VIII. évfolyam 3. szám
2006. ôsz
2006. ôsz
Tartalom A nürnbergi mesterdalnokok – fiatalok rajzversenye . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Új Wagner Fesztivál született Budapesten 2006-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Parsifal a Mûvészetek Palotájában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Az egyszerû rendezés csodája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Közelebb Wagnerhez – Interjú Nike Wagnerrel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A zenetanulás idegrendszeri háttere (II.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 A Ring éve… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Mosolygó zenetörténelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Barlösius: H. Sachs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Operaszolgáltatás? – avagy gondolatok A nürnbergi mesterdalnokok elôadásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Min ülnek a mesterek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Wagner programok Budapesten és Bayreuthban . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Esetem – Wagnerral . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Bayreuthi beszélgetés Fischer Ádámmal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Walkürök alkonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 A Wagner Társaság 2005 évi mérlege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Gyógyíts meg zene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Mesterdalnokok ifjúsági díszlet és jelmeztervezô verseny képekben . . . 28 A címlapon Seymour Millais Stone: Parsifal és a Szent Grál
Kiadja a Richard
Wagner Társaság
Fôvédnök: MARTON ÉVA 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. Telefon: 383-0101 • 467-0611 Fax: 383-0101 E-mail:
[email protected] Internet: www.wagnertarsasag.hu Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András (mb. fôszerkesztô), Dr. Király László, Pallós Tamás Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Társaság rendezvényein, a Magyar Állami Operaházban ISSN 1587-1525
2006. ôsz
A nürnbergi mesterdalnokok – fiatalok rajzversenye Lohengrin Erkel Színház-beli bemutatójához társult elsô rajzverseny után A nürnbergi mesterdalnokok operaházi bemutatójához kapcsolódva 2006-ban is versenyt hirdetett a Budapesti Operabarát Alapítvány ifjúsági tagozata, az „Ifjú Operabarátok Köre” valamint a Richard Wagner Társaság. A feladat hasonló volt, az adott operához kellett díszlet és jelmezterveket készíteni. Természetesen ezt a versenyt is megelôzte a Marczibányi Téri Mûvelôdési Központban a „Nürnbergirôl” tartott tájékoztatás, mesélés, ismertetés – sok zenével illusztrálva, – hogy azok a fiatalok, akik életkoruknál fogva nem is láthatták még Wagner operáját, fogalmat alkothassanak róla maguknak, és fôleg, hogy kedvet kapjanak a mûvel való közelebbi megismerkedéshez. A nürnbergi mesterdalnokok fôpróbájától kezdve az évad legutolsó elôadásáig a nézôk, – de délelôttönként még a bérletért sorban állók is – lelkesen méltatták az Operaház aulájában kiállított díszlet- és jelmezterveket. 14–18 éves fiatalok készítették a rajzokat nürnbergi utcáról, a suszter-mûhelyrôl, vagy öltöztették fel Évát szebbnél szebb ruhákba. Van olyan jelmezterv is, melyre egy „igazi” operaházi rendezô azt mondta, hogy „meg van véve”. Elképzelhetô a fiatal lány öröme, amikor ezt hallotta. Természetesen volt eredményhirdetés is, díjakkal, értékeléssel, nem feledkezve meg azokról a tanárokról sem, akik komoly és hasznos segítséget nyújtottak a diákok munkájához, kinyitva elôttük egy kaput, mely az opera gyönyörû világába vezet. Érdekes, hogy A nürnbergi mesterdalnokok-hoz kevesebb rajz érkezett, mint az elôzô Lohengrinhez. Számos beszélgetés nyomán kiderült, hogy a diákok könnyebben fognak hozzá egy misztikus, a képzeletnek tágabb teret adó témához, mint olyanhoz, ahol a földi
A
A nyertesek
valóság dominál. Ezzel együtt számos olyan jelmezterv készült, melyet még anyagmintával is elláttak, volt makett és távlati kép is. Külön öröm, hogy számos vidéki jelentkezô is akadt, bizonyítván, hogy az opera nem kizárólag budapesti mûfaj. A két díszlet és jelmezterv verseny sikerén felbuzdulva a szervezôk folytatni fogják a sorozatot. Legközelebb – egy két éven belül – szintén valamelyik bemutatásra kerülô, nem feltétlenül Wagner operához kapcsolódva ismét kiírják majd az elôzetes ismertetéssel egybekötött vetélkedôt, bár inkább úgy írnám, hogy közös örömmel való munkálkodást. Végül soroljuk fel a gyôzteseket, megérdemlik: I. díj Hegedûs Gábor (19 éves), miskolci Perspektíva Mûvészeti Oktató Centrum. II. díj Szeidl Andrea (16 éves), ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium. III. díj (megosztva) Tóth Emese (15 éves), budapesti Modell Divatiskola és Rajz Annamária (18 éves), budapesti Modell Divatiskola . Dícséretet kapott: Pethes Zsófia (14 éves), budapesti Szent Angéla Iskola. Borsa Miklós
3
2006. ôsz
Új Wagner-fesztivál született Budapesten 2006-ban mikor az operabarátok részére száz- például egy folyamatosan bôvülô virágos zöldterüszámra kínálnak csodás élményeket és lettel az itt is egy órás szünetek számára, vagy a köutazásokat, nehéz önállóan valami iga- nönség élvezkedhet az olcsó és dús magyar büféknél zán újat felfedezni. A bécsi Wagner Tár- a tágas földszinti termekben. Nem véletlenül alkalsaságnak – amely extravagáns utazási felfedezései- maznak fúvós fanfárokat, amelyek a kert sétányárôl ismert – a Fischer Ádám fôzeneigazgatóval tör- nak látogatásakor (idén, sajnos, az esô ezt elmosta) itt is helyénvalóak. A nagyterem süllyeszthetô zenetént riport kapcsán ez sikerült. 2006. június 10-e, a budapesti Wagner-fesztivál kari árokkal is rendelkezik, amelyben Fischer és zeegyik napja, mintegy Fischer Ádám privát fesztivál- nekara kapott helyet, míg a színpad (a pódium) hája volt. A bécsi Richard Wagner Társaság kiküldött rom emeletén a kórusok számára a magasból és a csoportjának elvárásai nem voltak túl nagyok; ha- csúcsmagasságból fénnyel kialakított lenyûgözô bár Budapest már Wagner idejében surlódásmente- színtér adódott. (…) A takarékos megvalósítás a látsebb fellegvára volt Wagnernek, mint Bécs; a mér- ványos megvilágítással együtt misztikus élményhez tékadó elôadások még a kommunizmus alatt sem és elfogódottsághoz vezetett, amit manapság némely szüneteltek, és a 60-as években a nagy Ferencsik- rendezési kuszaságban már nem élvezhet az ember. A tartópillér ismét Fischer Ádám, a dirigens volt, nek sikerült a budapesti Állami Operaházba – ahová való – egy Parsifal-t kiédesgetnie. Fischer Ádám akit erre a régóta tervezett eseményre valószínûleg az egész Wagner-repertoár szaktekintélyeként vált Kuhn Tiroli fesztiválja csábított. A Magyar Rádióval való együttmûködésben ismertté. Egy fesztivál, Budapest egyik nagy konamelynek ô áll a centrumácertzenekara, a Magyar ban? És koncertszerû elôRádió szimfónikus zeneadás? Miért? No de muszáj kara játszott, amely még mindig mindennek racionásohasem játszott zenekari lis oka legyen, ha viszont leárokban. Finoman, gyennyûgözô hatást érhetne el? géden produkált rejtelmes A nyugati közvélemény mélységeket – a „rutinos” számára észrevétlenül kezszínházi zenekarok szokádett hozzá Budapest délen – sos rossz beidegzôdései bontási és ipari területek nélkül – tökéletes kidolgoközepette – egy kulturközzottsággal. A szélesen kipont építésébe, amely nemcsengô, de sohasem túl csak a modern színház- és lassú tempók támaszt nyújkertépítészet legérdekesebb tottak az énekeseknek, és bizonyítékaként tartható olyan zenekari finomságoszámon: ez a Mûvészetek kat és átmeneteket hoztak Palotája, egy óriási koncertlétre, amelyeket eddig alig palota-komplexum az új pithallhatott az ember. Az, toreszk színházépület melhogy a templomi kórusok a lett, amely többszörösen kimagasból szóltak, ugyantüntetett akusztikával és akkor láthatók is voltak, Bayreuthhoz hasonló adottNémeth Judit és Christian Franz varázslatos árnyalásokat ságokkal rendelkezik. Így
A
4
2006. ôsz eredményezett, amihez ilyen színpadi magasságból nem szoktunk hozzá (karigazgató: Strausz Kálmán), és a gyermekkar (Antal Mátyás betanítása) homogén hangzással örvendeztetett meg. Matti Salminen, a világszerte ismert finn-ugor basszista, óriási hatást keltett. Christian Franz (Parsifal) lezser frakkjában még sohasem volt ennyire felszabadult és muzikális, az élemedett Kováts Kolos Titurelként most is brillirozott. Thomas Konieczny Amfortasát megérdemelten ünnepelték bravózással. Günther von Kannen (Klingsor) kiválóan játszott és énekelt, azonban egy könnyû meghûlést kissé nazális hangjával nem tudott leplezni. Az élményt azonban Németh Judit jelentette a felkavaró II. felvonásban, ahol Meierre emlékeztetett, azonban ez a hatalmas jelenség méltóságteljesebb volt és három odaillô ruhakölteményével a szemet is gyönyörködtette. A csodás akusztika bizonyára segítette az énekeseket. Mindnyájuk alakítása magával ragadó volt. Kis csalódást okozott az az ötlet, hogy a Mozart évben három fiúcskát állítottak be, akik apródként énekeltek is, illetve legalábbis megpróbálták ezt, – kedves
kis disszonancia egy csúcsteljesítmény keretében. A gondolat, hogy a II. felvonás duettjében a siheder Parsifalt színpadra állítsák, aki anyja csókjától menekül, nem bántóan új s emellett meggyôzô is, ugyanúgy, mint az, hogy a hattyút egy tollal helyettesítették, amelyet egy fiú a magasból eresztett le. A Grál láthatatlan maradt, mágikusan azonban jelen volt. Jövôre a fesztivál a Ring-gel folytatódik, kevesebb rendezéssel. A Rajna kincse és A Walkür kerül sorra, majd 2008-ban a Siegfried és Az istenek alkonya, utána pedig rögtön az egész Tetralógia négy egymást követô napon. Az ezúttal elért szintet nehéz lesz tartani. (…) Mag. Dr. Heinrich Tettinek a bécsi Wagner Társaság elnöke (Füzesséry Katalin fordítása) A szerkesztôk megjegyzése. Az elôadáson közremûködô kórusok (és azok vezetôi) a következôk voltak: A Magyar Rádió Énekkara (Strausz Kálmán), A Magyar Rádió Gyermekkórusa (Thész Gabriella), Nemzeti Énekkar (Antal Mátyás)
Matti Salminen
5
2006. ôsz
A Parsifal a Mûvészetek Palotájában (2006. június 10. és 17.)
