VIII. évfolyam 3. szám

18

VIII. évfolyam 3. szám A Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona Zsira eseti lapja VIII. évfolyam 3. szám 2010. október 7. ingyenes kiadvány

A Szivárványhíd Alapítvány 2010. 08. 31-én tartott ülésén az alábbi támogatásokról döntött: 1.

Az SZJA-ból befolyt összeg 422 eFt, ami 100 eFt-al kevesebb az előző évekhez viszonyítva.

2. A Fő u. 66. sz. alatt lévő ingatlan megvásárlásának előkészítése folyik. Az értékbecslést a műszaki- és anyaggazdálkodási csoportvezető elvégezteti. 3. Az Alapítvány kuratóriuma a Zsirai Őszi Napok támogatására 540 eFt támogatást hagyott jóvá.

Kedves Olvasók! Örömmel tudatjuk, hogy „külső” honlapunk látogatottsága 2010. január óta átlépte a 9. 000 látogatást. Ebben nagy szerepet játszott a hasznos és aktuális hírek, információk gyakori frissítése. Munkánk további segítése érdekében – továbbá, hogy minden kedves kolléga számára elérhetővé tegyük a honlap hírközlésének szabadságát – kérünk mindenkit, hogy bármi olyan az intézménnyel kapcsolatos eseményt, hírt, fotót, melyet arra méltónak talál, ossza meg a honlap készítőjével, Fábián Gáborral vagy a híradásért felelős kolléganővel, Farkas Nikolettel! Portálunk online elérhetősége: http://www.efozsira.hu

Az újság szerkesztésében közreműködtek: Gosztom Józsefné, Ecker Zita, Toldi Mária Számítógépes szerkesztés, tördelés: Hanis Krisztián Felelős kiadó: Hollósi Péter (99/543-201) http://www.efozsira.hu

2

VIII. évfolyam 3. szám Zánkán nyaraltunk

. 2010. július 12.-én egy 23 fős lelkes társaság útnak indult a kánikulában, hogy jól megérdemelt pihenését eltöltse a Balaton partján. E célból a Zánkai Ifjúsági Központ szinte minden igénynek megfelelt. Az üdülők igazán jól érezhették magukat, a nyugodt és szép környezetben. Minden meg volt ami csak egy jó nyaraláshoz kellett: önfeledt szórakozás és játék, kirándulás, strandolás, lángos, dinnye és fagylalt. Alkalmuk nyílt egy kézműves foglalkozáson nemez labdát készíteni a tájházban, valamint kisvonattal megismerni Balatonfüred szépségeit. A nyaralók nagyon jól érezték magukat és remek élményekkel tértek haza. Megkérdeztünk néhány résztvevőt, akik a következőképp emlékeztek vissza: „A nyaralás jól kezdődött, az elszállásolás és az ellátás is nagyon jó volt. Minden nap strandoltunk, voltunk Balatonfüreden vonattal. Csütörtöki nap az Igazgató Úr és a főnővér is meglátogatott bennünket. A zánkai nyaralás mindenkinek egy élmény volt.” Szabó Zsuzsanna „Jól éreztem magam. Jó volt valamennyire az étel is. Voltunk múzeumban, ahol régi emberek is laktak. Jó volt a szállás és jó volt a Balatonban fürdeni az izzasztó melegben. Mindig kaptunk valamit; dinnyét, kávét, jégkrémet.” Csorba Tamás „A legnagyobb élmény az volt mikor láttam vaddisznót a kis kölykeivel szabadon. Minden jó volt, az ellátás is. Ettünk sok dinnyét és vonatozni is elmentünk.” Tódor István „Olyan jó volt, hogy maradtam volna tovább is. A segítők nagyon aranyosak voltak. Sokat fényképeztem. Nagyon élveztem a strandot és sokat bohóckodtam a vízben. Sok kagylót gyűjtöttem. Szép volt a szobánk. Jövőre is szeretnék menni ugyanazokkal a segítőkkel.” Bancsi Aranka „Nagyon jó volt fürdeni a Balatonban, élveztem. Változatos volt a kaja, gyümölcs is volt minden nap. Nagyon jó időt fogtunk ki. Barátságos volt a buszsofőr is. Jó volt a segítőkkel is, szeretnék jövőre is oda elmenni. Szép helyen voltunk, tudtunk ajándékot is venni. Jó volt Füreden a kisvasút.” Tóka Lászlóné Borhy Éva fejlesztő

VIII. évfolyam 3. szám

17

Egy hét ”komiszkodás” Szigligeten Idén immár hetedik alkalommal került sor a zsirai színjátszó csoport nyári táborozására, ezúttal Szigligeten a Szentesi Üdülőtáborban. Ez alkalommal a tordasi és darvastói intézmények lakóin kívül új tagként a budatétényi Reménysugár Otthon gondozottjai is csatlakoztak. A hat nap minden délelőttje színházi foglalkozásokkal telt, melyhez a csoportokat úgy alakították ki, hogy a különböző otthonokból érkezők vegyesen vegyenek részt a foglakozásokon. Ezzel lehetővé vált, hogy a nyaralók egymást és a segítőket is minél jobban megismerjék. A feladatok változatosak, vidámak voltak, de egyben színházi felkészültségi feladatokat is jelentettek. A segítők a délelőttök folyamán továbbképzésen vehettek részt. Az első estén táncos, jó hangulatú esttel nyitották meg a tábort. A hét hátralévő részében a lakók hajókiránduláson vettek részt, meglátogatták Szigliget nevezetességeit, a bátrabbak a várba is felmentek, ahonnan csodálatos kilátás tárult eléjük a Balatonról. A csütörtökön beköszöntő jó idővel lehetőség nyílt strandolásra is, este pedig még maradt energiájuk sportvetélkedőre is. Pénteken a csoportok rövid színházi bemutatója következett, melyen a résztvevők számot adhattak a színházi foglalkozáson elsajátítottakról. A produkciókhoz- melyek között szerepelt musical, marionett, báb, film, tánc, hagyományos színházi bemutató is- mulatságos plakátokat, meghívókat is készítettek a lakók. A bemutatók nagy sikert arattak, megmutatva az alkotók kreatívizmusát, felkészültségét. A napot számháborúzással, majd búcsúesttel zárták. Farkas Nikolett szabadidő szervező

Női foci Szentgotthárd 2010. szeptember 22.-én, Szentgotthárdra indult az intézmény női labdarúgó csapata, hogy részt vegyen egy labdarúgótornán, melyet a szociális szférában dolgozó hölgyekből álló csapatok számára rendeznek meg minden évben. A zsirai csapat 10 hölggyel és edzőjükkel, Marton Gergővel vett részt a tornán, ahol a „B” csoportba kerülve, Zalaapáti és Darvastó csapataival lépett együttesünk pályára. Az „A” csoportban a házigazda Szentgotthárd mérkőzött Tordas, és Csákánydoroszló labdarúgóival. Miután a köszöntőbeszéd elhangzott és a házigazdák előadták nyitóműsorukat, a játékbírók összehívták a csapatok kapitányait, és edzőit, hogy a játékszabályokat elmagyarázzák, majd megkezdődött a torna. A zsiraik az első mérkőzésen nézőként vettek részt, megfigyelve ezzel az ellenfél- Zalaapáti és Darvastó- focistáinak játékát, cseleit, felállását. A következő játékban a zsirai hölgyek is „labdába rúghattak”.

