Vita a nem halálos vegyi harcanyagok alkalmazásáról

HH-06

KR-2

2006. 03. 10.

Tom

KARD ÉS TOLL 2006/1

Vita a nem halálos vegyi harcanyagok alkalmazásáról Zsoldos Katalin százados A nem halálos fegyverek fogalma nem új a hadviselésben, a különbözõ harci eszközök és eljárások elég nagy gyûjteménye tartozik e kategóriába. Alkalmazásuk alapvetõen azt a célt szolgálja, hogy cselekvõképtelenné tegye az élõerõt és a technikát, miközben korlátozza az emberi életek szükségtelen kioltását, a környezeti károkozást és a vagyoni javak megsemmisülését. A szerzõ cikkében a nem halálos fegyverek közül azokkal foglalkozik, melyek tárgyai lehetnek a Vegyifegyver-tilalmi Egyezménynek, és amelyek sorsának rendezése a jövõben várható az egyezménytõl. Arra keres választ, hogy mi okozza az eltérõ álláspontokat az egyezmény részes államai között, hogyan foglalnak állást az egyezmény fórumai, és milyen magatartás várható el a jövõben Vegyifegyver-tilalmi Szervezettõl a kérdést illetõen. Non-lethal weapons are not novelties in the history of warfare. Aim of them is to take men and equipment out of action while they do not necessarily cause death and do not destroy goods and possessions. This study deals with those non-lethal weapons that could or should be subjects to Chemical Weapons Convention. It analyses the problem focusing on the future prospects and tasks of the Convention. The study introduces the most significant differing opinions of the member states of the Convention and reveals causes of these different standpoints. It also presents the decisions of the organizations of CWC and tries to predict the future attitude of the Convention to this exceptionally difficult problem to be solved.

A nem halálos fegyverek fogalma nem új a hadviselésben, a különbözõ harci eszközök és eljárások elég nagy gyûjteménye tartozik e kategóriába. Alkalmazásuk alapvetõen azt a célt szolgálja, hogy cselekvõképtelenné tegye az élõerõt és a technikát, miközben korlátozza az emberi életek szükségtelen kioltását, a környezeti károkozást és a vagyoni javak megsemmisülését. Számos formája közismert: elsõsorban a vegyi anyagok (könnygáz, paprikaspray), a nem áthatoló tompa lövedékek (gumilövedék), a megtévesztõ-eszközök (hang- és fénygránátok), vagy a jármûvek elleni eszközök (fémeszközök, melyek kilyukasztják a jármûvek gumiabroncsait, X-háló, mely az ellenõrzõponton tartóztatja fel a jármûveket stb.) A tudomány és technológia rohamos fejlõdése eredményeként azonban a hadiipar (e tanulmány esetében a vegyipar) a fenti, régóta ismert nem halálos fegyvereken túl újabb cselekvõképtelenséget okozó vegyi anyagok kifejlesztésén fáradozik, amelyek hatása már tartósabb, kiszámíthatatlanabb a korábbi anyagokénál. Hogy hová sorolandóak ezek a vegyi harcanyagok, alkalmazhatóak-e és ha igen, milyen korlátozással, a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény egyik legfontosabb, bár jelenleg kissé mellõzött

118

HH-06

KR-2

2006. 03. 10.

Tom

ZSOLDOS KATALIN: Vita a nem halálos vegyi harcanyagok alkalmazásáról

kérdésköre, amely azonban épp a tudomány és a technológia fejlõdésével kerül egyre közelebb ahhoz a ponthoz, ahol a megoldását már nem lehet többé elodázni. 1 Ahogy a probléma a közelmúltban (a Sunshine Project bejelentése és a moszkvai túszdráma egymást erõsítõ hatásaként) viszonylag gyorsan reflektorfénybe került, úgy vetõdött fel a kérdés: az erre hivatott nemzetközi megállapodás hogyan kezeli a helyzetet, milyen irányba mozdul el a szabályozás e téren, és ennek milyen következményei lesznek az egyezmény jövõjére és a vegyi hadviselésre nézve. A vegyi harcanyagokra vonatkozó szabályok a Vegyifegyver-tilalmi Egyezményben Az egyezmény a vegyifegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítésérõl címet viselõ megállapodás (röviden Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény – Chemical Weapons Convention, CWC) több mint két évtizedig tartó tárgyalások és hosszas elõkészítõ munka után, 1997-ben lépett hatályba. Jelenleg 167 részes állama van2, és rendelkezik egy végrehajtó szervezettel, mely teljes körûen ellátja az egyezmény végrehajtásával kapcsolatban felmerülõ feladatokat (Vegyifegyver-tilalmi Szervezet – Organisation for the Prohibition of Chemical Weapons, OPCW). A Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény a vegyifegyverek és minden vegyi harcanyag örökre való számûzését tûzte ki célul a hadszínterekrõl és a hadviselõ felek arzenáljaiból. A célt szigorú bejelentési kötelezettséggel, ellenõrzésekkel és leszereléssel, az anyagok és gyártólétesítmények felügyelet alatt történõ megsemmisítésével kívánja elérni, anélkül azonban, hogy korlátozná a vegyi anyagok békés célú felhasználását. Ennek megfelelõen az egyezmény I. cikkelye a következõket tartalmazza: „1. A jelen egyezmény minden részes állama vállalja, hogy soha semmilyen körülmények között sem: (a) fejleszt ki, gyárt, szerez meg bármely más módon, halmoz fel, vagy tart meg vegyifegyvert, vagy ad át közvetlenül vagy közvetve vegyifegyvert bárkinek; (b) használ vegyifegyvert; (c) kezdeményez vegyifegyver alkalmazására irányuló semmiféle katonai elõkészületet; (d) mûködik közre, kezdeményez, vagy bátorít bármilyen módon, senkit bármely, a jelen egyezmény által a részes államok számára tiltott tevékenység folytatására.”3 Az egyezmény kitér arra is, mely tételek tekinthetõek vegyifegyvereknek: „mérgezõ vegyületek és prekurzoraik, kivéve, ha azokat a jelen egyezmény által nem tiltott célra szánják, amennyiben a fajtáik és mennyiségeik összhangban vannak az ilyen cé-

