Vizes é lőhely ökoló giai á llapotromlá sá nak jelei é s tá rsadalmi, gazdasá gi következmé nyei a veresegyhá zi Malom-tó pé ldá já n

Vizes é lőhely ökoló giai á llapotromlá sá nak jelei é s tá rsadalmi, gazdasá gi következmé nyei – a veresegyhá zi Malom-tó pé ldá já n Tatá r Sá ndor VIS NATURALIS BT., 1171 Budapest, Ó vónőu. 72. Kulcsszavak: antropogé n hatá sok, tó ökológiai á llapota, eutrofizá ció, ökosziszté ma szolgá ltatá sok

Bevezeté s „ Ma má r szinte á ltalá nosan megá llapítható, hogy tavaink vízminősé ge – különösen mezőgazdasá gi környezetben – egyre gyorsuló ütemben rosszabbodik, az eutrofizá lódá s kritikus á llapotá ba kerülnek, vagy má r abban lé vőknek tekintendők” (Dé vai, Kollá r & Ö llős 1976). A hazai tavak döntő ré szé nek á llapotá ról az á llandó é s fokozódó antropogé n hatá sok miatt napjainkban sem lehetne pozitívabb ké pet festeni. Jelen tanulmá ny egyetlen tó – mint „ á llatorvosi ló” – pé ldá já n kívá nja megvilá gítani egy vízi ökosziszté ma á llapota é s a hozzá kapcsolódó tá rsadalmi-gazdasá gi folyamatok kölcsönös függé sé t, kölcsönhatá sait. Á llóvizeink á llapota é s nagy szá ma, illetve a közelmúltban é letbelé pett EU Víz Keretirá nyelve előírá sai különös aktualitá st adnak az esettanulmá ny té maköré nek.

1. Módszerek A Malom-tó vízminősé gi adatai a Pest Megyei Á NTSZ (korá bban: Köjá l) strandon vett mintá inak vizsgá lataiból szá rmaznak. A tó vegetá ciója termé szetessé gé nek elemzé sé re a korá bban ké szült botanikai fajlistá kat (Boros 1927, Palik 1934, Balogh & Zöld-Balogh 1993, Tatá r 2002) é s Borhidi szociá lis magatartá si típusokon alapuló módszeré t haszná ltuk fel (Borhidi 1995). [Tapasztalatunk szerint a Borhidi-fé le termé szetvé delmi é rté kelé s sokkal á rnyaltabb é s objektívebb ké pet ad a vizsgá lt objektum termé szetessé gé ről/ökológiai á llapotá ról, mint a jobban elterjedt Simon-fé le rendszer. Az utóbbi módszerrel vé gzett elemzé s ugyanis a bizonyított degradá ciós folyamatok ellené re sem jelzett szignifiká ns vá ltozá st a tó termé szetessé gé ben (Tatá r 2002).] 2. Eredmé nyek é s megvitatásuk 2.1. A Malom-tó környezeti é s termé szeti adottsá gai a közé pkortól a XX. szá zad közepé ig A veresegyhá zi Malom-tó a Pesti-síksá g é szaki ré szé n, a Veresegyhá zi-medencé ben helyezkedik el. A tavat a dé l-é szak folyá sirá nyú Sződrá kosi-patak felduzzasztá sá val a közé pkorban hoztá k lé tre. Elsőírá sos emlé ké ben – egy 1430-ban törté nt hatá rbejá rá sról ké szített oklevé lben – ná das halastónak írjá k, mely „ fűzfá kkal van szemben” (Tatá r & Krenedits 2001). Az I., II. é s III. katonai felmé ré s (1782-85; 1829-66; 1872-74) té rké pei szerint a tó Veresegyhá z lakott területé től dé lnyugatra helyezkedik el, fá tlan, mocsaras-lá pos terület szegé lyezi, é szaki partjá n (a tógá t fölött) bokros-fá s vegetá ció talá lható. A Pesti-síksá g é szaki ré sze a domborzati viszonyok miatt (é szakról a Cserhá t, keletről a Gödöllői-dombvidé k, nyugatról a Duna hatá rolja) csapadé ká rnyé kban fekszik: az é ves pá rolgá s mennyisé ge meghaladja a lehulló csapadé ké t. Ennek ellené re vizes é lőhelyekben (tavak, patakok, lá pok, mocsarak) gazdag a tá j, melynek felszíné t vastag, meszes homokré teg, az Ő s-Duna egykori hordalé ka borítja. A dombokon lehulló csapadé k egy ré sze a homokon keresztül beszivá rog, é s a völgy felé haladva, (fené k)forrá ské nt bukkan újra felszínre. A közel nyolc hektá ros Malom-tavat a patakvíz mellett fené kforrá sok is tá plá ljá k. A tavon az é vszá zadok sorá n sá sos é s ná das úszólá pi vegetá ció (vízen úszó, tőzegtalajú növé nyszőnyeg) alakult ki, melyet a környezeti adottsá gok mellett feltehetően a patak felduzzasztá sa is segített. A hűvös mikroklímá jú tó vizé nek hőmé rsé klete nyá ron á ltalá ban 19-22 C° között ingadozott, é s a legforróbb napokon sem haladta meg a 25 C° -ot. Növé nyvilá ga (beleé rtve algaflórá já t is) az é szaki lá pokkal mutatott rokonsá got. (Palik 1934). A tó flórá já t először a XX. szá zad nagy botanikusa, Boros Á dá m kutatta (Boros 1916-1954). Az uniká lis é lőhely szá mos ritka növé ny- é s á llatfajnak adott otthont. Gazdag híná rvegetá ciójá ban tömeges volt a tiszta vizet kívá nó üveglevelű bé kaszőlő (Potamogeton lucens). Kiemelendő a ma má r fokozottan vé dett lá pi rence (Utricularia bremii) é s a vidrafű (Menyanthes trifoliata) egykori előfordulá sa. A tó vegetá ciójá nak termé szetessé ge a XX. szá zad első felé ben igen magas volt. A Borhidi-fé le termé szetvé delmi é rté kelé s eredmé nye szerint a magas termé szetessé gi é rté kszá mú fajok (specialistá k) ará nya kiemelkedővolt (20%). Egy korá bbi vizsgá lat kimutatta,

