VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

DR. BUKOVICS ISTVÁN

A KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÜLÉSI IRÁNYAI A VALÓSZÍNŰSÍTETT KRITIKUS KLÍMAVÁLTOZÁS LEHETSÉGES HATÁSAIRA BEVEZETŐ GONDOLATOK Az utóbbi évtizedekben mind többször találkozik a közvélemény is a „globális klímaváltozás”, „globális felmelegedés” fogalmaival és gondolatkörével. E fogalompárok — amelynek eseményei mintegy három évtizedes múltra tekintenek vissza — 1988-tól kerültek a közérdeklődés homlokterébe. Ekkor számolt be James Hansen NASA-klímakutató a washingtoni szenátus szakbizottsága előtt erre vonatkozó vizsgálati eredményeiről. Ezután tíz évvel Hansen visszakozott, közölte, a mérések mégsem bizonyítják korábbi állításait. A közhiedelemmel ellentétben a tudósok megosztottak a tekintetben, hogy milyen mértékű a globális klímaváltozás, az milyen hatásokat indukál(hat), valamint a változások mennyiben természetes illetve antropogén okok következményei. Megalapozott és jogos-e a változások trendjeire hivatkozva beavatkozni a termelés, fogyasztás, energiafelhasználás jelenlegi módozataiba? A Magyarországon is észlelhető klimatikai és meteorológiai jelenségekre meghatározandó válaszok az eddigi adatok, elemzések és kutatások mennél gyorsabb tudományos igényességű szintézisét igénylik. Ennek érdekében indította a Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közös projektjét, amelynek alapkoncepcióját három egymásra épülő fogalom jelzi: változás-hatás-válaszadás (egyszerűsített mozaikszóval: „VAHAVA”). A projekt természetesen nem előzmények nélküli: nemzetközi jelentések és modellek [pl. az ENSZ IPCC1 jelentései, a GCM2 hazai klímaviszonyokra is adaptálható változata stb.], számos külföldi és hazai szerző kutatásainak eredményei (utóbbiak közül kiemelkedő szerzők: Czelnai Rudolf, Mika János, Mersich Iván, Antal Emánuel és sokan mások) szolgálnak alapul. E projekt munkálataiban — valamennyi további résztvevővel párhuzamosan — a hazai katasztrófavédelmi szakma is részt vesz. 1

Intergovernmental Panel on Climate Change — Klímaváltozásokkal foglalkozó Kormányközi Szakértői Testület. 2 General Circulation Models — Általános cirkulációs modellek.

161

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK

A Föld légkörének összetétele és klímája a földtörténet folyamán sokszor változott. Klímajelző földtani képződmények, ősmaradványok, bizonyos stabil izotópok arányának mérése stb. alapján a klíma alakulását sok millió évre viszszamenően meg lehetett ismerni, sőt a klímaváltozások okaira is meggyőző magyarázatokat sikerült adni. Ezek — a legtöbb szakvélemény szerint — természetes és emberi tevékenységből következő okokra egyaránt visszavezethetők. Mindezeket áttekintve a következőket érdemes kiemelni.

A KIHÍVÁSOK A fosszilis energiahordozókat körülbelül 200 év óta egyre gyorsuló ütemben égeti az emberiség. Emellett ugyancsak gyorsuló, minden képzeletet felülmúló méretű ütemben folyik a föld erdőségeinek irtása részben égetés, részben ipari hasznosítás céljából. Sokáig tartotta magát az a vélemény, hogy a földi klíma oly stabil, olyannyira képes regenerálódni, hogy nyugodtan folytatható az üvegházhatású gázok kibocsátása, az erdőségek „hasznosítása”, mert a természet regenerálja önmagát. Sajnos a tények mást mutatnak. 3 ♦ A Meteorológiai Világszervezet évente kiadott állásfoglalásai („statements”) szerint 1860 és 1999 között a teljes földfelszínre vonatkoztatva 0,6 °C hőmérsékletnövekedés következett be. Ezt megelőzően történeti adatok, évgyűrűk, jégminták izotópvizsgálata stb. alapján 1000 és 1860 között enyhe ingadozásokkal, de körülbelül 0,1–0,3 °C-t csökkent a földfelszín hőmérséklete. Az 1860 óta bekövetkezett, fokozatosan gyorsuló általános felmelegedés okául a szakemberek a légkör exponenciálisan növekedő széndioxid és metán tartalmát tekintik. Ez a közismert „üvegházhatás”. Statisztikai felmérések szerint jelenleg az energiahordozók elégetése évente 27 milliárd tonna CO2 gázt juttat a levegőbe. Haszpra László szerint a légkör széndioxid tartalma napjainkra 365 ppm4-re növekedett és a koncentráció növekedése évről-évre gyorsul. Marx György becslése szerint a teljes kitermelhető kőszén, kőolaj és földgáz készlet elégetése körülbelül megháromszorozná a légkör mai CO2 tartalmát. A WMO 1999. évi jelentése szerint az elmúlt 100-150 év folyamán évente átlagosan 2,1 cm-rel emelkedett az óceánok szintje. Ha ez a folyamat ebben az ütemben folytatódik, 50-100 éven belül a tengerparti síkságok sűrűn lakott területei komoly veszélybe kerülnek. 3 4

