vitás prizmája, imdnt a naplóban, s ezért kevésbé is megbízható, hitelessége fokozottabban ifügg írójától, történeti forráserejének foka esetről

NAPLÓK, EMLÉKIRATOK

Mindkettő — a napló is és az emlékirat is, ahogy az utóbbi már nevében is sugallja — az emlékező műfajba t a r t o z i k . A z emlékezés bennük a közös, de u g y a n a k k o r a köztük levő különbségek forrása is ez. A napló feljegyzései, emlékei ugyanis a megörökített, rögzített eseményekkel nagyjából egyidőben keletkeztek, az emlékiraté pedig későbbi keletűek. Ettől függetlenül azonban ez is, az is a történeti tudományoknak — így a színháztörténetnek is — szívesen és szük­ ségszerűen idézett forrásanyaga. Általában kettős jellegű szövegek ezek. I r o d a l m i és d o k u m e n t u m jellegűek. Irodalmivá a stílus, a n y e l v i megformálás, d o k u m e n t u m értékűvé pedig a bennük megfogalmazott, a megőrzött k o rjelleg, a hitelesség teszi. Természetesen n e m téveszthető szem elől, hogy a hitelesség n e m kizárólag a műfaj természetéből következik, h a n e m elsősorban a napló- v a g y memoáríró személyétől, szándékától függ. I l y e n vonatkozásban a napló több, hitelesebb, m i n t az emlékirat. Ez abból a már említett különbségből adódik, hogy a lejegyzett esemé­ n y e k a l i g előzik meg a naplóírást, a napló szinte szinkronban v a n az eseményeikkel. Ezzel szemben az emlékirat — amelyről n e m vélet­ lenül tartják, hogy a csalódottság, a kiábrándultság, sőt az öregség műfaja, s ezzel együtt az önigazolásé —, az események utólagos magyarázatának lehetőségét is tartalmazza, 'tehát lehetővé teszi író­ jának a múlt megszépítését, átfogalmazását, az eseményeknek a hitelestől, a megtörténttől eltérő prezentálását. Erősebb a s z u b j e k t i -

vitás prizmája, imdnt a naplóban, s ezért kevésbé is megbízható, h i t e ­ lessége fokozottabban ifügg írójától, történeti forráserejének foka esetről esetre nagyon változó, t u d n i k e l l benne f e l i s m e r n i a személyes és az a u t e n t i k u s mozzanatok arányát. A m a g y a r nyelvű színházi emlékező i r o d a l o m aránylag sok mű­ vet t a r t számon, ezek forrásértéke azonban nagyon változó. Ez n e m ­ csak a műfaj kettős természetéből, kötöttségéből adódik, hanem abból a közismert körülményből is, hogy a színészek tudvalevőleg a l e g ­ érzékenyebb, a legszenzibilisebb, az önmagukkal legtöbbet és legszí­ vesebben foglalkozó emberek közé tartoznak. Ez a professzionális j e l ­ legű mozzanat betegség is, erény is, egyszerre teszi érdekessé, sőt kissé szenzáció-ízűvé, és a hiiteles&égszint tekintetében p r o b l e m a t i ­ kussá is a naplókat m e g az emlékiratokat, i l l e t v e ezek összes — i t t is fellelhető — változatát, a feljegyzéseket, a visszaemlékezéseket, az anekdotafüzéreket stb. A rendezők naplói és emlékiratai m i n t h a legalább egy f o k k a l tárgyilagosabbak lennének, m i n t a színészeké: a körülményekre, az objektív világ összefüggéseire is kitérnek. K ö ­ vetkezésképpen a rendezők sokkal inkább eleget tesznek a realista műfaj — ahova a napló v a g y az emlékirat is t a r t o z i k — követel­ ményeinek, s jobbára mentesek a túlzott szépírói ambícióktól is. Ezek az emlékezések különben sem a bennük (fellelhető esetleges i r o ­ d a l m i vonatkozások és értékeik m i a t t érdekesek, hanem a belőlük kiolvasható valóság megidézése, megismerhetősége m i a t t . Bár a gazdag m a g y a r színházi memoár-irodalomnak mindössze néhány darabjában találtunk a jugoszláviai m a g y a r színházi múltra utaló részleteket, a n y a g u n k aránylag szerencsésnek mondható. U g y a n i s a legjobbnak t a r t o t t m a g y a r színésznapló, Dérynéé — a m e l y azonban inkább emlékirat, m i n t napló —, v a l a m i n t Molnár György már erősen szubjektív jellegű, de éppen a bennünket érdeklő k o r d o k u m e n t u m o k szempontjából nagyon sok becses részletet tártak mazó emlékidézése, a k o r kivételes színházi egyéniségének számító

Egressy Gábor feljegyzései, és a napló fogalmát szinte egyedül fedő Szuper-féle színészeti napló egyaránt gazdag forrásai múltunknak. A többi inkább i r o d a l m i j e l l e g r e törekvő szöveg, s forrásértékük ennek megfelelően változó. M i t t u d u n k m e g ezekből a részletekből? Elsősorban a színészek életmódjáról, játszási körülményeikről, műsorukról szerzünk i n f o r ­ mációkat, m e g t u d j u k azt is, hogyan játszottak, de u g y a n a k k o r észre­ vétlenül, a k a r a t l a n u l , és mégis szükségszerűen arról is v a l l a n a k ezek a részletek, a m i bennünket ezúttal fölöttébb érdekel — arról a tájról, azokról a városokról, ahol íróik m e g f o r d u l t a k , azokról, a k i k n e k ját­ szottak, a k i k nézték őket, tapsoltak nékik v a g y érdektelenül feléjük sem nézték. Emberekről, körülményekről, művelődésről, igényről és igénytelenségről, ízlésről — mindarról, a m i t gyűjtőfogalom formá­ jában, j o b b kifejezés híján, színházi kultúrának nevezünk.

SZABADKA

1839

SZUPER K Á R O L Y

NAPLÓJÁBÓL

Három napig t a r t o t t a búcsú h o l egyik, h o l másik rokonomnál, negyedlik napra virradóra sírva elválván anyámtól és testvéreimtől, e l i n d u l t a m atyám kocsiján Szabadlkára. Szabadkán 1839. január 12-én léptem m i n t szerződött színész elő­ ször színpadra Szigligeti Dienes című drámájában, m i n t őrtiszt és összeesküdt. A társulat a k k o r i tagjai v o l t a k : Fekete, Gyöngyösi, B e r zeviczi, Marosi, Boér, Kemény, Feketéné, Berzevicziné, Telepiné, Eőz Lóra és L i g e t i színlaphordó, később Antónia i s társulatunk tagja l e t t Szabadkán, k i v e l m i n t h o g y testvérénél ebédeltem, h a m a r meg­ ismerkedtem. Különben sem tudván megszökni az e g y k o r i színészek rendetlen életmódját, m e l y többnyire korcsmázásból és kártyázásból állott, simulékonyabb v o l t a m a női társasághoz és időmet legtöbbn y i r e az igazgatóéknál és a többi nős színészeknél töltém; legtöbbn y i r e felolvasásokat t a r t o t t a m a nőknek s i p a r k o d t a m velők megis­ m e r t e t n i i r o d a l m u n k j élességeit s ezáltal m i n d a magam, m i n d az ő színi tehetségüket szélesbíteni. Rendről v a g y pontosságról szó sem lehetett Fekete Gábor társulatánál. Ö maga szenvedélyes vadász lévén, próbára csak elvétve tévedt be, a szerepeket rendszerint csak a próbán osztogatták k i , sőt n e m ritkán az előadás előtti napon n y o m ­ ták kezembe a darabot, hogy írjam k i belőle szerepemet. I l y e n rend m e l l e t t keserves v o l t az előhaladás; különben játékműsorunk is örök­ ké egy v o l t : 10—12 darabból állt az egész. Ez félignmeddig, i l l e t v e

a főbb szerepek be v o l t a k t a n u l v a , a többivel aztán n e m sokat gon­ dolták, a m i r e n e m j u t o t t ember, azt m i n d n e k e m adták. Én aztán szépen rászoktam, hogy egy öltözetben e l m o n d t a m m i n d , legfeljebb is a n n y i t változtattam magamon, hogy egyik szerepre bajuszt p i n ­ gáltam, a másiknál pedig letörültem. Maszkírozást úgysem t a n u l h a t ­ t a m egyiktől sem, ruhát sem változtathattam, m e r t a ruhatár egypár rongyból állt mindössze, m e l y e t a színészek éjjel ágyneműnek hasz­ náltak, n a p p a l ezek v o l t a k a d i r e k t o r vadászebeinek alomjai, este aztán összevissza tűztük-férceltük, hogy valahogy felvehessük. Csu­ pán csak Boérnak v o l t egypár meglehetős öltözete magának m i n t szerelmes színésznek, amiért aztán néki 5 f o r i n t t a l több fizetés járt. Trikója is csupán n e k i v o l t , egyetlen darab, a m i r e rendkívül büszke volt. Ebben játszotta a német r i t t e r t , m a g y a r történelmi hőst stb. m i n d e n t , míg aztán n e k e m is küldött Pestről jurátus bátyám egyet, s ezt használta aztán az egész társaság, míg csak r o n g y o k r a n e m szakadt.

1845 és 1846

SZUPER K Á R O L Y NAPLÓJÁBÓL

Szabadka, október 14. Gócs társasága m a utazott el Kalocsára, s miután Gócs és Gócsné személyesen felkerestek s felkértek, követni fogom én is őket Kalocsára azon reményben, hogy velők a telet Szabadkán tölthetem. Kalocsa, okt. 23. Mindegy, akár operát, akár drámát adunk, a papok a színházba járást bűnnek és erkölcstelenségnek tartják. Én csupán két előadást érhettem meg, a többi részvétlenség m i a t t elmaradt. M a ideérkezve Veszprémi Chiabai társulatától, azt újságolá, hogy Chiabai n e m m e r t még a vásárra sem b e m e n n i Szabadkára, sőt hogy Kilényivel egyesülten Zomborból Bajára utaztak. Ezen hír hallatára,

tanácsom szerint, m a utolsót játszunk, szekereket fogadunk és i n d u ­ lunk. Szabadka, okt. 25. Megérkeztünk Szabadkára s lótunk-futunk szál­ lás után, m i v e l az i t t e n i nép nincsen hozzászokva ahhoz, hogy hóna­ pos, annál kevésbé hogy bútorozott szobát tartogasson bérlőknek. Megérkezett új primadonnánk, Baranyiné, a hétvármegyére szóló szépség, szintén két bútorozatlan szobát kapott. O t t találtam az üres szobákban málhái közepette. A fényes sleppek o t t hevertek a k i p a k o l a t l a n szalmazsákban. Udvarlóitól környezve szaladgált fel-alá, mérgében könnyezve afelett, hogy sleppjeit n e m képes e l p a k o l n i . Midőn bámulom fényes ruhatárát, egyik udvarlója a legáradozóbb szavakkal nyilvánította örömét afelett, hogy újra szerencséje lehet Szabadkának a szép és jeles művésznőhöz, s „hallhatjuk ezüst hangja aranyos trilláit", „Sag h a g y j u k az abba, (felelte nagy mérgesen az ábrándozásra tótos dialektusával), n e m t u d maga v a l a m i ócska m o b i l i a . " A szép asszony bosszúsága képzelődésemet n a g y o n lehangolta s m e n t e m tovább szállást keresni. A közönség rajongva várja előadá­ sunkat, m i t holnap a Normával kezdünk meg. Szabadka, november 2. Bérletünket tegnap kezdtük az Eljegyzés a lámpafény a l a t t című új vígjátékkal. Bérletelőfizetésünk ezer f o ­ r i n t o n felül v a n . Mindjárt osztottunk is félhavi gagét. A z idevaló közönség csak a bohózatokat, éneket és a borzasztó szomorú darabokat szereti. Ezekkel pedig bajos leszen őket folytonosan ellátnunk, m e r t ezek nagy személyzetet igényelnek, m i pedig csakis Baranyinéval és P a l a t k i v a l szaporodtunk. Méghozzá operánk énekkara a l i g áll egypár emberből s ezek is t a n u l a t l a n o k , m e r t drámától l e t t e k szerződve. Ezért is eddig a Normán kívül n e m a d t u n k több operát. Szabadka, november 15. Beliczai m a még próbált velünk. Este is várjuk, hát csak jön a hír helyette, hogy megszökött. E l v i t t e a társa­ ság által rábízott bérletpénzt, s egyikünk-másikunk holmiját. Tőlem kedvenc darabomat Senetteve marquisnőt lopta el. Én m i n d i g m o n d -

tam, hogy j e l l e m t e l e n ember, de m i v e l nagy szája v o l t alattomosan hízelgő chorista létére az ügyvivőséggel bízták meg. Szökéshíre nagy gyalázatot hozott ránk saisonunk elején. N a g y a bérletünk, s k i c s i n y a „Fekete sas"-beli termünk. Kevés közönség fér el csak a bérlők mellé. M i azonban bérletszünetekkel segítünk szaporítani a jövedel­ met. Én, nőm és Szerbényi roskadozunk a dráma a l a t t . A z opera­ tagok n e m a k a r n a k szerepet t a n u l n i drámában, azzal mentvén m a ­ gukat, hogy új operákra készülnek, és íme eddig csak hármat t u d t a k színre hozni, s örökké ezeket nyaggatják. Én m e g lévén szokva látni Chiabainál a drámai játékok színezését, s a f i n o m f r a n c i a vígjátékok gyorsan perdülő lejátszódását, — i t t látva a döcögős vígjátékokat, fáj a l e l k e m . Írtam is Chiabainak, hogy az operatársulatot n e m t u d o m megszokni. Szabadka, december 15. Dacára a nagy jólétnek, békétlen operabeli társaink már többször e l akarták h a g y n i Szabadkát, de állomás hiánya m i a t t n e m m o z d u l h a t t u n k . Múlt csütörtökön a d t u k elő elő­ ször szorgalmas betanulással Czakó új művét, a Végrendeletet nőm javára, m i n e k betanulására s az opera-készületek néhány n a p i m e l ­ lőzésére rábírtuk az operaénekeseket is. A próbákat o l y gonddal t a r t o t t u k meg, hogy Baranyiné tótos beszédje n e m i s v o l t észre­ vehető. Így aztán n e m i s m a r a d t e l a hatás ós a kiváló tetszés. A közönség, m e l y eddig közömbösen nézte drámai működésünket, el v o l t ragadtatva. Tombolással és számtalan kihívással fogadott m a j d m i n d e n jelenetet. Ez estével egészen megnyertük a közönség tetszé­ sét; n e m óhajtják többé kizárólag az operát. Csak színészeinkben v o l ­ na m e g a kitartás, s kevesebb h a j l a m a súrlódásra! D e m i k o r az operisták és drámaisták m i n d e g y i k e magát t e k i n t i fő kenyérkeresőnek, örökös is a szemrehányás, bár az irigység mégis az operistákban r e j l i k . M a az öreg Czorda főesperesnél v o l t u n k ebéden a nagyplé­ bánián, k i a megtestesült jóság és barátság. M a nőm tiszteletére rendezte az estélyt, kárpótlásul azért, hogy n e m jelenhetett meg az

előadáson. Sőt a meghívódással beilépti jegyéért 5 f r t o t is küldött. Zenével és tánccal éjfélig t a r t o t t a mulatság a plébánián. E tisztes öreg n e m t a r t j a a színészeket a sátán fiainak, m i n t a közeli Kalocsán, h a n e m a világosság és műveltség terjesztőinek. Szabadka, december 26. Megjött Kovács A n d r i s a társaság első operaénekese, továbbá Marosi és Farkas is. Ügy erősödött az opera is, dráma is ezekkel, hogy társaságunk gyenge kerekű kocsiján több leszen a poggyász, m e r t csak a b o r t kedvelők szaporodtak. Most már számunk m i a t t Szabadka n e m panaszkodhatik, m i n t eleinte, pedig m i k o r még kevesebben v o l t u n k , j o b b a n m e n t e k d a r a b j a i n k . Szabadka, 1846. január 3. A közönségnek végre is v a n ítélő esze, s h a pártolja a színészetet, kíván élvezetet is. Tegnap este a H a r m i n c ­ éves kártyást adtuk, s m i n k e t és Egedit kivéve, k i k mindhárman csak k i s szerepeket játszottunk, az egészet k i a k a r t a fütyülni a botrányo­ san készületlen hanyagságért, m e l y társaságunkon a felszaporodás óta általánosan elharapódzott. E botrány i g e n zokon esett, s igen t a n u l ­ ságos v o l t mindnyájunknak, még talán a hibásoknak is, talán m a j d serkenteni fogja őket is, m e r t m a már csakugyan j o b b a n m e n t a Két pisztoly elődaása. Űj darabokat nemigen a d h a t u n k , — bár most már eléggel bírunk, miután az eredeti színirodalom szép lendületnek i n d u l t és f i a t a l nagy tehetségek tűnnek f e l e téren, k i k h e z nagy reményeket köthetünk, m i n t Czakó Zsigmond. D e az énekesek egyál­ talában csak operát alkarnak t a n u l n i , s m i mégsem v a g y u n k a n n y i a n , hogy őket a drámából kihagyhatnánk, különösen Egedit, k i a drá­ mában első szerelmesünk, az operában pedig hőstenor, s így nélkü­ lözhetetlen m i n d a két genreben. Még jó, hogy a közönség az ismét­ léseket m e g n e m u n j a s folyvást látogatja színháziunkat, bár a múlt hóban legkevesebbet, t u d n i i l l i k h a t és háromnegyed tizedet keres­ tünk, de ennek különben n e m is egészen az az oka, m i n t h a a párt­ fogás csökkent volna, h a n e m felszaporodásunk. Többekkel jöttem már jó ismerettségbe Szabadkán, de legtöbb szabad időmet Mihó

Miklós barátommal s földimmel töltöm, k i n e k nagy könyvkereskedése lévén Szabadkán, n e k e m m i n d e n új könyvet kölcsön ad. Szabadka, január 19. A b u d a i német színigazgató m e g b u k o t t , s a tanács m a g y a r társaságnak szándékozik átadni a színházat, m i végre a jövő hó 8 4 k napjára csőd v a n h i r d e t v e . A z igazán szép lenne, s nagy haladás volna nemzetiségi t e k i n t e t b e n , h a a német érzésű B u ­ dába is befészkelhetné magát a magyar színészet és segítené azt m a ­ gyarosodásában. Ezen k a p v a k a p t u n k m i is, és elhatároztuk, hogy f o l y a m o d n i f o g u n k érte m i is. M i ugyanis annál több j o g g a l bírunk erre más társaságok felett, m i n t h o g y nekünk operánk is v a n , s ez pedig nagy előny az idegen ajkúakra. Nemcsak társaságunkra, de magamra nézve is jó volna, h a végét látnánk a vándorlásnak, főképp g y e r m e k e m neveltetése m i a t t , k i bár h a elmúlt hét éves, mégsem v o l t féléves otthona. Szabadka, február 6. Olvastam a hírlapban, hogy a b u d a i tanács színházát gróf Rádaynak m i n t az országos nemzeti színház főigaz­ gatójának szándékozik rendelkezése alá bocsátani, s így m i elestünk tőle, de én írtam odajuthatásom végett a pesti directióhoz. Szabadka, február 17. Budától elestünk. A tanács szépen kipoétázta Rádayt. A d d i g m u t o g a t t a a tanács nemzetiségét, míg végre is átadta a színházat M i c h l lakatosnak m i n t a m e g b u k o t t német igazgató h i t e ­ lezőjének, s a nagy szélnek, m e l y r e az egész ország figyelmét irányítá, az l e t t a vége, hogy a nemzetiségnek nyakára v e r t M i c h l k a l a ­ pácsával. Igazgatóinknak i g e n bántja ambíciójukat az, hogy én nőm­ m e l n e m veszek részt az ő operájukban s azért mégis k e d v e l bennün­ k e t a közönség, m i t n a p o n k i n t bebizonyít, de különösen látható v o l t ez jutalomjátékunk alkalmával, a m i j o b b a n ütött k i , m i n t akármelyik operai primadonnánk a legnagyobb operája, azért szép szerével túl a k a r n a k r a j t u n k adni, s már k o m i k u s t is kerestek helyemre, de a közönség figyelmeztetésére j o b b n a k látták a dolgot abbahagyni. Ez magában véve csekélység ugyan, de önérzetes embernek mégis fáj

az i l y alattomos ármánykodás. Miután látom, hogy dacára annak, hogy e társaság operatársaságnak nevezi magát, csak a drámával lehet b i z ezt f e n n t a r t a n i , s akárhányszor megtörténik operai előadás­ kor, hogy egyik vagy másik o p e r a i t a g csekély rekedtsége végett is, n e m mehet az opera, a k k o r csak küldenék hozzám, hogy gondos­ k o d j a m drámáról, mégpedig úgy, hogy az operai tagok m e n t e k legye­ nek tőle, a k k o r aztán tessék előállítani, néha délután 4—5 órakor, mégsem v o l t soha fennakadás a drámával, még a k k o r sem, a m i k o r csak én, nőm és Szerbényi hárman v o l t u n k drámád színészek. Még három személlyel is képes v o l t a m rögtönözve előadást t a r t a n i , m i n d e m e l l e t t a kettős iparkodásom és szorgalmam m e l l e t t sem vagyok képes a társaság érdekét f e n n t a r t a n i , sem az igazgatók tetszését m e g n y e r n i . Máshol felényi dologgal többet tehetnék, de i t t az opera csak hátrányára v a n a színészetnek, m e r t maga az opera is tökéletlen, m e r t csak kontárkodás az előadásuk i l y csekély erőkkel m i n t i t t vannak, a drámára p e d i g lealázó, m i v e l háttérbe szorítja, s haladását gátolja. Szabadka, február 21. Igazgatóságunk — m e l y n e k tehetsége és akarata Gócsnéban összpontosul —, azon b o l o n d gondolatra jött, hogy Szabadkát most, midőn legjobban megy dolgunk, elhagyjuk, pedig csak még most jönnek a böjti unalmas napok, m e l y e k e n sehová sem t u d m e n n i m i n t színházba e v i g a d n i szerető szabadkai nép. D e hiába! Gócsné faschéba jött a másik énekesnővel Baranyinéval, s a közönség bizonyosan nagyobb részben h a j l i k Baranyinéhoz, tehát evégett e l k e l l h a g y n i Szabadkát. E n n e k o k v e t l e n ellenszegültem volna, h a m a meg n e m jön Szegedről az engedély, s így bízom hogy böjtre még nagyobb közönség elébe léphetünk, h o l a dráma is inkább becsülésben részesül m i n t az opera, a n n y i v a l is inkább, m i v e l h o g y egyik énekesnőnk tőlünk elmaradván, bizony egy énekesnővel n e m sokra lehet v i n n i és így a dráma o k v e t l e n előnybe fog jönni, n e k e m pedig ez a főóhajtásom. A b b a n is előnyös ez az átköltözés, hogy

Szegeden közel leszek Halashoz, hová elvonulhatok, h a baj találna lenni. Szabadka, február 23. M a Chiabainé és Szathmári D a n i vendégem v o l t Bajáról. Chiabainé f e l is a k a r t lépni m i n t vendég, de Gócsné ellenszegült, tartván attól, hogy m i n d e n drámai dicsősége tönkre silányul mellette. Chiabainé addig n e m h a g y o t t békét, míg meg n e m ígértem, hogy húsvét után újra velők fogok pályázni. Igazán jobban meg is u n t a m Gócsné direkcióját, m i n t Chiabainéét, m e r t habár m i n d az egyik, m i n d a másik u r a l m a n e m v a l a m i dicséretre méltó, de Chiabainé mégis j o b b a n tűrhető, miután ő több művelt­ séggel bír, s a dráma érdekében erőszakoskodik, s n e m is o l y zsarnok fejedelemnő módjára osztogatja kegyeit, m i n t a szeszélyes Gócsné, kinél legkedvesebb emberének is félni k e l l , hogy holnap már kiesik a kegykörből és szerződése dacára rögtön elcsapatik. Chiabaiéknál szerződésünk sem v o l t soha, mégsem k e l l e t t soha effélétől t a r t a n i , ott soha senkit a társaság beleegyezése nélkül el n e m fogadtunk, de el sem bocsátottunk. Ezek végett én csak még Szegedre fogok a Gócs-féle társasággal m e n n i s o t t bevégzendem velők kötött szer­ ződésem idejét, m i n t h o g y remélem, hogy el tölthetjük az időt Sze­ geden húsvétig. (...) . . . Csaknem reggelig d a n o l t u n k és táncoltunk. M i n t h o g y közelében alig v a n egy nagyobb város, m e l y e t mostanában színészek n e m láto­ gattak, elhatározta a társaság, hogy rövid időre Szabadkára megy a vásárra és lefuttatásra, hogy bemutassa drámai képességét. Szabadka, május 3. Kilényitől keservesen lehetett az útravaló elő­ leget k i c s i k a r n i , m e r t csak n e k i v a n pénze, Chiabainak sohasem is volt. Én n e m vártam be a küzdelmeket, h a n e m jóbarátomat Szőllősit kisegítve adósságából, tegnap vele együtt m e g i n d u l t a m hetivásáros kocsikkal s m a reggelre Szabadkára értem, h o l Mihó Miklós barátom már kész szállással és kitűnő ebéddel várt. Szabadka, május 11. B i z o n y m i a drámával n e m i g e n b o l d o g u l u n k

Szabadkán, m i t némelyek annak t u l a j d o n i tanak, hogy Gócsné átjő­ vén első előadásunkra Szegedről, a közönséget lebeszélte volna, de az n e m valószínű, m e r t éppen azok járnak leginkább színházba, k i k a télen Gócsnét erősen pártfogolták. Én e részvétlenséget onnan szár­ maztatom, hogy a közönséget eléggé kimeríté a téli színtársulat, s hogy m i nagyon h a m a r jöttünk vissza. Befolyással v a n aztán az is, hogy a szabadkai lakosság a m i n t megjön a tavasz, k i t a k a r o d i k a t a ­ nyára mezei munkára. Szegény és gazdag kivétel nélkül földje műveléséből élvén, nyáron csak vásárkor jön be a városba néhány órára. Szabadka, május 19. Miután a színtermet melegnek találták, arénát építettünk és i t t a Czakó által fordított hatásos színművet, a M a r i - t adtuk, h a t bankóforintunk m a r a d t jövedelműi. Halas, május 25. Tegnap végre befejeztük Szabadkán sovány jöve­ delmű előadásainkat, m i r e Kilényi szokása szerint jól kiveszekedte magát társaságával s k i a d t a három hét alatt keresett 27 f r t 10 k r o m a t s k i m o n d o t t a , hogy a társulatot kész kimozdítani a szabadkai n y o ­ morból s elviszi S z e g e d r e . . .

