2012. december 25.
K A R Á CS O NY
XII. ÉVFOLYAM VI. SZÁM
Mi az élet lényege? Mi az élet lényege? A kezdete és vége ismert. A tartalma…, hellyel közel az is. Ebben az évben, 2012-ben talán sokkal többet foglalkoztak ezzel az „ember fiai”. A „végidők” jóslatok szintjén ismét testközelbe kerültek. Emlékszem a kétezres évek „K2” vírusának hisztériájára, vagy a különböző napkitörések, kisbolygók fenyegetéseire, nem is beszélve a globális felmelegedés folyton fenyegető veszélyére (ami egyébként nem múlt el, csak most egy kicsit háttérbe szorult). Érdekes ez, hiszen a 60-as 80-as évek atomháborús árnyéka még számomra is emlékezetes, és nem feledhető Csernobil sem, de Fukusima sem, csak az egy kicsit távolabb volt tőlünk. Az atomenergia használata azóta nem lett kisebb mértékű, nem lett kevesebb atomrakéta sem. Az utóbbi évszázadban valahogy mindig ott lebegett a világ fölött az elmúlás árnyéka. Replikáztak erre a filmek felforrt, megfagyott, vízzel elöntött, üstökössel eltalált földünk katasztrófáinak megéneklésével. DE vajon ez tényleg csak ennek az évszázadnak a jellemzője? És ha igen, akkor lehet ennek valami lényegi üzenete a magunk számára itt a harmadik évezred elején? Kétségtelen, hogy voltak időszakok, amikor kevésbé volt az egyes ember érzelmileg ennyire kiszolgáltatva a tömeg közös reakcióinak. Össze vagyunk kötve a telekommunikáció „áldásaival”, a televízióval, az internettel, és ez mind az elmúlt 20-30 év terméke. Én még emlékszem arra, hogy fekete fehér televíziónk volt, és csak két csatorna - amit értettünk is azok sem üzemeltek 24 órában. Ma meg 50 csatorna - ha fizetjük - és éjjel nappal. Emlékszem arra is, hogy nem tudtuk mi az az internet, pedig már egyetemista voltam. Meg kellett tanulni használni, tartalmakat keresni, letölteni, levelezni. Milyen izgalmas volt kapni egy e-malit egy régen nem látott kedves ismerőstől. Most meg levelek tömegét kapjuk „kör e-mailben”, s a java részét el sem olvassuk, megy a levélszemétbe, mert nem személyes,
és csak tovább küldjük. No de ne nosztalgiázzunk. Különösen azért ne, mert azoknak az időknek is megvoltak a nehézségei. Ha ökrösszekérrel mentünk a földekre, ott más miatt aggódtunk, és más volt a gond, más dolgok veszélyeztették az életünket. Ahogy most talán ismét vége lehetett volna néhány nappal ezelőtt, december 21-én. Most, hogy utána vagyunk, inkább csak nevetünk az emberekből a helyzet által kiváltott devianciákon, furcsa viselkedéseken. Fellélegzünk: most sem omlott össze minden, még kaptunk egy kis időt. De mennyit? Bokros Levente barátom édesapja szokta mondani, hogy az öt percek telnek nehezen, az évek gyorsan szállnak. Még csak most született a lányunk, lassan már beszél, és sok-sok gyermek jött még a világra , amióta Cegléden dolgozom. Azt pedig nem is olyan régen kezdtem. Ám ha öt percet várni kell valakire vagy valamire, nagyon rosszul tud esni. Az évek telnek hát, és a végkifejlet mégis elér minket. Ez is olyan, mint a december 21-e? Most nem következett be, tehát már soha nem fog bekövetkezni? Sajnos nem. Az embernek ebben a világban mindig számítania kell arra, hogy ez a világ véget ér. Lehet, hogy egy kapcsolat vége jelenti most számunkra a világ végét, lehet, hogy egy munka vége. Lehet, hogy az iskola vége, vagy egy út vége. Az is lehetséges, hogy egy szeretett ember eltávozása jelenti most számunkra a világnak a végét. Egy világ omolhat össze bennünk traumatikus események kapcsán. Nem alaptalan hát a félelmünk a világvégétől. Most azonban hogy ez a felleg elvonult, nem lenne-e időszerű elgondolkodnunk azon, hogy vajon továbbra is állandó félelmek, elodázott veszteségek árnyékában akarunk e élni, vagy van végső megoldás. Megoldás, ami értelmet ad munkánknak, szeretetünknek. Ami értelmet ad családalapításunknak és gyermekvállalásunknak. Ami értelmet ad annak, hogy (Folytatás a(z) 2. oldalon)
XII. évfolyam
folyamatos küzdelmet vívunk az értékeinkért, az erkölcsért, a tisztességért, a becsületért. Ami annak is értelmet ad, hogy megbocsássunk, és hogy sok vívódás után bocsánatot kérjünk szeretteinktől, vagy ellenségeinktől. A végső megoldás több mint kétezer éve megszületett. Egy fiúgyermekben Betlehem városában. Abban az időben is megoldást – megváltót – vártak keleten és nem csak a zsidók. Augusztus császár Rómában mint megváltó díszelgett Vergilius eklogájában. A valódi megváltó azonban sokkal egyszerűbb, szerényebb, kiszolgáltatottabb környezetbe született. Isten maga kínál végső megoldást emberré születésében a társtalanság és céltalanság reményvesztettségébe süllyedt embernek. Mert jó barátkozni, jó szeretni és jó dolgozni. Jó újra összeszedni magunkat és fölállni. Jó dolog értéket teremteni a világban, művészetben, kultúrában. Jó finomakat enni és inni, és jó segíteni. Talán ez a legjobb: segíteni másokon. Ahogy tud az ember, még akkor is ha kihasználtnak érzi magát sokszor az, aki segít.
