VI. évfolyam 2. szám 2008. május
„Szemedben mosoly legyen és derű, Minden nap kezdődik valami, Valami nagyszerű, Valami gyönyörű” Nagy László
Az új tanévkezdéskor lesz 25 éve annak, hogy Kishegyi úti Óvoda megnyitotta kapuit. Ünnepi kiadványunkat a Tolnai Népújság akkori tudósításával kezdjük, illetve a teljes számot ennek szenteljük. Kishegyi úti Óvoda nevelőtestülete
1983 Augusztusában adták át az új óvodát Pakson, a lakótelepen. Ekkor ismertük meg egymást, és együtt indítottuk az új óvodát. Örömünk határtalan volt, hiszen egy új óvoda ajándék az óvónőknek, a dolgozóknak. Nagyon fiatalok voltunk, tele energiával és tenni akarással. Nekünk ez az új ovi volt a hétvégi kikapcsolódás is: egy éven keresztül szinte minden szombatot itt töltöttünk,(miközben kis gyerekeink voltak). A szombati csendben boldogan alkottunk: dekoráltunk, terveztük az új óvoda szakmai jövőjét. A betonrengetegben egy kis világot szerettünk volna létrehozni kívül-belül egyaránt. A két kezünk munkájával, ötleteinkkel, közös gondolkodással, otthonról hozott eszközökből, sokszor a férjeink segítségével csináltunk a semmiből valamit. Rengeteget segítettek az akkori szülők, az Erőmű, a Honvédség is. Olyan óvodában fogadtuk a gyerekeket, ami tényleg a második otthonuk lehetett. A magas csoport létszámok (38-40) ellenére fáradhatatlanul dolgoztunk reggeltől estig. A kopár udvaron fásítottunk, bokrokat, virágokat ültettünk 1983-ban, Paks városában egy óvodaigazgatóság alá tartozott minden óvoda. Az ország összes óvodája egy központi program szerint működött, de mi már „házon belül” akkor is olyan új szakmai irányzatok kipróbálásával foglalkoztunk, ami az óvodásainknak a legmegfelelőbb. A későbbi években vállalkoztunk országos, megyei, városi szakmai bemutatókra, és közben csoportonként két-két óvónő vállalkozott új programok bevezetésére: német nyelv, epochális (témakörszerint) nevelés, dramatizálás, labdajátékok, vegyes csoport, alkotóműhely. 1996-ban
kezdtük el kidolgozni a mai Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel, című programunkat, ki-ki a maga erősségének, érdeklődésének megfelelően egy-egy fejezetet. A „ceruzás” változatot még Szolnokra is elvittük a programíróhoz, Nagy Jenőnéhez, hogy adaptálásunk biztos legyen szakmailag és törvényileg. Választásunk jónak bizonyult, szívvel-lélekkel csinálják az óvó nénik és szeretik a gyerekek, jól érzik magukat az óvodában. 1983-ban volt a tagóvoda vezető, Vaszkó Zsoltné a helyettese, most Vaszkó Zsoltné a tagóvoda vezető, Márti már nyugdíjas. Mégis úgy éreztük, hogy óvodánk 25 éves évfordulója alkalmából együtt kell megírnunk ezt a cikket, hiszen együtt voltunk jóbanrosszban, örömökben, bánatokban egyaránt. Reméljük, hogy a következő 25 év után is közösen írhatunk egy-egy cikket az óvodai újságba.
