VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
XXV. évfolyam 3. szám (255.)
2015.
2015. november
november
Ősz a Dunán…
(Kép: Osztrogonácz Miklós)
1
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Az iskolai mesemondó verseny eredményei: 1-2. évfolyam: 1. Szabó Bence 1. b 2. Kovács Hanna 2. a 3. Csorba Barnabás 1. d
3-4. évfolyam: 1. Kazy Zsigmond 3. a 2. Kékesi Viktória 4. b 3. Halmágyi Kata 4. c
5-6. évfolyam: 1. Csorba Melinda Lilla 6. b 2. Mocsári Anna 5. a 3. Hepe Balázs 5. a
7-8. évfolyam: 1. Szabó Dániel 7. b
2
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Rajzpályázati eredmények „Ne hagyjátok abba soha a rajzolást gyerekek!” Bőven akad lehetőség arra, hogy különböző rajzpályázatokon mérettessenek meg diákjaink. Még szeptemberben vettünk részt egy hulladékgazdálkodási témakörben meghirdetett rajzpályázaton. Az eredményhirdetésre a bajai Polgármesteri Hivatal dísztermébe kaptunk meghívást. 34 település iskolái közül 8-ból kerültek ki a díjazottak. A több mint 200 alkotásból iskolánk két kisdiákjának színes grafikája is megnyerte a szakmai zsűri döntését. Medveczky Ákos 1. b osztályos tanuló korcsoportjában a 3., Hóman Lili a 3. a-ból az első helyezést érte el. dr. Rendes Béláné Kati néni és Sipos Lóránt képzőművész tanár szerint iskolánk, a Bajai Eötvös József Általános Iskola mennyiségében és minőségében is magas színvonalú gyermekalkotásokat küldött be. Felkészítő tanárként nagyon büszke voltam tanítványaimra. Jó érzés volt „Bajai Eötvös-nek” lenni! Kati néni üzenetét átadom: „Ne hagyjátok abba soha a rajzolást gyerekek!”
Madárvonulás gyerekszemmel Ezzel a címmel hirdette meg rajzpályázatát a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága. A téma évről-évre ismétlődik. Idén a IV. Fehértavi Darvadozás rendezvény keretein belül történt a kiállítás és a díjkiosztás Szatymazon. Balogh Dorka 3. a osztályos tanuló alkotásával a legjobb 5 közé került. A szervezők közönségszavazásra bocsátották a zsűri által kiválasztott 10 pályamunkát egy internetes közösségi oldalon. Dorka rajza közönségdíjas is lett. Rajta kívül Magdali Nóra Napsugár 4. c-s tanítványom rajza is bekerült a kiválasztott 10-be. Gratulálunk mindkettőjüknek! SzM
(Kép: Osztrogonácz Miklós)
3
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
MINDEN KÉP MÖGÖTT EGY TÖRTÉNET REJTŐZIK 2009-től a Múzeumok Őszi Fesztiválja minden évben csatlakozik a nagy népszerűségnek örvendő, angol "The Big Draw", azaz "A NAGY RAJZOLÁS" nemzetközi kampányhoz, amelynek célja, hogy minél többen vegyenek részt a közös vizuális alkotás folyamatában. 2015-ben a Big Draw mottója: Every Drawing Tells a Story, azaz "minden kép mögött egy történet rejtőzik". Az idei Nagy Rajzolás keretében a Szépművészeti Múzeum Vasarely Múzeuma egy történet megírására hívott mindenkit. Nem számított, hány éves a jelentkező, idős vagy fiatal, a feladat mindenki számára ugyanaz volt: írjon Victor Vasarely Quivar című képéhez egy történetet. Szabadon választható témában, és bármilyen műfajban lehetett írni, az ötletek akár versben is megfogalmazhatók voltak. Miután a történet elkészült, illusztrációt kellett hozzá készíteni, vagy valaki mással készíttetni. Lehetett rajzolni, festeni, kollázst vagy akár nyomatot készíteni. Ötleteket lehetett meríteni más Vasarely-művekből, de akár más művészek alkotásaiból is. A történetet és az illusztrációt együtt kellett elküldeni a Vasarely Múzeumba, Budapestre. A pályázathoz iskolánkból 7 diák és 1 tanár csatlakozott. Müller János Milán 8. c (vers) Bencze Vivien 7. a (történet és illusztráció) Melkó Stella 7. a (történet és illusztráció) Majoros Krisztina 6. a (történet és illusztráció) Németh Diána 6. c (történet és illusztráció) Nievel Flóra 5. b (történet és illusztráció) Vincze László 5. b (illusztráció) Döbrönteyné Csáki Beáta (történet és illusztráció) A beküldött pályaművek bírálatát háromtagú zsűri végezte. A zsűri minden tagja saját szempontrendszere szerint végezte az értékelést, majd közösen döntöttek arról, melyik nyolc mű (írás és illusztráció) kerülhet kiállításra. Az értékelés fő szempontja volt, hogy mennyire kapcsolódik a szöveg az illusztrációhoz, és mennyire érezhető, hogy Victor Vasarely Quivar című képe inspirálta a művet. A szövegek nyelvi színvonalát és a rajzok egyediségét, ötletességét is minősítették. A kiállításra Németh Diána és Döbrönteyné Csáki Beáta munkáit válogatták be. Az eredményhirdetésre 2015. november 14-én került sor, ahol minden pályázó oklevélelismerésben részesült. 4
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
A kiállítás november 29-ig tekinthető meg a Vasarely Múzeumban (Budapest, Szentlélek tér 6.) A következőkben a pályamunkákból válogattunk:
