1
Vinnai András – Kalmár Péter
A
az
Kulcsár Viktória és Kalmár Péter bemutatja:
támogatásával
ZENÉS GRAND GUIGNOL RÉMALOM EGY RÉSZBEN, 90 PERCBEN SZEREPLŐK: FOTÓS ............................................................ VÖRÖSHAJÚ NŐ..................................................... GORDON, showman, cirkuszigazgató................................. LUGOSI BÉLA + bármixer + fregoli szereplő........................ HOUDINI + 1. áldozat + további szereplő.......................... valamint Lédererné Mici+Mágnás Elza...
Kiss Béla+gyilkos............
Léderer Pál+Schmidt Miksa....
Kurtizán2+áldozat1+táncos....
Pipás Pista+1.Kurtizán.......
Kurtizán3+áldozat2+táncos....
Kodelka+2.áldozat............
Kurtizán4+áldozat3+táncos....
2
JELENETSOR és ZENEI TÜKÖR
1. SZÍN - UTCA No. 1. Járom én az éjszakát & Sötét az utca, kihalt a város FOTÓS & ENSEMBLE 1. jelenet Van tüze? - Fotós és a Vöröshajú nő No. 1/a utcakép – reminisztencia ------------------------------------------------------------------2. SZÍN – MŰTEREM 1. jelenet Öljön meg! - Fotós és a Vöröshajú nő ------------------------------------------------------------------3. SZÍN – TV STÚDIÓ No. 2. Lehet, hogy szép nem vagyok & Kalapom-pom-pom GORDON & ENSEMBLE 1. jelenet Az interjú – Gordon és a Fotós, (mint „vérfestő bérfestő”) 2. jelenet
Vérrel festés – Gordon, Fotós, ensemble No. 2/a reminisztencia ------------------------------------------------------------------VETÍTÉS - intermezzo A Fotós monológja ------------------------------------------------------------------4. SZÍN - BÁR No. 3. Az alvilágnak nincs romantikája VÖRÖSHAJÚ NŐ (+ férfiáldozat a prózai intermezzóban) 1. jelenet Öngyilkos rendelés – Fotós és Pincér Jó a közeledben – Fotós és Vöröshajú nő Anyagcsere – Gordon, Fotós és Vöröshajú nő No. 4 Maga az első bűnös asszony FOTÓS & GORDON 2. jelenet Szereted a cirkuszt? - Fotós és Gordon -------------------------------------------------------------------
3
5. SZÍN – CIRKUSZ 1. jelenet Jogdíjat rendezni – Gordon és Fotós 2. jelenet Világhírű segítők – Gordon, Lugosi és Houdini, ensemble No. 5. Circus Noir revü ENSEMBLE, ZENEKAR közben Lugosi & Houdini és GORDON közjátékok a) Shanghai Lil (Lédererné) b) Pipadohány (Pipás Pista) c) Ha megversz is, imádlak én (Mágnás Elza, Cinkota) d) Szomorú vasárnap (Vöröshajú nő) -------------------------------------------------------------------6. SZÍN – ÖLTÖZŐ 1. jelenet Lepke a lángban – Fotós és Vöröshajú nő majd GORDON felkonf. No. 6. Nincs kegyelem – Ez lett a vesztünk – Hiába menekülsz VÖRÖSHAJÚ NŐ, FOTÓS -------------------------------------------------------------------7. SZÍN – ŐRSZOBA 1. jelenet Vallatás - Vöröshajú nő & 1. és 2. nyomozó -------------------------------------------------------------------8. SZÍN – ALAGSOR 1. jelenet Sátáni kacajok – Gordon és Fotós 2. jelenet Gyilkos-képző – Gordon, Fotós, törpe, táblás-lány No. 7. Édes kisfiam GORDON és a gólem 3. jelenet Félelemért büntetés – Fotós és Gordon -------------------------------------------------------------------9. SZÍN – HORROR HÁZ No. 8. Rémálom show - Instrumentális horror ENSEMBLE + FOTÓS, VÖRÖSHAJÚ és GORDON -------------------------------------------------------------------4
10. SZÍN – HULLALEDOBÓ 1. jelenet Nincs jó fej – Lugosi, Houdini 2. jelenet Utolsó előadás – Gordon, Vöröshajú nő, Lugosi, Houdini 3. jelenet Ütött az órád, kaszás – Lugosi, Houdini 4. jelenet Feltámadás - Fotós ------------------------------------------------------------------11. SZÍN – CIRKUSZ MENNYORSZÁG No. 9. Most múlik pontosan + Mozart Requiem FOTÓS + ENSEMBLE ------------------------------------------------------------------12. SZÍN – GYEREKSZOBA 1. jelenet - epilógus Bölcső ringatás – Vöröshajú nő, Gordon + Fotós, mint zombie -------------------------------------------------------------------
5
1. SZÍN - UTCA No. 1. Nyitókép Egy puhakalapos, nagykabátos férfi áll a színpad hátuljában. Tipikus film noir beállítás. Gégen-fény világítja meg. Régifajta fényképezőgép lóg a nyakában. Elővesz egy öngyújtót, sokadszorra sikerül csak lángra lobbantania. Rágyújt egy cigarettára, ahogy kifújja a füstöt, az egy ügyes trükkel egész színpadot elönti. Elindul a zene. A táncosok a füstréteg alól bukkannak elő néhány pillanatra, majd újra eltűnnek. A fotós lassan közelítve énekel, koldusokat, betörőket fotózza...
és
közben
a
kurvákat,
FOTÓS (énekel) Járom én az éjszakát, egyre-egyre csak tovább. Belvárosi bár, külvárosi sár, Egyre-egyre csak tovább. Járom én az éjszakát, hátha vannak még csodák, Hátha valahol, hol muzsika szól, Nem gondolok többé rád! Felhős az ég, csak gázlámpa ég, De így is látlak téged még. Hajszol a vágy, mely nyugtot sose hágy Így kergetem a múlt ködét. KOLDUSOK-KURVÁK-BETÖRŐK:
Sötét az utca, kihalt a város, Reggelre megtudják ki lesz a káros, Ha rajtavesztünk, nem lesz több estünk, Nem lesz több csókos éjszakánk... Itt is ott is áll a balhé, Lesz még móka, lesz még szajré...
FOTÓS (énekel) Járom én az éjszakát, hátha vannak még csodák, Hátha valahol, hol muzsika szól, Nem gondolok többé rád! Az éjszakát hajnalig járom, Nem tudok aludni már. Hívó szavát még most is várom, Mert az ember míg él, remél és vár. Járom én az éjszakát, hátha vannak még csodák, Hátha valahol, hol muzsika szól, Nem gondolok többé rád! 6
A zene végén felvisít egy rendőrautó szirénája, és a kéken villogó fénye világítja meg a színpadot, ahol egy hulla fekszik. Két hullaszállító érkezik, letakarják a hullát, és némi szerencsétlenkedés után felemelik, hogy kivigyék… Csak a krétával rajzolt körvonal marad utána. Ahogy távoznak, a sötét színpadon egy vörös cipős női láb jelenik meg a krétarajz mellett, és sűrű cigarettafüst. A nő arca végig sötétben. FOTÓS (belső): Az apám mondta mindig, mielőtt lelépett: Ha egy nő az út szélén áll és leszólít, kurvával van dolgod. Ha viszont te szólítod le őt: kurvára dolgod van vele. De attól még lehet kurva... A Fotós elsétál a nő előtt, már majdnem elhalad mellette, amikor megáll. FOTÓS:
Nyugodjon meg, nem fogom leszólítani.
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Valamiért mégis megtette.
FOTÓS:
Nem akarok magától semmit.
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Én viszont igen.
A sötétből előbukkan a nő keze, hosszú szipkán cigaretta van benne. A Fotós előveszi az öngyújtóját, de nem sikerül lángra lobbantania. FOTÓS:
(a krétavonalra néz) Tőle is tüzet kért?...
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Maga fotós?
FOTÓS:
Valaha az voltam.
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Ismerlek. Lehangolóak a képeid.
FOTÓS:
A világ lehangoló. (lefotózza a krétakört)
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Élőket nem szoktál fotózni?
FOTÓS:
Csak kellő távolságból.
A Vöröshajú Nő közelebb lép a Fotóshoz. Most látjuk meg először az arcát a fényben. Igézően néz a fotósra. VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Ez elég kellő?
7
A Fotós a nőre emeli a gépet, belenéz; a kivetítőn egy női szempár jelenik meg a fényképezőgép keresőjében.
FOTÓS (belső): A fater mondta mindig, mielőtt feldobta a talpát: ha egy nő sokáig néz, és nem szól semmit, utána kérni fog valamit. VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Kísérjen el, aztán majd meglátjuk, hogy leszólít-e vagy sem?
A Fotós és a Vöröshajú nő hosszan néznek egymásra, majd lassan elindulnak. Közben halljuk a Fotós hangját. FOTÓS (belső): Úgy sétáltunk végig a városon, mint két kísértet. Már a külvárosban jártunk és még mindig egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz. Ismét megszólal a nyitókép zenéje, a kórus énekli a kódát. No. 1/a reminisztencia KOLDUSOK-KURVÁK-BETÖRŐK:
Sötét az utca, kihalt a város, Reggelre megtudják ki lesz a káros, Ha rajtavesztünk, nem lesz több estünk, Nem lesz több csókos éjszakánk...
2. SZÍN - MŰTEREM A nézőtéren lassan végigpásztázik egy fejgép. Megszólal egy hang. FOTÓS (belső): Az élőket az különbözteti meg a holtaktól, hogy mindig van valami bajuk: sovány a pénztárcájuk, kövér a feleségük. A hulláknak nincs bajuk. Ezért is zavarják annyira az élőket, ha felbukkannak a közelükben. A fejgép eljut a színpadig, megtalál egy földön fekvő testet. A vörös hajú nő estélyi ruhát visel, kicsavarodva fekszik a szűk fénykörben. FOTÓS:
Ne essenek kétségbe. Nem vagyok gyilkos. És a hölgy is tökéletesen egészséges. Legalábbis, ami a testét illeti. Amikor először megjelent a műtermemben, azt mondta, olyan képeket szeretne magáról, mint amilyeneket a rendőrségi helyszínelők készítenek az áldozatokról. 8
A fénykör szélesebbre nyit, a nő mellett véres lábnyomok válnak láthatóvá. FOTÓS:
A részleteket rám bízta, viszont a képnek élethűnek kellett lennie. Remek meló. Élethű fotók egy élő hulláról.
Vaku villan a filmekből ismert hangeffekttel kísérve, majd sötét lesz. Újabb fénykúpok jelennek meg egymás után. Mindegyikben a vörös hajú nő látható különböző gyilkosságok áldozataiként. Lelőve, megmérgezve, vízbe fojtva, elgázolva, feldarabolva. Mindegyiknél villan a vaku. FOTÓS:
A nő elégedett volt a munkámmal. Jól megfizetett, és heti rendszerességgel járt hozzám.
Újabb fénykúpok jelennek meg egymás után. Mindegyikben a vörös hajú nő látható különböző gyilkosságok áldozataiként. Lelőve, megmérgezve, vízbe fojtva, elgázolva, feldarabolva. Mindegyiknél villan egyet-egyet a vaku. FOTÓS: (belső) Aztán, ahogy az lenni szokott, egy idő után már nem érte be ennyivel. Ami azt illeti... én sem. A fény visszatér, a Fotós és a Vöröshajú nő addigra egymás mellett fekve nézik a mennyezetet olyan pózban, mint akik épp túl vannak egy szeretkezésen. Cigaretta lóg a Vöröshajú nő szájában, amit még nem gyújtott meg. VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Van tüze?
