Villamos balesetek a nagyfeszültségű átviteli hálózaton

Villamos balesetek a nagyfeszültségű átviteli hálózaton BME VIK Villamos Energetika Tanszék Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Csoport

Kimpián Aladár tiszteleti oktató

Budapest, 2009. 10. 14., 21.

Az átviteli – 750, 400, 220 és 120 kV-os – hálózat üzemeltetése (táv- és helyi kezelése, állapotfelmérése, üzemzavarelhárítása, karbantartása, javítása), illetve létesítése és felújítása során a villamos balesetek elkerülésének legfontosabb feltétele a technológiai előírások maradéktalan, ellenőrzött betartása és betartatása. Erőművek, alállomások, távvezetékek (szabadvezetékek és kábelek) és ipari, mezőgazdasági, kommunális létesítmények üzemszerűen feszültség alatt álló villamos berendezéseinek táv- és helyi kezelését általában feszültség alatt, állapotfelmérését, üzemzavar-elhárítását, karbantartását, javítását, illetve létesítését és felújítását általában feszültségmentes állapotban végzik.

A legfontosabb alapfogalmak:

Feszültség alatti állapot: • Fizikailag: az üzemi villamos berendezésnek az az állapota, amikor a villamos energia tápforrásával (-forrásaival) vezetői kapcsolatban áll, vagy feszültség alatti üzemi villamos berendezéssel induktív és/vagy kapacitív csatolásban van, és rajta a földhöz képest villamos feszültség mérhető. • Jogilag: az üzemi villamos berendezésnek az az állapota, amikor nem teljesülnek rajta maradéktalanul a feszültségmentesítés szabványos feltételei.

Feszültségmentes állapot: • Fizikailag: az üzemi villamos berendezésnek az az állapota, amikor a földhöz képesti villamos feszültsége nulla vagy közel nulla. • Jogilag: az üzemi villamos berendezésnek az az állapota, amikor vezetői kapcsolata minden villamosenergiatápforrással meg van szakítva, és maradéktalanul teljesül rajta a feszültségmentesítés mind az öt szabványos feltétele. Feszültség nélküli állapot: Az üzemi villamos berendezésnek az az állapota, amikor vezetői kapcsolata minden villamosenergia-tápforrással meg van szakítva, következésképp nem áll az üzemi feszültséghez hasonló értékű földhöz képesti villamos feszültség alatt, de nem teljesülnek rajta maradéktalanul a feszültségmentesítés szabványos feltételei.

Feszültségmentesítés: Az a folyamat, melynek során az üzemszerűen feszültség alatt álló üzemi villamos berendezést olyan állapotba hozzák, hogy rajta (érintésével, közelében, azaz veszélyes övezetében) a villamos áramütés veszélye nélkül, biztonságosan lehet munkát végezni. Veszélyes övezet: A feszültség alatt álló csupasz (szigetelő burkolat nélküli) rész körüli olyan térség, amelyben a villamos veszély kiküszöbölését szolgáló szigetelés nincs meg az e térségbe védelmi intézkedések nélkül behatoló személy vagy eszköz és a feszültség alatt álló csupasz rész között. A veszélyes övezet külső határa egyenlő a munkavégzés legkisebb védőtávolságával.

A munkavégzés legkisebb védőtávolsága (a veszélyes övezet külső határa): Az a levegőben mért legkisebb távolság, amelyet a feszültség alatt álló csupasz rész és a munkavégző teste, testrésze, szerszáma, védő- vagy segédeszköze, illetve munkagépe között tartani kell ahhoz, hogy villamos átívelés (átütés) az előforduló legnagyobb villamos igénybevétel esetén se következzen be. A berendezés névleges feszültsége, kV

A munkavégzés legkisebb védőtávolsága, m

10 15, 18, 20

0,18 0,3

30, 35 120

0,4 1,1

220 400 750

2,2 3,2 6,4

A feszültségmentesítés öt lépése, amelyeket az erősáramú villamosmérnöknek úgy kell tudnia, mint az Ohm-törvényt: 1.

2.

Kikapcsolás, leválasztás A villamosenergia-betáplálás megszakítása minden irányból (megszakítók vagy annak minősülő készülékek kikapcsolása) és az összes betáplálási irány leválasztása (szakaszolók vagy annak minősülő készülékek „KI” helyzetbe hozása). Pl. egy 400/120/18 kV-os transzformátor feszültségmentesítésekor mindhárom feszültségszinten ki kell kapcsolni a megszakítókat és ki kell szakaszolni a szakaszolókat. A visszakapcsolás/visszakapcsolódás meggátlása Az összes kikapcsolt megszakítót és szakaszolót „KI” helyzetében bénítani kell, pl. a villamos motoros hajtás működésének megakadályozásával, a hajtásban tárolt energia „leeresztésével”, lelakatolással.