Színkavalkád Egyszer volt, hol nem volt, Tündérország mezején élt egy fiatal virágtündér, Panka. Egyik nap, a legjobb barátja Petra, aki felhőtündér volt, nem bírt repülni. Petra elhatározta, hogy megkéri Pankát, hogy fonja be helyette a szivárványt. Mivel Panka még életében ilyet nem csinált, megkérte a többi tapasztalt felhőtündért. Megmutatták, de kicsit bonyolult volt neki. Kitartóan szőtte, fonta, színezte, csavarta, sodorta, amíg meg nem született a különleges szivárvány. A többi tündér megdicsérte, és kinevezték azt a napot Színkavalkádnak. Tündérországban máig létezik ez a nap. Németh Diána
5
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
AZ ÉLET LÉPCSŐFOKAI Sok ember megéli, sok azonban nem azt a kort, hogy csecsemőből idős ember lesz. Amikor erre gondolok, először az jut eszembe, sokan nem élnek 100 évig, de ha közelebbről nézzük az ügyet, arról van szó: nem mindenkinek adatik meg, hogy megélje a gyönyörű kort, amikor a legtöbbet láthatja az életben. Én így képzelem el: Egy hatalmas színvilág közepén állok, s egy gyönyörű, varázslatos tündér-univerzum kopog az ablakomon. Mit teszek? Hagyom, hogy e mesés élmény magával ragadjon, vagy ijedtemben elrohanok, mint egy gazella az oroszlán elől. A válasz sokszínű: ki-ki a maga választása szerint dönti el. Például így: Én már eleget láttam! Nem kell több élmény, nem érdekel! Van, aki így gondolja: Nem mindenki lehet olyan szerencsés, mint én! Ha elfutok, nem leszek gazdag az élményekben, ha megragadom „élménygyáros”, „milliárdos” lehetek! Ilyenkor, mintha labirintusba keverednénk: bármerre megyünk, egyetlen kijárat vár bennünket a végén. Vagy kijutunk, vagy benn ragadunk örökre. Akár egy óriási kaleidoszkóp, egy különleges tükör, ami a sötétet a világostól, a fekete-fehértől a színeset elválasztja. Ez az ország egy óriási sakktábla. Aki játszott már ezzel a játékkal, az tudja, hogy a lóval csak „L” alakban lehet lépni, és kiütni. Vagy, mint a Rubik kocka – amit Rubik Ernő talált fel – a világos és a sötét oldalak játéka. De a zene is ilyen. Vannak, akik a klasszikus zenéket szeretik, s vannak, akik a modernet. Van, aki szeret énekelni, s van, aki nem. Mindennek két oldala van. Vagy ez a világ csak egy bejárat? Bejárat, amely a múltra épül, a jövőt mutatja, s a megoldást rejti? Nem tudhatjuk, csak sejthetjük. Vagy mégis! A jövő is csupa kérdőjel, hiszen senki sem tudja, mi lesz, hogyan lesz a végtelenben. A „Vissza a jövőbe” című filmben is csak jósolnak: elképzelik, 2015-ben milyen világ lesz a Föld nevű bolygón. Világunk nem tart örökké: mindig jönnek új felfedezések, a tudomány folyamatosan fejlődik. Mi is haladunk a korral. A gyerekből felnőtt lesz, a felnőttnek ismét gyermeke, jönnek az unokák, és az unokáknak is születnek gyermekeik, és azoknak is, és azoknak is, és azoknak is. Egy végtelen sakkjátszma kezdődött. Adjuk a figurákat kézről-kézre. Vagy mi magunk vagyunk a figurák? Vagy mégse? Nievel Flóra 6
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Próba Futottam a következő vár felé. Már csak pár perc, és vége ennek a szörnyű próbának. Aztán pár nap és új kezdődik. Éppen beléptem volna, amikor egy kéz megfogta az én kezemet hátulról. Eddig azt hittem, senki sincs itt rajtam kívül, esetleg a mélységbe esettek, akikkel ki tudja, mi történt ott. Az idegen becsapta előttem a hatalmas vasajtót, én pedig remény vesztve dőltem próbám zárásának, amit elbuktam. Mi lesz most velem? Milyen büntetést kapok a vezetőktől? Innen nincs kiút, próbák sorozata, kiemelkedések, amelyekben és amelyeken kívül akadálypályák sokasága. A veszély bármely pillanatban lecsaphat rám a sarkokon túl, a falakon belül, a folyosókon. A terepen váltakozik a sötétség és a világosság, a pálya nehézségétől és a hely mélységétől függően. A lebegő testek igazából a vezetők kamerái, amelyekhez lehetetlen eljutni. Ezekkel a nap minden pillanatában figyelnek engem. Az életem egy nyitott könyv számukra. Ha mégis találnak egy-egy zárt részt, azt feltétlen igyekeznek feltárni. Ezen a helyen születtem, itt is fogok meghalni. Vagy a zuhanás nagy próbájában, vagy az öregedés miatt. A lépcsőkön néha elbukok, de felállok. Mindig teljesen megújult erővel veszem az új akadályokat. Rengeteg próbát kell kiállnom, eddigi életemben már több ezernek vettem kezdetét és fejeztem be. Minden pillanatban reménykedek abban, hogy kijuttatnak, eljönnek értem, esetleg kiutat találok. Pedig tudom, ez lehetetlen. A próbák és a felderítések után mindig felírom a bejárt utakat, hátha találok jeleket, új életjeleket. Eddig semmit sem találtam. A tornyok tetején térbeli hatású grafikonok tűnnek fel óránként, majd pár perc múlva semmivé lesznek. Mintha a rég itt élt emberek történetei lennének. Néhány ismerősnek tűnt, de beazonosítani nem lehetett. Mégis nagy segítséget nyújtanak a próbák megoldásakor, és biztatnak, ha le vagyok törve. Remek érzés látni, hogy ők hogyan jutottak át. A várak oldalában néha feltűnnek délibábok, amik le akarnak törni, hátráltatni, vagy éppen azt akarják, hogy nekik menjek, elessek. Néha elesek. Felállok, leporolom magam, és megyek tovább. Mert az életem ebből áll. Melkó Stella
