VILÁGVALLÁSOK
VILÁGVALLÁSOK Hinduizmus Kereszténység Iszlám Judaizmus Buddhizmus
a–zs
MARGARET-nek „Kind is my Love today, tomorrow kind, Still constant in a wondrous excellence”
!0V_Eleje_2.indd 1
2009.07.30. 14:42:31
ELėSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ
A vallásról, vallásokról, a „szentrĘl” való beszéd koronként és kulturális régiónként változik, alakul. Bármennyire is igaz, hogy ezt a változást korunkban a média erĘteljesen befolyásolja, nem kis jelentĘségĦ a kézikönyvek szerepe sem. Az Oxford vallástudományi kislexikon magyar nyelvĦ kiadásával a vallásokról, vallási jelenségekrĘl szóló szakszerĦ beszéd számára szeretnénk fogódzót nyújtani. A vallási tematikájú magyar nyelvĦ kézikönyvek elsĘsorban egyházi, teológiai irányultságúak. Kiemelkedik közülük a Bangha Béla jezsuita által szerkesztett négykötetes Katolikus lexikon, amely 1933-ban jelent meg elsĘ alkalommal; Zoványi JenĘ Protestáns egyháztörténeti lexikona, amely ugyan 1977-ben jelent meg, ám a szerzĘ bĘséges századközepi jegyzeteinek felhasználásával. Külföldi szerzĘktĘl megemlítendĘ Karl Rahner és Herbert Vorgrimler Teológiai kisszótára 1980-ból vagy Herbert Haag Bibliai lexikona 1989-bĘl. Kifejezetten vallástudományi megközelítésĦ lexikon magyar nyelven eddig még nem jelent meg, eltekintve Gecse Gusztáv Vallástörténeti kislexikonától, amely 1973-ban jelent meg, s amelyre erĘsen rányomta bélyegét az akkori marxista valláskritikai elvárások rendszere. A 21. században a vallásról való beszéd a korábbi korszakoktól eltérĘen a globalitás és a pluralizmus kulturális közegében folyik. A monoteista vallásokra, különösen a kereszténységre koncentráló kézikönyvek mellett – vagy akár helyett – a tekintélyes külföldi kiadók egyre inkább olyan kézikönyveket szerkesztenek, amelyek a vallási sokféleséget és a vallásokról szóló tudományos vizsgálódás széles elméleti és módszertani palettáját mutatják be. A szakszerĦ és elfogulatlan hozzáállásnak különösen nagy a jelentĘsége egy olyan korban, amelyet sokan a vallás kulturális és politikai térnyerésével, továbbá a vallási türelmetlenség és fanatizmus erĘsödésével jellemeznek. A modern európai vallástudományi lexikonok sokaságából az Oxford vallástudományi kislexikonának magyar nyelvĦ kiadása mellett döntöttünk. Számos érv szólt emellett: ez a lexikon nem felekezeti, hanem vallástudományi megközelítésĦ, szócikkei azonban nem alapoznak egyetlen konkrét elméletre vagy koncepcióra. A szócikkeket elismert nemzetközi vallástudományi tekintélyek írták, s maga a szerkesztĘ is a vallástudomány kiemelkedĘ professzora, akinek ma már magyar nyelven is hozzáférhetĘ néhány jelentĘs mĦve. A kiadvány mellett szólt továbbá, hogy több mint
!0V_Eleje_2.indd 3
2009.07.30. 14:42:32
ElĞszó
8
8000 szócikkével együtt is kompakt információkat közöl, amelyek friss kutatási eredményeken alapulnak. Az eredeti (terjedelmesebb) angol változat 1997-ben jelent meg. Az általunk választott kéziszótár változatot 2000-ben dolgozták át, majd új borítóval 2007-ben ismét megjelentették. A lexikon anyagának összeállítása során azonban ugyanúgy érvényesültek a szerkesztĘk sajátos meggyĘzĘdései (a különbözĘ vallások jelentĘségérĘl és belsĘ felépítettségérĘl alkotott elgondolásai, a vallások történelmi fejlĘdésérĘl kialakított értékítéletei és a vallási szerzĘk mĦveinek jelentĘségét érintĘ vélekedései), mint bármely más hasonló lexikonnál, s ezeken a tudományosság igényével nemcsak összeegyeztethetĘ, de egyenesen elkerülhetetlen arány- és hangsúlybeli sajátosságokon a magyar kiadás természetesen nem változtatott. Helyenként módosítottuk, általánosabb kontextusba helyeztük viszont azokat az éles kifejezésektĘl sem visszariadó ítéleteket, amelyek arányérzéket nélkülözĘ elfogultságot tükröztek (fĘként az újkori katolicizmussal és judaizmussal kapcsolatban). Szintén igyekeztük kiküszöbölni (a szaklektorok közremĦködésével) a nyilvánvaló tárgyi tévedéseket, elírásokat. Az érthetĘség és a pontosság érdekében a hosszabb kiadás alapján helyenként rövid kiegészítéseket és magyarázatokat fĦztünk a szócikkek szövegéhez. Az Oxford kiadó engedélyével több magyar vonatkozású szócikket is illesztettünk a szövegbe, elsĘsorban az úgynevezett történelmi egyházak fontosabb szerzĘit, intézményeit és korszakait, illetve a magyar vallástudomány jelentĘsebb alakjait kívántuk bemutatni. A lexikon belsĘ utalásrendszerén nem változtattunk (csupán a nem teljesen egyértelmĦ utalásokhoz fĦztünk kiegészítéseket, például az arminianizmus esetében Arminiusra utalunk). Az írásmĦvek címét (néhány normatív szövegtĘl, például a Bibliától, a Korántól eltekintve) dĘlten szedtük, az angol kiadástól eltérĘen a címszavak kivételével. Ugyancsak az eredetit követi az arab határozott névmás (al-) kezelése (nem olvasztjuk össze az azokkal a betĦkkel kezdĘdĘ szavakkal, amelyekhez hasonul) és a határozott névmással kezdĘdĘ nevek alfabetikus elrendezése (al-Farábi nem az F betĦnél található). Az iszlám idĘszámítás jelölésére az A.H. (Anno Hegirae) rövidítést használjuk, a zsidó idĘszámítás évszámai elĘtt nem szerepel rövidítés, az i. e. és i. sz. rövidítés helyett (bár újabban legitim erĘfeszítések történtek a „semleges” kormeghatározásra) a Kr. e. és a Kr. u. változatot használjuk. A magyar kiadás szerkesztésének szempontjai között természetesen kiemelt jelentĘségĦ volt az idegen kifejezések átírásának kérdése. Az egyszerĦség és a használhatóság érdekében általában a fonetikus, kiejtés szerinti átírás tĦnt célszerĦnek, kivéve azokat a szavakat, amelyek esetében már rögzült magyar gyakorlat alakult ki. A görög szavaknál az úgynevezett akadémiai átírás érvényesült (pl. Szophoklész). A kötetben használt rövidítésekrĘl és az egyes nyelvekben használt átírási elvekrĘl a Függelék nyújt részletes tájékoztatást. Az intézmények és mozgalmak nevének fordításával kapcsolatban általánosságban a kronológia volt mérvadó: a 19. század dereka után létrejövĘ intézmények és
!0V_Eleje_2.indd 4
2009.07.30. 14:42:32
9
ElĞszó
kialakuló mozgalmak nevét nem fordítottuk le. A tulajdonneveknél csak a görögül beszélĘ és zsidó személyek neve jelent problémát (amúgy az általános átírási elvek érvényesültek); az elĘbbieket illetĘen igyekeztünk a meglévĘ magyar gyakorlathoz igazodni (például Mopszvesztiai Theodórosz), az utóbbiakkal kapcsolatban az újkorig magyarosított neveket használunk, a késĘbb élt személyek polgári nevükön szerepelnek. Egy lexikon kiadása rendkívül költséges és igen sok munkát követelĘ vállalkozás. Reméljük azonban, hogy ez a lexikon a könyvtárak, egyetemi és középiskolai oktatók valamint a diákok polcaira kerül, s mindazok örömmel és haszonnal forgatják majd, akik érdeklĘdnek a kultúra vallási dimenziója iránt, és igénylik az errĘl való szakszerĦ beszédet. Görföl Tibor–Máté-Tóth András
!0V_Eleje_2.indd 5
2009.07.30. 14:42:32
RÖVIDÍTÉSEK
NYELVEK ang. ar. fr. gör. héb.
angol arab francia görög héber
jap. jid. kín. lat. ném.
japán jiddis kínai latin német
ol. perzs. szansz. tib.