1854

MOLNÁR GYÖRGY EMLÉKIRATAIBÓL

. . . híre járt, hogy még azon a télen megnyílik a szabadkai színház, mégpedig Latabár igazgatása alatt, tehát m i n d e n k i följebb rúgtatta gázsi igényét. Latabárnak már zsebében v o l t a szabadkai színház megnyitásának engedélye, de azért társulatának mégis azzal a jeremiáddal állt elő, hogy „uraim, tekintsék ezt a Szegedi felsővárosi kaszinó kis szála ját, erre v a g y u n k u t a l v a az egész télen, m e r t a szabadkai színház jó ha a jövő télre elkészül, az a Telepi lassan dolgozik, a színpad dísz-

léteit még csak tavasszal kezdi festeni stb., tehát ne reménykedjenek, h a n e m ehhez a k i s teremhez mérjék gázsi igényeiket." Török Pista szólalt föl ismét: „Jól v a n , én hát ehhez a k i s t e r e m ­ hez mérem gázsibeli követelésemet, ahányat négyszögben mérek-lépek, a n n y i egy f o r i n t h a v i fizetésre maradok, s hogy lássa m i l y e n igaz ember a k o m i k u s a , hát hosszú lábaimmal aprókat fogok lépni, — oh, n e m v a g y u n k ám méltánytalan d i r e k t o r o k , — gavallér k o m i ­ kusok v a g y u n k ! " V e r t e büszkén Török Pista a mellét és körüllépe­ gette a nézőtér négyszögét. A színterem felső és alsó szélessége 15—15, j o b b és b a l o l d a l i hossza meg 20—20 nagy lépést t e t t k i , összesen 70 lépést, tehát 70 f o r i n t h a v i gázsi jött k i . E r r e m i n d e n k i a Török Pista kulcsa szerint, de k i k i a maga apróbb lábaival a k a r t a jó hosszúkat lépve kimérni a gázsit, mitől Latabár úgy megijedt, hogy jónak látta a Török Pista hosszú lábainál, de k u r t a lépéseinél m a r a d n i s az ő kulcsa szerint szabta aztán k i a téli gázsikat. A társulat végre bele is n y u g o d o t t a furcsa mértékbe s azzal a szóbeli föltétellel, hogy h a Latabár a szabadkai színházat megnyitná, pótlékot fog adni, a szerződéseket aláírták. A szabadkai színház december hó elejére csakugyan elkészült és Latabár a társulat nagy meglepetésére egy szép reggelen k i h i r d e t t e , hogy az a T e l e p i mégis nagy mester, m i n t v a l a m i bűvös elkészült a szabadkai színháznál, és 24 óra alatt m i n d e n k i útra készen álljon, m e r t Szabadkára megy a társulat. Latabár alig győzte már a sok előleget, m e l y e t m i n d e n k i igényelt; Török Pista apró adagokban szedte k i tőle, nehogy a nagyobb s u m ­ mától e l i j e d j e n a d i r e k t o r sógor, s m i k o r már az utolsó porciót is kipiócázta, a k k o r hazament s Foltényival lefeküdt. A társulat nagy része már e l i n d u l t a szekereken, de a f i n o m meg a burleszk k o m i k u s az ágyban kényelmeskedett, a rajok küldött szekér pedig p a k o l a t l a n u l az utcán állott. Latabár rohanva m e n t a

két k o m i k u s r a , hogy d i r e k t o r i tekintélyével őket kimozdítsa. „Gaval­ lér k o m i k u s o k v a g y u n k ám, n e m fillentő d i r e k t o r o k " , szól csípős érzékeny bántódással Török Pista — „még 80 f o r i n t k e l l egyönk-egyönknek előlegül, meg 20 lépés gázsi, m e r t a szabadkai színház hosszabb is, szélesebb is a szegedi színteremnél, melyhez a d i r e k t o r úr mértéke és kívánsága szerint szerződtünk", s ezzel a f a l felé f o r ­ d u l t az ágyban. Latabár azzal ijesztette őket, hogy o t t h a g y j a Szegeden s eltávo­ zott, csakhogy Foltényi és Török Pista nélkül egy hétig sem lehetett v o l n a játszani s már be is v o l t a d v a Szabadkán a névsor, meg az egész társulatot úgy, a m i n t Szegeden látták, követelte a szabadkai választmány, sőt a személyzet erősítését is igényelte, a m i t Latabár meg is ígért. A két k o m i k u s biztosra vette hát a dolgát, s rá se hede­ rített Latabár ijesztgetésére, k i végre is elővette nagy piros b u g y e l lárisát és a szerződést is megpótoilta 10 lépés f o r i n t t a l . Tizenöt perc múlva már szekéren ült a két k o m i k u s és Horgoson utolérte a társulatot, h o l nagy rostokkot t a r t v a , Török Pista társai között az egész előleget úgy elgavalléroskodta, hogy Szabadkán már ismét előleg piócázáson törte a fejét. M e g is találta rögtön a hozzá vezető kulcsot. A Szabadkára való érkezés első napján egyebet sem tett, m i n t egész n a p a színház belsejének térségét méregette, de most már leginkább a magasságot tanulmányozta s az emeleteket lépegette; Latabár élt a gyanúperrel, hogy most azt számítgatja Tö­ rök Pista: hány ember és f o r i n t jöhet be egy estén a színházba? Ügy is v o l t , Török Pista kikalkulálta, hogy t e l i színház után 380 f r . h u l l a Latabár markába s m i n t h o g y az ülőhelyeket már előre és egész húsvétig kiabonírozták, bizonyos v o l t a m i n d e n n a p i t e l i színház. Török Pista estefelé előállt egész n a p i kalkulálásával, i l y szókkal komolykodván sógora előtt: „Szegény k o m i k u s o k v a g y u n k d i r e k t o r sógor, a 70 lépés gázsi a 10 lépés ráadással kevés, elfeledtük a magas­ ságot kimérni, a m i a szegedi földszintes színteremben nincs, az v a n

a szabadkai színházban, t i . három emelet páholy, ez tesz 30 lépés f o r i n t o t , a karzatot elengedem, lássa, hogy gavallér k o m i k u s o k v a g y u n k . " Végre is, hogy a többit föl ne lázítsa, abban egyeztek meg, hogy még egy jutalomjátékot kap Török Pista, megígérvén, hogy a dolgot senkinek sem mondja. A jutalomjátékra tüstént k a p o t t is 40 f o r i n t előleget, m e l y e t egész télen sem t u d o t t elkölteni, m e r t Szabad­ kán úgyszólva m i n d e n i n g y e n v o l t . H a n e m a t i t o k úgy fúrta az olda­ lát, hogy már az első éjen való elérzékenyülésekor elárulta társainak, hogy 30 magassági lépés f o r i n t v a n a szabadkai színházban a m i Szegeden n e m v o l t s jelentős dicsekedéssel mondogatta: „ k é t j u ­ talomjátékos fifikus komikusok vagyunk ám!"

1854 és 1855

MOLNÁR GYÖRGY EMLÉKIRATAIBÓL

Szabadka csúnya egy nagy sárfészek v o l t ; ötlovas üres szekér kereketkötő bűzös tócsák közül magasan emelkedett k i egy nagy ház — palota, az új színház, egyik szárnyán a vendéglővel; homlokzata kissé túlmagas karcsú oszlopokkal díszlik, Bacchus korona gyanánt e fölirattal: „ P e s t v á r o s s z á l l o d a " , mély a monumentális állandó középületen csúfolja a színház, a színművészet magasabb jelentőségét, jeléül annak, hogy e házban a kocsma az első s n e m a színház, és hogy amazért épült Thália csarnoka, a múzsák csak albér­ lők lévén a mívelődés eme közházában! És valóban a k o m o l y a b b , a magasabb költészet és művészet n e m is talált benne soha mélyebb s tartósabb méltánylást; e nép a vidám múzsát bálványozta m i n d i g s a nők a páholyokat k i r a k a t o k n a k t e ­ kintették, m e l y e t külön-külön, m i n t v a l a m i rác oltárt fölcifráztak, s r o p p a n t drága toilettekben, különös frizurákkal, kék színben játszó festékes arccal belé ültek, egymást végig kritizálták, a színpaddal

és előadással alig foglalkozván máskor, csak ha a színésznő öltöze­ tét tekintették meg, vagy h a a k o m i k u s v a l a m i bolondot csinált, amire a tömeg nagyot kacagott. A férfiak vagy éppen n e m , vagy csak rövid betekintéssel gyako­ rolták a színházlátogatást s aztán siettek Bacchus dőzs asztalához v i r t u s k o d n i , t i . egymást az asztalcsókoltatásig leáztatni. Szánandó élet v o l t a szabadkai nők élete, egész napéjen h o n n a falak közt egyedül és m i n d i g éberen l e n n i , hogy h a napok múltával, víg társasággal hazajön a férj, álljon elő a dús asztallal és jó pincével, csapjon olyan lakomát, m e l y kivilágosHkivirradtig tartson egyhuzam­ ban lagalább egy hétig. A z örökös dínomdánom v o l t a szabadkai nő m i n d e n társaságbeli szórakozása, élete, m e l y b e n n e m csoda, h a virág kelyhére fogadta a más tájak kellemesebben zsongó méheit, gyöngédebb szárnyakon r e p ­ kedő pillangóit, k i k szívéhez és lelkéhez is t u d t a k szólani. A férfiak eleme a mulatság, a kártya, a cigány, a mértéktelen b o r ­ fogyasztás volt, ezeken kívül r a j o k nézve n e m létezett semmi. Nyílt helyeken, h a asztalához szorult az idegen, a körüljáró nagy iccést szomszédjára kellé üríteni, hogy az tovább adja, s h a a h a r m a d i k iccést már n e m bírta, — fejéhez vágták, vagy erőszakkal töltötték szájába, s aztán jóízűket kacagtak a szerencsétlenen; a k i megszök­ hetett az szerencsés volt, de aztán, h a más a l k a l o m m a l közibök k e ­ rült, az elmulasztottat is h e l y r e kellé hozni, s d u p l a porciót róttak rá. E dínomdánom passzió a színház megnyitásának örömére, l e l k e sültségére egészen a féktelenségig fokozódott; a színház és színészek lőnek a társadalmi élet központjává, a m i n e m v o l t csoda, m e r t abban az időben egy magyar színház létesítése országos dolog v o l t és büsz­ kén dicsekedhetett vele Szabadka, m e r t a Baclukorszak alatt első v o l t a tettben, s fényes példáját nemsokára Miskolc is követte. A színház megnyitása a karácsonyi ünnepek előtt esvén, m i k o r Szabadkán a legszélesebb víg élet kezdődik és egész farsang végéig

t a r t két h e t i nachkusszal a böjtben, m i n t ahogy a csokoládénál szo­ kás, — most a színház megnyitásának örömére, ez az ősi szokású evés-ivás is megkétszereződött. Még a nép-osztálybeliek is nagyobb lakomákat ültek m i n t máskor, m e r t az idegen nyelvű bunyevác paraszt is színházba, a felső páholyba járt iákkor, s ő is színészt v i t t polozsájn a k a karácsonyi ünnepekre, a m i nagy tisztesség, m e r t a polozsáj két hétig gazda a háznál, k i a víg napokon t e l j h a t a l o m m a l r e n d e l k e ­ z i k a vendégeskedés felől, s az asztalnál ő foglalja el az első helyet, kötelessége lévén egész nap a látogatókat a családi két iccés pohár, vagy serleg karcossal telített nedvét a vendégekre köszöntve fené­ k i g kiüríteni s újra megtöltve, azt sorban jártatni. Ezeken a napokon még a nőknek is áldomásozni kellé, de ők csak apró kis poharak­ b a n kóstolgatták a mézes t o k a j i t , édes ménesit, meg az ürmös k a r l o v i c i t . A víg élet szégyene és büntetése az v o l t , hogy a k i elázott, azt a ház markos szolgái bevitték a józanító kórházi szobába, m e l y szal­ mazsákokkal v o l t körülrakva, m i n d e g y i k m e l l e t t egy-egy nagy dézsa víz. A z i l y e n r o k k a n t pácienséket aztán két óra múlva fölkereste a társaság hősileg megállott és e l n e m ázott csoportja s egy k i s asztalt — m e l y e n a családi telített két iccés ijesztő mementó m o r i - j a v o l t — gyászdalok hangoztatása m e l l e t t t e t t e k elébök; vagy 'ki k e l l e t t üríteni a serleget, vagy a temetési kórus a l a t t háromszor megcsókolni az asztalt, m e l y o l y nagy szégyennek t a r t a t o t t , hogy még a végvonaglásban szenvedők is inkább kiürítették a serleget, m e r t a k i az asztal csókolására kárhoztatott, azt másnap az egész város t u d t a és nevette, viccelte. Szentkúti a kolozsvári praxis után még a leghíresebb szabadkai polozsájon is túltett, ő m i n d e n k i t l e i v o t t a szalmazsákra, s m i n t v a l a m i Bacchus istenség, h e r k u l e s i fújtató jávai (gyomor) hítta k i egymás után a legedzettebb polozsájokat i s a porondra; jelszava az ivásra, a két iccés szörnyeteg kiürítésére ez v o l t : „tuli-tuli h o p - h o p ! " s a két icce karcosa egy nyelésre l e n t v o l t az ő feneketlen orkuszában!

Megpróbálták a hőst l e v e r n i , m e r t Szabadkára szégyennek t a r t o t ­ ták, hogy egy idegen származék k i f o g j o n az odavalósikon, de bizony Szentkúti m i n d e g y i k e t a szalmazsákra „tuli-tuli hop-hopozta!" H a ­ n e m a polozsájkodás végén aztán mégis megjárta, m e r t a szerencsét­ l e n flótás, a háziasszonynak szokott szeretetreméltó szíves vendéglá­ tásából és nyájas előzékenységéből azt ókumlálta k i , hogy e mán több kettőnél, a m i egy o l y a n szegény kórista-féle apa színészt, m i n t ő megilletne, gondola hát magában, k i t u d j a , az ördög n e m alszik, hátha belé szeretett az ő színpadi basszusába, m i k o r a H a z á d n a k r e n d ü 1 e 11 e n ü l - t mélyen kivágta! Nosza r a j t a — gondola magában —, i t t csapni k e l l a levet s v a l a m i üledékeset m o n d a n i , hogy Török Pista is bámuljon bele. Éppen táncra kerekedtek, s a háziasszony Szentkúti előtt lejtegetve, odaszól hozzá, hogy: „Hát az én kedves polozsájom n e m táncol"? „Dehogynem nagysám" — kiált föl mély basszusából Szentkúti — „falom azt a p i c i n y lábát, t u l i - t u l i h o p - h o p " s ezzel lábaihoz vetve magát, a háziasszony tyúkszemén o l y a t c u p p i n t o t t , hogy a f i n o m nő egybe belé ájult, a m i r e aztán az egész férfitársaság galléron csípte a fő-fő polozsáj Szentkútit és egy unisono „tuli-tuli h o p - h o p " kórussal a hóra kilebbezte! Csupa lakoma, csupa áldomás, örökös vígság és baráti szeretet, l e l ­ kesedés között nyílt m e g a színház a Két Barcsay című színművel s a szokásos ünnepi toldalékokkal, m i n t : dicshimnusz, tabló, görög­ tűz stb. A közönség m i n t g y e r m e k a fényes bábunak, úgy örült a pompás színháznak, s a nők a férfiak sok rovását letörölték amiért a szín­ házat fölépítették. V o l t egy oázuk, hová r i d e g magányukból estén­ ként repülhettek, míg emberek szintén háborítlanabbul m u l a t o z ­ h a t t a k , közbe-közbe egy-egy felvonást megtekintvén, a páholyok­ ban nejeiket is meglátogatták, m a j d szép lassacskán megszerették a színházat és kevesebb időt töltöttek a poharazások közt.

A szabadkai színház valóban a rossz szokások túlságait kevesbítette és a művészet m e l l e t t igazán javító intézetté is v á l t . . . A Rudics, Antunovios, M u k i t s , Vojnics családok tündököltek l e g i n ­ kább a színészet fölkarolásában és a színház létesítésében. E fényes, mívelt úri családok, m i n t m e g a n n y i k i s fejedelem vetekedtek a szí­ nészet kitüntetésében. A színpadon inkább a f i n o m szalon francia művek tetszettek, m i n t a kothurnusos drámák, s legföljebb egy-két magyar történeti szomorú játékot néztek meg i t t is tüntetési passzió­ ból, a m e l y e k más városokban is d i v a t b a n voltak. A nézőtér és a színpad díszítményeit, csekély gépezetét Telepi, a Nemzeti Színház híres k o m i k u s a készítette. Ö nevezetes színpadi fes­ tő v o l t , az e t e k i n t e t b e n híres német festőkkel is kiállotta a versenyt: dekorációin még m a i elkopottságukban is meglátszik a mester keze és szolidsága is, m e l y n e m sajnálta és n e m dugta zsebre a drága e n y v árát, n e m paccolt, h a n e m szépet és tartósat készített. Néhányszor föl is lépett az új színház megnyitó és első előadásai­ ban. Remek Prospektusát a L o n d o n i koldusokban Szabadkán is elő­ adta. Nemcsak a színház díszes kiállításáért, de egyszerű s túlzások­ tól mentes k o m i k a i művészetéért is ovációkkal halmozták el, s kitün­ tetésekkel, ajándékokkal bocsátották vissza Pestre. A magyar színészet egyik, tán legnagyobb halhatatlanja, S z e n t p é t e r y is o t t v o l t a színház megnyitásán és háromheti vendégjátéki c i k l u s t adott. Szentpéteryt a szabadkai közönség bálványozta, ő univerzális nagybácsi v o l t a színpadon kívül is, k i t szeretettel ölelt, összevissza csókolt asszony, leány, gyermek és m i n d e n k i . O l y a n v o l t ő az életben, m i n t azok, k i k e t a színpadon o l y bámula­ tos művészettel egyénített: csupa jóság, kedvesség, szeretetre méltó apa és csókolni való nagybácsi, a reményveszített szerelmesek párt­ fogója, a szülői szigornak és haragnak villámhárítója, a g y e r m e k i pajkosságoknak elsimítója, a családnak vidámítója, m i n d e n beborulásnak kiderítője — szóval a házi jó istenség képviselője.

Írókat, színészeket bátorított, pártfogolt, elősegített, drámai i r o d a l ­ m a t nevelt, addig-addig javította, kasztrálta a fiatal, tehetséges írók egy-egy művét, amíg végre is bevált a színpadra és s i k e r r e l adatott. Így t e t t a f i a t a l színészekkel i s ; ha provinciális vendégszereplései között egy tehetségest talált, fölvitte Pestre, ambíciót öntött belé, k i ­ tartásra és törekvésre buzdította. Lángesze m i n d e n szerepet gyorsan felfogott, s még a n e m szak­ májába vágó szerepek egyéni vonásait, karakterét is m e g t u d t a szab­ n i , m e l y után író és színész egyformán, m i n t v a l a m i járt úton, könynyebben haladhatott. L e l k e örömtől repesett, ha a színpadnak egy-egy író, egy-egy mű­ vész succrescentiát n y e r h e t e t t meg, vagy fejleszthetett. A z előadó művészet m i n d e n h a t a l m a összpontosult benne és két műfajnak tökéletes, nagy művésze v o l t , t i . a drámai apák és a pedant k o m i k u m o k — kedélyes nagybácsik szerepében. De azért a válfajokban, a genre-ben, az apróbb t i p i k u s szerepekben is jeleske­ dett, sőt odahaza szobájában egy-egy jelenést eljátszott az olvadozó szerelmesekből, a hősökből, a szeleverdi ifjoncokból és m i n d e n a szín­ padon előforduló bármely szerepekből is, m i k o r az illető előadók be­ kopogtattak nála, hogy mutatná meg, miként k e l l v e n n i (játszani, előadni) egyik-másik újabb szerepöket. Ö v o l t a m e s t e r a szó legmagasabb értelmében, a m a g y a r szí­ nészet nagy mestere, k i n e k számtalan színdarabíró előadási, színészi sikere köszönhető, k i nagyban elősegítette a m a g y a r színirodalom és színészet haladását, az eredeti művekből álló r e p e r t o i r t , az országos színházak nemzeti jellegét. Szigeti, Czakó, Hegedűs, ör. Lendvay, Barta, László, Fáncsi és m i n d a n n y i a n , még a nők is éltek az ő tanácsával. N e m v o l t tudományosan képzett ember, de lángeszével és különö­ sen f i n o m műérzékével túltett m i n d e n esztétán, m i n d e n előadó mes­ teren; i l y e n v o l t játéka is, tele finomsággal, értelemmel, plasztikus

kifejezéssel, kedélybeli közvetlenséggel s a legapróbb dolgoknak is világos kiemelésével; nemcsak játszotta, de magyarázta is szerepeit; Szentpétery a lelkiállapotok mélyen r e j t e t t helyzeteit, átmeneteit mimikájával úgy t u d t a rajzolni, festeni, hogy azok némán is be­ szélték; a m i más előadónál elveszett, őnála az jelentőssé vált. Parodisztikus vonásokat sohasem használt, n e m szedte az utcáról a karikatúrákat, az olcsó dicsőséget, a m i n d e n b e n használt örökös fakszlikat, (külsőségbeli színpadi fogások) n e m erőszakoskodott a m i n ­ den áron való megnevettetés és taps kicsikarására, m e l y e k e t szé­ gyennek t a r t o t t , és üres, élhetetlenkedő, művészietlen közönséges színészkedésnek, hisztrióskodásnak bélyegzett, a színpad nagyszerű fogalmát és magasabb jelentőségét undokító, profanáló o l y a n szánal­ mas vergődésnek, m i n t a vízbe fuldokló kapkodása a szalmaszálhoz — hogy a színpadon, a művészet örve alatt ezt meghamisítva élhes­ sen ő is könnyűszerrel. A művészetet k o m o l y a n vette, fenségében mélyen tisztelte, s vég­ telen kényes, büszke v o l t a színpadra, nemcsak a maga, de mások művészetére is. E b b e l i kényességét odáig v i t t e , hogy például Sziglige­ t i Cigányában úgy öltözött s úgy v e t t e az öreg Zsiga szerepét, hogy vajdának is b e i l l e t t volna. M i n d i g és m i n d e n b e n f i n o m , diszkrét volt, de a m i legfőbb, jellegzetes és stílszerű — hangban, gesztikulációban, játékban, öltözködésben, imaszkírozásban, mozgásban, m i n d i g külön­ böző és külsőleg-bensőleg az, a m i a szerepben, a költő intenciójában (sokszor ezt is meghaladva) letéve v o l t ; ez m i n d összhangzó, kerekded eggyé vált nála, s azért bámulták a bécsi n a g y művészek is Szent­ pétery művészetét, m e r t m i n d e n szerepében végtelen kimagasló, h a r ­ m o n i k u s a n egységes volt. Szentpétery művészete a diszkrétebb játékra vezette a m a g y a r szí­ nészetet, ebben ő a nagy reformátor; francia, Theátre Francais-féle művész v o l t a m a g y a r talajon, pedig fogalommal sem bírt azok nagy­ ságáról, művészetéről: ő már pályája kezdetén o t t állott az előadás

nemességében és ízlésében, ahol a francia művészet; legalább félszá­ zaddal megelőzte korát a m a g y a r színészet végtelen javára, előnyére! H a nagy színészeink közül v a l a k i k e t szobor i l l e t — m i n t h o g y i l l e t is — Szentpétery az első, m e r t ő v o l t a mester, ő v o l t a magyar szín­ p a d i művészet reformátora, amellett legtökéletesebb előadóművé­ sze is! A z ő Falstaff Jankója Menenius Agrippájával együtt átszállott Szigeti Józsefre, csakhogy Szentpétery plasztikusabb kifejezései né­ m i l e g elmosódottabbak Szigetinél. Szentpétery Jankója mélyebben járt a kedély forrásában és bővebb bugyogással közvetlenebbül is öm­ lött belőle Shakespeare csapongó h u m o r a . K o m o l y a b b , rátartibb hencegéssel is vette Falstaff hazudozásait, melyékkel igazán hőskö­ dött, m i n t h a csak maga is valónak h i t t e volna fillentéseit s n e m tré­ fát, h a n e m lovagi v i r t u s t játszott. N a g y szcénája H e n r i k k e l a kocs­ mában művészeti r e m e k v o l t ; m e n n y i szín és apró vonás cikázott át az arcon, az apró szemeken a szók kíséretében; m e n n y i jelentős be­ széd, csak egy-egy t e k i n t e t a szó nélkül való kifejezésekben, egy p i l ­ lantás, egy mozdulat — egész lelkiállapotbeli játék v o l t és v a l a m e n y n y i jelentőségteljes érvényre j u t o t t . Szentpétery művészete o l y v a ­ rázserővel bírt, hogy úgyszólva: Falstaf íjában is imponált. A z utolsó nagy szeénában a Hamlet-szerű t r a g i k o m i k u s meditálásban, m e l y Falstaf f n a k csúcspontja, Szentpétery v e i méltóan osztozik Szigeti nagy művészete is, és teljes o l y magasan áll! Szentpétery abban is nagy mester v o l t , hogy k i f o g y h a t l a n tárházá­ ból végtelen eszközökkel rendelkezett, m e l y e k n e k erejével m i n d e n szerepben különböző alakítást adott; még az apró vonásokat is kü­ lönválasztotta egymástól és szigorú pontossággal, f i g y e l e m m e l r a k t a össze, s m i n t e g y kész sorrendből szedte elő, m i k o r dús invenciójá­ v a l külön-külön m i n d e n i k e t a maga helyén alkalmazta. M i l y méltóságos v o l t Menenius Agrippában! M e n n y i r e kedélyes és maróan gúnyos a néppel. M i l y gyöngéd V o l u m n i a háza, s m i l y szerető

apai Coriolán iránt! V o l u m n i a tragikumában Coriolán száműzetése után, m i l y résztvevő a V o l u m n i a és V i r g i l i a fájdalmában, m a j d k e ­ délyeskedve vigasztaló, m i n t e g y férjet, fiút, apát helyettesítő o l t a ­ l o m ! És a volszkok táborában, m i k o r Coriolán lesújtó „vissza"-szava Meneniust villámként találja, m a j d m i k o r o t t hagyatva, a volsz őrök­ nek gúnyolódására a lesújtott szív fagyos keserűségével válaszol, s h i r t e l e n fölmagasztosulva, igazi római patrícius fönséggel parancsol magának u t a t n y i t n i az egy „vissza" szóval, m e l y r e a d u r v a h a r c i őrök megrettenve tágulnak előtte! S c h m i d t Krisztián az örökségben, G r i t t i b e n Czibak, Ármány és szerelemben az öreg M i l l e r muzsikus, Zách Felicián, Bánk bánban a tehetetlen Mikhál stb. m e g a n n y i kimagasló drámai alkotások h i r d e t ­ ték szívet facsaró, szemet áztató művészetét! L e a r királyban Glostere, Lear és K e n t szerepéhez magasodott, és csak ő magyarázta meg, csak ő t u d t a Glosterben világosan előtérbe állítani Shakespeare-nek e nagyszerű tragédiában a L e a r és Gloster család közt való ellentétesen fölállított intencióját, és a tragédia k e t ­ tős meséjét. A vígjáték terén a színművészet netovábbját érte e l s m u t a t t a m i n ­ den alakításában. Hogyan b e i l l e t t az ő p u l y k a m a r q u i s j a D o n Caesar drámai keretébe!? M e n n y i grandezza a k o m i k u m b a n ? ! S e m m i bajazzói, piaci Paprika-Jancsiság, — u d v a r i nevetséges alak és n e m a pájzlik undorító torzképe. A Bácsi című gyönge vígjátékot nemcsak hogy f e n n t a r t o t t a a mű­ soron, de mindenütt többször előadva és ismételve nagy jövedelmeket is csinált vele. Szentpétery jön — mondák — látni f o g j u k a Bácsi vígjátékban is, és az ifjúság, a lánykák, gyermekek, az öregek siettek a színházba! A Veszedelmes nagynéne vígjátékban is egy nagybácsit adott és m i l y távolság, m i l y különbség a két szerep lalakításában! Ez a nagy­ bácsi, öccse után a fővárosba jön, hogy k i r a g a d j a egy színésznővel