1

PDF created with FinePrint pdfFactory trial version http://www.fineprint.com

hogy a Borhidi-fé le nitrogé n-igé nyen (ökológiai indiká toré rté ken) alapuló é rté kelé s szerint a növé nyek több mint negyede az alacsony tá panyag- (nitrogé n-) igé nyű fajok közé tartozott (27,2 %), mely mezotróf viszonyokra utal. A kevé s rendelkezé sre á lló faunisztikai adat közül említé st é rdemel a fokozottan vé dett vidra é s a lá pi póc előfordulá sa (utóbbi má ra kipusztult). 2.2. A Malom-tó tá rsadalmi-gazdasá gi szerepe a közé pkortól a XX. szá zad közepé ig A Malom-tó gazdasá gi jelentősé ge egé szen az 1950-es é vekig meghatá rozó volt Veresegyhá z é leté ben (malom működteté se, ná dvá gá s, halá szat stb.). A tóstrand megnyitá sa (1928) az idegenforgalom kezdeté t jelentette, a tó közössé gi é letben betöltött szerepe 1925 é s 1950 között volt a legjelentősebb (vízilabda- é s úszóversenyeket, bá lokat stb. szerveztek). A tó gá tjá n működőmalomról a legkorá bbi írá sos forrá s a XV. szá zadból ismert. Többször előfordult, hogy az á rvíz á tszakította a tó gá tjá t é s megrongá lta a malmot is, azonban a ká rokat rövid időn belül felszá moltá k, a helyreá llítá st elvé gezté k. Vízimalom egé szen a XX. szá zad közepé ig működött a tavon. Ebben az időszakban a tó ökológiai á llapotá t leginká bb befolyá soló emberi tevé kenysé g a ná daratá s é s a halá szat volt, mely nem cseké ly jövedelmet hozott a tulajdonos püspöki uradalomnak (Tatá r & Krenedits 2001). A ná daratá s amellett, hogy a tavi ökosziszté má ból jelentős mennyisé gű tá panyagot vont ki, gá tolta a termé szetes szukcessziót is. A ná das úszólá pokon ezé rt nem alakult ki fá s vegetá ció. A III. katonai felmé ré s (1872-84) té rké pé nek tanúsá ga szerint a tavat keleti é s nyugati oldalról kísé rő dombokat legelőké nt hasznosítottá k, míg a tőle dé lre elterülő, mé lyen fekvő, patak menti nedves ré tek kaszá lóké nt szolgá ltak. A tó é s közvetlen környezete relatív é rintetlensé gé nek é s az extenzív gazdá lkodá snak köszönhetően a Malom-tó vegetá ciója termé szetes á llapotot mutatott (Tatá r 2002, 2003).

