VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

DR. PATAKY IVÁN

GONDOLATOK A MAGYAR HONVÉDSÉG TERRORISTA TÁMADÁSOK ELLENI VÉDELMÉRŐL A TÉMA IDŐSZERŰSÉGE Több éves érthetetlen hallgatást követően — mivel az akkori magyar miniszterelnök által 1999-ben aláírt stratégiai koncepció már négy éve leszögezte —, végre hivatalosan elhangzott, vezető politikus, a mostani kormány honvédelmi minisztere szájából, hogy térségünkben potenciális veszélyt, fenyegetettséget jelent — több mástényező mellett — a terrorizmus1. Sőt a vezérkari főnök egyik előadásában hangsúlyozta, hogy a 2002–2003-ban végrehajtott védelmi felülvizsgálat megállapításai szerint a Magyar Honvédség egyik kiemelt feladata a terrorizmus elleni harc, a terrorista akciók elleni védekezés és küzdelem2. Az első mondatban említett vajúdás nem véletlen jelzőként jelent meg a mondatban, hiszen a katonai szakirodalom már hosszú évek óta foglalkozik a kérdéssel. A téma rendszeresen felbukkant a különböző hadseregek életében. És végül az a tény, hogy a feladat „pályázati kérdésként” is napvilágot látott, ráadásul hetekkel az idézett nyilatkozatok előtt, arra utal, hogy végre komolyan vesszük a terrorizmust, mint veszélytényezőt és vezető politikusaink is ráébredtek arra, a NATO-tagállamokban már mindenütt felismert szükségszerűségre, hogy e feladatban a hadseregnek meghatározó a szerepe, nélküle nem lehet a terrorizmust felszámolni. E hosszabb bevezetést azért tartottam szükségesnek leírni, mivel alig két hónappal ezelőtt hallottam az egyik országos nemzetbiztonsági szervezet vezetőjétől egy vita során a következő kijelentést, „a terrorizmus elleni küzdelem NEM A HADSEREG FELADATA”3. Így expressis verbis. Ez azt jelzi, hogy a védelmi felülvizsgálat megállapításai, azaz az okmányt — amely a Magyar Honvédség közeli és távlati feladataira, fejlesztésére stb. hozott alapvető határozatokat — szerkesztő és elfogadó állami, politikai és katonai vezetők, valamint más, a terrorizmus elleni harcban alapvető fontosságú szervezeteket felügyelő, irányító vezetők között koránt sincsen minden vonatkozásban egyetértés. Ez pedig az érintett vezetőkkel szemben alapvető elvárás lenne. Mivel a probléma nem ma merült fel, ha csak a 2001. évi New York-i 1

A védelmi felülvizsgálat megállapításairól. In: Magyar Honvéd, 2003. augusztus 8. Szenes Zoltán Pallas Páholyban 2003. augusztus 28.-án elhangzott előadása. 3 A titkosszolgálatok szerepe korunkban. 2003. június 30.-án a Pallas Páholyban rendezett vitaest. Czukor József előadása. 2

139

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK

merénylettől számítjuk az időt, akkor is lett volna bőven idő a küzdelemben közreműködő, feladatot vállaló szervezetek között a problémák tisztázására, a felső szintű együttműködés megszervezésére. Elég lett volna a magyar hadtudomány által publikált kutatási eredmények megállapításaira támaszkodni, melyek elegendő munícióval szolgálnak ahhoz, hogy felhasználásukkal fel lehessen vázolni a leglényegesebb megoldandó feladatokat, hatásköri, együttműködési kérdéseket. Tapasztalataim viszont azt jelzik, hogy a döntéshozatalra illetékes felsőszintű vezetők zöme nem ismeri a tudományos kutatásoknak még a legjelentősebb megállapításait sem. Kijelentésem igazolására egyetlen példát idézek. A kérdés kiváló hazai szakértője, dr. Kőszegvári Tibor vezérőrnagy, a ZMNE professzora, pontosan egy évtizeddel ezelőtt írt „A fegyveres erők feladatai a menekültügy kezelésében és a terrorizmus elleni harcban” című HM kiadványban megjelent tanulmányában megállapította: „Az Európát fenyegető kihívások között számolni kell a nemzeti és a nemzetközi terrorista szervezetek jövőbeni akcióival, amelyek súlyosan veszélyeztethetik az európai államok, közöttük Magyarország biztonságát is…”4. Megszakítva az idézetet, 1993-ban, amikor Kőszegvári professzor e tanulmányát írta, Magyarország még nem volt sem a NATO tagja, sem az EU tagjelöltje. Sőt a „Huntington tézisek” sem váltak még hazánkban közismertté. Csupán saját helyzetértékeléseire, elemzéseire támaszkodott. Folytatva az idézetet: „A közelmúlt változásai következtében Európa országai is a terrorakciók lehetséges fokozódásával néznek szembe.”5 És végül, elérkezve témánkhoz: „Nem zárható ki olyan helyzet, amikor a terrorista akciók gyakorisága vagy irányultsága, a terrorista csoportok száma és nagysága szükségessé teszi a fegyveres erők bevonását az ellenük folyó harcba…”6 A tanulmány pontosan megfogalmazta azokat a helyzeteket és eseteket, amikor a hazai területen végrehajtott terrorakciók meghaladják a rendvédelmi szervek lehetőségeit és a helyzet csupán a Honvédség igénybevételével oldható meg. 1993 óta több jelentős tudományos publikáció érdemben erősítette meg Kőszegvári vezérőrnagy úr megállapításait. Számtalan NATO gyakorlat, és maga az élet igazolta, hogy a terrorizmus elleni küzdelem a hadseregek nélkül nem oldható meg. A belbiztonsági, rendvédelmi szervezetek kiemelkedő fontosságú szerepet játszanak a felderítésben, a kérdés hazai, és felületi kezelésében. Hosszantartó kezelés vagy végleges megoldás azonban csak a hadsereg erőivel érhető el. A téma tehát vitathatatlanul időszerű. Annak ellenére, hogy mind a belbiztonsági vezetők, mind a felelős politikusok nyilatkozataikban rendre kijelentik, hogy pillanatnyilag Magyarországot nem fenyegeti közvetlen terrorista támadás veszélye, egyébként ez a valós tény is, a terrorista veszélyeztetettség lehetősége 4

Kőszegvári Tibor: A fegyveres erők feladatai a menekültügy kezelésében és a terrorizmus elleni harcban. In: Tanulmánygyűjtemény. HM Oktatási és Tudományos Főosztály Kiadványa,. Budapest, 63. o. 5 Uo. 64. o. 6 Uo. 73. o.

140


fennáll. És mint annak idején Oliver Cromwell mondta: „Bízzál Istenben, de tartsd szárazon a puskaport”.

A TERRORIZMUS FOGALMA TARTALMÁNAK VÁLTOZÁSA NAPJAINKBAN Első lépésnek célszerű tisztázni mit is értünk a „terrorizmus” fogalma alatt. A kérdés bonyolultságát jól érzékelteti, hogy a fogalom értelmezése ma sem egyértelmű. A belügyi szakemberek jelentős része szerint a bűnözés része. Anélkül, hogy belemennék a fogalommal kapcsolatos vitába, megjegyzem, hogy már a múlt századbeli anarchista vagy oroszországi terrorista merényletek sem minősíthetők köztörvényes bűntettnek, noha vitathatatlan, hogy a terroristák gyilkoltak. Merényleteik mögött azonban minden esetben jól érzékelhető politikai cél volt található. A mai terrorizmust ugyanakkor a katonai szakemberek a XXI. századra jellemző aszimetrikus hadviselés egyik — pillanatnyilag számunkra legfontosabb — meghatározóan fontos elemének tartják. Az „aszimetrikus kihívások olyan nem hagyományos vagy nem költséges ártó szándékú akciók… amelyek kivédésére nem készültek fel megfelelően. Ezek közül különösen veszélyesek a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek bevetése vagy azokkal való fenyegetés, az információs hadviselés”7. Elfogadva a modern terrorizmus besorolását a hadviselés modern formái közé, véleményem szerint a terrorizmus kategóriájába sorolható az összes meghatározott területen és időszakban elkövetett olyan cselekmény, amelynek célja az adott állam normális életének megzavarása, a lakosság biztonságérzetének megrendítése, ezen erőszakos cselekmények végrehajtására létrehozott szervezetek mindennemű tevékenysége. A bűnözéstől elsősorban az különbözteti meg, hogy céljai hangsúlyozottan politikaiak. Megközelítően hasonló álláspontra jutott a HVK Tudományszervező Osztálya is: „Amíg az államok nagy része szervezett, modern eszközökkel ellátott haderőt tart fenn, egyes államok és nem állami csoportosulások céljaikat terrorista akciók, bűncselekmények elkövetése útján akarják elérni. Ezek a csoportok ott támadják meg ellenfeleiket, ahol azokat legsebezhetőbbnek vélik”8. A XXI. század terrorista szervezeteire, csoportjaira jellemző sajátosságok — melyek nagymértékben eltérnek a XX. század második felében megismert európai terrorista szervezetekétől — a következőkben foglalhatók össze: ♦ Legyen szó akár a háttérből irányítókról, akár az akciókat végrehajtókról, a végrehajtó szervezetek, személyek többnyire teljesen ismeretlenek. Róluk az általuk megcélzott országok felderítése, vezetése alig ren7

Kőszegvári Tíbor–Szternák György–Magyar István: A XXI. század hadviselése. Egyetemi jegyzet, ZMNE, Doktori Iskola, Budapest, 2000, 11. o. 8 Katonai kislexikon. HVK, TSZO, Budapest, 2000.

