bírnak a számodra. - Tudtommal mindez nem fontosság, hanem szükség, sõt: létszükséglet kérdése. - Az, ami számodra és általában a termelõ-fogyasztó nevû társas játékokban résztvevõ személyek számára létszükséglet kérdéseként jelenik meg, az számomra lehet mindössze fontossági sorrend kérdése, nem? - Ádám, jól tudod, hogy a kerge, fogyasztó polgári mentalitást pont olyan viccesnek találom, mint te és filozófiából verhetetlen vagyok, de most gyakorlati kérdésekrõl akarok beszélgetni veled. - Nekem sincs kedvem valóságtól elrugaszkodott, önkényes elméletgyártáshoz és steril szócséplõ mûveletek végzéséhez. Én is gyakorlati dolgokról beszélek. - Jól van, és akkor mi köze van a táplálkozás elhanyagolhatóságáról szóló elméletednek ahhoz, hogy nem akarsz velem jönni Dél-Amerikába az öcsémhez? - Például az, hogy ma van a harmadik napja annak, hogy nem eszek, se sokat, se keveset, de ettõl még nem vagyok ideges, mint te, sõt: ennél még csak akkor voltam nyugodtabb, amikor hét napig nem ettem. Nem haragszom a román kormányra, még erre, a Ceausescu második ideológiai vonalából elõlépett, kripto- és neokommunista kormánypártra sem és nyugodt lélekkel elmondhatom neked, hogy a magyarfaló román költõ-politikusok és szenátorok is, csak, mint korjelenség érdekelnek. “Azám-hazám”-at sem emlegetek filozofikusan, mint szegény József Attila, aki a szellemi és lelki érzékenységénél sokkal büszkébb volt a dialektikus eszére, illetve a racionális logikájára, miközben az édesanyja és Flóra mellett a munkásosztályba lett betegesen szerelmes, vagyis olyasmibe, ami sehol nincs a valóságban. Remélem, világos elõtted, hogy nem felelõtlenül gúnyolódom. Emlékszel talán, hogy József Attila verseit, pengeéles logikáját, tisztának képzelt moralitását mennyire szerettem. Amiért ma metafizikai szempontból ítélem meg a lelki nyomorát, nem azt jelenti, hogy ez a szeretet bármit is veszített volna az intenzitásából bennem. Na, pontosan így vagyok veled is és a kettõnk Dél Amerikába való utazásával is. Ezelõtt tíz évvel még követtelek volna, ha egy ilyen biztonságos kijutási lehetõséget felmutatsz elõttem. Most viszont… Valahogyan meg kell értened: engem már nem izgatnak fel sem Dél -és Észak-Amerikák, sem az indiai guruk és a tibeti lámák, sem az egzotikus csendes óceáni paradicsom-szigetek, sem a pápák és a bíborosok, sem a román, a magyar, a szerb, vagy az amerikai hadseregek, milliárdosok és komolyságukban nevetséges politikusok. Tõlem jól meglehetnek mind, a misztikus vagy a puritán-racionalista vallásaikkal, a tudományos gazdasági érdekeikkel, a hipokrita nacionalizmusukkal, a népféltõi hevületeikkel, a kulturált atombombáikkal, egzotikumaikkal, diplomáciai küldetéseikkel, elméleteikkel, misztikájukkal, térdre-borulásaikkal, díszszemléikkel, díszlövéseikkel, szónoklataikkal, dogmáikkal, misszióikkal, hitetlenségeikkel, díszebédjeikkel, szoboravatási ünnepélyeikkel, rangjelzéseikkel, címeikkel, névcéduláikkal és kitüntetéseikkel. Ezért talán megérted, hogy miért írok cikkeket az áremelkedések ellen, vagy a politikai és az egyházi panamázások ellen, és nem fordulok neheztelõ panaszokkal sem a Pápához, sem a Szerelemhez, sem az Istenhez. - Látom, hogy Géza türelmetlenül feszeng. Várakozóan ránézek. - Nos? Gondolod, hogy hiányzanak az összefüggések? - Összefüggések azok mindenütt és minden dolgok között vannak, de szeretném, sõt hálás lennék, ha részletesebben kifejtenéd, hogy mindezekkel együtt, vagy ezek ellenére, miért nem akarsz velem Dél-Amerikába jönni az öcsémhez, akik téged pontosan úgy szeretnek, mint én és ráadásul a Déli Magyar nábobjuk hajlandó a festõi törekvésedet finanszírozni két éven át mindenféle ellenszolgáltatás nélkül? - Azért, mert én az életfeladatomat egyelõre belül, önmagamban találtam meg és azt is tudom, hogy ezt a megismerési és megértési feladatot más környezetben nem tudom úgy véghezvinni, mint itt, ezen a tájon, ezek között az emberek között, ezekben a gondokban, amelyben születtem, még akkor is, ha egyelõre nem festek, vagyis nem festhetek. Te is csak azért akarsz elmenni, mert még nem értettél meg valamit, vagyis mert félsz megérteni valamit egészen. Csodálkozom rajtad Géza, amiért pontosan te, aki nekem ezekrõl a dolgokról elõször beszélt okosan és értelmesen, nem voltál magadhoz elég következetes, nem jutottál el a dolgok lényegéhez és még mindig kapkodsz, nyüzsögsz, káromkodsz, fölöslegesen zabálsz és részegeskedsz, mert még mindig kívül, a dolgokban és nem a saját személyeden, vagyis a saját tudatodon kívül keresed a számodra fontos kérdések megoldását, pedig nagyon jól tudod, hogy azt csak és csakis belül lehet elkövetni. Ha csak egy kicsit is jobban oda figyelsz, nálam sokkal korábban is megértetted volna a lényeget. Abból ugyanis, hogy nem érezted jobban magad sem Magyarországon, sem Németországban, nem arra a következtetésre kellett volna vezessen, hogy most aztán Dél-Amerikába kellene menned. Az a Teremtõ Öröklény, aki ott benned van a Krisztus formájában, ahogy te olyan szépen megtanítottad nekem, annak idején Nagytrágyán, nem fog tudni benned és általad jobban a felszínre törni a zavaros életviteled miatt. Ezen nem tudsz segíteni sem azáltal, hogy velem vitatkozol, sem azáltal, hogy elmész Dél-Amerikába az öcsédhez. - Elismerem, hogy megfogtál. Kissé felületesen kezeltem ezeket a kérdéseket, amióta innen Nyugatra szöktem. - De amikor visszatértél és néhány hónap múlva a magaddal hozott pénz és a sok szajré elfogyott, az oktalan költekezéseid és hazárd gazdasági manõverezéseid következtében, szóval, amikor megint nullára kerültél erkölcsileg is, nemcsak anyagilag, akkor végre magadba nézhettél volna. - Igen, de ahhoz elõbb önmagammal kellett volna szembenéznem és erre nem volt érkezésem, mert mindig valami új pénzszerzési lehetõség után kellett néznem, különben éhen döglöttem volna. De különben is vissza kellett szereznem a család földjeit, amelyekrõl anyám annak idején felelõtlenül lemondott, holmi szocialista elõnyök érdekében, "hogy tudjon etetni és nevelni bennünket". - Hagyd most az anyádat, Géza és hagyd a földeket. Mára már majdnem mind visszaszerezted, és mégis egy http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 23 January, 2017, 15:46


brazíliai repülõjegyért eladnád az egészet. Nem errõl van szó most itt, ebben a percben. - Hát mirõl van szó? Szerintem csakis arról, hogy nem volt idõm foglalkozni ezekkel a teológiai kérdésekkel, mert szinte éhen haltam, és mert vissza kellett szereznem a családi földeket, amelyek engem és az öcsémet, nem pedig a régi és az új párttitkár és a néptanácstitkár elvtársakat illetnek meg. - Géza, így soha nem jutunk eredményhez. Hagyd a francba most az illetékeidet, amit most repülõjegyre akarsz váltani. Ha tudni akarod, a lényeg azon van, hogy békeidõben még senki nem halt éhen, legalábbis itt Európában, csak akkor, ha nagyon akarta. Így te sem haltál volna éhen. És tovább megyek: képzeld el, hogy ha nem ennél, most sem halnál éhen! - Nem is akarok. Mi köze a te koplalási mazochizmusodnak ahhoz, hogy én nem értem rá mélyebben foglalkozni teológiai kérdésekkel az utóbbi idõben és ahhoz, hogy sem Németországban, sem Magyarországon nem éreztem jól magam? Mert ha jól értem, valahová ide akarsz kilyukadni, nem? - De igen. Hidd el, hogy sok köze van, Géza. Az étkezés kérdése, illetve a folyamatos és állandó táplálkozás szükségességérõl alkotott tévképzeteink sok mindent tükröznek, meghatároznak és képviselnek az életünkben és a kultúránkban. Mert a mi táplálkozásunk természetellenes, elfajult, degenerálódott és degeneráló szokásrend. Gyomorvallás. Az egész nem egyéb, mint öncélú íz-élmények, azaz élvezetek értelmetlen hajszolása. A szervezetünk beterhelése és elhalmozása olyasmivel, amire a mi szervezetünknek tulajdonképpen semmi szüksége nincsen. Kitágítjuk gyomrunkat és beleinket a mértéktelen, fölösleges zabálással és azután idegesek, türelmetlenek és ingerültek leszünk éhségérzetünk következtében, miközben az éhségingernek semmi köze nincs a szervezet energiaszükségleteinkhez. De ez minket már nem érdekel. "Mindenhova betörünk és ha kell, embert is ölünk", ahogy az öngyilkosságnál kikötõ szegény József Attila írta. És az egész nagy természet-kizsákmányoló élelmiszeripar azért van, hogy fölöslegesen megtömhessük a beleinket, azaz ama nagy hazugságért, hogy ne halljunk éhen. Eme nagyzabáló idiotizmusunkat ráfogjuk a gyermekeinkre. Készek vagyunk a végsõkig kiszipolyozni, és tudományosan letaposni a természetet csak azért, "hogy õk ne éhezzenek, nekik mindent megadjunk, ami kell", miközben nagyon jól látjuk, hogy amíg kicsik, jóval kevesebb ennivaló kell nekik, mint amennyit beléjük tömünk erõszakkal, vagy pedagógiai cselfogásokkal. És ar is megfeledkezünk, hogy zsönge gyermekkorunkban, kevés kivétellel egyikünk sem akarta megenni a húst, de végül mindig az okos szüleink gyõzedelmeskedtek és rászoktattak... És mit gondolsz, honnan ered ez az õrület? - Az imént elmondtad nem? Onnan, hogy nem ismerjük eléggé biológiai energia- szükségleteinket. - Áh, dehogy Géza, te is félreértesz mindent és a kézenfekvõnek látszó, de hamis materialista magyarázataidat rávágod mindenre, mielõtt az ember kifejtené, hogy tulajdonképpen mit is akar, akárcsak a csepûrágó eropér polgárok. Az igazi magyarázat nálad is ugyanaz a közhely, ami a mindenkié, hiába is tiltakoznál ellene: te is épp úgy, mint az általad lenézett csepûrágó emberiség, önmagadon kívül, vagyis a fizikai világban keresed a lényeges információt, az Istent. Azt hiszed, hogy a Brazíliában meg fogod találni, mert ott nem lesznek zabálási, azaz anyagi gondjaid, mert ott nincs ilyen infláció mint itt, ahol az élelmiszer-árak napról napra szédületesen emelkednek. Géza, ne keressd a lényeget magadon kívül, mert azt, ha nem találtad meg önmagadban, Brazíliában még kevesebb rá az esélyed. - Nem keresek én már semmit, csak meguntam itt ezt az optyinka szagú, román korrupciót, mert már nem találok semmi fantáziát benne. Miután megjártam nyugatot, már egyáltalán nem találom érdekesnek azt, hogy itt mindenki hazudik, mindenki valakit lekenyerez, megveszteget és azért, hogy ezt elfödjék, mindenki kiabál, fel van háborodva, neheztel, panaszkodik, de közben mindenki nagyon is meg van elégedve mindennel. Régebb nagyon szórakoztatott a nemzeti vallásként mûködõ korrupció és személyesen is gyakorolva ezt a szokásrendet, rendkívülien élveztem, ahogy a piaci ordítozással, sûrû keresztvetéssel és ökölrázással aláfestett kancsuka lopás eredményével: a szegénységgel, épp úgy meg vannak elégedve, mint az õszinte és nyílt hazugságaikkal, ezzel az ízesen sajátos, utánozhatatlan és megmásíthatatlan nemzeti erkölcs által biztosított eredeti nagy román lehetõséggel. Emlékezz vissza, hogy miközben a berezelt tanáraink csak desperált helyzetükbõl eredõen hirdették, hogy Románia a határtalan lehetõségek országa, én ezt komolyan vettem és élve a vallásos korrupció és a hülyeség által biztosított lehetõségekkel, a legszabadabb életet folytattam, miközben mások egyik napról a másikra, teljes reménytelenségben tengették napjaikat. Ebben a nemzetben és ebben az országban, most is, akárcsak tíz évvel ezelõtt, a határtalan magyar gyûlöleten kívül, csak a korrupció hiteles. A magyarokat is csak azért gyûlölik, mert nagyon is tisztában vannak vele, hogy minden történelmi és nagypolitikai mese ellenére, Erdélyt nem népgyûlések és nem korrekt diplomáciai tárgyalások útján kaparintották meg, hanem a Párizsba és a Trianonba delegált szövetségi államok diplomatáinak a több vonatszerelvénnyel szállított Murfatlari pezsgõvel való leitatása árán, valamint a nemzeti vagyonnak számító, több éven át a Duna Deltából gyûjtött feketeikra készletek feltálalása árán. Hogy a szintén több vonatszerelvényen Párizsba szállított Bukaresti úri dámák és az arisztokrácia bájos nõi tagjainak diplomáciai tevékenység gyanánt ûzött, több hetes hallatlan intenzitású baszási szolgálata mennyire volt mérvadó az akkoriban világmárkának számító Dobrudzsai pezsgõ és az akkoriban szintén ritkaság számba menõ Duna Deltai több tonna feketeikra mellett, e diplomáciai aktus tényét jól ismerõ román nemzeti harcosokat kivéve, ma már senkit sem izgat. A magyar politikusokat és történészeket a legkevésbé. Bevallom neked õszintén, hogy engem sem izgat, sõt: igen magas szellemi színvonalra, eredeti gondolkodásra és különös bátorságra valló tettnek találom, akárcsak az Ejfel toronynak az ócska vas gyanánt történõ eladását a mi nagyszerû Trebics szélhámosunk által. De gondold el, micsoda különbség: egy acéltorony és egy kisebb országnak beillõ földterület, a rajta élõ népekkel együtt néhány hektoliter szõlõlé, néhány tonna fekete ikra és néhány tucatnyi, önmagát a nemzet érdeke oltárán feláldozó arisztokrata hölgy és úri kurva ágyhoz szállítása árán. El kell ismerni, hogy a pihentagyú román politika sokkal találékonyabb és fantáziadúsabb, mint a száraz magyar. De sajnos én, ezt a minket is a hülye szegénységükbe rántó és tartó leleményes szembekötõsdit, aminek a nyugat még mindig bedõl, de már nem annyira, mint ötven és hetven évvel korábban, már nagyon unom. A román politikusok is jól tudják, hogy a történelemben még egy Trianont már nem lehet produkálni. Ezért itt már látszat http://kozmaszilard.hu




