Wopera Zsuzsa. A Hadadi-ügy * A kettős állampolgárság megítélése a házassági perek joghatósági szabályaiban

L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t

2010/1 JeMa

Wopera Zsuzsa A Hadadi-ügy* A kettős állampolgárság megítélése a házassági perek joghatósági szabályaiban Hivatalos hivatkozás: C-168/08. sz., László Hadadi (Hadady) és Csilla Márta Mesko, férjezett neve: Hadadi (Hadady) közötti ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] Tárgyszavak: állampolgárság • határokon átnyúló házassági ügyek • határozatok elismerése • házasság felbontása • igazságügyi együttműködés polgári ügyekben • joghatósági kapcsolóelvek • kettős állampolgárság • perfüggőség • szokásos tartózkodási hely Értelmezett jogszabályhelyek: a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.) 3, 6, 16. és 64. cikk

1. Az ügy tényállása és az előzetes döntés iránti kérelem 2. Az előzetes kérdés jogi kontextusa 2.1 A polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, határon átnyúló családjogi ügyek 2.2 Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének korlátja 2.3 A 2201/2003/EK rendelet célja, tárgyi hatálya, a házassági perek joghatósági szabályainak sajátosságai 2.4 Az előzetes döntéssel összefüggő előkérdések 3. A főtanácsnoki indítvány főbb megállapításai 3.1 A 2201/2003/EK rendelet átmeneti szabályainak alkalmazhatóságáról 3.2 Az állampolgárság/kettős állampolgárság kapcsolóelvének értelmezéséről 4. A döntés érvelése 4.1 Az előzetes kérdések 4.1.1 A francia bíróság és a felek érvelése a magyar bíróság joghatóságáról 4.1.2 Az EuB érvelése a francia bíróság és a felek álláspontjáról 4.1.3 Az elsőként megkeresett bíróság kérdése 4.2 A francia bíróság által feltett három kérdés megválaszolása 4.2.1 Az első kérdés 4.2.2 A második és harmadik kérdés 5. A rendelkező rész és a ratio decidendi 6. Az érvelés kritikája 6.1 A kérdések relevanciája a 2201/2003/EK rendelet joghatósági rendszerének értelmezése körében 6.2 Az érdemi kérdés megválaszolása a 2201/2003/EK rendelet 3. cikkének célja fényében 7. Az ítélet jelentősége

1. Az ügy tényállása és az előzetes döntés iránti kérelem A magyar állampolgárságú Hadadi László és Meskó Csilla Márta (Hadadiné) 1979-ben Magyarországon kötött házasságot, majd 1980-ban kivándoroltak Franciaországba, ahol 1985ben a francia állampolgárságot is megszerezték. Meskó Csilla

66

Márta előadása szerint 2000 és 2004 között többször áldozata volt férje erőszakos cselekedeteinek. Hadadi László 2002. február 23-án pert kezdeményezett a házasság felbontása iránt Magyarországon. Meskó Csilla Márta később erről úgy nyilatkozott, hogy ő az eljárás megindulásáról csak hat hónap elteltével szerzett tudomást, ugyanakkor a per irataiból kiderült, hogy személyesen megjelent a magyar bírói fórum előtt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a házasságot 2004. május 4-én hozott ítéletével felbontotta. Meskó Csilla Márta 2003. február 19-én Franciaországban kérelmezte a házasság felbontását a Tribunal de Grande Instance de Meaux családjogi ügyekben eljáró bírójánál házastársi kötelesség megsértése miatt (vétkességre alapított bontóper), amelyet 2005. november 8-án hozott határozatában a bíróság a magyar eljárásra tekintettel elfogadhatatlannak nyilvánított és elutasított. E határozat ellen Meskó Csilla Márta fellebbezést nyújtott be a Cour d’Appel Paris-hoz (párizsi fellebbviteli bíróság), amely hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság végzését. A Cour d’Appel határozatát azzal indokolta, hogy a magyar bíróságnak a házasság felbontására vonatkozó ítélete nem ismerhető el, ezért az asszonynak a házasság felbontására irányuló kérelme elfogadható. A francia bírói fórum lényegében arra alapozta e döntését, hogy álláspontja szerint a magyar bíróságnak nem volt joghatósága a házasság felbontására, tekintettel arra, hogy a házastársak szokásos tartózkodási helye Franciaország, és az állampolgárságukon kívül nem fűzi őket egyéb szoros kötelék Magyarországhoz. Hadadi László felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a másodfokú ítélet ellen a Cour de Cassation-hoz (Francia Semmítőszék), arra hivatkozva, hogy a magyar bíróság ítéletének meghozatalakor Magyarország már az EU tagja volt, és így ezen ítélet Franciaországban való elismerésének kérdésében már alkalmazni kellett volna a 2201/2003/EK rendeletet, amelyek értelmében annak a tagállamnak a bíróságai is joghatósággal rendelkeznek a házassági bontóperre, amelynek mindkét házastárs ál-

* A tanulmány az OTKA K 68304. számú kutatási szerződésének keretei között készült.

Wopera Zsuzsa: A Hadadi-ügy

JeMa 2010/1 L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t

lampolgára [3. cikk (1) bekezdés b) pont].1 Márpedig jelen esetben mindkét érintett fél magyar–francia kettős állampolgár, tehát magyar állampolgár is. A Cour de Cassation-hoz 2008. április 16-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a következő kérdésekre várt választ: (a) Úgy kell-e értelmezni a 2201/2003/EK rendelet 3. cikk (1) bekezdésének b) pontját, hogy abban az esetben, ha a házastársak egyaránt rendelkeznek az eljárást folytató bíróság államának állampolgárságával és az EU egy másik tagállamának állampolgárságával, az eljáró bíróság helye szerinti állampolgárság veendő figyelembe? (b) Ha az első kérdésre adott válasz nemleges, akkor úgy kell-e értelmezni ezt a rendelkezést, hogy abban az esetben, ha mindkét fél rendelkezik mindkét tagállam állampolgárságával, a tényleges kapcsolatot kifejező állampolgárságot kell figyelembe venni? (c) Ha a második kérdésre adott válasz nemleges, úgy kell-e tekinteni, hogy a szóban forgó rendelkezés a házastársaknak pótlólagos lehetőséget biztosít, és így választhatnak annak a két tagállamnak a bíróságai között, amelyek állampolgárságával mindketten rendelkeznek?

2. Az előzetes kérdés jogi kontextusa Ahhoz, hogy megfelelően értelmezni tudjuk az ügy által felvetett kérdések eljárásjogi vonatkozásait, röviden ki kell térnünk a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés jellegére, az EKSZ IV. címének hatálya alá tartozó ügyekben kezdeményezhető előzetes döntéshozatali eljárás korlátaira és az ügyben alkalmazandó 2201/2003/EK rendelet egyes releváns cikkeire. 2.1 A polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, határon átnyúló családjogi ügyek Az igazságügyi együttműködés egyik területét jelentő polgári ügyekben folytatott kooperációt az Amszterdami Szerződés emelte át az uniós első pillérbe, ezzel megnyitva az utat a közösségi jogforrások alkalmazására. A polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés terén kialakítandó közösségi joganyag elfogadásának jogalapját az EKSZ-be az Amszterdami Szerződéssel beillesztett IV. cím (Vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák) adja. A 65. cikk biztosít jogalkotási hatáskört az EU-nak arra, hogy „a több államra kiterjedő vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén [… a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékben intézkedéseket fogadjon el”. A polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés egyre szélesebb területeket fed le, és határozottan állíthatjuk, hogy e kooperáció egyik legdinamikusabban fejlődő ága éppen a családjog, tekintettel arra, hogy bár kétségtelenül sokáig tisztán gazdasági ügynek tekintették az európai integrációt, az gyorsan magával hozta a családok nemzetköziesedését. E nemzetközi családi kapcsolatok felbomlása, a határokon átnyúló házassági perek, a gyermekelhelyezési ügyek, a jog-