FOTÓS:
Az öngyújtómat az apámtól örököltem. Ez volt az első és utolsó ajándéka. Épp olyan, mint az apám volt. Szikrázik, nagy néha lángra is lobban, de az esetek többségében teljesen használhatatlan.
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Csak szikrázik, vagy tűz is lesz belőle?
FOTÓS:
Eddig minden kívánságát teljesítettem. (próbál tüzet adni, de az öngyújtója csak szikrázik) Kérjen valami mást.
A nő elpöcköli a cigarettát. VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Hát jó. Akkor volna egy bonyolultabb kívánságom is. Bár… igazából nagyon is egyszerű.
FOTÓS:
Amit csak akar… 9
A fejgép végigpásztázza a nőt tetőtől talpig. VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Azt akarom, hogy öljön meg. - sötét -
3. SZÍN – TV STÚDIÓ Elindul a zene. A színpadot elönti a füst. Táncosok jelennek meg. Baljós hangulat alakul ki, majd megjelenik Nosferatu árnyéka a falon. Csönd. Csak a rém lassú, sípoló szuszogása hallatszik. Hirtelen megjelenik még egy árnyék Nosferatu mellett: kövérkés alak, megkocogtatja a szörny vállát, mire az odafordul. Nosferatu megpróbálja megijeszteni a kövérkés alakot egy kis klasszikus karommeresztéssel kombinált hörgéssel. Az árnyék azonban ahelyett, hogy megrémülne, csettint, mire behoznak neki egy kávét és egy cigarettát. Belekortyol, beleiszik. Nosferatu még mindig félelmetes pózban van. A kövér alak az arcába fújja a füstöt, amitől Nosferatu köhögni kezd. A Showman hirtelen kilép az „árnyékvilágból”. Ízléstelen frakkot visel, hosszú zsíros haját a koponyájára tapasztva hordja. Elindul a show-zene, a táncosok körberajongják megmentőjüket. Két operatőr, akik szinte ki sem látszanak a kábelekből, közeliket vesznek a Showmanről. No. 2. SHOW egyveleg - Showman belépője Showman elkapja az egyik táncost, megcsókolja, majd mélyen felnyúl a szoknyája alá. Egy mikrofont ránt elő a nőből, aki a közönséget bámulva elélvez. GORDON:
GORDON
(beleszagol a mikrofonba, csettint egyet a nyelvével) Rettenetesen kellemetes estét kívánok mindenkinek! (csattogtatja a fogait) Lehet, hogy szép nem vagyok, és mégis, hódítok, hogy miért, ez többé nem titok! szerencse jár én velem, bár ifjú még szívem, csak a régimódit kedvelem, mert hogy ha felveszek egy csoda zsirárdit, megnyerek én vele akárkit, rémes, hogy ez mily édes, ez az új ódivat! Lehet, hogy szép nem vagyok, és mégis, hódítok, hogy miért, ez többé nem titok! Miattam bármit mond egy divattervező, hogy manapság az új divatot hogy kreálja ő, divatra már nincs gond, hisz mindig tartogat a padlás mélye régi holmikat. 10
GORDON (folyt):
Lehet, hogy szép nem vagyok, és mégis, hódítok, hogy miért, ez többé nem titok! szerencse jár én velem, bár ifjú még szívem, csak a régimódit kedvelem, mert hogy ha felveszek egy csoda zsirárdit, megnyerek én vele akárkit, rémes, hogy ez mily édes, ez az új ódivat! Lehet, hogy szép nem vagyok, és mégis, hódítok, hogy miért, ez többé nem titok! Hogy miért, ez többé nem titok!
A stúdió fagylaltszínekben pompázik, a showman és a görlök is színes cukorkáknak vannak öltözve. REVÜGÖRLÖK
GORDON
Mulassunk délelőtt és délután, Éjfél előtt, éjfél után. Ma már csak okos ember él bután, Hát juszt is víg a nótám.
A pénzemet én máma mind elmulatom, Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom, A Svábhegyet is a fülembe huzatom, Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom! Minden gubát bankomból én kiveszek, ó, Mától tehát sírjon a bankigazgató, A pénzemet én máma mind elmulatom, Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Ováció a hangfalakból. A táncosnő még mindig piheg mellette. Showman játékosan leüti a mikrofonnal, a nő beleájul a táncosok karjába, kiviszik. Showman egyedül marad. GORDON:
Nyájas néző! Szárítsd fel könnyeidet! Űzd el bánatod! Egy hét szenvedés után újra itt vagyok neked! Ahhh… (vonaglani kezd) Érzem, ahogy bámultok… szívjátok a vérem! Apropó vér! Mai vendégemben…
Újra megjelenik Nosferatu árnyéka. GORDON:
Nem te!
Nosferatu bocsánatkérően el. GORDON:
Egy olyan férfit tisztelhetünk, aki nap mint nap könyékig tapicskol a vérben. Nem, nem! Nem sebészorvos az illető, még csak nem is bérgyilkos… 11
GORDON (folyt): De szép lenne pedig! Vajon mi foglalkozása!? Hopp egy betelefonáló!
lehet
a
BETELEFONÁLÓ:
Művér-gyártó kisiparos?
GORDON:
Hülye! Nem, tetves nézőim! Itt igazi vérről van szó, vérre menő vérről, de csigavér! Mindjárt itt is lesz az illető! A zsigereimben érzem, hogy valaki toporog a bejáratnál! (a zenekar tust húz, majd kopogás.) Tessék befáradni!
Beindul a zene. A táncosok behozzák a Festőt, aki nem más, mint a Fotós, csak rendezettebb kiadásban, egészségesebb arccal. Fehér hentes köpenyt visel, ami tele van vérfoltokkal. FOTÓS:
Helló! Üdvözlöm a nézőket! Jó estét!
GORDON:
Oh… nálam nem így szokás köszönni. (nyújtja kezét) Nem nézi a műsoromat? Morcos leszek!
FOTÓS:
(kissé zavarba jön, de kezet csókol neki)
GORDON:
Uhhhh, de finom! Én is imádom! (csókolgatni a kezét, majd eljátssza, hogy a vendégről megfeledkezett) Oh… Jaj! Ne haragudjon! Szóval? Mi is a foglalkozása kegyednek? Hentes? Mészáros? Vágóhídi kisegítő?
FOTÓS:
Festőművész vagyok.
GORDON:
(kinéz) Jujujujujjjjj… ezer bocsánat! (félrekacsintva) Ciki utca tíz per B! (vissza a Fotós felé) Szóval festőművész! Na és hánytól hányig élt?
a
A táncosok lerántják róla a hentes köpenyt, alatta reneszánsz hacukát visel. FOTÓS:
Még élek.
GORDON:
Oh… (kinéz) nem szenvedhetem a modernkori művészetet, de ne vegye személyes sertésnek! (röfög, visít, mint egy malac) Rémes vagyok, ugye!? Sajnálom! Szeretek rémes lenni! De most jó kisfiú leszek! Hölgyeim és uraim…
A táncosok lerántják a Festőről a reneszánsz jelmezt is, alatta hófehér öltönyt visel. 12
GORDON(folyt): Köszöntöm a stúdióban mocskos korszakunk korszakalkotó alkotóját, aki csodagyerekként kezdte, és úgy is folytatta! Aki hat évesen sorra hamisította az impresszionistákat, expresszionistákat, a futuristákat, a kubistákat, a konstruktivistákat, a reneszánszt, a barokkot és minden létező korszakot, stílust és irányzatot, amit valaha emberkéz a vászonra mázolt! FOTÓS:
(kifordul a kamerába, mondana valamit)
GORDON:
Aztán… miután begyűjtött minden művészeti elismerést és telepingálta a fél világot a képeivel, elege lett a festékből… jól mondom? De a festést nem hagyta abba…
FOTÓS:
Nem. Arra soha sem lennék képes. A festés nekem olyan, mint a…
GORDON:
Levegővétel, evés, alvás, szeretkezés… blablabla… Ezt ismerjük! A lényeg, hogy ez a férfi nem festéket használ, hanem? Hopp egy betelefonáló!
BETELEFONÁLÓ:
Zsírkrétát!
GORDON:
Idióta! Nem festéket használ, hanem… mit is?
FOTÓS:
Vért. (visszhangzik a hangja) Csönd.
GORDON:
(csattogtatja a fogát, nyalogatja a száját) Disznó, csirke, ló, kutya, mókus, bálna, denevér?
FOTÓS:
A saját véremet használom.
A táncosok hirtelen betolnak két gurulós fotelt, a Showman kezébe egy bögrét adnak. A Showman azonnal vált a talk show hangulatra, ledobja a zakót, alatta nadrágtartót visel. GORDON:
Hát ez nem semmi… Remélem, nem szenved vérszegénységben, különben az életművének annyi! Miért fest valaki a saját vérével?
FOTÓS:
A képeim belőlem fakadnak. Rájöttem, hogy nincs szükségem más matériára, csakis a sajátomra.
13
GORDON:
Nyugtasson meg! A barna színnel mi a helyzet? Ugye nem?
FOTÓS:
Kizárólag a vörös árnyalatait használom. Az alvadt vér szépen meg tud barnulni.
GORDON:
Akkor nincs szükség a kakira!
FOTÓS:
Nincs.
GORDON:
Huhhhhh… Nagy szar esett le a szívemről. Apropó szív! Hány képet festhet egy egészséges… negyven év körüli férfi a saját vérével a nélkül, hogy baja esne.
FOTÓS:
Harminc.
GORDON:
Harmincat? Ez igen!
FOTÓS:
Harminc éves vagyok.
GORDON:
Oh… pardon. Beszéljünk inkább a művészetedről! Áruld a tetves nézőknek, hogy milyen képeket festesz mostanság? Vagy húzzam ki belőled harapófogóval? (előveszi)
FOTÓS:
Egy sorozatot készítek éppen, leghírhedtebb gyilkosságairól.
GORDON:
Wow! Ez aztán izgi! Meséljen, mindent tudni akarok!
FOTÓS:
A régi korok gyilkosait még hajtotta a szenvedély. Volt stílusuk. Igaz, nekünk nem volt Al Caponénk, de volt egy Léderernénk!...
GORDON:
...Ki van a kosárban?
SHOWGÖRLÖK:
Kodelkának keze-feje-lába!
a
múlt
század
Árnyjátékkal illusztrálják a showgörlök a Lédererné darabolást. FOTÓS:
Aztán ott volt Pipás Pista. A tanyavilág nősténybetyárja. 35 férfinek dobott kötelet a nyakába.
GORDON:
Az Rónaság első transzvesztitája.
Árnyjátékkal illusztrálják a showgörlök az akasztásokat.
14
FOTÓS:
Aztán Mágnás Elza rejtélye, a cinkotai bádogos gyilkos, és persze a Szomorú Vasárnap számlájára írt öngyilkosságok sora... Mind-mind a múlt század sötét kísértetei. Ez a téma vért kívánt.
GORDON:
Méret?
FOTÓS:
Mivel a vér a sajátom, pontos határt kell szabnom, hogy mennyit használhatok fel belőle, különben…
GORDON:
Különben?
FOTÓS:
Felléphet rosszullét, ájulás.
GORDON:
Vagy akár bele Előfordult már?
FOTÓS:
Hogy rosszul lettem?
GORDON:
Nem. Hogy beledöglött. (nagy csönd) Tartogatok a számára egy kis meglepetést. Nem baj, hogy magázlak?
FOTÓS:
Nem.
GORDON:
Akkor gyere! Mekkora képeket festettél eddig?
