Werner Wütrich: Európai integráció (A Monnet módszer)

Magyarországért Kulturális Egyesület

Werner Wütrich: Európai integráció (A Monnet módszer) Werner Wüthrich, a politika tudományok doktora, Zürich Európai integráció (Rövidített fordítás) 1. rész: „Monnetmódszer”, avagy kulcs az euró válságának megértéséhez Manapság számtalan cikket olvashatunk, amelyben a szerzõk megkísérlik megmagyarázni az euró válságát. Mégis sok dolog árnyéban marad. Különösen azt nem szokták kommentálni soha, hogy hogyan jutottunk ebbe a helyzetbe. Az itt következõ cikk-sorozat megkísérel választ adni erre visszanyúlva a kezdetekhez. * * * Jean Monnet kétségtelenül alapvetõ módon rányomta bélyegét a háború utáni Európa történetére. Õ fejlesztette ki 1950-ben a Vas-és Acélközösség gondolatát, amely elõdje volt az Európai Közösségnek, majd a jövõbeli EU-nak. Nyugat-Európa országai együtt kellett kialakítsák a szén-és acéliparukat, mégis az alapvetõ cél, amit Monnet követett egy amerikai modellre épülõ „Európai Egyesült Államok” volt. 1950 tavaszán dolgozta ki ezt a projektet, és bemutatta Robert Schumann-nak, az akkori francia külügyminiszternek. Az pedig megvitatta azt a kormányával és a német föderális kancellárral, Adenauerrel. 1950. május 9-én pedig nyilvánosságra hozták. Valahogy így kezdõdött a jelenlegi EU története. Ettõl kezdve május 9-ét számos országban Európa napjaként ünneplik. 1952-ben Jean Monnet-t kinevezték a Vas-és Acél Közösség elsõ vezetõjévé Luxemburg székhellyel. Õ már 1955-ben elhagyta ezt a posztot, azért, hogy folytathassa valódi céljának kivitelezését, azaz az Európai Egyesült Államok megalapítását. Ebben az évben egy akcióbizottságot alapított, melybe megnyerte a közösség 6 országából számos politikai pártnak és szakszervezetnek sok képviselõjét. Néhány nappal a Római Egyezmény aláírása elõtt 1957. március 15-én Jean Monnet Svájcba ment, és beindított egy irodát az Európai Egyesült Államok ügyében felállított akcióbizottság számára. Nem sokkal késõbb ehhez hozzászervezett egy dokumentációs központot. Itt õrzik a Vas-és Acél Közösség, az Európai Közösség és a késõbbi EU alapítóinak tervezeteit és okmányait, fontos dokumentumait és a különbözõ egyezményeket. 1957-ben Lausanne-ban létrehozott egy társaságot, amelyre rábízta az akcióbizottság hivatali ügyeinek vitelét. Az USA-beli Ford Alapítvány tette lehetõvé az Európai Kutatások Központjának megteremtését és a Lausanne-i Egyetem állított fel elsõnek egy tanszéket az európai integráció témájában, amelyet a 90-es évekig Monnet közeli barátja, Henry Rieben töltött be. Jelenleg kb 200 ilyen egyetemi hely van Európában. Lausanneba számtalan egyetemi hallgató érkezett Svájcból és külföldrõl, hogy bevezetést kapjon Monnet tanaiba. Az egyik leghíresebb hallgató a késõbbi szövetségi tanácsos, Jean-Pascal Delamuraz, aki olyan nagy eréllyel dolgozott Svájcnak az EU-ba történõ minél szorosabb bevonásán, mint elõtte és utána senki. Jean Monnet 1978-ban, kevéssel halála elõtt létrehozta a „Jean Monnet Alapítvány Európáért”-t. Ezen alapítvány lényegi tõkéje hatalmas kapcsolati hálója, ha nem tekintjük az archivált okmányok nagy számát. Több mint 3000 személyiség egész Európából, fõleg politikusok és felsõ vezetõk tagjai az alapítvány irányító tanácsának. A jelenlegi elnök az EP korábbi elnöke, JoséMaria Gil Robles. Alelnöke a svájci Jakob Kellenberger, aki államtitkárként vezette a bilaterális tárgyalásokat és ezután a Nemzetközi Vöröskereszt elnökévé nevezték ki. Stephane Galerry, az ismert közgazdász és újságíró, aki hosszú éveken keresztül vezérigazgatója volt a Világgazdasági Fórumnak, szintén tagja az irányító bizottságnak. Az alapítvány minden évben érdeméremmel tüntet kis olyan személyiségeket Európából, akik az alapítvány célja, vagyis az Európai Egyesült Államok érdekében dolgoznak. Nevezetesen említsük meg a korábbi föderális tanácsost, Adolf Ogi-t és a korábbi német kancellárt Helmut Kohl-t. A kitüntetettek között szerepel még Helmut Schmidt volt német kancellár, Jean Claude Junker, Jacques Delore és Romano Prodi. A központot a Helvét Köztársaság, a Vaud Kanton és a Ford Alapítvány finanszírozza. De kap támogatást Brüsszelbõl is. 2003-ban az EB elnöke Romano Prodi, a konföderáció elnöke: Jean Pascal Delamuraz, a Vaud-i Nagytanács elnöke és Lausanne város vezetõje közös nyilatkozatban fejezték ki folyamatos akaratukat arra vonatkozólag, hogy a Jean Monnet Alapítvány folytassa mûködését. A központot megnövelték és költségvetést megkétszerezték. A lausannei európai „Szent Grál” a közös gondolkodás és találkozások helye maradt. A jelen cikkben hivatkozom Wolfgang Wessels professzor 2001-es írására Jean Monet-ról - mint emberrõl és módszerrõl - aki a Köln-i Egyetem Jean Monnet tanszék kinevezett egyetemi tanára. A politológusok között a Monnet-módszer referenciának számít. Wessels kiemeli Jean Monnet politikai jelentõségét, mint kommunikatív személyét, és mint olyan személyt, aki a kulisszák mögött dolgozik. Munkamódszerét egy nagy személyi kapcsolati háló kiépítése jellemezte, nem gondolkodott a piacgazdaság kategóriáiban. A szociális piacgazdaság kifejtõi, mint Walter Eucken, Wilhelm Röpke, Ludwig Erhard és Friedrich August Von Hayek nem voltak kedvenc olvasmányai, az õ javaslatai sokkal pragmatikusabbak, technokratábbak és beavatkozás-pártiak voltak. Wessels nyomán a következõ jellegzetességek emelhetõk ki: 1. „Szolidaritás az akcióban”- Jean Monnet nem volt az alkotmányról, valamint elvi állásfoglalásokról szóló nyilatkozatok embere. Közös konkrét projektumokban gondolkodott, amelyek elõmozdítják az integrációt, különösen, ahol bizonytalanság keletkezett. Idézet tõle: „Az ember csak a szükségszerûség nyomása alatt fogad el változtatást”, más szóval a krízisek részei a módszernek, vagy ahogy a politikusaink mondanák: ”nincs más alternatíva”. 2. A kis lépések politikája: „nem a teljes intézményi terv van elõtérben, hanem olyan lépcsõi, amelyek lépésrõl lépésre visznek egy föderáció felé” (Wessels) 3. Gazdasági eszközök a terv szolgálatában 4. Az elit döntései. Wessels: „Az elitek által egyhangúlag meghozott döntések nincsenek közel a polgárokhoz, sõt a nemzeti parlamentek és polgárok távol maradnak tõlük. A népszavazások nem képezik részét a Monnet-módszernek.” 5. A francia-német szövetség, mint az egyesítés politikájának mozgatórugója. Innen származnak az olyan kifejezések, mint Európa magja, súlypontja, úttörõcsoport és kétsebességû Európa, stb. Jelenleg Merkel és Sárközy gyakorlatilag teljesen egyedül hozzák meg az EU-ról szóló alapvetõ döntéseket, és mindenki más - beleértve a média többségét is - hallgatólag elfogadja, hogy az EU intézményei és a másik 25 tagállam is ehhez igazodik. És amit Wessels nem mond ki Wessels hangsúlyozza a hálózat kialakításának és fenntartásának szerepét a Monnet módszerrel, ugyanakkor nem pontosítja, hogy Jean Monnet nemcsak az európai hálót építette ki, hanem ugyanígy tett az USA-ban, fõleg a pénzemberek és politikusok környezetében. Monnet több évtizedet élt az USA-ban, egy nagy bank alelnöke volt és egy bank tulajdonosaként is szerepelt. A II. VH alatt alapvetõ szerepet játszott az amerikai háborús gazdaságban és belsõ barátja volt a késõbbi http://magyarorszagertegyesulet.hu