U
gyan ki gondolta volna, hogy a legnagy- alázat, ahogy mindent a produkció egészének rendel szerûbb magyarországi Wagner-elôadás alá, tették ôt közkedveltté Bayreuthban. Az idei már a nem az Operaházban, de még csak nem is hatodik alkalom, ami egyben azt is jelenti, hogy már az egykori Népoperában (ma Erkel Szin- több évadot vezényelt itt, mint Toscanini, Furtwängler, ház) születik meg, hanem épp a Nemzeti Hangverseny- Karajan vagy Carlos Kleiber. Ezúttal Pierre Bouleztôl teremben? Mert szinte bizonyos, hogy több mint ötven vette át a Parsifalt, és ezért különösen szerencsés ötlet esztendeje – Otto Klemperer magyarországi tevékeny- volt, hogy a Nemzeti Hangversenyteremben is elsôként sége óta – nem volt a mostanihoz fogható produkció ez a mû szólaljon meg a pálcája alatt. Merthogy júniBudapesten. Két szombat estén át hallgattuk a Mûvé- usban Wagner-fesztivál indult Budapesten: az idei volt szetek Palotájában lélegzet-visszafojtva a Parsifalt a nyitány. Jövôre a Ring elsô két része lesz mûsoron, Fischer Ádám mesteri vezénylésével, valamint a legki- majd egy év múlva az egész tetralógia. Fischer Ádám 2002-ben már megpróbálkozott valaválóbb bayreuthi énekesek elôadásában, és nem hitmi hasonlóval. A Zeneakadémián Richter János-emtünk a fülünknek. Hát ilyet is lehet nálunk? Pedig sokan féltek ettôl a kísérlettôl. Voltak, lékkoncertet szervezett, és akkor A walkür elsô felvonáakik azt mondták: Budapesten két évtizede jól megren- sát hozta el nemzetközi csillagokkal. Az évenként megdezett, külföldön is híres Parsifal van mûsoron az rendezendô Richter-koncertekre azonban már a máOperaházban, nem okoz-e majd csalódást egy koncert- sodik évben sem jutott állami támogatás, a terv kútba szerû változat? Az eredmény azonban fényesen igazol- esett. Akarmesternek nem szegte kedvét az effajta szûkta Fischer Ádám nagyszerû elgondolását, nevezetesen, keblûség, sôt továbbfejlesztette elképzeléseit: évrôl-évre hogy Richard Wagnernek és unokáinak, Wieland és júniusban rendezendô Wagner-napokat álmodott az Wolfgang Wagnernek szelleme – más szóval az új-bay- újonnan épült, remek akusztikájú koncertterembe. S lám, az elsô „évadot" teljes siker koronázta. reuthi operajátszás – elhozható Budapestre. Arra feltehetôen senki sem számított, hogy a „félig Nem árt eszünkbe idézni, hogy Richter János óta Fischer Ádám a legelismertebb magyar karmester a szcenírozottnak" beharangozott elôadás teljes értékû Zöld Dombon. Igaz, vezényelt Bayreuthban Seidl An- Parsifal-produkciót eredményez. Mit teljes értékût! Hital, Melles Károly és Solti György is, ám Richteren kí- szen ez a darab minden tekintetben jobb, mint a jelenleg vül ô az egyetlen magyar, akit rendszeres vendégként mûsoron lévô bayreuthi! Schlingensief túlbonyolított, csúnya és riasztóan visszahívtak. Fischer nagyképû rendezé2000-ben úgy kapta se helyett nálunk meg a néhai Sinopoli Szemerédy Aleörökét, hogy a meglexandra és Parditka hetôsen sikertelen elMagdolna jóvoltásô évad következtében ból világos, esztétiszéthullott Ring-cikkus és adekvát elôlust kellett neki újra adás született, és biösszekovácsolnia. zony még az éneBombasztikusan, azt kesgárdát is szerenis mondhatnánk: micsésebb kézzel váloként Siegfriednek a gatták össze BudaNothungot. Fischer pesten, mint a darab Ádám megbízható, kiszülôvárosában. egyensúlyozott egyéHa az 1983-as nisége, finom muziMikó András-féle kalitása, valamint az rendezés a baya sztárkarmesterekreuthi ôsbemutató nél szokatlan mûvészi Fischer Ádám a zenekar élén
6
2006. ôsz hangszeres kíséret. színpadképének volt „Ha Wagner hallhataz utóda, a mostani ta volna ezt az akuszmintha Új-Bayreuth tikát, bizonyára nem kezdetét, az 1951próbálta volna meg a ben bemutatott WieFestspielhaus kizáland Wagner-féle rólagosságában koncepciót idézné. A megtartani a Parsifal koncerttermi körülelôadási jogát." – mények hasonló mondta a karmester szellemû színpadi az elôadás után. felfogást eredméMikor a bölcs nyeztek: hatalmas Gurnemanz, Matti terek, jelzésszerû Salminen elôször díszletek, méltóságmegszólalt, látcsöteljes mozgás, tempvemmel keresgélni lomi áhítat. Az elsô kezdtem rajta a mikszín a gyászé. Fekerofont. Hihetetlennek te lepel, az énekesek Siker - Taps tûnt, hogy erôsítés is feketék estélyi ruhájukban. Parsifal megvilágosodásának kezdetén a nélkül zenghet így basszus. Pedig nemrégiben Bécsben színpad fele fehérre vált, már csak Klingsor birodalmát is lenyûgözött ebben a szerepben, de most még ellenállborítja sötét. Megjelenik a csábítás színe. Elôbb óvato- hatatlanabbnak tûnt. Bayreuthban Robert Holl énekli san: a viráglányok kezében piros sál, majd dinamiku- Gurnemanzot, ôt tavaly a budapesti közönség is láthatsan: Kundry tetôtôl-talpig égô vörösben pompázik. Vilá- ta az Operában. Nagyszerû elôadó, de érzésem szerint gok harca dúl: átcsábítható-e Parsifal a sötétség oldalá- meg sem közelíti Salminen mostani alakítását. Christira és átcsábítható-e Kundry a tisztaságéra? A harmadik an Franz is izgalmasabb a „balga szent" szerepében, felvonás a megváltásé, s mire megtisztul a lélek, már mint akár Endrik Wottrich vagy Paul Elming, akiket a minden hófehér. Fényekkel sok mindent el lehet monda- Festspielhausban volt módom hallani. Franz sajátoni: az orgona amúgy is gyönyörû háttér, s ha kék fény- san szenvedélyes, küzdelmes Parsifal, Max Lorenzre ben fürdik, katedrálissá alakul a hangversenyterem. emlékeztetô, igen sok emócióval a hangjában. HasonEszköz alig kell: egy gerely, egy hattyútoll – minden ért- lóan érzelemgazdag – bár kevésbé kiegyensúlyozott – Tomasz Konieczny Amfortasként. Ám az nehezen fehetô. A Grál kelyhét megformázza az énekes keze. Szép ez az elôadás, de mit érne a tökéletes hangzás ledhetô, milyen hátborzongató erôvel szakadt fel belôle nagyszerû muzsikusok nélkül? A legnagyobb meglepe- az „Erbarmen! Erbarmen!" (Kegyelmezz! Kegyeltés a zenekar és a kórus. Fischer Ádám csodát mûvelt mezz!), hogy átérezzük a nyílt seb perzselô fájdalmát. a színházi produkciókhoz nem szokott gárdákkal. A Németh Judit bámulatosan sokoldalú Kundry, ha kell Rádiózenekart – különféle karmesterekkel – hallottam anya, vadóc szolgálólány vagy kurtizán, a hangja bemár nagyon meggyôzônek és meglehetôsen egyenetlen- ragyogja a termet. És a többiek is kiválóak, mind: Günnek, de ilyen kiegyensúlyozottnak talán még sohasem. ter von Kannen (Klingsor), és a viráglányok… A kiFényes vonós hangzás, a rezek tiszták, visszafogottak, sebb szerepekben meglévô bizonytalanságokat feledteti nem recsegnek, nincsenek kínos gikszerek. A dallam az egész produkció tökélye. És ezúttal Hans Knappertsbusch is bizonyára eléakadálytalanul szárnyal, mintha a muzsikusokat is megbabonázná saját játékuk szépsége. Ami a zenei elô- gedett lenne, nem úgy mint 1951-ben, amikor lemonadásban kifogásolható, nem rajtuk múlt: a „montsal- dással fenyegetôzött arra az esetre, ha Wieland Wagvati harangok" elektronikus imitációja, sajnos, nem ner elspórolná a szövegkönyvben elôírt galambot a záelég átütô. A templomi áhítatot szerencsére pótolja a róképbôl. Mert van galamb is: igazi, élô, hófehér makórus. Hatalmas méretei lenyûgözôek, hiszen a Ma- dár. Felszáll magasra, majd riadtan köröz egy keveset gyar Rádió Énekkara és Gyermekkórusa kiegészült a Fischer Ádám feje felett, és végül egy gordonka-vonón Nemzeti Énekkarral. A tér ügyes kihasználása mégin- állapodik meg, onnan pislog körbe-körbe és nem érti, kább fokozza a hatást: a két oldali ünnepélyes bevonu- miért-e a hatalmas hangzavar, ahogy a teremben kételások és az orgona alatt több sorban felálló kar úgy zer tenyér újra és újra összecsapódik. Rockenbauer Zoltán burkolja zúgó hangfelhôbe a nézôteret, hogy eközben (Az írás rövidebb változata megjelent a hvg.hu-n.) az árokból is tisztán és részletgazdagon hallható a
7
2006. ôsz
Az egyszerû rendezés csodája – A Parsifal a Nemzeti Hangversenyteremben –
F
élig szcenírozott elôadás – hirdették. kórusok hangtalanul vonultak, jöttek, mentek. Még Amit láttunk, az az egyszerû rendezés az árnyékaik is szervesen beépültek a látványba. A csodája. Érdemes megjegyezni a létre- viráglányok mozgása is stílszerûen alkalmazkodott hozók neveit. Látvány és koncepció: Szemerédy Ale- a helyzethez. Ennél mozgalmasabb tánc groteszk xandra és Parditka Magdolna. Fény: Györgyfalvai hatású lett volna. Károly. Végre valami, ami jóformán eszköztelenül is A fények pontosan azt fejezték ki, amit kellett. Az mindent ki tud fejezni és meg tud jeleníteni. Köszö- orgona megvilágítása – telitalálat! A Nagypénteki netet mondhatunk nekik és – a zene megszólal- varázs halvány, áttetszô zöldje a lélekbôl fakadó csotatásáért – Fischer Ádámnak. dát jelenítette meg. Ezt kellett volna látniok azoknak, akik folytonA zenekar jó volt – bár az Operaház Parsifal-elôfolyvást modernizáadásaira sem pacióról és takarékosnaszkodhatunk kodásról beszélnek e téren. A kóruaz Operaházban… sok végre úgy Így kell rendezszólaltak meg, ni. Mindössze a háahogy azt Wagrom gyermeket ner elképzelte. Az hagytam volna el – énekesek remeelsôsorban az énekeltek. Talán kes szereplôket. csak Parsifal Az üres színpad alakítója volt vilépcsôin és a karzatatható; lágyabb, tokon játszódik melegebb hangot minden. Abszolút képzelek el ehhez érthetô volt, akár a szerephez. Terkonkrétumról, akár mészetesen ez jelképekrôl volt szó. csak az én szubAmikor az elsô feljektív véleméViráglányok vonás végén nyem. kihúzták a fél színpadról a fekete leplet, azonnal Ezt a kis írásomat közvetlenül az elôadás után éreztem, hogy a harmadik felvonás végén tiszta fe- vetettem papírra. Azóta meghallgattam az Új zenei hér lesz a helyszín. Így is történt. Remek ötlet volt, újság-ban Kovács Sándor kritikáját. Ô sokkal bôhogy a második felvonásban Kundry mindig a sötét vebben fejtette ki a véleményét, de nézeteink azonotérfélen, Parsifal pedig a fehér részen játszott. Mert sak voltak. a szereplôk játszottak. Voltak, akik nehezményezték Remélem, a következô évben, években sorra kea férfiak frakkban való ténykedését. Engem ez nem rülô Ring is ilyen csodás élményt nyújt majd mindzavart. Talán csak az volt kissé nevetséges, hogy annyiunk örömére. Kundry Parsifal cipôjét mossa, törüli és keni meg. A Molnár Róbertné
8
2006. ôsz
Közelebb Wagnerhez – Nike Wagner a budapesti Parsifalról, Bayreuthról és Weimarról –