űzött kalandjából, a színésznő, nagynéne alakot ölt s így fogadja sze­ relmesének nagybátyját; m i n t öreg is hódító-bájoló t u d l e n n i , s a nagybácsi, szemrehányások h e l y e t t udvarló lesz, beleszeret a nagynénébe és n e m ellenzi többé az öccse szerelmét, sőt a házasságba is beleegyezik, gondolván, hogy ő meg m a j d a nagynénét veszi el. M i l y élethű vonásokkal rajzolta a szerelmes vén embert, m i l y találó szí­ n e k k e l festette a szerelmet valló bácsi zavarát, második gyermekeskedő pírját, n a i v vergődését a nagynéne hálójában, m a j d egész a szenvedélyig csigázott szerelem hevét, midőn az utcán az édességet áruló gyereket titokteljesen magához i n t i és félre vezetve m i n t e g y a gyerek előtt is szégyenkedő titkolódzással, nagy fontossággal kérdezi: „Van-e nagynéne édességed?" . .. Hát a Három ara egy h e l y e t t vígjáték agglegényében a többitől m i l y különálló alakot teremtett?! A lelkiállapotok és helyzetek benső fokozatát senki sem t u d t a o l y egyenletes átmenetekkel föl és le vezetni, k i e m e l n i , a szüneteket t e l ­ jesen betöltő mimikával, úgyszólva némán i s beszéltetni; az ő arcával olvasni lehetett a közönségnek, a művészi arcjáték világos betűi ül­ tek azon, a költő eszménye, a színész invenciója, alkotó ereje, együtt és összhangban n y i l a t k o z o t t Szentpétery nagy szellemének tükrén. M i k o r a három agglegény boldog nőtlenségében a kedves, kényelmes és s e m m i által sem háborgatott élet paradicsomát legjobban élvezi, és m i n d a három újra m e g újra erősen fogadkozik, hogy örökké így lesz, hogy örökké együtt maradnak, hogy egyik sem házasodik meg soha, — azonban nemsokára egyenként oda hagyják Szentpétery agglegényét és megházasodnak, végre a pompás koszt és szállásadó özvegy is, k i még h e l y r e egy asszony, fölmondja a jó leveseket, m e r t férjhez menő leányával e l a k a r távozni, — e k k o r Szentpétery o l y virtuozitással csinált egy magánjelenetet, amilyenhez hasonló alig v o l t a színpadon, megtörtént s n e m egyszer, hogy ezt a jelenetet i s ­ mételtették vele, pedig az egész csupán néhány szóbul állott. Konyá-

riné hozzá jött, hogy a kosztot fölmondja, s előadta, hogy leányát, k i a másik agglegényhez megy nőül, a városba kíséri s vele fog l a k n i , amíg o t t talán v a l a m i tisztes férfiú őt is nőül n e m veszi. Szentpétery agglegénye előbb kínos vergődésben n y i l a t k o z o t t , m a j d haraggal járta be a színt s rettentő kemény elhatározással, hogy „ám jól v a n , hadd m e n j e n e k " , távozni engedte Konyárinét. I t t kezdődött aztán az ő csodálatos invenciója, játéka, a g y o m o r és ész harca egymással! M i n t gyötrő kínostor n y o m a i v o l t a k láthatók arcán. Konyáriné pompás konyhájának jóízű falatjai, finotnabbnál-finom a b b fogásai és páratlan levesei, hogy hát az ő távoztával ennek m i n d vége lesz, s m i történik akkor?! „Enni vagy n e m e n n i " meditált ő is, de-hogy enni? jól-e avagy rosszul?! Ez bántotta, zavarta g y o m o r b e l i eddig való nyugalmát, b o l ­ dogságát, s az észt n y a k o n csípve, a k e r t b e n már messze távozó Konyáriné után kiáltott: „Konyáriné!" — szólott — még az ész túl­ súlyban lévő k o m o l y hangján, és elkezdé az asszonyt kapacitálni; de Konyáriné m e g m a r a d t kemény elhatározása m e l l e t t , hogy n e m ád többé kosztot. Most újra más és más vonásokkal láttatta, hogy m i n t süllyed el lassanként az ész a g y o m o r molochjába s most már a gyo­ m o r b e l i túlsúlyra vergődő vidám hangon szólította vissza „Ko-nyáriné" az első szó tagot kedélyesen kiemelvén. D e Konyáriné n e m jött a hívó szóra és a gyomor h i r t e l e n e l n y e l t e az egész észt, úrrá l e t t benne, s az előbb kínosan barázdált arc m i n d fokozatosabban derülni kezdett, s közbe-közbe m i n d i g kedélyesebben, az első szótagot j o b ­ ban és j o b b a n m e g n y o m v a és édesebben hangoztatván a Ko-nyáriné hívószót, m e l y e k alatt magát igazgatva, körül is tekintgetve, hogy o l y a n gyerek-e még, a k i vállalkozhatik a házasságra, meg-meg ké­ nyes biztatással maga iránt m i n d fürgébb léptekkel járta be a színt, végre, m i n t h o g y Konyáriné a három hívó kakasszóra sem tért vissza, egy erős határozó és az első szótagot még keményebben megnyomó Ko-nyáriné édes mosolygós vidám arcai, balkezével kis bajszán legé-

nyesen egyet pödörve, jobbkeze két ujjával nagyot csattintva utána lépegett az asszonynak és m i n d e n k i tudta, hogy Konyárinét megy nőül kérni! Mindezen nagyszámú alkotásai között m i n t m e g a n n y i ékes csecse­ becsék tündököltek apróbb alakításai, génre rajzolásai. A Két pisz­ t o l y b a n Báró S z i r t f o k i csekély szerepéből is érdekes alakot t u d o t t csinálni; az általa magyarosított R o k k a n t huszár, vagy Tündérlak magyarhonban, az ő Vámházi generálisáért Marcsa és G y u r i nélkül is érdekes darabjává lön a színpadnak. A Csikós táblabírája, a c i n k o t a i kántor, a jókedvű múzsának egy-egy csillogó gyöngye volt. Violában a „száz pálcát" osztogató Nyúzó szolgabíró bár kis szerep, de Szentpétery alakításában ecsetre-vésőre v o l t volna méltó. Bámulatos, hogy Violában n e m inkább ezt játszotta a derék szerző — s hogy n e m a Szentpétery találó, korhű, jellegzetes maszkkal és öltözködéssel, hagyományos játékkal adják Nyúzót, h a ­ n e m a Bach-korszakbeli szolgabírák maszkjával, az úgynevezett zsandáros bajusszal s pofaszakállal, melytől a Nyúzó-féle szolgabírók és pecsovics táblabírák o l y távol esnek, m i n t a m a g y a r huszár a német zsandártól. A Theátre Frangais nagyságának egyik alapja, híres művészeinek hagyományos játéka, m e l y e t a jeles utódok tisztelettel követnek; m e g ­ próbálták o t t is eltérni a hagyományos játéktól, de m i n d e n i l y kí­ sérletet maga a közönség v e r t vissza. Különösen Racine, Corneille, a nagy Moliére műveinek előadásait származtatják le nemzedékről nemzedékre o l y hagyományos játék­ k a l , melynél j o b b a t egy kísérlettevő sem t u d o t t még eddig p r o d u ­ kálni. A n n y i v a l inkább sajnálható, ha egy i l y magára szorított kis n e m ­ zet színész-nemzedéke ignorálja nagy elődjeit, azon jeleseit, k i k n e k művészete, ha n e m magyarok v o l t a k volna, az egész művelt világot besugárolja vala; — így n e m fog erősödni a m a g y a r színművészet,

m e l y n e k s o k k a l inkább szüksége van, m i n t a nagy és mívelt franciák­ ra >arra, hogy színművészete nemzeti jellegét megőrizze. Nagy jeleseink elsősorban is magyar színművészek v o l t a k s csak azután az egyete­ mes művészeté! Így kellene m a is, és méginkább virágozni hazai szí­ nészetünknek! H a j h — de v a l a m i n t az őserkölcsöktől elfordulánk, úgy színművészetünk is rátapos a nagy ősök sírjára, k i k onnan a mélyből ma is fényesebben világítanak föl, m i n t a fentjárók halvány pislogásai, k i k eredetit, nagyot önmaguktól n e m bírván a l k o t n i , i n ­ kább idegen istenekhez f o r d u l n a k , m i n t s e m a hazai, a vérbeliektől kölcsönöznének lángokat! Csodálatos gyöngeség! A z idegenre n e m , a hazaira féltékeny és i r i g y , még ha a sírból is világít n e k i ! Így, ezen úton e l j u t u n k még odáig is, hogy éppen a hazai színészektől kezdeményezve, hamarább ékesítik m a j d a színházak csarnokait az idegen nagy művészek m e l l ­ szobrai, képei, m i n t az idegen művészeknél legalábbis egy f e j j e l m a ­ gasabb nagy jeleseinké! Szentpétery művészete a bölcsek köve volt, csak szánalomra mél­ tó az, a k i ebből n e m alkar magának részt t a r t a n i , vagy tartván, t i t ­ k o l j a és másoknak n e m j u t t a t belőle, m e r t csak ő akar abból élős­ ködni! Ez az! És inkább vesszen, pusztuljon — gondolja az i l y e n — a színművészet, h u l l j o n m i n d e n nagyság vele együtt a sírba, m i n t s e m a nagyot a maga egészében hagyományozza a következő élőknek, k i ­ k e t még azért is i r i g y e l , hogy őket túl n e m élheti! Ezek félnek Szent­ pétery alkotásait egészben m a g u k b a önteni, nehogy a még élő tanúk ráismerjenek, tehát inkább meghamisítják, és m e r t k i n e m kerülhe­ t i k egyes vonásokat használnák és alkalmaznak csupán, hogy hatást csináljanak! Pedig j o b b volna, — s bizony, az o l y tökéletes művészet m i n t a Szentpéteryé, n e m derogálhat senkinek —, ha az ő teljesen kimerített alkotásait igyekeznének n e m utánzás, de tiszta mintakép gyanánt v e n n i és követni. N a g y szolgálatot tennének ezzel is a színművészetünknék, s ha már igen helyesen divatba hozták a régi mű-

sor fölelevenítését, elő kellene v e n n i néhányat a Szentpétery remek alkotásaiból s ezt annál sikerültebben lehetne m a még színpadra v i n ­ n i , m e r t Szigeti József teljes erejében és fényében ragyog a magyar színművészet egén, k i a Szentpétery műveiben, bácsijaiban és táblabíráiban m e g a n n y i dús levéllel szaporítani babérjait, és a j e l e n n e m ­ zedéknek annál több élvezetes estvét szerezne. O t t v a n például a Veszedelmes nagynéne vígjáték, m i l y r e m e k ensemble volna a címszerepben P r i e l l e Cornéliával, a nagybácsiban Szigeti Józseffel, Bolczman szerepében Újházival. És ugyanígy a m a ­ gyarosított Három ara egy h e l y e t t vígjáték is, H e l v e y Laurával, Szathmárinéval, Szigeti Józseffel, F e l e k i v e l és Nádaival. Ezek sem gyarlóbb művek azoknál, m e l y e k e t m a föleleveníteni kezdenek, de sőt azon előnnyel bírnak, hogy jeles művészeinknek megjátszható szerepök v a n m i n d e n i k b e n és művészi alkotásra volna a l k a l m u k . De van még több ezekhez hasonló! Szentpétery vendégjátékai a f e n t említett műsorral Szabadkán valóságos eseménnyé váltak, különben is t e l i házak előtt f o l y t a k az előadások, d e Szentpétery fölléptekor a nézőtér m i n d e n zuga meg­ telt és a páholyokban is egymás hátán ült, állott a közönség. Hatása rendkívüli v o l t és a közönség m i n d e n rétegébe e l j u t o t t ; még a dúsgazdag bunyevác paraszt is estélyt adott a tiszteletére és lovas bandériummal, fölcifrázott pompás lovas szekerekkel v i t t e k i a nagybácsik és táblabírák e páratlan személy esi tőjét a távol utcákba; egész l a k o d a l m i menetet és ünnepet csaptak n e k i , koszorúzták, szala­ gozták s csak n e k i engedték el a kéticcés kiürítését! Szentpétery után Komlósi Ida, m a j d Bulyovszkiné jött hosszasabb vendégj átóki ciklusra, s bár m i n d a két vendég és a társulat p r i m a ­ donnája Felekiné is m a j d mindazon egy művekben léptek föl, mégis örökös t e l i házak v o l t a k , a k k o r még n e m pusztán a színdarabokban gyönyörködtek csak, h a n e m nagy f i g y e l e m m e l és élvezettel nézték a

különböző művészi alkotásokat, m i n t a színművészet e legnagyobb s legtöbb műéi vet nyújtó remekléseit. A koszorúkon értékes ajándékokon kívül a távozó vendégek ládáit, szekerét megrakták mindenféle elemózsiával is, sonkákkal, füstölt o l ­ dalasokkal, kolbászszálakkal, befőttekkel és lekvárokkal. B u l y o v s z k i nénak egész éléskamrát ürítettek k i és két szekér tömött ládákkal v i t t e utána a felséges füstölt disznóságokat és szalonna oldalokat. A Latabár vékony gázsiján elsoványodott társulat is hízásnak i n ­ d u l t Szabadkán, még Török Pista zörgő csontjai is megizmosodtak, Szentkúti a saison végén a n n y i r a elhájasodott s o l y a n piros tokája lett, hogy csak csöndes hangokon t u d t a már böfögtetni a t u l i - t u l i hop-hoppokat, s aztán mindjárt e l a l u d t rá.

1857

E G R E S S Y GÁBOR E M L É K I R A T A I B Ó L

A színházi statisztikában immár Szabadka város is helyet f o g l a l ­ ván: a színészet krónikáját is gyarapítja évről évre. M i n t h o g y éppen onnan jövök: i d e i krónikájából jegyzek ide némely adatokat. Szabadkának rendes színháza van, m e l y három év előtt készült el, csendesen, de díszesen. Szabadka n e m jajveszékelt, n e m vajúdott évtizedeken át, n e m hívta segélyül az alvilágot, hogy egy szerény színházat létrehozzon. Szabadka úgy tőn, m i n t az igaz érzelem, m e l y n e m beszél nagy szájjal, hanem cselekszik nagy lélekkel. Való, hogy Szabadkán az i l y eszme, szerencsésebb körülményekkel is találkozik, m i n t sok más helyütt. Szabadkának 50 ezer lakója v a n , . . . m i n d földesúr; birtokosa egy Kánaánnak. A város és lakos­ sága, 14, m o n d d : tizennégy négyzet mérföldet bír. E várost az ipar, kereskedés és a ferde civilizáció, még n e m tette szívtelenül önzővé: s r o m l a t l a n . . . jelleméből b i z o n n y a l a vasút sem fogja kivetkőztetni soha.

Ismerek u g y a n az alföldön r o p p a n t magyar városokat, éppen i l y gazdagokat, és talán még népesebbeket, m i n t Szabadka. Kérdés: miért nincs mégis a m a roppant magyar városoknak színházuk m i n d ­ eddig? M i hiányzik ott, h o l . .. pénz is van? . .. „Ebben v a l a m i t e r ­ mészetfölötti fekszik: ha a „filozófia kitalálhatná!" — mondaná Hamlet. Szabadka városa egy nagy vendégfogadót építtetett, s abba egyúttal tánctermet és színházat is. Miért n e tehetne így m i n d e n m a g y a r vá­ ros? V a g y talán kevésbé t a r t o z i k az ember szükségeihez a színház, m i n t a táncterem? E színház, melyről írok, akár véletlenül, akár t u ­ dományos számítás következtében, o l y sajátsággal bír, m e l l y e l kevés színház dicsekedhetik a római b i r o d a l o m elpusztulása óta. Nézőter­ mének példátlanul jó h a l l á s a v a n (aoustica). E színpadról fél­ a n n y i f i z i k a i erővel, tíz akkora mértékben lehet h a t n i , m i n t például a pesti vagy kolozsvári színpadról, h o l a t e r m e k kétségbeejtőleg sü­ ketek, kivált ha telve vannak. I l y jó hallásúnak csupán a müncheni színházat találtam; a l k a l m a ­ sint azért, m e r t nyílt páholyai vannak, üregek nélkül. Oldalrekeszté­ k e i csak o l y a n magasak, m i n t elől a könyöklőjük. A szabadkai pá­ h o l y o k szintúgy igen nyíltak, azaz: inkább szélesek, m i n t mélyek; míg a pestiek megfordítva: inkább mélyek, m i n t szélesek, s így vég­ képen b e n y e l i k a hangot, ahelyett, hogy visszhangzanák. E m e l l e t t Pesten a színpadra szolgáló folyosók és zegzugok, m e g a n n y i h a n g ­ tolvajok. A szabadkai színpad f a l a i n nincsenek i l y tolvaj csatornák és szellentyűk, m e l y e k míg egyfelől a betegséget hozzánk bebocsátják, lég-huzam képében, addig másfelől lelkünk darabjait, „a t r a g i k a i múzsa koronájának gyémántját", a hangot, szélnek eresztik haszon­ talanul. A z idén n e m pártolják a szabadkai színházat átalán véve amaz élénk részvéttel, melyről e közönség az előbbi két évben híressé lőn. Pártfogás, részvét! szerencsétlen szavak! Jaj a színháznak, m e l y -

nek élete örökké e koldus szavaktól függ. A színháznak érdekelnie, vonzania k e l l ; n e m kegyelemből élnie, h a n e m érdem után; drága kincseket olcsón árulnia; szóval: o l y életszükséggé válnia, m i n t a m i n d e n n a p i kenyér. A szabadkai színház még igen f i a t a l a r r a nézve, hogy látogatása szokássá válhatott legyen, hogy magának állandó közönséget t e r e m t ­ h e t e t t volna; ehhez a legjelesebb vállalkozó erők és legjobb műkezelés m e l l e t t is idő k e l l . De más felől az is tagadhatatlan, hogy az eszme s az eszményi szép, jó, nemes és igaz, a nagy tömegnél m i n ­ dennapi szükséggé soha sem válik. Szomjazik ugyan a nép Schillerre (csakhogy n e m a költőre) hétköznap is; h a n e m az i g é t jó h a v as á r n a p o n k é n t fogja szomjazni rendesen. I n n e n van, hogy a színészet fája, bármily életrevaló l e t t legyen az, még sehol és soha n e m erősödött meg annyira, hogy m i n d e n külső segély nélkül meg­ állhatott, s a szélvésszel dacolhatott volna. A z igazság tehát középen v a n . A színészetet föl k e l l m e n t e n i a m i n d e n n a p i gondjaitól, azért, hogy magasabb hivatásának háborítlanul élhessen; függetlenné k e l l t e n n i sorsát a közönség jó vagy rossz szeszélyeitől, a fényes soirée-ktől szintúgy, m i n t a fénytelen lakodalmaktól és dalidóktól; a báloktól és lovardáktól; az esőtől, sártól, jégveréstől, a jó vagy rossz terméstől, ennek jó vagy rossz piaci keletétől; szóval: községileg k e l l azt b i z t o ­ sítani, egyszer m i n d e n k o r r a , egy nagylelkűen hazafias alapítvánnyal. Ez pedig n e m t a r t o z i k a lehetetlenségek közé o t t , h o l a község kimeríthetetlen forrásokkal rendelkezik, m i n t Szabadka is; és ott, h o l legfölebb 3000 f o r i n t összes évi segélynek megfelelő tőkéről v a n szó. H a n e m az igazság másik oldala viszont abban áll, hogy a színészet, azaz: ennek képviselete is méltó legyen közintézeti hivatásához; ezt pedig úgy lehet elérni, hogyha a községi biztosítás élvezhetése szinto l y célszerű, m i n t szigorú föltételekhez lesz kötve. Ügy vagyok meggyőződve, hogy bármily nagy legyen a sár i l y e n

lágy télben Szabadkán, azért e nemes közönség addig sem fogja szí­ nészetét sárban h a g y n i , míg az imént említett örök alapítvány a szép reményből még szebb valósággá változik. Kezességet látok erre nézve azon hő részvétben is, m e l l y e l a h e l y b e l i színészet javára rendezett bál találkozott. Kezeskedik efelől azon körülmény, hogy n e m talál­ k o z t a m e városban o l y egyéniséggel, k i méltánylással ne n y i l a t k o z o t t volna H a v i és Hegedűs u r a k n a k a színigazgatásban és műkezelésben tanúsított szakképességéről, becsületességéről s önzéstelen buzgalmá­ ról; v a l a m i n t e helyes t a p i n t a t t a l szervezett színésztársulat sokolda­ lúságáról, tagjainak műszorgalmáról, k o m o l y kötelességérzetéről és magatartásáról, örülök, hogy e véleménnyel én is egyesíthetem a magamét. N e m t u d o m , n e m kovetek-e el ügyetlenséget, ha kibeszélem, hogy Szabadkán jelenleg egy társulat v a n alakulóban, m e l y a színházat bérbevenni s fenntartásáról gondoskodni szándékszik; m i t akkép gondol eszközölhetőnek, ha bizonyos számú nézőhelyre jognélküli bérlőket szerez. Ez ideális helyek bérlői aztán, m i n t a k i k tisztán csak áldoznak, joggal bírnának a színügyek vezetésére bizonyos befolyást g y a k o r o l ­ hatni. M e g v a l l o m , azért hozom ezt i t t elő, hogy óvás gyanánt ismételve megjegyezzem ama régi igazságot, hogy „sok szakács elsózza az ételt." Világosan szólva, én semmi esetre sem t a r t o m tanácsosnak, hogy e bérlő és pártfogó társulat a színház igazgatását és a műkezelést köz­ vetlenül maga vegye kezéhez. A közvetlen színigazgatás joga, több személy közt megosztva: v a ­ lóságos Eris almája. A színháztörténet bizonyítja, hogy az i l y comiték még m i n d i g és mindenütt megbuktatták azon színügyet, m e l y e t közös h a t a l o m m a l kezeltek.

H a n e m ez vidéki színházaknál különben is inpracticus dolog. A haszonbérlő, vagy pártfogó társulatnak könyv-, jelmez- és kellék­ tárral, szóval f u n d u s i n s t r u c t u s s a l kellene bírnia ahhoz, hogy a színházat közvetlenül igazgathassa; továbbá egy avatott szak­ embert tartania, k i a tulajdonosok érdekeire s beruházott kellékeire fölügyeljen, s a színésztársulat működését vezesse. D e még e k k o r is ezerféle kijátszásoknak v o l n a kitéve a domestiee igazgató comité, m i n t amelynek tagjai a színészet szövevényeiben egészen járatlanok. Constatírozzuk tehát a viszonyt, egyszerűen, természetesen. A haszonbérlő, vagy ha tetszik pártfogó társulat ( m i n t előadni sze­ rencsém volt) k i n e v e z n i képviselőjét, — legyen az intendáns, vagy comité. Ez köt szerződést egy rendes színigazgatóval, k i n e k fundus instructusa van, azaz: szakképessége, társulata és mindenféle kelléke. Így i g e n természetes, hogy az intendáns vagy comité semmi egyéb, m i n t szerződőfél, a színigazgatóval m i n t szakemberrel szemben. Szerződőfelek közt pedig csupán a közösen megállapított j o g és köte­ lesség érvényesítéséről lehet szó, n e m pedig v a l a m i h a t a l o m gyakor­ latáról. Eszerint az intendánsnak, vagy comiténak más termi való ja nincs, m i n t a h e l y b e l i pártfogó testület jogaira felügyelni, s a közönség ér­ dekei felett őrködni szemközt a színigazgatóval, k i v e l folytonos érint­ kezésben is lehet. A szerződésnek illetőleg szülészeti végrehajtásáról a színigazgató természetesen felelős a pártfogók képviselőjének, legyen ez egy i n ­ tendáns vagy comité. Ámde viszont a felelősség fogalma azt hozza magával, hogy a végrehajtó szerepébe senki se avatkozzék. Említeném azt is, hogy midőn az intendáns, vagy a comité elnöke v a l a m e l y színigazgatóval szerződik: e szerződésben a h e l y b e l i b i z t o ­ sítás élvezetét a lehető legszigorúbb föltételekhez lesz szükség kötnie. E föltételek szerkesztőjének a leglelkiismeretlénebb színigazgatót k e l l szem előtt tartania, m i n t olyat, k i n e k kezében az ügy m i n d e n

órán kockán áll; m i n t olyat, k i t n e m lehet eléggé körülírni kötele­ zettséggel; k i mennyet-földet szokott igérni, hogy egy kövér állomást megkaphasson, m e l y e t azonban pusztán prédának t e k i n t ; k i az i l y a l ­ kalmát n e m arra igyekszik fölhasználni, hogy szellemi vonzerőkkel kösse l e s állandósítsa a színháznak azon közönségét, m e l y e t i l y e n k o r az újság ingere nagy számmal szokott becsődíteni, h a n e m hogy e közönséget kizsákmányolja, nyegle, n y o m o r u l t eszközökkel; k i n e k n e m arra v a n gondja egész évszakon át: mikép lehessen a játékren­ det a legjelesebb művekkel ellátni, s ezeket becsülettel kiállítani, továbbá: hogy van-e a társulatban rend, betanulták-e a szerepeket, pontos-e az előadás, nincs-e zavar, botrány, belül és kívül; hanem akinek m i n d e n szaktudománya oda megy k i , hogy szemmérték után kitalálja, hány belépti jegy k e l t el m a este, s m e n n y i a bevétel; m e n n y i t hoz be ez vagy ama silány darab, ha i l y e n vagy amolyan hazug, csábító címet a d u n k n e k i ; továbbá hova megyünk m u l a t n i ma és holnap stb.; k i végre n e m eszmél arra, hogy maga a l a t t vágja a fát akkor, midőn rossz darabjaival s még nyomorúbb előadásaival a legjobb akaratú közönséget is agyonkínozza és u n t a t j a , a n n y i r a , hogy becsületes utódainak évekig sem sikerül az eljátszott h i t e l t helyrehozni, s a megmerevült közönyösséget a meleg érdekeltség ál­ lapotára visszaengesztelni. A z i l y színigazgatók ellenében a színháztulajdonosok vagy biz­ tosító-egyletek föltételei n e m lehetnek eléggé részletesek és óvatosak. E föltételek jól teszik, ha nemcsak a színésztársulat tagjainak szá­ mát és minőségét határozzák meg, s ha nemcsak a könyv-, r u h a - és kelléktár egyes darabjait írják körül, h a n e m a színházi rendtartásra s a színházi törvények foganatosítására is tüzetesen kiterjeszkednek. M e r t csakugyan ideje már, hogy a vidéki színigazgatók nagyobb ré­ sze ne m i n d i g rontson, h a n e m valahára építsen is v a l a m i t . H a n e m most h a g y j u k el a k o m o l y tárgyat, hogy a vidorabbak e m ­ lékének is juttassunk egy kis helyet. A többek közt a l k a l m a m v o l t

i t t az alföldi életnek o l y oldalával ismerkedni meg, m e l l y e l eddig i l y közelben n e m találkoztam. Csárdai dalidóban v o l t a m ; láttam i t t a puszták fiait, a pásztorféléket, egész csárdai eredetiségökben. H a l ­ l o t t a m dalaikat, m e l y e k szövege, m e g a n n y i gyönyörű románc a pusz­ ták lakóinak életéből, m e g a n n y i gyöngye a népköltészetnek; d a l l a m a i egyszerűen bájosak, elragadok. H o l terem e sok gyönyörű dal? k i ád r y t h r n u s t a bojtárok eme vadregényes kalandjainak? Kettő közülük muzsikált, a többi táncra kerekedett. A z egyik tamburán játszott, a másik valóságos nádsípon. A magyar t a m b u r a hosszú négyszögű fa, belől üres, dróthúrjai vannak, m i k e t lúdtollal szokás pengetni. A ráctambura ettől csak a b b a n különbözik, hogy m a n d o l i n alakja van, s kézbe fogva játszanak rajta, m i n t a gitáron. A nádsíp olyan m i n t a piccolo, oldalt fújnak bele m i n t a fuvolába, s a pásztorok m a g u k készítik k i s u j j n y i vastagságú nádból. Hangja meglepőleg erős és kellemes. A zongorában nincs több hangváltozat, m i n t a m e n n y i t e h a t lyukú kis műszerből ügyes mestere elő t u d o t t hozni. A boglyakemence m e l l e t t egy barna cimbalmos gunnyasztott; rá­ került a sor erre is. Előidézték a pásztornőket, s ezek danáját k e l l e t t kísérnie cimbalmával. M i n t Bunkó és Boka Károly szokták játszani a régi lassú magyarokat, a rézhúron kezdve; szintúgy e nők is mély hangjaikon danolják bús dalaikat, s valóban mélyen hatnak azokkal az ember lelkébe. Ez alt-hangú női ének igen sajátszerű: m i n t h a 12—13 éves fiúkat hallanánk d a l l a n i . O l y két mezzosopran v o l t közöttük, hogy h a különben e pórnők arravalók volnának: az operák operájában is drága gyöngyök gyanánt ragyognának. Részvevő tanúja v o l t a m i t t a plébános-iktatási ünnepélynek is. A község választása e részben rendszerint a közszeretet legkitűnőbb tár­ gyára esvén: ez a l k a l o m a városra nézve valódi örömünnep. I l y e n k o r az egyházi szertartást nagy ebéd szokta követni, ezt este fényes bál;

ezt pedig három-négy napig tartó dalidó, zeneszó mellett, melyben osztályonként a város egész közönsége részt vesz. Láttam ez a l k a l o m m a l a bunyevác nők ünnepi viseletét, a . . . szép magyar mentét, arany paszománttal gazdagon feldíszítve s felöltve. Láttam a bunyevácok K ó l ó nevű körtáncát. A bulgárok és szer­ bek Kólójától ez abban különbözik, hogy a lehetőségig megmagyaro­ sodott, azaz: a tánclépések módja és formája, v a l a m i n t a lejtők tánc­ érzése, egészen magyar. A s z a b a d k a i a k . . . vendégszeretetéről sokat beszélhetnék, hanem ezt az illetők szerénysége szintoly kevéssé engedi meg, m i n t az én gondolkozásom és ízlésem, m e l y az öndicséretet m i n d e n alakban rút­ nak és megvetendőnek találja, kivévén a t e t t e k szótlan alakját.