Támogató: Joomla!

Generálás: 24 December, 2016, 05:32


amerikai államminiszternek John Foster Dullesnek, vagyis Monnet az USA külpolitikájának egyik eszköze is volt. Manapság érdemes volna ennek a korszaknak az archívumban õrzött anyagait megvitatni. Az okmányok vitathatatlanul bizonyítják, hogy az USA közvetlenül hatást gyakorolt; azt is mondhatjuk, hogy dirigálta az európai integrációt, Monnet közvetítésével. Példa erre: 1960. szeptember 9-én a miniszterek megbeszélésének a napján a kereskedelmi tárgyaló küldött, Weitnauer az európai kérdésrõl folytatott vitán azt deklarálta: „Az év elején az amerikaiak használatba vették az õ vétójogukat a Hatok (Európai Közösség) és a Hetek (EFTA) fúziója ellen egy európai szabadkereskedelmi zónában”. Egészen nyíltan beszélt arról, hogy az USA és Monnet buktatta meg az európai szabadkereskedelmi zóna tervét, amelyben egyébként az összes európai állam kormánya már egyetértett. 1963. 07. 23-án Paul Jolles az integráció irodájának fõnöke számolt be egy rendkívül bizalmas dokumentumban a svájci föderális tanácsnak tárgyalásáról az amerikai államhivatal policy planning board-jával az európai integrációról: „Tárgyalópartnerem fenntartás nélkül védelmezte az a jól ismert amerikai álláspontot, amely szerint Európában a nemzetállamok kora történelmileg lejárt és a politikai egyesülés elkerülhetetlennek látszik amennyiben Európa a továbbiakban is szerepet kíván játszani a világpolitikában. De Gaulle ebbõl a szempontból egy elszigetelt esetnek tekinthetõ”. Másként is lehetne cselekedni Hosszú éveken keresztül az USA politikája és Jean Monnet elõkészítette a terepet az európai integráció jövõjének. Az országok együttmûködése szabadon kellett kifejlõdjék, mint ahogy így történik ez ma az ASEAN országokkal Ázsiában. Ezek az országok, amelyek 1997-98ban súlyos „ázsiai válságban” voltak, rendbehozták a költségvetésüket és adóságukat autonóm módon, problematikus nemzetek feletti eszközök nélkül (mint amilyen a FESF, a Pénzügyi Stabilitás Európai Alapja). Európa nehéz helyzetben van és térvesztést kockáztat a világversenyben. A sokat hangsúlyozott Monnet-gondolat káros szellemi terméknek bizonyult. A Monnet módszer az aktuális krízis megértésének kulcsa Elemzését Wessels már 10 éve írta. Az utóbbi hónapok és évek eseményeit tekintetbe véve megállapíthatjuk, hogy a Monnet módszernek még mindig megvan az aktualitása, sõt ezen túl: ez a kulcs, ami lehetõvé teszi, hogy megértsük az EU múltbeli és jelen politikáját. Aki számításba veszi a Monnet-módszert, mint vezérfonalat, az megmagyarázhatja az aktuális eseményeket az euró táján, méghozzá másként, mint napjaink legtöbb politikai megfigyelõje. Én Helmut Kohl korábbi német kancellár példáján magyaráznám meg. Õ központi szerepet játszott a kezdetektõl fogva a közös pénz ügyében. Biztosak lehetünk abban, hogy tanácsadói jelezték azt, hogy ezzel olyan problémák kerülnek elõtérbe, mint egy monetáris unió megteremtése - a gazdasági struktúrában, ipari teljesítményben, mentalitásban és életmódban mélyen különbözõ országok között, mint amilyen az eurozóna 17 állama. Sok közgazdász felhívta erre a figyelmet abban az idõben, bár a legtöbbje nem nyilvánosan. Aki pedig elfogadta a Monnet módszert - mint Helmut Kohl, aki a Jean Monnet Alapítványtól érdemérmet is kapott érte -, nem hátrált meg. Helmut Kohl és ennek a projektnek a többi felelõse úgy gondolták, hogy ez bizonyára nagyon nehéz lesz, de õk mégis készek voltak elfogadni, mert ez a lépés segíthet elérni az Európai Egyesült Államoknak nevezett célt. Az elkerülhetetlen politikai turbulenciák szükségszerûek és az integráció irányába kényszerítõ további lépéseket vonnak magukkal. Manapság már minden nap felismerhetjük a Monnet módszert a politikai cikkekben és vitákban. Merkel szövetségi kancellár asszony és Sárközy köztársasági elnök egyfolytában azt deklarálják, hogy „több Európa, ez a megoldás”. Szinte naponta sulykolják a lakosságnak, hogy még több nemzeti kompetenciát kell transzferálni Brüsszelbe, mindenek felett a költségvetési szektorban (és ez vezet erõnek erejével egy politikai unióhoz). A szociáldemokrata párt kongresszusán Helmut Schmidt egy nagy visszhangot kiváltó nyilatkozatában megjegyezte: „Ez döntõ lépés az Európai Unióban, amit követnek további integrációs lépések. Az euró krízisérõl folyó vita csupán üres fecsegés”. Nincs más megoldás, mint az eurozóna országainak közös eladósodása/ eladósítása. Schmidt maga is kitüntetettje a Jean Monnet Alapítványnak, amelynek jelenlegi elnöke José Maria Gil Robles, - aki az EP korábbi elnöke - nemrég nyilatkozta egy riport kapcsán: „Jean Monnet, az Egyesült Európa egyik építõmestere létrehozott egy egyszerû módszert, amelyik ma is érvényes: kivitelezni a konkrét megvalósításokat, ezek valódi szolidaritást teremtenek... A görög krízis felébresztette az európaiakat, akik sosem látott szolidaritási intézkedéseket hoztak a közös érdek védelmében… Fontos a valódi döntéshozó hatalmat oda helyezni, ahol azt a leghatékonyabban lehet gyakorolni”. Sürgeti a további elõrelépést, mert a „nacionalisták” - ahogy õ nevezi a szuverén nemzetek szabad együttmûködésének a védelmezõit - nem rendelkeznek 20%-nál több szavazattal a parlamentekben.

