VIZSGALEÍRÁS
Az alábbi részletes tájékoztató kiegészítése és pontosítása az interneten már korábban elérhető dokumentumoknak, ezért a bennük fellelhető információkat nem ismétli meg, hanem csak utal rájuk. Segítségképpen itt közöljük a dokumentumok elérhetőségét. Általános bevezető a latin nyelvi kétszintű érettségiről, a vizsga felépítéséről és alapelveiről: http://www.om.hu/letolt/kozokt/erettsegi2005/tanaroknak/Latin/latin_nyelv.htm A
vizsgarendszer
ismertetése
és
az
érettségi
követelmények
latin
nyelvből:
http://www.om.hu/main.php?folderID=723&ctag=articlelist&iid=1&articleID=3194 Mintafeladatok (három középszintű írásbeli feladatsor): http://www.om.hu/main.php?folderID=408&articleID=2307&ctag=articlelist&iid=1
I. Középszint Írásbeli A középszintű írásbeli feladatok új eleme a nyelvtani feladatlap. A vizsgázó először a fordítandó szöveget kapja meg, azután következik a nyelvtani teszt. A kb. 400 n terjedelmű szöveg fordításához 120 perc áll a vizsgázó rendelkezésére, nyomtatott szótárt használhat. A szöveget tartalmazó füzet négy lapból áll, melyek közül nem lehet írni a címlapra és az utolsó oldal értékelői táblázataiba. A harmadik lap tetején a „Tisztázat” felirat olvasható. A piszkozat készítéséhez és a szótározáshoz az iskola pecsétjével ellátott pótlapokat kérhet a vizsgázó a teremfelügyelőtől. Végső megoldását (tisztázat) írhatja a harmadik oldalra vagy a pótlapra – az utóbbi esetben azonban egyértelműen fel kell tüntetni, melyik a tisztázat. A tisztázatban is lehetnek javítások, de azokat félreérthetetlenül kell jelölni áthúzással és zárójellel. A vizsgázó csak a teremfelügyelőktől kapott lapokon dolgozhat, és minden lapot be kell adnia. A fordítással maximálisan 40 pontot szerezhet. Az írásbeli vizsga összpontszáma 75.
1
A nyelvtani teszt nem feleletválasztós, hanem az előzetesen közölt mintafeladatoknak megfelelően ú. n. aktív teszt, tehát a kért alakokat, információkat a vizsgázónak kell megfogalmaznia és beírnia a rendelkezésre álló helyre. Az alaktani feladatokban szóalakokat kell képeznie, a mondattaniakban jelenségeket kell felismernie és megneveznie. A feladatlap nyolc feladatból áll, melyek természetesen több kérdésre oszlanak. A feladatlapot nyolc oldalas füzet formájában kapja meg a vizsgázó, melyben a teszt utáni két szabad oldalon készíthet jegyzeteket, pótlapot ennek a feladatnak a megoldásához nem kérhet. A munkához semmilyen segédeszközt nem vehet igénybe. A rendelkezésére álló idő 60 perc. A feladatlappal összesen 35 pontot szerezhet. Az egyes feladatok mellett ott található pontértékük is. Értékelés: Középszinten az írásbeli dolgozatok mindkét feladatát a szaktanár értékeli a központi útmutató alapján. A vizsgalap keretén kívüli margón kell feltüntetni a pontértéket. Az első feladat (fordítás) esetében az értékelési útmutató általában tagmondatonként jelöli az adott szövegrészre adható maximális pontszámot, de az értékelőnek csak mondatonként kell ezt a vizsgadolgozaton feltüntetnie. Tagmondatokért, nyelvtani szerkezetekért adható pontszámot külön nem jelöljük. A mondatonként elért pontszám esetében azonban a megszerzett pontszám mellé oda kell írni a megszerezhető maximumot is. Ha tehát egy maximálisan 15 pontra értékelhető mondatból a vizsgázó csak 7 pontot ért el, azt a következőképpen kell jelölni: 15/7. Az értékelési útmutató az egységes értékelés érdekében a jól elkülönülő nyelvtani szerkezetek esetében (abl. abs., gerundivumos szerk. stb.) tagmondatnál kisebb egységek pontértékét is meghatározhatja. Az értékelés során a tanár a számára és diákjai számára is megszokott jeleket alkalmazza. Erre nézve nincsen központi előírás. A hibákat azonban mindig jelölni kell a magyar szövegben. Nem elegendő csak a pontszámot odaírni a mondat mellé.