A Malom-tó é s környé ke a vízrendezé sek előtt (1969) é s utá n (2000)

2


2.3. A Malom-tó környezeti, termé szeti adottsá gainak vá ltozá sa az elmúlt fé l é vszá zadban A Malom-tó ökológiai á llapotá t befolyá soló antropogé n eredetű hatá sok az 1900-as é vek má sodik felé ben é rté k el azt a kritikus szintet, mely meghaladta a tó termé szetes öntisztuló-ké pessé gé nek kapacitá sá t. Az emberi beavatkozá sok é s terhelé sek közül a tavon é s vízgyűjtőjé n törté nt vízrendezé sek, a talajvíz elszennyeződé se (emé sztőgödrök, szennyvíztisztító) é s az idegen fajok betelepíté se (pl. híná revő amur) volt a meghatá rozó degradá ciós té nyező. A Malom-tó dé li felé n az úszólá p egy ré szé nek kikotrá sa (Tőzeges-tó kialakítá sa) é s a gá té píté s (ld. mé g az 1. sz. tá blá zatot) a víz összes foszfor-tartalmá nak megugrá sá hoz, az algá k tömeges elszaporodá sá hoz vezetett. A vizek menti lá pok, mocsarak lecsapolá sa, a Malom-tó feletti ná das-híná ros vadvizek kikotrá sa (horgá sztavak kialakítá sa) é s a híná rvegetá ció kipusztulá sa (amurtelepíté s) egyszerre növelte a tó terhelé sé t (szennyezé sé t) é s csökkentette termé szetes öntisztuló-ké pessé gé t (Tatá r 2003). A híná r hiá nya é s az algá sodá s miatt megnőtt a tóvíz á tlagos hőmé rsé klete is. A leromlá s elsőnyomait, a híná rnövé nyzet há tté rbe szorulá sá t é s az algá sodá st 1980-ban dokumentá ltá k: „ … a tóban jelenleg erőteljes tá panyag-feldúsulá s figyelhetőmeg, amit a különbözőké k-alga fajok telepei is jeleznek.” (Ková cs 1980). A tóban felgyorsult az iszapké pződé s, mely napjainkra nagymé rté kű feliszapolódá shoz vezetett. . 1985-ben a Malom-tavat termé szeti é rté kei miatt megyei szintű, 1997-től a termé szet vé delmé ről szóló törvé ny alapjá n – mint lá pterületet – orszá gos jelentősé gű termé szetvé delmi területté nyilvá nítottá k.

A Malom-tó ökoló giai á llapotá t ká rosan befolyá soló antropogé n eredetű hatá sok é s a közvetlen következmé nyek Időpont 1910-es é vek vé gé től 1930-as é vektől XX. sz. közepé től

1960-as é vek vé gé től

1978--79 1987--88 1988--89

Beavatkozá sok/terhelé sek a tavon é s vízgyű jtőjé n

Közvetlen következmé nyek

Patak- é s tóparti lá pok lecsapolá sa, feltölté se

Termé szeti é rté kek pusztulá sa

Há zi emé sztőgödrök vízszennyezé se (a tó környé ké nek fokozatos beé píté se következté ben) A tavon a halá szat helyett a horgá szat kerül előté rbe (1946-tól intenzív haleteté s okozta terhelé s) Műtrá gyá zá sból szá rmazó tá panyag-terhelé s a tá plá ló patak menté n Tőzegkitermelé s a tó vízgyűjtőjé n Ú szólá p kikotrá sa a Malom-tó dé lnyugati é s dé lkeleti partja menté n Növé nyevőhal (amur) telepíté se (1970-) miatt a híná rvegetá ció há tté rbe szorulá sa Horgá sztavak kialakítá sa (tőzeg-, ná das é s híná rvegetá ció kitermelé se) a Malom-tó feletti híná ros vadvizek helyé n (Pamut-, Ivacsi-tó), illetve a Nagy-úszólá p dé li ré szé n (Tőzeges-tó)

Planktonikus eutrofizá ció

1992

A Nagy-úszólá p ketté vá gá sa egy földgá ttal (A tá plá ló patak vizé t az úszólá p ké t oldalá n vezetté k el, így a víz má r nem tisztulhat meg alatta)