World Meteorological Organization — WMO. Part per million rövidítése (helyesebben: mg/kg). A környezeti elemek vagy a különféle anyagok szennyezettségének vagy szennyezőanyag-tartalmának (pl. szermaradék, légszennyező anyag, vízszennyező anyag) koncentrációmegadásra használt mértékegysége.

162


Gyorsabbnak és veszélyesebbnek tűnik a szélsőséges klimatikus események gyakoriságának növekedése. Eddig nem tapasztalt erejű szélviharokról, trópusi ciklonokról, hurrikánokról és tornádókról számolnak be a híradások. Egyes helyeken egyetlen nap alatt 60-120 mm eső hullik, pusztító földcsuszamlásokat és áradásokat okozva. Európa egyes nagy folyóin korábban nem észlelt méretű árvizek vonulnak le. (Elég a legutóbbi nagy tiszai, rajnai árvizekre utalni.) Szélsőséges hőhullámok, hideghullámok és aszályos időszakok alakulnak ki. Korábban ezt a média fejlődésével (is) magyarázták, mára a gyakoriság növekedése azonban bizonyítottá vált. ♦ A meteorológia tudományának egyik új felismerése az, hogy a globális klíma meghatározó tényezője az óceán, gondoljunk itt az El Niňo jelenségre, annak a napi sajtóban is sokat emlegetett jelentőségére. Ezzel, összefüggésben kiemelkedő jelentőségű az a felismerés, hogy az egész világóceánt egyetlen hatalmas áramlási rendszer — „szállító szalagok sokasága” — hálózza be és a mindenkori klímát ez alapvetően meghatározza. Számítógépes modellkísérletek alapján megállapították, hogy ez az áramlási rendszer igen érzékeny, az áramlás iránya kis felszíni hőmérséklet- és sókoncentráció-változások hatására is jelentős mértékben módosulhat. Ha a sark-közeli régiókban megnő az édesvíz aránya a tengerekben a jégmezők fokozottabb olvadása következtében, az szükségszerűen felhígítja a Golf-áram vizének sókoncentrációját. Ennek következtében — egy bizonyos határértéken túllépve — a víz hiába hűl le, a sókoncentrácó csökkenése következtében nem válik nehezebbé az alatta levő mélyvíznél és így nem tud lesüllyedni, a cirkuláció megakad. Broecker, a kiváló amerikai oceanográfus és klimatológus szerint ennek lehetősége fennáll és a jövőben be is következhet. Hatása pedig egész kontinenseken jelentős klimatikai és időjárás változásokat generálna. ♦ Hazai klimatológusaink szerint 2050-ig Magyarországon a következő változások lehetségesek: nyáron (átlagban) 0,8, télen 1,0-2,5 fokos hőmérséklet emelkedés, 10%-os napfénytartam-növekedés, valamint 20– 100 mm közötti éves csapadékmennyiség csökkenés feltételezhető, de nem prognosztizálható. A klímaváltozásokra vonatkozó tudományos eredmények hitelességénél ugyanakkor figyelembe kell venni a meteorológiai kutatások és szolgáltatások piaci kényszereit is. Ma a meteorológia tudománya ott tart — állítja Vissy Károly, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnökének főtanácsadója —, hogy körülbelül egy hétre előre tudja megmondani elfogadható pontossággal a várható időjárást. Annak helyességét, hogy miként vált be, mérik: ha az előrejelzésekre alapozott (gazdasági) döntések előnye nagyobb, mint az esetleges tévedésekből származó kár, akkor a meteorológiai „jóslat” hasznosnak tekinthető. A tudomány terméke így válik piaci árucikké, amelynek versenyképesnek kellene lennie. Ugyanígy ♦