minden, annak ellenére, hogy itt még most is társadalmi és erkölcsi szinten igazodik be nap mind nap az Einstein relativitás- elmélete. A román tiltakozás és az elégedetlenség a legnevetségesebb hõbörgés, amit maguk az elégedetlenkedõk sem vesznek soha komolyan. Az egész olyan, mint a dilis gyerekek szórakozása. Lehet folklorisztikus érdekesség, balkáni latin egzotikum az unatkozó nyugati polgárok számára, de számomra már érdektelenül ódon: pókhálós és poros. Amennyire szórakoztatott fiatal koromban, ma már annyira unom. Ceausescu alatt jól kivettem a részemet e nemzeti banzájból. Azáltal, hogy a demokrácia még nagyobb lehetõséget biztosít a nemzeti vallás kibontakozásához és a bizánci igénytelenséghez, a játék számomra túl egyhangúvá vált és ez által unalmassá. Ide már semmi fantázia, nem szükséges különösebb értelem, hanem vallásos hipokritizmus és a balkáni romlottság idilli romantikájához való úri kedély, ami belõlem elfogyott. - Na, és Magyarországon miért nem szeretted? - Ott minden épp fordítva van. Ott még nincs egyelõre ilyen nyílt és ekkora hazudozás, vagy ha van, az legalább nem ennyire szemtelen. A korrupció és a léhaság nem ország-vezetési elv és ettõl, látszatra legalábbis, nagyjából mindenki meg is van elégedve. De csak látszatra, mert Európában nagyítóval keresve sem találsz a magyarnál elégedetlenebb népet. Pártoskodva panamáznak, csüggednek, neheztelnek és gyûlölködnek. A politikai elv, a hovatartozás és meggyõzõdés fontosabb, mint a vallás, a szerelem és a szexuális kapcsolat. Ettõl aztán felborul minden, ami normális emberi életrend. Nem elég idegölõ számukra az állandó rohanás, a vagyonhajsza. A tetejében ott van ez a nagy pártos gyûlölködés, az egymásra mutogatás. Csak azt nem tudom, azért elégedetlenkednek-e, hogy pártoskodhassanak, vagy azért pártoskodnak, hogy elégedetlenkedhessenek? Nem, köszönöm szépen, ez mindössze egy másféle õrültség, de ugyanúgy infantilis színvonal az én igényeimnek. - Nem gondolod, hogy te is ugyanazt az ontológiai félreértést követed el? Mibõl gondolod, hogy Brazíliában nem ugyanerrõl van szó, csak más külsõségekkel? Nem gondolod, hogy mindez összefüggésben van az én, a te és a mindannyiunk stupid zabálási késztetéseivel? Gondolod, hogy nincs összefüggésben az ember isteni rendeltetésének a félreértésével, a mindannyiunk abszolút megtévesztettségével? Gondolod, hogy csak zabálni, inni, kefélni, sportolni, kártyázni, és más élvezeteket hajhászni születtünk a világra? Gondolod, hogy csak javakat termelni, azokat egymástól elirigyelni, elrabolni, és egymással szemben megvédeni, részegeskedni, színházat és szívek-harcát játszani, mindenkit, még ha lehet a Jóistent is magunk felõl félrevezetni, álszenteskedni, tekintélyesedni, önérzeteskedni, ünnepélyeskedni, egymásra lövöldözni, erõszakoskodni, panaszkodni, nyereségért termelni és a természetet, majd késõbb a világûrt szennyezni jött a Teremtésben létre Ádám Kadmon, Isten elsõ ideája? - Lehet, hogy igazad van, de ez még nem elég ok arra, hogy mi ketten itt maradjunk éhségkúrákat folytatni Romániában. Magyar kisebbségiként seggre-pacsizni ebben a balkáni nacionalista kurválkodásban! - Egyes misztikusok nagyon sok fantáziát látnak Romániában. Például Bukarestet egyes jógamesterek és keleti misztikusok az Új Jeruzsálemként emlegetik. - Megcsókolhatják a seggemet az egzotikus hõbörödöttek. Ezek vagy a román ortodox egyház misztikus megbízottjai, vagy misztikusnak álcázott vallásos rajongók, vagy jóindulatúan korrupt szamarak, aki még nem értették meg, hogy a metafizikának a geográfiához, de még inkább a hazafisághoz semmi köze nincsen. Ezek nem tudják, hogy Assziszi Szent Ferenc kivételével, az összes szent a történelem õrületében szenvedett, az õk híres Sunt Dar Sing-jével egyetemben, aki a tibetieket katolikus vallásra akarta téríteni, és aki egyik extatikus fantazmagóriája következtében a román desperáltak számára ezt az õrültséget meghirdette. Persze, ezek a romantikus meta-misztikusok nem tartják magukat nacionalistáknak és lehet, hogy nem is azok, de semmiképp nem akarják tudomásul venni, hogy a nemzeti bûvös körön kívülrõl nézve, mennyire nevetséges, amikor a metafizikával kapcsolatban ilyen, az obskúrus nemzeti pszichózis segge alá lovat adó fantazmagóriákat hirdetnek és terjesztenek. Káprázat, kábulat és illúzió ez is, mint minden, amit történelemhez és helyekhez, azaz térhez és idõhöz kötöznek. Nem mondhatok neked sem mást, mint azt, hogy mindazok, akik ilyesmit hisznek és népszerûsítenek, azok szellemileg impotensek. - Olyan információk is érkeztek hozzám, hogy Magyarországon is pogánykori vallásokat élesztgetnek egyesek, sõt, hogy Táltos egyházat, meg más magyar-gulyás egyházat alapítnak különbözõ mágikus gyógyítói képességgel rendelkezõ személyek. Sõt: még azt is olvastam valahol, hogy állítólag Jézus már reinkarnálódott is egy Esztergomban született kislány személyében. Hát ezek a magyar misztikus nacionalisták, illetve nacionalista misztikusok is elmehetnek tõlem a fenébe. Látod, milyen korlátoltak ezek Ádám? Még hogy Jézus reinkarnálódott! Látod, mi történik, ha szó szerint veszik a teológiai metaforákat? Nem Jézus reinkarnálódik, hanem a Krisztusi állapot és képesség megszerzésének a lehetõsége nyílik meg egyre több személy számára a földön, amikor majd annak eljön az ideje... Jó, jó, tudom, hogy te is tudod. De hallgass most végig. Ez az idõ nagyon messze van még Ádám, lásd be. Ez az idõ nem jöhet el addig, amíg ezt a metaforát a misztikus gondolkozók sem képesek felfogni helyesen. Vagy várj csak... Lehet, hogy megértik a huncutok, de most is, mint kétezer éve folyton, elárulják azt és visszaélnek vele. Nagy a gyanúm, hogy ezek a misztikusok nem is buták, Ádám. Hanem nagyon is rafináltak. Õk nagyon jól tudják, hogy mirõl van szó, de a bevétel érdekében újabb vallásalapítással szórakoztatják a népet. A gazemberek..., hát ide süllyedtünk..., ahelyett, hogy jó Trebicsekként Ejfel tornyokat adnánk el ócskavasként és ahelyett, hogy tokai aszúval és egri bikavérrel visszacsalják Erdélyt és Felvidéket ezeknek az egyre gyengébb magyar szélhámosok már csak annyira futja a fantáziája, hogy saját népüket kezdték fejni hõsies sámáni, bocsánat, gyógyítói táltos mesékkel. - Ne ítélj, Géza, hogy ne ítéltess... Jó, tudom, hogy ez közhely. De vizsgáljuk meg ezeknek a dolgoknak a metafizikai alapját: A “Ne ítélj, hogy ne ítéltess” figyelmeztetésnek racionális magyarázata van. Mert amennyiben te mások fölött ítélkezel, ahelyett, hogy helyzetértelmezést gyakorolj, elzárod magad a megismerés lehetõségétõl, elzárod magad a lényegi megértés elõl. Látod, te sem érted igazán, hogy a románok miért kellett megkapják Erdélyt, holott, bármit is állítanának a román állami, vagy magán történelemgyártó cégek, a színtiszta pucér tárgyi igazság az, hogy politikailag Erdély soha nem tartozott Trianon elõtt Romániához. De most fogózz meg! A teremtés és a lét eredeti és ideológia-mentes logikája szerint egyáltalán nem fontos az, hogy politikailag egy bizonyos földrajzi terület http://kozmaszilard.hu




mikor és hova tartozott. Ez a történelmi - politikai szempont mindössze szûklátókörû emberi szempont, ami végsõ soron alacsony szentimentális motívumokra és öncélú gazdasági érdekekre, vagyis életnyerési koncepciókra vezethetõ vissza. Ezért teljesen mindegy, hogy népgyûlési határozatok, katonai helyzetteremtés, vagy pezsgõvel öntözött és arisztokrata örömlányokkal dúsított diplomáciai ügyeskedés eredménye az, hogy egy un. geopolitikai terület, jelen esetben Erdély, milyen nemzet használatába kerül néhány száz évre. Mert az, hogy a nagyhatalmak diplomatái, akik ugyancsak az egyetemes törvényeknek engedelmeskednek, ha tudnak errõl, ha nem, úgy ítélkezzenek, ahogy ítélkeztek pl. Erdély estében valamely nagyobb, történelmi igazság feletti igazság-erõ, nevezhetjük isteni igazságnak, vagy Szent Szellemnek, teljesen mindegy a megnevezés, de a lényeg az, hogy mindaz, ami Párizsban és Trianonban történt az elsõ Világháború után, egy ilyen történelmi igazság felett álló igazság következménye. - És szerinted mi ez a történelem feletti igazság? - Az igazság az, amit szintén hajlamosak vagyunk mi magyarok egyenértékûnek tekinteni és épp oly megvetõen emlegetni, mint a szövetséges diplomatáknak az úri örömlányokkal, kaviárral és murfatlari pezsgõvel való kiszolgálását. Holott ez a tény, hogy a kettõ között egyenlõségjelt teszünk, már ránk nézve gyalázat, mivel a legnagyobb életszentséget, ami ellen a felvilágosult magyar polgárság a kevésbé felvilágosult román nép elõtt két évszázaddal korábban kezdett el “védekezni”: a gyermekáldás szentségét keverjük össze és tesszük egyenlõvé a politikai lekenyerezéssel, vagyis a létrontással. Márpedig, amennyiben a Trianoni döntésnek az Erdélyre és Magyarországra vonatkozó része mindössze egy múlandó politikai konjunktúra szentesítése, illetve egy diplomáciai szélhámosság eredménye lett volna, nem lett volna hosszú távon fenntartani. Mivel azonban egy olyan isteni igazságnak a következménye volt, amit elsõsorban mi sértettük meg, és amit tovább sértünk, most immár az azóta szintén felvilágosult románokkal együtt, de mi még mindig nagyobb mértékben, a Trianoni döntést végsõ soron igazságos döntésnek kell neveznem. Igenis tudomásul kell vennünk, és vezekelnünk kell és bocsánatért kell esedeznünk a felvilágosult és a románoknál akkor sokkal gazdagabb egykézõ, vagy maximum két gyermeket a világra engedõ magyar õseink által a gyermekáldás életszentsége ellen elkövetett vétke miatt, ahelyett, hogy lenéznénk a kárpátokon át Erdélybe vándorolt román juhászokat, jobbágyokat és szabad parasztokat, amiért “ránk szaporodtak.” És ez még csak az érem egyik oldala. Mert, amíg az általad hirtelen felvetett kérdésekben ugyancsak ehhez hasonló felszínességgel ítélkezel, te sem teszel egyebet, mint az önmagukat gazdasági, politikai és misztikus tanítói megváltókban hiteles személynek feltüntetõ személyek. És azáltal, hogy elítéled õket, abban a hülyegyerek játékban, amit ma az emberiség játszik, te is részt veszel. - Én? Á, dehogy veszek részt én ilyesmiben! Ezt ne próbáld elhitetni velem. - De igenis részt veszel, Géza! Csak rá kell néznem a hatalmas pocakodra, a türelmetlen, fölényeskedõ gesztusaidra. Ha nem vennél részt, akkor folytonosan figyelnél rám beszélgetés közben, mint ahogy én folyton figyellek téged, ahogy te folyton felpattansz a székrõl és az ablakon kinézel. Te nem reám, hanem a szavaim fogalmi jelentésére figyelsz. Te még midig dialektikus vitát akarsz folytatni velem, miközben te is tudod nagyon jól, hogy ennek nincs már semmilyen értelme. Annál inkább nincs, hogy barátjával vitázik az ember. Te még mindig betegesen cáfolsz, elhárítasz, érvelsz, védekezel, kitérsz, stratégiázol, miközben állandóan csak engem kérsz fel állításaimnak a magyarázatára. Mindez azt árulja el nekem, hogy te nagyon is részt veszel abban a stupid játékban, amit te magad rég óta lenézel. És ez még akkor is így van, amikor szidod és becsmérled a politikusokat, a bankárokkal kiegyezõ materialista keresztényeket, vagyis a nyugati filozófusokat, az ideológusokat, az antropológusokat, a szociológusokat, a pszichológusokat... - És az urológusokat és a cetológusokat... - Pontosan, szóval akkor is részt veszel ebben az általános körhintában, amikor ezeket a misztikus mókuskerékideológiagyártókat lenézed, amiért a haszontalan hülyeségeikkel félrevezetik saját magukat és utána "az egész emberiséget". - Gratulálok. Szó se róla, jól megjegyezted a Nagytárnai leckéimet. - Ezek már nem a te leckéid, Géza, én azokból nem sokat értettem meg, vagyis mindaz, amit én azokból akkor megértettem, még arra sem volt elég, hogy legalább önmagamat megértsem. És annál inkább nem értettem meg azokból semmit, mert azoknak a Nagytárnai "leckéidnek" a te életedben sem volt semmiféle pozitív következménye és a te akkori és a késõbbi életviteled egyáltalán nem szolgáltatott számomra semmiféle olyan példaadó értéket, amibõl az elméleteid az én személyiségem szûrõjén is átmentek volna, illetve amelyek a pozitív következmények tükrében ezek a “tanításaid” általam is használhatóak és követhetõek lehettek volna. Egyszóval én akkor még egyáltalán nem értettelek téged. - És most értesz? Bizony jó lenne, ha valaki engem is megértene végre! Pszichológus feleséget, vagy pszichológus barátot keresek, aki a szerencsétlen Géza bácsit megérti végre! - Hülyéskedj csak, mert nagyra mész vele! A gátlás-felszabadító pszichológiát, illetve a teremtõi kauzalitást nélkülözõ, az egyetemes felelõsség és értéktudat nélkül a lelkekben vájkálgató, “matat a kakiban” pszichoanalízist én is pontosan olyan nevetségesnek találom, mint te. Amikor az asztrológia metafizikai alapjait, a személyemre vonatkozó, a személyemet és a személyi tulajdonságaimat, a sorsomat, a teremtés õs-okához visszakötni képes igazságait felfedeztem, nem értettem egyszerûen, hogy ép eszû embernek hogyan képzelték el, hogy ilyen közgazdaságtan szerû, felszínes tapasztalatokra, illetve materialista koncepciókra épített elméleti rendszerrel, aminek az egyetlen létjogosultsága az, hogy néha mûködik, a "lélek rejtélyeit megfejthetik"? De hiszen az atombomba és a kábítószer is mûködik, nem? Hát akkor egyáltalán miért van rá szükség? Tudom, tudom, ez épp olyan, mintha azt kérdezném, hogy az alkoholra, a színházra, a templomra, az erõdökre, a pártokra, a kaszárnyákra, az államra vagyis a faragott képekre miért volt szüksége? ... Szóval, téged is annyiban értlek Géza, mint amennyiben magamat értem, amióta megtanultam befelé figyelni az asztrológia segítségével. Persze, amennyiben a horoszkópod a kezemben lenne, ahonnan kiolvashatnám az élettervedet, többet megértenék belõled. Ezt viszont te is megkísérelheted, hiszen ha jól emlékszem, azt mesélted nekem a Nagytárnai beszélgetéseink alkalmával, hogy a teológián te is ilyen jellegû dolgokat fedeztél fel, amikor az elõjáróid elkezdtek rejteni bizonyos könyveket elõled, és elutasították azt, hogy az ilyen jellegû kérdéseidre http://kozmaszilard.hu




feleljenek. Nem emlékszel? - Emlékszem, de hát azok csak fiatalkori naiv fantáziálások voltak. Azt hittem, hogy valamit megérthetek, azokból a könyvekbõl, amit végsõ soron nem a könyvekbõl, hanem másokkal, a nálam értelmesebb és tájékozottabb személyekkel beszélgetve kellett volna megértenem. A baj viszont az volt, hogy annyira türelmetlenül kérdeztem, hogy tanáraim elzárkóztak elõlem, mert megrettentek attól, amit kérdeztem, mivel õk sem voltak tisztában a metafizikai problémákkal, hiszen az Einstein relativitás elmélete és a kvantumfizika felfedezései után, valamint a több évszázados európai parlamentáris demokráciák tapasztalatai után a tudományos-materialista filozófiára alapozott kommunista diktatúrák több évtizedes ideológiai nyomása és hétköznapi valósága minden istenképzetet és ez által a metafizikai igazság képzeteket is elhomályosított. - A metafizika nem egy vallásos dogma rendszer, Géza és, nem is a filozófiának egy elvont része, hanem az egyetemes törvények tudománya, amit csak személyes részvétellel, személyes átéléssel, csak személyes élményeid értelmezésével, azok igazi okának felkutatásával, vagyis azoknak az igazi, kauzális értelmének a felfedezésével, sajátíthatsz el, és amelyben a tárgyi tudás, a külsõ információ, csak úgy lehet segítségedre, ha belsõ felfedezéseiddel összeveted. Te rájöttél magadtól valami igazán lényeges dologra, ami kevés embernek adatott meg azokban, a középkorinál is sötétebb Ceausescu- években. Ehhez rendszerint misztikus tanítómester, vagy legalább így metafizikai iskola tanításainak a rendszeres követése szükséges, mármint hogy egy tanítványt, olyan fiatalon, mint te voltál akkor, a közéletben intézményesített és az iskolákban is hivatalosított, vagyis a gyermekkorunktól belénk vésett összes materialista tévképzettõl megszabadítsa. Te nagyon közel álltál akkor a szellemi felébredéshez és a megvilágosodáshoz, de miután elhagytad a teológiát, a könnyû világi sikereiddel megerõsített híres Géza féle kényelemed megfosztott attól, hogy az igazi utadat végigjárd. - Basszam, hogy mennyire igazad van! Húj, a Jóistenit neki! - Géza megint felugrott a székrõl, amelyen elõbbi mondataim után megtelepedett. - Ez pontosan úgy van, ahogy mondod. - Hadonászás közben a padlót nézve, a szobában felalá kezd járkálni. - Akkoriban mintha tényleg jó nyomon jártam volna, de aztán letértem róla, mert hagytam, hogy ezek a könnyû, szar kis kurvás sikereim félrevezessenek! Mert senki sem volt a közelemben, akivel ezeket a dolgokat érdemben megbeszéljem. Pedig akkoriban én ezeket a dolgokat még igen komolyan vettem. - Ülj már le, és próbálj megnyugodni! - Rám néz, mint aki azért bizonytalankodik, mert nem tudja, hogy gúnyolódnak-e vele. - Ne félj, nem gúnyolódok. Azt hiszem, tudom, hogy mit érzel. Sajnálom, hogy akkoriban nem lehettem szellemi partnered, mert el voltam foglalva Dórával és a festõi érvényesülésemmel. Na és éretlen is voltam még ezekhez a kérdésekhez. Éretlen és mûveletlen, ahogy te mondtad. - Dehogy voltál te éretlen! Én voltam felületes, mert azt hittem, hogy a mûveltségi színvonalad alacsony ahhoz, hogy az ilyen jellegû dolgokat megérthesd. Mintha a mûveltségnek valami köze is lehetne a lélek megtisztulási és a szellemnek a megvilágosodási igényeihez! - Látod, e miatt a belénk vésett materialista életszemlélet miatt, már az elemi osztályokban belénk nevelt, majd a környezettõl, a szülõktõl, a tanároktól önkéntelenül átvett intellektuális tévképzetek hatása miatt a hülyegyerekségbõl nem tudtad még magadat sem kimenteni, és így nem tudtál megmenteni a sorsomtól engem sem. Maradt számodra a további fölényeskedés, a cél nélküli, üres kalandozás és számomra az értelmetlen, kicsinyesen heroikus sorsküzdelem. Lényeg, hogy a termelõi-fogyasztói szocialista-kapitalista-jankópista moslékba beleragadtunk mind a ketten, még akkor is, ha te azzal a tévképzettel éltél, hogy kívülálló vagy. Most láthatod, hogy nem. - Tévedsz, Ádám. Nem akarlak mindenáron cáfolni, de tévedsz. Azt, hogy te mit csinálsz, talán nem tudom most megítélni, mert nem egészen értem, de azzal az állításoddal, hogy az emberiség hivatalos troglodita játékában én ténylegesen részt vennék, nem érthetek egyet. Jól tudod, hogy mennyire utálom, ezért én mindig is kijátszom az emberiség troglotidizmusát fenntartó szabályokat és intézményeket. Nekem ezekre a csoportszellem-helyettesítõ etikára és felépítményekre semmi szükségem nincsen. Sõt: ezeket én az ellenségeimnek látom, mert mindegyre bele szeretnének szólni, és a diktatúra alatt bele is szóltak az életembe. Meggátoltak a szabad akaratom érvényesítésében! Ezért én most úton-útfélen mindenkit arra tanítok, hogy ne használják az intézményeket, mert az értelmes embernek voltaképpen nincsen is rájuk szüksége. Ahol csak eljárok, és ahol csak érem, dekonspirálom az emberi magatehetetlenség és félrevezetettség eme képzõdményeit, mert csak így, haszontalanná és tehetetlenné dekonspirálva, lehet tönkretenni a személytelenség és felelõtlenség e szervezett rendszereit, amelyek segítségével egymást nyomorítják ma az emberek. De nem csak másokat tanítok erre, hanem ezt a dekonspirációt szolgálom egész életvitelemmel. - Az intézmények kikerülése és kijátszása, vagy lerombolása még nem azt jelenti, hogy a hatásuktól és a fenntartásuk terhétõl meg is szabadultál, Géza. Attól te még igenis részt vállalsz az egész rendszer hülyegyerek hocinesze játékában, hiszen te sem teszel többet, mint bepalizod az intézményeknek behódoló személyeket. Az igazi dekonspirációt saját magadon kellene elkezdened, azáltal, hogy nem fogyasztasz a valódi szükségleteidnél semmivel sem többet. Azáltal, hogy nem nézed le a többi szerencsétlent, hanem megértéssel viszonyulsz a csoportos közömbösség által áldozattá tett csonka-tudatú emberekhez. - Rendben van, mindent megértek, és nem nézek le senki kiszolgáltatott idiótát sem. De az intézmény láncolatokból és hálózatokból álló világ-apparátust le kell lepleznem, és le kell rántanom a maszkját, ahol csak érem, mert szabadságomban, szabad akaratom gyakorlásában állandóan fenyeget. Mert ha neked egészen elmegy a koplalásoktól az eszed és a magadhoz hasonló begerjedtekkel szövetkezve, eldöntitek, hogy mennyi táplálékot kell, vagy nem kell egy személynek elfogyasztani, ki állapítja meg az én valóságos szükségleteimet, ki ellenõrzi azt, hogy ne fogyasszak a szükségesnél többet? Egy újabb intézmény, nemde? - Azt hittem, hogy metafizikai alapokon beszélünk már, tehát nem engedjük meg azt a luxust magunknak, hogy félreértsük egymást. - Oké, Ádám, ne haragudj, tényleg nem látok tisztán ebben a koplalási kérdésben. - Géza megint cinikus, de http://kozmaszilard.hu