141


delkezik előzetes adatokkal. Azok is többnyire nem lépik túl az általánosságokat, nem tartalmaznak konkrétumokat. Éppen ezért rendkívül nehéz akcióik megelőzésére, megakadályozására intézkedéseket tenni. Szervezeteikbe szinte lehetetlen kívülről beépülni. ♦ Várható támadásaik célpontjai ismeretlenek. Fő és leghatásosabb módszerük a teljesen váratlan támadás. Meglepetésszerűen, nem várt időben, helyen, eszközzel és addig nem alkalmazott módszerrel lecsapni. ♦ Mindezt összekapcsolják azzal, hogy az akció előtt és után állandó feszültségben tartják a védekező szervezeteket, a lakosságot. Ezzel felőrlik állóképességét, kifárasztják és mind az embereket, mind a hatóságot előzetesen nem tervezett többletkiadásokra késztetik. ♦ Előszeretettel és tervszerűen használják fel a médiát a lakosság megfélemlítésére, lelki szilárdságának megtörésére. Elsősorban az írott és elektronikus sajtó szenzációhajhászására, híréhségére és példányszám, illetve nézőszám növelési törekvéseire számítanak. Rendszeresen nyilatkoznak, fenyegetőznek a sajtóban, televízióban. Valós és rémhírek elhelyezésével, megjelentetésével céltudatosan manipulálják a közvéleményt. Kiaknázzák a bizonytalan egzisztenciájú vagy kimondottan ellenséges beállítottságú polgárok nyújtotta lehetőségeket, az adott országon belüli társadalmi, gazdasági problémákat, feszültségeket. Minél zavarosabb a politikai helyzet a célországban, annál könnyebben tudják merényleteiket megszervezni, megvalósítani. És annál nagyobb hatást tudnak elérni. Fő célkitűzésük a szilárd társadalmi alap fellazítása. Az állampolgárok bizonytalanságban, feszültségben tartása, a félelemérzet uralomra jutása. Fő célpontjuk a védelem számára a legnagyobb erőfeszítés mellett is alig, vagy egyáltalán nem védhető lakosság. Úgy vélik, ha az embereknek az általuk választott kormányzatba vetett bizalma meginog, az állam hatalma meggyengül, akkor a kialakuló zavaros helyzet, kapkodás segíti céljaik elérését. Az eddigi terrorista merényletek célpontjaira — a teljességre való törekvés nélkül — néhány példa: világgazdasági központ, Pentagon, követségek, szállodák, színház, éttermek, kórházak voltak. Áttekintve e merényletek színhelyeit és hatásait, két határozott, jellemző vonás állapítható meg amelyek az előzőekben leírtakat húzzák alá. Az első: a célpontok szimbolikus értékkel rendelkeztek. Hazaszeretetet, a haza védelmét, a humanizmust, a kétezer éves keresztény világnézetet, az európai kultúrát, a civilizált élet utáni igényt, az emberi segítségnyújtást, tehát valamilyen a mi világunkban elfogadott emberi értéket testesítettek meg. A második, és ez alapvetően új — mondhatni Huntington téziseit is igazoló — jellemző tényező: mindenfajta erkölcsi megfontolás, érték teljes hiánya. Válogatás nélkül gyilkoltak mindenkit, legyen védtelen gyermek, áldott állapotban lévő nő vagy beteg, tehetetlen idős, nem számított. A terroristák alapvető célja az emberek félelemben, rettegésben tartása. Ilyen és ehhez hasonló, gyökeresen új vonásai figyelhetők meg a merényletek 142


egy jól körülhatárolható csoportjának. Nevezzük ezt el, az al (vagy el) Kaida típusú, illetve mozlim (muzulmán) fundamentalista elvi alapokon álló terrorizmusnak. A korábbi — európai (pl. ír, baszk, dél-tiroli, olasz, német) — terrorista akciók áldozatai szinte kivétel nélkül megdönteni kívánt rezsimek, osztályok jeles képviselői, azaz szimbolikus értékkel is bíró kiválasztott célszemélyek voltak. Miniszterelnök, király, királynő, cár, tábornok, bankár stb. Egyszóval olyan személyiségek, akik valamilyen formában a hatalmat vagy az ellenséget képviselték. És az is megfigyelhető volt, hogy mivel nem akartak szembekerülni saját meghirdetett politikai céljaikkal, a tömegek megnyerése céljából, ahol csak lehetett igyekeztek kerülni ártatlanok elpusztítását. Századunk mozlim terroristái ezeket a morális megfontolásokat félreérthetetlenül a sutba dobták. Minél több az áldozat, minél nagyobb az elrettentő hatás, minél váratlanabb a csapás, annál jobb, annál hatékonyabban tudják megvalósítani céljaikat. Morális céljaik, ennél fogva gátlásaik sincsenek. És e jellemzőket a Honvédségnek is figyelemben kell vennie a védelmi feladatok tervezésekor, szervezésekor. A továbbiakban gondolataimat a mozlim terroristák tetteire építve folytatom, abból kiindulva, hogy az európai (pl. baszk, ír, korzikai) terrorista csoportok céljai lokálisak. Érdekeik nem ütköznek magyar politikai törekvésekkel. Leszögezhető tehát, hogy egyedül a mozlim terrorizmusnak állhat — ha nagyrészt áttételesen is — érdekében valamilyen formában befolyásolni hazánk külpolitikai irányultságát.

A TERRORIZMUS CÉLORSZÁGAI, CÉLPONTJAI Az első kérdés önmagától adódik. Lehet Magyarország a terrorista támadások célpontja? A válasz: lehet. De a kérdés annál sokkal bonyolultabb semhogy egyetlen igennel el lehessen intézni. Az elmúlt két-három évtizedben már volt hazánkban több terrorista vagy maffia jellegű akció, merénylet. Ha a kimondottan bűnözők által az ország területén elkövetett leszámolás jellegű — pl. az Aranykéz utcai — merényleteket figyelmen kívül hagyjuk, megállapítható, hogy a terrorakciók célpontjai nem magyar személyek vagy csoportok voltak, nem magyar érdekek ellen irányultak. Annak, hogy a merényleteket — egyes diplomaták illetve egy Izraelbe kivándorló csoport ellen — hazánkban követték el, feltehetően, de a külföldi sajtó szerint biztosan, az volt az oka, hogy itt tudták legkönnyebben becserkészni, megközelíteni kiszemelt potenciális áldozataikat, illetve itt számoltak legkevesebb veszéllyel, a legjobb eltűnési lehetőségekkel. A merényleteket követő sikertelen nyomozások is megerősítették számításaik realitását. Az ország politikai helyzete azonban időközben teljesen megváltozott. Társadalmi rendszere átalakult. Az Európai Unió tagja vagyunk. A NATO, tehát egy olyan védelmi és katonai szövetség tagja lettünk, amely az al Kaida és a hozzá hasonló többi muzulmán terrorista szervezet szerint a „gonosz megtestesítője”. Bekapcsolódtunk fundamentalista muzulmán államok elleni katonai akciókba, 143