ellenes gyermekelvitel, a családi kapcsolatokból eredő tartási kötelezettségek jogalkotási lépéskényszerbe hozták az EU-t, s ennek egyik fontos eredménye az ebben az ügyben is értelmezett 2201/2003/EK rendelet megalkotása volt. Az EKSZ IV. címe alapján az EU-nak csak a határon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben van jogalkotási hatásköre, így az 2201/2003/EK rendelet is csak a tárgyi hatálya alá tartozó olyan családjogi ügyekben alkalmazható, amelyeknek van valamilyen nemzetközi vonatkozásuk: például ha legalább az egyik fél a másik félétől eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, továbbá ha a felek különböző tagállamok állampolgárai vagy olyan tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, illetve szokásos tartózkodási hellyel, amelynek nem állampolgárai az eljárás lefolytatása szempontjából releváns időpontban. 2.2 Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének korlátja A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépését megelőzően az EKSZ harmadik részének IV. címe alá tartozó területen, nevezetesen a bírósági joghatóság és a bírósági határozatok kölcsönös elismerése és végrehajtása területén, az intézmények által hozott jogi aktusok esetében az EKSZ 68. cikk (1) bekezdése2 értelmében kizárólag a végső fokon eljáró bíróságok terjeszthettek előzetes döntéshozatalra kérdést az EuB-hoz. Ez tehát azt jelentette, hogy az EuB korlátozott hatáskörrel rendelkezett a polgári ügyekben folytatott együttműködés keretében megalkotott valamennyi másodlagos jogi norma értelmezése tekintetében, amely restrikció – a bírósági statisztikák adataira3 is figyelemmel – kifejezetten ésszerűtlen és szükségtelen4 volt. Különösképpen azért volt indokolatlan ez a megszorítás, mert az 1968. évi Brüsszeli Egyezményhez fűzött 1971. évi

1 2201/2003/EK rend. 3. cikk: „(1) A házasság felbontásával, különválással vagy a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos ügyekben annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal: […] b) amelynek mindkét házastárs állampolgára, illetve az Egyesült Királyság és Írország esetében mindkét házastárs ott rendelkezik »domicile«-lal (lakóhellyel).” 2 EKSZ 68. cikk: „(1) A 234. cikket a IV. címre a következő körülmények között és feltételekkel kell alkalmazni: ha kérdés merül fel e cím értelmezésével, vagy a közösségi intézmények e címen alapuló jogi aktusainak érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatban egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, ennek a bíróságnak, amennyiben úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához a kérdésre vonatkozóan döntésre van szüksége, kérnie kell a Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést.” 3 Ennek a korlátozásnak az eredményei számokban is jól kifejezhetők. 2005ben 20, 2006-ban 15, 2007-ben 25, 2008-ban mindössze 26 esetben érkezett előzetes döntés iránti kérelem a szabadság, biztonság és jog térségéből. Lásd http://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2009-04/ ra08_hu_cj_stat.pdf. 4 Lásd erre vonatkozóan Osztovits András: „Az Európai Unió polgári eljárásjoga fejlődésének korlátai” in Wopera Zsuzsa – Asztalos Zsófia (szerk.): Egységesülő polgári eljárásjog Európában (Budapest: HVG-Orac 2009) 30–35.

67


jegyzőkönyv, amely kizárólagos hatáskört biztosított az EuB számára az EJEE cikkeinek értelmezésére, ilyen korlátozást nem tartalmazott, tehát e tekintetben az EKSZ 68. cikke egyértelmű vis�szalépést5 jelentett, s ezt a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás bevezetése sem tudta megfelelő módon kompenzálni.6 A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés módosította az EuB hatásköreit. Ennek értelmében az EuB általános előzetes döntéshozatali hatáskörhöz jut a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség vonatkozásában a pillérek eltűnése, valamint az EKSZ 68. cikkének a Lisszaboni Szerződés általi hatályon kívül helyezése folytán, amelyek a fent említett korlátozásokat írták elő az EuB hatáskörét illetően. Ez azt jelenti, hogy a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés terén az EuB-hoz mostantól bármely nemzeti bíróság fordulhat, nem csak a legfelső bíróságok. Az EuB tehát a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésétől kezdve általános hatáskörrel rendelkezik ezen a területen.

2010/1 JeMa

ra, hogy a nemzeti bíróság által feltett, döntően a joghatósággal rendelkező bíróság meghatározására koncentráló kérdések megválaszolásához előzetesen tisztázni kellett az ügy szem-

5 Erre az álláspontra jutott az Európai Bizottság 2006-ban és az Európai Parlament Jogi Bizottsága is 2007-ben, és erre tekintettel tettek javaslatot a 68. cikkben tett korlátozás megszüntetésére, a hatékonyabb jogvédelem biztosítása céljából az EK-t létrehozó szerződés IV. címének az EuB hatáskörével kapcsolatos rendelkezései kiigazítására. Az Európai Bizottság e korlátozással kapcsolatban kifejtette, hogy ha az ellenőrzés nemzeti bíróságok által való ilyen korlátozása 1971 és 2002 között hatályos lett volna, kétségtelen, hogy polgári és kereskedelmi ügyek terén az EuB joggyakorlatának nagy része sosem született volna meg, vagy a polgárok és a gazdasági szereplők csak további késéseket és költségeket követően részesülhettek volna bennük. Semmi sem igazolhatja azt, hogy e polgároknak és gazdasági szereplőknek el kelljen fogadniuk, hogy jogvédelmük immár korlátozottabb, mint amilyen harminc éven keresztül volt. A Bizottság közleménye az Európai

2.3 A 2201/2003/EK rendelet célja, tárgyi hatálya, a házassági perek joghatósági szabályainak sajátosságai

Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Közösségek Bíróságának a hatékonyabb jogvédelem biztosítása céljából az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV.

A 2201/2003/EK rendelet célja, hogy a határon átnyúló házassági eljárásokban és az azokkal összefüggő vagy azoktól függetlenül felmerülő szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben egységes szabályokat hozzon létre a joghatóság és a határozatok elismerése és végrehajthatóvá nyilvánítása terén, és ezzel hozzájáruljon a családjog e fontos területein a jogbiztonság és a kiszámíthatóság növeléséhez. A házassággal és a szülői felelősséggel kapcsolatos határon átnyúló ügyek tartoznak tehát e rendelet hatálya alá. A házassági ügyek körében a rendelet tárgyi hatálya a házassági kötelékkel kapcsolatos eljárásokra, a házasság felbontásával, a különválással és a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos polgári eljárásokra7 korlátozódik. Az elemzett ügyben a 2201/2003/EK rendelet házassági ügyekre vonatkozó egyes cikkeit kellett értelmeznie az EuB-nak – döntően a joghatósági kapcsolóelvek egymáshoz való viszonyát –, de emellett előzetes kérdésként a rendelet egyéb cikkeire is kiterjedt a testület értelmező tevékenysége. A rendelet 3. cikk (1) bekezdése8 „Általános joghatóság” cím alatt egymással vagylagos viszonyban álló joghatósági kapcsolóelveket tartalmaz, a felperes választása szerint bármelyik előtt megindíthatja a pert. A rendelet szerint a joghatóság egyik kapcsolóelve a házastársak közös vagy a felek egyikének szokásos tartózkodási helye,9 míg a másik a házastársak közös állampolgársága, amely mint a szokásos tartózkodási hely alternatívája jelenik meg. Az állampolgársággal mint a szokásos tartózkodási hellyel egyenértékű kapcsolóelv és a kettős állampolgárság e kapcsolóelvre gyakorolt hatásának értelmezésével összefüggésben tesz fontos megállapításokat az elemzett ügyben az EuB.

címének a Bíróság hatáskörével kapcsolatos rendelkezései kiigazításáról, COM (2006) 346. végleges, Brüsszel, 2006. június 28., c) pont. 6 Lásd erről részletesen Wopera Zsuzsa: Európai családjog (Budapest: HVG-Orac 2009) 253–259. 7 A 2201/2003/EK rend.-et csak a házassággal és a szülői felelősséggel kapcsolatos polgári eljárásokra lehet alkalmazni. A rend. hatálybalépése óta napvilágot látott az EuB-nak egy olyan döntése, amely éppen ennek a fogalomnak a helyes értelmezését segíti elő. C-435/06. sz. C-ügyben 2007. november 27-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-10141. o.). 8 2201/2003/EK rend. 3. cikk: „(1) A házasság felbontásával, különválással vagy a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos ügyekben annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, a) amelynek területén: a házastársak szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznek, vagy a házastársak legutóbb szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek, amennyiben egyikük még mindig ott tartózkodik, vagy az alperes szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy közös kérelem esetén a házastársak egyike szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, ha a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább egy évig ott tartózkodott, vagy a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, amen�nyiben a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapig ott tartózkodott, és vagy az adott tagállam állampolgára, vagy az Egyesült Királyság és Írország esetében ott van a „domicile”-ja (lakóhelye); b) amelynek mindkét házastárs állampolgára, illetve az Egyesült Királyság és Írország esetében mindkét házastárs ott rendelkezik „domicile”-lal (lakóhellyel).” 9 A szokásos tartózkodási hely fogalmát a 2201/2003/EK rend. ugyanakkor nem határozza meg, de nem utal vissza a tagállamok nemzeti jogára sem, ahogy teszi azt a Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról pl. a lakóhely kapcsán. A 44/2001/EK rend. 59. cikk (1) bek. alapján „annak megállapítása során, hogy a fél rendelkezik-e lakóhellyel abban a tagállamban, amelynek bíróságához fordultak, a bíróság saját belső jogát alkal-