teszem magam, hogy nem veszem észre. - Ki más állapíthatná meg, mint te saját magad, Géza, mit hülyéskedsz itt velem? De ezt még csak megállapítanod sem kell, azt nem írhatod elõ még magadnak sem, mert az erõszak bûnébe esel. Csak egyszerûen nem kezdesz annál többet enni, mint amennyire szükséged van, lassan leszoksz a húsról és lehetõleg csak nyers ételt, fõként zöldséget és gyümölcsöt eszel. De ezt a kísérletet nem kell elkezdeni hirtelen! Szép lassan, de határozottan és következetesen. Kompromisszumokat vállalva, de teljes meghasonlást nem. A természetes étrend a spirituális életrend helyreállításának legfontosabb része. Amikor a pocakoddal együtt a betegségeidtõl is megszabadulsz az ellenségképeiddel és a félelmeiddel együtt, az étkezés és a táplálékfogyasztás egy harmad-negyedrangú kérdés lesz, ami különösebben nem érdekel már, és nem gerjedsz be attól, hogy mondjuk, egész nap nem eszel semmit. Szóval, megnyugszik az életed és felszabadul az életképzeleted a táplálékszerzés örökös terhe alól, mivel egy hosszabb idõfolyamat után a táplálkozási igényed a mostaninak tíz százalékára csökken és egész életviteled kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb lesz. - És mire jó ez nekem? - Arra, hogy a termelés-fogyasztás ördögi körétõl magadat ne kikerüléssel, kicselezéssel, azaz szélhámoskodással függetlenítsd, tehát nem csak elméletileg, hanem ténylegesen. Nem te mondtad, hogy a fogyasztói ideológia ördögi körében bukik el az ember? Hogy akarod a fogyasztói ideológiára alapozott, elidegenítõ intézményeket felszámolni, miközben te a természet kizsákmányolásában, a bundázott környezetszennyezésben és pusztításban, vagyis a létrontásban, az öncélú élvezet és biztonságkeresésben, ami a túltermelést és a túlfogyasztást idézi elõ, részt veszel? Ha te is kompromisszumokat követsz el minden téren? A korrupció, otthon a konyhában és a kamrában kezdõdik, nem a politikában és nem a közigazgatásban! Te csak becsapod magadat azáltal, hogy kívülállóként magadat felmented, miközben vásárlóként fenntartod a játékot azáltal, hogy másokat átverve, az intézményekre hárítasz mindent, meg az azokat mûködtetõ szerencsétlen igazgatókra, elnökökre és hivatalfõnökökre. Ez még csak nem is dekonspiráció, hidd el nekem. A megoldás az lenne, hogy még csak szükséged se legyen arra, hogy becsapd azokat, akik az intézményrendszereket fenntartják azáltal, hogy nem mernek saját életükért felelõsséget vállalni, és ez által mindig ezektõl az egyéni felelõsség-megosztó, a felelõsséget követhetetlenül szétszóró hivataloktól és a hivatalos engedélyektõl függnek. Az ideális állapotot még én sem értem el, Géza, még én sem állíthatom, hogy nem vagyok része a megosztott felelõsség, illetve felelõtlenség ördögi körének. Minek menjek hát Dél Amerikába, ahol újabb ezer, számomra ismeretlen hivatal elõtt kell igazolnom a törvényes létemet? Már így is eléggé része, kiszolgáltatottja, függvénye és persze kiszolgálója is vagyok a román államapparátus személytelen hülyeségének! Minek nekem még egy plusz teher? - Persze, hogy része vagy, mihelyt ilyen középkori koplaló mutatványokat rendezel. Amit csinálsz, csak a nagy zabálási versenynek másik véglete. Így hát ez is csak egy véglet és a végletek erõsítik az arany középszerûséget. Én a végleteket kimondottan szeretem, de csak olyankor vállalom, ha nem kell magamat sanyargatnom ahhoz, hogy eljussak egyik, vagy másik végletbe. - Tévedsz. A természetes táplálkozásnak nincs semmi köze a végletekhez, amiket te olyan nagyon kedvelsz, és még kevesebb köze van a zabálási, vagy a koplalási versenyekhez. Én nem akarok ezzel bebizonyítani semmit sem és jó ideje, elkerülök mindenféle látványosságot, versengést, mert megfigyeltem, hogy a másik szerencsétlenséget idézõ ördögi kör, az állandó alakítás, az aréna, a színpad, a stadion, vagyis az öncélú szereplés és a versengés. Én még csak önmagammal sem versenyzek és remélem, hogy lassan feloldom a kérgemmé vált, belülrõl rothasztó szereplési viszketegségemet. Ezt is csak neked mondom el, hogy valamiképp megértsd annak a lényegét, hogy miért nem akarok sem vendéglõbe sem Dél-Amerikába menni, sõt egyáltalán nem akarok mostanában innen sehova elmenni a turista és más, ügyintézõ magyarországi "kirándulásaimat" kivéve. Meg kell mondanom neked, hogy nem csak kényelmi okok miatt nem hagyom el szívesen a székelyföldet. Én úgy érzem - és ez az érzés ebben az esetben egy spirituális tudást, azaz hitet és életprogramot jelent, amit a horoszkópom segítségével értettem meg, hogy van itt számomra elég látni, tenni és megérteni való az egész hátralevõ életemre. - Most szakállas lokálpatrióta szövegekkel etetsz. - Mibõl következtetted ki ezt? - Úgy beszélsz, mint egy hetven éves román tisztiszolgaként levitézlett nyegle lófõszékely. - Én nem hetven, hanem hetvenezer nyolcszáz huszonhat éves vagyok, Géza, és lassan kezdem megérteni a lényeget. Ennek a lényegnek köszönhetõen, most nálad tíz évvel fiatalabbnak nézek ki, annak ellenére, hogy hét évvel vagyok idõsebb. - Hagyj engem ezekkel a reinkarnációs rablómesékkel. Tíz éve, hogy leszoktattam magam errõl a keleti blöffrõl nagy nehezen. Hát ez lenne az a fene nagy lényeg, amit megértettél te, és ami úgy képzeled, hogy feljogosít arra, hogy úgy beszélj, mint egy fiatal oszlopfõ, bocsánat: mint egy lófõ székely matuzsálem? - Megint sértegetsz? Jól tudod, hogy a reinkarnációt én sem szó szerint, nem személyi tudatok közötti azonosságokban, lineáris összefüggésekben értem. A lényeg pedig az, hogy ebben a percben én jobban tudom, vagy legalábbis pontosabban érzékelem, hogy mi folyik a világban, mint te, mert a világban is ugyanaz történik, mint bennem és benned. Ez a misztikus tudás több mint, amit te megtapasztaltál Európában mászkálva, mert amíg te kívülrõl szerezted az információkat és az úgynevezett élményeidet, én magamba mélyedtem miután keményen szembenéztem önmagammal és ott minden lényegi kérdésemre, sorsnehézségre és emberi disznóságra magyarázatot találtam. Megtaláltam magamban a saját sóvárgásait a teremtésben feloldani megkísérlõ Istent, vagyis azon princípiumok összességét, aminek alapján mûködik ez a többdimenziós világegyetem. Mondhatom neked, ezen princípiumok között, sem az emberi szennyet létrehozó termelés-fogyasztás, sem a színjátszó hipokrita hazudozás, sem az öncélú kéjelgés, a kegyetlen versengés, sem a hivatalos fontoskodás nem található meg. De megtalálható a szellemi értelem, a finom derû, a csendes hit, a laza biztonság és az állandóan áramló szeretet. Unod? http://kozmaszilard.hu




- Mibõl gondolod, hogy, külföldön nem teszi meg ezt a befelé vájkálást az ember? - Lehet, hogy megteszi, de itthon ehhez sokkal több ideje van, ezért a kontempláció itt sokkal elõnyösebb. Azért is nem lesz egyszerû vájkálás belõle. - Miért? - Azért, mert itthon az maradsz, aki voltál, nem kell senkinek sem elõadd, és elmagyarázd magad, itt szabadon ítélheted meg azt, aki vagy, aki voltál és lettél, itt nem kell bebizonyítanod sem a kívülállóknak, sem saját magadnak se semmit. Ezért zavartalanul nézhetsz, szemlélõdhetsz, értelmezhetsz, miközben megbirkózhatsz a legnagyobb ellenséggel: a spekuláns éneddel. Az egoista, hazudozó, a nagy-okosan nagy-szamár, gyûlölködõ, a többieket és persze saját magát félrevezetõ, érveket keresõ, kéjsóvár, falánk, kábult, fantaszta, kábultan és káprázatban élõ, álarcosbálozó, védekezõ, gyáva, magát a sors-programja szerinti tapasztalatai ellenében biztosítani akaró, uralkodni és gyõzni vágyó, hitetlenségében vágyaival fekete mágiát ûzõ, kicsi énecskéddel. Mondom, itthon, ha már eljutottál idáig, teljesen szabad a küzdelem, életre-halálra mehet, rácsok és védelmi rendszerek nélkül, külsõ ellenség, közönség és rivaldafény nélkül. Itt nem áltathatod magad azzal, hogy bizonyos bajaid mégiscsak kívülrõl erednek, mert teszem azt, a németek eleve fasiszták, és ezért nem akarják átadni az anyagi jólétüket a magad fajta idegeneknek, és ezért bizalmatlanok irántad is, pedig te igazán csak egy icipicit akarod átverni õket. De hát szegények nem akarják megérteni, amit te szeretnél elmondani nekik, olyan színesen, hogy azt élvezetes volt hallgatni az itthoni csepûrágóknak. Mert az a süket német, inkább a kormány álláspontját, a náci-párt álláspontját, vagy a bombasztikus címû címlapjaikkal sikert vadászó újságírók álláspontját fogadja el, még a romániai nemzetiségek kérdésében is, mintsem a te sokkal érdekesebb és ugyanakkor sokkal magasabb rendû, csaknem metafizikai szempontokat és hatásmechanizmusokat feltáró, politikai értékeléseidet, elõadásaidat, értekezéseidet, stb. Szóval, itthon végezve el az önvizsgálatot, inkább van lehetõség arra, hogy rá gyere: a világ, azaz az ember romlottsága nem külsõ, hanem belsõ tényezõk eredménye, és ezért szükségképpen kudarcot vall minden kívülrõl jövõ helyreállításimegmentési szándék, amíg belülrõl az elsõ nehéz lépéseket nem tetted meg. Az elsõ lépés viszont a legtudománytalanabb és legszürkébb: helyre kell állítanod megrongált, széttépett, szarrá aggodalmaskodott és hülyére stresszelt tudattalan lelki alvilágodat, vagyis meg kell ismerd és fel kell vállald a külsõ betegségeidet létrehozó belsõ képzeletedet, ahhoz, hogy az életed eredeti értelmével összhangban álló információkkal táplálhasd be a negatív emlékeket õrizgetõ sejtrendszeredet. És képzeld el, Géza, rá kell gyere arra, hogy ez a lelki egyensúlyod helyreállításával, étrended újjáértékelésével, külsõ segítség nélkül, orvosi rendelõk nélkül és patikai receptek nélkül és misztikus guruk nélkül kell megtörténjen! - Ádám, én sem most másztam le a falvédõrõl, ne untass ezekkel, kérlek. - De te csak elméletileg tudod mindezt. Te a valóságban még soha nem próbáltad ki azokat a szellemi igazságot, amirõl tudtál, és amirõl most én beszélek. Te csak elhiszed, mert mások, akik esetleg megpróbálták, elmondták neked, hogy mindez így van és, ezek az információk egyeznek az általad begyûjtött információk és elképzelések tömkelegével, de hiába, mert te személyesen és következetesen nem próbáltál ki egyet sem. Márpedig ezek az információk, a személyesen kipróbált és következetesen végigvitt személyi tapasztalás hatására egyszer csak mind, mind összefüggésbe kerülnek benned, és ezáltal mûködni kezd a nagy világ egész-ség benned. Mûködni kezd a hited. Az a személyi hited, ami nem tévképzetek szerint mûködik, hanem általad megtapasztalt igazságokon, és amit nem voltak képesek a teológia tanárok felébreszteni benned, hiszen õk sem rendelkeztek vele. Arról a hitrõl beszélek, amihez te külsõ támpontokat kerestél fiatal korodban a különbözõ egyetemeken, a matematikában és a teológiában, a filozófiában, a fizikában, a kémiában és végül az okkult mágiával foglalkozó könyvekben. - Ne röhögtess, Ádám. Én nem hiszem, hogy a több napos böjtök és a bicsérdista életforma lenne a végcélja annak, amit én kerestem. Lehet, hogy te érted, amit mondasz, és be kell vallanom, nagyon sokszor revelációként hat számomra, amit mondasz, de még mindig nem értem a koplalás, a metafizika, az Isten és az emberiség nyavalyái közötti összefüggéseket. Azt, hogy nem akarsz Brazíliába jönni velem, azt úgy-ahogy megértettem. De hogy mi köze van a józan hitnek, tehát nem a fanatikus lelki gerjedelemnek a koplalásaidhoz, azt még mindig nem értem. Pedig szeretném megérteni, mert lehet, hogy sokat segíthetnék neked. Szóval, hogy jönnek össze, hogy kerülnek egy helyre ezek az istenes istentelenségek? Mármint a nyersmurok-evés és a Krisztusi princípium, vagyis a húsevés és a fogyasztói ideológiák? - Ne gúnyolódj, Géza, mert még én sem rendelkezek kellõ gyakorlattal az önuralom terén, és ha sokat cseszegetsz az lesz az érzésem, hogy rossz indulatból értetlenkedsz és elveszíthetem a türelmemet. A végén még arra kényszerítesz, hogy ordibáljak, vagy hogy káromkodjak itt neked. - Na látod, az jó lesz. Semmivel sem okozhatnál nagyobb örömet most nekem. Rajta Ádám, rajta, na gyerünk, káromkodj egyet olyan jó ízesen, mint régen. Meg kell vallanom, nagyon nehezemre esik így, jövendõ szentként kezelni téged. Gyere, káromkodd és ordítozd ki magad, úgy mint, Nagytrágyán a Czupiék háza elõtt és szõdd át mûvészien a szakramentális szózatot József Attila és Nagy László versidézetekkel, ahogy szoktad és csak azután magyarázd el az összefüggéseket. Nagyon kérlek Ádám, küldj el végre már a kurva Istenfaszába, na gyere! - Nem, Géza, nem teszem. Nekem már nincs szükségem erre. Semmi kedvem arra, hogy a te szórakoztatásod érdekében negatív szuggesztiókkal szennyezzem a világétert. - Negatív szuggesztiók, világéter..., hogy te micsoda kifejezéseket használsz! Ezt most gyorsan magyarázd meg! - Istenem, de nehéz lesz! Melyikrõl beszéljek elõbb? A személyi étrend és az emberiség nagy részének az élelmezési gondjairól, a ragadozóként a növényevõ szerepében önmagát felfaló és a háborúkban emberként önmagát agyonlövõ Isten és az egyes ember õssóvárgása és teremtõ erejû képzelete által idézett romlásról, vagy a negatív szuggesztiókkal beszennyezett személyi imagináció és a világéter ördögi tulajdonságáról, a létrontásról? - Elõbb a másodikról és a harmadikról. - Rendben. Tulajdonképpen nem értem, hogy miért nem érted... Tudod, arról az általános rongáltságról beszéltem, aminek a létezését te is észleled. Mit gondolsz, ez mibõl ered? http://kozmaszilard.hu




