Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra! A Szentlélek tett titeket elöljáróvá. Minden tekintetben példát adtam: nagyobb boldogság adni, mint kapni

Alapítva: 1990

2

TARTALOM

TARTALOMJEGYZÉK

A Pünkösdi Lélek közössége ................................................................. 3 Az okos ember sziklára, a balga ember homokra építette házát .............. 5 Templomunk - folytatásos ..................................................................... 6 Húsvéti triduum..................................................................................... 8 Templomunk 75 éves lesz ................................................................... 10 A Láncszem története.......................................................................... 12 Csíksomlyói zarándoklat ..................................................................... 14 Elsőáldozási emlékek .......................................................................... 18 Családi kirándulás ............................................................................... 20 Rejtvény.............................................................................................. 22 Életképek ............................................................................................ 24 Hírek................................................................................................... 25 Hála .................................................................................................... 26 Plébánia .............................................................................................. 27

ÜNNEP

3 A PÜNKÖSDI LÉLEK KÖZÖSSÉGE „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra! A Szentlélek tett titeket elöljáróvá. Minden tekintetben példát adtam: nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,29.35)

Az őszi városmisszió befejezése óta, minden hónap első csütörtökén egy katolikus karizmatikus csoport - az Emmánuel közösség - tart imaórát templomunkban. Ők ahhoz a nemzetközi katolikus mozgalomhoz tartoznak, akik kigondolták – kiimádkozták az európai nagyvárosok missziós programját. Örömmel fogadjuk rendszeres jelenlétüket. Többen érdeklődéssel kapcsolódtak be, az egyébként nyitott imádságokba, és felmerült a kérdés, hogy mit jelent a katolikus egyházban a „karizmatikus” kifejezés. Vajon nem egy szélsőséges, esetleg szektás megnyilvánulásról van-e szó? Az imádság módja, az igehirdetés, a szabad közbenjáró imák különösek ugyan, de mindezek a Lélek józan ajándékai. Milyen jó, hogy az Egyház közössége van olyan nyitott, hogy a sokféleséget mint a Lélektől jövő gazdagságot képes befogadni! A szeretet a Lélek legfőbb ajándéka, a legfontosabb karizma. Ha a szeretet és a kölcsönös megbecsülés vezérel, akkor nincs mitől tartani. Templomunk szívesen ad helyt az egységben megnyilvánuló sokféleségnek. A különböző korúak és felkészültségűek számára tartott katekézisek, az imádságos összejövetelek, a kórusok szépen megférnek egymás mellett, ha szolgálatukkal képesek az egységen munkálkodni. A magyar társadalom szétszabdaltsága, és az emberek közötti mély szakadékok súlyosan nehezednek a nemzetre. Hiányzik a derű az összefogás, és nehezen jutunk egy reményteljes jövő birtokába. Kereszténynek lenni ugyan soha nem volt könnyű, de ránk ez a XXI. századi teher szakad. Itt és most kell krisztusi jellé válnunk! Ebben a világban élünk, de nem élhetünk ennek a világnak értékrendje szerint. Nem változnunk kell, hanem megújulnunk szükséges a Lélek ajándékait felhasználva. Családjaink élete, a szórakozásaink, a bevásárlási és hétvégi szokásaink sajátos jelleget kell, hogy öltsenek! A mindennapi életünknek ezen a területein kell kereszténynek, Krisztus követőinek lennünk! „A Lélek eszetekbe juttat mindent” (Jn 14,26) kaptuk meg az ígéretet. Vagyis felidéz mindent, ami nemes, tiszta és igaz. Kicsit szembeállít ugyan a világ értékrendjével, ízlésével és gyakorlatával, de ez időnként egészen szórakoztató tud lenni. Ilyenkor megtapasztaljuk, hogy mi vagyunk az igazi „másság”. A Lélek erejében időnként pislákolunk, néha „ragyogunk, mint csillagok a világmindenségben” (Fil 2,15).

4

ÜNNEP

A címben szereplő Páli figyelmeztetés nem csak az efezusi, hanem a budapesti papoknak is szól: „Vigyázzatok az egész nyájra!” (ApCsel 20,29). A Szentlélektől a pap megkapta a szolgálatához szükséges kegyelmi ajándékokat, a karizmákat. Azért kapta, hogy szolgáljon vele, hogy összefogjon, hogy emeljen, hogy bátorítson és segítse a növekedést. Ez a hivatásaként ellátott feladat nem csupán egy program, vagy netán akció, hanem a megélt élete. Ennek során folyamatosan megtapasztalja, hogy: ”nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35). Élete akkor lesz boldog, és abban az esetben tölti be emberi hivatását is, ha eggyé válik a hivatásával. Megtapasztalja, hogy az emberi készsége és engedelmessége csupán csak egy válasz volt a Szentlélek kezdeményezésére. Ő indította be az életét, Ő készítette föl, mielőtt még tudott volna róla, Ő segítette át a nehézségein. Ajándékainak kiárasztásával előre lefoglalta. A Lélek készítette föl az Egyház nagy közösségéhez való tartozásra. Ahogy Suenens belga bíboros fogalmazta: „a Szentlélek folytonosan felfedezendő, de mindig megelőző isteni személy”. Nem szorítható be sem a templom falai, sem az imádkozó közösség keretei közé, azonban ezek a helyek biztos kegyelmi forrásként állnak rendelkezésre. Nem jó kérdés a „hol van a Szentlélek” hanem így a helyes: „hol nincs a Szentlélek”. 2008-ban templomunk felszentelésének 75. évfordulóját ünnepeljük. A „Keresztény magyarok – keresztény századok” című kulturális sorozatunk, az ünnepi emlékbor, az ajándékok, a jubileumi emlékkönyv, és az októberre tervezett megemlékezések alkalmas keretek lesznek. Az előadásra el kell jönni! Az ajándékokat meg kell becsülni! Az emlékkönyvet el kell olvasni! Azonban még mindezekkel együtt is csekély hatásúak maradhatnak a személyes hitben való megújulásunk és a közösségek szeretetének növekedése nélkül. Valamennyiünkön múlik, hogy a templomépítők terve egyre inkább valóra váljék! Akkor a trianon által megcsonkított Magyarország felemelését tűzték ki célul, ma a közöny, a hazugság és a hitetlenség befolyása alá került nemzet talpra állítását. Minden kis eredményért hálát adhatunk, mert az Úr velünk, bennünk és általunk is teszi. Engedd, hogy megértsük kezed műveit! Engedd, hogy alázatos alkotótársaid legyünk! Engedd, hogy a tudás és az alkotás közös javunkra váljék! Engedd, hogy együtt építsük az Élet templomát! Engedd, hogy méltósággal éljük rövid napjainkat! Ámen.