Lehoczkiné Tábi Márta Vaszkó Zsoltné
25 ÉVES AZ ÓVODÁNK Szinte hihetetlen, hogy elszálltak az évek, de ha ránézünk a gyerekeinkre, rájövünk, ez a valóság. Lányom Százuj Ágnes járt ebbe az óvodába 1986- 89-ig. Óvó nénije volt Éva néni, Marcsi néni, és Erzsi néni. Évával a mai napig kedves ismerősként köszöntjük egymást, ha találkozunk, és jókat beszélgetünk. Soha nem marad el a kérdés: Mi újság Ágival? Ági, azóta, két diplomás felnőtt nő lett. Ma az épülő M6-os autópályánál dolgozik, mint építő mérnök. Szabad idejében (bánatomra) motorjával hasítja az aszfaltot. A „cseresznye” jele a mai napig elkísérte. Mindig van valamilyen cseresznyés ruhája, és a kedvenc táskája is cseresznyés. Minap beszélgettünk óvodás emlékeiről, és előkerültek a régi fényképek és megelevenedett ez a vidám felejthetetlen három év. Úgy emlékszem, hogy az óvodában mindig jó kedvűek voltak az óvó nénik, és a dadusok is végtelen türelmesek, kedvesek. Az akkori vezetőnővel Márta nénivel,- aki a fiam óvó nénije is volt, a mai napig jó barátságban vagyunk. Még ma is hallom a kacaját, ahogy a gyerekek meséin, történetein tudott nevetni. Éva óvó néni, aki mint egy kis tini lány, két gyerek anyukája, olyan temperamentummal, optimizmussal, és pedagógusi következetességgel volt megáldva. Mindig kitalált valami újat és merészet. Egyik karácsony előtt elmesélte a gyerekeknek, hogy mit is ünneplünk ilyenkor, a „Kis Jézus” születését. (Persze ez ekkor még nem volt publikus). A lányom boldogan mesélte otthon, hogy Éva néni is úgy mesélte, ahogy a mamától hallotta. Emlékszem a „Pizsamás
2
farsangra”, amit nagyon jó ötletnek tartottam, mert megúsztam jelmezkészítés gyötrelmeit. Sőt süteményt se kellett sütnöm, mert a gyerekek, zöldséget, és gyümölcsöt ettek a zsúron. Különböző ügyességi játékok voltak. Lányom többször nyert. A cumisüvegből való ivásban verhetetlen volt ugyanis ovis koráig csak cumis üvegből volt hajlandó meginni a reggeli kakaót.
Még sok felejthetetlen pillanat jutott eszembe erről az időről. Még a könnyeim is kicsordultak. Én is azok a boldog szülők közé tartozom, akik köszönettel tartoznak Önöknek és „ÓVODÁNKNAK”, hogy egészséges, sikeres felnőttek lettek a gyerekeinkből. Köszönettel egy anyuka: Százuj Istvánné
25 ÉVES ÓVODA.
A nyeremény mindig zöldség és gyümölcs volt. Mire mentünk haza, a táskám tele volt répával és nagyon büszke voltam a lányomra. Felejthetetlenek az anyák napi ünnepségek, ahova eljöttek a nagymamák is (akik sajnos már nem élnek). Hogy szurkoltunk, hogy el ne tévesszék a verset, mert természetesen mindig titokban készültek, mi nem tudhattunk semmit. Még ma is megvan a Tűpárna kalap, amit az óta is használok. Persze a többi emlékeket is őrizzük egy dobozban. A fiam mondta a múltkor: Anya ebbe benne van az egész éltünk.
