XI. Erdélyi Tudományos Diákköri konferencia Kolozsvár, május Az igaz azonban hite által élni fog Hab 2,4

XI. Erdélyi Tudományos Diákköri konferencia – Kolozsvár, 2008. május 23-24

„Az igaz azonban hite által élni fog” Hab 2,4

Vezető tanár Dr. Zamfir Korinna adjunktus Babes Bolyai Tudományegyetem, Római Katolikus Teológia

Szerző: Kovács Blanka – Krisztina Babes Bolyai Tudományegyetem, Római Katolikus Teológia, Didaktikai teológia, II. év

Tartalom

0. Bevezető ................................................................................................................................. 3 1. A hatástörténeti vizsgálat................................................................................................... 3 2. A hit fogalma.......................................................................................................................... 4 3. Habakuk könyve. Történeti háttér.......................................................................................... 5 4. A könyv műfaja és szerkezete. Habakuk 2,4 kontextusa ....................................................... 6 4.5. „Az igaz azonban hite által élni fog” (Hab 2,4) ............................................................ 10 5. A Qumráni közösség Habakuk-értelmezése ........................................................................ 11 6. A Rómaiakhoz írt levél ........................................................................................................ 12 9. Összefoglalás........................................................................................................................ 14 Bibliográfia............................................................................................................................... 16

2

0. Bevezető Dolgozatom témája a Hab 2,4 hatástörténete. Ebből a mondatból kiindulva, három különböző korszakon keresztül, megvizsgálom milyen hatásokat váltott ki a szöveg. A forrás a szentírási Habakuk könyve, amely héberül íródott, a vizsgált versben azonban a LXX a hűséget hittel fordította. Ezt követően a qumráni közösség értelmezését tekintem át, a módot, ahogy a közösség az írást magára vonatkoztatja. Végül Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének 1,17 versét vizsgálom. Hab 2,4b kijelentésére nem csak Szent Pál alapozik (Róm 1,17; Gal 3,11), hanem a későbbiekben Luther és Kálvin is. A vizsgált szöveg azért fontos, mert erre épül a protestáns hit általi megigazulás tana, majd a katolikus-protestáns hitvita a megigazulásról. Legmegfelelőbb vizsgálat a hatástörténeti vizsgálat, melynek segítségével könnyen rá lehet világítani, mit jelentett a hit a különböző korszakokban. Ez a megközelítés azért fontos, mert egy szentírási szöveg akkor tekinthető igazán élőnek, amikor olvasói befogadják, magukévá teszik, és az az életüket alakítja. A szöveg mindig hatást vált ki: felszólít, bizonyos cselekvési formákat ösztönöz. A hatástörténet pontosan a különböző korokban a szöveg által kiváltott hatást elemzi, a szöveg befogadásának és aktualizálásának történetét.1 1. A hatástörténeti vizsgálat. Az eljárás H.G Gadamer nevéhez fűződik, aki a filozófiai és hermeneutikai meglátásait a Szentírás magyarázatra is alkalmazta. Az eljárás módszere, hogy igyekszik összekapcsolni a szöveg történeti síkját az elemző saját történelmi síkjával. Ezáltal megkísérli kiküszöbölni a történeti megközelítés és a mai, tisztán szubjektív értelmezés abszolutizálását. A két szélsőséges megközelítést úgy küszöböli ki, hogy megvizsgálja a szöveg hatásának a történetét, azt a szubjektumra és közösségre gyakorolt hatást, amely a századok során a teológiában, a liturgiában, az aszketikában, az egyháztörténelemben vagy akár az irodalomban, a művészetben megjelent. A szentírási szöveg nyílt, az Ószövetség arról tanúskodik, hogy az új helyzetekkel szembesülve Izrael történetét és vallásos tanúságát újra meg újra átírták és alkalmazták. Az evangéliumok is újraértelmezték a rendelkezésükre álló forrásokat, éppen az élő Jézushoz

1

ULRICH Luz, Evangélium és hatástörténet, Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 1996, 5-37; 26, 27.

3

való hűségben. Ezért meg kell teremteni a hidat a szöveg szerzőjének szándéka és a mai, vagy inkább mindenkori olvasó kérdései között. A hatástörténet szerint „a szövegnek nincs egyedülállóan igaz interpretációja”2, mást és mást jelent a különböző nemű, kultúrájú ember számára. Ez nem azt jelenti, hogy a hatástörténeti vizsgálat relatív, hanem két síkon zajlik: úgy elméleti, mint gyakorlati. De hogy hatását elérje szükséges az állandó szöveg figyelembe vétele, a szöveg keletkezésének történelmi megértése és a különböző korok értelmezésének és hatásának ismerete. Szükséges mindhárom dimenzió ismerése, ahhoz hogy megértsük, mit mond ma számunkra az adott szentírási rész. 2. A hit fogalma A hitre két héber kifejezés van, az aman, amely a szilárdságot és biztonságot idézi fel, valamint a batah a bizonyságot és bizalmat. A görög vallás gyakorlatilag nem adott olyan helyet a hitnek, mint az izraelita teológia. Ezért a LXX készítői, megfelelő szavak híján bizonytalanok a héber szöveg visszaadásában. A batha gyökerének megfelelő szavak a Lz‡PŒØ (elpis) ελπισο (elpiso), πεποιθα (pepoitha) az aman gyökerének megfelelőek a πιστις (pistis) πιστεουH (pisteua), αλOθεια (aletheia) 3 a görög pistis fogalom jelentése tehát bizalom, hűség, valaminek a hiteles volta, felelősség, bizonyíték, stb.4 Az Ószövetségben a hit az embereknek Istennel kapcsolatos magatartása, ezen belül a hangsúly az engedelmességre és a bizalomra esik. De nem csak vallásos jelentésű szó, hanem magatartásformát is mutathat. Melléknévként az amen szó jelenthet: tartós, szilárd, megbízható, teherbíró.5 Ábrahám és Mózes példájára a próféták is a Jahvéba, hivatásukba és küldetésükbe vetett hitet tettek életük alapjává. Ez a hit gyakran egy csapásra rendíthetetlenné vált (Iz 6; 8,17), néha viszont zavarba is jött egy-egy nagyon is követelő felszólítás próbatétele előtt, vagy Isten látszólagos távollététől mielőtt végleges szilárdságát elérte volna. De a prófétáknak ez a hite minden esetben kisugárzott a tanítványok és hallgatok többé-kevésbe nagy csoportjára. Így mindinkább személyes elkötelezettség és magatartás gyanánt jelent meg, hasonlóan a próféták által megjövendölt maradék magatartásában is.