Szóbeli A középszintű szóbeli vizsga tételsorának összeállításáról az iskola gondoskodik. A tételsor 20 tételből áll. Az első rész alapjául szolgáló szöveg bármely szemelvény lehet, amelyet a vizsgázó középiskolai tanulmányai során szaktanára vezetésével feldolgozott. A vizsgázónak a felkészülési idő alatt a tétel következő részei állnak rendelkezésére: a latin szöveg (kb. 400 n) és a fénykép valamint a hozzá kapcsolódó művelődéstörténeti kérdés. További kérdéseket a tétellap nem tartalmaz. A vizsgarészeket és pontértéküket fel lehet tüntetni a 2
tételen. A vizsgázónak önállóan, tanári segítség nélkül kell fordítania a szöveget, az értékelés az elhangzott produkció alapján történik. Ezután teszi fel a vizsgáztató a nyelvtani – stilisztikai (kb. 5) és lexikai (kb. 5) kérdéseit. A vizsgára 30 perc felkészülési időt kell biztosítani. A vizsga időtartama kb. 15 perc. A vizsgázókat úgy kell a vizsgaterembe beengedni, velük a tételt kihúzatni, hogy a felkészülési idő se kevesebb, se sokkal több ne legyen. (Pl.: Egyszerre két vizsgázó jön be a vizsga elején, és fél óra elteltével, a vizsga megkezdése előtt a harmadik.) Vizsgarészek és pontértékük: Felolvasás:
5 pont
Fordítás:
25 pont
Elemző kérdések:
20 pont
Memoriter:
10 pont
Művelődéstörténeti kérdés (kép)
15 pont
II. Emelt szint Írásbeli Az emelt szintű vizsga körülményeit ugyanazok a szabályok határozzák meg, mint a középszintű vizsgáét. A két szint közötti különbség a szöveg összetettsége közötti különbségben jelenik meg. A vizsgázó először a fordítandó szöveget kapja meg, azután következik a nyelvtani teszt. A kb. 600 n terjedelmű szöveg fordításához 120 perc áll a vizsgázó rendelkezésére, nyomtatott szótárt használhat. A szöveget tartalmazó füzet négy lapból áll, melyek közül nem lehet írni a címlapra és az utolsó oldal értékelői táblázataiba. A harmadik lap tetején a „Tisztázat” felirat olvasható. A piszkozat készítéséhez és a szótározáshoz pecséttel ellátott pótlapokat kérhet a vizsgázó a teremfelügyelőtől. Végső megoldását (tisztázat) írhatja a harmadik oldalra vagy a pótlapra – az utóbbi esetben azonban egyértelműen fel kell tüntetni, melyik a tisztázat. A tisztázatban is lehetnek javítások, de azokat félreérthetetlenül kell jelölni áthúzással és zárójellel. A vizsgázó csak a teremfelügyelőktől kapott lapokon dolgozhat, és minden lapot be kell adnia. A fordítással maximálisan 40 pontot szerezhet. Az írásbeli vizsga összpontszáma 75.