még ha csak egészségügyi, illetve szállító alakulattal, ami a szemükben teljesen mindegy. Felfogásuk szerint — lásd nyilatkozataikat — ellenségeik sorába léptünk. Természetesen azon lehet vitatkozni, hogy átléptük e már a terrorküszöböt és kell e már a közeli jövőben számolnunk terrorcselekmények bekövetkeztével vagy még nem. De tény, hogy mindenképpen abban a helyzetben vagyunk, amikor a várható terrorfenyegetettség nagyságának megfelelően fel kell mérni a veszélyeztetettséget, és meg kell tenni a feltétlenül szükséges védelmi intézkedéseket. Természetesen az ésszerűség határain belül, nem „túllihegve” — vulgáris kifejezéssel élve — a várható veszélyeztetettség nagyságát. Nem feledkezve meg arról, hogy minden túlzás, legyen szó akár a védekezésbe bevont katonák túlfeszített igénybevételéről, akár bárminemű túlköltekezésről azt jelzi, hogy a terroristák ránk kényszerítették akaratukat. Ők értek el, ha áttételesen is sikereket, nem mi. És ezután tegyük fel újra a kérdést, lehet e Magyarország a terrorista támadások célpontja? A szeptember 11-ei támadások, bár határkövet jelentenek, nem az első ilyen jellegű akciók. Az al Kaida már évekkel korábban megkezdte offenzíváját. Szeptember 11-e azért számít határkőnek, mert két döntő jelentőségű tényt jelez. Nevezetesen: nem egyedi akciókról van szó, hanem jól szervezett, előkészített, hosszan — esetleg évekig vagy még tovább — elhúzódó hadviselésről. A klasszikus értelemben vett hadviselési elvek, formák — beleértve az eddigi gerilla és partizán hadműveleteket is — gyökeresen megváltoznak azzal, és ez a második tény — hogy a támadások gyakorlatilag átlépve minden korábbi politikai, földrajzi és erkölcsi határt — bármikor, a Földön bárhol és bárki ellen bekövetkezhetnek. Olyan helyzet alakult ezzel ki, amellyel eddig működése során egyetlen kormányunk — és tegyük hozzá a NATO és EU országokét is — sem szembesült. Nincsenek érdemi tapasztalataink, hiányukban kell felkészülni a védekezésre. Elsősorban a hadtudományra lehet és kell támaszkodni. Az al Kaida és bin Laden fő ellenségként az Egyesült Államokat és nyomban utána az Egyesült Királyságot, valamint Izraelt jelölte meg. Néhány esetben azonban megfenyegette szövetségeseit, tehát Magyarországot is. Országunk, mind a NATO, mind az amerikai politikai törekvéseken belül inkább — kis túlzással, mondhatni — periférikus, mint meghatározó szerepet játszik a világméretű terrorizmus elleni harcban, de elkötelezte magát. Ez elegendő indok a terrorizmus számára, lásd a másik perifériát, a bali szigeteki merényletet, beleértve Indonézia és Ausztrália szerepét. A modern terrorizmus is globalizálódott. Bali még egy szempontból figyelmeztető számunkra. Indonézia is „gyenge láncszemnek” számít, akárcsak jelenleg Magyarország. Nem felejtve, hogy az al Kaida alapvető módszere a teljes meglepetésre való törekvés, úgy vélem, nem zárható ki teljes bizonyossággal egy hazánk elleni támadás, amelynek végső, elrettentő célja a NATO többi kis- és közepes nagyságú országának fenyegetettségben és bizonytalanságban tartása. Meggyőződésem, hogy a Magyar Köztársaság a XXI. század első évtizedében a külső terrorizmus nézőpontjából célterületté vált. Az vitatható, hogy hazánkban van-e politikai érte144


lemben vett belső terrorizmus. Véleményem szerint nincs. Azt azonban valószínűnek tartom, hogy az elmúlt évtizedek viszonylag engedékenyebb bevándorlási, befogadási és migrációs, menekültügyi politikájának következményeként, nem egy olyan betelepült személy is tartózkodik hazánkban, akikre — vagy mint bűnözőként, vagy mint potenciális csatlakozó terroristaként, vagy mint bázisként stb. — számíthatnak a terrorista csoportok. Ezek túlnyomó többsége szinte észrevétlenül tökéletesen beilleszkedett a magyar társadalomba. Számos felsorolás és elemzés jelent meg eddig már arról, hogy terrorista cselekmény szempontjából Magyarországon valószínűleg milyen személyek, rendezvények, szervezetek, építmények jöhetnek számításba. Mivel a szakirodalom részletesen foglalkozott velük, most csak felsorolásszerűen tekintem át a témát. Mivel azonban véleményem szerint — mint eddig is kiemeltem — az al Kaida típusú szervezetek elsőrendű célja az egész társadalom önbizalmának, lelki ellenálló képességének összezúzása, megtörése és ezért törekszik a szimbolikus értékek megsemmisítésére, a minél nagyobb pusztítás, minél több áldozat elérésére és a médiában rejlő, a szenzációéhségre épülő lehetőségek kiaknázására, ezért kiemelem a felsorolásban azokat a célszemélyeket, objektumokat, célpontokat, melyek megtámadását a legvalószínűbbnek tételezem fel. ♦ az állam vezető személyiségei; ♦ a Magyar Honvédség vezetői, tábornokai, alakulatai illetve személyi állományának kisebb, nagyobb csoportjai, továbbá a Határőrség, Rendőrség hasonló személyiségei, szervezetei; ♦ az országban szolgálatot teljesítő NATO, EU országok, valamint Izrael diplomáciai testületeinek tagjai, szervezetei, épületei; ♦ etnikai csoportok, kisebbségi létesítmények; ♦ kiemelten valószínű célpontok a szimbolikus értékű politikai központok, pl. a Parlament, a „Fehér Ház”, a honvédelmi-, belügy-, külügyminisztérium; ♦ kiemelt fontosságú katonai, belbiztonsági, rendvédelmi létesítmények; ♦ Magyar Rádió, Magyar Televízió központja, létesítményei; ♦ vallási szimbólumok. Kiemelten: a zsidó egyházi, társadalmi szervezetek, létesítmények; ♦ menekült táborok lakói; ♦ a Magyar Honvédség tanintézetei, laktanyái, kórházai, raktárai, létesítményei. Továbbá a Határőrség, a rendőrség hasonló objektumai; ♦ nemzetközi konferenciák, világversenyek; ♦ nagy tömegeket vonzó hangversenyek, rendezvények; ♦ politikai rendezvények, szórakozó helyek; ♦ atomerőművek és vegyipari objektumok; ♦ fontosabb ipari, kereskedelmi létesítmények, bevásárló központok, raktárak; ♦ vízművek, vízellátó rendszerek; 145


informatikai rendszerek; repülőterek, vasúti-, közúti közlekedési csomópontok, pályaudvarok. Hosszan lehetne még sorolni a valószínű célpontokat. Véleményem szerint ez a lista is elegendő annak érzékeltetésére, hogy valójában minden olyan hely, létesítmény — pl. egy piac (lásd: Szarajevó, Groznij) vagy egy cukrászda (lásd: Izrael) —, ahol az emberek nagyobb csoportja megfordul vagy tartózkodik, gyakorlatilag már a feltételezhető terrorizmus potenciális célpontjának számít. Külön célszerű foglalkozni a főváros és a nagyvárosok helyzetével. Ezek fokozottan veszélyeztetettek, terroristák támadásainak kitettek a világ minden országában. A felsorolt valószínű célpontok többsége e nagyvárosokban található. Budapest még ezen felül is egyedi, „megkülönböztetett helyzetben” van a Magyarországra jellemző főváros centrikus közigazgatás, közlekedés és népsűrűség miatt. A nagyvárosok különleges vonzerőt jelentenek a terroristák számára. A nagy lélekszámú városokban jelenlétük kevésbé feltűnő, könnyű elrejtőzniük. A jelentékeny idegenforgalom kitűnő lehetőségeket kínál a feltűnésmentes felderítésre, szervezkedésre, találkozók lebonyolítására, csoportos mozgásra, előkészületekre. Elég Budapestet vagy mondjuk Debrecent összevetni, például Taszárral, Pápával vagy Szabadszállással a leírtak bizonyítására. Nem hagyható figyelmen kívül a nagyvárosok sokkal jobban kiépített infrastruktúrája sem. Egyrészt a támadást, majd az akciót követően a gyors elvonulást sokkal könnyebb végrehajtani, észrevétlenül eltűnni a tömegben. Másrészt a merénylethez szükséges logisztikai bázis is könnyen, észrevétlenül kiépíthető. A Magyarországra települt bevándorló, betelepülő kolóniák is szinte kivétel nélkül a nagyvárosokban, elsősorban Budapesten élnek és működnek. A kolóniák még zárt közösségeket alkotnak. Egyrészük, bár már megkapta a magyar állampolgárságot, de még nem olvadt be az ország lakosságába, ehhez még évtizedekre, ha nem többre van szükség. Érzelmileg, tudatilag még az anyaországhoz, a szülőföldhöz kapcsolódnak. A napi élet során még csak a beilleszkedés első szálai alakultak ki, alig van valami, vagy egyáltalán nincs semmi kötődésük új letelepedési helyük lakosaihoz. Az ilyen zárt közösségek egyes tagjai közül — külföldi tapasztalatok szerint — többen esetenként érzelmi alapon segítik, bujtatják a terroristákat. Különösen igaz ez a megállapítás azoknak a terrorista csoportoknak a támogatása esetén, akik önmagukat a „nemzeti felszabadítás” vagy az „egyedül üdvözítő hit” harcosainak tartják és fanatikus hittel — gyakran öngyilkos merényletekkel — valósítják meg céljaikat, mint a fundamentalista mozlim csoportok egy része. Ekkor szinte hazafias kötelességnek, hitbéli parancsnak tekintik a terroristák támogatását, fedezését, menekülésük segítését. Esetenként egyenesen árulásnak tartják a támogatás alóli kibújást vagy annak megtagadását. Magyarországon — elsősorban Budapesten és még néhány nagyobb városban az elmúlt évek menekült, és évtizedek külpolitikájának következményeként viszonylag nagyobb számú muzulmán él. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy e kolóniák tagjai ♦ ♦

