2013. május 19.
PÜNKÖSD
XIII. ÉVFOLYAM III. SZÁM
Ellenben erőt kaptok „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” ApCsel. 1,8 Elerőtlenedett a világunk. Benne mi magunk is. Sokszor tekintgetünk szét magunk körül, keressük a kapaszkodókat ebben az összeomló félben lévő hamis biztonságérzetett sugalló világban. A kapaszkodók keresése közben azon gondolkodunk: mikor lesz már vége? Mikor lesz már vége a gazdasági válságnak? Mikor lesz már vége a félelemnek? Mikor lesz már vége a politikai hercehurcáknak? Mikor lesz már vége szenvedéseinknek? Mikor lesz már vége betegségeinknek, házasságainknak, munkahelyi bizonytalanságainknak… és ki-ki belehelyettesítheti magát, a saját maga félelmeit, kétségeit, fájdalmait, haragját. A pünkösd előtti tanítványok is ezt érezték. Találkoztak a feltámadott úrral, és azt gondolták: vége! Végre vége az üldöztetésnek, a nyomorúságnak! Vége a nélkülözésnek, a vereségnek, a kiszolgáltatottságnak! VÉGE! Most már jön a Mennyei Királyság! Nem jött. Sőt! Jézus kiábrándítóan mondta: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.” Nincs hát vége. Továbbra is félni kell az üldözéstől. A Mestert kivégezték. Elég megrázó volt. De feltámadt! Hatalmasan! Csodálatos volt találkozni vele, beszélni vele! Érezni lehetett, hogy hatalmas! Nem olyan a hatalma, mint a királyok, vagy a nagyurak hatalma, akik gazdagságukból, vagy barátaiktól nyerik hatalmukat. Nem. Ő Isteni hatalommal, a szelíd, magabiztos, kedves, szeretetteljes hatalommal, minden hatalmak
fölött álló békés hatalommal támadt fel. … És mégsem jött el a Mennyi Királyság… Kiábrándító. Sokan próbálták már felállítani azt a bizonyos királyságot. A mennyeit, itt a földön. Vagy öngyilkos szekták hívták halálba követőiket a visszatérő ’Krisztus’, vagy valami guru nevében. És még többen felteszik a kérdést: akkor most mi van? Ameddig csak Istent, az Atyát ismerem, itt a földön próbálom megtalálni boldogulásomat, itt a földön kell érvényesülnie az Ő áldásának rajtam. Ez egy átlagos emberi élet. Csak mi gondoljuk hogy különleges, hívő, de valójában mindenki hisz valamiben, miért lenne az Istenben, a Jóistenben hívő ember különb. Igen, különbnek tartja magát, mert mi az „Egy, Igaz, Istent” hisszük, míg mások.. valami mást.. biztosan…. Ám ha Krisztus Jézust ismerem, benne felismerem az Istent, az Isten igai szeretetét..! Azt, aki meghalt értem, aki odaadta magát értem, aki feltámadt értem. Amikor megérzem hogy megtisztított, amikor megértem, hogy nincs más csak Ő. CSAK Ő! Egyedül Krisztus! Solus Christus! És ő egy végtelen gazdag világ, az Ő világa kapuit tárja ki és mutatja meg. Akkor mennénk már. Akkor szeretnénk már, ha az igazság, , a békesség, az öröm a szeretet uralkodna. Miért tart még itt minket az Úr! Jó, a többiek talán még nem hisznek, de majd fognak, én viszont hiszek (légy segítségül az én hitetlenségemen), tehát én már mehetnék. Ahogy Pál ment volna, mikor azt mondja: „Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1,23). És hát akkor aki megtér, aki átadja életét Jézusnak az miért marad még ebben a gyarló pokoli világban? Ha már Jézus nem ál(Folytatás a(z) 2. oldalon)
XIII. évfolyam
lítja fel itt a királyságát, akkor legalább azokat, akik hűséges követői, elvihetné magával, mint a jobboldali latrot (nem politikai oldal volt, csak azért volt jobb oldali, mert Jézus jobb oldalán feszítették keresztre): „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lukács 23,43). Mert ahogy Pálnak, úgy nekünk is jobb lenne. Mégsem teszi… Ellenben erőt kaptok… Hogy, tessék? Nem állítja fel a királyságot, nem visz magával, de…. erőt kapunk? Mihez? „és tanúim
lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Vagyis tanúskodni kell. Mi sok
mindent csinálunk. Iskolát tartunk fenn, templomot építünk, renoválunk, kerítést építünk, gyülekezeti házat renoválunk, lelkészt, presbitert, püspököt, polgármestert, képviselőt választunk. Fideszesek, jobbikosok, KDNPsek, szocialisták, MaMo-k és Együtt-vagyunk. Dolgozunk látástól vakulásig, keressük a pénzt, vagy költjük…., de tanúskodni…? Azt hogy kell? Elfelejtettük. tanúskodnak a Jehova tanúi (nem véletlen, innen vették). A tanúskodás cselekedet. Komoly felelősséggel járó cselekedet. Hitelesnek kell lennie annak, amit a tanú mond. Régen úgy ítélték meg, hogy egy tanú hiteles-e, hogy megnézték a családját, a környezetét, a szokásait, a tetteit. Vajon követi e a törvényt. A törvény előtt az a hiteles, aki törvénykövető, jogkövető magatartású. Istene előtt az a hiteles, aki Jézuskövető magatartású. Jézus pedig amikor arra kér, hogy kövesd, akkor egyértelmű példát mutat. Szeresd felebarátodat. Ha megteszed, Jézus követő leszel, vagyis hiteles tanú. Azt mondja az Úr: „Jöjjetek, Atyám áldottai, öröTARTALOM Gyülekezetünk vezérlő elvei
3
Az akaratunkról..