3
A nyelvtani teszt nem feleletválasztós, hanem az előzetesen közölt mintafeladatoknak megfelelően itt is aktív teszt, tehát a kért alakokat, információkat a vizsgázónak kell megfogalmaznia és beírnia a rendelkezésre álló helyre. A mondattani kérdésekben szerepelnek szerkezetátalakítások és mondatképzés is. A tesztsor nyolc feladatból áll, melyek természetesen több kérdésre oszlanak. A feladatlapot nyolc oldalas füzet formájában kapja meg a vizsgázó, melyben a teszt utáni két szabad oldalon készíthet jegyzeteket, pótlapot ennek a feladatnak a megoldásához nem kérhet. A munkához semmilyen segédeszközt nem vehet igénybe. A rendelkezésére álló idő 60 perc. A feladatlappal összesen 35 pontot szerezhet. Az egyes feladatok mellett ott látható azok pontértékét is. Értékelés: Az emeltszintű írásbeli feladatok értékelése mindig erre kiképzett központi értékelők által történik, akik nem lehetnek semmilyen személyes kapcsolatban a vizsgázóval.1 Az értékelést egy értékelő végzi. Az első feladat (fordítás) esetében – a középszinthez hasonlóan – az értékelési útmutató általában tagmondatonként jelöli az adott szövegrészre adható maximális pontszámot, de az értékelőnek csak mondatonként kell ezt a vizsgadolgozaton feltüntetnie. Tagmondatokért, nyelvtani szerkezetekért adható pontszámot külön nem jelöli. A mondatonként elért pontszám esetében a megszerzett pontszám mellé odaírnia a megszerezhető maximumot is. Az értékelők által használt hibajelölés: Egy vonallal húzza alá a szerkezet hibás értelmezéséből adódó helytelen fordítást. Két vonallal húzza alá a különösen súlyos, elemi szintű lexikai vagy grammatikai félreértésből adódó hibát. A pontveszteség ebben az esetben az előbbi kétszerese. Szaggatott vonallal húzza alá, ha nem grammatikai vagy lexikai tévedés eredményezi a helytelen fordítást, hanem a szöveg logikájának félreértése (ha más kontextusban a szókapcsolat esetleg rendelkezhetne a vizsgázó által adott jelentéssel). A pontveszteség ebben az esetben az egy vonallal történő aláhúzás fele. Hullámos vonallal (esetleg a fentebb említettek mellett második jelként) jelöljük a magyar szöveg súlyos stiláris hibáit. A magyar szöveg értelemzavaró szerkesztési hibáiért egyszeres pontlevonás jár. Hiányjel a kihagyott szavak, szövegrészletek jelölésére. Számozás a szórend korrekciójára.
1
A követelményrendszer leírásának 14. oldalán (http://www.om.hu/main.php?folderID=723&ctag=articlelist&iid=1&articleID=3194 ) tévesen jelenik meg a következő mondat: Értékelése központilag kiadott javítási-értékelési útmutató alapján a szaktanár által történik.
4
A feladatlappal összesen 40 pontot szerezhet a vizsgázó.
Szóbeli Az emelt szintű szóbeli vizsga különbözik a leginkább a korábban megszokottól. A vizsgabizottság három főből áll, akik a vizsgáztatásra kiképzést kaptak, és akiket az országos vizsgaközpont küld a vizsgahelyre. Közülük az egyik kérdezi a vizsgázót a másik kettő értékel. Egy vizsgázót végig ugyanaz a személy kérdez. A vizsgáztatók közti szerepcserére csak a következő vizsgázó kérdezésénél nyílik lehetőség. Ez azonban nem kötelező. A vizsgázó teljesítményét rögtön a vizsga után, a következő felelet megkezdése előtt kell értékelni. A három vizsgáztató megegyezéssel állapítja meg a közösen adott pontszámot, amely az osztályozóívre kerül. Vitás esetben a vizsgabizottság elnöke dönt a kérdésben. A vizsga négy egységből áll. Ezek a következők: I. Feladat: a szöveg A) A szöveg felolvasása
(2 pont)
A vizsgázó a következő utasítást látja a tételen: Fel kell olvasnia a fenti szöveget az órán tanult kiejtési módnak megfelelően. A vizsgáztatói példány a következő értékelési útmutatót tartalmazza: Ha a vizsgázó hibátlanul olvassa fel a szöveget (metrum!): 2 pont Ha pontatlanok a magánhangzók hosszúságai: 1 pont Ha a mássalhangzók ejtésében is hibát vét: 0 pont Ha a vizsgázó a verses szöveg metrumát nem tudja a felolvasás során helyesen érzékeltetni, a vizsgáztató helyesbíthet, de a metrumra vonatkozó kérdéseit csak a II. Feladatban teheti fel.