- Hát ezt tudom, Ádám. Ezt én nagyon is jól tudom és azonnal meg is mondom neked: A nagy romlás az emberek naivitásából és az írástudók árulásából ered. Abból, hogy Krisztus tanításait szerte Európában és a nyugaton mindenütt, a humanista filozófusok és a materialista tudósok elméleteibõl kiindulva akarják ma megérteni, és amikor kiderül, hogy ez lehetetlen, dogmatikus miszticizmusba, vagy mûvészi metaforákba burkolják a sikertelenséget. Abból, hogy Jézusból egy fordított dionüszoszi drámahõst faragtak a mûvész-teológusok, aki nem részegségétõl, hanem az éberségétõl szenved, és ekként mutogatnak rá patetikus szövegek kíséretében templomokban és mozivásznakon a begerjedt tömegeknek, a minél nagyobb kassza -és perselysiker reményében. Abból, hogy e misztériumjátékoktól elkábulva, az ember még mindig lemond személyes felelõsségérõl, az éber öntudatáról és rengeteg pénzt adóz a politikusoknak állami és társadalmi adó formájában, hogy azok képviseljék az õ érdekeit, azokat, amelyekrõl a képviselõ politikusok gazdasági és nemzeti érdek címszó alatt szentírás-idézgetés közepette beszélnek neki. Abból adódik a romlás, hogy ezek a politikusok a kortes hadjáratok után, a választási kampánynak nevezett, kötelezõ hazudozási, színészkedési és gyalázkodási népi játékok után, megszavazzák a természet-sajtolást szolgáló újabb és rafináltabb gazdasági és adótörvényeket, és persze a felhalmozott gazdasági javak õrzéshez szolgáló haditörvényeket, és persze, a honvédelem csillagászati számokig emelkedõ költségvetését a hadosztály-parancsnok tábornokoktól és a nacionalista kollégáiktól való félelmükben. Abból, származik a romlás, hogy a világ politikusai csak úgy adnak pénzt a polgároktól adó formájában kizsarolt és elkobozott pénzekbõl a tudósoknak, ha ezek a tudósok nem foglalkoznak az ember spirituális és kauzális igényeivel, az ember egyetemes küldetésére vonatkozó kérdések feszegetésével. Sõt: épp ellenkezõleg: akkor adnak pénzt, ha a tudósok e kérdések elfödését szolgáló kényelmi berendezkedések gyártástechnikája mellett, kidolgozzák a legújabb tömeg- és népirtó és népfertõzõ bombák és csodafegyverek technológiáját. Abból származik a romlás, hogy a politikusok a tanároknak, a tanügy amúgy is agyon intézményesített rendszerének, csak úgy adnak pénzt a polgárok pénzébõl, ha ezek a tanárok a további természetrablás tudományára, a lélek nélküli természet-tudományokra, az érzelgõs humanizmusra, személy-idegen, spekulált filozófiára, vagy a színpompás hazafiságra, történelemre és a nemzeti hõsök példájának a követésére tanítják a népek gyermekeit. Abból végsõ soron, hogy még az olyan megvilágosodott személyek is, akik mindezt tudják, részt vesznek a hazugságrendszerben, a politikusaikat megválasztják, akikbõl a jövendõ kormány is összeáll. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy mindenki szidja a politikát, miközben az adójával a gazdasági verklit járatja, hogy a politikusok fontoskodhassanak, szerepelhessenek, és a markukba röhöghessenek. Szóval, miután leadták szavazataikat és felelõsségüket áthárították ezekre a verkli-járató tisztességes és érdemdús emberekre, békés polgáraink elmennek a kocsmába, a kuplerájba, vagy a tisztes családjukkal Ausztráliába télen nyaralni, vagy nyáron telelni, kinek, amire futja, tökmindegy! - a lényeg az, hogy utána visszatérnek a megszokott munkahelyükre, a megszokott újságaikhoz, a kedvenc tévé-mûsorukhoz, a kozmetikai krémektõl és szoláriumoktól kiráncosodott feleségeikhez, a még üde szeretõikhez, két-három szobás lakásukhoz, vagy a négyemeletes házukhoz és elégedetten böfögnek, vagy elégedetlenkednek, mindaddig, amíg a lelki krízis, vagy az anyagi csõdjük be nem áll. Lényeg az, hogy ebben a márvány padlók és dísz-parketták alá rejtett élvezettermelõ-biztosító disznóságban sportszerûen és a megfelelõ versenyszellemben, a megfelelõ hipokrita színjátszási szellemben, mindannyian részt vesznek, anélkül, hogy meggondolnák, miért is teszik mindezt tulajdonképpen? Szóval ismerem én ezt a verklit elég jól immár ahhoz, hogy engem már senki emberfia megváltói ideológiákkal be ne etethessen. Csak azt nem értem még, hogy mirõl van szó a te esetedben. Mert ha jógáznál, vagy ilyesmi, ha remetéskednél, esetleg ha szerzetesnek készülnél, tudomásul venném, hogy szegény Ádámnak a nõkel, az anyósokkal és az apósokkal való küzdelmei során meglazult egy kereke. De tudomásom szerint, nõkkel még azért lefekszel és jársz Karate edzésekre. - Honnan tudod? - Láttam a kimonódat a konyhában kiterítve. - Nem azt, hanem hogy lefekszem a nõkkel? - Talán csak nem... - Mit csaknem? - Nem fekszel le a nõkkel… - Nem. - Azt akarod mondani, hogy már szexuális késztetéseidet is lefejezted, és nem szeretkezel a nõkkel? - Én nem állítottam ilyet. - De hát azt mondtad, hogy nõkkel nem fekszel le! - Nem is fekszem. Tudod, én lépést tartok a korral és már csak lábon, kézen és fejen állva szeretem. - Persze. És úgy röptében, mind a második szökésem elõtt Nagytrágyán azt az álszent-kurvát, akit az ágyam és a padló között, a "légüres térben" kaptál el. Na, szeretem, mert visszatért a vicces kedved. - Az sohasem hagyott el. Konrád Lorenz szerint a humor fogja megmenteni az emberiséget. Én ezzel teljesen egyetértek. - Hát nem is a koplalás meg a bicsérdista élet! - Hogy meg van gyûlve a bajod ezzel. Azt hiszem, értlek én téged, Géza. Azért teszed magad, hogy nem érted meg, amit mondok neked az étrend, a te személyes életrended, illetve azaz életrendetlenséged és az emberek zavarodottsága közötti összefüggéseket illetõen, mert tudod, hogy az egyéni tapasztalatot, a következetes megvalósítást te soha nem tudnád vállalni a hõzöngõ gyávaságod miatt, de úgyszintén gyávaságod miatt szégyelled nekem ezt elmondani. Sõt, azt hiszem, hogy ezt te még magadnak is szégyelled bevallani. - Mondj valami okosabbat, vagy érdekesebbet! - Sem okosabbat, sem érdekesebbet nem akarok neked mondani, Géza, mert sem az ami okos, sem az, ami érdekes, nem lényeges. Mondtam már, hogy annyira kiismertem saját hazudozásra és korrupcióra való hajlamaimat, hogy engem senki félre nem vezethet maga felõl amennyiben éppen elõttem, vagy velem szemben jön meg a kedve önmaga http://kozmaszilard.hu




félrevezetésére. Mondtam, hogy az igazi dekonspirációt minden embernek magával kell kezdenie. Másképp ez nem megy, de ugyanakkor ezzel óriási elõnyre tehet szert önmagával és a többiekkel szemben. De ezen a szinten az ember már lemond az érdekes és az okos dolgokról egyaránt, és pontosan ezért nem vitatkozik már senkivel. Én ezeket a dolgokat elmondom neked, mert kérdeztél, de nem akarlak meggyõzni semmirõl. Még arról sem, hogy igazad van-e vagy nincsen. Ha akarod, elfogadod, amit mondok, ha nem akarod, hát nem. Az én kedélyállapotomat nem befolyásolja az, hogy igazat adsz-e nekem vagy sem, mert ha a véleményednek, vagy bárki véleményének alárendelném a kedélyemet, az csak gyengítene engem, rombolná a hitemet, vagyis zavarná és gyengítené a bennem levõ Istennel való kapcsolatomat. - Meg van! Te egy álcázott vallásos zseni vagy, öregem. Tudtam én, hogy egyszer kiugrik belõled a zseni, csak el kell hagynod Dórát! - Géza, tudod, hogy én unom a zseniket. Mind cirkuszi mutatványt végez az egész, akárcsak a kanonizált fanatikus szentek. Nézz csak utána annak, amit mondok: az atombombához és a gázkamrákhoz vezetõ út mind a zsenik névjegyével van kikövezve. De megmagyaráznád a lelkesedésedet? - Hogyne lelkesednék öregem, hiszen most értettem meg a kereszténydemokrata eszméket. Ide kell hozzam a német havereimet, hogy tanítsd meg õket. De nem csak a német haverjaim, a világ kereszténydemokratái mind tanulhatnának tõled. Ezt ilyen szépen és értelmesen eddig még senki nem fogalmazta meg nekem, pedig elhiheted, hogy én ott, a kereszténydemokrácia szülõhazájában a legkompetensebbekkel is beszélgettem! - De engem sem a kompetencia, sem a demokrácia, sem másféle impotencia nem érdekel. A politikai szakértelem, a kompetencia épp úgy, mint a demokrácia és a teokrácia, nem más, mint a Jézus tanításait érzelgõs vallásideológiává züllesztõ keresztény civilizációnak a lényegi válság felvállalásától való figyelemelterelõ játékrendszere. Én másról beszélek! - Na, mond már el, az Isten szerelmére, hogy mirõl beszélsz? Kezdett idegesíteni ez a misztikus rejtélyeskedésed! - De hát megmondtam már neked, hogy mirõl van szó, csak nem akarod megérteni, mert a gyávaságodból eredõ szégyenérzeted miatt elhazudod saját magad elõl a lényeget. - És mi az a lényeg? - A bûnbeesés. - A bûnbeesés? - Igen, jól hallottad, a bûnbeesés, azaz a létrontás. - Ejnye, bejnye, szóval a létrontás? Nahát! Ki hitte volna, hogy ez ilyen egyszerû? Egyszerûen arról van szó, hogy az a fránya kis bûnbeesés itt a lényeg! - Igen, Géza, hiába gúnyolódsz, mondtam már, hogy vagy elfogadod, vagy nem, engem nem érdekel és semmirõl sem foglak meggyõzni téged. - Géza úgy figyel, mint egy kobra, aztán megadó, majd gondterhelt lesz a tekintete. - Várj egy kicsit, Ádám, többet nem sértegetlek, oké? Rendben van? Nem gúnyolódok, nem sértegetlek, és nem keresek ellenérveket. Most már tényleg nagyon szeretném tudni azt, hogy te hogy érted mindezt. Tudod, nekem nem volt idõm odakint annyi Hamvas Bélát olvasni, mint itt neked... - Nos, elsõsorban kétlem, hogy sokáig megállnád kételkedés és ellenérvek nélkül, de ez a legkevesebb. Azon kívül, a táplálkozás kérdését illetõen, teljesen mindegy, hogy ki mennyi Hamvas Béla esszét olvasott, vagy nem olvasott, habár kétségtelen, hogy nekünk magyaroknak óriási szerencsénk, hogy ezeket az egyetemes igazságokat tartalmazó metafizikai esszéket, és ez által a szent tudományt, Hamvas Béla tisztán és érthetõen megfogalmazta és logikusan leírta számunkra magyar nyelven. De ez még úgy sem lenne elég a kettõnk egymással boldogulásához. Az elõbb te állítottad, hogy a spirituális érettség nem mûveltség, tehát nem információhalmozás kérdése, de azt is tudnod kell, hogy még csak nem is életkor kérdése és még csak nem is élettapasztalat kérdése. Gondolom, hogy mondanom sem kell: a legkevésbé intellektuális képességek, azaz a szokottól eltérõ racionális gondolkozási készség kérdése, habár az is igaz, hogy kellõ értelem nélkül sem megy a dolog, de ez az értelem nem lineáris logikai dedukciós készséget jelent. Láthatod magadon: mindezzel te ugyan rendelkezel, és most mégis megakadt a szekered. Évek óta csak ismétled magad. Nem haladsz elõre egyetlen lépéssel sem. - Látod, hiába koplalsz és élsz nyers zöldségen, te sem bírsz ki egyetlen értelmezõ vitát sem személyeskedés, igazságtalan vádak és gúnyolódás nélkül! - Dehogy gúnyolódom, de a személyes példák a legérthetõbbek. Ha önérzeteskedsz viszont, akkor nem megyünk semmire. Annál is inkább, hogy amit most mondok, az megint fog sérteni téged és ezért nehéz lesz lenyelned. - Minden igyekezetem azon van... - A spirituális érettség tulajdonképpen nem életkor, hanem bátorság kérdése. - Heroikus aktusok, mi? Na ne viccelj, arról volt szó, hogy nem gúnyolódunk egymással többet ... - Ebben semmi gúny nincsen és nem is viccelek. Egészen komolyan mondom neked, hogy miután gombnyomásra szereplõ és kerepelõ idiótákká tettek bennünket az iskolában, elvadult gengszterekké a kaszárnyákban, közömbös baszó gépekké és magzatgyilkosokká a családnak nevezett kuplerájokban, ügyes intrikusokká, lapuló tahókká, huncut lumpenekké vagy közömbös barmokká a munkahelyeken, a hivatalokban és zabáló ínyencekké, részeges disznókká a házibulikon, a vállalati, a nemzeti és a családi ünnepeken, tényleg bátorság kérdése már csak az is, hogy igazán önzetlenül, merjen szeretni az ember. És ez még a legkevesebb! Oda aztán tényleg nagy bátorság kell, hogy azokat is szeresd, akiket korábban lenéztél, mert szerinted bunkó, süket, élettelen, rosszindulatú, hízelgõ, alázatos, seggnyaló, nyálas, hisztériás, kegyetlen, szenilis, szemforgató erkölcscsõsz, rafinált, kétszínû, kételkedõ, szõrszálhasogató, türelmetlen, hangoskodó, nyüzsgõ, kopogtató, korrupt, szélhámos, hazudozó, becstelen ..., soroljam még? - És azt mondod, hogy az ilyeneket nekem mind szeretnem kellene? - Nem kötelezõ, de próbáld meg. Úgy-e milyen nehéz már csak elképzelni is? Pedig különben semmi nem megy az életben egy hajszálig sem elõre, gyûjthetsz nagy vagyont és kiolvashatsz kétszázötvenezer könyvet. Sõt: még az olimpián is http://kozmaszilard.hu