163


sokan árunak tekintik a hosszabb távú, az éghajlatváltozásokra vonatkozó tudományos előrejelzéseket is. Ez az áru szenzációtartalmánál fogva kelendő, egyre nagyobb befolyást gyakorol az országok közvéleményére és gazdaságára. Ugyanakkor sokak számára félelmetes is, hiszen a Föld klímaváltozásaira vonatkozó jóslatok az utóbbi esztendőkben a globális fölmelegedés rémével fenyegetnek, emellett az önkorlátozásra buzdító felhívások jó néhány gazdasági csoport érdekeit sértik. A különböző ellenérdekelt lobbik kihasználják azt, hogy ezekben a kérdésekben egyelőre nagy a bizonytalanság a tudomány területén. A természetes klímaváltozásoknak és a mesterségesen, az ember által előidézett változásoknak különböző a sebességük — figyelmeztet Bartholy Judit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem meteorológia tanszékének vezetője. A kutatási eredményekből értelmezése alapján az a következtetés vonható le, hogy esetleg évtizedek alatt sokkal nagyobb mértékű változások következhetnek be az éghajlatban, mint amilyenek eddig több ezer év alatt zajlottak le. Ám a viszonylag kicsi, 1-2 fokos hőmérséklet-emelkedések is rendkívül komoly következményekkel járhatnak. Felgyorsulhat a sarkokon a jégsapkák olvadása, észrevehetően megemelkedhet a tengerek szintje, és akkor nemcsak a gazdag amerikai tengerparti városokat, a remek gátrendszerrel védekező Hollandiát, de Velence kincseit és a bangladesi szegénynegyedeket is veszély fenyegeti. A kis, csendes-óceáni szigetek teljes eltűnésüktől félnek. A fentieket összegezve és kiegészítve, a hatásoknak legalább öt csoportjával kell számolni: 1. Az első maga a közvetlen melegedés. Ha ez a hőmérséklet emelkedés átlagosan oszlana el, azaz hazánkban is az átlagnak megfelelő mértékű felmelegedés következne be, akkor forró nyaraink, enyhe (enyhébb) teleink, melegebb (rövidebb) tavaszaink és őszeink lennének. 2. Csakhogy az egyenletes eloszlás eme forgatókönyve nem igazán valószínű. Már most is inkább a nem (vagy csupán nagy hibaszázalékkal) előre jelezhető változás jegyei látszanak. Módosul a szelek járása, eltérül a felhők szokásos vonulási rendje. Azokon a területeken lehet sok csapadék, ahol eddig az alacsony szint volt a jellemző, míg más területeken jelentőse csökkenhet annak mértéke. Ha az uralkodó széljárás ezután túlnyomóan déli, nem pedig nyugati (a pólusok erőteljesebb melegedésével ez reális lehetőség), akkor monszunjellegű trópusi esők, tartós szárazságok és hirtelen áradások következhetnek be. 3. A harmadik hatás a nagyobb területi egyenlőtlenség. Ha a kezdeti melegedés megolvasztja az Északi-sark jegét — amint látjuk is —, akkor a délre úszó jégtömbök hozzájárulhatnak a Golf-áramlat lehűtéséhez. Mivel pedig az elmúlt tízezer évben ez a meleg-áramlat tartotta lakhatóan langyosnak Nyugat- és Észak-Európát, ha ennek hőszállító hatása mérséklődik, esetleg megszűnik, akkor — az általános felmelegedés körül164