És jó a család, a szülők szeretete, a gyermekek mosolya. DE, hogy mindennek értelme is legyen: ahhoz Krisztusnak is meg kellett születnie. Keressük meg őt, ahogy a pásztorok, a bölcsek tették akkor. Ahogy annyi ember tette már azóta, hogy megszületett. Keresték és megtalálták Jézust a szívükben, és ezzel együtt az értelmet az életükben. És hogy ez miből látszik? Abból, hogy akinek Krisztusban nyert értelme van az életének, annak súlyát veszti minden „világvége” esemény. Minden fajta ilyen történés. És nem azért, mert érdektelenek vagy rezignáltak leszünk. Vagy azért, mert okosabbak leszünk, és nem ülünk fel egy ilyen „dilettáns misztériumnak”. Hanem, mert új szívet, új életet kapunk. Mert aki benne hisz, már ebben az életben elnyerte a vég nélküli életet. Áldott Karácsonyt! Hánka Levente
András napja az advent kezdete
TARTALOM András napja
2
Válogatás
4
Mennyei GPS
5
Gyerekoldal
6
Úgy engedelmeskedsz
8
Mérlegeljük életünk
9
Karácsonyi gondolatok
10
UTÓREZGÉS
11
Hirdetések
12
„Az advent Krisztusvárás volt nékünk, az olyan volt, hogy vártunk, kértünk, örültünk. Az advent András napja után kezdődött. András napja zárta be a muzsikát. Amikor már közelgett tudtuk, hogy vége a vígságnak. András napkor mentünk az első hajnali misére. Mikor jött advent első napja, mi már készítettük a szállást, de nem a háznál, hanem a szívünkben…” (Emlékeznek nagyszüleink). Néhány évtizede az advent még csupa csönd és áhítat volt. András napján, november 30-án vége lett a vidámságnak, az emberek sötét ruhában jártak és böjtöt tartottak.