Várnai Péter plébános

ÜNNEP

5 AZ OKOS EMBER SZIKLÁRA, A BALGA EMBER HOMOKRA ÉPÍTETTE A HÁZÁT Mt 7, 24-26

Mit jelent sziklára vagy homokra építeni? A három év körüli kis gyermek egyre több követeléssel állt a szülei elé. Megvetette magának a focis társasjátékot, majd az átalakítható robotot, utána a méregdrága távirányítós autómodelleket. A szülők nap, mint nap hatalmas műanyag szatyrot cipeltek, hogy kis gyermekük újabb és újabb követeléseinek eleget tegyenek. A tengernyi játék ellenére a fiúcska mégsem látszott boldognak. A szülők ott voltak a kicsinyük mellett délutánonként és figyelték, hogyan igyekszik magát lekötni, de sehogy sem tudta önfeledten eltölteni az idejét. A szülők ugyan tudták, hogy mi kellene a gyermeküknek, de hagyták, hagy jöjjön rá magától. Sok idő telt el, míg a kisfiú rádöbbent, hogy neki nem annyira a játék kell, hanem sokkal inkább, az hogy belekapaszkodhasson szülei kezébe, és együtt lehessenek. Mi olyanok vagyunk, mint a fent leírt történetben a gyermek. Gyakran minden apróságot fontosabbnak tartunk az Istennél. Életünk egyre szövevényesebbé válik, mert ugyan sok kérésünk van, de nem feltéten válnak a javunkra. Pedig csak egy a lényeg: jól megkapaszkodjunk Istenben, őrá építsük az életünket! Most, amikor befejezünk egy tanévet, gondolkozzunk el: Vajon mi volt nekünk a legfontosabb az elmúlt időszakban? Mit tartottunk a legfontosabbnak? Az anyagi, tudásbeli előrehaladásunk mellett kapott-e legalább ugyanekkora hangsúlyt erkölcsi életünk kibontakoztatása? A címbeli evangéliumi részlet rólunk szól. A ház minket, embereket, a mi életünket jelképezi, a szikla Krisztust. Aki házát nem a sziklára, azaz nem Krisztusra építi, annak zátonyra fut az élete. A megpróbáltatásokat csak az állja ki, aki kemény alapra épít, a végítélet próbáját is csak az állja ki, aki Jézus tanítása szerint alakítja életét. Az evangéliumi tanítás megvalósításával váljunk Isten gyermekeivé! Ne a magunk erejében bízzunk, hanem arra a kegyelemre alapozzunk, amelyet Istentől kapunk! Az előttünk álló nyári időszakban el ne felejtsük, hogy a pihenésünk mellett legfontosabb az, vajon mennyire tudjuk Jézus tanítása szerint formálni életünket. Udvardy Tamás káplán

6

TEMPLOMUNK AZ ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT TEMPLOM (3. rész) AZ OLDALHAJÓK FALFESTMÉNYEI

A nyugati és a keleti fal teljes felületét festmények ékesítik, ezek egy része a középkori növényi ornamentikát idéző historizáló díszítés, amely mintegy keretbe foglalja azt a vízszintesen három mezőre tagolt képrendszert, amely egy alaposan átgondolt ikonográfiai programra épült. Mind a nyugati, mind a keleti fal felső és alsó képmezejét egy szalagszerűen végigfutó és tagonként ismétlődő motívum választja el egymástól. Az ismétlődő motívum a következőt ábrázolja: két épületből – ezek Betlehemet és Jeruzsálemet jelképezik – hat-hat bárány jön ki, és lépdel egy krisztogram felé: az apostolok. Ennek az ábrázolásnak a gyökerei a messzi múltba nyúlnak, ugyanis már az ókeresztény művészetben gyakran szerepeltek bárányok, amelyek az apostolokat, illetve Krisztus egyházát jelképezik. Az első – és egyben leghíresebb és legpompásabb – ilyen típusú ábrázolást a ravennai Sant’ Apollinare in Classe diadalívének homlokfalán lehet megcsodálni. Hasonlóan az ókeresztény időkből származó maga a Krisztus-monogram is: 312-ben a milviusi csata előtt Constantin császár az álmában látott krisztogramot rátette a hadijelvényére, majd katonáinak pajzsára és vértjére a Maxentius elleni döntő csata előtt, az e jelben kivívott győzelmét követően pedig érmeire is ráverette. A Krisztus-monogramot azóta ábrázolják templomokban és keresztény műtárgyakon mint védő és gyógyító erejű jelet. A szalagdísz fölött a nyugati falon próféták sora húzódik Ábrahámtól Melkizedeken, Mózesen, Áronon, Dávidon, Salamonon, Illésen, Izajáson, Jeremiáson, Ezekielen, Dánielen, Aggeuson, Mikeáson, Júdás Makkabeuson és Simeonon át Keresztelő Szent Jánosig, akik mindannyian Jézus Krisztus eljövetelének hírnökei a Szentírásban. A keleti falon pedig szentek képeit szemlélhetjük. Ott láthatjuk a négy nagy nyugati egyházatyát: a Bibliát latinra fordító Szent Jeromost; Milánó püspökét, a remek hitszónokot és tanítót, Szent Ambrust, aki apostoli bátorsággal – és élete kockáztatásával – védte meg az Egyház önállóságát a birodalom államhatalmával szemben; a formulákba nem szorítható nagy megtérőt és kitűnő teológust, Szent Ágostont; Nagy Szent Gergelyt, akit szokás az utolsó római és az első középkori pápának nevezni, akiben utoljára ragyogott fel még egyszer a római szellem, de már merőben új formában, s aki először nevezte pápaként magát ekként: „Isten szolgáinak szolgája”.Nagy Szent Leó pápát mint a Rómát Attila hadaitól megvédelmező egyéniséget ismerjük, bár

