VII. évfolyam 3. szám

VII. évfolyam 3. szám

2005. ôsz

2005. ôsz

Negyed évszázad Wagner bûvöletében Jubileumi beszélgetés Molnár Andrással

G

yermekkorában szerette meg a kelta–germán mondavilágot. Hamar megismerte Wagner néhány zenedrámáját, és a Lohengrin története különösen megtetszett neki. Valójában Wagnernek s a Lohengrinnek köszönhetôen döntötte el, hogy énekes szeretne lenni. Vágya beteljesült. Elsô Wagner-szerepe éppen a Lohengrin volt. Molnár András immár negyed évszázada énekel itthon és külföldön. A nemzetközi hírû Wagner-interpretátor, a budapesti Operaház kiváló hôstenorja azonban nem csupán a romantikus német, hanem az olasz repertoárban is otthonosan mozog, sôt újabban olyan karakterfigurákat is énekel, mint a Peter Grimes címszerepe vagy A pikk dáma Hermannja. – Mihály András 1979 januárjában vett fel az Operaházba. Az elôéneklésen a Hunyadiból László áriáját, a Carmenbôl a Virágáriát és A nürnbergi mesterdalnokokból a Versenydalt adtam elô. Kezdetben kisebb szerepeket kaptam, de a nagyobbak is hamar megtaláltak: elôször a Hunyadi László, majd Tamino, Don José… 1982-ben énekeltem elôször a Lohengrint, Giuseppe Patané vezényletével, 1983-ban pedig a Parsifalt, Ferencsik János betanításában. Hogyan emlékszik vissza az idôs mesterre? – Ferencsik János karnagy úrral kapcsolatban nagyon szép emlékeim vannak. A varázsfuvola Taminója volt a második fôszerepem, a felújítást ô vezényelte. A próbákon mindenféle érdekességet mesélt a darabról, s különbözô instrukciókat adott. Fôiskolára ugyan nem jártam, de a zenei képzettségem megvolt, mert gyerekkoromban hegedültem. Alapvetô zenei dolgokat tehát nem kellett magyaráznia, de nagy élettapasztalatából fakadó történetei igen tanulságosak voltak. Mesélte például, hogy mint kezdô, fiatal karmester kiutazott Bécsbe, mert a vezénylés közben manuálisan nem tudott megoldani valamit. A kor egyik legnagyobb karmesterétôl kért tanácsot a darab tolmácsolásával kapcsolatban.

Ferencsik János nagyon figyelt az énekesekre. A varázsfuvola elsô próbáján, a Tamino-ária kapcsán azt mondta nekem: „Fiam, én nem is szólok semmit. Amit csinálsz, azt lekísérem. Tudom, hogy ez nehéz nóta." Így is történt. A próbákon azért még adott tanácsokat, de az elôadáson már valóban „nem avatkozott be", hanem figyelmesen kísérte az énekeseket. A Parsifal próbáin egy-egy nehezebb résznél megkérdezte a szólistákat, kényelmes-e, jó-e az éneklés… Aki színházi karmester, tudja, hogy vannak helyek, ahol a zenekarnak „be kell húznia a féket", mert a közönség akkor érzi jól magát, ha az elôadó jól meg tudja oldani a feladatát. Arról a bizonyos 1983-as Parsifal-elôadásról még ma is szuperlatívuszokban beszélnek, akik hallhatták… – Csodálatos idôszak volt. Valóban különleges légköre volt azoknak az elôadásoknak. E felújítást megelôzôen Ferencsik János 1945 elôtt vezényelhette itthon a Parsifalt, a háború után mindössze egy harmadik felvonást dirigált. A próbákon szarkasztikus stílusával, szikár modorában röviden szólt a mûrôl. Mély dolgokat mondott, amelyeken késôbb sokat gondolkodtam. Nagyon közel állt hozzám mindaz, amirôl beszélt, és bízom abban, hogy „jó földbe hulltak" az általa elmondottak. A Parsifalelôadások legérdekesebb részei azok voltak számomra, amikor nem kellett énekelnem. Akkor hatott rám igazán Ferencsik János interpretációja. Mindaz, amit a darab közben a zenekarával közvetített, visszahatott rám. Ritkán hallani zenekart olyan magas színvonalon szólni, mint ahogy akkor szólt, az ô irányítása alatt. Az elôadások után fiataloktól, ifjú hölgyektôl kaptam leveleket, ami nagyon jólesett. A színház misztériumához tartozik, hogy valaki tollat ragad és olyan dolgokat ír le, amelyektôl még ma is elérzékenyülök. Akkor még nem is tudtam, hogy ilyen hatás-

3

2005. ôsz sal lehet egy szerzô – az énekes által – a közönségre. Ezek a levelek is megerôsítettek abban, hogy érdemes volt belevágnom ebbe a nagy kalandba, ami az éneklés. Ezután egyre többször hívták külföldi vendégszereplésekre. Úgy tudom, még az idôs Hans Hotterrel is énekelt… – A nyolcvanas évek közepén Antwerpenben, a Parsifal új rendezésének hat elôadásán. Budapesten magyarul ment a darab, és mivel itthon egymás után tanultam a különbözô szerepeket, a vendégfellépések elôtt sokszor nem volt elég idôm arra, hogy a darabokat tökéletesen elsajátítsam eredeti nyelven. Például Berlinbe is úgy mentem ki, hogy ott tanultam meg a Lohengrint németül. Antwerpenben Hotter úr énekelte Gurnemanzot. Látta, hogy még nem vagyok teljesen kész, de „pátyolgatott", biztatott. Azt mondta: „Nyugodjon meg, fiatalember, a szerep megvan magának". Segített, hogy beilleszkedjek a rendezésbe. Ô botra támaszkodott a színpadon is, mert akkor már nehezen járt. Nagy élmény volt mellette énekelni. Ritkán hallani ilyen hatalmas hangot, pedig már jócskán túl volt a pályája csúcsán. Mégis úgy szólalt meg, hogy az én testem is belerezgett a hangjába. Hasonló élményeim voltak még Bayreuthban, ahol kisebb szerepeket énekeltem, a legjelesebb Wagner énekesek oldalán. Külföldön merre járt és mi mindent énekelt? – Kint legtöbbször Tannhäusert énekeltem. Franciaországban sok helyen jártam, többek között Limoges-ban, Marseille-ben, Rouenban. A bolygó hollandi Erikjét eddig csak kint, Bonnban, illetve Zürichben alakítottam. Buenos Airesben Respighi A lángjában vendégszerepeltem, Grazban a Sába királynôje Asszádját énekeltem. Berlinben, Drezdában, Barcelonában Lohengrint… Az egyik barcelonai Lohengrin-elôadáson mulatságos élményben volt része… – A Gran Teatre del Liceuban léptem fel a Lohengrinben egy spanyol szopránnal és német vendégénekesekkel. A harmadik felvonás szobajeleneténél történt egy malôr, ugyanis nem volt bekészítve az a kard, amellyel le kell sújtanom a szobába betörô Telramundra. Amikor közeledett az összecsapás pillanata, belém villant: vajon hol le-

4

het a fegyver? A kettôs közben finoman hátat fordítottam a nagyérdemûnek, és óvatosan körülnéztem, mit lehetne tenni. A színpad szélén állt egy statiszta teljes fegyverzetben. Oldalra léptem, s amikor Telramund berontott, kinyúltam a statiszta kardjáért, és azzal sújtottam le rá. Az elôadás után a német kolléga elmesélte, a színfalak mögött tanakodtak, vajon mit fogok csinálni. Azt mondta, ha egyszerûen ráijesztettem volna, ô akkor is összeesik. Hiányzik valami Wagner-szerepeinek sorából? – Gyakorlatilag Wagner minden fontos tenorhôsét énekeltem. Kivéve a Rienzit, illetve Logét, amelyre kapacitáltak ugyan, de úgy érzem, az nem nekem való. A Trisztánt eddig csak Budapesten, magyarul énekeltem. Már erre is volt külföldi felkérésem, de ez végül az itthoni feladataim miatt „nem jött össze”. Hogyan csinálna kedvet Wagner hallgatásához azoknak, akik esetleg most kezdenének el ismerkedni az életmûvel? – Erre egy példával felelnék. Pályafutásom során sohasem kértem szerepeket, mindig kaptam azokat. Voltak köztük olyanok, amelyeket elôször fanyalogva fogadtam. Aztán mindig találtam a darabban – akár a zenében, akár a cselekményben – egy-egy olyan részletet, ami megragadott, ami megérintett. Ezután már sokkal könnyebb volt feldolgozni a mûvet. Találtam egy magot, amely köré felépíthettem a szerepet, s ezzel együtt változott a darabbal való viszonyom is. Ezzel azt szeretném mondani, hogy minden zenében, minden operában találhatunk valamit, ami megvan bennünk, ami foglalkoztat minket. Ha erre a pontra rátalálunk, akkor egyszer csak kibomlik a mû szépsége. Akinek csak egy kis affinitása is van a zenéhez, megtalálhatja a kulcsot. Wagnerben annyi minden van! Olyan, mint egy dzsungel, számtalan réteggel. Sokszor énekeltem a mûveit, mégis megunhatatlanok számomra, s mindig tudnak valami újat mondani. Sokszor talán nehéz közlekedni ebben a wagneri ôserdôben, de aki veszi a bátorságot, hogy bemerészkedjen, rájön, hogy e rengetegben sokfelé lehet kalandozni s csodálatos dolgokat lehet találni. Pallós Tamás

2005. ôsz

A mû elsô megszólaltatója a Lohengrinrôl Részletek Liszt Ferenc tanulmányából III. rész

V

ajon azoknak is megvan-e, akik szeretnek, a maguk Descartes-i jelszava, amelyen érzelmi életük teljes rendszere nyugszik? Nem alakítható-e át a „cogito, ergo sum” így: „érzem, tehát tudom”? A görögök egyaránt analitikus és látnoki intelligenciája – akik balzsamosan átfonták mitológiájuk tarka lapjait oly sok nagyszerû allegóriával – semmiképpen sem nélkülözött egy alapvetô erényt: azt, hogy felfogják a szeretet soha ki nem hunyó jellegét, azért a szeretetét, amely elszakad a meggondolás kötöttségeitôl és a szûk korlátok fölébe lendül. Az ókoriak szerint Ámor szemeit eltakaró kötelékben – ami minket illet – szívesebben látunk magasabb értelmet, mint ahogyan azt napjainkban fel szokás fogni. A szerelemnek valóban nincs szüksége a szemek tanuságára ahhoz, hogy a szeretett lény szépségét és mibenlétét felismerje. Elza a hite révén emelkedik fel – nevezzük hitnek a szívében érzett bizonyosságot – az emberfeletti természettel felruházott szerelmeséhez, és hogy ô mindvégig szeretve marad, az azért van így, mert mihelyt megjelenik a kísértés, hogy kíváncsiságának eleget tegyen, mégis visszatér legteljesebb bûnbánattal a hithez. Hite folytán ismeri fel tévelygését, ami ôt kételkedése révén a gyûlölködés és gonoszság szövetségesévé tenné… Visszautasítja a tudást… Tudatlan akar maradni… Érzi hitteljes tudatlanságának magasabbrendû voltát, és lényének természetes tisztaságához, alázatos ártatlanságának fényéhez és erejéhez visszatérvén villámgyorsan eltaszítja magától azt, aki ôt jónak és rossznak tudójává akarná tenni. E patétikus jelenet fordulatait annál is inkább igen feszülten és elfogódottan követjük, minthogy a titok, amit Lohengrin rejteget, annyira nagy, szép és szeretetteljes. Lelkünk mintegy azonosul a küzdelem sokféle fájdalmával, és – a vívódásban egy rokon képet felismerni vélve – ezt a nevet suttogja: Pszükhé. Ha nem a hit volna a legszebb adománya, a legragyogóbb dísze, a végsô célja minden szerelemnek, honnan jönne akkor rokonszenvünk e nô iránt, aki

rajongással adja oda magát egy ismeretlennek? Ha elvitatnánk az érzelemtôl annak jogát, hogy „sejtve állítsa azt, amit az ész nem képes belátni”, ha az értelem nem fogadná el a hitet, amire az érzés felhatalmazza, nem lenne-e ez egyfajta kicsinyesség az ész részérôl? Miért is vagyunk úgy megilletôdve, amikor Elzát angyali tisztaságú szánalomtól áthatottan látjuk Ortrud iránt, aki „nem képes hinni”? Miért kelt bennünk megelégedést, amikor azt látjuk, hogy Elza elutasítja Friedrich rábeszélését és Lohengrinnek így felel: „szerelmem messze minden gyanú fölé emelkedik”? Végül pedig miért találjuk felemelônek azt, hogy bizalmatlanságát és kételkedését feladva egycsapásra lemond azon titok megismerésérôl, amelynek leleplezéséért elôbb úgy esedezett; hogy ezzel szemben óvni, védeni akarja Lohengrint, siet ôt karddal felfegyverezni, holott nem gondolja róla, hogy valódi veszély fenyegetné? Ha a szerelemben nem törvény, hanem zsarnoki követelés lenne a hit, (…) nem kellene-e Elzának – hogy következetesnek, hôsiesnek, csodálatra méltónak és csodálatban részesülônek lássuk – amellett kitartania, hogy tudjon, hogy ismerjen, hogy ítélkezzen afölött, aki lebecsülte és megalázta ôt, amikor a vak bizalmat magában foglaló szerelmét igényelte? – A költôi képzelet tehát itt még többet mutat, mint a szenvedélyes érzelem eláradását; többet, mint a virágot és egyszersmind az annak kelyhében rejtôzô gyümölcsöt, – a szerelembôl fakadó hitet tárja elénk… Liszt Ferenc Fordította: Á. A. (folytatás következik) Kiegészítés. Cikksorozatunk második része két helyen kissé hiányosan jelent meg (Wagner-Hírmondó, VII/1–2. szám, 6-7. oldal). A7. oldal jobb hasábjának 14. sorában induló mondat helyesen így kezdôdik: „Ô – adjunk hálát az Égnek! – nem okoskodó nô”. A II. rész utolsó elôtti mondatának ez a teljes alakja: „A zavarodottság e pillanata elôtt azonban a szerelem és a hit azonos voltát érezte és hirdette”.

5

2005. ôsz

Egy világhírû karmester: Fischer Ádám

K

evés karmesternek adatik meg, hogy a lami Operaházzal szemben álló lakásban élt. Öccsével, Bayreuthi Ünnepi Játékokon részt ve- Ivánnal e neves intézmény gyermekkórusának tagja hessen. Még kevesebbnek, hogy Wag- volt, már ekkor szerepelt többek között Bizet Carmenéner világa legféltettebb kincsének, a Ring-ciklusnak ben és a Borisz Godunovban. AFischer-fiúk ebben az ôrzôjévé válhasson e régi falak között: Richter János, idôben egyszer nagy megtiszteltetésben részesültek: a Knappertsbush, Karl Böhm. Különösen boldogok le- két testvér a Varázsfuvolában szólistaként énekelhetett! hetünk, hogy e nagy karmerterek sora néhány éve A Bartók konzervatóriumban végzett, zongora és egy magyar mûvésszel is bôvült: Fischer Ádámmal, zeneszerzés szakon. Karmesteri képességei fejlesztése aki 2001-ben a tragikusan hamar eltávozott Giusep- érdekében késôbb Bécsbe költözött, hogy a nagy hírû pe Sinopolitól vette át a pálcát, még a rendezésen fel- Hans Swarowskytól tanulhasson. Az igazán nagy siháborodott konzervatív Wagner-híveket is bámulatva kerhez vezetô út akkor nyílt meg neki, amikor a milaejtve interpretációjával (minden bizonnyal ugyanúgy, nói Cantelli karmesterversenyt megnyerte. Hamaromint ahogyan Budapessan Hamburgban, majd ten tette egy évvel azelôtt a Münchenben debütált, Mannheimi Opera emléamikor a megbetegedett kezetes Trisztán-vendégeKarl Böhm helyett ugrott lôadása során). be a Fidelio elôadására. A Fischer minden Wagpárizsi operában 1984ner-imádata ellenére nem ben debütált a Rózsalovagesett a „túlspecializáció” gal, két évvel késôbb pedig csapdájába: idén aua Scalaban vezényelte a gusztusban a Salzburgi Varázsfuvolát. 1897 és fesztiválon Mozart Cosí 1992 között Kasselban volt Fan Tuttéját vezényelte, fôzeneigazgató. bayreuthi gyôzelméhez A 70-es évek közepétôl hasonló sikerrel. Emellett Fischer Ádám szorosan talán ô tette a legtöbbet együttmûködött a Helsinki azért a mesterért, akihez Philharmonic zenekarral, a magyarokat is rengeteg azóta pedig számos európai szál fûzi: a néhány éve zenekar láthatta élén: a Bétartó Haydn-reneszánsz csi Filharmonikusok, az nagymértékben köszönOrchester de Paris, a Lonhetô Fischer Ádámnak don Philharmonic, a Philés az 1987-ben altala alaharmonia és a Royal Philpított Osztrák-Magyar harmonic. Japánban Haydn-Zenekarnak. 1984-ben debütált, 1981Fischer Ádám 1949 ben pedig a San franciscoszeptember 9-én született i közönség elôtt mutatkozott Budapesten. Családja egy Fischer Ádám a 2001-es Bayreuthi Ünnepi játékokon – éppen nem be Mozart Don Giovannia zenekari árokban közvetlenül a Magyar Áljával, és ugyanebben az év-