1864

K A S S A I V I D O R EMLÉKEZÉSEIBŐL

1864 őszén Sipos Károlyhoz szerződtem egy évre; m i n t színész, magán- és karénekes (mert i l y e n is v a n ám), havonként 36 f r t fizetés, 25 f r t előleg (5 forintjával törlesztendő). A téli idényt Szabadkán töltöttük s a karénekléstől felmentett Sipos; de ettől fogva n e m is énekeltem többé k a r b a n . A b u d a i Népszínháztól Sipos társulatánál v o l t a k még Szépék (Szép József és Mátray Laura), meg az epedőszemű, gyűszűszájacskájú énekes lányka; éppen n e m v o l t csoda ha a többire (éppen emiatt) n e m is emlékezném, m e r t az epedőszemű k i s k o b o l d n e m v o l t senki más, m i n t . . . Éppen ezért v a n nagy okom hálásan emlékezni Szépékre is. (Különösen Szépnére.) Hogy miért, — no mindjárt, mindjárt, ámbár hogy már gyanítható is, de én n e m bírom bevallani, (hiszen még csak 36 éve). O t t v o l t Siposné, kedvelt társalgási és drámai színésznő. O t t v o l t Molnár József (hosszú Molnár), magas, szikár, szép, kifejező arcú,

igen tehetséges jellemszínész; ez l e t t i t t mesterem; sajnos hogy f o l y ­ t o n nélkülözésekkel küszködve, később elhagyta a pályát és valahol jegyző lett. De sok tehetség megy így semmivé! V a j o n mindenütt így v a n ez, vagy csak nálunk? Ezen a télen sok mindenféle szerepet össze-vissza játszottam. Sokat t a n u l t a m , — n e m mondom, hogy eleget. Jutalomjátékomul Moliére Fösvényét vettem, m e l y b e n Harpagont adtam. Lakásom földes (vagy­ is padolatlan) szoba volt, és g y a k r a n feltörtem talaját, kivált a m i k o r Harpagon kincskereső nagy jelenetét t a n u l t a m ; házigazdám (Lepold, n y u g a l o m b a v o n u l t kötélverő mester) g y a k r a n h a l l o t t a a szomszéd szobából és t i t o k b a n mondogatta: „az a Kassai vagy nagy művész lesz, vagy m e g b o l o n d u l " . Figyelemreméltó megjegyzés egy kötél­ verőtől; — vajon teljesedett-e? És ha igen, vajon m e l y i k ? Szabadka nagyon mulatós város hírében áll még ma is (1900), ak­ k o r még inkább az v o l t ; csak nagy fortéllyal t u d t a m kikerülni a dínomdánomokat, amelyeken az v o l t a szokás, hogy akinek eszébe j u t o t t ( i l y e n m i n d i g akadt bőven), egy tálcára helyezett 8 — 1 0 — 1 2 poharat, teletöltötte b o r r a l , a jelenlévő vendégek közül eléje állt v a l a m e l y i k n e k , reáköszöntötte s k i i t t a m i n d , ekkor a másiknak f o l y ­ t a t n i k e l l e t t ugyanígy. Én a b o r t sohasem k e d v e l t e m (ma sem iszom) és most 60 éves k o r o m b a n gyermekmódra szeretem a tejet meg az édességet. N o meg a szép nőt is szeretem, — de hiszen ez is csak édesség . . . (amikor n e m keserű). Szabadkán l a k o t t Jámbor Pál (Hiador), gyöngédlelkületű, m i n d e n szépért lelkesedő és lelkesítő költő is; érdeklődve buzdított bennün­ k e t ; darabját is a d t u k . A k o m i k a i szerepek g y a k r a n furcsa helyzetbe sodorják annak kép­ viselőit, és az elől nincs menekvés. A k o m i k u s t k e d v e l i a közönség, de össze szokta cserélni szerepeivel, s ezek m i a t t nincs semmi t e k i n ­ télye. Szigeti Józsefnek Vén bakancsos című népszínművében F r i t z i szerepét adtam; tetszett nagyon, — kivált a gyermekeknek. Másnap

az utcán haladva, egy hátulgomboló nadrágos kis fiúcska f o l y t o n a sarkamban volt, végigkövetett az utcán, hangosan szólogatva: „Fritzi, kis F r i t z i ! hogy vagy? hová mégy? megállj, ne siess, — m i t ebédel­ tél?" Szeretetből jött, el k e l l e t t tűrnöm, — de m i t is t e h e t t e m volna, — hogy a macska rúgja meg! N e m t u d t a m másként véget v e t n i , bemenekültem előle a vendéglőbe. N e m bírtam én tekintélyre v e r ­ gődni soha, szerencsére n e m is igen vágytam reá. Csinos ifjú, m a j d n e m gyermekember jött társulatunkhoz Pestről, (akkor még n e m v o l t Budapest). Megszökött hazulról s fölcsapott közénk. Egy a l k a l o m m a l szállásomon beszélgettünk a jövőről s látom, hogy felveszi az asztalról beretvámat és egy lúdtollat kezd vele faricskálni, (akkor még lúdtollal is írtunk). A beretva persze csakhamar kicsorbult. Reá néztem és így szóltam: ha ezen a pályán marad, önből bonviván színész lesz. Ez be is teljesedett. Sose bírta elfelejteni később se, hogy én ezt abból h o g y a n t u d t a m megítélni. Hát egyszerűen úgy, m e r t abból láttam, hogy az élvezetek vonzzák, csak azokat keresi, anélkül, hogy annak következményeivel számot vetne; m u l a t t a t t a a tollfaragás. Ez az ifjú Főidényi Béla, E m i l i a írónő f i a volt, tehetséges, de hamar elbetegesedett, ezért n e m fejlőd­ hetett k i . (Nagyon is bonviván lett.) Később a pesti Nemzeti Szín­ házhoz került. Ugyancsak ezen a télen jött hozzánk szintén Pestről egy másik ifjú, Főidényi barátja; ez a szép, nyúlánk termetű, csengő, zengő hangú szőke gyerek. Csakhamar szerepet is k a p o t t s n e m győztem bámulni, hogy egészen kezdő létére, h o l vette a színpadi nyugalmát (színész n y e l v e n : szemtelenséget), hogy egy i l y e n , be se t a n u l t szere­ pet, (mert n e m tudta), o l y n y u g o d t a n e l t u d o t t mondani, súgás után. Hát ez m e g N a g y I m r e volt, később a Nemzeti Színház hősszerelmes művésze, Rómeója. Érdekessége v o l t a szabadkai színháznak, hogy m i n d e n egyes pá­ h o l y a más-más színű szövettel v o l t kárpitozva, ezt a színház építése-

k o r a páholyok tulajdonosai saját ízlésük szerint m a g u k díszítették így. Igaz, bíz'a m a j d elfelejtettem. I t t v o l t Gyöngyössy P a l i bátyánk is, öreg színész a régibb korból. Egyszer v a l a m e l y i k magyar törté­ n e l m i darabban megesett vele, hogy fényesen kiöltözve, k i c s i n y nyí­ r o t t bajuszkája fölé, szerepéhez méltóan, nagy bajuszt ragasztott. Már a színpadon állt, a m i k o r a színfalak mögül v a l a m e l y i k kópé k o l ­ léga tréfából besúgja n e k i a színpadra: „Pali bácsi, leesett az egyik bajusza!" P a l i bácsi óvatosan egyik kezét arcához viszi, tapogatja, hogy bajuszának m e l y i k fele m a r a d t a helyén, persze rögtön meg is találta, m e r t m i n d a két bajusz a helyén v o l t , azt h i t t e hát, hogy a másik fele esett le. Hogy félbajuszos ne legyen, ügyesen lekapta k e ­ zébe akadt felét, azt hívén, hogy most már egyik fele sincs meg, s így a megmaradt felével n y u g o d t a n átment a színpad túlsó oldalára. A közönség látva a félbajuszos magyart, elkezdett nagyon kacagni. E g y i k kolléga a színfalak m e l l e t t meglátta P a l i bácsi félbajuszos mivoltát, odasúgja n e k i : „Pali bácsi, leesett az egyik bajusza!" — T u d o m öcsém — szólt P a l i bácsi —, már l e v e t t e m a másik felét is, de vajon m i t kacagnak olyan nagyon? — Nemigen való már öreg k o r b a n színészkedni! Most pedig sietek Szabadkára, halasztott ígéretemet beváltani. Különcségeim közé tartozott, hogy sohasem szoktam kezet csókolni, — még nőnek sem, — ezt Szépné igen jól t u d t a ; rögtön észrevette hát, a m i k o r egy a l k a l o m m a l a kis epedőszemű, piszeorrú, gyönyörűszájú kis énekesnőnk előtt lehajolva, annak p i c i p u h a kacsóját ajkaimhoz emelvén, ezen szokásomtól eltértem. Régi dolog, hogy az i l y e s m i t más m i n d i g h a m a r észreveszi. Néhány nap múlva így szólt Szépné: (Mátray L a u r a , később Gyön­ gyössy Jánosné méltóságos asszony, ez a finomlelkű hölgy nagy párt­ fogóm volt. ö fedezte f e l Kegyes József paraszt-naturalista p i k t o r t is, akinek saját festette arcképe a Történelmi Múzeumban van.) „Bravó, jól v a n Kassai, csak rajta, maga jó fiú, ez pedig kedves szép leány,

csak folytassa!" E l p i r u l t a m . De ő biztatott, hogy az n e k i nagyon t e t ­ szik és ebben segítségemre lesz. N e m szerettem, hogy így r a j t a k a ­ pott a Pákozdy Jánosságon, de ezen már n e m lehetett segíteni. Szépné ígéretét beváltotta, de nekem erről többé egy szót sem szólott, vagy tizenöt évig h a l l g a t o t t — gyengédségből. V o l t a k k o r Szabadkán egy (már n e m éppen fiatal) ulánus (dsidás) katona karmester, m a g y a r u l éppen a n n y i t t u d o t t , m i n t a m e n n y i haj v o l t a koponyáján, — az pedig n e m v o l t n e k i semmi. A karmester különben kedves, derék ember volt. A kislány mamájával nagyon meg t u d t a értetni, hogy m i l y e n énekesnőt fog m a j d képezni a k i s ­ lányból. M e g is kérte, meg is kapta, e l is vette, énekesnőt csinált belőle, sőt m i v e l a jóságnak egyik lényeges alkatrésze, hogy a jó ember csak addig él, amíg másoknak terhére n e m válik: néhány év múlva bebizonyította, hogy kiérdemelte a jó epitetont: meghalt. Mondom, sok idő t e l t el ezután, a m i k o r Kolozsváron elő m e r t e m hozakodni Szépné előtt az én ügyemmel. Ö — úgymond — megtett m i n d e n t érdekemben annakidején Szabadkán, beszélgetett a k i s ­ lánnyal, hogy az a Kassai m i l y e n derék fiú, abból jó színész lesz, de a kis bohó csak szemet meresztett, m i n t a k i n e m érti az egészet, m a j d szájacskáját lebiggyesztve, v o n t a t o t t a n csak e n n y i t m o n d o t t : kicsi. Fájdalom! A k i s epedőszemű mindenképpen igazat m o n d o t t és bizony ezúttal Pákozdy Jánoson l e t t volna a sor, hogy ne i r i g y e l j e n , Szépnétől (ettől a f i n o m úrnőtől) pedig gyöngédség volt, hogy azt a k k o r elhallgatta. Végre pedig: a kis epedőszemű, gyűszűnyi szájú leányka; Kölesi Lujza, — a karmester: B l a h a János, — a h a r m a d i k , a kicsi persze én v o l t a m . Ebből a leánykából l e t t aztán az aranyos Blaháné (majd Svoldosné), végre báró Splényi Ödönné, vagy Blaha L u j z a . Síposhoz u g y a n egy évre v o l t a m szerződve, de már 1865 tavaszán megbukott. Szabadkán a közönség csak az első 3 hónapon látogatott

bennünket szorgalmasabban; a m i n t a farsang beköszöntött, n e m járta a színházat. Sipos bukása nagy zavarba hozta a társulat tagjait, csak engem nem, m e r t kis örökségem kisegített; ezt az örökséget, ettől fogva, a vidéki vándorlás deficitjei lassanként el is nyelték.

1864

B L A H A L U J Z A ÖNÉLETRAJZÁBÓL

Szabadka, október havában. 1864-ben . . . új szerződés után k e l l e t t nézni. így kerültünk Szabadkára. Sipos Károly társulatához. A gázsink i t t se nagyobb, de i t t már nagyobb szerepekhez j u t o k és vidámabb az életünk. Nagyobb város, szebb m i n t Fehérvár; a színház is m e g t e l i k gyakrabban, különösen a tiszt u r a k járnak el g y a k o r t a az előadásokra. Szeretek i t t l e n n i , és a dalos szerepeimet is nagyon szeretem, amelyekből sűrűn j u t t a t a d i r e k t o r úr. Társaságba is g y a k r a b b a n járunk; engemet sokat i n v i ­ tálnak ebédre, ozsonnára; különösen V o j n i t s Gábrisné, a k i már több selyemruhákkal is megprezentelt és Markuliné tekintetes asszony, a k i g y a k o r t a kistaféroz, a m i k o r új szerepre készülök. V o j n i t s Gábris­ né szereti a diátrista népet és apróra el k e l l n e k i m i n d i g mondanom, miként f o l y i k életünk. Markuliné szép fekete bársony fiúruhát csi­ náltatott a F o r t u n i o dalára, amelyben is F r i q u e t játszám. Fehér selyemharisnyát is kaptam, meg fehér parókát és háromszögletű k a ­ lapot. A rollékat B o k o r Józseffel t a n u l o m és a Dajka v o l t eddig i t t a legnagyobb sikerem. A tiszt u r a k m i n d az én nótámat fütyöré­ szik, dúdolgatják, hogy: „Harsog a t r o m b i t a ! " M i n d e n hétre új sze­ rep j u t . Már a Varázshegedűben, a Lámpafényben is játszottam és most t a n u l o k egy kedves rollét, a Tíz leány, egy férj sem dalos­ játékban. A z előadásokat a katonazenekar kíséri, a dzsidások bandája és az

ő karmesterük, Blaha János úr jön m i n d i g felügyelni, rendben megy-e m i n d e n . Engem m i n d i g fölkeres és m i n d e n este elismétli, hogy: „Freulein, muszáj d a n u l n i ! " Többet n e m t u d m a g y a r u l , én pedig a német szót n e m bírom. Így aztán, a k i t elfog tolmácsnak, azzal üzeni, hogy t a ­ n u l j a k , képezzem k i magamat; m e r t kár v o l n a tehetségemet elha­ nyagolni. Látom, szívén v i s e l i sorsomat. E g y hét óta elébe sietek esténként és én üdvözlöm őt: — G u t e n A b e n d , B l a h a bácsi! Nevet, megcirógat, aztán m e g i n t csak azt mondja, hogy: „Freulein, muszáj d a n u l n i ! " Sipossal megüzentem n e k i , hogy tanulnék én szí­ vesen, csak volna, a k i tanítson. B o k o r József n e m foglalkozik velem soha, n e k i az egész társulattal törődnie k e l l . . .

1877

K R E C S Á N Y I I G N Á C FELJEGYZÉSEIBŐL

Éjfél körül csakugyan e l h a g y t u k Szegedet, s a h a j n a l i órákban értünk be Szabadkára. Rónaszéky a színház épületében levő „Pest városához" címzett v e n ­ déglőben v e t t föl részemre állandó lakást. P i t y m a l l o t t , m i k o r nagy fáradtan leheveredtem. Reggel jókor beállított hozzám Rónaszéky. K o m o l y arccal, hidegen fogadtam. — No, maga u g y a n szépen becsapott! Köpönyegemet pár napra odakölcsönzöm, hogy i t t tisztességes gúnyában mutatkozzék s azzal viszonozza a szívességemet, hogy magánál t a r t j a . N e k e m pedig egy piszkos, büdös bundadarabban k e l l e t t i d e u t a z n o m . . . D e n i n i , m i t látok? . . . Hiszen most is az az én köpönyegemet koszpitolja. — A z t hát, kedves h e r t y e m p e r t y e m gazdám.

— H o g y bátorkodik ezt viselni? — Hát csak úgy, kedves gazdám, hogy ön csak n e m fogja ezt a ruhát magára ölteni! Ezt a köpönyeget már az egész város ismeri. H a ezt ön most fölveszi, u j j a l m u t a t rá m i n d e n k i s azt fogja m o n ­ d a n i : „Nézzétek csak, o t t megy a szabadkai színigazgató Rónaszéky Guszti köpönyegében. N o szép kis d i r e k t o r , a k i a tagjától kölcsön­ v e t t ruhában jár!" L e v o l t a m főzve. H a r a g o m csillapulta után végre megszólaltam: — Hát én most m i t veszek magamra? — A vendéglőtől a l i g száz lépésnyire v a n egy nagy férfiruhaüzlet. Lesz o t t h i t e l , a m e n n y i csak k e l l . Lemegyek oda. Felhozatok vagy hat öltözet szép, divatos őszi ruhát és téli felöltőt. Válogathat, kedves gazdám, tetszése szerint. A z új ruhában úgy fog kinézni, m i n t egy dandy vagy m i n t egy D o n Jüan. — Nos, és m i történik a köpönyegemmel? . . . — A z t már jövőre is én veszem gondozásom alá. V a g y tudja, mit? Legjobb lesz, ha a félegyházi szép napok emlékéül nekem ajándé­ kozza. — Mas baja nincsen? — Nincsen .. egyelőre. — H o g y vinné el magát az ördög. Hát tartsa meg. De egyet kikö­ tök. Hozzám ne jöjjön többé kölcsönért. E g y inggomb n e m sok. A n y n y i t sem adok. — Dehogy ad, dehogy a d ! T u d o m én, hogy n e m a d ! Kivéve, ha m a j d ismét egy újabb félegyházi szezonba keveredünk. így l e t t az én köpönyegem Rónaszéky tulajdona. Azé a Rónaszékyé, akire a régi színésznemzedék — a k i k őt ismerték — a legmelegebb rokonszenvvel és szeretettel emlékezik. M e r t ennek az aranyjellemű embernek — a k i immár nyolc év óta súlyos betegen fekszik — a múltban szerzett érdemei hervadhatatlanok. Rónaszéky évtizedeken keresztül dolgozott, nélkülözött, küzdött a színészetért. Határtalan

tevékenysége s nagy, nemes szíve, m e l y az egész világot magához szerette volna ölelni, most tehetetlenül, bénultan, egy rozzant karos­ szék párnái közé v a n temetve. Beteg kedélyének, fáradt lelkének ma már egyetlen enyhítő balzsama a könny, amely n a p o n k i n t p a t a k ­ ként ömlik végig fájdalomtól megtört, barázdával t e l t arcán. E l f e ­ ledte őt m i n d e n k i : pályatársai, barátai, az Országos Színészegyesület, m e l y n e k egyik létesítője s hosszú ideig alelnöke volt. Beteg. Élő­ halott. A beteget pedig kerülni, feledni szokták. Pedig ő egyik koloszszusa a régi színészetnek. Kolosszus, amelyről leolvashatja az újabb nemzedék, hogy a nélkülözés és n y o m o r terhe alatt is m i l y e n önzet­ len fáradság és lángoló lelkesedés vezette az úttörőket, a k i k között Rónaszéky Gusztáv m i n d i g az első helyet foglalta el.

1880 és 1881

MOLNÁR GYÖRGY EMLÉKIRATAIBÓL

A legszebb h a j n a l hasadozott, m i k o r kántor Gyuszi Szabadkára begyalogolt. H i a d o r városa, T ö r v é n y t e l e n v é r , N a g y S á n ­ d o r szép drámák és sok gyönyörű versek költőjének tanyája, kántor Gyuszinak is úgy volt, hogy sokáig lesz állandó lakása. Ez sem így lőn, a véletlen másként döntött. M i l y változás a régi paraszt város és a m a i úrias közt? A feneketlen sáros utcák, u t a k eltűntek, gránit kockán g u r u l a kocsi, a piros dús gabonától r a k o t t szekér, vígan ficánkolódik s ágaskodik a menyasszonyt vezető fölkendőzött, t e l i bokrétázott, c i f r a pántlikákkal fölsallangozott lovassereg, utána a hosszú szekértábor, szekereken csupa viruló rózsa, meg az örömapa, örömanya, r o k o n és barát sokasága, tulipános láda, t o r n y o s r a vetett nyoszolya, r a j t a duzzadt derékalj, száz l i b a tollától hólyagosra p u f ­ fasztott vánkos, a vőfélyek c i f r a pálcáján selyem, bársony rokoják, virágos atlasz kendők, drága hímű csipkés kötények, v e r t a r a n y zsiJ

nórral és csattokkal dúsan paszomántozott rókatorkos mente, aranyés tallérokból fűzött nyaklánc, p a t y o l a t csipkés fehérnemű s még sok m i n d e n ékesség vagy tíz szekéren, a duda és t a m b u r a mélabús hangjainak kíséretével most o l y szépen és könnyedén f u t végig a hajdan sáros, gödrös utcákon a módos bunyevác lány gazdag né­ pével, dús kelengyéjével! És a piac m e l y e n áthajtva télen, azelőtt úgy belé a k a d t a szekér a pocsolyás kátyúkba, hogy tizenkét ökör sem igen bírta kihúzni még ha üres v o l t is, és n e m egyszer o t t k e l ­ l e t t szétszedni a szekeret a városháza előtt, — most magasra nőve, feltöltve, egyenletesre simítva, csillagsugarakba osztva, fákkal ékes­ kedve, körülötte csínnal emelt apró paloták, — úgy díszeleg, úgy pompázik a város közepén, m i n t oázis a hervasztó homokbuckák között! E tünemény varázslója Mufcits János, a város polgármestere! Sok szép t e t t h i r d e t i már érdemeit, városának fölemelésével a koronát tette rá így! A legkellemesebb benyomással, sőt örömtől dobbanó szívvel nézte kántor Gyuszi ez átváltozást, m e l y e t az zavart egy kissé, hogy még m i n d i g o t t látta Thalia templomának hatalmas osz­ lopai fölött a profánus föliratot: „ S z á l l o d a P e s t v á r ó s á ­ l i o z." A z o l y szépen tisztára kimosakodott derék városon tehát mégis fennakadt egy k i s sárfrecs, az a korcsmacégér o t t a közmívelődési díszes ház homlokzatán! Oh de kevés mész kellene hozzá, hogy e sárfoltok, a betűk is eltűnjenek a n e m korcsmát jelentő színházi épület homlokáról. M i l y szépen ragyogna o t t a magasságban a korcsma cégér h e l y e t t ez a cím: „ V á r o s i s z í n h á z " . A z idegen, a vándor, illetődéssel olvasná el, és e két szóból, a l i g lépve be a városba, már tudná, k e l ­ lemesen érezné, hogy a civilizáció egyik városában v a n . De magára a nagy néptömegre is k o m o l y benyomással v o l n a az illő fölirat. Így, olybá tűnik az, m i n t h a a korcsmáros színészetet, színházat is adna,

tartana, m i n t hajdan és most is o t t ahol még nincsenek színházak s a vendéglő termeiben lép föl a színészet. A v a g y Szabadka lelkes polgárai elsősorban és tekintetből korcs­ mának emelték azt a pompás épületet és csak másod sorban, csak alárendelten színháznak?! Ez lehetetlen, s hogy csaknem három évtized óta mégis a korcsma cégér v i g y o r o g le a színházépület főhomlokzatáról, azért van, m e r t a dúsgazdag Szabadkának nincsen o l y magasra nyúló létrája, melyről azt a föliratot be lehetne meszelni és a jogosult, az illő fölirattal fölcserélni, átváltoztatni, a m i n t a város is o l y szépen átváltozott kül­ sőleg, bensőleg! E korcsma-cég m i a t t arcpirulással belépett kántor Gyuszi a szabad­ k a i színház csarnokába, onnan a színházmester hajlékába. M i n t m i n ­ den színház házmestere, ez is jól táplált hatalmasság v o l t ; látszott rajta, hogy sok d i r e k t o r t kiböjtölt, de ő maga mégis belé hízott! Éppen káposztát taposott; m i l y felséges lesz ez — monda — az isteni direktorné disznótorához! És a kövér házmester m i n d gyorsabb t e m ­ pójú víg ugrándozással szaporázta a káposzta nyomást, előre örülvén az isteni direktorné asztalának, melyet az ő káposztája fog ajándék­ képpen ellátni, de a töltelékeket és füstölt húsokat a káposzta fejében m a j d csak ő fogja díszmesteri, asztalosi, jegyszedői, világosítási stb. stb. címek és örvek alatt — kihalászni, elnyeldesni! — Biz így is v o l t ! A szabadkai színház házmestere is veszettül o l y a n forma, m i n t a kolozsvári nemzeti színházé, csakhogy ez inkább szereti a vaddisz­ nó pecsenyét, m i n t a szelíden röfögőét, n e m is tapos káposztát, h a ­ n e m ecsepecs lekvárt. H j a , m e r t a vaddisznófalatjaihoz ez ízlik i n ­ kább és n e m a parasztos káposzta. N o az idő meg a z i m o n y i vasút meghozhatja a szabadkainak is a delikátabb ízlést és deputátumokat, kivált ha kéjutazást teend K o ­ lozsvárra és kollégájától még jobban e l t a n u l j a a praktika-filozófia fifikáját.

M a g y a r színészek egyik baja és átka, hogy m i n t a színházi ház­ mesterek, öregségükre sem j u t h a t n a k a n n y i jóra! A káposztát o l y vígan taposó házmester, hosszadalmas ugrándozás után reményteljes számitgatás, sejtelmes érzelmek csiklándozása közt, m e l y e k a m i n d e n k i által előre érzett érdekes színidénynek Ígérkező nagy eredménye fölött őbenne is támadtak, — végre k i ­ u g r o t t a kádból és egy-két bokázással lerúgván a sarkához tapadt káposzta-laskákat — katonás állásban tisztelgett kántor Gyuszinak, m i n t az akkor Szabadkán működendő Erdélyi Marietta-féle színtár­ sulat művezetőjének! — Furcsa, de még is igen érdekes igazgatás v o l t ez! És m i n t a n n y i s o l y sok másban, ebben is kántor Gyuszinak k e l l e t t m e g i n n i a keserű levet, részt v e n n i ebben a furcsaságban! Utolsó tánc, utolsó út v o l t talán, m e l l y e l , -— m i n t m o n d a n i szokás — az ördögnek t a r t o z o t t ! Ő azt képzelte, sőt h i h e t t e is, hogy a bájos énekesnő-primadonna k o m o l y a n veszi az igazgatás dolgát és a művé­ szetet! B e h kár, hogy n e m így történt, kár v o l t a művészetre, de legnagyobb kár magára az igazgatónéra, k i n e m közönséges, de k i ­ váló tehetségével a jó vezetés és g y a k o r l a t folytán az előadás művé­ szetét is kifejthetné vala magában, m e l y gyönyörű énekhangjával párosulva, csakhamar nagy művésznővé és az első igazgatók sorába emelte v o l n a őt! Soha még egy igazgató sem m e n t egy városba se o l y kedvező, o l y biztató, a n n y i szép kilátásokkal kecsegtető körülmények közt, m i n t Erdélyi M a r i e t t a Szabadkára. A hír szárnyai már előre fölverték a szabadkaiak érdekeltségét és még mielőtt az első színházi értesítés, bérlet-hirdetés megjelent volna, már kétezer ötszáz f o r i n t r a rúgó h a v i bérlet alá v o l t írva. N e m k e l l e t t nagy hangú, m i n d e n t igérő plakátokat kifüggeszteni, n e m k e l l e t t a szerepszakmákat magyarázó hosszú névsort, előadandó sallangos című új színdarabokat előre h i r d e t n i , n e m k e l l e t t a bérletcsinálás végett házalni, — maga-magá­ tól m e n t m i n d e n s még a k i k már évek óta n e m fizették be a páholyok

elsőségi jogdíját, azok is siettek a színügyi választmányhoz befizetni, csakhogy jogaiktól el ne üttessenek. A helyárak olcsók voltak, az igényeikhez mérve aránytalanok, ezt is fölemelték s n e m zúgolódott érette senki. A bérletek öt hónapra, tehát egész idényre biztosíttattak. A színpad már dísztelenül kopott, rongyos volt, a város ezt is k i j a ­ víttatta, fölfrissíttette, a padlózatot újra építtette, új bútorzattal látta el s a nézőtéren díszes új lámpákat állíttatott. M i n d e n t — de m i n d e n t megtettek, megadtak, a m i t az igazgatónő kívánt. Országunk sokféle tájékáról, sok szép és ügyes színésznép is gyűlt a szép direktorné zászlója alá! T e l i jó kedvvel, bizalommal, szép r e ­ ményeket megtestesítő a k a r a t t a l , fáradtságtól n e m félő munkásság­ gal, csupa lelkesedéssel és bő értelmességgel. O t t v o l t B o k o d y A n t a l , az univerzális művész, o t t D e m i d o r I m r e a kitűnő társalgási színész, Szakáll A n t a l , az i n t r i k u s és j e l l e m sze­ repekre, Dombay Mihály gyönyörű hangjával és parázs melegsé­ gével a lírai szerelmesekre, Balassa Károly atlétái termetével, harang csengésű hangjával, fekete tűzszemével a f i a t a l hősökre, Aranyosi G y u l a a gyámoltalan öregekre, Traversz István festői alakjával, tömör b a r i t o n hangjával a népszínművekre, K e n d y Gusztáv elévül­ hetetlen pajkosságával a szeles gavallérokra, b u f f o k r a és kántor Gyuszi a jellemhősökre, a tragédiákra. K i l e n c előadó színész, k i k az alkotás művészetéhez is értettek már, — egy csoportban, egy koszo­ rúban! E m i n d e n főszerepszakmát kitűnően betöltő kilenc oszlop m e l l e t t ügyes segédszínészek s ezeken kívül m i n d e n hangra két-két gyakor­ l o t t karénekes is volt. Ugyanígy a női személyzet, — élén az igazgató­ nővel. Erdélyi M a r i e t t a úgyszólván maga egy színtársulat, megjelené­ sével, — m i n t m o n d a n i szokták — betölti a színpadot, fürge, eleven m i n t egy pajkos gyerek, a j k i z m a i körül A m o r örökké derűs mosolya cikázik, fekete gyémánt színben ragyogó szemei kiapadhatatlan f o r -