2.4 Az előzetes döntéssel összefüggő előkérdések

mazza”. A 44/2001/EK rend. alkotói azért kerülték a szokásos tartózkodási hely mint joghatóságot megalapozó tény beiktatását, mert el kívánták kerülni ez-

A fentiek mellett az ügy felvetette a 2201/2003/EK rendelet egyéb cikkei értelmezésének szükségességét is, tekintettel ar-

68

által a joghatósággal rendelkező tagállamok megsokszorozódását; lehetőség szerint egy tagállam bíróságaira kívánták koncentrálni a joghatóságot.



pontjából releváns előkérdéseket, mindenekelőtt azt, hogy az EuB elé utalt eset egyáltalán a rendelet hatálya alá tartozik-e. Ezek az előzetes kérdések a következők szerint foglalhatók össze: (a) A rendelet perfüggőségre10 vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazhatósága szempontjából a korábban megindított magyar bontópert figyelembe kell-e venni, tekintve, hogy a házassági per francia bíróság előtti kezdeményezésének időpontjában Magyarország még nem volt az EU tagja? (b) Elismerhető-e11 az időközben Magyarországon a házasság felbontása tárgyában hozott ítélet, tekintve, hogy amikor az ügy már az előzetes kérdést előterjesztő Cour de Cassation elé került Franciaországban, addigra az eljárás befejeződött hazánkban, és Magyarország is az EU tagjává vált, másképpen (c) alkalmazhatók-e az ügyben a rendelet 64. cikkének átmeneti rendelkezései?12

ben az időpontban Magyarországon már alkalmazandó volt az 1347/2000/EK rendelet,16 az átmeneti rendelkezések alkalmazhatósága csak attól függött, hogy a magyar bíróság olyan kapcsolóelvre alapította-e joghatóságát, amely összhangban áll a Rendelet III. fejezetével. Az ügy irataiból nem derült ki, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság mely rendelkezésekre alapította joghatóságát17 és hogy e rendelkezések pontosan mit tartalmaznak. Ahhoz vi-

10 2201/2003/EK rend. 19. cikk: „(1) Amennyiben ugyanazon felek közötti házasságfelbontással, különválással vagy a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos eljárást különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak, a később megkeresett bíróság az elsőként megkeresett bíróság joghatóságának megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást. […] (3) Amennyiben az elsőként megkeresett bíróság joghatóságát megállapítják, a később meg-

3. A főtanácsnoki indítvány főbb megállapításai

keresett bíróság az előbbi bíróság javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.

Juliane Kokott főtanácsnok 2009. március 12-én13 ismertetett indítványában megállapította, hogy Meskó Csilla Márta házasság felbontására irányuló, Franciaországban előterjesztett keresete elfogadhatóságának az volt a feltétele, hogy a házasságot még nem bontotta fel egy másik tagállam bírósága úgy, hogy azt a francia bíróságoknak el kelljen ismerniük. Ezért a házasságot felbontó 2004. május 4-i magyar ítélet elismerése a francia bíróságok elé terjesztett házasság felbontására irányuló kérelem elfogadhatósága körében előzetes kérdésnek minősült.14 Miután a házasság felbontását akkor kezdeményezték és mondták ki Magyarországon, amikor a 2201/2003/EK rendelet még nem volt alkalmazható, a házasságot felbontó ítéletnek a rendeletre alapított elismerése ezért csak az átmeneti rendelkezések alapján jöhetett számításba. Az ügyben először tehát azt kellett tisztázni, hogy alkalmazhatók-e a rendelet 64. cikkében foglalt átmeneti szabályok.

Ebben az esetben az a fél, aki a később megkeresett bíróságnál indított eljárást, azt az elsőként megkeresett bíróságnál is megindíthatja.”

11 2201/2003/EK rend. 21. cikk: „(1) Valamely tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás nélkül elismerik. […] (4) Ha egy határozat elismerése valamely tagállam bírósága előtt előkérdésként merül fel, ez a bíróság határozhat ebben a kérdésben.” 12 2201/2003/EK rend. 64. cikk: „(1) E rendeletet csak a 72. cikk szerinti alkalmazási időpontot követően megindult jogi eljárásokra, elkészített, illetve nyilvántartásba vett végrehajtható okiratokra és a felek által megkötött egyezségekre alkalmazandók. […] (4) Az 1347/2000/EK rendelet hatálybalépése előtt indított eljárások keretében az e rendelet alkalmazási időpontja előtt, ám az 1347/2000/EK rendelet hatálybalépése után hozott határozatokat e rendelet III. fejezetének rendelkezéseivel összhangban kell elismerni és végrehajtani, feltéve hogy azok házasság felbontására, különválásra, illetve házasság érvénytelenítésére vagy e házassági eljárások alkalmával a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségére vonatkoznak, és hogy a joghatóságot olyan szabályok alapján állapították meg, amelyek megegyeznek vagy az e rendelet II. fejezetében, vagy az 1347/2000/

3.1 A 2201/2003/EK rendelet átmeneti szabályainak alkalmazhatóságáról

EK rendeletben, vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam és a megkeresett tagállam között kötött és az eljárás megindulásakor hatályban levő egyezménnyel.”

A rendelet 64. cikkének (4) bekezdése szerint

13 A főtanácsnoki indítvány hivatalos magyar verziójában hibásan szerepel az indítvány előterjesztésének dátuma. Helyesen: 2009. március 12. (2008.

az 1347/2000/EK rendelet hatálybalépése előtt indított eljárások keretében a Rendelet alkalmazási időpontja előtt, ám az 1347/2000/EK rendelet hatálybalépése15 után hozott határozatokat e Rendelet III. fejezetének rendelkezéseivel összhangban kell elismerni és végrehajtani, feltéve, hogy azok házasság felbontására, különválásra, illetve házasság érvénytelenítésére […] vonatkoznak, és hogy a joghatóságot olyan szabályok alapján állapították meg, amelyek megegyeznek vagy az e Rendelet II. fejezetében, vagy az 1347/2000/EK rendeletben, vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam és a megkeresett tagállam között kötött és az eljárás megindulásakor hatályban levő egyezménnyel.

március 12. helyett). 14 Juliane Kokott főtanácsnok 2009. március 12-én ismertetett indítványa, C-168/08. sz. ügy, Laszlo Hadadi (Hadady) kontra Csilla Marta Mesko, férjezett neve: Hadadi (Hadady), 17. pont. 15 A szóban forgó rend. 2001. március 1-jén lépett hatályba. 16 A Tanács 1347/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 160., 2000.6. 30. 19–36. o.). 17 A magyar bíróság a joghatóságát – álláspontunk szerint – a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 62/B. §-ára alapította, amely lehetővé teszi, hogy magyar állampolgár személyi állapotát érintő eljárásban magyar bíróság vagy más hatóság minden esetben eljárjon. Miután a szóban forgó ügy

Miután a házasságot felbontó magyar ítélet hazánk uniós csatlakozását követően, 2004. május 4-én került kihirdetésre, és eb-


két magyar állampolgár személyi állapotát érintette, a jogszabály által megkívánt feltétel fennállt.