A
Mûvészetek Palotája második Parsifalelôadásának vendége volt Nike Wagner, Richard Wagner déd-, és Liszt Ferenc ükunokája. Új-Bayreuth egyik megteremtôjének, Wieland Wagnernek harmadik gyermeke, a bayreuthi fesztivál jelenlegi rendszerének élénk bírálója, maga is muzikológus, színházi szakember a Pèlerinage elnevezésû weimari mûvészeti fesztivál egyik vezetôje. 1998-ban angolul is kiadta a Wagner-operajátszásról és a Wagner családról szóló ikerkönyvét (The Wagners. The Dramas of a Musical Dynasty), s ezzel a nemzetközi színtérre is kilépett a Bayreuthi Ünnepi Játékokra vonatkozó reformelképzeléseivel. A dédanya, Cosima vonásait félreismerhetetlenül ôrzô Nike Wagnerrel a Parsifal második szünetében beszélgettünk. – Tetszik az elôadás? – Remek! Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Egy olyan darab, mint a Parsifal, nagyon alkalmas az effajta – félig koncertszerû, félig színházi – minimalista rendezésre. Rendkívül tetszik, mert igazán érezni, hogy a cselekmény valójában magából a zenébôl fakad. – Nem találja úgy, hogy hasonlít Wieland Wagner 1951-es rendezésére, melyet Új-Bayreuth nyitányaként tartunk számon? – Valóban, bizonyos mértékig engem is emlékeztet édesapám korszakára. – És mi a véleménye Christoph Schlingensief Parsifal-rendezésérôl, amely jelenleg is mûsoron van Bayreuthban? – Ó, az ennek épp az ellenkezôje. Schlingensief imádja Afrikát, szereti az eseményeket
a vallások együttes kontextusában láttatni. Tehát nemcsak a kereszténység, hanem minden más vallás szemszögébôl is. Itt, Budapesten purizmust látunk, míg a jelenleg Bayreuthban futó produkció anti-purista. Szerintem az itteni elôadás sokkal közelebb áll Wagnerhez, mivel e redukált színpadi közegben a zene gazdagsága és pszichológiai oldala domborodik ki. Ez a stílus szinte klasszikus: kevésbé teátrális, elsôsorban zenei. Így a drámát belülrôl éljük meg. Azok számára is jól érthetô, akiknek nem a német az anyanyelve. És ez korántsem divatjamúlt felfogás, sôt, nagyon is aktuális, de persze nem zárható ki, hogy másfajta, igencsak meglepô Wagner-produkciók is szülessenek. – Könyvében azt írja, hogy szeretné kiszélesíteni a Bayreuthi Ünnepi Játékok repertoárját, úgy, hogy ne csak Wagner jelenleg elfogadott tíz operáját játsszák, hanem a korai mûveit is, a Rienzit, a Liebesverbotot vagy a Die Feent. De nem ellenezné azt sem, ha Wagneren kívül más szerzôk mûvei is megszólalhatnának a Festspielhausban. – Miért is ne? Egyedül a Parsifal az, amely a bayreuthi színház akusztikájára íródott, a többi Wagner-darab eredetileg nem ide készült. Nem Wagner volt, aki azt mondta, hogy csak tíz operát szabad a Festspielhausban játszani, A bolygó hollanditól a Parsifalig. Ez a szabály Wagner özvegyétôl, dédanyámtól, Cosimától ered. Érdekes lenne hallani Bayreuthban a Rienzit, és más darabokat is, nem csak Wagner mûveit. Érdemes lenne kipróbálni, hogyan szólalnak meg ebben a sajátos akusztikai térben. Nike Wagner
9
2006. ôsz – A könyvében Wagner elôdeit, például Webert említi példának. – Nem, talán Webert nem… – Bocsásson meg, de maga írta. – Az én nézeteim is változnak. Talán Weber akusztikailag mégsem lenne a legjobb megoldás. De Debussy Pelléas és Mélisande-ját például ki lehetne próbálni. Vagy Schönbergtôl a Mózes és Áront. Ez utóbbi a történet miatt is nagyon érdekes összevetésre adna alkalmat a Parsifallal. – Azt sem tartja kizártnak, hogy kortárs szerzôk írjanak mûveket kifejezetten a bayreuthi színház hangzására. – Fel lehetne kérni alkotómûhelyeket, hogy az ünnepi színház adottságainak figyelembe vételével komponáljanak darabokat. – Mi a véleménye unokahúgáról, Katharina Wagnerrôl, mint rendezôrôl? – Semmit sem láttam még tôle. – Bizonyára hallott róla, hogy két éve Budapesten megrendezte a Lohengrint, és az elôadás eléggé megosztotta a közvéleményt. Voltak, akik nagyon szerették, de szép számmal akadtak olyanok is, akiket felháborított. – Nem láttam azt az elôadást, nem kaptam rá meghívást… Most azonban hívtak, hogy jöjjek. – Ki hívta meg? – Fischer Ádám karmester. – Találkozott már vele korábban is? – Láttam vezényelni Bayreuthban és korábban Mannheimben is, sajnos Eisenstadtban még nem. Nagyon szeretem Fischer Ádám Wagner-felfogását, mert áttetszô, rugalmas. Bár nincs egyetlen érvényes szabály, úgy vélem, Wagnert rugalmasan kell vezényelni, szemben például Sztravinszkijjal.
Wagner elôadások a bécsi Staatsoperben 2007 TRISTAN UND ISOLDE január 10., 14., 19. Segerstam/Polaski, Baechle, Seiffert, Rydl, Daniel PARSIFAL április 5., 8., 11. Ruinnicles/Polaski, Struckmann, Rose, Moser DER FLIEGENDE HOLLÄNDER április 29., május 2., 6., 10., 14. Ozawa/Stemme, Monarcha, Gould, Titus LOHENGRIN június 20., 23., 27. Soltész/Merberth, Baechle, Youn, Heppner, Weber
10
– És mit gondol a mostani Wagner-énekesekrôl? Mennyit változott az elôadásmód? – Sokat változott a világ. Az egykori nagy Wagner-stílus ma már nem létezik. A 20-as, 30-as években egészen másként énekeltek, másként képezték a hangot. Lotte Lehmann például nemcsak Wagnert énekelt, de Mozartot is, és persze dalokat, ami más és más hangképzést igényel. Ma sokkal inkább specializálódnak az énekesek. Ennek vannak hátrányai, mert az a fajta sokoldalúság, amely korábban jellemzô volt, sokkal rugalmasabb hangképzést tett lehetôvé. De egyáltalán nem vagyok pesszimista. Hallották például Thomas Quasthoffot énekelni? Többek közt Amfortast alakította Bécsben. Fenomenális! Ô elsôsorban dalénekes, és talán éppen ez az oka, hogy olyan meggyôzô ebben a szerepben. Rendkívül szépen és érthetôen ejti ki a szavakat. Vannak remek hangú elôadók, akiktôl egy szót sem lehet érteni. Mások inkább színészek, mint énekesek. Ez lehet, hogy nagyszerû a színpadon, de lemezen már sokkal kevésbé élvezhetô. – Mi az ön által vezett weimari fesztivál központi gondolata? – A rendezvény alapja és központja Liszt Ferenc muzsikája. Liszt virtuóz mûvészete és személyisége a XIX. század közepén forradalmi hatással volt Weimarra. E fesztivál három hete alatt természetesen a zenéé a fôszerep, de helyet kapnak a társmûvészetek, a színház, a tánc, a film. Fontos, hogy a hagyományok tisztelete mellett ez a rendezvény a kortárs zeneszerzôknek is lehetôséget nyújt. Érdekel, mit jelent a jelenkor számára Liszt mûvészete. Hogyan értékelik, mit gondolnak róla? Élô-e még a zenéje? Szeretek kísérletezni – a weimari programok fôként ennek köszönhetôek. V. Nagy Viktória – Rockenbauer Zoltán
2006. ôsz
A zenetanulás idegrendszeri háttere Dr. Acsády László agykutató nagy érdeklôdéssel kísért elôadást tartott Társaságunkban. Az alábbi oldalakon ennek írásos változatát olvashatjuk II. rész II. Örökletes tényezôk a zenetanulásban. Közismert, hogy egy adott kultúrában a gyermekek zenei környezete nagymértékben befolyásolja zenei tudásukat. Hiszen a zenei neveléssel javulnak zenei képességeik, és egy adott zenei környezet javítja a zenei feldolgozást illetve a zenei felismerést. A zenei tevékenységgel kapcsolatban tehát kiemelkedô szerepe van a tanulásnak. Zenei képzéssel jelentôsen fejleszthetô minden zenei tulajdonság. Felmerül azonban, hogy léteznek-e veleszületett hajlamok a zenehallgatásban, mi az, ami örökletes, mi az, ami változtatható? Milyen tartós hatása van a zenetanulásnak az idegrendszerre? Ezekre a kérdésekre a legkülönbözôbb szakterületek kutatói keresnek választ. Az idegtudósok mellett számos neuropszichológiai, fejlôdéspszichológiai és újabban genetikai kutatás vizsgálja az öröklött és tanult tényezôket a legkülönbözôbb zenei tevékenységek során Mint az elsô fejezetben is, e kérdések megválaszolásánál is a jóval alaposabban kutatott beszédfejlôdés vizsgálatok szolgáltak viszonyítási alapul. A beszéd esetében már jól ismert a beszéd fejlôdés dinamikája, érzékeny periódusai és egyre több adat válik ismertté a beszéd genetikai hátterérôl. Széleskörû kutatás indult tehát. A veleszületett tulajdonságokat csecsemôk zenei képességeinek kutatásával vizsgálják. A genetikai hátteret ikerkutatások, illetve veleszületett zenei rendellenességek segítségével tanulmányozzák. A zene és az idegrendszer hosszútávú kölcsönhatását a zenetanulás következtében bekövetkezô morfológiai és funkcionális idegrendszeri változások kutatásával vizsgálták. Itt külön hangsúlyt helyeznek a változások és a gyermek életkorának az összefüggésére a zenetanulás kezdetén. Léteznek-e tehát velünk született zenei tulajdonságok? Vannak-e génjeinkbe íródott zenei elvek, melyek befolyásolják a zenei feldolgozást? Schönberg óta igen elterjedt az a nézet, hogy konszonancia-
disszonancia érzet a környezô zenei kultúrától függ, aminek egy növekedô gyermek ki van téve. Miután minden zenei tevékenység esetén igen jelentôs a tanult komponens, e nézet jelentôs népszerûségre tett szert. Kísérletes bizonyíték azonban nem volt. Nemrég a Harvard egyetemen 4 hónapos csecsemôket kezdtek vizsgálni ebbôl a szempontból (Zentner & Kagan, 1996). A babáknak kis szekundokból, illetve tercekbôl álló egyszerû dallamokat játszottak egy csíkosra festett hangszóróból, és regisztrálták viselkedésüket. A használt hangtartományban (330700Hz) a kis szekundokból álló dallamot disszonánsnak, feszültnek, míg a tercekbôl állót harmonikusnak érzékeljük. A négy hónapos gyermek érdeklôdését a hangszóróra való tekintéssel, nemtetszését heves kéz és lábmozgással fejezi ki. A csecsemôk a tercekbôl álló dallam esetében hosszabb ideig nézegettek a hangszóróra, a kisszekundos esetében pedig szignifikánsan többet rúgkapáltak. E kísérletek természetesen nem zárják ki , hogy a konszonancia érzet finomabb tónusai kulturális hatásra jönnek létre, de mindenképp arra utalnak, hogy bizonyos biológia elvárások alapján a konszonáns hangzás vonzóbb. Egy másik kísérletsorozatban 6-9 hónapos csecsemôkkel, akik már képesek aktív válasszal különbséget tenni két inger között, arra kerestek választ, hasonlít-e különbözô zenei mintázatok érzékelése csecsemôkben és felnôttekben (Trehub, 2000). A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy megmagyarázható-e a minden zenei kultúrában jelenlevô közös jellegzetességek, az ún. „zenei univerzalitások” léte velünk született, genetikailag meghatározott biológia tulajdonságokkal, észlelési preferenciákkal. Az elsô kísérletben azt vizsgálták, hogy a csecsemôk, illetve a felnôttek a dallamvonal, vagy a pontos hangköz távolság segítségével tesznek különbséget dallamok között. A kutatások kimutatták, hogy mindkét korcsoport a pontos hangmagasság értékeket kevéssé