FOTÓS:
Mivel szeretem az életemet, nem mentem még 60x40 fölé.
is
dögölhet
a
művészetébe…
Showman mosolyog, majd a mennyezetről hirtelen leereszkedik egy 3x2 méteres, aranykeretbe foglalt hófehér vászon. A festő reflexből leguggol, azt hiszi, hogy a fejér zuhan. A Showman azonban mozdulatlan marad, pedig csak pár centire áll meg a feje fölött. GORDON:
Tetszik a keret? Én választottam.
FOTÓS:
Jó nagy.
GORDON:
Hány liter vér kell egy ekkora festményhez?
FOTÓS:
Az attól függ, mi van a képen.
GORDON:
Vállalsz portrét?
FOTÓS:
Ki lenne a modell?
GORDON:
Na vajon ki? Hopp egy betelefonáló!
BETELEFONÁLÓ:
Mona Lisa.
GORDON:
Francokat! Én akármilyen.
leszek
a
modell.
Méghozzá
nem
is
15
Két táncosnő odalép hozzá, és egy mozdulattal leszakítják róla a frakkot. A showman ott áll meztelenül, csak a nemi szervén van egy aranyszínű töltényhüvelyszerű tok. A festőn látszik, hogy ez már nem volt megbeszélve. FOTÓS:
Félek, nem férnénk bele a műsoridőbe. Ez legalább egy heti adag.
GORDON:
Öt percünk maradt. De van segítség! Kapsz tőlem még egy meglepetést.
A táncosok betolnak egy letakart szerkezetet. A showman lerántja róla a leplet. Egy furcsa szerkezet az, amelybe bele kell állni. A hátuljára egy benzinüzemű motor van felszerelve, átlátszó műanyagcsövek hálózata látható rajta. A stúdió segéderői beleállíttatják a Fotóst a szerkezetbe, és miközben a showman felkonferálja a produkciót, tűket szúrnak a Fotós ereibe, amelyet a fehér vászonra irányítanak. FOTÓS:
Ez aztán a turbófecskendő!
GORDON:
Csak neked, csak tőlem!
FOTÓS:
De ez...
GORDON:
Nem örülsz neki? Azt nem bírnám ki! Belehalnék! Ugye festesz rólam egy képet?
Csönd. A kamerák közelről veszik a Fotóst, aki hezitál. FOTÓS:
Hát persze! Csináljuk
GORDON:
Ez a beszéd, drága piktorom! Ez a masina itt a véredet egyenletesen és nagy nyomás alatt fogja a vászonra spriccelni! Ezzel aztán akár a sixtusi kápolnát is telespriccelheted, barátom. Hát akkor... móka in-duuuul!!!...
A Showman berántja a motort, mint a motorcsónakokon. Felbőg. No. 2/a reminisztencia REVÜ-GÖRLÖK
Mulassunk délelőtt és délután, Éjfél előtt, éjfél után. Ma már csak okos ember él bután, Hát juszt is víg a nótám.
16
A Fotós csuklójából sugárban spriccel a vér a hatalmas vászonra… A showman kéjesen pumpálja amíg össze nem esik a Fotós… GORDON:
(extázisban) És igen, és igen, éééééés igeeeeeeen!!!! Nagy tapsot neki: mert elkészült a nagy mű igen, a vér fröcsög - az alkotó pihen! - sötét –
VETÍTÉS - Intermezzo A FOTÓS arcát látjuk a kivetítőn, amint halljuk a belső monológját. A monológ közben a közeli képben a homlokára, az arcára vetítve különböző brutális jeleneteket látunk. FOTÓS (belső): Csak néhány másodperc választott el a haláltól. Utána azonban teljes vér-transzfúziót kaptam, az a vadállat az utolsó csepp véremet kipréselte belőlem. És a véremmel együtt mindazt, amit még meg akartam festeni. De a legelkeserítőbb az egészben mégiscsak az, hogy épp ettől lettem igazán híres. A nyilvánosan kifröccsenő vérem lett a szimbóluma mindannak amit gyűlölök. A szórakoztató kegyetlenségnek és ennek a vidám brutalitásnak, ami elöntötte a világot. Azóta nem festek. Csak dokumentálok... A magnézium fénye nem oszlatja szét, inkább láthatóvá teszi a sötétséget. A mocskot, amiben élünk. Ezért most csak járom a várost és dokumentálok. Apró négyzetekre szabdalom a világot, mégis minden képnek ugyanaz lesz a főszereplője: a kurva, aki elvágott torokkal fekszik egy kuka mélyén, az elveszett gyerek, aki egy autópálya közepén keresi a szüleit, a koldus, aki belefagy a saját vizeletébe, az öngyilkos, aki kövekkel megpakolva sétálgat a folyó iszapos medrében. Mind részei lesznek a végső nagy képnek, amiről a világ néz majd vissza ránk. És nem fog mosolyogni. Elsötétedik a kivetítő: egy alagsori bárban vagyunk, az ablakon át látszik a külső utca forgataga, az elsuhanó autók fényszórói és a járókelők lábai. A reflektor vörös fénye rávilágít a Vöröshajú Nőre - énekel.
17
4. SZÍN - BÁR No. 3. „Az alvilágnak nincs romantikája” – Vöröshajú Nő a bárban VÖRÖSHAJÚ NŐ
A neonfények tarka tengeréből egy sötét mellékutcán ballagok, Itt szálldogálnak áldozatra lesve semmittevők és züllött angyalok. Egy kis kávézó ajtaján becsúsznak, én önfeledten utánuk megyek, A füstfellegből harmonika nyávog, s én hallgatom a bárgyú éneket: Az alvilágnak nincs romantikája, az alvilágban nincsen szerelem, Aki lecsúszott az alvilágba, az mind csalódott, mind letört elem. Az alvilágban nincs tavaszi szellő, se nyár, se ősz, se jégvirágos tél, S én mégis eljárok az alvilágba egy sápadt arcú szőke semmiér’… Egy bánatos nézésű senkiér’… E furcsa nótát úgy szívembe zártam, hogy álmomban is ezt dúdolgatom, Nem csábít már a nyárspolgári élet; se otthonom, se tarka bútorom. A terítetlen asztalokhoz vágyom, ott üldögélni csámpás székeken, Az alvilág már csak az én világom, a jó ég tudja miért szeretem?...
A dal közben odahajol egy férfihoz, aki a bárpultot támasztja. VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Valóban kívánsz? Mindennél jobban akarsz?
PASI:
Megveszek érted.
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Bármit megtennél értem?
PASI:
Bármit.
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Az lehet, hogy kevés lesz. 18
(tovább énekel) Az alvilágnak nincs romantikája, az alvilágban nincsen szerelem, Aki lecsúszott az alvilágba, az mind csalódott, mind letört elem. Az alvilágban nincs tavaszi szellő, se nyár, se ősz, se jégvirágos tél, S én mégis eljárok az alvilágba egy sápadt arcú szőke semmiér’… Egy bánatos nézésű senkiér’… A szám végén főbelövi magát a férfi, akit a nóta alatt magába bolondított a Vöröshajú Nő. A szám végére meglátjuk a Fotóst is, aki észrevétlenül került oda a bárpulthoz. PINCÉR:
Önnek mit hozhatok? Kötelet, egy tízedik emeleti ablakot?
pisztolyt,
FOTÓS:
Egy doboz gyufát.
PINCÉR:
Ugyan már, uram. Legyen cselédlányoknak való.
FOTÓS:
A cigarettámat szeretném meggyújtani vele. Vacakol az öngyújtóm.
stílusa!
esetleg
Gyufát
inni
A Vöröshajú Nő odalép a Fotóshoz. A fotós a meggyújtott gyufáját automatikusan a nőnek adja át, aki meggyújtja vele a cigarettáját. VÖRÖSHAJÚ NŐ
Mit keresel itt? Miért jöttél ide?
FOTÓS
Erre a kérdésre válaszolni.
negyvenkét
éve
nem
tudok
Nézik egymást. VÖRÖSHAJÚ NŐ
Jó a közeledben lenni, de veled. Éreztél már ilyet?
FOTÓS
Volt egy kutyám.
VÖRÖSHAJÚ NŐ
És szerelmes…? Voltál már?
nem
akarok
kefélni
19
A Fotós és a Nő nézik egymást. Irdatlan vonóskíséretet kapnak hozzá. A nő haja lobog az érzelmektől, már majdnem megcsókolják egymást, de aztán hirtelen csönd lesz. FOTÓS:
Az apám mondta mindig… Ha érzel valamit egy nő iránt, menj ki a klóra! Valószínű, hogy csak hugyoznod kell...
A bárpult mögül egyszercsak kifordul a pincér-álruhás showman, és teátrálisan közéjük áll. GORDON:
Gyerekek! Gyerekek! Ebből így hogy lesznek gyerekek?!?!... A vérfestő bérfestő! Tapló tuskó! Hugyozásról beszélsz egy hölgy előtt? Tahó!
FOTÓS:
Már nem festek.
GORDON:
Vettem észre. Már a képemet sem írtad alá. (elkapja a Fotós hüvelykujját és egy tűvel beleszúr, majd rákeni a vért a vászonra, ami őt ábrázolja) Na, mi van? Nincs több vér a pucádban? Apropó! Mondja már meg valaki, hogy hol az a puca? (turkál a Vöröshajú Nő combja körül)
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
És azt ki tudja hol a lélek? Vagy inkább az élet.
FOTÓS:
Az élet egy nagy rakás szar, csak néha jön egy kis szellő, ami elviszi a szagát.
GORDON:
Ez szép. Az előbb a hugyozás, most meg a szarás... Egy festő, aki már csak kattintgatni tud. És csak az anyagcsere jut eszébe mindenről. Hát te beteg vagy barátom.
FOTÓS:
Nem vagyunk barátok, és maga a beteg.
GORDON:
Óriási tévedés. Belőlem megbecsült cirkuszigazgató lett (trükk) belőled pedig csak egy döglött béka kuruttyol. (trükk)
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Ne bántsa. Én vagyok a bűnös.
GORDON:
(felvillanyozva) Maga még nem is tudja, milyen remek végszót adott. Vagy tudja? (cinkosul) Maga... maga pontosan tudja! (elővesz egy gitárt és a Fotós kezébe nyomja) szerenád!
20
No. 4. MAGA AZ ELSŐ BŰNÖS ASSZONY FOTÓS:
Maga az első bűnös asszony, Akit sosem felejtek el;
GORDON:
Mér’ akarod elfelejteni, még nem is ismered!
FOTÓS:
GORDON:
Depressziós fasz. Előbb legalább gyere vele össze!
FOTÓS:
GORDON:
Szívemre ráborult az alkony, Hiába minden, válni kell.
Magának mindent megbocsájtok, Azt is, hogy engem elhagyott…
Pöcs.
FOTÓS:
Maga az első bűnös asszony, aki feledni nem tudok.
Gordon türelmetlenül kikapja a gitárt a Fotós kezéből. GORDON:
Ezzel a májbajjal nem jutunk be a hálószobáig.
A dal egy ritmusos, buja latinos feldolgozásban folytatódik. GORDON & FOTÓS: Ne hazudjon könnyelműen búcsúkönnyeket, Vallja be most őszintén, hogy sosem szeretett. Legalább most ne hazudja nékem, Legyen egyszer énhozzám is jó, Mondja ki most, amitől úgy féltem, Sebezzen meg az utolsó szó!... Maga az első bűnös asszony, Akit sosem felejtek el; Szívemre ráborult az alkony, Hiába minden, válni kell. Magának mindent megbocsájtok, Azt is, hogy engem elhagyott… Maga az első bűnös asszony, aki feledni nem tudok. A dal végén a Fotós és a Vöröshajú Nő épp megcsókolnák egymást, de Gordon közéjük áll.