6

2005. ôsz ben vezényelte a tést (aki nem ismeri, Macbeth új rendezéfeltétlenül hallgassét a Chicago Lyric sa meg, nem utolsóOperában. Tengesorban a csúcsforrentúli karrierjének mában éneklô Silegfontosabb éve taegfried Jerusalem lán 1984 volt, amigyönyörû románca kor elôször állhatott miatt). Szintén ô a legendás Boston volt az elsô, aki telSymphony Orchestjes felvételt készített ra élére. Ez év ôszéJoseph Haydn ben a Magyar Állaösszes szimfóniájámi Szimfonikusukat ról. Emellett híres vezette amerikai turMarton Évával és néjukon, melynek Samuel Ramey-vel során bejárták Cinkészített Kékszacinnatit, Denvert, kállú-felvétele Detroitot, Torontót, (CBS) és az ugya- és a konyhában Ottawát és Atlantát. nerrôl a mûrôl ké2000 óta Fischer a Mannheimi Nemzeti Színház szített, a BBC gondozásában készült film, mely elélén áll. Az itteni produkciók sokszínûsége jól mu- nyerte a Prix Italia és a Charles Heidsieck díjakat. tatja egyben a mester sokszínûségét: Monteverdi reEgyesek számára talán meglepô Fischer Ádám neszánszától (Combattimento di Tancredi e Clorin- hobbija: kevés szabadidejét legszívesebben a konyháda) Mozart ismert és még újra felfedezendô remek- ban tölti, ahol nagy elánnal készíti el kedvenc ételeit samûvein túl egészen a Kékszakállúig minden megta- ját receptjei alapján. Ezek megtaláhatóak az Osztráklálható repertoárjában. Magyar Haydn Zenekar honlapján (www.haydnpNagy jelentôségûek Fischer stúdiófelvételei is: hil.org). Aki kedvet kapott arra, hogy megpróbálja el1982-ben ô készítette el Goldmark Sába Királynôjé- készíteni a gulyást, a fokhagymalevest vagy a „másnanek elsô teljes felvételét a Hungarotonnak, ami el- pos levest" à la Fischer, bátran látogassa meg! nyerte a nagy hírû Grand Prix du Disque kitünteVárszegi Márk

Wagner-elôadások BUDAPESTEN TANNHÄUSER 2005. október 20., 28. november 3., 9. 2006. február 9., 15., 19., 23. A NIBELUNG GYÛRÛJE A Rajna kincse 2006. január 6., A walkür január 8., Siegfried január 11., Az istenek alkonya január 14. PARSIFAL 2006. április 14., 17. A NÜRNBERGI MESTERDALNOKOK 2006. május 20.(pr.), 24., 27., 31. június 3., 11.

BÉCSBEN A BOLYGÓ HOLLANDI 2005. november 21., 24., 27. 2006. április 3., 7., 11. LOHENGRIN 2005. december 3.(pr.), 7., 11., 15., 19., 22. 2006. március 5., 9., 13., 17. A NIBELUNG GYÛRÛJE A Rajna kincse 2006. január 7. A walkür 2006. január 8. Siegfried 2006. január 13. Az istenek alkonya 2006. jan. 15. TRISZTÁN ÉS IZOLDA 2006. február 11., 15., 18. április 21., 25.

„…A nürnbergi mesterdalnokok III. felvonása a kínai fal után a leghosszabb dolog a világon. Viszont szinte hihetetlen, mennyit tud elmondani ebben a felvonásban ilyen rövid idô alatt…” Sergio Failloni

7

2005. ôsz

Parzival hosszú éjszakája Piliscsabán 2005. május 13-án és 14-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai campusán egy teljes napra, a pünkösdöt beköszöntô péntekre és szombatra újjáéledt a mesés középkor.

ogy mi is történt valójában? Akadt egy S miközben Parzival kalandról kalandra, viadallelkes könyvkiadó, a Kláris, amelyik ról viadalra haladt, a campusra kikalandozó közönszíntiszta elkötelezettségbôl lefordíttatta séget a színes programok és meglepetések hosszú és két vaskos kötetben kiadta a német sora várta. A kicsiknek az e célra berendezett játszóközépkor legszebb és legnépszerûbb lovagregényét, szoba nyújtott lehetôséget kreatív energiáik kiéléséa Parzivalt. És ha már elôállt ez a szép szöveg – a re: írhattak lúdtollal és tintával, mint a középkori mû fordítója, Tandori Dezsô rekordidô, tíz hónap kódexmásolók, léggömbökre pajzsokat festhettek, s alatt birkózott meg, nem fôleg részt vehettek a tomakármilyen fokon, a köbolán. zel 25000(!) verssorral –, De Piliscsabán nem az egyetem Germaniszticsak magyar szavakban, kai Intézetében „pragmaés nem csak a fülnek tikus mûvelôdéstudohallhatóan éledt újjá egy mányt” hallgató diákok teljes napra a középkor! összeálltak, és megszerA középkori irodalom és vezték a szépséges mû hiszakácsmûvészet szakánytalan felolvasását. avatott tudósa, Helmut Kilenc színész – a felBirkhan professzor lépés sorrendjében Fenyô ugyanis egyenesen Ervin, Andai Katalin, Bécsbôl hozta a kellékeSzabados Zsuzsa, Zsolket, hogy megidézze a nai Margit, Kiss Máté, régmúlt étel-ital szokáZámbori Soma, Kocsis sait: tíz kiló csicseriborGergô, Papp Dániel és sópépet és hozzá olyan Samu Attila – 22 óra egzotikus fûszereket, alatt, péntek délután 5-tôl mint a kurkuma vagy a szombat délután 3-ig regalgantgyökér, no meg gélte az ifjú lovag, Parziegy nagy csokor frissen val kalandjait születésétôl szedett erôsszagú rutát. a Grál megleléséig, a Ez az aprólevelû gyomszenvedô Anfortas megnövény csodálatosan inváltásáig és a Parzivaltenzív vegetatív aromát Helmuth Birkhan bécsi professzor „Parzival” hosszú éjszakájának megnyitóján fiú, Lohengrin útra keléáraszt, és tudni lehet, séig. hogy a középkorban vele

H

8

2005. tôsz ízesítették a bort – szóval, amikor a vélhetôen azért, Pázmáneumon is elmert különben csak jött az este, megszóa savanyúsága dolaltak a mesés kelet minált volna. Havarázslatos dallasonló okból szívemai, és a Seyransen kevertek hozzá Reia-duó elbûvölô mézet is. Parzival hastáncot lejtett a hosszú éjszakáján nagyérdemû szóramind szagos rutás, koztatására. mind mézes borból A maratoni felbôven jutott kóstoló olvasás maradéktaa szomjazóknak. lan sikernek bizoBirkhan pronyult – köszönhefesszor ékes középtôen a lelkes és kifelnémet nyelven tartó közönségnek. több alkalommal is Volt, aki könyvvel a részleteket olvasott kezében szinte az fel a mûbôl. Tu delejétôl a végéig finunk kell, hogy a gyelemmel követte a mai német erôsen eltörténetet. Ehhez a távolodott a középsikerhez sokban felnémettôl. Különös hozzájárultak a tanulmányt igényel, magyarországi ha meg akarja valaWaldorf-iskolák taki érteni, és olyan nárai és növendézengzetesen, ahokei is – ott ugyanis gyan a bécsi proa Parzival kötelezô fesszor mûveli, csak olvasmány. Nem Hangulatkép „Parzival hosszú éjszakájáról”, egész kevesen lehetvolt hiány illusztris Tandori remek magyar fordításának 24 órás felolvasásáról nek a hajdani bevendégekben sem, a – Zsolnai Margit olvas szédmód birtokában. rendezvény támoVolt tehát rege, eszem-iszom, dínom-dánom – hát gatói közül az Osztrák Kulturális Fórum és tánc nem volt, se zene? De bizony, volt mind a kettô, Nagykövetség munkatársai képviseltették magumert három diáklány furulyán adott elô középkori kat a legnépesebben. Kis idôre felbukkant a szídallamokat, s amikor leszállt az este – hogy a Parzi- nen a PPKE germanisztikai intézetének immáron valt idézzük: Széchenyi-díjas alapítója, Vizkelety András professzor, Maróth Miklós prodékán is átsuhant a Lassan alkonyodott, csarnokon, hajnal felé pedig többen hallani vélték a fény halványodott, egy angyal szárnyainak suhogását – ha tényleg de a felhôkön át ott járt, és nem csak az erôsszagú ruta meg a gala hû csillagvilág, gantgyökér idézte meg az illúzióját, nem lehet kétaz éji mennyezet, ékeskedett a vár felett. ségünk afelôl, hogy a népes közönség többi tagjáAz éj sosem rivall, hoz hasonlóan ô is elégedetten távozott a helycsendben jön zászlósaival. színrôl. Termek csillárai gyúltak, asztalok gyertyakoszorúsak – Nagy Márta

9

2005. ôsz

„Történetünk kissé tarka” Wolfram von Eschenbach Parzivalja, a középkori német költészet kiemelkedô alkotása, korának egyik legsikeresebb lovagregénye volt. Elsô teljes magyar nyelvû kiadása 2004 ôszén jelent meg Tandori Dezsô fordításában.

Egy vérbeli dalnok: Wolfram von Eschenbach gyermek Parzival lovaggá válásának mo- minusokkal, német és francia lovagregények szereplôinumentális történetét – ma ismert terjedel- nek neveivel, teológiai, orvostani, növénytani szakkifemében közel 25000 verssort – 1210 körül jezésekkel. Alig hihetô, hogy mindezen ismeretekre csufejezte be a lovagköltô Wolfram von pán hallomás útján tett szert, ahogyan mindig csak erEschenbach. Magáról a szerzôrôl keveset tudunk, ez az re hivatkozik.” Egyetlen példa Wolfram szerteágazó „információhiány” azonban középkori költôk esetében mûveltségére: Parzivaljában Anfortas sebének gyógyícsöppet sem szokatlan: a történeti források nagy esemé- tását látványos csodaszerekkel kísérlik meg a Grál-lovanyekrôl és uralkodókról szólnak, magukról alig beszél- gok – a halászkirály fájdalmait az Éden gyógyító vizeinek a jelentôs eseményeket mesés történetekké alakító vel és gyökereivel, a cumae-i Sibylla aranyágával, peliírók. Költôi öntudatról még szó sincs, a jeles históriákat kánvérrel, a titokzatos egyszarvú szívével, a kárbunkufiktív köntösbe öltöztetô mûvek önnön hôseik mellett leg- lus-kôvel és a sárkányvérbôl kihajtó sárkányfûvel igyekszenek enyhíteni… följebb a létrejöttüket támogató mecénásokat dicsôítik. Wolfram idônként (fiktív) hallgatóságával is beEbben a kontextusban különlegesnek számít az a szédbe elegyedik. Híres ’íjhapár mondat, melyet Wolfram saját sonlatában’ például kompozímagáról ír le a Parzivalban. Születéciós módszerébe ad betekintést: se és neveltetése „lovagnak sorol”-ja története menetét az íj lassan – mondja egyhelyütt, életét ennek elgörbülô fájához hasonlítja, lenére gyakkorta szûkösen tengette – vagyis nem kíván hallgatóinak tudjuk meg másutt. Eldicsekszik azsem többet elárulni a Grálról, zal, hogy „némiképpen” ért „az ének mint amennyit Parzival tud rómûvészetéhez”, jóllehet késôbb hozla. A folyamatos feszültséget és záfûzi, hogy „a betûket nem ismeri”. izgalmat – annak idején a szóMeglehet, kijelentéseit nem szabad beli elôadás során – úgy teremszó szerint értenünk, azok mégis soti meg, hogy elbeszélésében fôkat elárulnak Wolframról. Polémiái hôseinek perspektíváját követi. és hencegése korabeli vetélytársainak – köztük is elsôsorban a magasabb fokú iskolai mûveltséggel rendelkezô Parzival örökérvényû története és olvasottságával gyakorta dicsekvô Wolfram von Eschenbach Gottfried von Strassburgnak, a konlovagregénye két mondakört olkurens Trisztán-regény szerzôjének vaszt egybe: az Artus királyról – és mecénásainak szól. és kerekasztaláról szóló törtéWolfram von Eschenbach felteheneteket és a Grál-lovagok katôleg nagyon is komoly mûveltséggel landjainak elbeszélését. A Parbírt. A magyar kiadáshoz írt utószazival igazán modern mûként is vában Vizkelety András megállapítja, Wolfram von Eschenbach a 14. század elején olvasható: a felcseperedésrôl, keletkezett Nagy Heidelbergi Daloskönyv hogy a „költô dobálódzik latin ásfiktív portréján az útkeresésrôl és önállóvá váványnevekkel, arab csillagászati ter-

A

10

2005. ôsz zivalnak két fôhôse is van: a tudatlan gyermekbôl lovaggá serdülô Parzival (Gahmuret és Herzeloyde fia, Anfortas unokaöccse) és az ideális lovagot megtestesítô Gawan (Sangvine és Lot király fia, Artus unokaöccse). Kalandjaik Wolfram meséjében hol a Grál-birodalomban, hol Artus udvarában játszódnak. A Grál-király Anfortas biroParzival – Parsifal dalmáról senki nem tudja, hol van: Munsalvaesche, a AWagner zenejátékát ismerô közönség azonnal felte’vad hegy’ vára úgyszólván fellelhetetlen. Csak az juthat szi a kérdést: Miért Parzival, miért nem Parsifal? Az ifjú oda, aki nem keresi az oda vezetô utat. Elsô látogatása lovag neve sokféleképpen szerepel a különbözô forrásokután Parzival több mint 5 évig hiába próbálja újra megtaban: létezik ’Parcival’, ’Parcifal’, ’Parzifal’, ’Perceval’, lálni, csupán amikor lemond a keresésérôl, nyílik meg elôtsôt a ’Peredur’ változat is. ’Parsifal’ ezzel szemben a köte a Grál birodalmába vezetô út. Artus udvara ezzel szemzépkori szövegekben egyáltalán nem található. Ez a válben mozgékony, Wolfram története során többször is költozat késôbbi, az arabból történô eredeztetési kísérletekre tözik. Viszonylag könnyen rá lehet bukkanni, mi több, elôvezethetô vissza. A hagyomány szerint Wagner sokáig – fordul, hogy az egész udvar Parziattól kezdve, hogy 1845 nyarán Maval keresésére indul. rienbadban elôször foglalkozott a A Grálés az Artus-mondakör témával egészen az 1877 elején lételegyítése persze bizonytalanságokrejött teljes próza-librettóig – maga hoz és ellentmondásokhoz is vezet. is a ’Parzival’ – alakváltozatot haszHasonló a helyzet, mint Wagnernél, nálta. Csupán abban a röpke négy aki ugyancsak több hagyományt öthétben, amikor 1877 tavaszán befevöz. Wolfram nem tisztázza például, jezte a szövegkönyvet, lett ’Parzival’milyen (földrajzi) kapcsolatban áll ból Parsifal. S hogy miért? Úgy hitegymással a két birodalom, és az is te, hogy az óperzsa ’fal parsi’ (jelenfeltûnô ellentmondás, hogy míg az tése: a ’lomha érintetlen’) a helyes „életre-halálra tusázás” Artus loírásmód… Ezután gyorsan közvagi etikájával ellentétes cselekedet, kinccsé lett a Wagner-féle hirtelen a Grál-lovagoknál ez a küzdelem lelemény, jóllehet a filológia más vétermészetes módja. leményen van: A ’Parzival’ valójáKiemelkedôen fontos szerep jut ban az ófrancia ’Perceval’ és a kela regényben a lovagi erényeknek, ta ’Peredur’ alakokból ered. Mindmelyeket Wolfram szokatlan mód a kettô beszélô név, jelentésük körülnôkre is kivetít. A gyengébb nem belül ez: „vágj át a völgyön”. Wolfközvetlen megszólításával bizonyáram maga is megmagyarázza hôse ra hallgatósága tényleges összeténevét, pontosabban annak elsô fetelére reflektál. Ateljes tudatlanságlét: szerinte az annyit tesz, hogy ban felcseperedô Parzival mit sem „Közép Szerére jár”, vagyis „a kötud a lovagi viselkedésrôl és az ezt zepén át” – miként Gahmuret halámegtestesítô erényekrôl. Amikor ellának hírére Herzeloyde szívének ôször, anyja tiltása ellenére véletleközepébe hatolt a fájdalom. nül lovagokkal találkozik, azt hiszi, hogy isteneket lát. Lovaggá (s egyAz udvari költészet és lovagjai ben felnôtté) válása során kell megtanulnia az alapvetô erkölcsi és Wolfram udvari költô. A lovagi viselkedési normákat – hol saját taetika elvárásainak megfelelô, kötelepasztalatból, hol véletlenszerûen zô epikai sémákkal dolgozik. Az udfelbukkanó tanítóinak köszönhevari költészet legfontosabb fogalma tôen. Az udvari etika alapkövetelaz ’aventiure’: ez egyszerre jelent kaménye volt a „mértéklet” (mâze) és landot (csodálatos eseményt és meaz „alázat” (diemuot). Utóbbi az rész vállalkozást, akár a valós életA Grál-lovag Parzival – Malgot István illusztrációja erénytanok állandó eleme, a Grálben, akár lovagi tornán) és ennek ela magyar kiadáshoz lovagok legfôbb erénye. Wolfram a beszélését, a róla szóló mûvet. A Parlásról, a lelki-szellemi érés folyamatáról szól. Meséje ugyanakkor izgalmas történet egy képzelt lovagi világról, annak értékeirôl és a szokásairól, erkölcsi és társadalmi rendjérôl.