4
Hun Imádság
5
Gyereksarok
6
Nyári tábor
8
Jelentkezési lap
9
Anekdota a megbocsátásról
9
Atyánk kezében
10
UTÓREZGÉS
11
Versek
12
köljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,” [Ézs 58,7] „mezítelen voltam, és felru2
háztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” (Máté 25:34-36). Mikor látogattunk
meg valakit a kórházban? A börtönben? mikor adtunk valakinek enni? Jó, jó mondhatnánk, de nekünk a családból senki sincs kórházban, sem börtönben (hál Istennek!) De vajon a családtagjainkkal kell ezt tennünk? Nézzük csak: „Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?” (Mt. 25,37-39). És a válasz: „Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak egygyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Máté 25,40), Jézus családjával kell ezt megtenni, az Ő atyjafiaival, sőt, a legkisebbel ha megtesszük, már Jézussal tesszük meg. Jézus családja pedig nem a Mária Magdalénával kötött utópisztikus házasságból származó gyermekei (ahogy sokan hiszik, vagy ahogy a Szent Grál legendája tarja), még csak nem is az édesanyja Mária (sajnálom ha a Mária kultuszt egy kicsit ezzel bántom, de ez igaz) Jézus családja: „Erre ki-
nyújtotta kezét ,tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én menynyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Mt. 12, 49-50)
Tehát a gyülekezet, a tanítványok azok, akiket így kell segíteni. Azt mondom ezzel, hogy egymást kell így segíteni. Mikor tetted meg utoljára? Vagy majd a lelkész megteszi? Vagy majd a presbiter megteszi? És őt fogják majd helyetted kérdezni, hogy sok munkád mellett egyébként mit csináltál? Őket, vagy téged? Nos tehát testvéreim, akinek első életében a Krisztus, mert találkozott vele, mint feltámadott Úrral, az bár vágyakozik elmenni és az Úrral lenni, vagy szeretné, ha az Úr eljönne és elhozná a Királyságot. És bár nagyon szeretné, mégis ebben a világba kell élnie, és ebben a világban kell tanúskodnia cseleke-
deteivel, életszentségével és beszédével! Igen, beszédével is! „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal te-
XIII. évfolyam
szünk vallást, hogy üdvözüljünk”. Róm. 10,10.
Vagyis meglátogatjuk betegeinket, segítjük szegényeinket (a mieinket, vagyis a gyülekezeti tanítványokat elsősorban, aztán ha van rá módunk a többieket is) és BESZÉLÜNK ALKALMAS ÉS ALKALMATLAN IDŐBEN JÉZUS KRISZTUSRÓL, arról hogy mit tett az életünkben, hogyan szabadított meg, hogyan vitt be az örök életbe. Miért? A többiekért, akik még nem ismerik ezt a csodát! Vagy ismerik, de a sok próba, és nehézség elbátortalanította őket. Hogy sokan, mindenki Istenhez, Jézushoz térjen! „Ez jó és kedves a mi
üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére”. 1Tim. 2,31Tim. 2,4 Nehéz talán a Kereszt? Nehéz, de kapunk hozzá ERŐT! Sőt, ha szigorú akarok lenni: akkor CSAK EHHEZ KAPUNK erőt. Ezért élünk. „…de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. ( Filippi 1,24) Kezdjük el! A földi lét végső határa még messze van! Hánka Levente Lábnyomok (beküldte Juliska néni) S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?”
Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: Két pár lábnyom a parti homokon, ahogy ő mindig ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen, ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: „Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért láttad csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!”
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: „Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem, Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, mindennap ott leszel velem.