21
GORDON:
De korai még a csók. Az élet oly színes! Varázslatos! (éles váltással) Nem válaszoltál a leveleimre. Kiszálltál a show businessből?
FOTÓS:
Legalább ezt a pillanatot hadd élvezzem ki, ha már az életemet nem sikerült.
GORDON:
Ó, szóval élvezni akarsz? Mutatok én neked valamit! Ezt élvezni fogod. Szereted a cirkuszt?
FOTÓS:
Már kissrác koromban is gyűlöltem a bohócokat.
GORDON:
Akkor ez tetszeni fog.
Elindulnak, közben színváltás.
5. SZÍN - CIRKUSZ GORDON:
Csak tessék, csak tessék! Csak hasra ne essék! Tisztelt hölgyeim és uraim! Élők és holtak! Gyilkosok és áldozatok! Nyitva áll az ajtó élet és halál között! Miért elégedne meg az egyikkel, ha mindkettőt kipróbálhatja! Soha vissza nem térő alkalom.
FOTÓS:
Szóval nem szórakozni jöttem?
GORDON:
A halál is szórakoztató, akárcsak ez a cirkusz.
FOTÓS:
Mi közöm nekem ehhez az egészhez?
ha
jól
csinálják…
A bohóc hamisan, reszelősen hegedüli a Szomorú vasárnap dallamát. GORDON:
A vérrel festett képeid adták az ihletet: amikor te kivonultál a show bizniszből, gondoltam három dimenzióban is megvalósítom a képeidet... Hát ezért kerestelek annyit. Hogy rendezzem feléd a jogdíjat!
Jönnek az artisták, és gyűrűt fonnak köréjük. GORDON (folyt): Hozzám! Hozzám ti ölni és halni vágyók, lássátok az utat egy szebb, egy jobb, egy tartalmasabb halál felé. Válasszanak kínálatunkból. Hölgyeim és uraim! Tessék befáradni, a kapu nyitva áll – önt várja a Circus Noir! 22
Zenei fokozás. Hatalmas vetített felirat: Circus Noir. GORDON:
És most! Hadd mutassam be két nagyszerű segítőmet! Hazánk két ígéretes tehetségét! Hölgyeim és uraim! A világhír küszöbének deszkáján toporgó színészvérszívó! Blaskó Béla, alias Lugosi Drakula!
Megjelenik Lugosi, száját és belép.
épp
egy
nő
nyakát
szívja,
majd
Valamint a szabaduló-művészet láncos Harry Houdini, alias Weisz Erik!
megtörli
komikusa,
Egy gúzsba kötött ember jelenik meg, aki egyáltalán nem kiszabadulni, majd megjelenik mellette Houdini és integet. N o.
5. Circus Noir revü
a
tud
- zenés egyveleg
a) Lédererné egyveleg LUGOSI:
Der Tod!
HOUDINI:
Morte!
LUGOSI:
Cmeptь!
HOUDINI:
Death!
HOUDINI&LUGOSI: Halál! LUGOSI:
Hölgyeim!
LUGOSI&HOUDINI: Éééééés! HOUDINI:
Uraim!
LUGOSI:
Fogadják szeretettel…
HOUDINI:
gyilokcsokrunkat!
LUGOSI:
Numero egy!
HOUDINI:
Kodelka hentesmester esete…
LUGOSI:
a Léderer-féle…
HOUDINI:
darabolós technikával!
a) SHANGHAI LIL Este mikor leszáll az alkony,s a város fénye felragyog, Tán eszedbe jut az ívlámpák alatt egy régi-régi hangulat. A zene alatt némafilmszerű mozgással imitálják a cirkuszi artisták a korabeli gyilkosságokat. Léderer Pál csendőrtiszt, Lédererné Mici és Kodelka hentesmester iszogatnak a hentes konyhájában. Mikor Kodelka feje a részegségtől az asztalra borul, Lédererné elővesz egy kést, amivel először ledöfik, majd feldarabolják a hentesmestert. 23
A zenés jelenet alatt Kodelka testét egy olyan bűvész-ládában helyezik el, amiben szétszedve is látszanak a testrészek. Ragyog a neon, s ezen az úton engem nem találsz. Vannak olyan helyek, amerre én megyek, Hol csak bűn tanyáz. Keress meg egy sötét sikátort, Nézz be egy kocsma ablakon; Ott tán megtalál egy részeg pillanat, S egy régi-régi hangulat… Emlékszem, minden csupa fény volt, Csillogás, pompa, fény, selyem. Minden este várt a boldogság velem, S a szenvedélyes szerelem… Ragyog a neon, s ezen az úton engem nem találsz. Vannak olyan helyek, amerre én megyek, Hol csak bűn tanyáz. Keress meg egy sötét sikátort, Nézz be egy kocsma ablakon; Ott tán megtalál egy részeg pillanat, S egy régi-régi hangulat… Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze-feje-lába! HOUDINI:
Lám… így hullik darabokra egy emberi élet.
LUGOSI:
Szegény hentes… Még csak meg sem kérdezték tőle, hogy egybe vagy szeletbe?
b) Pipás Pista egyveleg LUGOSI:
(szimatol a levegőbe) Mi ez a füstszag?
HOUDINI:
Drága uram! Fel kell hívnom intézményünkben a dohányzás használata szigorúan…
a figyelmét, és a nyílt
hogy láng
Egy kötél hullik le a magasból Houdini elé. LUGOSI:
Ez egyszer talán tehetünk kivételt. A purzicsán egy príma pipadohány, Pipában rosszat úgyse szí a komám 24
Pipás Pista, a férfiruhába öltözött nő, egy levegő-akrobata számban öltözik át nőből férfivá, és akaszt fel férfiakat a kötelekre, akik a levegőbe lógva táncolnak. Belém törölted a csizmád mocskát Letépted rólam a pendelyt s a szoknyát Az asszony úgy jó? Megalázva? Megverve és meggyalázva? Ezt többé el nem tűrhetem, Most véget ér asszony-életem Eltűnök innen, férfiruhát húzok Kalap a fejembe, s pipára gyújtok. S míg részegen alszol, lobban a tető, Lángból borul rád szemfedő Asszonyodat sem keresni majd senki, Elindulhat a dolgát tenni. Az alföldi rónaságon én pipázva lépdelek, A tanyákat sorra járom, egy kis munkát hogy lelek. Ha az istállóban végzek, ehetem és alhatom S míg asszonyoknak segítek, panaszukat hallgatom. Nem bírom már, Pipás Pista, Férjem részeges, garázda, Mikor kiveti a kocsma, Engem gyaláz meg hajnalba. Nekem nem élet az élet, Egyszer megöl, attól félek Bár volna két erős kezem, Én ölném meg azt hiszem Mondd, hogy ez legyen a munka, s nem sokáig él, Öngyilkost vár a gerenda, van nálam két rőf kötél. Az első volt Dobák Antal, s harmincöt követte még, A nők kézről kézre adtak, s fizettek a munkámért. Így lettem én Pipás Pista asszonyoknak ostora, Tisztességes napszámosból a tanyavilág hóhéra. Azt hallottam a múlt nyáron Öngyilkos lett huszonhárom Mulatozós tanyagazda, Rőf kötéllel felakasztva.
25
Ezt már a csendőr sem hitte, Pipás Pistát el is vitte Elővette, kihallgatta, Bíró elé állíttatta. Senki nem nézett szemébe, Mégis kiderült a bűne, Elítélték őt halálra, Amit tett, a nyaka bánta. Így járt köztünk Pipás Pista, Így lett ő is felakasztva, Harminchárom hideg telén Lógott a saját kötelén. A hóhérkötél alatt állva az utolsó szó jogán Üzenem asszonytársaimnak, mindenki segítsen magán! Én magam is asszony volnék, Rieger Pálnak asszonya, Kit férjitűl oly sok erőszak ért, született Fődi Piroska. Asszonyszívvel, férfikarral, az az egy csak, mit megbántam, Végeztem harminchat latorral, hogy többel el nem bántam. Végezetül jegyezze meg minden erőszakos férfi, Eljön érte rőf kötelével özvegy Pipás Pista néni! A dal végén Pipás Pista előad egy sztriptíz-számot, amelyben férfiruháját veti le, és alatta egy necc-harisnyás, vamp lett. HOUDINI
Mi ebből a tanulság?
LUGOSI
A dohányzás káros az egészségre?
HOUDINI
Főleg akkor, ha transzvesztita sorozatgyilkos vagy a tanyavilágban! Az ipafai papnak fapipája van, Tehát az ipafai papi pipa papi fapipa Az ipafai papnak mindene a fapipája, Doktora és patikája az a fapipa Tél vagy nyár, hogy nem unja már, Mindig ott a szájába a hosszú pipaszár Az ipafai papnak fapipája van, Tehát az ipafai papi pipa papi fapipa
GORDON:
Pipás Pista végül úgy végezte, mint áldozatai, fölakasztották. Utolsó kívánságát is teljesítették: a saját kötelével akasztotta fel a hóhér. Tá-dááám!... (póz) 26
c) Mágnás Elza egyveleg Lugosi meglát egy koporsót. LUGOSI
Jó éjt, Erik! pizsamát!
Úgy
vélem,
nekem
fellőtték
a
Lugosi lefeküdne, de egy sado-mazo kelléket emel ki a koporsóból. HOUDINI
Jaj, Bélám! Ki aludt az ágyacskádban?
A koporsóban felugrik.
felül
LUGOSI
Ezek nem aludni fognak!
egy
férfi
és
egy
nő.
Lugosi
rémülten
Lugosi és Houdini eltakarják a szemüket. HOUDINI
Mágnás Elza főállású kurtizán…
LUGOSI
…és a perverz bécsi bútorgyáros!
Szado-mazo kikötözős szex jelenet. Koporsóban fekszik menyasszonynak öltözve Mágnás Elza, majd felkel, a férfi levetkőzteti, megkötözi, megkorbácsolja, és megerőszakolja. Guminő... Késdobáló szám... Süvít a szél, hideg a tél, a sarki lámpa fénye sápadtan fehér. Éjfélre jár az óra már, a zsigolett kacéran prédájára vár. Hiába néz és kémlel erra-arra már rég, sehol egy árnyék, kihalt a tájék. Az apacslány reszketve, félve sejti már a bajt; Ha nem lesz pénz, az apacs mit fog szólni majd?... Ha megversz is imádlak én, te drága rossz apacs legény! Csak üss meg, de tekints reám, tiéd a hű apacsleány! Bár ajkamon érzem a bűnt, csak csókolj, s a bűn tovatűnt; Jöjj, ölelj nagyon, apacslegény – fojtsd a szívet belém! Apacstanyán ott ül a lány, a szeme rémült és az arca halovány. Hé! Idenézz; hol az a pénz? Add ide mind, mert addig innen el nem mész! Hiába markol és rimánkodni se hagyja, ó eget atyja, hogy fojtogatja, Észre sem vetted és már táncritmusban lép a lány, Ilyen a tánc hajnalban az apacstanyán… 27
Ha megversz is imádlak én, te drága rossz apacs legény! Csak üss meg, de tekints reám, tiéd a hű apacsleány! Bár ajkamon érzem a bűnt, csak csókolj, s a bűn tovatűnt; Jöjj, ölelj nagyon, apacslegény – fojtsd a szívet belém! d) Cinkotai bádogos gyilkos - Kiss Béla egyveleg HOUDINI
Egy bádoghordóból gyerekjáték kiszabadulni.
LUGOSI
Azért egy nőnek okozhat nehézséget.
HOUDINI
Főleg, ha már hulla.