1 Sunshine Project nevû amerikai szervezet bejelentette, hogy az Egyesült Államok az úgynevezett nem halálos vegyi anyagok kutatási és fejlesztési programján dolgozik, mellyel megsértik a Vegyifegyver-tilalmi Egyezményt. A szervezet állítását az általa beszerzett dokumentumokkal támasztotta alá. (Megj.: A jelzett forrás már nem található meg a szervezet honlapján, mert az Egyesült Államok haditengerészete titkosításra hivatkozva töröltette azt.) [11] 2 2005. áprilisi adat, forrás: OPCW-honlap (www.opcw.org/ib/html/ib_main_frame/html), 2005. 04. 25. [9] 3 1997. évi CIV. törvény 2. § (I. cikkely 1. pont) [1]

119

HH-06

KR-2

2006. 03. 10.

Tom


lokkal.” Mérgezõ vegyi anyagoknak tekint az egyezmény „bármely vegyületet, amely az életfolyamatokra gyakorolt kémiai hatása útján embernél vagy állatnál képes halált, vagy ideiglenes cselekvésképtelenséget, vagy tartós ártalmat okozni. Ez magába foglal minden ilyen vegyületet, tekintet nélkül azok eredetére vagy elõállításának módjára, továbbá tekintet nélkül arra, hogy azok létesítményekben, lõszerek4 ben vagy bárhol máshol keletkeznek.” Az egyezmény ugyanakkor egyes esetekre engedélyezi vegyi harcanyagok és hordozóeszközeik birtoklását és alkalmazását. Négy ilyen eset van: békés orvosi, mezõgazdasági, kutatási vagy gyógyszerészeti célok; védekezési célok (amikor azt kutatják, hogyan lehet védekezni ezen anyagok hatása ellen); olyan katonai célok, melyek során nem az adott vegyi anyag mérgezõ hatását használják ki (számos robbanóanyag kémiai összetevõi magukban mérgezõek, de nem ezt a tulajdonságát használják ki); valamint rendfenntartási célokra, beleértve a belföldi tömegoszlatást is. Legalább egy állam azonban – az Egyesült Államok – másként értelmezi a fenti rendelkezéseket, mint a tagállamok nagy többsége. Véleménye szerint a tilalom csak az államközi fegyveres konfliktusok esetére érvényes, minden más alkalmazás megengedett (beleértve olvasatuk szerint a terrorellenes akciókat, a békefenntartást stb.). Ennek megfelelõen a közelmúltban olyan információk láttak napvilágot, hogy az Egyesült Államok az úgynevezett nem halálos vegyi anyagok kutatási és fejlesztési programján dolgozik. Adatok keletkeztek egyes altató hatású és pszichoaktív anyagok fejlesztésérõl, melyeket többek között a „potenciálisan ellenséges civil lakosság” ellen, terrorelhárító mûveletek során, felkelõk elleni harccselekményekben és egyéb katonai mûveletekben használnának fel.5 Hiba lenne azt állítani, hogy az Egyesült Államok – éppen aktuális fejlesztési irányainak és eredményeinek alapján – utólag próbálja jogi magyarázkodással legalizálni a nem halálosnak nevezett vegyi harcanyag gyártását és alkalmazását. Amikor ugyanis az Egyesült Államok 1984-ben csatlakozott a vegyi leszerelési tárgyalásokhoz, hivatalos álláspontja az volt, hogy a tömegoszlató anyagok nem számítanak vegyifegyvernek, mivel nem halálosak. Ezen álláspont alapjául az (EO) 11850. számú elnöki rendelet szolgált. Amikor az USA 1975-ben ratifikálta a Genfi Egyezményt, Ford elnök kiadta az 11850. számú elnöki rendeletet, amely kivételeket engedett meg éppen a tömegoszlató anyagok használatára vonatkozóan. Az USA szerette volna megõrizni ezt a kitételt a további tárgyalások során is, így a vegyi fegyverek meghatározását úgy akarta megfogalmaztatni, hogy azok ezeket az anyagokat semmiképpen ne tartalmazzák. Más országok – köztük az USA szövetségesei is – ellenkezõ véleményt képviseltek.6 Úgy gondolták, a tömegoszlató anyagok és azok fejlesztésének, használatának engedélyezése jelentik a kiskaput a Vegyifegyver-tilalmi Egyezményben, amit azonban be akartak zárni. Mindkét félnek kompromisszumot kellett kötnie. Amikor az Egyesült Államok végül ratifikálta az egyezményt, Clinton elnök megerõsítette érvé-