olasz perzsa szanszkrit tibeti
EGYÉB A.H. ĺ anno Hegirae (lásd ĺhidzsra) az iszlám idĘszámítás kezdete b. ĺ nevekben, ben, ibn (fia vkinek)
!0V_Eleje_2.indd 6
2009.07.30. 14:42:32
SZERKESZTėK
JOHN BOWKER Gresham Professor, Gresham College, London; docens, University of Pennsylvania, North Carolina State University; korábban a vallástudomány professzora (University of Lancester) és a Trinity College fellowja (University of Cambridge, NagyBritannia) FĘszerkesztĘ és a szócikkek nagy részének szerzĘje ADRIAN ABBOTS a vallástudományi tanszék vezetĘje, Sir Jonathan North Community College, Leicester, Nagy-Britannia A fĘszerkesztĘ munkatársa és a tibeti vallással foglalkozó szócikkek egy részének szerzĘje DR. PETER B. CLARKE a vallástörténet és a vallásszociológia professzora, ill. az Új vallások kutatóközpontjának igazgatója, King’s College, University of London, Nagy-Britannia A fĘszerkesztĘ munkatársa és az új vallási mozgalmakkal foglalkozó szócikkek egy részének szerzĘje LAVINIA COHN-SHERBOK Honorary Research Fellow, University of Kent, Canterbury, Nagy-Britannia A fĘszerkesztĘ munkatársa és a judaizmussal foglalkozó szócikkek egy részének szerzĘje PROF. JOHN R. HINNBELLS az összehasonlító vallástudomány professzora a University of Londonon és a vallástudományi tanszék vezetĘje a School of Oriental and African Studieson (Nagy-Britannia) A fĘszerkesztĘ munkatársa és a zoroasztrianizmussal/párszikkal foglalkozó szócikkek egy részének szerzĘje
!0V_Eleje_2.indd 7
2009.07.30. 14:42:32
SzerkesztĞk
12
JOSEPH KITAGAWA Divinity School, University of Chicago, USA A fĘszerkesztĘ munkatársa a távol-keleti vallásokkal foglalkozó szócikkekkel kapcsolatban DR. ELEANOR NESBITT egyetemi oktató, Warwick Religions and Education Research Unit, University of Warwick, Nagy-Britannia A fĘszerkesztĘ munkatársa és a szikh vallásokkal foglalkozó szócikkek egy részének szerzĘje DR. HAROLD TURNER az Interact Center egykori alapítója és igazgatója a Selly Oak Colleges-ön, Birmingham, Nagy-Britannia A fĘszerkesztĘ munkatársa és az új vallási mozgalmakkal foglalkozó szócikkek egy részének szerzĘje DR. MARTIN WILTSHIRE vallástudományi és filozófiai tanszék, Edith Cowan University, Western Australia A fĘszerkesztĘ munkatársa és a buddhizmussal foglakozó szócikkek egy részének szerzĘje
!0V_Eleje_2.indd 8
2009.07.30. 14:42:32
SZERZėK
Dr. Gina Alexander Brish Association of Psychoterapists Nagy-Britannia Jung Claire Baillargeon Santa Barbara California, USA Hinduizmus P. M. Ballaman Nagy-Britannia Modern keresztény gondolkodás Dr. Jerome H. Bauer Ázsiai és közép-keleti tanulmányok tanszék University of Pennsylvania, USA Indiai kultúra, dél-ázsiai vallás és filozófia, hinduizmus Dr. Jeremy Begbie Ridley Hall Cambridge, NagyBritannia Kálvin és a kálvinizmus; modern rendszeres teológia
!0V_Eleje_2.indd 9
David Bowker Nagy-Britannia Vallások, vallástudomány Dr. Margaret Bowker University of Lancaster Nagy-Britannia Egyháztörténet, kereszténység Andrew Braddock Ridley Hall Cambridge, NagyBritannia Egyháztörténet Dr. Peter Newman Brooks Robinson College Cambridge, NagyBritannia Reformáció Dr. Raymond Brown Spurgeon’s College, London Kereszténység Robert F. Campany Vallástudományi tanszék Indiana University, USA Kínai vallás
Prof. D. R. Catchpole St Luke’s Foundation University of Exeter, Nagy-Britannia Újszövetség Prof. Henry Chadwick University of Cambridge Anglikán–római katolikus nemzetközi bizottság K. S. Chen University of California Los Angeles, USA Kínai buddhizmus Prof. Julia Ching University of Toronto Kanada Kínai vallás Prof. J. P. Clayton University of Lancaster Nagy-Britannia Vallástudomány Dr. J. F. Coakley Harvard University, USA Buddhizmus (általában) és távol-keleti buddhizmus
2009.07.30. 14:42:32
SzerzĞk
C. F. Coussmaker Moszkva Ortodox kereszténység Dr. Kenneth Cragg Central College, Canterbury Union Theological Seminary (New York, USA) Iszlám David Craig BBC World Service, Nagy-Britannia Világvallások Dr. Brian Davies OP University of Oxford Kereszténység Dr. Wade Dazey Filozófiai és vallástudományi tanszék University of Wisconsin-Whitewater, USA Hinduizmus és advaita védanta Prof. J. C. Dobbins Oberlin College Ohio, USA Japán buddhizmus Prof. Richard H. Drummond University of Dubuque Seminary, USA Keresztény missziók Prof. Gary L. Ebersole University of Chicago, USA Japán vallás
!0V_Eleje_2.indd 10
14 Prof. L. W. Fagg Fizika tanszék Catholic University of America Washington DC, USA IdĘ Dr. Gavin Flood Teológiai és vallástudományi tanszék University of Wales Lampeter, NagyBritannia Hinduizmus Dr. Richard Gardner Sophia University Összehasonlító kultúratudomány fakultás Ichigaya Campus Tokió, Japán Japán vallás Ed Gilday Center for Far Eastern Studies University of Chicago USA Dr. David Gosling Clare Hall University of Cambridge, Nagy-Britannia Dél-kelet ázsiai buddhizmus Mary Griffith Santa Barbara California, USA Hinduizmus John S. Guest Robert College Isztanbul, Törökország Jezidi vallás
Dr. C. D. Hancock Holy Trinity Church Cambridge, NagyBritannia Anglikán vallás Dr. F. E. Hardy King’s College University of London Nagy-Britannia Indiai vallások Dr. Ian Harris University College of St Martin Lancester, NagyBritannia Buddhizmus Dr. Paul Heelas Vallástudományi tanszék University of Lancester Nagy-Britannia Vallástudomány Prof. Y. T. Hosoi Oregon State University Cornvallis Oregon, USA Japán vallás Trevor Huddleston Indiai-óceáni érsek és az Anti-Apartheid Movement elnöke Afrika Zahid Hussein University of Lancaster Nagy-Britannia Iszlám
2009.07.30. 14:42:32
SzerzĞk
15 Prof. Paul Ingram Pacific Lutheran University Tacoma Washington, USA Japán buddhizmus Dr. Penelope Johnstone Oriental Institute University of Oxford Nagy-Britannia Iszlám Dr. H. A. Kanitkar Antropológiai és szociológiai tanszék School of Oriental and African Studies University of London, Nagy-Britannia Hinduizmus Hemant Kanitkar Hinduizmusról szóló könyvek szerzĘje Nagy-Britannia Hinduizmus Prof. T. Kasulis Ohio State University Columbus, USA Japán buddhizmus Dr. Ruth Katz Florida State University USA Hinduizmus Dr. Damien Keown Történelmi és kulturális tanulmányok tanszék Goldsmith’s College University of London Nagy-Britannia Buddhizmus
!0V_Eleje_2.indd 11
Prof. H. J. Kim Vallástudományi tanszék University of Oregon, USA Koreai buddhizmus Prof. H. Kiyota Dél-ázsiai tanulmányok tanszék University of Wisconsin-Madison, USA Buddhizmus Dr. Linda L. Lam-Easton Vallástudományi tanszék California State University Northridge, USA Kínai vallások; vallástörténet Dr. Gerald J. Larson University of California Santa Barbara, USA Hindu és buddhista hagyományok; vallástörténet Prof. Andrew Louth Goldsmith’s College University of London Nagy-Britannia Kereszténység Prof. Theodore M. Ludwig Valparaiso University Indiana, USA Japán vallás Dr. Nancy McCagney Filozófia tanszék University of Delaware USA Indiai mahájána buddhizmus
Mark MacWilliams Bucknell University USA Japán vallás Prof. M. M. J. Marasinghe University of Kelaniya Srí Lanka Buddhizmus Dr. F. Matchett Vallástudományi tanszék University of Lancester Nagy-Britannia Hinduizmus Prof. Jeffrey J. Meyer Vallástudományi tanszék UNC Charlotte North Carolina, USA Kínai vallás Dr. Alan John Milbank University of Cambridge Nagy-Britannia Kereszténység Prof. Alan L. Miller Miami University Oxford, Ohio, USA Japán népi vallás Gareth Moore OP Couvent de l’Épiphanie Rixensart, Belgium Keresztény etika Dr. P. E. Nosco St John’s University New York, USA Sintóizmus Maurice Oldfield Cumbria, USA Dzsainizmus
2009.07.30. 14:42:32
SzerzĞk
Emily Groszos Ooms The Willows Community School Los Angeles, USA Japán vallás Jeanne Openshaw Lucy Cavendish College University of Cambridge Nagy-Britannia Baulok Prof. Roger O’Toole University of Toronto Kanada Vallásszociológia Dr. Lloyd Pflueger Truman State University Kirksville, USA Dél-ázsiai filozófia és vallás Dr. Richard B. Pilgrim Vallástudományi tanszék Syracuse University New York, USA Japán vallás Prof. Don A. Pittman Tainan Theological College and Seminary Tainan, Taiwan Kínai vallás
!0V_Eleje_2.indd 12
16 Dr. Y. Raef American University in Cairo Egyiptom Iszlám; iszlám gondolkodás Chris Russell Nagy-Britannia Karizmatikus mozgalom Lamie Abbes Samora Mandeusok Dr. P. J. Sherry Vallástudományi tanszék University of Lancester Nagy-Britannia Kereszténység; vallásfilozófia Dr. Peter Smith Mahidol University Thaiföld Bábík; bahái vallás P. J. Stewart University of Oxford Nagy-Britannia A mai iszlám Dr. Laurence G. Thompson University of Southern California Ventura, USA Konfuciánus klasszikusok; kínai vallás