146


között rejtőzködnek el, bújnak meg minden valószínűség szerint az ún. „alvó terroristák”, messzemenően kihasználva azokat az elveket, az ember szabadságát teljes mértékben érvényre juttató demokratikus emberi jogokat, amelyeket megvetnek, elutasítanak, és megsemmisíteni akarnak. Tudomásul kell vennünk, hogy a tanulatlan, műveletlen terroristák időszaka végleg lejárt. Igencsak felkészült — mondhatni — magasan képzett professzionista színvonalon álló szakemberekkel állunk szemben. A felsorolt célpontok között „kiemelt helyet” kap a Honvédség. Úgy is mint „elsőrendű”, a védelem erejét meghatározó politikai és katonai, úgy is mint a magyarság létét, életképességét, a több mint ezeréves Magyarország nemzeti függetlenségét, öntudatát, történelmét megtestesítő és szimbolizáló szervezet. Véleményem szerint megfogalmazható, hogy amennyiben netalán a jövőben éri terrorista akció hazánkat vagy egyáltalán terveznek ilyen merényletet, úgy a Magyar Honvédség minden valószínűség szerint valamilyen formában a célpontok között fog szerepelni. Felkészülésünk a védelemre tehát fontos kérdés. Áttekintve az elmúlt két évtized terrorista támadásait azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy egyegy sikeres terrorista akció, bármilyen fájdalmas volt és bármennyi áldozattal járt, soha még nem mért egyetlen hadseregre sem megrendítő erejű csapást, nem tudta érdemben befolyásolni tevékenységét, sőt még hátráltatni sem. A tervezés, szervezés során erről sem szabad megfeledkezni.

A TERRORISTÁK ÁLTAL FELHASZNÁLHATÓ HARCESZKÖZÖK RÖVID ÁTTEKINTÉSE Annak ellenére, hogy a szakirodalom a legtöbbet a tömegpusztító harceszközök elterjedésével (proliferáció) foglalkozik, sem az európai, sem a muzulmán terrorista szervezetek eddig még nem alkalmaztak a köznapi használatban megszokott értelemben vett tömegpusztító fegyvert. A 2001. szeptember 11.én elkövetett merényletek azonban felhívták a figyelmet arra, hogy közlekedési vagy más eszközök felhasználásával is lehet nagyszámú áldozattal járó, tömegpusztító harceszközhöz hasonló méretű pusztító hatást elérni. Elsőnek tekintsük át a tömegpusztító fegyvereket. A nukleáris fegyverek — a miniatürizálási fejlesztés ellenére — viszonylag nagyobb méretűek-tömegűek. Határátlépéskor a folyamatosan korszerűsödő határőrség, vámőrség hálóján aránylag könnyen fennakadnak. Így mozgatásuk kockázatos, nehézkes. Ennek a helyzetnek, ha nem is zárja ki teljesen terroristák általi esetleges alkalmazásukat, a valószínűsége csekély. A vegyi mérgező harcanyagok alkalmazásának valószínűsége már lényegesen nagyobb. Példa is van rá. 1995. március 20.-án Tokióban szarinnal hajtott végre támadást egy vallási szekta. A technikai fejlesztés, melyet a muzulmán államokban is folytatnak, mind újabb és újabb 147


lehetőségeket mutat fel. Csak címszavakban: módosított oldalláncú vegyületek, többkomponensű (biner) vegyi fegyverek, úgynevezett „állarctörők” (Mask breakers), szupertoxikus mérgező anyagok stb. mind reális veszélyt jelentő harceszköznek számít. És azt is ki kell jelenteni, hogy védőeszközeink lehetőségei korlátozottak. A felderítők is, hiszen nem vagyunk kellően felkészülve kimutatásukra. Nincsenek, vagy csak korlátozottan vannak ellenanyagaink. A vegyi harceszközök felhasználási lehetőségeit azonban egy tényező bizonyos mértékig korlátozza. Ahhoz, hogy elrettentő hatást lehessen velük elérni, viszonylag nagyobb mennyiséget kell belőlük a helyszínre szállítani, és ott kibocsátani. „Ezt nehéz elrejteni… anélkül, hogy a hatóságok fel ne figyelnének rá.”9 A legnagyobb hatást — elsősorban lélektanit, félelmet, pánikot kiváltót — a biológiai harceszközökkel lehet elérni. Viszonylag könnyen és nehezen felderíthetően lehet szállítani, a helyszínen összeállított házi laboratóriumban kitenyészteni. „…A legtöbb orvos nem ismeri fel a biológiai fegyverekre jellemző tüneteket — így jó ideig még az sem derülne ki, hogy bioterror-támadás történt”10. A biológiai fegyverek esetleges alkalmazásával számolni lehet. A legvalószínűbb mégis a hagyományos — a legkorszerűbbtől egészen a műtrágyából és más felhasználható alapanyagból előállítottig mindent beleértve — robbanóanyagok, fegyverek felhasználása. Erre utal, hogy a terrorista akciók túlnyomó többségét e harceszközökkel hajtották végre. Előnyük: bárki kiképezhető alkalmazásukra, könnyen kezelhetők, szállíthatók, felhasználhatók. Elsősorban ezekkel, és szeptember tizenegyedike kapcsán a nem katonai célra, nem fegyvernek készített eszközök — elsősorban különböző közlekedési eszközök — harceszközként való felhasználásával számolva dolgoztam ki tanulmányomat.

A LAKOSSÁG ELLENI TERRORISTA AKCIÓK KÖVETKEZMÉNYEI A fejezet címében jelzett támadások látszólag nem érintik közvetlenül a Honvédséget. De csak látszólag, mivel a Honvédség nem légüres térben él, dolgozik, hanem az ország szerves részeként. Ha a lakosságot valamilyen merénylet éri, annak közvetlen vagy közvetett hatásai azonnal kihatnak hadseregünkre is. Elég egy három évvel ezelőtti, viszonylag kisméretű járvány (ha egyáltalán annak volt nevezhető) országos hullámveréseire utalnom. Ezért célszerű néhány gondolattal áttekinteni néhány jellemző kérdést és helyzetet. A kimondottan a lakosság élete ellen irányuló támadások — még ha tömegpusztító fegyverek bevetésével is történik — gyakorlatilag rendkívül nehezen 9

Garret, Laurie: Nem készültünk fel a bioterrorizmusra. In: Népszabadság. 2001. szeptember 27., 26. o. 10 Uo.

148


jelezhetők előre. Szinte megbecsülhetetlen az akciók várható időpontja, helye, az alkalmazásra tervezett fegyver. Kölcsönvéve az Egyesült Államok védelmi miniszterhelyettese egy nyilatkozatban elhangzott szavait, miszerint csak egyet tudunk biztosan, hogy szinte nem tudunk semmit. Véleményem szerint, az olyan — időnként a magyar televízióadók műsoraiban elhangzott, az általánosságokat túl nem lépő nyilatkozatok, egyes egykori felderítőinknek birtokába jutott és elmondott — információk nem érnek semmit, mivel nem utalnak legalább arra, hol és megközelítően mikor várható a támadás. A szenzációhajhászás elsősorban akaratlanul is a terroristák céljait segíti. Leszögezhető tehát, ha a várható támadásról nincs megbízható előzetes felderítési adat, az esetek túlnyomó többségében kivédhetetlen, megakadályozhatatlan. A védekezés fő módszere a céltudatos megelőzés, amellyel, ha megakadályozni nem is vagyunk képesek az akciót, pusztító, romboló hatásai és következményei jelentősen csökkenthetők. Mint jeleztem, a lakosság elleni terrorcselekmények legfőbb célja a tömegek sokkolása, lelkierejének megtörése. Ezt minél nagyobb pusztítás, a lehető legnagyobb számú áldozat elérésével kívánják elérni. A legveszélyeztetettebbeknek tartom ezért a nagy tömegeket vonzó rendezvényeket. Rendezésük, szervezésük, biztonságuk ezért különösen fontos. Különösen vonatkozik ez a Honvédség által szervezett rendezvényekre, pl. a nagysikerű kecskeméti repülőnapokra vagy a toborzókra, melyeket úgy kell megszervezni, hogy a lehető legnagyobb biztonságot nyújtsák, ugyanakkor a látogatók ne érezzék tehernek, zaklatásnak az ellenőrzéseket, a biztonsági intézkedéseket. A lehető legnagyobb biztonságra való törekvés mellett fel kell készülni egy esetleg bekövetkező, sok áldozattal, sérülttel járó merénylet bekövetkezésére is. Minden nagyszámú látogatót vonzó rendezvény esetén ilyen eshetőség figyelembevételével — természetesen csak a veszélyhelyzet fennállása esetén — célszerű megszervezni az egészségügyi ellátást, a szállító és mentő kapacitást, a tűzvédelmet, a szükségelhelyezést, az ivóvíz és élelmiszer ellátást stb. A „civil” rendezvényeken, sportversenyeken, hangversenyeken rendszerint sok katona is részt vesz. A hivatásos és szerződéses állomány hozzátartozói is a rendszeres látogató közé tartoznak. Így, ha nem közvetlenül, de áttételesen ez esetben is érintett a Honvédség valamilyen formában. A terrorizmus másik alapvető célja a lakosság által demokratikusan választott közigazgatás két pólusa — az állami és az önkormányzati vezetés — iránti bizalom megingatása, munkájának megakadályozása. Ezt a mindennapi élet feltételeinek zavarásával, lehetetlenné tételével akarják elérni. Így az elektromos ellátás, a gáz és vízszolgáltatás, a távfűtés, a közlekedés, a hírközlés, az ellátás, az egészségügy, a bankok stb. szolgáltatásainak, munkájának zavarásával, akadályozásával. E területen is bármi előfordulhat, kezdve a robbantásos merényletektől, az ivóvízkészletek, élelmiszerek megmérgezésétől, fertőzésétől, az emberi, állati járványokig, a növényzet, a termés elpusztításáig. Elég 149