ményei közepette — Európa észak-nyugati területei akár 5-8 fokkal is lehűlhetnek. Ez Magyarországon hideg, nyirkos nyarakat és dermesztő teleket jelentene. 4. A negyedik típusú következmény, ha a kezdeti melegedés — önerősítő visszahatások révén — hirtelen felgyorsulna. Például, ha elolvadnak a sarki jég- és hósapkák s helyükön kilátszik a vízfelület meg a barna föld, akkor az addigi hőtükröző felület helyén egy hőnyelő felszín jelenik meg, ami roppantul felgyorsíthatja a melegedési folyamatot. A jelen állapotokat fenntartó „vezérlési tartományból” való kiesés a hipotetikus számítások és az eddigi földtörténeti tapasztalatok szerint kb. 17 Celsius-fokos átlagos földközeli hőmérséklet környékén következhet be, ami után a melegedést — jelen feltételezéseink szerint — nem lehet többé megfékezni. A Föld mai átlaghőmérséklete kb. 15 Celsius-fok. 5. Az ötödik is igen veszélyes lehetőség, de éppen ellentétes előjelű. Az emberi faj a jégkorszak körülményei között szenvedte végig őskorát. Földművelésre és letelepedésre alkalmas, stabil és enyhe idő csak az elmúlt nyolc-tízezer év folyamán volt. Ez a hozzáértők szerint is kisebb fajta csoda: mire a modern ember genetikailag „készen lett”, az éghajlat is felhagyott a hirtelen és nagy amplitúdójú ingadozásokkal, a jéghatár előre-hátra húzódásával és a tengerszint fel-le emelkedésével, és a hőmérséklet egy viszonylag magas szinten stabilizálódott. Ez a nyugodt, egyenletes, enyhe tízezer év tette lehetővé az emberi civilizáció felemelkedését, a földműves kultúra kivirágzását. Mármost a kutatások szerint ezt a jelenünkig tartó kiegyensúlyozott, meleg kort egy hirtelen, nagyon meredek hőmérséklet-emelkedés előzte meg, amivel mintegy „kiakadt a kapcsoló”, s megszűnt az éghajlat heves ide-oda ingadozása. A valódi veszély az, hogy az elkövetkező néhány fokos hőmérséklet-emelkedés megint „bepöccenti a kapcsolót” és visszatérnek a veszedelmes, néhány évtized alatt leforgó, pusztító éghajlati szélsőségek, a tucat fokos hőmérséklet-zuhanástól a tengerszint-emelkedésig és a további szélsőséges időjárási jelenségekig. Ez az élelmiszertermelés jelenlegi feltételeinek szélsőséges megváltoztatásán keresztül súlyos gazdasági hatásokkal járna. A fentiek alapján a kiinduló problémát elvont szinten a klímaváltozás következő lehetséges, alternatív hatásaiként értelmezhetjük a Kárpát-medence vonatkozásában: 1. az átlaghőmérséklet emelkedése, amely váltakozhat egy-egy hosszabbrövidebb időszakban a magasabb hőmérséklet-tartományokban történő „stabilizálódással”; 2. az átlaghőmérséklet csökkenése, amely váltakozhat egy-egy hosszabbrövidebb időszakban az alacsonyabb hőmérséklet-tartományokban történő „stabilizálódással”; 165


3. szélsőséges (intenzív és/vagy tartós és/vagy időbeli megoszlásban kaotikus, azaz váratlan) időjárási jelenségek (esőzés, havazás, szélvihar, rövid átmenettel bekövetkező felmelegedés vagy lehűlés, illetve ezek egymásra torlódó váltakozása, tartós nagy hideg vagy tartós hőhullám) kialakulása; 4. az előző, 1–3. pontok alatti folyamatok és jelenségek meteorológiailag értelmezhető (lehetséges) kombinációi.

1. sz. ábra. Forrás: „Jövőképek a következő ötven évre” (Internet) A KIINDULÓ PROBLÉMÁT tehát: ♦ a régiónk klímájában valószínűsíthető, azaz mai ismereteink szerint: elvileg ki nem zárható tartós trendek (vagy felmelegedés vagy lehűlés) érvényesüléséből; ♦ az azok mellett hirtelen bekövetkező és/vagy szélsőséges értékeket (is) mutató időjárás változásokból következő ALKALMAZKODÁSI KÉNYSZER JELENTI. Mindazonáltal — tekintettel arra, hogy az érintett szaktudományok, a klimatológia és a meteorológia kutató és tudós képviselői maguk is hipotetikus és valószínűségi formában fogalmaznak — a katasztrófavédelem is a fenti megál166


lapításokat mint alternatív lehetőségeket veszi számba. A nem bizonyított, ugyanakkor elméletileg ki sem zárható események és folyamatok megismerése után azonban egy professzionális védelmi szervezetnél nem csökken a felelőség a lehetségesre való ésszerű felkészülés terén. Mit jelenthet mindez a katasztrófavédelem — ezen belül a tűz- és polgári védelem — vonatkozásában?