Ismeretlen szerző után németből Túrmezei Erzsébet fordította
Gyülekezetünk vezérlő elvei Ezek az elvek vezérelnek bennünket, ezeket maga a teremtő Isten tette az emberek elé, így ezekhez Ő maga adja a támogatást és az erőt szent lelke által. Ezek közül a legfontosabbak: 1. Jézus Krisztus mindenek felett, hiszen ő általa élünk, és vagyunk ebben a világban, hisszük, hogy minden élet gondjára és problémájára Ő a megoldás, a szabadítás, a válasz. 2. Szeretetszolgálat minden ember felé, hiszen ezzel mutatjuk meg, hogy Isten szeretetét nem teszszük hiábavalóvá magunkban, segítünk akinek és ahol tudunk. 3. Jó sáfár módjára jól gondját viselni mindannak, amit Isten ránk bízott itt a földön, mert, ha van valamink, azt Tőle kaptuk, számot kell adnunk róla, hogy mire használtuk: időnket, képességeinket, anyagi javainkat, kapcsolatainkat. Hiszem, hogy mindent megteszünk azért, hogy ennek megfelelően éljünk. 4. A közösség és az egymást bátorító, őszinte szeretet, amely észreveszi, hogy hol van szükség a jó szóra, az erősítésre. Ilyen gyülekezeti közösséget építünk. 5. A Misszió, vagyis hogy mindenkinek elmondjuk, átadjuk ezeket az elveket. Jézus tanítványa lehessen bárki, és aki szeretné, az át tudja adni életét Istennek, hogy megmeneküljön, szabad legyen, Isten gyermeke lehessen. Mindazokat hívjuk, és várjuk gyülekezetünkbe, akik ezekkel az elvekkel egyetértene, saját életüket ezek köré tudják rendezni, hogy egy irányba haladva teljesítsük életünkben az Ő akaratát. Minden elvégzett munkáért Istené legyen a dicsőség! Sok komoly feladatot elvégzett már 3
XIII. évfolyam
közösségünk az elmúlt húsz évben, amiben már bátran lehetett vállalni keresztyénségünket, református hitünket. A Nagytemplom tatarozása után a gyülekezeti házunk felújítását is megadta az Úr. Az ősök áldozatvállalásához hasonlóan állunk meg Isten és a többi ember előtt, amikor ezeket a munkákat az Ő kezébe ajánljuk. Feladataink sora azonban korántsem ért véget. A fizikális építkezések után a lelki építkezések ideje érkezik el. A város lakosságának református részarányához képest a vasárnapi Istentiszteleteken kevesen vagyunk jelen. Ismét meg kell erősíteni magunkat és egymást a keresztyén életvitelben. Példát kell mutatnunk azoknak, akik még keresnek és nem találtak
életük megváltójára, megtartójára: Krisztusra. Megfogalmazott céljaink, elveink Isten bibliai útmutatásából fakadó, életet jobbító, megmentő, boldogabbá tevő igazságok, amikkel mi magunk is és környezetünk, városunk is gazdagabb lesz. Kálvini módon Isten Dicsőségére hívunk mindenkit református keresztyén hitünk zászlaja alá. Érezzük meg és lássuk meg, hogy jó az Úr! Táplálkozzunk Igéjével rendszeresen, találjuk meg életünk értelmét, halljuk meg küldetését ebben a világban, városban. Tegyünk ezzel szebbé, boldogabbá mindenkit körülöttünk! Jézus Krisztus legyen gyülekezetünk őriző pásztora! Hánka Levente
Az akaratunkról..
„És lőn az Úrnak szava Jónáshoz az Amittai fiához, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe! És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől…” (Jón.1,1-
tengerbe. Itt is inkább a halált választja, mint az engedelmességet. Isten mégis annyira szerette Jónást, hogy ennyi engedetlenség és tagadás után is meg akarta menteni! Egy cethal lenyelte és életben maradt. Ez lehet csoda, többen véletlennek tartják. Megtörténhet. Magunk is megtagadnánk Istent, ha azt gondolnánk, hogy ez véletlen volt. Nem volt véletlen, Isten úgy látszik szerette annyira Jónást, hogy meg akarta menteni. Ekkor még Jónás nem menekült meg, hiszen a tengeren egy nagy hal belsejébe kerülni nekem inkább szörnyűség. Egyszerűbb lett volna, ha inkább meghal. De ennek még nem jött el az ideje. A szép szóra Jónás nem figyelt és mivel Isten ennyire szerette őt, kicsit megszorongatta. Érezted már úgy, hogy legszívesebben kifutnál a világból, minthogy megtedd azt, amit meg kell tenni? Akár egy hétfő hajnalban, amikor csörög az óra és indulni kell dolgozni? Vagy ha csak valakit valamiért fel kell hívnod telefonon, de nem akarod? Valakitől bocsánatot kell kérned, pedig még neheztelsz rá? Jónás elmenekült, amilyen messzire csak tudott a maga erejéből. Innen ő már tényleg sehova sem mehetett tovább, ott szenvedett a hal belsejében. Élt tovább a cet gyomrában. Istentől elszakadva, az önnön céljaitól vezérelve, a maga akaratának, büszkeségének tudatában ide jutott. Megkötözötten, de még élt a cet belsejében. Érezheti sok mai ember is ugyanígy magát közösségeinkben, ismeretségünkben?
3.)