nyerhetsz aranyérmet, enélkül úgyis csak egy halom csõd az életed. Ide kell nagy bátorság, nem az egymás meglopásához, leveréséhez, legyõzéséhez, elitéléséhez és egymás agyonlövéséhez. Nem az intézmények átveréséhez. Bátorság kell oda, hogy amikor elébed teszik a sok finom ételt, ne zabáld magad hülyére, még akkor sem, ha finoman kínálva, erõszakoskodnak veled a vendégszeretõ háziak és azzal fenyegetõznek kedélyesen, hogy megsértõdnek. De ahhoz is bátorság kell, hogy otthon ne készítsd meg és ne edd meg a hûtõben maradt húst, ahelyett, hogy elajándékoznád, ahogy magadnak azt megfogadtad. - De hát mi köze a spiritualitásnak a húsról való lemondáshoz? - Az, hogy az embernek, ha csak nem tartja magát ragadozónak, eredendõen nincs szüksége húsevésre. Az elsõ ember nem evett húst sem a kreacionista, sem tudományos-antropológus állapotában. Sem Ádámként a paradicsomban, sem földön járó okos majomként Afrikában. A húsevõ ember maga a Káini ember. A nemes ragadozókkal és a hullafogyasztó dögevõkkel nincs semmi baj, õk az egyetemes tõrvények szerint egyensúlyban tartják a természetet, nem csak fizikai, hanem spirituális szinten is. Ragadozók nélkül a természetben nem lenne lehetséges s fejlõdés, mert lezüllene a növényevõk génállománya. De a növényevõ majomból húsevõvé vált ember egy törvénytelen ragadozó és dögevõ, mert anélkül, hogy az életben maradáshoz szüksége lenne erre, lelkiismeret nélkül és felelõsségtudat nélkül a legnagyobb és legegészségesebb hímeket és vezér nõstényeket kilövi fegyverével és a természet dolgába szentségtelenül belematatva, futószalagon gyártja, hizlalja - feji és gyilkolja a háziállatokat. E sok ezer éves húsevés következtében a teremtõi azonosság-tudata elsorvadt és képzelete összezavarodott, egyetemes hite megtört és szétfoszlott és ezért a szegény tudós-ostoba ma már el is hiszi az agyalágyult elméleteit, miszerint neki húst kell ennie, illetve neki ölnie kell ahhoz, hogy éljen. Nem tiszta az isteni elmével való kapcsolata, ahogy te magyaráztad nekem valamikor és ahhoz, hogy a mélyben lázadozó lelkiismeretét elaltassa, vadász-erkölcsre van szüksége. Vadászetikára, vadász ideológiára, vadászfilozófiára, vadásztrófeára, vadász-vallásra és vadász kultúrára, illetve vadász-kábulatra, hogy a lelkiismeret-furdalásnak nevezett bûntudatát, az egység, az egész-ség széttöretésének tudatát magában lefojtsa, elkábítsa, megszûntesse. Minden ember, vagy állat-áldozatról szóló tanítás, nem más, mint egy Káini vadásztanítás. Az Ábrahám és az Izsák története a leginkább. Az abszolútumnak nincs szüksége giccses drámai jelenetekben való élvezkedésre, sem hûségnyilatkozatokra, hogy egy díszpáholyból tapsoljon nekünk a sikeres alakítások és a lelki traumákkal járó próbatételeink élvezetes szemlélése közben. A mi elménk gyengeségét pótolni kívánó költõi fantáziánk eszelte ki ezeket az õrültségeket és rákente az Istenre. Nincs szükségünk a húsfogyasztás egyetlen változatára sem, ahhoz, hogy egészségesek erõsek és intelligensek legyünk, ahogy a süket nyugati egyetemeken tanítják - a világon élõ több millió közönséges vegetáriánus és számtalan sikeres vegetáriánus sportoló, mûvész és tudós bizonyítja ezt! -, és nem létezik olyan rajtunk kívülálló Isten, aki tõlünk ilyen patetikus drámai áldozathozatalokat igényelne. Egyetlen áldozatnak van értelme: a misztikus és az okoskodó, vagyis a mai fogalmaink szerint: a vallásos és a tudományos tévképzeteknek a feláldozása, illetve az érdemtelen elõnyszerzésre való hajlam felismerése és a korrupcióban való létezés mozzanatainak következetes felszámolása. Csak és csakis az olyan áldozat érvényes, amit te hozol önmagad elõtt önmagad és a közösség számára hibabelátásból, önmagad elõtt, önmagad elméjének az erõsítése érdekében. - Áldozatot kell hoznod, azért, hogy ne légy áldozat, hogy ne áldozd fel a benned levõ Istent. A legelsõ áldozat az, hogy lemondasz a létért - a húsért - való küzdelem tévképzetérõl és ezzel együtt a vadász filozófiájáról, a vadászat ideológiájáról, a vadász etikáról, ahhoz, hogy eldobhasd a romboló és a rabló-védekezõ eszközt: a csákányt és a fegyvert, hogy bízd magad a természetre és az Istenre, vagyis a kedélyre, a nyugalomra, a szeretetre, az alkotó - teremtõ képzeletedre. A vadász- és a csatajeleneteket ábrázoló mûalkotások nem az isteni létezés alapállását, hanem az õrültséget és a zavart juttatják az én eszembe. De ahhoz, hogy a vadászat ideológiáját és annak civilizációt alkotó morális rendszerét, annak életszemléleti-politikai következményeit leleplezd és megértsd, elõbb a húsfogyasztásról kell lemondanod, mert ahhoz, hogy a húskonzervgyárak, illetve a csirke, a liba, a disznó és a marhagyárak és a vágóhidak ideológiáját dekonspirálhasd, elõbb neked kell lemondanod a húsvásárlói tudatáról, a ragadozói képzeteidrõl. A húskonzervgyárak tartják fenn a fegyvergyárakat és a hadseregeket és ezzel együtt az összes pénzfogyasztó - pénzt igénylõ társadalmi-politikai intézményeket, a természet - kizsákmányoló, természet - szipolyozó és természetgyilkoló, a támadó-védekezõ társadalmi intézményeket. Itt van a létrontás, vagyis a korrupció a gyermekkorodban elferdített ízlelõszervedben és megrontott a tudatodban, vagyis a te különleges ízekre való sóvárgásaidban és végül a lelkivilágodban, Géza. Itt gyökerezik benned a létrontás: a hús- és más konzervgyárak ízletes termékeinek a fogyasztására ingerlõ reklámoknak az imaginációdra, a szellemedre és a lelkedre gyakorolt hatásában, a fogyasztás - termelés lelki és szellemi mechanizmusaiban, nem a látványosan panamázó társadalmi organizációkban. Az adó behajtó - büntetéssel fenyegetõ és ez által a polgárokat újabb fölösleges termelésre szorító intézmények már csak a ragadozást pótló, termelõ (- vadászó!), fogyasztó szenvedélyek társadalmi megtestesülései. Ez a létrontás, Géza, és ennek a belátására nem elég a Hamvas Béla összes mûveinek az elolvasása! Igaz, hogy a létrontás kifejezést a magyar kultúrában a leggyakrabban õ használta, de amit õ ez alatt ért, azt megtalálod minden európai "mélygondolkozónál". Ezeket a végkövetkeztetéseket viszont még egyikük sem merte a nemzeti közönség és a nyugati közösség számára megfogalmazni. A keletiek sok ezer éve tudnak errõl a szellemzavarodási folyamatról, de a kereszténykedõ hipokritizmus ködfátylán át, aminek a leple alatt a fogyasztói ideológiánkat kiterjesztettük a világra, nem vettük eddig õket komolyan. Pusztító gyõzedelmeskedéseink hatására, pálinkánk, fegyvereink, tudományunk és csúcstechnológiánk elfogadásával lassan õk is megfeledkeznek a folyamat õsokáról, és így, szép lassan, elérkeztünk a legutolsó bibliai nagyjelenetek megvalósulásához, János Apokalipsziséhez. Kevés választ el attól, hogy ezt is komolyan vegyük és eljátsszuk, mint ahogy eljátszottuk már az Ábrahám és Izsák féle szadista jelenetet, vagy a keresztre feszítés címû vadászjeleneteket. Nem a politika és a hadsereg intézményénél kezdõdik a baj, hanem az üzletben, a konyhán, a konyhamûvészetnél és a vadász-pódiummûvészetnél. Az otthoni konyhákban és hûtõládákban, valamint a ragadozói mûvészetek elõadótermeibe kezdõdik a létrontás, nem a http://kozmaszilard.hu




piacgazdaságban és a parlamentben. Ki kényszerít arra, hogy húst vásárolj? Senki. Ahogy Ábrahámtól sem igényelte a fia feláldozását semmi és senki. Ez maximum egy hit-metafora, egy hit példázat lehet, amit az értelmezõ biblia szövegírók szó szerint vettek és adtak tovább. Az ember magában az állatot úgy áldozza fel, hogy isteni éberséggel rendelkezõ lényként, felelõtlenkedést, fölösleges életrombolást nem követ el, nem úgy, hogy embert akar legyilkolni hite bizonyításaként, majd miután ettõl megretten, a fia helyett, csak úgy sportból meggyilkol egy gödölyét. Arról van szó, hogy én személyesen részt veszek-e a létrontásban, vagy nem? Ezen áll és bukik az életem. Ennek Dél-Amerikához, Európához, vagy Romániához semmi köze nincsen. Annak viszont van, hogy miután az elsõ lépéseket ennek érdekében megtettem és sikerült önmagamat a diliházból, vagyis a vadászat szellemi börtönébõl kimentenem, életfeladataimat hol, vagyis mennyi létrontás-vállalással teljesítem. De maradjunk még a bátorság kérdéskörében. Amint mondtam, a spirituális fejlettség, többek között, nem életkor kérdése. Ezért hiába szereztünk akárhány diplomát, futottuk be a legfényesebb szakmai, mûvészi, egyházi, vagy politikai karriert, nyerhettünk akárhány aranyérmet és díszoklevelet, az Úristen ezt nem díjazza. Mivel az egész banzáj a bûnbeesés logikájára épül, a legtöbb esetben ránk vonatkozó metafizikai igazságokat elfogadni, és azok szellemében élni, annál nehezebb. Ahhoz, hogy a személyesen közvetlenül ránk, illetve a sorsunkra - életünkre vonatkozó megismerési és kiegyenlítõdési lehetõségeket komolyan tudjuk venni, annyi nagyokos tudományos és közéleti babonával a fejünkben és a lelkünkben, ahhoz, hogy a megfelelõ irányt felvehessük, egy bizonyos életkor után, többnyire teljes lelki-szellemi csõd szükséges. Hogy a többiek közben látszatra boldog elégedettséggel járják a sikerek és az érvényesülés ördögi körét? Na és? Jézus megmondta, hogy úgyis el kell bukni egyszer minden hitetlennek. Mert az elsõkbõl lesznek utolsók, és az utolsókból lesznek elsõk. Ha máshol és máskor nem, korai halálában, vagy az élete utolsó heteiben, napjaiban és óráiban, közvetlenül a halállal szemben bukik el az ember. A végsõ csõd tudata éppen elég borzalomnak és szörnyûségnek. Én inkább a kíváncsiságra játszom: miért kellett úgy történnie velem, vagy velünk a történelemnek, ahogy megtörtént, és azután, hogy azt megértettem, még milyen játszmák következnek? Mert nem mindegy, hogy meddig zuhan az ember. Azt tapasztaltam, hogy amennyiben a rejtett okok keresésére és megértésére koncentrálok, minden pofára-esés után egy hajszálnyival egészségesebben kelek fel. Szóval egy bizonyos életkor után már nehéz az egészség és a teljesség irányába fordulni, és fordított irányban megtenni az elsõ lépéseket. A fiataloknak viszont nem. Az elsõ ember, akit metafizikáról hallottam elõadást tartani egy Jézusra emlékeztetõ magas és finom, huszonhárom éves fiatalember volt. Az is igaz viszont, hogy hosszú hajával és szakállával, harmonikus mozdulataival, nyugtató hangszínével és egész lényébõl áradó kiegyensúlyozottságával, magabiztosságával több, mint harminc éves ember benyomását keltette, különben az elõítéleteim miatt nem hallgattam volna meg. Szerencsémre, mindaz, amit, az elõadás elején mondott egybevágott a Hamvas Bélánál, a Guenonnál és a Kierkeegardnál olvasottakkal, na meg azokkal a misztikus koncepciókkal is, amikrõl te régebb te beszéltél nekem. Különben szembe röhögtem volna, amikor minden teketória nélkül kijelentette, hogy:” - Boálá eszte o prosztie omeneászkö, szpecsificö numai regnului umán. Dacö omul nu sz-ár ûnbolnövi pe szine ûnszusi prin nekredincõ si ignoráncõ si nu si-ar umple prin acseásztá mentálul propriu si mediul ünkonzsurötor cu imadzsini pline de szugzsesztii negative si cu vibrácii zsoáse provenite din egoiszm, nu sz-ár ûmbolnõvi nicsi animálele." (A betegség, mint az emberi ostobaság következménye csakis az emberi faj sajátossága. Amennyiben az ember nem betegedne meg saját korrupciója és hitetlensége következtében, és nem töltené meg elméjét és környezetét negatív szuggesztiókat tartalmazó képzeteivel és egoizmusból eredõ alacsony rezgéseivel, az állatok sem betegednének meg.) De mondom, hogy minden ellenséges fennhang nélkül, olyan szelíd természetességgel adta elé, hogy csak memória-raktározási szinten akadtam meg benne és tovább hallgattam az elõadást. Szerencsére nálam volt az újságíró-diktafonom és kiskazettára vettem az egész elõadást. Ebben az idõszakban hagyott el éppen Andrea egy, a székelyföldön jótékonykodási missziót teljesítõ, magyarországi közgazdászért, állítólag Isten akaratából. Ezt a lányt én tényleg templomban láttam meg elõször, és hat hónapig Szûz Máriához imádkoztam, hogy az enyém lehessen egy olyan kritikus idõszakban, amikor tényleg nagyon vártam "egy tiszta lény" érkezését az életemben. Gondolhatod, hogy egész szívemmel és lelkemmel megszerettem, amikor szüzessége ellenére három napos ismeretség után szeretkezett velem. Számomra akkor egyértelmû volt akkor, hogy isteni kegyelemben részesültem, és minden, az õ családja részérõl érkezõ ellenállás és bonyodalom ellenére, biztos voltam abban, hogy Andrea lesz az én feleségem. Hát nem õ lett. Ráadásul, állítólag az Isten akaratából hagyott el, ugyanis egyik közös fiatal pap barátunk adta rájuk az egyházon kívüli, papi-baráti áldást. Akkoriban hét végi teológiai egyetemi kurzusokra jártam és nagyon megharagudtam az emberekre, amiért ilyen disznóságok igazolására használják Istent. Nem hittem ugyanis, hogy Andrea, akivel még nagy odaadással szeretkeztünk a srác megérkezése elõtt, két nap alatt, amíg baráti bizalommal egymásra hagytam, hogy együtt járják be a vidéket, annyira szerelemes lett, hogy menten férjhez kelljen mennie. Szerintem egy külföldi, jó gazdasági hátterû házasságba menekült a terrorista édesanyja elõl. Persze, ebben is lehetett valami igazság, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy rettenetesen féltékeny voltam és sehogy nem tudtam a lelkemben elereszteni, és persze mindenkire haragudtam - még az áldást szóró pap barátunkra is - aki szerelmemet segítette, vagy bíztatta az elhagyásomba. Az ugyanis, hogy nem arról van szó, hogy engem elhagyott, hanem arról, hogy mással akarja leélni az életét, akit esetleg tényleg jobban szeret, eszembe sem jutott. Én a Skorpió jegyében születtem, a rejtõzködõ Kígyó évében, a XXII. Horoszkóp-házban és a Rákban álló Sárkányfarokkal és a Plútóval az Aszcendensemtõl négyfoknyira. Te nem tudhatod, hogy e gyilkos "sorsprogrammal" egy ilyen végzetes "szerelmi veszteség" mit jelent. Különösen akkor, ha ez már a harmadik "csõd" és abban az esetben, ha a nõi partner éppen a Rák jegyében született: az ember egyszerûen azt képzeli, hogy meghasad fölötte az ég és alatta a föld, hogy megszûnik körülötte minden. Hogy mindennek meg kell fagynia és nem szabad tovább mozdulni a földnek. A következmény: szellemi és lelki betegség a tudattalan világ legmélyebb szintjén. Az egészség - a test-lélek-szellem egységének - a teljes mértékû megtöretése. Magas lázzal járó hûléses tünetek mellett, húgyhólyag, vese, herék, prosztata, húgyvezetékek gyulladása és reuma a combokban, a vesék tájékán és az egész medencében. És közben igazából http://kozmaszilard.hu




meghûlve sem voltam, hiszen jártam edzésekre. Igaz viszont, hogy mezítláb nem bírtam ki másfél órát, akárhogy bemelegítettem edzés elõtt a talpaimat és a lábfejeimet. Végül feladtam a küzdelmet és ágynak dõltem. Na, ekkor kerültem szembe a fiatal bukaresti gyerek imént idézett "rettenetesen nevetséges" szövegével. Mármint hogy a betegség az ember ostobaságának és hitetlenségének a következménye. Hogyhogy? Én, Balog Ádám, felsõfokú mûszaki végzettséggel, több díjnyertes festménnyel, három egyéni tárlattal és a harmadik évtized majdnem teljes tapasztalatával a hátam mögött ostoba fajankó vagyok? És ennek az ostobaságnak a következtében beteg? Nem, gyerekek, ez nevetséges! Közben mérhetetlenül gyûlöltem Andreát és gyûlöltem a jótékonykodó magyarországi szeretõjét és gyûlöltem az áldás-osztó közös pap barátunkat. Meg akartam verni õket, össze akartam törni a csontjaikat, sõt: néha le szerettem volna gyilkolni õket, mint az állatokat. Aztán már nem akartam õket megölni, nem akartam a csontjaikat eltörni és meg sem akartam õket verni becsületesen, de mindenképp szerettem volna elkövetni ellenük valami retteneteset. Aztán lassan-lassan az egész Andrea ügyet el szerettem volna felejteni, mert éreztem, hogy különben soha nem múlik el a betegségem. Éreztem, hogy lelki beteg vagyok, de nem tudtam, hogy a betegség elsõsorban a téves életképzelet következtében, már fiatal koromtól magamban hordott szellemi zavarodottságomból, a metafizikai tudatlanságomból ered. Hamvas Bélától ezt akkor még nem tanulhattam meg, pedig õ is ír errõl eleget. Ehhez nekem azzal a nyugodt, magabiztos fiatal bukaresti fiúval kellett találkoznom és be kellett látnom, hogy betegségem valójában ostobaságból ered, hiszen ahhoz, hogy meggyógyuljak semmi mást nem kellett tennem, mint hogy Andreát szeretõstõl, papostól, áldásostól, mindenestõl, elengedem. És vele együtt elengedem Dórát is és Ritát is. Ehhez viszont nagy bátorság kellett és nekem sokkal nehezebb volt ezt a bátorságot elérnem, mint annak a fiúnak kijelenteni több értelmiségi jelenlétében, hogy a betegség az ember ostobaságából, magyarul: szellemi hülyeségébõl ered. Tudom, hogy a dolgok nem ilyen egyszerûek. Azt Rözvan is tudta, hogy a PROSTIE alatt öncélú élvezetvágy, minden áron való gyõzni akarás, veszteségtõl való félelem, birtoklási és ellenõrzési - manipulálási ambíció, illetve egoizmus, félelem, féltékenység, becsvágy, hatalmi ösztön, kéjsóvárgás és más jó keresztény karakterjegyek feszülnek. Ez viszont nem változtat a lényegen. És ennek a belátása még csak az elsõ lépés önmagad, vagyis az igazság felé. Azon abszolút igazság felé, amit a papok, az állam-bölcsek, a tudósok, a tanárok, az orvosok, a közgazdászok és a politikusok jóindulatú segédletével az emberek mindig önmagukon kívül keresnek. Ezt az elsõ leleplezõ - felfedezõ lépést viszont mindenki egyedül kell megtegye, vagyis neked magadnak kell a gyakorlatban megtenned. Ezt senki nem teheti meg helyetted. Még én sem. Elsajátíthatsz tízezer elméletet, tudhatod és megértheted a fizikusok és a matematikusok által felállított összes világegyenletet, memorizálhatod kívülrõl az egész Bibliát, a Keleti Szent Könyveket és mégsem haladtál egy lépést sem elõre. Csak és csakis a hiba belátás - a befelé látás: a befelé a tévképzetek felé való figyelem és a tévedések felvállalása az, ami elõbbre visz. Az elsõ lépés után a második következik, amihez viszont még nagyobb bátorság kell: elkezdeni szeretni mindent, ami létezési forma úgy, hogy annak a teremtésben elfoglalt szerepét teljes mélységében megismered és elismered. A csótánytól az emberig, a póktól és a patkánytól az angyalokig, a bélféregtõl és a szúnyogoktól az arkangyalokig és a Trónokig. Persze nem úgy, hogy simogatjuk és puszilgatjuk õket, fagyit és cukorhabot vásárolunk a nyuszinak, vagy dicshimnuszokat zengünk az angyalokhoz, amik egyébként sem a földi elképzeléseink szerinti lények, hanem maguk az egyetemes törvények. Nem misztikus érzelgõsségrõl van szó, hanem tudatosságba és felelõsségtudatba ágyazott szeretetrõl. Egyfajta mentális szeretetrõl, vagyis olyan õsi azonosulási képességrõl, amit egyes misztikusok és jogázók kozmikus altruizmusnak szeretnek nevezni. Mi viszont még a románokat, vagy a cigányokat sem vagyunk képesek szeretni, tehát embereket sem és az egyetemes szeretet élmény szempontjából teljesen mindegy, hogy õk is ugyanígy vannak ezzel. Egyek vagyunk velük ebben a kölcsönösen gyanakvó szeretetlenségben. De abban is kételkedem, hogy anyánkat, apánkat, testvérünket, "szeretõinket" igazából szeretjük-e? Ha jól megvizsgálod érzelmeidet, kiderül, hogy az amirõl azt hitted, hogy benned szeretet, nem más, mint ösztönös érintkezési vágy, félelembõl, vagy sajnálatból eredõ ragaszkodás, egoista tulajdon-érzet, vagy lelki tartalom nélküli megszokás. És akkor megkérdezheted magadtól, részt veszel-e vagy nem a bûnbeesés folytatásban? E kérdésre adott válaszodon áll, vagy bukik az életedben minden. Amennyiben igen, helyes a válasz, mert a beismerés is már fél siker. De jön a másik kérdés, amely irgalmatlan: bármiféle részt akarsz-e vállalni immár tudatosan is a létrontásban, vagy nem? A mellett a döntés-kényszer mellett, amely elé ez a kérdés állit, elsápadnak és leleplezõdnek az összes okoskodó és önkényeskedõ filozófiák, és az összes generál-megváltást a mágikus könnyítésekkel együtt hirdetõ világ-vallások és a jóságról szóló misztikus teóriák. Azt, aminek e személyes döntést követnie kell, kizárólag az egyes ember viheti önmagán belül végbe. Ezen belül csak egyedül õ ítélheti meg önmagát, nem tartozik senki emberfiának sem számadással, és a végrehajtás módjában, a spirituális fejlõdésben nem létezik földi mérce, habár a szûnni nem akaró finom betegség tünetek jelzik, ha éveken át még mindig helyben topogsz. De csak ennyi és errõl csak te tudsz. Legfennebb a házi orvosod, akihez elmész néha tanácsot kérni, mivel gyógyszert már nem szedsz. De ezen belül teljesen magadra vagy hagyva öregem. Persze, közben járkálsz, eszel, utazol, ha kell még politizálsz is a többiekkel, de mindig befelé is éberen figyelve, mert megtanulsz egy idõben belül és kívül is létezni, mígnem teljesen elmosódik a belül és a kívül közötti határ és azon kapod magad, hogy a barátod olyasmiket közölt veled, amiket nem is ejtett ki a száján, de nem is írt le sehova sem neked. Együtt vagy önmagaddal, a legszebb, legfenségesebb és a legveszedelmesebb magányodban és ugyanakkor a világegyetem összes erõivel és törvényeivel egyszerre. Nyitott leszel minden információ, minden érzelem és minden gondolat felé, amit még soha nem mondott ki, nem irt le és nem nyilvánított ki semmilyen formában senki sem. Ezt a magányos nyitottságot, ezt az univerzális megszólíthatóságot Jézus után is csak nagyon kevesen érték el, de most készül, vajúdik a Világ, megszülni az egyetemes szeretet-állapotot elérni képes embereket, most amikor ez a feladat a tömegek, vagyis a közösségek és a csoportosulások számára lehetetlen, most amikor a létrontás legnagyobb határát készül elérni az emberiség többsége, engem és téged is beleértve. A lehetõség viszont, hogy az általános http://kozmaszilard.hu