11
2006. ôsz használja a dallam megkülönböztetésben. Egy dallamot és transzponált változatát hasonlónak ítélik, még akkor is, ha a dallamban hangköz-változás történt, feltéve, hogy a dallamvonal megmaradt. Ha azonban akár egy hang változtatása révén is az eredeti dallamvonallal módosult, vagy hangok helyet cseréltek, a csecsemôk a felnôttekhez hasonlóan különbözônek veszik a két verziót. * E kísérleten kívül több más esetben is a csecsemôk hangmegkülönböztetô képessége párhuzamba volt állítható a felnôttekével. Például, dallamok felidézése során csecsemôk és felnôttek egyaránt rosszabbul emlékeztek olyan dallamra, mely kellemetlen (disszonáns) hangközöket (pl. tritónusz) tartalmazott, mint a kellemes (konszonáns) hangközöket (pl. kvint, kvart) tartalmazó dallamra, akár egymásután, akár egyszerre szólaltak meg e hangközök hangjai. Tehát úgy tûnik, velünk született, biológiai alapja lehet a konszonáns hangközök preferálásának. Talán ezzel magyarázható, hogy a középkori zenészek elôszeretettel használták a „tiszta” konszonáns hangközöket és megtiltották a tritónusz használatát, mint az „ördög hangközét”, hiszen hallórendszerünk nem egyforma módon dolgozza fel a különbözô hangközökbôl álló dallamokat. Hasonló eredményekre jutottak a skála struktúrák vizsgálatakor. Régóta ismert az a tény, hogy minden zenei kultúrában a skálát nem-egyenlô hangköz távolságban lévô hangok alkotják (ilyen a dúr skála is). Az ilyen skálák a zenében lévô feszültségek és oldások könnyebb felismerését teszik lehetôvé. A kísérlet során a csecsemôknek egy mesterségesen elôállított egyenlô hangközökbôl álló skálában kellett hangközöket megkülönböztetni. Ebben az esetben sokkal rosszabbul teljesítettek, mintha a dúr skálát használva kellett tenniük ugyanezt. A felnôttek eredményei hasonlók voltak. Egy érdekes különbség mégis adódott. Számítógép segítségével elôállítottak egy addig nem létezô nem-egyenlô hangközökbôl álló skálát. A csecsemôk ezzel a skálával ugyanúgy megbirkóztak, mint a dúr-skálával, a felnôttek ellenben sokkal rosszabbul teljesítettek (2. ábra). Itt kell természetesen megjegyezni, hogy e felnôttek a nyugati kultúrában nôttek fel, tehát a dúrskálát érezték sajátjuknak. Ezek az adatok arra *
2. ábra
utalnak, hogy születésünkkor idegrendszerünk nem-egyenlô hangközökbôl álló skálák feldolgozására készül (emlékezzünk a bevezetôben említett ôsi furulyára). Az, hogy e skálák közül épp melyikben fog tökéletesedni a feldolgozás, a környezô zenei kultúrától függ. Megállapíthatjuk tehát, hogy minden ellenkezô elképzelés ellenére a zenei feldolgozásnak léteznek velünk született alapelemei, hajlamai, észlelési preferenciák. Ezt egyértelmûen igazolják a hasonló zenei feldolgozási elvek csecsemôknél és felnôtteknél. Elképzelhetô, hogy e biológiai alapok miatt léteznek a minden kultúrában közös zenei univerzalitások (konszonáns, disszonáns érzet, nem egyenlô hangközbôl álló skálák stb.). Ha vannak tehát velünk született elemei a zenei tevékenységnek, kimutatható-e, hogy bizonyos zenei tulajdonságok öröklôdnek? A nagy zenészdinasztiák léte mindenképp erre utal. E családok esetében azonban igen fontos tényezô, hogy a felnövekvô zenészpalánta születésétôl fogva egy minôségi zenei közegben él. A kérdés egzakt eldöntésére egy angol-amerikai kutatócsoport nagyszámú egypetéjû és kétpetéjû ikerpár segítségével vizsgálta a zenei hallás örökletességét (Drayna és mtsai., 2001). A teszt egyszerû volt. Jól ismert 26 dallam többé-kevésbé torzított verziójáról kellett eldönteni, hogy az eredeti, vagy a torzított változat szól-e. A megfelelô matematikai módszerek segítségével az egypetéjû és kétpetéjû ikrek összehasonlításával kiszámolható a dallamfelismerés örökletessége. A kutatók eredményei kiugróan magas örökletességi tényezôt (0,7–0,8) állapítottak meg. Ez kb. a testmagasság örökletességének megfe-
Valószínû, hogy ez a jelenség már születés elôtt is létezik. Lányunk két hónappal a születése elôtt már hevesen rúgkapált, amikor a növendékek a zongoravizsgán az Allegro barbaro-t játszották. Noha ebben az esetben az elemszám nem nagy, a példa talán nem egyedi.
12
2006. ôsz lelô érték, és ilyen komplex idegrendszeri funkción alapuló tulajdonság esetén, mint a dallamfelismerés, igen ritka. A vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a populáció 5%-a dallam-süket, azaz nem képes a torzított dallamot a helyestôl megkülönböztetni. Természetesen, ha az ikerpár egyik tagja dallam-süket volt, nagy valószínûséggel a másiknál is jelentkezett e károsodás. Érdemes megjegyezni, hogy a dallam-süketség szelektív károsodás, és nem párosul hallás élesség romlással, pusztán a zenei dallamok feldolgozásának tökéletlenségére korlátozódik. Érdekes módon a veleszületett dallamsüketség (amúzia) elsô tudományos leírása csak 2002-ben született meg. Ez nem véletlen, hiszen olyan esetet kellett találni, ahol a zenei képességek szelektív károsodása nem magyarázható agysérüléssel, halláskárosodással, tudati károsodással, szociális-érzelmi faktorokkal vagy ingerszegény környezettel. Egy ilyen esetet ír le a legjelentôsebb nemzetközi idegtudományi lap, a Neuron egy tavalyi száma (Peretz és mtsai., 2002). Atanulmány egy diplomás ápolónô (Mónika) esetét vizsgálja. Mónika hallása ép, szociális háttere megfelelô, IQ-ja normális. Mégis a zenét zörejként érzékeli, és emiatt nem képes zenét hallgatni, ahogyan éneklésre, táncolásra sem képes. Gyermekkorában zenét is kellett tanulnia, ami természetesen teljes kudarccal zárult, de ennek
okát akkor nem tudták. Károsodása önmaga számára is csak felnôttként tudatosult, mikor férjhez ment – egy zenészhez. Mónika hallásának részletesebb vizsgálata kimutatta, hogy hangmagasság érzékelése, dallam és ritmus megkülönböztetés veleszületetten, súlyosan károsodott. A károsodás szelektivitására jellemzô, hogy míg az ének-felismerése károsodott, a beszédhang és a nem verbális hang felismerése nem. Mónika énektanulása is károsodott, ám az énekek szövegét képes megtanulni. A vizsgálatok kimutatták, hogy a károsodás hátterében a hibás hangmagasság érzékelés áll, azaz a különbözô magasságú hangokat Mónika nem hallja különbözônek. Mónika és társai esete nem csak botfülû gyerekekkel bajlódó énektanároknak szolgál tanulságul, hanem rávilágít arra, hogy cikkünk elsô részében elemzett zenei hangokat feldolgozó idegrendszeri területek kialakulása jelentôs genetikai kontroll alatt áll. Ez a biológiai háttér egyrészt minden emberben alapvetô hasonlóságokat eredményez a zenei feldolgozásban, másrészt, miután e genetikai háttér igen változékony, jelentôs és örökletes egyéni varianciát okoz a zenei képességekben. Dr. Acsády László MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet (Ez az írás a Parlando c. folyóiratban is megjelent.) A befejezô rész következik.
A RING ÉVE a Wagner Társaságban és Budapesten! A teljes Tetralogia látható filmvásznon ismertetésekkel 2006 ôszén Társaságunkban. Januárban az Operában, júniusban fele részben a Mûvészetek Palotájában. A Hírmondó következô, téli száma zömében A nibelung gyûrûjével foglalkozik. A mû keletkezés-gyökerein kívül különleges dramaturgiai építkezését, a szereplôk karakterisztikus megjelenését ismerteti, sok zenei érdekesség mellett. Most jó lenni Wagner-kedvelônek!
13
2006. ôsz
Mosolygó zenetörténelem A HAMUPIPÔKÉK
A TRISZTÁN PREMIERJÉN
Wagner a Tannhäuser-nyitányt próbálta a bécsi udvari színházban. Amikor az allegro-részhez ért, ahhoz a részhez, amely bepillantást enged a Vénusz-barlangba a brácsák szilaj, érzéki dallamán keresztül, félbeszakította a próbát, a brácsásokhoz fordult és így szólt: – Uraim! Én elôttem a brácsa a zenekar Hamupipôkéje volt. Míg a többi hangszer büszkén pompázott, a brácsa lencsét válogatott: mint kísérô, mint töltelék szerepelt a vezérkönyvekben. Most mindez megváltozik, másként lesz. S ezt nekem köszönhetik! Én csináltam a brácsásokból embert! Tehát rajta! Lendülettel, elôre! Bachrich tanár, a zenekar egyik érdemes tagja, ehhez az esethez a következô megjegyzést fûzte: – A brácsásokból a Tannhäuserben valóban „ember” lett. Wagner késôbbi mûveiben, például a Trisztánban, már Übermensch-sé léptek elô…
A Trisztán és Izoldát 1901. november 28-án mutatták be a budapesti Operaházban. Az egyik páholyból végighallgatta az elôadást annak az idônek egyik legismertebb nagyiparosa is. Köztudomású volt róla, hogy maga szerezte hatalmas vagyonát, de társadalmi helyzetének megfelelô mûveltségre már nem tudott szert tenni, idejébôl arra már nem futotta. Egész sereg tréfát gyártottak a rovására, ô volt a századforduló adomáinak urhatnám polgára. Amikor, például, a Trisztán-bemutatón azzal a kérdéssel fordultak hozzá, hogy: – Hát ön mit csinál itt, K. úr? Ô, az adoma szerint, így felelt: – Várom a végét. (Ich warte, bis es aus ist.) Vannak, akik azt állítják, hogy nem így történt. Nem azt kérdezték tôle, hogy mit csinál az Operában, hanem azt, hogy: – Hogy’ tetszik a Trisztán? Mire így felelt: – Istenem… az ember nevet. („…man lacht”.) Nem bizonyos, hogy ezt felelte. De az bizonyos – az Operaház elsô, jubiláris Évkönyve tanusítja, – hogy állandó páholybérlôje volt az Operaháznak, akkor, amikor még nem volt divat Operába járni és még a szabadjegyeknek is alig akadt gazdájuk. A ZONGORAKIVONAT A bayreuthi Wagner színház alapkôletételénél többek között megjelent húsz bécsi zenész is. A bécsiek közül Wagner elsônek Bachrich tanárt pillantotta meg. Megölelte és megcsókolta: – Ez az üdvözlés valamennyiüknek szól – mondotta. Az esetet néhány esztendô múlva Bachrich elmesélte egy bécsi társaságban, amelynek egyik igen csinos, fiatal hölgytagja, nagy Wagner-rajongó, így kiáltott fel: – Ó, mennyire irigylem magát ezért a csókért! – Grófné, én azt a csókot úgy kaptam Wagnertôl, mint egy partiturát. Ha kívánja, bármikor szívesen készítek a partiturából zongorakivonatot a grófné számára… Fodor Gyula gyûjtése
14
2006. ôsz
Georg Barlösius (1869–1905) német illusztrátor grafikája „A nürnbergi mesterdalnokok” kötetbôl.