2. rész: Eltérõ koncepciók Az 1. rész a Monnet-módszerrel foglalkozott és visszaemlékezett az európai integráció kezdeteire, valamint, hogy hogyan vezetett a mai EU-hoz és mi volt ebben Jean Monnet és hálózatának szerepe. Létezett azonban egy máig is ellentétes mozgalom, amely másképp fogta fel az integrációt, nem nemzetek feletti intézmények szövetségi államaként, hanem inkább szuverén nemzetek tárulásaként, melyek „együtt játszanak az európai zenekarban”. Ez a gondolat jelent meg az EFTA megteremtésében 1960-ban. Ebben egy svájci politikus Hans Schaffner játszott erõteljes szerepet. Az integráció, mint mûszó sok más hasonló kifejezéssel együtt jellemzõen nincsen világosan meghatározva és talán nem is határozható meg. A gazdaságban jelöli két ország gazdaságának többé-kevésbé szoros egymásba fonódását, amely a „normális” államközi kapcsolatoktól eltér. Az integrációt természetesen megerõsítheti egy olyan rendszeres rásegítés, mint amilyen a politikai eszközöknek áll rendelkezésükre. A gazdasági integráció, mint kifejezés akkor vált elfogadottá, amikor a Római Szerzõdés vitái megkezdõdtek. Ekkor használták ennek a gondolatnak a megalkotói, köztük Jean Monnet. Elég hosszú ideje létezik gazdasági integráció az Egyesült Államok és Kanada, vagy Németország és Ausztria között. Gyakran ez azt jelenti, hogy a nagyok uralják a kicsik gazdaságát, ami ellenérzést és ellenállást kelthet. A gazdasági integráció minden formájának közös jellemzõje, hogy van politikai jelentõségük. Az EU gazdasági integrációja politikai célzatú és egy állam megteremtésére utal. A Római Szerzõdés (1957) preambulumában kifejezõdik az akarat „az európai http://magyarorszagertegyesulet.hu

Támogató: Joomla!