Sajnos minden erőfeszítésük ellenére Zalaapátinak sikerült átjutnia a jól megszervezett védelmen, és egy góllal mérkőzést nyertek.A továbbiakban Darvastó csapatától szenvedett a zsirai együttes verességet, 5-2 arányban. A két gólt Borhy Éva rúgta. A csapat a veresség ellenére sem keseredett el, és mindent beleadva Tordas csapatával az ötödik és hatodik helyért vívott kemény, de sportszerű csatában, 2-1-es győzelmet aratva, a tabellán az ötödik - a tavalyinál egy hellyel jobb- helyen végzett. A győztes gólokat ezúttal Dombainé Boros Gyöngyi varázsolta a hálóba. Az első helyért Zalaapáti és Szentgotthárd játszott mérkőzést, rendkívül szorosnak bizonyult. A fél órás játékidő lejárta után az eredmény 4-4-es döntetlen lett, így büntetőrúgásokkal dőlt el az első hely sorsa. A három büntetőből végül két belőtt góllal Szentgotthárd nyerte el a kupát. A pálya elhagyása után, egy közös vacsorán vettek részt a játékosok, mely zenés mulattságba váltott az ételek elfogyasztása után. Farkas Nikolett szabadidő szervező

16

VIII. évfolyam 3. szám Nomád íjász tábor

Nagy izgalommal és várakozással teli indultunk neki az egy hetes tábornak. Ugyanis eddig a szabadság idejét inkább pihenéssel töltöttük, ez viszont igencsak aktív kikapcsolódásnak indult. S nem csak indult, az is volt. A programban naponta két íjász edzés, ismerkedés a lovakkal, lovaglás szőrén és nyeregben, minden nap más honfoglalás kori kézműves foglalkozás, esténként közös dobolás szerepelt. Megérkezésünk után a helyszín bejárása, megismerése – igen nagy terület - és a tábor napirendjével és szabályaival való ismerkedés volt az első feladat. (A tábor területén a lovak szabad tartásban vannak, ezért fontos volt a velük való bánásmód gyors megismerése.) A szálláshelyek – jurták – megtekintése és elfoglalása csak egy röpke pillanatra okozott meglepődést. Valamennyien gyorsan elfogadtuk, hogy nomád táborba érkeztünk, és hogy ez mit is jelent. Az első délelőttöt íjászkodással kezdtük, délután honfoglalás kori motívumokkal díszített pólót festettünk. Este a lovakkal és a lótartással ismerkedtünk, s vacsora után a tábortűznél dobolással hívtuk fel magunkra a figyelmet. Másnap izgatottan vártuk társaink érkezését, ugyanis 13-an az otthonból kerékpárral látogattak meg minket. A táborozók, - mint akik otthon vannak - fogadták a vendégeket, mutatták meg az általuk már ismert dolgokat és mondták el a szabályokat. Az íjászat mellett bőrözési lehetőséget kínáltunk. Szebbnél szebb bőr telefontokok és karkötők készültek. Este eljött a nagy pillanat, hogy lóra ülhettek a táborozók. Az élmény mindenki számára felejthetetlen. Aki nagyon várta annak azért, aki pedig tartott tőle, annak azért, mert önmagának bizonyította be azt, hogy le tudja küzdeni félelmeit, és rájött, hogy milyen nagy élményről mondott volna le. Mindezek után késő este fergeteges dob koncert kerekedett alkalmi csapatunk játékából. Azok is önfeledten játszottak, akik első este csak óvatosan közelítették meg a hangszereket. A szerdai nap nemezeléssel, terepíjászattal, nyeregben lovaglással, este mondaolvasással telt. A lovaglás alkalmával mindenki megérezhette, hogy mennyivel gyorsabb jármód az ügetés, s mi a különbség a szőrén és nyeregben lovaglás között. Csütörtökön az agyagozással ismerkedtek a táborozók. A tervezett marokedényen kívül mindenki kedve szerint is készíthetett valamit (lovat, ajándéktárgyakat). Délután Kőszeg Fő terét néztük meg, fagyizással egybekötve. S még nem volt vége a napnak! Este a IX-X. századi harcmodorral ismerkedhettünk meg. Korhű ruhákban és az akkor használt fegyvereket felvonultatva láthattunk lovasíjász bemutatót. Valamennyien érdeklődéssel figyeltük a lelkes fiatalok produkcióját. Este a tábortűznél jó hangulatban sütöttük, s ettük meg a vacsoránkat. (Ezen az éjjelen már olyan mélyen aludtunk, hogy csak reggel láttuk az éjszakai nagy vihar nyomait.) Az utolsó délelőtt íjászversennyel telt. Különböző távolságokról, különböző méretű célokra „vadásztunk”. Nagy volt a tét, hiszen itt mutathattuk meg, hogy ki mennyit tanult a héten. A versenyt Szabó Attila nyerte, az ekecsiek, Kabelács Laci és Rózsavölgyi Jani előtt. Persze senki nem maradt oklevél és ajándék nélkül. Ecker Zita gyógytornász