15
2006. ôsz
Operaszolgáltatás? – avagy gondolatok A nürnbergi mesterdalnokok elôadásáról –
T
öbb éves halogatás után végre ismét mûsor- meiségének, mondanivalójának megértésérôl szólva. ra tûzte Operaházunk a zeneirodalom egyik Azonban merôben más látásmódot, megközelítést igélegnagyobb remekmûvét, A nürnbergi mes- nyel a két fentebb említett XX. századi realista, szláv terdalnokokat. Nagy öröm, hogy Wagner opera színrevitele, mint Wagnernek a reformáció korát, humanista operája újra hallható Budapesten. A darab- a reneszánszot idézô humanista és realizmusában is nak komoly hagyományai vannak nálunk. A XIX. szá- transzcendens, idealista „víg” operája. A különbözô jelzad vége óta néhány év kihagyásával szinte állandóan lemek, karakterek kibontásához, megértéséhez Wagner mûsoron volt. A XX. század elején Kerner István volt le- zenéje óriási segítséget nyújt a rendezônek, ha az él vegendás Mesterdalnok dirigens, majd Sergio Failoni, Ot- le, hisz jóformán minden rendezôi utasítás benne van a to Klemperer, Ferencsik János és Lukács Miklós nevé- zenében és a szövegben. Korunk divatja, a rendezôi hez fûzôdnek az opera emlékezetes elôadásai; Nádasdy színház, sajnos nem törôdik a zenével, sôt sok rendezôt Kálmán rendezésében és Oláh Gusztáv díszletei között – saját bevallása szerint – egyenesen zavar a zene jelenévtizedeken át generációk számára ünnepet jelentettek a léte. Így került nálunk például Lenin szobor a Lohengrinbe vagy olajos hordók a Don Giovanniba. VidMesterdalnokok. nyánszky Attila szeDicséret és tiszrencsére nem jutott telet illeti a mûvéel erre a szintre, de szeket, akik az Openem is használta fel raház jelenlegi polWagner utasításait. gárháborús idôUgyanakkor a karszakában „ellenmester részérôl sem szélben”, akadályokapott segítséget a kon keresztül létrejellemek, szituációk hozták a bemutatót: zene általi megrajegy olyan operáét, zolásához. Régi amely minden idôigazság – Gustav ben, minden színMahler óta tudjuk – ház számára a leghogy egy operaelôanagyobb mûvészi dás motorja, lelke a feladatot jelentette karmester, aki – ha és jelenti. Nem kéralkalmas rá – csodôjelezhetô meg, dát tud mûvelni hogy az elôadás sztárénekesek nélminden szereplôje, Oláh Gusztáv díszlete a z 1940-es évekbôl kül is. Ennek azonrésztvevôje a tôle telhetô maximumot produkálta és a legnagyobb mûvészi ban elengedhetetlen feltétele, hogy a dirigens részt válalázattal végezte munkáját a rendkívül megerôltetô pró- laljon a betanítás munkájában is, még a zongorás próbák idején. Vendégkarmester – mint most Simonov – bák alatt, nem mindig ideális körülmények között. Mindezek tudomásul vétele azonban nem hallgattat- esetében azonban a mai globalizált operai szolgáltató hat el néhány alapvetô kritikai észrevételt a mû érdeké- üzemben erre szinte sehol nincs már mód. Jurij Szimoben. A rendezés felelôsségteljes feladatát Vidnyánszky nov köztudottan rajong Wagner zenéjéért és meg is raAttila vállalta, aki már a Jenufa és a Kisvárosi Lady gad minden alkalmat, hogy vezényelhesse mûveit, de ez Macbeth színpadra állításával bizonyította operarende- önmagában ezúttal sem bizonyult elegendônek. Kettezôi képességeit. Elôzetes nyilatkozataiban elképzeléseit jük kapcsolata plátói marad alighanem örökre. Szimovázolva nagy reményeket keltett a Mesterdalnokok esz- nov kiváló karmester, operai szinten is, de Wagner nem
16
2006. ôsz az ô világa. Más nyelven beszélnek, szó szerint is. Egyrészt a színpadon elhangzó szöveg ismeretének, megértésének teljes hiánya érzôdik Szimonov Mesterdalnok vezénylésén. Ebben az operában különösen sok a párbeszéd, amit a nézônek is értenie kellene, hiszen azért írta meg a szerzô, de a rendkívül hangosra fogott zenekar elnyomja az énekeseket. Így elsikkadnak a történet fontos pillanatai, zenei árnyalatokról, finomságokról nem is szólva. Nem születnek meg a zenei, drámai csúcspontok, a lírával, az operát átszövô Szent János – Szent Iván – éji varázslattal is adósunk marad ez az elôadás zenekarban, színpadon egyaránt. Másrészt a zenei textus – szövet – interpretálása is sokban függ az énekelt szöveg megértésétôl, különösképpen Wagner mûvei esetében, melyeknél a szöveg és a zene az operairodalomban egyedülálló módon fonódik szerves-szoros egységgé. Az ajtó és ablak nélküli színpadi térben a színészi játék sok esetben gúzsba van kötve, nem tudnak „megtörténni” az események, a fôszereplôk nem bontakoznak ki, Stolzingi Walter vagy egy helyben áll vagy ide-oda téblábol Csajkovszkij operába illô jelmezében. Igen, a jelmezek a karakterek hordozói, a színészi alakítás segítôi vagy tönkretevôi lehetnek. Ezúttal más égtájról kerültek ide az öltözékek. Nem menthetô – akár szándékosságból, akár stílusismeret teljes hiányából fakadóan – hogy a XVI. századi Nürnbergben bizánci stílusú és a XIX. századi orosz miliôt sugalló jelmezeket viseljenek a szereplôk. Stolzingi Walter helyében például semmiképp nem fogadtam volna el, azt a rendkívül elônytelen, orosz csizmával kiegészített jelmezt, amelyben inkább szánalmas, mintsem hódító fiatal nemes. A sok apró játékötlet, „geg” – állandóan történik valami a színpadon vagy a háttérben, hogy ne unatkozzék a nézô – inkább zavaró, mint szórakoztató. Amásodik felvonás végi verekedés után a csodálatos nyáréjszaka zenéjében, amely mintegy megkoronázza a zeneirodalom egyik legszebb felvonását, vajon mi indokolja, hogy az üres színpadon egyszer csak sörözô alakok jelenjenek meg „aláfestésként”? Az ülô alkalmatosságként ide-oda gurigatott óriás lufik is felettébb zavaró, komikus látványt nyújtanak. A harmadik felvonás elsô képe pedig egyenesen deprimáló. Sötét pincében vagy alagsorban érezzük magunkat, pedig a nyári reggel, a nagy népünnepélyre való készülôdés napsugaras zenéje szólna a partitúrában. Ebben a térben és szereplômozgatásban az opera egyik kulcs- és csúcspontja, a szerelmesek nagy egymásra találása és Hans Sachs lélekbemarkoló
A. Belozub díszlete
lemondása sem képes katharsist teremteni, pedig a zene ezt a legmagasabb szinten jeleníti és követeli meg. A szereplôk döntôen függenek a rendezô és a karmester elképzeléseitôl. Épp ezért és a fentebb vázolt helyzetbôl fakadóan nem lenne etikus, tehát nem kívánom minôsíteni produkciójukat. Honi erô hiányában vendég, Friedemann Kunder énekelte Hans Sachsot. Az európai operajátszás jelenlegi irányultságát, állapotát ismerve ma már nem kérhetô számon rajta sem, amit egy kiváló esztétánk és operaigazgatónk, Tóth Aladár fogalmazott meg Hans Sachs alakjáról, szerepérôl a múlt század közepén. A feledékeny utókor számára azonban álljon itt legalább példaként, viszonyítási alapként: „…és mi mindennek kell lennie ennek a nürnbergi suszternek! Suszternek és költônek, hôsszerelmesnek és lemondásba öregedô hôsnek, egyszerû polgárnak és grandiózus kultúrprófétának, szegény embernek és zseninek!” Egykori Hans Sachsunk, Losonczy György alakítását méltatta ekként Tóth Aladár, de ugyanakkor ezzel rávilágított a Mesterdalnokok egész problematikájára, mert ehhez a Sachs portréhoz partnerek is kellenek a színpadon és a karmesteri pultnál egyaránt. Tudom, mindez a mai körülmények között már elérhetetlen maximalizmus és szupernosztalgiának tûnik. De hiszen mi más a mûvészet – ahogy Sachs is tanítja – mint „ébren álmodás”. Ezek után végezetül felmerül a kérdés, egyáltalán kellett-e, érdemes volt-e ismét elôadni a mûvet? A pragmatikus válasz csak igen lehet, felidézve egy régi teátrumi szállóigét: „Ha egy színháznak nincsen Hamletje, a Hamletet akkor is játszani kell.” Boros Attila (Megjelent a Zene Zene Tánc c. folyóiratban)
17
2006. ôsz
Min ülnek a mesterek? A „Nürnbergi” felújítása az Operaházban
E
redetileg nem ezt a címet akartam adni, vagy alig látják, és rosszul is hallják ôket. A kórus de bárkivel beszéltem, a fô témát az át- viszont a karmestert látja rosszul. Ezt a kis hibát látszó gömb-ülôkék képezték. Beval- könnyen lehetne orvosolni… lom, amikor elôször láttam egy próbán, A jelmezek sem egységesek. A nôk ruhái szépek, engem is meglepett, de hamar napirendre tértem fö- az inasok és a mesterek ruhái is jók. Hogy milyen lötte. Szék helyett gömb. Ez van. Nem ez a lényeg. korhoz kapcsolódnak, azt nem tudtam megállapítaEttôl lehet jó és lehet rossz is egy rendezés. ni. Sachs hosszú fehér kardigánja és zöld kordbárMilyen volt a felújítás? – Eklektikus. Részben sony nadrágja nem illett közéjük, az biztos. Száhagyományos, részben nem. Voltak remekül meg- momra furcsa volt Walter ünneplôje is; úgy nézett komponált részek, és voltak gyengébben sikerültek. ki, mint egy Hovanscsina-beli bojár. Az elsô felvonás színpadképe nagyon szép a haVidnyánszky Attila azt nyilatkozta: „A Himalája talmas, színes templomablakkal. Kár, hogy ez már a legmagasabb csúcsa a Mesterdalnokok… minden II. emeletrôl is csak részben, a III. emeletrôl már az porcikájában tökéletes… dramaturgiai és zenei elsô sorból sem látszik. Akik ott ültek, csak a sivár szempontból fölülmúlhatatlan.” (Fidelio Magazin, padsorokban „gyönyörködhettek”. Ugyanez vonat- 2006.) Társaságunkban is kifejtette, hogy a partitúkozik a második felvonás hátterének fáira és a csil- rából indul ki. Ennek ellenére – sajnos – ô is úgy lagos égre. gondolta, hogy a zene és a szöveg mellett nem elég A harmadik felvonásban a padlóra kerül a szí- csak az a színpadi játék, amit Wagner elképzelt és a nes ablak. Az elsô képbôl hiányzik az íróasztal. Té- partitúrában rögzített. Félt, hogy a párbeszédek nem vedésbôl áttették a Kékszakállú herceg várába. (Ott kötik le a nézôket, ezért háttér-alakokat mozgatott. ugyanis fölösleges volt.) Remekbe szabott a második Nézetem szerint kicsit sok volt a balett. Pl. a második kép, a száznegyven tagú kórust impozánsan mozga- felvonás nyári éjjelén sétálgathatnak a háttérben tó színpompás felvonulása. Itt kénytelen vagyok emberek, szerelmes párokat is kicsalogathat az orutalni az elôzô cikgonaillatos szép kemre: „Ki törôdik este, végignézheaz énekesekkel?”. tik Beckmesser A zászló- és címerszerenádját is; de sor ugyanis két olminek „balettozdalról és hátulról nak”? közrefogja a padNem akarom ló-ablakot. Ezért végigelemezni, kénytelen Sachs a hogy mi volt jó és népnek háttal állva szép – szerencsére megköszönni a akadt ebbôl is sok, névnapi üdvözlést. de ezt mindenki A két versenyzô látta és hallotta. dalnok – BeckmesAmi viszont nem ser és Walter – elég nyerte meg a tetmélyen, hátulról szésem – és talán énekel. Az oldalt nem mindenki Kovácsházi István és Wierdl Eszter ülô nézôk nem, számára érthetô,
18
2006. ôsz miért találom gyenge messer. Ô megoldásnak –, azt ugyanis, mint leírom. Kár, hogy az városi írnok, elsô felvonás elején nagyra van Éva nem ült benn a méltóságával és padban Magdalénánem bohóc. val. Wagner egyik Hangjának is csodás ötlete ez a szépnek kell templomi záróének lennie, hiszen alatti szerelmi szem„Beckmesser és arcjáték. Az, hogy zenemester”. a padsorok elôtt egyA többiek mással szemben kint nagy részérôl álltak, a beavatatlasokkal jobb vénok számára elfoleményem van, gadható volt; de aki mint a kritikuismeri a mûvet, bisoknak. Igaz, Szolnoki Apollónia és Wierdl Eszter zony sajnálkozott. hogy a két Hiányoltam a harmadik felvonás végérôl a ba- fôpróbán kívül mind a hat elôadást láthattam – ezt bérkoszorút, amelyrôl sokat beszéltek is. Walter a sem lehet soha megunni!!! koszorút rögtön és örömmel elfogadja, csak a mesEgy biztos: egyenesen fölháborítónak tartom, teri cím ellen ódzkodik. Így aztán nem kerülhetett a hogy a premierrôl bárki kritikát mert írni, és hogy babér Hans Sachs fejére sem. ezt az elôadást a rádió közvetítette. Mindenki ismeri A második felvonás végét, a verekedés utáni jele- a körülményeket. Nevezetesen az egész operaházi netet éreztem legkevésbé sikerültnek, bár a közönség helyzetet, és fôként azt, hogy a bemutató félórás nagy részének éppen ez tetszett legjobban. Lehet, sztrájk után kezdôdhetett csak el. Ráadásul egy óráhogy a kákán is csomót keresek; de szívesebben lát- val a kezdés elôtt még nem lehetett tudni, lesz-e tam volna azt, amit a partitúra minden üteme sugall, sztrájk vagy sem. A premier amúgy is óriási tehertéilletve amit Wagner elôírt színpadi utasításként. tel a szereplôk számára, hát még ilyen elôzmények Újra elmondom, amit már többször kifejtettem. után. Jártam a színpad mögött, az öltözôknél. Hogy Nem vagyok kritikus, csak a saját véleményemet ír- képletesen érzékeltessem a hangulatot: mindenki „a hatom le: sajnálom, hogy amikor van szakavatott, plafonon volt”. Úgy lejáratni mûvet, rendezôt, éneIsten áldotta tehetséggel rendelkezô karmesterünk, keseket, ahogy azt a kritikusok tették – ez az opera akkor másra bízták a mûvet. elleni bûntett… Teljesen félreértett figura volt szerintem BeckMolnár Róbertné
Budapesti Wagner elôadások OPERAHÁZ MESTERDALNOKOK 2006. szept. 21., 24., 27., 30., okt. 3., 8. A NIBELUNG GYÛRÛJE 2007. jan. 5., 7., 11., 14. PARSIFAL 2007. ápr. 6., 9. TANNHÄUSER 2007. máj. 10., 13., 15., 17. MÛVÉSZETEK PALOTÁJA A RAJNA KINCSE 2007. jún. 7., 9. A WALKÜR 2007. jún. 8., 10.