TEMPLOMUNK

7

az Egyház megszilárdításában és a tévtanok elhárításában játszott szerepe legalább olyan jelentős. A sort a korai Egyház békéjéért és egységéért harcoló vértanú püspök, Szent Iréneusz folytatja, őt követi az Egyház oszlopának nevezett Szent Athanáz püspök, aki nemcsak a rábízott nyájnak volt nagyszerű lelkipásztora, hanem a niceai zsinaton kimunkált szilárd vallási alapvetést is védelmezte, vállalva emiatt öt száműzetést. Mellőle az Egyház alapjait építő apostoli atya, a Rómában vértanúhalált halt Antiochiai Szent Ignác tekint le ránk, aki még személyesen ismerhetett több apostolt, s akit lángoló hitéért kortársai Istenhordozónak neveztek. Egymás mellett áll a szónoknak született, csodálatos ékesszólással megáldott, kemény szerzetesi szellemű, elveiért a megpróbáltatások sorát is tűrő Aranyszájú Szent János és a végtelenül finom lelkületű, szüntelenül Istent kereső művész, költő és misztikus Nazianzi Szent Gergely, mindketten a IV. század püspökei. Őket követi a nyugati szerzetesi eszmény első megvalósítója, Nursiai Szent Benedek, illetve annak a domonkos rendnek, amelynek Szent Margit is tagja volt, két kiemelkedő személyisége, az „angyali doktor”, a skolasztika nagy alakja, Aquinói Szent Tamás, illetve a rendalapító Szent Domonkos. Kortársuk, az egyház egész szellemiségét megújító Assisi Szent Ferenc pillant le ránk mellőlük. A sort a XVI. század két jezsuita szentje zárja, akik a viharos időkben, a támadások kereszttüzében újították és szilárdították meg az Egyházat. Egyikük a Jézus Társaságát alapító Loyolai Szent Ignác, aki jelmondatukhoz híven – Omnia ad maiorem Dei gloriam. – valóban arra törekedett, hogy mindent Isten nagyobb dicsőségére tegyen. Másikuk a – napjainkban talán kevésbé ismert – remek irodalmár, csodálatos szónok, hatalmas térítő és hitvédő, Canisius Szent Péter. Körülötte alakult meg az első német jezsuita közösség, döntő szerepe volt a hitszakadásban meggyengült német egyház újjáépítésében, és élen járt a Szűz Mária-tisztelet megerősítésében csakúgy, mint a katekézis terjesztésében (nagyszerű, érthető katekizmusát a XIX. század végéig használták). A szalagdísz alatt húzódnak végig mindkét falon a nagyméretű stációképek, amelyek – a már megcsodált Szent Margit falképhez hasonlóan – szintén Heintz Henrik munkái. Különlegességük, hogy freskók, – tehát a még nedves vakolatra festett képek –, s ez nem túl gyakori hazai templomainkban. A Lehel téri templomon kívül Salgótarjánban a Főplébánia-templomban, a dunabogdányi Plébánia-templomban és a szakcsi Katolikus Templomban festett hasonló jellegű stációképeket a művész. Dr. Sebestyén Csilla

8

TRIDUUM HÚSVÉTI TRIDUUM

Húsvétkor, az ünnepek ünnepén egyszerre gyászolunk és ünnepelünk. Fájdalmasan tekintünk a keresztre feszített Jézusra, akár a mi testünket törnék, de halljuk buzdító imáját, reményt és jövőt adó igéjét, hisszük feltámadását. Emberi létünkben szeretnénk tenni a jót, de mégis a rosszat cselekedjük. Emberi életet élünk, de keressük az értelmen túli valóságot, Istenhez fordulunk bánatunkban, fájdalmunkban, örömünkben. Ezek a gondolatok fogalmazódhattak meg bennünk, amikor a nagyböjti triduumon Udvardy György püspök atya elmélkedéseit hallgattuk. A megváltásra szoruló ember Az emberben sok kérdés merül fel önmagával, másokkal kapcsolatban. Ki mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz? Szabad akarok lenni, szabadon elkötelezett, az igazságot akarom megismerni; hiteles az életem? Milyen vágyaim, korlátaim vannak? Tudjak szeretni és szeressenek! Ki valójában az ember? Sorakoznak a kérdések… Keressük a választ. Keresi az Isten szándékából teremtett ember, aki bűnbeesett, de akit Isten megváltott. Ő megszabadít a lehúzó erőtől, a rossztól. Isten belülről ismer minket, egy akar lenni velünk és az eukarisztiában Vele találkozunk. Irgalmas a mi Istenünk A vallási, mitológiai Isten-elképzelésekre a félelem volt a jellemző. II.János Pál pápa sokszor visszatérő mondata volt: „Ne féljetek!”. A kisgyerek is, ha rosszat tesz, félelmében elbújik. Szemléljük a titkot, hiszen Isten mindent odaadott, odaadta saját fiát a világnak és ezzel is kimutatta nagy szeretetét. Szeretett, ezért vagyok! Teremtő szeretetével függőségi viszonyt vállal. Belép az emberi létbe. Megváltó szeretete alázatos: lehajol, megmossa tanítványai lábát. Nem a félelemre épít, hanem a szeretetre – a létre. Szeretlek – ez azt jelenti, hogy lemondok önmagamról, és örökké élni fogsz.

TRIDUUM

9

Föltámadási lét A kereszthalál után Jézus körül állók mondták – mondjuk mi is –: „Valóban az Isten fia volt!”. Itt nincs vége, mert Isten új célt ad vágyainknak. Szent Pál apostol mondja: föltámadunk, hogy éljünk. Hogyan éljünk ebben a hitben, milyen magatartást tanúsítsunk? Nem etikáról, nem viselkedésmódról van szó, hanem örömről, hogy feltámadhatunk. Hisszük, hogy az élet jó! Védelmezzük az életet. Úgy cselekszünk, ami méltó az Istenfiúságra. Félelemnélküliségben, erőforrásokból merítkezve cselekszünk: Imádsággal táplálkozunk, szentségi életet élünk – bűnbocsánat szentsége, eukarisztia –. A Biblia évében különös figyelemmel olvassuk a szentírást, veszünk részt a liturgián, amely beszél, tanít, bevon minket. Ahogy Szent Pál írta: tudjuk, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt. Ludányi Béla

Káldor Aurél krétarajza

10

JUBILEUM TEMPLOMUNK 75 ÉVES „Igazság az utam, szépség a célom” - Möller István építész