rás-gyöngyök közt úszva, a dús szempillák ernyői alól úgy tündököl­ nek szerteszét, m i n t a kelő nap sugaraitól fölolvadt harmatcsöppek a mező kalászain, rózsa és pázsitok fűszálain. Bájos jelenség a csipke függönyökkel draperírozott szalonokban, fülkékben, és amíg n e m mozdul, n e m szólal meg — a s z í n p a d o m i s . Valóságos c u k o r baba, fölcicomázott kedves báb, gyermekek játékára. A múzsák is csak dévajkodó szeszélyből csókolták szemöldökön és n e m h o m l o k o n , a művészet istennője sem szállott szívébe, csak heverésző kedvtelés­ ből legyinté meg pihegő szárnyainak hegyével. A természet n e m pazarolt rá szépséget, plasztikus arányokat, sőt félbe és szögletekbe hagyta, ámde a m i t elvont tőle, m i n d a z t dúsan pótolta éneklő h a n g ­ jában, m e l y valóban o l y csattogó, m i n t a fülemile. Erdélyi M a r i e t t a , az istenek szeszélyes kedvteléseinek játéka, m e l l y e l a szabályosságot, a tökélyességet akarták bosszantani. B e h kár, hogy T h a l i a elkésett az istenek e tréfás játékáról, hogy a szeszély által szült eme magzatnak szívébe öntötte volna a művé­ szet iránt való meleg lángolást és hő szeretetet! S mindezek dacára, Erdélyi M a r i e t t a m i n d e n fogyatkozásai m e l ­ l e t t is az operettekben nálunk legelső h e l y e n áll. V a n az ő szabálytalanságában, tökéletlenségében v a l a m i varázsos, m e l y h a n e m is ragadja el bensőleg a nézőt, de figyelmet, általános érdekeltséget k e l t és a szem, a fülek által leköti az érzékeket, m e ­ l y e k n e k láncra fűzött idegszálai rabbá teszik az érzést és elmét is! Ha az istenek labdázása közt a párizsi színpadokra h u l l o t t volna e kassai rózsakrumpli, m e r t c i t r o m n a k n e m elég savanyú, bár d i r e k t o r nénak nagyon is c i t r o m h a j keserűsége volt, — h a m o n d o m a párizsi színpadokon lát vala gázvilágot és n e m csupán a megjelenésre, hanem a művészetre is törekszik, m a bizonyára épp o l y hírrel, névvel és gazdagsággal bírna, m i n t a franciák és világot uralgó dynaszták gerolsteini hercegnője — Schneider k. assz. D e hát az istenek szeszélyes játéka azt akarta, hogy e cukros baba

ne a franciáknak, h a n e m Podmaniczkinak a Nemzeti Színházba, m a j d Rákosinak a Népszínházba, aztán a kolozsváriaknak, végre Szabad­ kának jusson és a szegény kántor Gyuszi verejtékkel szerzett r e p u ­ tációjának csorbítására. Igazán sajnálható, hogy e szép tehetség k o m o l y tanulással n e m pótolja hiányait, hogy a természettől n y e r t sok szép t u l a j d o n o k a t az előadás művészetével tenné egyenletessé; ekkor Blaháné m e l l e t t volna egy csillag az operetté terén is, m e l y a Népszínház napja m e l ­ l e t t fényesen tündökölne. Nagyon szomorú dolog minálunk, hogy az énekesek, énekesnők n e m törődnek a játékkal, n e m i p a r k o d n a k az előadás művészetére is emelkedni; megelégednek az olcsó dicsőséggel, a dalok eléneklésével, bokorugró szoknyák ide-oda csapdosásaival, töltött trikók, csip­ kés nadrágok mutogatásaival, m i n t h a ez elevenség, élet és művészet volna, pedig csak ízléstelen bódézás, m i n t a korcsmai énekeseknél. M a már n e m is népszínmű énekesnő, a k i , ha a színre lép, úgy ne repüljön kedvese nyakába, hogy ezt kétszer, háromszor is megfor­ gassa a sarkán, a m i t bizony a m i népünk k o m o l y i f j a i n e m szívelnek s nagyon kurtán elbánnának az i l y e n fogású sütetű, Rózsikkal, P a n n i k k a l , Julcsákkal, Zsuzsákkal. Hegedűsné-Bodenburg L i n a n e m így tett, de aztán valódi művésznő is v o l t ám! A szabadkai színtársulat női személyzete közt >a csattogó dalos igazgatóné m e l l e t t o t t v o l t Demidorné (azelőtt Bercsényiné-Takács Emese) a drámai szerepekre, k i inkább a társalgási szerepkörben aratja méltán babérjait: a L a d y Tartuffe-ökben művészi magaslaton áll és r i t k a értelmességével alakító színésznő is, a m i v e l igen-igen kevés magyar színésznő dicsekedhetik. O t t v o l t Czecz K a t i n k a a drá­ m a i szendékre, k i érzelmes játékával, melegen áradozó hangjával, mélyre ható szemének kifejezésével m i n d i g érvényre emeli szere­ peit, sőt a naivitás kopottsága nélkül jelentőssé is teszi. Kár, hogy az erősebb kifejezések arcvonásait n e m a tükör előtt t a n u l j a , m e l y e k

az i n d u l a t o k kitöréseiben, a fájdalmak árjában g y a k r a n az orra körül cikázva összefutnak és a troz-felé hajló szögsugár törésekben n y i l a t ­ koznak, m e l y a szépnek ellentéte s megzavarja a bensőből folyó össz­ hatást, a m i a művészetet j e l e n t i . Alsó hangjainak használatára is több gondot k e l l e n e fordítani, hogy kezelésében ne ugrándozzék a hangskála magas fokáról h i r t e l e n és egyszerre a legalsó fokra, hanem egyenletes hullámzással m i n d e n i k hangot megérintve, fokozatosan szálljon vele föl és le, s viszont megfordítva is így. Homokainé B a r n a M a r i m i n t anya színésznő töltötte be jelesen szerepkörét; a k i s Bokodiné Róza értelmes, átgondolt játékával a szenvedő lányokat személyesítette s i k e r r e l , Bácsné a kackiás m e ­ nyecskéket és komikákat v i t t e színpadra találó vonásokkal, Balassáné, Sziklainé, a n y e l v p r i t t y e s szobalányok és csacska nők szerepei­ ben ügyeskedtek, Somogyi Róza, Verbőczi E m i l i a , a segédszerepek­ ben és nőikar vezetésében, v a l a m i n t ízléses, csinos öltözködésükkel tűntek k i ! Erdélyi Gizella gyönyörű alakjával, drága öltözeteivel kívánt h a t n i , — de sajnos, hogy a szép külsőhöz éppen s e m m i b e n sőségekkel sem bír, m e l y e k a színpadra jogosítanák. Váraljai Olga, Aranyosiné a segéd énekesnői szerepekben igye­ keztek megfelelni a szerényebb igényeknek. E tíz előadó és két segéd színésznő m e l l e t t m i n d e n hangra még két-két karénekesnő volt. A szervezés tervszerűen m i n d e n r e kitérj edett s csupán a másod­ énekesnő és a tenorista n e m vált be, azonban már az első hónapban Dalnokinéval és Z a j o n g h i v a l ezek is kipótoltattak. Szó sincs róla, hogy i l y e n , m i n d e n szerepszakmakört betöltő szín­ társulat különösen a férfi személyzetet illetőleg, n e m i g e n v o l t és n e m is igen lesz Szabadkán! A h a v i gázsi kétezerhatszáz f o r i n t r a rúgott a zenekaron és díszí­ tőkön kívül, k i k n e k napi díjok volt. E gázsi összegből az igazgatónő 250 f o r i n t o t k a p o t t havonként. A bevételek napról-napra, hétről-

-hétre szaporodtak, épp így a társulat művészi emelkedése is foko­ zódott. A z első félhóban 1800 f r t v o l t a bruttó bevétel, a második hóban már 4700 f r t , a h a r m a d i k b a n pedig 5845 f o r i n t r a emelkedett. Két és fél hó alatt a szabadkai kis színházban, leginkább bérleti olcsó helyárakkal — 12,345 f r t jött be. H a a színház nagyobb, vagy o l y nagy számú bérlet n e m adatik k i , ez összeg megduplázódott volna, m e r t g y a k r a n n e m fért be a közön­ ség a színházba. E bevételekkel szemben az egész igazgatói fundus instruiktus, igen díszes ruhatárral 1500 f o r i n t b a került, m e l y tőke törlesztésére és k a m a t j a i r a , az igazgatónő előadásonként 8 f o r i n t díjt húzott. A z első 3 hóra m i n d e n be v o l t szervezve s a bevételekből az összes kiadások leütése után 1651 f r t 95 k r . tiszta fölösleg m a r a d t ; ebből elég l e t t volna ezer f r t is, hogy a fundus i n s t r u k t u s n a k , a még hátralevő két és fél h a v i időszak műsorához szükségeltető fokozatos beszerzése eszközöltessék, m e l y után évekig sem k e l l e t t volna már nagyobb befektetést csinálni, csupán az egyes új színdarabok meghozatalára. Nincs i l y e n r e példa és hasonló eset a magyar színészet életében! És mégis a művészet ügye húzta a rövidebbet. Dacára a feles tiszta bevételnek, a h a r m a d i k hónap közepén már n e m v o l t pénz, sem a személyzet fizetésére, sem a kántor Gyuszi által előre kijelölt színdarabok beszerzésére. Azokat a tárgyakat, m e ­ l y e k r e a feles pénzt az igazgatónő kiadta, tízszeresen is meg lehetett volna vásárolni egy év alatt, vagy egy év múltával, ha az igazgatónő a gép k e r e k e i t meg n e m akasztja! O l y a n társulat, m i n t a szabadkai volt, úgy szervezve, úgy összetanulva és fegyelmezve, mindenütt hó­ dított volna n a p j a i n k b a n , midőn a közönségnek már fogalma sincsen a művészi öszjáték gyönyörű élvezetéről, m e l y csekélyebb arányok­ ban is, i m e látjuk Pesten, m i l y szép erkölcsi és nagy anyagi eredmé­ nyeket szül. E társulaté l e t t volna az egész vidék és az igazgatónő

válogathatott v o l n a a színházak közt, m i n t hajdan kántor Gyuszi tár­ sulata az ötvenes évek vége felé. A h , csak kántor Gyuszi lelke t u d j a érezni és megmérni, hogy az 1880—81-i szabadkai színidény páratlanul szép alkalmával m e n n y i remény, m i l y eszmék h u l l o t t a k a porba! A l i g k e l h e t e t t még a hír is szárnyaira az új igazgatásról és már Zombor, Újvidék, Becskerek, Temesvár k a p u k a t n y i t o t t , bő pártolást igért a színtársulatnak. Csak egy évig is összetartva, együtt maradva, a városok vetekedtek volna a társulaton. A z épületnek össze kellé dőlni, m e r t kántor Gyuszi n e m akarta esélyeknek, n e m a k a r t a szeszélyeknek k i t e n n i a személyzetet, de magát az igazgatást sem, melyhez jóhiszeműleg odaadta nevét, munkásságát, egész lelkesültséget! A z t kívánta, s e n n y i t joga, de kötelessége is v o l t követelni, m e r t hiszen v o l t is miből, — hogy a szomorú tapasztalatok folytán, az igazgatónő ne kezelje a jövedelmeket, hogy ne rendelkezhessen addig a bevételekről, míg a személyzet illetékei k i n e m fizettetnek, míg a t e r v szerint a további működhetés e megkívántató művek be n e m szereztettek, a m i a bérlő közönség iránt is tartozó kötelesség, de egyszersmind a színtársulat fennállhatásának is legfőbb tényezője, elkerülhetetlen szükségessége v o l t . Ezeken kívül a fennmaradó bevé­ telek f o l l y a n a k m i n d az igazgatónő kezeibe. Kántor Gyuszi magára nézve n e m t e t t semmi követelést, pedig h a v i illetékeiből 300 f r t v o l t már bent — kifizetetlenül; jutalomjátékát sem vette k i , h o l o t t az igazgatónő a magáét már k i v e t t e . A jövedel­ m e k n e k ilyetén kezelését a városi színügyi választmány egy tagjára, v a l a m i n t az igazgatónő egy megbízottjára és a színtársulat egyik választandó tagjára kívánta bízni. Ehhez kötötte további maradását, munkálkodását, művezetői állását!... Még csak szóba sem állott vele az igazgatónő, hagyta m e n n i , gondolván, hogy kántor Gyuszi nélkül is el lehet már az egész igazgatás, s hogy mások épp úgy megcsinálják a dolgot, m i n t ő nyélbe ütötte.

Egyszerűen kinevezett egy más művezetőt a tagok közül; ez két hét múlva lemondott, visszalépett; az igazgatónő fogta magát, ismét mást nevezett k i , ezt meg pár nap múlva ő csapta el magától, azután hozatott egyet drága pénzen, nagy előleggel, de tíz napnál tovább ez sem bírta k i — és így m e n t hétről-hétre a licitáció, a művezetési handabanda az egész második félidény alatt. A színügyi választmány hallgatott, a közönség boszankodott, de senki sem a k a r t belé szólani, segíteni, — m e r t hát női igazgatás v o l t ! Csak a „Sz. Közlönyben" emeltetett egy hatalmas szó, ugyanazon hang, m e l y a színidényt megelőzőleg, brutálisan megtámadott igaz­ gatónő lovagias védelmére kelt. I m e a c i k k , m e l y az egész — a k k o r sok p o r t felverő ügyet meg­ világítja és e sorokat bizonyítja: „Szabadkai Közlöny 1880. dec. 25. E r d é l y i M i a r i e t t a é s Molnár. Molnár György l e m o n d o t t a színházi művezetésről. Beadta lemondását a színügyi bizottmánynak és e tettét hosszasan indokolta. Elmondotta, hogy Erdélyi Mariettában nincs anyagi biztosíték a színház tovavezetésére. Elmondotta, hogy könyvtár híján képtelen műsort készíteni és betartani. Elmondotta, hogy művezetői működésében illetéktelen elemek, be­ szólások és contreminek által akadályoztatik. Elmondotta, hogy Erdélyi M a r i e t t a m i n d e n ígéretében és az abban helyzett várakozásban csalódott. Molnár György beadta lemondását. És — q u i d nunc? A színügyi bizottmány áttette levelét az igazgatónőhöz, hogy ez arra megjegyzéseit megtegye.

Megtette-e ezeket vagy n e m : n e m t u d o m . M i t fog t e n n i a b i z o t t ­ mány ez ügyben: azt sem t u d o m . Lehet, hogy m i r e e sorok napvilágot látnak, a határozat már meg lesz hozva. A z sem b a j ; azért elmondom nézetemet. Nézetem a közvélemény nézete. Molnár György lemondott és Erdélyi M a r i e t t a belenyugodott — a m i az ő személyét i l l e t i . Ő az igazgatást más művezetővel f o l y t a t n i akarja. De én azt m o n d o m : Molnárnak n e m szabad meneszttetnie. M o l ­ nárnak m a r a d n i a k e l l . Egy Molnárt n e m szabad elhányni m i n t egy elhasznált lomot. Ne feledje Erdélyi M a r i e t t a , ne feledje, s ne feledje a színügyi bizottmány, hogy az igazgatónő csakoly feltétel a l a t t kapta a színhá­ zat, ha Molnár lesz művezetője. Molnárnak maradnia k e l l . Ö a lelke színházunknak, ő az igazi igazgató, az ő személye az egyedüli biztosítékunk. Nélküle a társulat kártyavárként összeomlik. A z expediens csak ez lehet: vagy Erdélyi M a r i e t t a aláveti magát Molnár jogos kívánalmainak és n e m háborgatja Molnárt a műveze­ tésben. Ez esetben m a r a d u n k , ahogy v o l t u k : Molnár művezető és e n n e k f o l y o m á n y a k é n t Erdélyi M a r i e t t a az igazgatónő. V a g y — Erdélyi M a r i e t t a mindezt n e m teszi, akkor a színügy-egyletnek k e l l e télre kezébe v e n n i a színház anyagi gondozását, a m i a bérletek m e l l e t t veszteséggel n e m járhat. Erdélyi Mariettától a színházat m e g v o n n i és Molnárt művezetőnek továbbra is szerződ­ t e t n i . Soha színházunk jobb, szakavatottabb, becsületesebb kezekben n e m v o l t . Ö f e l fogja színházi előadásainkat emelni arra a n i v e a u r a m e l y e n állniok kellene. Erdélyi Mariettának n e m szabad túladni — egy Molnáron. Molnár n e m az ő művezetője; ő a m i művezetőnk.

A jelszó tehát ez: Molnár Erdélyi M a r i e t t a nélkül l y i M a r i e t t a M o l n á r nélkül soha!

igen,

de

Erdé­

D r . S z i k l a i Soma. Mindhiában, még a sajtóban emelt szó is elhangzott s a színügyi választmány i t t is n e m annak b i z o n y u l t , a m i t címe után m i n d e n k i ért és gondol. M i l y szépen m e n t m i n d e n már egy hónap múltával is! Shakes­ peare, Moliére, s az eredeti i r o d a l o m lángszellemeinek égett a szent tűz az oltáron és Lear király, T a r t u f f e , Tudós nők, Fösvény stb. h a ­ talmas a l a k j a i m e l l e t t történetünk példára buzdító jellemei, v a l a m i n t a francia és német színműirodalom válogatott egyénei s n e m léha személyei v o n u l t a k át karöltve szép sorban a szabadkai kis szín­ padon. A közönség, m e l y hajdan csak magát m u t o g a t n i , látni és láttatni járt a színházba, meg a bohóckodásokat megnevetni m a már érdeklődéssel, kitüntető f i g y e l e m m e l f o r d u l t a színpad felé s a lélek­ t a n i ábrázolásokat is megnézte, megtapsolta! Hiába v o l t o t t az isteni operetté p r i m a d o n n a — m i n t az igazgatónőt nevezgették — Angot, Bőregér, M e t h u z a l e m stb. fület, szemet csik­ landozó „operetlik" — m i n t Jókainé egyszer elmésen így nevezte el az operetteket — az ész és szívhez szóló, l e l k e t megrendítő klasszi­ kusokra, drámákra nagyobb bevételek voltak. L e a r királyra a nagy bérleten fölül 111 f r t , G r i t t i r e 138 f o r i n t volt, míg A n g o t - r a 28 f o r i n t 40 k r , pedig Erdélyi M a r i e t t a újdonság v o l t Szabadkán, Bőregérre 75 f o r i n t , Giboyer fiára 95 f r t , Narcisse-ra 153 f r t s így tovább. E l k e l l e t t ezeket is i t t e fehér lapokon mondani, m e r t a szabadkai színidény után, a művezetéstől okszerűen visszalépett kántor G y u szira csak azt károgták, hogy n e m t u d egy helyen m a r a d n i , hogy összeférhetetlen . . . Ez is olyan nádparipa m i n t az, hogy kántor G y u -

szi plántálta Magyarországba az operetteket, h o l o t t őelőtte a német és Nemzeti Színház is! meg Latabár, nemcsak adogatta, hanem d i v a t ­ tá, kedveltté kultiválta. No csak r a j t a hát, n y a r g a l j a n a k e vessző­ paripákon a k i s és nagy gyerkőcök, ám teljék kedvök belé, de bizony kántor Gyuszi n e m áll be sehová bojtárnak, sem n e m teszi oda hátát fatuskónak, hogy rajta a bornírtság fát vágni t a n u l j o n . Inkább elvo­ n u l csöndesen, maga kárával is. Bezzeg, ezt n e m hánytorgatják föl neki, pedig erről és ennek okairól beszélhetnének ám sokat, okosat is, h a volna e fickókban igazságérzés! A szabadkai közönség m a az ország egyik legintelligensebb és f i n o m ízlésű, értelmes közönsége. Műérzéke is o l y magasra emelke­ dett, m i n t a művelt fővárosok közönségei a külföldön; n e m pusztán a színdarabért megy m a már a színházba és egyszer, h a n e m az elő­ adó művészetért, a színész játékáért is. És Szabadka közönsége szereti, becsüli, de t i s z t e l i s így magához föl is emeli az erre méltó színészt s nemcsak a színpadon, hanem a társas életben is kitünteti. M i l y haladásra nyújt ezzel módot és a l k a l m a t a szabadkai közönség a színészeknek? M i l y biztos u t a t n y i t a finomabb társaságot n e m ismerő, ebben n e m forogható szegény magyar színészeknek híven visszatükröztetni az életet, azt a légkört, azokat az embereket, k i k e t ő különben csak a költő után ismer, de n e m bírván elég költői f a n ­ táziával, eltévelyeg az író által körülírt határban s n e m képes a föladatnak megfelelni. Bár más városaink is követnék a szabadkaiak példáját, ez v o l n a egyik záloga, biztosítéka a magyar színészet h a l a ­ dásának, j o b b jövőjének! A kitagadottak, az elhagyottak — páriák, s m i n t ilyenek, h a öntu­ datosak is, ha erkölcsi erővel bírók is és bár jellemek, önnön láng­ j a i k b a n elégnek, s ha n e m így, hát o l y a l a n t i f o k o n maradnak, m e l y ­ ről n e m képesek a művészet magaslatára j u t n i , a művészetnek s a közönségnek is gyönyörére, szolgálatára l e n n i .

A h ! a társaságokból kitagadott, elhagyott színész hasonló ama csemetéhez, m e l y e t a föld magából kiizzad, de a nap fénye és melege soha n e m érinthetvén, még csipkebokorrá sem nőhet föl, nemhogy gyümölcsöt termő fa válhatna belőle. A színészetet magához emelő közönség ezzel egyszersmind saját magasabb műélvezetét biztosítja, elősegíti. Ezt tette a szabadkai közönség. Hiador járt elöl a szép példával és rideg magányát költői lelkével elárasztva, sok m i v e l t férfiú meleg barátságával betöltve, áthevítve, a vasárnapok délutánjain társasá­ got gyűjtött magához, m e l y n e k díszes koszorújába m i n d i g fűzött néhány színészt is. Így t e t t Milkó, a szellemes tárcaíró, az o l y vonzó előadású csevegő, k i áldott lelkű szülőinek körében a legfelségesebb jáva és m o k k a fekete-lé párolgó gőze, i l l a t j a és valódi kulebrádszok füst fellegei közt esztétikai értekezéseket indított és t a r t o t t . M a j d a színészek adták vissza a tisztességet és disznótort csaptak. B o k o d y v o l t a gyilkos, k i nemcsak a színpadon nagy mester, hanem a szakácsművészetben is — természetesen magyar konyhán — és a hentest szintén derekasan megjátszotta. Kisded, alacsony szobá­ jában alig fért el a jó társaság; tanítók, doktorok, ügyvédek, bírók, dúsgazdag földbirtokosok, írók, színészek, m i n d egy vidám csoport­ ban, szűk falak közt is s o l y sokan, o l y szépen megfértek együtt. A röfögő áldozat szétmetélt ízletes f a l a t j a i n a k leöntésére, a világosi ködborított, gyászos emlékezetű hegyek szolgáltattak rózsaszínben gyöngyödző i t a l t , m e l y e t a gyoröki pap, Sophonisbe és Temistokles szép tragédiák költője, küldött kántor Gyuszinak türelem-csöppek gyanánt. A pohárköszöntő m e g v o l t t i l t v a ; irodalomról, művészetről f o l y t a beszéd, elmés csevegés űzte tova sebes szárnyakon az éj óráit, m a j d megeredt a sok tréfás adoma, színészek játékának parodizálása, végre az egymást agyonbeszélés furcsa zűrzavara, m e l y n e k k o m i k u s hatása és lelkesültsége a kis szoba alacsony boltozatáig emelte föl a

társaságot, m i n t e g y közösen égbe törekedő csoportot, hogy utoljára m i n d e n k i asztalokon, székeken, szekrényen állott és senkinek sem lehetett a szavát megérteni, míg ismét a sikerült tréfán a különös beszélő kórusból általános kacajba tört k i a víg társaság és ütenyes tempókban elhallgatva szállott a magasból ismét a földre. Soha i l y e n vitorlát eresztett széles jókedvet, földhöz vágott búbánatot n e m lehet látni; még M i r z a - S h a f f y kitűnő fordítója, a szigorú képű k r i ­ tikus, dr. Sziklai Soma is kijött disztingvált kedélyű és eszményi világából s ő is m e g n y i t o t t a szívét, m e l y b e n szintén honol a vidám­ ság. De m i n d e feledhetetlen társas összejöveteleket a Sátor Jenő l e gényestélyei koronázták meg. Baráti jó lelke, emberszeretete, f i n o m érzéke, végtelen előzékenysége, garmadával szóró figyelme és k i a p a d h a t l a n jósága ismeretes az egész nagy Bácskában. Őbenne megvan a spanyol lovag grandezzája, meg a francia demokrata kristálysima­ sága és udvariassága, a magyar embernek a könnybe-lábbadásig való forró érzése, lágy szíve! A l i g bírja sudár fizikumával e r o p p a n t sok szép terheket h o r d a n i , m e l y e k k e l a jó és nemes szellemek egészen elhalmozták; — ideje is v o l t magának gyöngéd szárnyú, magas i h l e t ségű védő társat hívni segítségül h y m e n áldásával. Még ebben is kitűntette a színművészet iránt való nagy szeretetét, m e r t csak akkor fűzte magát h y m e n rózsaláncaiba, m i k o r angyala m i n t műkedvelőnő áldozott is T h a l i a oltárán a zágrábi szerencsétlenek javára t a r t o t t műkedvelői előadásban. Legényes estélyei most megváltoztak — fokozatot nyertek, pedig fokozhatatlanoknak tetszettek, m i n t a jó dráma. Azelőtt o t t állott a dúsan m e g r a k o t t asztal, r a j t a , m i n t v a l a m i széles, hosszú talapzaton a páratlanul készített, saját tejébe f o j t o t t h e r i n g h a l o m , m e r t a n n y i volt, hogy még rakásnak is csekély volna mondani, mellette és körülötte m i n d e n nemzetbeli inyenceledelek, hideg falatok, fölsze­ relve a szakácsművészet tág fantáziájával és ügyes, újabbnál-újabb,

változatos, t a r k a - b a r k a fogásaival. M i n t védbástyák állottak a bog­ lyába halmozott t e l i tálak körül az ó- és újévek különböző színeiben tündöklő nektárok az óriási üvegkancsókban. A szabadkai karcos m e n t elöl intrádának, m e l y e t a gazda m i n d e n belépőnek a küszöbön, egy mértéket csaló pompás csigahéjban nyújtott fenékig való kiürí­ tésre, m e l y bizony n e m k i s munkába került a gyakorlatlannak, m e r t a csigahéj átkozott tekervényeiből csak több szuszra fogyott k i a rabvallató i t a l . A társaság — Szabadka színe-java v o l t ; M u k i c s , a város örökifjú és a dér a l a t t is rózsás színben virító arcú polgármes­ tere ült az asztalfőn, igazi római p a t r i c i u s i t e k i n t e t t e l gyönyörködvén az ifjabbak kedvtelésein. M e l l e t t e M a n i c h Péter archimedesi arcával és biztosságával a római jogban és így tovább m i n d a n n y i a n a szín­ művészet lelkesült kedvelői-tisztelői, közöttök, m i n t i l l i k , szerényen ülve egy csoport színész. Látványnak is szép, nemcsak a szívnek érezni, hogy a szegény magyar színész, a hazájában bolyongó, o t t ül egy asztalnál, egy társaságban azokkal, k i k a páholyokból nézik őket és a k i k n e k apái ezelőtt még külön terítettek a színész számára. A legényestélyeken is száműzve v o l t a pohárköszöntő és az átkos p o l i t i k a ; v o l t ezek h e l y e t t gyönyörű éneknégyes, hőstenor magánének, m a j d kettősök, s o l y szépen előadva, énekelve, hogy kántor Gyuszi l e l k e is fájt belé, amiért i l y hangok a poros ügyvédi és bírói akták közé szorultak és n e m — íme a magyar operaház színpadára?! S a m i k o r már m i n d e n n e l el v o l t telve a társaság, m i n t v a l a m i v a ­ rázsló, akár egy nászünnepen a vőfények — hozza és h o r d a t j a a legé­ n y e k legénye Sátor Jenő a melegen és gőztől párolgó v a d és szelíd sülteket, mártásos, rozsdás zsírú pecsenyéket, nemzeti színben p o m ­ pázó bokor salátákat, francia mismásokat, ezekre öntendő ötéves mé­ nesi vörösöket s valódi Montebello pezsgőket — de n e m Grátzbelieket. Tündérjátéknak is sok volt, a m i t Sátor Jenő csöndes k i s hajléka össze varázsolt! A társaság n e m látta a tündérujjakat, melyek ezt a sok szép és édes valóságot jó szívvel, jó lélekkel és örömmel, a k i s