B) Nyelvtani értelmezés
(18 pont)
Ez talán a leginkább újszerű feladat. Célja annak kiderítése, rendelkezik-e a vizsgázó tudatos módszerrel, amelynek segítségével az összetettebb latin szöveg szerkezetét és ebből fakadóan jelentését meg tudja állapítani. A vizsga felcseréli a korábbi vizsgákon szokásos sorrendet, amelyben mindig a fordítást követte a nyelvtani elemzés. A csere értelme, hogy a vizsga 5
reprodukálja a szövegértés természetes sorrendjét, és így a folyamat egyes fázisait nem a végeredmény (jelentés) ismeretében, hanem természetes helyükön vizsgálja. Így előfordulhat, hogy valaki a szöveg grammatikai rendszerét helyesen elemzi, s ezért a feladatra magas pontszámot kap, ugyanakkor a szöveg pontos jelentésével a lexikai hiányok miatt még nincsen tisztában. A vizsgázó a következő utasítást látja a tételen: A fordítás előtt a szöveg grammatikai szerkezetét kell feltárnia, és ismertetnie. Állapítsa meg az összetett mondatban szereplő tagmondatok lehetséges viszonyát, ismertesse, melyik kötőelem, milyen fordítási lehetőségeket enged, állapítsa meg az egyes tagmondatok belső felépítését, határozza meg a bennük szereplő szerkezeteket! A feladat teljesítésének nem előfeltétele, hogy le is tudja fordítani a mondatot. Ugyanehhez a feladathoz a vizsgáztatói lapon 10 nyelvtani kérdés szerepel, amelyek a szöveg jelentésének meghatározása szempontjából fontos jelenségekre kérdeznek rá. Ezek mellett három ú. n. kiegészítő kérdés is szerepel. Ezek jóval egyszerűbbek, gyakran csak egy – egy alak definícióját kérik a vizsgázótól. (Pl. Milyen időben áll az habuerat igealak?) Ezek szerepeltetésének célja, hogy a vizsgáztató ezekre támaszkodjon, ha úgy ítéli meg, hogy nem lenne célszerű egy esetleges rossz válasz után összezavarodó és önbizalmát elvesztő vizsgázónak újabb összetett „nehéz” kérdést feltenni. A vizsgáztatói lapon szereplő 10 + 3 kérdés közül hatot kell feltenni minden vizsgázónak. Minden kérdésért maximum 3 pont, a kiegészítő kérdésekért 1 pont adható. A hat feltehető kérdésbe kiegészítő kérdések is beleszámítanak. A vizsgaleírás szerint a vizsgázónak a 30 perces felkészülési idő alatt a szöveg grammatikai szerkezetének önálló elemzésére kell felkészülnie. A vizsgázó tehát részben önállóan beszél. Ebben az esetben nem szükséges a kérdések feltétele. Ha a vizsgázó magától kiemeli a szöveg szerkezetének olyan jellegzetességeit, amelyekre a vizsgáztatói példányon rögzített kérdések valamelyike vonatkozik, azt a kérdést nem szükséges a vizsgáztatónak feltennie, hanem rögtön megválaszoltnak tekinti, és pontozza.