3.

4.

Feszültségkémlelés (a feszültség nélküli állapot ellenőrzése) Annak ellenőrzése, hogy minden energiabetáplálási irány kikapcsolása és leválasztása dacára a feszültségmentesítendő villamos berendezés nem került-e konduktív úton vagy induktív/kapacitív áthatás révén feszültség alá. 220, 400 és 750 kV-on – megfelelő szelektív eszközzel nem rendelkezvén – megelégszünk annyival, hogy látjuk: az összes betáplálási irány meg van szakítva. Földelés, rövidrezárás A feszültségmentesítendő berendezés azonos feszültségszintű kapcsainak kisellenállású összekötése és potenciáljuk rögzítése a földéhez. A földelő-rövidrezárót mindig először a definitív földponthoz csatlakoztatjuk és csak ezt követően zárjuk vele rövidre az azonos feszültségszintű kapcsokat.

5.

Elhatárolás a szomszédos, feszültség alatt álló berendezésektől A feszültségmentesítendő villamos berendezés körülkerítése figyelmeztető zászlós kötélkordonnal, elhatárolása szigetelő anyagú térelválasztókkal, figyelmeztető táblák elhelyezése. Csak az az üzemi villamos berendezés tekinthető feszültségmentesnek, amelyen a felsorolt öt műveletet a fenti sorrendben végrehajtották.

Nagyfeszültségű távvezetékek feszültségmentesítésének járulékos teendői 1.

2.

3.

Távvezeték feszültségmentesítésekor a távvezetéküzemeltető személyzetből vonalfelelőst kell kijelölni, aki egy személyben felelős az üzemirányító és a távvezetéken dolgozó munkacsoport közötti kapcsolattartásért. Az alállomási végpontokon a távvezeték feszültségmentesítésének lépéseit (megszakítók kikapcsolása, szakaszolók kiszakaszolása, földelőszakaszolók beszakaszolása) távkezelés esetén maga az üzemirányító diszpécser végzi, helyi kezeléskor az üzemirányító utasítására a személyzet. A vonalfelelős utasítására a távvezeték-üzemeltető személyzet a távvezetéki munkaterület előtt és mögött biztonsági (régebbi kifejezéssel „behatároló”) földelést helyez el mindhárom fázisban.

4.

5.

6.

7.

8.

A távvezetéket mint munkaterületet a vonalfelelős adja át a munkacsoport vezetőjének. A vonalfelelős engedélye nélkül tilos a távvezetéken munkát végezni. A munkavégzés helyén a munkacsoport köteles munkahelyi földelést elhelyezni mindazokban a fázisokban, amelyekben munka folyik. A munka befejezésekor a munkacsoport köteles a munkahelyi földelést eltávolítani, a csoportvezető pedig visszaadni a távvezetéket a vonalfelelősnek, és nyilatkozni, hogy a távvezeték feszültség alá helyezhető-e. Ezután a vonalfelelős utasítására a távvezeték-üzemeltető személyzet eltávolítja a munkaterület előtti és mögötti biztonsági (behatároló) földeléseket. Miután a távvezetékre felrakott összes munkahelyi és biztonsági földeléseket eltávolították és a munkavégzők, valamint a távvezeték-üzemeltetők levonultak, a vonalfelelős visszaadja a távvezetéket az üzemirányítónak.

1. sz. távvezetéki baleset (2007. június): villámcsapás Munkafeladat: A feszültségmentesített 112 km-es egyrendszerű 400 kV-os távvezeték tartó és feszítő szigetelőláncaiban a HR 85/17 és HR 85/21 típusú porcelán hosszúrúd-szigetelők cseréje kompozit hosszúrúd-szigetelőkre (közepük epoxigyantával telített üvegszál-vázas hosszúrúd, légzárványmentesen rásütött külső szilikongumi ernyőzettel). A biztonsági földelések helye: a 287. és a 297. sz. oszlopok. A munkavégzés helye: 251. sz. feszítőoszlop, a munkavégzők mindhárom fázisban elhelyeztek munkahelyi földelést. Időjárás: Tiszta,napsütéses idő, de 14:45 óra tájban hirtelen kialakuló zivatarfelhőzet a munkaterülettől kb. 20 km-re, a 200. sz. oszlop környezetében. Az esemény: 15:00 körül petárda-robbanás jellegű hanghatás, közben fényjelenség (valószínűleg a fázisvezetőt ért közvetlen villámcsapás hatására fellépő látható korona). A sérült a cserélendő szigetelőlánc-ágat meglazító szerszámon hasalt.