2008 ünnepi esztendő templomunk történelmében. 75 évvel ezelőtt 1933. október 15-én - szentelte fel Dr. Serédi Jusztinián bíboros, esztergomi érsek. Az évforduló méltó alkalmat ad az emlékezésre, a hálaadásra és reményünk megújítására. A jelentős művészeti értékeket is felsorakoztató szakrális épület egyben a hívő közösség, mindannyiunk lelki otthona is. „A dicső múltú Magyarország egykori művészi kincseiről alig van ma emlékünk. Igen sok műkincsünk végleges rommá lett és az utókor részére teljesen elveszett ” – írja feljegyzéseiben Zaymus Gyula templomépítő plébános. Majd így folytatja: „ A zsámbéki templom nemes formájának életre keltését Möller István műegyetemi tanár, a középkori építészet nagy szakértője vállalta. A budapesti templom méreteiben nagyobb lett, mint a zsámbéki volt, de lépték szempontjából minden a régit tükrözi vissza.” Az építész jelmondata – „Igazság az utam, szépség a célom” – híven fogalmazza meg a valóság és a harmónia iránti tiszteletet, amit a formaalkotásban meg is valósít. Manapság ritka egy újonnan épült templom felszentelése. A II. Vatikáni Zsinat jelentősen lerövidítette a szentelési liturgiát. 1933-ban a több órás előkészítést a hívek távollétében tartották meg. Csak ezt követte a nyilvános esemény. A korabeli tudósító így jegyezte fel a történteket: „Serédi bíboros reggel 8 órakor kezdte meg a templomszentelés megrázóan misztikus szertartását. A kapuk még zárva voltak. A templom belsejébe a papságon kívül senki nem léphetett be. 10 óra múlt, mikor egy mellékkapun kilépett a prímás, majd a zárt főkapu előtt elmondta a hagyományos igéket, fölemelte a pásztorbotját, mire kinyílt a kapu és bevonult a prímás, a papság és a hívek serege. A csupasz oltár márványlapján föllángolt a szentelési tűz. Majd a prímás külön megszentelte az oszlopokat és a pilléreket. Megható jelenet következett. Felöltöztették a gyönyörű fehér márvány oltárt. Hat tömör bronz gyertyatartót helyeztek el rajta és először meggyújtották a gyertyákat. Kezdődik az új élet, a ma született templom új élete.” (A Reggel c. újság 1933. október 16.)

JUBILEUM

11

A felszenteléskor a templombelső díszítése és a berendezés jórészt hiányzott. A rendelkezésre álló pénzt az építés felemésztette. Annak ellenére, hogy a belső terek végleges kialakítása még hosszú időt vett igénybe, az elkészült munkák magas művészi színvonalon valósultak meg. Álljon itt egy rövid ismertető a templom szentélyének építészeti és ikonográfiai programjából. „A szentélyt a félkör alakú, árkád-szerű ívekkel öt falmezőre tagolt apszis zárja magába. A főoltár siklósi márványból készült, középen, a tabernákulum felett magasodó feszület Krausz Lajos munkája. A szentségház ajtaját az eucharisztiához kötődő szőlő és gabona motívumok, illetve az ugyancsak az Úr Krisztusra vonatkozó alfa és ómega díszítik. A tabernákulum mellett balról és jobbról fülkékben Szűz Mária és Szent József, valamint az attribútumaikról könnyen felismerhető négy evangélista szobra áll. Mátét az angyallal, Lukácsot az ökörrel, Középen: Serédi Jusztinián bíboros, Márkot az oroszlánnal, Jánost a Möller István és Zaymus Gyula sassal formázta meg a művész. Az evangélista-szimbólumok ábrázolásának forrása egyébként az Apokalipszis (Jel 4,6-7), ott találkozunk az Úr trónját őrző négy élőlénnyel, akik szüntelenül az Úr dicsőségét zengik. Az V. századra váltak az egyházi művészetben az evangélisták szimbólumává. A főoltárt négy aranyozott angyal szobra díszíti a négy sarkalatos erényt: az okosságot, az igazságosságot, a lelki erősséget és a mértékletességet, jelképezve. A szentély alsó falmezejében a 12 apostol és két angyal egészalakos freskóját csodálhatjuk meg, amelyek háttere a bizánci ikonok aranymozaikjait idézi. Mint a legnemesebb és legtartósabb fém, az arany az isteni tökéletesség és az örökkévalóság jelképe.” (Részlet dr. Sebestyén Csilla 2007. szeptember 15-i előadásából)

12

LÁNCSZEM A LÁNCSZEM ÉLETRAJZA

Az 1990-es év egyik MANCS (Margitos Animátor Csoport) találkozóján történt. Csak ültünk, és tanakodtunk Bodor Gyuri atyával együtt: mi legyen az ifjúsági lapunk neve? Jöttek az ötletek egymás után, mígnem V. Zsolt bedobta a LÁNCSZEM-et. Mindenkinek tetszett. Akkor margitos körökben már elterjedt a kis. úgynevezett csomózott láncszem, mellékelve a mottója: "Láncszem vagyok, összekötő kapocs. Isten céllal teremtett: szeretetben összekötni az embereket egymással és az Istennel." A Láncszem-történet 1985 kora őszén kezdődött. A leányfalui lelkigyakorlat és a balatoni találkozónk már a nyár emléke volt. Combig gipszben "élveztem" az Achilles-ínszakadás következményeit. Ekkor hírnök jött Leányfaluról és hozott két méter csomózott láncot. A feladó Takáts Sándor SJ (az első fotón jobbra ül), népszerű nevén Taxi atya, a jezsuita, aki egész tanúságtevő életével , szeretetteljes humorával nevelő, tanító, érzelemgazdag lényével az Isten "felkiáltójele" és bíztató "kacsintása" volt és marad is számunkra. Hisszük, hogy ma is közbenjár közösségünkért Társasága Fejénél, Jézus Krisztusnál.

LÁNCSZEM

13

Taxi atya egyik kis céduláján - mert mindig útravalóval bocsátott el minket Leányfaluról - olvasható a láncszem fent említett mottója, amely az anglikán egyházból katolizált Newman bíboros gondolata. Ehhez küldte a láncot, hogy bontsuk szét és hordjunk magunkon - láthatóan - egy-egy láncszemet. Erről egyértelműen felismerhetik egymást mindazok, akik hasonló közösségek tagjai. (Keresztet sokan csak divatból hordanak.) 1985 őszétől kezdtünk LÁNCSZEMES-ek lenni. Aki kéri, ma is kaphat láncszemet, és vele a feladatot: törekedjen LÁNCSZEM-ként élni. (A második fotó a LÁNCSZEMES-ek 1987-es leányfalui lelkigyakorlatán készült, Taxi atya nélkül, akkor ő már "hazatért".) A fiatalok egykori Láncszem újságja azóta már az Árpád-házi Szent Margit-templom közösségének lapja. Sz.Im.