69


szont, hogy az alkalmazott joghatósági előírások a 2201/2003/ EK rendelet 3. cikkével, az 1347/2000/EK rendelet azonos szövegű 2. cikkével vagy az akkor hatályos EJEE rendelkezéseivel összeegyeztethetőknek tekinthetők legyenek, elegendő, ha ezekből a normákból szintén következett volna a magyar bíróságok joghatósága.18 Ez a feltétel esetünkben teljesül, hiszen a magyar bíróság a felek közös állampolgársága alapján a 2201/2003/EK rendelet értelmében is rendelkezett joghatósággal, nem csak a magyar nemzetközi magánjogi szabályok alapján. Mindezekből tehát az következik, hogy a házasságot felbontó magyar ítéletet a 2201/2003/EK rendelet átmeneti szabályai alapján el kell ismerni. További kérdésként vetődhet fel, hogy helye lehet-e az elismerés megtagadásának a rendelet 22. cikk b) pontja alapján, de erre a problémára később, az ítélet ismertetésénél térünk ki. 3.2 Az állampolgárság/kettős állampolgárság kapcsolóelvének értelmezéséről A főtanácsnok erősen vitatta az EuB-nak feltett első kérdéssel kapcsolatban kifejtett francia álláspontot, mely szerint a házastársak közös állampolgárságát a 2201/2003/EK rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontjának értelmezésekor kizárólag a francia nemzeti jog alapján kell megítélni. A francia jog értelmében a francia állampolgársággal is rendelkező többes állampolgárságú személyeket úgy kell tekinteni, mintha csak francia állampolgársággal rendelkeznének, figyelmen kívül hagyva azt, hogy e személyek egy vagy több más állampolgársággal is rendelkeznek. Következésképp a magyar bíróságok a 3. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján nem rendelkeznek joghatósággal a Hadadi házaspár házasságának felbontására, mivel ők – a francia bíróságok szemszögéből – franciák és nem magyarok.19 A főtanácsnok nem osztotta ezt az álláspontot, és indítványában megállapítja, hogy a francia bíróságok a házasság felbontására vonatkozó joghatósági kérdések eldöntésekor nem hivatkozhatnak a francia jog azon rendelkezésére, mely szerint a francia állampolgársággal is rendelkező személyek kizárólag francia állampolgárként kezelendők. A 2201/2003/EK rendeletnek a főtanácsnok által javasolt értelmezése ugyanis megkívánja, hogy a francia bíróságok figyelembe vegyék azt a tényt, hogy a felek egy másik tagállam állampolgárságával is rendelkeznek, ami alapján ez utóbbi állam bíróságainak a joghatósága is megállapítható. A rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontjában megfogalmazott állampolgárság kritérium nem ítélhető meg csak a nemzeti jog alapján. Ebben az összefüggésben sokkal inkább az állampolgárság fogalmának önálló értelmezésére van szükség. Csak az önálló értelmezés biztosítja ugyanis azt, hogy a rendelet joghatósági előírásait minden tagállamban egységesen alkalmazzák.20 A főtanácsnok utal a Borrás-jelentés21azon megállapítására, mely szerint az 1998-as egyezmény22 hallgat a kettős állampolgárság (joghatóságra gyakorolt) következményeiről, ezért az egyes államok bírói testületei ebben a tárgyban az általános közösségi szabályok keretében saját nemzeti szabályaikat

70

2010/1 JeMa

alkalmazzák. Azonban úgy véli, hogy az a megállapítás, amely az 1998-as egyezmény kapcsán megállta a helyét, nem vonatkoztatható teljes egészében a 2201/2003/EK rendeletre.23 A főtanácsnok emlékeztet arra, hogy a 2201/2003/EK rendelet egyik célkitűzése az volt, hogy az EU-n belüli szabad mozgás jogával élő személyek számára választási lehetőséget biztosítson a házassági bontóperükben eljáró bíróság meghatározása tekintetében. A rendelet tehát szándékoltan nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyek a valamely más tagállamban letelepedő személyek számára bármely szempont alapján korlátoznák az állampolgárságuk szerinti bíróságok megkeresését. A főtanácsnok a fentiek fényében az első kérdést így válaszolta meg: Amennyiben egy tagállam bíróságának a Rendelet 64. cikkének (4) bekezdése alkalmazásával azt kell vizsgálnia, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága rendelkezett-e joghatósággal e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a határozat meghozatalára, nem tekintheti a mind az eredeti eljárás helye szerinti tagállam, mind a megkeresett bíróság helye szerinti tagállam állampolgárságával rendelkező házastársakat kizárólag saját állampolgárainak. Éppen ellenkezőleg, figyelembe kell vennie, hogy a házastársak az eredeti eljárás helye szerinti tagállam állampolgárságával is rendelkeznek, és annak bíróságai ezért joghatósággal rendelkeznek a határozat meghozatalára.24

Az EuB-hoz intézett második és harmadik kérdés [lásd 1. pont (b) és (c)] vagylagos: a kettős állampolgárok házasságának felbontására vonatkozó joghatóság megállapításakor vagy csak a legszorosabb kapcsolatot kifejező állampolgárságot kell figyelembe venni, és így csak az egyik tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal az állampolgárság alapján, vagy mindkét állampolgárságot figyelembe kell venni, amiből az következik, hogy ezen a jogcímen mindkét tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek.25 Másképpen: a 2201/2003/EK rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontja értelmezhető-e úgy, hogy az egynél több állampolgársággal rendelkező személyek esetében a joghatóságot kizárólag az effektívebb kapcsolatot kifejező állampolgárság alapozza meg?

18 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 22–23. pont. 19 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 33. pont. 20 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 35. pont. 21 Magyarázó jelentés az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikkén alapuló, a házassági ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1998. május 28-i egyezményhez. Készítette: Alegria Borrás, a Barcelonai Egyetem nemzetközi magánjog-professzora (HL C 221., 1998.7.16. 27. o.). 22 Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikkén alapuló, a házassági ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1998. május 28-i egyezmény (HL C 221., 1998.7.16.). 23 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 36. pont. 24 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 42. pont. 25 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 43. pont.



A nemzetközi közjogban már régóta ismert a legszorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárság elsődlegességének elve, és ott például az államok jogára van hatással a diplomáciai védelem nyújtásának terén.26 Ennek kapcsán annak az államnak az állampolgárságát tekintik a legszorosabb kapcsolatot tükrözőnek, amelyben a szóban forgó személy szokásos tartózkodási helye van.27 A 2201/2003/EK rendelet alkalmazási körében maga zárja ki, hogy az effektívebb állampolgárságnak elsőbbséget biztosítsunk. Ehelyett azt kell megállapítani, hogy vajon a 3. cikk (1) bekezdés b) pontjában található „állampolgárság” kifejezés értelmezhető-e úgy, hogy ha egy személy egynél több állampolgársággal rendelkezik, csak annak a tagállamnak az állampolgárságát kell figyelembe venni, amellyel az adott személynek a legszorosabb tényleges kapcsolata van. Ennek az értelmezésnek először is nincs semmi alapja a 3. cikk (1) bekezdés b) pontjának szövege szerint. A főtanácsnok a német kormány ezt illető álláspontját helyeselve kifejti, a rendelet számos más helyen utal az állampolgárságra mint kapcsolódási kritériumra anélkül, hogy csak a legszorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárságot kellene érteni az alatt. Amennyiben a jogalkotó a rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontjában ettől eltérően egyedül a legszorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárságot kívánta volna figyelembe venni, úgy ahhoz az ezt kifejezetten kimondó szabályozásra lett volna szükség. Amennyiben a kettős állampolgárok esetében a rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontja keretében csak a legszorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárságot vennénk figyelembe, úgy ez a választási lehetőségek korlátozásához vezetne. Mivel a legszorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárság megállapítása szempontjából a szokásos tartózkodási helynek van döntő jelentősége, a rendelet 3. cikk (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti joghatóságok gyakran egybeesnének. Gyakorlatilag ez a többes állampolgárok esetében az a) és b) pontban megjelölt joghatóságok közötti rangsor kialakulását eredményezné, amit a jogalkotó éppen el szeretett volna kerülni. Ezzel szemben amikor a házasfelek csak egy közös állampolgársággal rendelkeznek, még akkor is a hazájuk szerinti bíróságokhoz fordulhatnának, ha szokásos tartózkodási helyük már régóta nem abban az államban van, és már csak kevés tényleges kapcsolódási pontjuk van azzal az országgal.28 A legszorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárság megállapítása már azért is jelentős bizonytalansággal járna, mert hiányzik ennek az igen tág fogalomnak a meghatározása. Ezenfelül számos más tényt is figyelembe kell venni, amelyek nem mindig vezetnek egyértelmű eredményre. Legrosszabb esetben negatív joghatósági összeütközésre is sor kerülhet, ha két bíróság is a másik tagállam állampolgárságát tartja a legszorosabb kapcsolatot tükrözőnek. A rendelet ilyen joghatósági ös�szeütközések esetére nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján az egyik tagállam bírósága az eljárást kötelező erővel áttehetné egy másik tagállam bíróságához.29 A joghatósági okoknak a kérdéses állammal való tényleges kapcsolatot kell biztosítaniuk, ahogy azt az 1347/2000/EK rendelet preambulumának 12. pontja hangsúlyozza. Ezt a kapcsolatot vagy a fórum államában található szokásos tartózkodási