népek közötti szakadatlanul szorosabbá váló unió alapjainak megteremtésére”. Jean Monnet és hálózata krédójának része volt az a gondolat, hogy a gazdasági integráció csupán egy lépés az európai szövetségi állam megteremtésének útján. Számukra az európai népek természetes egységet képeznek, államok és etnikumok csoportját, amelyeknek még hiányzik a megfelelõ szervezetük, hogy egyetlen állammá és egyetlen néppé váljanak. A korszakot számos ellentmondás és abszurditás jellemzi, amit manapság nehéz megérteni; egy példát említve: Nagy-Britannia részt vett az EGK megteremtésében, aztán visszalépett ettõl, ennek megvalósulása elõtt aktívan hozzájárult az EFTA megalakításában és néhány hónappal késõbb benyújtotta felvételi kérelmét az EGK-hez. Svájc integrációs politikája 1947-ben 17 nyugat-európai ország megalapította a Gazdasági Együttmûködés Európai Szervezetét (OEEC) a Marshall-terv kivitelezésére, ebben részt vett Jugoszlávia is. A szervezet keretében a svájci diplomácia arra törekedett, hogy minden nyugat-európai állam számára létrejöjjön egy szabadkereskedelmi zóna, amelyben szuverén nemzetek formájában tudnak együttmûködni. Sikerült helyreállítani a fizetési mûveletek és a tõke cirkulációját, amelyek a háború alatt lerombolódtak, illetve lépésrõl lépésre felszámolni a vámkorlátokat. Egy hat országból álló kisebb csoportosulás erõfeszítését arra, hogy létrehozzanak külön egy társulást (EEC), a többség szeparatistának és diszkriminálónak értékelte. Peter Thorneycroft, a brit kereskedelmi kamara elnöke 1956-ban kijelentette, hogy „a szép szavak nem rejthetik el egy diszkrimináló csoportosulás valóságát az indusztriális Európa szívében, mely saját belsõ kereskedelmét mozdítja elõ a szabad világ többi országának kereskedelme rovására”. A nyugat-európai országok többsége elõnyben részesítette az együttmûködést a hasonló jogokkal rendelkezõ szuverén államok között, úgy ahogy ez megindult az OEEC keretén belül, ezért amikor ez lehetetlenné vált, akkor egy kisebb szabadkereskedelmi zónát hoztak létre, mely 7 országot foglalt magába: ez az EFTA. Hans Schaffner Hans Schaffnert néha az EFTA atyjának tekintik és Jean Monnet ellenfelének. Svájci politikus és a PLR (Liberális Demokrata Párt) tagja. 1941-ben a Szövetségi Tanács kinevezi a háborús gazdaság fejévé. Munkatársaival együtt alapvetõen õ biztosította Svájc gazdasági túlélését abban a nehéz idõszakban, amikor Svájc a tengelyhatalmak közé szorult. A háború után közgazdasági vezetõként dolgozott tovább az OEEC és a GATT kebelében. Miközben Svájc integrációs politikája folyt Európa felé, nem vesztette szem elõl a tágabb nagyvilágot. Az export 55%-a ment Európába és 45%-a más területekre; az import 75%-a érkezett az európai országokból. Az EFTA és az EEC Az 1950-es évek közepén konkretizálódott, hogy létrehoznak egyfajta föderális államot szupranacionális intézményekkel. Ezzel majdnem Európa egy új megosztása fenyegetett, miközben az OEEC keretében az együttmûködés már megindult. Az OEEC kereskedelmi osztályának nem volt oka eredményes politikáját leállítania, mégis bekövetkezett az EEC megalakulása 1957-ben. Mindenekelõtt a nem tag országok hajlottak arra, hogy kövessék a példát, de egy szabadkereskedelmi zóna létrehozásával egész Nyugat-Európa számára. Ennek sikertelensége vezetett egy kis szabadkereskedelmi övezet kialakításához, amelyben szuverén nemzetek mûködtek együtt. „A funkcionáriusok forradalma” Térjünk vissza 1958-hoz. December 1-én Hans Schaffner tárgyalást folytatott a brit külügyminiszterrel és ennek nyomán kezdeményezett. Az érdekeltek számára összehívott egy funkcionárius-szintû konferenciát. Itt felvázolta az EFTA koncepcióját és elõkészítette a néhány hónappal késõbbi oslói és stockholmi értekezleteket. Ebben Nagy-Britannia is nagy szerepet játszott, bár a kezdeti tárgyalások után 1955-ben visszavonult. Ennek oka nem pusztán az ország szkepticizmusa a nemzetek fölötti szervezetek iránt és fenntartásai az EEC politikai integrációjával kapcsolatban. A szigetország külkereskedelmének legnagyobb része a Commonwealth keretében zajlott le, ugyanakkor törekedett arra, hogy politikai és gazdasági hatalommal jelenjék meg a kontinensen, s nem mint kívülálló. Az angol politika ellentmondásos volt, éppúgy mint napjainkban. Hét ország (Nagy-Britannia, Svájc, Norvégia, Ausztria, Dánia, Portugália és Svédország) alapította meg Stockholmban 1960. január 4-én az EFTA-t, mint egy szabadkereskedelmi zónát az ipari termékek számára; nem vonták be a mezõgazdaságot. Ettõl kezdve tehát két szervezet volt és mint a kettõ különbözõ módon tûzte ki céljául Európa országainak gazdasági integrálását. Az EEC központja Brüsszelben volt, ahol 5000 tisztviselõt dolgoztatott, az EFTA Genfben foglalkoztatott kb. 150 munkatársat és filozófiája eltért az elõbbitõl: hatalmi eszközök nélkül kívánta elõmozdítani a szabadkereskedelmet. Európa gazdasági és politikai integrációjának két egymással versengõ felfogása feszültséget okozott. Alig száradt meg a tinta a Stockholmi Szerzõdés aláírásán, amikor Nagy-Britannia tudatta, hogy csatlakozik az EEC-hez. Az EFTA nem volt még elég kiforrott ahhoz, hogy ezt megeméssze, mert Nagy-Britannia reprezentálta a társulás messze legfontosabb gazdaságát és igen aktív szerepet játszott a megalakulásban. Szolidáris demars Némi vita után az EFTA 7 állama megegyezett, hogy offenzív módon kapcsolatba lép az EEC-vel, de csak úgy, mint társulás. Megerõsítették céljukat, hogy létrehozzanak Európában egy olyan szabadkereskedelmi zónát, amely elkerüli Európa gazdasági megosztását (1961. június 21-i deklaráció). Azt gondolták, hogy Nagy-Britannia lehetõvé teszi az EEC központosító jellegének csökkentését és megakadályozza a nemzetek fölött struktúrák kifejlesztését és az EEC így liberálisabbá válik. A felelõsök azt remélték, hogy ha a gazdasági integráció megvalósul, akkor ez megoldható igen kicsiny bürokráciával. Ahogy látjuk nem így alakult. Abban az idõben Brüsszel kb. 5.000 funkcionáriust foglalkoztatott, manapság ez kb. 50.000. Az Egyesült Államok nyilvánosságra hozza céljait 1961. július 14-én George Ball amerikai helyettes államtitkár Bernben tárgyalást kezdeményezett Hans Schaffner szövetségi tanácsossal és a Svájci Konföderáció elnökével, Traugott Wahlen-nel. Elõadta nekik kormánya álláspontját, miszerint az amerikai kormány erõteljesen bátorította a brit kormányt arra, hogy csatlakozzék az EEC-hez, mert egy gazdasági egyezmény az EEC és az EFTA államok között megédesíti, elfogadhatóvá teszi az EEC politikai tartalmát. Az amerikaiak csupán azt akarták, hogy az EEC és az EFTA közötti tárgyalások tisztán gazdasági együttmûködésre korlátozódjanak. Kennedy elnök arról tárgyalt McMillan brit miniszterelnökkel, hogy számukra mindenek elõtt arról van szó, hogy Nagy-Britannia, s a NATO más országai, melyek az EFTA tagságot aláírták, kapcsolódván az EEC-hez ennek politikai céljait is magukévá teszik. Meg kell határozni az EEC-vel folytatott tárgyalások további naptárát, abban az értelemben, hogy kapcsolni lehessen az EEC-t Nagy-Britanniához és a NATO-szövetségesekhez, valamint hosszútávon megnyerni õket a politikai céljainknak és csakis így valósítható meg, hogy az EEC és az EFTA semleges államai között http://magyarorszagertegyesulet.hu

Támogató: Joomla!