Simon Tugwell OP Domonkos Történeti Intézet Róma, Olaszország Domonkos-rend Prof. Taitetsu Unno Smith College, Northhampton Massachusetts, USA Kelet-ázsiai buddhizmus Prof. Manabu Waida University of Alberta Edmonton, Kanada Japán vallás Dr. Michael Walsh Heythrop College University of London Nagy-Britannia Kereszténység Prof. L. H. Yearley Walter Y. Evans-Wentz Professor Stanford University, USA Kínai vallás Prof. D. C. Yu Maryville College Tennessee, USA Kínai vallás
2009.07.30. 14:42:32
BEVEZETÉS
A VALLÁS JELENTÉSE A vallással kapcsolatban az a meglepĘ, hogy mindannyian tudjuk, mi a vallás, amíg valaki azt nem kéri tĘlünk, hogy magyarázzuk meg a lényegét. Hasonlóan vélekedett Szent ĺÁgoston az ĺidĘrĘl: „Mi hát az idĘ? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tĘlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” Ennek ellenére sokan megpróbálták meghatározni a vallás lényegét, definícióik azonban jelentĘs mértékben különböznek egymástól: Ez a tiszta és szeplĘtelen vallásosság az Isten és Atya elĘtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongattatásukban, és önmagunkat szeplĘtelenül megĘrizni ettĘl a világtól. (Jakab levele 1,27) A legjobb talán, ha azonnal visszatérünk ehhez a lényegi forráshoz, és a minimumra szorítkozva egyszerĦen azt állítjuk, hogy szellemi lényekbe vetett hit a vallás. (Edward ĺTylor) A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép ópiuma. (Karl ĺMarx) A vallás szent, vagyis elkülönített és tiltott dolgokra vonatkozó hiedelmek és gyakorlatok összefüggĘ rendszere, amely a híveket az egyháznak nevezett morális közösségbe egyesíti. (Émile ĺDurkheim) Az elme tudattalan életének ĺpszichoanalitikus vizsgálata rávilágít, hogy a vallási elgondolások szerves összefüggésben állnak az egyén szüleinek szexuális életével és az abból származó konfliktusokkal kapcsolatos a gyermekkori (nagyrészt tudattalan) fantáziákkal. (Sigmund ĺFreud)
!0V_Eleje_2.indd 13
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
18
A vallás az, amit az egyén a magányával kezd. (A. N. ĺWhitehead) A további felesleges beszédet elkerülendĘ, a vallás tehát: 1. szimbólumok rendszere, amely arra szolgál, hogy 2. erĘteljes, meggyĘzĘ és hosszan tartó motivációkat és lelkiállapotokat hozzon létre az emberben, miközben 3. kialakítja a létezés általános rendjének koncepcióit, és 4. ezeket a koncepciókat a tényszerĦség olyan aurájába öltözteti, amelyben 5. a lelkiállapotok és motivációk egyedülállóan valóságosnak tĦnnek. (Clifford ĺGeertz) A vallás az ember viszonyulása ahhoz a szent rendhez, amely minden létformát (az emberi és minden más létet) magában foglal, vagyis rendezett világegyetembe vetett hit, amelynek értelme egyszerre magában foglalja és meghaladja az embert. (Peter Berger) A vallás tömör és jól használható definíciójának megfogalmazása sokkal nagyobb nehézséget okoz, mint például az evolúció meghatározása, ezért hozzávetĘlegesen legyen szabad az embert létezésének végsĘ feltételeihez kapcsoló ĺszimbolikus formák és aktusok csoportjaként meghatároznom a vallást. (R. N. Bellah) Szisztematikus szempontból a vallást csak az különbözteti meg más, kulturális természetĦ intézményektĘl, hogy emberfeletti lényekre hivatkozik. Minden intézmény a következĘkbĘl áll: hiedelemrendszerekbĘl, vagyis a világegyetem egyik vagy több aspektusáról szerzett ismeretek folyamatosan fennálló, rendezett egészébĘl; cselekvési rendszerekbĘl, vagyis szükségletek kielégítését célzó viselkedési formák rendezett egészébĘl; és értékrendszerekbĘl, vagyis a magatartás megítélésére alkalmas elvek rendezett egészébĘl. A vallás abban különbözik más intézményektĘl, hogy három összetevĘbĘl álló rendszere emberfeletti lényekre hivatkozik. (Melford Spiro) Az A Psychological Study of Religion (1912) címĦ kötet elején három csoportba rendezett, közel ötven további meghatározás sokat elmond a vallásról, de önmagában egyik sem árulja el pontosan, hogy mi az. Egyesek a vallás egyéni, mások társadalmi dimenzióját hangsúlyozzák; vannak, akik a gondolati tartalmakat, mások a különféle gyakorlatokat; egyesek a vallási struktúrákat, megint mások a vallás funkcióit. Egyeseknél a magánszféra, másoknál a nyilvános elemek kerülnek elĘtérbe; vannak, akik az e világit, és vannak, akik a transzcendenst vizsgálják; egyesek a vallás igaz-
!0V_Eleje_2.indd 14
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
19
ságát emelik ki, mások azt, hogy a vallás illúzió. Talán megpróbálhatnánk összefĦzni a meghatározások sokféle elemét, de ez olyan monstrumot eredményezne, amellyel nehezebben boldogulnánk, mint az orisszabeli ĺDzsagannátha ünnepén felvonuló hatalmas kocsikkal. Lehet, hogy a vallás szó eredetének vizsgálatával közelebb jutunk a jelentéséhez? A latin religio ĺIsten vagy az istenek félelmére utal, és (jóval késĘbb) azokra a szertartásokra és rítusokra vonatkozik, amelyek segítségével az istenekhez fordultak. De az is a jelentésköréhez tartozik, hogy a szóban forgó rítusokat rendszerint kínosan aprólékos módon és a részletekre aggályosan ügyelve végzik. Lucretius latin költĘ éles kritikával illette a vallást: Tantum religio potuit suadere malorum… Religio peperit scelerosa atque impia facta. (De rerum natura, I, 77–78.95) (Éppen a vallás szült gyakran gonosz, égbekiáltó tetteket. […] Ime, a vallás ily rút tettre ragadta az embert.) Csakhogy Lucretius itt Iphigeneia auliszi feláldozására gondol, amely érzékletes példája annak, milyen szörnyĦ következményekkel járhat a szertartások elĘírásainak kínosan pontos betartása. A szónak ez a jelentése azonban túlságosan szĦk körben mozog. Amikor emberek vallási odaadással (religiously) tesznek dolgokat, nemcsak kínos lelkiismeretességgel (religiously) járnak el, hanem áhítattal, nagylelkĦen, ĺextázisban, ĺimádsággal, ĺáldozatot hozva, babonás hittel, ĺpuritán módon, szertartást végezve és számos egyéb módon. Nyújt-e segítséget a tájékozódáshoz a szó etimológiája? Az a probléma, hogy a religio etimológiája bizonytalan. Cicero a relegere kifejezésbĘl vezette le; az ige jelentése: dolgokat összegyĦjteni, többször átkelni egyazon területen. Legtöbben azonban a religare (összekötni dolgokat) kifejezésbĘl származtatják. Az utóbbi kifejezés a vallás egyik legnyilvánvalóbb és legfontosabb vonására hívja fel a figyelmünket: a vallás embereket köt össze közös eljárások és elgondolások segítségével, másként szólva összehozza Ęket az élet nagy, közös vállalkozásában. Ezért Durkheim a társadalmi valóság szimbolikus formájaként értelmezte a vallást: a vallás lényegében a társadalmi valóság objektív, az egyéni életeken kívül álló formája. Ennek következtében a társadalmi valóságnak legitim és érzelmi igénye van az egyénnel szemben: A társadalom sui generis valóság; megvannak a maga tulajdonságai, amelyeket nem találunk meg, vagy nem ugyanolyan formában találunk meg a világ többi részében. A társadalmat kifejezĘ képzeteknek tehát egészen más a tartalmuk, mint a tisztán egyéni képzeteknek, s elĘre biztosak lehetünk benne, hogy az elĘbbiek hozzátesznek valamit az utóbbiakhoz. […] A vallás immár nem valami megma-
!0V_Eleje_2.indd 15
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
20
gyarázhatatlan hallucináció, hanem a valóságban gyökerezik. Mi ugyanis kijelenthetjük, hogy a hívĘ nem téved, amikor úgy gondolja, hogy egy erkölcsi hatalomtól függ, és ennek köszönheti azt, ami a legjobb benne; van ilyen hatalom, mégpedig a társadalom. […] A társadalom sorolta be az embereket felsĘbb és alsóbb osztályokba; a társadalom hozott létre parancsoló urakat és engedelmeskedĘ alattvalókat, a társadalom adta meg az elĘbbieknek azt a sajátos jelleget, ami által hatékonyan tudnak parancsolni, s ami a hatalmat alkotja. Minden arra vall tehát, hogy az emberi szellemnek legelĘször is a szervezĘdĘ társadalmak által létrehozott hatalmakról lehetett fogalma: ezek képére képzelte el azután a fizikai világ erĘit. (Émile Durkheim: A vallási élet elemi formái. Ford. Vargyas Zoltán. L’Harmattan, 2003, 25, 212, 335.) Lehet, hogy Durkheim túlságosan nagy hangsúlyt fektetett a vallás teljességgel spekulatív módon meghatározott eredetére. Az is lehetséges, hogy túl kevés figyelmet szentelt a vallási jelentés, újítás és változás létrejöttének (így vélte ĺWeber). De áttörést ért el azzal, hogy a vallás megértésében jelentĘs szerepet tulajdonított a társadalmi valóságnak. A vallások olyan összefüggĘ rendszerek, amelyek kapcsolatot teremtenek az emberek között.