14

CSÍKSOMLYÓ CSÍKSOMLYÓI ZARÁDOKLAT 2008. május 8-12.

2008. május 8-12. között Tamás atya Csíksomlyói zarándoklatot vezetett templomunk hívő közösségének. Az 55 fős csoport tagjai a következőképpen emlékeznek vissza élményeikre: Nehéz szavakba öntenem zarándok utunk öt napjának élményeit, hiszen az állomások melyeket a kb. 1.800 km alatt érintettünk, nemcsak úti célok voltak, melyeket elértünk, hanem elsősorban lelki feltöltődésünk színhelyei. Utunkat Tamás atya, Farkas Laci és mindenkihez kedves felesége Erzsike, valamint a háttérben szorgoskodó „segítő angyalok” hosszú és áldozatos előkészítő munkája előzte meg. Köszönet Nekik érte! Nekünk, résztvevőknek nem volt más dolgunk, mint olykor szigorú és időnként nehezen betartható (kígyózó sorok az illemhelyek előtt, s ezért késlekedtünk), olykor játékos útmutatásaikat (Tamás atya sütemény osztása az Ojtozi szorosban a zúgó patak felett, faágakba kapaszkodva) követni. Időnként nehéz dolguk volt velünk, hiszen gyakran mi felnőttek fegyelmezetlenebbnek voltunk, mint a gyerekek, akik fantasztikus energiával, jókedvvel tették szebbé utunkat, mesékkel halmoztak el minket, amikor esténként elcsigázva utaztunk szálláshelyünk felé, és időnként mindenkit meghazudtoló segítőkézségükkel fordultak felénk. Utunkat feszített tempóban kellett megtennünk, hiszen minden nap több város nevezetességét ismerhettük meg Farkas Laci jóvoltából, aki fantasztikus tudásával földrajzi és történelmi áttekintést nyújtott, mindenki számára érhető módon. Magyarságtudatunkat erősítve koszorúztuk meg Hunyadi János sírját Gyulafehérváron, szavaltuk el a Nemzeti dalt, és helyeztük el a megemlékezés koszorúját Segesvárnál, illetve Fehéregyházán a Petőfi emlékműnél. Meghatottan hajtottunk fejet Nyergestetőn, az elesett honvédok emlékére állított kopjafák előtt. Lelki feltöltődésünket Tamás atya biztosította, aki keresztény hitünkben nap, mint nap megerősített a buszban vezetett közös imákkal, a zsoltárokkal és énekekkel. Óriási élményt jelentettek számomra azok a szentmisék, melyeket Tamás atya együtt celebrált az éppen meglátogatott város papjaival, pl. a

CSÍKSOMLYÓ

15

gyulafehérvári székesegyházban, vagy Erdőszentgyörgyön a plébánossal. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy a Pünkösdvasárnapi ünnepi szentmisét a falubeliekkel közösen tarthattuk, és együtt élhettük át a Szentlélek eljövetelét. „Azért megyünk, hogy találkozzunk Istennel, Máriával és egymással” – írta Tamás atya programfüzetében. És valóban: szombaton mindezt átélhettük Csíksomlyó hegyén, a szentmisén, ahova a hívő magyarok százezrei érkeztek áhítattal, alázattal, és távoztak hitükben és magyarságtudatukban még inkább megerősítve, eggyé kovácsolva. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az együvé tartozás érzését, az őszinte szeretetet, a lelkesedést érezhettem nap, mint nap azokon a székely embereken, akik házukba fogadtak és szinte erőn felül, elhalmoztak mindennel. Szállásadónknak, a Dávid családnak hálával és köszönettel tartozom! De köszönettel tartozunk Kovács Imrének, és azoknak a falubeli asszonyoknak is, akik étkeztetésünkről estéről-estére olyan bőséggel gondoskodtak. Könnybe lábadt szemmel gondolok vissza arra a búcsúztatóra, amit tiszteletünkre szerveztek, azokra a gyerekekre, akik lelkesen, gyönyörű népviseletükben néptáncbemutatót tartottak, valamint arra a három kislányra, akik Petőfi és Wass Albert verseit olyan átéléssel szavalták, hogy beleborzongtam. Másnap szomorú szívvel indultam haza, hagytam ott a mieinket – de Tamás atya ezen is átsegített. Utunk során egy zarándokútra elindult csoportból egy igazi kis közösséget faragott. Hogyan csinálta? Nem tudom. De a „segítő angyal” szerep értékelése során döbbentünk rá arra, hogy Neki ez is sikerült. Hálával tartozom, hogy ezen az úton részt vehettem, és hogy ezt az utam végig járhattam. Köszönöm!

16

CSÍKSOMLYÓ

Még nem jártam Erdélyben. Várakozásom kettős volt: egyrészt kíváncsi voltam erre a természeti és nemzeti kincsre, másrészt a Somlyó-hegyi szentmise átható lelkülete vonzott. A misére igyekvő tömeg, és az a