3 Lovas tábor Szentán

2010. július 19.- 24.-ig idén is lehetősége nyílt a peresznyei telephely és a zsirai intézmény 10- 10 lakójának, hogy a szentai lovastanyán üdülhessenek. Hétfőtől szombatig délelőttönként terápiás lovagláson vettek részt a lakók, közben pedig a lovakról, a lovak gondozásáról, ellátásáról kaptak ismereteket. Ezeket a hasznos információkat a gyakorlatban is alkalmazhatták, hiszen segédkeztek a lovak lecsutakolásában, felszerszámozásában, etetésében, és a bokszaik kitakarításában is. Kedden a tanyára látogatott a Somogy megyei hírlap újságírónője, Varga Andrea, aki riportot készített a lakókkal, és a tanya tulajdonosával a terápiás lovaglás jelentőségéről, hatásairól. Az újságban megjelent írás megtekinthető a www.sonline.hu internetes oldalon. Ebéd után a nyaralók Nagykanizsára utaztak, ahol a tavalyról már ismert Fitnesz-teremben játékos, fejlesztő foglalkozáson vettek részt. Szerdán Gyékényesre indult a csapat, hogy megismerkedhessen a motorcsónakozással, majd megmártóztak a gyékényesi tó hűsítő habjaiban. A nap lecsópartyval és szalonnasütéssel zárult. Csütörtök délután Nagyatádra kirándultak, ahol rövid kis bevásárlás és fagylaltozás után a helyi strandon töltötték a délutánt. Pénteken késő délután Látóhegyre tettek látogatást az üdülők. Zákány délnyugati részén magasodik a Dráva kanyargós folyama felett a Látóhegy, ahonnan csodálatos kilátás tárult a látogatók elé: nyugatra Őrtilos, délre a Dráva és Horvátország, illetve keletre Zákány és Gyékényes látható. A gyönyörű panoráma megcsodálása után, egy igazi, kemencében sült húsételeket és helyi specialitásokat felvonultató lakomával látták vendégül a lakókat. Utolsó ott töltött estéjükön egy közös beszélgetéssel zárták a nyaralást, ahol megemlékeztek a halastavakhoz tett esti sétákról, az udvaron felállított medencében való fürdőzésről, a kutyákkal való játszadozásokról, a délutáni és esti társasjátékozásról, kártyázásokról. A rengeteg élmény, és változatos program után nem meglepő, hogy a lakók másnap nem szívesen vettek búcsút a tanya lakóitól, és a vendéglátóktól. A következő találkozásig pedig maradnak az emlékek, amiket mindenki jól a szívébe zárt. Őri László szociális és mentálhigiénés munkatárs

4

VIII. évfolyam 3. szám Nyaralás Balatonlellén

Augusztus 14-19.-ig nyaraltunk Balatonlellén 14 lakóval és 4 fő kísérővel, a Kalória táborban. Nagy hőségben érkeztünk, és vettük birtokba a számunkra kijelölt faházat. Kisebb nehézségbe ütköztünk, mivel a ház emeletes volt, és emeletes ágyakkal volt ellátva. Az ott lévő személyzet segítségével a probléma gyorsan megoldásra került. A tábor nevéből ítélve azt gondoltuk, hogy itt nagy fogyókúrának leszünk részesei, ám ennek ellenére 4-szeri étezés volt, nagyon finom ételekkel. Fürdőzésre egyszer került sor, mivel a szállástól nagyon messze volt a strand, de azért nem unatkoztunk, minden napra jutott program. Több alkalommal sétáltunk a bevásárló központba, dotto-val felutaztunk a „Kishegyre”, ahonnét gyönyörködhettünk a balatoni panorámában. A Budapesti Nagy Cirkusz előadását is megtekintettük, ami felejthetetlen élményt nyújtott számunkra. Láthattunk akrobatákat, kis állatokat, bengáli tigrist és borotváló elefántot is. A Vidámparkba is látogatást tettünk, de sajnos csak a bejáratnál élvezhettük a fényeket, a körhintákat, a céllövöldét, mert a kerekesszékkel való közlekedés nem volt kivitelezhető. A fent maradt szabadidőben napoztunk, kártyáztunk és a tábor területén lévő játszóeszközöket vettük igénybe / hinta, ping-pong, lengőteke/. A tartalmasan eltöltött egy hét után pár kilóval többel és új élményekkel gazdagodva tértünk haza. Kovács Krisztina a peresznyei otthon lakója


15

10 mondat a Rimanóczy napokról Augusztus 2. Sportoltunk: súlyt löktünk, futottunk, kosaraztunk... Augusztus 3. Bicikliztünk Horvátzsidányba a Nomád táborba. Íjászkodtunk, kézműveskedtünk.

Délután itthon is ügyeskedhettünk, dottóztunk.

Augusztus 4. Palacsintát ettünk. Megnéztük a Hajnalcsillag néptáncegyüttes műsorát. Utána mi is táncra perdültünk.

Hullerné H. Gyöngyi oszt. vez. h.

Fertőrákos – Sopron kirándulás

Augusztus 5. Bocsáztunk, pónilovagoltunk.

Július 27-én osztályunk kirándulást szervezett. Autóbusszal utaztunk, 14 fővel indultunk útnak. Az időjárás kedvezett számunkra, szép napsütéses idő volt. Sopronból átszállással utaztunk tovább Fertőrákosra, ahol programszervező várt minket és egy óra idegenvezetéssel, dotton mutatta be a környéket. Felejthetetlen szép volt a táj és mi nagyon élveztük. Mire visszaérkeztünk Sopronba mindannyian nagyon megéheztünk, így gyorsan kerestünk egy éttermet, ahol kényelmesen megebédeltünk. Majd nyakunkba vettük a várost, sétáltunk, fagyiztunk. A nap végére kellemesen elfáradtunk. Felejthetetlen élmény volt mindenki számára. Egy szép napot töltöttünk együtt. 4/B osztály

Augsztus 6. Kenyérlángost sütöttünk és karaokiztunk. Jó volt ez a hét! Nagy Judit munkavezető


14 Dechatlon – Tuchorice – Csehország

2010. július 21. és 25. között 5 napot töltöttünk el Csehországban, ahol az IMF (Integrált Találkozások Barátoknak) nevű szervezet és a Tuchorice-i Értelmi Fogyatékosok Otthona szervezésében egy 10 sportágat átölelő versenyen vettünk részt. A vetélkedés egyben megemlékezés is volt a helyi intézmény nemrég elhunyt igazgatójára, aki mindannyiunk jó barátja volt. A versengésen 8 nemzet 23 csapata vett részt, amelyből a mieink az előkelő 6. helyen végeztek. A 10 sportágban (60m-, 200m futás, távol-, magas ugrás, kosárra dobás, célba rúgás, golf, bocsa, kislabda dobás, súlylökés) minden versenyző egyénileg is megmérettetett, eredményeik között kiemelkedőek is voltak: 40 női versenyző közül: Péczeli E. 20., Balázs É. 15., Gyöngyösi E. 5., 82 férfi versenyző közül: Szabó A. 54. , Rózsavölgyi J. 47., Kabelács L. 3. lett. A sportoláson kívül színes programokkal is szórakoztattak bennünk a helyiek, tűzoltók autómentését és madárfuttatást láthattunk, ez mellett minden nap bulik és koncertek teremtettek remek hangulatot. A szomszédos Zatecban, egy tipikus sörfőző cseh kisvárost ismerhettünk meg, a hazaúton pedig a gyönyörű főváros Prága főterén sétálhattunk, így fáradtan, de élményekkel gazdagon térhettünk haza.