Mindannyian hallottuk már Jónás történetét. Isten elküldi az Ő szolgáját - Jónást - Ninivébe, hogy hirdesse ott az igét és a niniveiek megmeneküljenek az ítélet elől. Jónás nem hajlandó erre, mert nem akarja, hogy Ninive megmeneküljön. Elindul ellenkező irányba - az akkor ismert világ végére - Tarsisba. Vétkezik. A bűn lényege, amikor valaki megtagadja Isten parancsát, amikor más útra indul, mint ahova Isten küldi. Függetleníti magát az ember az Istenétől. Mást akar csinálni, mint ami a dolga lenne! Az ilyen ember élete értelmetlenné válik. Jelentkeznek a bűn következményei, menekülés, félelem, rejtőzködés, magány. Ezen a lejtőn az ember önmagától nem tud megállni. Az út vége pedig a halál. Majdnem mindennap hallani ilyen esetekről a híradásokban, amikor emberek maguk sem tudják miért, de elkeseredésükben borzalmakat művelnek. Másokon töltik ki dühüket, haragjukat, sokszor ölnek, pusztítanak. Jónás tudatában volt annak, hogy rossz irányba hajózik. Elbújt a hajó aljában vagy úgy szoktuk mondani „lelkiismeret-furdalása” volt. Igazából Isten elől bújt el, és végül a viharos tengeren maga kéri a hajósokat, hogy dobják a
4
XIII. évfolyam
Függőség vagy szenvedély által megkötözve? Boldogtalan házasságban, kapcsolatban? Betegen? A cehal gyomrában, a halál torkában? Isten nélkül létezni, de nem élni. Élni a bűnnek tudatában, de nem kérni a feloldozást Jézus Krisztustól. Élni a bűnök súlya alatt kárhozatban. Jónás végre kiált, imádkozik: „Nyomorúságomban az Úr-
hoz kiálték, és meghallgata engem. A Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat… Elvettettem a szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!” (Jón. 2,3-5.)
Csak így lehetett Jónást szóra bírni. Sokan vagyunk így ezzel ma is. Szenvednünk kell, hogy feladjuk magunkat. Feladjuk a saját akaratunkat. Leszállunk a saját magunk tákolta trónról, ahol uralkodni akartunk volna. Uralkodni magunkon, a családunkon, a barátainkon, a kollégáinkon. Sok ember az imádság ürügyén magán Istenen akar uralkodni. Utasítják Istent mit tegyen és mit ne tegyen. Mikor tegye, mikor ne tegye. Isten segítségével akarják elérni a saját céljaikat, amikor úgy imádkoznak, hogy - Istenem, segíts meg! -, de csak abban segítsen, ami célt el akarnak érni. Mikor elmondjuk a Miatyánkban ..legyen meg a Te akaratod.., azt valóban úgy kell tennünk. Hívőként előre kell kérnünk, hogy úgy tegyen velünk Isten, ahogyan csak kedve tartja. Nem egyszerűen elfogadjuk Isten akaratát, hanem azért könyörgünk, hogy az Ő akarata valósuljon meg az életünkben. Mi minden tiltakozik közben bennünk ez ellen! Nyílt lázadásra, buzdít a saját természetünk, mert bűnösnek születtünk. Mégsem vagyunk azonban uralkodásra valók. Az indulatainkon, a gondolatainkon és a nyelvünkön sem mindig tudunk uralkodni. A megtérés azt jelenti, hogy átadjuk az uralmat Istennek. Ellent kell mondanunk saját magunknak. Újra és újra meg kell küzdjük a csatát magunkkal, életünk végéig, hogy a saját kényelmünk, önzésünk, becsvágyunk és hitetlenségünk felett győzzünk. Olykor szembe kerülhetünk a körülöttünk lévő világgal, családunkkal, barátainkkal, kollégáinkkal. Mégis maradnunk kell azon a keskeny úton, amit Isten kijelölt nekünk, hogy áldás kísérhesse az életünket és mi is áldássá Pünkösd válhassunk a körülöttünk élő emberek életében. Piros pünkösd hajnalán, „Abba, Atyám! Minden lehetséKinyílott a tulipán. ges néked. Vidd el tőlem ezt a De a tulipánból nem lett más, poharat; mindazáltal ne az én Csakis csupa hurrikán. akaratom legyen meg, hanem a Kiűzte a gonosz lelket, tied.” (Mt.14,36.) És itt hagyta a szeretetet. (Fedák Antónia 4.m) Marosi Roland Szentlélek Piros pünkösd hajnalán, Kinyílott a rózsa, Ezen a szép reggelen, Eljött Jézus csókja.
A Szentlélek megérkezett, Galamb formájában, Hódítsa meg kisszívünket, A Szentlélek órája. (Török Lívia 3.m)
5
Hun miatyánk (beküldte Juliska néni) HUN IMÁDSÁG MIATYÁNK ISTENÜNK BENNÜNK VAN ORSZÁGOD. ELŐTTÜNK SZENT NEVED, S TÖRVÉNY AKARATOD. MINDENNAPUNK GONDJÁT, MAGADON VISELED. BÜNEINKET MINT MÁSNAK, NEKÜNK ELENGEDED. TE KEZED VEZET KISÉRTÉSEKEN ÁT, S LEFEJTED RÓLUNK A GONOSZ JÁRMÁT. TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES HATALMA, ÜDVE, MINDÖRÖKTÖL KEZDVE, LEGYEN MINDÖRÖKRE. Kr.u.410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva. Kijevi Nemzeti Múzeumban van.