Nagylányom is ebbe az intézménybe járt 1989-től 4 éven át, a "vegyes csoportba", kisovisként. Az óvodás évek minden kisgyerek életében meghatározó időszak. Ezt bizonyítja, hogy a mai napig is eszébe jutnak az óvodai emlékek: emlegeti ovis társait, emlékezik az óvó nénik, dadák kedvességére. Mint szülő szívesen emlékszem azokra az évekre: a kisvonatozás a Gemenci erdőben, találkozás az erdő élővilágával, az erdész bácsival, a kedves anyák napi ünnepségek, - végig sírva, meghatódva, - a farsangi bulik fánkkal, óvó nénik, dadák is beöltözve,
Mikulás ünnepségek, évzárók, ballagás.... A szülők összetartására is emlékszem, hisz' sokan eljöttek
a kirándulásokra, sőt zenés összejövetelt is szerveztünk! Örömmel tölt el a gondolat, hogy ebbe az óvodába jártak csemetém; mert tudom, hogy szívesen jártak és a mai napig is szeretettel gondolnak óvodás éveikre, amikor lapozzák a fotóalbumaikat, emlegetik óvodás élményeiket. A jubileum alkalmából minden jót kívánok az intézmény dolgozóinak, az oda járó kisovisoknak pedig maradandó élményeket!!! Nagy Ibolya K Ö S Z Ö N J Ü K !!! Már biztosan sokan mondták, vagy hallották " Nem mi öregszünk, hanem a gyerekek nőnek! "Figyelemmel kísérhettük, hogy gyermekeink miképpen nőnek fel az óvoda falai között. Ők hoztak új élményeket és szeretni való apró örömöket mindennapjainkba. 13 éve annak, hogy legnagyobb gyermekünkkel (aki már középiskolás) először léptünk át az óvoda kapuján. Vele együtt azon tűnődtünk, hogy vajon mit is hoz neki és nekünk az ismeretlen. Az ovit először ő szerette meg és látva lelkesedését együtt örültünk sikereinek várva azt, hogy a hugica is odajárjon vele. Elkövetkezett az a nap is. A gyermekek kéz a kézben önként indultak és nem tiltakoztak a reggeli felkelés miatt. Nyugodt szívvel engedtük őket, hiszen este versengve mondták el élményeiket. Bővült tudással, verssel, dallal feltöltve jöttek haza nap mint nap. Most pedig azért járnak vissza mind a ketten, mert a kishúgaik is abba a MÓKUS csoportba járnak ahol Gabi néni, Ági néni, Rózsa néni ismerős arca várja őket. Ahogyan őket emlegetik a kicsik itthon
3
a nagyobbaknak mosoly, jelenik meg a szemükben és az arcukon, hiszen ezeket az élményeket ők is átélték. Van, ami nem változik. Most a kicsik élik meg a nagyobbak élményeit. Az óvodai foglalkozások, amik napi rendszerességgel megjelennek napjaikban. Készülődés az ünnepekre legyen az állami vagy családi nekik mindegy. A családokban összesúgnak a gyerekek és milyen nehéz megállni, hogy ne legyen elmondva apunak, anyunak mi is lesz az az ajándék. Más és más ötletes apróság, ami sok szeretettel készül. 4. lányunk (aki kiscsoportosként) nyúzza már a mókus csoport nevelőinek idegeit. Reggel ő ébreszt egy nagyon egyszerű kérdéssel " Megyünk ma oviba?" Aztán délután hazafelé az ő kis egyszerű mondataival elmeséli mit tanult, kivel mit játszott, milyen volt a napi " munka".Nővére nagycsoportosként már iskolába készülve segíti a kishúgát, hiszen ki emlékszik arra mi volt a reggeli? Hiába telt el annyi év az emlékek, ismerősek! Az ember ilyenkor csak azt sajnálja, hogy nem lehet ott velük, de az otthoni játéknál örömmel hallgatjuk, amikor hirtelen felcsendülnek gyermekkorunk versei, dalai, amiket már szinte elfelejtettünk. Ilyenkor érzem át azt, hogy milyen is szülőnek lenni és mit jelent az az intézmény "ÓVODA". A Kishegyi úti óvoda teljes nevelőtestületének köszönjük a szép napokat, amivel a megajándékozták a családunkat. Nem lehet elégszer hangoztatni azt, hogy mennyire sok szeretetet kaptak a gyermekeink ezek között a falak között. Mi egyszerű emberek révén csak simán egy szóval fogalmaznánk, de azt így csupa nagybetűvel és mindenkire vonatkozik, aki ebben az óvodában oktat
vagy oktatott, hiszen nekünk már bizonyítottak, letették az alapokat a gyermekeinkben a felnőtté válás útján: Feczer család
és nagy egyformán énekelt. Rengeteg élménnyel lettek gazdagabbak lányaim az óvodai évek alatt. Hálás köszönetem ezért: Schönhardtné Mónika
KEDVES "RÉGI" ÓVODÁNK! Nagyon sok emléket őrzünk szívünkben - gyermekeim Zsófi, Zsani és jómagam - is rólad. Azt a rengeteg kirándulást, farsangot, különböző ünnepségeket, az óvó nénikkel való beszélgetéseket, részemről a szülői értekezleteket ahol nyílt szívvel elmondhattuk örömünket, bánatunkat - közösen megbeszéltük, hogy mit hogyan szeretnénk a gyermekeinkkel vagy akár a kirándulásokkal kapcsolatban.