MSOSZ Regionális Labdarúgó Torna - Zsira

2010. augusztus 21.-én az MSOSZ szervezésében először adhatott intézményünk otthont egy labdarúgó tornának. Talán a szerencsétlen időpontválasztás okán (hosszú hétvége, nyári szünet), az eseményen csak öt intézmény csapata képviseltette magát: Ágfalva, Csákánydoroszló, Darvastó, Ekecs, és Zsira. A torna így is magas színvonalú és fárasztó volt, a délutáni mérkőzésekre minden versenyző már utolsó erőtartalékait mozgósította. Ezek a tartalékok a következő eredményekre voltak elegendők: I. Divízió: 1. Darvastó II. Divízió: 1. Csákánydoroszló 2. Zsira 2. Ágfalva 3. Ekecs Köszönjük vendégeinknek, hogy jelenlétükkel megtiszteltek bennünk, bízunk benne, hogy a következő években több csapatot is vendégül láthatunk!

MSOSZ Regionális Labdarúgó Torna – Csákánydoroszló – Esős, szomorkás időjárásban

vettünk részt szeptember 18-án, az MSOSZ és a csákánydoroszlói intézmény által rendezett focitornán. Nagy reményekkel és címvédőként érkeztünk a versenyre, hiszen 2009-ben elhoztuk az I. divízió aranyérmeit. Ezúttal is a darvastói és a győri csapattal kerültünk egy csoportba és két döntetlennel, valamint két győzelemmel a divízió első helyén végeztünk, amelyet ebben az évben is óriási sikerként éltünk meg. Marton Gergő szabadidő szervező


5

Együtt – Érzések® Országos Filmszemle A korábbiaktól eltérően idén három alkotással neveztünk a Fővárosi Önkormányzat Gyulai Idősek Otthona által megrendezett szemlére. Mindhárom mű Fábián Gábor nevéhez fűződik. Az egyik film az ő ötlete alapján, a másik kettő közös szakmai munka eredményeként született meg. Az Együtt – Érzések® Országos Filmszemlék tíz éves történetében újdonságnak számított, hogy egy otthon ennyi nevezést küld. Újdonság volt a meghirdetett kategóriák köre is, hiszen eddig nem találkoztunk „Sport a fogyatékosok körében” ill. „Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem” témakörrel. Mi e kettő új kategóriát céloztuk meg. Az előbbiben a „Fuss velünk Európa!”, az utóbbiban a Gyülevíz törékeny oltalmában című filmmel neveztünk. Az „Új gondozási modell – új projekt” kategóriában versenyzett az Idézőjelben a „megoldás” című alkotásunk. A filmek után izgatottan indultunk útnak Gyulára mi kollégák is. A rendezvény helyszíne a társrendező Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház Árvay terme volt. Nyolc fős kis csapatunk kíváncsian várta, hogyan fogadja a közönség és a szakmai zsűri filmjeinket. Az első nap a G. Jánosról szóló, Gyülevíz törékeny oltalmában című portré-, dokumentumfilmért izgulhattunk. A szociális szakmában talán szokatlannak tűnő műfajú és megközelítésű filmet várakozással telve és kíváncsian nézte a közönség. Újszerű feldolgozása és gyönyörű képei odatapasztotta a tekinteteket a vászonra, s felcsigázta az érdeklődést, hogy mi lesz a film mondanivalója. Természetesen nem maradt el a meglepő befejezés. Az esti kerekasztal beszélgetésen a szakemberek egybehangzóan állították, hogy a film bár művészi, szakmaiságához nem fér kétség. Este jó hangulatú közös vacsorán vettünk részt. Másnap reggel az otthon sportéletét bemutató „Fuss velünk Európa!” című filmet nézhette meg a nagyérdemű. Láthattuk, milyen sokoldalú otthonunk sportélete, milyen szívesen mozognak az itt élők. Színes képek villantak fel a nemzetközi váltófutás pillanataiból, az ott szerzett sok élményből. Később a konfliktuskezelés újszerű megközelítését bemutató Idézőjelben a „megoldás” című alkotás következett. A film az otthon szakemberei által kitalált, s a Komisz® által színre vitt életképeken át mutatott rá a napi konfliktushelyzetek békésebb megoldására. Azonban nem csak ebben volt új, hanem a téma megközelítésében, a mondanivaló nem direkt módon való közvetítésében is. Miután 54 filmből mind a 33 előzsűrizésen túljutott filmet megnéztük, izgatottan vártuk az eredményhirdetést. A hallottak minden képzeletünket felülmúlták: két kategória első helyezett filmje a zsirai otthonból érkezett! Első díjas lett a „Fuss velünk Európa!”, valamint az Idézőjelben a „megoldás”. Így aztán élményekkel és szép ajándékokkal gazdagon tértünk haza a történelmi fürdővárosból. Ecker Zita gyógytornász

6



13

Zsirai Őszi Napok 2010.

Játszunk együtt!