létrontásban való személyes részvételét a minimumra csökkentse, mindenkinek megadatott, csak éppen élni kellene vele. Ez viszont, amint mondtam, nem megy egyszerre, de az elsõ, döntõ lépést nem helyettesíthetik sem a szemforgató ájtatoskodások, sem az ostoba szentostya-nyelések, sem a nagyokos elméletek, a gazdaságpolitikai kerek-asztal értekezletek, vagy a hajnalba nyúló, "fontos" beszélgetések. Én meggyõzõdhettem arról, hogy ez igy van. Ha úgy tetszik, kézzelfogható eredményeim is vannak, és ezek birtokában a nagyokos kifogások már nem zavarhatnak meg. Én döntöttem és a létrontásba való részvételemet a minimálisra csökkentem, anélkül, hogy ezért valakitõl, vagy valamitõl elismerést, dicséretet, hálát, vagy valami mennyei járulékot várnék. Én elmélyedten a szentírásba és abból, a saját tapasztalataim alapján és az asztrológia segítségével, az egyetemes tõrvényeket megismertem. - És ehhez ennyire elengedhetetlenek a böjtölések? Nem túl vad így ez az egész? Nem zuhansz át a másik végletbe? Nem leszel fanatikus tõle? - Nem, nem, nem! Háromszor és ötször is nem. A böjtölések még igenis kellenek nekem. Egyelõre. Emlékszem, hogy diákkoromban pontosan olyan nagy zabáló és nagyivó voltam, mint te. Ezért még ma is, az energetikai szükségeimhez mérten, még mindig rengeteget eszem. Ezt lemértem edzéseken. Azonkívül én ezeket a böjtöket arra használom fel, hogy ne járkáljak színházba és vendéglõbe, vagy más alacsony rezgéseket sugárzó helyre a kelletnél többet. Ezeket én inkább mentális kúrának használom, mint egészségi kúrának. A böjtnek az egészségre gyakorolt jótékony hatásáról tudtak a régiek és a szentkönyvek is tudnak. Igaz, én nem így ismerkedtem meg vele. Az ember nem csak lelkileg, de szellemileg is fel kell készüljön a böjtre. Ehhez viszonyítva én egy baráti társaságban folytatott sörözéses társalgás után döntöttem el, hogy másnap reggeltõl éhségsztrájkba fogok Tõkés László református püspök mellett, aki a volt szekusoknak és a kommunista nomenklatúra tagjainak román közéletben és politikai vezetésben való egyre nagyobb szerephez jutása ellen tiltakozott, illetve ezeknek a szélhámos hóhéroknak a közéletbõl való távozását igényelve, több napos éhségsztrájkkal akarta nyomatékosítani igényét. Nem csak, hogy sok barátja és ismerõse csatlakozott a tiltakozó akciójához, de több jó hírnevû román értelmiségi és kevésbé ismert fiatalemberek is. Szégyenletesnek találtam, hogy az éhségsztrájk negyedik napján a székelyföldön senki nem állt melléje, és úgy gondoltam, ha mással nem, azzal, hogy én, a hajdani gyomor- és nyombél fekélyes és a bélhurutos személy éhségsztrájkolni kezdek, észre veszik magukat a székelyeim is. Így egyféle, a fajtám iránt érzett szégyennel és elkeseredéssel vegyes haraggal fogtam neki a sztrájknak, amit csak akkor oldottam fel, amikor kiderült, hogy a vesémben a megengedett határértéken jóval felül aceton gyûlt. A böjtbe nem megy bele negatív érzelmekkel, sõt: még csak negatív gondolatokkal sem az ember. Az éhségsztrájkba a sajnos a legtöbben igen. Én is elkövettem ezt a hibát, de szerencsére a püspök rádió-interjúit hallgatva és elszigetelt magányomba a Hamvas Béla írásait olvasva, észbe kaptam, és így az eredmény meglepõ lett: a koplalás abbahagyása után, semmiféle erõveszteséget nem éreztem, sõt: mintha növekedett volna a fizikai energiám. Néhány évre rá, a kísérletet egyedül megismételtem, öt napig nem ettem semmit, de már elõzetes lelki és szellemi felkészüléssel. Ráadásul akkor olyanok voltak a körülményeim, hogy nem kellett itthonról sehova sem elmenjek és csak esténként, vagy hajnalonként szaladtam ki levegõn mozogni a Stadionba vagy a Nagymezõbe. Akkor váltam képessé a teljesen elmélyült meditativ állapot elérésére, mivel nem nyomta semmi a végbelemet, és ezért akkor rákaptam, hogy több napig semmit se egyek. Addig mindössze csak egyik estétõl a másik estéig merészkedtem egy-egy böjttel. Az volt a koncepcióm, hogy nem tudok elaludni, ha estére nem zabálom tele magam rendesen. És ez tényleg így volt, mert már gyermekkoromban, Matyi bácsi rászoktatott arra, hogy sokat egyek. “ Ki ahogy eszik, úgy dolgozik”, mondta és az olyan ember aki nem tevékenykedett reggeltõl estig, a leghitványabb fajzata volt a földnek. Volt is feladatom elég. Már tizenegy éves koromtól az én feladatköröm volt a hatalmas udvarunk heti feltakarítása, a disznópajta, a nyúlpajta, és a tyúkól takarítása, favágás és fahordás a cserépkályhákba télen és a családnak a mosogató, mosó és ivóvízzel való ellátása. Hát tényleg volt is, amiért nagy étvággyal egyek Így a szervezetem már kisgyermek koromban rászokott arra, hogy mindig tömve legyen. Az érdekes csupán az, hogy mindezen spártai, de inkább munkatábori életmód ellenére, a szervezetemben egymást érték a különbözõ betegségek. Mivel anyám is a Skorpió jegyében született, mindketten képtelenek voltunk az igazi szellemi megbocsátásra, az elengedésre és folytonosan nehezteltünk valakire, vagy valamire. A leginkább persze, Matyi bácsira, akivel nyíltan egyikünk sem mert ellenkezni. Huszonöt éves voltam, amikor végre annyira összeszedtem magam, hogy meg mertem mondani az öreg oroszlánnak, hogy fejezze be az anyám folytonos szekálását. Az öreg annyira felháborodott a szolgai lázadásomon, hogy nyakon ragadott és nyuvasztgatni kezdett. Nem volt mit tennem, hasba rúgtam a térdemmel és amint a szorítása meglazult és levegõt vehettem, a két keze között úgy állon vertem, hogy nehéz testével hátradõlt a szekrénynek. Ekkor észrevette, hogy kinõttem a markából és nem fog bírni velem, mert már a másik ökölcsapást készülök rámérni, arra az esetre, ha újból a nyakamnak akar ugrani, hát inkább visszaült a székére. Másnap hívta a fiát és a vejét, közös számításokat végeztek, és két nap múlva teljesen kiürítették a lakást, de mi nem bántuk, mert a vén hülye is elment végleg. Tizenhat évvel a házasság kötésük után így szûnt meg a folytonos lelki terror a családi életemben. De meg is volt az eredménye a folytonos bélpakolásnak és a csendes nehezteléseknek. Idõközben tönkre ment az egész emésztõrendszerem, de fõként annak a vége: mélyen hurutossá vált az kiszívott információt eleresztéséért felelõs végbél és megteltem aranyérrel. Ezért a kezdetben nem is tudtam meditálni, ha csak egy kis bélsár is volt a végbelemben. - Hagyjál engem ezekkel a szarászati részletekkel! Azt mond el, hogy miket fedeztél fel a böjtjeid segítségével és mi az összefüggése mindennek a keleti szentírásokkal, mert a Káini elméleted nekem még igen meredek. -A létrontás nem egy elmélet Géza és a szarászati részletek fontosak a hozzám hasonló sorsprogrammal született személyek számára. Te erre azért nem jöttél rá, mert te élvezetbõl lettél nagy zabáló, nem kényszer és lelki stressz hatása alatt. Te épp olyan könnyen elengeded a dolgokat, mint ahogy befogadtad azokat. Neked mindössze a felszínességed visszahatásait kellene érzékelned, de ennek még nem jött el az ideje és egyelõre nálad látszólag még minden jól megy. De aki olyan mélyen sértett mint én, aki az édesanyjának a sorssal szembeni sértettségének a megtestesülése, az bizony keservesen szenved a szarászati részletek miatt. Mert aki nem tudja a belapátolt http://kozmaszilard.hu




táplálékot ki kakálni, az nem tudja a hiúságát sértõ vagy a lelkét bántó fontos benyomásait feldolgozni és elereszteni. Nem tud elbocsátani, mert nem tud megbocsátani, nem tud elengedni. És aki nem tud elengedni, az igazából befogadni sem képes, hiszen mindig telítve - telítetten él, tehát nem érinti meg a tudatát a lényegi információ. És ez már az erõs bûnbeesettségnek a jele! Azt hittem, hogy az elõbb ezt érthetõen és érzékletesen elmagyaráztam neked. A Káini-Ábeli mitológia siker és hatásvadászó színpadképpé való züllesztésének példája, pontosan azt kellett volna megértesse veled, hogy amennyiben nem csinálunk patetikus drámákat az allegorikus történetben ábrázolt metafizikai lételvekbõl, másképp élne az ember a földön és egészen más helyet foglalna el a világegyetemben. Azt, hogy az õsbûn folytatásaként a létrontás létezik, te is elismered, de merõ technikai, vagyis teológiai és antropológiai kérdéssé degradálod és valami absztrakt, a te személyedtõl függetlenül létezõ erõnek, a természeti törvények tökéletlenségébõl adódó természettechnikai tévedésnek, meghibásodásnak képzeled, és ezáltal pontosan az általunk olyannyira lenézett és elitélt materialista filozófusok és tudósok hibáját követed el. Nem az ember személyétõl, öntudatától független romlásról van szó, mint valami tévesen összeállt struktúráról, például vírusról az ember szervezetében, vagy a számítógép memória-egységében, hanem egy létfolyamatról, amelyet az ember a szabad akaratával való visszaélése következtében hozott és hoz létre folyton, és amit éppen ezért, megint csak az embernek áll lehetõségében megszûntetni az egyetemes öntudatával, illetve a szabad akarata helyes használatával. Ezt viszont lehetetlen megtenni emberiségi, nemzeti, vagy akár csoportos szinteken. Mert bûnbe esést: a vissza-élést, vagyis a primitív idióta állapotba süllyedést nem egyszerre és nem egy ember követte el, hanem egy sokszázezer éves folyamatként élte meg azt sokszázezer, különbözõ öntudattal és karakterrel, vagyis egyéni felelõsséggel rendelkezõ ember. És éppen úgy, ennek az ellenkezõjét is, az elõre élést, vagyis a vissza-visszaélést is, csak jól meghatározott, egymástól független, autonóm személyiségtudattal és szabad akarattal rendelkezõ, egymástól jól különválasztott személyek vihetik végbe. Amennyiben viszont mind csak a másiktól várjuk, hogy megtegye az elsõ lépést, egy következõ vízözönig kell itt ragadnunk a civilizált lelki szennyeinkben, az idióta háborúink, a hülye gyûlölködésünk, hatalmi mániánk, minden áron boldog lenni és gyõzni akarásunk, és más ilyen egoista anyánk kínja féle õrületeink fogságában. A lényeg itt nem az egyéni böjtölések mazochista élvezetén és így nem a magánügyek sérthetetlenségén áll és bukik, tehát nem a fogyasztáson, hanem azon, hogy milyen annak az emberiségnek a mentális kisugárzása - Milyen az önkéntelen képzeleti tevékenységének a következménye - amely az együgyû és öncélú természetrablásra, anyagkotorásra, anyag-átalakításra, ezen átalakított anyagi formák raktározására, megszerzésére és megvédésére, elhasználására és a természetbe szemétként való visszakotorásra építi élete értelmét? - Mindezt én koplalások nélkül is jól megértettem már nagyon régen. Amiket most mondtál, korábban is ismert teória volt elõttem. Én a keleti filozófiával való összefüggésekrõl kértelek... - Világos volt számodra az anyád segge! Ami csak az eszed szintjén világosodik meg, az még jobban növeli a benned levõ sötétséget. Te a spekulációs képességeddel, ami nem más, mint az agyad kombinációs képességén élõsködõ tulajdonságod, megértettél valamikor valamiket a lét mechanizmusáról, de a mindennapi életed szintjén továbbra is épp olyan korruptan és tévelyegve éltél, mint azelõtt. - Igen, mert én soha nem voltam olyan fantaszta, mint te, és a teológia egyetemen történtek után soha eszem ágába sem jutott megváltani az emberiséget. Te viszont a romániai magyarságot akartad akkor is folyton megváltani, de figyelmeztetlek, hogy az nem fog menni böjtöléssel! -A romániai magyarságok és az emberiségek és minden féle Ságok - ségek, nekem ma nagyon absztrakt és személytelen fogalmaknak tûnnek. Ezért nem is érdekelnek. Mondj valami közelibbet. - Nagytrágyán egyszer a székelyek felsõbbrendû mivoltáról beszéltél nekem ... - A rendtartó székelyfaluról beszéltem akkor és arról, hogy ez az archaikus korokig visszanyúló rendszeretet, nem csak a székely falvak házainak már a vonatablakból is feltûnõ bensõséges geometriáján, a háztetõkön, a mindig tisztára meszelt házak falán, a rendezett kitakarított udvarokon jelenik meg, hanem az emberek lelkében is, ha csak nem zavarják össze a gazdagodásra és a történelmi igazságtevésre buzdító politikai szónoklatok a szenvedélyes székely ember lelkét. De hát ez csak fiatalkori okoskodás volt. Mert amennyiben ez az õsi székely tudat valójában létezne is, mint géniusz, nem zavarhatná meg sem a gazdasági sem a politikai széljárás a székelyek lelki világát. Márpedig a ritkuló erdõkben tükrözõdõ gyors gazdagodási lehetõség, vagyis az életnyerési lehetõség ideológiája, látható módon megzavarta. - Szóval nem akarod megváltani a székelységet? - Székelység, románság, magyarság, németség, szerbség, horvátság, oroszság, süketség, vakság, emberiség. Ség-ságségságsékságség..., idegenség, absztrakt fikció és személytelenség. Ha magyarságot mondasz, mindjárt eszembe jut a románság, a szlovákság, a szlovénség, a cigányság. Ha emberiséget, az állatiság és az angyaliság, a növényiség és az isteniség. Engem már nem érdekel a székelység sem pontosan úgy, mint az emberiség. Engem mindig csak az ember érdekel, akivel beszélek, amennyiben hagyja, hogy vele beszéljek, vagyis a benne levõ istennel, aki azonos a bennem létezõ istennel. Az az ember érdekel mindig, akivel szót válthatok, akinek a szemébe nézhetek, akivel kezet foghatok, akit meg simogathatok, tehát információt cserélhetek. Nem tudok valakivel barátkozni az emberiség vagy a székelység nevében. Számomra az egoista, nagyképû, becsvágyó, önérzeteskedõ, sértõdékenykedõ székely használhatatlanabb és absztraktabb, mint a vonatban csendesen rám mosolygó néger, akinek a szavát nem értem. Pontosan olyan megtörtnek, vagy zavarosnak látom a velem szemben álló személy lelki világát, mint a tiedet, vagy az enyémet. És ami az egészbõl, vagy a zavartalanságból hiányzik, azt nem lehet kiegészíteni az emberiséggel, vagy a székelységgel. Amennyiben valaki ezt az önátverést elköveti, tõlem meg teheti, semmi jogom meggátolni ebben, ameddig nem zavarja köreimet. De a Rezonancia törvénye alapján mostanában nem kerülök közös érdek és érdeklõdési szférába ilyenekkel. Ha mégis megtörténik, felhívom a figyelmét, hogy Jézus soha nem beszélt az emberiségrõl, a zsidóságról, az egyiptomiságról, a görögségrõl, vagy a latinságról. Õ mindig valakihez, vagy valakikhez szólt személyesen. Személy a személyhez. És mindig a jelenben. Az örök jelenben, vagyis a létezésben. http://kozmaszilard.hu