A sérült lába elzsibbadt, elgyengült. 5 perc múlva lejött a földre. Maradó sérülést nem szenvedett.

A baleset oka: A munkaterület (251. sz. oszlop) a biztonsági földelések által közrefogott zónán (287-297. sz. oszlopok közén) kívül helyezkedett el. A villámcsapás által indított vándorhullám előbb érte el a feszítő szigetelőlánc-ágat meglazító fém szerszámon hasaló sérültet, mint az áramkötést az oszlopkarhoz földelő sodronyt.

A baleset elkerülhető lett volna, ha betartják a munkaterület előtti és mögötti biztonsági (behatároló) földelés elhelyezésére vonatkozó szabályt: mindkét biztonsági földelés legfeljebb látótávolságra lehet a munkaterülettől (oszloptól).

2. sz. távvezetéki baleset: amikor az üzemirányító vét a szabályok ellen Munkafeladat: hordóelrendezésű, vegyes (220 és 120 kV) feszültségű, vegyes fáziselrendezésű távvezeték védővezetőjének cseréje Előzmények: A 220 kV-os távvezeték tartósan feszültségmentes volt. A 120 kV-os távvezeték feszültségmentesítését alállomási karbantartás végett hétfőtől péntekig kérte és kapta meg az üzemeltető vállalat Üzemelőkészítő Csoportja az áramszolgáltató vállalat Körzeti Diszpécser Szolgálatától.

Tudomást szerezve a 120 kV-os távvezeték ötnapos feszültségmentességéről, az üzemeltető vállalat területileg illetékes vezetékfelügyelőségének vezetője bejelentette az üzemeltető vállalat Üzemelőkészítési Csoportjának, az pedig pótlólag a Körzeti Diszpécser Szolgálat (KDSZ) üzemelőkészítőjének, hogy a 120 kV-os távvezetéken is fognak munkát végezni. Emiatt szükség volt vonalfelelős kijelölésére, aki a vezetékfelügyelőség vezetője lett (azaz nélküle sem kapcsolás, sem munka nem végezhető a távvezetéken). A KDSZ üzemelőkészítője azonban elmulasztotta informálni a KDSZ diszpécserszolgálatát arról, hogy az alállomási karbantartás mellett a távvezetéken is fognak munkát végezni, így amikor az alállomási karbantartást szerdán – két nappal az engedélyezett feszültségmentesítési időtartam vége előtt – befejezték, a KDSZ diszpécsere feszültség alá helyeztette a távvezetéket anélkül, hogy erről a vonalfelelőst értesítette volna.

Pénteken a 120 kV-os távvezeték szerda esti feszültség alá helyezéséről nem értesített vonalfelelős engedélyével a kivitelező megkezdte az arra a napra tervezett védővezetőcserét. A védővezető tartóbakja közelében beakasztott terelőkeréken keresztül műanyag (tehát szigetelő) felhúzókötéllel 16 mm átmérőjű, nagyteherbírású acél behúzókötelet kezdtek felhúzni az oszlopra, amellyel majd az új, 95/55 mm2-es védővezetőt becsörlőzik a régi, sérült védővezető helyére. A felemelkedő acél behúzókötelet a sérült (a vonalfelelős) védőkesztyűs kezével terelte, hogy az felhúzás közben ne súrolja a középső karon lévő – tudomása szerint feszültségmentes – 120 kV-os áramvezetőt. Amikor azonban az acélkötél emelkedő vége megközelítette a középső karon lévő – valójában feszültség alatt álló – áramvezetőt, átütés következett be, és a lenti részével a földdel jól érintkező acélsodronyon keresztül mintegy 10 000 A-es 1FN rövidzárlati áram folyt le a földbe.

A kesztyűs kezével az acélsodronyt markoló, azzal mintegy 2 m hosszban párhuzamosan kapcsolódó sérült testén akkora söntáram folyt keresztül, amely súlyos beégést okozott a sodronyt markoló kéz hüvelyk- és mutatóujja között és áramkilépési nyomokat a talpán és cipőjén. Rövid időre eszméletét is elvesztette. A baleset oka: a KDSZ üzemelőkészítőjének mulasztása: nem közölte a diszpécserszolgálattal, hogy a 120 kV-os távvezetéken is dolgoznak.