megvalósuljon ez. Ball tudomásul vette, hogy az USA nem tolerálja a szabadkereskedelmi zóna megteremtését egész Nyugat-Európa számára, ha annak nincs politikai orientációja. Wahlen, Ball vizitjét úgy kommentálta: „Az USA támogatja az EEC célját és törekszik az Európai Egyesült Államok megteremtésére. Aki ezt a célt ellenzi, az ne számítson Washington szimpátiájára”. A miniszterek tárgyalási napjának elõestéjén Albert Weitnauer, a kereskedelmi egyezmények tárgyalója azt nyilatkozta, hogy nem lehet létrehozni egy nagy szabadkereskedelmi zónát Nyugat-Európa számára, mert „mindenek elõtt az kellene, hogy az amerikai kormány visszavonja a vétóját egy OEEC-zóna gazdasági társulástól. Eisenhower elnök, Kennedy elõdje már nyomást gyakorolt annak érdekében, hogy az EEC-nek legyenek politika céljai, egyezõek Amerika elvárásaival.” Jean Monnet koncepciója Weitnauer így magyarázza az amerikai álláspontot: „Anélkül, hogy jól ismert dolgokat kívánnék ismételgetni, emlékeztetnék arra, hogy ebben az amerikai politikai tervben két alapvetõ tendencia van összekötve, melyek egymást kiegészítik. Az elsõ az amerikai kormány érthetõ igénye, hogy megszervezze a védelmet közös erõfeszítések alapján, anélkül, hogy feladná az amerikai vezetés tényét. Ez az eredete az Észak-atlanti Szervezetnek.” A második tendencia a gondolatát és energiáját egy új föderális európai állam megteremtésébõl nyeri. Az Európai Egyesült Államok lenne ez, ami az USA modellje alapján véget vetne a sokféleségnek. Ez az oka annak, hogy a Római Szerzõdésben az EEC-nek egy nemzetek fölötti adminisztratív szervezetet kellett adni. Weitnauer leszögezi, hogy a EEC számára az USA által elõrevetített gazdasági-politikai koncepció nem korlátozódik az adott 6 országra, hanem magába foglalja egész NyugatEurópát, majd késõbb Európa egészét. Az EEC-nek az EFTA államokkal való tárgyalási koncepciója 1962 õszén Paul Jolles az integrációs iroda fõnöke a két kamara külpolitikai bizottságát tájékoztatta azon tárgyalások lefolyásáról, amelyeknek a feladata, hogy az EFTA-t közelítse az EEC-hez. 1. Mint NATO tagnak, Nagy-Britanniának kell a csatlakozásokat irányítania. Ez prioritás és már sínen van. 2. Dánia és Norvégia kell ezután következzék. Majd sorra kerül Portugália, amint rendezte konfliktusát Angolával. Ugyanis ez a három utóbbi ország tagja volt a NATOnak. 3. A három semleges országnak - mint Svájc, Ausztria és Svédország - tárgyalniuk kell az EEC-vel való megállapodásról. Fura helyzet jött létre. Alig alakult meg az EFTA, gyakorlatilag máris feloszlott, mégpedig az amerikai direktívák hatása alatt. Hans Schaffner és De Gaulle inkább a nemzetek Európáját kívánták Schaffner kereste a kapcsolatot Charles De Gaulle-lal, aki ebben az idõben az EEC erõs embere volt és 1961. november 15-én találkozott is vele Párizsban. Elétárta a svájci helyzetet, - mely mégis csak egy semleges állam - és egy teljesen megértõ tárgyalópartnerre talált. A következõ idézetek mutatják, hogyan látta De Gaulle Európa jövõjét, mint az amerikai hegemóniától független szuverén nemzetek közötti szabad együttmûködést. Otthoni jelentéstétele bevezetõjében Schaffner így írt: „De Gaulle elnök teljesen határozott személyiség hatását gyakorolta rám, akinek ennek ellenére nem nyilvánult meg a szavaiban semmiféle felsõbbségi érzés. Ellenkezõleg, nagyon elfogadó volt és nagyon tudott meghallgatni”. Schaffner és De Gaulle nagyon hasonlóan álltak hozzá az integráció kérdéséhez, ezért Schaffner elõadta a francia elnöknek, hogy a svájci felfogás az államról összeférhetetlen egy nemzetek feletti szervezet integrációjával. „A mi népszavazásos demokráciánk nem teszi lehetõvé, hogy rábízzuk egy másik közösségre azokat a hatásköröket, amelyek a népre tartoznak, mégpedig egy létezõ és szuverén népre.” De Gaulle: „Az integráció nagy nehézségeket is fog okozni, így pl. Angliával folytatandó tárgyalások hosszúak és nehézkesek lesznek. Franciaország érti, hogy el kellene jutni valamiféle egyetértéshez, de ez nem lesz egyszerû. Önt minden esetre biztosíthatom arról, hogy Franciaország nem fog nehézségeket támasztani.” 1963. augusztus 29én, egy nagyköveti konferencián Schaffner elõadta De Gaulle európai koncepcióját: „A francia államfõ osztja a véleményt Európa azon ideológusaival akik szerint az európai kontinens többé nem a világpolitika egyik tárgya, hanem váljék annak szilárd alanyává. De a vélemények azonossága ennél tovább nem megy. A tábornok határozottan ellenzi Brüsszel integratív filozófiáját. Európa egyesítése nem nyugodhat a nemzeti szuverenitás jogának feladásán, annak szupranacionális fõség alá helyezésével, hanem inkább a meglevõ nemzeti államok fenntartásával és megerõsítésével. Õ úgyszintén kívánja a közeledést az európai országok között, de szuverén kormányok szövetsége formájában. Sürgeti a szükségét annak, hogy folytassuk Európa és az USA partnerségét. Amerikával szemben léteznie kell egy nem csupán formális jogokban egyenlõ Európának, hanem egy ténylegesen egyenlõnek és nem egy integrált, tehát lecsökkentett Európának.” Németország álláspontja A hivatalos Németország álláspontját legjobban kifejezi Walter Hallstein, az EEC bizottságának elsõ elnöke, aki az EEC-t, az Euratom-ot és a Montánuniót úgy látja, hogy mind a három nemcsak annyiban igazolt, hogy hasznosan mûködik a kompetencia területén, hanem ezek mindhárman részei egy fejlõdési folyamatnak, amelynek a végén egy egyesült Európát érünk el a szó teljes értelmében. Egy olyan közösséget, amely képes együtt cselekedni azzal a súllyal, amit elfoglal Európában (1963.augusztus 29). Ezzel szemben Ludwig Erhard német gazdasági miniszter, majd késõbbi kancellár egy erõteljes szabadkereskedelmi zónának volt a híve, amelyben Nyugat-Európa minden országa együttmûködik, szuverén államokként. A De Gaulle és Adenauer 1963-ban megkötött francia-német barátsági szerzõdés létrehozta a szoros politikai kooperáció alapját, ami mind a mai napig tart. De Gaulle tábornok villámcsapása 1963 január 14-én a francia elnök véget vetett az EEC és Nagy-Britannia felvételi tárgyalásainak, így Norvégia és Dánia felvételi kérelme is hatályát vesztette. A 3 semleges ország társulási erõfeszítése takaréklángra került. Vétójával De Gaulle megakadályozta a Jean Monnet-i koncepció megvalósítását és ellensúlyozta Washington tervét, ami az EFTA-t be akarta kapcsolni az EEC-be. De Gaulle-nak köszönhetõen az EFTA megkezdhette munkáját. 3. rész: A Schaffnermódszer Nem csak Európában látható a gazdasági integráció megfelelõ útját keresõ küzdelem. A viták másik fóruma a GATT-tárgyalások. Ott szintén eltérõ koncepciók jelentkeztek arra vonatkozólag, hogy mi a legjobb módszer a világ különbözõ országainak a gazdasági életét összekapcsolni. Itt az elsõ vonalban Schaffner és munkatársai voltak, mert Svájc exportjának 45%-a nem európai országok felé irányult. És szintén található egy ellentmondásos helyzet, mert Schaffner vezényelte a Kennedy ciklust. (A GATT ugyanúgy, ahogy a WTO napjainkban egymást követõ tárgyalási fordulókat folytat le a szerzõdéseinek alkalmazása és kifejlesztése végett. A legismertebb a Kennedy-forduló 1962-1967, majd az uruguayi forduló 1986-1994-ig és most a dohai forduló 2001-2011-ig. A Kennedy-forduló volt a II. VH után a http://magyarorszagertegyesulet.hu

Támogató: Joomla!