András napja – a novemberi ünnepkör záró névnapja – eleink számára még jelentőséget hordozott. (A hónapot is Szent András havának nevezték.) A névadó szentet tisztelte a nép, hiszen úgy tartották, a magyarság az evangéliumot elsőként Jézus Krisztus két tanítványától, András és Fülöp apostoltól kapta. András életéről - aki az elsők között követte Krisztus hívó szavát: ,,Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!'' - az evangéliumokból keveset tudunk meg. A Galileából származó halász testvérével, (Simon) Péterrel együtt kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, majd elsők között lett Jézus követője. Jézus feltámadását követően az apostolok szétválása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. A legenda szerint Andrást 60-ban az achaiai Petra városában keresztre feszítették, vértanúhalált halt. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták. Ezt a formát mind a mai napig használják az építészetben, merevítés céljából. Ezt ma is Andrásozásnak hívják. 2
XII. évfolyam
Máig élő néphagyományaink András napjához számos népszokásunk kötődik. András estéjén a cseresznyefa ágát vízbe állították, ha karácsonyig kizöldült, bízhattak a farsangi lakodalomban, ha csak utána kezdett rügyezni, sokáig kellett várni a házasságra, ha pedig elszáradt, akkor az illető vénlány maradt. Ugyanezt a módszert időjárás előrejelzésként is alkalmazták. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. Ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás. András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok. Jeles nap volt ez a pásztorvilágban is. A pásztorok, csikósok, gulyások az első hóeséssel, András-nap táján szorultak be a falvakba, behajtáskor volt a számadás és a bér rendezése. Azonban a juhászok és gulyások munkája ezzel nem szűnt meg teljesen, a gazdák elléskor üzenhettek értük. Az András napjához legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja, ekkor szerte az országban koszorút készítettek. Molnár V. József néprajzkutató kimutatta, hogy az adventi koszorúk többségének szerkezete kör–kereszt volt, fűzfaágakból fonták, feszítették, és örökzölddel vonták be, leginkább lucfenyő ágakkal. Ahol a négy-négy vesszőből álló keresztszárak a koszorú fonatába bújtak, oda került a négy méhviasz gyertya. A keresztezés helyén, ahol egymáson átfonták a vesszőket, csipkebogyót tettek, ez piros bogyóival Jézust idézte meg. A kör– kereszt ősidők óta ismert rítusszervező forma volt, advent első vasárnapján a rítustevő ember lelkét rendezte. A kör a Boldogasszony ölét, a kereszt pedig a benne megfoganó, s belőle világra születő Igét jelképezte. A koszorút számos vidéken ebéd után készítette el a család, az asztalt körbeállva, imádkozva és énekelve. Hagyták, hogy bemenjen a házba a sötétség, körbeöleljen mindent. Aztán meggyújtották az első gyertyát, élő fénye fokozatosan a sarkok felé űzte a sötétséget, árnyékokat mozgatva a falon. A lélek megmozdult, hiszen a régi emberek számára az árnyék a lelket idézte meg. „Íme, megszületett!” Az advent nem is olyan régen még igazi várakozás volt. Az emberek böjtöltek, visszafogták anyagias vágyaikat, s a pazarlást mellőzve, önmagukba fordulva lelki épülésüket tartották fő feladatnak, hogy a fényt, az Úr érkezését megtisztult lélekkel tudják fogadni. Áldott készülődést, várakozást, tisztulást és ünneplést kívánok mindnyájunknak! Dékány Éva
3
XII. évfolyam
Válogatás Éva nénitől és Juliska nénitől John Bunyan: Imádság Add , ó, Urunk, hogy inkább ne legyen a szívünkben imádság, Minthogy olyan imádságokat mondjunk, amelyekben nincs benne a szívünk! Mert tudjuk, ó, Isten, hogy az imádság távol tart a bűntől, és a bűn az imádságtól. Add azért nekünk az imádság Lelkét, aki ezer aranynál is többet ér! Segíts, ó, Isten, hogy gyakran imádkozzunk, mert az imádság pajzs a léleknek, hálaáldozat Teneked , és csapás a Sátánra! Ismeretlen szerző: ADVENT idején. Vártam Uram ölelésre,kinyújtott kézre, megértett szóra. Csendesen vártam és türelmesen vártam. Ünnepre, az új élet ünnepére vágytam. Rajtam nem múlik-gondoltam, én ennél többet nem tehetek, itt vagyok, más dolga sincs a világnak csak jönni, ölelni, kezet nyújtani. De nem lett ünnepem... Aztán halk és szelíd hangon hozzám szóltál: Menj és ölelj. Nyújtsd ki a kezed, légy megértő! Semmi nem változott, s mégis MINDEN megváltozott. Én kapni akartam, de ehhez meg kellett tanulnom adni. Szeretve lenni, de ehhez szeretnem kell. Megértést érezni, de ehhez megértővé kell válnom. Ünnepem lett, igen, így van ünnepem. FÜLE LAJOS: ÁDVENT-IDŐN "A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog". (Ézsaiás 9,1.) A lelkem mindig várt Rád s várni fog... Hát minden évben új verset írok ádvent-időn, hogy így dícsérjelek, hordozva, JÉZUS, azt a fényjelet, mely hírül adta érkezésedet.