konyhából csak úgy odalehelték a nagy asztalra. Sátor Jenő vérei, szerető testvérei v o l t a k e tündérek, k i k most testvérök nejében k i ­ rálynőt n y e r t e k . A m i a k k o r a legény-vacsorákon egyedül hiányzott, az is meglesz m a j d most — a virágszál és bokréta a házban s a dús asztalon! Így kezdődött és így f o l y t ez tovább a szabadkai tisztes, barátságos házaknál a színidény első felében; a közönség közelebb vonta magá­ hoz a színészetet, ez pedig a közönséget, melyből már a színpadra is lépett egy gyönyörű társaság, hogy jótékonyan segítsen a zágrábi földrengés által sújtottakon. A z egyetlen leány című vígjátékot adták elő; Szumbalinszkyt N é ­ m e t h Mátyás ügyvéd úr adta, színész játékhoz is méltó alakítással, pe­ d i g épp azon napokban úgy el v o l t halmozva p e r e k k e l , hogy nemigen m a r a d t ideje közelebbről megismerkedni nehéz szerepével. Paulinát Bíró B e r t h a k . assz., m a már Lénárth István ügyvéd úr neje játszotta o l y előkelő tónussal, a n n y i természetes bájjal és melegséggel, hogy k a b i n e t alkotása a N e m z e t i színpadán is h e l y t állott volna; Gomojtó Milassin Miklós úr volt, — valódi Gomojtó, m i n t h a osak a szerző is rászabta v o l n a ; Gomojtónét a kis Török I l o n k a k. assz. személyesí­ tette, k i b e n egy igen szép jövőre jogosító színésznő veszett el. Ratatinszky M u c s i György úrban talált mesteri személyesítőre, Ratatinszkynét pedig Sztojnov Melanie k. assz., most Sátor Jenő k i r . főügyész neje, emelte k i csekélységéből érdekes nagy szereppé. Tün­ déri termete, m e l y m i n t a liliomszál, a leheletre is hajladozó, élénk mozgása, a p a r k e t t e n való biztossága, a párizsi szalonok sikkes f i n o m alakjaira emlékeztették a nézőt. Darzsinszky Ágostonban d r Reisner Lajos jeleskedett, Darzsinszkyné szerepét pedig a viruló rózsaként nyíló Karvázi I l o n k a kisasszony tette megkapó hűséggel igen k e d ­ vessé. Boldizsár vén szolgában d r . Békeffy G y u l a úr m u t a t o t t művészi

rajzolást, de m i n d e n e k fölött H e n r i k szerepében Farkas Zsigmond ügyvéd úr remekelt. A társaság igazgatója Sátor Jenő volt, k i nehéz szerepét — a mű­ kedvelők összetartását, pontosságát — könnyedén viselte; csupa szem-fül és örökösen ide-oda futó láb volt, a f i g y e l e m és előzékenység megtestesülése, a gondosság százfejűsége s netovábbja. A rendezés­ sel kántor Gyuszi bajlódott volna, de n e m j u t o t t erre a l k a l o m , m e r t hiszen o l y kedvesen kitűnő szorgalmasok, o l y élénken emlékező megfigyelők v o l t a k , hogy három-négy próba után m i n d e n úgy ment, m i n t a karikacsapás. V o l t is művészi eredmény és a szerencsétlenek­ nek nagy jövedelem! Ez az előadás zárta be az o l y reményteljes 1880. évi szabadkai szín­ idényt, m e r t a m i 1881 újévétől húsvétig t a r t o t t — tehát a második félévi — arról h a t u d n a is, n e m akar kántor Gyuszi regélni, de n e m is való színészetünk krónikájába. A m i n t a jótékonycélú műkedvelői előadás, Fredró egyfelvonásos vígjátékával, m e l y az egész estvének bevezető szép aktusa v o l t s utána h o l m i énekes egyvelegek következtek, véget ért — kántor Gyuszi a vígjáték befejezését jelentő függöny legördülésével o t t ­ hagyván a színpadot, a természet fehér leplében találta az egész vá­ rost, Szilveszter megrázta hófehér szakállát s könnyed hattyúkebel p e l y h e i v e l borította be a sötét sárgömböt, emberek lakóházait, t a ­ nyáit — kalitkáit. A z előadás után k i g g y u l l a d t a színház homlokzatában épült díszes t e r e m összes csillárja és vörös fényével bíborossá festette a természet hófehér leplét. A műkedvelők, Szabadka összes virága, fénye és szí­ ne-java gyűlt egybe a jól sikerült és áldásos színházi estvének meg­ ünneplésére. Pohárköszöntők özöne, poharak koccintása, m a j d a nyírettyűk táncra hevítő tüzes kihívása s a csárdás szaporán aprózott toporzása hangzott k i az álomba szenderült városra, a fehér gyászba b o r u l t természetre, hófehér lepelbe burkolózott sötét éjbe! Kívül

m i n d e n o l y halovány, o l y bágyadozó ezüstös és holdvilágfényű — o l y kísértetiesen fehér v o l t , m i n t a temetők alabástrom sírkövei, m e m e n t o - m o r i oszlopai! Odabent, a ragyogó t e r m e k b e n , a piros élet n y i t o t t a szét hevenyén fakadó bimbóit és pazarul szórta viruló leveleit. Á r ­ nyék n e m volt, csak égő fény, a csillárok és öltözetek, no meg a tün­ döklő arcok és alakok csoportjainak világító sugaraiban — o t t az ara­ nyos t e r m e k f a l a i közt. Árnyékolás nélkül nincsen, n e m lehet művé­ szetileg teljes szépség. A természet, habár véletlenül, m i n t m i n d i g és m i n d e n k o r és minderiben, túltett most is a kicsinyes, a művé­ szietlen ember-élet zajló világán. Kristály fehérben világító habos szőnyegére, a k o r i n t h u s i sápadt oszlopok közé, m e l y e k a szabadkai színházépület homlokzatán a korcsma cégér néhány betűből álló föl­ írását tartogatják, nehogy a szabadkaiak végtelen gyászára onnan a magasból l e h u l l j o n — m o n d o m , e fehéren bágyadt színű oszlopok közé, a természetnek m i n d e n b e n segítő véletlen játéka odaállította kántor Gyuszit árnyéknak, búbánatos szomorú fűznek, jellemző tört oszlopnak, a Tékozló koldusának, hogy kiáltsa belé a vigadók zajába: „Hát a szegényre n e m f i g y e l t e k ? ! " És a természet figyelmes gyöngéd anya is, olyan, m i n t az utolérhetetlen rendező, díszítő a színpadon és a valódi nagy drámai költő s művész. Gondoskodott a helyzethez i l ­ lő s ennek megfelelő könnyekről is, és hogy ezek ne váljanak a k o l ­ dus szemét égető o l v a d o t t érccé, arcot barázdáló jegecekké, — lágy pelyhekké melegítve h u l l a t t a le az ég jégmezőinek fagyos csapa­ dékait. O t t állott kántor Gyuszi a természet festő művészetének árnyékául, m e l y hosszan elnyúlt a hómezőn s már csaknem jégszoborrá, hóem­ berré vált a h i d e g éjszakán. De k o n g o t t az egyház mély és messze távol hangzó koronás h a r a n g ­ ja, Allelujára hívogatván a buzgó emberiséget, m e l y az idő kereké­ nek f o k a i n ismét egy évet u g r o t t át, hogy i h l e t e t t lélekkel f o r d u l j o n k i - k i az új évbe bele!

És a néma síri csöndbe, a fehér lepelbe b o r u l t város, az a r a n y szavú harang szózatára ím ébredez, megélénkül s reményteljes arcú nép siet az utcákon a 'ropogó h a v o n i s t e n házába áldást, örömet, m i n ­ den jót kiimádkozni az egek urától! Boldog hiszékeny emberiség! Kántor Gyuszi szívében is fölolvasztotta a koronás h a r a n g szava a jégkérget, a dermedtséget, — oh, de e hangra az édes atyának o l y k o r a elvesztését okozó s a nagyváradi tűzvészt jelző harangok kongása visszhangzott fülében és a drága hős apa halálát o l y szaporán, o l y visítva verő lélekharang, m e l y a g y a k o r i t e m p l o m k i s harangjához o l y átkozottul hasonlít és amely annyiszor — o l y kínosan emlékez­ tette a leírhatatlan veszteségre! E l i n d u l t ő is a t e m p l o m felé, ah de alig ért az egyház magas h o m ­ lokzata elé, megszólalt a hatalmas orgona s utána az ájtatos hívők kórusa. A már ismét vándor koldussá lön kántor Gyuszi, színész fantáziájával kántor atyját képzelte h a l l a n i az orgona m e l l e t t h a r ­ sány hangjával, művészi játékával, a m i n t a hívőket lelkökben ég felé fölemeli! Ez emlékezés v a s m a r o k k a l k a p o t t szívébe, m a j d tágult a pánt s könnyözön áradt a fölszabadult forrásból, — de az egyházba lépni n e m bírt, n e m t u d o t t . F u t o t t az ájtatos, lélekemelő hangok elől, m i n t Lear a v i h a r b a , — kisded szűk szobájába, a h o l szabad folyást enge­ dett könnyei árjának. Ledőlt szerencsétlen barátja, Vas Gereben író­ asztalára, m e l y e t m i n d e d d i g megőrzött, és o t t zokogott az 1881 számmal jegyzett és első napjának hajnalhasadtáig. A z új év kelő napjának első sugara a m i n t szűk ablakán b e p i l l a n t o t t , épp az író­ asztalon h e v e r t Othello tragédiára sütött, mély bánattól sújtott fejét kántor Gyuszi fölemelte, s a m i n t a fényben úszó könyvet k i n y i t o t t a , épp azon l a p r a talált, m e l y e n Othello nagy fájdalmában így kiált a világba: „Hová is menne már a szegény O t h e l l o ? ! "

1884

D I T R Ö I MÓR EMLÉKEZÉSEIBŐL

Megérkeztünk Szabadkára. Sztupa A n d o r , v o l t színigazgató könyv­ es ruhatárát béreltük. A kasszaraportokon o t t szerepelt mindennap 5 f o r i n t D . D. (datur directori). Ez v o l t a bérösszeg. Kiegészítettük a társulatot Réthy Laurával. Szép, hatalmas hangú énekesnő. Kiss Pistával és bájos feleségével. Később csatlakozott hoz­ zánk V a l e n t i n Lajos, elsőrangú tenorista. Társulatot vezetni, amelyben m i n d e n tag d i r e k t o r is, fölötte nehéz dolog. E r r e a köztársasági rendszerre még m a sem értek meg a szí­ nészek. N e m is t u d o k társulatot, m e l y konzorcionális alapon még csak egy szezont is kihúzott volna. O l y a n ez, m i n t a lengyel p a r l a ­ m e n t b e n a „nyepozvolim". H a n e m én v a s m a r o k k a l fogtam a gyep­ lőt... Jól játszottunk, sikereink voltak. Pénztári bevételünk is kétszer a k k o r a volt, m i n t az előbbeni társulatoké. Osztalékban a teljes gázsit megfizettük. A polgármester az 1000 f o r i n t szubvenciót kétszeresére emelte f e l és a tanács az elkövetkező évre is — több pályázó mellő­ zésével — a Tháliának adta a színházat. Bizonysága, hogy becsületes, jó munkát végeztünk.

1886

FÓRIS (PISTA) I S T V Á N EMLÉKEZÉSEIBŐL

Végre elaludtam. Álmomban egy szép virágoskertben találtam magam, ahol a bennlakónak n e m k e l l fűteni, m e r t örökös tavasz van, n e m k e l l gondolkozni, hogy holnap lesz-e m i t ebédelni, m e r t m i n d e n lugas dúsan m e g r a k o t t asztalokkal várt, h o l az egyik ember n e m k a p a r j a k i a másikszemét egy jó szerepért. Végre jötta háziúr, karján két tündért vezetve. A z egyik Terpszikhoré, a másik Thália. Kezét csókolom, nagysád, én is ismerem kegyedet, éppen most v o l t a m tagja

Szabadkán a Thália szövetkezetnek, adósom is m a r a d t kéthavi gageval, n e m lenne o l y szíves kifizetni? . . . M e g b u k o t t Szabadkán a Thália szövetkezet. A városi tanács engem nevezett k i igazgatónak, de pénzt n e m adott hozzá. Sőt m i több, még a szerződésileg kikötött szubvenciót is benn t a r t o t t a . Még most is o t t van. Szegény színészek kifosztva utolsó darab ruhájuktól, megvetve, elkerülve mindenkitől, éhen, szomjan és lakás nélkül sétáltak az u t ­ cán, h a ugyan sétának lehet nevezni, a m i k o r télikabát nélkül, l y u k a s cipőben nincs hová m e n n i az embernek. N e k e m v o l t egy nagy üres szobám, abba kvártélyozta magát m i n d e n meglakástalanított színész.

1912 és 1913

K O M L Ó S V I L M O S EMLÉKEZÉSEIBŐL

Lekerültem Szabadkára (1912). I t t először a Leányvásár című ope­ r e t t b e n F r i t z e t — Rátkay Márton szerepe — játszottam. Szép sike­ r e m volt. A z t hiszem, felesleges elmondanom, hogy a Nádasy által felaján­ l o t t 80 k o r o n a gázsi sem v o l t elég, könnyelmű v o l t a m , költekeztem, szép új ruháim hamarosan bekerültek a z á l o g b a . . . A társulat a Pest szálloda épületében játszott, és m i színészek a szállóba jártunk kosz­ t o l n i . Természetesen azok, a k i k n e k v o l t miből. M e r t nekem alig volt. A Pest szálló éttermében étkezett, természetesen felírásra, Fenyő Aladár kollégám, Pásztor János szcénikus-rendező és Káldor Dezső bonviván is. Hárman ettek két adagot, azt se tudták m i n d i g k i f i z e t n i . G y a k r a n ültem a mellettük levő asztalnál fogpiszkálóval a szám­ ban, m i n t h a már megebédeltem volna. Közben a r r a gondoltam, hogy sodródhatnék be negyediknek két adagra. Egyszer ragyogó ötletem támadt. T u d t a m , hogy Káldor, a bonviván finnyás ember. Ebéd köz­ ben odaültem hozzájuk, s olyanokat m o n d t a m , amitől Káldor rosszul

lett. N e m t u d o t t tovább enni, erre én gyorsan beültem helyette. Ez aztán g y a k r a n megismétlődött, én ettem a bonviván ebédjét. Szegény alig evett egy-két falatot, de hát n e m v o l t baj. N e k i úgyis vigyázni k e l l e t t az alakjára. A z esti főpincérnél már több sikerem volt, o t t felírathattam a vacsorát. Tumbászné őnagyságának hívták a szálloda és étterem jólelkű tulajdonosnőjét. Ez a derék hölgy tudta, hogy súlyos anyagi zavarok­ k a l küzdök, állandó h a r c a i m v a n n a k a főúrral. Nos, Tumbászné őnagysága egy a l k a l o m m a l megnézte a Cigányprímás című operettet, amelyben hálás szerepem volt. Nagyon megtetszhettem neki, m e r t másnap behivatott, gratulált és megkérte, ne v e g y e m rossz néven, ő tudja, hogy n e k e m most n e m megy jól a sorom, szóval elismerése jeléül a vacsoraszámlát leíratja a főúrnál. Továbbá közölte velem, hogy m i n d e n este visszavonásig ingyen vacsorázhatom az étterem­ ben. Később m e g i n t megnézett Tumbászné őnagysága a színházban, m e g i n t sikerem v o l t nála. Ezentúl ebédet is i n g y e n k a p t a m . Jó dolgom elbizakodottá tett. O l y a n szemtelen l e t t e m , hogy v e n ­ dégeket is v i t t e m az ingyen ebédhez és az i n g y e n vacsorához. Gya­ k o r i vendégem v o l t vacsorára három kardalosbarátom. Természete­ sen n e k i k is megterítettek és természetesen ők sem fizettek, m o n d ­ ván: a Komlós úr vendégei v a g y u n k . Sohasem felejtem el a m i n d i g kimért, elegáns Tumbász urat, a vendéglőst, a k i délben meg este végigsétált az asztalok között és mély reverenciával köszöntötte a vendégeket. Természetesen engem is m e g három kardalos barátomat. N e m t u d t a , hogy potyavendégek v a g y u n k . Tumbászné, az aranyos Tumbászné n e m szólt n e k i , ellenben egy szomorú napon szólt az italos fiú. Nos, a Tumbász úr éktelen h a ­ ragra gerjedt, széket ragadott és azonmód k i k e r g e t e t t bennünket az étteremből, szétrombolva ezzel egy szép álmot, azaz a potya ebédet és v a c s o r á t . . .

Ebéd és vacsora nélkül m a r a d t a m . . . Nádasy d i r e k t o r úr megtud­ ta ezt és a t y a i jósággal azt m o n d t a : nálam ebédelhetsz, szívesen lát­ lak, de csak addig, amíg el n e m késel a próbákról. A z első nap o t t v o l t a m a próbán rendesen, de már másnap — n e m m e n t e m ebédelni Nádasy igazgató úrhoz . . . Már a második színészévemet töltöttem Szabadkán. Ó, szabadkai szép napok! Sohasem fogom elfelejteni azokat a forró színházi esté­ ket. A szabadkai közönség szerette a színészeit, nemcsak a színházba látogatott el hozzájuk, hanem meghívta őket az .otthonába is. M i n t családtagok úgy jártunk k i - b e az előkelő úri házakba. Persze régi szabadkai szokás szerint rengeteget k e l l e t t i n n u n k . . . A szabadkaiak azt tartották a legjobb színésznek, a k i a legtöbbet t u d o t t i n n i . Ebben az esztendőben nagy eseménye v o l t életemnek: 23 éves k o r o m b a n megnősültem. A z esküvőm egyszerű v o l t és dísztelen, m i n t afféle színházi embe­ r e k összeházasodása. N e m vasárnap történt, n e m v o l t nagy vendég­ sereg, n e m v o l t a k felvirágozott hívók, előzetes meghívókat sem b o ­ csátottam széjjel. Egyszerű munkás hétköznapon keltünk egybe, hogy úgy m o n d j a m , a legnagyobb t i t o k b a n . A színház érdeke v o l t ez, m e r t n e m kellemes, h a az énekes naiváról tudják, hogy férjes asszony. Persze azért hamarosan megtudta m i n d e n k i . A z esküvő délelőtt 11 órára v o l t kitűzve a városházán. Nádasy igazgató azzal engedett el m i n k e t , hogy siessünk megesküdni, m e r t 12-kor próba v a n az új d a r a b b ó l . . . A m i l y e n formán már a k k o r v o l t : Szabadkán leégett a színház. Hí­ res eset v o l t ez a k k o r i b a n . A z egyik páholyban eldobtak egy ciga­ rettavéget, ez égett alattomosan, reggelfelé vették csak észre a tüzet, vasfüggöny n e m lévén, a lángok átterjedtek a nézőtérről a színpadra és m i n d e n elégett, díszletek, ruhatár, még a színészek garderobja is.. . A z ötven tagú társulat o t t állt kenyér nélkül. De élni k e l l , a mélyen

tisztelt közönség részvétét is k a m a t o z t a t n i lehet. Este már a Pest szálló hatalmas tánctermében játszottunk. A T r i l b y került színre Sebestyén Géza vendégfelléptével. A szálloda nagyterme zsúfolásig megtelt, óriási v o l t a részvét, rengetegen voltak, a k i k túlfizettek...

ZOMBOR

1844

SZUPER K Á R O L Y NAPLÓJÁBÓL

Zombor, június 4. A l i g értünk Zomborba, rögtön átrándultunk Sza­ badkára, hogy Hevesi társulatától néhány tagot hozhassunk és m e g ­ erősíthessük társaságunkat, m i k o r r a a megyegyűlések beállatnak. Á l ­ talában, mióta Bács társaságánál vagyok, még n e m tettünk egyebet, m i n t o s z l o t t u n k - b o m l o t t u n k , verbuváltunk, m i n e k oka az igazgatónk­ ban való gyenge bizalom és ingatagság. Első előadásunk, a Szökött katona 100 f r t o t jövedelmezett. Így reményünk v a n , hogy a német társaságot kiböjtöljük innen, pedig azok csaknem j o b b erőkkel r e n ­ delkeznek, m i n t m i , de m i győzzük a versenyt új d a r a b j a i n k k a l . Zombor, június 6. N a g y Ignáctól a Tisztújítást adtuk, m e l y még nagyobb hatást csinált, m i n t a Szökött katona, s éppannyit is jövedel­ mezett. Zombor, június 11. A gyűlések beálltak, de korántsem jövedelmez­ nek nekünk a n n y i t , m i n t első előadásaink után reméltük. O l y forró­ ság v a n a teremben, hogy n e m csoda, h a a gyűlésben egész nap ül­ dögélő közönség n e m örömest jön estve újra üldögélni színtermünk­ be. M a először játszottam a Peleskei nótáriust s igyekezetem kívül az is nagyban fárasztott, hogy a rendezéssel is igen sokat k e l l bajlód­ nom, m e r t igazgatónk, e pedáns gondatlan ember a színpaddal n a ­ gyon keveset törődik. Ö a maga félszeg modorával lemorzsolja szere­ pét, végigcsinálja a megszokott attitűdöket és stellungokat, a többi­ v e l aztán m i t sem gondol. H a azt akarom, hogy egy-egy darab jól s i -

kerüljön, nekem k e l l m i n d e n r e felügyelnem. Azonkívül hogy díszí­ tek, kelléket hordok, súgok és gadrobot foltozok, még naponként a főbb szerepeket is el k e l l játszanom. Zombor, június 15. M a jutalomjátékom lévén, szokás szerint sze­ mélyesen m e n t e m a közönséget meginvitálni, de n e m is fáradtam s i ­ k e r nélkül. Többnyire n a g y o n szívesen fogadtak, különösen Bideskúty k i r . fiscus nemcsak szép ajándékot, de jó tanácsot is adott, k i ­ nyilatkoztatván, hogy társaságunkat gyengesége m i a t t n e m pártolják; ajánlá is, hogy keressek j o b b társaságot. Báccsal n e m lehet e l h i t e t n i társulata gyengeségét, pedig immár nyilvánult tény az, hogy a né­ met színészek legyűrtek m i n k e t , dacára érdekes új d a r a b j a i n k n a k .

1845

SZUPER K Á R O L Y NAPLÓJÁBÓL

Baján m e g t u d t u k , hogy i t t v a n Hevesi társasága, s hogy ő is, m i n t m i , Zomborba szándékozik. Hevesiek észrevevén bennünket, felkeres­ tek s megütközve hallották meg tőlünk azt, m i t n e m szívesen közöl­ tünk velők, hogy m i Z o m b o r b a megyünk. Viszont ők iis dacosan ígér­ ték, hogy legközelebb Zomborba vándorolnak, h o n n a n hatóságilag k i ­ állított engedély-levelük jött, a m i nekünk nincsen. Zombor, május 7. A m e r r e csak t a v a l y i ösmerőseinkkel találkozunk, mindenütt azt óhajtják, hogy m i m a r a d j u n k ; ugyanis Hevesiek rossz előadásaik által az egész Bácskában megutáltatták magukat. M i az „Arany szarvas"-ban építettük f e l színpadunkat, ők pedig a „Kama­ r a - k e r t i b e n színkörüket. V o l t lótás-futás egész nap a bíróhoz és k a ­ pitányhoz m i n d a m i részünkről, m i n d az ő részükről. Végre estefelé f e l m e n t e m Chiabainéval a bíróhoz, — u t u n k b a n az ellenfél p r i m a ­ donnájával is találkoztunk —, s a bíró úgy n y i l a t k o z o t t j a v u n k r a , hogy m i v e l már ő egyszer megmondta Hevesinek, hogy egyik nap m i , másik nap pedig ők játsszanak, s az elsőség az övéké lévén, m a ját-

szaniok k e l l e t t volna, de ők egyáltalában n e m akarnak jelenlétünk­ ben föllépni s m a sem m e r t e k játszani. A bíró tehát, k i részünkön látszik l e n n i , a h o l n a p i napot részünkre határozta s meghagyta, hogy színlapjainkat okvetlenül hordassuk k i . Ezzel megelégedetten távoz­ va tőle, h a l l j u k , hogy ezen idő alatt Chiabait és Hevesit behívatta a kapitány magához s o t t azok szépen megegyeztek, hogy előbb Heve­ siek játszanak hatot, s m i azon idő alatt pauzáijunk és csak az ő e l ­ menetelük után játszhassunk. Én gyorsan f u t o t t a m a kapitányhoz ezen egyezkedést felbontani, de már késő volt. H a n e m Chiabainé h e r o i n a i hevességgel rohanta meg a kapitányt s rimánkodásaival a n n y i r a zavarba hozta, hogy n e m t u d o t t n e k i ellentmondani, s a h o l ­ napi játszást megengedte. Zombor, május 8. Reggel k i h o r d a t t u k színlapjainkat, nemkülönben Hevesi is. Délelőtt próbánk volt. Délután a m i n t készülgetünk a já­ tékra, jön az izenet a kapitánytól, hogy t a r t s u k m a g u n k a t azon egyez­ séghez, m e l y e t tegnap előtte Hevesi és Ghiabai tett. Átkoztuk Hevesi mindenesét, Beliczayt, k i nélkül a gyáva Hevesi m i r e se m e n t volna. Szájaskodásával u g y a n e l n y o m o t t ő, de a sors segített r a j t u n k . Ugyanis ők délután tartván aréna jókban az előadást, még amellett, hogy gyenge a társaságuk, o l y szerencsétlen választást tettek első d a r a b j u k k a l , hogy báró Eötvös igen költői, de unalmas darabját az Éljen az egyenlőséget választották, m e l l y e l még azt sem érhették el, hogy legjobb és csinos színésznőjüket Berzeviczynét, k i v e l nagyra vannak, s k i t Beliczay világcsudájának és szépségének híresztelt, ér­ vényesítsék, m e r t ebben az Egyenlőség darabban éppen n e m j u t o t t n e k i szerep. Csekély néhány szóból állott egész szerepe s napvilág­ nál lévén előadásuk, tündéri szépsége sem nagyon tűnt f e l , sőt a napvilág nagyon is megvilágította a valóságot s eltűnt a szín a szí­ nésznőnél. És bár mireánk keményen ránk v o l t parancsolva a városkapitány által, hogy meg ne merjünk j e l e n n i Hevesiek előadásán, annál kevésbé merjük a nemtetszésnek vagy kritikának egyetlen j e -

lét adni, első felléptük mégsem sikerült. N e m k e l l e t t nekünk k r i t i ­ zálni, a közönség magától is átlátta, hogy ez nagyon gyenge társaság s hogy előadásuk igenis gyenge. N a g y zúgolódással hagyta el az aré­ nát s jöttek tömegestül az „Arany Szarvasba", s követelték tőlünk, hogy t a r t s u n k előadást. M i a városkapitányra h i v a t k o z t u n k , k i b e t i l ­ t o t t a nekünk a játszást, egy pár úriember rögtön m e n t a kapitány után. „Majd elhozzuk m i őt — úgymond — s meglátjuk, ellenáll-e a közönség kívánatának". S míg ezek elhozták a kapitányt, igazgatónk­ tól követelték, hogy tegye k i a kasszát, de ő vonakodott, azt m o n d ­ ván, hogy a közönségnek joga v a n tőlünk előadást kívánni, de ne­ künk n e m szabad pénztárt n y i t n u n k . „Jól v a n hát — mondák — m a j d n y i t u n k m a g u n k " , s azzal egy úr levette magas kalapját s abba szedte a bemeneti díjat, s midőn a kapitány megérkezett, azt kérdez­ ték tőle: „ T e t i l t o t t a d be ezen szegény emberek előadását? Jó! Hát most duplán fizesd az antrét!" s az meg is tette. Látván, hogy a nagy közönség kívánatának n e m lehet ellenszegülni, n e m is ellenezte a játékelőadást. Roppant energiával működtünk, e véletlen s rögtönzött előadás még növelte játékkedvünket. Taps és kihívások közt előadtuk C h a r l o t t e kapitányt, a m i úgyannyira be v o l t t a n u l v a , hogy súgó nélkül játszhattuk; s m i n t h o g y a p u b l i k u m i l y összevágó és gyorsmenetelű előadást még n e m látott, tökéletes tetszést a r a t t u n k . M e g ­ nézte előadásunkat Hevesi is, k i látva a nagy lelkesedést, bosszan­ kodva e l h a g y n i készült a színtermet, de a közönség n e m eresztette, hanem azt m o n d t a : „Csak m a r a d j o n d i r e k t o r úr s t a n u l j a m e g ezek­ től, hogy k e l l játszani". Én a monakói nemes k o m i k u s szerepét, nőm pedig a királynét adta. Zombor, május 9. A tegnapi diadal után Hevesiek a l k u d o z n i kezdtek és m i pártfogóink ajánlatára s a kellemetlenségek elkerülése végett a d t u n k is n e k i k útiköltségre azért, hogy elköltözzenek Zomborból. Zombor, május 20. M a n y i t o t t u k meg bérletünket a F a l u s i egy­ szerűséggel, m e l y darab szintén o l y tetszésben részesült, m i n t az Ez-

r e d leánya, amabban nőm, emebben pedig Chiabainé nagy tetszéssel adván a címszerepet. Közönségünk napról napra gyarapodik azóta, hogy a Horváth-kertben arénát építettünk. Zombor, június 30. Nemcsak hogy mindenikünk regressirozta magát, de lefizettük esztergomi bukásunkból származott adósságain­ k a t is, sőt szellemileg is gyarapodtunk, m i n t h o g y a buzgó pártfogás m e l l e t t több új darabot is b e t a n u l t u n k , dacára annak, hogy m a j d n e m m i n d e n nap v o l t előadásunk s a közönség szíves vendégszeretete is sok időnket igénybe vette. Kivált a szerb kereskedők vendégszeretete örökké emlékezetes leend előttem. Holnapután i n d u l u n k i n n e n S i k ­ lósra. (...) Zombor, szeptember 9—11. Lábbajom m i a t t a háromnapi utazás alatt k i n e m m o z d u l h a t t a m a kocsiból s Bezdánban az éjjel n e m a l h a t t u n k , m i v e l az egész társaságnak egy szobába k e l l e t t szorulnia é j ­ szakára, épp úgy, m i n t az előző éjjel. Színpadunk már készül, de n e m a városháza termében, m i n t reméltük, hanem régi helyünkön. Így aztán nincsen sok reményünk z o m b o r i létünkhöz. Miután pedig m i n d ­ a n n y i a n kedvetlenek v a g y u n k emiatt, k i t mást kárhoztatunk, m i n t az igazgatót, k i már egy hónap óta hasztalan sürgette az idejöve­ telt. (...) Zombor, szept. 23. Néhány bajai visszafelé pezsgővel t e r h e l t e n Z o m b o r i g elkísérte a társulatot. Nagy vígsággal u t a z t u n k . Z o m b o r i ösmerőseink gúnyos m o s o l l y a l fogadták a Bajára kiránduló társaságot: „Hát már — úgymond — visszajöttek!" — Ez az éppen n e m kecseg­ tető viszontlátás onnan ered, hogy elmenetelünk előtti este Chiabainé és B . Róza k e l l e m e t l e n botrányokat követtek el. M a k a p t a m kézhez atyám hozzám intézett levelét, m e l y b e n víg szüretjükre meghív. K é ­ szülök is ahhoz szívesen. Zombor, szept. 25. M a i t t járt Kilényi s főleg azért jött, hogy e n ­ gem szerződtessen. Miután operája elhagyta — csakis drámai társu­ l a t o t akar szervezni. Én szívesen ígérkeztem volna el n e k i , de csak

késő éjjel kerültem vele össze. Megbízta azonban Szerbényit azzal, hogy engem okvetlen hozzá szerződtessen. E g y év óta ráunván Chiabai társaságára, különösen pedig annak primadonnái félszegségeire, annál inkább kész vagyok társulatától megválni, miután sza­ badkai téli évadjától ő elesett. Pedig hát erre inőm szülei m i a t t egész nyáron számítottunk. Hogy h e l y nélkül ne maradjak, két hét múltán való visszatérésemet megígértem Chiabainak, egyszersmind azonban írtam pénzért Kilényihez is Szabadkára. M a este a Teréz nevezetű francia drámát adtuk.