legfontosabb tárgyalássorozat a GATT-ban, de abban Svájc nem vett részt.) Hogyan alakult ki ez a különleges helyzet? Általános egyezmény a vámtarifákról és a kereskedelemrõl (GATT) 1947-ben 23 ország létrehozta a GATT-ot, hogy apránként csökkentse az egész világon a vámjogot és a kereskedelmi korlátozásokat. Az alapító tagok közé tartoztak a fejlett nyugati ipari országok, a mezõgazdasági országok, mint Ausztrália és Brazília; fejlõdõ országok és a kommunista országok néhánya. Minden ország ugyanazokkal a jogokkal rendelkezett és mindegyiknek volt egy szavazata. Az egyezményeket csak egyhangúlag lehetett módosítani. A háború után Svájc, akár ma is a termékeinek és szolgáltatásainak 40%-át exportálta, ezért nagyon vágyott csatlakozni, de mégsem csatlakozott, mert 1947-ben a polgárok elfogadták az új alkotmány gazdasági cikkelyeit. Ez pedig arra kötelezte a konföderációt, hogy megõrizze paraszti lakosságát, biztosítsa a mezõgazdasági termelést és megerõsítse a vidéki tulajdont. Ezért a 0951-es földmûvelésügyi törvény a vámjog és kontingensek rendszere segítségével védte a hazai földmûvelõket. A csatlakozás tehát nem volt lehetséges. Hans Schaffner, mint a kereskedelmi osztály igazgatója, azt kapta feladatul, hogy létrehozzon egy megegyezést Svájc kivételezettségérõl. 1958-ban ez közel állt a céljához, szinte minden GATT-tag egyet értett abban, hogy különleges szabályozást fogad el Svájcra. Ám olyan mezõgazdasági országok, mint Ausztrália és Új-Zéland megvétózták, így Svájc csak idõleges tag lehetett szavazati jog nélkül. Ez nem akadályozta meg Schaffnert, hogy aktívan részt vegyen a GATT munkájában. 1963. május 16 és 21 között õ vezényelte a GATT miniszteri konferenciáját, s ez dolgozta ki a Kennedy-fordulót. 1966-április 1-én minden GATT-tag hozzájárult Svájc kivételezettségéhez. Néhány hónappal késõbb Albert Weitnauer a svájci küldöttség vezetõje. A GATT-ban Schaffner és Wahlen védték azokat az elveket, mely szerint a szabadkereskedelem elveit nem szabad szigorúan alkalmazni a mezõgazdasági termékekre, mert az eltérõ országok közti különbségek túl nagyok és az önellátás ez esetben alapvetõ jelentõségû. Svájc ezt keserûen megtapasztalta a II.Világháború során. Az EFTA statútumai is ebben a megközelítésben formálódtak, így aztán a szabadkereskedelem sosem lett valójában bevezetve a mezõgazdaság területére és ebbõl a szempontból semmi sem változott napjainkig. A WTO a dohai forduló 11 éve alatt megkísérelte a világ szabadkereskedelmének szabályait kiterjeszteni a mezõgazdaságra, azonban sikertelenül. 1960 óta az EFTA-nak az volt az elve, hogy minden tagállam esetén az együttmûködésbõl kihagyja a mezõgazdasági politikát. Az 1972. évi szabadkereskedelmi egyezmény: De Gaulle vétója után az EFTA 7 országa elõvette az eredeti tervet, hogy létrehozzon egy nagy szabadkereskedelmi zónát, amely magába foglalná az EGK-t és az EFTA-t, mint jogilag egyenrangú résztvevõket. Vagyis azt a tervet, amelyet az amerikaiak már megakadályoztak az 50-es években. 1969ben Schaffner egészségi okokból elhagyta a szövetségi tanácsot. Mandátuma legutolsó éveiben nem sikerült véglegesítenie az EFTA szerzõdést. Paul Jolles, az integrációs iroda fõnöke azután 1972-ben véglegesítette az EGK és az EFTA közötti szabadkereskedelmi szerzõdést. Ekkor következtek a két szervezet legjobb évei. A 72-es egyezményt számos további egyezmény egészítette ki a szolgáltatásokról, mint pl. a biztosításokról 1989-ben. A mezõgazdaság viszont maradt a tagállamok reszortjában. A gazdasági integráció terve Nyugat-Európa számára ezzel megvalósult. De nem valósult meg az 1960-as elgondolás, miszerint Brüsszel elkezdi csökkenteni bürokráciáját. Épp ellenkezõleg. A Monnet koncepció újrafelvétele 1971-ben meghalt De Gaulle és a Monnet-koncepció újra elõkerült. E szerint az EFTAországoknak politikai okokból lépésrõl lépésre és az USA kívánsága szerint integrálódniuk kellett az EGK-ba. 1973ban a két NATO tag, Nagy-Britannia és Dánia elhagyta az EFTA-t és csatlakozott az EGK-hoz. 1995-ben két semleges ország követte: Svédország és Ausztria. De a NATO-tag Norvégia nem követte, mert állampolgárai ezt ellenezték. Norvégia viszont részt vett az EEE-ben, az pedig automatikusan átvette a közösségi jogot és egyre szorosabban közeledett az EU-hoz. Ezért a 90-es évek közepén Svájc maradt az EFTA utolsó tagja, amelyik nem került be a Monnet-folyamatba és szuverén maradt. Ez kétségkívül kiváltotta az USA nyomásgyakorlását és zsidó körökben egy kampányhoz vezetett. Azzal vádolták Svájcot, hogy kollaborált Hitlerrel, ami persze nem igaz. Ezt a támadást a svájci média és politikusok Monnet-hálózata összehangolta, ezzel meg kívánta ingatni a bizalmat a függetlenségben és így elõkészíteni a terepet a csatlakozásra. Ez mégsem sikerült, 2001-ben a svájciak 76%-a elutasította a felvételi tárgyalások megkezdését. 30 évvel korábban hasonló arányban fogadták el a szabadkereskedelmi zónát, amely magába foglalta az EFTA-t és az EGK-t, mint egyenjogú tagoknak az együttmûködését. Jean Monnet-kultusz Ahogy fentebb jeleztük, a 72-es szabadkereskedelmi szerzõdés fellendülést hozott, de az EU hivatalos közéletírói a Monnet-doktrína szellemben másként látják ezt: 25 évnyi euro-szkepticizmusnak, amely De Gaulle francia elnökké választásával kezdõdött. Csak 1985-ben fordult a kocka, a francia szocialista Delors az Európai Bizottság elnöke lett és „kimentette a közösséget mély válságából”. De ellentétben azzal, ahogy várható lett volna, Delors nem csökkentette a túlzott bürokráciát, hanem továbbfejlesztette. 1989-ben benyújtott egy háromszakaszos tervet az unió gazdasági és monetáris bevezetésérõl és elõkészítette a talajt a mai felforduláshoz. Már korábban fontos szerepet játszott a pénz: évtizedeken keresztül át lett utalva a strukturális alapokhoz, majd a kohéziós alapokhoz; ezermilliárdok a déli országokba avégbõl, hogy megerõsítsék a vállalkozási szellemet, ahogy a hivatalos kifejezés mondta. Ma már tudjuk, hogy ezek a financiális segítségek nem érték el a céljukat, sõt azt állapíthatjuk meg, hogy inkább gyengítették a függetlenségüket és az ezen országok saját fejlõdése iránti érzéket. Az embernek kételkednie kell abban, hogy újabb pénzügyi segélyek - amelyek megkaphatók a FESF és MES keretében - hatékonyabbak lesznek. Szemünk elõtt játszódtak le a folyamat utolsó lépései: a Maastrichti Szerzõdés, EEE- Európai Gazdasági Térség, az euró bevezetése, a költségvetési és gazdasági unió terve, a stabilitási alapok, mind egyaránt a politikai unió felé tett lépések, mint ahogy ezt elõre vetítette az 1957-es Római Szerzõdés preambuluma. A ma elérhetõ okmányok arról tudósítanak, hogy ez a folyamat olyan politikai megfontolást követ, amely végsõ fokon az USA-ból származik és forrását a hidegháborúban leli. A visszavonulás éveiben (1958-1961) Jean Monnet a hálózata révén fejtette ki munkásságát. Amikor 1979-ben meghalt, Mitterand a Pantheonba vitette testét, ahol a politika és a szellem nagyjainak társaságában nyugszik. A valódi nagyság el nem ismerése Ezzel szemben Schaffner és munkatársai a feledés homályába estek, s az õ politikai emlékük elhalványult. Pártja is megváltozott és nehéz fellelni korábbi vonásait. Az Európai Gazdasági Térrõl szóló szavazás után erõsödött az EU-hoz való csatlakozás a programelemekben. http://magyarorszagertegyesulet.hu