1996 vé gé től

A Veresegyhá zon működőregioná lis szennyvíztisztító hatá ré rté k feletti foszfor-, nitrá t- é s bakté rium tartalmú “tisztított” szennyvizé t a tó fölött elterülőparlagterületeken locsoljá k ki 800 tonna szennyvíziszap elá sá sa a Folyá s-patak (Sződrá kosipatak mellé ká ga) mellett

Planktonikus eutrofizá ció

Planktonikus eutrofizá ció Termé szeti é rté kek pusztulá sa

Planktonikus eutrofizá ció Termé szeti é rté kek pusztulá sa 1980: a cianobakté riumok első, nagyobb mé rté kű megjelené se 1987: strandbezá rá s („ ké kalgavirá gzá s”) 1989: Salmonella-fertőzé s Planktonikus eutrofizá ció Termé szeti é rté kek pusztulá sa

Planktonikus eutrofizá ció 1992: strandbezá rá s (toxikus a víz a cianobakté riumoktól) 1993: Salmonella-fertőzé s 2003: strandbezá rá s (bakteriá lis szennyezé s)

1.sz. tá blá zat

3


1996 vé gé től Veresegyhá z, Erdőkertes é s Szada szennyvizé t a Veresegyhá zon megé pült szennyvíztisztító gyűjti össze. A szennyvíztisztító telep nem a vízjogi lé tesíté si engedé ly szerint é pült meg, emellett a hibá s tervezé s, a rossz üzemelteté s é s a hatósá gokkal törté nőegyüttműködé s hiá nya is hozzá já rult ahhoz, hogy jelenleg a té rsé g legnagyobb szennyezőforrá sa. Működé sé től kezdve többszörös hatá ré rté ken (nitrá t, összes foszfor) locsolja ki a tavak felett a „ tisztított” szennyvizet, ezé rt csak ideiglenes vízjogi engedé llyel rendelkezett, melyet a folyamatos környezetterhelé s miatt 2004-ben má r nem hosszabbított meg a környezetvé delmi hatósá g. A szennyezé s mé rté ké t jól mutatja, hogy a jelenleg kibocsá tott „ tisztított” szennyvíz mennyisé ge (3000 m3/d) meghaladja a Sződrá kosi-patak vízhozamá t (2246 m3/d). A Pest Megyei Á NTSZ adatai szerint a Malom-tó strandjá n a Coliform-szá m é rté ke az utóbbi é vtizedben exponenciá lisan nőtt. A mutató a szennyvíztisztító üzemelé se előtt, 1985 é s 1996 között mindössze ké t esetben lé pte túl a III. osztá lyú hatá ré rté ket, 1997 é s 2003 között azonban má r tízszer (Tatá r & Tamá si 2005; 1. sz. á bra).

A Coliform-szá m alakulá sa a Malom-tavon

600

má jus 500

június (db/ml)

400

július

300

augusztus

200

szeptember

100 0 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003

hatá rérték (100 db/ml)

év

1. sz. á bra A tó tá panyag-terhelé sé nek növekedé se (a vízminősé g romlá sa) az úszólá pi vegetá ció összeté telé nek megvá ltozá sá ban, degradá ciójá ban is kimutatható. A magasabbrendű növé nyfajok szá ma nagymé rté kben lecsökkent (2000-ben 21%-kal kevesebb, mint 1927-ben), kipusztult kilenc vé dett növé nyfaj, eltűntek a tiszta vizet igé nylő- é s a híná rnövé nyek. A fajlistá kból szá molt á tlagos Borhidi-fé le nitrogé n-igé ny (mNB) é rté ke 1927 é s 2000 között 27%-kal csökkent Az elsőfelmé ré s idejé n (Boros 1927) az alacsony nitrogé n-igé nyű, nagyré szt ritka vagy vé dett növé nyek közé tartozott a fajok 27,2%-a, mely é rté k 2000-re 4%-ra csökkent. A zömé ben leromlá st jelző, magas nitrogé n-igé nyű fajok ré szesedé se ugyanezen idő alatt ezzel ellenté tesen alakult, közel duplá já ra nőtt (27,1%-ról 53%-ra; Tatá r 2003). A degradá ciót jól mutatja a növé ny fajlistá kból szá molt Borhidi-fé le á tlagos termé szetessé gi é rté k (mP) alakulá sa is, mely 1927 é s 2000 között 19%-kal (4,3-ről 3,5-re) csökkent. A magas termé szetessé gi é rté kszá mú növé nyfajok ará nya 1927 é s 2000 között közel ötödé re esett (2000-ben: 4,3%). Megjelentek az emberi hatá st jelző gyom- é s tá jidegen fajok, é s több mint duplá já ra nőtt a zavará stűrő növé nyek ará nya (2. sz. á bra). Feltehetően a tó egyedi algaflórá ja is jelentősen á talakult.