A VALLÁSOK MINT RENDSZEREK: TERMÉSZETES KIVÁLASZTÓDÁS ÉS TÚLÉLÉS Ezek után óhatatlanul felmerül a kérdés: miért van szükség ezekre a rendszerekre? A válasz alapvetĘen az emberi élet és túlélés legelemibb feltételeiben rejlik. Az evolúció szĦrĘjén keresztül a természetes kiválasztódás általánosan érvényes szabályt állít az élet tapasztalatai elé. A környezeti feltételekhez legjobban alkalmazkodó élĘlények elég soká élnek ahhoz, hogy génjeiket többször átörökítsék a következĘ generációra. A rosszul alkalmazkodók talán egyáltalán nem is maradnak életben. Pontosan ezért nevezték a gének túlélését biztosító gépezetnek a testet (bár a meghatározás nyilván fogyatékos és részleges): a tojás a csirkén keresztül hoz létre egy másik tojást (Samuel Butler). Így tekintve a bĘr a génreplikációs folyamat elsĘ védelmi vonala. Az emberek azonban saját testükön kívül is létrehoztak egy védelmi rendszert: közös kulturális teljesítményeik formájában; ezért a ĺkultúra a második védelmi gyĦrĦ, amelyen belül a génreplikáció folyamata zajlik. A vallások a legkorábbi olyan kulturális rendszerek, amelyek bizonyíthatóan óvják a génreplikációs folyamatot és gondoskodnak a gyermekek felnevelésérĘl. ėseink természetesen még semmit sem tudhattak arról, hogyan mĦködik a génreplikáció, de evolúciós szempontból ez teljességgel közömbös. Nem a megértés, hanem a megfelelĘ gyakorlat teszi lehetĘvé a túlélést. Ez az oka annak, hogy a vallások mindig is nagy
!0V_Eleje_2.indd 16
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
21
figyelmet fordítottak a ĺszexualitásra és az ĺétkezésre, étkezési szabályokat alkottak, megtervezett mezĘgazdasági tevékenységet folytattak, és szabályozni kezdték a szexuális magatartást, a ĺházasságot és a ĺnĘk helyzetét. IdĘnként még inkább elmélyítették, sĘt esetenként ki is zsákmányolták a szexuális és vallásos érzések közötti szoros kapcsolatot. A vallás, a szexualitás és a táplálkozás közötti törvényszerĦ összefüggés az oka annak is, hogy a vallási szervezĘdések alapegysége mindig a család, még azokban a vallásokban is, amelyek magasabb rendĦ hivatásnak tartják a ĺcölibátust. Ennek alapján a szociobiológia arra a következtetésre jutott, hogy a vallások nem azért voltak értékesek, mert elgondolásaik esetleg igazak voltak, hanem azért, mert a túlélés és a kiválasztódás céljait szolgálták. (A szociobiológia feltételezéseirĘl J. W. Bowker: Is God a Virus? Genes, Culture and Religion [1995] nyújt kritikai áttekintést.) A szociobiológia szerint a vallások magas szervezettségi fokú védelmi rendszerek, és mint ilyenek meglehetĘsen hatékonynak bizonyultak. Évezredeken keresztül a vallások szolgáltatták azt a társadalmi kontextust, amelyen belül az egyének sikeresen élhették le az életüket, s a siker mércéje a túlélés és a replikáció volt. A föld népességének több mint háromnegyede ma is valamely vallás követĘjének vallja magát.
A GÉNPROTEIN-FOLYAMAT ÉS A VALLÁS ELėZETES ELEMEI Ám ezzel még mindig nem válaszoltuk meg a kérdést, hogy miért alakultak ki vallási rendszerek. Az emberi agy kialakulásával sokkal nagyobb lehetĘségek jelentek meg, egyebek mellett a tudat és a nyelv. És ezzel együtt jelent meg és alakult ki a vallás. A szóban forgó lehetĘségek az agyban rejtĘznek, abban az értelemben, hogy azoknak a sajátos szerkezeteknek és anyagoknak a következményei, amelyeket a génprotein-folyamat épít fel az agyban – nem véletlenszerĦen, hanem generációról generációra. Ez azt jelenti, hogy az emberi populációk között mutatkoznak ugyan különbségek (a bĘr és a szem színe, az átlagos testmagasság stb.), sokkal több olyan vonás van, amely közös minden emberben. Ezért állítja a ĺbiogenetikai strukturalizmus, hogy az emberek jellegzetes viselkedésmódjainak nagy részét ez a folyamat készíti elĘ, például a nemi fejlĘdést és a szexuális viselkedést, az alvást és ébrenlétet, az evést és ivást vagy a beszéd képességét. A folyamat nem határozza meg, hogy az egyén miként éljen a rendelkezésére bocsátott adottságokkal, de szilárd lehetĘségeket biztosít arra, hogy a kultúrában kifejezhetĘ és irányítható legyen mindaz, amit a folyamat elĘkészített az emberi agyban. Ez pedig magyarázattal szolgál arra, hogy miért fedezhetĘ fel oly sok egyetemes és közös vonás a vallásos viselkedésben, és miért létezik ugyanakkor annyi eltérĘ vallás, s miért vannak alapvetĘ különbségek közöttük: azért, mert nincs elĘre meghatározva, hogy a különbözĘ társadalmakban és kultúrákban élĘ emberek miként éljenek elĘkészítettségükkel. De alapvetĘ egyetemességük – az ember agyi és
!0V_Eleje_2.indd 17
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
22
testi képességeinek és lehetĘségeinek szintjén – azt jelenti, hogy míg korábban azt hangoztatták: „Készülj, hogy találkozz Isteneddel!”, mára a következĘképpen kellene módosítanunk a felszólítást: „ElĘ vagy készítve arra, hogy találkozz Isteneddel!” A másik következmény, hogy a vallás, illetve vallásosság elkerülhetetlenül sajátja az embernek, ha nem következnek be jelentĘs módosulások az emberi DNS-ben.
SZOMATIKUS KUTATÁS Helytálló tehát a szociobiológiának az az alapvetĘ állítása, miszerint a vallások már korán kialakuló és évezredeken keresztül hatékonynak bizonyuló védelmi rendszerek, amelyek szerves összefüggésben állnak az emberi elme és test képességeivel, illetve a túlélés szükségességével. Ennek alapján magától értetĘdĘ, hogy e védelmi rendszerek kialakulása után az emberek nyugodtan és biztonságtudattal fognak bele számos egyéb dologba. Szabadon kutathatják saját természetüket és társadalmukat ugyanúgy, mint az Ęket körülvevĘ világot. Az emberi lehetĘségek és a környezetüket alkotó tényezĘk vizsgálata nyitotta meg az utat a sajátosan vallási jelenségek elĘtt. Az emberi lehetĘségek vizsgálata elsĘdlegesen arra irányul, hogy mit tesz lehetĘvé az emberi test. Ezért a görög szóma (test) kifejezés alapján szomatikus kutatásnak nevezzük. Milyen tapasztalatokra képes az emberi test? Mi alkotja a lényegét, és mivé tud válni? Bizonyos vallások az ember belsĘ életének vizsgálatára helyezik a hangsúlyt: a testen belül kutatják és találják meg az igazságot, amelyet ĺmegvilágosodásnak, békének, ürességnek (lásd például ĺsúnjatá) vagy ĺbuddha-természetnek neveznek; az ilyen vallásokat inverzív rendszereknek nevezzük. A Thoreau által belsĘ tengernek nevezett valóság, az ember belsĘ folyamainak és óceánjainak vizsgálata nyomán alakult ki például a ĺbuddhizmus és a ĺdzsainizmus. Más vallások inkább annak értelmét és értékét próbálják vizsgálni, ami a testen kívül található, illetve az emberek között kialakuló kapcsolatokat kutatják, s az ilyen kapcsolatok csúcspontjának az Istennel kialakuló közösséget, sĘt egységet tartják. A kapcsolatban megvalósuló érték kutatása határozza meg a ĺjudaizmust, a ĺkereszténységet és az ĺiszlámot. Az értéket és értelmet a kapcsolatokban felfedezĘ rendszereket extraverzívnek nevezzük. A kétféle rendszer között csupán hangsúlybeli eltérés van: az inverzív rendszerek soha nem hagyják figyelmen kívül azt, ami az extraverzív rendszereket foglalkoztatja, és fordítva. Továbbá mindkét rendszer számon tartja és elemezni próbálja a rossz és a gonosz valóságát. A szomatikus kutatások számos eredményét e könyv is tartalmazza. A vallások rendszere vagy többnyire valamely alrendszere biztosítja azt a kontextust, amelyen belül általánosan elfogadott a jutalom és a büntetés, a jóváhagyás és helytelenítés, a sugalmazás és a fogalmi gondolkodás. Ennek következtében a kontextus biztonságot nyújt, olyan biztonságot, amelynek jóvoltából az emberek mentesülnek szorongásaik és bizonytalanságuk nagy részétĘl. Ha magukévá teszik a rendszer részét képzĘ
!0V_Eleje_2.indd 18
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
23