Túrmezei Erzsébet: A harmadik Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért mégegyet kellene. De tested, véred lázad. Majd máskor! – nyugtat meg az ész. És a jog józanságra int. De egy szelíd hang azt súgja megint: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg. Tán összetörte a szíved. Az ész is azt súgja: Minek? De Krisztus nyomorog benne. És a szelíd hang halkan újra kérlel: Tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet! Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne, és diktálhatna, vonhatna, vihetne! Lehet, elégnél hamar. Valóban esztelenség volna. De a szíved békességről dalolna, s míg elveszítenéd, bizony megtalálnád az életet! Bízd rá magad arra a harmadikra! Mert az a szeretet
Mert csillagod a lelkemnek egén áll és ragyog már rég, mióta én Hozzád szegődtem, mint a pásztorok, kik rejtelmes éjszakában ott meghallgatták az égi dallamot. Hiába sűrű itt az éjszaka, zeng bennem is az angyalok dala, s bár bűneimből maradt mára is, mondom velük, s hangom nem hamis, mert van utam a Golgotára is. 4
XII. évfolyam
Mennyei GPS Sietek, mint mindig, és az autó navigációs rendszere finom női hangon mind gyakrabban figyelmeztet, hogy: "túl gyorsan mész!" Megsokallva a kioktatást, egyetlen mozdulattal - mely hatalmas nyugalommal tölt el - kikapcsoltam a készülék hangját. Csendben, a villódzó nyilakkal próbált vezetni a GPS, de siettemben vagy két kanyart később vettem be. Megszeppenve, az elveszettség érzésével hamar hangot adtam kis barátomnak, mely első szavaival nem duzzogva kioktatott, hanem a világ legtermészetesebb hangján csak annyit mondott: "újratervezés!" Nézem az emberi értelem tenyérnyi gyümölcsét, az autóban villódzó kis készüléket, mely képes figyelni az égben keringő szekrénynyi műholdra, hogy engem határozottan célba vezessen, hogy qpontos időben elkezdhessem a messzi város templomában a szentmisét. Csodálattal szemlélem az ember alkotta gépek alázatát, céltudatos pontosságát, kitartó figyelmét, azt a nyugodt, eredményes munkát mellyel szolgálnak mindenféle hiszti, duzzogás, fáradság nélkül bennünket. Nekem is van egy csodálatos műholdam, a jó Isten, aki lelkiismeretem által hozzám is szól, vezet céltudatosan. Az élő hitünk hullámhosszán kapcsolatba léphetek vele, nála mindig zöld a lámpa. ósággal mondja, hogy most jobbra mosolyogj és légy kedves, aztán most balra figyelj mert ott tátong a bűn szakadéka. De ha az útszéli tarka virágoktól vonzva letérünk a helyes útról, Ő onnan fentről látva maréknyi porságunkból fakadó gyengeségünket, szelíd jósággal csak annyit mond: bűnbánat, azaz újratervezés. Olyan jó tudni, hogy van mindannyiunknak egy csodálatos mennyei GPS-e. Merjük bekapcsolni!! Merjünk az élő hit útjára lépni!! Nyugodtak lehetünk, mert nem lehet úgy eltévedni, hogy gondviselő vezetőm azonnal ne tudná megmutatni a következő helyes lépést! Mindig van tovább! Az öreg Nikodémusnak is az evangéliumban, Jézus kapásból felkínálta, hogy: újjá kell születni!! Isten mindig, bárhol is vagy, meg tudja mutatni az utat mely célba vezet, mely által elérheted a legbensőbb, csodás álmaid! Nem tudunk annyira eltévedni, hogy Istenünk megsértődjön ránk, vagy hogy ne tudna onnan is újratervezni mindent, és nem csak neked, nekem, hanem akár népünknek, vagy az egész emberiségnek! Ő nem kötekedik és kicsinyes dührohamokat sem kap, szeret bennünket, mert gyermekei vagyunk, szeret és vezet szelíden, kitartó jósággal mindig mellettünk van! Mi emberek alkottuk ezt a kis gépet mely ott villódzik az autónkban, a saját képünkre, hasonlatosságunkra alkottuk... és csodálatos, működik. Hinnünk kell, hogy a bennünk lévő nagy mennyei GPS is működik! Általa egy új világ nyílhat előtted!! Szeretettel, Csaba t. 5
XII. évfolyam
KARÁCSONYNAK ÉJSZAKÁJÁN JÉZUS SZÜLETÉSE NAPJÁN, ÖRÜLJETEK, ÖRVENDJETEK, A KIS JÉZUS MEGSZÜLETETT! (népköltés) Kedves Gyerekek! Láttok itt néhány holmit, amit nektek is megvettek szüleitek, amikor megszülettetek. Azt akarták, hogy jól és biztonságosan érezzétek magatokat ebben a világban.