Nehéz, de a szívünknek kedves kötelességnek tettünk eleget, amikor a Zsira Őszi Napok nyitónapján emlékünnepséget tartottunk, és Petkovics Jánosnéról, Katalinról, 2009-ben elhunyt kedves munkatársunkról neveztük el felújított színháztermünket. Kató 30 évig dolgozott közöttünk gazdasági vezetőként és egy rövid ideig az intézmény megbízott igazgatójaként. Személyében elvesztettünk egy nagyszerű munkatársat, és egy csodálatos embert. Kedves, derűs lényével mindenhol békességet árasztott. Nemcsak munkatársaival, de az otthon lakóival is szeretetteljes kapcsolatot ápolt. Példát adott emberségről, hitről, önzetlenségről. Mindnyájan csodálattal néztünk fel rá, különösen az előtt az emberfeletti méltóság előtt hajtottunk fejet, ahogy betegsége megpróbáltatásait viselte. Az est A padlás c. musical ősbemutatójával kezdődött, amely köztudottan arról szól, hogy a szellemvilágból idetévedt lények – akiket csak a tiszta szívű emberek látnak – vissza szeretnének jutni abba a csodálatosan szép másik dimenzióba, ahol már várják őket szeretteik, az „örökre szépek”. Miután „visszasegítettük” őket, hálából üzenetet küldtek nekünk Katóról. Gyönyörű képek elevenítették fel a sok-sok kedves régi emléket a munkatársakkal Fábián Gábor összeállításában. Ezután dalok és Szabó Lőrinc Huszonhatodik év című rekviem versciklusából hangzottak el a fájdalmas hiányt kifejező verssorok. Ezt követően hallhattuk Hollósi Péter intézményvezető megható emlékezését Katóról, akire most elsősorban, mint kollégára emlékezett, bár szeretetteljes emberi, baráti kötelék is összefűzte őket. Ő helyezte el a márványtáblával díszített falon a Katóról készített portrét is, melyet Molnár Róbert alkotott. Közös gyertyagyújtás után a dolgozók ez alkalomra szerveződött kórusa énekelt arról, hogy ő már „örökre velünk marad”. Végül Petkovics János és Hollósi Péter közösen leplezte le a terem bejárata feletti Katalinterem táblát, és a művészeti ágakat ábrázoló, domborművet, jelezve, hogy a Kató által szeretett és támogatott művészeteknek már ez a terem ad otthont ezután. A szép ünnepség után mindnyájan nehezen oldódtunk fel. Éreztük, hogy hiányzik és hiányozni fog mindig. Bár a lelkünk a szívünk őrzi őt, s a teremben lévő portréja naponta biztatóan mosolyog ránk. Kedves Kató! Te odataláltál az élet viharos ösvényei ellenére is a csúcsra, segíts, hogy mi is odataláljunk, ahol az örök Igazság és a Szeretet vár!

A Zsirai Őszi Napok keretében második alkalommal került megrendezésre az integrált kézműves és játéknap. Bővítettünk a meghívottak körén, így résztvevőink között tudhattuk az Egészségügyi Gyermekotthon lakóit Sopronból, a lövői Családsegítő Szolgálat által támogatottak kisebb csoportját, az Ágfalváról érkezett Napszak Integrált Intézmény otthon lakóit, általános iskolás gyermekeket Lövőről, Sopronhorpácsról, Zsiráról, illetve a peresznyei fiókintézmény és otthonunk lakóit. Kézműves tevékenységek bő tárháza várta az alkotni vágyókat. Készültek bőr karkötők, textil táskák, agyag tálak, peddignád ceruzatartók, fű-fej figurák, decoupage termékek. Lehetőség volt arcfestésre, horgászatra, csocsó játékra, darts-ra. A gyermekek, lakók és kísérők is igyekeztek kipróbálni ügyességüket minden területen, de az idő rövidsége miatt ez nem minden esetben sikerült. Leginkább az iskolás gyerekeknek okozott problémát az idő, mivel igazodniuk kellett a meghatározott időpontokhoz (buszjárat, ebéd). A tapasztalatok és visszajelzések alapján sikeresen zárult e nap, s van igény az olyan alkalmaknak, ahol a kreativitás kibontakozása mellett lehetőség nyílik egymás megismerésére, önfeledt játékra. Solnár Renáta fejlesztő koordinátor

„Az életednek van egy titkos csúcsa, körös-körül őserdő, ősbozót; keresztül-kasul vágtató csapások, a sok hamistól nem látni a jót. Isten előrement, a csúcson vár be, csak az a kérdés, odatalálsz-e?” /Reményik Sándor/

Szalai Péterné kulturális és vallási tevékenységek koordinátora

Szakmai konferencia 2010. szeptember 07. „Értelmileg akadályozott emberek életminősége, az életminőség biztosításának lehetőségei a kastély-otthonokban”

Az Őszi Napok kulturális, szórakoztató programjai közé egy ma nagyon is aktuális kérdésekre választ kereső, ill. e kérdéseket mélyebben körüljáró szakmai napra is sor került. A program akkreditált továbbképzésként került meghirdetésre, továbbképzési pontértéke 5 pont. Az előadások során a 100 fős hallgatóság képet kapott két, kastélyban működő intézmény napi gyakorlatáról, az általuk bejárt fejlődés útjáról. Részesei lehettek egy kutatás során feltárt eredményeknek. E kutatás célja az értelmileg akadályozott személyek életminőségének vizsgálata volt a XXI. sz-ban. Az előadást dr. Radványi Katalin, az ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola tanszéki csoportvezetője tartotta. Objektív, tényszerű, a mai valóságra épülő előadást hallhattunk. Az ÉFOÉSZ alelnöke betekintést nyújtott a támogatott döntéshozatal folyamatába, ill. a programban résztvevő érintett személy is megosztotta velünk tapasztalatait. A nap végi visszajelzések alapján úgy értékelhető, hogy a szakmai nap betöltötte küldetését. Tudjuk valamennyien, hogy nem egy kastély az abszolút ideális élettér, azonban megfelelő szintű szakmai munka eredményeként itt is megteremthetőek a minőségi élet keretei és feltételei. Kiss Klára szakmai vezető