A szép emlékek között gyermekeimnek és nekem is 1999-ben a decsi faluházba való látogatásunk maradt meg. Cecil bácsi vezetésével megtekinthettük, hogy "őseink" miként éltek, hogyan és mivel foglalatoskodtak, dolgoztak. Megmutatta a szövőszéket, a fazekasműhelyt és itt a gyerekek és a szülők is kipróbálhatták a szövést, a gyöngyfűzést és agyagozást is. A ma napig őrzöm még az a kis edénykét, amit Zsófi lányom fazekaskodott. A gyerekek nagy érdeklődéssel figyeltek és nagyon ügyesen dolgoztak, élvezettel munkálkodtak. Hazafelé az énekszavunktól harsogott a busz, kicsi
MILYEN IS A MI ÓVODÁNK? Mi egy sárközi faluból költöztünk Paksra, mert itt kaptam állást. A szalmakazal, a patakparti kisházikónk, a kecske-legeltetés, békázás, gilisztázás, a baromfiudvar színpompája után nem volt könnyű megszokni, a negyedik emeletet, a mozgáskörünk teljesen leszűkült. Az óvó nénik hamar észrevették, hogy a fiúk János (5) és Zsombor (3) széleskörű természetismerettel rendelkeznek, de mást is, hogy János rajzkészsége még kezdetlegesnek sem nevezhető, és van egy kis beszédhibája is, amire logopédus vizsgálatát ajánlották fel, mindezt már az első napon. Először sokkoló volt, nagyon elkeseredtem még sírtam is, az óvó néni azonban lelkesen vigasztalt, hogy nincs itt a világ vége a gyerekek okosak és egyébként is gyorsan tanulnak. Így is lett. A nagyfiammal az óvó nénik sok türelemmel teljesen elölről kezdték a rajztanítást, melynek eredményeképpen a harmadik hónapban már önálló rajzai születtek. A logopédusnál töltött idő is meghozta gyümölcsét, a rosszul megtanult szavak eltűntek fiam beszédjéből. És, hogy mindez miért fontos? Mert a nagyfiam az óvó nénik szemfülességének és szakértelmének köszönhetően valóban iskolaéretten indulhatott iskolába. Jó képességei ellenére, ha ezek a hibák nem kerülnek kezelésre, kudarcot szenvedhetett volna már az
4
első osztályban, falunkbeli gyermek.
mint
sok
De szerencsére nem így történt. Fiam az egyik legjobb tanuló az osztályban, (gyöngybetűkkel ír, hibátlanul beszél) amiben az óvó néniknek oroszlánrészük volt. Ezúton is még egyszer köszönöm nekik.
meg az új épületben, de fiatalok voltunk, tele erővel, energiával így ez nem számított. És 1983 szeptemberében kinyílt a kapu az óvodások előtt is.