Támogató: Joomla!



Mint szövetségi tanácsos nem mondott le és 93 éves korában bemerészkedett a farkas torkába, New Yorkba. A New York Times egy cikkében, amelynek címe: „Az igazság Svájc kapcsán” kifejezte méltatlankodását, az õt érõ igazságtalanság miatt. Független Svájc A médiazajongás közepette a svájci lakosság megtartotta objektivitását, 1992-ben a polgárok elutasították az EGT-t. 2011-ben a választók 76%-a elutasította a felvételi tárgyalások megkezdését, ugyanakkor megerõsítette a bilaterális, kétoldalú megegyezéseket. A legtöbb országban azonban a polgároknak nem volt lehetõségük megvitatni az európai politikát, hanem ki voltak téve az erõteljes kormányzati propagandának. Schaffner módszere A mai helyzet megint más. Az EU válságban van, az euró nem mûködik és az EFTA, amely csak 4 tagot számlál, szabadkereskedelmi politikát folytat. Az utóbbi évek során az világszerte nagy számú egyezséget kötött. A Kínával folyó tárgyalások befejezéshez közelednek, ezen kívül folynak Indiával és Oroszországgal. Manapság már az EFTA-nak nem kell félnie, ha összevetik a WTO-val. Globális kiábrándulás Keleten az ASEAN országai hasonló módon mûködnek, mint az EFTA és elmondhatjuk, hogy sikerrel. Mint, ahogy ma az EU, ezek az országok 1998-ban súlyos válságon estek keresztül – ázsiai krízis – sikerült úrrá lenniük rajta és az adóssághegyeiken, anélkül, hogy olyan vitatható eszközökhöz fordultak volta, mint az EFSF, stb. A legtöbbjük manapság megszabadult az adósságától és az utóbbi évek során tartalékot is tudott a jövõ számára felhalmozni. Európa nem teheti meg, hogy ezt ne vegye számításba. Ahogy a rendelkezésünkre álló okmányok mutatják, a Monnet-koncepció a hidegháborúnak nagyrészt az USA által inspirált terméke. Talán éppúgy, mint Kelet-Németország esetében, az EU-nak szüksége van egy falbontásra, hogy megszabaduljon a külsõ kényszerektõl. 4. rész: Svájci lecke Albert Weitnauer, Hans Schaffner szövetségi tanácsos egyik közvetlen munkatársa, szeptember 5-én instrukciót tartott a nagyköveteknek az európai integráció témakörében. Feltette azt az alapkérdést, hogy létezik-e elegendõ államalkotó elem Európában, ahhoz, hogy megnyissa elõttünk az utat az Európai Egyesült Államok felé? Egy mûködõ államhoz szükség van annak népére, területére, a demokratikus választásokkal létrejövõ hatalomra, és arra hogy ez alkotmányos alapon nyugodjék. Weitnauer megemlítette az Európához tartozás érzelmét, ennek politikai akaratát, a vezetõk ilyen irányú tevékenységét, mint amelyek alapvetõen fontos elemei annak, hogy egy föderális államhoz hasonlító valamit hozzanak létre. Vegyük ezeket sorra. · Az Európához tartozás érzelme Egy állam megalkotásához szükségszerû az összetartozás érzése, ami közös nyelven, közös történeti sorson nyugszik, vagy pedig egy már korábban meglevõ állami autonómián. Európa bizonyára nem politikai egység, de szellemileg és kulturálisan az, és kétség kívül igaz ez az európai szellem és kultúra nagyon különbözõ formái ellenére is. Ám Európa és az európaiak sosem gondolkodtak közös sorsban és sose mint egy egységes nép. Az embernek nem az az érzése, hogy a norvégok és portugálok, az olaszok és az írek ugyanazt a sorsközösséget osztanák és ugyanúgy egy egységes népet alkotnának, mint az amerikaiak, vagy az oroszok. Bár, Brüsszel jelentõs munkát végzett el az integráció terén, ebben a vonatkozásban nem változtatott meg sok mindent. · Politikai akarat Egy állam nem épül fel úgy, hogy a nép vagy népek politikailag nagy többségét az államalkotás vágya fûti. Ehhez nem elegendõ egy fellángolás. Arról nem is beszélve, hogy a politikai akarat csak akkor állapítható meg, ha társadalmi konzultáció vagy választás zajlik le. Ám nem ez történt - mint ahogy az nem volt, vagy csak nagyon ritkán fordult elõ - az EU-ban. Mert nem elegendõ, hogy az EU politikusai azt állítják, hogy az európaiak ezt vagy azt akarják. Az sem elegendõ, hogy a Római Szerzõdés 1957-ben azt állítja, hogy a szerzõdés megfogalmazza az európai népek között szakadatlanul egyre szorosabb unió alapjait. A résztvevõ országok lakossága sose fejezte ki ilyen akaratát. Néha tévesen összehasonlítják az EU megalakítását a Svájci Szövetségi állam megalakulásával. Ám akkor minden kanton lakossága kifejezthette akaratát és egyes kantonokat meg is kellett gyõzni, ahol nemmel szavaztak a részvételre. Eközben elõfordult az is, hogy a kisebb kantonok ugyanannyi helyet kaptak az államtanácsban, mint a nagyok. · A vezetõk Egy ilyen egységesülésben a politikusoknak döntõ szerepük van, gondoljunk csak Cavour gróf és Garibaldi szerepére a 19. századi olasz egységesítés folyamatában, vagy akár Bismarckra Németország egységesítésében. De eddig még nem találkoztunk olyan államférfival, akinek személye körül megszervezõdne az Európai Egyesült Államok. · Külsõ fenyegetés Egy háború, vagy egy háborús fenyegetés elõsegítheti egy állam megalakulását, mivel nyomást gyakorol a tömegekre, hogy fogjanak össze. Így a hidegháború ilyen hatással volt az EGT (EEE) alakulására 1957-ben. 1968 májusa Expozéjában Weitnauer foglalkozott az 1968. májusi zavargásokkal mondván, hogy a mai fiatalság még kevésbé ismeri a történelmet, mint a korábbi. A kor problémáival feltétel nélkül kíván foglalkozni és tekintet nélkül a politikai határokra és nemzetekre. Feltehetõ a kérdés, hogy miért van az, hogy ez a fiatalság, ha hatalomra kerül és támogatja a modern technika és a távolságok legyõzése, miért nem csinál tabula rasa-t minden olyan akadállyal szemben, ami az európai integráció körül gyülekezik és miért nem hozza azt létre, amire nem volt képes a mi kontinensünk 1000 éves történelme. Szerinte az emberi természetnek vannak állandó vonásai és gyakran a leglángolóbb személyiségek válnak életkor elõrehaladásával a társadalom legkonzervatívabb személyeivé. A történelem tekintetbe nem vétele manapság is megmutatkozik, különösen iskoláinkban, ahol egyre kevésbé foglalkozunk a történelemmel. 1973-ban megszüntették a Zürichi Egyetem történelem karát. Ennek megvannak a következményei: aki megfeledkezik a történelmérõl, az képtelen egy emberhez adaptált társadalmat szervezni. Megdöbbentõ tisztánlátás Weitnauer ekkor úgy becsülte, hogy az elkövetkezõ években sor kerül arra, hogy az EK átmenjen vámunióból gazdasági unióba. Ha ez megtörténik, akkor jelentõs mértékben korlátozódik az országok nemzeti szuverenitása. A neuralgikus pont a pénzügypolitika lesz és különösen a költségvetési politika. Kritikussá akkor válik a helyzet, amikor a tagállamok majd átadják financiális területen a döntéshozás kompetenciáját a Bizottságnak. Kialakul az összehangolt gazdaságpolitika és a közös monetáris politika. Manapság, 42 évvel késõbb az EU pontosan ezen a ponton áll. Egyfajta gazdasági kormányzást akar bevezetni, elhatározta egy költségvetési unió megteremtését és vitatkozik a költségvetési biztos kinevezésének a lehetõségén, aki válság esetén közvetlenül beleszólhat a tagállamok költségvetésébe. El kell választani egymástól a gazdaságot és a politikát Weitnauer szerint Európának szüksége van - különösen politikai területen – együttmûködésre, igen erõs kölcsönö bizalomra és egyre több unióra. Mégis a nemzeti szuverenitások meghátrálása melyet manapság tapasztalunk az EUban, s különösen az országokban megszervezett népszavazások arra utalnak, hogy kérdéses az integrációs akarat http://magyarorszagertegyesulet.hu