kényszereket, módjukban áll (ha kívánják), hogy további önálló vizsgálódásokat folytassanak. Ami biztosíthatja ezeknek a vizsgálódásoknak a lehetĘségét vagy – más szavakkal – ami felfedezésre vár, azt a vallások csak tapogatózva írják le és fogyatékos eljárásokkal közelítik meg. A történelem azonban a szavakat és a gyakorlati eljárásokat egyaránt megrostálja, melyek ezáltal pontosabbá válnak, és újfajta relevanciára tesznek szert. Semmilyen nyelv – akár verbális, akár nonverbális – nem tudja kimerítĘen kifejezni Istent vagy Buddhát, a ĺmennyet vagy a megvilágosodást, de a nyelv mindig utat mutat az említett, illetve más lehetĘségek irányába. Ahogy a szomatikus kutatások eredményeit értékelik, fokozatosan körvonalazódnak a vallások jellegzetes gyakorlatai, az ĺistentisztelet, a ĺmeditáció, az ĺimádság, a ĺjóga, a ĺzazen és még sok minden más. Ezekben a cselekvési formákban jól bevált múltbeli tapasztalatok jelennek meg, valósulnak meg és bĘvülnek ki a jelenben. Az ilyen eljárásokból fakadó erĘ és béke sokak szemében olyannyira valóságos és kétségtelen, hogy az emberi élet minden egyéb mozzanata jelentéktelenné válik hozzá képest. A buddha-természet fogalmát bárki megértheti, de csak azok számára jelenti a mindenséget és az egyéni megjelenésformát életet átformáló erĘvel, akik gondosan megĘrzött és továbbadott módszerek segítségével ténylegesen felismerik. Isten ugyan lehet filozófiai vita tárgya, de az élet forrásának és céljának csak azok ismerik, akik életében ajándékkal, elhívással és paranccsal jár együtt léte – olyannyira, hogy a ĺszent, a mysterium tremendum et fascinans (a teljességgel más, aki egyszerre rettenetes és vonzó) tapasztalatát Rudolph ĺOtto az emberi ítélĘerĘ ĺkanti értelemben vett a priori kategóriájaként fogta fel (lásd különösen A szent 14. és 17. fejezetét): Így tehát a „szent”-nek mint komplex kategóriának mind a racionális, mind az irracionális elemei a priori elemek. És az utóbbiak ugyanolyan mértékben a priori elemek, mint az elĘbbiek. A vallás nem szegĘdik el sem a telosz, sem az ethosz mellé, nem posztulátumokból él, és a benne levĘ irracionálisnak is megvannak a saját, önálló gyökerei, mégpedig magának a léleknek (Geist) rejtett mélyén. (A szent. Ford. Bendl Júlia. Osiris, 161.) A szomatikus kutatások – paradox módon – emberi kezdeményezést igényelnek, de az inverzív és az extroverzív megközelítés egyaránt ahhoz a felismeréshez vezet, hogy saját kezdeményezésébĘl az ember nem tudja elérni végsĘ célját, más forrásból eredĘ hathatós segítségre van szüksége: a vezetĘk, a ĺguruk és a ĺkegyelem sokkal messzebbre juttatják az embert annál, mint amit a legmesszebbre jutó kutatások valaha is célul tudnak kitĦzni. Mindezek ellenére a szomatikus kutatás rendkívül jelentĘs felfedezéseket tett az emberi lehetĘségekkel kapcsolatban. Bizonyosságot, egyesülést, transzt és eksztázist tett lehetĘvé, s a segítségével az emberek a tisztelet érzésével megértették, hogy a kozmosznak értelme és értéke van. A vallások tehát nyitottá teszik az embereket az e
!0V_Eleje_2.indd 19
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
24
világi élet lehetĘségeire, sĘt most már a ĺhalálon túl is távlatot mutatnak. Az utóbbi szempont eleinte ismeretlen volt: a vallások történetében csak késĘn jelent meg az a hit, miszerint értelmes élet következik a halál után. Ez azt jelenti, hogy eredetileg sem a keleti, sem a nyugati vallási hagyományokban nem volt jelen az a meggyĘzĘdés, miszerint a vallás és az élet célja a halál utáni jutalom elnyerése vagy büntetés elkerülése. Más szóval sokak feltételezésével ellentétben a tartósan fennálló vallási hagyományok nem a földi élet utáni kárpótlás reményének talaján alakultak ki. A földi élet tapasztalatain és reflexióin alapultak, nem pedig a halál utáni jutalom ígérete hívta létre Ęket (lásd még J. W. Bowker: The Meaning of Death. CUP, 1991). Végül azonban megszilárdult az a hit, mely szerint a halál után is folytatódik az emberi létezés. A következtetés elsĘsorban a szomatikus kutatási folyamat során felfedezett dolgok természetébĘl és minĘségébĘl fakadt. Mivel rendkívül sok és sokféle felfedezés adódott, nem meglepĘ, hogy a különbözĘ felismerések nyomán kialakuló elgondolások igen eltérĘ képet festenek a halálban és a halál után végbemenĘ eseményekrĘl. Mindezt az is alátámasztja, hogy a különbözĘ vallások kialakulásához vezetĘ szomatikus kutatások gyökeresen eltérĘ módon fogják fel az emberi természetet, azaz eltérĘ vallási antropológiákat dolgoztak ki. Már e ponton észrevehetĘvé válik, hogy a vallások valóban különböznek egymástól: a vallási különbözĘségek valóban alapvetĘ különbségeket takarnak; de valamennyi az emberi élet lehetĘségeit érintĘ fontos felfedezéseket Ęriz és ad tovább. A szomatikus kutatásoknak nem csupán gyakorlati következményeik vannak: létezik úgynevezett szomatikus egzegézis is; a felfedezett dolgok olyan értelmezésnek is tárgyai, amely összetett nézetrendszereket és világképeket hoz létre, és olyan szövegeket alkot, amelyek hosszú távon megismerhetĘvé teszik az elméleti összefüggéseket. A szomatikus egzegézis hatalommal rendelkezĘ és hatalmas erĘvel megjelenĘ istenek és szellemek lakta világokat tár elénk. A további kutatás igénye (például az istenek ĺontológiájának vagy létezésének vizsgálata) hívta létre a vallások történetében oly fontos szerepet játszó ĺfilozófiai és ĺteológiai reflexiót. Ha látjuk az említettek jelentĘségét, érteni kezdjük, miért védelmi rendszerek a vallások: sok olyan dolgot védelmeznek, amelyek nélkülözhetetlenek az emberi élethez és az emberi boldogulás bizonyos formájához, s oly módon gyakorolják védelmi funkciójukat, hogy szükségképpen külön fogalommal (a vallás fogalmával) kell jelölnünk a világukat. A szóban forgó információk csak akkor védhetĘk és oszthatók meg, ha rendezett struktúrában értelmezhetĘk. A vallások információellenĘrzĘ, -kódoló, -védĘ és -továbbadó rendszerek; a lehetĘ legnagyobb értékkel bíró információkat adják emberrĘl emberre, valamint (ami még fontosabb) nemzedékrĘl nemzedékre.
!0V_Eleje_2.indd 20
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
25
A VALLÁSOK SZERVEZėDÉSI FORMÁI Említett funkcióikat a vallások rendkívül sokféle formában gyakorolják. Egyes vallások tömegeket fognak össze, s egységes struktúrájuk és hierarchiájuk van: ilyen például a ĺrómai katolicizmus, amelyet alapvetĘ tekintéllyel rendelkezĘ irányítási instancia, a ĺVatikán vezet, és amely pontosan strukturált, tagjai a ĺpápa, a ĺbíborosok, a ĺpüspökök, a ĺpapok, a férfi és nĘi ĺszerzetesrendek és a laikusok; ezzel párhuzamos lelki hierarchiát alkotnak az ĺapostolok, a ĺszentek, a ĺvértanúk, a ĺhitvallók, az ĺegyházdoktorok. Más vallások követĘik nagy száma ellenére is lazán szervezettek, és alig van átfogó struktúrájuk; ilyen például a ĺhinduizmus, bár a hinduk körében rendkívül jelentĘs alrendszerek szervezĘdnek például guruk, ĺtemplomok vagy szent helyek köré. Olyan vallások is léteznek, amelyek csekély számú embert tömörítenek, s talán nem is nyúlnak túl egy-egy falu határain. Az említett vallási csoportosulások pólusai között számos különbözĘ formát ölthet az információ védelmezése és továbbadása, a vallási rendszerbe való belépés engedélyezése vagy tiltása (ami hatékony eszköze a téves elgondolások és cselekvésformák ellenĘrzésének, lásd ĺkiközösítés, ĺeretnekség), a tudás szélesebb körĦ megosztásának elfogadása vagy megtagadása. Az utóbbi szempontból a misztériumvallások és ĺmissziót végzĘ vallások alkotják a két szélsĘ pólust: az elĘbbiek bizonyos feltételeket szabnak a csatlakozáshoz, az utóbbiak feladatuknak tekintik, hogy megosszák mindazt, ami rájuk bízatott. A vallási szervezĘdéssel együtt a vallási specialisták különbözĘ, szinte átláthatatlan sokaságú típusai is kialakulnak (ĺpapok, ĺboszorkányok, ĺsámánok, ĺguruk, ĺimámok, ĺrabbik, ĺszerzetesek, ĺbhiksuk). A vallások szervezeti formáját sokan olyan fontosnak tartják, hogy öncélnak tekintik a rendszer megĘrzését és hatékony mĦködését. A rendszer öncélú fenntartását az is elĘmozdítja, hogy a vallás óriási üzlet. Amikor a pápa hatnapos látogatásra érkezett Angliába, külön céget (Papal Visits Ltd.) hoztak létre a napi egymillió fontra becsült költségek elĘteremtésére. A cég élére a sportolók vagyonának befektetésével foglalkozó Mark McCormacket nevezték ki, aki egy interjúban így nyilatkozott: „Úgy hallottam, hogy amikor a pápa pár évvel ezelĘtt Írországban járt, látogatása több millió fontjába került az egyháznak, és mindenki keresett rajta, kivéve az egyházat.” Az angliai látogatással kapcsolatban úgy becsülték, hogy az egyház is haszonra tett szert, és a nyereség húsz százalékára szerzĘdĘ McCormack egymillió fonttal lett gazdagabb. A hatalommal szükségszerĦen együtt jár a pénz. Már Polübiosz (Kr. e. 125 körül) megállapította, hogy „mivel az embertömegek ingatagok, fékezhetetlen vágyakat táplálnak, szenvedélyesek és nem törĘdnek a következményekkel, félelemmel kell eltölteni Ęket ahhoz, hogy kordában tarthatók legyenek; ezért Ęseink jól tették, hogy feltalálták az isteneket és a halál utáni büntetésbe vetett hitet”. A vallási félelmek anyagi kiaknázása jól ismert eleme a vallások történetének. Számos vallás kialakulásában játszottak szerepet anyagi megfontolások. A vallás története a hatalom, a tekintély és az irányítás történeteként is megírható lenne, a vallási rendszerekben alkalmazott büntetések és jutalmazások ugyanis szinte mindenütt egyformák.