Egy elégedett anyuka: Macsekné Veiczi Veronika
ÚJ ÓVODA A PAKSI KISHEGYEN Ezzel a címmel jelent meg 1983. szeptember 16. a Tolna Megyei Népújságban egy cikk a lakótelepen élő gyerekeket új és modern óvoda fogadja. Mi ott dolgozók nagyon nagy izgalommal sétáltunk azon a nyáron az épülő óvoda környékén, nem akartuk elhinni, hogy elkészül szeptemberre. Az is izgalom volt, hogy ki jöhet az új óvodába dolgozni, hisz mi mindnyájan akkoriban másutt dolgoztunk. Úgy kellett megpályázni a helyet, hogy itt dolgozhassunk. Sikerült 12 óvónőnek, 6 dajkának és egy konyhai dolgozónak. Köztük voltam én is. Az eltelt 25 év alatt nagyon sokat felidéztük a kezdeti nehézségeket, hogy mennyit dolgoztunk, mennyit takarítottunk, óvónő és dajka, nem számított, hogy lejárt a munkaidőnk. Mi nagyon akartuk, hogy szép legyen az óvoda. Két hetünk volt, hogy minden a helyére kerüljön. Nekünk is egy labirintus volt napokig az új épület, de aztán hamarosan eligazodtunk, mert naponta kilométereket tettünk
Azok közül az ovisok közül már sok apuka és anyuka lett, sőt már ők is hozzák gyermekeiket ugyanabba az óvodába és ugyanabba a csoportba és ahhoz az óvó nénihez, akihez ők jártak 25 évvel ezelőtt. Mi akik együtt dolgoztunk 25 éven át, nagyon jó és családias légkör alakult ki közöttünk. Ez köszönhető az akkori vezetőnek Lehoczkiné Tábi Mártának. Hosszú-hosszú évek után mondtuk is egy párszor neki, hogy neki köszönhető, hogy ilyen jó kis csapatot alkotunk. Az alapító tagok közül, már öten nyugdíjasok lettünk. Sajnos elszállt az idő felettünk, 25 év egy óvodában, aranyos gyerekek között, jó közösségben, talán nem is volt olyan sok. Kozmann Györgyné
1986-89-ig jártam a Kishegyi úti oviba (Süni csoport ). Nem túl messziről, csak a szomszéd bölcsiből érkeztem. Öcsém és a bátyám is ide járt, ami akkor kimondottan zavaró tényezőnek tűnt. Az udvaron nem volt ritka a verekedés közöttünk. Az óvó nénim, Erzsike néni viszonylag jól viselte az ilyesmit. Volt alkalom, hogy a névnapra a csoportnak szánt süti hamarabb elfogyott, mint hogy odaértünk volna az oviba. A barátaimmal minden délután a Favárat ostromoltuk, ami akkor még hatalmasnak tűnt. A srácokkal (Ürmös Dezső, Schubert Peti, Cékman Szili). Azon versenyeztünk, ki mer átszökni a "nagy" iskolásokhoz.
Miután iskolás lettem, is előfordultam néha az oviban, citera szakkörről hazafelé hoztuk el az öcsémet, és Éva óvó néni gyakran rávett minket egy előadásra a hálás közönség előtt. Persze a húgom is ide járt. Őt is gyakran én hoztam el. Mindig szívesen térek vissza, bár ez már vagy tíz éve nem történt meg. Utólag olyan érzés, mint ha az óriások
5
országa Liliputtá változott volna. Ui.: Egy tanács az ovisoknak: az egyetemi bulikban az egyik legjobb téma, hogy kinek mi volt a jele az oviban. (a kancsó a nyerő) Ulbert Miklós KISHEGYI ÚTI ÓVODA Tudj’ Isten miért, a „kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond” mondás jutott eszembe, amikor leültem a számítógép elé azzal a céllal, hogy írásban idézzem fel a Kishegyi úti óvodával kapcsolatos élményeimet. Érdekes, hogy nem a „sok víz lefolyt a Dunán” mondás ugrott be. Hogy miért, csak tippelni tudok: hasonló érzés keríthetett hatalmába, mint amikor kisgyermekes ismerőseim arról faggatnak, mikor lettek szobatiszták a gyerekeim, sokat sírtak-e, amikor jött a foguk, mikor fordultak a hasukról a hátukra. Ilyenkor mindig legyintek magamban, esetleg a valóságban is, és azt mondom: más gondjaink vannak már nekünk. Hát igen! Ilyen gondolatok kavarogtak bennem, amikor megkértek, írjam le az óvoda alapításának 25. évfordulóján az ott szerzett élményeimet. Ezeket bizony már az általános iskolai halványítja, sőt a középiskolai. Ráadásul legendásan rossz a memóriám. A saját óvodáskori emlékeimet sem egyszerű elővarázsolni, nemhogy a gyerekemét. S mivel, hogy kettő van, még szét is kell válogatni azokat. Őszintén szólva, általában nem is sikerül. Gondoltam, a könnyebbik végén fogom meg a dolgot, megkérdeztem az egykori ovist, azaz Tucit. Az óvó nénik is így hívták.