3. sz. távvezetéki baleset: amikor a gyorsvágó önállósítja magát Munkafeladat: 120 kV-os táv-vezeték oszlopcsúcsán lévő védővezető-tartóbak korrodált, mozdíthatatlan csavarjainak levágása motoros gyorsvágóval (flexszel). A baleset lefolyása: a rácsos oszlopszerkezet szögvasán álló, biztonsági hevederzetének övkötelét szabályosan a rácsvas köré hurkoló, majd karabinerével beakasztó szerelő a csavarok levágása után nem várta meg, amíg a korong megáll. Gyorsvágóját úgy eresztette le maga mellé, hogy annak még gyorsan forgó korongja elvágta az övkötelet, és a szerelő kb. 30 m magasból lezuhant. Súlyos belső és külső sérüléseket szenvedett.

A baleset megelőzhető lett volna, ha  a dolgozó munkáját nagyobb figyelemmel végzi: a gyorsvágót mindaddig kezében, övkötelétől távol tartja, amíg a vágókorong meg nem áll,  használja a biztonsági hosszabbító kötelet, mely egyik végével a biztonsági hevederzet hátrészéhez csatlakozva, másik végével a megfelelő rácsrúd-csomópont köré tekerve, a zuhanás úthosszát néhány m-re csökkenti.

4. sz. távvezetéki baleset: hogyan szakítsuk le a távvezetékoszlop karját a hozzá kikötött emberrel együtt Munkafeladat: Kétrendszeres 120 kV-os távvezeték 2. sz. sarokfeszítő oszlopának alsó karjához csatlakozó áramvezető feszítő szerelvényének cseréje az elavult csavaros típusúról korszerű markolópréses típusúra. Technológia: A feszítő szigetelőlánc áramvezető sodrony felőli végére csörlő által húzható acélkötél beakasztása, rövid (néhány cm-es) túlhúzással a feszítő szigetelőlánc meglazítása, kiakasztása az oszlopkar felőli szerelvényből, majd a sodrony és a szigetelőlánc visszaengedése a földre. Itt a szerelvénycsere végrehajtása, majd a sodrony és a szigetelőlánc visszahúzása kis túlhúzással, a lánc beakasztása a karnál, a húzókötél visszaengedésével a feszítő szigetelőlánc megterhelése, végül a húzó acélkötél kiakasztása és visszaengedése a földre.

„Népliget” típusú, kétrendszerű Az áramvezető sodrony vissza120 kV-os feszítőoszlop engedésének és újra behúzásának sémája

A baleset lefolyása: A szerelvénycsere elvégzése után az áramvezetőt és a feszítő szigetelőláncot visszahúzták, kissé túlhúzták, majd megálltak a húzással, várva, hogy az oszlopkar tövében tartózkodó két szerelő a kar végére kimenve és ott övkötelüket beakasztva, visszaakasszák a feszítő szigetelőláncot.

Az övköteleknek a kar közepén lévő rácsvasakhoz történő bekötése után az egyik szerelő továbbindult a karvég felé, amikor az oszlopkar mindkét felső ferde húzott főszára erős reccsenéssel kiszakadt az oszloptörzs függőleges főszárához rögzített csomólemezből. A kar lebillent, az alsó vízszintes és a felső ferde főszár közötti függőleges, illetve ferde rácsrudak M12-es csavarjai a kar 1. sz. oszlop felőli oldalán elnyíródtak, és a másik szerelő övkötele a csomópont nélkülivé vált ferde főszárról lecsúszott, a szerelő pedig a 18 m-es magasságból a földre zuhant. Sérüléseibe 2 nap múlva belehalt. A baleset oka: 1. Az oszlop vasszerkezeti terve szerint a kar felső ferde főszárát 2 db M16 csavarral kellett volna bekötni a törzs függőleges főszárához rögzített csomólemezhez, és ugyanebbe a csomópontba – a csomólemez 3., Ø13 mm-es furatába – kellett volna bekötni 1 db M12 csavarral az első ferde rácsrudat. Mivel ez a furat hiányzott, az oszlop 1953-as építésekor

a felső ferde főszárat csak 1 db M16 csavarral kötötték be, a másik Ø17 furathoz pedig „hozzáerőszakolták” az első ferde rácsrudat, M12 csavarral rögzítve azt a csomólemezhez és a felső ferde főszárhoz is. Így a húzott felső ferde főszárat érdemben csak 1 db M16 csavar rögzítette az eggyel kevesebb furatú csomólemezhez. 2. A kar alsó vízszintes nyomott és felső ferde húzott főszárai közötti függőleges és ferde rácsrúdak M12 bekötő csavarjait az építéskor nem húzták meg kellően, így azok az évek során korrodáltak, és a kar összecsuklásakor elpattantak. Ennek következtében a második szerelőnek a felső ferde főszárra hurkolt övkötele akadálytalanul le tudott csúszni a főszárról és okozta a szerelő lezuhanását. 3. A kar valószínűleg nem szakadt volna le, ha a karvégre akasztott terelőkerékből nem közvetlenül az oszloplábhoz kötött terelőkeréken át vezetik a húzókötelet, hanem a kar és a törzs csatlakozásához beiktatnak még egy kereket.