11

2005. ôsz dennél fényesebben ragyogó Grál” egyfajta bôségszaruként mûködik, körbehordozása a regény egyik központi jelenete. Megtudjuk róla, hogy különleges drágakô (és nem kehely!), mely aszerint változtatja súlyát, hogy jó vagy rossz ember veszi-e kézbe. Gonoszok ugyanis megemelni sem tudják. Rendszerint Anfortas asztalán áll, és bámulatos adottságokkal bír: bármilyen ételt és italt elô tud varázsolni a benne rejlô ostya segítségével, melynek Az Artus-regény erejét egy nagypéntekenként Artus király „kerekasztaaz égbôl alászálló galamb újra lát” elôször a normann Wace és újra megerôsíti. Elégeti a írja le 1155 körül Roman de fônixmadarat, aki aztán újjáBrut címû krónikájában. Ez éled hamvaiból. AGrál legfonannak az udvarnak a középtosabb tulajdonsága azonban pontja, melynek kifinomult az, hogy látványa mindenkit és mûvelt életmódja minden (persze csak a jó embereket, más udvar eszményi példakéhiszen a gonoszak nem is látpe: itt élnek a világ legjobb és ják) meggyógyít, fiatalon és legmerészebb lovagjai, az ô erôben tart – a nagybeteg Anegyenrangúságukat jelképezi fortast is, annak legnagyobb a kerekasztal. A középkori bánatára. Artus-regények szerkezeti A lovagregény központi felépítése a következô: a fôproblematikája is a Grál köhôsnek két kaland-utat kell rül mozog: az ifjú Parzival, végigjárnia, mielôtt eljut a loelsô munsalvaeschei látogavagi tökéletességhez. Az elsô tásakor nem kérdez. Jólleút során mérlegelés nélkül het két kérdést is fel kellene cselekszik, mégis sikeres: tennie: egyrészt Anfortas mindent és mindenkit legyôz, betegsége, másrészt a Grál titokzatos tulajdonságai hôsies, bátor és igazságos, s iránt kellene érdeklôdnie. már-már célba ér, mikor hirRajta kívül mindenki tudja, telen megtörik a lendülete. hogy mágikus hatású kérEgy váratlan esemény rádöbdését követôen Anfortas benti, hogy valamit félreérazonnal meggyógyulna, ô tett, és hogy a lovaggá válás maga a Grál királya lenne. jóval bonyolultabb folyamat, Évszázadok során sokat kumint képzelte. Jóllehet bizotatták, hogy vajon mért nem nyos elvárásokat tökéletesen Parzival és Condwiramurs teszi fel az ifjú az „Uram, mi – Malgot István illusztrációja teljesített, másokat teljességgyötör?” – Wolfram nyelgel elhanyagolt – másodszor ezek megvalósításáért kell útnak indulnia, mégha ezzel vén: oeheim, waz wirret dier? – kérdést. A magyar kiegyik hôn vágyott jutalmától, a boldogságtól fosztja is adás végén olvasható szép elemzésében Georg Kühmeg magát. Hosszadalmas és kimerítô második ka- newind (Székely György) úgy véli, hogy Parzival – filand-útja után aztán egy magasabb erkölcsi szinten atalsága és tapasztalatlansága okánál – még túlságoténylegesen célba ér. Az Artus-szálat Wagner szinte tel- san együtt érez Anfortasszal, és nincs meg benne az jesen elhagyja, zenejátékában a Grál-történet határoz- a távolságtartás, mely a kérdés feltevéséhez szükséza meg a cselekményt. ges. A Grál esetében más a helyzet: itt nem a túlzott azonosulás, hanem egy tanítás túlságosan komolyan Grál és lovagja vétele az ok. Azért nem kérdez róla, mert nem sokkal Wolfram más funkciókkal látja és másképp írja le a elôtte Gurnemanz lovag arra intette, hogy ne kérdezcsodálatos-csodatévô Grált, mint Wagner. Nála „a min- zen fölöslegesen. nôi közönségével szembeni erkölcsi elvárásait ugyancsak az udvari etika elemeibôl meríti: számukra is kívánatos a tisztaság (kiusche), a hûség (triuwe), a mértékletesség (mâze) és a szemérem (scham), elítélendô a hamisság (valsch). Feltûnô, hogy intellektuális erényekre nem hivatkozik, a tumpe-wîse (lomha elméjû – jó eszû) ellentétpár kizárólag a férfiakra érvényes…

12

2005. ôsz Végül persze minden jóra fordul Egy hosszas kaland-út végén Parzival ismét a Grál várába jut. Ott Anfortas kétségbeesésében már a halált kívánja, a Grál azonban akarata ellenére életben tartja: hiába csukja be a szemét, hogy hét napig ne lássa, kínzó fájdalmai miatt újra és újra ki kell nyitnai. Amikor Parzival másodszor is megérkezik, a Grál-király nem tudja, hogy a lovag tisztában van feladatával: a történet során az elmulasztott kérdésrôl többektôl, a Grál mibenlétérôl pedig Trevrizenttôl értesült. Ezért arra kéri, érje el, hogy nyolc napig ne hozzák elé a Grált, és végre örök nyugovóra térhessen. Parzival másképp tesz: elôbb háromszor térdre hullik és imádkozik, majd felteszi a megváltó kérdést. Nem mechanikusan végzi el tehát feladatát, hanem alázattal. Anfortas meggyógyul, mi több: ô lesz a világ legszebb férfiúja (még Parzivalnál is szebb!), az új Grál-király, Parzival pedig végre révbe ér: évekig nem látott felesége, Condwiramurs és ikerfiai, Kardeiz és Lohengrin oldalán boldogan él. A szöveghagyományozódás A fennmaradt kéziratok tanúsága szerint a Parzival a német középkor talán legolvasottabb mûve volt. „81 teljes vagy töredékesen fennmaradt szövegemlék tanúskodik népszerûségérôl. Ennyi kézirat a Nibelung-énekbôl sem maradt ránk”, foglalja össze a tényeket Vizkelety professzor úr. „1500 körül megszakad a kéziratok sora, a mûvet két és fél évszázadig a feledés homálya takarta. Különös módon a korai felvilágosodás korában fedezik fel újra, a svájci Johannes Bodmer modern nyelvre lefordítva, klasszikus versformában, hexameterekben adta ki 1753-ban. Tanítványa, Christian Heinrich Müller 1784-ben publikálta elôször az eredeti szöveget. 1833ban Karl Lachmann-nak, a modern szövegkritika atyjának gondozásában jelent meg az elsô korszerû, azóta is irányadó Parzival-szövegkiadás. Újra népszerûvé a romantika középkor-kultusza tette a Grál-lovag Parzival történetét, mely aztán Richard Wagner zenejátéka által vált közkinccsé.” Egy zseniális mûfordító: Tandori Dezsô Amagyar fordítást pedig Tandori Dezsô fantasztikus munkájának köszönheti az olvasó. A 65 éves Tandori másfél éven keresztül foglalkozott és mintegy 10 hónap alatt birkózott meg a könnyûnek csöppet sem nevezhetô szöveggel. A lovagregénnyel párhuzamosan ráadásul más fordításokon is dolgozott. Így ír errôl: „Kb. hat jelentôsebb-jelentéktelenebb (?) fordítási mûvet ’vittem végbe’, és ilyen évem csakugyan nem volt még. Mind Virginia Woolf két regényét (hatezer szöget sziklafalba beverô mászók precizitásával, végre egyszer angolt így!),

mind Süsskind kis remeklését, mind Pie két tucatnyi versét jószerén hibátlanul (na, értjük, ugye?), aztán a Parzival romantikusabb, relatívabb versszövegét (irdatlan mennyiség) változatosan jelenetezve.” Másutt ezt olvashatjuk tôle: „Parzivallal valami ékességes, tarka tájon jártam, sokféle ’versidomot’ kellett alkalmaznom, a középkor, a reneszánsz, az iniciálék, Arany János stb. hangulatait s tanulságait, lejteni kellett és darabosnak lenni, nehéz is volt, libbent is, s ha leült, ott volt kontrollom.” A végeredményt nem lehet kellôképpen dicsérni: Tandori rímes fordítása tökéletesen visszaadja az eredetileg szóbeli elôadásokon terjedô történet ritmusát és fordulatait. Ezt igazolandó álljon itt egy rövid részlet: „…halljátok most Parzivalról, hová jutott Wals fia? Mint mesélik, tavasz hava hullt, s mire pitymallik: fehérben ô tetôtôl talpig. Mit egyebekben mondanak: Artus volt a májuslovag. Vele minden ilyenkor történt, vagy habvirágzó pünkösd töltén. S hogy csak májusi levegôt szívott ô, elevenítôt. Történetünk itt kissé tarka: hó s májusidô együtt volna. Artus karidoeli solymásza, hogy a Plimizoelnél vadászna, nekivágott egy este, s legjobb madarát hamar vesztette. Eltûnt az a vadonban, hajnalig ne is jönne onnan. Magát úgy telezabálta, hogy a csalétket se látja. Idegen rengetegben vacogtak mindketten: mert Parzival közelén járt. Hajnalra az utakon hó várt. Lovagolt hôsünk úttalan, lova lábának gondja van kövekkel, kidôlt törzsekkel. Így derengett végül a reggel.”

A Kláris Kiadó gondozásában napvilágot látott magyar kiadást Malgot István eredeti grafikái illusztrálják. A két vaskos kötet fantasztikus fordítását részletes kommentárok, név és geneológiai táblázat egészíti ki. A könyvet Vizkelety András utószava és Georg Kühnewind tanulmánya zárja. Nagy Márta Wolfram von Eschenbach: Parzival, I–II. kötet. Ford. Tandori Dezsô, Budapest: Kláris Kiadó 2004. Kedvezményes áron (7200 Ft) megrendelhetô közvetlenül a kiadónál: kiadó@klaris.hu. Tel.: 489-0030

13

2005. ôsz

Bayreuthi ábrándok Trisztán – barna zokniban Wolfgang Wagner, köszöni, jól van. A nyolcvanöt éves Wagner unoka több mint fél évszázada irányítja már a Bayreuthi Ünnepi Játékokat: kezdetben testvérével, Wielanddal együtt, majd annak halála óta – lassan negyven éve – pedig hivatalosan egyedül. Ez akkor is egyedülálló teljesítmény, ha tudjuk, hogy az utóbbi években a tényleges szervezési munkákból mind többet vállal az igazgató második felesége, Gudrun Wagner. Akik néhány éve még arra számítottak, hogy Bayreuth ura hamarosan nyugdíjba vonul, csalódniuk kellett: a XIX. században Richard, majd Cosima Wagner által kialakított, 1951-ben megújított tradíciót nem rendítették meg sem a meg-megújuló családi belviszályok, sem Christoph Schliengensief tavalyi Parsifal-rendezése. Csók a deszkákra Jóllehet a mostani, immáron 94. fesztivál sem nélkülözte a kedélyborzoló ötleteket. Az idei bemutatóra, a Trisztán és Izoldára egy szinte teljesen ismeretlen japán karmestert hívtak meg vezényelni. A negyvennyolc éves Eiji Oue, az Oszakai Filharmonikusok és a hannoveri rádió zenekarának vezetôje sem komolyabb színpadi múlttal, sem jelentôsebb lemezfelvétellel nem rendelkezik, és bizony sokakban ébredt kétség, hogy vajon olyan Trisztán-karmesterek örökébe léphet-e a Zöld Dombon, mint Felix Mottl, Wilhelm Furtwängler, Herbert von Karajan, Carlos Kleiber vagy a legutóbbi két betanítást vezénylô Daniel Barenboim. Az elôzetes pletykák bukást jósoltak, de a közönség másképp döntött – legalábbis a premieren –, és az apró termetû japán dirigens még a színpadi deszkákat is megcsókolta meghatottságában. Ám a rendezés! Aprózai színpadraállításokban összeszokott svájci páros: Christoph Marthaler rendezô és Anna Viebrock díszlet- és jelmeztervezô – akik nemhogy Wagner-zenedrámát nem vittek még színre eleddig, de más operát is alig – zürichi illetôségüket meghazudtoló, virtigli NDK-színpadképet varázsoltak a Festspielhausba, valami olyasmit, mint a Wagner-dédunoka, Katharina tavaly, az Erkel színházi Lohengrinhez. Ám míg Katharina Wagner esetében a politiko-esztétikai szándék legalább vi-

14

lágos volt, a svájci rendezôpáros merô passzióból kápráztatta el a közönséget minden idôk legkopárabb Trisztánrendezésével. Mivel ez a romantikus darab az olthatatlan szerelmi vágyról, a leküzdhetetlen szenvedélyrôl szól, mi más is állhatna egy eredetieskedô koncepció középpontjában, mint a sivárság, a kiábrándultság és a frigiditás? A hatvanas évek szakszervezeti üdülôibe illô, csúf bútorok, parketta, neonvilágítás, összekaristolt fal. Kataton szereplôk. Már a szerelmi bájitallal telt, krómozott termoszfedô kihörpintése sem okoz látható megrázkódtatást a fôhôsök bávatag viselkedésében, de az elsô felvonás végén még él a remény: talán csak lassan hat a bûvös szer. Amásodik felvonás üres színpadképe, a nôi szereplôk zárt kosztümje azonnal szétoszlat minden illúziót. Mivel e zenedrámában írták meg minden idôk legnagyobb szabású és leglángolóbb szerelmi kettôsét, mi sem kézenfekvôbb, ha a mai urbanizált világunkban a szerelmesek egymáshoz sem érnek, és leginkább a szoba két távoli pontján állva, faarccal éneklik az olyan strófákat, hogy: „majd holtan nincs, mi szétszakít; eggyé válunk végleg így; eszmélettôl, gondtól messze, név-feledve, mámorba veszve csak egymásban élünk, a Vágy betölti létünk!" Büntetlenül persze nem lehet a sarkaiból kifordítani a darabot. Így aztán a történet egyre komikusabban hat. Marthaler víziójában a megcsalt Marke király távcsövön figyeli e „szerelmi" jelenetet, ám panaszra nemigen lehetne oka hitvese hûségét illetôen, hisz mit is lát a távcsövén? Két karót nyelt figurát, akik egymásra se néznek. A felvonás drámai középpontja: az inflagranti jelenet szánalmas paródiává silányul, mivel nemigen érthetô, mi is a király problémája, és az meg végképp nem, hogy Melot vajon egy bicskával miért szúrja nyakon a neki háttal álló Trisztánt. (Wagnernél a halálvágyó fôhôs fegyverét elejtve szándékosan rohan bele Melot kinyújtott kardjába.) Meghaltak mind? A harmadik felvonásban ismerôs kép köszönt ránk: Trisztán kareoli várának kertje helyett egy lepusztult kórterem. Az elmúlt években mintegy fél tucatszor lát-