4 1997. évi CIV. törvény 2. § (II. cikkely 1. és 2. pont) [1] 5 Krutzsch: The CWC after the Review Conference, 2003., p. 6. [6] 6 Harper in Dando: Scientific and Technological Change…, 2002., p. 34–35. [3]

120

HH-06

KR-2

2006. 03. 10.

Tom


nyességében az 11850 sz. elnöki rendeletet. Még az amerikai álláspontot képviselõ kutatók is elismerik, hogy a rendeletnek ez, a részes államok körében egyedülálló értelmezése eredményezheti azt, hogy a kívülállók az egyezmény elõírásainak meg7 szegésével amerikát vádolják. Az Egyesült Államok is elismeri továbbá, hogy a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény alapján a tömegoszlató harcanyagok nem alkalmazhatóak hadviselési módként, ezt azonban úgy értelmezik, hogy a tilalom az államközi fegyveres konfliktusokra – a hadviselés klasszikus fogalmára – vonatkozik. Eszerint számos katonai mûvelet során továbbra is alkalmazhatóak lennének ezek az anyagok. A nem halálos vegyi harcanyagok A nem halálos vegyi anyagokat a tudomány és a vegyipari technológia fejlõdése termeli ki. Alkalmazásuk elve és jelentõsége eredetileg az lenne, hogy olyan – katonai, rendõri, büntetés-végrehajtási – szituációban is bevethetõek lennének, amikor az ellenség, vagy a bûnözõk, terroristák polgári személyek között rejtõznek (pl. városi környezetben), vagy keverednek a polgári személyekkel (pl. túszejtési akciók esetén). Az elképzelés szerint a nem halálos vegyi anyagokkal cselekvõképtelenné lehetne tenni az ellenséget anélkül, hogy ez ártalmas lenne a polgári lakosságra. Elõször azok a vegyi anyagok kerültek az érdeklõdés középpontjában, melyek eszméletvesztést okoznak, de ismertek egyéb típusú anyagok is (émelygést és hányingert, illetve izomgörcsöket okozó, érzékelési gondokat kiváltó, a gondolkodást összezavaró vegyületek stb.) 2002-ben a moszkvai színházban zajló túszdrámának – melynek során csecsen fegyveresek több mint 800 embert (más források szerint ez a szám 750 körül van) tartottak fogva – az orosz speciális erõk beavatkozása vetett véget. A orosz hatóságok által késõbb fentanil-származéknak nevezett vegyi anyag bevetése alapvetõen sikeressé tette az akciót, azonban nagyjából 130 túsz (a pontos adat máig nem ismert) belehalt a szabadítási akcióba, így az teljes sikernek mégsem könyvelhetõ el. (A terroristák szintén nem élték túl, de õket az orosz katonák ölték meg attól a reális veszélytõl tartva, hogy amint magukhoz térnek az eszméletlen állapotból, felrobbanthatják az épületet.) Az eset rávilágított az ezekkel a harcanyagokkal – amelyeket egyébként a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény alapján több állam is jogszerûen használ – kapcsolatos legfõbb problémára: a halálozási rátára.8 A probléma a nem halálos vegyi harcanyagokkal kapcsolatban ugyanis az, hogy egyáltalán nem halálosak. A katonai lõfegyverek halálozási rátája nagyjából 35%, a tüzérségi tûzé 20%, a gránáté 10%, a polgári kézi lõfegyvereké szintén nagyjából 10%. Az elsõ világháborúban alkalmazott vegyi harcanyagok halálozási rátája 7% körül mozgott.9 Ha az orosz esetet nézzük, az ún. nem halálos vegyi anyag alkalmazása

7 Harper in Dando: Scientific and Technological Change…, 2002., p. 35. [3] 8 Számos egyéb kérdés is felvetõdik a moszkvai esettel kapcsolatban, de az egyezmény szempontjából az egyik legfontosabb, hogy megszegte-e Oroszország a vállalt kötelezettségeit vagy sem. A válasz egyértelmû nem. Az egyezmény engedélyezi az ilyen anyagok alkalmazását belföldi rendfenntartási célokra. 9 Wheelis: Biotechnology and Biochemical Weapons, 2002. [12]

121

HH-06

KR-2

2006. 03. 10.