2

LUZ, Evangélium és hatástörténet, 27, in ZAMFIR Korinna, Ószövetségi exegézis jegyzet, Kolozsvár 2005, 1112 3 Hit, in: LEON – DUFOUR, Xavier (szerk.), Biblikus teológiai szótár, Bp.,496 4 VARGA Zsigmond J., Hit, in: uő, Görög magyar szótár az Újszövetség irataihoz, Bp.,1996, 781. 5 HOLLÓ László, Speciális erkölcsteológia (Boda László, Erkölcsteológia II-IV alapján) 3-17, 4.

4

A próféták a jövendő Izraelt ezeknek a kis közösségeknek a képében látják. Hite egyesíteni fogja a népet Sion titokzatos szegletkövében (Iz 28,16), szegények népe lesz, ami gyarapítja az Istenbe, vetet hitet (Mik 5,6k). Csakis „az igaz fog élni hűsége által (LXX: hite által)” (Hab 2,4)6 A próféták tehát jövőbe látó szemükkel nem a nemzet egészének megsemmisülését látják, hanem mar egy olyan közösséget, amelynek köteléke a személyes hit. E hivő nem példaszerű képviselője lesz Jahve Szolgája. A halálig menő próbatéttelel viaskodva „megkeményíti arcát” Istenbe vetett tökéletes hitben (Iz 50,7kk) és a jövő igazolni fogja ezt a hitet (Zsolt 22).7 A korai zsidóságban a hellenizmussal folytatott párbeszédben a hit értelmi vonatkozásai kaptak hangsúlyt. Ugyanakkor, aki hitt, az az üdvösség és a halhatatlanság ígéretét kapta. Az evangéliumok szerint Jézus hitet kívánt az emberektől, a gyógyításokhoz, a csodákhoz, de leginkább az ő személyébe és küldetésébe vetett hitet. Jézus halála és feltámadása után a Jézusban, mint Megváltóban és Isten Fiában való hit megszilárdul a tanítványokban, akik az ősegyház magvát alkották. Ettől kezdve az egy Istenen kívül, akiben a zsidók is hisznek, a keresztények Jézus Krisztusban is hisznek, és ez a Krisztusba vetet hit különbözteti meg őket a zsidóktól.8 A levelekben a hit megigazulásra szolgál (Róm 4,18), hite révén az igaz életben marad (Róm 1,17; Gal 3,11; Zsid 10,38). A hitet úgy is meg lehet határozni, mint ami „szeretet által hatékony” (Gal 5,6).9

3. Habakuk könyve. Történeti háttér Habakuk próféta könyve protokanonikus írás. Habakuk neve a héber szövegben Chabakuk, ami „ölelést” jelent, amit a LXX-es fordításban Αµβακουµ (Ambakoum)-ként találunk, a Vulgata pedig Habacuc-nak fordítja10 A könyv címe valószínűleg nem a

6

BEKESI Andor, Habakuk könyvének magyarázata in: BARTHA Tibor (szerk.) Jubileumi Kommentár II, Bp. 1998, 902-904. 7 hit in: LEON-DUFOUR, BTSZ, col 499-500; vö. BAKER D.L., Két szövetség, egy Biblia, in: FABINY Tibor (szerk.) Hermeneutikai füzetek 15, Szeged 1998,63-64. 8 HAAG, Herbert, Hit, in uő, Bibliai Lexikon, Bp., 1989, 631 9 Joachim GNILKA, Theologie des Neuen Testaments, Herders theologischer Kommentar zum Neuen Testament (Supplimentband), Herder, Freiburg, Basel Wien 1994, 87 10 JAKUBINYI György, Bevezetés az Ószövetségbe II., 76.o

