VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

DR. MUNK SÁNDOR

KATONAI MŰVELETEKBEN ÉRINTETT SZEREPLŐK AZONOSÍTÁSA ÉS TÍPUSAI A katonai műveletek során felhasznált információk vizsgálata során célszerű ezen információkat különböző szempontok — elsősorban tárgyuk, alapvető objektumuk — alapján csoportosítani. Ennek megfelelően ezen információkat tárgyuk szerint első szinten — egy változatban — a szereplőkre, az ezek erőforrásaira, illetve a környezetre vonatkozó információkra csoportosíthatjuk. Jelen publikációban (egy nagyobb, az OTKA 30764 téma keretében végzett kutatáshoz kapcsolódóan) a szereplőkre vonatkozó információk két nagy, alapvető csoportjának elemzésére vállalkoztunk. A szereplőkre vonatkozó információk között — más objektumokhoz hasonlóan — alapvető jelentőségűek az azonosításra, illetve típus leírására szolgáló információk (tulajdonságok). Más információkhoz hasonlóan ezen információkra is jellemző, hogy hatékony felhasználásukhoz elengedhetetlen öszszehangolt, azonos értelmezésű alkalmazásuk. A hagyományos és elektronikus információfeldolgozást még ma is egyaránt jellemzi a használt azonosító- és típusmegjelölő rendszerek heterogenitása, ami kiemelten indokolttá teszi ezen információk és sajátosságaik részletesebb elemzését.

SZEREPLŐK AZONOSÍTÁSA Az egyedi önazonossággal, viszonylag tartós léttel rendelkező és érdeklődésre számot tartó objektumok azonosítása általában különböző nevekkel (megnevezésekkel), illetve — elsősorban, de nem kizárólag — az adatfeldolgozás során különböző kódokkal történik. Az AZONOSÍTÓK alapvető rendeltetése, hogy egyértelműen azonosítsanak, meghatározzanak, (ki)jelöljenek egy megfelelő objektumot. Mindezt az azonosítóknak (azonosító jellemzőknek) az objektumok egy adott körében érvényesülő egyedisége biztosítja. Az azonosító(típus) az adatfeldolgozásban olyan (egyszerű, vagy összetett) tulajdonságtípus, amely egy adott objektumtípus minden konkrét előfordulására különböző értéket vesz fel (és ezáltal lesz alkalmas az adott objektumok egyértelmű azonosítására). Az azonosító tulajdonságtípus konkrét objektumok esetében előforduló értékei az egyedi azonosítók.1 1

Részletesebben lásd például [6; 43–46. o.].

105

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK

Az azonosítók megválasztását értelemszerűen befolyásolják az alkalmazás körülményei, az érintett objektumok köre. Egy adott személy azonosításához például egy családon belül a legtöbb esetben elegendő az utónév; egy kisebb csoporton, szervezeten belül már valószínűleg szükség van a családi névre is; míg országos szinten korábban a hagyományos (bár nem feltétlenül egyedi) azonosító a családi és utónevet, a születési évet és az anya nevét foglalta magában. Értelemszerűen az objektumok egyre bővülő körében az azonosításhoz egyre bővebb megnevezések, kódok szükségesek. Napjaink világméretekre kiterjedő információs környezetében egyre növekszik a globálisan — térben és időben egyaránt — egyértelmű azonosítók szerepe és jelentősége. Az alkalmazott azonosítók nem csak alkalmazás-, hanem kontextus-függőek is: az információcsere jellege, tartalma és pillanatnyi állapota (a kontextus) ugyanis általában meghatározza, hogy az információk az objektumok mely körére terjed(het)nek ki. Így elegendő olyan — általában egyszerűbb, „rövidebb” — azonosítókat használni, amelyek ebben a körben már egyediek. Gyakori az a megoldás is, hogy az információcsere során egy egyedi, ideiglenes, az adott alkalomra egyeztetett azonosítórendszer kerül meghatározásra és alkalmazásra. A NEVEK (tulajdonnevek) meghatározott objektumok — pl. személyek és intézmények2 — megkülönböztetésére és azonosítására használt szavak, szókapcsolatok. Egyes, több elemből álló nevekben (pl. uralkodók nevei, szervezetnevek stb.) előfordulhatnak számok és betűjelek is. A nevek nyelvi elemek, ennek megfelelően mindig egy adott nyelvhez kötődnek3 és így ugyanannak a névnek potenciálisan annyi változata (fordítása) lehet, ahány nyelv létezik. Ez alól bizonyos nevek — pl. a családnevek, illetve egyes földrajzi, csillag- és márkanevek — kivételek, amelyeknek csak egyetlen változatuk használatos. A nevek teljes alakja mellett általában léteznek rövidített formák — rövidítések és mozaikszavak — is. A rövidítések általában csak írásos formában élnek, és alakjuk általában emlékeztet a rövidített szavak teljes formájára. A mozaikszavak lehetnek betűszavak, amelyek a többtagú név elemeinek kezdőbetűiből állnak és szóösszevonások, amelyek rövid vagy rövidített szavakból, szórészletekből, esetleg kezdőbetűkből épülnek fel. A rövidített nevekre vonatkozó formai szabályok természetesen többé vagy kevésbé nyelvfüggőek. Ugyanannak az objektumnak a nyelvi és rövidítésbeli eltérésektől függetlenül is lehetnek különböző megnevezései: ugyanazt az objektumot különböző csoportok, illetve különböző körülmények között akár ugyanazon csoportok is különböző — részben vagy egészen eltérő — nevekkel azonosít(hat)ják. Egy 2