LUGOSI
A cinkotai bádogos gyilkos!
HOUDINI&LUGOSI Kiss Béla! GORDON:
„Özvegyember tartós kapcsolatot keres” jeligére
A férfi a megfojtott nőket egy-egy bádoghordóba gyömöszöli, majd azokban láthatóvá válnak a testek. (a hordók átlátszóvá válnak, ahogy belülről megvilágítást kapnak) Hiába markol és rimánkodni se hagyja, ó eget atyja, hogy fojtogatja, Észre sem vetted és már táncritmusban lép a lány, Ilyen a tánc hajnalban az apacstanyán… Ha megversz is imádlak én, te drága rossz apacs legény! Csak üss meg, de tekints reám, tiéd a hű apacsleány! Bár ajkamon érzem a bűnt, csak csókolj, s a bűn tovatűnt; Jöjj, ölelj nagyon, apacslegény – fojtsd a szívet belém! e) Szomorú Vasárnap – öngyilkos egyveleg - Vöröshajú Nő A bohóc hamisan, reszelősen hegedüli a Szomorú vasárnap dallamát. LUGOSI:
Fülbemászó kis dalocska, nemde?
HOUDINI:
Igazi hungarikum.
LUGOSI:
A mélabús magyar szív hangja.
HOUDINI:
A szívé, ami alig várja, hogy belepusztulhasson önnön bánatába.
LUGOSI:
Élethajítók!
HOUDINI:
Hurokba nézők!
LUGOSI:
Sínre ugrók!
HOUDINI:
Pirula primadonnák! 28
LUGOSI:
Golyóáltaliak!
HOUDINI:
Érszabdalók!
LUGOSI:
Vízbefúlók!
HOUDINI:
Mert milyen nap is van ma? (póz)
Lugosinak elmegy a kedve az egésztől, elindulnak kifelé. LUGOSI:
Erik, ez kurva hatásvadász így…
HOUDINI:
Jó, te vagy a színész, te tudod jobban…
LUGOSI:
Igen, azért mondom… Úgy kellett volna, hogy… (el)
GORDON:
Szóval az úgy kezdődött, hogy Kis Eszter lúgkövet ivott, de előbb gondosan párnájára helyezte a Szomorú Vasárnap kottáját…
Az öngyilkosságnak több formáját mutatják meg az artisták… Szomorú vasárnap száz fehér virággal vártalak kedvesem templomi imával. Álmokat kergető vasárnap délelőtt, bánatom hintaja nélküled visszajött. Azóta szomorú mindig a vasárnap, könny csak az italom, kenyerem a bánat. Szomorú vasárnap. Utolsó vasárnap kedvesem gyere el, pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel. Akkor is virág vár, virág és - koporsó. Virágos fák alatt utam az utolsó. Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak. Ne félj a szememtől, holtan is áldalak... Utolsó vasárnap. A dal végére a színpad lassan kiürül, megváltozik a világítás, már csak a nő áll egyedül egy fejgépben... 6. SZÍN - ÖLTÖZŐ A számot a Vöröshajú nő már az öltözőjében fejezi be, ahol elővesz egy cigarettát. A sötétből előtűnik egy kéz, amelyben egy öngyújtó van. Előlép a sötétből a Fotós. Tüzet ad a nőnek. FOTÓS:
Most kivételesen működik.
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Hogy kerültél ide? 29
FOTÓS:
Követtelek, mint az árnyék a fényt.
A nő elveszi az égő öngyújtót. Minden más fény elhalványul. VÖRÖSHAJÚ NŐ
Vigyázz! Ne gyere túl közel. Még megperzseli a szárnyadat. Angyal vagy?
a
FOTÓS
Csak egy éhenkórász fotós belevakuzik a sötétbe.
időnként
VÖRÖSHAJÚ NŐ
És mit látsz abban öngyújtó lángját)
FOTÓS
Téged.
VÖRÖSHAJÚ NŐ
Én láthatatlan vagyok. És érinthetetlen. Hazudsz… Semmit sem látsz. És az emberek félnek a sötéttől. Rettegnek tőle. Pedig, ha elfogadod a sötétséget, egész boldog életed lehet… és előbb-utóbb talán a szemed is hozzászokik.
FOTÓS (belső)
Ijesztő érzés egy tóba merülni a pocsolyák után. Jéghideg, de az a fajta hideg, ami éget. Erről az esetről nem beszélt az öregem. Ez a tó úgy fagyott meg, hogy előtte partra vetett.
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Költő vagy?
FOTÓS:
Maga a költő... aki ezt a sötétet benépesíti mindenféle mesebeli lényekkel: szellemekkel, istenekkel, nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel, háziállatokkal. Azt hiszed, eggyé válhatnak velünk egymás sötétjében, és akkor majd varázsütésre megszületik odabent valami világosság? De a sötétből csak még több sötét lesz. Kiábrándítóan hangzik? Szerintem inkább megnyugtató. Vannak még, akik elhiszik, hogy a világot meg lehet menteni. De már csak az állatvédők, a Krisnások, meg a lakásfelújítók.
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Akarlak! Mindennél jobban akarlak!
a
vagyok.
sötétben?
Aki
végén
(elfújja
az
A Fotós monológja alatt a Vöröshajú Nő átöltözött és a tükörben dögös vamp sminket rakott fel. Kimerevedik a kép, és valahol felül megjelenik egy fejgépben GORDON vigyorgó arca. GORDON:
Hölgyeim és uraim, meine damen und herren, ladies and gentlemen, következik a halálos tangó, amelyben a repdeső lepke elég a gyertya lángjában! Dobpergést maestro! 30
Az öltözőasztal eltűnik, és erotikus tangót táncolnak. N o.
a
Vöröshajú
Nő
meg
a
Fotós
egy
6. Fekete özvegy szám – tangó VÖRÖSHAJÚ NŐ: A sarkon sápadt lámpa ég, pár alvó ház, sötét vidék. És messze valahol, halkan muzsika szól. FOTÓS: Egy lány az éjszakákon át nyekerget egy harmonikát, És énekelni kezd, mindig, mindig csak ezt:
FOTÓS „kétdallamú” Ez lett a vesztem, mind a kettőnk veszte E csillagos mély, forró május este. Mert ahogy ott csendben álltunk Lassan összeért a vállunk.
duett
Váratlanul rohant reánk vágyunk, ez a furcsa láng, Oltsd el hamar, oltsd el hamar, Mert már a húsomba mar.
Ez lett a vesztem, mind a kettőnk veszte E csillagos mély, forró május este. Mert ahogy ott csendben álltunk Lassan összeért a vállunk. Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte A lelkünk egybe forrott akkor este. Vadul, némán fogtuk egymás kezét,
EGYSZERRE
VÖRÖSHAJÚ NŐ Hiába menekülsz, hiába futsz. A sorsod elől, futni úgyse tudsz. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, Hogy, egymásért szenvedünk.
Hiába gondolod, hogy vége már, Hiába vagy fölényes és vidám. Én úgyis tudom, a könny arcomon, Még álmodban visszajár.
A szívszerelmesek szíve, gyakran játszik velünk. De ilyen szerelemet az élet, hogyha ég, hogyha fáj, Egyszer ád, csak nekünk. Hiába menekülsz, hiába futsz. A sorsod elől futni, úgyse tudsz. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, Hogy, egymásért szenvedünk.
EGYÜTT: …és ezt te már nem téped soha se szét! 31
VÖRÖSHAJÚ NŐ: Nincs kegyelem, nincs kegyelem. Tudtam, hogy ez lesz a vége. Hittem neked és, nincs menekülés, Már te vagy a végzetem. Nincs kegyelem, nincs kegyelem. És ha a szívem elégne, Jöjjön, ami jön, én megköszönöm. Csak maradj meg énnekem. A szám végén a nő gesztusára fellobban egy lángcsóva, és az effekt után a fotós varázsütésre eltűnik, mint egy trükk végén. 7. SZÍN - ŐRSZOBA Félhomály van. A Vöröshajú Nő egy széken ül, színházi monológként beszél a semmibe. VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Tudom, hogyan kell nézni egy férfira, hogy odaadja minden pénzét. Tudom, hogyan kell csókolni egy férfit, hogy elfelejtsen mindenki mást. Tudom, hogyan kell bánni egy férfival, hogy mindenre képes legyen értem.
Bekapcsol egy vallatólámpa a Nő mögött. NYOMOZÓ 2:
A tényeket.
NYOMOZÓ 1:
A lényeget.
Szembefordítják a Nőt a lámpával, a közönség innentől hátulról látja. A kivetítőn megjelenik az arca. VÖRÖSHAJÚ NŐ:
A cirkusz bárjában szoktam felszedni őket. Bárkit, aki jön. Egyedülállók, özvegyek, családapák, diákok. Mind kielégületlen és szeretetéhes. Nem vér folyik az ereikben, hanem a szűnni nem akaró, lüktető hiányérzet, amit semmi sem képes…
NYOMOZÓ 1:
A tényeket!
NYOMOZÓ 2:
A lényeget!
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
A szám közben kiválasztok egyet közülük. Mélyen a szemébe nézek. Az utolsó néhány versszakot egyedül neki éneklem. A dal végére megszűnik számukra minden más. Csak engem látnak. Mintha már nem is érne a lábuk a földhöz. 32
A két rendőr egy leheletnyit elemelkedik a padlótól. (zsinór) NYOMOZÓ 1:
A lényeget!
NYOMOZÓ 2:
A tényeket!
NŐ:
A lényeg… hogy ezek a lények nem kaphatnak meg. Meggyújthatják a cigarettámat…
Nyomozó 1 és 2 meggyújtják a Nő cigarettáját. VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Meghívhatnak egy italra. Hazakísérhetnek. Állhatnak az ablakom előtt, miközben levetkőzöm. De csak a függönyre vetülő árnyékomat látják. Soha egy érintés. Ettől a hiányérzet csak tovább nő bennük. Már semmi sem csillapíthatja… egyedül én. De tőlem nem kapnak semmit. Ott állnak hajnalig az utcámban. Üresen, kiéhezve. Némaság… kongó...
NYOMOZÓ 1:
Mikor járt Kongóban?
NYOMOZÓ 2:
Kivel volt ott?
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Kongó üresség árad belőlük. tőlük az utca. Aztán…
NYOMOZÓ 1:
Aztán!?
NYOMOZÓ 2:
Lefekszik velük!?
NYOMOZÓ 1:
Beszéljen!
NYOMOZÓ 2:
A lényeget!
NYOMOZÓ 1:
A tényeket!
NYOMOZÓ 2:
Mikor fekszik le velük?
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Soha. (folyni kezdenek a könnyek a szeméből) Csak azt kérdezem tőlük: képesek-e bármit megtenni értem. Erre azt mondják…
NYOMOZÓ 2:
Bármit!
NYOMOZÓ 1:
Mindent!
NYOMOZÓ 1-2:
Amit csak akar!
Szinte
visszhangzik
33
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Odaviszem őket az ajtóhoz, ami a cirkusz alagsorába vezet. Egy betonlépcsőn kell végigmenniük. (lassan kezdi szétnyitni a combjait, még mindig háttal ül a közönségnek, csak a kivetítőn látjuk az arcát) Fentről nézem őket. A lépcső közepén megállnak, visszanéznek. (a könnyek kikezdik a szemfestékét, csurog végig az arcán) Úgy állok fölöttük, mint egy istenség… és csak annyit mondok: Van odalent valaki, akivel meg kell küzdened… Megteszed értem? Erre már nem jön válasz… csak mennek tovább… kipp-kopp a lépcső a lábuk alatt… kipp-kopp… készek már bármire… kippkopp a lépcsőn a férficipő… egyre távolodik… majd végleg elhal… nem tudják hová mennek… de én tudom. Én tudom, mi vár rájuk odalent.