KATASZTRÓFAVÉDELMI VONATKOZÁSOK A valószínüsíthető klímaváltozásból levezethető természeti, társadalmi és emberi hatásokhoz szükséges alkalmazkodás részben egyéni és közösségi, részben azonban átfogó és össztársadalmi szintű, amin belül a katasztrófavédelem feladatköre csupán egy „szűkebb szelet”. Emellett ezt a feladatkört, valamint az ahhoz rendelt szervezetet egy klímaváltozás előtti korszak körülményeihez szabottan határozták meg. A lehetséges trendeket figyelembe véve a katasztrófavédelem — mint a maga szintjén ugyancsak összetett feladatrendszer — összefüggései a klímaváltozással szükségszerűen két (egymással összefüggő, egymásra épülő) közelítésben fogalmazhatók meg: 1. A katasztrófa-, azon belül a tűz- és a polgári védelem mai intézmény- és szervezetrendszerének szabályozott hatás- és felelősségkörén belül, a meglevő védekező képességei (erőforrásai, eszközei, mozgástere stb.) alapján az időjárással összefüggő természeti csapások elleni védekezés folytatása. 2. A fent körvonalazott klíma és eddigiektől eltérő, valószínűsített időjárási események, természeti csapások hatásaiból, mint új kihívások kiváltotta védekezés (új) követelményeinek folyamatos elemzése és ennek alapján a védekezés új módszereinek, eljárásainak, eszközeinek alkalmazására történő felkészülés. ad 1) A jelen „status quo”-t képviselő katasztrófavédelmi védekező tevékenységet sokoldalúan határozzák meg az 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról…, az 1996. évi XXXVII. törvény a polgári védelemről, az 1966. évi XXXI. törvény a tűzvédelemről, ezek végrehajtási utasításai, valamint az ezekből levezetett kormány- és miniszteri rendeletek, határozatok. Ezek rendelkeznek a mai katasztrófavédelmi (tűz- és polgári védelmi) szervezetekről, ezek alapján történik ma is többek között pl. az árvizek, a viharkárok, erdőtüzek, váratlan elöntések stb. megelőzése, elhárítása illetve kárfelszámolása és elsődleges helyreállítási tevékenysége. Ez az összetett feladatés tevékenységrendszer valójában egy komplex képesség-együttes, amely azonban a védekezés során már ma is több esetben saját korlátaiba ütközhet, 167


amennyiben a veszélyhelyzetek a korábban tapasztalt, „megszokott” mértéket, paramétereket (kialakulás gyorsasága, káresemény — pl. belvíz, bozóttűz — terjedelme, növekedési sebessége, a veszélyeztetett objektumok és kapcsolódásaik, a kimenekítendő lakosság száma stb.) túllépik. Ezért szükséges napjainkban is a katasztrófavédelmi intézmény- és szervezetrendszer saját hatáskörben megfogalmazott és más intézményekkel, szervezetekkel együttműködésben kifejtett reagáló képességének állandó javítása, a szervezetrendszer folyamatos továbbfejlesztése. Az új kihívások emellett szükségessé tehetik az új elemekkel történő kiegészítést, esetleg a teljes rendszer koncepcionális újra fogalmazását is. A reagáló képesség fokozása olyan fejlesztésekkel jár, amelyek a mai természeti csapások kezelésének mai eredményességét, emellett a lehetséges jövőbeni változó klimatikai és időjárási viszonyok között a katasztrófavédelem egész mechanizmusának taktikai hatékonyságát is növelik. Az ezzel kapcsolatos fejlesztések elsősorban a következő területekre terjedhetnek ki: ♦ a legkorszerűbb nemzetközi és további hazai informatikai hálózatokkal is kompatibilis országos katasztrófavédelmi (tér)informatikai és bevetésirányítási rendszer(ek) kiépítése; ♦ az új kihívások vonatkozásában is képzett és döntési jogosítványokkal felruházott szakemberek alkalmazása; ♦ a kárelhárításhoz szükséges további és új eszközök (pl. monitoring rendszerek, mobil szivattyúkapacitás bővítése, a nagy terjedelmű erdő- és területtüzek oltására alkalmas kapacitás bővítése, további különleges védőfelszerelések, új műszerek) beszerzése, valamint ezek optimális területi allokációja; ♦ olyan új módszerek kidolgozása, adoptálása, valamint eszközök szükség szerinti beszerzése, amelyek a valószínűsíthető módosult klíma- és időjárási viszonyok között (pl. szélsőséges hidegben vagy nagy melegben) is rendeltetésszerű működésre képesek; ♦ fokozott és új elemekkel is kiegészülő együttműködések mind az önkormányzati, az önkéntes és civil-szervezetekkel, valamint a piaci és állami szektorral; ♦ a mindehhez szükséges jogszabályi, szervezeti, oktatás-képzési átalakítások, forrásbiztosítás és beszerzések, beruházások végrehajtása. Az előző szempontok mellett külön figyelmet érdemlő kérdéskörökként merülnek fel a klímaváltozás hatásaival kapcsolatban a következő területek: ♦ mely infrastruktúra-elemek illetve -rendszerek működését módosítják vagy gátolják a klímaváltozásból várható hatások és ezzel milyen veszélyhelyzeteket idéznek elő fontos közszolgáltató intézmények működése, a lakosság épsége és életvitele stb. területein; 168