A kar felső ferde húzott főszárának és első ferde rácsrúdjának tervezett, helyes bekötése a háromfuratú csomólemezhez

A kar felső ferde húzott főszárának és első ferde rácsrúdjának tényleges, helytelen bekötése a kétfuratú csomólemezhez

Ha kétség merül fel az oszlopkar függőleges teherbírását illetően, akkor a helyes kötélvezetés :

1. sz. alállomási eset: amikor a fúrógép kikapcsolja a 220/120 kV-os transzformátort Munkafeladat: A 220/120 kV-os alállomáson folyó rekonstrukció során a szerelőnek egy kiegészítő sorkapocstartó lécet kellett felerősítenie a környéket ellátó 220/120 kV-os, 160 MVA-es transzformátor kapocsszekrényében. Elfelejtett magával hosszabbítót vinni, amellyel a kb. 10 m-rel odébb lévő másik elosztószekrény kétsarkú dugaszolóaljzatáról megtáplálhatja a fúrógépet, ezért a fúrógép villásdugójának érintkezőire egyegy vezetékdarabot tekert, végeiket megcsupaszította, majd próbalámpájával nekiállt olyan sorkapcsokat keresni, amelyeken fázisfeszültség, illetve 0-feszültség van. Talált is két egymás melletti sorkapcsot, melyek közül az egyiknél a földhöz képest teljes fénnyel égett a próbalámpa, a másiknál – ugyancsak a földhöz képest – meg nem égett. – Nagyszerű – gondolta. –Találtam fázist és nullát – , s a két

sorkapocsba bekötötte a fúrógép sajátságosan meghosszabbított villásdugóját. Amint bekapcsolta a fúrógépet, kikapcsolódott a 220/120kVos transzformátor. A kikapcsolódás oka: Normál működés: Ha a transzformátorban belső zárlat keletkezik, olajlökés indul meg a konzervátor (tágulóedény) felé, ennek következtében a Buchholz-relé érintkezője zár,meghúz a Buchholz-segédrelé, ettől áramot kap a megszakító kioldó tekercse, amely kikapcsolja a hibás transzformátor megszakítóját. Amikor a szerelő éppen a Buchholz-relé sorkapcsaiba csatlakoztatta a fúrógépet, annak kis egyenáramú ellenállását párhuzamosan kapcsolta a Buchholz-relé érintkezőjével. A fúrógép bekapcsolásakor a fúrógép-motor tekercselésén átfolyó áram elegendő volt a Buchholz-segédrelé meghúzásához, ez pedig kikapcsolta a megszakító(ka)t.

A fúrógép bekapcsolása általi transzformátor-kikapcsolódás áramköri rajza

2. sz. alállomási baleset: nagyfrekvenciás csatolókondenzátor is tud 50 Hz-es áramütést okozni A távvezetéki vivőfrekvenciás (TVF) összeköttetés elvi sémája:

A hullámzár soros elem, a csatolókondenzátor sönt elem. Impedanciaviszonyok: Hullámzár: XL= jωL, 50 Hz-re átereszt, nagyfrekvenciára lezár Csatolókondenzátor: XC= 1/jωC, 50 Hz-re lezár, nagyfrekvenciára átereszt

A hullámzárat az alállomási fogadóportál gerendájára, vagy a távvezeték végfeszítő oszlopának karjára szokás függeszteni. A csatolókondenzátort az alállomási fogadóportál alá, készüléktartó vasszerkezetre, vagy a távvezetéki végfeszítő oszlop kb. 15m magasban lévő konzoljára állítják. Ez utóbbi esetben a nagyfrekvenciás jelet Ø8 mm-es vörösréz rúddal (ún. antennavezetékkel) vezetik a csatolókondenzátor aljához. Az antennavezetéket az oszlop rácsrúdjaira szerelt 10 kV-os támszigetelők tartják és szigetelik el az oszlop földelt vasszerkezetétől. Az NF csatolás egyéb elemeit az oszlop aljába épített, kb. 3 m magasban lévő pódiumra teszik. Itt van az antennavezeték alsó pontjának földelőszakaszolója is. Munkafeladat: az elöregedett, törött 10 kV-os támszigetelők cseréje újakra és új vezetékmegfogók felszerelése. A 400 kVos távvezetéket nem kellett feszültségmentesíteni, mert az oszlop villamos és mágneses árnyékolást adott.