Kockák másként Másnak csak kockák, de nekem egy labirintus, az élet labirintusa. Mert az élet más, mint holmi kockák. Mindig csak azt várjuk, hogy egyenesen megyünk az alagútban a fény felé, de néha akadályok és buktatók felé visz az élet. Ez a kép egy útvesztő, tele árnyékokkal és gödrökkel. Másoknak a kép egy része csak kocka-mezőkből áll, nekem az az élet egy új szakasza. Az árnyékokban a fordulópontok, a csúcsok, amiket le kell küzdeni, de aztán újra világos lesz. Mert mi úgy akarjuk! A kép! Ha az ember ránéz, azt látja benne, amit ő saját maga akar, és amit lát benne, az önmaga. Vajon velem is ez történt? Vajon én azért láttam ezeket a gondolatokat a képben, mert én ilyen vagyok, ilyen a személyiségem? Mindig arra törekszünk, hogyha egyszer kudarcba 7
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
fulladtunk, kitörjünk, és kijavítsuk a hibáinkat. A cél mindig a fény. És ha sok hibánk volt az életben, halálunk előtt mindent megbánunk. Szóval a kép tanulsága számomra: az élet buktatóit akkor is le lehet küzdeni, ha azt hisszük, lehetetlen, és soha nem fog menni. Sohase mondd, hogy lehetetlen! Sohase mondd, hogy soha! Bencze Vivien
Színvilág Papíron a festett ábra Különböző árnyakon, Fantázia kis világa Kockát rajzol szárnyakon. Kék és sárga, fent az égen. A zöld lent irigykedik, Türkiz áll lent a vidéken, Szárnyakról képzelődik. Müller Milán
A kocka Élt egyszer egy szegény legény, akit Jankónak hívtak. Úgy döntött, hogy világgá megy. Útja során betévedt egy erdőbe, s meglátott egy kunyhót. Bement. Látszott, hogy nem ember, hanem boszorkány lakja. Ott meglátott egy varázskönyvet, és belenézett. Felolvasott egy varázslatot, amely így hangzott: - Csiribí-csiribá, kocka ide, kocka oda, legyek kockavárosban. – Egy szempillantás alatt odakerült. Ott minden kockából épült. Bármerre nézett, csak kockákat látott, az épületek, utak, minden kockából volt. Igen megéhezett a hosszú út során. Betért egy 8
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
kocka-városi boltba. Venni akart magának egy kocka kenyeret és egy kulacs vizet. A kasszánál, amikor fizetésre került a sor, a pénztáros ezt mondta: - Fiam! Tizenhárom kiskockát kérek. – Jankó csak ámult, bámult. Azt mondta: - Nekem nincs tizenhárom kiskockám, sőt semennyi sem. – Amikor meghallotta ezt a pénztáros, kizavarta a kockaboltból, mert azt hitte, lopni akar. Jankó elkeseredett, mit kezdjen, hogy nincs semennyi pénze, azaz kiskockája. Most mitévő legyen? Ekkor véletlenül összefutott a rút boszorkánnyal. Kérdi a banya: - Mi járatban vagy te itt, édes fiam? – Jankó elmondta, hogy került ide. A boszorkány megdöbbent. Rájött, hogy az ő kunyhójában járt a fiú. Éktelen haragra gerjedt. Azt mondta: - Csak akkor varázsollak haza, ha elhozod nekem azt a drágakockát, amelyből az egész világon egy van. De három órán belül itt legyen, vagy itt maradsz. Jankó még jobban elkeseredett, hogy fogja ő azt megtalálni. Elindult kifelé kockavárosból. Ahogy ment, a kockás út mentén talált egy lepkehálóba akadt tündért. Jankó jólelkű volt, segített a tündéren. A tündér is megkérdezte tőle, hogy mi járatban van. Jankó elmesélte. Hálából a tündér azt mondta, hogy felel egy kérdésére. Jankónak ez jól jött. Megkérdezte hát, hogy hol talál olyan kockát, amelyből a világon egy van. A tündér elmondta, hogy innen nem messze van egy hatalmas hegy, és annak a belsejében találja meg a drágakockát. A fiú sietve indult a hegyhez. A hegy lábánál talált egy barlangot. A tündér említette, ha ideért, mondja el a következő varázsigét: - Csiribí-csiribá, hegybelseje, mutasd meg a drágakockát! – Ekkor egy fénycsóva jelenik meg, és elvezeti a drágakockához. Így is történt. A fénycsóva megjelent, és a drágakockához vezette. Nagy örömére, meglelte. Futott is vele kockavárosba, éppen idejében, mert már a boszorkány várta. A fiú átadta neki a drágakockát. A boszorkány alig hitt a szemének. Ígéretét betartotta, és hazavarázsolta a fiút. Jankó futott az erdőből apja házához. Amikor hazaért, és elmesélte, mi történt, apja azt hitte, hogy a fia álmodott. Majoros Krisztina
QUI VÁRA Qui már alig várta, hogy vége legyen az iskolának. A fővárosba hívták vakációzni. Még sohasem járt távol a falutól. Legmesszebb akkor, amikor Ivával elmentek a várromhoz. Aznap történt, amikor Iva kék kockás szalvétába csomagolva elhozta hazulról az utolsó két sárga almát. A mezőre tartottak pillét hajkurászni. Az almát a diófa árnyékában ették meg. Az utolsó harapásnál mozdult meg Qui egyik tejfoga. Akkor látták meg azt a gyönyörű égszínkék pillangót, aminek sárga csipkeminta díszítette a szárnyai szélét, és nagyon gyorsan röppent tova előlük. Együtt eredtek a nyomába, futottak egészen a hegy lábáig, aminek tetejét a vár romjai koronázták. A pillangó odafönt pihent meg. A két gyerek hirtelen megtorpanva, a futástól zihálva csodálta a pillanatot, amíg a lepke tova nem szállt újra. Iva megszólalt, még mielőtt Qui arcát elöntötte volna a szomorúság: - Tudod mit? Neked adom ezt a várat! – A kislány arca felragyogott. 9