utalni, a hatásokat tekintve, például az 1918 őszi világméretű influenzajárványra, akkori nevén „spanyol-náthá”-ra, a 20 millió — ezen belül 40 000 magyarországi — halottjára, vagy az 1972–73. évi hat megyét érintő száj és körömfájás járvány okozott hatalmas károkra. Az így fenyegetett objektumok szinte meghatározhatatlanok, és közvetlenül érintik a Honvédséget is. Befolyásolják életét, ellátását, működését is. Annak ellenére, hogy zavarásuk vagy működésüknek lehetetlenné tétele közvetlenül nem igényli emberi életek pusztulását, mégis — legalábbis véleményem szerint — a legnagyobb károkat az informatikai rendszerek, elektronikus hálózatok elleni támadások képesek okozni. „Egyelőre elképzelni sem tudjuk, hogy egy ilyenfajta informatikai támadás milyen zavarokat idézhet elő az informatikai hálózatokra és szolgáltatásokra épített, fejlett gazdaság (társadalom) életében”11. Egy ilyen támadás rendkívül megnehezítené a hadsereg és a rendvédelmi szervezetek vezetését, működésük irányítását. Sokak szerint a XIX. századvég viszonyai közé vetné vissza a vezetés színvonalát, működését. A vázolt felsorolás közel sem jelenti azt, hogy csak ezekkel a tényezőkkel, „lehetőségekkel” kell számolnunk. Mindössze arról van szó, hogy ezek tűnnek a legvalószínűbbnek. A tényleges lehetőségeknek azonban csak a terrorista szervezetek fantáziájának gazdagsága, illetve anyagi és emberi lehetősége szab határt. Végül sem a polgári, sem a katonai veszélyhelyzetek esetében nem szabad figyelmen kívül hagyni az úgynevezett „veszélyes dátumokat”. Lényeges tapasztalat, hogy a muzulmán (vagy más néven: iszlám, mozlim stb.) terrorizmus előszeretettel támad a keresztény, zsidó vallási vagy az amerikai nemzeti ünnepek előtti, illetve utáni napokban (pl. 1991-ben a Ferihegyi úti Izraelbe kivándorlók elleni merénylet a karácsonyt megelőző felkészülési időszakra esett).

A MAGYAR HONVÉDSÉG TERRORVESZÉLYEZTETETTSÉGE Véleményem szerint az eddigi mozlim terrorista akciókat áttekintve megfogalmazható, hogy annak ellenére, hogy sem az al Kaida, sem más mozlim fundamentalista terrorista csoport eddig konkrétan nem deklarálta, csak áttételesen, fennáll a Magyar Honvédség terrorveszélyeztetettsége. Hazánk tagja a NATO-nak és az EU-nak. Katonai szervezettel vesz részt Irak, Afganisztán és Koszovó — azaz muzulmán országok vagy muzulmán lakosságú tartományok — területén békefenntartó feladatokban. Az, hogy humanitárius feladatokat lát 11

Várhegyi István–Makkai Imre: Információs korszak, információs hadviselés, biztonságkultúra. OMIK, Budapest, 2000, 184. o.

150


el, az ő szempontjukból teljesen érdektelen. A lényeg: az Egyesült Államok szövetségeseként vállaltunk feladatot, tehát, akárcsak az ausztrálok vagy a konkrétan is megfenyegetett britek, lengyelek stb. minden valószínűség szerint mi is felkerülhettünk a „célországok” listájára. Mint ország, és mint hadsereg egyaránt. Azt is le kell szögezni, hogy eddig feltehetően még nem léptük át a terrorküszöböt, a veszélyeztetettséget azonban nyilvánvalónak tartom. A terrorizmussal foglalkozó szakértők egybehangzóan vallják, hogy a terror bárhol, bármikor, bárkit elérhet. Erre utalnak — az eddig leírtak szerint — a mozlim terrorista merényletek is. Ezt, és figyelembe véve, hogy az al Kaida kiemelt fontosságot tulajdonít a média szenzáció éhségében rejlő lehetőségek lehető leghatékonyabb kihasználásának, továbbá annak, hogy a hadseregek kivétel nélkül minden terrorista csoport — beleértve az európaiakat is — „kedvelt” célpontjai, mivel az adott hatalom képviselőit látják bennük, számítani lehet és kell a Magyar Honvédség elleni esetleges terrorakciókra. Az akciók valószínű célpontjai lehetnek a Honvédség: ♦ meghatározó jelentőségű személyiségei, vezetői; ♦ a repülőterek, légi navigációs állomások, harcálláspontok, lokátor állomások, híradástechnikai objektumok; ♦ a katonai távközlési és vezetési rendszerek és pontok. Számítógép hálózatok; ♦ a laktanyák; ♦ a lőszer-, üzemanyag bázisok, harc és gépjármű telephelyek; ♦ a tanintézetek; ♦ a Honvédség által üzemeltetett javító üzemek; ♦ a kórházak; ♦ a kulturális és sport intézmények (elsősorban a nagy létszámú nézőközönséget vonzó rendezvények időszakában); ♦ a katonai lakótelepek, lakóházak; ♦ a Honvédség által üzemeltetett közművek. Lehetne még folytatni a teljesség kedvéért a sort. Úgy vélem azonban, hogy az általam kiválasztott és legfontosabbnak tartott célpontok felsorolása, majd bemutatása a következőkben érzékelteti, hogy életünk minden területe végső soron — ha nem is azonos mértékben — veszélyeztetettnek számít. Ennek megfelelően át kell gondolni és értékelni minden eddigi veszélyeztetettséggel kapcsolatos filozófiát. Nem lehet hosszabb vagy rövidebb veszélyeztetési időszakokkal számolni, amelyek lehetőséget biztosítottak bizonyos méretű előzetes készenlétbe helyezésre, hanem csak a már bekövetkezett, előre ki nem számítható merényletekkel és következményeikkel. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy adott esetben, csak az fog rendelkezésre állni, amit előzetesen előkészítettek, begyakoroltak. Mielőtt azonban bárki is megvádolna azzal, hogy vészharangot kongatok, megjegyzem nem szabad e veszélyeztetettséget abszolutizálni, kissé vulgáris, de a lényeget 151


pontosan kifejező szóval élve „túllihegni”, és ezzel a terroristák hálójába esve részben „teljesíteni céljaikat”. A valóban nagy pusztítást, és sok áldozatot követelő merényletek — beleértve New Yorkot és Moszkvát is — sem indokolják, hogy mindennapi életünk rendjét, a normális munkafeltételeket meggondolatlanul, elhamarkodottan felborítsuk miattuk. Hiszen ez a terrorizmus egyik célja. Állandó feszültségben tartani mind a hatóságokat, mind a lakosságot. Véleményem szerint a meglévő szabályzatokban meghatározottak maradéktalan betartásával, a veszélyhelyzet reális felmérésével és ennek megfelelő, jól megalapozott, hatékony felkészüléssel kellő mértékben kivédhetők, ellensúlyozhatók a terroristák esetleges támadásai, csökkenthetők hatásaik. A felsorolt valószínű nem civil célpontok két nagy csoportba oszthatók: az egyértelműen katonaiakra, valamint a Magyar Honvédség tagjainak életéhez kapcsolódókra, tartozókra, arra hatást gyakorlókra. A következőkben megkísérlem sebezhetőségük szerint áttekinteni a felsorolt célpontokat és jelezni a védhetőségükkel kapcsolatos kérdéseket. Bár az al Kaida terrorista csoportok — céljaiknak megfelelően — eddig csak elvétve hajtottak végre vezető politikusok, katonai személyiségek ellen merényleteket, mégsem zárható ki teljes bizonyossággal egy-egy ilyen merénylet, mivel az európai terrorista csoportoknak viszont kiemelt és „kedvelt” célpontját alkotják. Egy-egy ilyen merényletet rendkívül nehéz megakadályozni. Személyi védelmet, „testőrt” csupán néhány valóban prominens személynek lehet biztosítani — honvédelmi miniszter, vezérkari főnök stb. —, így a védekezés feladatát elsősorban a személyiségnek önmagának kell megoldania. A szakirodalom, és a különböző védelmi, „testőr” stb. szervezetek tapasztalatai szerint elsősorban arra kell törekedni, hogy a veszélyeztetett személy tevékenysége, mozgása, élete stb. ne kerüljön nyilvánosságra, csak a valóban nélkülözhetetlen esetekben, és ne legyen előre kiszámítható. Például, ha a vezérkari főnök szeptember 1-jén a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem évnyitóján megjelenik, arról ne tájékoztassák előre a közvéleményt, váltogassa az oda vezető utakat és az egyetem bejáratait. Ezek a követelmények egyébként — nem tudom, hogy szándékosan vagy véletlenül — 2003-ban példamutatóan megvalósultak. Alapelvként leszögezhető: elsősorban mindenkinek saját magának kell gondoskodni önmaga védelméről és megvédeni önmagát. E megállapításom vonatkozik a fegyvertartás kérdésére is. Jelenleg — néhány valóban sajnálatos baleset miatt — e kérdés túlbürokratizált, túlszabályozott. Lényegesen nehezebb kérdés a repülőterek, légi navigációs állomások, lokátor állomások védelmének helyzete. Hatalmas kiterjedésük, vagy elkülönített, nehezen elzárható elhelyezésük, viszonylag kis létszámú kiszolgáló állományuk miatt nagyon körülményes megbízható védelmük békeidőszakban. A vonatkozó védelmi előírások nagyrészt még a 2-3 évtizeddel ezelőtti követelményeket — kerítés, megvilágítás stb. — határozzák meg. Ezek megvalósítása, folyamatos karbantartá152