Az antennavezeték nulla potenciálját a pódiumon lévő földelőszakaszoló bekapcsolt helyzete biztosította. A baleset lefolyása: A későbbi sérült lemászott az oszlopról, újabb adag vezetékmegfogót vett magához, majd visszamászott, eközben hevederes biztonsági felszerelésének övkötelét nem kötötte be, mert ez akadályozta volna a mászásban. Felérve a 15 m-es magasságba, mielőtt elfoglalta volna munkapozícióját és bekötötte volna övkötelét, beleakadhatott a sűrű rácsozásba, egyensúlyát vesztve belekapaszkodott az antennavezetékbe, mely a dinamikus erőhatástól a közeli forrasztási helyen eltört, és az a része vált szabad potenciálúvá, amelybe kapaszkodott. Ez kismértékű áramütést okozhatott nála, melynek hatására az antennavezetéket elengedte, és a földre zuhant. Többszörös csonttörést szenvedett.

A baleset elkerülhető lett volna, ha  a sérült az oszlopon történő minden helyzetváltoztatás közben beköti övkötelét, még akkor is, ha ez lassítja az oszlopon való közlekedést,  eseti technológiai utasításban kellett volna szabályozni az antennavezeték feszültségmentesítésének rendjét, előírni, hogy a csatolókondenzátor talpához a lehető legközelebb is el kell helyezni földelést.

3. sz. alállomási baleset: fém festőlétra nekitámasztása feszültség alatt álló 120 kV-os gyűjtősín-szakaszolónak Az alállomás 120 kV-os szabadtéri kétgyűjtősínes kapcsolóberendezése rekonstrukció alatt állt. Az egyik gyűjtősín feszültségmentes volt, rajta szerelési munkák folytak. A másik gyűjtősín feszültség alatt állt, hozzá csatlakoztak az üzemben lévő távvezetékek és transzformátorok. Az alállomáson festők is dolgoztak, rájuk az alállomás egyik elektrikusa szerelési felügyelőként felügyelt. Ebédidő volt, a festő munkacsoport a szerelési felügyelő vezetésével a munkaterületről levonult, nagyobb méretű eszközeiket (festőlétráikat) magukkal hozva. Az ebédet még nem fejezték be, amikor az egyik festő a szerelési felügyelő tudta és engedélye nélkül egyedül, de fém létráját magával víve, nekiindult a 120 kV-os szabadtéri kapcsolóberendezésnek. Az egyik üzemben lévő mezőben megállt, fém létrájának talpát letette a földre, tetejét pedig a gyűjtősín-szakaszoló feszültség alatti szigetelőjének döntötte.

120 kV-os csőgyűjtősín

Szerencséjére, az átbillenéshez szükséges kezdősebesség megadása után a létrát elengedte. Így amikor a dőlő létrához a szakaszoló támszigetelőjének feszültség alatt álló fejrésze átütött, a festő már nem volt közvetlen érintkezésben a létrával. Az 1FN földrövidzárlat következtében kikapcsolódott az egyetlen 120 kV-os gyűjtősín, és az alállomás összes fogyasztója ellátatlanná vált. Következtetések: 1. Nagyfeszültségű kapcsolóberendezésben idegen kivitelezőnek tilos felügyelet nélkül közlekedni. 2. Tilos feszültség alatt álló részt testtel, testrésszel, szerszámmal, munkaeszközzel átütési-átívelési távolságon belül megközelíteni. 3. Nagyfeszültségű kapcsolóberendezésben végzett munkánál kiemelt felelőssége van a szerelési felügyelőnek és a biztonságtechnikai oktatást végzőnek.

4. sz. alállomási baleset: téves gyűjtősín-szakaszoló működtetés A 220/120/20 kV-os alállomás 20 kV-os belsőtéri, épített cellás, kétgyűjtősínes kapcsolóberendezésében az elektrikusi szolgálatnak az üzemirányító által vezényelt kapcsolást kellett végrehajtania: sínáttérést a 20 kV-os távvezetéki mezőben. Kiindulási állapot: Közbenső állapot Végállapot:

A 20 kV-os megszakítók (T = teljesítménykapcsoló) táv-, a gyűjtősín-szakaszolók kézi működtetésűek. A sínáttérés bekapcsolt sínáthidaló mellett történik. A szolgálatvezető elektrikus parancsot adott a távvezeték BS gyűjtősín-szakaszolójának BE működtetésére (ennek megfelelően a kapcsolótérben kigyulladt a BS gyűjtősín-szakaszoló parancsadó lámpája), ennek ellenére a helyszíni működtetést végző másodelektrikus a bekapcsolt, áramot vezető KS gyűjtősín-szakaszolót működtette KI irányban. A szakaszolóval történt árammegszakítás miatt ív keletkezett, amely a bekapcsolt sínáthidaló miatt mindkét gyűjtősín háromfázisú zárlatába ment át. (A sínáthidaló azonnali védelmi kikapcsolódása a B gyűjtősínt megmentette.)