2005. ôsz tam már különféle rendezésekben ezt a kevéssé eredeti ötletet Trisztán haláltusájának színhelyéül, úgyhogy lassan azt hihetnôk, ez volt Wagner eredeti elképzelése. Annyiban azonban újít a rendezô a többi hasonlóhoz képest, hogy ezúttal nemcsak a hôs, de hû csatlósa, Kurwenal is végzetesen lebetegszik a harmadik felvonásra. Parkinzonkóros öregemberré aszalódva, szoknyában és kamásniban csoszog körbe-körbe gazdája kórházi ágya körül, és ha valamiben megkapaszkodik éppen, egész testében berezonál. Trisztánt védeni se ereje, se fegyvere, ekként csak a levegôben hadonászik, mikor a betörô Melotot és kíséretét kellene lekaszabolni a harcban, amelyben maga is halálos sebet kap… Így hát életben marad ô is, Melot is, s a rendezô megint szegény Marke királyból ûz csúfot, aki dacára mindennek, azt énekli rendületlenül: meghaltak mind… Mivel a rendezés végtelenül kevés és lassú mozdulatra épít, a változatosabb megoldások a neon világítótestekre maradnak. Tagadhatatlan, e technikával sikerült némi ötletességet vinni a darabba. A fénykörök az elsô felvonásban a csillagok mozgását imitálják. A másodikban – ezúttal a zeneszerzô szándékával összhangban – azt jelenítik meg, hogy a Fény válik az Éjszakát magasztaló szerelmesek legádázabb ellenségévé. Amikor Izolda hosszas vívódás után végre lekattintja a villanyt (Wagnernél: kioltja a fáklyát), hogy így adjon jelt kedvesének, jöhet a szerelmi légyottra, és a zenekarból elementáris erôvel szólal meg a halál-motívum – elôrevetítve a tragédiát –, akkor Marthaler rendezésében a plafon neonhurkái MM-et formázva vadul vibrálni kezdenek: memento mori! – emlékezz a halálra! És midôn a berontó Marke és kísérete újra világosságot gyújt, a neoncsövek egyenként kezdenek kiégni: történjék bármi, a szerelem hatalmát nem lehet legyôzni. Wagner operájának végén Izolda belehal Trisztán elvesztésébe. Marthaler rendezésében a hôsnô bemászik kedvese üres kórházi ágyába, és a fejére húzza a takarót. Trisztán pedig marad a földön holtan, barna zokniban. Bosszú a rendezôn Mindezek ellenére a darab kibírja a Marthaler által rámért csapást. Köszönet érte a szenzációs szereplôgárdának! Nina Stemme, a fiatal svéd szoprán lenyûgözô. Ô Bayreuthban ugyan most énekelt elôször jelentôsebb szerepet, de korábban Glyndebourne-ben már nagy sikerrel énekelte Izoldát, és most, az Ünnepi Játékokra idôzítve jelent meg az EMI albuma, ahol Plácido Do-

mingo partnereként szólaltatja meg a nôi címszereplôt. Stemme telt, szenvedélyes szopránja feledtetni képes a sivár színpadképet, a borzalmas parókát, a rákényszerített esetlen mozgást. Az ô elôadása bátran mérhetô Waltraud Meier, az utóbbi húsz év legvonzóbb Izoldájának alakításához. A Trisztánt alakító amerikai Robert Dean Smith, ha nem is ér fel karizmában párjához, de megbízható, és gyôzi hanggal, sokkal inkább, mint a legutóbbi bayreuthi színrevitelben Siegfried Jerusalem. Ajúlius 25-i premierhez képest mostanra két ponton is változás történt: Kurwenal szerepében Andreas Schmidt helyét Hartmut Welker vette át – igencsak mérsékelt sikerrel –, a nagyszerû Petra Lang helyett pedig az ugyancsak nagyszerû Mihoko Fujimura énekelte Brangänét. Ôt nyolc évvel ezelôtt, még pályája kezdetén, Grazban láttam elôször ugyanebben a szerepben, és már akkor meglepett, hogy mennyire fölé magasodott az egész elôadásnak. Marke királyt a koreai Kwangchul Youn alakítja, még egy ázsiai színt víve a darabba. A japán dirigensnek, Eiji Oue-nak az általam látott elôadáson kevesebb szerencséje volt, mint a premieren, mert bizony kifütyülte a publikum. Sokan vetik szemére, hogy harsány, és nincs érzéke a finomságokhoz, ám inkább úgy tetszett, mintha a nézôk a rendezô helyett is a karmesteren verték volna el a port. A színpadképrôl a közönség ugyanis nem nyilváníthatott véleményt ezúttal, mert a rendezô nemcsak hogy nem tisztelte meg jelenlétével az elôadást, de – szokatlan módon – a tapsrendben már nem nyílt szét újra a függöny. Így Marthaleren bosszút csak a fôszereplôk állhattak azzal, hogy a nézôk ovációjától kísérve a függöny elôtt forrón megölelték egymást – e gesztussal finoman jelezve, mit is gondolnak ôk maguk errôl az aszexuális rendezésrôl. A „fekete" Lohengrint az idén játszották utoljára – ezúttal Peter Schneider vezényletével, és a búcsúelôadásoknak kijáró ünnepléssel. De a legnagyobb siker idén is a Tannhäusert kísérte. A Vénusz szerepét alakító Németh Judit biztosan ôrzi a közönség és a Wagner család szeretetét. Már korábban lekötött nemzetközi szerzôdései miatt jövôre, sajnos, nem lehet jelen Bayreuthban, de 2007-tôl újra számítanak a Zöld Dombon a ragyogó magyar énekesnôre. S míg Christian Thielemann a következô évben a várva-várt új Ring produkciót fogja bemutatni, addig Fischer Ádám Pierre Bouleztôl veszi majd át a Parsifalt. Rockenbauer Zoltán (Megjelent a Heti Válaszban)

15

2005. ôsz

Motívumok csodái – laikus szemmel, illetve füllel

E

gy-egy wagneri mû motívumvilágáról könyveket lehetne írni. Ezt már sokan és sokszor meg is tették, és valószínûleg még sok tanulmányt írnak – e témában. Ez azonban a zenetudósok feladata. Most mindössze arra vállalkozom, hogy – úgy egymás közt – a hozzám hasonló amatôr zeneszeretôkhöz szóljak néhány szót. Különös világ Wagner zenéjének motívumkincse. Ha megnézünk egy motívumot ugyanazon mûvön belül is elôfordul, hogy hol ritmikai, hol kismértékû dallambeli eltérés mutatkozik. Lényeges az is, hogy maga a dallam milyen zenekari környezetben szólal meg. Ugyanaz mást jelenthet dúrban, illetve mollban. Emlékeztetôül: a motívumok visszatérô, felismerhetô dallamok. Elnevezésük nem pontos, hiszen ezek a hangjegysorok nem, illetve nemcsak a szóban megfogalmazott személyt, tárgyat jellemzik, hanem a hozzájuk fûzôdô fogalmakat, érzelmeket is. Jelzik, ami a szövegben fontos, vagy éppen a ki nem mondottakat tükrözik. Kiegészítik, értelmezik a szöveget, a cselekvéseket. Vegyünk néhány mintát! Több értelmezésû pl. a „Kard” nevû motívum is: Kard Egyes esetekben fegyver, amellyel harcolnak, vagy harccal kapcsolatban beszélnek róla. Máskor átvitt értelemben akaratot, elhatározást fejez ki. Elsô megszólalásakor, A Rajna kincsében, eredetileg fegyvert jelentett. A szövegkönyv (és a partitúra) színpadi utasítása szerint: „...Wotan egy kardot ragad fel, mely a nibelungok kincséhez tartozott... és a vár felé emeli azt”. A színpadra állításnál állítólag maga Wagner elhagyta ezt a megjelenítést. A zenében viszont benne maradt a kard motívuma, mint Wotan akaratának, elhatározásának, tettrekészségének jelképe. Ugyanezt a szilárd elhatározást tükrözi a „kard”

16

A walkür II. felvonásában (Wotan – Brünnhilde jelenetben). Wotan keserû szavai alatt szólal meg: „...Pusztuljon hát a pompa és dísz, szent hatalom, mely szégyenem lett, és törjön szét mit alkottam én!”… Wotan lázadozik a rákényszerített sors ellen. Lelkiállapotát mutatják az eddig szavai alatt hangzó motívumok: „Harag”, „Kétségbeesés”, „Kedvetlenség”, „Nyugtalanság”. Érzi, hogy meg kell tennie amit Fricka kicsikart tôle, de még nem tudta rászánni magát, hogy kiadja a parancsot Brünnhildének Siegmund elhagyására. A walkür ugyan már érzi, mit fog kérni apja, de még nem hangzott el a végzetes utasítás. A „Kard” motívuma az, amely tudtunkra adja, Wotan végérvényesen elszánta magát fia elveszejtésére. A „Kard” az egész Ring folyamán ezt a kettôsséget hordozza. Ha végignézzük a szövegkönyv margóján lévô motívumokat, pontosan érzékelhetjük, mikor, mit fejez ki ez a visszatérô dallam. A kard – fegyver alakjában a Nothung. Sokak szerint nincs külön „Nothung” és „Hûség” motívum. Mi a Ring könyvben mindkettôt alkalmaztuk. A dallam teljesen azonos – oktávugrás le. A zenei azonosság abszolút logikus, mert tulajdonképpen a Nothung maga a hûséget jelképezi. Wälse hûségét fiához Siegmundhoz és unokájához Siegfriedhez. Pár példa erre az azonosságra: Hûség

Nothung

A walkür I.felvonásában Siegmund egyedül maradva Hunding házában fegyvert kér apjától. „Wälse! Wälse! Hol van a kard?” „Hûség” mot. Majd a kard kiszabadításakor: „Hûség” mot. „ Wälse így igérte a bajban” ...tettre hív a kard: „Nothung” mot. Nothung! Nothung!„ Siegfried kardkovácsolása közben mindkét motívum többször szerepel. A késôbbiekben is számos helyen látható a két motívum értelem szerinti váltakozása.

2005. ôsz Az istenek alkonya I. felvonásának végén: Siegfried: „Im Nothung, légy tanúm, Hogy álnok nem vagyok”. „Hûség” mot. A II. felvonásban Siegfried így nyugtatja a féltékeny Gutrunét: „ Észak és dél között „Hûség” mot. Kelet s Nyugat – így volt köztünk a kard” A III. felvonásban mindkét megnevezés szerepel: „...fényes fegyverem lett. Az én apám kardja volt az.”„Nothung” mot. Meséli ifjúi tetteit Siegfried. Ez egyúttal az utolsó „Nothung" motívum is, hisz többé már nem használja kardját a hôs. Ettôl kezdve csak a „Hûség” szerepel, most már teljesen különválva a fegyvertôl. Siegfried haldokolva Brünnhildétôl búcsúzik: „...most újra arám vagy aki voltál” – „Hûség” mot. „Nem érhet engem vád” – mondja Gunther Gutrune vádjaira, miközben a „Hûség” motívumot halljuk. Utoljára Brünnhilde zárszavai alatt szól a „Hûség”: „ Jól tudod ugye, hogy merre visz utunk?...” „Hûség” mot. (Brünnhilde Granéhoz beszél.) *** Vegyünk a Tetralógiából egy nagyon fontos dallamot, az „Átok” motívumát. Mind a négy estén többször elhangzik, mégpedig minden felvonásban. Elsô megjelenése abban a drámai helyzetben van, amikor Wotan elragadja Alberichtôl, a gyûrû készítôjétôl a kincset. A kétségbeesett, megalázott, kirabolt gonosz törpe szabadsága visszaszerzésekor megátkozza gyûrûjét, és mindenkit, akinek valaha is köze lesz hozzá mindaddig, amíg ô visszaveszi elrabolt kincsét: „Amint átkom nyerte el, most átkom sújtson rá! ...amíg újra én visszaszerzem elrabolt mûvem!” Átok Itt az átok jelentése egyértelmû. Második jelentése is ilyen. „Elborzaszt, az átok mily gyorsan hat!”mondja Wotan, amikor Fafner megöli Fasoltot. Ettôl kezdve természetesen minden gyilkosságnál

felharsan. Mindegy, hogy a gyilkosság „jót”, vagy „rosszat” sújt-e. Sokszor megszólal a zenekarban más esetben is. A temérdek helyet nem sorolom föl, csak néhány jellegzetes részre szeretném fölhívni a figyelmet. Figyelmeztetésként hat, elôre vetíti a bekövetkezendôket A walkür II. felvonásában, amikor Fricka szavait követve halljuk: „ Ott vár atyád, leány! Kérdjed, a sorsot merre fordítja ô!” Ugyancsak a II. felvonásban a Wotan-Brünnhilde párbeszéd közben a fôisten nyilvánvalóan Alberich átkára gondol, amikor így kiált fel: „Nincs remény! Nincs remény!” „Átok” mot. Ugyanitt Wotan nagy elbeszélésének vége felé, a megmásíthatatlan sors jelzéseként szerepel a motívum: „megölni, ki nékem kedves, rútul elárulni fiam...” Legérdekesebb példa arra, hogy a szöveggel ellentétes tartalmat hordozhat a motívum, Az istenek alkonyában van. Hagen fogadja a gibichungok udvarába érkezô Siegfriedet: „Üdv! Üdv, Siegfried, drága hôs!” Üdvözlô szavait meghazudtolja a zenekarban fenyegetôen harsogó „Átok”. Egyben azt is tudatja velünk, hogy Hagen mindenképpen meg akarja szerezni a világuralmat jelentô gyûrût, vagyis készen áll Siegfried megölésére. Sokan és sokat vitatkoznak azon, hogy a Ring optimista, vagy pesszimista-e. Ha nem törôdünk azzal, hogy a zene utolsó motívuma a szerelmi megváltás, Megváltás a mû záróhangja egy minden konfliktust feloldó akkord, és nem vesszük figyelembe a színpadi utasítást sem, amely egyértelmûen bizonyítja, hogy nem a világ, csak a régi istenek pusztulnak el. (...a férfiak és asszonyok megrendülve nézik...), akkor nézzük meg az átok sorsát! A zárójelenetben Hagen beugrik a Rajnába, hogy megkaparinthassa a gyûrût. A sellôk azonban lerántják ôt a mélybe. Az „Átok” motívum, amely Hagen „ ide a gyûrût” szavai alatt elkezdôdik, megszakad!

Mutatja, hogy a nibelung terve nem sikerült, és a

17

2005. ôsz világ megszabadult az átoktól. A víz visszanyerte kincsét. A természet gyôzedelmeskedett az emberi kapzsiság fölött. Az avatatlan nézô az operák elôadásait látva legtöbbször nem tudja mi lett Hagen, illetve a gyûrû sorsa. A rendezôk nem tudják, vagy nem is akarják, Wagner színpadi utasításait betartani ( A három sellô nyakánál fogva a mélybe vonszolja ôt- mármint Hagent, majd Flosshilde újból feltûnik, ujjongva tartja magasba a gyûrût.) Aki viszont kicsit is ismeri a motívumokat, annak éreznie kell az átok félbeszakadása, és az azt követô diadalmas „Vízijáték”, és „Rajnai sellôk” motívumok hallatán, hogy mi történt még akkor is, ha mást lát a színpadon. *** Nem akarok senkit hosszas fejtegetésekkel fárasztani, de két jellegzetes motívumot nincs szívem kihagyni. Ezek a lemondás motívumai. Kettô is van belôlük. Az elsô „Lemondás”- lemondás az érzelmekrôl. Lemondás Woglinde árulja el a gyûrû készítésének titkát: „...az, ki az érzésrôl lemond, szerelmet és vágyakat elûz...” Erre a lemondásra utal késôbb Loge, amikor elmondja Wotannak a gyûrûvel kapcsolatos tudnivalókat. „Egy oly varázserô... melyet más nem, csak az tanulhat meg ki az érzésrôl lemond!” A walkür I.felvonásában a legdicsôségesebb pillanatban, a kard kôrisbôl való kirántásakor, ebbôl a motívumból tudhatjuk meg, hogy hiába hôsiesség, mindent elsöprô szerelem, Siegmund sorsa megpecsételôdik. A tragédia elôrevetíti árnyékát. Siegmund:” „Lemondás l.” mot. ...édes a vágy, mely hozta a vészt Várjon bár a halál, tettre hív a kard...” Utolsó megjelenése Az istenek alkonya Brünnhilde-Waltraute jelenete vége felé van. Brünnhilde szavai alatt az eredeti motívum más befejezéssel zárul. Feloldja a lemondást, hiszen: „...az érzés életet ad, nem tépi szét a szerelmet...” (semmi sem) A másik lemondás általánosságot fejez ki. Megje-

18

lenése nagyon érdekes. Akkor szólal meg elôször, amikor Alberich elhatározza, hogy megszerzi a Rajna aranyát és gyûrûvé ötvözi. Ezért „Megátkozom a szerelmet”" -mondja. Nem átkozódik, „csak” lemond mindenrôl. Képes mindent feláldozni a hatalomért cserébe. Ezt pedig ez a „Lemondás 2.” motívum fejezi ki. Lemondás2 Ez a motívum sokszor tragikumot jelez. Alberich így kiált fel, amikor Wotan letépi ujjáról a gyûrût: „Én eltiport, széttaposott!”– „Lemondás 2.” mot. Bevallom, hogy amíg nem ismertem eléggé a motívumokat (nem mintha most tökéletesen ismerném mindet...) értetlenül álltam az ébresztési jelenetnél – Siegfried III.felvonás. Hogy kerül ide a lemondás? „Hát így szálljon élet a legdrágább testbe...”? Többszöri meghallgatás után éreztem, hogy az itt hallott dallam nem teljesen azonos a már ismert motívummal. Érzékeltem a különbséget, de bizony utána kellett néznem, mi ez a dallam? (Hevesi Iván könyvében találtam meg a választ). Ez az „Odaadás” motívuma. A dallam azonos, de a harmadik hangon tremolo jelzés van. Odaadás Logikus és csodálatos!!! Hiszen mi az igazi szerelem, ha nem bizonyos fokú lemondás? A másik fél felé forduláskor lemondunk saját magunkról, hogy e magasztos érzésben egyesülhessünk. Loge A Rajna kincsében, egy monológon belül remekül érzékelteti a lemondás és az odaadás különbségét és egységét. „Nincs oly kincs...mi a férfit kárpótolná a nônek bájaiért” „Lemondás 2.” mot. Majd hat sorral késôbb: „Semmi nem oly hatalmas kincs, mint nôi szépség és báj” – „Odaadás” mot. Wagner érzékletesen fejti ki szövegben is ezt a szerelemben való egyesülést. Az istenek alkonyában, Brünnhilde és Siegfried búcsújánál: „S: Brünnhilde karja vagyok. B: Bár volna Brünnhilde a lelked!