hely, vagy a közös állampolgárság jelenti. Ugyanakkor a jogalkotó általában azzal az előfeltevéssel dolgozik, hogy az állampolgárság is tényleges kapcsolatot jelent, és így kapcsolóelvként szolgál, olyan alapként, amelyet könnyű kezelni, és lehetővé teszi, hogy a joghatósággal rendelkező bíróságot kétséget kizáróan meghatározzuk. A főtanácsnok végkövetkeztetése szerint a 2201/2003/EK rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontjában található állampolgárság fogalmának a legszorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárságra korlátozása nem felel meg sem a rendelet megszövegezésének, sem a céljának. A házassági ügyekre vonatkozó rendelet joghatósági rendszerének nem célja a többszörös joghatóság kizárása. Sokkal inkább kifejezetten több egymás melletti, egyenrangú joghatóságot ír elő. Ezzel szükségszerűen együtt jár a felperes választási joga. Nem ellentétes a rendelettel az, hogy a kettős állampolgárok e tekintetben két tagállam bíróságai közül választhatnak, amelyek kizárólag az állampolgárság alapján rendelkeznek joghatósággal. Mivel a rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontja előírja, hogy mindkét házastársnak rendelkeznie kell a megkeresett bíróság helye szerinti tagállam állampolgárságával, e rendelkezés alkalmazása biztosítja, hogy mindkét házastársnak ugyanolyan kapcsolata áll fenn ezzel a bírósággal, és nem lehet olyan bíróságot megkeresni, amelynek joghatósága az egyik vagy a másik házastárs számára egyáltalán nem lenne előrelátható vagy magától értetődő. Egy olyan tagállam bíróságának megkeresése, amely tagállam állampolgárságával mindkét házastárs rendelkezik, a feljebb kifejtettek szerint még akkor sem ellentétes a 2201/2003/ EK rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontjának céljaival, ha az kevésbé szoros kapcsolatot tükröző állampolgárságon alapul.30

4. A döntés érvelése Az EuB harmadik tanácsa 2009. július 16-án hirdetett ítéletet az ügyben. 4.1 Az előzetes kérdések Követve a főtanácsnoki indítvány logikáját, mielőtt az EuB az előzetes döntésre utalt kérdésekre választ adott volna, az ügy közösségi jogi szempontból való megítélése tekintetében releváns előkérdéseket tisztázta, elsőként azt, hogy a perbeli tényállás egyáltalán a 2201/2003/EK rendelet hatálya alá tartozik-e, azaz vonatkoznak-e az ügyre a rendelet átmeneti rendelkezései. Ha erre az előkérdésre igenlő a válasz, akkor a Pesti

26 Bővebben lásd Halász Iván – Schweitzer Gábor: „69. § [Állampolgárság]” in Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja (Budapest: Századvég 22009) 115–118. msz. 27 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 52. pont. 28 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 59. pont. 29 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 62. pont. 30 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 65, 66. és 72. pont.

71


Központi Kerületi Bíróság házasság felbontását kimondó 2004. május 4-i ítéletét el kell ismerni. Az átmeneti rendelkezések alkalmazhatósága attól függött, hogy az alapeljárás körülményei között hivatkozott rendelkezés alkalmazásával a magyar bíróságok joghatósággal rendelkezhettek-e a Hadai László és Meskó Csilla Márta házasságának felbontására vonatkozó jogvita eldöntésére. És bár a per irataiból nem derült ki, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság pontosan mire is alapította joghatóságát 2002-ben, az a felek közös állampolgársága miatt a 2201/2003/EK rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján releváns kapcsolóelvnek minősül a rendelet alkalmazásában, így a magyar bíróságok joghatósága megállapítható. 4.1.1 A francia bíróság és a felek érvelése a magyar bíróság joghatóságáról Az ügyben felvetett értelmezési problémák jelentős része abból az atipikus helyzetből adódott, hogy a francia bíróságnak nem saját joghatósága fennállásáról, hanem a magyar bíróság joghatóságáról kellett döntenie, ami a 2201/2003/EK rendelet átmeneti rendelkezéseiből következik. A rendelet 64. cikk (4) bekezdésében kimondott elismerésre vonatkozó átmeneti szabályozás alapján az eljáró bíróság köteles egy másik tagállam bíróságának joghatóságáról dönteni, így a francia bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy a magyar bíróság mi alapján rendelkezett joghatósággal. Ugyanis ha joghatósággal rendelkezett, akkor a magyar ítéletet el kell ismerni. Az alapeljárásban megtámadott ítéletben a Cour d’Appel de Paris úgy ítélte meg, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság joghatósága Hadadi László magyar állampolgárságán alapult – amely joghatósági okról a francia nemzetközi joghatóságra vonatkozó szabályok nem rendelkeznek –, de az „valójában nagyon ingatag”, és a házastársak szokásos tartózkodási helye szerinti (franciaországi székhelyű) bíróság joghatósága ahhoz viszonyítva sokkal erősebb.31 Mindemellett az alapeljárás alperese (a feleség) az EuB elé terjesztett érvelésében hivatkozott arra, hogy a rendelet 3. cikk (1) bekezdése nem tartalmaz a kettős állampolgárság esetén alkalmazandó különös rendelkezéseket, ezért ezekben az esetekben minden tagállam jogosult az állampolgárságra vonatkozó saját szabályozását alkalmazni. A francia jogi szakirodalomból, illetve a francia ítélkezési gyakorlatból az derül ki, hogy állampolgársági kollízió esetén amennyiben az egyik állampolgárság az eljáró bíróság helye szerinti tagállam állampolgársága, akkor ez az állampolgárság irányadó.32

2010/1 JeMa

legesen rendelkezhet. Ennélfogva amennyiben a házastársak ugyanazon kettős állampolgársággal rendelkeznek, az eljáró bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy az érintettek egy másik tagállam állampolgárságával is rendelkeznek, oly módon, hogy az olyan személyeket, akik két különböző tagállamnak egyformán állampolgárai, úgy kezeli, mintha csupán az eljáró bíróság helye szerinti tagállam állampolgárságával rendelkeznének. Ez ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy a rendelet 64. cikk (4) bekezdésében kimondott elismerésre vonatkozó átmeneti szabályozás keretében e személyek nem hivatkozhatnának a megkeresett tagállam bíróságai előtt a rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontjára egy másik tagállam bíróságainak joghatóságára, miközben ez utóbbi tagállam állampolgárai is.33 Vagyis az EuB egyértelművé tette, hogy a nemzeti bíróság annak eldöntése során, hogy miként, mi alapján ítéli meg annak a bíróságnak a joghatóságát, amelyről határoznia kell, nem veheti figyelembe saját nemzeti jogszabályait, hanem szigorúan csak a vonatkozó közösségi norma előírásaira támaszkodhat. Ebben az esetben a nemzeti bíróságnak a rendelet átmeneti rendelkezései szerint arról kellett határoznia, hogy a magyar bíróság 2002-ben olyan joghatósági kapcsolóelvet alkalmazott-e, amely a rendelettel kompatibilis, márpedig erre a válasz igenlő, így a magyar bíróság ítélete elismerésének nincs akadálya. 4.1.3 Az elsőként megkeresett bíróság kérdése A 2201/2003/EK rendelet perfüggőségi szabályai párhuzamos eljárások esetére az elsőként megkeresett bíróság számára biztosítanak prioritást: az ügyben az járhat el, ahol a perindítás feltételei elsőként teljesülnek maradéktalanul. Az EuB, miután az ügyben két eljárás folyt párhuzamosan, vizsgálta azt is, hogy a magyar bíróság minősült-e elsőként megkeresettnek, ott állt-e be először a perfüggőség, tekintve, hogy a magyar eljárás alperese írásbeli beadványaiban többször is hivatkozott arra, hogy a bontóper megindulásáról csak hat hónappal később szerzett tudomást. Ezzel kapcsolatban az EuB egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságot a rendelet 16. cikke34 alapján szabályosan megkeresettnek kell tekinte-

31 C-168/08. sz. László Hadadi (Hadady) kontra Csilla Márta Mesko, férjezett neve: Hadadi (Hadady) ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 34. pont. 32 C-168/08. sz. ügyben hozott ítélet (31. lj.) 36. pont. 33 C-168/08. sz. ügyben hozott ítélet (31. lj.) 41. pont.