gyönyörű táj lenyűgöző volt! Ez az a hely, ahol a Föld és az Ég az Úr asztalánál tényleg összeér!… Hallottam már az erdélyi magyarok hihetetlen nemzeti identitásáról. Az öt nap során ezt tapasztaltam is. Ezek az emberek ANNYIRA MAGYAROK, mint országhatáron belül kevesen. A zarándokcsoport nagyon kedves és lelkes volt, örültem, hogy közéjük tartozhattam. Kisfiam Tamás atya körül tartalmas, lelkiekben gazdag, emlékezetes pillanatokat élt át, felejthetetlen élményekben részesült. Jó ötletnek bizonyult, hogy elvittem őt is. Idősebbek és fiatalok (gyerekek is) egységet alkottak, a közösség javára vált a több generáció együttese. Farkas László és Tamás atya hihetetlen szervezőmunkáját tartalmas és élményekkel teli zarándokút koronázta. Hálás köszönet nekik ezért! *** Amikor felértünk a hegy csúcsára, visszatekintve láttuk azt a sok felfelé küzdő embert. Mindenki a Szűzanyához siet, kérni a segítségét.… Jó érzés volt látni, ahogyan Tamás atya vigyázott ránk! Mindenkihez volt egy jó szava. Köszönjük neki! A jó Isten segítségével, ha lesz rá lehetőség, máskor is megyünk. *** A zarándoklaton magával ragadott a táj szépsége és a székely emberek szeretete, s az, ahogyan a hitüket élik. A csíksomlyói búcsú rendezett lebonyolítása nagy élmény volt, ahogy a világ minden tájáról összesereglett embereket befogadták sok-sok szeretettel. Amerre jártunk, mindenütt érződött a magyar múlt, amit László testvérünk ragyogóan ismertetett. Köszönjük Tamás atyának a jó szervezést, nagy élménnyel lettem gazdagabb! *** Az 5 nap alatt mindig éreztük az Úr jelenlétét! A közös imák a buszban a csoport fegyelmezett viselkedése, a csoporttagok mindenki felé áradó szeretete!… Somlyó hegyén a szentmise közben vihar jött, az emberek mozdulatlanok maradtak, csak a színek változtak, ahogy az esőkabátok előkerültek. Azt a fegyelmet tanítani lehetne! … Köszönet minden kedves embernek, akik miatt úgy érzem, hogy jövőre újra útnak indulunk! Mióta hazajöttünk úgy érzem, hogy egy részem ott maradt!

CSÍKSOMLYÓ

17

Az iskolából négyen voltunk ezen a csodálatos zarándoklaton, úgy érzem, hogy azóta minket valamilyen láthatatlan szál köt össze. … A születésnapom is a zarándoklat alatt volt, méghozzá olyan, mint még soha: egy busznyi ember mondott áldást értem. … Hálás vagyok hogy édesanyámmal eljuthattam Csíksomlyóra. 10 évesen mentem, de már 11 évesen jöttem. *** A legnagyobb fizikai élményt Vajdahunyad vára jelentette. Csodálatos szépsége, harmóniája, monumentalitása lenyűgözött, történelmi atmoszférája megfogott. Szinte magam előtt láttam Mátyás király reneszánsz udvarának pompáját, nagyszerűségét. … A lelki élmények közül a szentmise szépsége, az Egyház egyetemessége, a hit ereje; Mária szinte kézzelfogható jelenléte a Hegyen. Itt érzem nagyon erősen, hogy otthon vagyok. … Az idei búcsú egyik jelmondata is csodálatosan kifejezi ezt az érzést: „Mária hazavárja gyermekeit!” Ezért kell visszamenni, és ezért vágyódom mindig vissza.

Vajdahunyad vára

Jövőre ismét nagy szeretettel várjuk híveinket Csíksomlyóba a pünkösdi búcsúra. Az ötnapos út időpontja 2009. május 28 - június 1. A csíksomlyói búcsún kívül csángóföldre is ellátogatunk.

18

ELSŐÁLDOZÁS VALLANAK AZ ELSŐÁLDOZÓK Élményem az elsőáldozással kapcsolatban

2008. május 18-án a családok 9 órás szentmiséje keretében volt gyermekeink elsőáldozása. 31 gyermek vette először magához Jézus testét. Az alábbiakban néhány gondolatot olvashatunk az ő visszaemlékezéseikből: Elérkezett a várva várt nap. Napfényes reggelre ébredtünk. Bevonultunk a kertből a templomba. Nagyon szép ünnepélyes szentmise volt. Most költözött a szívembe Jézus. Abban hiszek, hogy segít nekem, hogy szófogadó legyek. *** Szerintem nagyon jó volt az elsőáldozásom. Én már nagyon szerettem volna elsőáldozó lenni. Nagyon jól sikerült az elsőáldozási szentmise. Tamás atya nagyon jól végezte a felkészítést, a próbát valamint a szentmisét. Örülök, hogy ilyen szépen sikerült! *** Nagyon féltem a gyónástól! Jó volt megbánni bűneimet. A gyónás közben nagyon féltem s boldog voltam, hogy megszabadultam bűneimtől. Péter atya nagyon kedves volt. A végén nagyon megkönnyebbültem, és nagyon örültem, hogy sikerült. *** Nagyon szép volt az elsőáldozás! Az volt a legjobb élményem, hogy én is felolvastam a felajánláskor egy mondatot. Mellettem Julcsi ült. Az elsőáldozás után lefényképezett minket egy bácsi. Nagypapámtól kaptam egy szentképet. Nekem, az elsőáldozás nagy élmény volt! *** Örültem, hogy végre gyónhatok, mert azok a bűnök, amikre emlékeztem, nem lesznek többet. Egy kicsit izgultam, hogy elrontom a gyónást. De sikerült és nem rontottam el! A különös az volt, hogy amikor valaki kijött a gyóntatószékből, nem mondott semmit. Én is így voltam. Kijöttem és nem szóltam egy szót sem. De hát mit is mondhattam volna, semmi sem jutott az eszembe. Szerintem másoknak se jutott az eszükbe semmi.

ELSŐÁLDOZÁS

19

Vasárnap reggel örültem hogy végre eljött a nagy nap. Elsőáldozó leszek. Az idő is szép volt, így lelkesen indultam a templomba. Kicsit izgultam, de amikor barátommal találkoztam, hamar elfelejtettem. A bevonulás alatt szóló orgona hangja bámulatba ejtett! Sokat segített a szombati próba, így nem okozott gondot, mikor mit kell csinálni. Ünnepélyes volt a vasárnapi szentmise. *** Nagyon élveztem az elsőáldozást. Szép volt a ruhám, a virág és a gyertya is amit kaptunk. Nagyon örülök, hogy ennyi tanulás után végre elsőáldozó lehetek! A végén vicces volt a fényképezés. *** Egyre jobban izgultam. De végre én jöttem! Beléptem a gyóntatószékbe és olyan érzésem volt, hogy menni fog, és ment. Amikor kijöttem valami öröm volt bennem, valami belső öröm. Elmentem imádkozni a Jézus Szíve oltárhoz. Azután énekelni mentem a nagyokkal. Éreztem, hogy most tiszta a szívem. *** Nagy izgalommal készültem erre a csodálatos napra. Előző napi gyónás által lelkileg megkönnyebbülve adtam át magam Jézusnak. Én csak a sok embert, a csodálatos fényeket, köztük az én gyertyám fényét érzékeltem magam körül. Minden embernek szeméből szeretet áradt. Láttam Tamás atya is izgult (végig folyt róla a víz), de a végén nagy örömmel kínálgatott mindenkit a kertben a süteményekkel. Nagyon örültem, hogy azok a kedves nénik és bácsik is eljöttek, akik velünk együtt zarándokoltak Csíksomlyóra. Sokuk szeretettel ölelt magához. Nagyon köszönöm Tamás atyának, persze elsőnek Jézusnak, és az édesanyámnak, is, hogy ebben a csodálatos dologban, vagyis életem első áldozásában vasárnap részt vehettem. Ígérem, hogy ilyen szorgalmasan járok továbbra is hittanórákra és szentmisékre, hogy a bérmálkozás szentségében is részesülhessek. Szeretnék Jézussal ilyen közeli kapcsolatban maradni örökre!