6
C) A szöveg fordítása
(összesen 25 pont)
A vizsgázó nem kap szótárat a felkészülési időben, ezért a szöveg fordítása a lexikai problémák tisztázásával kezdődik. Lexika 10 pont (a C feladatrészre adható huszonötből) A vizsgázó a következő információt látja a tételen: Mivel nem használhat szótárt, az ismeretlen szavakat megkérdezheti a vizsgáztatótól. Lexikai ismereteit is pontozzák! A vizsgáztatói példányon ott szerepel még egyszer a szöveg, melynek bizonyos szavai alá vannak húzva egy vagy két vonallal, mások pedig nincsenek. A két vonallal aláhúzott szavakat a vizsgázónak ismernie kell. Ha ezek közül nem ismeri valamelyiket: -2 pont, ha az egy vonallal aláhúzottat: -0.5 pont. A vizsgáztató a vizsgázó kérésére megadhatja az aláhúzással nem jelölt szavak mondatban előforduló jelentését. Az aláhúzás nem a szó szótári alakjára, hanem jelentésére vonatkozik, előfordulhat tehát, hogy a legközönségesebb szó is aláhúzás nélkül áll, ha az adott szövegben a vizsgázó számára megszokottól eltérő jelentésben szerepel. A vizsgáztatónak tudnia kell kezelni a vizsgázó „túlkérdezéseit”. A vizsgaszituációból eredő bizonytalanság miatt a vizsgázó valószínűleg olyan szavakra is rákérdez, amelyeket ismer. Ilyenkor a vizsgáztató visszakérdezhet, megkérdezheti, hogy találkozott-e már a szóval, és milyen jelentésben. Ilyenkor a kérdésért nem jár pontlevonás. Esetleg figyelmeztetheti, hogy csak azokat kérdezze meg, amelyeket valóban nem ismer, mert a túlzott óvatoskodással pontot veszíthet. Csak akkor vonnak le pontot, ha bebizonyosodik, hogy a vizsgázó valóban nem ismeri a szót. Nyelvi szerkezetek konkrét értelmezése: 8 pont (a C feladatrészre adható huszonötből), a tagmondatokra arányosan elosztva. A szöveg teljes értelmezése (gondolati koherenciája): 7 pont (a C feladatrészre adható huszonötből)
II. FELADAT
(10 pont) 7
Tartalmi – történeti kérdések a fordított szöveghez kapcsolódóan. Minden tételhez három, rövid, konkrét kérdés kapcsolódik, melyeknek meghatározott pontértékük van (pl.: 3+4+4 vagy 5+2+3 stb.). Ha a vizsgáztató úgy látja, hogy a verses szöveg helyes felolvasását verstani ismeretek hiánya akadályozta, ebben a feladatban a lapon szereplő kérdésektől függetlenül minden verses szöveg esetében feltehet egy erre vonatkozó kérdést, melynek értéke 3 pont.
III. FELADAT
(5 pont)
Memoriter. Ha a szöveg olyan szerzőtől származik, akitől a kerettantervben rögzített mennyiségű memoritert tanultak, ugyanattól a szerzőtől kell kérdezni a memoritert. (Ilyen pl. Vergilius, Cicero, Horatius, Tacitus.) Ha nem, bármely más verses vagy prózai szöveg is lehet. Verses szöveghez verses memoriter, prózaihoz – lehetőleg a műfajhoz igazodó – prózai tartozik. Mennyisége kb. 300 n. IV. FELADAT
(15 pont)
Képhez kapcsolódó feladatok A vizsgázó tétellapján szerepel a kép alatt a vele kapcsolatban megfogalmazott két kérdés: 1. A kép témájával kapcsolatban álló művelődéstörténeti kérdés önálló, tömör kifejtése (10 pont). 2. Az 1. kérdésben ismertetett általános jellemzők bemutatása az adott képen. A kép elemzése, értelmezése a téma szempontjából. A lapon szereplő kérdés ebben az esetben is egyértelműen meghatározza, milyen szempontú értelmezést várnak a vizsgáztatók (5 pont).
8