sa is rendkívül költségigényes. És mivel pénz viszonylag kevés van, a parancsnok ott takarékoskodik, ahol tud, és mivel az utóbbi évtizedekben csupán besurranó tolvajok vagy illegálisan kimenőre menő sorkatonák jelentettek veszélyt, tisztelet a kivételnek, még ezek a már régen elavult „védelmi rendszerek” is nagyrészt leromlottak. A valóban korszerű, elektronikus felderítő, jelző rendszerek pedig rendkívül ritkák. Ma még inkább az újmilliárdosok luxus villáit, mint a Honvédség valóban felmérhetetlen értéket — arról nem is beszélve, hogy az ország biztonságát — jelentő repülőgépeket, lokátorokat fenyegeti veszély. Hasonló a helyzet a különböző raktárakkal, honvédségi javítóüzemekkel is. Azzal a különbséggel, hogy ezek egy része — a fegyver, lőszer, robbanóanyag, harcjármű raktárak, telephelyek — nem csak megsemmisíthetők, hanem felhasználhatók további terrorcselekményekre is. Fokozott védelmük feltétlen követelmény mind az érintett létesítmény parancsnoka, mind az egész Honvédség számára. Külön kell foglalkozni a laktanyákkal, mivel kettős veszélyhelyzetet jelentenek. Egyrészt, mint viszonylag nagyszámú katona lak- és munkahelyeként egy merénylet esetén jelentős — és a közvéleményt mélyen megrázó, hangulatát befolyásoló — katona áldozattal lehet számolni. Másrészt elfoglalásuk esetén a fegyver és lőszerraktárakhoz hasonló helyzet alakulhat ki. Bár köztudott, hogy a laktanyákat fegyveres őrség védi, megtámadásukkal mégis számolni kell. Ezek az elmúlt század forradalmainak és terrorista támadásainak kedvenc célpontjai voltak. Elég Fidel Castro 1953. július 26-ai Moncada laktanya elleni santiagói támadására hivatkozni. Még bonyolultabb a helyzet a katonai oktatási intézetek védelme kérdésében. Ameddig a tiszthelyettes képzést végző tanintézet védelme megközelítően azonos egy laktanyáéval, addig a tisztképzést és a posztgraduális (vezérkari, doktori stb.) képzést végző ZMNE objektumainak védelme valahol egy katonai tanintézet és egy polgári egyetem között helyezkedik el. A ZMNE azzal, hogy sikeresen beilleszkedett az akreditált és elfogadott magas színvonalú hazai egyetemek sorába, oktatási rendszerében megvalósította az Európai Unió által preferált úgynevezett „bolognai” elvárásokat, bizonyos mértékig nyitottá tette „kapuit”. Nem a szó teljes értelmében, mivel bejáratát egy ma korszerűnek mondható elektronikus rendszer védi, a bejutás, azaz a „kapun” való áthaladás mégis egyszerű. Polgári, fegyvert nem viselő kapus szolgálat működik. Hallgatóinak jelentős száma — és ez határozottan előnye az egyetemnek — civil, aki a polgári életben kíván elhelyezkedni és hasznosítani honvédelmi, katonai igazgatási stb. ismereteit. Ez összhangban van napjaink nyitott honvédelmi politikájával. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a magas színvonalú képzés igényli a titkos, sőt szigorúan titkos szabályzatok, anyagok feldolgozását is. Arról nem is beszélve, hogy az al Kaida céljait ismerve, a ZMNE úgy is, mint elismert felsőoktatási intézet, amely ennek eredményeként NATO képzési feladatokat is megvalósít és úgy is, mint a magyar hadtudomány és a Honvédség 153


egyik szimbóluma könnyen válhat célponttá. Arról véleményem szerint szó sem lehet, hogy a ZMNE visszalépjen a korábbi zártságába, csak arról, hogy védelmét hozza összhangba az ott dolgozók, tanulók biztonságát szavatoló, valamint a titokvédelem előírásai által megkövetelte biztonsági előírások és az egyetemi lét igényelte viszonylagos nyitottság között. Alapvető elv: a ZMNE összes intézete (avagy a mai „angolos” divat szerint: campusa) mindkét viszonylatában elsősorban honvédelmi létesítmény, annak minden konzekvenciájával. Az első csoportban tárgyalt különböző létesítmények mind rendelkeznek bizonyos rendeletekben, szabályzatokban meghatározott őrzés-védelmi rendszerekkel, berendezésekkel. Ezek — amennyiben betartják azokat, illetve működőképesek vagy hiánytalanok (pl. a kerítések, falak, őrtornyok, ki és beléptető rendszerek) — szükségszerű szinten lehetőséget nyújtanak az úgynevezett békeidőszak várható veszélyhelyzeteinek kivédésére, csökkentésére. Véleményem szerint, ameddig országunk valamilyen formában át nem lépi a terrorküszöböt, a következőkben fölvázolt feladatokat leszámítva még nincs szükség emeltebb szintű védelmi intézkedések bevezetésére. E feladatok, melyek zökkenőmentesen beilleszthetők a mindennapi munkarendbe, a következők: ♦ Felül kell vizsgálni az adott objektum őrzés-védelmi terveit, pontosítani, kiegészíteni oly mértékben (pl. az őrség megerősítése, járőrözés beállítása, a ki és beléptetés, behajtás megszigorítása, esetleg ügyeletes alegység szolgálatba léptetése), amely lehetővé teszi egyrészt a létesítmény megbízható védelmét, másrészt tartalékképzéssel lehetővé teszi a dinamikus védelmet, a manőverezést. ♦ Célszerű úgy kialakítani (vagy átalakítani) az objektumokba (főleg a laktanyákba, tanintézetekbe, lőszer és robbanóanyag raktárakba) való gépjárműbehajtást, hogy a jármű közvetlenül a behajtást követően megállásra, lassításra és éles irányváltásra kényszerüljön. Ezzel időt nyerjen az őrség vagy a szolgálat a sorompóáttörés, az erőszakos behatolás megakadályozására — ha kell akár fegyverhasználattal. (A legtöbb katona áldozatot az ilyen, robbanóanyaggal megtöltött gépjárművekkel végrehajtott erőszakos behatolások követelték). Célszerű — elsősorban a különösen veszélyeztetett vagy nagy veszélyt jelentő — bázisoknál betongátak elhelyezésével nehezíteni a járművek behajtását, illetve szükség esetén megakadályozni azt. ♦ Rendbe kell hozni a kerítéseket, falakat, különböző védelmi berendezéseket. Ezt követően rendszeresen ellenőrizni kell, illetve rendeltetésszerű állapotban kell tartani azokat. ♦ Kiemelt figyelmet kell fordítani a szolgálat felkészítésére. A szolgálati, titoktartási, tárolási, tűzrendészeti és más előírások maradéktalan megtartására, ellenőrzésre. A legkisebb szabálytalanságot sem szabad megtűrni. Látszólag egyszerű, hétköznapi feladatok. A tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy elsősorban ott tudtak eredményt elérni a terroristák vagy hazánkban a 154