Nyomozó 1 megbabonázva nézi a Nőt, lassan közelít felé. A szöveg végére Nyomozó 2 hátba lövi. Nyomozó 1 visszafordul, mielőtt meghalna, lelövi a társát. A nő összezárja a combjait. Visszafordul a nézők felé. Valójában nem sírt. A sminkje tökéletes. 8. SZÍN - ALAGSOR A sötét nézőtér több ponton bukkan fel Gordon; hol vetített képen, hol a trapézon, a következő pillanatban a nézőtér közepén, és suttogva terjeszti a cirkusz ars poetica-ját. GORDON
Miért csinálnád a semmiért!? Miért csinálnád egyedül!? Csináld nálunk! Csináld velünk! Csak csináld! Nem maradnak utánad nincstelen csonkacsaládok! Csak csináld! Nálunk érdemes meghalni! Jogdíjat fizetünk a szenvedésedért! És nálunk a szenvedés is csupa móka! Ne kösd fel magad! Kössünk inkább üzletet! Pénzt csinálunk a halálodból!...
Ekkorra Gordon a színpad közepén jelenik meg egy fejgépben. Intézményünk azért jött létre, hogy orvosoljon három fontos problémát. Az első és legfontosabb, hogy kis hazánk ne tapicskoljon a saját vérében. E föld, amely hajdanán a hősök hazája volt, mára az öngyilkosok paradicsoma lett. A monológ közben feltűnik, hogy az alagsorban egy ketrec rácsaihoz van odabilincselve a Fotós. Egykedvűen cigarettázik. A rácson kívül egy trónszerű székben ül egy liliputi. Gordon a ketrec és a trónszék között áll, és szózatot intéz a közönséghez. 34
GORDON (folyt): Hallott már olyat, hogy egy nemzeti hős, saját kezűleg tette el magát láb alól? Nem! Hazánk fiai nem tesznek ilyet. Az öngyilkosság csúnya dolog. Megölni azt, aki a legközelebb áll hozzánk. Nem szép. Nagyon nem szép. Ennél már az is jobb, ha valaki mást tesz el láb alól. Mi alternatívát kínálunk a remény-vesztetteknek. Ha meg akar halni, haljon meg, de legalább ne váljon gyilkossá, ha már minden áron áldozat akar lenni. Gyilkos és áldozat egyszerre… Ez munkakörhalmozás. Ez olyan, mintha két állása lenne. Már pedig ez a két foglalkozás egész embert kíván. Félgyilkos nem létezik. Féláldozat sem. Hacsak nem darabolásról van szó. Ha-ha... FOTÓS:
Gondolom, most egy Elárulná végre, hogy Hazamennék inkább.
sátáni kacaj következik. mihez kell asszisztálnom?
GORDON:
Oh lala! Mindannyiunknak ez a célja, barátom. Csak azt nem tudjuk, hogyan jussunk el oda. Busszal vagy villamossal… Te inkább elévetnéd magad, mintsem, hogy felszállj rá.. Pedig ez az út nem haza vezet, hanem... (megváltozik a fény)...a pokolba!
FOTÓS:
Na jó. Megvolt a hatásszünet. Lesz még valami?
GORDON:
Esetleg mondanod kéne valami sértőt… például, hogy… „Te mocskos beteg állat!” Esetleg meg is fenyegethetsz… „Megtalállak és megöllek!” Vagy megkérdezhetnéd, miért tartalak fogva?
FOTÓS:
Gondolom meg fogom tudni ha eljön az ideje.
GORDON:
Valóban. Nos, én úgy gondolom, hogyha valaki már minden áron fel akarja áldozni magát, tegye ezt a gyilkosság oltárán. Így a halála nem vész a semmibe, örömöt szerez egy embertársának, és nem utolsósorban nem piszkolja be magával a kezét.
FOTÓS:
Rátérhetnénk a lényegre?
GORDON:
Igazad van. Azt hiszem, hogy az áldozatokról már eleget beszéltem. Most a gyilkosokról lesz szó. Hölgyeim és uraim! Hadd mutassam be önöknek a világ egyik legvérszomjasabb gyilkoló-gépét…
35
Az artisták betolják középre a trónszerű jelenet eleje óta az ijedt kis liliputi ült.
széket,
amelyben
a
FOTÓS
Hú, most aztán nagyon megijedtem.
GORDON:
Hölgyek-urak, tetves nézőim, és persze te, drága kis vérfestőm! Rettenetes cirkuszunkban végre egy igazi világszám következik! Címe: Hogyan fabrikáljunk GYILKOST bárkiből! Előadja: én!
Fényváltás, dobpergés majd harsány zenei induló. A színen átvonul egy görl, táblával a nyakában: „ÁRTATLAN GYERMEKKOR!” A fejgépben megjelenik Gordon kockás rövidnadrágos kissrácként, vörös kócos parókában, ragtapasszal letapasztott keretes szemüvegben van. Kitörő lelkesedéssel fordul oda a liliputihoz. GORDON:
Botika! Dejó! Dejó! Mikor jössz át hozzánk aludni? Képzeld, tegnap amikor már azt hitték, hogy alszom, akkor az apu este aszonta anyunak, hogy „Az ipafai papnak fapinája van, mer az ipafai papi pina papi fapina.” Jó, mi? Na figyu, akkor most én fogom a mutatóujjam, és szépen beledugom a segglukimba, így ni, finom, és most nyald le, de szépen nyalikázd le ám, mert megmondalak a Kati néninek! Ha nem szopikázod le a kakimat, akkor megmondom, hogy te hugyáltál bele a szőrös hónaljú Ági néni gumicsizmájába!!! Na ugye? Tessék itt van egy lepke, előbb a szárnyát tépkedjük ki, utána meg a lábait húzkodjuk ki!... És hopp, máris visszaváltozott kukaccá!... Viccesek, mi? Te! Pukkasztottál már cigifüsttel varangyosbékát? Neeem? Pedig jó hecc! Amikor beteszed a cigit a szájába, jól be kell fogni, hogy ne tudjon levegőt venni, és akkor addig szívja magába a füstöt amíg felrobban, jó mi? És szúrtad már ki a kiscicáknak a szemét? Apuval még csak vízbe fojtottuk őket, de az Áki aszonta, hogy ők ki is nyomták a szemüket... Gyere át hozzánk ma este, felakasztunk rézdróttal a kerítésre egy kiskutyát, jó móka lesz! Olyan vicces ahogy kibuggyan a nyelve ahogy a drót megfojtja!... Na, akkor átjössz, átjössz, átjössz, átjössz, átjössz, átjössz, átjössz?!
A színen átvonul egy görl, táblával a nyakában: „ÖNVÉDELEM!” Gordon fehér karate-ruhában van, és mint edző ordít a liliputira.
36
GORDON:
Azt a kibaszott getvás kurva életbe, hát milyen nyámnyila kis pöcs vagy fiam, hagyod, hogy a nagyok felzabálják az uzsonnádat? Ha ilyen kis mulya, anyámasszony katonája leszel, akkor még egy kis köcsög ratyi is meg fog baszni téged hátulról, de még elölről is! Hallod, amit mondok!? Mi van, mi van? Ja, hogy csúfolnak? Mondjak valamit? Megérdemled! A faszér rángatózol mindenre, mint egy bakkecske? Tikkelsz, baszod? Ne pislogjál baszod, hanem húzd ki magad, mi a picsáér vagy pösze, ne folyjon a taknyod, fújd ki az orrod! És ha nem akarod, hogy még egyszer bekenjék szarral a kilincsedet, hogy bedugják a fejed a klotyóba, hogy belepisáljanak a füledbe, vagy hogy csillagszórót kötözzenek a pöcsödre, akkor NE HAGYD MAGAD!! Világos?! Ne hagy magad! Védd magad! Te támadj először! Vágd őket pofán, mossál be nekik egyet, ököllel, lábbal, rúgd agyon a heréjüket, tépd ki a nyelvüket, nyomd ki a szemüket, verd ki a fogukat! illetve bocsánat, ez már egy másik mese, merthogy… (eltűnik)
A színen átvonul egy görl, táblával a nyakában: „A BOSSZÚ” Gordon hajcsavaros, otthonkás, ortopéd cipős anyukának van öltözve. Kezében sodrófa. GORDON(folyt): Jaj, jaj, jajistenem, jajistenem. Ma megint ellátta a bajomat az a szemét strici apád, hogy dögölne meg ott ahol van! Te meg!... Ugyan! Milyen pipogya egy fráter vagy te?... Hagyod, hogy így bánjon velem az a tetű? Bosszuld meg drága édesanyád, hogy ne legyenek soha többé kék foltjai a szeme alatt… Ne feledd, te is kaptál már tőle elég pofont! Állj bosszút: rúgd tökön úgy, hogy egy életre elmenjen a pofozkodástól a kedve! Ellopták a bicajodat? Bosszuld meg: de ne csak a biciklijét vedd el, hanem baszd meg a csaját! Gyújtsd föl a tetves házát! Kiverték a fogadat, drága kisfiam? Állj bosszút: verd ki te is az övét! Aztán meg a tesójáét, aztán meg a szomszédjáét, aztán meg mindenkiét, aki egy iciripicirit is hasonlít rá! Kinyomták a szemed? Nem nyomták ki? Helyes! Viszont ha te előbb nyomod ki az övéket, akkor már nem is fogják tudni kinyomni a tiédet, érted, hát nem fogják látni, hogy mit kell nyomni! Nahát! Gyerünk! Ne kíméld! Bosszulj meg, bosszulj meg, bosszulj meg, basszulj meg, basszulj meg, basszulj meg, basszál meg, basszál meg, basszál meg, basszáááááál meeeeeg!!!
37
A színen átvonul egy görl, táblával a nyakában: „ELLENSÉG!” Gordon SS egyenruhába, nagy fekete bőrkabátba van öltözve. GORDON (folyt): Felismered őket? Látod? Most már soha többé nem bújhatnak el! Előrángatod őket a mosolyuk mögül, és a szemükbe mondod: „Ellenség vagy! Ellenség vagy! Szidtad az anyámat! Bántottad az apámat! Lelőtted a kutyámat! Elvetted a nőmet, a házamat, a hazámat! Elcsatoltad a szívemet!” Már régóta. Már apádnak, nagyapádnak, mit nagyapádnak, a dédés ükapádnak is ellensége volt! Rohadt szemét! Elvette mindenünket, de már az öregapja is egy mocskos féreg volt, aki lerúgta a heréjét a nagyanyádnak, letépte mellét apádnak, kitépték a körmeit húgodnak! Árulók! Ellenük bármi megengedett! Öld meg őket, irtsd ki a családjukat, égesd föl a szülőházukat, szórjál sót a sebeikbe, hogy soha többé ne tudjanak ártani neked! Az erek kidagadnak a fejedből! Az agyad vérben fürdik! Nincs irgalom! Nincs szánalom! Vágd el, törd össze, szakítsd szét! A saját vérükbe fojtod őket! A színen átvonul egy görl, táblával a nyakában: „LÁZADJ!” Gordon munkásruhába, vörös kendővel a nyakába, Che Guerevának van öltözve. GORDON (folyt): Miért ők a gazdagok, és miért nem te?! Miért nem tiéd az a villa, az a kert, az a jakuzzi, az a jaguár, az a birtok, az a bankbetét? Senkiháziak, loptak, csaltak, értük nem kár! El kell pusztítani, meg kell semmisíteni őket, hogy te is tudj végre boldogulni!... Neked miért nincs!? A másiknak miért van!? Autóval jár, amíg te az alagútban nyomorogsz. Kurvák lesik minden kívánságát, amíg te megpróbálod elhitetni magaddal, hogy a markod egy nő húsa. Mert elveszed tőlük, ami kell! Ha éhes vagy, kirángatod az ételt a gyomrukból! Ha fázol, rájuk gyújtod a házukat! Ha szeretni akarsz, megszerzed a húsukat, és beléjük okádod magad! A színen átvonul egy görl, táblával a nyakában: „FÉREGIRTÁS!” Gordon militáns kopasz terepszínű neonácinak, van öltözve.