20

KIRÁNDULÁS A KIRÁNDULÁS MAJD NEM ELMARADT

Április 19-én a családi kirándulás majdnem elmaradt számunkra, mert amikor kinéztem az ablakon reggel, zuhogott az eső. A rádió időjárás-jelentése sem jósolt sok jót aznapra. Három gyermekem közül Hubát és Ákost már két napja készítettem erre az eseményre, és már nagyon várták a szombatot, amikor majd elmegyünk a Lehel téri templom családi kirándulására a budai hegyekbe. Én is izgalommal vártam, mert az útvonal olyan helyeket ígért, amikről már sokat hallottam, de ahol még nem jártam. Reggeli kávézás közben végül úgy döntöttem, hogy nem hagyom, hogy úgy járjunk, mint Mécs László versében az a bizonyos száztíz gyerek, és felöltöztettem a fiúkat jól, esőre felkészülve, s így mégis elmentünk a kirándulásra. Mikor megérkeztünk a templomhoz, még nem volt ott senki és az eső kitartóan esett. Összeszorult a szívünk. Talán mégsem lesz ebből semmi! Bementünk a templomba, hátha ott gyülekeznek a többiek, de ott csak az elsőáldozásra készülőkkel találkoztunk. Majd Tamás atyával is, aki megnyugtatott, hogy lesz kirándulás – és később majd ő is jön –, és a templom elé vezetett, ahol már kezdtek gyülekezni a bátor kirándulók. Összesen 24-en jöttünk össze, abból úgy 12 fiatal: 4 évesektől fölfelé. Féltíz tájban el is indult a csoport. Először Zugligetbe mentünk a Libegőhöz. Nagy élmény volt, ahogy a felvonó ülése elkapott és a magasba lendített minket a város fölé. Az eső éppen szünetelt, és még a város fölött is megnyíltak a esőfelhők, hogy élvezhessük ezt a csodás látványt. A leszállás a Libegőről éppen olyan izgalmas volt, mint a felszállás, habár sokan örültünk annak, hogy a lábunk alatt újra talaj van. Pár falatot bekaptunk a továbbindulás előtt. Az eső enyhén esett, mi pedig nekivágtunk az erdőnek. Normafa irányába tartottunk. Gyönyörű volt ez a tavaszi táj! Világoszöld lombok közt pedig olykor már bekukucskáltak itt-ott a nap párás sugarai. Virágvölgynél találkoztunk a Gyermekvasúttal. A kicsik gallyakat meg kavicsokat gyűjtöttek. Majd egy helyen megálltunk egy tető alatt énekelni.

KIRÁNDULÁS

21

Délre értünk Normafához. Itt elimádkoztuk az Úrangyalát, majd kinyitottuk a hátizsákokat és elkezdtünk ebédelni. Egyszer csak valaki biciklivel közénk vágott. A gyerekek ujjongva felkiáltottak: – Megjött Tamás atya! –, aki egyből játszani kezdett a gyerekekkel. Fáramászás, birkózás és szaladgálás követte ezt az örömteli találkozást. A kirándulás azonnal változatosabbá, izgalmasabbá vált Tamás atyával.

Délután egy óra körül kezdtünk indulni Makkosmária felé. Innen már lefelé vitt az út, és ezt a gyerekek játékosan, szaladgálva tették meg Tamás atyával az élen. Volt itt tönkcipelés, hegymászás és még barlangászat is. Az eső már teljesen elállt és a ragyogó napsütés mindenkiről levette az esőkabátot. Énekelve és nevetgélve értünk Makkosmáriára, ahol a réten folytatódott a játék és a hancúrozás. Péter csokit osztogatott egy fán azoknak, akik ügyesen felmásztak érte: mindenkinek jutott a csokiból. Majd a makkosmáriai templomba tértünk be egy gyors fohászra: Megköszöntük a Jóistennek ezt a napot, az együttlét örömét és a kirándulást – ami nem maradt el, mert bíztunk benne, és Ő ragyogó napfénnyel mosolygott vissza ránk. Balla Zsolt

22

REJTVÉNY REJTVÉNY NAGYOBBAKNAK

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 1.

2. 3. 4.

5. 6. 7.

A húsvétot követő negyvenedik nap, Krisztus mennybemenetelének napja. Neve onnan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek elsőáldozásának napja is. Erdélyi város, melynek búcsúját hagyományosan pünkösdkor tartják. Az ő szobrát láthatjuk a nyugati hajóban a torony alatt. „Én Istenem adjál szállást, Már meguntam a ………, A járkálást, a bujdosást, Az idegen földön lakást.” Vedd és olvasd! (latin) Itt őrzik a tihanyi apátság alapítólevelét. Akik húsvét után az úton nem ismerték fel Jézust.

REJTVÉNY

8.

9. 10. 11. 12. 13.

14.

15 16. 17. 18.

23

Pilinszky János: Merénylet Megtörtént, holott nem követtem el, és nem történt meg, holott ………. . E hónap 15-én - Nagyboldogasszony napján - ajánlotta fel Szent István Magyarországot Máriának. Idén ősszel lesz …….. éve, hogy felszentelték a templomot. A nagymarosi ifjúsági találkozó jelmondata 2002 tavaszán. Pongrác, Szervác, Bonifác – minek nevezik őket? Nemes Nagy Ágnes: Lázár Amint lassan felült, balválla-tájt egy teljes élet minden izma fájt. Halála úgy ……., mint a géz. Mert feltámadni éppolyan nehéz. Európa nagy részén hagyomány volt, hogy pünkösdkor a legények különféle ügyességi versenyeken megmérették magukat, s a legjobbat egy évre …….. ……-nak választották. A Margitsziget neve régen. A templom építője. „Maradj mindig velünk, ha …. kelünk, őrizd életünk minden nap!” Árpádházi szent, akinek tavaly volt emlékéve.