A tulajdonnevek típusai többek között: személynevek, állatnevek, földrajzi nevek, csillagnevek, intézménynevek, márkanevek, (művek) címei stb. [2; 62. o.] 3 Ez alól csak a márkanevek közé tartozó, úgynevezett fantázianevek (pl. a Punto, Corsa, Pajero gépkocsimárka nevek) kivételek.

106


adott csoport szempontjából a különböző nevek között általában van egy elsődleges (hivatalos), amelyet választhatnak maguk az objektumok (pl. személyek, intézmények nevei), az objektumok tulajdonosai vagy létrehozói (pl. állatok nevei, márkanevek, művek címei), vagy kialakulhatnak egy névválasztás (névadás) adott csoporton belüli elfogadásával (pl. földrajzi nevek, csillagnevek). Az elsődleges név melletti nevek lehetnek névváltozatok, becenevek és álnevek. Egy adott objektum különböző csoportok által használt megnevezései között viszont általában nem lehet ilyen különbséget tenni, hiszen azok az adott csoport számára elsődlegesek.4 A KÓD hír vagy információ valamely egyezményes megjelenési formája; kölcsönösen és egyértelműen hozzárendelt jel, jelsorozat [13; 165. o.], illetve egy, a lényeget jobban kiemelő meghatározás szerint valamilyen egyezményes tartalom egyezményes, a köznapinál bizonyos szempontból kedvezőbb kifejezési formája [6; 13. o.]. A technikai okokból alkalmazott (eszközökön belül vagy között, illetve az ember-gép kapcsolat során használt) és a titkosítási célokat szolgáló kódok mellett találkozhatunk meghatározott embercsoportok által, meghatározott időn keresztül egyezményes értelemben használt, úgynevezett felhasználói kódokkal is. E kódok alkalmazásának oka többek között a magasabb fokú egyértelműség, a nagyobb pontosság, a kényelmesebb kezelés, illetve a technikai (informatikai) eszközökkel való könnyebb feldolgozhatóság biztosítása. A FELHASZNÁLÓI KÓDOK két típusa: a leíró kódok és az azonosító kódok. A leíró kódok egy természetes tulajdonság értékeit helyettesítik megfelelő kódértékekkel, az azonosító kódok viszont közvetlenül egy adott objektumhoz (dologhoz) rendelnek kódértékeket. A lehetséges kódértékek köre a két kódtípus esetében általában eltérő jellemzőkkel rendelkezik. A leíró kódok értékkészletét általában a megállapodás során rögzítik, és az csak szükség esetén (az alkalmazási feltételek vagy az alapot képező természetes tulajdonság változásai következtében) kerül módosításra. Az azonosító kódok értékkészlete viszont általában dinamikusan, az adott objektumok keletkezésének függvényében változik (bővül), ebben az esetben a megállapodás során nem az értékkészletet, hanem a kód kialakításának szabályait rögzítik.5 Egyes objektumok — amelyek köre lényegében nem, vagy csak viszonylag ritkán változik6 — azonosító kódjainak értékkészlete és annak alakulása viszont a leíró kódokéhoz hasonló. Egy adott kód(rendszer) érvényessége köre az az alkalmazói és időbeli környezet, amelyen belül az adott kód egyezményesen és egyértelműen azonosítja a megfelelő objektumokat. Alkalmazói szempontból ez azzal a körrel egyezik 4