Nagy meglepetés nem ért: fiú is, kamasz is ... Maradtak hát az én emlékeim, amik jobbára a folyosóra korlátozódtak. Érkezés, öltözés, búcsú puszi, érkezés, öltözés, búcsú puszi… És persze az óvoda előtti eszmecsere, a „tiéd szokott-e sírni, amikor itt hagyod, irigy-e, odaadja-e másnak a játékát, tudja-e a mondókát” témakörben. Persze, nem így és nem itt kezdődött. Az első lépés ugyanis az óvodaválasztás. Legalább olyan nagy dilemma, mint a szobatisztaság. Az ember megkérdez mindenkit, óvónőt, tanítónőt, családtagokat, másik szülőt, bolti eladót, járókelőt, mindenkit, aki él és mozog. Gyűjti az érveket, pro és kontra. Különösen az első gyereknél. A második már könnyebb, ha nem is tartozik az „ahogy esik, úgy puffan” kategóriába. Legalábbis én így emlékszem. Nagyobbik fiamnál még azt is szemrevételeztem, melyik óvodában magasabbak az udvari fák.
Megpróbáltam segítségül hívni néhány fotót. Azon túl, hogy most már tudom, ki minek öltözött a farsangon, és ki, ki mellett állt az anyák napi ünnepségen, sokra nem mentem. De – bár tényleg eltelt tíz év – mégis felrémlik, mennyire kellemes meglepetés volt, amikor megérkeztünk a farsangra, mindkét óvó néni – sőt még Marika, a dajka is – jelmezben volt. Bármit csináltak, örömmel tették, nem várták unott képpel, hogy végre vége legyen. Úgy gondolom, fiam itt kapta meg az alapot, ami segített ahhoz, hogy bármilyen közösségben megállja a helyét. Itt szerette meg a sportot is. Zsuzsa néninél kezdődött az ovikosárral. Úgy tűnik, itt is jól sikerült az alapozás: máig tartó „szerelem” lett.
A fák ugyan még mindig kisebbek voltak a Kishegyi úton, de sokat nyomott a latban, hogy az utcánk végén van. No meg az is, hogy Zsuzsa néniről meg Judit néniről is csak jót hallottunk. Eltelt tíz év. Akkor is, azóta is tudom, jó döntés volt. Azokat a folyosói perceket soha nem keserítette sírás, Tuci mindig örömmel ment az óvodába, nálunk soha nem volt gond, hogy nem akar maradni. Jó közösség volt, s ő élvezte az ottani életet, szerette az óvónőket, a gyerekeket. Eseményekre, részletekre – a már említett, lyukas rostára hasonlító memóriám miatt – nem emlékszem, arra viszont, hogy soha nem volt veszekedés, marakodás, feszültség, hanem mindig felhőtlen nyugalom, tisztán.
Megeshet, hogy egyszer felhangzik az ASE csarnokban, pályára lép: Vida Máté. És akkor Zsuzsa néni – mindig ott ül a lelátón – szíve is másképp dobban, mert az a hórihorgas fiú az ő ovisa volt. Így vagyok ezzel én is, bármelyik óvodába szívesen megyek, mindegyik szép, barátságos. De a Kishegyi úti óvoda nekem egy kicsit szebb, egy kicsit barátságosabb. Másként dobban a szívem, amikor hallok róla, amikor átlépem a küszöbét, amikor mondják, a Márta óvó néni Gyermekeinkért díjat kapott… Pedig én csak egy anyuka vagyok,
6
akinek a gyereke a Pillangó csoportba járt tíz évvel ezelőtt. Abban továbbra sem tudok tanácsot adni kisgyermekes ismerőseimnek, hogy mit tegyenek, ha jön a foga a kicsinek, de, ha egy jó óvodát keresnek, van egy tippem… Vida Tünde
a hátoldalon jelezni. A jelige nélkül érkezett pályázatokat nem áll módunkban figyelembe venni. A beérkezett alkotásokból VMK-ban kiállítást rendezünk. Szavazni lehet a legjobb alkotásokra a kihelyezett urnába, május 23-ig. Eredmény hirdetés május végén a gyermekek-hetében lesz ! Faller Dezsőné