1846 és 1847

SZUPER K Á R O L Y NAPLÓJÁBÓL

. . . Most Z o m b o r felé készülünk, h o l az időt a jövő hó 20-ig akar­ j u k eltölteni, azután pedig az Olaszhonba kiránduló magyar színtár­ saság Velencéből érkezett felszólító levele szerint Pécsre fogunk m e n n i , h o l a pécsiek által biztosított 6 h a v i idény alatt m i a drámai részt fogjuk képviselni az egyesült társaságban. Zombor, október 6. A közönség még m i n d i g szép számmal látogatja kis termünket, kár, hogy nagyobb helyiséget n e m k a p h a t t u n k és hogy Komáromi rendszerint elszámítja a jövedelem tiszta részét, úgyhogy nekünk m i sem j u t . Zombor, október 11. A m a i Pesti árvíz című új darab fele színházi dús bevételét elcsalta a társaságtól, dacára, hogy ahhoz m i jussa sem volt. Ez aztán m i n d e n jóravaló e m b e r t elidegenít tőle s többen e l ­ határoztuk, hogy elszakadunk tőle, a n n y i v a l inkább, m i v e l Kilényitől való elcsalogatása alkalmával t e t t Ígéreteit éppúgy n e m válta be, m i n t Erdély iránti terveit, sőt legújabban az Olaszországból haza­ térő pécsi színtársulattal való reményeinket is meghiúsítá állhatat-

lansága, i l l e t v e a Szabadkán tartózkodó Török Bénivel való hátunk mögött f o l y t a t o t t egyezkedése. Zombor, október 27. M a utolsót játszott Komáromi társulata Z o m borban, m e l y előadáshoz átjött Török Béni is nejével s ennek leányá­ v a l Munkácsi Mórával, de n e m t u d t a k ezek sem hatást csinálni, m e r t a közönség botrányai m i a t t , és a társaság irányában elkövetett leple­ zetlen zsarolásai m i a t t kedvetlenségét még Komáromi vendégeivel is éreztetni kívánta. Engem m i n d e g y r e b i z t a t n a k társaság szervezésére, sőt a casino 200 f r t o t is ígért ajándékul az első beruházásokra. Zombor, október 29. M a t a r t o t t u k zárszámadásainkat, s miután öszszes tartozását letagadni kezdé, a bíró előtt igazolván követeléseink jogosultságát, Komáromi és összes jószága őrizet alá tétetett. Végre is belátta helyzete tarthatatlanságát és kielégített bennünket órával, díszletekkel és ígéretekkel. Zombor, november 8. Miután a casinóbeli társaság m i n d e g y r e eré­ lyesebben ösztönzött színtársulat szervezésére, teljes hét napot töl­ töttem kocsin avégből, hogy színészeket toborozhassak. Végre rész­ ben Kecskeméten, részben Nagykőrösön sikerült is néhányat busás ígéretek m e l l e t t magamhoz szerződtetni. Hogy a vasárnap esti n a ­ gyobb bevételtől el ne essünk, a Vallomások című sikerült vígjátékot osztottam k i . A társulat újon érkezett tagjait a közönség igen szívé­ lyesen fogadta és tiszteletükre a Három baltában vendéglakomát is rendezett. K e d d r e a megszaporodott társaság a N o t r e d a m o t fogja ad­ n i bemutatóul. Zombor, december 1. Első bérletünk 90 bérlővel szerencsésen be­ végződött, sőt második bérletünk is jól jövedelmez. Ez anyagi elisme­ résen kívül többrendbeli megtiszteltetésben is részesült társulatunk. Legtöbb időmet a F r a t r i c s család megyeszerte híres vendégszerető házában és a vendégszerető plébániai papok közt töltöm. Zombor, 1847. január 4. M a játszottunk utolsót Z o m b o r b a n s ké­ szülünk Halasra. (....)

Zombor, május 2. M a kezdtük meg előadásainkat Szigeti Józsi nép­ színművével, a Jegygyűrűvel, s v o l t a l k a l m a m meggyőződni újra, hogy az egész közönség, legkivált pedig a vagyonosabb szerb családok keresve-keresik az alkalmat, hogy egyik-másik színész iránti elösmerésüknek kifejezést adhassanak. Csak az a b a j , hogy rendkívül nagy az élelmiszerek drágasága, egy mérő tiszta búza 40—50 f r t . H a egy­ forintos kenyeret veszünk reggel a piacon, hát estig elfogy, m i v e l ­ hogy csak egy k i s cipó kapható 1 írtért. És mégis a tehetősebbek szorgalmasan eljárnak a színházba, de a köznépet nehezen nélkülöz­ zük és mégis n e m állunk rosszabbul, m i n t máskor. Míg Baján két hó alatt 110 f r t o t kerestem, i t t öt hét alatt 190 f r t osztalékot k a p t a m . E l is határoztuk i t t kivárni a gyűléséket. M a fogtak el i t t három pécsi szökött katonát, k i k agyonlőttek egy pandúrt. Most statarialiter k i vannak kötve a megyeház udvarán arccal a pandúrok szobája felé fordítva, h o l az agyonlőt pandúr kiterítve fekszik koporsójában, erő­ sen megvilágítva viaszgyertyákkal, hogy egész éjjel ne vehessék le szemeiket áldozatukról. Holnapután alkalmasint mindhárman függ­ n i fognak. Zombor, június 28. Tegnap fejeztük be előadásainkat Z o m b o r b a n Z o m b o r i leányvásár című compositiómmal, m e l y n e m bír több beccsel m i n t az a l k a l m i darabok, de arénánkat színültig megtölté nézővel.

186(?)

VÁRADI A N T A L

FELJEGYZÉSEIBŐL

. . . . a nyomorúság sokféle produkcióra viszi az embert, a m i k o r üres a kassza. Ugyanerről h a d d m o n d j a k el még egy f u r a j u t a l o m ­ játékot, n e m nevezvén m e g annak m a is élő hősét. Z o m b o r b a n tör­ tént volna négy évtized előtt. Sehogy se m e n t a dolog, a d i r e k t o r te­ hát a végsőkhöz f o r d u l t . — Kiveszem a jutalomjátékomat. Előadjuk a M o h a m e d futását.

Összesen négyen m a r a d t a k a k k o r már, s néhakorban műkedvelők segítették k i őket. Telehordatta tehát a „Grosgye" nevű mulatókert szerény színpa­ dát t a n y a i h o m o k k a l , amely a pusztaságot légyen ábrázolandó s a színpad padlójának a közepén l y u k a t fúratott, amely alá nagy m e n n y ­ kő hurkatöltő v o l t rejtve, telestele vízzel. A m i k o r Mohamed — persze, a jutalmazandó — szomjúságtól gyö­ törve o t t fog fetrengeni a homokpusztán és keservesen jajgatva vízért ordít, a végső kétségbeesés pillanatában f e l fog fohászkodni A l l a h ­ hoz, hogy tegyen érte csodát! . . . És íme, a k k o r görögtűz gyúl k i két­ felől s a padló alól a dekoratőr az éktelen hurkatöltőből hatalmas vízsugarat lövell fölfelé, m i r e a megenyhült Mohamed térden állva fog hálát adni, mondván: — Köszönöm ezt néked, A l l a h ! . . . A z előadáson azonban egy k i s baj történt. A fetrengő d i r e k t o r a játék hevében ráült a l y u k r a és a k k o r ordította, hogy: — Tégy csodát értem, ó A l l a h ! S a dekoratőr a végszóra elsütötte a maga hurkatöltőjét, m i r e a M o h a m e d - d i r e k t o r m i n t a gumilabda p a t t a n t a magasba, odaszorít­ ván két kezét, ahol azt a hurkatöltő megtámadta és ordítván eszeve­ szettül, hogy: — Köszönöm ezt neked, A l l a h ! M i sokat nevettünk r a j t a . Azóta megsegítette A l l a h , s a seb is be­ f o r r t , csak a k o m i k u s emlék m a r a d t meg. Viselje egészséggel! 1888

MIKLÓSY G Y U L A NAPLÓJÁBÓL

Szécsény, június 16. szombat. A zombori színházért, f. h . 20-ig k e l l f o l y a m o d n i . M a x i m o v i t s Szilárd színügyi bizottsági elnökhöz. I n n e n nem folyamodhatom, de hazaérve Tarjánba megkísérlem.

Salgótarján, június 19-én kedden. A zombori színházért elküldtem a folyamodványomat, persze n e m lesz sikere. Június 27, szerdán. A zombori színházat h a t pályázó közül Sághy Zsigmond kapta meg. Én pedig m e g i n t hoppon maradtam.Ez lesz már az én sorsom halálomig.

NAGYBECSKEREK

1827 (?)

DÉRYNÉ EMLÉKIRATAIBÓL

Csakugyan, midőn már m i n d e n rendezve v o l t , úgy cselekedett K i lényi, hogy fölváltva m a j d Hódmezővásárhelyt, m a j d ismét Szegeden játszottunk. Megjártuk Baját, Szabadkát, meg biz én n e m t u d o m o t t közelibe még h o l v o l t u n k . Egyszer levelet kap a társaság, m e l y b e n meghívják Becskerekre. Hogy csak menjünk, m e r t o l y sok dicséretest h a l l a n a k a társaságról, melynél fogva most, midőn töméntelen nép gyülekezik a városba — v a l a m i nagygyűlési szertartásra — s igen nagy jövedelmekről b i z ­ tosítanak. Beérünk Becskerekre, beállunk egy fogadóba, szobát kérünk. Nincs, m i n d el v a n foglalva. Küldjük a fiatalabb színészeket szállást keres­ n i . Nincs, aranyért se lehet szállást találni. „ N o szép! — mondám, — ezért ide hívhattak, mégcsak a n n y i f i g y e l e m sincs, hogy szállásra mehessünk. Hát i t t p a k o l j a k k i az u d v a r közepén?" A férfiak n e m akartak o l y porosan Hertelendyhez — már n e m t u d o m , főispán volt-e vagy alispán — m e n n i , de végre mégiscsak elmentek, hogy hát m i t csináljunk, m e r t így áll a dolog. H e r t e l e n d y úr i g e n nagy örömmel fogadta a tagokat. „ N e búsuljanak, mindjárt lesz szállás." Eléhívta a hajdúkat, mindjárt küldte a férfiakkal rendet csinálni. „Szállás l e ­ gyen! — monda, — az én számomra m i n d . H a n e m a k a r n a k szép­ szerivel szobát adni, v e r d k i őket m i n d , menjenek a kamarába a l u d n i . " Mindjárt v o l t szállás elég. Én egy özvegy rácnéhoz j u t o t t a m . Egy szót

se t u d t a m vele beszélni, csak i n t e g e t t e m n e k i , hogy m a r a d j o n oda­ bent, elférünk. Azután a legjobb barátném l e t t . Miután rendben v o l ­ t a m m i n d e n n e l , fölöltöztem, elmentem Hertelendyné őnagyságához tisztelkedni. Rendkívüli nyájassággal fogadott. Sajnált, hogy úgy öszve k e l l e t t magamat szorítkozni a vén rácnéval. „De hiába! — monda, — nincs elég szállás. Maga, édes Déryné, egy nap úgy m i n t másnap m i n d e n k o r i vendégem lesz." Bejött Hertelendy. „Hát h o l fog maga öl­ tözködni?" „Alkalmasint a színpadon", — mondám. „ N e m úgy, — monda. — A színpad i t t lesz fölállítva a vármegye házánál. Mindjárt mellette v a n az Írószobám, s maga egyedül o t t fog öltözködni egész ittlétök alatt. N e k e m csak nappal v a n arra szükségem." Ügy is v o l t , csakhogy reám nézve egy kis kellemetlenséggel v o l t összekötve. Ugyanis én öltözködésem alatt igen szerettem a csendességet, azalatt m i n d i g szerepeimről gondolkozván. A h o g y fölmentem öt órakor öl­ tözködni csupa tiszteletadásból odaállította a jó H e r t e l e n d y úr a c i ­ gánybandát, s míg csak a színpadra n e m mentem, m i n d i g o t t visított hegyeshangú klarinétjával fülembe. Néha-néha le k u k k a n t o t t a m az ablakon, s mondám h a l k hangon: „Édes l e l k e m , elég lesz már." „Nem, n e m ! mindjárt megbotoztatna a nagyságos úr." S n e k e m azt végig o t t k e l l e t t h a l l g a t n o m , míg csak a szobából k i n e m m e n t e m a színpadra. Ó, hangok vegyiteké a fülemben! H o l k a p j a l a k meg, Desdemona? Rosina! No, de ehhez hozzá k e l l e t t szoknom. A z o n zajt, vígságot, a m i ezen városkát megtöltötte, sehol se tapasz­ t a l t a m . Egész nap muzsikaszót h a l l o t t az ember. Tele v o l t az ég hege­ dűvel, m i n t szokták m o n d a n i . De a forróság kiállhatatlan v o l t , s leg­ inkább tapasztalható v o l t a színpadon. A r o p p a n t néptömeg a szín­ házban; a gőz m i n d fölfelé tódult a színpadra. Nők, még az erős fér­ fiak is úgy elgyengültek, hogy csakúgy potyogtak le a földre a játék alatt. Én kitaláltam a módját, hogy miképp oltalmazzam magam h a ­ sonló sorstól. Nálunk az operák o l y precizióval adattak, hogy abban semmi hibát találni n e m lehetett, a m i az összevágást i l l e t i . Kivált én.

Akármelyiknek a szerepét el t u d t a m volna énekelni. Megkértem t e tát társaimat, hogy engedjék el nekem a próbára megjelenésemet, s állítsanak oda v a l a k i t helyemben, a k i a n n y i r a - m e n n y i r e be t u d j a he­ l y e m e t tölteni, inkább s e m m i n t estve történjék v a l a m i zavar. Ők f e l ­ oldottak, és én már kilestem magamnak egy helyet a folyóban. Én le a vízbe, délelőtt, délután. M i n d i g a folyóban lucskolódtam. Eleintén még féltem is egy kissé, hogy elrekedek, de sőt úgy éreztem, hogy erősödik a hangom. Egyébként is én már ahhoz szokva v o l t a m , m e r t Kolozsvárt, a m i k o r csak tehettem, a hideg folyóba jártam fürödni. S így megmenekedtem a közös bajból. Hertelendyné őnagysága egy igen kedves, kedélyes úrnő volt. E n g e m különösen szeretett. Ebédről sohase v o l t szabad elmaradnom. Hiába fogadkoztam, hogy én a k k o r n e m szoktam enni, midőn operám van. S még a készület! A z m i n d n e m használt. A z t m o n d t a : „Itt k e l l l e n n i ! nézzen rá, h a n e m eszik." „Jaj! — mondom, — de nehéz ám megállani, ha a n n y i jót lát az ember maga előtt e l h o r d a n i . " „No, m a j d rákiáltok, hogy n e m szabad!" Pedig osztán k i kínálgatott legtöbbet, m i n t ő. Többek között egy német zongoraművész is ült az asztalnál eleitől fogva, s ez, v e t t e m észre, hogy m i n d i g úgy alkalmazta magát, hogy mellém üljön. Hosszas beszélgetéseink között aztán egyszercsak kisült, hogy miért igyekszik o l y szorgalmasan szomszédságomban. Előhozódott köztünk természet szerint a muzsika, ének stb. M o n d j a : „Ugyan, kérem az asszonyt, h o l veszi magát i t t a magyaroknál i l y drága kincs? ! !" „Hm! h m ! h m ! " Előbb azt gondoltam v a l a m i szerel­ m i vallomás. De nem, ó n e m , s f o l y t a t j a „Miért vesztegel i t t az i l y utazó társaságoknál? Kár azért a szép hangért" M o n d o m n e k i : „Hi­ szen i t t se vesz e l " . „Igaza v a n , — mondja, — de nagy társaságok­ nál, fővárosban, nagy fizetésre, mégiscsak m i n d i g nagyobbszerű h e l y ­ zet. Én Bécsben az operaszínháznál vagyok, és m o n d h a t o m , nagy be­ folyással bírok. Jöjjön velem, és két hét a l a t t szerződve lesz, és f u rorét fog csinálni." Persze, hogy előbb mindenről kikérdezett, s e l -

bámult, midőn mondám neki, úgy gondolom, száz váltóforintom v o l t . „ A z istenért, — monda, — nálunk egy kóristánénak is több v a n . " „Már én csak az én magyarjaimnál maradok, — mondám. — Hiszen, ha én elmennék, k i maradna n e k i k ? " „Jaj! de az enfelemelkedés és jólét megszerzése első kötelessége az embernek. Hisz ez föláldozás." Midőn látta, hogy semmire se mehet velem, képzelem, m o n d t a magá­ ban: die d u m m e Gans! Roppant nagybirtokú úr l a k o t t Becskereken, Kiss nevezetű. Ennek v o l t egy nevendék fia, lehetett tán tizennégy éves. Ez az ifjúcska többnyire o t t jött-ment Hertelendyéknél, hát már engem úgy egy kissé ismert. De ő mindenütt otthonos v o l t ; n e k i m i n d e n t k e l l e t t lát­ n i , h a l l a n i , t u d n i . Én úgy gondolom, hogy ez a m i Kiss Ernőnk v o l t , k i a f o r r a d a l o m b a n m i n t tábornagy jeleskedett. N e m esküszöm meg reá, de úgy hiszem, hogy ő v o l t az. Egyszer eljön hozzám. „Déryné! Én h a l l o t t a m v a l a m i t , s mindjárt e l f u t o t t a m magához, hogy megör­ vendeztessem. H a l l o t t a m , m i k o r H e r t e l e n d y bácsi azt m o n d t a a többi u r a k n a k , hogy ez jeles társaság, egypár ezer f o r i n t o t öszve k e l l r a k ­ n u n k , és átadni n e k i k , midőn i t t bevégezték, s el a k a r n a k i n d u l n i , de azon megjegyzéssel, hogy ők m a g u k is el fogják i s m e r n i , hogy kicso­ da a társiaság igazgyöngye, s h a v i osztalék szerint a legtöbb rész őt illesse. Hát maga legtöbbet fog k a p n i belőle. Most elmegyek, osztán, ha v a l a m i t h a l l o k megint, eljövök magának m e g m o n d a n i . " Ügy gondolom A szevillái borbélyt .adtuk, s ezen verseket szórták: A M A G Y A R SZÍNMŰVÉSZ

TÁRSASÁGHOZ!

T i a szép A b a u j völgyei kellemét A bánsági mezők néma lapályaival Váltván, hála t i n e k t e k ! A nemzet szava üdvözöl.

Már a nemzeti hang büszke irányt t e r e m t Hajnallángba b o r u l a magyar Édene, S, hogy föltűnjön az élet: Díszül nektek adá az ég. Most n e k e m játék után, midőn már m a j d lefeküdtem, éji zenét a d ­ tak, de m a j d vérengzés l e t t belőle. A b l a k o m alatt közel megszólal a zene. Én m i n d i g igen szerettem a jó cigányzenészeket h a l l g a t n i , s ezek csakugyanis jók v o l t a k , s igen szép szívreszóló magyar dalokat ját­ szottak. Engemet már többször könnyekre indított a cigányzene, ne­ vezetesen Marosvásárhelyen. E g y próba alkalmával bejön egy cigány, s igen szemérmetesen kér engedelmet, hogy szabad-e n e k i i t t a pró­ bát végighallgatni? Szívesen! mondják a férfiak. Üljön le oda a p a r terre-re. Színdarabból próbáltunk. Midőn a próbának vége volt, meg­ köszönte, s azt kérdi: meghallgatjuk-e, ha elhozza a hegedűjét, s v a ­ l a m i t játszik rajta? Ó, nagyon szívesen, mondánk . . . Tehát a l i g szólal meg a zene a b l a k o m alatt, érkezik egy másik b a n ­ da is, s a ház egyik végébe egész kényelemmel odasorakozva magát, roppant nagy kísérettel és lármával elkezd muzsikálni, de egészen mást, m i n t az elsők. Odamennek az elsőbbek, s igen illedelmesen ké­ r i k , hogy mennének d o l g u k r a , hiszen látják, hogy már ők i t t vannak. „Hát aztán!" kiabáltak amazok, „Nekünk i s épp o l y j o g u n k van, m i n t nektek, üsd!" Ebből l e t t egy p o k o l i lárma, zaj, s bunkósok püfölése hangzott az éjjelben. Üsd! üsd! hangzott m i n d i g . Engem halálos i j e d t ­ ség fogott el, n e m kívántam én többé a zenét h a l l g a t n i , félrehúztam m a g a m egy szegletbe, reszkettem, s kértem az istent, hogy csak mielőbb eltávozna a két banda. A m a z o k n a k a muzsikásai már rég e l ­ szaladtak, midőn a bunkósok mozgásba jöttek, de az elsők csakhamar rendet csináltak, amazokat elkergetvén, s másnapra halasztván az elégtételt a véres fejekért. Következett, hogy a Párizsi János operát a d t u k . A z a kedves H e r -

telendyné őnagysága m i n d i g k i g o n d o l t v a l a m i t . Ez a Párizsi János igen víg és kedvet élesztő opera. Én a hercegnét játszottam. Midőn kilépek, nagy tapsvihar fogad, de különösnek tetszett, hogy n e m a k a r n a k szűnni, pedig már az ének következett. Egyeszerre csak z u hintják föl a színpadra a legszebb hortenziákat, szintúgy sajnáltam reájok tapodni. A m i n t már néhány t a k t u s t énekeltem, osak kapkodok az orromhoz hogy v a l a m i légy bosszant. Én éppen a középen állottam, egyszercsak ránehezedik a fejemre v a l a m i fölülről, rá a fejemre, de a koszorú igen nagy lévén, egyenesen lesüppedt a nyakamba. A p u b ­ l i k u m ismét nagy tapsba tört k i , de az éneknek vége volt. Ügy kiál­ tották aztán föl, hogy kezdjem újra! Ügy lett. Jött másnap az én kis pletykásom nagy bosszúsággal, hogy „ A z a néni! lássa Déryné, hogy titkolódzott előttem, semmit se t u d h a t t a m meg, hogy magának e l ­ m o n d h a t t a m volna. D e már most m i n d e n t tudok. Tegnapelőtt négy ifjút lóra ültetett, és egy mérföldnyiről hozták a sok hortenziát. A z t m o n d t a n e k i k , h a szépszerivel n e m adják, rabolják meg a kerteket, de sokat, és i t t legyenek, m e r t ő maga akarja a koszorút kötni. Midőn m o n d t a m n e k i , hogy én is hoztam volna, eredj te p l e t y k a ! mindjárt elárultál v o l n a " . . . A m i a koszorúba vers volt, vagy elvesztettem, vagy Kolozsvárt m a ­ radt. De midőn az éji zene volt, az ablakon több i l y e n verseket szór­ tak, de abból is csak ez az egy maradt. M e l y föld honod, bájhangú csalogány? V a g y égből szálltál alá közénk, K i m i n t kecses, szende tavaszvirág, Báj i l l a t t a l közelítsz felénk? Melpomene gyermeke! Égi lány, Ajándokul adva földünknek,

H o m l o k o d o n rég díszlik már repkény, Méltó jelképe érdemidnek. Varázs hangja szép rózsa ajkadnak Végórám is megédesítené, Kínjait enyhítné halálomnak S sírom pompába öltöztetné. M a j d ha egykor hant födendi testem, S korány-pír n e m költene föl többé, Zengj d a l t a h a l m o n , m i alatt fekszem, S h a m v a m áldani fog örökké. Élj még sok s örömteli napokat, Ne férjen közel hozzád ármány, V e d d kegyesen e néma sorokat Üdvözletül, szende csalogány. Közeledett az idő, hogy bevégezzük a tizennégy napot. Még tán egy pár játék v o l t kitűzve, s m e n n i a k a r t u n k Kassára. De levelet kapott a társaság Aradról, hogy egyenest csak oda siessünk. O l y sok dicsé­ retest h a l l a n a k ezen társulatról, hogy égnek a vágytól bennünket körükbe fogadhatni. E l v o l t határozva, hogy oda megyünk. A szeke­ reket ők fogják fizetni. I t t Bácskában (?) bevégeztük játékainkat. A férfiak előkelőbbjeit fölrendelte H e r t e l e n d y úr, és keményen meg­ hagyta n e k i k több u r a k jelenlétében, hogy a legnagyobb rész azon pénzből — már n e m t u d o m bizonyosan, de úgy rémlik előttem: h a t ­ ezer f o r i n t v o l t — s csakugyan is éppen azon szavakkal m o n d t a n e k i k elé, m i n t ahogy a kis p l e t y k a nekem besúgta: „Jól tudják az u r a k , k i a társaság igazgyöngye, őneki k e l l k a p n i a legnagyobb részt. A l e g -

gyengébb t a g is k a p j o n belőle. Osszák el az u r a k igazságosan." „ Ó ! m i n d e n b i z o n n y a l úgy fogunk cselekedni." Még az utolsó játékunkban ezen verseket szórták: D É R Y N É N E K ÉS S Z E R D A H E L Y I N E K Hálánk nemesb küzdéstökért N e v e l t s adott több gyöngyfüzért, Adá szívünk vonzalmiból, Szebb érzetink virágiból, Hálánk nemesb küzdéstökért N e k t e k fűzött m a is füzért. Ö, küzdjetek! s m i n d e n kebel Küzdéstökért emlényt nevel, S ha m a j d a pálya u t a i t Művészileg futjátok i t t , Hálánk nemesb küzdéstökért N e v e l babért s emlényfüzért. Midőn elmentem Hertelendyné őnagyságához búcsúzni s megkö­ szönni a kegy teljes elfogadást, m e l l y e l szerencséltetett, forrón meg­ ölelt, s monda: „Ó, kedves Déryné! m i köszönjük a dús élvezetet, melyet nyújtott. Ó jöjjenek még el, hadd hallhassam magát még." S ő is elmondta n e k e m ugyanazon szavakkal, m i t a kis p l e t y k a m o n d o t t a pénz felől. Midőn háziasszonyomat kérdem: „Mivel t a r t o z o m ? " „Semmivel, — monda, — m i n d e n el v a n igazítva." . . . És úgy gondolom, a többi is m i n d ingyen szállást kapott.