bűnözők, ahol a szolgálati előírásokat, szabályokat félvállról kezelték. Megtűrték a lazaságot, rendetlenséget, fegyelmezetlenséget. A katonai kórházak, kulturális intézmények — a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Zrínyi Kiadó, a Művészegyüttes, a tiszti klubok és kaszinók, továbbá a sportlétesítmények, katonai lakótelepek, lakóházak védelme más kérdéseket is felvet. A létesítmények nem csak a Honvédség, hanem nagy többségük a polgári lakosság igényeit is kiszolgálja. A lakótelepek, lakóházak, lakások polgári környezetben épültek és működnek, azokból kiszakítani nem lehet őket. A Magyar Honvédség által elfogadott, hirdetett nyitottság ellentétes bármilyen elzárkózás. Ezért véleményem szerint a jelenlegi, nem minősített időszakban, elsősorban rendőrségi feladat a létesítmények, lakótelepek védelme. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy a nagyobb számú érdeklődőt vonzó kulturális, sportrendezvényekre, klubokba, üdülőkbe, és mindenek előtt a kórházakba való belépést, és a gépkocsik behajtását a jelenleginél jobban ellenőrizzék. Megszűrjék a látogatókat és megakadályozzák a gyanús elemek bejutását, eszközök bevitelét. Megakadályozzák a gépjárművekben ülő személyek és a szállítmány ellenőrzése nélküli behajtást. A jelen fejezetben vázolt feladatok a hétköznapok adottságaiból indultak ki, nem igényelnek külön szervezési, kiképzési intézkedéseket. Ahhoz azonban, hogy a terrorista akciók elleni védekezés valóban hatékony legyen, nélkülözhetetlennek tartom a szabályzatokban, intézkedésekben előírt összes feladat megvalósítását és betartását, betartatását. Ez az alapja minden további lépésnek. A feladatok elsőrendű célja a megelőzés. A hazai és külföldi szakirodalom leszögezi, hogy a terroristák támadásait rendkívül nehéz, többnyire lehetetlen megakadályozni, mivel egyáltalán nincs, vagy alig van megbízható felderítési adat tevékenységükről. Így egyértelmű, hogy a leghatékonyabb védelmet a prevenció jelenti, ami esetenként képes meggátolni egy-egy akció kibontakozását, és győzelemre vinni a védelmet, vagy ha nem, akkor hatékonyan csökkenteni a veszteségeket, károkat. Véleményem szerint, a terrorizmus elleni védekezés egyik meghatározó alapelveként kell kijelenteni, hogy a megelőző intézkedések tervezése, megszervezése, megvalósítása és előírt szinten tartása minden esetben és helyen az illetékes parancsnok, vezető személyes kötelessége és felelőssége.

SZERVEZÉS, VEZETÉS, KIKÉPZÉS A tanulmány elején abból indultam ki, hogy a terrorizmus az aszimetrikus kihívások egyik meghatározó elemeként a XXI. század hadviselésének jelentős alkotóeleme. Ez vitathatatlan tény. Ennek ellenére mégsem lehet előzmények nélkülinek minősíteni. Az úgynevezett gerilla illetve partizán hadviselés mondhatni egyidejű a háború, hadviselési fogalmakkal. Különböző formái például a II. világháborúban 155


is jelentős szerepet játszottak. Elég a brit SOE12 akcióira utalnom, akiket Winston Churchill miniszterelnök „Borítsátok lángba Európát” paranccsal indított útba, vagy a szovjet partizánokra, távolsági felderítő csoportokra. 13. Egyébként mind a brit, mind a szovjet csoportok Magyarországon is működtek. Az ellenük folyó korabeli magyar védelmi intézkedések, műveletek, harcok érdemben még a mai napig nincsenek feldolgozva. (Úgy vélem elsősorban politikai okok miatt gátolták meg mind a mai napig, hogy a korabeli katonai elhárítás, partizánellenes harcok, csendőrség tevékenysége tapasztalatai napvilágot lássanak.) Nagy kár, mert — ha áttételesen is — pl. a partizáncsoportok (így: Uszta, Nógrádi, Maléter, vagy a brit SOE tisztje, ma Izrael nemzeti hőse, Szenes Hanna stb.) harcainak leírásaiból nagyon sok hasznos ötlet meríthető. Arról nem is beszélve, hogy a védelem, az elhárítás akciói többnyire sikeresek voltak, különösen a városokban és a mai magyar területeken. A magyar történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy még 1944 első felében, amikor pedig a legbonyolultabb politikai helyzet alakult ki hazánkban, amikor az országot rendszeresen pusztító bombatámadások érték, sem volt semmi szükség a hadsereg, a csendőrség, a rendőrség addig kialakított és bevált szervezetén, vezetési és feladatrendszerén változtatni. Az m.kir. Honvédségre alapvetően négy „terrorista ellenes” (megjegyzem: a korabeli okmányokban is hasonló kifejezéseket használtak) feladat hárult: ♦ hadműveleti területen szervezetszerű — vagy erre a feladatra létrehozott ad hoc, különleges — kötelékben harcolni a partizánegységek, csoportok ellen; ♦ hazai területeken a csendőrséggel, rendőrséggel, más belbiztonsági szervezetekkel (együttműködve az országot megszálló német erőkkel) harcolni az ország területére ledobott vagy más módon bejuttatott szovjet– magyar, esetenként jugoszláv partizán és brit SOE csoportok, felderítők ellen; ♦ megvédeni a laktanyákat, repülőtereket, hidakat, légvédelmi tüzelőállásokat, lokátorállomásokat stb. a terroristák támadásaitól; ♦ közreműködni, segíteni a megtámadott, rombolt objektumok, a sérült katonák, lakosság mentését, egészségügyi ellátását, kiürítését, majd a szükségszerű helyreállítást. Nem részletezve a vázoltakat, megállapítható, hogy a XXI. század első évtizedében is hasonló feladatokat kell várhatóan a Magyar Honvédségnek a terroristák elleni küzdelem során végrehajtani. Nevezetesen: ♦ A NATO által meghatározott vagy az ENSZ által felkért erőként béketeremtő — magyarán: kikényszerítő — vagy békefenntartó erőként harcolni a terroristák ellen. Ilyen helyzetben idegen környezetben, többnyi12 13

Special Operations Executive — Különleges Hadműveleti Csoport. Piekalkievicz, Janusz: Kémek, ügynökök, katonák. Zrínyi Kiadó, Budapest, é.n.

156


re a lakosság által sem támogatva, sőt ellenségnek tekintve kell a védelmi feladatokat megszervezni, megvalósítani. Tömören: az ott tevékenykedő erőink — az ott tartózkodó szövetséges erőkön kívül —csak önmagukra számíthatnak. ♦ Hazai területen közreműködni a lakossággal, az állami, gazdasági, politikai stb. (lehetne hosszan az előző fejezetekben felsorolt célpontokkal folytatni) létesítmények elleni támadásokat végrehajtó terrorista csoportok elleni harcban. A kárt szenvedett lakosság mentésében, egészségügyi és egyéb ellátásában, a kárfelszámolásban és a szükségszerű helyreállításban. Szorosan együttműködve a nemzetbiztonsági szervekkel, szervezetekkel, a rendőrséggel, a határőrséggel, a polgári védelemmel, a tűzoltósággal (katasztrófavédelemmel). ♦ Megvédeni a Magyar Honvédség laktanyáit, repülőtereit, speciális létesítményeit, raktárait, kórházait, bázisait és egyéb objektumait, valamint természetesen teljes személyi állományát (lehetőség szerint beleértve azok hozzátartozóit is) a védhetőség határain belül. Vegyük sorra az egyes feladatokat. Hadműveleti területen, harcfeladatot hajt végre — nevezzük akár „béketeremtő”, akár „békefenntartó”-nak — és valamilyen kötelékben működik a jelenlévő magyar kötelék (divatos szóval: kontingens, azaz „hozzájárulás”). Tevékenységét, feladatait az adott területen működő elöljáró NATO (vagy más) parancsnok határozza meg. Harcfeladatát a NATO előírások, szabályzatok szerint hajtja végre. Ennek megfelelően készül fel. Lényegesen bonyolultabb a helyzet, ha azt vizsgáljuk, hogy a Honvédség alakulatait (-át), hazai területen miként vetik be, alkalmazzák terrorista csoportok elleni harcra, felszámolására. Véleményem szerint ez a problémakör még hazánkban nincs kellően (vagy egyáltalán?) feldolgozva, szabályozva. A terroristák elleni harc a jelenlegi törvényi szabályozás szerint a rendőrség, a határőrség — illetve a nemzetbiztonsági szervezetek (felderítés, adatgyűjtés, értékelés) — feladata. Minden valószínűség szerint az első harcérintkezést is a rendőrség és határőrség e feladatra kiképzett erői fogják felvenni velük (kivéve, ha katonai erőket, bázisokat éri a támadás). A Honvédség közreműködésre igénybe vett erőire így többnyire „második lépcsőként” a siker kifejlesztése, vagy a további erőkifejtés — a feladat befejezése, a terrorista csoport teljes megsemmisítése, illetve olyan speciális harcfeladatok végrehajtása vár, amelyek eleve ezeknek a szakalakulatoknak a rendeltetése. Ez egyébként adódik a Honvédség fegyverzetéből, képességeiből, lehetőségeiből, a hadsereg speciális alakulatainak adottságaiból, képességeiből. Tisztázásra váró kérdések még azonban: a vezetésen belüli szubordináció, a vezetés és együttműködés rendje, kérdései, a támogatási, biztosítási, logisztikai kérdések stb. Hosszan lehetne még sorolni a honvédelmi (beleértve a vezérkart) és a belügyminisztérium (beleértve az ORFK-t és a Határőrséget) által feltétlenül rendezendő problémákat. Ahhoz, hogy jól felkészült, kitűnően felszerelt, sok pénzzel rendel157