6
XII. évfolyam
Ha egy herceg születik – azt gondoljuk – ő sokkal több és szebb dolgot kap, mint egy átlagos gyermek. Azonban az első karácsonykor megszületett herceg sokkal egyszerűbb körülmények között jött a világra, mint bármelyikünk. József és Mária összecsomagoltak, hogy elmenjenek Betlehembe az összeírásra, amit Augustus császár rendelt el. Az úti csomagban volt egy különös kis batyu is: puha kendők, gyolcsdarabok pólya gyanánt. Mária tudta, hogy amíg Betlehemben lesznek, megszületik a kisbabája, akiről az angyal beszélt neki; aki a Magasságos Isten Fia, és akinek majd azt a nevet kell adnia: Jézus. Sokan jöttek Betlehembe, tele voltak a fogadók. József és Mária sokáig hiába kerestek szálláshelyet. Végül valakinek megesett a szíve rajtuk, és betessékelte őket az istállóba. Ökör és szamár bámult rájuk, amikor beléptek, de ők köszönettel vették a szerény szállást. Aztán ott, a betlehemi istállóban megszületett a kicsiny gyermek: Jézus. Mária gyengéden bepólyálta, puha kendőkbe bugyolálta, és a jászolba fektette. Jézus a mennyei fényes világot hagyta ott, hogy szegény gyermekként megszülessen az istállóban. Nektek volt kiságyatok, neki nem. Nektek volt szép ruhácskátok, neki nem. Szegény emberként jött, mintha álruhában jött volna. Az Ő gazdagsága nem pénzzel mérhető, amit a tolvajok ellopnak, és amit megemészt a rozsda. Jézus olyan gazdagságot hozott, amit nem lehet bankba tenni, és amit elvihetünk magunkkal odaátra is. Mennyei gazdagságot hozott: megbocsátást, örömet, jókedvet, szeretetet. „Gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8,9)
Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta írását felhasználva lejegyezte: Judit néni
7
XII. évfolyam
Úgy engedelmeskedsz Istennek, ha bízol benne
Beküldte: Balázsné Takács Edit
"József nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el." (Máté 1:25 Újfordítás) Vannak akik egyből jók valamiben. Egyből benne vannak mindenben, de aztán nem elég kitartóak a kitartásban. Mások sokáig kitartóak, de nehezen jutnak el odáig, hogy elkezdjenek valamit. Ahhoz, hogy a hitnek azt az izgalmas életet élhesd, amit Isten tervezett a számodra, mindkettőre szükséged lesz: hogy jó légy a kezdéseknél és a kitartásban is - és mindkettő megköveteli, hogy folyamatosan bízz. József nem értette miért olyan fontos Jézusnak, hogy egy szűztől szülessen. Nem értette, hogy Jézus Isten lesz emberi testben. De azt tudta, hogy Isten mit mondott neki, és József kitartóan bízott benne. Friss házas volt, aki nem ment nászútra, és a friss házassága egyáltalán nem olyan volt, amilyennek tervezte. De mégis kitartóan hitt. Te mit teszel, amikor az életed nem úgy alakul, ahogy tervezted vagy szeretted volna? Engem mindig bátorít, amit Pál apostol a 2 Korinthusi levél 4:8-ban mond: "Minden irányból bajok szorongatnak minket, de nem törnek és nem zúznak össze. Zavarba jövünk, mert nem tudjuk ezek miért történnek így, de nem adjuk fel, és nem hagyjuk abba." Nem tudom, hogy egyeseket miért diagnosztizálnak végstádiumú daganattal. Nem tudom, hogy egyes gyerekek miért lázadnak
annyira a szüleik ellen. Nem tudom miért történik olyan sok értelmetlen dolog. Ezért nagyon biztató azt hallani, hogy az egyik legerősebb hitű ember azt mondja: "Nem tudom, hogy miért történnek a dolgok így, de eldöntöttem, hogy nem adom fel." Jó tudni, hogy bízhatunk Istenben, és hogy ő tud dolgokat, amit mi nem. Azt ígérte, hogy egyszer mindent a helyére tesz. Egyszer mindenkit, aki bízik benne összegyűjt. Addig viszont kétféle módon élheted az életed. Élhetsz úgy, hogy úgy érzed Isten magyarázattal tartozik neked, vagy élhetsz úgy, hogy észreveszed Isten milyen nagyszerű dolgokkal ajándékozott meg. Ha azzal az érzéssel élsz, hogy Isten magyarázattal tartozik neked, akkor az életed egy állandó keserűség lesz, mert Isten semmivel sem tartozik neked. Bár semmivel sem tartozik, mégis megadott mindent. Neked adta a saját Fiát. Neked adta örök élet ajándékát. Neked adta azt az ígéretet, hogy örökké együtt leszel vele. Ezek nagyszerű ajándékok. Beszéljünk róla: Milyen helyzetekben kéri Isten, hogy bízz benne, még akkor is, ha nem látod értelmét? Pál nem tűnik egy átlagos embernek. Milyen összefüggés van közöttetek? Hogyan biztat az ő Istenbe vetett bizalma?