Pl. az olyan földrajzi megnevezések, mint Arab öböl — Perzsa öböl, Falkland — Malvin szigetek stb. 5 Például személyi azonosító jel, adóazonosító jel stb. 6 Ilyenek például a kontinensek; a tengerek; vagy a szuverén államok (geopolitikai egységek).

107


meg, amely elfogadja és alkalmazza a kódrendszerre vonatkozó szabályrendszert. Az érvényességi kör ennek megfelelően lehet globális (világméretű), regionális, országos, ágazati, szervezeti szintű vagy egy szervezeten egy adott részére kiterjedő. A globális kódrendszereket nemzetközi szabványok definiálják, míg a többieket megfelelő szintű szabványok, szabályozások vagy megállapodások. Ennek megfelelően ugyanahhoz az objektumhoz — a nevekhez hasonló módon — különböző kódok is tartozhatnak. Az egyes konkrét azonosítók — nevek és kódok (kódértékek) — is rendelkeznek időbeni érvényességgel: a megfelelő objektumok megszűnésével többek között a hozzájuk tartozó azonosító(k) is érvényüket vesztik, illetve a múltra vonatkozó (archív) ismeretté válnak. Egy adott megnevezés- vagy kódrendszer szabályai a minden időpontban érvényesülő egyértelműség mellett biztosíthatnak (előírhatnak) időben globális egyértelműséget is. Ebben az esetben ugyanazt az azonosítót két objektum még eltérő időpontokban sem kaphatja meg, így egy adott azonosító teljesen egyértelműen — időponttól függetlenül — azonosítja a megfelelő objektumot. A biztonságpolitikai színtér szereplőinek két nagy csoportját az autonóm (szuverén) szereplők, illetve ezek szervezeti összetevői alkotják. Az első csoport alapvető elemei a szuverén országok, illetve a korlátozott szuverenitással rendelkező geopolitikai egységek és ide tartoznak a nemzetközi (kormányközi) szervezetek, transznacionális szervezetek7, valamint az államokon belüli szereplők8. A második csoportot a szuverén szereplők által működtetett állandó szervek, szervezetek, valamint egy adott művelet végrehajtására létrehozott működési elemek, csoportosítások alkotják. A SZUVERÉN ORSZÁGOK — és a korlátozott szuverenitással rendelkező geopolitikai egységek — megnevezésének két alapvető változata van: az általában, a legszélesebb körben használt, stabilabb köznapi név (pl. Magyarország, Andorra, Líbia stb.), valamint a több alkalommal (például államforma módosulásával) változó hivatalos név (pl. Magyar Köztársaság, Andorrai Völgység, Líbiai Arab Szocialista Népi Közösség stb.). A köznapi név a nemzetközi gyakorlat során alakult ki, és néhány esetben nem is esik egybe az adott állam önmegnevezésével, illetve azt csak bizonyos késéssel követi (pl. Burma — Mianmar). A hivatalos név megválasztása viszont minden esetben az adott állam (geopolitikai egység) lehetősége. Az országok köznapi nevei a legtöbb nyelvben általában egytagú nevek, amelyekre vonatkozóan korlátozott mértékben, de érvényesülnek bizonyos szabályszerűségek. Magyar nyelven például az országnevek jó része ország formá7

Nem-kormányzati szervezetek, nemzetközi tudományos és oktatási szervezetek, multinacionális társaságok, valamint nemzetközi bűnszövetkezetek és nemzetközi terrorista csoportok. 8 Politikai-katonai mozgalmak (szervezetek), kisebbségi (etnikai, vallási stb.) csoportok, érdekcsoportok stb.