Pünkösdi szavaló Piros pünkösd hajnalán, A szeretet árad ránk. S ekkor nem ér semmi bánat, S mindenkire öröm várhat. (Kelemen Kristóf 3.a)
Pünkösd Piros pünkösd hajnalán, Orcád fordítsd le reánk! Néked mondunk hálaszót, És köszönünk minden jót! (Irházy Melinda 4.b)
XIII. évfolyam
TÉRJETEK MEG ÉS KERESZTELKEDJETEK MEG… ÉS MEGKAPJÁTOK A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKÁT
(ApCsel 2,38)
Pünkösdkor Piros pünkösd hajnalán, Küldd el fiad énhozzám! Jézus Szentlelkeddel töltsd be szívemet, Mert tisztellek és szeretlek tégedet! (Pipó Dávid 4.a) Pünkösd Piros pünkösd hajnalán, Isten napját tartanám. Eljött a várva várt óra, Itt ég arcomon drága csókja. (Zsiros Alexandra a4.) Jézus mennybemenetele után, hogy a tanítványok visszatértek Jeruzsálembe, nem tudták, meddig kell várniuk. Mikor válik valóra az Úr ígérete? Ezért mindennap összegyűltek egy házban, ahol többen is elfértek. Tíznapi várakozás után váratlan esemény kavarta fel az életüket, amely mindent megváltoztatott. Ünnep volt aznap, a Húsvét utáni ötvenedik napon; aratási hálaadó ünnep. Az egész hatalmas szélzúgással kezdődött. De csak a zúgást hallották a tanítványok, a szél erejét nem érezték. Aztán arra lettek figyelmesek, hogy felettük mintha tűznek lángja égne. Olyan különös öröm töltötte el a szívüket, hogy szinte húzta, vonta őket kifelé a házból. Akkorra már nagy sokaság volt odakint. Péter nem tudta, vajon ők is hallották-e a szélzúgás hangját. A tanítványokat valami ellenállhatatlan erő ragadta magával, mert olyan nyelven kezdték dicsérni Istent, amit addig nem használtak. Az emberek csodálkozva kérdezték, miként lehetséges, hogy mindenki a saját anyanyelvén hallja őket beszélni. De a többség nevetni kezdett, azt hitték, részegek beszélnek itt zagyvaságokat. Ekkor Péter előrelépett, és kezével intett az embereknek, hogy szólni kíván. A tömeg lassan elcsendesedett. Figyelni kezdtek Péterre. Péter először azt akarta mondani nekik, hogy nem részegek ők, de hirtelen világossá vált előtte: most jött el az, amit vártak. Beteljesedett, amit Jézus megígért, kitöltetett a Szentlélek. Azért hallják őket mindenféle nyelven beszélni, mert Isten lelke indítja őket erre. Majd Jézusról kezdett beszélni. Elmondta, hogyan munkálkodott közöttük, meghalt, de nem maradt a halottak közt. Majd így szólt. „Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.” (ApCsel 2, 32-33) „Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítet6
XIII. évfolyam
Összeállította: Wollner Judit tetek.” (ApCsel 2, 36) A sokaságra nagy hatást tett Péter beszéde. Az emberek kérdezősködni kezdtek: mit csináljunk, mit tehetünk? Péter újra megszólalt: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (ApCsel 2, 38-39) De még másképpen is biztatta, bátorította őket, hogy vegyék komolyan Isten akaratát, és fogadják el az ígéretét. Ezt hallva több ezren lettek Krisztus követői, szívükben bánkódva bűneik miatt, és az apostolok által megkeresztelkedtek. Megszületett Krisztus egyháza, melynek új tagjai számára Isten nagy örömet szerzett a bűnbocsánattal és a feltámadás ígéretével. Valahogy így történik azóta is mindig. Olvassuk a Bibliában, hallgatjuk az igehirdetésben Isten szavát. A Szentlélek áldottá teszi számunka a Jézusról szóló beszédet, és aki komolyan veszi
Pünkösdre Piros pünkösd hajnalán, Nagy ünnepet tartanánk, Hálaimát mondanánk, S Krisztus nézne le reánk. (Kosztolyányi Kitti 4.a) Pünkösd Piros pünkösd hajnalán, Felkelt a nap hajdanán. Krisztus gyere hozzám, S világítsd meg orcám! (Nemes Virág 4.a) Pünkösd
Pünkösd
Pünkösd
Isten Szentlelke világítsd meg orcánk Küldd el édes fiad hozzánk! Add át drága, édes csókját, Hogy boldog legyen az egész ország!
Piros pünkösd hajnalán, Nagy ünnepet tartanánk, Nincsen nekem más hazám, Csak hol pünkösd vár reám.