1832 (?)

S Z I L Á G Y I P Á L EMLÉKEZÉSEIBŐL

Híre m e n t társaságunk működésének a Bánságban, s már a h a r ­ m a d i k előadás alatt Torontál megyéből egy küldöttség jött hozzánk föl a színpadra, a nagybecskereki vármegyegyűlésre meghívandó, kö­ szönettel vettük e megtiszteltetést, de egyszersmind k i n y i l a t k o z t a t ­ t u k : m i szívesen teljesítjük Torontál megye óhajtását, ha csak némi­ leg is kikereshetnők a tagok fizetését. — Ne legyen arra gondjuk, a m i kötelességünk arról gondoskodni, hogy ne veszítsenek. — Szóbeli a l k u n k kézszorítással megköttetett, még a nap is megbatároztatott, m i r e A r a d o n ia bérlet befej eztetik.(.. .) A r a d o n a bérlet közepe táján betoppan hozzánk egy d e l i termetű magyar úriember, „Uraim, én Rósa megyei esküdt vagyok, megyém meghagyásából jövök m e g t u d n i önöktől, hány négyfogatú forspontra és hámos lóra lészen szükségök, s határozzák m e g pontosan az e l i n ­ dulási napot, hogy pontosan i t t lehessek, addig is küldjenek velem előre egy ahhoz értő egyént, k i a színpadot a megye nagytermében e l ­ készíttesse, lesz számára és szolgálatára a n n y i mestersegéd, m e n n y i r e szüksége lesz." M i elküldöttük vele díszítőnket, a szekerek m e g r e n ­ del vék, s a határozott napon déltájban el is i n d u l t u n k 12 szekér, és t u l a j d o n két szekerünk elé fogott négy-négy hámos ló segedelmével; repültek velünk a jó lovak, az első és utolsó szekéren egy-egy megye­ huszárral; az esküdt úr előrehajtatott m i n t fergeteg, estvére N a g y komlósra értünk, h o l a nagy fogadó m i n d e n szobája két-két égő gyer­ tyával rendelkezésünk alá adatott, azon megjegyzéssel, hogy vacso­ rára az egész társaság m i n d e n személyválogatás nélkül, azaz szabók, szolgák és m i n d e n cselédséggel együtt szívesen láttatik az esküdt úr házánál; — s e m m i mentség — m e r t a korcsmárosnak meg v a n parancsolva, hogy semmiféle e n n i - vagy innivalót számunkra ne szolgáltasson. M i t tehettünk egyebet? a parancsnak engedelmesked­ tünk, ámbár törődött testünk egy kis falatozás után óhajtotta volna

a n y u g a l m a t . A z egész testületet hajdúk kísérték, és szépen beterel­ ték esküdt úr udvarára, udvarára m o n d o m , m e r t házában csakugyan negyedrésze sem fért volna el; de n e m is m i n t l u d a k a t a gyepre, h a ­ n e m egy i r g a l m a t l a n nagy ponyvás sátor alá, m e l y alatt o l y nagy terített asztal állott, hogy egy század huszár is kényelemmel elülhe­ t e t t volna mellette, és az asztal körül még táncolhattak is volna. Rósa esküdt úr v o l t a gazda, rengett az asztal a sok mindenféle magyaros ételtől, sülttől, s tészta-süteménytől, különféle jó boroktól s b o r v i z e k ­ től; cselédeinket szolgálatunkra kikérte. N e k i f o g t u n k „falatozni", evésnek is b e i l l e t t , bodorodni kezdett a vendégsereg, b a r n a zenészek húzták a csárdást, végre felköszöntésekre került, puffogtak a pezsgő­ üvegek, éltettük egymást, éltettük Rósa gazdánkat, éltettük T o r o n ­ tál megyét, éltettük Magyarországot, éltettük az egész világot, szét­ b o m l o t t h i r t e l e n a nagy lasztal, táncteremmé a l a k u l t a sátor belseje, húzta a cigány, m i pedig törődött testünket feledve jártuk a három a táncot k i világos-ki v i r r a d t i g ; sok vendégségben v o l t a m életemben, de i l y kedvszottyantó kedélyes mulatságban sohasem. Végre elszéled­ tünk, lefeküdtünk, s egypár órai n y u g a l o m után reggeliztünk a f o ­ gadóban, szekereink már felpakolva, f i z e t n i a k a r t u n k — „ist alles schon b e z a h l t " — felelte a fagadós — útnak i n d u l t u n k az esküdt és a hajdúk kíséretében, s délután beértünk Nagy becskerekre, i t t a szállások megrendelve lévén, m i n d e n k i odavonult, törődött testének n y u g a l m a t adandó. Másnap tisztelgettünk, először is a megyeházánál, i t t találtuk együtt m i n d az u r a k a t és rendeket, fölkísértek a terembe, színpadunk készen állott, öltözőszobákul a főispáni l a k szolgált, a nézőhely párnás székekkel ellátva, egyszóval m i n d csinosan s kényelemmel. Temes­ várról hozzatták az operához megkívántató orchestrumot, elkezdet­ tük előadásainkat, a gyűlés alatt, m e l y 14 n a p i g t a r t o t t , mindennap játszottunk, azaz m i n d e n n a p egy-egy operát énekeltünk — kérték,

és csak azért, m e r t Becskereken úgysem h a l l h a t n a k többé operát — így egymásután 14 n a p alatt 14 operát a d t u n k ! oh, boldog operisták! egy sem v o l t r e k e d t ! ! ! Ebédre mindennap hivatalos v o l t az egész személyzet, h o l egy, h o l más úri házhoz, estve játék után, de m i n ­ dennap, a niagy fogadóban a fiatalság vendégei valánk, n e m hiába tartják a Bánságot a b i r o d a l o m éléskamrájának, m a j d agyontömtek bennünket. Elvégezvén előadásainkat tiszta bevételünk összesen kétezer f r t . volt, másnap búcsúebéd a megyeházánál, h o l a honoratiorok m i n d j e l e n v o l t a k ; vígan f o l y t az ebéd, s ebéd után Kiss A n t a l — földesúr — búcsúzott e l tőlünk, szerencsét s kitartást kívánt, m e l y által hazánk méltánylatát, m i pedig bő jutalmát arathassuk, „vegyék önök e csekélységet, m e l y e t Torontál megye rendéi szorgalmuk elisme­ réséül nyújtanak, tartsanak emlékezetükben, m i n t ahogy m i sem fogjuk feledni az élvezetet m i t önök nyújtanak". — Kétezer f o r i n t v o l t az ajándék! m e l y e t a vezértagok érdem szerint a tagok közt el is osztottak. Déryné asszonynak 500 f o r i n t o t , a többi tagoknak egyhavi fizetést. Másnap készen állottak szekereink, s útnak eredtünk vissza A r a d r a , h o l ismét két bérletet gyűjtött számunkra a másodalispán, — oda és vissza becskereki u t u n k diadalmenet volt. De miután nincs boldogság, m e l y b e keserűség ne vegyüljön, Becskereken is az i r i g y ­ ség vegyíté fullánkos mérgét abba. Másodénekesnőnk, k i egyhavi fizetésben részesült a kétezer f o r i n t ajándokpénzből, panaszra ment a megyéhez, feladván a vezértagokat, miért n e m adtak n e k i ötszáz f o r i n t o t , m i n t az első énekesnőnek. De miután a kétezer f o r i n t elosz­ tását m i névszerint b e m u t a t t u k ; ezt a választ n y e r t e : „Ha a megye osztotta volna el a tagok közt ez összeget, a vezértagok többen ré­ szesültek volna, s bámuljuk tékozlásukat, m e r t meg v a g y u n k győ­ ződve, h a vesztenek a vezértagok, önök n e m pótolandják vesztesé­ güket."

1865

K R E C S Á N Y I I G N Á C EMLÉKEZÉSEIBŐL

1865 nyarán Szilágyi Béla társulata, m e l y n e k magam is egyik hátramozdítója valék, Nagybecskereken a közönség közönyén hajótörést szenvedett, hogy az adósság n e m éppen kellemes hínárjából k i k e c ­ mereghessünk, a mentőeszközök különféle nemeit vettük igénybe. E g y i k csapat m e n t előbbeni direktorával Törökbecsére, a másik pedig az igazgató úrtól várta a megváltó messiást. Én az utóbbiak közé t a r tozám, miután várt előlegem pár nap múlva csakugyan megérkezett egy szeptemberi hideg h a j n a l b a n búcsút v e t t e m Nagybecskerek váro­ sától.

1885

D I T R Ó I MÓR EMLÉKEZÉSEIBŐL

Tavasszal Nagybecskerekre költöztünk. A színház k i c s i n y v o l t , de mindennap zsúfolásig megtelt. K r i e g e r Cornéliát, a gyönyörű hangú énekesnőt m i n d e n felléptekor ünnepelte, még a m a g y a r u l n e m tudó közönség is. Operistánk és operettrendezőnk M a r c z e l l Géza — az Ope­ rához kapván szerződést — megvált társulatunktól. Szerepét a K o r n e v i l l e i harangokban (Gáspár apó) én v e t t e m át. Karmesterünk Lotscharek, egyetlen tanuló-próbát és egy színpadi próbát adott — így is tisztességes sikerem volt, pedig sohase v o l t a m énekes színész.

TÖRÖKKANIZS A

1872 (?)

DERÉKI A N T A L

FELJEGYZÉSEIBŐL

Szegedről egynapi pihenő után, a rekkenő nyári hőségben tovább vándoroltam és e l j u t o t t a m Törökkanizsára, ahol legnagyobb örö­ mömre Pály G y u l a színtársulatára b u k k a n t a m és szívesen fogadtak m i n t novíciust körükbe. De i t t bizony n e m j u t h a t t a m szóhoz, m e r t m a j d n e m az egész társulat a d i r e k t o r családjából került k i . Ő maga kitűnő k o m i k u s volt. Felesége M i k s a y I d a drámai hősnőket játszott. Anyósa Miksayné anyaszínésznő és komikáné v o l t egyszemélyben, feleségének nővére M i k s a y Józsa m i n t népszínműénekesnő jeleske­ dett. Két sógora M i k s a y E m i l és M i k s a y Jóska játszottak mindenféle szerepeket. A család kiegészítéséül szolgált még Bódy János, a deli termetű, érdekes arcú hősszerelmes és Chován Sándor képzett éne­ kesszínész, v a l a m i n t Győré Katica, a k i a n a i v szerepkört töltötte be. Én m i n t színészinas reggelenkint kisöpörtem a színháztermet, m e g ­ tisztítottam és megtöltöttem petróleummal a lámpákat, este kiosztot­ t a m a színészeknek a maszkírozáshoz k a p o t t gyertyákat, azután elő­ adás kezdete előtt a bejárathoz állottam jegyszedőnek és h e l y m u t o gatónak. És ezért a sok hivatalért, amelyhez még éjjelenként tizenöt színlap írása is járult, k a p t a m n a p o n k i n t ötven krajcár fizetést és a bevételi osztalékból két f o r i n t o t — h a j u t o t t . Így töltöttem el három hónapot anélkül, hogy a színpadon szóhoz j u t h a t t a m volna, a m i k o r végre az ősz közeledtével m e g u n t a m a néma szereplés dicsőségét és Törökkanizsáról, kétnapi gyaloglás után, visszatértem Szegedre.

HORVÁTORSZÁG

ÉS

SZLOVÉNIA

1827

B A L O G ISTVÁN NAPLÓJÁBÓL

. . . Varaždon v o l t színházacska, m e l y bár célszerűtlenül v a n építve, mégis jó l e t t volna nekünk ez alkalomra, de már a h e l y b e l i színészek elfoglalták. M i tehát az „Aranysas" vendégfogadó termében állítot­ t u n k színpadot és jó s i k e r r e l a d t u k mutatványainkat. A h e l y b e l i színészek károsultnak képzelvén magukat, a város bírá­ jához kérelemmel járultak, hogy m i v e l nemcsak m a g y a r u l a d j u k mutatványainkat, h a n e m diákul is, utasítsanak m i n k e t rendre, m e r t már az a híre is jár a városban, hogy német előadásra készülünk. A válasz az volt, hogy előadásainkban a hatóság akadályt n e m tehet, m i v e l a tanácstól v a n engedelmünk, hanem azt javasolja, ha m i németül fogunk játszani, azzal k e l l m i n k e t l e t r o m f o l n i , hogy játsszanak m a g y a r u l . íme egy színlap Varazdról az a k k o r i napokból: Varaždon az Aranysasnál Balog István igazgatása alatt M a szerdán Szeptemb. 19. 1827. előadódik a magyar színművész társaság által Monyorkeréky gróf Erdődy Károly ő Exellenciája Tekintetes Varažd vármegye örökös főispánjának méltó tiszteletére

Mátyás király választása és koronáztatása Electio M a t h i a l e Regis Hungáriáé et. coronatio Dráma 2 felvonásban A játékot fogja követni egy hatos magyar tánc Az estét bevégzi egy pompás néma ábrázolat (Tableau) m e l y m u t a t j a Mátyás király megkoronázását I n t e r scenes hungaricas occurt scena l a t i n a per Joannem Vitéz de Zredna Episcopum M a g n u m Varadiensem Josephum L i n d v a y , et P e t r u m Újlaki Kezdődik 7 és fél órakor . . . Taps kísérte m i n d e n föl vonásunkat, jelenésünket, táncunkat, néma csoporzatainkat. s

1840

SZUPER K Á R O L Y

NAPLÓJÁBÓL

Május elején Fekete színésztoborzó útra i n d u l t , m i a l a t t m i négyen hátramaradottak néhány apró darabot a d t u n k elő, s egyesülve az újoncokkal Csáktornyára mentünk, miután azonban i t t helyiséget n e m k a p h a t t u n k , bementünk Horvátországba, h o l igen szívesen látott vendégek v o l t u n k és igazi testvéri szeretettel karolták f e l a horvátok a magyar művészetet, különösen táncos előadásaink tetszettek, m e ­ l y e k e t az a k k o r i leghíresebb táncos Fitos rendezett; hátha még énekes előadásokat t a r t h a t t u n k volna, m e l y e k a k k o r a vidéki magyar szí­ nészetnél még n e m igen divatoztak! Várasd v o l t főállomásunk, h o l

roppant közönség előtt szabad ég alatt adtuk Sobrit. I n n e n g y a k r a n kirándultunk a fürdő-évad alatt Toplicára és Csáktornyára. Horvát­ országban két út állott előttünk: vagy b e m e n n i Zágrábba, vagy viszszatérni Zalába. Győzött honvágyunk.

1844

SZUPER K Á R O L Y NAPLÓJÁBÓL

. . . M i n t h o g y eddigi néhány előadásunk azzal sem kecsegtet, hogy útiköltségünket kikereshessük, Z o m b o r b a menesztettünk egy embert helycsinálás végett. Kitűzött állomásunkra, Eszékre az i l l y r lázadás m i a t t n e m mehettünk. A Szökött katona előadását látva, két vukovári illetőségű úr meghívta a társaságot Vukovárra, megnyugtatván afelől, hogy Vukovár lakosságának jelentékenyebb része magyar, s hogy ők kevés kivétellel magyar pártiak. Miután megígértük a siklósiaknak, hogy a vukovári megyegyűlések után körükbe visszatérünk az eset­ ben, ha bérletet szednek számunkra, megkezdettük az összepakolást. Vukovár, május 3. Dárdára utánunk jött Latabár, h o l egyik kocsi­ kerekünk eltörése m i a t t k e l l e t t vesztegelnünk. Pécsről azért eredt utánunk, hogy tagjainkat el verbuválj a, miután az övét a szegediek vitték el. A k o r h e l y és pazarló Görbét szívesen elbocsátottuk, O r m a y t azonban sajnáljuk, hogy tőlünk elcsábítá Latabár. Vukován, május 6. H e l y hiányában kénytelenek v o l t u n k az i t t e n i német színtársulattal egyezkedni s tőlük kibérelni színpadjukat, m e ­ l y e n előadtuk nagy tetszés m e l l e t t a Szökött katonát. Dacára, hogy egy-egy húszast fizettek a nézők, és hogy a kis t e r e m zsúfolásig töm­ ve v o l t , bevételünk nagyon csekély v o l t . Vukovár, május 7. A megyegyűlésre összejött úrirend azt követel­ vén, hogy k e d v e l t mulatóhelyükön az „Adicában" előadást t a r t s u n k , kiküldtük decoratorunkat, hogy öt órára egy darab gyepponyvával elkerítve színpadot csináljon. Tulajdonképpen színpadnak híre sem

volt, az ülőhely pedig mindössze egy rozzant padból állott. M i egy sarokba szorítva adtuk elő a Tisztújítást, éspedig a ponyva egyik szélén hagyott nyíláson k i - b e járva jelenésünk szerint. Előadásunkat azonban n e m végezhettük be, m e r t az esőszakadás közénk r o n t o t t . Vukovár, május 9. M a negyedik előadásunkkal befejeztük i t t a németek színpadján működésünket. Ittlétünk alatt nemcsak meg­ hívónk Ragulics Demeter, de az összes i n t e l l i g e n c i a magyaros vendég­ szeretettel árasztott el. A megyei tisztviselők pedig 63 f r t o t gyűj­ töttek s küldtek küldöttségileg útiköltségre. Siklós, május 27. Habár Eszéken meg is k a p t u k a hatóságtól V u k o várról visszajövet az előbb megtagadott játszási engedélyt, n e m vettük igénybe és Siklósra jöttünk. I t t azonban másodszori megjelenésünk alkalmából (miután Pázmán több tagot elcsalt tőlünk, nekünk pedig n e m sikerült Pécsről Latabár különben is gyenge társulatából a hiányzókat kipótolni) oszló-bomló társulatunk előadásai nagyon k e ­ veset jövedelmeznek. M a búcsúelőadásul a Két pisztolyt adtuk öt férfival. N e m is v o l t köszönet benne.

1890

J E S Z E N S Z K Y DEZSŐ FELJEGYZÉSEIBŐL

Ezernyolcszázkilencven ősz táján, lehetett úgy szeptember közepén, Muraszombaton v o l t a m színigazgató. Igaz, hogy igazgatni valóm alig akadt, m e r t az egész társulatom öt nőből s m a g a m m a l együtt három férfiból állott. Pénzemmel együtt elfogyott a társulat is. Ezeket is már csak ia kényszerűség t a r t o t t a nálam, m e r t h o g y még n e m kaptak szerződést. A színházam is csak olyan v o l t , m i n t a társulat. A v e n ­ déglő udvarán, a kocsiszín néhány szál deszkával jól-rosszul beke­ rítve. A színpad söröshordókra építve és árván f i t y e g e t t rajta az ütött-kopott egy r e n d b e l i díszletnek nevezett csúfság. Nagyon rosz-

szul m e n t s vállvetve szidtam színészeimmel a t. p u b l i k u m o t , hogy különben jeles előadásainkat n e m akarja megnézni. Ha a p u b l i k u m szidta előadásaimat, miért ne v e t t e m volna m a g a m ­ nak elégtételt, én meg szidtam a p u b l i k u m o t . M i n d a k e t t e n jogosan tettük. A z én előadásaim n e m tetszettek n e k i k , hát szidtak és n e m jöttek felénk, n e k e m meg éppen csak az n e m tetszett, hogy n e m jöttek felénk. A különbség kettőnk között az v o l t , hogy n e k i k az én szidásom n e m ártott, n e k e m meg nagyon is megártott, m e r t bizony­ bizony már kenyérre is a l i g j u t o t t . A h o g y a társulat összes tagjaival így töprengünk, egy mentőgon­ dolat j u t eszembe. M a h a l l o t t a m , hogy Belatincen, gróf Z i c h y Ágos­ t o n kastélyára rászállott a gólya s ugyancsak készülődnek a kereszte­ lőre. Hátha lehetne o t t v a l a m i t csinálni. N e m szólok senkinek, szín­ házamból kisomfordálok s nekivágok a jegenyékkel beszegett ország­ útnak. A z út B e l a t i n c i g gyalog, betart jó másfél órát. V o l t időm h a d i ­ tervemet felépíteni. M e g i n t a régi ábrándozás v e t t erőt lelkemen. Kiszíneztem magamnak, hogy állok a gróf elé, hogy ecsetelem közön­ ségem részvétlenségét. B i z o n y n e m v a l l o m be, hogy csak n y o l c a d m a g a m m a l vagyok. M o n d o k én n e k i 24 tagú társulatot. E l m o n d o m , m i l y jól játszunk. I t t a végvidéken m i l y kultúrmissziót teljesítünk. . . s m i l y hiábavaló m i n d e n küzdelmünk, a közönség n e m jutalmazza törekvéseinket s nemhogy babért, de k e n y e r e t sem ad. Már láttam magam előtt, hogy a kormányzó hogy nyúl a zsebébe s vesz k i öt darab tizes bankót: „Itt v a n , édes igazgató úr, segítsenek m a g u k o n . " De talán százas bankó is lesz az. N e m lehetetlen, olvastam én már i l y e n esetet, s vén színészektől meg n e m egyet h a l l o t t a m . M i egy i l y e n gazdag, nagy úrnak száz f o r i n t ? Kevesebb, m i n t n e k e m két krajcár. Kivált most, gólyalátás idején. Szőttem magamban a rózsa­ színű álmokat, s bár másfél órát gyalogoltam, észre se v e t t e m , hogy Belatincen vagyok, a f i u m e i kormányzó kastélya előtt. I t t azonban egyszerre vége l e t t a nagy bátorságnak, lábaimat m i n t h a csak leszö-

gezték volna, bátortalanul támaszkodtam >a kerítés pillérjének s l a t o l ­ g a t t a m magamban, be merjek-e m e n n i vagy sem. A szépen kiszíne­ zett szavak megfagytak bennem. A h o g y így álldogálok a kapuban, egyszercsak egy öreg úr t e r e m előttem. M a g y a r csizmás alak, rövid dolmánnyal. Prototípusa a gazdatisztnek. Kérdőleg néz rám s önkény­ telenül megemelem kalapomat. — Keres valakit? — kérdi tőlem. — Igen kérem, — válaszolom — szeretnék a kegyelmes úrhoz be­ menni. — A kegyelmes úr most nagyon el v a n foglalva az előkészületek­ k e l , n e m j u t h a t be hozzá öcsém, h a n e m m o n d j a el kívánságát ne­ kem, én Wlasits tiszttartó vagyok. Megkönnyebbültem, hogy n e m k e l l bent elsírnom nyomorúságun­ k a t s felbátorítva az öreg úr jóságos arcától, leplezetlen elmondtam szándékomat. A tiszttartó úr figyelmesen végighallgatta jeremiádomat, hümmö­ gött egyet-kettőt, a pipát h o l k i v e t t e szájából, h o l meg visszatette, aztán megrázta fejét s szinte sajnálkozva m o n d t a : — Ez nemigen fog m e n n i . A kegyelmes úr a n n y i r a igénybe v a n véve a sok segélykérvényezőtől, hogy most már mereven elzárkózik előlük. N e m is csoda, mindenféle jogcímeken pumpolják s az utóbbi időben rá is jött néhány esetben, hogy jóhiszeműségével visszaéltek. Így d i r e k t e n e m lehet semmit sem csinálni. De várakozzék i t t reám, v a l a m i t megpróbálok — azzal s a r k o n f o r d u l t s visszament a kas­ télyba. L e v e r t e n álldogáltam o t t és várakoztam. Hát ez a reménységem is füstbe ment? Jó isten, nincs számunkra segítség. Hogy megyünk tovább szép Muraszombatból? Rövid idő múlva visszajön az én jólel­ kű tiszttartóm, hogy egy kissé sebesebben jött, reménykedni kezdtem, hátha mégis? — Hát, d i r e k t o r öcsém, tudnának-e m a g u k három előadást t a r t a n i

a keresztelő alkalmából. Megbeszéltem a kegyelmes úrral. Nagyon sok főúri vendég lesz, i t t lesz a H a m i l t o n hercegnő, a Teck hercegnő, a W i m p f e n e k , a Z i c h y k , Festetichek és egy csomó főúr. A kegyelmes úr szívesen ad előadásonként 100 f o r i n t o t és vacsorát. K o c s i k o n e l ­ hozatja m a g u k a t s visszaviteti naponta. Hát m i t gondol, vállalkozik rája? — De még i l y e t kérdezni? Három nap alatt háromszáz f o r i n t o t kereshetni, becsületes munkával? S hozzá jó vacsorák? Hogyne vál­ lalkoznék, akár azonnal. — No, hát jöjjön velem, megnézzük az üvegházat, hogy lehet át­ alakítani színházzá. De öcsémuram, aztán a legjavát produkálják, ne m a r a d j a k szégyenbe a kegyelmes úr előtt. Megnéztük az üvegházat, k i c i r k a l m a z t u k , hova jön a színpad, h o l és hogy lesznek a székek felállítva. Szóval rendbe h o z t u n k mindent. Megegyeztünk, hogy holnapután lesz az első előadás. Hálás szavak között búcsúzkodtam az öregúrtól. A jó, figyelmes öreg tiszttartó észrevehette porlepte cipőmet, befogatott s hintón küldött haza. Hogy néztek a színészek, a m i k o r a vendéglő udvarán a fényes hintóból leszálltam. M i történt velem? Talán a tündérek hoztak? Körülvettek. Természetesen igen hamar megtudták, hogy miről v a n szó s épp o l y h a m a r m e g i n d u l t a tervezgetés is. De m i t adni? Most ez a ikérdések kérdése. Kevesen vagyunk, m i t lehet kiosztani. M i n d e n színészemnek v o l t egy-egy kedves szerepe, azt a darabot ajánlotta. De többnyire le k e l l e t t róla mondani, m e r t n e m bírták k i h o z n i sehogy sem, h o l ez a szereplő hiányzott, h o l a másik. Sok fejtörés után végre valahogy kisütöttük. A z első előadás Sardautól A csapodár vígjáték. Két nő játszik benne és három férfi. A második Csikitől Vas ember. Négy férfi játszik benne és két nő. A h a r m a d i k egy Bérezik népszín­ mű a Paraszt kisasszony. Igaz, hogy ebben sok férfi játszik és sok nő, de hát utolsó előadás lesz, az már mindegy, akárhogy, csak menjen. No meg aztán o t t a ceruza, amire n e m j u t szereplő, azt az alakot

megöljük és készen v a n az egész. A fődolog, hogy a három darab százas meglesz s m i néhány nap múlva már vígan mehetünk Letenyére. Kétnapi előkészület után végre f e l v i r r a d t a nagy nap hajnala. Re­ m e k grófi fogatok jöttek értünk, s vígan mentünk Belatincre. A z üvegház délszaki növényekkel pompásan f e l v o l t díszítve. És a közön­ ség? Csupa mágnás, csupa előkelőség. A Csapodárt a d t u k . A z elő­ adás tűrhető jó v o l t . De a közönségből nagyobb tetszésnyilvánulást nemigen váltottunk k i . A m i csak természetes is, m e r t nagyrésze kül­ földi volt, s n e m értett m a g y a r u l . De n e k e m elég volt, hogy előadás után a kormányzó Wlasits által megelégedését nyilvánította, s gazdag vacsorával vendégelt meg mindnyájunkat. A grófi archívum részére a grófi ház színeiből selyem színlapokat csináltattam. E színlapokat átadandó, másnap délelőtt a kastélyba i n d u l o k . A p a r k b a n a platánok alatt terítve volt, s o t t ült az én egész főúri közönségem. A m i n t a gróf meglát, i n t nekem. Én nagy alázatosan közeledem s átadom a selyem színlapokat. A gróf meg­ köszöni f i g y e l m e m e t s így szól: — M e g v o l t a m elégedve az előadással, de a vendégeim n e m sokat értettek belőle, hisz n e m t u d n a k m a g y a r u l . Talán j o b b volna operet­ tet adni? Egy szempillantás alatt átcikázott agyamon a kívánság lehetetlen­ sége és z a v a r t a l a n u l válaszoltam: — A d n i adunk, kegyelmes u r a m , de n e m érdemes megnézni. A kegyelmes úr nagyot kacagott őszinteségemen s elbocsátott. Távoztamban messzire h a l l o t t a m a társaság hangos kacaját. A kegyel­ mes úr nyilván elmondta a társaságnak az én őszinte válaszomat.