38
GORDON (folyt): Amíg a fehér faj nem veszi észre, hogy csakis egy forrásból juthat tartós igazságokhoz, nem lesz béke vagy stabilitás a Földön. A világ lángokban áll, mert fajokat, nemzeteket arra kényszerítenek, hogy megsértsék saját természet-adta ösztöneiket a fönnmaradásra. Az olyan nép, amely megengedi, hogy más fajok köztük éljenek, ki fognak pusztulni. A természet törvényei nem ismernek jogokat vagy előjogokat. A szarvas, melyet az éhes oroszlán becserkészik, elvesztette jogát az életre. Szívből és energikusan kell gyűlölni a fajárulókat saját sorainkban. Az egyenlőség elvét a természet minden törvénye cáfolja. Ha azt akarjuk, hogy a szántó ló ugyanolyan gyors legyen, mint a versenyló, meg kell nyomorítani a versenylovat. Ha viszont azt akarjuk, ahogy a versenyló olyan teherbíró legyen, mint a szántóvető ló, akkor a szántóvető lovat kell megnyomorítani. A faji keveredés, a korcsosodás az árja faj fönnmaradását veszélyezteti. Fajok között a részvét ellentétes a természet törvényeivel. Te egy fejlettebb faj tagja vagy, aki már nem fél semmitől!...Nézd csak meg! Hát emberek az ilyenek? Férgek. Gusztustalan férgek. Génhulladékok! Takonyturhák, fostalicskák, Értük nem kár! Megváltás nekik a halál, golyót a tarkójukba, csak előbb ásasd meg velük a sírjukat, hogy ne kelljen a hullájukkal összemocskolnod a kezed! Dögleszd meg őket! Sárgák, barnák, feketék, vörösek! Kövérek, soványak! Hajlott hátú öregek! Ferdehajlamú buzeránsok! Törj az égig! Tarts ki végig! Nevess ha fáj! Üss, ha muszáj! Tartsd a várat! Védd a társad! Tiéd a hit! A zászlót vidd! A színen átvonul egy görl, táblával a nyakában: „ÉLVEZET!” Gordon elegáns fekete szmokingban, fekete selyem-garbóban, fekete finom bőrkesztyűben, fényes fekete borsalino kalapban. Szagoltad már a félelem édes illatát? Hallod a halálsikolyt az éjben? Érzed a gőzölgő, síkos kiontott beleket a tenyeredben? Kóstoltad már a vér ízét? Finom. Hallod ahogy reccsen a nyakcsigolya, ahogy eltöröd? (elkezdi forgatni a széket, amelyben ül a liliputi, egyre gyorsabban, egyre erő-szakosabban forgatja) Ölj! Gyilkolj! Vágj! Szúrj! Lőj! És élvezd! Mámorosan, kéjesen, édesen!...
39
Mire a szék forgása leáll, a riadt kis liliputiból egy Hulk Hogan kinézetű vérszomjas erőember lett. Ahogy kilép a székből a Gólem, a fáradtan lihegő Gordon lekeni az izmos testet fényes olajjal, miközben énekel: No 7. Édes kisfiam GORDON:
Itt vagy velem, mint egy új remény, Az éjszakát felváltja a fény, Csak egy perce élsz, nézlek boldogan, Úgy vártam rád, édes kisfiam.
A régi vágy újra szárnyra kél, Míg dalt susog kint az esti szél. Minden bánatom eltűnt nyomtalan, Mosolyogj rám, édes kisfiam.
Egy rózsakert hinti árnyait, Nincs fontosabb, mint az álmaid, Még egy szót se tudsz, mégis annyian Hisznek neked, édes kisfiam. (Prózában a közzene alatt) Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, ha egy kisgyerek megszületik. Mert a kisgyerek egyszer felnő, s talán sikerül neki, hogy a nevetést könnyekké, a szeretet gyűlöletté, a barátokat ellenségekké változtassa. Ezt érzem én, ahogy nézek rád, Más lesz a föld, más lesz a világ. Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan, Boldog leszel, édes kisfiam. Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan, Boldog leszel, édes kisfiam. FOTÓS (belső): Életemben először éreztem, hogy ölni tudnék. Magamat akartam kinyírni. Kiszállok a játékból. Köszönöm a részvételt és a nagy semmit! Most persze azt gondolják, hogy ha ezt a történetet én mesélem el maguknak, akkor mégsem haltam meg. Nos… Ne legyenek olyan biztosak a dolgukban. Én is azt hittem, hogy elértem a gödör alját. De tévedtem. Akkor kezdődött el csak igazán. GORDON:
Nem tudom, ki a búskomor lónak a valagához beszélsz ilyenkor, de elárulom, hogy most egyedül vagy. A világ pedig egyszerűen működik, kedvesem. Vannak akik félnek, és vannak, akiktől félnek. 40
FOTÓS:
Az apám egyvalamit nem bírt elviselni. A félelmet. Nem tűrte meg sem magában, sem a fiában. Gyerekkoromban a félelemért büntetés járt. Hogy féltem-e a büntetéstől? Nem. Nem szabadott. Mert a félelemért büntetés járt.
GORDON:
Akkor hát itt az idő, hogy kipróbáld!... Magadra hagylak, de ne félj, nem leszel egyedül.
9. SZÍN – HORROR HÁZ N o.
8. Rémálom-show (instrumentális progresszív fantázia-zene) A Fotós rémálmain keresztül a félelmetes fény és hangeffektekkel megvalósított tánckép és hatáskeltő riogatás felidézi a közönség gyerekkori, szorongásos horror-emlékeit a Régimódi ijesztgetéstől a legkörmönfontabb hatáskeltésig… Először Nosferatu árnyéka jelenik meg a falon… sánta, púpos alakok, kések villannak… Lugosi Béla, mint vámpír kel ki a koporsóból… denevérek, imbolygó gyertyalángok a kandeláberen sírokból kikelő holtak… földből előmászó hullák… táncoló csontvázak… farkasember… Frankenstein… a Gólem, fehér pofájú inas, karikás szemű szobalány (Adams family) átsuhanó madarak árnyékai… szőke nő fél… zavart mosolyú félszeg fiú, zuhanyzó… (Psyscho) kisasztalon telefon csöng-csöng-csöng… hűtőszekrény világít… bim-bam óra ver… sötét, vakuvillanásra gyilkos pózok… kötéltáncos a magasban, zuhanás, akasztás… kínzások… tűzcsóva fújás… elasztikus lepedőben kísértet-tánc késsel felhasítása a lepedőnek… zombik tánca… vigyori bohócmaszkos rém… bezárt ajtó… baltával szétfeszítve (Shining)… Jason-baseball maszkos alak… átszúrt testek, kiömlő vér… levágott fej… végtagok… kiontott belek… kényszerzubbonyban lekuporodás egy rácsos cellában… tükörképben eltűnő alakok… sokkoló fény-, és hangeffektek… mákos tévéképernyőből előugró szörnyek… lassan vonuló nyomasztó tömeg… sötét… szívdobbanás… sötét… szívdobbanás… A Vöröshajú Nő és Gordon is időről-időre megjelenik a kavalkádban, a Fotós víziójában. A zene végén hirtelen sötét.
10. SZÍN - HULLALEDOBÓ A Cirkusz hullaledobójában vagyunk. Mindenhol emberi testrészek hevernek. Lábak, karok, törzsek, fejek és egyéb kiegészítők. A sok kellék között ott fekszik néhány táncos is. A térben ezen kívül csak egy méretes cső látható, amely olyan magasságban van elhelyezve, hogy a belőle érkező emberdarabok látványosan alá tudjanak hullani. Houdini kisbicskával szalonnázik a halom kellős közepén. Lugosi kotorászik a végtagok között. Odafentről a Circus Noir dübörgő zenéjének foszlányai hallhatók.
41
LUGOSI:
Napok óta nincs egy használható fej. Csupa kopasz, hájas, meg nyúlszájú.
HOUDINI:
Nem kér egy katonát, Bélám?
LUGOSI:
Nem bírom a zsírosat. (közben egy törzsből húzkodja ki a beleket) Érzékeny a gyomrom.
Sikoltás hallatszik odafentről, majd taps. A cső rázkódni kezd, hullani kezdenek belőle a darabok. Lugosi izgatottan nézi. A cső elapad, de aztán néhány másodperc múlva kigurul belőle egy fej is. Lugosi felemeli, mint Hamlet a koponyát. (folyt)
Houdini fogait. (folyt)
Na végre! Kicsit csálék ugyan a fogai! Hé! Adja csak ide! odaadja
a
bicskáját,
Lugosi
feszegetni
kezdi
a
hulla
Na… így már nem is olyan rossz!
Lugosi visszaadja a kést, Houdini tovább szalonnázik vele. (folyt)
Egy perc és kezdődik a produkció! (elszalad hátra, fűrészel, kalapál)
HOUDINI:
Nem való magának a sóbiznisz, Béla! Most akkor, mi a lófasz lesz? Jön a világvége, vagy mi?
LUGOSI:
Nem. A világnak már nagyon rég vége lett. Ez már csak a lecsengése. Csönd
HOUDINI:
Béla… Csönd.
LUGOSI:
Igen? Csönd.
HOUDINI:
Béla…
LUGOSI:
Mondjad, Erik.
HOUDINI:
Én… Nagyon hosszú csönd. 42
LUGOSI:
Nem akarlak félbe szakítani, de… mi van?
HOUDINI:
Egyre többet gondolok a halálra.
LUGOSI:
Miért?
Sikoltás hallatszik odafentről, majd taps. A cső rázkódni kezd, majd kihullik belőle a Fotós hullája. Össze-vissza van verve, dől a vér a fejéből, az egyik keze le van vágva, a csonkból pedig spriccel a vér... Még él, amikor lezuhan, majd kileheli a lelkét. HOUDINI:
Nem is tudom.
LUGOSI:
Addig jó, amíg te gondolsz a halálra, és nem az gondol rád. (feláll, kézbe veszi a lapátját)
HOUDINI:
Béla… Csönd.
LUGOSI:
Igen?
HOUDINI:
Te… Csönd.
LUGOSI:
Félbe foglak szakítani, Erik.
HOUDINI:
Te szoktál gondolni a halálra?
LUGOSI:
Csak a tiédre. Főleg akkor, ha beszélgetni akarsz.
Lugosi kinyit egy kis vasajtót a falon, és lapátolni kezdi bele a testrészeket. HOUDINI:
Nem etted meg a szalonnádat.
LUGOSI:
Nem bírom a zsírosat. (a lapátjáról lecsúszik egy adag bél) Érzékeny a gyomrom.
HOUDINI:
Béla… Kérdeznék valamit… Tegyük fel, hogy van két lehetőséged.
LUGOSI:
Igen?
HOUDINI:
Te melyiket mondod?
választanád?
(csönd)
Hm?
Na!
Nem
43
LUGOSI:
Attól tartok, csak egy lehetőségem van, Erik… Fogom ezt a lapátot, és addig ütöm vele a fejedet, amíg elő nem bukkan az agyad.