Tom


– a számadatok bizonytalansága miatt nem állapítható meg pontosan, de – 10–16% 10 körüli halálozást eredményezett. Néhány további vegyi anyag, amelyet cselekvõképtelenséget kiváltó harcanyagként akarnának alkalmazni, még mérgezõbb, mint a halálos célokra kifejlesztett vegyi fegyvereké, mivel ezekbõl rendkívül kis mennyiség kell a cselekvõképtelenséget kiváltó hatáshoz, egy kicsivel több azonban már azonnali halált okoz. Példa erre a lofentanil nevû szer – az orosz esetben használt anyaghoz hasonlóan szintén fentanil-származék –, amely sokkal mérgezõbb, mint az eddig ismert idegmérgek. Testtömeg-kilogrammonként 0,025 mikrogramm elegendõ az érzéstelenítéshez és altatáshoz, ennél több azonban halált okozhat – ez a mennyiség alig több mint egy századrésze a VX becsült halálos mennyiségének.11 További probléma a lakosság eltérõ érzékenysége egyes vegyi anyagokra, amely gyakorlatilag kiszámíthatatlan. Az alkalmazott anyag mennyiségét nyilván úgy számolják ki, hogy azt (reguláris vagy irreguláris) harcolókkal – azaz valószínûleg fiatal, motivált, kiképzett, jó fizikai állapotban lévõ férfiakkal – szemben fogják felhasználni. Mivel azonban a populáció rendkívül heterogén, nincs olyan módszer, amellyel garantálható, hogy egyetlen polgári áldozata sem lesz az alkalmazott harcanyagnak. Ha az érintett csoportban több gyermekkorú, idõs vagy legyengült szervezetû ember van, a halálozási ráta szignifikánsan magasabb lehet. Nem biztos, hogy a fentiek tükrében helytálló a nem halálos megfogalmazás. De messzebbre is vihet a megállapítás: nem biztos, hogy van értelme a halálos és nem halálos vegyi anyagok közötti különbségtételnek, ha halálozási arányuk alig tér el egymástól. A fenti megállapítás más oldalról, de alátámasztja a nemzetközi jog általános álláspontját a nem halálos fegyverek megkülönböztetésérõl. A hadviselés szabályait elõíró morális megfontolások minden országra érvényesek, mert országokon felül állnak, így a nemzetközi jogászok nem nagyon fogadják el, hogy külön szabályokat kell alkalmazni a nem halálos fegyverekre. „A jelenlegi nemzetközi jog alapján semmi okunk nincs halálos és nem halálos fegyverekben gondolkodni, mivel a nemzetközi jog elõírásai minden fegyvertípusra vonatkoznak.”12 (Megjegyzendõ azonban, hogy a nemzetközi jogi szakma sem egységes a kérdésben, léteznek a fentitõl eltérõ álláspontok is. Egyik ilyen vélekedés szerint annak érdekében, hogy a halálos fegyverek helyett a sokkal kisebb károkat okozó nem halálos fegyvereket alkalmazni lehessen, megérné néhány változtatást eszközölni a nemzetközi jog hagyományos elvein.13)

10 Az összehasonlítás ugyanakkor nagyon kétséges, mert – a késõbbiekben még részletezett módon – rendkívül fontos tényezõ az érintett személyek fizikai állapota és az alkalmazott fegyverek hatásának összefüggése. Még ha az alkalmazott altató hatású gáz önmagában nem is lenne halálos, azonban extrém körülmények közötti bevetése – jelen esetben a túszok több mint hatvanórányi egyhelyben való ülése, a vízhiány, az éhezés, a stressz, a legyengült fizikai állapot – okozhat és okozott is halált. Következésképpen ez a 10–16% akár 5% is lehetett volna, ha a gázt nem hatvan, hanem mondjuk csak tíz óra elteltével alkalmazzák – az összehasonlítás ekkor nyilvánvalóan sokkal kedvezõbb. 11 Meselson – Robinson: ’Non-Lethal’ Weapons, the CWC and the BWC, 2003., p. 2. [8] 12 David Fidler in Dando: Scientific and Technological Change and the Future of the CWC, 2002., p. 35. [3] 13 John Alexander in Dando: Scientific and Technological Change and the Future of the CWC, 2002., p. 35. [3]

122

HH-06

KR-2

2006. 03. 10.