5

prófétának tulajdonítható, sőt Habakuk történetisége is kétséges11. A könyv címe ezért visszavezethető a „Habakuk” név jelentésére, az Istenhez való ragaszkodásra, Istenhez való visszatérésre, ugyanis ez a könyv témája is. A szerző feltehetően papi családból származott és liturgikus feladatokat végzett. A könyv utolsó mondata „Az énekmesternek húros hangszere” (Hab 3,19b) arra enged következtetni, hogy a szerző a templomi kórus tagja volt. A liturgikus utalások miatt arra következtetnek, hogy a könyv egy prófétai liturgia, amelyet kiegészít egy beszámoló egy látnok tapasztalatáról, és egy bölcsességi tanítás, amelynek központja az istenkérdés12 A könyv történeti hátterét nehéz meghatározni. Elterjedt feltevés szerint a szerző Náhum (kb. Kr.e 650-600) ifjabb kortársa, aki Jeruzsálemben él és működik.13 Ebben az időben az arám származású káldeusok megalapítják az új-babiloni birodalmat. Ekkor Júda rövid ideig egyiptomi uralom alá kerül. Aztán Babilon legyőzi Egyiptomot (606, Karkemis), így Júda Babilon fennhatósága alá kerül. Jojakim király nem akar tovább adót fizetni, így fellázad, és 597 megtörténik az első deportálás. Azonban más magyarázók szerint a könyvet későbbre kell tennünk, mert a könyvben található utalások inkább beleillenek a perzsa, illetve a hellenista korba, az egyiptomi Ptolemaioszok vagy a szíriai Szeleukidák idejébe.14 Habakuk könyvét elemezve tényként tűnik ki, hogy jövendölései egy korszakot átívelők, részben egy meghatározott időben beteljesednek, másrészt pedig majd a „végén” válnak valóra, de akkor a beteljesedés „biztosan eljön, nem marad el”. A könyv legvalószínűbb keletkezési ideje azonban Jósiás király uralkodásának a vége és az első fogságba vitel esztendeje közti idő. Ebbe leginkább beleillik a prófétának az a fontos megállapítása, hogy: „inog a törvény” (Hab 1,4). 4. A könyv műfaja és szerkezete. Habakuk 2,4 kontextusa A könyv, műfaját tekintve komplex, mégis szerkezetileg egységes, hisz megtalálható benne a panasz ének (Hab 1,2-4,12-17), amelynek két isteni orákulum felel (Hab 1,5-11; 2,1-5); ezt követi az öt fenyegető prófétai mondás (jajok) (Hab 2,6-17), majd egy dicsőítő zsoltár zárja a könyvet 11

JAKUBINYI György, Bevezetés az Ószövetségbe II., 76.o SWEENEY, Marvin A, Structure, genere and Intent int he Book of Habakkuk in: Vetus Testamentum, Vol. 41, Fasc. 1. (1991) 63-64 13 Szentírás, a Neovulgáta alapján, Szent Jeromos Bibliatársulat, Bp..1997 1023. 14 BÉKÉSI Andor, Habakuk könyvének magyarázata, tanulmány in: Jub.komm. pp. 844-849. Budapest 1974. 12

6

Az első részben Habakuk szólítja meg az Istent, ami már önmagában különleges, hiszen általában Isten mindig a kezdeményező: „Meddig kiáltok még, Uram, és nem hallgatsz meg engem? Kiáltozom hozzád: >>Erőszak!<< és te nem hallgatsz meg engem? Miért engedsz látnom a gonoszságot, és nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet” (Hab 1,2-4) (vö. MTörv33,2). A próféta látja az erkölcsi romlottságot, látja, hogy a nép egyre jobban süllyed, a törvények el vannak torzítva, nem érti, az Isten miért engedi meg mindezt. Miért tűri ezt el? Tudja hogy a nép bűnös, s Isten mégsem tesz semmit, hagyja, hogy a nép folytassa, és nem lép közbe. Az Isten válasza nem is késlekedik: „Tekintsetek a nemzetek felé, és lássátok, csodálkozzatok és bámuljatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, melyet senki nem hinne el ha elbeszélnék” (Hab 1,5). De a próféta nem a szokásos választ kapja, amit elvárna; Isten nem azt mondja a prófétának, hogy ez az időszak elmúlik, és ismét igazságosság lesz, nem lesz elnyomás. Isten látja, és tesz is ellene, de nem menekvést ad, hanem a kaldeusokat „föltámasztja” (küldi) büntetésül, akik gonoszabbak, mértéktelenebbek, mint a zsidók. Előre sejteti nem csak Izrael bukását, hanem a két deportálást is. A második panaszénekben a próféta már Istennek az igazságosságát kérdőjelezi meg, hiszen az akkori felfogás szerint, ha az ember hűséges, akkor hosszú életet kap, és békében élhet, ha hűtlen, akkor viszont harcolnia kell, az idegen népek támadják, szegénységben élnek rabszolgaságban. De feltevődik a prófétában a kérdés, ha mindez így van, akkor miért bünteti az Istent, a gonoszt gonosszal, hiszen akkor a gonoszságnak soha véget nem ér, és az Isten maga meg szent, és hogy engedheti azt, hogy szeme ilyet lásson?15 „Uram, te hívtad őt az ítéletre, erőssé tetted, hogy büntessen. A te szemed tiszta, s te nem nézheted a rosszat, a gonoszságot nem szemlélheted. Miért nézed tehát e gonosztevőket. És miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat?” (Hab 1,12b-13) (vö Zsolt 18,8-16). A próféta nem érti, hogy Isten miért adja őket a pogányok kezére, hisz ekkor az volt a felfogás, ha egy nép legyőzi a másikat, akkor ez azt is jelenti, hogy a győztes nép istene 15

Wahl, Thomas P, Nowell, Irene, Ceresko, Anthony R., Szofoniás, Náhum, Habakuk jövendölései in: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, JBK I, 413