108


tumú (pl. Lengyelország, Törökország stb.), míg más részük felépítése ia (pl. Dánia, Szíria, Etiópia, Brazília stb.) formátumú, és más nyelveken is felismerhetők hasonló jellegzetességek (pl. angolban a -land és -ia végződés). A hivatalos országnevek a köznapi nevekkel ellentétben általában többtagúak, amelyek első része (eleme) általában a népnévi jelző, második része pedig a szintén többtagú államforma megnevezés. Ez utóbbi különböző jelzőkből (demokratikus, népi, szocialista, szövetségi stb.) és egy alapvető államforma megnevezésből [köztársaság, királyság, (nagy)hercegség, államszövetség stb.] áll. Az országnevek esetében a különböző rövidített formák ritkábban használatosak, azonban ilyenek is léteznek, sőt egyes esetekben ezek a leggyakrabban használt változatok (pl. Egyesült Államok, USA, NDK stb.). Emellett — elsősorban politikai okokból — meghatározott körben használatos névváltozatok is léteznek (illetve léteztek), mint például Nyugat-Németország, Kelet-Németország, Észak-Korea, Dél-Korea stb. Az országok kódjai között elsődleges szerepet a nemzetközi szabványokban rögzített kódrendszerek elemei játszanak. Ezek közé mindenekelőtt az először 1974-ben kibocsátott ISO 3166 szabvány tartozik, amely több mint 230 országot és speciális szuverenitással rendelkező területet tartalmaz. A szabvány eredetileg csak ezen országok és területek megnevezését, illetve — kétkarakteres és háromkarakteres alfabetikus, illetve háromjegyű numerikus — kódjait9 tartalmazta, később lett kiegészítve egyes országok elsődleges közigazgatási egységeinek (tagállamainak, tartományainak, megyéinek stb.) megnevezéseivel és kódjaival10, illetve a szabványból törölt országnevekkel és kódjukkal11. A szabvány tartalmát folyamatosan pontosítják, amit az ISO 3166 Maintenance Agency úgynevezett hírlevelekben ad közre. A FIPS PUB 10-4 amerikai szövetségi szabvány az ISO 3166-hoz hasonlóan az alapvető geopolitikai egységeket12 és az azokat alkotó elsődleges köz9

ISO 3166-1 alpha-2-code, alpha-3-code, numeric-3-code:, például Magyarország — HU, HUN, 348; Egyesült Államok — US, USA, 840. 10 ISO 3166-2: Az ország/terület kétkarakteres kódja (alpha-2-code) után kötőjellel elválasztva a közigazgatási egység legfeljebb három alfanumerikus karakteres kódja, például Dánia, Roskilde megye — DK-025; Németország — DE, Bajorország tagállam — DE-BY. A közigazgatási egység kódok általában az adott országban érvényben lévő kódokkal egyeznek meg. 11 ISO 3166-3: Négykarakteres alfabetikus kód (alpha-4-code), amely az ország/terület korábbi/törölt kétkarakteres kódjából és új kódjából áll. Ez utóbbi értéke HH, ha nincs (egyetlen) utódország. Például Burma (BU) neve 1989-ben Myanmarra (MM) változott, így Burma kódja BUMM; Csehszlovákia (CS) 1993-ban felbomlott Csehországra (CZ) és Szlovákiára (SK), így Csehszlovákia kódja CSHH. 12 Az alapvető geopolitikai egységeket a szabvány a következő csoportokba sorolja: független államok; függő területek; kvázi-független területek, nem folytonos területek, népesség nélküli birtokok, speciális szuverenitású területek, szuverenitás nélküli területek; az Egyesült Államok által el nem ismert politikai rezsimek; az Egyesült Államok külterületei. Mindezek együtt átfedés és duplikációmentesen lefedik a Föld szárazföldi területét.