Tom


Vegyifegyverek és mérgezõ vegyi anyagok Walter Krutzsch német kutató szerint annak megállapítására, hogy az egyezmény 14 alapján egy mérgezõ vegyi anyag az egyezmény II. cikkelyének 9 (d) pontja alapján valóban nem tiltott, meg kell vizsgálni az alkalmazás tervezett célját, az anyag kémiai tulajdonságait, típusát (fegyverként alkalmazott típusát is), valamint a mennyiségét. A következõ kérdéseket célszerû megvizsgálni:15 – A szóban forgó vegyi anyagot rendfenntartásra kívánják használni, amint az a 9. bekezdés (d) pontjában szerepel, és nem kívánják felhasználni hadviselési célokra? – A kémiai összetevõk típusai és a mennyiségei egyeznek a tervezett céllal? – Az összetevõk és az anyag maga nincsenek rajta az egyezmény tiltólistáján, és besorolhatóak a II. cikkely 7. bekezdésében meghatározott tömegoszlató anyagok körébe, továbbá a Genfi Egyezmény alapján sem tilalmasak? Ha kérdésekre igen a válasz, az érintett vegyi anyag nyilvánvalóan nem vegyifegyver. (Hadviselési célokra történõ alkalmazása természetesen a I. cikkely 5. paragrafusa alapján továbbra is tiltott.) Ha azonban bármelyik válasz a fenti kérdésekre nem, az érintett anyagot be kell jelenteni az OPCW-nek és meg kell semmisíteni. Az Egyesült Államok azonban jelenleg olyan politikát követ – a már említett 11850. számú elnöki utasítás alapján –, amely néhány vegyi anyagot kivesz a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény általános tiltásának hatálya alól, és arra törekszik, hogy tovább szélesítse a kivételek körét. Azt állítják, hogy a tömegoszlató anyagok az egyezmény hagyományos értelmezése alapján nem mérgezõ anyagok, és hogy a „nyugtató” anyagok – mint a fentanil is – a tömegoszlató anyagok közé tartoznak. Az ezzel ellentétes állásfoglalás szerint a cselekvõképtelenséget okozó vegyi anyagok nem azonosíthatóak a tömegoszlató anyagokkal (pl. a könnygázzal), mert míg ez utóbbiak definíciója tartalmazza, hogy azok az emberi érzékszervekben csak rövid lefolyású irritációt okoznak, illetve fizikai hatásuk nagyon rövid idõn belül elmúlik, addig a cselekvõképtelenséget okozó anyagok hatása sokkal tartósabb és kiszámíthatatlanabb.16 A kérdést fontos lenne mielõbb egyértelmûen eldönteni. Az egyezmény alapján esetleg nem vegyifegyvernek minõsített vegyi kényszerítõ eszközök birtoklása, vagy a tömegoszlató anyagnak minõsített vegyifegyver rendfenntartási célú tartása ugyanis egyaránt súlyos következményekkel járhat. – Nem biztosítható, hogy amennyiben egy állam rendelkezik a fenti anyagokkal, nem fogja azokat bevetni harci körülmények között, különösen, ha úgy ítéli (helyesen vagy helytelenül) hogy a másik fél már túllépte az alkalmazás korlátait. Nagy valószínûséggel eszkaláció következik be, és nem állítható meg a tilalmas vegyi anyagok bevetése sem.

14 1997. évi CIV. törvény 2. §: II. cikkely 9. pont: A „Jelen egyezmény által nem tiltott célok” jelenti: […] (d) a jogérvényesítést, beleértve a hazai rendfenntartó célokat. [1] 15 Krutzsch: ’Non-Lethal’ Chemicals for Law Enforcement?, 2003., p. 6–7. [7] 16 Federal of American Scientists: The Threat of Chemical Incapacitating Agents, 2003., p. 1. [4]

123

HH-06

KR-2

2006. 03. 10.