!0V_Eleje_2.indd 21
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
26
AZ ÉLET MINT FELADAT: AZ ETIKA ÉS AZ IDė TERMÉSZETE A vallási struktúrák könnyen válhatnak öncéllá. A vallások termékeny ereje azonban azon a felismerésen nyugszik, hogy a rendszer nem a cél, hanem az eszköz, és arra szolgál, hogy túlnyúlva a szervezeti kereteken – a végsĘ cél (ĺeszkatológia) elérését, minden létezĘ végsĘ rendeltetésének beteljesülését segítse elĘ. Az emberi élet mindig feladat. Az emberek ugyan tudatában vannak annak, hogy van jövĘ, de rendkívül keveset tudnak róla. Az élet feladat jellege azt jelenti, hogy az emberi cselekvésnek szerves része a reflektív értékelés: bölcs-e vagy balga, elhamarkodott-e vagy megfontolt, káros-e vagy jótékony, jó-e vagy rossz, amit tesz? Természetesen ezen alapul az ĺetika, s ennek alapján nyilvánítunk erkölcsösnek vagy erkölcstelennek magatartásformákat és embereket. A vallások nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy olyan szilárd etikai értékrendszer alakuljon ki, amely általánossá válhat a különbözĘ rendszerekben és kultúrákban. Szintén ezzel magyarázható, hogy az elfogadás és az elutasítás, az egyetértés és a helytelenítés oly lényeges szerepet játszik a vallási életben: az alapul szolgáló szempontoknak alapvetĘ jelentĘségük van az emberi életek, csoportok és társadalmak kialakításában, s az önelfogadás feltételeit is biztosítják. A vallások (más-más módon) meghatározzák az egyetértés és a helytelenítés, az elfogadás és az elutasítás feltételeit és körülményeit. Ez természetesen komoly (társadalmi és pszichológiai) nehézségekkel szembesítheti azokat, akik nem tudják vagy nem akarják elfogadni a megszabott feltételeket. Másrészt viszont a szabályozásnak megvan az a hatalmas elĘnye, hogy kiszámíthatóbbá teszi az élet feladatának kivitelezését. A vallások azonban még ennél is többet tettek azért, hogy kevésbé legyen ismeretlen a jövĘ: olyan felfogásokat alakítottak ki az idĘ természetérĘl, amelyek révén összefüggĘ egészként közelíthetĘ meg az idĘ folyamata: a múltból a jelenen át a jövĘbe tartó mozgás tapasztalatával az ember már nem egymást követĘ, jelentéktelen dolgokkal számol, hanem olyan sorsot él át, amely sajátosan meghatározza az embereket és a társadalmakat. Mindennek sokféle formája van, mert sokféle felfogás alakult ki az idĘrĘl. A két legeltérĘbb elgondolás szerint (lásd ĺidĘ) az idĘ ciklikus (de az életek lineárisan követik egymást, s mintegy nyolcvannégymillió ĺújjászületésre vagy újramegtestesülésre kerül sor), illetve lineáris, és a teremtéstĘl a vég felé tart (de az életnek ciklikus rendje van, az éveket bizonyos eseményekre emlékezĘ ĺünnepek strukturálják). Számos vallás utat mutat vissza a múltba, és elĘre a jövĘbe. A múltba azért, hogy a múlt folytatódhasson a jelenben, s hogy a vétkes cselekedetek helyrehozhatók legyenek, illetve megbocsátást nyerjenek (gyakoriak a múltbeli események újbóli átélését vagy feldolgozását célzó ĺretrogresszív szertartások), a jövĘbe pedig azért, hogy az ne legyen teljességgel ismeretlen. A vallások számtalan eltérĘ formában próbálják megjósolni a jövĘt, a végsĘ idĘkrĘl is próbálnak képet alkotni, s megjelölik
!0V_Eleje_2.indd 22
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
27
az elérését lehetĘvé tevĘ eszközöket. Még ún. proleptikus, a végsĘ állapotot már elĘzetesen megvalósító közösségeket is megpróbáltak létrehozni. Ily módon a vallások valamelyest megkönnyítik az élet feladatának megvalósítását. Megóvják és továbbadják az elképzelhetĘ legfontosabb célok elérését célzó eszközöket. Néhány ilyen cél a földi élet során (bölcsebb, gyümölcsözĘbb, szeretettelibb, sikeresebb életvitel) vagy az újjászületések folyamán is megvalósítható. A többi azonban az adott vagy bármely más emberi személy és a kozmosz végsĘ állapotával függ össze. A végsĘ célok fájdalmat vagy örömöt, jutalmat vagy büntetést jelentenek, más szóval a halál a legtöbb vallásban az ítélet elérkeztét vagy annak megvalósulását jelenti. A képet bonyolítja, hogy az újjászületés vagy újratestesülés hitét hirdetĘ vallások (buddhizmus, hinduizmus, dzsainizmus) szerint a halál utáni büntetés (nagyjából a ĺpokol) lehetĘsége nem végérvényes; de még a halál utáni ítéletet végérvényesnek tartó vallásokban (kereszténység vagy iszlám) is rendszeresen vita tárgyát képezte, hogy vajon örökérvényĦ-e a büntetés (ĺuniverzalizmus). Ám a vallások sokszínĦségük ellenére általában megóvják és továbbadják azokat az eszközöket, amelyek segítségével elérhetĘk az adott rendszer által kijelölt közvetlen és végsĘ célok. Továbbá olyan formában képzelik el a halottak állapotát, amelynél fogva az élĘk valamiféle összeköttetésben vagy közösségben maradhatnak a holtakkal, vagy bizonyosak lehetnek létezésükben, és továbbra is gondoskodhatnak róluk. A vallások kiterjesztik a síron (vagy a máglyán: lásd ĺĘsök) túlra a család határait.
SZÖVEG, HAGYOMÁNY ÉS TÖRTÉNET Hogyan óvhatók meg és adhatók tovább ezek az ismeretek? KiemelkedĘ jelentĘsége van a családnak, de úgyszintén azoknak a társadalmi közösségeknek is, amelyek végül az ekklésziában és más, vallásokra jellemzĘ megfelelĘiben jelentek meg. A görög ekklészia szó egyének csoportba való „kiszólítását” jelenti; gyakran politikai szervezeteket jelölt, de idĘvel a keresztény egyházra vonatkoztatták (ezt tükrözi az ĺekkléziológia kifejezés). A vallás közös vállalkozás keretében fog össze embereket, és a vallási információ továbbadásának döntĘ része a vallási gyülekezet részvételével zajlik (legyen szó akár ĺzsinagógáról, ĺmecsetrĘl, ĺgurdváráról vagy ĺtemplomról). Sok minden szóban és sok minden szavak nélkül adódik tovább: ezért a vallási tartalmak jelentĘs részét gesztusok, szimbólumok, ĺmĦvészetek és csend fejezi ki; még az emberi élet legalapvetĘbb szükséglete, a lélegzés is eszköze lehet a vallási kutatásnak és tapasztalatszerzésnek. A (verbális és nonverbális) vallási információ értéke miatt azonban kivételes jelentĘségre tett szert az írás: kezdetben volt az Ige, a Hang, a ĺLogosz vagy a ĺsabda. Az Ige ereje kiterjed, ha papírra vetik, és a Hang újra meg újra megközelíthetĘvé válik, ha szövegben ölt testet. A szövegek mindig párhuzamosak a szóbeli átadással,
!0V_Eleje_2.indd 23
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
28
és egyáltalán nem lett minden vallás szövegalapú. De a tekintéllyel rendelkezĘ és ĺkinyilatkoztatást tartalmazó szövegek az egyik legfontosabb visszatartó erĘt jelentik a vallási életben. „A ĺBiblia azt mondja”; ugyancsak tekintélyi üzenete van a ĺTanakhnak (a zsidó ĺSzentírásnak), a ĺKoránnak, a ĺsrutinak, az ĺAngasznak, a ĺGuru Granth Száhibnak és a ĺMormon Könyvének. Mivel nem ugyanazt mondják, és sokszor ellent is mondanak egymásnak, maguk is fokozzák a vallások közötti különbségeket; de ez egyszerĦen azt is jelenti, hogy a kinyilatkoztatás mindig kontingens – azaz akármilyen határozottan állítják is egy bizonyos szövegrĘl vagy szövegcsoportról, hogy az égbĘl vagy IstentĘl származik, soha nem válaszható el azoktól a történelmi körülményektĘl, amelyek között megjelent. EbbĘl pedig az következik, hogy egy bizonyos rendszer továbbadásához kötĘdik. A szövegek jelentĘsége nem merül ki a kinyilatkoztatásban. Az ĺegzegézisnek minden vallásban folyamatos hagyománya van, más szóval a hagyomány értelmének feltárása mindig folyamatos feladatot jelent. Ennek a feladatnak a nagy része gyakorlati jellegĦ: a hívĘknek életükben kell megjeleníteniük, amit a hagyományuk megkövetel, amire képessé tesz és amit elvár. Az ĺírástudót szinte mindenütt úgy tisztelték, mint aki világra segíti a jelentést. Az információt védelmezĘ szövegek szinte azonnal felvetik az egzegézis és a ĺhermeneutika problémáját, ám termékeny lehetĘséget is hordoznak: egyéni életeket átalakító kényszerré válnak, és különbözĘ írásmĦvek, filozófiai, költĘi, elbeszélĘi és drámai szövegek lenyĦgözĘ sokféleségét teszik lehetĘvé, minden szöveg kötĘdik ugyanis ahhoz a vallási kontextushoz, amelyben létrejött. Ilyen formában Ęriztek meg és adtak tovább a vallások az idĘk folyamán jól kipróbált és megrostált információikat: olyan világokat alkottak, amelyekben az emberek felismerhetik, kik is valójában, miért vannak, hol vannak, és merre tartanak; tudhatják, miként kell élniük és viselkedniük. A vallások megismerési szabályokat is kialakítottak, amelyek segítségével esetlegesen ellenséges körülmények között az emberek fel tudják ismerni, hogy barátságos vagy ellenséges szándékkal viseltetnek-e irántuk mások. A vallások lehetĘvé tették a család körét némely esetben még a rokonság vagy a törzs határain túlra is kiterjeszteni, s a föld minden nemzetét egyetlen közösségbe fogni (lásd például ĺumma). A vallások rendszerint törzsi alapon szervezĘdnek, de a törzsek rendkívül nagyok is lehetnek, és idĘnként képletesen érthetĘk. Vallási szempontból ennél is fontosabb, hogy a közösség minden tagjának, még a legszegényebbeknek és legkevesebb kiváltsággal rendelkezĘknek is biztosítják a vallási siker lehetĘségét. Ehhez szilárd és meggyökerezett megismerési és viselkedési szabályokkal kell rendelkezniük. E sokféle formában a vallások némileg kiszámíthatóbbá teszik az életet. A vallásoknak köszönhetĘen az emberek képesek felismerni életük különféle korlátait, útmutatást kapnak, miként fogadják el ezeket, illetve hogyan birkózzanak meg velük. A vallások szerepe annyira lényegi az értelemalkotásban, hogy a modern vallástudomány nagy úttörĘje, Max Weber, ezt tekintette elsĘdleges funkciójuknak. Weber nézete szerint a vallások teodiceákat hoznak létre. A ĺteodiceáknak rendszerint