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
- Az jó! És eljövünk ide újra megcsodálni az égszínkék pillangót! - Ebben megegyeztek, s elindultak lefelé. Iváék azóta elköltöztek. Qui nagyon egyedül maradt. Iva volt a legjobb barátja. Ezért is várta úgy a vakációt. Gondolta, a főváros csodái majd feledtetik vele a hiányt. Egy ideig talán úgy is volt. Elkápráztatta a felhőkarcolók látványa, az utcák útvesztői, a színes reklámok sokasága. Élvezte a mozgólépcsőket, a lába alatt száguldó szerelvény érzetét, valahányszor a rokonokkal a metrón utaztak. Mígnem egy napon véletlen elengedték a kezét az egyik állomáson. A kislány elmélázott egy beérkező szerelvény láttán, ahogy annak ablakain visszatükröződött az állomás kék-sárga burkolatának mintázata. Az ajtónyitó csengő hangjára eszmélt, és egyedül állt a tömegben. Csak állt elveszetten a város torkában. Pár másodperc, egy örökkévalóság. Örökre megutálta a fővárost. Este hosszasan üldögélt a fürdőszoba ismerős sárga-kék csempéi között, mire végre úgy döntött, talán mégis megmossa a fogát, és ágyba bújik a magány elől. Óvatosan fogott a művelethez, de hiába. A fogkefe kipöccentette helyéből a mozgó tejfogat. Markába rejtette, s még ott, behunyt szemmel rebegte el a kívánságot a fogtündérnek. Az álom hirtelen ragadta magával. Az apró fogacska lepottyant a fürdőszoba kövezetére, s azt a fugák mentén megrepesztve, a szűk nyíláson át zuhant a mélybe. A repedések mentén hatalmas falak emelkedtek fel feje fölé, lába előtt mélykék alagút nyílt, ami húzta, vonzotta az ismeretlenbe, mígnem zuhanni kezdett ő is. Sokáig nem merte, aztán mégis kinyitotta a szemét. … Ott állt. Tündökölt az ég kékjében, a nap aranyló sárgájában. Állt a vár teljes pompájában, s boldog mosolyt csalt arcára az oromzat felirata:
QUI VÁRA Döbrönteyné Csáki Beáta
10
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Abacusan élménytábor Tavaly februárban Erzsi néni ajánlásával a 7. a osztály képviseletében 4 osztálytársammal együtt jelentkeztünk az Abacusan Stúdió tanulmányi versenyére, amihez volt egy internetes felület. Ez a verseny a „Négy égtáj” címet viselte. Minden hónapban más égtájjal kapcsolatos feladatokat kaptunk, ami nagyon érdekes és szórakoztató volt. Miután megoldottuk az összes forduló feladatát, elhívtak minket az Abacusan Stúdió iskolájába, Budapestre. Ott Sugár Sára és Büti István (versenyvezetők) vártak minket, és sok más csapatot is, az ország minden részéről. Itt meg kellett oldani több feladatot a szabadban, ami nagyon szórakoztató volt. A csapatot Erzsi néni kísérte el. Sikeresen megnyertük a versenyt és jutalmul egy táborutalványt kaptunk. A csapatból csak én használtam ki a lehetőséget és mentem el Kismarosra, ahol a Robotika tábort szervezték. Nagyon kedvesek és aranyosak voltak velem/velünk a tanárok, és rengeteg dolgot tanultam a robotikáról is. A legnagyobb élményem az volt, hogy építhettem és programozhattam is egy robotot. Nagyon sok programon vehettünk részt a robotikán kívül is, ami hihetetlen jó volt, nem beszélve a csapatról is. Ezt az élményt leginkább Erzsi néninek köszönhetem, mert ő segített minket tovább a versenyfordulókon. Idén is jelentkeztem egy másik csapattal. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket a versenyeket. Kovács Lili 8. a osztályos tanuló
11
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Kiállítás-megnyitók „A nyár, a vakáció véget ért. Intézményünk ismét megtelt nyüzsgő diákokkal, siető felnőttekkel. A csengő újra szól, emlékeztetve az idő kíméletlen múlására. Iskolagalériánk falai, terei készen állnak újabb szépségek bemutatására. Szeptember Az ősz első kiállítása „Erdélyi barangolások”címmel mutatta be a Duna Fotóklub Egyesület nyolc fotósának alkotásait. Ezek a fotók a nyári erdélyi körút élményeiből születtek. Az egyesület két tagja erdélyi származású, ők vezették be társaikat szülőföldjük mesés világába. A fotóművészek Bakó Csaba, Bolvári Csilla, dr. Cseh László, Félix Áron, Fischbäckné Horváth Ildikó, ifjú Göldner Tiborné, Horosnyi Sándor és Székely Vera voltak. A tájképek, portrék műfajai az igényes fotózás technikáján keresztül úgy mutatták be Erdélyt, hogy a szemlélődők a kíváncsiságon kívül az utazás vágyakozásának is részesei lehettek. A kiállítást dr. Munczig Dénesné kulturális referens nyitotta meg, aki visszatérő vendég az erdélyi magyarok szép tájain. A zene élményét Eördögh Gabriella és tanítványai produkcióján keresztül élhettük meg. Október „Keretben önmagunkkal” ezzel a címmel nyílt az októberi kiállítás. Második alkalommal válogathattunk és mutattunk be néhányat a helyi Türr István Múzeum anyagából. A kölcsönkapott sokszorosított grafikákról Kovács Zita művészettörténész, a múzeum igazgatója beszélt. Érdekes volt hallgatni azt is, hogy miként kerültek az intézmény tulajdonába ezek a művek. A rézkarcok, rézmetszetek, fametszetek, linóleummetszetek grafikai nyomatának alkotói „a magyar grafika reneszánszának évtizedét követő, a II. világháború után indult fiatal nemzedékből középnemzedékké érett grafikus generáció karizmatikus portréját rajzolja elénk. A válogatás egyszerre ad teret mesternek és a tanítványnak. A válogatást a bajai múzeum munkatársa, Papp Nikolett festőművész végezte.” 12