4.1.2 Az EuB érvelése a francia bíróság és a felek álláspontjáról

34 2201/2003/EK rend. 16. cikk: „Egy bíróság megkeresettnek tekintendő: a) az eljárást megindító irat, illetve azzal egyenértékű irat bírósághoz történő

Az EuB a feleknek az ügyben kifejtett álláspontjával kapcsolatban utal arra, hogy a 2201/2003/EK rendelet 3. cikk (1) bekezdése nem tartalmaz semmiféle kifejezett utalást a tagállamok jogszabályaira az „állampolgárság” kritérium pontos kiterjedése meghatározásának tekintetében. Az EuB álláspontja szerint nem tűnik úgy, hogy a rendelet különbséget tenne a különböző állampolgárságok között, amelyekkel egy személy eset-

72

benyújtásának időpontjában, amennyiben a kérelmező ezt követően nem mulasztja el az alperes részére történő kézbesítés érdekében számára előírt intézkedések megtételét; vagy b) amennyiben az iratot a bírósághoz való benyújtás előtt kell kézbesíteni, abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésért felelős hatóság megkapja, feltéve, hogy a kérelmező a későbbiekben nem mulasztja el az iratnak a bírósághoz történő benyújtása érdekében számára előírt intézkedések megtételét.”



ni, ennek következtében itt álltak be a perindítás hatályai elsőként, így e bírói fórum volt jogosult az eljárás lefolytatására. 4.2 A francia bíróság által feltett három kérdés megválaszolása 4.2.1 Az első kérdés Az EuB az előzetes kérdések pozitív tartalmú megválaszolását követően a nemzeti bíróság által feltett első kérdéssel kapcsolatban a következő választ adta: Amennyiben a megkeresett tagállam bíróságának a Rendelet 64. cikke (4) bekezdésének alkalmazásával vizsgálnia kell, hogy egy bírósági határozat eredete szerinti tagállam bírósága a Rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében joghatósággal rendelkezett volna-e, az utóbbi rendelkezéssel ellentétes, ha a megkeresett tagállam bírósága azon házastársakat, akik mind e tagállam állampolgárságával, mind az eredetileg eljáró tagállam állampolgárságával rendelkeznek, úgy tekinti, mintha e személyek csupán a megkeresett bíróság tagállamának állampolgárai lennének. Éppen ellenkezőleg, e bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a házastársak a másik tagállamnak is állampolgárai, és ennélfogva a másik tagállam bíróságai ugyancsak joghatósággal rendelkeznek a házastársak közötti jogvitában való eljárásra.35

Az EuB az első kérdés megválaszolása körében nem tett többet, mint hogy a 2201/2003/EK rendelet joghatóságra vonatkozó 3. cikkének (1) bekezdését megfelelő módon, a szavak természetes jelentése szerint értelmezte. A nemzeti bíróság általi „elferdítési kísérletre” tekintettel ki is tért arra az EuB, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik,36 hogy jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó közösségi jogi rendelkezést az egész Közösségben önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját.37 4.2.2 A második és harmadik kérdés Az EuB a nemzeti bíróság által feltett második és harmadik kérdést együttesen vizsgálta ítéletében. E kérdések lényegében arra vártak választ, hogy az állampolgársági joghatósági kapcsolóelv alkalmazása során, amennyiben a felek több állampolgársággal rendelkeznek, felállítható-e ezek között egyfajta sorrend a szorosabb vagy ténylegesebb kapcsolat alapján, és az figyelembe vehető-e a 2201/2003/EK rendelet 3. cikkének alkalmazásakor. Az EuB szerint a rendelet által létrehozott, a házassági kötelékek felbontásával kapcsolatos joghatósági rendszer nem zárja ki a többes joghatóságot, éppen ellenkezőleg: kifejezetten azt preferálja. A rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontjának szövege-


zése egyáltalán nem enged arra következtetni, hogy csupán a „szorosabb kapcsolatot tükröző” állampolgárságot lehet figyelembe venni. Mivel ugyanis ez a rendelkezés az állampolgárságot határozza meg joghatósági okként, egyértelmű és könnyen alkalmazható kapcsolóelemet részesít előnyben. Nem ír elő az állampolgársághoz kapcsolódó semmiféle többletkritériumot, mint például az állampolgárság szoros mivoltát. Az az értelmezés, mely szerint kizárólag a „szorosabb kapcsolatot tükröző” állampolgárságot lehetne figyelembe venni a rendelet 3. cikk (1) bekezdésének alkalmazása tekintetében, nem megalapozott e rendelkezés célkitűzéseinek, illetve annak a jogi környezetnek a fényében, amelybe illeszkedik. Egyrészt ez az értelmezés a jogalanyok joghatósággal rendelkező bíróságok közötti választási lehetőségének korlátozásához vezetne, főképp a személyek szabad mozgásához való jogának gyakorlása esetén.38 Mivel a szokásos tartózkodási hely lényeges megfontolás a legszorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárság megítélése tekintetében, különösen a 3. cikk (1) bekezdés a) és b) pontja gyakran fednék egymást. Ez ténylegesen azzal járna, hogy a több állampolgársággal rendelkező személyek esetén rangsort állítana fel a 3. cikk (1) bekezdésének rendelkezései által kimondott joghatósági okok között, ám e rangsor nem következik a hivatkozott bekezdés szövegéből. Másrészt mivel a „szorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárság” fogalma nem túl pontos, számos ténybeli körülményt kellene figyelembe venni, amelyek nem mindig vezetnének világos megoldáshoz. E körülmények között az EuB azt a választ adta a második és a harmadik kérdésre, hogy amennyiben a házastársak mindkét tagállamnak állampolgárai, a 2201/2003/EK rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontjával ellentétes az, hogy az egyik tagállam bíróságainak joghatóságát a másik tagállam bírósága kizárja azon az alapon, hogy a felperes esetében nem áll fenn egyéb kapcsolóelv ezzel a tagállammal. Éppen ellenkezőleg: azon tagállamok bíróságai, amely tagállamoknak a házastársak állampolgárai, e rendelkezés értelmében ugyancsak joghatósággal rendelkeznek, így a házastársak bármelyike jogosult tetszése szerint azon tagállami bíróság előtt eljárást indítani, amely a jogvitáról dönteni fog.39

5. A rendelkező rész és a ratio decidendi A rendelkező részt az EuB két egységre bontotta: 1) Amennyiben a megkeresett tagállam bíróságának […] [a 2201/2003/EK rendelet] 64. cikke (4) bekezdésének alkalmazásával vizsgálnia kell, hogy egy bírósági határozat eredete szerinti tagállam bírósága […] [a rendelet] 3. cikke (1) bekezdésének b)

35 C-168/08. sz. ügyben hozott ítélet (31. lj.) 43. pont. 36 Az 2201/2003/EK rend. tekintetében lásd C-523/07. sz., „A”-ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 34. pont. 37 C-168/08. sz. ügyben hozott ítélet (31. lj.) 38. pont. 38 C-168/08. sz. ügyben hozott ítélet (31. lj.) 53–53. pont. 39 C-168/08. sz. ügyben hozott ítélet (31. lj.) 58. pont.

73


pontja értelmében joghatósággal rendelkezett volna-e, az utóbbi rendelkezéssel ellentétes, ha a megkeresett tagállam bírósága azon házastársakat, akik mind e tagállam állampolgárságával, mind az eredetileg eljáró tagállam állampolgárságával rendelkeznek, úgy tekinti mintha e személyek csupán a megkeresett bíróság tagállamának állampolgárai lennének. Éppen ellenkezőleg, e bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a házastársak a másik tagállamnak is állampolgárai, és ennélfogva a másik tagállam bíróságai ugyancsak joghatósággal rendelkezhettek. 2) Amennyiben a házastársak mindkét tagállamnak állampolgárai, […] [a rendelet] 3 cikke (1) bekezdésének b) pontjával ellentétes az, hogy az egyik tagállam bíróságainak joghatóságát a másik tagállam bírósága kizárja azon az alapon, hogy a felperes esetében nem áll fenn egyéb kapcsolóelv ezzel a tagállammal. Éppen ellenkezőleg, azon tagállamok bíróságai, amely tagállamoknak a házastársak állampolgárai, e rendelkezés értelmében ugyancsak joghatósággal rendelkeznek, így a házastársak bármelyike jogosult tetszése szerint azon tagállami bíróság előtt eljárást indítani, amely a jogvitáról dönteni fog.