4


A Borhidi-fé le szociá lis magatartá stípusok (SzMT) megoszlá sá nak vá ltozá sa a Malom-tavon 50,0

Boros 1927

45,0 40,0 35,0

Palik 1934

[%]

30,0 25,0 20,0

Balogh é s ZöldBalogh 1993

15,0 10,0 5,0

Tatár 2000

0,0 ) (8 Sr

6) S(

) (5 C

) 2) 3) (4 T( P( G D N

) ) (1 (-3 W Ac

Kategó riá k

2. sz. á bra A Borhidi-fé le termé szetvé delmi é rté kelé s rendszere Növé nyfajok szociá lis magatartá si Termé szetessé gi Jelölé s típusai (SzMT) é rté kszá m (P) Sr Ritka specialistá k +8 S Specialistá k +6 C Termé szetes kompetítorok +5 G Generalistá k +4 NP Termé szetes pionírok +3 DT Zavará stűrőnövé nyek +2 W Honos gyomfajok +1 Ac Tá jidegen, agresszív kompetítorok -3

(Egy adott é lőhely anná l termé szetesebbnek tekinthető, miné l több benne a magas termé szetessé gi é rté kszá mú növé nyfajok ará nya.) A tó fauná já nak á llapotá ról nem ké szültek felmé ré sek, de a vízi rovarok, csigá k, halak, ké té ltűek faj- é s egyedszá má nak drasztikus csökkené se a terepi tapasztalatok alapjá n ezek né lkül is szembeötlő. A biodiverzitá s csökkené sé ben a vízminősé g romlá s mellett központi szerepet já tszott a tá plá lé kul, búvó- é s ívóhelyül szolgá ló híná rvegetá ció kipusztulá sa. Ö sszessé gé ben megá llapítható, hogy a beavatkozá sok é s terhelé sek hatá sá ra a tó termé szetessé ge, biológiai sokfé lesé ge a XX. szá zad má sodik felé re jelentősen csökkent (3. sz. á bra).

5


TERHELÉ SEK

BEAVATKOZÁ SOK

(emésztõ gödrök szennyezése, haletetés, mûtrá gyá zá s, szennyvíztisztító nem megfelelõ mûködése)

(lá pok lecsapolá sa, amur telepítés, tõ zegkitermelés, ná das és úszó lá p kikotrá sa)

EUTROFIZÁ CIÓ

"ALGAVIRÁ GZÁ SOK" (ké k- é s zöldalgák)

TISZTA VIZET JELZÕ INDIKÁ TORFAJOK KIPUSZTULÁ SA (merev víziboglárka, forrásperje stb.)

HÍNÁ RFAJOK KIPUSZTLÁ SA (lápi rence stb.)

ALACSONY NITROGÉ N-IGÉ NYÛ FAJOK ELTÛ NÉ SE (posvány kakastaré j, vidrafû stb.)

NÁ DPUSZTULÁ S (terheltebb területeken)

MAGAS NITROGÉ N-IGÉ NYÛ FAJOK MEGJELENÉ SE (nagy csalán, fekete bodza stb.)

ELNÁ DASODÁ S (lápi sás, zsombé ksás stb. eltûné se)

FAJSZÁ M-CSÖ KKENÉ S (-21,3%)

A Malom-tavat és vízgyûjtõ jét ért antropogén eredetû beavatkozá sok és terhelések hatá sa a tó növényzetére