12

VIII. évfolyam 3. szám Sport és Egészségnap


7 Afrikai szafari

„Egy kicsi mozgás mindenkinek kell” – szól a mindenki által ismert reggeli torna slágere. Ezt az elvet követve próbálunk évről-évre minél több embert bevonni az Őszi Napok sportnapjába. Szerencsére vállalkozó kedvű lakóból és kollégából sincs hiány, ők a helyi és a sopronhorpácsi iskola tanulóival, valamint ágfalvi Napszak Intézmény lakóival kiegészülve vetették bele magukat a feladatokba ezen a szeptember 7.-ei borús reggelen. Természetesen a verseny most is a zászlók és pólók bemutatásával kezdődött, amelyek igényességről és nem kevés előkészületről árulkodtak. A felvonulás után jöhettek az igazi erőpróbák, amelyek a követezők voltak: Célba rúgás, Járjunk együtt! (sítalpazás), Szállj! Tovább! (papírrepülő hajítás), Bocsa, Totó, Repül a... (gumicsizma hajítás), Célozz pontosan! (sodrófával), Cipeld királyodat!, Tüdőtágítás (lufi fújás), Töltődjünk fel! (lyukas pohárral), Ha kezed nincs,...(szívószálas csapatmunka), Bár a bála nagy, mi elbírunk vele (el is bírtunk, 3 csapatot bírt ki), Íjászat, Torony (dobozokból). A pihenő csapatok és érdeklődők közben az egészségsátrat látogathatták, ahol mindenki vérnyomás és vércukorszint mérésen eshetett át, valamint András Mónika dietetikus egészséges ételeit fogyaszthatták. A sok feladat közben mindenki igazán megéhezhetett, éhségünket a konyha finom paprikás krumplijával csillapíthattuk. Ezután jöhetett a fő szám, amit mindenki a leginkább kedvel, a kötélhúzás. Óriási erők feszültek egymásnak, és talán a csúszós talajnak köszönhetően sokan a földdel is megismerkedtek. Jó volt látni, hogy noha néhányan nehezen állnak neki egy ilyen jellegű napnak, a feladatok végrehajtása mekkora örömöt nyújt, és az arcok, szemek ragyognak az elért sikerek után. Gratulálunk minden résztvevőnek a remek sportteljesítményekhez! Végeredmény: 1. Kukacok Kertészet 2. Gyalogkakukk Sopronhorpács Általános Iskola 3. Red Bull 4/b osztály Marton Gergő szabadidő szervező

A Zsirai Őszi Napok rendezvénysorozat részeként 2010. szeptember 01-jén XVIII. alkalommal vártuk társintézményeinkből érkező max. 5 fős csapatokat, hogy közösen alkotva kifejezésre juttassuk azon gondolatokat, melyek a fesztivál témamegjelölése alapján ébredtek bennünk. Ez évben Afrika varázslatos világába tettünk rövid utazást egy képzeletbeli szafari kapcsán. A cél az volt, hogy az alkotások elkészítése után az otthon parkjában egy Afrikában honos állatokból álló vadasparkban sétálhassunk. Valamennyi résztvevő csapat részére előzetesen 3 állat nevét megküldtük, hogy ebből választhassák ki, melyiket kívánják „becserkészni”. A fesztivál napján ugyan az időjárás nem éppen afrikai kánikulát hozott, de a napot uraló jókedv ezt ellensúlyozta. A megnyitón Shakira Waka-waka c. slágerére jártuk a hangulatot megalapozó afrikai táncot. A csapatok szafarira érkező turistákként, a zsirai vendéglátók pedig bennszülöttekként, ennek megfelelően öltözve indultak a közös „vadászatra”. Délre minden csapat becserkészte az általa kiválasztott vadat. A vadasparkban várta a látogatókat a párduc, oroszlán, rózsás tantalusz, zsiráf, panyókás sakál, elefánt, madagaszkári folyamteknős, strucc, karakál, kongó papagáj, puffogó vipera, vörhenyes gödény, okapi, közönséges csimpánz, núbiai kőszáli kecske, gorilla, gepárd, pásztorgém és zebra. Délután rendkívül ötletes műsorok köré fűzték fel az alkotások bemutatását, ill. ismerhettük meg közelebbről is a park állatait. Az értékelést ez évben is 3 tagú szakmai zsűri végezte, akik egyöntetűen amellett foglaltak állást, hogy ez évben is sikerült minden csapatnak megújulnia, s közös munkával lelket adni a homoknak. A nap zárásaként élőzenés táncmulatságra vártuk a vendégeinket, s az otthonunk lakóit is.

Kiss Klára szakmai vezető

8

VIII. évfolyam 3. szám Hagyományőrző nap

A Zsirai Őszi Napok rendezvénysorozat negyedik napján, pénteken került sor a Hagyományőrző nap megrendezésére. Az esemény a Kancsó Zoltán által vezetett énekkarunk által előadott dalcsokor összeállítással vette kezdetét a Katalin teremben. A délelőtt további részében a sportpályán folytatódtak a programok. Marton Ágoston a Marton- Szállás Hagyományőrző Turisztikai Központ vezetője és csapata a IX.-X. századi könnyűlovasság korhű ruházatának, fegyverzetének, harcmodorának, a lovak felszerelésének, szerszámainak bemutatásával, és az adott korszak történelmi áttekintésével bilincselte le a közönséget. A nézők nemcsak az otthon lakóiból, dolgozóiból tevődtek össze, hanem a Zsirai Óvoda, és Általános Iskola növendékeiből, az Ágfalvi Napszak Integrált Intézmény, a Peresznyei Fiókintézmény, a Peresznyei és Acsádi Idősek Otthonának és a táplánypusztai Dr. Piróth Endre Mentálhigiénés Otthon lakóiból. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel követték az eseményt. A bemutató során az érdeklődők láthatták a karikás ostor, a fokos, a szablya, mint fegyverek használatát, bottal való harci bemutatót, hajító balta és kelevéz dobását földről és vágtázó lóról, valamint a kor legfélelmetesebb fegyverérének a visszacsapó íjnak a jellemzését, és alkalmazását különböző helyzetekben és célokon földről, valamint vágtázó lóról. Továbbá hallhattunk történeteket a lovak fontosságáról, szerepéről, hiszen a magyarok IX.-X. századi katonai sikereiket nagymértékben kiváló lovaiknak köszönhették. A ló akkoriban a harcnak személyes résztvevője volt, hiszen nemcsak bátor lovasokra, kitűnő fegyverekre, hanem a fürge, edzett, erős, jó futó, kitartó, jól idomított, az időjárás viszontagságait jól tűrő lovakra is szükség volt ahhoz, hogy az ősmagyarok által folytatott harcmodor a többi nép által félelmetessé, rettegetté váljon. A lovasok által betekintést nyerhettünk a szőrén, illetve a honfoglalás kori, füredi nyeregben való lovaglás rejtelmeibe, gyakorlatába. A délután folyamán mindenki lehetőséget kapott a visszacsapó íj kipróbálására, akinek pedig kedve támadt, és érzett elég vállalkozó szellemet magában, részt vehetett az íjászversenyen is. A megmérettetésre szép számmal neveztek lakók, dolgozók, vendégek, gyerekek egyaránt. A céltáblák különböző nagyságban, magasságban, formában és távolságban várták a versenyzőket, akik megpróbálták őket minél pontosabban eltalálni. Az íjászverseny legjobbja címet végül Hordós Erika- a zsirai otthon lakója- nyerte el, aki 220 pontos teljesítményével állt a tabella legfelső fokára. Második helyen Dr. Tóthné Papp Piroska- az otthon foglalkoztatási koordinátora-, míg harmadik helyen Szalai István- a Peresznyei Fiókintézmény lakója- és Tóth- Kőrősi Koppány- a Zsirai Általános Iskola tanulójavégzett. Az első három helyezett oklevelet, csokoládét és pólót kapott, a többi részt vevőt pedig szintén emléklappal és csokoládéval jutalmazta bátorságáért és ügyességéért Marton Ágoston. Farkas Nikolett szabadidő szervező