A ratio decidendi, amely mindkét fenti (jogértelmezésre vonatkozó) rendelkezést indokolja, röviden a következőképpen fogalmazható meg: házastársak ugyanazon kettős állampolgársága esetén a 2201/2003/EK rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával bármelyik házastárs jogosult a házasság felbontása iránti keresetet indítani azon két tagállam közül bármelyiknek a bíróságai előtt, amelyeknek az adott személy, illetve házastársa az állampolgára.

6. Az érvelés kritikája

2010/1 JeMa

volt a második, amely a házassági ügyek joghatósági szakaszait érintette. A Kerstin Sundelind Lopez kontra Miquel Enrique Lopez Lizazo43 ügyben kihirdetett ítéletében az EuB a joghatósági okok kizárólagossága és a fennmaradó joghatóság tekintetében foglalt állást, anélkül, hogy a 2201/2003/EK rendelet 3. cikkének egyes joghatósági kapcsolóelveit értelmezte volna.44 A rendelet 3. cikke, amely a Hadadi-ügyben az EuB értelmező tevékenységének fókuszában állt, nem állítható párhuzamba más, a polgári igazságügyi együttműködés területén az EuB által már értelmezett közösségi norma joghatósági szabályával, tekintve, hogy a rendelet joghatósági rendszerére jellemző alternativitást a polgári ügyekre vonatkozó korábbi rendeletek, például a 44/2001/EK tanácsi rendelet45 kifejezetten nem támogatja.46 Az EuB által az ügyben szintén vizsgált előzetes kérdések tekintetében viszont – például a perfüggőség beálltának értelmezése, az elsőként megkeresett bíróság vagy a határozat elismerése kérdése – a testületnek a 44/2001/EK tanácsi rendeletre vonatkozó esetjoga irányadó, tekintettel arra, hogy ezek a jogintézmények az értelmezett 2201/2003/EK rendeletben is hasonló szabályozást nyertek, a két jogi aktus párhuzamos cikkei közötti eltérés elenyésző. 6.2 Az érdemi kérdés megválaszolása a 2201/2003/EK rendelet 3. cikkének célja fényében Az EuB-nak feltett kérdések relevánsnak tekinthetők a 2201/2003/EK rendelet 3. cikke szempontjából, és az ítélet fel-

40 Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikkén alapuló, a házassági ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásá-

6.1 A kérdések relevanciája a 2201/2003/EK rendelet joghatósági rendszerének értelmezése körében

ról szóló, 1998. május 28-i egyezmény (HL C 221., 1998.7.16.). 41 1347/2000/EK rend. (16. lj.) 19–29. o. 42 Lásd erre vonatkozóan pl. a német szakirodalomban Dagmar Coester-

Az EuB ítéletében a határon átnyúló házassági ügyekre vonatkozó, joghatóságot megalapozó kapcsolóelveket, azok egymáshoz való viszonyát elemezte, amelyek mind az első pilléres együttműködést megelőzően aláírt 1998. évi egyezményben,40 mind az 1347/2000/EK rendeletben,41 valamint a ma is hatályos, jelen ügyben is elemzett 2201/2003/EK rendeletben azonos módon, változatlan tartalommal szerepelnek. E három jogi aktus joghatósági fejezetének (II. fejezet) ez az egyik olyan cikke, amely az elmúlt egy évtized alatt nem módosult, ellentétben a 2201/2003/EK rendelet szülői felelősségre vonatkozó szakaszaival, amelyek jelentős változáson estek át az említett időszak alatt.42 A rendelet házassági ügyekre vonatkozó, alternatív módon megfogalmazott joghatósági kapcsolóelvei az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, az access to justice elvét komolyan véve lényegében valamennyi élethelyzetre megoldást kívánnak adni. Miután a 2201/2003/EK rendelet elődjét jelentő 1347/2000/EK rendelet 2001. március 1-jén lépett hatályba, a Hadadi-ügy volt az első, amelyben az EuB-nak a rendelet 3. cikkében vagylagos módon megfogalmazott kapcsolóelvekről kellett állást foglalnia. A rendeletre vonatkozóan az EuB elé került ügyek közül ez

74

Waltjen: „Die Berücksichtigung der Kinderinteressen in der neuen EU Verordnung »Brüssel IIa«” Zeitschrift für das gesamte Familienrecht 2005/4. 241– 248. A magyar szakirodalomban részletesen feldolgozza Wopera (6. lj.) 35– 43. 43 C-68/07. sz., Kerstin Sundelind Lopez kontra Miguel Enrique Lopez Lizazo ügyben 2007. november 29-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-10403. o.]. 44 A 2201/2003/EK rend.-re vonatkozóan 2009 novemberéig összesen öt ügyben hirdetett ítéletet az EuB, ebből három a rend.-nek a szülői felelősséggel kapcsolatos rendelkezései értelmezésére vonatkozott: C-435/06. sz. C-ügyben 2007. november 27-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-10141. o.]; Inga Rinau által kezdeményezett C-195/08. sz. ügyben 2008. július 11-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] [HL C 171., 2008.7.5.]; C-523/07. sz., „A”-ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] [HL C 22, 2008. 01. 26.]. 45 44/2001/EK rend. (10. lj.). 46 Az más kérdés, hogy a családjog területére vonatkozó, utóbb megalkotott közösségi jogforrás, mint pl. a Tanács 4/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről a tartási kötelezettségek tárgyában már hasonló alternatív joghatósági rendszert kíván bevezetni.



tétlenül hiánypótló a kettős állampolgárság értelmezésének az állampolgársági kapcsolóelvre gyakorolt következményei szempontjából. Mindenekelőtt amiatt, hogy a kettős állampolgárság értelmezése körében az egyetlen autentikusnak tekinthető forrásnak a Borrás-jelentés tűnik, amely a tagállamok nemzeti jogát rendeli alkalmazni a felek kettős állampolgárságának a joghatóságra gyakorolt következményei tekintetében, s ennek fényében a francia bíróság hivatkozása saját joghatóságára helytálló lett volna. Mindezek ellenében állapította meg az EuB, hogy a nemzeti bíróság a felek közös állampolgárságának megítélésekor nem hivatkozhat saját nemzeti szabályaira. Mindazonáltal véleményünk szerint az EuB a 3. cikk (1) bekezdés b) pontjának értelmezése körében nem tett többet, mint hogy a vonatkozó normaszöveget a szavak természetes jelentése és a rendelet céljainak megfelelően értelmezte, ez pedig egyértelműen csak ahhoz az interpretációhoz és következtetéshez vezethetett, amelyre az EuB jutott. Bár a francia álláspontból félreérthetetlenül kitűnt, hogy a francia bírói fórumok mindenképpen a saját nemzeti jogszabályaikra kívántak az ügyben visszautalni, azokat akarták alkalmazni, amire azonban, ha a közösségi norma erre nem ad kifejezett felhatalmazást, nincs lehetőség, és ezt az EuB egyértelműen megerősítette ítéletében. Lehet némi hiányérzetünk az ítélettel kapcsolatban a tekintetben, hogy az állampolgársági kapcsolóelv értelmezésével együtt vagy amellett kitérhetett volna az EuB a szokásos tartózkodási hely definiálására47 is, amely gyakori problémát jelent a nemzeti jogalkalmazóknak,48 és a francia bíróság is hivatkozott erre az ügyben. Ugyanakkor úgy véljük, hogy az ügy tényállására és a nemzeti bíróság által feltett kérdésekre is tekintettel ez mindenképpen erőltetett lett volna. Érdekessége az ítéletnek, hogy míg a főtanácsnoki indítvány – bár később nem tér ki rá részletesen – utal rá: az adott ügyben a magyar határozat elismerésének megtagadására49 alapot jelenthetett volna az, hogy az alperesnek nem volt tudomása a magyar eljárás megindulásáról, és erre a feleség többször hivatkozott is az eljárások folyamán, addig az EuB ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkozott. Ez a kifogás azonban – álláspontunk szerint – nem szolgálhatott volna alapul az elismerés megtagadására, tekintve, hogy az alperes később személyesen megjelent a magyar bíróság előtt. Összegezve az EuB érvelésének értékelését megállapíthatjuk, hogy a testület – követve a főtanácsnoki indítvány megállapításait – világosan érzékelte azokat az előkérdéseket, amelyekre előzetesen választ kellett adnia, mielőtt a nemzeti bíróság által feltett kérdésekben állást foglal. Az ügy sajátosságaiból adódott, hogy mindehhez a 2201/2003/EK rendelet számos további rendelkezését is értelmeznie kellett, nem csak a 3. cikket, amelyre a kérdések elsődlegesen irányultak. A 3. cikk értelmezése körében a vonatkozó normaszöveget a rendelet céljainak megfelelően értelmezte, autonóm, a nemzeti jogoktól független jelentést tulajdonítva az ügyben értelmezést igénylő számos fogalomnak, mint például az állampolgárság és a kettős állampolgárság. A főtanácsnoki indítvány – ahogyan az Kokott főtanácsnok véleményeire jellemző – merészebben és határozottabban rá-


világított az ügyben felvetődő közösségi jogi problémákra, mint maga az ítélet.