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Közreműködött Kovács Lajos és tanítványa, Mészáros Janka. A Bajai Liszt Ferenc AMI tanára és növendéke közös produkciójával színesítette a hétfő délutáni megnyitót. Novemberi kiállítás-megnyitó „A Hírös város közelében, Kocséron él egy igéző, aki teljesítheti bármely kívánságodat. Kezedről madarat röptet, ágyad szélére mókust ültet, megszólít kedvedért egy felhőt, hogy harmattal mosdasson, szárnyával szeressen. S most, hipp-hopp, itt termett…” November 9-én Damó István grafikus és illusztrátor kiállítását nyitottuk iskolánkban. A vidám, színes figurák bájos történetei, karakterei megnevettetnek bennünket, miközben képzeletünk által megelevenednek. Kovács Zita művészettörténész, múzeumigazgató megnyitó gondolataiból idézek: „Damó István grafikusművész és festőművész, aki gyermeki kedvvel, őszinte szeretettel illusztrál….. Könyvművészetének alaptézise, indítéka irodalomszeretete. …saját élményét festi meg: mindazt, amit a teremtéstörténetből, Gólyaházi Eduárdról, Nils Holgerssonról, a Dzsungel könyvéről, az Ománi vagy a Szépvölgyi mesékről érez és gondol. …Elférnek ezek között a bibliai történetek, a svéd és perzsa mítoszok, legendák, mesék jelenetei, királyok, hercegek, lovagok alakjai, az állatvilág csodái. Damó István tollával és ecsetjével újrafogalmazza az írott történeteket, újrateremti hőseiket színeivel, sajátos formakultúrájával úgy, hogy egyszerre hirdeti a nemzedékek formálta tartalom igazságait és a mai igazságokat, amit a festő, korunk művésze ad hozzá újrafogalmazásaihoz. …. Minden alkotásában óhatatlanul ő maga is gyerekké lesz egy kicsit…. illusztrációi: nemcsak a falakon, új életre kelnek bennünk is. Sugárzik belőlük az értő és érzékeny közelítés az irodalmi műhöz, amelynek eredményeképpen az alkotások nem pusztán (szó szerint) színesítik a cselekményt, hanem belesimulnak a szövegbe és megerősítik azt. Alkotásai nem tetszeni akarnak, hanem szolgálni a szerzőt és az olvasót.” Kérdésemre, hogy mit üzen Nektek kedves gyerekek, ezt válaszolta: olvassatok sokat, nézzétek az illusztrációkat, rajzoljatok! A délutáni program különleges éke volt az iskolánk 7. osztályos tanulója, Biró Boróka és két tanára, dr. Czuck Antalné Orsi néni, valamint Czinege Hajnalka néni által nyújtott közös, vidám produkció. Elmondhatom, hogy újabb vizuális élménnyel lettünk gazdagabbak ezen a novemberi kiállítás-megnyitón. Szilaski Mária
13
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Nagy szükségünk van éneklésre A Bácskai Napló szerkesztője az iskolánkban tartott egyik rendhagyó énekórát követően riportot készített Sánta Jolán operanagykövettel. „Az Eötvös József Általános Iskola több osztályában is rendhagyó énekórát tartott október 21én és 22-én Sánta Jolán operaénekes. A Bajáról elszármazott művész a Magyar Állami Operaház 2013-ban indított Opera Nagykövetei program egyik aktivistája. Feladatai közé tartozik, hogy országszerte iskolai tanórák keretein belül vagy azon kívül, bármilyen közösségi formában népszerűsítse az opera műfaját. A Baja.hu is lehetőséget kapott, hogy csatlakozzon az 1. d osztályhoz, és tanúja legyen, amint 22 kisdiák csillogó szemmel figyelihallgatja, mit mesél a vendég az operaház impozáns épületéről, a hangképzés rejtelmeiről, arról, hogy miért is énekelnek olyan hangosan az operaénekesek. A kicsik hamar felbátorodtak, lelkesen kérdeztek, majd énekelni is kedvük támadt. Végül alig akarták abbahagyni, egyre többen és többen jelentkeztek újabb és újabb dalokkal, így a rendhagyó énekóra igazi örömdalolással végződött.” (Sándor Boglárka cikkének részlete)
14
VONATKERTI NAPLÓ
DÖK
XXV. évf. 3. szám (255.)
Kereszttűz
2015. november
DÖK
2015. november 11-én Emő nénit és Éva nénit, az új tanító néniket egy kellemes beszélgetésre hívtuk meg a Stúdióterembe. Mindketten gyermekkoruk óta pedagógusok szerettek volna lenni, otthon „tanítónéniset” játszottak. Emő néni napközis párom, azt hittem, már megismertem, de ezen a délutánon még sok új információval gazdagodtam. Debrecenben született, ott tanított, azután Angliában élt öt évet. Nagyon szereti a napközis csoportját, különösen az eleven gyerekeket. Hobbija a sportolás. Minden étcsokit imád. Kedvenc állata a bárány, kedvenc színei a fekete és a rózsaszín. Legnagyobb koncertélménye a Metallica zenekar fellépése volt, de szereti a musicaleket is.