7

legyőzte a vesztes nép istenét. Ez esetben a pogány istenek legyőzik az igaz Istent. Ugyanakkor a próféta mégis bízik az Istenben, és várja a válaszát, mert tudja, hogy ő meghallgatja, mert ő maga igaz. Szodomából és Godomából is kimentette az igaz embereket, és csak a bűnösöket pusztította el. Ezért kiáll az őrhelyére és várja az Isten válaszát, reménykedik legbelül, hogy azért mégis van menekvés. Isten válasza nem is késik. Már a második fejezet már valamennyire különálló rész, hiszen itt már nem csak a prófétáról van szó, hanem a teljes népről. Isten küldetést ad a prófétának: „írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblára, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa. Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljességéhez közeledik, és nem hiúsul meg, ha késlekedik is higgy benne, mert biztos, hogy nem marad el” (Hab 2,2-3). Tehát Isten mindig hűséges népéhez és szavát is mindig betartja, döntései mindig igazságosak. Itt lezárul a próféta és Isten közötti párbeszéd és következik az öt prófétai mondás: jaj a kapzsinak (Hab2,6b-8), mert eléri, amit szeretne, de mindig és mindig többet szeretne, mar nem is tudja hol az elég. De mit ér vele? Hiszen nincs mit kezdenie vele, és megkapja a méltó büntetését, mivel mindenkit kizsákmányolt ő is ki lesz zsákmányolva. „Vajon nem támadnak-e majd hirtelenül mardosóid, és nem kelnek-e fel zaklatóid? És te zsákmányukká leszel! Mivel oly sok nemzetet kifosztottál, kifosztanak majd téged a megmaradt népek, mivel embervért ontottál, és igazságtalanul elnyomtad a földet, a várost és minden lakóját”(Hab 2,7-8) „A bírálat bár Babilont érinti, mégis megmutatja, hogy Isten az, aki mindenki fölött bíráskodik”.16 A második, jaj az önteltség ellen szól, az ellen, aki a házat, (dinasztiát) magasba építi, mert még a természet is ellene fordul: „Jaj annak, aki gonosz kapzsisággal gyűjt javakat házának, hogy a magasban legyen fészke, és azt hiszi, hogy megmenekül a veszedelemtől” (Hab 2,9-11) A harmadik jaj az elbizakodottság és erőszak ellen kiált: aki a saját hatalmában bízik, és vérontással épít várost, mert megjelenik, majd az Isten és az övé a végső szó „Jaj annak, aki vérontással épít várost, és gonoszsággal emel várost! Vajon nem a Seregek Urától van-e az, hogy a tűznek dolgoznak a népek, és hiábavalóságért fáradnak a 16

Wahl, Thomas P, Nowell, Irene, Ceresko, Anthony R., Szofoniás, Náhum, Habakuk jövendölései in: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, JBK I, 413

8

nemzetek? (Jer 51,58) Bizony, megtelik majd a föld az Úr dicsőségének ismeretével, mint ahogy a vizek elborítják a tengert.”(Iz 11,9) (Hab 2,12-14) A negyedik jaj az emberi méltóság degradálása ellen szól, az, aki elkábítja a másikat, azért hogy láthassa szenvedni, visszakapja. Ki mivel vétkezik a társa ellen, azzal fizet vissza: „Jaj annak, aki italt ad barátjának és belekeveri mérgét, és lerészegíti, hogy láthassa mezítelenségét! Gyalázattal telsz el dicsőség helyett, iszol majd te is és elkábulsz, amikor körülvesz téged az Úr jobbjának kelyhe, és undok hányás jön dicsőségedre”(Hab 2,15-16) Az ötödik jaj a bálványok ellen szól. Két kérdéssel indul, és gúnyolja a bálványokat, hiszen tehetetlen, ember alkotta őket. Az emberben mindig megvan egy megfelelési vágy ezért készített magának egy szobrocskát, akinek meg kell felelnie, de ez statikus nem képes semmire, és lassan az ember, a készítője is olyan tuskó lesz, mint maga a bálvány. Ezzel szemben az Isten viszont élő, aki válaszol az emberek kéréseire, még ha nem is helyben: „Használ-e valamit a faragott bálvány, mert alkotója kifaragta? Az öntött bálvány és a csalárd kép, mert alkotója reménykedett alkotásában, s a néma bálványokat elkészítette? Jaj annak, aki mondja a fának: »Ébredj fel!« a néma kőnek: »Kelj fel!« Vajon adhat-e az feleletet? Íme, arany és ezüst borítja, de semmiféle lélek sincsen benne. Az Úr azonban szent templomában van, az egész föld némuljon el előtte!”(Hab 2 18-20) A könyv harmadik része Habakuk imáját tartalmazza, mely egy dicsőítő zsoltár. Habakuk imája három részre osztható: a bevezetés és az irgalomkérés. Habakuk majdnem számon kérte az Istentől, hogy miért nem tesz semmit. Csak most, hogy látja Isten munkálkodását, bár ő emberi ésszel nem tudja felfogni, miért cselekszik így, mégis megbízik benne. Arra kéri, hogy haragjában azért gondoljon az irgalomra is. Itt jelenik meg a próféta félelme, de ugyanakkor reménye is az üdvözülésben. „Uram, eljutott hozzám a te híred, és én megrettentem tetteidtől. Keltsd életre művedet, Uram, a mi időnkben is, a közeli években tedd ismeretessé! De haragodban is gondolj az irgalomra!”(Hab 3,2)17 A teofánia előre utal a végsők eseményekre. Isten megjelenésére minden zajos választ idéz elő, aztán következik a maga a csata Isten és a káosz erői között. Ez a rész négy jelenetre tagolható: készülődés a csatára - a természet reakciója: az egész univerzum pánikba esik, már az Isten közeledésétől, Isten vezet a csatában, majd a győzelem. A befejező részben: ismét jelen van a félelem és az üdvözülés. A próféta kiemeli hitét az Istenbe:

17

Wahl, Thomas P, Nowell, Irene, Ceresko, Anthony R., Szofoniás, Náhum, Habakuk jövendölései in: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, JBK I, 413

9

„én azonban örvendezem az Úrban, és vigadozom szabadító Istenemben. Az Isten, az Úr az én erősségem, és ő olyanná teszi lábamat, mint a szarvasét; és felvezet engem magaslataimra.” (Hab 3,18-19) Marvin A Sweeney szerint a könyvnek két nagy része van. A vizsgált mondat (Hab 2,4) képezi a szöveg közepét; mégpedig: az Isten második válasza, magyarázatokkal: a próféta várja a látomást, az alapmagatartás kimutatása, a hűséges életben marad, míg a bűnös meghal.18

4.5. „Az igaz azonban hite által élni fog” (Hab 2,4) Habakuk könyvének nagyon fontos mondata „az igaz azonban hite által élni fog”(Hab 2,4b) Az 1-3 versek ünnepélyes bevezetése a hűség és a bizalom fontosságát hangsúlyozza. Az 5. vers talányos héber nyelve fejti ki a 4a. versben elkezdett leírást a bűnös ember kapzsiságáról, majd az 5bc versben folytatja. A próféta felkészül arra, hogy amit érzékel, az Istentől származó fontos üzenet panaszainak megválaszolására. 4a „Lásd felfuvalkodott, nem egyenes (igaz) a torka (nefes)”.19 A szó jelentése többértelmű: torok, étvágy vagy lélek;20 ez lehetőséget nyújt arra, hogy a próféta bizarr képé alakítsa: a bűnös ember „torka” a kapzsiság miatt felfuvalkodott, ez tükrözi lelkét, amelyet a büszkeség elferdített. Az 5. versben ezt a kapzsiságot párosítja a halál kielégíthetetlen éhségével: „ő kitátja száját, mint a seol.” Az igaz állhatatos hűsége miatt élni fog: az igaz a hatalomszerzés és gazdagodás szempontjával ellentétben, Istenben, nem pedig saját képességében bízik. Az igazak hűsséggel, állhatatossággal jellemezhetőek a veszélyes zavaros időben is, éppen ezért „élni fognak”. 5. mint a seol… mint a halál. A próféta a halál mohó falánkságának hagyományából merít, amelyet a kánaánita mítoszokban találunk, ill. folyamatos utalások láthatóak az Ószövetségben. Ezzel a bűnösök büszkeségének, és mohóságának pokoli természetére céloz.21 18

SWEENEY, Marvin A, Structure, genere and Intent int he Book of Habakkuk in: Vetus Testamentum, Vol. 41, Fasc. 1. (1991) 82-83 19 A torok szó jelentése a lélek, aki lelkében nem hűséges az Istenhez, annak nem igaz a lelke (vö. Wahl, Thomas P, Nowell, Irene, Ceresko, Anthony R., Szofoniás, Náhum, Habakuk jövendölései in: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, JBK I, 413) de ugyanúgy jelentheti azt a testrészt is, ahol az embernek viselnie kell mint díszt a parancsokat és bölcsességet pl. Péld1,9 (vö. nyak in: Haag, Bibliai Lexikon, Bp., 1989, 1338) 20 SWEENEY, Marvin A, Structure, genere and Intent int he Book of Habakkuk in: Vetus Testamentum, Vol. 41, Fasc. 1. (Jan., 1991) 76 21 WAHL, Thomas P, NOWELL, Irene, CERESKO, Anthony R., Szofoniás, Náhum, Habakuk jövendölései in: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, Jeromos bibliakommentár I, (szerk. Thorday A.), Bp., 2002, 413.

10

A Hab 2,4-5 teológiája alátámasztja a tipikus ószövetségi felfogást, miszerint a hűséges, aki nem hagyja el Istent, az meg lesz jutalmazva, élni fog, de csak is akkor, ha Isten utasításai szerint él.22 Aki nem teszi mindezt, bűnös, nem Istenben keresi a menedékét, az meg fog halni. 23 A 2,4-5 rész feltehetően egy redakciós kiegészítés, egy fogság utáni szerkesztőtől, aki próbálja magyarázni a fogságot. A próféta panasza még a babiloni fogsági időkre akar vissza utalni, és a bekövetkezett fogság Istennek tudható be, aki megígérte, hogy csak a hűséges marad meg24. Itt felmerül a teodiceai probléma, amely ahhoz kapcsolódik, hogy JHVH igazságos, hűséges és állandó. JHVH kijelenti, hogy a baj nem fog tovább folytatódni, mégis egy hódító népet küld. A második teodiceai probléma, hogy Isten a viszonylag igaz júdeaiakat a bűnös káldeaiakkal bünteti.25 Ha Isten a rosszat rosszal bünteti, akkor hogyan érvényesül az igaz? A válasz mégis: a júdeaiak felelősek a büntetésért, amit a káldeaiak által kapnak. A júdeaiak tudják, hogy miszerint kell cselekedniük, hisz van törvényük és szövetségük. De életüket mégsem a szerint alakítják. Nem késlekedik a büntetés, de a büntetés eszköze egy bűnösebb nép, mint a júdeaiak (a káldeai nép mint eszköz igazabbnak tünik mint a judeai). S ezzel övék az ígérte földje. Felmerül a kérdés, hogy Isten elhagyja – e a választott népét.