Forrás: Napi Remény (Daily Hope by Tom Holladay, 2012 December 5.) 8
XII. évfolyam
Mérlegeljük életünk! Mi mindannyian, akik hiszünk Istenben és tudván tudjuk, hogy Jézus meghalt a mi bűneink miatt, tegyük mérlegre életünket. Tudjuk, hogy életünk helyes útját születésünk óta, először szüleink által, majd később felnőttként mi magunk a Bibliából Jézus Krisztus által ismerhetjük meg. Felismerhetjük, hogy életünk mennyire háborgó, szeszélyes és ritkán nyugodt. Mi okozza ezt az állapotot? Gondolkodjunk el rajta. Mindenki az Isten által kijelölt életét éli, hisszük és tudjuk, hiszen nem kételkedhetünk benne, ha Isten fiainak mondjuk magunkat. Kérdés: Teszünk e kitérőt arról az útról, amelyet a mi Urunk előre elrendel felőlünk? Mik ezek a kitérők? Mi vagyunk az életünk irányítói, hiszen szabad akaratot kaptunk. Rossz korban születtünk! Mondjuk mi! Pedig ma nem üldözik a keresztényeket, országunkban nincs háború, csak háborgás. Nyíltan hirdethetnénk hitünket, de nem teszszük. Mi hát az, ami ily nagy hullámokat kever életünkben? Pl.: gyász, betegség, sértődöttség, elégedetlenség, rosszindulat, félelem, irigység, reménytelenség, gyötrődés, érzékenység stb., melyek elválasztanak Istentől. Ezek az érzelmek, lelki fájdalmak, melyeket mi nem tudunk irányítani, pedig minden egyes nap befolyásolnak bennünket gondolatainkban, döntéseinkben, emberekkel való kapcsolatainkban. Hogyan kezeljük ezeket az érzelmi hullámokat? Nekünk Isten fiainak van egy gyógyszerünk, Jézus Krisztus. Nem kell elmenni az orvoshoz elmondani panaszunkat, hiszen erre nincs is pirula! „Doktor Úr kérem, írjon nekem személyre szabott receptet, mely elmulassza ezt a fájdalmat a lelkemben…” Azután, persze ha van pénzünk, kiváltjuk a gyógyszertárban és reméljük, hogy meggyógyulunk. Minden tiszteletem az orvosoké, de persze a megoldás ebben az esetben nem ez. Ima, ima, hittel imádkozni. Lehet, hogy elcsépeltnek tűnik, de tényleg igaz. Érzéseinket mi magunk nem tudjuk befolyásolni, az Úr az, aki kegyelemből megteszi bennünk. Arra teremtettünk, hogy tökéletesek legyünk, de a rossz miatt kiűzettünk. Ha azt az egy szabályt
nem tudta Ádám és Éva betartani, hogyan tudnánk ennyi bűnnel megküzdeni?! Úgy, hogy adott a mi Atyánk egy nagyon fontos parancsolatot „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. „Luk 10:27 Ha szereted felebarátodat meg bántod e, gondolsz e róla rosszat? Ha pedig a felebarátod bánt meg belegondolsz abba, hogy miért bánatos, miért ilyen rosszkedvű és miért tette, amit tett? Lehet, hogy nem is rád haragszik, hanem magára. Ez a világ lássuk be nagyon önző! Gondoljunk csak a szomszédra vagy legközelebbi rokonunkra, megkérdezzük tőlük, hogy vannak, mi a bánatuk? Tudom, mondhatnánk: „ez a világ túlságosan fel van gyorsulva. Órák alatt eljuthatunk a világ másik oldalára. Sőt pillanatok alatt telefonon, interneten elérhetjük túlsó feléről az ismerősünket. Ha nem veszi fel, azt gondoljuk: Beteg lett! Baleset érte! Megsértődött! Nincs rám ideje! Mindjárt a legrosszabb jut eszünkbe. Nagyszüleink mit tettek? Bíztak Istenben, hogy vigyáz arra, akit akkor régen, csak szeretett volna elérni és beszélni vele, de lehet, hogy éppen egy háborúban küzdött az életéért. Hová lett az az igazi hit, Istenbe vetett bizalom? Türelem, megértés, megbocsájtás. Itt van most is. Itt van bennünk! Csak kérni kell és bízni kell! „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” I. Kor 13:13 Ha ezeket betartjuk nem fogunk ebben a felpörgött világban, megannyi fájdalmat megélni. Nekünk nem a rossz ellen kell harcolnunk, hanem a jót betartanunk, vagyis nem nekünk kell harcolnunk az ördöggel, ezt megteszi helyettünk Jézus, hanem a jót cselekednünk, amire Isten teremtett. „És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó” I. Mózes 1:31 Balázsné Takács Edit
9
XII. évfolyam
Karácsonyi gondolatok.