Ministráns (hittanos) tábor Ideje és helye: 2008. július 22-28., Mátra Idén nyáron a már hagyományosnak tekinthető hittantábor helyett más jellegű azaz kalandtábort szervezünk. A 7-12 éves gyermekeket várjuk részben nomád, részben civilizált jellegű táborunkba. A Mátra legszebb részeit ismerjük meg. Meredek sziklák, sajátos növénytársulások, vadregényes patakmedrek, bővizű források szegélyezik utunkat. Programjaink: Közös játék, hegymászás, szurdok-kirándulás, kalandjáték, barlanglátogatás, nappali és éjszakai túra, tábortűz. Az éjszakák egy részét civilizált körülmények között, más részét nomád módon töltjük. Táborunkban lesz képzett orvos. Költsége: 9000 Ft Jelentkezés: Tamás atyánál június 8-ig

24

ÉLETKÉPEK

Placid atya a margitosokkal Máriaremetén

Nem volt elég ülőhely ☺

Erdő Péter Bíboros úr is a Láncszemet olvassa

Itt kényelmesebb??

Elsőáldozás

HÍREK

25

ÜNNEPEINK, PROGRAMJAINK: Június 1. vasárnap: Te Deum zárószentmise Június 6-8. péntek délutántól vasárnap estig: Közösségépítő hétvége a börzsönyligeti házunkban. Szeretettel látjuk vendégül a családokat, gyerekeket, fiatalokat, kicsinyeket és nagyokat egyaránt. Ott alvásra is van lehetőség. Az ifjúság számára kerékpáros és kenus programok is lesznek. Június 16-tól, hétfőtől hétköznaponként reggel csak egy szentmise lesz templomunkban: reggel 7 órakor. A 8 órás szentmise a nyári időszakban elmarad. Június 19-21: Tábor a nyugdíjasok számára Mátramindszenten. Június 22 - július 3: Vízi túra a 12. életévüket betöltött „nagyobbaknak” a Soroksári-Dunán és a Kiskunsági Főcsatornán. Július 17-20: „Magyar Sydney” – ifjúsági találkozó Egerben Július 18. péntek: Templomunk nyári szentségimádási napja Július 22-28: Nyári tábor gyerekeknek, fiataloknak a Mátrában. Augusztus 15. péntek, Nagyboldogasszony ünnepe. Vasárnapi miserendet tartunk. Augusztus 20. szerda; Szent István király ünnepe: Szentmisék reggel 7-kor és este 6-kor lesznek.

További távlati programok: Szeptember 12-13, péntek-szombat: Tanévnyitó túra gyerekek, fiatalok számára. Szeptember 14. vasárnap: Veni Sancte tanévkezdő szentmise. Szeptember 28. vasárnap: ½11-kor Erdő Péter bíboros prímás érsek jubileumi szentmisét celebrál templomunk felszentelésének 75. évfordulója alkalmából. Október 4. szombat: Nagymarosi Ifjúsági Találkozó. A kicsinyeket azonos helyszínen és időben a Gyerekmarosra hívjuk.

26

HÁLA

AMIÉRT HÁLÁT ADHATUNK: Szentségi életünkkel kapcsolatos események: • Felnőtt testvéreink megkeresztelkedése és elsőáldozása a húsvéti vigilián • Édesanyák Szent Mónika közösségének bővülése • Ministránsok létszámának gyarapodása • Gyermekeink elsőáldozása • Lehetőség csendes szentségimádásra Különböző családi, gyerek- és ifjúsági programok szervezése: • Családi kirándulások és egyéb közösségi programok • Templomunk közös zarándoklata Erdélybe Templomunkkal kapcsolatos események felújítások: • A templomkert fokozatos kialakítása • A templom kegytárgy üzletének felújítása • A plébániai lakás rendjének kialakítása • A Caritas csoport megújulása

Köszönjük Néked, Atyánk Köszönjük Néked, Atyánk, az éjt, a hajnali üdítő fényt, nyugalmat szerető gondoskodást, a falatot, mindent, mi megszépíti a napot. Segíts, hogy mindig azt tegyük, mi másoknak jó, s hogy kedvesek legyünk. Akár dolgozunk, akár játszunk telve szeretettel nyomodban járjunk.

MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK TARTALMAS NYÁRI PIHENÉST KÍVÁNUNK!

PLÉBÁNIA

27

ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT TEMPLOM (Lehel tér) Miserend: Hétköznap: 7, 8 (nyári időszakban elmarad), és 18 óra Szombaton: 7, és 18 óra Vasárnap: ½ 8, 9 családok miséje, ½11 nagymise, 12; és 18 óra. Gyóntatás: hétköznaponként a szentmisék előtt vasárnaponként a szentmisék alatt

ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT PLÉBÁNIA Budapest, 1132 Váci út 34. I. em. 6. Tel.: 329-4893 Irodai idő: H-Cs: 10:00-11:45, 16:00-17:45 P: 10:00-13:45

LÁNCSZEM Az Árpád-házi Szent Margit Templom (XIII. ker. Lehel tér) időszakosan megjelenő lapja Felelős kiadó: Várnai Péter plébános Főszerkesztő: Csikota Ágnes Munkatársak: Formanek Tamásné, Fahn Péter, Udvardy Tamás káplán Szerkesztőség tel.: 329-4893; 239-9287; E-mail: [email protected] Várunk és szívesen fogadunk minden írást, cikket, beszámolót, mely közösségi életünkkel, vagy templomunkkal kapcsolatos. Egyben kérünk is mindenkit, hogy ily módon ossza meg velünk élményeit. A jelen kiadványban található írások, cikkek más sajtóorgánumban, vagy médiában való felhasználása kizárólag a plébánia engedélyével lehetséges! A szerkesztésnél egyes cikkeket – értelmüket meghagyva – a szükséges mértékben átalakítottunk, megrövidítettünk. Kiadványunk terjedelme nem tette lehetővé minden írás közlését. Az érintettek megértését kérjük. Köszönjük. Címlapterv: Olexa József: Árpád-házi Szent Margit Templom