5. A Qumráni közösség Habakuk-értelmezése A qumráni kommentár, a péser egy adott szövegnek nem a hátterét igyekszik megvilágítani, hanem a szövegben talált elemeket azonosítja saját korában élő személyekkel, eseményekkel, csoportokkal, de ezt sem közismert nyelvükön teszi, hanem egyfajta saját nyelvezetben (pl. Gonosz Pap, az Igaz Tanító, a Gúnyolódók stb.). Sok bibliai könyvhöz íródtak péserek, ezeknek közös a tematikájuk, nyelvezetük. Honnan vannak a péserekben szereplő nevek? Első ránézésre tulajdonságoknak tűnnek, de nem személyek tulajdonságát fejezi ki, hanem a bibliai hagyományból származnak. A szövegeket önmagukra és környezetükre vonatkoztatják: az Igaz Tanító, ő maguk, velük szemben a Gonosz Pap, a hivatalos tanítók akik félre vezetik a népet. A péserek nincsenek

22

SCOTT, James M., A New Approach to Habakukk II 4-5a, in: Vetus Testamentum, Vol 35, Fasc. 3. (1985), 337 ECKART Otto, Die Theologie des Buches Habakuk in: Vetus Testamentum, Vol 35, Fasc. 3. (1985), 287 24 ECKART, Die Theologie des Buches Habakuk, 291. 25 SCOTT, A New Approach to Habakukk II 4-5a, 340. 23

11

mindig összefüggésben a szöveggel. A szöveg sokszor csak kiinduló pont és ebből a péser elrugaszkodik és áttér a közösségben történő dolgokra.26 Isten nem pusztítja el a gonoszt más népek által, hanem választottja által hoz ítéletet. Magukat a végidő beteljesedésének vallják: „Azt mondta Isten Habakuknak, hogy írja le a végső nemzedékre bekövetkezendőket, de az idő beteljesedését nem tudatta vele... Elhúzódik a végső idő, még azon túl is, amit a próféták jövendöltek, mert Isten titkai csodálatosak... Istennek minden idei bekövetkeznek sorrendjük szerint, amint egy bölcs titkaiban megszabta számukra.” A jövendölés eszerint az Igaz Tanítóra vonatkozik, akivel tudatta Isten prófétainak minden szavát. Neki nem szabad abbahagyni az igazság hirdetését. Komoly szenvedéllyel és haraggal tekintenek vissza közösségük múltjára, illetve jelenére: legfőbb ellenségük a jeruzsálemi „gonosz kóhen”, a főpap, akit vallási és vagyoni visszaélésekkel vádolnak. Komoly fenyegetésekkel illetik: „akit az igazság tanítója és hívei elleni bűnei miatt ellenségei kezébe adott isten, hogy megkínozzák őt pusztító csapással, könyörtelen lélekkel”, mert „gonoszul lépett fel az Ő választottja ellen”. Az értelmezés sokat foglalkozik a „kittim” seregekkel, hadjáratuk pusztításával, sarcolásaikkal, hadi jelvényeikkel, stb. Feleleveníti a klasszikus próféták felfogását, amely szerint az ellenség győzelme isteni büntetés. E szöveghelyek hátterében már a római légiók izraeli felvonulása áll. Szóba kerülnek az ország belső ellentétei, a tétovázó „Absalóm háza” és a „megtévesztettek”, akik ide-oda hajlanak. A szereplőket a szöveg enigmatikus álnevekkel jelöli meg: „az igazság tanítója”, „a gonosz kóhen”, „Absalom”, stb. Ezek pontosan nem beazonosítható történeti személyek lehetnek a Kr. e. 2. század derekáról. Annyi bizonyos, hogy az értelmezés szerzője a qumráni közösség történetének, gondolatvilágának legfontosabb témáit kapcsolta Habakuk próféta szavaihoz.

6. A Rómaiakhoz írt levél Pál apostol a kegyelem és az üdvösség ingyenességéről beszél, vagyis az ember nem a maga erejéből és nem az Ószövetségi törvény tettei következtében válik igazzá. Az evangélium Isten hatalmának bizonyítéka. Annak, aki hisz megmentésére, a hit üdvösségére válik. Benne Isten igazságossága nyilvánul meg, az ő „igazságos” tette a hit dimenziójában. Istennek ezt az ajándékozó igazságát a hívő hittel nyeri el, mint ahogy a próféta kimondta: az 26

FRÖHLICH Ida, A Peser és a közösség ’történetírása’ in: uő, A Qumráni szövegek magyarul, Szent István Társulat, Bp., 2000, 33