Miután az eseményeket az üzemirányítónak jelentették, és a zárlatot szenvedett KS gyűjtősín-szakaszolót szemre kielégítő állapotúnak vélték, megkezdték az eredetileg tervezett állapot beállítását. Ehhez a szolgálatvezető elektrikus először kikapcsolta a távvezeték megszakítóját, majd a másodelektrikus a helyszínen megkezdte a BS szakaszoló beszakaszolását. A vélhetően sérült KS szakaszoló azonban nem bírta a BS felől jövő feszültséget és átívelt.

A másodelektrikus, hallva a zárlat hangját, megijedt, és visszarántotta az időközben már zárlati áramot vezető, de fázisai között még nem zárlatos BS szakaszoló kézi hajtókarját. Ekkor az ív a BS szakaszoló fázisai között is összeborult. A másodelektrikus belenézett az ívbe, és ettől hónapok alatt gyógyuló szemsérülést szenvedett. A súlyos üzemzavar és a baleset elkerülhető lett volna, ha:  a másodelektrikus nem figyelmetlen, és azt a szakaszolót működteti, amelyiknek a parancsadó lámpája világított, és  viseli a villamos ív fénye elleni arcvédőt;  a zárlatot elszenvedett szakaszoló állapotáról szigetelésiellenállás méréssel meggyőződnek.

5. sz. alállomási baleset: „Elfelejtettem kiszakaszolni …” Elsődleges munkafeladat: a 120/20 kV-os alállomás speciális kialakítású 20 kV-os belsőtéri kapcsolóberendezésében a 2. számú mező (transzformátor-leágazás) feszültségmentesítése a kisolajterű, rugóerőtárolós hajtású megszakító hajtásának gyártóművi szakemberek általi javítása céljából. Ezt a feszültségmentesítést szabályosan készítették elő és hajtották végre. Pótlólagos munkafeladat: ha már a gyártóművi szakemberek az alállomáson vannak,vizsgálják ki az 1. mező (a 20 kV-os kondenzátortelep) megszakítójának hajtáshibáját is. Az ehhez szükséges feszültségmentesítést az alállomási szolgálatvezető elektrikus soron kívül intézte az üzemirányítóval. A baleset lefolyása: A külső vállalattól érkezett megszakító-szerelők kérésére a betervezet munka (a 2. sz. mezőbeli transzformátor-megszakító hajtásának javítása) helyett az 1. mezőben kezdték a munkát.

A szolgálatvezető elektrikust megzavarhatta a munkacsere, így – bár szabályosan megírt kapcsolási sorrend állt rendelkezésére – megfeledkezett a megszakító alsó csatlakozóira feszültséget juttató B gyűjtősínszakaszoló kiszakaszolásáról, (csak a kondenzátortelep vonali szakaszolóját szakaszolta ki, és – ugyan feszültségkémlelés nélkül – földelte a telepet), azaz elmulasztotta a feszültségmentesítendő berendezés minden oldali leválasztását és az utána kötelező működtetés-bénítást és feszültségkémlelést.

Amikor a kistermetű karbantartó elektrikus (aki a bent felejtett BS gyűjtősín-szakaszolóról nem tudott) bemászott a megszakító alá, hogy a földelő-rövidrezárót a megszakító alsó kivezetéseire erősítse, először kb. 100 A-es földzárlati ív keletkezett, mely szinte azonnal kb. 10 kA-es fáziszárlati ívbe ment át. Mivel az elenyésző ellenállású földelő-rövidrezáró a föld felé folyó áramot érdemi feszültségesés nélkül vezette le, a vele párhuzamosan kapcsolódó emberi test komoly áramütést nem kapott, viszont súlyos – testfelülete kb. 50%án – harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. De életben maradt! A baleset elkerülhető lett volna, ha  nem hagyják figyelmen kívül a feszültségmentesítés 1., 3. és 4. lépését,  a sérült viseli a lángálló munkaruhát és a védőszemüveget,  az alállomás személyzete betartja a munka-előkészítési, -végrehajtási és -ellenőrzési előírásokat.