(Gál Emese 4.a)
(Tóth Levente 4.a) 7
Pünkösd reggelén kinyílt a bazsarózsa, Megjött a várva várt óra. Isten csókja megérkezett, Vele együtt a Szentlélek, Hogy minél többet éljek. Isten országa elérkezett, Itt van a tiszta élet. (Káldi Kristóf 3.m)
XIII. évfolyam
A CEGLÉD-NAGYTEMPLOMI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG ÉS A CIGLE HAGYOMÁNYŐRZŐ EGYESÜLET
HIT- ÉS HAGYOMÁNYŐRZŐ NAPKÖZIS GYERMEKHETET hirdet JÚLIUS 1-TŐL JÚLIUS 5-IG
Bibliai alapvetés: Péter apostol. Minden nap lesznek alkotó foglalkozások: festés, nemezelés, bőrözés, fafaragás, népi játékok, hagyományos népművészet, stb. Csoportjátékok, színjátszás. Kirándulunk, sportolási lehetőséget biztosítunk. Hétfőtől péntekig reggel 8.00-tól du. 16.00-ig tart a tábor. Ez idő alatt napi háromszori étkezést biztosítunk a gyermekek részére. Táborzáró istentiszteletünket július 7-én, vasárnap de. 10 órától tartjuk a Nagytemplomban, ahol kiállítást szervezünk az elkészült kézműves munkákból. Részvételi díj: 5.000,- Ft. Befizetés 2013. június 25-ig. (A részvételi díj tartalmazza a háromszori étkezést, a busz díját, valamint a kézműves foglalkozások anyagköltségeit. 3 vagy több gyermek táboroztatása esetén a szülő kedvezményt igényelhet, amit lehetőség szerint biztosítunk.) Jelentkezni lehet:
Bertókné Lipők Brigitta tanító néninél vagy a Református Nagytemplom lelkészi hivatalában (Cegléd, Iskola u. 1., Tel.: 311-340)
A jelentkezési lapot kitöltve kérjük visszahozni 2013. június 1-ig!
Pünkösd Pünkösd
Pünkösd Piros pünkösd hajnalán, A szeretet árad reám. Boldog az én szívem, Mert megszállt a Szentlélek.
Pünkösd reggelén kinyílt a bazsarózsa, S végre elérkezett a várva várt óra. Összekulcsolom a két kezemet, Így köszönöm meg az életemet! (Simon Virág 3.b)
(Vigh Anna 4.a) 8
Pünkösd reggelén kinyílt a bazsarózsa, Menj templomba!- anyukám ezt mondja. Mindenkiben ott van a szeretet, Mert Isten elküldte a Szentlelket. (Dósa- Rácz Vivien 4.m)
XIII évfolyam
JELENTKEZÉSI LAP Gyermek neve:
____________________________
Születési hely, idő:
____________________________
Iskola neve, osztály :
_________________________________
Szülő neve:
_________________________________
Lakcíme, telefonszáma:
________________________________
Fontos tudnivalók a gyermekről: Allergia, érzékenység (pl. lisztérzékenység, csípés-, gyógyszerallergia): _______________________ Esetleges betegség
_______________________
Buszos utazásra érzékeny-e:
_______________________
Szülőként beleegyezem, hogy gyermekem a tábor idején a nevelők felügyelete alatt buszon utazhat, az erdei iskolában a foglalkozásokon részt vehet. Igényelt napok: 07.01.
07.02.
07.03.
07.04.
07.05.
Dátum: ________________ szülő aláírása Anekdota a megbocsátásról A keresztény ember tisztasága és jelleme közé tartozik a megbocsátás képessége. Nap, mint nap megbántanak minket szóval, tettel, vagy mulasztással. Olykor épp’ csak „rosszul esik”, máskor napokig megvisel minket. Azonban mi éppen ugyanígy megbántunk másokat, sokszor akaratunk ellenére, vagy éppen a tudtunk nélkül. Ami számunkra csak „ártatlan” megjegyzés, az másnak mély lelki fájdalom. Sajnos mindannyiunkban vannak lelki sebek, melyek, még ha begyógyultak, hegük akkor is megmarad. Ha valaki egy elejtett mondatával feltépi a heget, a seb újra előtűnik, és fáj. Természetes reakciónk egyike, hogy megharagszunk arra, aki megbántott minket. Egy-egy ilyen seb akkor gyógyul be, ha képesek vagyunk megbocsátani annak, aki megbántott. Egyúttal ügyeljünk arra, hogy mi se ejtsünk másokon sebeket! A megbántás - megbocsátás működéséről álljon itt egy kis anekdota: Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák (Folytatás a(z) 10. oldalon)
9
XIII. évfolyam
szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel... Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe. Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szö-