!0V_Eleje_2.indd 24
2009.07.30. 14:42:32
29
Bevezetés
jóval korlátozottabb jelentést tulajdonítanak: a szenvedés és a rossz tudatában Isten szeretetérĘl és hatalmáról tett kijelentéseket igazoló eljárást értenek rajta. Webernél a teodiceák az élet egyenlĘtlenségeire és igazságtalanságaira keresnek választ: egyesek sokáig élnek, mások fiatalon meghalnak; vannak gazdagok és vannak szegények; az egyik ember nĘ, a másik férfi; van, aki egészséges, mások betegek. A vallások értelemmel és magyarázattal töltik ki ezeknek az egyenlĘtlenségeknek a réseit, és oly módon szervezik meg a társadalmakat, hogy élĘ kifejezései lesznek egy adott teodiceának. Weber ugyan kiterjesztette a szó jelentéstartományát, de nem eléggé. A vallások által létrehozott és fenntartott jelentések és értékek köre jóval tágabb a teodicea (tagadhatatlanul jelentĘs) weberi értelmezésénél. A vallások rendezett világokat hoznak létre, amelyekben minden rész helye felismerhetĘ és megjelölhetĘ. Az egyének élete mindig egy nagyobb történetbe illeszkedik, amelynek alkotóelemei folyamatosan megjelennek az egyén életében, átalakítva természetét. Ennek a folyamatnak a nagy része tudattalanul zajlik, ám az egyén több szempontból is tudatosan teszi magáévá azt, ahogyan a vallás megismerhetĘvé teszi a nagyobb elbeszélést vagy annak bizonyos részeit – például szövegek felolvasásával, prédikációkkal, a ĺliturgia vagy ĺzarándoklatok révén. A vallás valóban felfogható történetként (lásd J. Wiggins [ed.]: Religion as story. University Press of America, 1985), szó szerint is, vagyis lehet történetmesélés a lényege, és a történetmondókat minden vallás nagy becsben tartja (lásd K. Narayan: Storytellers, Saints and Scoundrels: Folk Narrative in Hindu Religious Teaching. Motilal Banarsidass, 1992); de eredményezheti oly nagyléptékĦ, a térrĘl és az idĘrĘl alkotott elképzelések kialakulását is, amelyek fogalmi kontextust biztosítanak az adott vallás keretében folyó életnek. A vallások például kozmogóniákat és ĺkozmológiákat dolgoznak ki. Az ilyen rendszereket gyakran kvázi tudományos leírásoknak tekintették, és a természettudományok aktuális kozmológiai elméleteinek tükrében állapították meg az értéküket. Egy-egy vallásnak valójában többféle, gyakran egymásnak ellentmondó kozmogóniája is lehet, amelyek más-más célt szolgálnak. A héber Szentírásban legalább öt teremtéstörténet olvasható, a hinduk körében pedig még ennél is több található. Azt kell látnunk, hogy a vallások nem azért dolgoznak ki részletes kozmológiákat és kozmogóniákat, mert megpróbálják megelĘlegezni a 20. századi természettudomány rövid történetét, hanem lehetĘségek arénájaként kívánják bemutatni a világegyetemet, amelyben lehetséges az adott vallásban kívánatosnak vagy követelménynek számító életformát és célokat követĘ élet. A térrĘl és az idĘrĘl áttekintést nyújtva a vallások lehetĘvé teszik, hogy az emberek megbirkózzanak (vagy megbékéljenek) az életük során eléjük kerülĘ akadályokkal. Az értelmet hordozó kozmosz sajátos cselekvési formákat és életmódokat követel meg. A vallások ezért úgy vélik, hogy az embernek felelĘssége van, és felelĘsségre vonható: az emberi élet valamiféle elszámolás felé halad, legyen szó akár ĺutolsó ítéletrĘl vagy ĺkarmáról (vagy bármi másról), függetlenül attól, hogy az élet dialektikája a ĺbĦn és az ĺüdvösség vagy a tudatlanság (ĺavidjá) és a megvilágosodás
!0V_Eleje_2.indd 25
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
30
fogalmaival írható-e le. Minden vallásban él valamilyen kép a pokolról. Egyes vallások arra helyezik a hangsúlyt, hogy az emberi cselekedetek nem tudják elérni a céljukat segítség nélkül (ilyen segítséget nyújt a kegyelem és a megváltás, vagy a megszabadítás); ám nagyon ritka az az elgondolás, miszerint az embernek semmit sem kell tennie, és mindent Istenre, a gurura vagy a kegyelemre kell bíznia (az ilyen szemlélet szélsĘséges formái ĺantinomianizmusba torkollnak).
VALLÁSI KREATIVITÁS: MÍTOSZOK, SZERTARTÁSOK ÉS SZIMBÓLUMOK A vallások tehát nemcsak jelentésekkel töltik ki a réseket (ezt hangsúlyozta Weber), hanem cselekvésformákkal is; s ezért a vallások szüntelenül változásokat sürgetnek, jóllehet rendszerek lévén ugyanakkor szükségképpen konzervatívak. De akárcsak a biológia területén, a kényszer a vallásoknál is feltétele a szabadságnak, s ha az embereknek sikerül belsĘleg elfogadniuk a vallások kényszereit, képessé válnak a kreatív gondolkodásra és cselekvésre (a kényszerek biológiai és vallási jelentĘségével és értelmével kapcsolatban lásd J. W. Bowker: A Year to Live. Bevezetés. SPCK, 1991; Is God a Virus? 96 skk.). A vallási kreativitás legfĘbb szellemi eszközei a ĺmítoszok, a ĺszertartások és a ĺszimbólumok. A mítosz szó jelentéstartománya az elmúlt években jelentĘsen kitágult, s a hétköznapi nyelvben ma már a hamis vagy a kitalált szinonimája. Csakhogy a mítosz valójában az egyik legnagyobb emberi teljesítménynek tekinthetĘ. A mítoszok olyan (rendszerint történeteket elbeszélĘ) narratívák, amelyek más módon (például természettudományos kategóriákkal) nem közölhetĘ igazságokra mutatnak rá. Ezért ragadták meg a mítoszok a 19. században többek között Wagnert, aki elfogadta, hogy a természettudomány helyes állításokat tesz, csak éppen egy szĦk tartományon belül: semmit sem tud mondani például az emberi szeretet és szenvedés megtapasztalt valóságáról. A mítoszok sokkal tágabb összefüggésbe helyeznek egyéni élettörténeteket és helyi eseményeket, s így jelentéssel és jelentĘsséggel ruházzák fel Ęket. A mítoszok szertartásokkal kapcsolatban is szolgálhatnak magyarázatokkal, de a szertartások függetlenek is lehetnek a mítoszoktól. A szertartások olyan cselekmények, amelyeket szabályos és elĘre tudható rendben ismételnek, s így rendet teremtenek az idĘ egyébként véletlenszerĦen zajló folyamában. Ezért a szertartások teljesen szekuláris jellegĦek is lehetnek, de a vallásokban különösen nagy szerepet játszanak. Vannak ĺátmeneti rítusok, amelyek azt jelzik, hogy az egyén vagy a csoport az élet jelentĘs pillanatain megy keresztül; más szertartások a veszélyes világokba készülĘknek adnak védelmet; bizonyos szertartásokkal az ember bekerül, másokkal kilép a vallási csoportból; vannak, amelyeknek változás elérése a céljuk, és vannak, amelyek jelentést fejeznek ki. A szertartás az a drámai nyelv, amelynek segítségével emberi remények és félelmek fejezĘdnek ki és dolgozhatók fel, s folyamatosan megújul az élet. A
!0V_Eleje_2.indd 26
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
31
szertartások oly sok mindent fejeznek ki, hogy lehetetlen összefoglalni mindazt, amit jelentenek és végbevisznek. Ugyanez mondható el a szimbólumokról: a nyelv fontos eszköze a vallási elgondolások és eszmék kifejezésének, de a szimbólumoknak is legalább ugyanekkora jelentĘségük van. A szimbólumok tömören, látható formában fejeznek ki vallási elgondolásokat és eszméket; néhány cselekvés formájában ölt testet, ám a legtöbbnek rögzített formája van. A szimbólumok csak ritkán próbálják ábrázolni azt, amire vonatkoznak, mert rendszerint a vallásokban kialakult és meggyökeresedett, s az egyének által egyszerĦen elfogadott kijelentéseket, érzéseket és meggyĘzĘdéseket sĦrítenek magukba. Nem újraalkotnak valamit, hanem ajtót nyitnak vallási világokra és képzetekre, ahhoz hasonlóan, ahogy a tükör révén Alice megismerte az ámulatot és az örömöt – meg a rettegést. A szimbólumoknak hatalmuk van, és akár egy egész világegyetemet megjeleníthetnek egy szobányi területen – vagy Istent egy érme nagyságú ĺszentostyában. A mondottakon alapul a vallásos képzĘmĦvészet és építészet, és még sok egyéb. Lényegében az összes emberi alkotásforma vallási forrásból és ihletésbĘl táplálkozik – nemcsak a képzĘmĦvészet és az építészet, de a földmĦvelés, a ĺzene, a ĺtánc, a ĺdráma, a költészet és a kozmoszt kémlelĘ kutatás, amely végül a természettudományokba torkollt (a természettudomány csak néhány százada vált le a vallásról, és lett önálló kutatási forma). Cselekvésformáiknál és megjelenítési technikáiknál fogva a vallások mindig örömforrást jelentettek, és szórakozást nyújtottak.