6. sz. alállomási baleset: mindkét oldalán feszültségmentes és egyik oldalán feszültségmentes, másik oldalán feszültség alatt álló 120kV-os gyűjtősínszakaszoló összetévesztése Munkafeladat: A 220/120/35/20 kV-os alállomás 120 kV-os szabadtéri kapcsolóberendezésében az I. sz. transzformátor KS jelű külső gyűjtősínszakaszolójának karbantartása. A munkaterületet kialakították,de a feszültségmentesítés utolsó lépését (a berendezés elkerítését) nem hajtották végre. A K gyűjtősín a 8KFS földelőszakaszolóval, a 6KS és 6BS szakaszolók közös pontja a 6BS-nél volt földelve.

Karbantartáskor a háromfázisú szakaszoló alapkeretén a pólussal párhuzamosan fa pallókat helyeznek, el, mert ezeken állva a szakaszoló főérintkezői könnyen elérhetők. A baleset lefolyása: A munkafeladat és a munkaterület-kialakítás ismertetése után a karbantartó csoport vezetője átment az alállomás másik munkahelyére, a szerelési felügyelő – látva, hogy a karbantartó csoport előkészült a 6KS szakaszoló karbantartásához – elhagyta a munkaterületet és a vezénylőépületbe ment. Ezután a csoport valamelyik tagja (nem lehetett kideríteni, hogy ki) felhelyezte a fa pallókat (állásdeszkákat) – nem a mindkét oldalán feszültségmentes 6KS, hanem az egyik oldalán 120 kV feszültség alatt álló 6BS szakaszoló alapkeretére. Azt, hogy a pallók rossz helyen vannak, senki sem vette észre. A munkacsoport egyik tagja, látva a pallót, dolgozni kezdett a 6BS (!) szakaszoló középső fázisán, a földelt oldalon.

A munkacsoport másik tagja elkezdett dolgozni a 6BS (!) szakaszoló hajtásszekrényén. A csoport harmadik tagja – látva, hogy ketten is a 6BS (!)-en dolgoznak – a szakaszoló tartóállványán felmászott a földelt és a feszültség alatt álló támszigetelő közé. Amint fel akart egyenesedni, megközelítette a feszültség alatt álló gyűjtősín felőli támszigetelő tetején lévő főérintkezőt. A túl kis légköz átütött, a szerelő ruházatán és testfelületén kb. 20 kA földrövidzárlati áram folyt le a földbe. A szerelő a padlóra zuhant, ruhája kigyulladt, testfelülete 60%-án harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. A baleset elkerülhető lett volna, ha  a feszültségmentesített berendezés szabványosan körül van kerítve,  a szerelési felügyelő és a munkacsoport vezetője a helyszínen van.

7. sz. alállomási baleset: séta egyik oldalán földelt, másik oldalán feszültség alatt álló 120 kV-os gyűjtősín-szakaszoló támszigetelői között Munkafeladat: A 220/120 kV-os alállomás I. sz. transzformátorának feszültségmentesített 1. sz. 120 kV-os mezőjében a hordozható háromfázisú földelő-rövidrezárók eltávolítása az áramváltóról és az 1KS külső gyűjtősín-szakaszoló ún. Y-sodronyáról (a feszültség alatt álló K gyűjtősínnel ellentétes oldaláról). Az áramváltóról már levették a földelő-rövidrezárót. Következett az 1KS szakaszoló Y-sodronyán lévő földelő-rövidrezáró levétele.

A baleset lefolyása: A szolgálatvezető elektrikus létrán fölmászott, hogy levegye az 1KS szakaszoló R fázisú Y-sodronyáról a földelést, de mivel nem érte el, átmászott az R fázisú szakaszoló alapkeretére, és szorosan az Y oldali támszigetelő mellett állva, sikerült levennie az R fázisú földelést. Ahelyett, hogy visszamászott volna a létrán a földre, és azt áthelyezve az S, majd a T fázishoz, megismételte volna a földelés levételét, az alapkereten átlépett az S fázisú szakaszoló támszigetelői közé, és levette az S fázisú földelést is. Ekkor – az S fázisú alapkereten talált lábnyomokból ítélve – a párás, csúszós vason megcsúszhatott, és olyan közel került a gyűjtősín felőli, feszültség alatt álló támszigetelőhöz, hogy a testéhez átütés történt. A kb. 20 kA-es ív közvetlen hőhatása és meggyulladt ruhája együttesen a testfelület 60%-án harmadfokú égési sérülést okozott. A győri Honvéd Kórházban megmentették az életét.

A baleset elkerülhető lett volna, ha a sérült  kellő hosszúságú létrát visz magával, amelyről a szakaszoló alapkeretére való átmászás nélkül is eléri a leveendő földelőostort,  nem közlekedik az egyik oldalon feszültség alatt álló szakaszoló támszigetelői között,  égési sérülései kisebbek lettek volna, ha viseli a helyszíni kapcsolási műveletekhez előírt íválló „nomex” ruházatot.