Pontosan te beszéltél nekem annak idején a Krisztusi princípiumról, az emberi autonómia tudat révén létrejövõ egyetemes személyiségtudatról. Arról, hogy az önmagát teljes mértékben átvilágító, az átvilágítás által meghatározó és egoista határait felbontó individuális tudat képes egyedül a krisztusi fokozat elérésére, vagyis a krisztusi princípiummal való tökéletes azonosulásra. Ebben igazad is volt. Csak épp azzal nem voltál még akkor tisztában, hogy az önmegismerés, az önmeghatározás nem vihetõ véghez puszta tárgyismereti, ismeretelméleti, vagyis objektív filozófiai információk segítségével. Ahhoz szükséges a személy teljes átvilágítása és teljes megtisztítása. A tárgyi megismerés csak a felszíni ismeretet biztosítja, az átvilágítás és a megtisztulás nélkül egy hiábavaló intellektuális szórakozási forma marad. Az értelmiségieskedésnek, vagyis az akadékoskodó tudálékoskodásnak, akárcsak a szemforgató farizeus vallásoskodásnak, a krisztusi principiumhoz semmi köze nincsen. - Döbbenten látom, hogy Géza megint fölényesen mosolyog e szavakra, pontosan úgy mint Nagytrágyán régebb: - Ádám, már mindent értek. Te most voltaképpen edzed magad a negyvennapi böjtöléshez, a pusztába vonuláshoz, hogy utána a megváltás nagy mûvét te is véghezvihesd. Rajtam most csak gyakorolod, és felméred a jövendõ kinyilatkoztatásaid hatását. - Megint gúnyolódsz, és ez a fölényes mentalitásod olyan korlátok közé szorít, amelybõl ezek a dolgok nem érthetõk meg. A te emberiséged, akárcsak te is, a gondolkozó bölcsek fölényes önérzeteskedése következtében szenved annyit. Mondhatom, teljesen fölöslegesen. Te csak általános mûveltségi szinten ismered azokat a dolgokat, amiket a hitrõl meséltél nekem, és úgy fogod fel a hit kérdését, mint egy érdekes jelenséget a filozófiai elméletek, vagy a mágikus jelenségek között, anélkül hogy megpróbálnál személyes kapcsolatba lépni a benned és általad is megnyilvánuló teremtõ Istennel. Vagyis anélkül, hogy egy pillanatig is eszedbe jutna, hogy a hitet, mint egy magas szintû tudásrendszert gyakorolva, a saját sorsodat, akár csak az egész világegyetem történését tudatosan és felelõsen mûködtetheted. Inkább kritizálsz mindent és mindenkit, átversz mindent és mindenkit, mindaddig, amíg nálad okosabbak, ravaszabbak és gyakorlottabbak át nem vernek, vagy éppenséggel meg nem vernek téged. Mert hát végsõ soron a Karma törvényének is mûködnie kell - , megjátszod a fölényes és a semleges embert, és eszedbe nem jut, hogy te is felelõs vagy azért, amiért a te emberiséged rombolja magát, szemeteli és termékteleníti a környezetét nem csak az észtelen gazdasági hajszájával, hanem a sötét, negatív hitével. Mert a dolog ott, hogy mindenki ártatlanul részt vesz az emberiség fogyasztó, hódító, vadászó, díszlépésezõ, reklám -és kortes hadjáratozó hülyegyerek - játékában még nem áll meg, azaz nem csak itt és ez által forog a mókuskerék, hanem mindezzel egyetemben sokkal magasabban és sokkal mélyebben is. És tudod, hogy hol? _-A pokolban és a mennyekben. Mert ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van. Mert azáltal, hogy az emberek szüntelenül víkenden szeretnének élni, és mindannyian hanyatt-homlok próbálnak elszaladni a személyi felelõsségtudat keresztjének felvétele elõl, mind kényelmesebbé, konfliktusmentésebbé: puhábbá téve az életüket, a legnagyobb tragédiák torkába rohannak, hiszen senki nem veheti fel a másik ember helyett a megváltáshoz szükséges, személyes felelõsséget. Mert az egoista, ravaszka és spekuláns énecskénk és a lelkiismeret formájában jelentkezõ Isteni Lét-tudatunk, vagyis a nagy Énünk között szüntelenül folyik bennünk a drámai küzdelem. E pozitív és rendeltetésszerû életdráma felismerésének, elfogadásának és tudatos vállalásának az elhárítása következtében fullad az életûnk minduntalanul tragédiába. A tragédiához viszont sötét színpadképek, sötét víziók, és sötét látomások jönnek, amelyeken nem csak a színházban csemegézünk esztétikai élvezettel, hanem álmainkban is gyötörnek e mesterséges valóságban fogant rémképeink, a reklám mosóporok, reklám-nyaralások és reklám-nemiszervek mellett. Ugyanis az a kép, amelyben az ember képzelete gyönyörködve, vagy iszonyodva elidõzik, szükségszerûen megjelenik a valóságban is idõvel, hiszen a valóság természete mágikus, ahogy Hamvas Béla is kifejti a lényeget. A tudatos, vagy öntudatlan képzelõerõnk mágikus hatalom, amely a személytelen világteremtõ hatalmakhoz fûz bennünket és ezért, ha akarjuk, ha nem, megvalósít, megalkot, létrehoz mindent, amire huzamosan gondolunk ritka örömeink és már-már állandósuló félelmeink során. Remélem tisztában vagy azzal, hogy az ember leginkább félelmében gondolkozik és ezek a "nehogy megtörténjen" gondolat-képei nagyon intenzívek. Ezért a leggyakrabban a félelmünkben létrehozott gondolat-képeink valósulnak meg az életünkben. Ezért mind hangsúlyozta Jézus annyit, hogy ne aggodalmaskodjatok, és illusztrációként megfelelõ példabeszédeket is fûzött hozzá. Tudod, az ég madaraival és a mezõk liliomaival. De mit tehetnénk, ha pontosan a magukat kereszténynek nevezõ vallásos hipokriták, majd késõbb a kereszténység táptalaján kisarjadó humanista iskoláink tudósai és nagyokos feltalálói nem hallgattak Jézusra? A mindenáron élvezethez jutni akaró, és ebbõl kifolyólag folyton aggodalmaskodó, nyüzsgõ-szeszletõ, munkálkodó emberiség mókuskereke forog tovább immár tizenkétezer éve. De az a patetikus bolondság, amibe ma az emberek élnek, az államelnököktõl és a miniszterelnöktõl a nyomornegyedek prostituáltjaiig, nem más, mint a szépreményû nagyanyáink és nagyapáink, valamint a gondoskodó és aggodalmaskodó szüleink félelmekben fogant gondolat-képeinek az eredménye. A nemzet- és hazavédelmi törvényekkel, vagyis a külsõ ellenség létezésével egyetértõ román, orosz, szerb, bosnyák, szlovén, szlovák, magyar, ortodox, katolikus, mohamedán, református személyeknek az ellenségképekhez kapcsolt hittevékenységének az eredménye. A sávár kicsi én-tudatunk által mûködtetett képzeletünk munkálkodásának, vagyis az Antikrisztus munkálkodásának az eredménye: a negatív hiedelmek és negatív szuggesztiók által bennünk létrehozott intenzív gondolatképeink materializálódásának az eredménye. Hiába gúnyolódsz, hiába fölényeskedsz, mert e gondolatképek létrehozásában, a negatív szuggesztiók keltésében, önkéntelen és ellenõrizetlen imaginációs tevékenységeddel te is részt veszel. És nem csak azért, mert a te szabadúszó szélhámoskodásaiddal kiváltod a sötét gondolatképeket gyártó diszharmonikus lelki élményeket azon porul járó, naiv emberekben, akiket átversz. Ha minduntalanul csak jótékonykodnál, a természettel és egymással szemben mindenáron gyõzni és nyerni akaró emberek képzeletében úgy is megjelennének a gonosz képek a te jócselekedeteid mellett, vagy a te jócselekedeteid ellenében, mert ezek a jótettek nem lennének összhangban az egyéni tapasztalatokhoz kötött, azon keresztül érvényesülõ evolúció törvényével. Vagyis a Polaritás, vagy a Ciklus és a Ritmus, a Kiegyenlítõdés és a Hatás-visszahatás törvényével. Látod, te hamarabb szereztél tudomást az egyetemes törvényekrõl, de nem hoztad azonnal kapcsolatban a http://kozmaszilard.hu




te személyeddel, vagyis a mindennapi életviteleddel. És ezért a törvények intellektuális szinten megragadt ismeretével csupán az általános mûveltségedet növelted, ami csak arra használt neked, hogy ismerteiddel még inkább fölényeskedj, felületesedj és mindent az absztrakt emberiség, vagy egy még absztraktabb és objektív istenség szemszögébõl vizsgálj és ne légy képes megítélni saját helyzetedet, személyednek az egyetemes törvényekkel való összhangja, vagy diszharmóniája tükrében. Egy szép nagy púpot növesztettél a hátadra az egyetemes törvények személytelen ismeretével. A teljes valóság mindig csak szubjektív lehet. Amikor te fölényeskedsz és gúnyolódsz, tulajdonképpen egyfajta csoportmagatartást veszel fel, az agnosztikus cinikusok magatartását, megfosztván magad ez által az azonosuláson keresztül történõ megismerés és fejlõdés lehetõségétõl, amely a krisztusi princípiummal, vagyis az egyetemes logosszal való egybekapcsolódás értelme. - Én az imént nem gúnyolódtam, Ádám, csak viccelõdtem. - Most miért magyarázkodsz, és miért hárítod el tetteidért a felelõsséget? Amennyiben mindig hibátlanná magyarázod magad, megfosztod magad a belátás képességének a kialakításától, és ezáltal spirituális stagnálásra ítéled magad, soha nem leszel képes a fejlõdésre, mert a tetteid és a szavaid eredményébõl és következményébõl nem tudod levonni a tudatosodásodhoz, vagyis a megvilágosodáshoz szükséges, megfelelõ következtetéseket. Az önbecsapás és a mások becsapása az egyetemes személytelenség, vagyis az összetévesztés eredménye. Lehet, hogy üzleti ügyfeleidet és saját magadat át tudod még verni, de engemet már nem. Én ahhoz magamat már nagyon kiismertem. Ráadásul te egy valóságos "rendkívüli eset" voltál az életemben a többi barátomhoz képest, akit akárcsak magamat, az utóbbi idõben nagyon kianalizáltam a meditációim segítségével. Én azt is tudom, hogy nagyon felbolygatott téged ez a beszélgetés, de egyelõre folytatni fogod még a középszerû, szélhámos életviteledet. Hiszen nem fogod feladni a nagy evéseket-ivásokat, a nõk elcsábításának és megverésének, no és a palimadarak átverésének az élvezetét egybõl csak azért, mert én, akinél te most is okosabbnak és mûveltebbnek tudod magad, elmondtam neked, hogy ez az egyetlen útja annak, hogy megtaláld, amit rég óta keresel. Még azt hiszed egyelõre, hogy a fölényeskedésrõl, a gúnyolódásról, a durváskodásról, a hangoskodásról és a káromkodásról való lemondás számodra kényelmetlen, mert mindezt nagyon megszoktad, egyéniséged kifejezõdésévé tetted és azt képzeled, hogy másfajta magatartásforma nem is állhat összhangban a te igazi lényeddel, a karaktereddel. Én viszont jól tudom, hogy mindennek a te igazi lényedhez nincsen semmi köze, mindez csupán maszk, számtalan maszk rád kövült szerepének vastag rétege, amely minden látszat ellenére nemhogy segítene önmagaddá lenni, hanem fenntartja mind a külsõ, mind a belsõ káprázatban való létezésedet. Holnap, vagy holnapután el fogsz menni innen, egy pár napig még fogsz ezen töprengeni, viaskodni, és magadban vitatkozni fogsz velem, vagyis mindazokkal, amiket most elmondtam neked, és azután folytatod az elõbbi életviteledet. Persze, most már semmi sem lesz a régi számodra, és nem fogod olyan felhõtlenül élni az életedet, mint régebb, mert eszedbe fogok jutni az én másfajta életvitelemmel, amely több nyugalmat és több megelégedést biztosít nekem és a körülöttem élõknek, mint a te élvezeti élményekben gazdag életed. Ugyanis azt az egyet mindig fogod tudni, hogy bármelyik pillanatban megfordulhatsz és megszerezheted magadnak azt a magasrendû tudást, aminek érdekében fiatalkorodban még kész voltál feláldozni az egész életedet. És hogy ez mindössze elhatározás és akarat, vagyis bátorság és következetesség kérdése. Nem azért mintha egyébként elkallódnál ebben az életben. Mûvelt vagy, intelligenciád jóval átlagon felüli és azt hiszem, senkivel nem találkoztam még, aki rendelkezne a hozzád hasonló nyitott szellemmel. Ráadásul most, az apokalipszis második felében, mindent szabadon tehetsz. Te ugyan nem követsz el gyalázatosan nagy gaztetteket. Nem erkölcsi megfontolásokból, hanem csak azért, mert ott nagyobb a kockázat és te a kockázatot semmiért nem vállalsz, mert nagyon szereted a kényelmedet. A politikusokat és a hozzuk hasonló hazug frátereket lenézed, és kineveted, de pontosan ezért, rezonanciában is vagy velük, és ha találkoztok nem vesztek össze, hanem közvetlen és meredek humoroddal behívod a te utcádba õket és miután kiismered gyengéiket, lépre csalod egy pálinkaüzlettel, ismeretlen Grigorescu- képpel, annak függvényében, hogy az illetõ inkább korrupt-e, mint hazafias. Mondom, nem féltlek, az ilyen téren fantáziád kimeríthetetlen. Ez viszont nem jelenti azt, hogy többnek tudhatod magad, mint õk és velük szemben magad bármi alól felmentheted. Errõl az életvitelrõl nem tudsz lemondani egyelõre, és ezt én nem is kérem tõled, hiszen az lenne még a szép mise-mûsor, ha elkezdenék itt erkölcsi prédikációkat tartani neked. - Lehet, hogy ennél valamivel mulatságosabb lenne... - Lehet. De hadd mondjam végig. E színes, élmény-dúsan izgalmas és érdekes életviteled mellett viszont mindazt, amit itt elmondtam, és amit te ifjúságodban a papok és a tudósok között kerestél, megérteni nem lehet. Mondtam már, hogy mindaz, ami érdekes, nem lényeges. Ezért ha tovább magyaráznék neked, annyi haszna lenne, hogy azután még színesebb lelki pompában tetszelegnél libuskáid és palimadaraid elõtt, akiket csak a kísérletezgetés kedvéért és a visszaigazolás biztos tudatában, végül megversz és átversz. Bocsáss meg egy pillanatra, el kell mennem a vécére. Világnagy trónolásom közepette azon töprengek, hogy mindazt, amit most Gézának elmondtam, meg kellene írni egy regényben. Egy ilyen dialógusokból álló regénybe, amelyben az is benne lenne, hogy a fõhõs beszélgetés közben elmegy trónolni a vécére, és arra gondol, hogy mindazt, amit a barátjával beszélt egyszer meg fogja írni regényben. Vajon miért nem írnak a regényekben ilyen belsõ megvilágosodásokról és fontos elhatározásokról szóló vécé-jeleneteket? A világirodalom minden regénye használhatatlan és irreális meseszövedék, mert kihagyják a vécézések fontos pillanatait belõle. Mintha az információürítés, -elengedés nem lenne része a kiegyenlítõdésnek, és nem foglalna olyan fontos helyet el az életünkben, mint a feltöltõdés. Mintha nem tartózna hozzá a környezettel való csereviszonyunkhoz a feldolgozott táplálék, vagy a szánkba belapátolt információszegény anyagok kiürítése. Az angolvécék porceláncsészéje a tudományosan civilizált emberiség önhülyítésének a legnagyobb eszköze, hiszen az ember nem láthatja, a porceláncsésze által elnyelt exkrementumot és így ez az elemi információ nem figyelmeztetheti õt a fölösleges fogyasztás mennyiségére. Ezért, amióta víz öblítõs porcelán - csészébe ürít, a civilizált ember szellemi szinten semmi http://kozmaszilard.hu