RAJZPÁLYÁZAT Április 22-én a Föld Napját ünnepeltük: Ebből az alkalomból rajzpályázatot írt ki az ÖKO Munkacsoport alapítvány. A pályázaton óvodáskortól középiskolás korúakig lehetett nevezni, bármely technikával. Óvodánk szinte minden csoportja részt vett, s nagy örömünkre a helyezést is értünk el. Bán Eszter a Méhecske csoportból korosztályában 3. helyezést ért el! Díjazott volt még Nyirati Petronella aki igaz, már általános iskolás ,de szintén a Méhecske csoport óvodása volt. A helyezetteknek ez úton is gratulálunk! Az alkotásokból, május 9ig látható kiállítás, melyen minden pályamű megtekinthető a VMK nagykiállítójában. RAJZPÁLYÁZAT ÓVODÁSOKNAK! 25. éves a Kishegyi úti Óvoda címmel pályázatot ír ki az intézményünk. Május 19-ig kérjük a pályaműveket a csoport óvó nénijénél leadni, mely ne legyen nagyobb A4-es formánál. A képek tetszőleges technikával készülhetnek. A jeligét és a gyermek korcsoportját kérjük
AMIRE BÜSZKÉK VAGYUNK Ha megnézzük az óvodánkról készült régi képet a változás nagyon szembeötlő.
A kopár udvar helyén ma már hatalmasra nőttek a fák, az óvodánkat jelképező jegenyesor óriásira nőtt. Szép díszkertek, jól elkülönített játszóudvarokat alakítottunk ki. 4 éve bővítettük az udvari játékokat esztétikus és változatos fajátékokkal, babaházakkal. Ezeket alapítványi pénzekből vagy szülők anyagi támogatásával és sok társadalmi munkával valósíthattuk meg. Az óvoda épülete mit sem változott a 25 év alatt, de az elmúlt évben a bejárat fölé ragasztottuk ”Kishegyi Úti Tagóvoda” feliratot. Az ajtón belépő az előtérben ma már hangulatos tájházat lát régi iparművészeti és népművészeti tárgyak kiállításával, amely folytatódik végig az óvoda folyosóin egységes képét adva programunk szellemiségének
a „tiszta forrásból” a nevelés művészetek eszközével az óvodában. Művészeti óvoda lévén a régiek mellett helyt adunk volt óvodásain alkotásainak is, sőt helyi festőművészek munkáinak is több mint 10 éve. Óvodánk technikai felszereltsége jó. 8 évvel ezelőtt pályázat útján nyert pénzen valósíthattuk meg a folyosói hangosítást, amelynek eredményeként az óta halk zene fogadja az óvodába érkezőket. Óvodánk számítógépeit részint pályázat útján nyertük vagy a kistérségi önkormányzattól kaptuk ajándékba, illetve a központi költségvetés biztosította nyomtatóval, szkennerrel együtt. Ma már minden csoportunknak van saját CD játszója, magnója, digitális fényképezőgépe. Nevelőtestületünk fontosnak tartja programunk magas szintű szakmai alkalmazását, ezért az elmúlt években hatan már közülünk másoddiplomát szereztek, van gyógy testnevelőnk, két fejlesztő pedagógusunk, mentálhigéniésünk, óvodai szakértő végzettségű kollégánk, óvodai nevelés a művészetek eszközeivel szakvizsgával rendelkező, és a folyamatban lévő kommunikációs technika és konfliktus kezelés szakvizsgázónk. Két nyelvvizsgázott kolléganőnk van, angol és német nyelvből. Hatan számítógép kezelői vizsgával rendelkeznek. Szolgáltatásaink (labdajáték, zeneóvoda, alkotóműhely, gyermektánc) színvonalát kívántuk emelni azzal, hogy ezeken, a területeken speciális ismeretekkel bővítettük tudásunkat, így ma már kosárlabda edzői, zeneóvoda vezetői és gyermektánc oktatói végzettségünk is van. Dajka nénik közül mindenki elvégezte a dajkaképzőt, jelenleg