Támogató: Joomla!



megléte. Weitnauer joggal kételkedett abban, hogy a bizonytalan kimenetelû gazdasági tervek, mint amilyen egy gazdasági és monetáris unió, lehetõvé tehetik egy föderális állam megteremtését. Veszélyes dolog a gazdasági terveket politikai célok elérésére használni. Az európai integráció ügyében mind Schaffner, mind Weitnauer keményen kettéválasztja a gazdaságot és a politikát. Szükség van a piac liberális gazdaságára egy olyan politikai keretben, amelyik elismeri a szuverenitást, az egyéni felelõsséget és minden ország jellegzetességeit. Jean Monnet és az amerikai stratégák számára gazdasági tervezés, amelyik többé-kevésbé bizonytalanságot hordoz magában, emeltyûként szolgált egy olyan politikai nyomáshoz, amely lehetõvé tette, hogy a folyamat elõre haladjon az Európai Egyesült Államok felé. Monnet ismert mondása, hogy az ember csak akkor változtat, ha kényszerítik, a demokratikus megközelítés hiányáról árulkodik. Ezt a hiányt éreztük az EK megalakításakor is, hiszen a Római Szerzõdést nem kötötték a népakarat megnyilvánulásához. 1958 nyarán Nyugat-Európa minden országának a kormánya és az EGT 6 állama belegyezett abba, hogy hozzanak létre egy szabadkereskedelmi zónát és mûködjenek együtt, mint szuverén nemzetek. Ezt a liberális megoldást egyedül az USA ellenezte. Az európai zenekar Weitnauer szerint az európai országok együttmûködése zavaratlanabb, ha ezek szuverén nemzetek államainak tételezik magukat. De Gaulle szerint ez a „Nemzetek Európája”/(hazák Európája), Weitnauer és Schaffner számára ez az EFTA. „Olyan rendszernek kell mûködnie, amelyben minden állam és minden államcsoport, az õ sajátosságaikkal – és ezek számosak egy ennyire sokszínû földrészen – meglelik helyüket.” Egy új állami rendszer bevezetése Európában és Európa körül különleges ügyességet igényel. „Nagyon hivatott tolmácsolókra lesz szükség, hogy hallhatóvá tegyék újra az európai zenekart.” Napjaink disszonanciája aligha tûnik el, ha a hangszerek rosszul hangoltak lesznek. Hallhatóvá tenni az európai politika zenéjét az elkövetkezõ évek legnehezebb missziói közé számít és ehhez nem lehet elkerülni a konzultációt a népekkel. Zárásul: Werner Wüthrich egy másik cikkének hivatkozása. Wilhelm Röpke, 1958, Jenseit von Angebot und Nachfrage: „A decentralizmus az európai szellemnek alapvetõ aspektusa. Ennek következtében, ha mi meg akarjuk kísérelni centralista módon megszervezni Európát, azt alávetni egy terv(gazdálkodási) bürokráciának és összeolvasztani ugyanakkor egy többé-kevésbé zárt tömbbé, ez Európának és Európa örökségének elárulása lesz. Az árulás annál alattomosabb, hogy azt Európa nevében követik el, visszaélvén ezzel a fogalommal.”

http://magyarorszagertegyesulet.hu

Támogató: Joomla!


Werner Wütrich: Európai integráció (A Monnet módszer)

Recommend Documents