12

igaz a hitből él (Hab 2,4). Ez a kijelentés arra is rámutat, hogy a hit nem puszta ismeretgyarapítás, hanem az élet alakítása. Ahogy Isten a kinyilatkoztatásban nem tételeket tár elénk, hanem személyesen kitárul, úgy a hit ennek a kitárulásnak a befogadása, de maga az Isten teszi erre képessé az embert. Isten üdvözítő erejét csak a hit által vezetett életben lehet megtapasztalni s az ilyen élet egyúttal Krisztus követese. 27 A „hitből a hitbe” szóösszetétel két értelemben szerepel a legelterjedtebben: az egyik értelmezésben „kezdődő hitből tökéletesebb hitbe”, a másik pedig „hit által és a hit számára” ez az értelmezés előfeltételezi a 3,21-22 hasonló gondolatmenetét. „hit által” azt az eszközt fejezi ki, amely réven az ember részesül az üdvösségben28. Mindkét esetben arról van szó, hogy az üdvösség többé nem törvény dolga, hanem a hité. Isten igazságossága csak a hit szférájában nyilvánul meg.29 - Pál idézi az ószövetségi Szentírást azért, hogy megerősítse, és még hitelesebben alátámassza tételét. A Habakuk vers (2,4) tehát „szentírási bizonyíték” e fogalmat azonban helyesen kell értelmeznünk. Pál korában a Bibliát nem tudományos kritika vagy nyelveszet segítségével magyarázzák és nem a szerzők gondolatmenetet, mutatják, hanem a szöveg lehetséges értelmeiből kovácsolnak érveket. Így tehát érthető, hogy Ószövetség-értelmezésében szabadság uralkodik és lehetséges az is, hogy ugyanannak a szövegnek többféle értelmezését is elfogadja. Ennek következtében Pál a Habakuk idézet görög fordításának szövegét úgy értelmezheti, ahogy a saját teológiai érvelésének legjobban megfelel. A „πιστις” (hit) szó Habakuknál minden bizonnyal hűséget és kitartó bizalmat jelent, és nem azt, amit a páli hitfogalom tartalmaz. Az eredetiben a közeledő káldeus hódítók, akinek erejük az istenük, állnak szemben Júdával, akiknek megmenekülése a Jahvehoz való hűség gyümölcse. Jahve üzenete a következő: aki felfuvalkodott, kudarcot vall, de az igaz (Jahvéhoz való) hűségért élni fog. Pál azonban kihagyja a birtokos névmást és átveszi a „hűség” LXX-beli fordítását, a görög „pistis”-t

30

a birtokos névmás (az én igazam a hitből

fog élni) elhagyásával a görög szöveg kategorikusabb kijelentéssé válik: „Az igaz a hit alapján nyer életet”. ”Az élni fog” Pálnál minden bizonnyal eszkatologikus életet jelent, ami azonban éppen a hit alapján már most megszületik a hivőben. Pál a „hit” fogalmat egyedülálló módon értelmezi. Pál a Krisztus-hitről beszél, arról a hitről, amely az Isten önközlő és

27

GÁL Ferenc, Pál apostol levele,i Szent István Társulat, Bp., 18 CAMPBELL, Douglas A. Romans 1, 17 A Crux Interpretum for the Debate, in: Journal of Biblical Literature, Vol. 113, No.2. (1994) 281 29 GÁL, Pál apostol levelei, 18. 30 KÄSEMANN, E. Commentary Romans, Grand Rapids 1980. FITZMYER, Joseph , Levél a rómaiaknak, in: Jeromos bibliakommentár II (szerk. Thorday A.)Bp., 2002-2003, 391 28

13

üdvösséget hozó kinyilatkoztatására feltétel nélküli igennel válaszol.31 A Júdának ígért élet a betolakodóktól való időlegességet megszabadulást jelentette. Pál mind az „élet” mind, a „hit” jelentését kiterjeszti a keresztény élet rendeltetése értelmében32. Pál tehát másként értelmezi a Habakuk szöveget, és nem úgy, ahogy a szöveg szerzője, azt eredetileg gondolta. A Római levélben az történik, hogy Pál az ő új meglátását rávetíti az eredeti szövegre. Itt a „prófétai szó” „azt foglalja össze”, amit Pál az előbbiekben mondott az evangéliumról. Az élet, amely Isten igazságában van jelen, és ez azt jelenti: kegyelemben van megalapozva, csak a hit magatartásában önmagunkról való teljes lemondásunkban és Istenhez való odafordulásunkban ragadható meg.33 Az eredeti szöveg egészen más összefüggésben és fogalmi háttérben jött létre Pál ebből az összefüggéséből kiszakítja és az üdvtörténet azóta létrejött eseményei alapján értelmezi. Más szóval az üdvtörténet újabb eseményeinek értelmét ennek a szövegnek a segítségével összegzi34. Hab 2,4 inkább arra szolgál, hogy sokrétű teológiai érvelésre felhasznált igazat jelmondatszerűen kifejezze és összefoglalja. Teológiai programjának ez által Szentírási keretet ad. Szoteriológiai tanítását a hitről egy népszerű szentírási vers formájában foglalja össze 35 9. Összefoglalás Dolgozatom célja a Hab 2,4 értelmezésének és újraértelmezésének vizsgálata volt. Habakuknál a hit a hűséget jelenti Istenhez, és ugyanakkor ez az egyetlen mód a megmenekülésre, az (földi) életre is. A hit a Qumráni közösségben, szintén egy megtartó erő, mely csak az igazak számára adatik meg. Az igazak természetesen ők maguk a közösségben élők, akikhez szól az Úr. Pál átértelmezi már a Habakuk szövegét. Neki a római levélben arra volt szüksége, hogy kiemelje a hitet a törvénytől, hogy bebizonyítsa a pogányok nem kell előbb zsidóvá s majd csak aztán kereszténnyé lenniük, mert a hitnek van üdvözítő ereje, nem a törvénynek. Ezzel az értelmezéssel elő készíti Pál Luther útját, kiemelve csak a hit fontosságát, s a törvény szerinti cselekvés már elmarad, hiszen: a hit számít az üdvösségbe, nem a tettek. 31