7
nyugdíjba vonulás okán ketten végzik. Az elmúlt években egyszer országos és két alkalommal megyei szakmai bemutató programoknak adott helyet óvodánk. Az óvó nénik nyitottságának és magas szintű szakmai elhivatottságának köszönhetően nagyon jók a társadalmi kapcsolataink. Ez Erőmű Nyílt napokon rendszeresen gyermekprogramokat vezetnek, a Vak Bottyán Gimnázium Diákcsere program keretén belül kézműves foglalkozásokat szerveztek, a Városi Tűzoltóság meghívására 17 éve működő bábcsoportunk több alkalommal Mikulás napi bábdarabot adott elő, vagy, .a Bóbita bölcsőde Gyermeknapi programját színesítette előadásaik. 2002-ben a Virágos Magyarországért hirdetett városi versenyen részt vállaltunk, és mi is kivettük részünket az országos 1. helyezés eléréséért. Kapcsolatban vagyunk a Paksi Televízióval, rendszeresen jelen van karácsonyi koncertjeinken, zeneóvodai hangszerkészítő programjainkon, sportnapjainkon, bábcsoportunk műsorából esti mese sorozatot készítettek. Paks Város Önkormányzata a 2005/2006-os tanévre előírt intézményi hatékonysági vizsgálatán, amelyet egy független szakértő végzett, óvodánk több vizsgált szempontból is, mint pl. a gyermekkel való bánásmód, a rendezvények hangulatával kapcsolatos elégedettség, a beszoktatás segítése a legjobb helyen végzett, összesítésben is előkelő helyre rangsoroltak óvodánkat. Ami számunkra a legfontosabb pozitív visszajelzés a szülőktől munkánk elismeréséül
az, hogy óvodai férőhely kihasználtságunk 100%-os. Nagyné Baracsi Éva
Aki a takarítási szünet idejére igényli az óvodai felügyeletet, annak írásban kell kérnie a vezető óvónőtől két héttel ezt megelőzően.
AKTUALITÁSOK GYEREKSZÁJ
Május
13-án nagycsoportosok zeneiskolai felmérése 14-én új gyerekek szülői értekezlete 15-én 15:30-kor záró gyermektánc foglalkozás 19-én Az én óvodám a Kishegyi úti Óvoda rajzpályázati munkák leadása. 26-tól Gyermekek hete: 26-án Légvár, játék az udvaron 27-én de. Sportnap! du. Táncház Szabó Adrien zenekarával, Szeretettel várjuk az érdeklődő szülőket! Rajzpályázat és a Ki tud többet a Kishegyi úti Óvodáról totó eredményhirdetése 28-án de. 10:30-kor Óz a varázsló –előadás belépőjegy 350 Ft 30-án Fagyizás
Zorka, mit dolgozik keresztapád? Hát! Szokott törölgetni, ablakot pucolni….. Ági néni! A fogkefémnek szétáll a sörénye! Ez a leves (brokkoli krémleves) kíméletes leves- mondta ebéd közben Réka. Csongor ebédnél a harmadik egész süti után azt mondja: Ki kér fél sütit?-kérdésre Nekem elég az egész is.! Dominik pénteken ebéd után ment haza. Boldogan újságolta a gyerekeknek: Ebtános vagyok! Óvó néni az este holdsoványkodás volt! Embert rajzolunk, Tibi emberének csak szeme van. - Mi van még a fejünkön? - Haj. - És még? - Korpa.
Június
5 -én ebéd után az iskolába menőknek ingyenes bábelőadás a MÜV-házban 16:00-tól Nagyok búcsúja Takarítási szünet július 28augusztus 22. Nyitás augusztus 25.-én.
Az újság mellékletként tartalmazza, a Ki tud többet a Kishegyi úti Óvodáról totót.
Jegenye Híradó a Kishegyi úti Óvoda negyedéves lapja. Szerkesztők: Faller Dezsőné Nagyné Baracsi Éva Felelős kiadó: Vaszkó Zsoltné tagóvoda vezető
8