2005. ôsz S: Tôle gyúl bennem a láng! B: Egy lélek Siegfried és Brünnhild? S: Benne élek, bármerre járok!” A zenekarban e párbeszéd alatt a „Hitvesi szeretet” és a „Szabadság” motívumai szólnak. Ez a téma: odaadás, szabadság, szerelem, hûség, magában is megérne egy tanulmányt! Legjellegzetesebben a Trisztánban mutatkozik meg a párral való teljes azonosulás. A szerelmi halál gondolatán túl a II. felvonás szerelmi kettôsében szavakkal is megfogalmazódik. Elég ha erre az egy mondatra gondolunk: Trisztán és Izolda – ez a kis szó ÉS! A Ring és a Trisztán esetében is extatikus zene kíséri a szöveget. Vagy a szöveg támasztja alá a zenét?! Ha már kiléptem a Tetralógiából és a Trisztánnál tartok, az u.n. „Trisztán” motívumot Wagner felhasználja A nürnbergi mesterdalnokokban is Trisztán Éva: (Hans Sachshoz) „Kiválasztottalak, hogy hitvesem te légy, és gondolatban csak tenéked adtam babért.

De másképp lett, s engem – „Trisztán” mot. kiválasztott a sors, ha bármi lesz velem, a végzet útja volt. –” „Trisztán” mot. Sachs: „Trisztán és Izolda bús regéjét „Trisztán” mot. ismerem gyermekem.” A következô két sorban Marke panasza is megszólal: Marke panasza Sachs: „Hans Sachs arra nem vágyott, hogy Marke király legyen.” „Marke panasza” mot. E sorokat írva „jutott még eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat" és sok szebbnél szebb dallam. Színes érdekességek, varázslatos összefüggések. Mint mindenki, hamar rájöttem, hogy ez a wagneri mély tenger kimeríthetetlen! Vissza kellett tehát magam fognom, hogy ne folytassam. Mindenkinek szívbôl ajánlom, hogy foglalkozzon a motívumokkal és játszadozzon egy kicsit ezekkel a zenei csodákkal! Molnár Róbertné A magyar fordítás Blum Tamás munkája.

Richard Wagner: Életem c. mûvében írja A bolygó hollandiról „Ez a tengeri út mindig felejthetetlen lesz nékem, három és fél hétig tartott és jó sok bajjal járt. Háromszor szenvedtünk át nagyon heves vihart, és egy alkalommal kénytelen volt a kapitány az egyik norvég kikötôbe befutni. A norvég fjordokon való áthajózás csodálatos hatással volt fantáziámra: a bolygó hollandiról szóló monda, ahogy azt a hajósok elbeszélése számomra igazolta, határozott, különös színt öltött bennem, amilyent csak az átélt tengeri kalandok kölcsönözhettek neki. A norvég kikötôben az átélt halálfélelmek után, kimondhatatlan jó érzés töl-

tött el, amikor a roppant gránit falak a hajós legénység kiáltozását visszhangozták, mellyel ez a horgonyvetés és vitorlafeszítés munkáját kísérte. E kiáltás kurta ritmusát erôteljesen vigasztaló elôjelnek éreztem, s így ragadt az meg bennem, majd csakhamar – A bolygó hollandi matrózdalának témájává alakult. Ennek az operának eszméje akkor már bennem kísértett, és az éppen akkor nyert hatások útján pregnáns, költôi és zenei színbe öltözött…” (Molnár Antal fordítása)

Richard Wagner: A bolygó hollandi c. operája a Marczibányi Téri Mûvelôdési Központ színháztermében 2005. október 9-én, vasárnap délután 3 órakor kerül filmvetítésre. (A film a finnországi Savonlinnai Fesztiválon készült)

19

2005. ôsz

Az akhilleuszi Parsifal ’

lesen látó szemmel írta le Thomas elemei konglomerátumában, amelyek Parsifalra, a Mann a Richard Wagner szenvedése „tiszta balgára” és az ô ténykedésére vonatkoznak. és nagysága címû mûvében, hogy a Különösen azokról az elemekrôl van szó, amelyek Parsifal szövege mind irodalmilag, nem Wagner legfôbb forrásából, Wolfram von mind zeneileg olyan összegezést ad, amelynek elemei Eschenbachtól származnak, de nem is az ôt kiegéaz összes korábbi alkotásban jelen voltak. Az író fel- szítô Chrétien de Troyes-tôl, és még csak nem is a fogása a még hivatottabbak oldaláról is megerôsítést komponista saját leleményének köszönhetôek. Itt a nyert. Pierre Boulez, majd késôbb Joachim Kaiser klasszikus-görög mítosz jön tekintetbe. A wolframi hívta fel a figyelmet arra, hogy ez a partitura – mint és a wagneri cselekmény rövid felidézése világossá valami csodálatos textura – a mindenkor jelenlevô- teszi a megoldást. ben is a teljességet mutatja Wolframnál Amfortas, a meg. De mondhatunk ennél Grál királya, Mezopotámiáis többet: a Parsifalban nemban súlyos sebet kap a herécsak mint egyedi mûben nyiljén egy keleti férfiútól, akit ô vánul meg az ilyen folyamamegsebzetten tüstént mégis tos summázás, hanem ebben megöl. Visszatérése után a partiturában Richard Wagnagy fájdalmak kínozzák, az ner teljes életmûve összegezôölét megsebesítô lándzsadik, – sôt, bizonyos módon a hegy okozta szenvedés csak teljes nyugati dramatika és ritkán csillapul. Megszületik zene is. (A Bayreuthi Fesztia Grál-üzenet: a megváltást vál 1968-beli programfüzete, csak az hozza meg a szenveilletve Elôszó Richard Wagdônek, ha olyan lovag érkenerhez, Zenedrámák, 1971.) zik, aki a megfelelô idôben Óriásinak tûnik, hogy kérdezi meg szenvedésének ennyit várunk el a búcsúzó okát; az irgalom kérdése ez, wagneri alkotástól. Ugyanamely után a kérdezô elnyeri akkor Boulez a kromatika, a a Grál-királyságot. Parzival diatonika és a vezérmotívulovag – aki erre rendeltetett – mok éleselméjû analízise réhamisan értelmezett lovagi vén zenei vonatkozásban igatapintatból nem teszi fel a Akhilleus zolta ezt az elvárást. Az irokérdést. Elûzik a Grál várádalmi-dramatikai részt, a librettót illetôen Kaiser ból, és késôbb három bölcstôl – köztük van Kundrie, mutatta ki az összekapcsoló ívet Wagner mûvei és a a Grál hírnöke – hevesen vádló feddésben részesül. történelem kimagasló színpadi költészete – Aiszkhü- Ettôl kezdve lovagi útjainak egyetlen célja, hogy újlosz és Shakespeare – között. ból megtalálja a Grált. Az utolsó lovagi küzdelemben Bármennyire jogosnak látszik is a Parsifal ilyen sorsszerûen szembekerül a féltestvérével, akit az apmagas polcra helyezése a világ drámairodalmában, ja egy engedély nélküli keleti lovagi szolgálata alatt kívánatos lenne, ha az általános és formális keretek nemzett. A legyôzhetetlen Parzival már majdnem veközött tartott megítélés sajátos, konkrét alakot is ölt- reséget szenved, amikor féltestvérek felismerik egyhetne. Erre lehetôség kínálkozik a cselekmény azon mást. A Grál-keresôt – aki most jön tökéletesen tisz-

E

20

2005. ôsz tába önmagával – Kundrie a Grál-várhoz irányítja. csak egyetlen feladatot ad a Grál-király megváltásáOtt végre felteszi Amfortasnak az irgalom döntô kér- hoz: az irgalom kérdésének a feltevését. Az elsô tadését: „mi sújt téged?” – és ô az új Grál-király. lálkozáskor Parzival elbukik, a másodiknál fel tudja A Grál királya Wagnernél is olyan sebtôl senyved, tenni a kérdést. Wagner is két fázison vezeti át hôsét amit szerelmi kalandban kapott – tisztátalan szerelem- és az elsô alkalommal hagyja elbukni, éppen azzal, ben és éppen ölelés közepette. A szembenálló ellenvilág hogy nem kérdez. A második fázisban viszont az irurának, Klingsornak ugyanis a Grál-királyság bitorlá- galom kérdése már nem szerepel többé, és a helyébe sa végett mindenek elôtt a lándzsa birtokába kell jutnia, lép a lándzsával történô gyógyítás. ami egyike az összetartozó két szent ereklyének. KlingEzzel a fordulattal Wagner új területre lép. Hasor az elveszejtés esélyét a tisztességtelen szerelemben bár Amfortas megsebesítése Wolframnál is a tisztálátja, mivel a Grál törvénye csak a tisztes lovagi szolgá- talan szerelem büntetése, habár ônála is a „meglatot engedi meg. Eszköze Kundry, a nyomorult csatlós, mentett” lándzsa hegyének érintése, sôt bevezetése aki keleti eredetû machinációkkal és tudással elcsábítja csökkenti a sebesült kínjait; azonban ez az enyhítés a Grál-királyt. Klingsor megkaparintja a szent lándzsát nem kecsegtet gyógyulással. A lándzsahegy emellett és azzal sebesíti meg az elcsábított királyt. Afájdalmaitól a nemrég megölt keleti férfiú dobófegyveréhez tartosenyvedô Amfortasnak csak egy „tiszta balga” hozhat zik; semmiképp sem az a szent lándzsa, amely a bimegváltást, aki felteszi a kérdést, mitôl szenved, – a rész- torlótól isteni csodatétel révén szereztetett vissza. vét kérdését. Ezek szerint nem látszik Parsifal, az erre predesztihelytelennek azt feltennált „tiszta balga” látja a szennünk, hogy Wagner a Parvedést, de éppen balgasága misifal cselekményét, külöatt nem teszi fel a kérdést, amiért nösképpen annak „másois szidalmazzák és elûzik a Grál dik fázisát”, az akhilleuszi várából. Lovagi útjain ezután mítosz karakterisztikus vocsak arra törekszik, hogy násaival ruházta fel. A kapvisszanyerje az elvesztett láncsolódási pontok félreisdzsát. Megjelenik az ellenvilág merhetetlenek és számottevarázskertjében. Klingsor ismét vô terjedelmûek: Kundryt használja eszközül, Akhilleusz, akárcsak rászabadítja Parsifalra, az Parsifal és természetesen azonban csak a csók erejéig enmár Parzival is, asszonyi felged a csábítás varázsának. A ügyelet alatt nô fel, mivel az csóknak az lesz a hatása, hogy anya attól fél, hogy fiát harca tiszta balga tudata megvilágoban veszti el. Az ellenállhasodik, „világ-látóvá” válik, egy tatlanul elôtörô férfiúi bátorpillanat alatt felrémlik számára ság azonban mindkettejüket Amfortas sebe és saját balgasáa veszélyek útjára sodorja és Parsifal, Luis Montané Mollfulleda szobra. ga. Klingsor odasiet, a lándzsát az anyát mély fájdalomba taParsifal felé hajítja, az azonban a hôs feje felett lebeg- szítja. Továbbá: Akhilleusz – már mint gyakorlott harve marad, aki megragadja, hogy keresztet vessen vele. cos – tisztában van azzal, hogy még ha ellenáll is az ôt Ezzel Parsifal megtalálja az utat a Grál várához. Most félrevezetni akaró szavaknak (Íliász, 9. ének), legfémár nem a kérdés az, amit neki – aki többé nem tudat- nyesebb hôs lévén mégsem tartozik azok közé, akik lan – fel kell tennie. A lándzsa hegyét Amfortas sebé- megfogadják a jótanácsot és okosan cselekednek (18. hez érinti: „csak egy fegyver segít, a sebet csak a lán- ének). Minden belátást nélkülözô konoksága, ami midzsa zárja be, amely azt ütötte”. És ô az új Grál-király. att feladatában kudarcot vall, poszthoméroszi szemmel Ez a szembeállítás tisztán arra szorítkozik, ami a tekintve a következményekre már súrolja a balgaságot. döntô különbség. Látható, hogy Wolfram a hôsének Ez elôképe Parsifal „tiszta balga” mivoltának. Továb-

21

2005. ôsz bá: a Hektor által eldobott lándzsa veszélyezteti a harcból visszatért Akhilleuszt (20. ének), amit Athéné visszafúj; a Klingsor kezétôl elhajított lándzsát isteni erô állítja meg Parsifal fölött. És: Akhilleusz lándzsája a görögök elsô trójai hadjárata után megszentelve függött Apollón templomában; és Télephosz mükénéi király – ezen lándzsától gyógyíthatatlanul megsebezve – csak akkor nyerhet gyógyulást, ha sebét maga Akhilleusz ugyanezzel a lándzsával érinti meg, ami végbe is megy. Ho trosas kai iasetai, „aki sebet ejtett rajtad, az fog meggyógyítani”, ahogy ezt ugyanezen isten orákuluma a megsebzettnek jelezte. A mondat a görög nyelvben közmondássá lett. Ennek alapján tagadhatatlannak látszik, hogy a wagneri szövegben szereplô mondat, amely szerint „csak a lándzsa képes bezárni a sebet, amely azt ütötte” innen ered! Továbbá azt is, hogy Parsifal látóvá vált („Én nyomorult!… láttam a sebet vérezni – íme most bensômben vérzik” [Kundry csókját követôen], valamint „és én, én vagyok az, aki minden nyomorúság okozója”a Gurnemanz-al történô újbóli találkozás után), megelôlegezi az akhilleuszi mítosz: az Íliász utolsó énekében a hôs enged szûklátókörûségébôl és merev magatartásából; Priamosz apa könyörgésétôl könnyekig meghatva visszaadja annak fiát, hogy eltemethessék. Így lesz belôle Akhilleusz, a „homéroszi” Akhilleusz.

Nem állítható, hogy ezzel Wagner bármennyire is csorbította volna is mítoszának és a Nagypénteki varázsnak keresztényi koloritját. Longinus szent lándzsája eredetileg semmiképpen sem rendelkezett a gyógyítás erejével. Mindazonáltal egy és ugyanazon tárgynak az a képessége, hogy hatást is és ellenhatást is gyakoroljon, éppen az itt vázolt területen klasszikusan meg van formálva már a görög mítoszban. Az ölés és sebzés, éppúgy mint a gyógyítás, Apollón feladata volt, míg az asszonyoknál errôl testvére, Artemisz gondoskodott. És Wagner – a görög mítosz ismerôje és a görögök tragikus-drámai költészetének csodálója – nem fogadhatta idegenül az akhilleuszi mítosz motívumainak ennyire megalapozott beolvasztását mûvébe; azért az Akhilleuszét, akit méltó példaképnek tekinthetett a hôsies nagyszerûséggel megáldott, szépséges Parsifal-figura megformálásában. Az eredetileg északi mítosz (Artus), keleties hangsúllyal gazdagítva (Kundry) és keresztényi magasságba emelve egy „klasszikus” komponenst is kapott. A nagyvilágot, de legalább is a nyugati féltekét felölelô zene így megtalálta azt, ami irodalmilag adekvát módon hozzáillik. Prof. Dr. Manfred Lossau (A tanulmányt a szerkesztôk Solt Imréné fordítása nyomán közlik)

A Nibelung Sitzfleisch szindróma: új orvosi fogalom? jelen közlemény egy korábban egészséges 60 esztendôs férfi szokatlan betegségérôl szól. A beteg tompa, enyhe fájdalom hirtelen fellépését észlelte ülepének mindkét felén, a perianális területen, egészen a perineumig, de nem a scrotumig hatolóan, valamint combjainak belsô és hátulsó részén. Afájdalom kizárólag ülés közben jelentkezett, és álló, ill. vízszintes testhelyzet felvétele esetén azonnal enyhült. Gyulladásra, úgymint duzzadásra vagy erythemára utaló jelek nem voltak. A beteg korábban semmiféle anorektális, neurológiai vagy muszkuláris jellegû betegségben nem szenvedett, noha az utóbbi 10 év során voltak visszatérô fájdalmai hátának alsó részén. Gyógyszeres ke-

A

22

zelésben a jelen tünetek jelentkezése elôtt nem részesült, s gyógyszert aktuális kellemetlenségeinek enyhítésére sem szedett. Mivel tünetei nem voltak súlyosak, nem fordult orvoshoz, s a panaszok háromnégy hét alatt megszûntek, majd nem is tértek vissza azon következô öt hónapos idôszak során, amelynek elteltével a beteg tapasztalatairól jelen közlemény szerzôjének beszámolt. Betegségének okát illetôen mindjárt elmélettel is szolgált. Bôsz Wagner-rajongó lévén, a betegség jelentkezése elôtt a New York-i Metropolitan Operában megtekintette A Nibelung gyûrûje címû zenedráma teljes elôadását. A négy operát hat nap alatt mutatták be. Az elsô darab, A Rajna kincse kb. két és fél órás,

2005. ôsz a következô kettô, A Walkür és a Siegfried jóval hosszabb. A befejezô opera, Az istenek alkonya mintegy öt órát vett igénybe. Az elôadások hosszán felül számításba kell venni azt az idôt is, amíg felmegy a függöny, amíg elfogyasztják a vacsorát az elôadás elôtt, utána, vagy a szünetben. A beteg panaszai az utolsó elôadás után három-négy nappal kezdôdtek, az összefüggés ilyenformán nyilvánvalónak tûnt A teljes wagneri Ring megtekintésével kapcsolatos tünetek skálája, amelyekrôl korábban már beszámoltak, az iszonyú álmosságtól a transzcendentális eufóriáig terjedt. A most napvilágra került panaszok ezektôl teljesen eltérnek, és sokkal inkább anatómiai, mintsem pszichikus jellegûek. Noha

másfajta tevékenység, mint például sportesemények, színházi elôadások vagy akár orvosi bizottsági ülések is komolyan próbára tehetik az ember figyelmének összpontosítását, és hosszú idô eltöltését várják el valamely székben, kevés olyan helyzet létezhet, ami felvenné a versenyt a teljes Ring végigülésével. Javasoljuk a Nibelung Sitzfleisch szindróma megjelölés bevezetését. Bízunk e terminus technicus meghonosodásában, széles körû elterjedésében a jövôben, a prevalencia, a teljes klinikai spektrum minden tudományos igényt kielégítô meghatározásában. Allen B. Weisse (Megjelent az Orvostovábbképzô Szemlében.)