Éva néni Baján született, de 3 évet Algyőn tanított. 18 éves koráig úszott, most már nem sportol. Kedvenc állata a zsiráf, legkedvesebb koncertélménye a budapesti Robbie Williams koncert volt, de a filmzenéket szereti a legjobban. Imádja a görög ételeket, és mindent megeszik, ami hajszálnyit sem csípős. Mindketten szívesen néznek sorozatokat, de csak az interneten keresztül. Ültek már lovon, sőt szőrmentén. Mindketten szeretik az igényes körmöket, és az utolsó legvidámabb kérdésre válaszolva, szeretnének egyszer illatos körömlakkot. Serei Anita DÖK összekötő tanár
15
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Themisa Flamel rövid története 9. befejező rész (Bócsa Henrietta, iskolánk volt tanulójának történetét folytatásban közöljük…) A hallban apát pillantottam meg, akinek éppen Ms. Pocket segített felhúzni a kabátját. Ms. Pocket felsikított. - Kisasszony! Hát megfázik! – mosolyogva csóváltam a fejem. - Dehogy Ms. Pocket, dehogy – legyintettem. - Jaj, kisasszony, maga épp olyan, mint a maga édesapja – csóválta a fejét a dada. – Tessék itt a magácska kabátja is – úgy húzta rám azt is, mintha ovis lennék. Bár lehet, hogy a hatalmas téli kabátot tényleg nem tudtam volna egyedül felvenni. - Indulhatunk? – mosolyodott el apa. Bólintottam. - Csak vigyázzanak magukra! Megmondom Mrs. Flamelnek, hogy csak éjszaka érnek haza. - Köszönjük Ms. Pocket – mosolygott rá apa, majd kiléptünk a havazó tájba. Órákat sétáltunk. Egészen más volt London, de afelől senkinek nem lehet semmiféle kétsége, hogy régebben is káprázatos volt. Igaz, más volt, és számomra kicsit furcsa, de gyönyörű. A Trafalgár-téren például házak voltak hatalmas kapualjakkal, a kirakatos boltok helyett. A sürgés-forgás viszont ugyanolyan volt, mint régen. Tetszett ez a London is, de alig vártam, hogy levehessem ezt a cipőt. Ennél is jobban vágytam arra, hogy levessem magamról a vasrácsot és fűzőt. Egyedül az a gondolat vigasztalt, hogy a többi nő is hasonlóan fulladozott a levegőhiánytól, bár igyekeztek ezt eltakarni. Órákat sétáltunk London havas utcáin. Bementünk egy teázóba inni egy kis forró teát, ami átmelegít. Ettünk valami étteremféleségben, hiszen semelyikünk nem reggelizett. Éjszaka 9-10 körül érkezhettünk haza. Azonnal a szobámba mentünk az erkélyre. A hold éppen az arcomba sütött, most erős fénye volt. - Hiányozni fogsz – öleltem magamhoz édesapámat. - Te is nekem Themisa – mosolyodott el fájdalmasan. A vállába fúrtam a fejem. – De mindig veled leszek. Ne felejtsd el, örökre őrizz meg valamit. - Micsodát? – néztem rá. - Az emlékeid rólam. Hiszen, az emlékek soha nem halnak meg. És ha bármikor hiányoznék… Nézz a Holdra. Benne leszek – mosolyodott el. Bólintottam. - Szeretlek. - Én is téged, Themisa. - De én jobban – motyogtam. - Lehetetlen – törölte meg az arcomat. Észre sem vettem, hogy megint könnyezem. – Na, itt az idő – tolt el magától, és a Hold felé fordított. - Mit mondjak? – motyogtam. - Hogy szeretnéd visszavonni a kívánságod – összeszorítottam a szemem. - Szeretném visszavonni a kívánságom – mondtam ki. 16
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Brrrr. Brrrr. Brrrr. Kinyitottam a szemem. Kék szoba, barna bútorok. Csörög az ébresztőóra. Iskola. HAZATÉRTEM.
Vége Bócsa Henrietta
Prodán Balázs 1. a 17
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Őszi terményünnep és Márton-nap Napközis csoportjaink programjait a folyton megújuló kínálatok és az állandó, hagyományosan megjelenő tevékenységek váltakozása teszi érdekessé. A közelmúltban munkaközösségünk megtartotta az őszi terményünnepet, amelyben a magyar kultúra morzsái a távoli, de oly divatos halloween ünnepkör figuráival keveredtek. A napközis gyermekeket kézműves foglalkozásokon vártuk, lehetőséget adva a tökfaragásra, csipeszbáb készítésére vagy terméskép alkotására (sok egyéb mellett). Márton-nap alkalmával lámpásokat készítettünk, a diákokkal csoportszinten ismertettük meg a szokásokat, a honismereti hátteret, majd egy kellemes délutánt töltöttünk ennek jegyében. Farkasné Gelley Viktória napközis csoportvezető „Nagyon jó volt a csipeszbábot elkészíteni. Először a csipeszt befestettük feketével. Utána fekete papírból vágtunk egy denevért. Aztán a szemeket ragasztottuk rá. Végül aztán a lapot és a csipeszt összeragasztottuk. Így tényleg nagyon jó lett. Úgyhogy hazavittük és a függönyre raktuk. Gyönyörűen mutat otthon.” Major Levente 4. a
„Egy őszi nap délutánján tartottuk a Márton-napi felvonulást. Először elénekeltük a Szent Márton hó és szél nyomán című dalt. Utána meggyújtottuk a mécseseket, majd elindultunk körbe az iskola udvarán. Később bementünk az aulába és kacsazsíros kenyeret ettünk. Szörpöt is adtak hozzá. Nagyon ízlett a kenyér és az üdítő. Meg kell jegyeznem, nagyon jó volt ez a délután!” Kovács Kristóf 4. a „Viki nénivel Márton-napi lámpást csináltunk. Először szalvétából kellett kivágni a formákat. Utána ragasztóval bekentük a tetejét. Aztán vártuk, hogy száradjon, végül jöhetett a drótozás. A felvonulás nagyon hangulatos volt, és még zsíros kenyeret is ettem.” Dobos Dominik 4. a
18
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