(Fajszá m-csökkené s: 1927 é s 2000 között.) 3.sz. á bra 2.4. A Malom-tó tá rsadalmi-gazdasá gi jelentősé ge az elmúlt fé l é vszá zadban A hazai tá rsadalmi-gazdasá gi vá ltozá sok miatt (pl. vízimalmok helyettesíté se, halá szat megszűné se) 1950-től a Malom-tónak má r csak idegenforgalmi, illetve horgá szati cé lú hasznosítá sa folyik, de a korá bban ré szletezett degradá ciós folyamatok miatt 1980-tól má r ez is fokozatosan há tté rbe szorult (2. sz. tá blá zat). Az 1990-es é vektől rendszeressé vá ló tavaszi zöldalga invá ziók é s a cianobakté riumok nyá ri, tömeges elszaporodá sa a tóstrand, illetve a tóhoz kötődő idegenforgalom drasztikus visszaesé sé t eredmé nyezte. Helyi há ziorvosi tapasztalatok szerint a – toxikus anyagokat termelő, illetve allergé n – cianobakté riumok (Microcystis sp.) gyakran okoznak bőrallergiá t é s kötőhá rtya-gyulladá st a fürdőzők között. Amíg az 1980-as é vek vé gé n egy á tlagos nyá ri hé tvé gé n a strand napi forgalma meghaladta a 2-3000 főt is, addig ez ma nem nagyobb 3-400 főné l. (Mé g szembetűnőbb a vá ltozá s, ha figyelembe vesszük, hogy a belé pőjegyek á ra nem követte az inflá ciót é s 1990 óta Veresegyhá z á llandó lakóné pessé ge megduplá zódott.) A vízminősé g romlá sa a helyi horgá szegyesületet is é rzé kenyen é rintette, az „ algavirá gzá sok” idejé n é rezhetően lecsökken a horgá szok szá ma. A strandolók nagy ré sze ma a vízfolyá sban feljebb elhelyezkedő, a szennyezé stől (szennyvízszikkasztó- é s lakott területtől) kevé sbé é rintett, tisztá bb vizű, vé dett Pamut-tóra já r, ahol a tó é lővilá gá t veszé lyeztető, illegá lis vadfürdőzé s alakult ki.

6


közé p A Malom-tó „szolgá ltatá sainak” vá ltozá sa a 1925–1950–1980– -korközé pkortó l napjainkig 1950 1980 2005 1925 halá szat Gazdasá gi jelentősé g malom ná dvá gá s rá ká szat jé gvá gá s á llatfürdeté s fürdőzé s ! horgá szat ökoturizmus Ré szpontszám: 18 14 8 4 malom Tá rsadalmi jelentősé g vízisportok ! fürdőzé s ! rendezvé nyek ! Ré szpontszám: 3 11 6 2 vízminősé g é s -mennyisé g ! Környezeti, termé szeti mikroklíma jelentősé g/ é lővilá g ! é rté k Ré szpontszám: 9 9 8 4 Ö sszpontszá m (Teljes Szolgá ltatá si É rté k): 30 34 22 10 Az ökosziszté ma szolgá ltatá s jelentősé ge/é rté ke nagy: 3 p közepes: 2 p kicsi: 1 p

2. sz. tá blá zat A Malom-tóhoz kötődővá llalkozá sok fokozatos megszűné se, az idegenforgalmi é s egyé b bevé telek csökkené se miatt egyre inká bb há tté rbe szorult a tó vé delmé vel, rehabilitá ciójá val kapcsolatos é rdek (szennyvíztisztító rekonstrukciója, a tó termé szetvé delmi rehabilitá ciója stb.). A helyi vezeté sné l (önkormá nyzat) az utóbbi má sfé l é vtizedben ehelyett a vá ros termá lvíz kincsé vel kapcsolatos fejleszté sek kaptak prioritá st. Napjainkban napirenden van a szennyvíztisztító rekonstrukciója, mellyel a Malom-tavat é rőegyik legnagyobb szennyezőforrá s megszünteté se törté nhet meg. Az á talakítá s utá n kötelezni kell a tóparti telektulajdonosokat a csatornahá lózatra törté nő rá köté sre. Kiemelt feladat emellett az ökológiai szempontok szem előtt tartá sá val a tófené ken felhalmozódott iszap eltá volítá sa é s az amurok lehalá szá sa. A szüksé gszerű vízminősé g-javítá s, illetve a rehabilitá ció költsé gei nagysá grenddel nagyobbak, mint amennyit a megelőzé s, a ká rokat okozó beavatkozá sok é s terhelé sek elkerülé se jelentett volna. Ö sszefoglalá s Az uniká lis é lőhelynek szá mító Malom-tó egé szen a XX. szá zad közepé ig központi szerepet já tszott Veresegyhá z é leté ben, mind tá rsadalmi, mind gazdasá gi szempontból. Szerepe ké sőbb csökkent, azonban ennek há tteré ben a törté nelmi vá ltozá sokon túl elsősorban ökológiai té nyezők á llnak. A Malom-tó emberi tevé kenysé g okozta ökológiai á llapotromlá sá nak elsőjeleit az 1980-as é vekben é szlelté k. A vízrendezé sek miatt csökkent a tó termé szetes öntisztuló-ké pessé ge, a tavat é rt szennyezé sek a XX. szá zad má sodik felé re jelentősen megnőttek. A következmé nyké nt fellé pő vízminősé g-romlá s a tó é lővilá gá nak degradá ciójá hoz, planktonikus eutrofizá cióhoz vezetett Utóbbiak miatt sé rültek a tó szolgá ltatá si funkciói, a hozzá juk kötődőidegenforgalom napjainkra összeomlott. A ká ros folyamatok megelőzé se nagysá grenddel kisebb rá fordítá st igé nyeltek volna, mint amennyi a rehabilitá ciós cé lú beruhá zá sokhoz szüksé ges.