Tom


– A közvélemény számára ráadásul nem válik el élesen a – még szakértõk által is vitatott – két kategória, ami a tiltott vegyifegyverekre és a nem halálos harcanyagokra vonatkozik. Ez bizalomvesztést fog okozni a Vegyifegyver-tilalmi Egyezménnyel szemben. Egy találó megfogalmazás szerint elgondolkodtató, milyen hatással lesz a harccselekményekrõl készült felvételeket a televízióban nézõ lakosságra és kormányaikra az a látvány, ahogy katonák szaladgálnak gázálarcban, miközben a fegyverek mérgezõ füstje a harcmezõ felett lebeg. Adott a kérdés: mennyi bizalom marad ezek után a Vegyifegyver-tilalmi Egyezményben, és a végrehajtására rendelt szervezet mûködésének haté17 konyságában. – További veszély az OPCW eddig igen hatékony ellenõrzéseinek ellehetetlenítése: ha a feltalált vegyi anyag iránt érdeklõdõ ellenõrök azt a választ kapják, hogy azok rendfenntartási célokat szolgálnak, megbízatásuk ott véget ért. Az ilyen anyagokat gyártó létesítmények pedig tökéletesen alkalmasak a klasszikus vegyifegyverek fedésben történõ gyártására. A témával már 1993-ban, a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény megszületésekor – sõt nyilván elõtte, a tárgyalások során is – foglalkoztak: a Vegyifegyverek Leszerelési Ad Hoc Bizottságának konferenciáján a bizottság akkori elnöke a következõ álláspontot fogalmazta meg: „Különösen a tömegoszlató vegyi anyagok jelentenek reális problémát. Ezeket az irritáló, fizikai hatású vegyi anyagokat világszerte használják rendfenntartás és tömegoszlatás céljára a rendõri erõk, valamint a rend és a törvényesség fenntartásáért felelõs egyéb szervek. Ugyanezek az anyagok azonban közvetlen kockázatot és veszélyt jelentenének, ha megengednénk, hogy a nem halálos, de hatékony harcanyagok új generációjává fejlesszék õket. […] Épp a múlt héten a megbeszélések során egy konszenzushoz közeli állapotot sikerült elérnünk ebben a fontos, az egyezmény lényegi szándékát érintõ kérdésben. Ez azért volt lehetséges, mert közös álláspont alakult ki a delegációk között arról, hogy minden olyan hadviselési módszer kidolgozása és alkalmazása, amely vegyi anyagok mérgezõ tulajdonságain alapul, az egyezmény korlátozása alá kell tartozzon.”18 Az OPCW álláspontja és a felülvizsgálati konferencia Elõre kell bocsátani, hogy az OPCW hivatalos és esetleg az egyezményben is megjelenõ határozott állásfoglalása egyelõre várat magára. A Tudományos Tanácsadó Testület ugyan megvizsgálta a kérdést és véleményt is nyilvánított, a felülvizsgálati konferencia azonban az elõzetes várakozásokkal ellentétben nem hozott érdemi változást vagy döntést az ügyben. Miután a kérdés kezdte komolyan foglalkoztatni a közvéleményt is, az OPCW Tudományos Tanácsadó Testülete is napirendjére tûzte, és a következõ álláspontra jutott: „[A Tudományos Tanácsadó Testület] megvizsgálta az új tömegoszlató vegyi anyagok és egyéb, bizonyos mérgezõ vegyi anyagokat tartalmazó úgynevezett nem halálos fegyverek (mint

17 Meselson – Robinson: ’Non-Lethal’ Weapons, the CWC and the BWC, 2003., p. 1–2. [8] 18 Krutzsch: ’Non-Lethal’ Chemicals for Law Enforcement?, 2003., p. 2. [7]

124

HH-06

KR-2

2006. 03. 10.

Tom


a cselekvõképességet korlátozó anyagok, nyugtatók, hánytatók stb.) fejlesztésének aspektusait. […] A múltbeli tapasztalatok és azon tény alapján, hogy a vegyületek nagy része a központi idegrendszerre hat, tudományos megközelítésben valószínûtlennek tûnik, hogy olyan vegyületet találjanak, amely eléggé biztonságosnak tekinthetõ.” „A Tudományos Tanácsadó Testület kifejezte annak fontosságát, hogy minden új, mérgezõ vegyi anyag, tekintet nélkül származására vagy megalkotásának módjára, az egyezmény vegyifegyver-definíciójának hatálya alá tartozik.”19 A fentiek alapján talán nem volt megalapozatlan az a várakozás, hogy a 2003-ban tartott elsõ és ezidáig egyetlen felülvizsgálati konferencia is napirendjére tûzi a kérdést. Ezzel összefüggésben a témával foglalkozók számos ajánlást és elvá20 rást is megfogalmaztak a konferenciával szemben. A konferencia azonban a tárgykörben csalódást okozott. A tudományos és technológiai fejlesztések kérdése nem került be a napirendi pontok közé. Bár elõzetesen nagy érdeklõdés mutatkozott iránta, a nem halálos fegyverek témáját kissé elhallgatták a konferencián. Az egyetlen megbeszélési lehetõség az OPCW több nem-kormányzati szervezet által támogatott nyílt fóruma volt. Így nem meglepõ, hogy a záródokumentumok nem említik a nem halálos fegyvereket. Ugyanakkor a felülvizsgálati dokumentum a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény II. cikkelyével kapcsolatban tartalmaz olyan kitételt, miszerint az a konferencia megállapítása szerint megfelelõen lefedi a tudomány és technológia fejlõdése által felvetett kérdéseket.21 2003 szeptemberében a CBW Conventions Bulletin szerkesztõi cikket szentelt a té22 mának, és nem utolsósorban csalódásának a felülvizsgálati konferencia miatt. A cikk szerint kevés veszélyesebb dolgot lehetne elképzelni mind a vegyi-, mind a biológiai fegyverzetkorlátozási egyezmények jövõjére, mint azok az egyes nemzeti érdekek, melyek alapján kivételként szeretnék kezelni az egyezmények hatálya alól az ún. nem halálos fegyvereket. Az elsõ felülvizsgálati konferencia a cikk szerint jó alkalom volt a kérdés megvitatására, de a konferencia elszalasztotta a lehetõséget (kivéve Új-Zéland, Norvégia és Svájc hozzászólását, ami azonban további vita nélkül maradt). A konferenciát követõ munka során – amely most is folyik – még csak említés sincs az úgynevezett „nyugtató” hatású és egyéb, cselekvõképtelenséget elõidézõ vegyi anyagokról, amelyekkel kapcsolatban azonban az érdeklõdés folyamatosan nõ. Pedig azzal általában senki nem vitatkozik, hogy a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény az, amelynek rendelkezésre álló forrásai és megfelelõ szervezeti keretei talán minden más rezsimnél jobb lehetõséget biztosítanának a tudomány és technológia fejlõdésével jelentkezõ kihívások kezelésére. Ezzel szemben épp a nem halálos fegyverek kérdésében az egyezmény részes államainak elkötelezettsége a rendezésre elmarad a kívánatostól. Amennyiben azonban a kérdést nem rendezik, vagy olyan engedményeket tesznek az egyezményhez, aminek következtében az már nem ellenõriz minden vegyi