„Pénteken az egész iskola felvonult, a nagyudvaron tettünk egy egész kört. Előtte énekeltünk, nagyon jó volt a hangulat. Meggyújtottuk a gyertyákat és elindultunk. Sokan vonultak fel. A végén finom falatokkal leptek meg bennünket. Mindenki szívesen fogyasztotta az ételt. Nagyon jól éreztem magam.” Kazy Kamilla 4. c „November 13-án, pénteken volt a Márton-nap a Gyaxiban. Jó volt a hangulat. Elénekeltük a Márton-napi éneket. Mindenkinek volt egy kis lámpása, amit a napközis tanárok segítettek meggyújtani. Az iskola kerítésének a szélén mentünk végig, miközben énekeltünk. Amikor visszajöttünk, az előtérben asztalokon várt az uzsonna. Lehetett repetázni is. Nagyon jó volt.” Glocker Hedvig 4. a „Élményeim a Márton-napról: Nagyon tetszett. Előkészültünk szalvétával, gyertyával. Amikor elkészült a mécses, egy szépet sétáltunk. Jó volt a hangulat. Finom volt aztán a zsíros kenyér és az innivaló. Szépen gitározott Zsolti bácsi és énekelt Orsi néni.” Fridrich Ábel 4. c
„Először Viki nénivel elkészítettük a lámpást, aztán a szalvétából kivágtunk mintákat, mint például liba, hópehely… Amikor készen lettünk, ráragasztottuk és száradás után még egyszer átfestettük. Elérkezett a nagy nap. Ekkor meggyújtottuk a mécseseket és énekeltünk, majd körbemeneteltünk. A ráadás az volt, hogy bent libazsíros kenyérrel fogadtak minket. Nagyon jó volt az egész.” Heffler Erik 4. a
„Iskolánkban hagyományosan az idén is megrendezték a Márton-napi ünnepélyt. A gyerekek lámpásokkal végigvonultak iskolánk udvarában. A jókedvet fokozta az éneklés, valamint Orsi néni és Zsolti bácsi gitározása. A felvonulást követően megkínáltak minket üdítővel és zsíros kenyérrel. Kár, hogy ilyen hamar vége volt.” Csengeri Zoé 4. c
19
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Szüreti bál Talán a kisgyermekek egyik álma az, hogy ha majd egyszer nagyobbak lesznek, ők is részt vehetnek egy bálon. Legalábbis az én álmom mindig is ez volt. Nos, az idei bál volt a javából, azt mondhatom! Látszólag mindenki jól érezte magát. Felemelő érzés volt, amikor beléptem az ebédlőbe. Mindent szépen feldíszítettek az osztálytársaim. Az ételeket is kipakolták azok, akik ezzel a feladattal voltak megbízva. A disco fényei az egész ebédlőt bevilágították. A gyerekek táncoltak, sikongattak és jókat nevetgéltek. Mindenki végezte a dolgát. Mi eladók voltunk, és rengeteget kacagtunk, miközben a finom ételeket és italokat árusítottuk. Voltak, akik belépőjegyet árultak, vagy éppen a rendre ügyeltek. Egy volt diáktársunk, Hávris Szabolcs szolgáltatta a talpalávalót. Remekül éreztük magunkat! Reméljük, hogy jövőre is ilyen jó lesz a szüreti buli.
Bencze Vivien 7. a
Takács Petra 1. a
Szüreti bál Mint minden évben, most is a hetedikesekre került a sor a buli megrendezésében. Miután évfolyamtársaimmal együtt átrendeztük az ebédlőt és kiraktuk a büféhez szükséges enni- és innivalókat, kezdődhetett a program. Minden felső tagozatos osztályból jöttek diákok. Eleinte, mikor elindult a zene, még nem volt olyan oldott a hangulat, ezért mindenki halkan beszélgetett, és alig volt olyan, aki táncolt. A büfénél sokan vásároltak, így mi sem maradtunk tétlenül. A buli végén már mindenki torkaszakadtából énekelte a jól ismert dalokat. Úgy gondolom, mindenki jól érezte magát ezen a mulatságon. Dóczi Ágnes 7. b
20
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Papírgyűjtés az iskolában Az őszi papírgyűjtési akció során az 1. b osztály tanulói 710,7 kilogrammal első helyezést értek el. A legtöbb papírt (400 kg) Perhács Szonja 1. b osztályos tanuló gyűjtötte. Gratulálunk a győzteseknek!
Éjszakai bátorságpróba November 13-án, pénteken volt az éves rendezvénysorozat 3. próbája. Már sötét volt, amikor 17,30 órakor gyülekeztünk a vasútállomás előtt. Autóbusszal és személyautókkal közelítettük meg a helyszínt. A Vaskút és Bátmonostor közötti kirándulóerdőben próbáltuk ki bátorságunkat. Sirok Attila, Zsombor tanítványunk édesapja járta be előzetesen az útvonalat, és vezette a túrát, amit ezúton is köszönünk neki! Kb. 140 fővel gyalogoltunk a teljes sötétségben, hiszen még holdvilág sem látszott. Itt-ott bukkantak fel csak az éjszakai égbolt csillagai. Csak a sok zseblámpa - mint megannyi szentjánosbogár segítette a sötétben a tájékozódást, haladást. Valamivel több mint egy órát túráztunk, ezután értünk vissza a járművekhez. Mindenki nagyon jól érezte magát, és örömmel gondolt vissza az izgalmas programra. Következő próbánk a Mikulás túra lesz december 5-én, szombaton. Részleteket iskolánk weboldalán és a faliújságon olvashattok. Balatoni Zsolt
21
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Kollár Ágnes 8. c
Horkics Janka 5. a
22
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Derekas Blanka 4. b 23
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Martontag Am 11-ten November feiern wir Martontag.An diesem Tag maechen die Leute zu Hause und in den Restaurants Gänsebraten,und veranstalten Spaziergang mit Lampions.Am Freitag haben wir am Nachmittag ein solches Fest organisiert.Wir haben früher mit Kindern Lampions gemacht,darin haben wir Kerzen gezündet und die Spaziergang hat um 3 Uhr auf dem Hof begonnen.Nach dem Spaziergang haben wir Sandwichs gegessen und Tee getrunken.Viele Schüler haben an dem Fest teilgenommen..Der Nachmittag ist sehr gut gelungen.
Lívia Szöllősi 8. a
Wagner Nóra 1. a 24
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
Sport
2015. november
Sport Focizni voltunk
2015. november 9-én, hétfőn rendezték a 4. korcsoportos fiú iskolai Bozsik-tornát. A résztvevő tanulóink négy mérkőzést játszottak ezen a napon. A programon csak amatőr versenyzők vehettek részt. Mérkőzéseink: 1. Gyaxi-Türr DSE 4:0 2.Gyaxi-Sugovica 0:6 3. Gyaxi- Szentistván 0:2 4.Gyaxi-Újváros 3:2 Csapattagok: Andrási Márton, Bócsa Ákos, Kovács Dániel, Milánkovics Áron, Müller Milán, Novák Balázs, Stefánovics Gergő, Szőke Tamás.