FITZMYER, Joseph ., Levél a Rómaiaknak, in: JKB II 391 vö BROWN, R.E. –FITZMYER, J.A.-MURPHY, R.E (szerk) Jeromos bibliakommentár I (szerk. Thorday A.)Bp., 2002-2003,412-413 32 EMERTON, J.A JTS 28 (1977)1-18, FRITZMYER, J.A., Tag 236-246, in: BROWN, R. E., FITZMYER, J. A.,MURPHY, R.E, Jeromos bibliakommentár I, III(szerk. Thorday A.)Bp., 2002-2003, 391 33 VARGA Zsigmond, A Rómaiakhoz irt levél magyarázata, in: Jubileumi Kommentár, a szentírás magyarázata III, Kálvin Kiadó, Bp.233 34 Ez az eljárás, ha Pál korát nézzük akkor látjuk, hogy ugyanezt teszik a rabbik is 35 FARKASFALVY Dénes, A Római level,Prugg Verlag, Eisenstadt 1983, 15

14

Fontosnak tartom figyelembe venni az újraértelmezés folyamatát, mert az ember felfogásmódja, élettere változik. Így különböző helyzetekben egy adott „normát” elfogad és épít rá, de mindig másképp értelmezi és idézi, időtől és helyzettől függően. Az ember, Istenhez való hűsége által élni fog. Az igaz ember hitéből él, erre alapozza életét. (Ez a hit a transzcendens Istenbe vetett vagy egy immanens személybe, akár ideológiákba, de mindig benne van az emberben). Az ember közösségi mivoltát tetteivel és szavával fejezi ki: Létezünk, mert Isten „szólt és szól” hozzánk. Létezünk, mert erre létünkkel válaszolunk.36

36

JITIANU Liviu A gondolkodás dialógus jellege. Az egymásra utaltság előfeltételei, in: TEMPFLI Imre – VENCSER LÁSZLÓ (Red.), Új ég és új föld. Emlékkönyv Jäger Péter 65. születésnapjára, Budapest 2004, 38.

15

Bibliográfia 1. Szentírás, a Neovulgáta alapján, Szent Jeromos Bibliatársulat, Bp..1997 . 2. Békési Andor, Habakuk könyvének magyarázata in: Bartha Tibor (szerk.) Jubileumi Kommentár II, Bp. 1998, 902-904. 3. Brown, R. E., Fitzmyer, J. A.,Murphy, R.E, Jeromos bibliakommentár II (szerk. Thorday A.), Bp., 2003. 4. Campbell, Douglas A., Romans 1, 17 A Crux Interpretum for the Debate, in: Journal of Biblical Literature, Vol. 113, No.2. (1994) 265-285 5. Eckart Otto, Die Theologie des Buches Habakuk in: Vetus Testamentum, Vol 35, Fasc. 3. (1985), 274-295 6. Farkasfalvy Dénes, A római levél, Prugg Verlag, Eisenstadt1983 7. Fitzmyer, Joseph, Levél a Rómaiaknak, in: Brown, R. E., Fitzmyer, J. A.,Murphy, R.E, Jeromos bibliakommentár II. (szerk. Thorday A.), Bp., 2003, 395-415 8. Fröhlich Ida, A Peser és a közösség ’történetírása’ in: Fröhlich Ida (szerk.), A Qumráni szövegek magyarul, Szent István Társulat, Bp, 2000, 33-37; 410-415. 9. Gál Ferenc, Pál apostol levelei, Szent István társulat Bp. 18 10. Gnilka, Joachim, Theologie des Neuen Testaments, Herders theologischer Kommentar zum Neuen Testament (Supplimentband), Herder, Freiburg, Basel Wien 1994. 11. Haag, Herbert, Bibliai Lexikon, Bp., 1989. 12. Hankovszky Ferenc, Das Verstehen in der Seelsorge, Status Verlag, Szeklerburg, 2007. 13. Holló László, Speciális erkölcsteológia (Boda László, Erkölcsteológia II-IV alapján) 3-17, 4 14. Jakubinyi György, Bevezetés az Ószövetségbe II., Gyulafehérvár, 1990. 15. Jitianu Liviu, A gondolkodás dialógus jellege. Az egymásra utaltság előfeltételei, in: Tempfli Imre – Vencser László (szerk), Új és új föld. Emlékkönyv Jäger Péter 65. születésnapjára, Budapest 2004, 37-55. 16. Käsemann, E., Commentary. Romans, Grand Rapids 1980. 17. Leon – Dufour, Xavier (szerk.), Biblikus teológiai szótár, Bp. 18. Baker D.L., Két szövetség, egy Biblia, in: Hermeneutikai füzetek 15, Fabiny Tibor (szerk.) Szeged 1998, 19. Rózsa Huba (Nagy J.), Ószövetség bevezető, Gyulafehérvár, 1996,

16

20. Scott, James M., A New Approach to Habakukk II 4-5a, in: Vetus Testamentum, Vol 35, Fasc. 3. (1985), 330-340 21. Sweeney, Marvin A, Structure, Genre and Intent in the Book of Habakkuk in: Vetus Testamentum, Vol. 41, Fasc. 1. (1991) 63-83 22. Wahl Thomas P.; Nowell, Irene; Ceresko. Anthony R., Szofoniás, Náhum, Habakuk jövendölései in: Brown, R. E., Fitzmyer, J. A., Murphy, R.E, Jeromos bibliakommentár II (szerk. Thorday A.), Bp., 2003, 412-117. 23. Varga Zsigmond J. (szerk.), Görög magyar szótár az Újszövetség irataihoz, Bp.,1996., 24. Varga Zsigmond, A Rómaiakhoz írt levél magyarázata, in: Bartha T. (szerk.), Jubileumi Kommentár, A Szentírás magyarázata III. 25. Zamfir Korinna, Ószövetségi exegézis jegyzet (kézirat), Kolozsvár, 2005.

17