Bayreuthi Ünnepi Játékok 2007 MESTERDALNOKOK júl. 25. aug. 4. 8. 16. 28. TANNHÄUSER júl. 26. aug. 3. 7. 15. 18. 27. PARSIFAL aug. 2. 6. 13. 22. 25. RING júl. 27., 28., 30. aug. 1. – aug. 9., 10., 12., 14., 20., 21., 23., 25.
19
2006. ôsz
Esetem – Wagnerral áromnegyed évszázada, tehát a múlt század 30-as éveiben egy nagykúnsági kisvárosban, Karcagon láttam meg a napvilágot. Bár a családunkban erre nem volt indíttatás, én valahogy zenebarát lettem; valószínûleg iskoláim hatására. Tanító bácsink kiválogatta a legjobb hangú kisfiúkat és amolyan karcagi Sängerknaben kórust alakított belôlünk. Mi pedig – elôször lépve a világot jelentô deszkákra – csengô szoprán hangon énekeltük a honvédek dalát Kacsóh János vitéz c. daljátékából: Mellettem csatázó Bajtársam, adj kezet, Háromszínû a zászló, Harcba az vezet. Lengj, te szent ereklye, Gyôzelemre vidd, Fényes gyôzelemre Magyar vitézeid! Persze a gimnáziumi énekkarnak is oszlopos tagja lettem, de akkor már tenor szólamban. Kitûnô énektanárunk, Czövek Lajos nemcsak helybéli ünnepélyeken léptetett fel minket, hanem Budapesten, a Magyar Rádióban is elénekeltette velünk Kodály Mátrai képek c. kórusmûvét, amely ugyebár négyszólamú vegyeskar: Hoz’ ki babám szûröm, baltám, Hagy menjek az nyájam után, Mert levágják az kanomat, Keselylábú ártányomat… Aznap este pedig elvitt bennünket az Operaházba, ahol éppen Beethoven Fidelio-ja volt mûsoron, élvonalbeli énekesekkel a színpadon, a zenekari árokban pedig Klemperer Ottó karnagy úrral. Mondanom sem kell, hogy le voltunk nyûgözve. Ilyen nagy együttest most láttunk életünkben elôször… Csakhamar Budapestre kerültem, mivel fôiskolai tanulmányaimat itt végeztem. Az Operaház harmadik emelete törzshelyünkké vált, az oldalülésre szóló jegyeinket kis ösztöndíjunkból is meg tudtuk venni 2,50–3 forintért. A jószívû jegyszedô nénik pedig megengedték, hogy amikor elsötétül a nézôtér, leülhessünk a középsô lépcsôkre. Így aztán nemcsak hallottunk, de láttunk is mindent. Egymás után ismertük meg az operairodalom remekmûveit, hiszen úgyszólván naponta oda-
H
jártunk. Don Giovanni, Lammermoori Lucia, Aida, Borisz Godunov, Carmen – szemet gyönyörködtetô díszletekkel és kosztümökkel, és persze jobbnál jobb énekesekkel. Mert akkoriban a mûvészek nem önmagukat akarták megvalósítani, hanem a zeneszerzô által megálmodott világot. És akkor egy szép estén varázslat történt. Wagner Lohengrin-je volt mûsoron, és mi ráéreztünk, hogy ez egy külön világ, amelyben az éteri hangzású elôjátéktól a Grál-elbeszélésig mindennek jelentôsége van: Évente jô egy szûz galamb az égbôl, hogy bûverôvel töltse újra meg. E kincs a Grál, és boldog hitbe révül az ôrök lelke, hogyha fénye rezg. Keresni kezdtük, mi van még mûsoron Wagner mestertôl. Akkoriban csak az életmû felét játszották: a Hollandi-t, a Mesterdalnokok-at, a Walkür-t, és kissé késôbb a Tannhäuser-t. (Az 50-es évek elsô felérôl van szó.) De hol lehetne megismerni a többi mûvét?? Szerencsére erre is találtunk megoldást. Egyik évfolyamtársam tanítványa volt a legendás Grexa Gyula tanár úrnak és beajánlott minket az ô híres zenedélutánjaira, ahol ugyancsak három forintot illett a kistányérba ejteni. Nála eztán valamennyi hiányzó Wagner-operával megismerkedhettünk, nem is szólva az ô érdekfeszítô elbeszéléseirôl a megelôzô generáció operai élményeirôl. Gyakran operaházi tagok is eljöttek hozzá; emlékszem például Zá-
Berta Márton grafikája
20
2006. ôsz vodszky Zoltánra, aki már nyugdíjban volt akkor, és csak ritkán – ha szükség volt rá – ugrott be. Mi pedig lázasan bújtuk az antikváriumok polcait szövegkönyvek, kották és életrajzok után. Már akkoriban találtunk olyan szövegkönyveket, német nyelven, amelyekben jelölték oldalt a vezérmotívumokat, és kottapéldákkal is illusztrálták. Nálunk csak fél évszázad múlva jelentek meg hasonlók. Közben elvégeztem a tanulmányaimat és egy igen jó iskolába kerültem: a Deák téribe, ott lettem rajztanár. Több operaházi csemete is járt oda; volt olyan Walkürelôadás, amelyben mindhárom nôi fôszerepet „Deák téri anyuka” énekelte: Svéd Nóra mint Fricka, Sándor Judit mint Sieglinde, Delly Rózsi mint Brünnhilde. Hál’ Istennek, többször is küldtek nekem tiszteletjegyet. Ha jól emlékszem, a hatvanas években újította fel Ferencsik karnagy úr a régen nem játszott Trisztán-t Delly Rózsival, Joviczky Józseffel és Székely Mihállyal a fôszerepekben. Szenzációs elôadás volt. Ó szállj le, csókok bûvös éje, Hadd feledjem el, hogy élek, Földi láncom oldjad fel, Lágy öledben ringass el… Teltek-múltak az évek; Lukács Miklós karnagy úr felvette a bokszkesztyûjét, és kiverekedte a NibelungRing felújítását jó negyedszázad szünet után. Persze ehhez négy évre volt szükség, mert évente csak egy estét tanultak be, de a ’70-es évek elejére összeállott az egész monumentális alkotás. Meixner Mihály tanár úr szerint ez ugyanazon a polcon van, mint Shakespeare vagy Michelangelo mûvei. Így igaz… Hogy egy ilyen bonyolult alkotást a mi Operaházunk ki tudott állítani, az már magában fémjelzi az intézmény magas színvonalát. Hadd emeljek ki csak egy énekest, és ez Kovács Eszter, aki Brünnhilde szólamában példásan állott helyt: Grane, lovam, köszöntlek én! Jól tudod, ugye, hogy merre visz útunk? Az égô lángban vár az urad, Siegfried, az én hitvesem. És akkor a sorstól egy kivételes ajándékot kaptam: eljuthattam Bayreuthba. Egyik kedves barátom 1956ban arrafelé hagyta el kis hazánkat és módjában állott jegyeket szerezni számomra. Úgy, hogy 1981 nyarán ott sétálgattunk a Wahnfried villa termeiben, majd a kertben a mester sírjánál, késôbb vezetésen a Festspielhausban. Mikor a zenekari árokban járkáltunk, felettünk már építették a Parsifal díszletét, egy hatalmas kupolát. Aztán délután 16 órától este 10-ig végre részesei lehettünk a fennkölt ünnepi játéknak, amely ná-
lunk évtizedek óta be volt tiltva! Egyetemista korú fiamat vittem magammal és arra kértem, csípjen meg a Nagypénteki varázsnál, mert nehezen akartam elhinni, hogy tényleg ott vagyok. A harmat a bûnbánat könnye, a lomb, virág, a fû attól ily gyönyörû: más vajjon mi okozná? Örvend minden teremtett lény a Megváltónak ünnepén… 1983 – a Mester halálának századik évfordulója. Ferencsik karnagy úr felújította az évtizedek óta nem játszható Parsifalt. Emlékszem, már a fôpróbán ott szorongtunk az Erkel Színház nézôterén, és utána még sokszor. Azóta is ez a rendezés van mûsoron húsvét táján pár estén. Ugyanakkor a Magyar Rádió is rendezett egy vetélkedôt élô adásban a Wagner-centenárium alkalmából, amelyen szerény személyem is résztvett. A jóindulatú zsûritagok: Meixner Mihály, Kroó György és Lukács Miklós segítségével sikerült megnyernem. Másnap aztán az iskolában örülhettem kollégáim és tanítványaim jókívánságainak, mert hát ôk is hallgatták az elôadást elôzô este. Meg kell említenem a kilencvenes évek Ring-felújítását, abban is a kitûnô tenoristánkat, Molnár Andrást, aki immár jó huszonöt éve hordja a vállán a Wagner-repertoár hôstenor szerepeit. Szinte a teljes életmûvet abszolválta, és ez nem kis teljesítmény. Az ilyen elôadások kedvéért törekszünk fel azóta is az Operaház harmadik emeletére, akárcsak a régi szép idôkben; a szünetekben egymásra mosolygunk a Wagner Társaság tagjaival. Hát igen: az is újraalakult, nagy örömünkre. Különbözô helyekre vándoroltunk, és különbözô hullámvölgyeken át folyamatosan mûködünk. Szép video- és DVD-felvételeken ismerkedünk meg külföldi Wagner-elôadásokkal, hiszen kevesen engedhetjük meg magunknak, hogy például a New Yorki MET Ring-sorozatát megnézhessük. De mindez videóval, DVD-vel megoldható. Csak pártolni tudom a szép szövegkönyv-kiadásokat, gondolok itt a Nibelung gyûrûre és a Mesterdalnokokra, a vezérmotívumokkal a lap oldalán. Állítólag az angyalok kizárólag Bachot játszanak a mennyországban, legfeljebb szabad idejükben egy kis Mozartot. Nos, ha egyszer mégis mûsorváltozás lenne, és kitûznék a Mesterdalnokokat, hát az én két nagyapám ott menetelne a céhek felvonulásán, mivelhogy az egyik cipész volt, a másik meg szabó. Sajnos, pék nem volt a családunkban… Berta Márton
21
2006. ôsz
„Bayreuth-ban eljutottam a csúcsra” – beszélgetés Fischer Ádámmal –
G
iuseppe Sinopoli 2001 tavaszán tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után a Bayreuth-i Ünnepi Játékok vezetôsége Fischer Ádámot bízta meg A nibelung gyûrûje elôadásainak dirigálásával, így 2001 óta ismét vezényel magyar karmester a Festspielhausban. Neves elôdök nyomdokain járva érkezett Bayreuthba: Richter János 1876 és 1912 között a Ring és a Mesterdalnokok karmestere volt 80 elôadáson. 1897-ben Seidl Antal öt estén a Parsifalt, 1966-ban Melles Károly kilenc alkalommal a Tannhäusert dirigálta. Solti György 1983-ban, a Tetralógia felújításakor 13 estén vezényelt, de a produkció sikertelensége miatt távozott Bayreuth-ból. Fischer Ádám négy év alatt 51 Ring elôadást irányított, s Pierre Boulez után az idei Ünnepi Játékokon a Parsifalt vezényelte, ezzel 118 év után ismét visszahívtak magyar karmestert Bayreuth-ba. Interjúnk az utolsó elôadás délutánján készült. – Annak a szerencsés nézônek, aki jegyet kap a Festspielhaus-ba, az elôadás elsô hangjától olyan akusztikai élményben van része, ami semmihez nem hasonlítható, és sehol a világon nem hallható. Karmesteri szempontból miben különleges Wagner színháza, mennyire befolyásolja a terem hangzása, valamint a zenekar és a színpad speciális viszonya az elôadást? Másként kell itt vezényelni? – Másként vezényelni nem kell, csak bizonyos dolgokat technikailag másként lehet megoldani. Amikor itt irányítom a zenekart, egy számító-