miként csökkenthető minimálisra komplex intézkedésekkel a valószínűsíthetően növekvő erdő- és mezőgazdasági tűz veszélye, különös tekintettel a településekkel vagy egyéb fontos/értékes objektumokkal határos erdőterületeken, valamint a természetvédelmi területeken; ♦ miként készíthető fel és tájékoztatható a lakosság, valamint az érintett intézmények személyi állománya a valószínűsíthető klímaváltozásokból következő hatások fogadására úgy, hogy az körükben a katasztrófavédelmi szervezetekkel, az önkormányzatokkal és egyéb szakmai szervezetekkel való együttműködési hajlamot, valamint az önvédelmi beállítottságot növelje. ad 2) A folyamatos klímaváltozás és a szélsőséges, hirtelen kialakuló, növekvő intenzitású időjárási jelenségek ugyanakkor — a fentieken túl — új veszélyhelyzeteket idézhetnek elő és azokból következő, Magyarországon eddig nem tapasztalt következményekkel is járhatnak. Ezek kezelésére ma a katasztrófavédelem a legtöbb esetben nincs felkészülve. Az új kihívásokat és a kapcsolatos új követelményeket ezért időben elemezni kell. Ennek kapcsán felmerülhet a katasztrófavédelem jelenlegi képességeinek magától értetődő továbbfejlesztése mellett a jelenlegi katasztrófavédelmi intézmény-rendszer átfogó, innovatív újrafogalmazása is. Ez politikai és szakmapolitikai döntések, valamint a közvetlen társadalmi-intézményi környezet változásainak függvénye. Mindenek előtt azonban attól függ, hogy milyen tartalmú és mennyire megbízható előzetes, tudományos ismeretek, információk lesznek elérhetők a legközelebbi jövőben a várható klímaváltozásról. Lényeges tényező emellett az is, hogy időközben a katasztrófavédelmi szervezetek milyen új tapasztalatokra tesznek szert, valamint a mindenkori vezetőség milyen döntéseket képes meghozni és javasolni az új kihívásokra vonatkozó felkészülés érdekében. Ez utóbbi lehetőségeiket nagymértékben lesz képes támogatni a klímaváltozásra vonatkozó új tudományos ismeretek időben történő elérhetősége. ♦

FELHASZNÁLT IRODALOM 1966. évi XXXI. törvény a tűzvédelemről. 1996. évi XXXVII. a polgári védelemről. 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról. ANTAL EMÁNUEL: Az éghajlatváltozás és a növényállományok… Agro–21' Füzetek, 2003/32. sz. BÁRDOSSY GYÖRGY: Globális energiafelhasználás és a klímaváltozások összefüggései. CZELNAI RUDOLF: Klímaváltozás: IPCC konszenzus… Agro–21' Füzetek, 2003/32. sz. HASZPRA LÁSZLÓ: Üvegház hatású gázok a légkörben. 2000. HOFFMANN IMRE: Globális klímaváltozás és a katasztrófavédelem. Agro–21' Füzetek, 2003/31. sz. LÁNG ISTVÁN: Bevezető gondolatok a globális klímaváltozással összefüggő… Agro–21' Füzetek, 2003/31. sz. MARX GYÖRGY: Lakható-e a Föld? 1997. SERES LÁSZLÓ: Ökológiai hadviselés. http://www.hayek.hu/publi/seres_okohadv.htm.

169

VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

Recommend Documents