19 20 21 22

Idézve: Kelle: Science, technology and the CBW control regimes, 2005., p. 11. [5] Lásd Kelle, Krutzsch és Robinson im. [5], [6], [7], [10] Kelle: Science, technology and the CBW control regimes, 2005., p. 11. [5] Meselson – Robinson: ’Non-Lethal’ Weapons, the CWC and the BWC, 2003., p. 1–2. [8]

125

HH-06

KR-2

2006. 03. 10.

Tom


harcanyagot, az hosszú távon az egyezmény bomlásához és leépüléséhez vezethet. Olyan rezsimre van szükség, amely képes megakadályozni a vegyi anyagok fegyverré alakítását és fegyverként való használatát, és nem olyanra, amely néhány vegyület 23 alkalmazását tiltja, másokét nem. Következtetések A kérdésre, hogy hogyan tarthat lépést a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény a technológiai fejlesztésekkel, a válasz a II. és a VI. cikkelyben keresendõ. Ahelyett, hogy az egyezmény egyes anyagokat vagy anyagcsaládokat sorolna a tiltott termékek közé, valamennyi mérgezõ vegyi anyagot tiltottnak tekinti, kivételt csak a külön felsorolt anyagok és esetek képeznek. Ez az a rendelkezés, amely megóvhatja az egyezményt a technológiai fejlõdés támasztotta állandó lépéshátránytól: amikor új mérgezõ vegyi anyagot alkotnak vagy fedeznek fel, az automatikusan az egyezmény hatálya alá fog tartozni. A Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény részes államainak konszenzust kellene kialakítani az egyértelmû tiltásra vagy az engedélyezésre vonatkozóan, különben az ilyen irányú fejlesztésekkel és alkalmazásokkal kapcsolatos tevékenységek ellenõrzés nélküli felfutása várható. Az egyezmény szellemének valószínûleg a tiltás felelne meg leginkább. Ha a részes államok el akarják kerülni a nem halálos vegyifegyverek felhalmozását a hadseregek arzenáljaiban, akkor egyértelmûen ki kell fejezni akaratukat, hogy a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény tiltsa meg ezen anyagok katonai használatát (kivéve talán azt a keskeny mezsgyét, amit a tömegoszlató fegyverek kifejezetten hazai tömegoszlatási feladatokra való alkalmazásának engedélyezése jelenthetne). Ha engedélyeznék az ilyen új anyagok fejlesztését és felhalmozását, az az egyezmény egyik alapelvét kérdõjelezné meg: azt a célt, hogy az államok ne lépjenek háborúba hatalmas vegyi arzenálokkal a hátuk mögött. Ráadásul rendkívül nehézzé tenné az ellenõrzést, amely eddig oly hatékonyan mûködött: fedést biztosíthatna egyes államoknak a klasszikus vegyi harcanyagok gyártási tevékenységéhez. A kérdés eldöntése tehát egyáltalán nem egyszerû. A vita etikát és jogot, nemzeti érdekeket és morált, az ártatlan áldozatok védelmét és a szükségtelen veszteségek elkerülését mind érinti. Erõs propaganda folyik a nem halálos harcanyagok érdekében, és valótlanság lenne azt állítani, hogy semmi igazságuk nincs a dolog pártolóinak. „A vita pedig úgy is tekinthetõ, mint egy különösen korai példa arra, hogyan változtatja meg alapjaiban a tudomány és a technológia fejlõdése az emberi konfliktusok természetét.”24 Nem kellene elfeledkezni azonban a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény létrehozását elindító elképzelése lényegérõl, melyet közönségesen akár egy mondatban is össze lehetne foglalni: senki ne használjon többé mérgezõ vegyi anyagokat a háborúkban. E tilalom mellett elvileg el kellene törpülnie az olyan meddõ vitáknak, hogy hol a határ a halálos és nem halálos anyagok között, ezek közül melyik mégsem annyira veszélyes, hogy tiltani kell, milyen lényeges vagy lényegtelen különbségek vannak a harctéri vagy harctevékenységen kívüli katonai alkalmazások között – egyszóval az