22
géphez hasonlóan át kell programoznom magamban a hangos és a halk viszonyát. Mivel a zenekari árok a nézôtér felôl fedett, és a színpad alá van süllyesztve, a lenti, általam hallott és a nézôtéri hangzás teljesen eltérô. Legelôször azt kellett megszoknom, hogy míg hagyományos zenekari elhelyezésnél a nézô hangképe nagyjából megegyezik az enyémmel, itt én a zárt térben jóval hangosabban hallom a zenét, ezáltal nem ugyanaz a szép nekem, mint a nézônek. Ebbôl következik, hogy itt a zenekart nem halkíthatom le úgy, hogy nekem szép legyen, mint máshol, mert akkor a nézôtéren nem hallatszana belôle semmi. A másik, amit át kell magamban értékelni, a tempó, az idô, illetve a lassú-gyors viszonya. A lényeg, hogy a zenekarnak mindig egy kicsit az énekes elôtt kell játszani, mert csak akkor érkezik a hangjuk egyszerre a nézôtérre. Nem nehéz, csak meg kell szokni, hogy nem a szokásos reflexek szerint irányítom az elôadást. – Tudom, hogy az ilyen reflexeket egy csapásra megváltoztatni nagyon nehéz. Mára ezek biztosan egyértelmûek, hiszen ötödik éve vezényel itt, de 2001-ben nem okozott problémát átállni, s ezáltal bayreuth-i dirigenssé válni? – Egyáltalán nem olyan bonyolult, mint gondolják, csak alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez. Egy jó karmesternek ez nem jelenthet nehézséget, mert máshol is elôfordul, hogy a helyszín akusztikája befolyásolja a pro-
Fischer Ádám
2006. ôsz dukciót, például egy visszhangos templomban. Az átállás sebessége pedig mindig a karmester képzettségétôl is függ. Aki korábban dolgozott asszisztensként egy operában, és vezényelte a színpadi zenészeket a díszletek mögött, az tudja, mit jelent egy kicsit korábban játszani a zenekarhoz képest. Nekem egyáltalán nem okozott nehézséget. A Parsifal vezénylésekor speciális helyzetben van a Festspielhaus karmestere, ugyanis Wagner ezt a mûvét az akkor már kész színház adottságait figyelembe véve, tulajdonképpen „méretre” írta. Olyan ez itt, mint „egy jól szabott ruha”. A Parsifalt már jól ismertem, amikor felkértek a vezénylésére, mégis számos olyan impulzus ért a mûvel kapcsolatban a próbák és az elôadások alatt, melyeket csak ebben a teremben tapasztalhattam meg, s ezek nagyban hozzájárultak a darab mélyebb megértéséhez. A speciális akusztikai sajátosságok miatt számos elemet (lassításokat, gyorsításokat, melyek a nézôknek föl sem tûnnek ugyan, de általuk válik szebbé, teltebbé egy dallam, s élôbbé az elôadás) technikailag Bayreuthban nehezebb megoldani, mint például a bécsi Statsoper-ben, de éppen a nehézségek révén figyeltem föl olyan momentumokra a mûben, melyeken eddig esetleg azért siklott át a figyelmem, mert nem okoztak nehézséget. Ezek azok a pillanatok, melyek felismeréséhez a Festspielhaus segített hozzá, s általuk úgy érzem, a Parsifalt is jobban megértettem. Nagyon sokat tanultam itt Wagner zenéjérôl és a vezénylésrôl, s ezek olyan dolgok, melyeket máshoz is fogok tudni hasznosítani. – És a mû megértésében nem zavarja Christoph Schlingensief nagy viharokat kavart rendezése? – Nem, ugyanis nincs módom odafigyelni. Mint mondtam, a technikai nehézségek miatt jobban kell koncentrálnom, s az is nehezíti a dolgomat, hogy a zenekar sokkal nagyobb területen, és nem egy szinten van elhelyezve. Ha a színpadot nézem, akkor is csak az énekesekkel van idôm kapcsolatot tartani, márpedig ez a rendezés elsôsorban nem rájuk készült. Egyre inkább úgy érzem, hogy a sikertelenség egy generációs szakadékban rejlik. Schlingensief fiatal rendezôként olyan színpadi nyelvet használ, amit az én korosztályom nem ismer, s amihez szükség van egy olyan képességre, amivel csak a fiatalok rendelkeznek. Ôk úgy szocializálódtak, hogy rengeteg hatás éri ôket egyszerre, ezáltal képesek a szín-
padon lévô hatalmas ingertömegeket a felszínen, és nem részleteiben vizsgálni. Ehhez a rendezéshez én úgy viszonyulok, mint egy autista, elveszek az apró momentumokban, s ezáltal nem tudom az egészet egységében látni, s ebbôl következôen megérteni. – Várják a jövôben új feladatok Bayreuth-ban? – A nibelung gyûrûjével 2001-ben bedobtak a mély vízbe, ez az a mû, amit a karmesterek festspielhaus-beli pályafutásuk vége felé vezényelnek, s ezután a Parsifal a végállomás. Így én ebben az évben itt eljutottam a képzeletbeli csúcsra, de remélem. visszatérek még más darab(ok)ban. – Honnan jött az ötlet, hogy Budapesten létrehozzanak egy Wagner-fesztivált, ráadásul az Ünnepi Játékok elôtt másfél hónappal? – Hát igen, néhány év, és Bayreuth-ot el fogja homályosítani… A Budapesti Wagner Napok azonban nem egyedül az én ötletem, létrejöttében nagy szerepe volt Zoboki Gábornak, a Mûvészetek Palotája tervezôjének, és Kiss Imre igazgatónak. A világ operaházaiban, Berlinben, Münchenben, Bécsben és Bayreuth-ban vezényelve rengeteg tapasztalatot gyûjtöttem össze Wagnerrel kapcsolatban, s rájöttem, hogy egy repertoár színházban, ahol estérôl estére váltakoznak a különbözô szerzôk mûvei, nem lehet igazán jó Wagner elôadásokat létrehozni. Ezek a darabok technikailag mindenképpen az operairodalom csúcsát képezik, s minden szempontból felborítják a színházak életét, a zenekart és a kórust is speciális kihívások elé állítják. Az ún. staggione rendszerben mûködô operaházban sem lehet, hiszen ott hosszú a próbaidôszak, így igazán jó énekeseket, akik több hétig tudnak próbálni, nem lehet megnyerni ilyen produkciókhoz. Minden szempontból színvonalas Wagner elôadásokat úgy gondolom, hogy csak fesztiválokon lehet találni, a Bayreuth-i Ünnepi Játékok is ezért jött létre, s nekem is az volt a célom, hogy a repertoár színház és a staggione elemeit ötvözve ezekhez a mûvekhez méltó elôadásokat hozzunk létre. Az új hangversenyteremmel kiváló akusztikájú helyszín jött létre, s a Magyar Rádió Szimfónikus Zenekarában egy olyan együttesre találtam, akik a próbaidôszakban és az elôadások idején tudnak csak az adott mûvel foglalkozni. – A Nemzeti Hangversenyterem azonban mégsem színház, s bár a Parsifal félig szcenírozva is elementáris hatású volt, a Ring sokkal cselekménye-
23
2006. ôsz sebb, több technikai elemre lehet szükség a színpadra állításban. Hogyan lesz ez megvalósítható a Mûvészetek Palotájában? – A rendezô, Hartmuth Schörghofer személyében kiváló partnert találtam Salzburgban, aki díszlettervezôbôl lett operarendezô, így mindig a látványra épít. A Ring színrevitelében az az elképzelés adja majd a fô irányvonalat, hogy a szerep és az ôt megformáló szereplô nem lehet teljesen azonos, tehát nem egyedül az énekesnek kell megformálnia. Lesznek a színpadon színészek, bábosok, táncosok, videó-bejátszások, melyek révén a mû csodás elemei hitelesebben jelennek meg. S ez teszi lehetôvé azt is, hogy az énekesekkel nem kell hosszan próbálni a színpadon, így megkaphatunk élvonalbeli mûvészeket. – Számíthatunk most is olyan kiváló énekesekre, mint a Parsifal esetében? – Az elôadások négy egymást követô napon lesznek, ahogyan Wagner eredetileg elképzelte, csütörtöktôl vasárnapig, ezért a legnagyobb szerepek (Wotan, Brünnhilde és Siegfried) esetében nem ugyanazok énekelnek majd. 2007-ben csak A Rajna kincse és A walkür kerül bemutatásra. Ekkor a két Wotan valószínûleg Tomas Konieczny és Perencz Béla lesz, Frickát Németh Judit, Brünnhildét Linda Watson, Alberichet Hartmut Welker, Mimét Herwig Pecoraro, Erdát Hanna Schwarz, Siegmundot Christian Francz, Sieglindét Michaele Schuster énekli, Hun-
ding szerepére pedig Polgár Lászlót kértük fel. Még nem biztos, de remélhetôleg 2008-ban Hagenként sikerül Matti Salminent ismét Budapestre hozni. – A nevek egyértelmû sikert jósolnak, de mi lesz a Budapesti Wagner Napok sorsa a jövôben? Tervezik a folytatást? – Természetesen, de ez a közönségtôl is függ. A most következô évtôl egy kicsit tartok, ugyanis nem vagyok biztos abban, hogy mindenki beül majd a „fél Ringet” megnézni, ha egy évvel késôbb megnézheti az egészet, márpedig minden elôadást telt ház elôtt szeretnénk játszani. 2007-re célul tûztem ki, hogy ezzel a két mûvel olyan fiatalokat is behozunk a Mûvészetek Palotájába, akik még nem láttak operát, és nem ismerik Wagnert, ellenben olyan könyveken, illetve filmeken nôttek fel, mint a Gyûrûk ura, melyben megismertek egy Wagneréhez nagyon hasonló misztikus világot és történetet. 2009-ben szeretnénk bemutatni a Trisztán és Izoldát az idei elôadás stílusában, ezt követné a Lohengrin, és a többi mû 2013-ig, amikor Wagner születésének kétszázadik évfordulóján A nürnbergi mesterdalnokok kerülne színre. Ezek egyelôre szép, de távoli tervek, nagyon sok pénz és energia szükséges a megvalósításukhoz, de a közönség lelkesedése is nagyon fontos. Vajai Balázs WAGNER RICHARD megajándékozta Schumannt a Tannhäuser partitúrájával. Schumann átnézte a partitúrát és lekicsinylôen nyilatkozott róla Mendelssohnnak. Azt mondta, hogy semmivel sem jobb, mint a Rienzi, sôt sokkal bágyadtabb, mesterkéltebb, mint amaz. Néhány hét múlva kijelentette, módosítania kell, amit mondott, mert „színházban minden másképp hat”. Sok mindent talált benne, ami megkapó, megindító, – mondotta. – A partitura mély, eredeti; százszor különb Wagner régibb dalmûveinél. Wagner mint színpadi szerzô, nagyjelentôségû lehet. Ami a technikai részt illeti, a hangszerelés kitûnô. Hasonlíthatatlanul különb, mint korábbi mûveiben. A negyvenes évek közepén hangzott el ez a nyilatkozat. Akkor még csak kevesen beszéltek ilyen elismerôen Wagner Richardról.