A fényes díszek csillogása, az örömteli karácsonyi énekek hangja, a boldog gyermekek és a karácsonyi üdvözletek olykor azt a látszatot keltik, hogy az Úr Jézus Földre jöttének mindenki örült és örül. De ez manapság sem igaz, és soha nem is volt az. Jézus megszületésének a híre vegyes érzelmeket váltott ki. A bölcsek boldogan fogadták, és imádták a Megváltót. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. De Heródes királyt aggodalom és féltékenység töltötte el, amikor tudomására jutott a hír, ezért megpróbálta megtalálni és megölni a kisgyermek Jézust. A legtöbb ember azonban nem érzékelte a történtek jelentőségét. Napjainkban sokan tisztelik az Úr Jézust, és örülnek üdvösségüknek. De sokan gyűlölik Őt. Rosszallásukat fejezik ki, ha a karácsonyi üzenetet Jézus születéséhez kapcsolják akár családi körben, akár nyilvános helyeken ("beszéljünk csak úgy általánosságban szeretetről és békességről"). Mások közönyösek , az ünnep igazi jelentésével és jelentségével nem törőd-
nek. Nem foglalkoznak azzal, hogy kicsoda az Úr és, hogy miért jött. Nem gondolnak arra, hogy szükséges a bűnbánat, a hit, hogy elfogadják Őt Megváltójuknak. És te hová tartozol? A gúnyolódók közé? A közönyösek közé? Ha figyelmen kívül hagyod Megváltód megmegújuló hívását, akkor visszautasítod Őt. A karácsonyi örömhír , választást sürget. A döntés pedig mindenkinek személyes ügye. Ha még eddig nem készítettél helyet a szívedben az Úr Jézusnak, ne halogasd, és akkor Ő is helyet készít számodra a mennyben.
Forrás: Vetés és Aratás "Ha az Úr Jézus ezerszer is megszületne, de a Te szívedben nem, mit-sem használ neked". Éva néni
Lukátsi Vilmma: ADVENTI GONDOLATOK Hited talán csak egy kicsi mécses, pedig hit nélkül várni nem lehet! és az, aki nem az Urat várja, nem is sejti az igaz ünnepet! Nem fenyő alatt van az ajándék! Az Ajándék-ha volt valahaazt az ISTEN adta a világnak, nekünk született egyszülött FIA !
10
XII. évfolyam
Siklós József. Ajánlás Ünnepelj, de ne vesztegelj ott a jászol mellett Azt ismerd meg, kiben minden ígéret betellett!. Hited reményt, békességet, üdvösséget úgy hoz, ha eljutsz a kisdedtől a győzelmes Krisztushoz!