HATÁROK ÉS HATÁRINCIDENSEK: VALLÁSOK ÉS ÖSSZEÜTKÖZÉSEK Az említett tényezĘk megóvásához és továbbadásához jól szervezett rendszerekre van szükség (a vallások mindenképpen ilyenek), a rendszerek pedig nem létezhetnek határok nélkül. A határok valósak és metaforikusak egyaránt lehetnek. Ha veszély fenyegeti a határokat, a vallások valószínĦleg támadóan lépnek fel vagy védekezésre rendezkednek be. A veszély éppúgy jelentkezhet fizikai támadás és kiszorítási kísérlet formájában, mint átvitt értelemben (például amikor úgy tĦnik, hogy ĺszekuláris értékek és érdekek veszik át a hagyományos vallási értékek és érdekek helyét). Mindkét esetben óhatatlanul vannak olyan vallásos emberek, akik igyekeznek megtartani vagy akár kitágítani a hatáskörüket. Ezért gyakran robbannak ki vallásháborúk, egyazon vallás különbözĘ alrendszerei között éppúgy, mint különbözĘ vallások vagy a vallások és a nem vallásos világ között. A vitás kérdések jelentĘsége módot ad a ĺfundamentalizmusra, vagyis tápot ad azok törekvésének, akik igyekeznek meghatározni és sértetlenül megĘrizni az igaz vagy legitim vallási önazonosság bizonyos alapvetĘ és vitán felül álló jegyeit. Minden vallás kiemeli, hogy bizonyos körülmények között (lásd ĺigazságos háború) legitim a háború, még azok a vallások is, amelyek
!0V_Eleje_2.indd 27
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
32
az erĘszakmentesség vagy az ĺahinszá elvét hangsúlyozzák. Ám csak néhány ilyen helyzetet ismernek el, és rendszerint pontosan rögzített szabályokkal határolják körül a szóba jöhetĘ lehetĘségeket. Tény azonban, hogy elismerik a háború, különösen a védekezĘ háború jogosságát. Ez az egyik oka annak, hogy mélyre nyúló vallási gyökerei vannak szinte az öszszes, régóta tartó és látszólag megoldhatatlan problémának Észak-Írországtól kezdve Bosznián, Cipruson, a Közel-Keleten át Kasmírig, ĺKhálisztánig, Srí Lankáig, Indiáig és Pakisztánig, Kelet-Timorig és a Fülöp-szigetekig. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a jövĘben hol fognak kirobbanni komolyabb konfliktusok, csak meg kell húznunk a világ térképén azokat a vonalakat, amelyek mentén vallások érintkeznek. Igaz ugyan, hogy a vallások békésen is tudnak élni egymás mellett, és gyakran igen hosszú idĘn át elkerülik a konfliktust, de a béke csak addig tartható fenn, amíg nem fenyegeti veszély a szóban forgó vallások folytonosságát. A vallások azért nem hajlandók kompromisszumokra, mert a már többször említett, értékes és kipróbált információkat védelmezik. Sokan inkább meghalnak, mintsem elveszítsék örökül kapott vallási kincsüket, különösen ha már többször próbára tették, és meggyĘzĘdtek arról, hogy megfelelĘ segítséget nyújt. A vallás lelkesítĘ erejének paradoxonjával állunk szemben: a vallás csupán azért olyan rossz hír, mert anynyira jó hír: oly sok olyan dolgot védelmez, amely fontosnak és hatékonynak bizonyult az idĘk folyamán, hogy az emberek inkább meghalnak, mintsem elveszítsék ezeket.
A VALLÁS JÖVėJE A vallások azonban nem csupán háborúval és fundamentalizmussal reagálnak az újításokra. Nyitottak a változásra, és az évszázadok során kétségkívül nagyfokú változáson mentek keresztül. Mindig lesznek, akik elutasítják a változást, mivel az elĘzĘek során vázolt veszélyekhez hasonló fenyegetésnek érzik. Egyesek annyira ellenzik, hogy új ĺszektákat, új ĺkultuszokat, sĘt ĺúj vallásokat hoznak létre. Mivel azonban a vallások rendkívül értékes, az élet átalakításához bizonyítottan hatékony segítséget nyújtó információt védelmeznek és adnak tovább, az információk gyakorlati alkalmazása gyakran megköveteli az intézmények átalakítását. A változások vallásonként eltérĘ módon zajlanak le, de a változás ténye része a vallástörténetnek, még akkor is, ha a vallások gyakran ellenálltak a változásnak. A vallások kollektív emlékezet letéteményesei: olyan múltbeli kényszereket hordoznak, amelyek eltérĘ, de az adott vallás határain belül általánosan érthetĘ következményekkel járnak az emberi életre nézve; ezért például egy buddhistát bármely országban vagy nemzedéken belül fel lehet ismerni, jóllehet nincs két egyforma buddhista. A kollektív emlékezet azonban változást is követelhet annak érdekében, hogy az adott rendszer értékei és céljai megváltozott körülmények között elsajátíthatók és megvalósíthatók legyenek.
!0V_Eleje_2.indd 28
2009.07.30. 14:42:32
33
Bevezetés
A kollektív emlékezet jelentĘsége abból fakad, hogy lehetĘvé teszi a vallások azonosságának megĘrzését, ugyanakkor a változásnak is teret enged. Mi mondható el a vallás jövĘjérĘl? Az emberi vallásosság nem fog eltĦnni, legfeljebb atrófia útján, mert mindaz, ami az embert erre diszponálja, olyan mélyen gyökerezik az elmében, és mert mindenképpen tovább élne azzal összefüggésben, ami a vallás révén volt felfedezhetĘ, jóllehet a vallás gyakran csak megközelítĘ és korrigálható eredményeket hozott. A szomatikus kutatás és egzegézis egyedülálló felfedezései sosem fognak eltĦnni a látókörünkbĘl, még akkor sem, ha például jobban megértjük azoknak az agyi eseményeknek a neurofiziológiáját, amelyek meghatározó szerepet játszottak a kialakulásukban. A kifejezési formák azonban kétségkívül át fognak alakulni, részben nyelvi, részben intézményi szempontból. Bármit fejezzen is ki, a nyelv mindig megközelítĘ, korrekcióra szorul, nem végérvényes és gyakran helytelen, legalábbis a késĘbbi nemzedékek szempontjából; ugyanakkor, mint például a természettudományok esetében, rendkívül megbízható is lehet. Ha így van a világegyetemmel kapcsolatban, nem lehet másként Isten, a ĺBrahman és a buddha-természet esetében sem: csak megközelítĘ és fogyatékos állításokat tehetünk, de szavaink nagymértékben megbízhatónak bizonyulhatnak. Pontosan a nyelv fogyatékos és megközelítĘ jellege miatt elengedhetetlen a hit. A hagyományba és a tanítókba helyezett bizalomként felfogható hit azonban idĘvel olyan utakra indul, amelyek sokak szemében igazolják annak igazságát, amire a hit vágyakozik. Henry ĺVaughan kifejezése, az „idĘbeli örökkévalóság” ekkor már nem paradoxon, hanem meggyĘzĘdés. A meditáció jóval a hétköznapi értelmen túl rejlĘ értelemhez jut el, és abban az állapotban nyugszik, amely még olyan értékes tényezĘkön is túllép, mint a szépség, a vágy és az öröm. Az imádkozó ember annak jelenlétében van, aki magasztalásra, hálaadásra és örvendezésre indít, de ĺbĦnbánatot és megbánást is követel. Mivel az imádság az emberi szeretet nyelvének legmagasabb rendĦ formája, másokat is Istenhez kapcsol. Mindez olyan sok ember közös tudása és gyakorlata, hogy jelentĘs változások ellenére sem fog eltĦnni. Ami a szervezeti formákat illeti, olyan változások elĘtt állunk, amelyek soha nem sejtett mértékben fogják átalakítani a kommunikációs módszereket és azok sebességét. Az internet ekklésziájához nincs szükség valós, fizikai jelenlétre. Az ember embersége viszont elképzelhetetlen nélküle. Végezetül mit mondhatunk el a vallás lényegérĘl? Közelebb kerültünk-e a vallás meghatározásához? Nyilvánvalóan nem. EgyszerĦen csak arra mutattunk rá, hogy helyes ĺWittgensteinnek az a megfigyelése, mely szerint a nyelvjátékokat könnyebb felismerni, mint definiálni – vagy legalábbis könnyebb felismerni Ęket, mint úgy meghatározni a játék szót, hogy meghatározásunk az összes játék összes jellegzetességét egyesítse (lásd Filozófiai vizsgálódások, 67. szakasz). Fel tudjuk ismerni a vallásokat, mert ismerjük a vallás számtalan jellegzetes vonását; de nyilván nem számítunk arra, hogy olyan vallást találunk, amelyben kivétel együtt van a vallás összes tulajdonsága. A jellegzetességek megállapításának folyamata alkotja a ĺfenomenológia elsĘ szintjét.
!0V_Eleje_2.indd 29
2009.07.30. 14:42:32
Bevezetés
34
Ezért vetette fel Ninian Smart (The World’s Religions… CUP, 1989, 12–21), hogy sokkal kiegyensúlyozottabb és átfogóbb képet alkothatunk a „világ vallásainak fényĦzĘ vegetációjáról”, ha hét különbözĘ dimenzió alapján tájékozódunk. Ezek a következĘk: (i) a gyakorlati és rituális elemek; (ii) a tapasztalati és érzelmi összetevĘk; (iii) az elbeszélĘ vagy mitikus dimenzió; (iv) a tanbeli és filozófiai sík; (v) az etikai és törvényi dimenzió; (vi) a társadalmi és intézményi szint; (vii) az anyagi mozzanatok (mĦvészet, építészet és szent helyek). De még ezután is át kell lépnünk a fenomenológia második szintjére, vagyis meg kell vizsgálnunk, minek a következtében jött létre a vallás, ez a nagyszerĦ és lenyĦgözĘ képzĘdmény, s minek köszönhetĘen maradt fenn a mai napig. A vallással mindig együtt jár az intolerancia, a kegyetlenség, a bigottság, a társadalmi elnyomás és a tudálékos rosszhiszemĦség. De a vallás egyidejĦleg mindig a szíve és a lelke is lesz annak a világnak, amely – a 20. században túl gyakran tapasztalhattuk – olyannyira szívtelen lenne nélküle.
John Bowker
!0V_Eleje_2.indd 30
2009.07.30. 14:42:32