„Beethoven isteni utolsó szimfóniája” agner saját maga is átírta zongorára már 1830-ban "Beethoven isteni utolsó szimfóniáját". Egyidejûleg annak d-moll kezdete belekerült e-moll zenekari mûvébe. (17 éves volt!). Liszt szintén átdolgozta a kilencediket jó három évtizeddel késôbb, és íme ott ül újra a magyar zongorista, Fellegi Ádám a Wahnfried ház zsúfolásig telt szalonjában a zongoránál, amelyen már két évvel ezelôtt egy felejthetetlen „Eroica”-t adott elô. Most is jellegzetesen összefogott, szinte szünetnélküli elôadást produkál: olyan gyorsan – de sohasem túlfûtötten – válik áttekinthetóvé az egész mû, mint maga a kezdés volt. Fellegi mûvészetének lényege, hogy a hangsúlyokat egyidôben könnyedén, de erôteljesen játssza. Agyors futamok girlandokként szólnak, és valósággal kivési mégis a formát a hangzó anyagból: emitt a mindig elegáns ritmika, amott egy d-moll, amely ritkán szól ilyen ôserôvel. Ha gyors is az elsô két tétel tempója, mindig helyénvaló, és semmilyen árnyalat nem megy veszendôbe a jobb és a bal kéz között. Ha a zene „logikus” lenne, ez az interpretáció lenne az egyetlen ideális. Ahogy Fellegi játszik (és talán ez a csodája az estnek), egyszerre analitikusan és muzikálisan, akkor megértjük hogy Wagner a saját zenedrámáit a beethoveni szimfónia szellemébôl kiindulva tervezte. A hallható feszültség, belsô nyomás a nyitótételben (Fellegi nyilvánvalóvá teszi) már a „Walkür” fellángolásait elôlegezi rejtve, majd a Scherzo pontozott ritmikája

W

egyértelmûen a Walkürök lovaglására utal. Fellegi megmutatja az öreg Beethovenben a vad fiatalt, és még az Andante-ja is intelligens ellentmondásokból áll: a végtelen dallam nála, ahogy Arthur Schnitzler mondta volna „egy lassú bécsi keringô mosolygó fájdalmát” hordozza. Fellegi mûvészete, amely világosságot és költôiséget békít össze, éppen akkor nyilvánul meg, amikor a többszólamúság gazdagságát és a nehéz ujjmunkát látszólag könnyedén egyesítve játssza. A zárótétel nem csak harangtiszta ujjongás, hanem csodálat afölött, hogy a basszus-énekhang a himnusz alatt is megtartja saját jogát a vitalitásra. Mintegy mellékesen elintézôdnek e Finale ideológiai problémái is. Azongoránál ülô ember minden zenekar-kollektívánál jobban elhiteti a beethoveni idealizmust, amely a Felvilágosodás dialektikájának alávetve naponta megsemmisül. Az már csak egy technikailag érdekes részlet, hogy az énekhang-bejátszás Fellegi zongorázásával tökéletesen harmonizál (egy DVD készülék teszi lehetôvé). Amikor végül a Hofgarten-bôl egy denevér röpül be a terembe és a mennyezet alatt kering, ez nem baljóslat, mint Cosima Wagner hitte annakidején, mert a magyar muzsikus a koncertsorozatnak olyan Wagnerhez és a Wahnfried-hez méltó finálét adott, amely ez évben sok magasan dotált fesztivállal konkurrálhat. Frank Piontek Nordbayerischer Kurier, 2005 augusztus 27/28.

23

2005. ôsz

Sopron-fertôrákosi élmények, 2005. agyománnyá vált, hogy a nyaralási színmûvész köszöntôje és az elôadásra kerülô mûszezon közepén a Wagner Társaság vekrôl, azok megírásának körülményeirôl szóló isjelentôs része 2–3 napra Sopronba lá- mertetése. Tekintettel a nagyszámú osztrák és német togat és a fertôrákosi Kôfejtô Bar- hallgatóságra, szövegét német nyelven is elmondta. langszínházában Wagner és Liszt zenéjének hallgaA gálaest elsô részében a Lohengrin nyitány tásával annyi szellemi-lelki táplálékot vesz magához, után Ortrud és Telramund kettôsét hallottuk Temesi amennyi az ôszi évad kezdetéig elegendô lesz. Mária és Wagner Lajos elôadásában. Ezután folyaEz történt ezen a nyáron is. Augusztus ötödikén, matosan Ortrud és Elza kettôse következett, az utóbpénteken érkeztünk Sopronba, ahol a kirándulás bi szerepet Sudár Gyöngyvér alakította. A három szervezôi jóvoltából kényelmes és olcsó szállás várt szereplô megjelenése, énekhangja, színpadi mozgábennünket. A szoba elfoglalása után nem idôztünk sa és nem utolsósorban egyénisége maradéktalanul sokáig a városban, hanem hamarosan Fertôráko- el tudta hitetni a nézôvel-hallgatóval, hogy a valósáson gyûltünk össze, hogy a kôfejtô melletti étterem- gos, hús-vér Wagner-hôsök állnak a színpadon, telben a fentemlített szellemi táplálék befogadása elôtt ve azokkal a sötét, gonosz indulatokkal, illetve tiszta, testünket is jóllakassuk. naiv érzelmekkel, ahogyan a szerzô megalkotta ôket. Aznap este 8 órakor kezdôdött az idei WagnerSzünet után A bolygó hollandi nyitánya, a hollandi Liszt Fesztivál elsô eseménye. Az eredeti szándék sze- monológja, végül a hollandi és Senta kettôse követték rint ez a Bolygó hollandi teljes operaelôadása lett vol- egymást. Senta szerepében ismét Sudár Gyöngyvér lena, azonban a Fesztivál támogatásának nagymérté- nyûgözô énekében és játékában gyönyörködhettünk. A kû csökkentése miatt csak hangversenyszerû gálaest hollandit Horváth Ádám énekelte igen szép, tiszta hanvalósulhatott meg. A Fesztivál rendezôje (Horváth gon, ám ôt még erre a szerepre nem éreztük elég érettZoltán) és szernek és meggyôzôvezôi mindemelnek. Ezért is alalett mindent kult ki az a vélemegtettek azért, ményem, hogy hogy az elhangszerencsésebb lett zó Wagner-opevolna az est két rarészletek elôrészét fordított adása megrensorrendben bedezve, Gyarmutatni, a két mathy Ágnes operának a wagjelmezeiben és neri életmûben kidolgozott szíelfoglalt helye és nészi játékkal az ebbôl fakadó párosulva igazi zenei kidolgozottoperaelôadás ilságbeli különbölúzióját keltse. zôsége is ezt indoAz est hangulakolta volna. tát igen szerenNem csak a csésen vezette be rendezés maga, Mithras templom Fertôrákos mellett. (Fotó: Dr. Vajda) Konrád Antal de az elôadók el-

H

24

2005. ôsz rendezése is fiS o p r o n gyelemreméltó számtalan kultuvolt. A zenekar rális és történelezúttal nem zenemi nevezetessége kari árokban, közül idônkbôl hanem a pódiutermészetesen mon, a tér távocsak kevésre fulabbi részén fogtotta. A Tûztorlalt helyet, míg az nyot és a Városelôtte lévô tekintéháza elôtti tér lyes nagyságú teépületeit csak kírületen az énekevülrôl szemléltük sek szabadon meg, de szakvemozoghattak. Ez zetéssel, belülrôl a szokatlan foris megnéztük a ma egyesítette a Bencés (ismerkoncertelôadás tebb nevén Kecsés a színpadi ke-) templomot és operajátszás elôKáptalan termet. Gyülekezô zenészek, hallgatók (Fotó: Dr. Vajda) nyeit. Az énekeEzután a római sek 5–10 méterrel közelebb is kerülhettek a közönség- alapokon nyugvó középkori városfalhoz sétáltunk, hez, mint a zenekar, így hangjuk jobban érvényesülhe- amelynek egyik történelmi érdekessége, hogy az 1944tett, másrészt a zenekar és karmester munkáját egyide- es szônyegbombázás tárta fel a beépítettség rejtekébôl. jûleg figyelemmel lehetett kísérni. Ez az együttes látvány Látogatást tettünk a híres Zettl-Langer házban. Itt a zene befogadásának és átélésének intenzitását (szá- a magyarázatot a gyûjtemény alapítójának ükunokájámomra!) jelentôsen megnövelte. Itt kell kiemelni a Deb- tól, Langer Ágnestôl kaptuk. Nem csak a múlt ritka receni Filharmonikus Zenekar kiváló teljesítményét és emlékeit mutatta be, hanem személyében egy hallatlaa dirigens Kocsár Balázs mindvégig szuggesztív, kie- nul kedves, fiatal egyéniséget is megismerhettünk, aki gyensúlyozott, dinamikus vezénylését, amellyel a jelenlé- nem fukarkodott a mûtárgyakhoz fûzôdô kis történevô édesapa, a zeneszerzô Kocsár Miklós is elégedett volt. tek elmesélésével, sôt alkalomadtán az itt olvasható afoMásnap, augusztus 6-án délelôtt Társaságunk rizmaszerû életbölcsességek átadásával sem. Utóbbiak Sopronban rövid városnézô sétát tett. A „rövid” szót közül hadd idézzek: „A te otthonod legyen a te viláSopronnak a Scarbantiae-korszakig visszanyúló 2000 god!” „Igyál és egyél, Istenrôl ne feledkezzél!” „Az élet évéhez és temérdek látnivalójához viszonyítva kell érte- szellemiek nélkül olyan, mint az étel fûszer nélkül.” ni. Valójában szemünkön és fülünkön keresztül ren- „Vadászd csak az örömöket, a baj úgyis jön magától!” geteg benyomást és információt kaptunk a városról, És a legbájosabb: „Nincs szebb dolog a világon, mint sôt a Sopront egyébként jól ismerôk számára is adód- amikor az asszonyi szeretet engedi szeretni magát.” tak újabb részletek. Errôl alkalmi idegenvezetônk, UdSétánk utolsó állomásaként a Caesar-házban találvardy Lakos Endre tagtársunk gondoskodott, aki sop- ható képtárba csengettünk be, Soproni Horváth József roni születésû lévén erôsen kötôdik a városhoz s ez a gyûjteményes kiállításának megtekintésére. Néhány körülmény szavainak jólesô érzelmi töltést adott. Meg- szén- és tollrajztól eltekintve a kiállított képek mindegyiismertette velünk Sopron rég- és közelmúltjának leg- ke különleges papíron vízfestékkel készült, de hogyan! fontosabb korszakait, kiemelve az 1921-es eseménye- Csak alapos szemrevételezés után lehetett megállapítaket, amikor az Ausztriához csatolásba bele nem nyug- ni, hogy nem olajfestmények elôtt állunk, a festô annyivó lakosság népszavazást erôszakolt ki, ezen pedig még ra kifinomult, tökéletesre fejlesztett egyéni technikával a németajkú szavazók nagy többsége is a Magyaror- dolgozott. Amint azt a tárlatot bemutató jókedélyû, araszágban maradás mellett döntött. nyos hölgy elmagyarázta, ezeken az akvarelleken nin-

25

2005. ôsz csenek kontúrok, a mûvész egy sajátságos sejtelmesködös kifejezésmódot valósított meg, amely a Leonardo da Vinci-féle sfumato technikán alapul, de annál jóval tökéletesebb – és ezen a hölgy maga is jókat derült. Valóban, alig tudtunk a képektôl elszakadni, annyira lenyûgözött szépségük és mondanivalójuk ereje. AFesztivál délutáni programjában egy dalest szerepelt, melynek a Szent György utcában található Lisztszalon adott helyet. Sudár Gyöngyvér és Jekl László elôadásában, Salgó Tamás zongorakíséretével Gustav Mahler: A fiú csodakürtje címû dalciklusát lehetett meghallgatni. Én részemrôl Lisztet Mahler nélkül jobban szeretem, ezért a közös ebéd után „csak úgy” megnéztem a Liszt-szalont, ami tulajdonképpen Liszt életének képeivel és korabeli karikatúrákkal gazdagon díszített kávéház. Illett volna ott valamit fogyasztani is, de azt nem tettem (majd legközelebb!), rövid pihenô után feleségemmel és két tagtársnônkkel kimentem Fertôrákosra, hogy egy, a közelmúltban újra feltárt nevezetességet a magunk számára felfedezzünk. Nem régen látogatható ugyanis az a római kori Mithras-szentély, amely a Kôfejtôtôl a Fertô tó mentén Fertômeggyes (Mörbisch) irányában mintegy 2 km-re, a mai osztrák határtól néhány méterre található. A római hadseregbe „besorozott” perzsa katonák építették saját vallásuk fôistenének tiszteletére. Maga a szentély tulajdonképpen sziklaüreg, hátsó falában festett relief látható, még a festék is eredeti rajta. Mithras istent ábrázolja amint egy bikát megöl. 1866-ban fedezték fel, de az 1990-t megelôzô évtizedekben a határ közvetlen közelsége miatt megközelíthetetlen volt. Ezalatt újból fel kellett tárni. A szentély fölé most már zárható kis épület emelkedik. Fertôrákosról kis elektromos autóval közelíthetô meg és vezetéssel lehet látogatni. Az élményekben gazdag nap a Fesztivál utolsó eseményével zárult: a Barlangszínházban a debreceni zenekar elôadásában, Kocsár Balázs vezényletével zenekari hangversenyt hallgattunk meg. Az est kommentátora ismét Konrád Antal volt, minden elhangzó mû elôtt ezúttal is kétnyelvû ismertetést adott a szerzôrôl és a megszólaló zenérôl. Bevezetésül a korai romantika egyik fontos mûvének, Weber Bûvös vadászának nyitánya hangzott el, majd Liszt Tasso (Lamento e Trionfo) szimfonikus költeménye következett. Bár ismerem minden hangját, Lisztnek ez a mûve minden meghallgatásakor mély hatást tesz rám. Annyi minden van benne: a