kező (pl. al Kaida) muzulmán terrorista csoportokkal eredményesen, lehetőleg minimális saját veszteséggel fel lehessen venni a harcot, mindenek előtt legfelső szinten kell a vázolt kérdéseket rendezni. Ezután következhet csak a leendő régió — mai megye védelmi bizottságainak, azaz a gyakorlati végrehajtás szintje. A katonai alakulatok, intézetek, bázisok szintjén a védelmet mindenek előtt az adott szervezeteknek önmaguknak kell megszervezniük, megoldaniuk. Mindenki felel önmagáért. A fő együttműködési partner pedig a rendőrség, határőrség, és más helyi rendvédelmi szervezetek. Következetesen végiggondolva az elmúlt évtizedekben végrehajtott muzulmán terroristák általi terrorista akciókat, megállapítható, hogy az esetek többségében nem lehet felderíteni, mikor, hol, mivel, milyen erővel és konkrétan kik, milyen célpontok ellen hajtják végre csapásaikat. Az al Kaida akciók viszonylag kis létszámú, jól képzett terroristákból álló csoportok által, gondos tervezést, szervezést, előkészítést követő, gyakran öngyilkos támadások voltak. Ugyanakkor más, pl. az algériai, a csecsen és más csoportok merényletei ettől eltérő, villámgyors és rendszerint rendkívül brutális akciók voltak. Mindebből a következő következtetések vonhatók le: ♦ Sem az ország védelmi rendszerét, sem ezen belül a Magyar Honvédséget nem lehet a végtelenségig készenlétben, „feszített állapotban” tartani. Erre szükség sincs, mivel egy merénylet általában korlátozott nagyságú területet és korlátozott számú lakost érint. Az akció megakadályozására, felszámolására pedig nem az egész Honvédséget, hanem csak viszonylag kevés alakulatát kell igénybe venni, szem előtt tartva azonban azt, hogy az igénybe vett katonai erők képesek legyenek akár néhány fős, akár nagyobb, általában 2-3 tucat terroristából álló csoportokkal felvenni a harcot. Nagyobb létszámú csoportokat nem tartok valószínűnek, mert összevonásuk, mozgatásuk Magyarországon azonnal feltűnést keltene, és a rendőrség, titkosszolgálati szervek azonnal felfigyelnének rájuk. ♦ Ebből következik, hogy adott esetben azokkal a vezető szervekkel és azokkal az alakulatokkal kell felvenni a harcot a terrorizmus ellen, melyek rendelkezésre állnak. ♦ Mivel azonban a terrorista csoportok felszámolása — a nagy veszteségek elkerülése érdekében — feltehetően speciális felkészítést, felszerelést igényel, a meglévő erőkből kell olyan gyorsan igénybe vehető, mozgékony (ha mód van rá légi mozgékonyságú), rövid időn (1-2 órán) belül bevethető csoportokat kijelölni és felkészíteni, akik képesek a nevesített elvárások teljesítésére. A megállapításokra építkezve, véleményem szerint a terrorizmus elleni harc a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség szintű irányítása a HM Honvéd Vezérkar Vezérkari főnökének feladat és hatásköre, mivel adott helyzetben több minisztérium, országos hatáskörű szerv illetve területi védelmi bizottság 158


munkájával kell a Honvédség tevékenységét összehangolni. Az ezzel kapcsolatos tervező, szervező, műveleti, együttműködési, logisztikai, támogatási, biztosítási és kiképzési, ellenőrzési feladatok végrehajtására a Honvéd Vezérkaron belül célszerű egy legfeljebb 3 fős munkacsoportot (alosztályt) létrehozni. Hasznosnak tartanám, ha a csoport egyik beosztottja speciális képzésben részesített rendőr, határőr szaktiszt lenne. Mind a VKF, mind a csoport munkája során folyamatosan igénybe veszi a titkosszolgálatok, a katonai elhárítás információit. Dandár, zászlóalj (osztály) szinten a parancsnok felel a felsorolt feladatok végrehajtásáért, az előírt képességek megteremtésért, és természetesen bevetés esetén a harc vezetésért, a harcfeladat teljesítéséért. A lakosságot, állami-, ipari-, energetikai-, és más kiemelten fontos létesítményeket, objektumokat ért támadások elhárítására, az esetek többségében elsőnek beavatkozó rendőr, határőrerők támogatására, a terrorista csoportok felszámolására, véleményem szerint elegendő két „könnyű” zászlóaljat — egyet Budapest és Dunántúl, egyet Duna–Tisza Köze, az Alföld és Észak-Magyarország védelmére — felkészíteni, kiképezni a terroristák elleni harcra. Felszerelni a különleges eszközökkel, majd szakaszonkénti illetve „terrorista támadás veszélye” esetén századonkénti vezényléssel készenlétben tartani. A különleges alakulatokat — vegyvédelmi, harci helikopter, tűzszerész, műszaki, egészségügyi, ellátó stb. — a szükségletnek megfelelően kell felkészíteni, igénybe venni. A kiképzést is a várható igénybevétel, az érintettség követelményei szerint célszerű megtervezni, szervezni, végrehajtani. Ezen belül: ♦ A teljes tiszti, tiszthelyettesi állományt, szakterületüknek megfelelő bontásban, fel kell készíteni a terroristák elleni harcra. El kell érni, hogy képesek legyenek saját alakulataikat vezetni, kiképezni, objektumaikat megvédeni együttműködve a rendőrséggel, határőrséggel. ♦ A terroristák elleni harcra igénybe nem vett alakulatok, objektumok állományát képessé kell tenni önmaguk, alakulatuk, objektumuk védelmére, a rendőrséggel való együttműködésre. ♦ A béketeremtő, békefenntartó és humanitárius feladatokra az ország határain kívül igénybe vett állományt a fentieken kívül ki kell képezni az adott ország és feladat adta különleges követelményekre. Befejezésül ismételten leszögezem, abból a szemszögből igyekeztem tanulmányom megfogalmazni, hogy a terrorista veszélyt reálisnak és lehetségesnek fogadom el. A terrorizmus a jelen és a jövő egyik valószínű harcformája. Miként a védelmi felülvizsgálat leszögezi: „Számolni kell… a vallási szélsőségekre támaszkodó terrorizmus további erősödésével, amely irracionális, amellyel kompromisszum nem lehetséges, mivel öncélja a pusztítás.”14 De azt is leszögezem, hogy a terrorizmus egy a lehetséges kihívások közül. Ezért a vé14

A védelmi felülvizsgálat hatása a haderőre. In: Magyar Honvéd, 2003. szeptember 5., 3. o.

159


dekezés túlhajtása, a harc túlbonyolítása legalább akkora hiba, mint elhanyagolása, mivel mindkettő a terrorizmus malmára hajtja a vizet. Egy, a katasztrófavédelemben elfogadott elvet tartok elsősorban követendőnek: nem a legroszszabb, hanem a legvalószínűbb „katasztrófa” elhárítására kell felkészülni. FELHASZNÁLT IRODALOM GARRET, LAURIE: Nem készültünk fel a bioterrorizmusra. In: Népszabadság. 2001. szeptember 27. Hadtudomány 1998–2003. Heti Világgazdaság 2001–2003. Katonai kislexikon. HVK TSZO, Budapest, 2000. KŐSZEGVÁRI TIBOR: A fegyveres erők feladatai a menekültügy kezelésében és a terrorizmus elleni harcban. In: Tanulmánygyűjtemény. HM Oktatási és Tudományos Főosztály Kiadványa, Budapest, 63. o. KŐSZEGVÁRI TIBOR–SZTERNÁK GYÖRGY–MAGYAR ISTVÁN: A XXI. század hadviselése. Egyetemi jegyzet, ZMNE, Doktori Iskola, Budapest, 2000. Magyar Honvéd 2003. PIEKALKIEVICZ, JANUSZ: Kémek, ügynökök, katonák. Zrínyi Kiadó, Budapest, é.n. REITER, ERICH: Jahrbuch für internationale Sicherheitspolitik, Band 2. Hamburg-Berlin-Bonn, 2002. Soldat und Technik 2001–2003. SZENES ZOLTÁN Pallas Páholyban 2003. augusztus 28.-án elhangzott előadása. TÁLAS PÉTER: Válaszok a terrorizmusra… SVKH-CHARTAPRESS, Budapest, 2002. A titkosszolgálatok szerepe korunkban. 2003. június 30.-án a Pallas Páholyban rendezett vitaest. CZUKOR JÓZSEF előadása. Truppendienst 2001–2003. Új Honvédségi Szemle 2001–2003. VÁRHEGYI ISTVÁN–MAKKAI IMRE: Információs korszak, információs hadviselés, biztonságkultúra. OMIK, Budapest, 2000. A védelmi felülvizsgálat hatása a haderőre. In: Magyar Honvéd, 2003. szeptember 5. A védelmi felülvizsgálat megállapításairól. In: Magyar Honvéd, 2003. augusztus 8.

160

VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

Recommend Documents