23 Robinson: The Chemical Weapons Convention in a changing political context, 2004., p. 8. [10] 24 Dando: Scientific and Technological Change…, 2002., p. 37. [3]

126

HH-06

KR-2

2006. 03. 10.

Tom


olyan irányú próbálkozások mellett, hogy hogyan lehetne lazítani a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény eredetileg elég szoros megkötésein.

FELHASZNÁLT IRODALOM [1] 1997. évi CIV. törvény a vegyifegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítésérõl szóló, Párizsban, 1993. január 13-án aláírt egyezmény kihirdetésérõl [2] Coppernoll, Margaret-Anne, „The Nonlethal Weapons Debate”, Newport Papers, Naval War College Press, Rhode Island, 1998 (http://www.nwc.navy.mil/press/Review/1999/spring/art5–SP9.htm, 2005. 06. 04-én) [3] Dando, Malcolm, „Scientific and Technological Change and the Future of the CWC: the Problem of Non-Lethal Weapons”, Disarmament Forum, No. 4, 2002, pp. 33–44. (http://www.unidir.ch/pdf/articles/pdf-art1824.pdf, 2005. 06. 04-én) [4] Federation of American Scientists Working Group on Biological and Chemical Weapons, „The Threat of Chemical Incapacitating Agents” Position Paper, March 2003, Center for Arms Control and Non-Proliferation (http://www.armscontrolcenter.org/cbw/papers/pp/pp_threat_chemical_agents.pdf, 2005. 06. 04-én) [5] Kelle, Alexander, „Science, technology and the CBW control regimes”, Disarmament Forum, No. 2005/1, February 2005, United Nations Institute for Disarmament Research, ISSN 1020-7287 (www.nti.org/e-research/e5_publications_CW.html, 2005. 06. 04-én) [6] Krutzsch, Walter, „The CWC after the Review Conference”, Ecological risks associated with the destruction of chemical weapons, NATO-Russia advanced research workshop, Lüneburg, 22–26. 10. 2003. (http://www.uni-lueneburg.de/verwalt/vp_intcont/op/nato/ pdf/krutsch.pdf , 2005. 06. 04-én) [7] Krutzsch, Walter, „’Non-Lethal’ Chemicals for Law Enforcement?”, BITS Reserach Note 03.2., Berliner Informationszentrum für Transatlantische Sicherhet (BITS), Berlin, April 2003, ISSN 1343-7687, pp. 1–24. (http://www.bits.de/public/researchnote/rn03-2.htm, 2005. 06. 04-én) [8] Meselson, Matthew – Robinson, Julian Perry, „’Non-Lethal’ Weapons, the CWC and the BWC”, Editorial in The CBW Conventions Bulletin, No. 61, September 2003, p. 1–2., ISSN 1060-8095 [9] Organisation for the Prohibition of Chemical Weapons (OPCW) honlap (www.opcw.org, 2005. 06. 04-én) [10] Robinson, Julian Perry, „The Chemical Weapons Convention in a changing political context” in Paul Fogelberg ed. Changing Threats to Global Security:Peace or Turmoil, Finnish Institute of International Affairs, 2004 Helsinki, pp. 211–225. (http://www.lincei.it/rapport/amaldi/papers/XV-Robinson.pdf, 2005. 06. 04-én) [11] „US Military Operating a Secret Chemical Weapons Program”, Sunshine Project News Release, 24 September 2002 (http://www.sunshine-project.org/publications, 2005. 06. 04-én) [12] Wheelis, Mark, „Biotechnology and Biochemical Weapons”, The Nonproliferation Review, Vol. 9. No. 1., Spring 2002, Monterey Institute of International Studies (http://www.cns.miis.edu/pubs/npr/vol09 /91/91whee.htm, 2005. 06. 04-én)

127

Vita a nem halálos vegyi harcanyagok alkalmazásáról

Recommend Documents