11

A szereplők közül Csuja Imrét talán nem is kell kiemelnem, mert maga az előadásmódja a megjelenésével egyedülálló. Szabó Margarétát viszont mindenképpen megemlíteném, hogy énekesnőként is nagyon helyt állt, mert gyönyörű hangja van, s ez egy színésznőnél egy előadás közben, versek közönséghez való eljuttatása mellett, ahol több mindenre kell figyelnie, hiszen szinte mint egy egybefüggő prózai darabként adták elő a verseket, nagyon dicséretes. Majd a végén az előadást Barnabás keretként megkomponált hegedűjátéka zárta, s ahogy visszatért a színpadról a közönség közé, magával hozta a zene fonalait, amit elengedve mi is helyet foglaltunk a mi világunkban, megérkezve az Óperenciás tengeren túlról, ám magunkkal hozva onnan valamit, amit a költőtől kaptunk. Valamit, ami erőt adhat ahhoz, hogy ha kell, az egyre nehezebben élhető világban „muszáj-Herkulesként” helyt álljunk, valamit, ami erőt ad az előttünk álló úthoz, az élet küzdelmeihez, s valamit, amit nem kell megnevezni, s amit talán nem is lehet. Ezután következett még egy záró-ankét ahol a színészeknek is, valamint a rendezőnek is lehetett feltenni kérdéseket. Volt, aki ezt már nem várta meg, jelezvén, hogy most minimum két hétig feltöltődött, s neki így kerek az egész, nem szükséges az ankét sem. S valójában nehezen lehetett szavakat találni, ám a barátias hangulat azért kialakított egy jó kis beszélgetős estet még a színpadi előadás után. Ahol aztán elkalandozhattunk Ady üzeneteitől egészen a színészek és a rendező saját gondolatáig, nem csak a művel kapcsolatban nyílván elsősorban erre, s Adyval kapcsolatban érkeztek a kérdések, hanem pl.: hogy érezték magukat a színpadon, s hogy élik ők ezt át, mint színész, vagy mint rendező. Egy biztos, hogy Zsirából, abból a környezetből erőt merítve távoztak ők is. Maga a rendező pedig már negyedszer járt itt. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy a költőnek milyen üzenete van számunkra a XXI. században. S rájöttem, hogy nem kell ezen gondolkodni, mert talán nem is lehet megfejteni. A magyar lelket ugyanis nem megfejteni nagy tudás, hanem érezni! Szombathelyi Tamás

Az első zarándokút Vasvár 2010. szeptember 12. Ez a dátum örökre bevésődött az otthon hittanos, vallásos lakóinak és kísérőinek életébe. Ezen a napon először vállalkoztunk arra, hogy zarándokútra megyünk, hitünket az otthon, sőt a településen kívül is gyakoroljuk. Sokat beszélgettünk a kegyhelyről, annak történetéről, a Szűzanya tiszteletről. Imákat, dalokat tanultunk és gyakoroltunk. A zordnak jósolt időjárást nem engedték „hatalomra jutni” az égiek, napsütéses idő és hatalmas tömeg várt bennünket, a csodálatosan szépen felújított kegytemplomban és környékén. A templom ünnepélyes újraáldása után püspöki szentmise és püspöki áldás következett. A szentmise után a városban körmeneten hordozták körbe a Szűzanya szobrot, felpezsdítve ezzel az álmos kisváros megszokott életét. Hittanosaink meghatottan léptek oda, és érintették meg a megejtően szép szobor égszínkék palástját. Mindenütt virág és mécsesek sokasága jelezte a hívek odaadó szeretetét. Mindenki önmagában imádkozott elvesztett és élő szeretteiért, önmagukért, az Otthon dolgozóiért, azokért akik szeretnek bennünket, és azokért akik nem. A templom előtti téren egymás kezét fogva közösen énekeltünk a Szűzanyának. Talán legszebbnek és legbizalmasabbnak mondható Mária-éneket a csengő, tiszta hangú – egy, a névnapját ünneplő lakónk – Mária énekelte olyan átéléssel és lelki finomsággal, hogy mások is körénk gyűltek és énekeltek velünk. Nem a nagy dolgok teszik széppé és tartalmassá az életet, a hétköznapi élet apró csodái azok, amelyek emberi szíveket kovácsolnak össze. Ez a csoda történt meg Vasváron. Köszönjük Vasvári Szűzanya! Szalai Péterné kulturális és vallási tevékenységek koordinátora