26

szenvedés összes fokozata a visszafojtott sóhajtól a fájdalom eszeveszett kitöréséig, csillogó elegáns környezetben a szerelem vágyainak ébredése, remények, kudarcok, küzdelmek, majd a végsô diadal, melyet a hôstôl már többé senki nem vehet el. És micsoda tökéletes formai felépítés, micsoda hangszerelés! A hangverseny második részében Wagner Tristan elôjátékát és a szokásos zenekari átiratban Izolda szerelmi halálát hallottuk. Az utóbbiban nekem mindig hiányzik az énekhang, a hangszerekkel való pótlás olyan, mint egy szép festmény helyett annak kicsinyített, nyomtatott reprodukciója. Az elôzô napi énekes gárdából „talán valaki” bizonyára el tudta volna énekelni (ha már az eredetileg tervezett Faust-szimfónia elôadása A bolygó hollandihoz hasonló okok miatt meghiusult). Befejezô darabként a zenekar Liszt Mazeppáját játszotta. Szerencsés választás: virtuóz zongoraetüdbôl virtuóz hangszerelésû szimfónikus költemény és annak virtuóz megszólaltatása! Gondolatilag rímel az elôzô Liszt-mûre: a zene egy rokonszenves férfit állít elénk, aki ugyanúgy, mint Torquato Tasso, életveszélyes megpróbáltatásokon át jut el a gyôzelemig és méltó, dicsôséges felemelkedéséig. Netalán a befejezés túl zajos, túlságosan hatásvadász csinnadratta? Ilyen véleményt is hallani, még a Tassoval kapcsolatban is, ám ezt én nem osztom. Kell néha a léleknek béklyóktól mentes, felszabadult örömkitörés, jólesô ujjongás, boldogságmámor, nem-bírok-magammal érzés! Ezt még napjainkban is inkább Liszt megfogalmazásában kívánom megélni, mint… de hagyjuk az ellenpéldát! A két est közönsége nem volt teljesen azonos, de értô hallgatóságként fogadta be a zenét. Ezt mindvégig érzékelni lehetett reagálásaiból, a zenével együtt lélegzésébôl, tapsainak dinamikájából, a felkiáltásokból és elcsendesedésekbôl. Ez a közönség a hangversenyek végén hálás, hosszú vastapssal köszönte meg az elôadásban közremûködôknek a különleges légkörû és még sokáig emlékezetes mûvészi élményt. Mi pedig, Wagner-társaságbeli tagok, akik a fertôrákosi Wagner-Liszt Fesztivál részesei voltunk, köszönjük kirándulásunk szervezôinek, hogy élménydús két napi programunk zökkenômentesen megvalósulhatott. Azzal a reménnyel tekintünk a jövô nyárra, hogy a teljes Tannhäuser és Szent Erzsébet legenda elôadásain ugyanezen a helyszínen valamennyien, sôt még több tagtársunkkal együtt jelen leszünk. dr. Vajda Ferenc

2005. ôsz

Nyitottan mindenre Beszélgetés Bretz Gáborral z idén Veronában megrendezett Nemzetközi majd Zunigát a Carmenben. Két premier is vár rám, benDon Giovanni Énekversenyen a fiatal ma- ne leszek Händel Xerxes címû operájának régóta várt begyar basszista, Bretz Gábor nyerte a legjobb mutatójában, valamint Wagner: Anürnbergi mesterdalnoLeporellonak járó díjat. A fiatal énekesek- kok címû operájában alakítom Fritz Kothner szerepét. – Egy ilyen hihetetlenül sokrétegû és színes repertoárnek alapított Juventus-díjjal szeptember 2án kitüntetett mûvészt a Magyar Állami Operaház évad- ból melyik zeneszerzô stílusa áll legközelebb hozzád? – Egyértelmûen Mozarté, s az ô világán belül is Leporelnyitó társulati ülése elôtt kérdeztük. – Önéletrajzodat olvasva kiderül, hogy közgazdász lo a kedvenc szerepem. Hangilag ugyan még elérhetetlen, de diplomával is rendelkezel. Hogyan lett belôled mégis ope- hihetetlenül izgalmas és nagyon csábító terület számomra Wagneré. Nagy örömet jelentett, hogy 2004-ben a Richard raénekes? – Családunkban hagyományai vannak a zenetanulás- Wagner Társaság bayreuthi ösztöndíját elnyertem, s ott a telnak, édesanyám hegedült, édesapám zongorázni tanult, én jes Ringet láthattam. Fiatal énekes lévén még nem egyértelpedig szintén ezt a hangszert választottam általános iskolás mû, hogy milyen irányba fejlôdik majd a hangom, de a Ring Wotanja egy olyan álomszerep, amit koromban. Gimnazista éveim alatt egyszer mindenképpen szeretnék elénemár kórusokban énekeltem, majd B. kelni, ha módom nyílik rá. Horváth József karnagy úr hívott az ô Az operaszerepek mellett repertoáirányításával mûködô Szabó Ferenc rom fontos részét képezik az oratórium illetve a Bárdos Lajos Kórusokba. Az ô szólamok. Énekeltem számos Bach, indíttatására kezdtem énektanárhoz Mozart, Beethoven, Haydn, Dvorák, járni. Elôször Czövek Istvánnál tanulRossini, Verdi és Puccini mû basszus tam, majd Antalffy Albertnél, a konzerszólamát, valamint a dal- és áriaestek vatóriumba kerülve pedig Fekete Máis nagyon fontosak számomra, hiszen ria növendéke lettem. Két év után vettek egy teljesen másfajta mûvészi megnyiföl a Zeneakadémiára, ott elsô évben latkozási formát képviselnek. Sziklay Erikánál tanultam, majd Só– A Zeneakadémián Kovalik Balyom-Nagy Sándornál diplomáztam. lázs osztályába jártál, s rendezéseit is– Tanulmányaid befejeztével homerve úgy gondolom, hogy a klasszigyan indult mûvészi pályád? kustól eltérô képzést kaphattatok tôle. – Részt vettem több hazai és nemMi a véleményed a manapság széles zetközi énekversenyen, melyek közül körben divatos, s az általa is képviselt az elsô szolnoki Ádám Jenô Énekoperajátszásról? verseny volt, ahol ötödik lettem. – Nem mondanám, hogy nagyon 2001-ben a Badeni Nemzetközi Bretz Gábor sok mindenben eltért az általa alkalÉnekversenyen, 2002-ben a szegedi Simándy József Énekversenyen, majd pedig a 2003-as mazott módszer a korábbiaktól. Sokkal koncentráltabb és Miskolci Nemzetközi Énekversenyen második helyezést szélesebb látókörû volt az az ismeretanyag, amit tôle kapértem el. Eddigi legnagyobb sikeremet Veronában értem tunk. Kovalik Balázs Németországban tanult, s így a német el, ahol idén a Nemzetközi Don Giovanni Énekversenyt operajátszási hagyományok elkötelezett híve. Órái – akárcsak rendezései - az aktív színészi játékra épültek, és ô maLeporello szerepével nyertem meg. – Egy fiatal, kezdô énekesnek nehéz bekerülnie az ga, valamint az általa hívott vendég-tanárok arra próbáltak ránevelni bennünket, hogy a hagyományos operajátszás Andrássy úti palotába. Te milyen szerepekkel léptél itt föl? – Szokolay Sándor: Vérnász címû operájának vôfélye- mellett létezik az a fajta MODERNnek nevezett operajátként debütáltam 2003-ban (még zeneakadémistaként) a szás, amitôl sokan tartanak, pedig egyáltalán nem minden mû operaházi felújításán, tavaly pedig Henning Brock- esetben rossz. Én nyitott vagyok mindenre, ami új, és úgy haus híres Macbeth produkciójában énekeltem Banco gondolom, hogy egy modernül megrendezett elôadás is leszerepét. A most következô évadban több feladat vár rám: het jó, ha a zenébôl indul ki, illetve arra épül. Vajai Balázs két Don Giovanni elôadáson éneklem majd Leporellot,

A

27

2005. ôsz

A kard gy elveszett jelenetrôl olvashattunk remek cikket Bársony Mihály tollából a Wagner Hírmondó ez évi tavaszi-nyári számában. Az idézett jelenet A Rajna kincse végén a Walhallába való diadalmas bevonulás. Wotan lelkében azonban gond, szorongás, félelem ül, annak érzése, hogy valami rosszat rejt a sors. Ezalatt szinte kontraszként Donner és a többi istenek nagy „héda-hahóval” színpompás „égi partyt”, amolyan közpénzû házavatást rendeznek. Wotan joggal tépelôdik azon, hogy miképpen lehet ebbôl, az immár Erda által is publikussá tett szószerinti átkozott „gyûrûslamasztikából” kimászni? Töprengése közben – mint a cikk írja – megpillantja a Fafner által a Nibelung kincsbôl elszóródott, vagy akarattal otthagyott (hiszen nem aranyból volt) kardot és hirtelen valami megoldás villan át az agyán. Igy írja a szövegkönyv: „Wie von einem grossen Gedanken ergriffen, sehr entschlossen”, vagyis a megkönnyebbült Wotan egy nagy eszmétôl megragadva, elszántan – a kardot felemeli – mint Blum Tamás szövegfordítása jelzi.

E

Azaz mégsem veszi fel! A bayreuthi 1876-os próbákon még felragadja, de Wagner utasításának megfelelôen a bemutató elôadáson és késôbb se nyúl Wotan a kard felé. De miért nem? – kérdi idézett cikkünk. Ugyanezt kérdezte Gautier Judith is Wagnertôl. A választ nem tudni, azt viszont sejteni lehet, hogy e kérdés elsô feltevôjének neve miért nem került Cosima a cikkben idézett naplórészletébe?... Nos, hát miért hagyja a földön a kardot Wotan? Mert már itt az elsô pillanatban, az elsô színen a kard csupán jelkép! Wotan tettrekészségének, megváltó gondolatának, újult akaratának a szimbóluma. (A gondolat itt: ha ô maga nem küzdhet a gyûrûért, mert kötik rossz szerzôdései, akkor teremt egy független lényt, egy embert, aki megválthatja az isteneket, Wotan világát.) Igy lesz a továbbiakban a kard Siegmund beígért („egy kardot ígért atyám”) isteni szabadság-tudatának, majd Siegfried varázslatos erejének, e hôsök akaratának jelképe. Wagner bizonyára maga is érezte, hogy a szövegben leírt kard színpadi megjelenítése ilyen értelemben – látványosan – fölösleges. Hiszen, ha Wotan Televízión ellesett pillanat a Covent Garden legutóbbi Ring sorozatából. A Rajna kincsében Wotan bizony nemcsak felemeli a kardot, méghozzá jóval a kard dallamának megszólalása elôtt, hanem hosszasan hadonászik is vele. Hiába a „Csatornán túl” mindent jobban tudnak… Én végig azon drukkoltam, Wotan nehogy véletlenül elvágja a hozentrógerjét – isteni nadráglecsúszás lett volna! És ha már kard, a rendezô is megérdemelne egy kis kardlapozást…

28

2005. ôsz hatalmas világa végveszélybe került, egy vacak vaskard suhogtatásával a végzet ellen hadonászni bizonyára nevetséges lenne. A kard itt nem színházi kellék, hanem egy eszme, a wagneri életfilozófia kifejezô eszköze, egy acélba foglalt intenció: a legnehezebb élethelyzetben is keresd a kiutat! Miért éppen karddal szimbolizálja Wagner ezt az életérzést? Miért nem az idézett jelenetben úgyis kéznél lévô gyönyörû szivárvánnyal? Minden bizonnyal azért, mert a kard – miként a lándzsa is – ôsi szimbólum, hiszen éles fegyverként kettészel, elválaszt, mint az ôsmesében a pihenô Trisztánt Izoldától, vagy a ködsüveges Siegfriedet Brünnhildától. Átvitt értelemben elkülönít. Jelképezhet szellemet (éles értelemrôl szokás beszélni), fémjelezhet igazságosságot, vagy szolgáltathat igazságot (Siegfried – Mime). Az isteni ítélet bajvívó kardjaként kell tisztelni (Lohengrin), a bosszú kardjaként lesújthat bárki képzeletében (Jung) . Akard a hôs vagy lovag jellemzô fegyvere, személyéhez szorosan kötôdik, fogalma „azonosul tulajdonosával”. Gyakran neve is van, mint Arthur király kardjának: Escalibur, vagy Roland lovagé: Durandal. A kard jelképezi a küldetést. A monda szerint „Arthur király még kisfiúként kihúzza a kardot a sziklából. Erre ôelôtte az ország legerôsebb hôsei sem voltak képesek.” Az akarat, elhivatottság teszi ezt számára lehetôvé. „Amikor Arthur Avalonba ment, a tó vízébôl kivált egy kar, és magával ragadta a király kardját a hullámokba.” Tehát a kard mintegy jelkép, avagy képviselôje, tulajdonosa tudatának, akinek a küldetését, sorsát szimbolizálja. Csak az arra kiszemelt, elhivatott kaphatja meg, azaz húzhatja ki a sziklából, vagy mint Siegmund a kôrisbôl. De csak ô! A cél, az akarat és az erô egyesülve teszi hôssé az embert és emeli az istenek fölé (P.Sölkner). A hôs csak arra használhatja fegyverét, amit küldetése megszab (W. von Eschenbach Parzifal mondája), különben a csodakard csôdöt mond. Wagner ezt a mitikus mélyréteget zenei módon teszi minden rezdületében még érthetôbbé. A kard dallamjele nála három részbôl áll: egy felfelé haladó quart, egy leszálló oktáv, majd azután fölfelé egy felbontott hármashangzat következik. Igen ám, de ez utóbbi a természet zenei témája is!

Ôstermészet Kard

Ez a kard-motívum jellemzô hordozójára Siegmundra, az emberre, aki most, A walkür I. felvonásában ráébred a szabadság vágyára. Ez a motívum elsô része. A quart a zenében mindig az ébresztés, a felrázás hangköze. A motívum második részében hallunk egy oktávot; az oktáv a romantika óta halálszimbólum, fôleg, ha lefelé lépô oktávról van szó.Az ember hibái és gyengéi révén elbukik, de utána nagyon gyorsan feltápászkodik, magához tér. Az ember, aki a bukást (leszálló oktáv) legyôzi, megfordítja (harmadik rész). A C dur fényével, erejével még magasabban fejezi be, mint a kezdet volt! Olyan hôsként mutatkozik be, aki minden akadályt legyôz. A kard itt a gyôzelem, a szabadság motívuma (P.Sölkner). Ez csak egy értelmezése e dallamnak, egy témának (Wagner így nevezte a motívumokat), mely a Ringben ezen kívül még 105-ször fordul elô, de nagyon sok formában, változó jelentéssel, amikor is a zene a csalhatatlan, mitikus idegenvezetô. (Lásd e számunkban Molnár Róbertné motívumokról írott cikkét!) Mint fentebb láttuk, a kard-dallam nagyon hasonlít a világ keletkezési motívumához. A Rajna kincse keletkezésének hangjai a „Werden” hangsor, az ôstermészet és a „Schwert” kard motívumoknak utolsó öt hangja azonos. Nem véletlen! A Rajna kincsében egy világ, A walkürben egy ember létrejöttét jelenti ez. Amiben a két motívum különbözik, az, hogy a keletkezés dallamában nincs az az oktáv-ugrás, azaz a bukás. A botlás csak az ember sajátja. Siegmund a karddal elnyeri a gyôzelemre jogosító szabadságot és az akaratot! A zene azonban nem hazudhat! Amikor Sieglinde és Siegmund oldalán a karddal mámoros örömmel táncolva ujjonganak szerelmüknek és szabadságuknak, a felvonás végén, az utolsó zenekari akkord egy félelmetes, fájdalmas, disszonáns: Jaj!!! C’est la vie! Ilyen az élet!!! K.L.

29

2005. ôsz

Díszlettervezôk vagy provokátorok? Artistes o provocadors? A riportsorozat befejezô része. z alábbi oldalakon a barcelonai Wagner Társaság „Wagneriana” címû újságja 2004. májusi 47 oldalas kiadásából válogathattunk Maria Infiesta és Jordi Mota szívességébôl. A híres mûvészek, rendezôk, kritikusok nyilatkozatait spanyolból fordította Sántha Ágnes.

A

Günther Schneider-Siemssen (osztrák díszlettervezô, 1926-ban született Augsburgban. Nagy sikereket ért el Karajannal, legutóbb a MET-ben elôadott Tetralógiával, csakúgy, mint a Parsifallal, amelyet romantikus stílusban tervezett.) E riportban a kérdezôk szerepében Jordi Mota és Maria Infiesta. JM/MI: Melyek a legfontosabb különbségek, amelyeket a Ring brémai és MET-béli elôadásai közt lát? GSS: A brémai Ring inkább szimbolikus értelmezésû. A MET-ben elôadott mûvet egyfajta újonnan értelmezett romantika jegyében képzeltem el. JM/MI: Meg tudná konkrétan fogalmazni, mi is a küldetése egy díszlettervezônek az operaszínpadon? GSS: Amikor felmegy a függöny, a díszleteknek egyértelmûeknek és érthetôknek kell lenniük, nem jelenhet meg semmi olyan a színpadon, ami elvonná a figyelmet a zenérôl és a szövegrôl. JM/MI: A mûvészeknek, természetesen, valamelyest alkalmazkodniuk kell a kor stílusirányzataihoz. Kivonhatja egy mûvész ez alól magát? GSS: Egy valódi mûvész, akinek megadatott a látás képessége, mûvész marad akkor is, ha követi a divatot, és akkor is, ha megmarad a saját elképzeléseinél. Mestereim: Sievert és Praetorius tanításaihoz híven én megmaradok a magam útján: kozmikus térként fogom fel a színpad egészét. JM/MI: Hogyan vélekedik arról a zûrzavarról, amely manapság jellemzi a díszlettervezés világát?