UTÓREZGÉS
ÉLET-geometria
Pontokról, egyenesekről, a semmiről és a végtelenről... Azt már az általános iskolai mértanórákon megtanultuk, hogy vannak egyenesek, azok pedig pontokból állnak, s mivel az egyenes végtelen – tehát nincs eleje és nincs vége –, ezért végtelen számú pontból áll. Ez logikus. Azt már nehezebb volt megérteni, hogy a pontnak nincsen kiterjedése, amiből pedig az következik, hogy nemcsak a végtelen egyenes áll végtelen számú pontból, hanem akár egy egymilliméteres szakasz is... Itt már kezd megbicsaklani az emberi képzelőerő... A „semmi” kiterjedésű pontokból – legyenek akárhányan is – hogy állhat össze egy „valami”; legyen az akár egy egymilliméteres szakasz, vagy akár a végtelen egyenes??? Semmiből valami??? De nem épp erről szól a Teremtés is? Nem arról szól-e, hogy van egy Pont, amin minden egyenes átfut; hisz a geometria szabályai szerint egy ponton végtelen számú egyenes vezethető át? Vegyük most úgy, hogy minden egyenes: egy-egy életút – minden eddig élt, most élő, és majdan megszületendő felebarátunk teljes ÉLETE, s ezen az egyenesen ez a „központi” Pont – nevezzük nevén: az Isten – kijelöl egy A és egy B pontot, és tudjuk azt is, hogy két ponton keresztül viszont már csak egyetlen egyenes vezethető át... Igen, az Isten – és csak Ő – képes arra, hogy egyedivé, megismételhetetlenné tegyen egy egyenest; a gyarló embernek így is egyértelműen megmutatva az Ő szándékát... Az A és B ponttal... Születéssel és elmúlással... ami – bármilyen furcsán is hangzik – a teljes ÉLET nagy egyenesén gyakorlatilag egy és ugyanaz... Hisz végtelen számú pont volt előtte, és végtelen számú pont jön utána is... De a lényeg, nekünk, földi halandóknak, tán nem is ez... Mi sajnos nem láthatjuk, csak sejtjük azt, ami az A előtt volt, és pláne csak sejtjük, ami a B után jön... Mi csak azt láthatjuk meg – ha van szemünk a látásra –, hogy igen: az A és B között is végtelen számú pont van, s ezt a végtelenséget, vagy ha úgy tetszik: teljességet már nem csupán a szikár geometriai szabályok adják meg, hanem Isten igazi lényege: a végtelen SZERETET! És nekünk épp az a feladatunk itt, a Földön, hogy ne csak az Istenben és az Ő Szent Fiában lássuk meg a „lényeget”, hanem azokban is, akik tőlünk talán csak karnyújtásnyira élnek... és néha halnak is... Mert épp ez az örök élet záloga, hiszen ha van SZERETET, akkor a teljes ÉLET végtelen egyenesén lehet A meg B pont is; bármelyikhez is érünk, vagy ér egy embertársunk: SZÜLETÉSKÉNT(!) élhetjük meg azt... Ez a SZERETET nagyszerűsége! Ez adhat erőt nekünk ahhoz, hogy akár az elmúlás szomorú árnyékában is reménykedő szívvel készülhessünk a SZÜLETÉS ünnepére! Áldott Karácsonyt! Szatmári Gábor 11
HIRDETÉSEK Alkalmaink: DECEMBER 24
SZENTESTE 16 ÓRAI KEZDETTEL.
DECEMBER 25. ban; DECEMBER 25. ban;
Karácsony I. Napi Istentisztelet a Nagytemplom-
DECEMBER 26. Házban; DECEMBER 26. ban;
Karácsony II. Napi Istentisztelet a Gyülekezeti
Délutáni Istentisztelet 17 órától a Gyülekezeti Ház-
Délutáni Istentisztelet 17 órától a Gyülekezeti Ház-
DECEMBER 28. Füle Lídia Afrikai Missziós útjáról számol be FEKETE KARÁCSONY címmel este 17 órától a GYÜLEKEZETI HÁZUNKBAN. DECEMBER 31. templomban;
Óév Búcsúztató Istentisztelet 18 órától a Nagy-
JANUÁR 1. Új Évi Istentisztelet 10 órától a Gyülekezeti Házban lesz megtartva. A reggeli áhítatok MINDEN HÉTKÖZNAPON, ½ 9-től a Gyülekezeti Házban. Keresztyén Kurzus 1. jelentkezőket várjuk az újabb elindítására.
Keresztyén Kurzus 2. Céltudatos élet – Kedd 17.00 órakor. Pénteken 18 órakor kis ifjúsági csoport az Ifjúsági teremben. Vasárnap délelőtti istentisztelet 10 órakor a Gyülekezeti Házban. Vasárnap este 17 órakor ISTENTISZTELET a Gyülekezeti Házban. INTERNETES WEBOLDALUNK: www.cegled.nagytemplom.hu A Sztárai kórus próbáit hétfőnként 17 órakor tartja a Bazársorban A Forrás Énekkar csütörtökönként este 18 órakor tartja próbáit. Cursillós csoport: minden hónap utolsó szerdája 18.00 óra HIVATALI ÓRÁK:
Hétfő-Péntek
900-1200
T:(53)-311-340; Web: www.cegled.nagytemplom.hu
[email protected] Felelős szerkesztők: Hánka Levente lelkipásztor Nyomdai kivitelezés: Cegléd-Nagytemplomi A gyülekezeti újság szerkesztőbizottsága Református Egyházközség Felelős kiadó: Kovács László Ernő gondnok A CEGLÉD NAGYTEMPLOMI REFORMÁTUSOK HÍRLEVELE