9

Rólunk írták: ”Ady járt Zsirán” Véget ért a Zsirai Őszi Napok rendezvénysorozat. Élmények, érzelmek, emlékek… Otthonunk kapuja - mint mindig - a rendezvények alkalmával is nyitva állt a külső érdeklődők előtt. A rendezvénysorozat nyitó napjától kezdve rengeteg látogató fordult meg nálunk, ki-ki a saját érdeklődésének, ízlésének megfelelően válogathatott a programok közül. Így volt ezzel Szombathelyi Tamás is, aki barátaival egészen messziről érkezett, hogy részt vegyen a pénteki táncdrámán és filmvetítésen, továbbá a szombati Ady-esten. Tamás a következőket írta zsirai élményeiről: Ady Endre jegyében telt szeptember első hétvégéje Zsirán a Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthonában -www.efozsira.hu- ezen belül a Foglalkoztató Centrum Katalin termében, ahol a Zsirai Őszi Napok keretein belül várta sokrétű kulturális program az érdeklődőket. Táncdráma, filmvetítés, színházi est, s ankét színészekkel, rendezőkkel. Mindenekelőtt a barátságos vendégfogadást is meg kell említeni ami mai korunkban egyre ritkább, hiszen a bejáratnál a vendégeket programismertetővel, süteménnyel, üdítővel várták a rendezők, s a családias hangulat a nagy létszámhoz képest is jellemző volt mindkét nap. A létszámra térve az első, vagyis a pénteki napon valamivel kevesebben voltak, mint a második, szombati napon, amikor is olyannyira teltház volt, hogy még pótszékeket is kellett behelyezni az amúgy gyönyörűen kialakított Katalin színházterembe. Kellemes meglepetést jelentett ez is, mert úgy érezhette az odaérkező, hogy végre egyre többen vannak azok, akik nem csak a hétköznapok fogságában élnek, hanem ki tudnak szabadulni abból. Ráadásul e kulturális napok Ady szelleme által még "belső szabadságot" is adtak, amely során megnyílt a lelkünk, s befogadtunk valamit, amit örökre magunkkal vittünk vissza a hétköznapokba. Sorban haladva az eseményeken a pénteki napnál először meg kell említeni a szombathelyi Ösvény Film produkcióból -www.osvenyfilm.com- Fábián Gábor rendezőt, aki egy korábbi kisfilmjét - Az elhagyott madár címűt - vitte ez alkalomból színpadra azonos címmel, táncdráma keretei között bemutatva. De nem pontosan ugyanazon történet szerint, viszont mondanivalójában ugyanazt a témát körüljárva, csak másképp megközelítve. Megjelenik benne a címből is következtethető elhagyatottság érzés, mindezek mellett felmerülhet bennük a kérdés, hogy mi van akkor, ha "nem illünk bele a sorba", s ha beleillünk, akkor annak milyen következményei is lehetnek. A táncdráma ezt a szerelem, az utódképzés, s az ezt kísérő mély érzelmek világában mutatja be. De van valami benne, ami ezek felett áll, s különlegessé teszi. Ez pedig maga az előadásmód. Teljesen elsötétített terem, 10 értelmi fogyatékos szereplő 3 segítővel, fekete és fehér színű díszletek, valamint hasonló színű madárjelmezek (lepel, fejen hosszú csőr), díszletnek még háttérben magányosságot sugalló festmény, színpadon fatönkök, valamint egy fészek, fészeknél füst, s a sötétség és a fehér fények váltakoznak a megvilágítás során. Mindez alatt keleti sámán torokének töltötte meg a termet, pontosabban tuvai torokének, amelyen belül egy énekes egyszerre két-három hangot is megszólaltat. Ezen torok-zene pedig nem volt más, mint a Huun-HuurTu azonos című, Lonely Bird (Elhagyott madár) dala. Ez a zene a lélek mélyére hat, hallgatása közben képzeljük mellé a fent leírtakat, valamint a szereplők

10


szavak nélküli, sokkal többet mondó érzelem-megjelenítő mozgásait, arckifejezéseit. S mindezt úgy élhettük át, mint egy elhagyott madár a sötét színházteremben. Egyszóval ez így, együtt mélyen hatott a közönségre, ennek következtében kellett is tartani pár perc szünetet, hogy visszazökkenjünk egy másik dimenzióba való utazásból a nap többi programjának folytatásához, persze ehhez hozzájárult a technikai átszerelés szükségessége is. Következett Halmy György filmje, „Az Úristen különös kegyelme magyarrá tett” című dokumentumfilm levetítése. Amúgy a rendező, valamint e dokumentumfilmben is szereplő Csuja Imre színművész is jelen volt már e filmvetítésen, sőt, már az ezt megelőző táncdrámán is. A film Lükő Gábor magyar néprajzkutatónak állít emléket. Vele látható egy riport, aki az ő életéből e filmben a „változást” emeli ki Karácsony Sándor (a magyar filozófiai gondolkodás egyik megteremtője) hatására, valamint a néprajzban rejlő üzeneteket, jelentéseket, tárja elénk, saját munkásságából. Már e filmben is megjelenik Ady Endre, nem csak versben, de szellemiségében is, hiszen rávilágít arra, hogy a magyar gondolkodásban, ami kihat a művészeti irányzatokra is, nincsenek olyan éles határok, hanem van valami, ami mindezek felett áll, s egybefogja ezeket az irányzatokat is. S így nem utolsó sorban e film egyben egy ráhangolódást is adott a következő nap eseményeihez. Halmy György rendező több Lükő Gábor filmet is készített. Nyilván aki jobban meg akarja érteni az ő munkásságát és életét, azoknak a többi dokumentumfilmet is látni kell. A film után jött az ankét a Katalin teremben, ahol egy baráti beszélgetés keretében lehetett feltenni kérdéseket a rendezőhöz. Egy nagyon jó beszélgetés kerekedett ki, amely még jobban segített megérteni a mondanivalót, amely során kíváncsian lehetett várni a következő nap eseményeit. A szombati nap egy nem akármilyen színházi est várt a nagyérdeműre, amely „Az Óperenciás tengeren-a táltos költő: Ady Endre” címet kapta. Nem véletlenül kaphatta ezt a címet, mert a feltöltődéstől lélekben olyan magasra szárnyalhatott a közönség, amely még talán az ”Óperenciás tengeren is túl” van, s ilyet csak egy TÁLTOS költő jelenléte tud adni, amely hatására a közönség pedig nagy számban volt jelen néma csendben, szinte mozdulatlanul, ám mégis szárnyalva élte át e színházi estet. Mert jelen volt a költő, szellemiségében érezhető volt, ahogy a közönség között járkál. Hegedűszóval érkezett a Katalin terembe, s Balázs Barnabás zeneszerző – hegedűvirtuóz közreműködésével a közönség soraiból vitte a zene fonalait a színpad felé, amelybe belekapaszkodhattunk, míg nem a megtestesült költő elé érkeztünk Csuja Imre és Szabó Margaréta személyében. Előadásmódjukban volt valami különleges. Úgy adták elő, mintha a szavak, a költő szavai belőlünk is jönnének, valamint hozzánk is szólnának egyszerre, párhuzamosan. Színpadon a költő korához illő bútorok, s a színészek, valamint a hegedűs Barnabás olyan otthonosan mozogtak, hogy egy idő után fel sem tűnt, hogy egy színpadkép, ami előttünk van. S hogy a szavakat jobban megértsük, volt, ahol énekelve adtak elő egy-egy verset a 36 vers közül mert ennyi hangzott el összesen- Barnabás hegedű-kíséretével, aki saját maga komponált zenét ez alkalomra, s mindezek mellett átkötésként gondosan válogatott, odaillő népdalok is elhangzottak (pl. Fellegajtó-nyitogató, Elindultam szép hazámból…). Halmy György rendező nagyon jól összeállította e színpadi előadást, amely kerek egészet alkotott.

VIII. évfolyam 3. szám

Recommend Documents