25
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Mezei futóverseny - megyei diákolimpia Nem volt kegyes az időjárás a mezei futóverseny megyei diákolimpiájának indulóihoz, pedig iskolánk tanulói minden korcsoportban kijutottak a kecskeméti fordulóra. A hideg, esős szeles időben a II. korcsoportos lányok kezdték meg a versenyzést. Érmes helyezést ezúttal nem sikerült elérnünk, de az összesített eredmények alapján a 6. helyen zártak tanulóink. A csapat tagjai: Piukovits Dorka, Glocker Hedvig, Bődi Csenge, Horváth Réka. A II. korcsoportos fiúk a körzeti fordulót nagy fölénnyel nyerték. Kíváncsian vártuk, a megyein mire lesznek képesek. Nagyszerű futással egyéniben Bor Gábor 2., Czigány Bánk 4., Csilics Márk 8. lett. Az ő helyezésükhöz Weiner Alex és Döbröntey Gábor futás eredménye is kellett, hogy összesítésben iskolánk első helyet és ezzel országos indulási jogosultságot szerezzen. A III. korcsoportban sem maradtunk érem nélkül. Az 5-6. osztályos lányok csapatban szereztek 3. helyezést, ami kisebb meglepetéssel ért fel. Annyira nem számítottunk az éremre, hogy lemaradtunk a dobogós díj átadásáról. Bár később ez is megoldódott. A csapat tagjai: Pálfi Tímea, Pálfi Ágnes, Érczy Janka, Mezei Lili, Horváth Vivien. Ugyanebben a korosztályban a fiúknak ezúttal nem sikerült a pontszerző helyek közelébe férkőzni, hasonlóan a 7-8. évfolyamos lányokhoz. A IV. korcsoportban viszont a fiúk ismét kimagaslóan teljesítettek. Egyéniben Bacsi Levente nagyon taktikus futással szerezte meg a megyei diákolimpiai bajnoki címet, a csapat pedig összesen 43 helyezési ponttal szorult a dobogó alsó fokára. A 3. helyezett csapat tagjai: Bacsi Levente, Andrási Márton, Taskovics Milán, Kovács Dániel, Sirok Márk. 26
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Judo 6. Nemzetközi Beocin Kupa - Szerbia Szerbiában, Beocinban egy jó színvonalú nemzetközi versenyen indultak az Andrási testvérek. A verseny az országos bajnoki felkészülés egyik állomása volt. Mindketten a döntőig meneteltek. Andrási Márton 38 kg-ban a döntőben is győzni tudott, míg testvére, Andrási Gellért 42 kg-ban egy szerencsétlen szőnyegre érkezés után sérülés miatt visszalépett a küzdelemtől, így a 2. helyen végzett. Eredmények: 38 kg: Andrási Márton 1. 42 kg: Andrási Gellért 2.
Judo Euroliga – Eszék A felkészülés a következő héten folytatódott, ahol Horvátországban, Eszéken volt az U-16-os korcsoport Euroligájának záró fordulója. A 4 ország, 4 város /Szeged, Szabadka, Arad, Eszék/ összefogásából létrejött versenysorozat igazi rangos versennyé nőtte ki magát. A szervezők a záró esemény alkalmából külön díjazták a pontverseny alapján legeredményesebb versenyzőket. Andrási Márton a versenyen elért ezüstérme mellé egy különdíjat is kapott, amit az összesített pontverseny díjazottjaként vehetett át. Gellért nagyon megdolgozott a bronzéremért. Súlycsoportjában 5 kemény mérkőzésen kellett helytállnia. Eredmények. 38 kg: Andrási Márton 2. 42 kg: Andrási Gellért 3. 27
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Budapesti Regionális Bajnokság
Október utolsó hétvégéjén rendezték a 10 évesek Budapest Bajnokságát. A versenyen több, más régióból is indultak versenyzők, ami jelentősen emelte a küzdelmek színvonalát. Iskolánkból 3 tanuló is szép eredményt ért el. 42 kg: 45 kg: 50 kg:
Bátyity Márk 3. Rácz Csaba 5. Péter Ákos 1.
28
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Diák C Országos Bajnokság November második hétvégéjén került megrendezésre a 10 éves korosztály legjelentősebb versenye. Erre az eseményre iskolánkból 4 tanuló jutott ki. Ezúttal elmaradtak a szépen csillogó érmek az egyéni küzdelmekben, de mégis dicséret illeti a fiatal judokákat. Csete Emma a pontszerző 7. helyen végzett, míg Péter Ákos egy karnyújtásnyi közelségre volt a dobogótól. Ezúttal 5. lett. Nem sikerült pontokat szereznie Bátyity Márknak és Regajz Ferencnek. Akik viszont vigasztalódhattak az egyéni versenyt követő csapatbajnokságon, ahol a fiúk 3., a lányok Emma részvételével is 2. helyen zártak.
Koroska Open - Szlovénia Amíg a legkisebb korosztály az országos viadalon vett részt, addig a 14 év alatti korcsoport legjobbjai Szlovéniában, Mariborban szerepeltek egy rangos viadalon. A 27 ország, több mint 800 judosának részvételével zajló versenyen indult az U-14-es válogatott tagjaként Kovács Dániel, aki bizonyította, hogy helye van a válogatottban. 4 küzdelemben is győztesen jött le a tatamiról, ami az első helyet jelentette számára a 66 kg-os súlycsoportban.
Pálffy Levente 1. a 29
VONATKERTI NAPLÓ
XXV. évf. 3. szám (255.)
2015. november
Vonatkerti
Napló Bajai Eötvös József Általános Iskola
Grafikai- és felelős szerkesztő: Kovácsné Horváth Zsuzsanna Technikai szerkesztők: Faddi Istvánné Osztrogonácz Miklós Szerkesztők: Feketéné Király Margit Kálmánczhelyi Ildikó Kovácsné Tettinger Mária Kupszáné Ozvald Katalin Ugrainé Nagy Zsuzsanna Szerkeztőség: 6500 Baja, Bezerédj u. 15. www.eotvosbaja.sulinet.hu
[email protected] Felelős kiadó: Perhács Attila
30