Robert Schumann
24
2006. ôsz
Walkürök alkonya – Elhunyt Astrid Varnay – lmentek a walkürök, elmentek a nagy hallotta sötét tónusú, kissé merev, de „gazdag és neBrünnhildék: Martha Mödl 2001-ben, héz” hangját, elmosolyodik a néven, hiszen minden majd Birgit Nilsson 2005 decemberében, volt, csak „ibolyka” nem. Karakteres vonású, szigorú idén szeptember elején pedig Astrid Varnay arca, izgalmas egyénisége, remek állóképessége, hataltávozott csöndesen. Varnay ötvenöt éven át tartó mûvé- mas hangja egyaránt arra rendelte, hogy szerepkörét a szi pályafutása során hatvan szerepet énekelt, 1951 elô- két Richard, Wagner és Strauss zenedrámáinak tragiadás közremûködôje volt. A Bayreuth-i Ünnepi Játé- kus nôalakjai közt találja meg. Nemzetközi pályafutása kok egyik legfoglalkoztatottabb énekeseként 1951-67 1941-ben egy bravúros beugrással a New York-i Metközött 116 alkalommal öltötte magára valamelyik nagy ropolitanben kezdôdött, s több mint fél évszázadig tarWagner hôsnô (Senta, Ortud, Isolde, Sieglinde, tott. Kezdetben nagy olasz drámai szoprán szerepekBrünnhilde és Kundry) jelmezét a Festspielhausban. ben is fellépett (Gioconda, Lady Macbeth, Leonora, A lexikonok – csak halványan utalva magyar gyö- Amelia, Aida, Desdemona, Santuzza), de önkifejezésékereire – általában svéd (vagy amerikai) mûvészként nek igazi terepe a német repertoár maradt. Amikor a említik, pedig Astrid Varnay elsôsorban a „miénk”. hatvanas évek végén hangjának felsôbb regisztere beSzülei nyelvén néhány szót tudott, s „hazájában” is szûkült, karakterfigurák bôrébe bújt: rideg, ellentmoncsak két ízben járt, 1967-ben és a következô évben, ami- dást nem tûrô Sekrestyésasszony a Jenufában, félelkor Izoldát és a Lohengrin Ortudját énekelte… Mégis. metes grófné a Pikk dámában, megindító Mamma LuA Várnay család országokon, kontinenseken átívelô cia a Parasztbecsületben, komikus Zita a Gianni története Budapesten kezdôSchicchiben… dött. 1911. december 7-én a 1996-ban vonult vissza, Massenet-epigonnak tartott utolsó szerepe a Dajka volt a Jean Nougués Quo vadis? cíBorisz Godunovban. mû operájával avatták fel KöSzínészi tehetségének örök zép-Európa legnagyobb dalbizonysága Götz Friedrich két színházát, a Népoperát (a mai operafilmje: a Salome és az Erkel Színházat). A nyitóelôaElektra. Az idôsödô mûvésznô dás próbáin ismerte meg egynem vonakodott elvállalni a zemást a Nerót alakító Várnay neirodalom legvisszataszítóbb Sándor és az Eunicét éneklô nôalakjainak tolmácsolását. Jávor Mária... HázasságkötéAz egykori amazon, a büszke süket követôen együtt turnézwalkür mert szörnyeteggé váltak, járták a világot, majd ni. Varnay Herodiása és Klyta1918-ban, Stockholmban imnestrája felkavaró, „kihemegszületett a lányuk. A gyerverhetetlen” hangi-képi „élmek – annak rendje és módja mény” a mindenkori nézô szászerint – a keresztségben mamára. A „civil életben” közvetgyar nevet is kapott, jóllehet az len, derûs, jó humorú mûvész Ibolyka idôközben a feledés az utókor számára titokzatos, jótékony homályába merült. S megfejthetetlen és megközelítez nem baj, mert aki csak egyhetetlen, "mitikus" hôsnô maszer is pillantást vetett Varnay rad. De egy legenda esetében portréjára, látta valamelyik ez így is van rendjén… Astrid Varnay operafilmjét, vagy felvételrôl Pallós Tamás
E
25
2006. ôsz
A Richard Wagner Társaság és Archívum 2005. évi közhasznú jelentése Adatok 1000 Ft-ban. 2005. jan. 1-i induló készlet 2005. össz. bevétel Összesen 2005. össz. kiadás Egyenleg 2005.12.31. pénzeszköz 2005.12.31. tárgyi eszköz 2005.12.31. Mérleg fôösszege Induló tôke Tôke változás Források összege
1122 4267 5389 3110 2279 2279 364 2643 1192 + 1451 2643
A RWT 2005. évi vagyonfelhasználási kimutatása. Bevétel 1000 Ft-ban Tagdíj Bak-kamat SZJA 1% Támogatás Önkormányzat Támogatás NKÖM Támogatás NCA Adományok Hírmondó újság Bayreuthi jegyek Bevétel összesen
1000 16 307 150 150 1002 911 146 585 4267
Kiadások 1000 Ft-ban Személyi juttatás Munkaadói járulék Anyag és eszköz Könyvelési díj Könyvvizsgálat Bankköltség Kom. kts. posta, telefon Terembérleti díj Szállítás, utazás Hírmondó, nyomdai kts. Kongresszusi részvétel Büfé kts. Archívum, honlap Bayreuthi jegyek Egyéb kts. Gép vásárlás Kiadások összesen
0 0 157 95 0 87 284 720 6 426 0 156 80 585 142 372 3110
A RWT közhasznú tevékenysége 2005-ben. A RWT összesen 16 rendezvényt szervezett (elôadások, koncertek, vetítések, belföldi-külföldi kulturális kirándulások, közgyûlés). Hírmondó újság szerkesztése és terjesztése. A közhasznú jelentést a kuratórium és a közgyûlés egyhangúlag elfogadta A Wagner Társaság támogatóinak és segítôinek ezúton mondunk köszönetet. RWT Vezetôsége
26
Gyógyíts meg zene… osztalgiás érettségi találkozó után, szokatlanul ráérôs jó hangulatban indultunk Miskolcról hazafelé. Valami reccsenés, a kocsi megcsúszik és máris az árokban vagyunk fejjel lefelé. Iszonyú fájdalom, szemem felett a törött ablaküveg szilánkjai mint téli jégcsapok meredeznek. A mentôk jó háromnegyed órára jönnek, sokkos állapotban futás a hatvani kórházba, - intenzív osztályra érkezéskor a légzés leáll, gyorsan lélegeztetô gép- majd hetekig altatás… Szakszerû küzdelem az alapvetô élettani mûködések megteremtéséért, ami oly természetes, hogy van, ha bajunk semmi sincs. Minden perc rettegés az oxigénért, a vízegyensúlyért, a trombocitákért, amirôl a beteg mit sem tud, mert még alszik. Aztán hetek után lassú ébredés, ráismerni arcokra, a világra, amely most egyszerre oly sok szenvedéssel teli, …szenvedek, tehát élek. De a jó nôvéri kezelés, a korszerû orvosi tudás, az éber lelkiismeret segítik gyógyulásomat. Enyéim hoznák Gundel minden finomságát, de még korai. Talán zenét? Hozzák kedvenceimet, fülhallgatóval próbálom- és nem tetszik! Nem esik jól zenét hallgatni, mert elnyomja a fizikai rosszullét, a szonda táplálás miatt émelygés, pedig a CD-ken a világ legszebb dallamai! Olyan jó lenne, ha a zene most gyógyítana és elûzné a félig ébrenlét zavaros álomképeit, a súlyos árnyakat a falon. Csak azt, a kereszt alatt térdeplô, görnyedô, szûrös öreget ne zavarja semmi, aki oly sokszor ködlik most elém egy régi szép könyvbôl… Tüskéken térdel, mint ahogy most én érzem fekvésemet a vízágyon. Néha mintha üzenetet hozna másoktól Hermann Pfeiffer grafikája és mondaná is, hogy bízzak, meg fogok gyógyulni – bár moccanni se tudok, sôt magamtól még levegôt venni se – , de elhiszem. Mert hinnem és akarnom kell a gyógyulást. És jött, mint az orvosok mondták lassan és fokozatosan a javulás. Amikor már nemcsak „hálni járt belém a lélek" kattintottam a kisrádiómon és egyszer csak a Parsifalt sugározták a Bartók Hangversenyterembôl. Mint aki száz éve egy falatot sem evett, úgy habzsoltam a zenét, mert olyan szép és emberi volt, olyan hétköznapian „szívet melengetô”, félelmet elûzô és gyógyító, igen gyógyító volt ez a zene, amit csak nagy betegek és költôk érezhetnek meg! Azt hiszem kevés ember volt a hallgatók között, aki a szegény, beteg Amfortasszal nálam jobban együtt érzett volna akkor! Mint ahogy talán kevesen élték át a részvét mindennapi nemes példáját, ami felém a Hatvani Albert Schweitzer Kórházban megnyilvánult. Egy osztály, mely méltó névadójára. Ép testben ép lélek – mondták untig a régiek. De amikor az ember összes bordája törött akkor oxigént kíván és nem zenét. Majd amikor újra emberi dimenziókba emelkedik, a magunkra találásban a legnagyobb erô lehet a zene. Szabó Lôrinccel mondom én is: „…gyógyíts meg zene- te Mindenségé, édes üteme a fájdalomnak, …te tündér mámora hitnek, reménynek: árnycsík a falon a nagy fényben, s a szívben nyugalom…” Gyógyíts meg Zene! Király Éva
N
MESTERDALNOKOK, IFJÚSÁGI DÍSZLET ÉS JELMEZTERVEZÔ VERSENY