30

Lehet, hogy ez az oka annak, hogy a közönség többre értékeli a munkáját mint azelôtt? GSS: Én fényekkel és kivetítéssel dolgozom. A képeim fénybe és formákba burkoltak. Az elképzeléseim sok embert megragadnak, olyanokat, akikben hasonló érzések élnek. Így elmondhatom, hogy azon kevés díszlettervezôk közé tartozom, akiknek saját közönségük van. (Megjelent a Wagneriana 1994. július-szeptemberi számában.) Dimitrij Sosztakovics (orosz zeneszerzô, 1906-ban született Szentpéterváron, 1975-ben hunyt el. Munkássága legnagyobb részét a szimfonikus zenének szentelte, de írt néhány operát és balettzenét is.) Manapság az éneklést mint egyfajta statikus mûfajt tekintik, amely egyszerûen csak untatja a közönséget. Így elkezdték „kidíszíteni”: miközben az énekesek elôadnak egy drámai kettôst, a háttérben egy filmet vetítenek. Egy lírai ária közepette két-három táncos eltúlzott mozdulatokkal ad elô egy „kifejezô” pantomimet. Hogy miért? Úgy vélik, a modern embernek szüksége van arra, hogy az ôt ért érzelmi hatások gyorsan váltakozzanak, hogy a rá ható benyomások bôségesek és teljesek legyenek, maga az énekhang pedig nem képes minderre. De hiszen, ha jó az ének, ezt mind nyújtani tudja nekünk!… Meggyôzôdésem, hogy a probléma megoldása az lenne, ha az operát hallgatók milliói megértenék: az ének önmagában is felbecsülhetetlen érték. (Mitteilungen der Deutschen Richard WagnerGesellschaft, 2002. június.) Solti György (Angliában élô magyar karmester, 1912-ben született, 1997-ben halt meg. Egyike a legtekintélyesebb Wagner-karmestereknek, világszerte ismert lemezfelvételei sokak véleménye szerint felülmúlhatatlanok.)

2005. ôsz Manapság szinte mániává vált az opera modernizálása. Egyre kevesebb eszköz áll rendelkezésére azoknak a rendezôknek, akik képesek kerek egész elôadásokat létrehozni. Az ôket érô, mind nagyobb nyomás oka pedig az, hogy egyre kevésbé tehetséges karmesterek munkálkodnak ezen a pályán… A XX. század elején a rendezôk és a díszlettervezôk a nagy karmesterek – Mahler vagy Toscanini – alárendeltjei voltak: mindenben övék volt az utolsó szó. A II. világháború után gyökeresen megváltozott a helyzet. A nagy operakarmesterek a szimfonikus zenére kezdtek koncentrálni, vagy nyugdíjba mentek, meghaltak… A rendezôk nem késlekedtek, elfoglalták azt a felszabaduló helyet. Abból a feltevésbôl indultak ki, hogy ha már a zenei kompozíció nem kelti fel az érdeklôdést, legyen hát a dramaturgia látványos. Egyetlen dologban igazuk volt: az operai látványvilágot korszerûbbé kellett tenni, bármi áron. De ez a modernizációs folyamat hamarosan provokációvá alakult. Elszomorítanak azok a gyomorforgató mozzanatok, amelyeket manapság színpadra állítanak. Sajnálatos, hogy az én generációm tagjai nem képesek szembeszállni azokkal az ôrült szándékokkal, amelyekkel egyes rendezôk jelentkeznek. Nem megoldás az, ha mostantól visszatérünk a naturalista elôadásokhoz, ezek már nem elfogadhatóak. Ehelyett élénk képzelôerôre valló, a zene szellemében fogant elôadásokra van szükségünk. (Sir Georg Solti: „Memorias”, Acento Editorial, Madrid 1998. 179. oldaltól.) A Ring esetében egy romantikus szellemû elôadást szerettem volna létrehozni, amelyben nincsenek géppuskák… A végeredmény egy tökéletesen mechanikus elôadás lett, még több acélszerkezettel és géppel. A pályám legnagyobb és legteljesebb balsikere. Olyannyira csalódott voltam, hogy szinte belebetegedtem, nem voltam képes megnézni, de még csak meghallgatni sem az elôadást. Hiába volt olyan csodálatos szereposztása, amilyet csak elképzelhettem: Liebermann, Joan Ingpen szereplésével, hiábavaló volt az a hatalmas erôfeszítés és még nagyobb anyagi áldozat, amelynek árán sikerült ôket színpadra állítani. És mindezt felemésztette ez a rideg elôadás. Így hát azt mondtam ma-

gamnak: jól van. Soha többet. Arra gondoltam, hogy soha többet nem fogok színpadi mûvet vezényelni, mert senki sem akarja megvalósítani mindazt, amit Wagner olyan aprólékos részletességgel megalkotott és amelyrôl úgy gondolom, senki sem veszi a fáradságot, hogy elolvassa. Természetesen mindezt könnyebb volt elhatározni, mint megvalósítani. Nagyon egyszerû azt mondani: ostobaság az egész, helyezzük a Ringet egy vasgyárba, vagy csináljunk egy rideg elôadást, vagy bármi mást, csak hogy megbotránkoztassuk a polgárt, csináljunk valami nagyon intelligens, brilliánsan csillogó elôadást, de olyat, aminek semmi köze Wagnerhez. Mert az utóbbi évek néhány Wagner-elôadása olyan leírhatatlanul szörnyû volt, hogy szinte képtelen voltam a tekintetemmel követni a színpadon történteket. Ezek voltak az okok, amelyek arra késztettek, hogy felhagyjak a Wagner-mûvek dirigálásával az Operában. Megesküdtem, hogy mostantól a hangversenyszerû változatokra összpontosítok, ezek megôrzik értékeiket, különösen az ilyen Wagner-számûzöttek számára, mint amilyen én is vagyok. (WagnerNews, 1997. december.) Renata Tebaldi (olasz szopránénekesnô, 1922-ben született Pesaro-ban. Toscanini vezényletével debütált a Scala-ban és ettôl kezdve sikereket aratott az egész világon Mimi, Desdemona, Tosca és Aida szerepében. 1973-ban vonult visza.) A rendezôk azt csinálnak a színházzal, amit akartak, mert olyan személyek, akik más jellegû feladatokat végeztek azelôtt, például a filmnél dolgoztak. Majd hirtelen zenedráma-rendezôvé léptek elô. Ez egy abnormális ugrás, mert ebben a munkában mindenek elôtt ismerni kell a zenét. Ôk azok, akik kiemelik a színpadi történéseket a szövegkörnyezetbôl, akik Scarpia-t mint anarchistát ábrázolják, vagy olyan elképzeléseket állítanak színpadra, mint a jelenleg Velencében látható Rigoletto. Nézetem szerint ezek rémes tettek. Miért is engedik meg nekik mindezt a színházak? (El País, 1992. február 5.) Astrid Varnay (az Egyesült Államokban élô, svéd származású szopránénekesnô. [A szerkesztôk tudomása szerint: svédországi születésû, magyar

31

2005. ôsz származású.] 1918-ban született Stockholmban. 1941-ben debütált a MET-ben Sieglinde szerepében. Repertoárja legnagyobb részét Wagner-szerepek alkotják.) Nézôként mit várok egy operaelôadástól? Azt, hogy az elôadás, beleértve valamennyi összetevôjét, úgy megérintsen, hogy elmerülhessek a zenében és a dráma folyamában. Ha elfeledteti velem mindazt ami körülvesz, akkor azt gondolom, hogy egy tökéletes operaelôadást láthattam. Ez a teljes azonosulás a darabban nagyon ritkán adatik meg azoknak, akik annyira a hivatásuknak élnek mint én. De elôfordul! Amikor ilyen történik, vajon melyek azok az alapvetô összetevôk, amelyek igazán megragadják a nézôt? Mindenekelôtt egy operának szépen kell szólnia: az ének és a zene legyen elsôosztályú. Ez után következik a látvány – díszletek, jelmezek, világítás –, valamennyi alkalmazkodjon az opera és a dráma szelleméhez. Nem kell szolgai módon követni a zenét és a szöveget, de abszolút mértékben hûségesnek kell lenni az eredeti mûhöz, azonosulva vele. Végül, mint nézô, azt várom, hogy a rendezés munkája kiemeli a mû emberi vonásait, hogy végül az legyen a benyomásom, hogy hús-vér emberekkel talákoztam a színpadon, annak ellenére, hogy énekelve fejezik ki magukat. Amikor teljesülnek ezek a feltételek, nem csak a látvánnyal leszek elégedett, hanem a mû hatása eltölti egész szívemet. Sok jelenlegi rendezônek nehézséget okoz elkülöníteni azokat a mûveket, amelyek konkrét helyen és idôben játszódnak, azoktól az operáktól, amelyek tér- és idôhatárai kevésbé meghatározottak. Bármilyen „modernizálási szándék” hasztalan vállalkozásnak bizonyul azokban az esetekben, amikor egy adott korban, adott közegben játszódó mûrôl van szó, mint például a Rózsalovag. Wagner mitologikus operái, mindenekelôtt a Ring, ahogyan a szerzô unokái mondják, nem ilyenek. Nem kötôdnek egy meghatározott helyhez és korszakhoz. Cselekményük elhelyezhetô akár egy elvont, utópisztikus korban vagy helyszínen is, ez megadja a lehetôséget a közönségnek, hogy hasznája a fantáziáját. De sohasem szabad ezeket a magasztos szándékokat arra használni, hogy aktualizáljuk a mûvet.

32

Jónéhány rendezô meggyôzôdése, hogy úgy lehet legjobban megközelíteni a mû mondanivalóját, ha Wotan és Fricka mintás bôröndöket hurcolnak, vagy Mime újságot olvas. Miért? Sok jelenlegi rendezô távol áll lélekben a színháztól, festôként vagy egyszerûen értelmiségiként kezdték pályájukat. Az opera közönsége a legkevésbé sem tudatlan. Nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy az operalátogatók zöme jól képzett, tapasztalt és intelligens. Ezeknek a rendezôknek legalább ezt az intelligenciát kellene tiszteletben tartaniuk, ahelyett, hogy abszurd elméletekkel szembesítenék ôket: azzal, hogy az opera szövege értéktelen, csak kiindulópontként szolgál ahhoz, hogy a rendezô a saját komplexusait beilleszthesse a mûbe. Ez nem mûvészi szabadság, ez a szabadsággal való felelôtlen visszaélés! A mûvészet nem más, mint a kommunikáció legnemesebb része. Amikor egy opera, amely századokon át megôrizte értékeit, már nem képes átadni mindezt a mûvelt közönségnek, mert a színpadra állítás zavaros és megbotránkoztató, akkor a végeredmény csakis az lehet, hogy a nézô feldühödik és távol marad. Amikor hallom a rádióban, hogy egy effajta „merész” produkció áttöri a tiltakozó által emelt falakat, világossá válik elôttem, mennyire igaza volt Abraham Lincolnnak, amikor 1858-ban ezt mondta: „Be lehet csapni az embereket valameddig, néhányukat hosszú ideig, de mindenkit örökre becsapni nem lehet.” A tudós színházi guru ambíciói bármekkorák is lehetnek, a közönség elôbb vagy utóbb felfedezi, csakúgy mint a kis szabóinas Andersen meséjében, hogy a király meztelen. Amikor a rendezôk arra törekszenek, hogy az operában a jelenkor társadalmi-politikai helyzetérôl szóló üzenetet fogalmazzanak meg, legjobb ha kapcsolatba lépnek egy jól képzett költôvel, egy ihletett zeneszerzôvel, és együttesen kell létrehozzák azt az új mûvet, amely majd képes az ô „üzenetüket továbbítani”. Nézetem szerint ez sokkal eredményesebb lenne, mint ostoba szlogeneket ragasztgatni a régi mesterekre. (Henschel Verlag, Berlin, 1998.) VÉGE

2005. ôsz

A Richard Wagner Társaság és Archívum 2004. évi Közhasznú jelentése Adatok 1000 Ft-ban A Richard Wagner Társaság 2004.jan l-i induló készlete 2004.év össz.bevétele Összesen: 2004.év össz.kiadása

1027 3462 4489 -3367

Egyenleg: 1122 2004.dec.31.-i záró készlet: Pénzeszköz: 1122 Számítógép 70 Összesen: 1192 A mérleg fôösszege: 1192 Induló tôke: 1167 Tôkeváltozás + 25 A mérleg részletezô adatai: Lekötött pénz: 400 Bankszámlán: 722 Összesen: 1192 A RWT 2004.évi vagyon felhasználási kimutatása: (Bevétel 1000 Ft-ban). Tagdíj 861 Bank kamat 28 SZJA l % 333 NKÖM támogatás 190 NKA támogatás 220 Fôv.Önkormányzat 100 Matáv 50 Adományok 720 Hírmondó bevétel 190 Bayreuthi jegyek 770 Összesen: 3462 Elôzô évi maradvány: 1027 Összesen: 4489

Kiadások 1000 Ft-ban Személyi juttatás Munkaadói járulék Anyag és eszköz Könyvelési díj Könyv.vizsg. Bank költség Kommunkikációs költség (posta, telefon) Terembérleti díj Szállítás, utazási kts. Hírmondó, nyomda kts. Kongresszusi részvétel Büffé kts. Archívum, Honlap Bayreuthi jegyek Egyéb költség Összesen:

0 0 185 137 0 66 290 997 3 401 145 123 18 770 232 3367

A RWT közhasznú tevékenysége 2004.-ben. 18 rendezvény volt, ezek között 4 zenetörténeti elôadás, 4 operafilm, 1 rajzverseny, l kiállítás, 4 hangverseny, 3 klubdélután, 2 kulturális kirándulás, l kongresszusi részvétel. A Hírmondó újság szerkesztése és terjesztése. A Közhasznú Jelentést a kuratórium és a közgyûlés egyhangúlag elfogadta. A Richard Wagner Társaság és Archívum köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik tevékenységének ellátásához anyagi, vagy más segítséget nyújtottak.

VIDÉKI OPERABARÁTOK FIGYELMÉBE A 2006. évtôl kezdve a Budapesti Operabarátok Egyesületében való tagság és az Egyesület lapjának, az OPERAÉLET-nek az elôfizetése függetlenné válik egymástól. Így azok az operakedvelôk is megrendelhetik az OPERAÉLET-et, akik a fôváros-

ba való eljutás nehézségei miatt az Egyesületbe nem kívánnak belépni. Az évi elôfizetési díj 1800 Ft. Az érdeklôdôk forduljanak az OPERAÉLET szerkesztôségéhez, cím: c/c. Szomory György, 1065 Budapest, Hajós u. 19. Tel.: 332-9544

33

2005. ôsz

Tartalom Negyed évszázad Wagner bûvöletében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 A mû elsô megszólaltatója a Lohengrinrôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Egy világhírû karmester: Fischer Ádám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Budapesti, bécsi Wagner elôadások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Parzival hosszú éjszakája Piliscsabán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 „Történetünk kissé tarka” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Bayreuthi ábrándok

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Motívumok csatái – laikus szemmel, illetve füllel . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Wagner A bolygó hollandiról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Az akhilleuszi Parsifal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 A Nibelung Sitzfleisch szindróma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 „Beethoven isteni utolsó szimfoniája” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Sopron – fertôrákosi élmények, 2005 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Fiatalok fóruma: Bretz Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 A kard . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Díszlettervezôk vagy provokátorok? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 A Wagner Társaság 2004. évi Közhasznú jelentése . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Arthur Rackham angol festô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

Kiadja a Richard

Wagner Társaság

Fôvédnök: MARTON ÉVA 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. Telefon: 383-0101 • 467-0611 Fax: 383-0101 E-mail: [email protected] Internet: www.wagnertarsasag.hu Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András (mb. fôszerkesztô), Dr. Király László, Pallós Tamás Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Társaság rendezvényein, a Magyar Állami Operaházban ISSN 1587-1525

34

Arthur Rackham

A legismertebb Wagner illusztrátor Arthur Rackham angol festô 1867-ben született Londonban, 1939-ben Limpsfieldben hunyt el. A londoni Lambert Mûvészeti Iskolában tanult. Rackham mûvészet iránti érzékenysége igen korán ébredt, mint kisgyermek már az ágyba is papírost, ceruzát csent, hogy félbemaradt rajzait befejezhesse. Kimagasló eredménnyel ápolta a könyvillusztráció mûfaját, körülbelül 90 könyvet díszített életében. Sok mûve közül talán Shakespeare: Szentivánéji álomhoz alkotottak a legszebbek. De jól ismert volt korában, mint gyermek-könyv illusztrátor is. Egyszer lehetôséget kapva kerülôt tesz életében, és színházban megrendezi a Jancsi és Juliskát. 1890-ben meglátogatja a Bayreuthi Ünnepi Játékokat, ez mély hatást tesz rá. Az ott látottak motiválják, hogy A nibelung gyûrûjét illusztrálja. Két kötetben jelentek meg alkotásai 1910-ben, majd 1911-ben. 64 akvarell, szigorúan szem elôtt tartva Wagner szövegét. Rackham festményei manapság valószínûleg a legjobb és legismertebb Wagner illusztrációk.

Arthur Rackham: Brünnhilde Wotan bocsánatát kéri Újságunk címoldalán Arthur Rackham: A Siegfriedet intô rajnai sellôk. A hátoldalon – Arthur Rackham: A sellôk birtokba veszik a gyûrût, és Hagent a mélybe vonják. Ez az a pillanat, amikor a Ring zenéjében megtörik az „átok”, és bugyborékolva hallani a mélybe merülô Hagen pusztulását, majd a sellôk örömujjongását.