HOUDINI:
Miért hal meg az ember, Béla? Miért nem élhetünk örökké?
LUGOSI:
Mert idegesítő vagy, Erik! Azért. Azt pedig nem lehet fokozni a végtelenségig. Ez a jelenet is idegesítő! Ha nem lesz vége egyhamar, ki fogom nyírni magam én is! De előtte téged öllek meg!
HOUDINI:
(kézbe vesz egy fejet, maga elé Hamlet) Szerinted hallanak minket?
LUGOSI:
Kik?
HOUDINI:
A hullák.
LUGOSI:
Ha igen, ők is ugyanazt érezhetik, mint én. Téged gyűlölnek, engem pedig sajnálnak.
HOUDINI:
Szerinted mi van odaát? Bárcsak el tudnák mesélni! Mi van odaát!? Beszélj!
LUGOSI:
(odalép a fejhez, beledugja a kezét, és úgy mozgatja, mint egy kesztyűs bábot) Nincs odaát semmi. Ha megdöglesz, kampó! Vége, sötét. (sötét)
tartja,
mint
Zseblámpákkal a kezükben belép az alagsorba a Vöröshajú Nő és Gordon. Odalépnek a hullaledobóhoz, ahol a Fotós hullája fekszik fejjel lefelé, és kegyelet-teljesen ráterítenek egy újságpapírt. Visszatér a sejtelmes fény. GORDON:
Hát akkor ennyi. Az utolsó előadás. Kár érte. Nagy páros lehettünk volna. Helyes fiú volt... Remélem, nem leszel magányos nélküle.
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Nem vagyok magányos állapotban, inkább csak úgy simán állapotban. (a hasához nyúl) Most féltékeny vagy?
GORDON:
Egy hullára? Ha tudnék gyereket csinálni, igen, talán féltékeny lennék. Jobban fájt, amikor kicsi, csúnya, szőrös, kövér, szemüveges, matrózblúzos lánykaként rajongtam érte... De amióta átoperáltattam magam csúnya, szőrös, kövér, szemüveges férfivé – már semmi se fáj. 44
HOUDINI:
Beteg világban élünk.
LUGOSI:
Nem élünk.
HOUDINI:
Mit karattyolsz?
Lugosi odaáll a Vöröshajú nő elé, integet az arcába, de az nem reagál. Houdini ugyanezt megteszi Gordonnal. HOUDINI:
Hát ez nagy szemétség az élettől! Úgy haltam meg, hogy észre se vettem. Lehet, hogy meg se születtem.
LUGOSI:
Akkor most már meg se tudlak ölni. Mi értelme az ember életének, ha már halott?
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy.
GORDON:
Ez természetes. Csomagolj drágám, tudod, hogy indulunk. Most, hogy eladtuk az egész cirkuszt, nem kell többé a halállal foglalkoznunk, gazdagok vagyunk. Felfoghatatlan gazdagok.
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
Még én sem tudom felfogni, hogy mennyire?
GORDON:
Még te sem drágám. Menjünk. (mindketten el)
HOUDINI:
Szerintem, igenis van valami odaát.
LUGOSI:
Hulla vagyok! Hadd tudjam már jobban! Nincs semmi. Csak rothadás, meg sötét. Vége! (sötét)
HOUDINI:
Nem! A lélek halhatatlan! (fény)
LUGOSI:
Hát nekem kurvára megdöglött a lelkem is.
HOUDINI:
Nem! Vissza fogsz leszel, hanem egy…
LUGOSI:
Hanem egy pattanás a seggeden! Erik! (eldobja a fejet) Ideje dolgozni.
térni!
Lehet,
hogy
nem
ember
Egy ideig csak lapátolnak, majd Houdini leáll. HOUDINI:
Gyakran álmodom testemből.
azzal,
hogy
kiszabadulok
LUGOSI:
Ha ilyen testem lenne, én is elhagynám.
a
45
HOUDINI:
Aztán meglátok egy alagutat, aminek a vége valami vakító fényességbe vezet, és én elindulok a fény felé.
LUGOSI:
Őrjítően eredeti álom. Most hogy életveszélyben vagyok.
HOUDINI:
És ahogy elindulok… ahogy megyek a fény felé…
LUGOSI:
Akkor? Na mondjad! Mi van ott? Mi van ott a fényen túl? Na!
HOUDINI:
Azt nem tudom… Olyankor mindig felébredek.
LUGOSI:
Naná! Olyankor mindenki felébred! De majd én megmondom, mi van ott a fényen túl. A villanykapcsoló! Amire rátenyerel a kaszás és volt nincs fény! Volt nincs Gyula! Meghaltál. És ennek a jelenetnek is legyen vége! Nem csinálom tovább! Sötét! (sötét. csönd.)
annyira
unatkozom,
HOUDINI HANGJA: Szerinted miért pont kaszája van neki? (Fény.) LUGOSI:
(már a színpad szélén jár, kezében kávé, egy szál cigaretta meg egy számlatömb, de kénytelen visszajönni) Ezt nem hiszem el.
HOUDINI:
Miért kasza? Miért nem valami más?
LUGOSI:
Mi bajod a kaszával?
HOUDINI:
Akármije lehetne neki.
LUGOSI:
Mégis mi? Legyen nála egy kanál víz? Abba fojtson bele?
HOUDINI:
Miért pont kasza?
LUGOSI:
Mert az neki a neve. A kaszás. Így hívják. És egy kaszásnak kaszája van.
HOUDINI:
Lehetne kasszás is…
LUGOSI:
Mi van!?
HOUDINI:
Lehet, hogy elírták. A kaszás, igazából a kasszás.
46
LUGOSI:
És mit csinál!? Agyonüt egy pénztárgéppel!? Bocsánat! Ez a jelenet már a pokol legmélyebb bugyrában van. Erik! Kérlek! Itt a számlatömböm. Ez az utolsó jelenetünk ebben a kurva előadásban! Szeretnék hazamenni.
HOUDINI:
Vagy kása! Eljön érted a kásás.
LUGOSI:
Most tényleg nagyon vigyázz…
HOUDINI:
Érted… hogy nem kaszás, hanem kásás… És akkor így megmérgez. Így odajön… És azt mondja: Kérsz kását? Te meg: Aha. És aztán meg megmérgeződsz.
LUGOSI:
Na jó… Erre egyvalamit reagálhatok!
Lugosi kimegy, majd kisvártatva visszajön fekete csuklyás lepelbe bújva, kezében egy kaszával. LUGOSI:
Ütött az órád!
HOUDINI:
Soha nem ütök az órámmal. Senki órájával. (mutatja) Ez hülyeség.
LUGOSI:
Most eltávozol az örök vadászmezőkre!
HOUDINI:
A természet folyamatosan változik. Nincs olyan, hogy egy mező örök… Mi van, ha kinő egy fa… akkor az már erdő.
LUGOSI:
Akkor fűbe harapsz!
HOUDINI:
Állítólag tőle?
LUGOSI:
Feldobod a talpad!
HOUDINI:
Próbáltam már, de nem tudtam megcsinálni!
LUGOSI:
Akkor majd… majd én fogom feldobni a te talpadat!
HOUDINI:
Akkor ahhoz előbb le kéne vágni. De azt azért megnézném, ahogy levágod a talpamat, hallod! Milyen hülyeség már levágni valakinek a talpát!?
LUGOSI:
Megboldogulsz!
HOUDINI:
(szélesen elmosolyodik)
nagyon
egészséges.
Miért
sem
üt
halnék
az
meg
47
BÉLA
Áááááhhhhh! (ledobja magáról rátámad a kaszával) Megöllek!
HOUDINI:
Nem tudsz!
LUGOSI:
Miért ne tudnálak?
HOUDINI:
Nincs ilyen dőltbetűs rész!
LUGOSI:
Ez a jelenet halott! Függöny!
HOUDINI:
(elővesz egy függönyt)
a
kaszás
jelmezt,
Csönd. Lugosi beledől a kaszába. Houdini elveszi a számlatömbjét és el. Egy pillanatra visszajön… HOUDINI:
Figyeljenek csak… Ha fognak egy fájdalomcsillapítót, belerakják egy csúzliba, és meglőnek vele valakit, akkor az mi? Az ugyanúgy fáj… nem? Na mindegy. (el)
LUGOSI:
Az igazán szép dolgokat nem lehet elmesélni. Át kell élni őket. Mindenkinek. Neked is. Nekik is... (el)
Ahogy a két hullatakarító kimegy, a Fotós hullája mögül egyszercsak kilép a Fotós. Kezében fényképezőgép. Odaáll a saját hullája elé, villan a magnézium. A kép megjelenik a kivetítőn. FOTÓS:
Nem is lett rossz. Ahhoz képest, hogy milyenek voltak a fényviszonyok. Hogy mit keresek itt? Azt mondják, ha valaki úgy hal meg, hogy volt még elintézetlen dolga az életben, az állítólag kísérteni fog mindaddig, amíg az a bizonyos dolog nem lett elintézve. Nos, ezt a szóbeszédet csak megerősíteni tudom. És nekem nemcsak egy, de több elintézetlen dolgom is hátramaradt...
11. SZÍN – CIRKUSZ MENNYORSZÁG N o.
9. Most múlik pontosan
Ahogy a Fotós énekelni kezd, kitisztul az előadás során végig feketében lévő színpad és háttér, és mindent elönt a fehér köd. A cirkuszos társaság fehérben, és halvány színesben lebeg ahogy megszólal a nóta.
48
FOTÓS
Most múlik pontosan, Engedem hadd menjen, szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen. Nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem. Villámlik mennydörög, ez tényleg szerelem. Látom, hogy elsuhan felettem egy madár, tátongó szívében szögesdrót, csőrében szalmaszál. Magamat ringatom, míg ő landol egy almafán, az Isten kertjében almabort inhalál. Vágtatnék tovább veled az éjben az álmok foltos indián lován. Egy táltos szív remeg a konyhakésben, talpam alatt sár és ingovány. Azóta szüntelen őt látom mindenhol. Meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol. Szilánkos mennyország, folyékony torz tükör. Szentjánosbogarak fényében tündököl.
Az ének végén a zene átúszik Mozart Requiem felvételére, miközben a Fotós és szereplők ölelkeznek és mosolyognak. Erősödik a Mozart zene, elönti a vakító fehérség a színpadot. VETÍTETT FELIRAT: VÉGE
12. SZÍN – EPILÓGUS (GYEREKSZOBA) Egy hintázó kiságy mellett áll a Vöröshajú Nő házias kis hálóingben, az ágyra szerelt forgó kis játék zenél. A Vöröshajú Nő mosolyogva ringatja a bölcsőt, amelyben egy csecsemő gőgicsél. Egy hatalmas tüllfüggönyt lebegtet a szél. Gordon házikabátban, kockás papucsban, egy hintaszékben ül és újságot olvas. 49
GORDON:
Drágám, te hagytad nyitva a terasz ajtaját?
VÖRÖSHAJÚ NŐ:
(csábos hálóingben fésülködik) Nem szívem, én becsuktam mielőtt levetkőztem.
GORDON:
Hm... Különös...
A gyerekágyba behajol a Vöröshajú nő, és a csecsemő berántja őt, úgy hogy fejjel lefelé esik be a kiságyba, a lábaival felfelé kalimpálva, és kifröccsen a vér az ágyból. A függönyön is hirtelen vér fröcskölődik szét, majd elhúzza a Fotós, aki már félelmetes vámpírként hörög... Mindenütt vér. Vér, vér, vér. VETÍTETT FELIRAT: CIRCUS NOIR 2. – A BOSSZÚ HAMAROSAN... JÖN!!!
50