7


Irodalom Balogh M. & Zöld-Balogh Á . (1993): Ö kológiai vizsgá latok a veresegyhá zi tavakon. Paluster Bt. – Demokrata Ú jsá g, Veresegyhá z, X-XI: pp. 8--9, XII: p. 8. Borhidi A. (1995): Borhidi.-fé le relatív ökológiai indiká tor é rté kek. – In: Horvá th F., Dobolyi Z. K., Morschhauser T., Lőkös L., Karas L. & Szerdahelyi T.: FLÓ RA adatbá zis 1.2. Taxonlista é s attribútumá llomá ny. MTA Ö BKI é s MTM Növé nytá ra, Vá crá tót, pp. 56--60. Boros Á . (1916--1954): Ú tinapló. MTM Tudomá nytörté neti Gyűjtemé ny Boros Á . 1927: A veresegyhá zi tó növé nyzete. – Bot. Közlem., 24: 73--74. Dé vai Gy., Kollá r Gy., Ö llős G.: A tavak eutrofizá lódá si folyamatairól. MTA-BKI, 1976. p. 1. Ková cs M. (1980): Veresegyhá zi-tó vé detté nyilvá nítá sá nak javaslata. – Orszá gos Termé szetvé delmi Taná cs 19.002 (156/1980) Palik P. (1934): Adatok a veresegyhá zi-tó algaflórá já hoz. – (Különlenyomat az Index Horti Botanici Universitatis Budapestinensis 1934. é vi füzeté ből.) A MNM kiadvá nya, Duná ntúl - Pé csi Egyetemi Könyvkiadó é s Nyomda Rt. pp. 3--27. Tatá r S., Krenedits Sá ndor (2001b): A veresegyhá zi tavak törté nete é s é lővilá ga. – Tavirózsa Környezet- é s Termé szetvé dőEgyesület, Veresegyhá z, 69 pp. Tatá r S. (2002): A veresegyhá zi regioná lis szennyvízkezelé s környezetvé delmi felülvizsgá lata: a szennyvíztisztítá si tevé kenysé g é lővilá gra gyakorolt hatá sa (tanulmá ny). Human Media Kft. pp. 3--4. Tatá r S. (2002): Botanikai vizsgá latok a veresegyhá zi Malom-tó úszólá pjain. – Bot. Közlem. 89: 141-160. Tatá r S. (2003): Antropogé n eredetű beavatkozá sok é s terhelé sek hatá sa a veresegyhá zi Malom-tó úszólá pi vegetá ciójá ra. (Elfogadott ké zirat a Term. vé d. Közlem. MTBK Különszá má hoz) Tatá r S., Tamá si Júlia (2005): Veresegyhá z Vá ros Környezetvé delmi Programja. Vis Naturalis Bt., Budapest A Pest Megyei Taná cs 1/1985. szá mú rendelete a termé szetvé delmi é rté kek vé detté nyilvá nítá sá ról. 1. a. Veresegyhá zi úszószigetek. Pest Megyei Taná cs Közlönye 1985, pp. 3--4. Felszíni víz vizsgá lati eredmé nyek (veresegyhá zi strand). Á NTSZ Pest Megyei Inté zete, Laboratóriumi Osztá ly, 1985-2004

8


Vizes é lőhely ökoló giai á llapotromlá sá nak jelei é s tá rsadalmi, gazdasá gi következmé nyei a veresegyhá zi Malom-tó pé ldá já n

Recommend Documents