get a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki: - Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, menynyi lyuk van a kerítésben; soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel, öszszeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed; egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre. A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai. A barátok ritka ékszerek, akik megnevettetnek, bátorítanak. Készek meghallgatni, mikor szükséged van rá, támogatnak, és feltárják számodra a szívüket. Ne üss szöget a kerítésükbe! Bodoczki Anita
Atyánk kezében Gyorsan elszaladt az idő, most ünnepeltük a Húsvétot és máris itt van a Pünkösd. Ennyi idő alatt ott, abban a rég elmúlt időben a megváltónk megerősítette tanítványait, elfoglalta helyét a mennyben és elküldte hozzánk Szent Lelkét, hogy mindig velünk legyen. Mire volt vajon elegendő ez a néhány hét a mi életünkben? Olyan sok minden történt ez idő alatt gyülekezetünkben. Koncertek és rendezvények, istentiszteletek, anyák napi műsor, keresztelők, gyermekek születése, keresztkérdések alkalmai a felnőtt konfirmandusoknak, készülődés a gyermek konfirmációra, az események végeláthatatlan sora. Mivel töltöttem el én a rendelkezésre álló időt: utaztam, siettem, idegeskedtem, beteg volt vagy sírt a gyerek, otthon maradtam, pihentem, máshol voltam és majdnem mindenről lemaradtam. Persze nem lehet ott lenni mindenhol, mégis bánt, hogy elszalasztottam az elmúlt időszakot. Krisztus a feltámadástól a mennybe menetelig megjelent a tanítványoknak és beszélgetett velük. Ennyi elég volt, ahhoz, hogy megerősítse az elbizonytalanodott lelkeket, és a keresztyén gyülekezeteket, amelyek 2000 év után is fennmaradtak (persze a Szentlélek folyamatos segítségével). Természetesen mi nem váltunk ki olyan erős hatást testvéreinkből vagy másokból, mint a
Krisztus. Elképzelni is nehéz mennyire szuggesztív lehetett, hogy már a jelenléte is megváltoztatta sok-sok ember életét. Mégis, ha belegondolok, hogy milyen sokat jelent, ha megállok egy kicsit és jelen vagyok a gyülekezet életében. Ha csak megállok és megköszönöm az asszonyoknak, hogy annyit fáradoztak az ételek elkészítésén, a vendéglátásban, mikor a Shirchadasj koncert szervezőit, előadóit szolgálták ki a gyülekezet nevében. Vagy mi lett volna, ha megkérdezem valamelyik lelkészünket: mi van vele, a családjával, a gyermekekkel. Milyen sokat tehettem volna csak azzal, hogy ott vagyok. Annál is inkább, mert ezt csak most tehetem meg. Jelen lenni csak földi életünkben tudunk, nem halogathatjuk a végtelenségig, hogy megálljunk és időt szenteljünk egymásnak. Látjuk, hogy mi van körülöttünk: hit nélkül élő eltévedt, sokszor megroskadt vagy fenevadakká váló magukat és másokat elpusztító emberek, elbizonytalanodott hívők és magabiztos eltévelyedettek. Ugyanilyen emberek vették körül a Krisztust, aki a jelenlétét és figyelmét ajándékozta nekünk mindörökre. Persze én nem tudok mindenkire figyelni és nem tudok mindenhol jelen lenni. De ha csak egy embernek köszönetet mondok, csak egy helyen jelen vagyok, már megérezhetek egy kis morzsát a 10
XIII. évfolyam (Folytatás a(z) 10. oldalról)
Megváltó ajándékából. Nagyon érdekes és megfontolásra érdemes, hogy milyen kevéstől is fejlődik a közösség, milyen pici elég ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az Atyához és talán egymáshoz is. Nem túl hosszú az idő, ami rendelkezésünkre áll a megtérésünk és halálunk között. Ebbe az időszakba kell belezsúfolnunk minden mosolyt, köszönést, szolgálatot, segít-
séget, szeretetet. És ennek az időnek csak a kezdőpontját ismerjük a végpontját nem. Talán azért, mert akkor jó emberi szokás szerint, mindent az utolsó napra hagynánk…. Az idő, amely nekünk adatott, Atyánk kezében van. Ne múljon el érdemtelenül. Áldott Ünnepet! Oláh Róbert
UTÓREZGÉS Fény