7. Az ítélet jelentősége Az eset több szempontból is kiemelkedő jelentőségű a 2201/2003/EK rendelet hatálya alá tartozó, határon átnyúló házassági jogviták eljárási szabályainak értelmezése szempontjából. (a) Az ügyben kifejezésre juttatott álláspontjával az EuB nyomatékosan aláhúzta azt az egyébként a normaszövegből is következő és a vonatkozó kommentárokban is megjelenő magyarázatot, mely szerint a rendelet 3. cikkében alternatív módon megfogalmazott hét joghatósági kapcsolóelv valóban vagylagos viszonyban áll egymással, egyik sem élvez elsőbbséget a másikkal szemben, e kapcsolóelvek egyenértékűek. Nem fogadható el olyan értelmezés, amely a rendelet elsődleges joghatósági kapcsolóelvének a házastársak vagy egyikük szokásos tartózkodási helyét tekinti, és csak másodlagosan teszi lehetővé a 3. cikk (1) bekezdés b) pontja alatt meghatározott kapcsolóelvet, a felek közös állampolgárságát. Az EuB határozottan cáfolta ezt a sorrendiséget ítéletében. (b) Az állampolgársági kapcsolóelv kettős (többes) állampolgárság esetén történő értelmezése körében kimondta, hogy még ha a felek hivatkoznak is a számukra szorosabb kapcsolatot kifejező állampolgárságukra – ahogyan arra ebben az ügyben hivatkozott az egyik házastárs –, az sem szolgálhat alapul az állampolgárságok között sorrend felállítására, így valamelyik állampolgárság szerinti tagállam joghatósága elsőbbségének megállapítására. A házastársak közös kettős állampolgársága esetén a rendelet 3. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján a joghatósággal rendelkező bíróságok száma megtöbbszöröződhet, a házastársak közös állampolgárságai számától függően, így ők nem két, hanem több joghatósággal rendelkező tagállami bíróság közül választhatnak. 3. Az eset kapcsán fény derült a rendelet egyik fogyatékosságára – ami a főtanácsnoki indítványban nyíltan megfogal-

47 Lásd ehhez pl. Thomas Rauscher: Jurisdiction in Matrimonial Matters (Trier: Academy of European Law 2006); http://www.era.int/web/en/resources/5_2341_2726_file_en.3727.pdf. 48 A 2201/2003/EK rend. ugyanis nem határozza meg a szokásos tartózkodási hely fogalmát, de nem is utal vissza a tagállamok nemzeti jogára, bizonytalanságot teremtve ezzel az egyik kapcsolóelv nemzeti bíróságok általi megfelelő értelmezéséhez: pl. mennyi időt kell egy házaspárnak vagy az egyik házastársnak egy tagállamban tölteni ahhoz, hogy ott szokásos tartózkodási hellyel rendelkezzen, amely megalapozza a bíróság joghatóságát. 49 A 2201/2003/EK rend. 22. cikke szerint a házasság felbontására, a különválásra és a házasság érvénytelenítésére vonatkozó hat. nem ismerhető el, ha „b) a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az alperesnek nem kézbesítették az eljárást megindító vagy azzal egyenértékű iratot megfelelő időben és olyan módon, hogy az alperes védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy az alperes egyértelműen elfogadta a határozatot”.

75


mazásra is került, az ítélet viszont csak közvetetten utalt rá –, nevezetesen a házasság felbontására alkalmazandó jog meghatározásának hiányára,50 amely az ügy hátterében is meghúzódott. Mivel jelentős különbségek vannak az egyes tagállamok bontójogi rendszerei között és minden tagállam a saját nemzeti magánjogi szabályai szerint határozza meg az ügyben alkalmazandó anyagi jogot, a feleknek alapvető érdekük fűződik ahhoz, hogy olyan bíróság előtt kezdeményezzék a pert, ahol akár a per fő tárgyát, akár a járulékos kérdéseket illetően számukra a legkedvezőbb kimenetelre számíthatnak.51 Az elemzett ügyben a feleség hivatkozott arra, hogy a férje házasságuk fennállása alatt rendszeresen bántalmazta, és döntően azért ellenezte a magyar bíróság joghatósága fennállásának, így az általa hozott bontó ítélet elismerését, mert az alkalmazandó magyar anyagi jog nem ismeri a házasság vétkességi alapon történő felbontását, ellentétben a francia anyagi bontójoggal. Véleménye szerint a férje szándékosan azért kezdeményezte a bontópert Magyarországon, hogy elkerülje a francia jog vétkességen alapuló bontásának következményeit, annak ellenére, hogy a párnak már alig volt kapcsolata Magyarországgal. A főtanácsnoki indítvány ezzel kapcsolatban kitér arra, hogy a 2201/2003/EK rendeletnek a szakirodalomban kritizált „kollíziós vaksága” (négation des conflits de lois) ténylegesen elősegítheti a házastársak tekintetében a bíróságok közötti versengést. Ahelyett, hogy nyugodtan átgondolnák a házasság felbontására irányuló eljárás megindítását, lehetséges, hogy a megegyezni nem tudó házastársak ösztönzést kapnak minél előbb eljárást indítani valamely joghatósággal rendelkező bíróság előtt annak érdekében, hogy az e joghatóság szerinti nemzetközi magánjog alapján a házasság felbontására alkalmazandó anyagi jog szerinti előnyöket kihasználhassák. A rendelet 19. cikkében kimondott elsőbbségi szabály alapján

76

2010/1 JeMa

ugyanis az elsőként megkeresett bíróság rendelkezik joghatósággal.52 Ahogy ez az ügy mutatja, a negatív kísérőjelenségek – mint például a bíróságok „versenyeztetése” – ténylegesen nem magára a bírósági joghatóságra tekintettel problematikusak. Még ha Meskó Csilla Márta már régóta él is Franciaországban, és a magyarországi eljárásban történő részvétel költségesebb is számára, mint a tartózkodási helyén lévő bíróság előtti eljárásban való részvétel, elsősorban nem maga a bírósági joghatóság ellen emelt kifogást. Sokkal inkább a házasság felbontására vonatkozó magyar jognak a francia jog helyett történő alkalmazását kifogásolta. Ez azonban nem a 2201/2003/EK rendelet közvetlen következménye, hanem a magyar nemzetközi magánjogi szabályoké. Nem lenne helyes az egységes kollíziós normák hiányát azzal kompenzálni, hogy a meglévő joghatósági rendelkezéseket céljukkal és rendszerükkel ellentétesen értelmezzük.53

Wopera Zsuzsa egyetemi docens • Miskolci Egyetem Polgári Eljárásjogi Tanszék • [email protected]

50 Lásd erre vonatkozóan részletesen Wopera (6. lj.) 151–173. 51 Az egyes tagállamok bontójogi rendszereinek és az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályainak összehasonlításáról lásd pl. Study to inform a subsequent Impact Assessment on the Commission proposal on jurisdiction and applicable law in divorce matters; http://ec.europa.eu/justice_home/news/ consulting_public/divorce_matters/study.pdf vagy magyar nyelven Wopera (6. lj.) 146–150, 171–173. 52 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 47. pont. 53 Kokott főtanácsnok indítványa (14. lj.) 68. pont.


Wopera Zsuzsa. A Hadadi-ügy * A kettős állampolgárság megítélése a házassági perek joghatósági szabályaiban

Recommend Documents