lényeges információt nem dolgoz fel. Az ürítés aktusára való emlékeztetések és utalások nélkül, fölösleges tehát az írott európai kultúra. Hiába írtak az írók, a teológusok és a filozófusok százezer tonnaszámra menõ könyveket. Jól meg kell fontolnom tehát, hogy közlöm-e a felfedezésemet Gézával, vagy hagyom, hogy az exkrementális felismerések az aurám legfinomabb szintjein is beérjenek. Elemi megvilágosodással is járó trónolásom után, Géza majdhogynem ünnepélyesen fogad, mint akinek nagyon fontos mondanivalója, azaz tisztázni valója van. - Amit mondtál a meditációs kamrádba való vonulásod elõtt, kiegészítésre, jobban mondva kiigazításra szorul. Az önmagammal szembeni igényeim ugyanis nem süllyedtek le oly egyértelmûen a nõkkel való kegyetlenkedés és az ártatlan polgárok és más nagyokosok bepalizása szintjére, ahogy azt te gondolod. És még akkor sem, ha e drága libusok és bárgyú palimadarak felingerelnek, provokálnak az önmagukkal szembeni kishitûségükkel és még akkor sem, ha szerinted én az utóbbi évek folyamán nem csináltam mást, mint külföldön és belföldön, különbözõ érdekes, vagy kevésbé szórakoztató kalandokban tévelyegtem, vagyis magamon kívül szédelegtem. Az imént azt mondtad, hogy sérti a büszkeségemet, vagyis az önérzetemet, hogy te messzibbre jutottál, mint én, az önmagadon belüli kutatásoknak köszönhetõ metafizikai tudás megszerzésében és ezáltal képessé váltál jobban megérteni mint én azt, hogy mi történik velünk ebben az életben. Az állításodnak csak a második fele valós, ugyanis én a legjobb barátomnak tartlak téged és ezért egyáltalán nem sérti az önérzetemet, hogy neked sikerült jobban megérteni bizonyos spirituális kulcskérdéseket mint nekem. De igazán bánt és idegesít és jön, hogy leköpjem magam, amiért valahol elcsúsztam és utána elindultam egy, az eredeti szándékaimmal nem egyezõ, ellentétes irányba és most nem tudom, hogy hová lépjek: elõre-e, vagy hátra? Ráadásul a dolgomat igen megnehezíti az, hogy így, ezekkel a táplálkozási elméleteiddel, és a három napos, de még a huszonnégy órás böjtjeiddel sem követhetlek, sem fizikailag, sem elméletileg és nagyon félek, hogy lelkileg sem. Pedig komolyan azt hiszem, hogy nagyon hamar minden világossá válna elõttem, ha téged, akihez nagyon ragaszkodom még akkor is, ha mostanában igazságtalan vagy hozzám, minden új furcsaságoddal elfogadhatnálak és így megérthetnélek. - Elõbb önmagadat kell megértened Géza, és én ebben téged nem segíthetlek, csak nagyon kevés mértékben. A teremtés eredeti funkciója szerint a szabad öntudat kialakulása, vagyis a félelem nélküli képzelet-képességnek a kifejlõdése elsõ helyet foglal el az emberi fejlõdés kiteljesedésében. Nélküle értelmét veszti a teremtés - legalábbis annak a földi része -, ezt nem kell magyaráznom neked. Ennek értelmében, a felnõtté válásod után, sem apádnak Tényleg, jó vicc, ha a szenilis, öreg mozdony-technikusra gondolok! -, sem anyádnak, de még a magukat spirituális mestereknek nevezõ állítólagos megvilágosultaknak sincs joga befolyásolni téged, fürkészni intimitásodat. Ehhez elég nagy vizsgálóbíró a lelkiismeretedben lakó egyetemes felelõsségtudatod, amit hiába próbálsz elfojtani egész életedben, mert utánad jön, kikérdez elalvásod elõtt és nem hagy elaludni, vagy felébreszt az éjszaka közepén, és megint nem hagy visszaaludni, és minél inkább nem akarsz rá figyelni. És minél jobban el akarod hallgattatni, vagy magad elbódítani annak érdekében, hogy ne vedd észre, hogy ne halld meg, annál inkább visszaköszön a sorsodban, a nehézségeidben és betegségeidben. Ezért nincs sem szüksége, sem joga senkinek és semminek a józan belátásod ellenére bármilyen szempontból is befolyásolni téged. A nevelõk, a tanítók és a pedagógusok az õk eredmény centrikus tudományos módszereikkel valójában nem segítenek senkinek sem azáltal, hogy a gyermekekbõl kiverik a szellemet, és sikeresen ránevelik a tárgyi objektivitásra, a lélektelen természetrablásra, a versenyképességre és a természet és a környezet legyõzésére, miközben rejtett, egyéni hatalomgyakorlást és leplezett fekete mágiát ûznek a könnyítési technikákkal bódító pragmatizmus leple alatt. Mindent, ami reád vonatkozik, neked kell megvizsgálnod, és a szerint döntened. Mert amennyiben másra hallgatva döntesz, és utólag kiderül, hogy rosszul döntöttél, abból valójában nem tanulhatsz semmit. Légfennebb csak annyit, hogy máskor ne hallgass másokra. Ez is eredmény. Se apádra, se anyádra, se a papodra, se a pártvezéredre, de még a pápára sem. Különben nem leszel képes levonni a magad számára a megfelelõ következtetéseket, és a valóság továbbra is rejtve marad elõtted, mindaddig, amíg minden felelõsséget magadra nem veszel a döntéseidért és így döntõképessé, határozóképes személlyé nem válsz. Így afölött is neked kell döntened most, hogy miután elmész innen, folytatod-e steril kalandoktól - kalandokig sodródó életedet tovább, vagy leállítod magad és kipróbálod, hogy mindaz, amit elmeséltem, a te életedben mûködik-e? A lényeg az, hogy valamiképpen az egyetemes törvények mûködési mechanizmusait saját életed, azaz sorsod segítségével kiismerhesd. Ez viszont nem intellektuális folyamat, hanem spirituális létélmény. Ezért nincsenek hozzá általánosan érvényes szabályok és receptek. Ez már kizárólagosan a te személyes ügyed. Egyelõre. Mert a teljes felelõtlenség állapotából el kell jutnod a teljes felelõsségvállalás állapotáig, és tudomásul kell vedd, hogy igenis, Te is õrzõje vagy a te atyád fiának. Persze nem olyan hülyén, mint ahogy ma teszik ezt a földet összerondítva és egymást az õrültek házába hajszolva hinduk, buddhisták, taoisták, muzulmánok és keresztények, minden áron jót akarva, aggódva, irigykedve, féltékenykedve és felügyelve. Ismered a Karma törvényét: amikor mások befolyásolásában töröd össze magad, természetesen az o érdekükben, nem teszel mást, mint a saját Karmádat terheled. - Azért még sem kellene a sulykot ennyire elvetned, Ádám. Az ezoterikus iskolák mesterei is befolyásoltak tanítványaikat, pedig õk csak tudták, hogy mit tesznek. Lásd Pitágorászt, aki még a politikai hatalomgyakorlásba is szerette volna beugratni tanítványait. - Nagyon tévedsz. Az igazi beavatási iskolák és az õskultuszok tanítómesterei nem befolyásolták a tanítványaikat, csak felmutatták számukra a lehetõségeket. Ugyanis a tisztánlátás színvonalának eléréséhez, mindenkinek a saját tapasztalási rendszerén kell keresztül mennie. A mesterek felfedhették az asztrológia és az aritmológia, a geometria és a metafizika elemei segítségével ezeket a becserkészendõ életterületeket, azaz felmutathatták tanítványaik számára azokat az életfeladatokat, amelyek véghezvitele során a tanítvány megszerezhette a tisztánlátása kialakulásához szükséges tapasztalatokat és élményeket. Körülírták szimbólumokban és értelmezték a tanítványnak azon princípiumoknak a jelentéstartalmát és a fizikai megjelenési formáit, amelyekkel annak harmóniába kellett kerülnie, azáltal, hogy nyíltan és tudatosan konfrontálódik e lételveket megtestesítõ jelenségekkel és nyershttp://kozmaszilard.hu




elemekkel. Vagyis lehetõvé tették számára, hogy tudatosan és nyíltan szembesüljön e lételvek megjelenési formáival való konfrontációján keresztül a saját gyengeségeivel és tévképzeteivel. Az értelmezések után, a tanítvány választhatott és dönthetett a saját felelõsségére. Ha rosszul választott, vagyis amennyiben a nehézség-kerülõ és erõkímélõ utat, a könnyebbik megoldást választotta, el kellett hagynia az iskolát és töprenghetett egész életében, hogy a dolgot hól vétette el. - És a "hétpróbás" beavatások megrázkódtató élménye, aminek a tanítványt a mesterré válás elõtt kitették, nem volt beleszólás az õ személyes életébe? Ki terhelte a lelkiismeretét e tragikusan is végzõdhetõ, fizikai, pszichikai és sokszor mentális veszélyekkel járó próbák következményével? -A tanítvány és a mester is egyszerre. Nem véletlenül találkozik a mesterrel a tanítvány, de a mester sem a tanítvánnyal. Egy ilyen találkozás mind a tíz egyetemes törvény tökéletes összjátékának a következménye és mielõtt a próbatételekre sor kerülne, a tanítvány is megérti. Ezért nagyon jól tudja, hogy mit vállal és hogy az, amit vállal, visszahatással van nem csak õrá, hanem éppen annyira a mesterére is, akirõl tudja, hogy a lét legmagasabb szféráiban vele egy. Ezért a próbák kiállásával a Mesterért is felel, hiszen a mestertõl, vagy a mesterektõl elõzetesen meg kellett kapnia mindazt az elméleti ismeretet, amelyeket a felkészültsége szerint, illetve a már felszínen létezõ, vagy benne szunnyadó személyi képességei és bátorságának a maximális igénybe vételével, helyesen kell alkalmaznia a próbatételek során. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, soha nem tudhatta elõre, hogy milyen próbáknak vetik alá, azzal viszont tisztában volt, hogy egyes próbák annyira igénybe veszik a lelki erejét és az összpontosítási képességét, mint egy szellemi tudatosság nélkül leélt egész élet próbatételei, de ezúttal idõben összesûrítve. Amennyiben nem érezte magát képesnek a próbatételek vállalására, jogában állt kitérni a beavatás aktusa elõl, és tanítvány maradhatott akár egész életére, hallgatta a novíciusoknak szóló tanításokat, miközben elvégezte az iskola körüli gyakorlati teendõket. Aki viszont tovább akart fejlõdni és a megvilágosodás, a beavatottság magasabb szintjeit akarta elérni, a beavatási próbatételeknek alá kellett vetnie magát és a metafizikai jelentéstartalommal bíró beavatási szertartásokat, misztériumokat kellett végeznie. Ezeket viszont teljes éberséggel, felelõssége teljes tudatában, önszántából és így szabad akarata teljes birtokában, külsõ befolyásolás és minden befolyásoltságtól mentesen kellett megtennie, amire a mester szüntelenül emlékeztette. A mai ember a legtöbb szentségtelenségét itt követi el, ezen a téren. Mindannyian befolyásolni akarjuk a másikat, társunkat, társainkat "rávezetni a jóra" és a hasznosra, mikor szép szóval, mikor fenyegetéssel, mikor érzelmi zsarolással, csalással és érzelgõsködéssel. "Ha szeretsz, akkor megteszed.", "Ha magadért nem, legalább értem tedd meg." kérjük a másiktól és észre sem vesszük, hogy nem szeretetbõl kérjük tõle, hogy mondjon le szabad akaratából, hanem rejtetten hatalmat akarunk gyakorolni fölötte. - Persze, az o érdekében. Valóságos tradíciót csináltunk, intézményeket építettünk e szent öncsalásunk szabad gyakorlása érdekében és csodálkozunk azokon a fiatalokon, akik magatehetetlenné válnak a jól bevált pedagógiai módszereink hatására és felnõtten is elvárják a szüleiktõl, a fõnökeiktõl, a papjaiktól és a politikusaiktól, hogy azok mutassák meg nekik, mit kell tegyenek, miben is kell most õk sikeresek legyenek? De e magatehetetlen, személyiség nélküli emberkék egykét siker és több száz kudarc után, szintén uralkodni szeretnének, hogy az életben jobban mûködjenek a dolgok és elkezdik az uralkodás különbözõ fortélyait kipróbálni, és alkalmazni a hozzuk legközelebb álló személyeken. A kérdés az, hogy meddig mehet tovább büntetlenül mindez? Minden jel arra mutat, hogy nem sokáig. Ezek a rejtett hatalomgyakorlási manõverek szerre leleplezõdnek és itt áll ellõttunk a huszadik század végi ember a fene nagy apparátussal fenntartott tudományával, a legsötétebb ösztöneinek és vaktában mûködõ intézményeinek kiszolgáltatottan. Ezért mindig mindenbõl csak kiutat keres. Krízisben van és teljes csõdben, és még mindig azt képzeli, hogy a válságstratégiák, a kríziskezelõ programok megmenthetik a szakadékba-zuhanástól. És minél inkább kapkod a külsõ mentõ övek után, és minél inkább külsõ segítségért kiált, annál mélyebbre süllyed. Pedig a mentõöv nem kívül van, hanem mindenkinek a saját szívében. A világválságból és a személyes krízisbõl nincs kiút, csak be-út. Az önismeret útja az Isteni erõk ismeretének az útja. Te is teljesen hiába pofozgatod libuskáidat még a világ s két nap, amiért nem akarnak neked méltó társaid lenni a szerelemben, elhagyván melletted a személyi akaratukat, mert te is feladod önmagaddal szemben az igazi öntudatodat. Lehet, hogy valahol õk sokkal többet tudnak, mint te a szeretetrõl, de te ahhoz, hogy megértsd, és helyesen értékeld az õk önfeladását a férfival szemben, túlságosan felületes és beképzelt vagy. Ugyanis a nõknek ez az önfeladó szeretet-tudása nem érthetõ pragmatikus logikával: elõnyszerzésre, sikeraratásra, hatalomgyakorlásra, valamint a természet kifosztására alkalmas racionális gondolkozással. Amint mondtam, csak a sorsodat terheled azáltal, hogy erõszakoskodsz másokkal, vagy befolyásolsz másokat, annak érdekében, hogy te mellettük boldog és nyugodt lehess. Mivel a boldogság-érzés múlandó pszichikai állapot, ami pillanatnyi visszaigazolása annak, hogy bizonyos életfeltételek között, bizonyos próbatételek kiállása után, sikerült megteremtened az összhangot a test, a lélek és a szellem igényei között, vagyis cselekvéseid, gondolatiad, vágyaid, fizikai állapotod, összhangba kerülnek egy kis idõre a lelkiismereteddel és a szellemi igényeiddel, a boldogság nem megszerezhetõ a külvilágra gyakorolt befolyással, ráhatással. Az emberiség egyik nyomorúságát okozó téveszméje, hogy a boldogság elérhetõ a körülmények és a többi ember erõszakos befolyásával. Ez szintén az összetévesztés mechanizmusából ered, vagyis a bûnbeesésnek a teremtéssel együtt járó, mondhatni állandóan történõ folyamatából. Amennyiben semmit nem teszel az ellen, hogy ezt az ösztönös késztetést önmagadon belül meg szüntesd, és engedsz a csábítás kígyójának, csak azt éred el, hogy egyre boldogtalanabb és kétségbeesettebb leszel minden intellektuális és világi fölényeddel egyetemben. A szeretet törvénye, pontosan olyan kegyetlen, mint a karma törvénye, hiszen a karma törvénye része a szeretet törvényének: megnyugtat, kiegyensúlyoz, tisztává tesz, amennyiben képessé teszed magad az egoista szentimentalizmus szennyétõl megtisztított szeretet-adásra, a szeretet-kiárasztásra, de kétségbe ejt, földre teper, megkínoz, és beteggé tesz, amennyiben egoista céljaidnak alávetve elárulod, kihasználod a szeretet erejét és visszaélsz vele. - Most, meg úgy beszélsz, mint egy õserdei buddhistával keresztezett pietista szerzetes, azzal a különbséggel, hogy tudomásom szerint nem tettél szüzességi fogadalmat, és te is szeretkezel még nõkkel. Mondd csak, kérlek, hogy ez a http://kozmaszilard.hu




nagy tiráda, amit itt levágtál a szeretetrõl és a szabad akaratról, hogy egyeztethetõ a te nagy étvágyú, hogy a te nyelveden beszéljek, skorpiói szeretkezhetnékeddel? Te nem befolyásolod a nõket miközben, így vagy amúgy, megpróbálod meghódítani, és aztán magad alá gyúrni õket? Hogy állunk a másik ember szabad akaratának tiszteletbetartásával, miközben, a természet rendje szerint mi férfiak, addig - addig udvarolunk egy hölgynek, vagyis addig befolyásolunk egy hölgyet, ameddig az szét nem tárja lábait a gyõzedelmes szexuális behatolásunk végrehajtása érdekében? Csak nem fogtál szexuális önsanyargatáshoz a táplálkozási önsanyargatások mellett? Vagy mégis? Esetleg, hogy az udvarlás- széptevés- szédítés mûveletei által a karmádat túlságosan meg ne terheld, kivered a budiban a töködet? És akkor mi a lófaszt csinálsz a szerelemmel, ha leszereled, ha lemondatod a férfi-erõt a kezdeményezés, a spontaneitás kinyilvánításáról? Vagy szerinted már a szerelem és a szexualitás sem létezik, csak a pietista áhítattal glóriázott túlvilági szeretet? - Géza felugrott a székérõl, szorosan elém állt és az orrom elõtt hevesen gesztikulálva, elõbb ordítozva, majd magát visszafogva, kígyóként sziszegve, tette fel az utolsó kérdéseket. Még csak egyszer láttam magából így kikelve, de akkor részegek, fáradtak és ingerültek voltunk mind a ketten. Így viszont bizarr és komikus volt egyszerre az egész jelenet, annál is inkább, hogy ráadásul a tíz - tizen öt évvel korábbi hazafias kihallgatásokra is emlékeztetett. Sõt: bizonyos árnyalataiban a rég elpatkolt mostohaapám, Matyi bácsi által produkált indulatos, számon kérõ, részeg jeleneteire. Furcsa, ahogy ezek, a diszharmonikusan megnyilvánuló Marsi õserõt életem különbözõ fázisaiban megtestesítõ férfiak számon kértek rajtam valamit, amit én tudomásom szerint nem vettem el tõlük, és mindezt azért, mert kimondtam valamit, amitõl õk váratlanul begerjedtek. És ez olyan körülmények között és olyan emberekkel történt, amikor és akiket egy jól irányozott atyai pofonnal nem ébreszthettem rá a valóságra.

http://kozmaszilard.hu



XIII. Miért nem Dél-Amerika?

Recommend Documents