Megőrizhető-e a Világosság? A harmadik emeleten lakunk Cegléd közepén, de közhely, hogy a belvárosi ember is vágyik a füvek és fák közelségére, s próbálja megteremteni maga körül – legszűkebb lakókörnyezetében is – a Szent Természetnek legalább a látszatát... Miért pont mi lennénk a kivételek? Segítség persze ebben – s nem is kicsi –, hogy a lakásunkhoz tartozik egy viszonylag nagyméretű erkély is, amelynek kertté varázslása évről évre visszatérő, kedves feladatunk. Virult ott már sok csuda virág a muskátlitól az örökzöldekig, de idén úgy döntöttünk feleségemmel, hogy különféle fűszernövényeket telepítünk azokba a szép nagy cserepekbe, melyekből 8-10 is kényelmesen elfér a már említett tágas erkélyen. Sőt! Sőt, komolyan beruháztunk: vettünk négy darab lámpácskát is, hogy esténként hangulatosabb legyen a mi kis „birtokunk”... Bizonyára sokan ismerik eme a világító eszközöket, melyeknek tetején egy napelem található, ami napközben begyűjti a napsugarak energiáját, és napszentület után FÉNY formájában kiadja azt. Úgy két hete figyeljük már őket napról napra, hogyan működnek, s rá kellett jönnünk, hogy lámpácskáink igencsak ki vannak szolgáltatva a FÉNY-nek... Merthogy úgy gondoltuk, hogy a FÉNY az FÉNY, tehát ha felhők takarják is el napot, attól mi még tökéletesen látunk, ergo a lámpácskák is elég „naftát” tudnak begyűjteni ahhoz, hogy hajnalig virítsanak. De nem... Bizony volt, hogy már este 11 óra körül elkezdtek pislákolni, s éjfélre mindegyik kialudt... De olyan is megtörtént, hogy a négyből csak egy, kettő vagy három aludt ki, de a harmadik vagy a negyedik még pirkadatkor is szórta a FÉNY-t... Nyilván annak függvényében, hogy melyikük mennyi FÉNY-t tudott begyűjteni napközben... Midőn e sorokat írom, már jócskán elmúlt éjfél; itt ülök a már említett erkélyen, orromban a fűszernövények – a kakukkfű, a curry, a bazsalikom, rozmaring és levendula – kellemes illatával, s lámpáink bőszen virítanak – nem csuda, hisz ma hétágra sütött a nap –, s egyre inkább az a kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy ÉN vajon képes vagyok-e, vagy képes leszek-e arra, hogy elegendő FÉNY-t gyűjtsek be ahhoz, hogy amíg kell, világítsak...?... Mert világítani KELL!!! S nekünk, embereknek is, igen, rendszeresen töltődni is kell, mint a napelemes lámpácskáknak, azért, hogy biztonsággal tudjuk sugározni azt a bizonyos FÉNY-t...S ahogy a lámpácskák is akkor gyűjtik be a legtöbb energiát, amikor zavartalan a napsütés, úgy nekünk is a „felhőtlen” időszak kedveskedik... Figyeljünk oda erre, most, Pünkösdkor... Áldott ünnepet! - szag -
11
VERSEK Pünkösd
Piros pünkösd hajnalán
Piris pünkösd hajnalán, Lelkek szállnak tereád. Kulcsoljuk kezünket imára, Mert kiáradt a szeretet a világra.
Piros pünkösd hajnalán, Szálljon rád az áldás, Érje el szívedet a krisztusi megváltás, És ha eléred, akkor legyél érte hálás!
(Belánszky Blanka Dorka 4.m)
(Nagy Regina 3.b)
Pünkösd
Pünkösd
Piros pünkösd hajnalán, Neked adom galambomat. Piros rózsa, fehér rózsa, Elmegyek a hívó szóra, Elindulok templomomba, Hálakönnyeket morzsolva.
Pünkösd reggelén kinyílt a bazsarózsa, A Szentlélek jutott eszembe róla. Anyám ablakán megcsillant a fény, Tudtam, hogy a mai napon boldog leszek én.
(Sándor Anikó 4.b)
(Máté Bianka 4.c)
Kérünk, világítsd meg utunk! Isten Szentlelke világítsd meg orcánk, Mint ahogy a tizenkét tanítványét! Hadd zengjünk hálaéneket neked! Legyen tiéd fény, s dicsőség! Kérünk, küldd el nekünk a Szentlelket, Hadd világítsa meg utunk, Hogy követhessük tanítványaid! Legyél te az egyedüli Urunk! Mikor egyszülött fiad jött a Földre, Tanítványaidnak adta a Szentlelket. Mi tőled kérjük, ó Urunk, Hogy világítsd meg az utunk! (Bíró Gergő 4.m)
A reggeli áhítatok MINDEN HÉTKÖZNAPON, ½ 9-től a Gyülekezeti Házban. Keresztyén Kurzus 1. Keresztkérdések — Vasárnaponként 17.00 órától.. Keresztyén Kurzus 2. Céltudatos élet – Kedd 17.00 órakor. Pénteken 18 órakor kis ifjúsági csoport az Ifjúsági teremben. Vasárnap délelőtti istentisztelet 10 órakor a Nagytemplomban. INTERNETES WEBOLDALUNK: www.cegled.nagytemplom.hu A Sztárai kórus próbáit hétfőnként 17 órakor tartja a Bazársorban A Forrás Énekkar csütörtökönként este 18 órakor tartja próbáit. Cursillós csoport: minden hónap utolsó szerdája 18.00 óra HIVATALI ÓRÁK: A CEGLÉD NAGYTEMPLOMI REFORMÁTUSOK HÍRLEVELE
Felelős szerkesztők: Hánka Levente lelkipásztor A gyülekezeti újság szerkesztőbizottsága Felelős kiadó: Kovács László Ernő gondnok
Hétfő-Péntek
900-1200
T:(53)-311-340; Web: www.cegled.nagytemplom.hu
[email protected] Nyomdai kivitelezés: Cegléd-Nagytemplomi Református Egyházközség Megjelenik kéthavonta; Terjeszti a Presbitérium 12