109


igazgatási egységeket, valamint ezek kódját13 tartalmazza. Az alapvető geopolitikai egységek száma meghaladja az ISO szabványban foglaltakat, a kódok pedig — bár sok esetben megegyeznek, de — általában eltérnek az abban szereplő kétkarakteres kódértékektől. Az 1995-ben kiadott szabvány szintén egy másik — csak az országokat/területeket tartalmazó — szabvány (FIPS 10-3) helyébe lépett, azt egészítette ki a közigazgatási egységekkel. A szabvány folyamatos pontosítását az ISO 3166-hoz hasonlóan egy megfelelő szervezet végzi. Országkód szerepet betölthetnek más célokra létrehozott kódok is, amelyek közül az Internet térhódításával kerültek előtérbe az országok felsőszintű névtartomány- (domain-) kódjai14, de ide sorolhatók a gépkocsi felségjelzések és a telefon országkódok is. További országkódok közé tartoznak a sport világában15, illetve a biztonságpolitikai kutatások során használt kódok is. A különböző kutatások során kialakított kódrendszerek korábbi (általuk vizsgált) időszakokban létező országok kódjait is tartalmazzák. A történelmi országok legteljesebb listáját a „Háború összefüggései” kutatás [16] keretében állították össze, amely az 1816 utáni időszak szuverénnek tekintett államait tartalmazta. A listába történő felvételt a népesség létszáma, a létezés időtartama, a terület feletti főhatóság szintje, valamint a nagyhatalmak általi elismerés (diplomáciai kapcsolatok) és a Népszövetségi, illetve ENSZ tagság határozta meg16. A kutatók minden — az adatbázisban szereplő — államhoz két kódot17 rendeltek, és megadták a nemzetközi rendszer (interstate system) tagjaként történő létezés időszakait. A NATO formatizált üzenetrendszerében az országkódok egy szabványos adatelem — földrajzi egység18 — formájában szerepelnek. Ez az adatelem a STANAG 1059 (illetve a 2171 és 2158) szabványra épül, amely lényegében a 13

Kétkarakteres, alfabetikus ország/terület kód, illetve négykarakteres közigazgatási egység kód, amelynek első két karaktere az ország/terület kód, második két alfanumerikus (legtöbb esetben numerikus) karaktere pedig a közigazgatási egységet az országon/területen belül azonosító kód. Például Magyarország — HU, Baranya megye — HU02; Dánia — DA, Roskilde megye — DA10; Németország — GM, Bajorország tagállam — GM02. 14 Ezek gyakorlatilag megegyeznek az ISO 3166 kétkarakteres kódjaival. 15 E kódrendszerek elemei általában háromkarakteres alfabetikus kódok, amelyek között — mivel a nemzetközi sportszövetségeknek, illetve a nemzetközi olimpiai mozgalomnak nem csak szuverén államok lehetnek tagjai — az ISO 3166-ban nem szereplő geopolitikai egységek kódjai is szerepelnek (pl. Skócia SCO). 16 Ennek megfelelően a lista tartalmazza például Szászországot (1816–1867), AusztriaMagyarországot (1816–1918), vagy a Pápai Államot (1816–1860). 17 Háromjegyű numerikus kód és háromkarakteres alfabetikus kód. Például Magyarország — 310, HUN; Egyesült Államok — 002, USA. 18 FFIRN 1026 (Geographical entity) — Független elsőszintű földrajzi-politikai egység és függő területei, kvázifüggetlen terület, speciális nem elismert szuverenitású terület, szuverén politikai kormányzat és szuverenitás nélküli adminisztratív egység, beleértve a külső és vitatott területeket. [1; IV-414–IV-480. o.]

110


FIPS 10-4 kiterjesztése. A hivatkozott szabvány és az adatelem kódrendszere a valós országok mellett sajátos, a katonai műveletek (gyakorlatok) tervezése során használatos elemeket is tartalmaz.19 Az adatelemnek van egy speciális, egykarakteres változata20 is, amely alapvetően a NATO és ANZUS tagállamokhoz rendel kódértékeket. A NEMZETKÖZI SZERVEZETEK ÉS ÁLLAMON BELÜLI SZEREPLŐK megnevezései között a hivatalos megnevezések játszanak elsődleges szerepet. Ezek meghatározása, módosítása az adott szervezet vagy az azt létrehozók joga, és amelyeket az adott szervezet (mozgalom) alapvető dokumentuma — alapító okmánya vagy szerződése, alapszabálya stb. — tartalmaz. A hivatalos megnevezést általában a szervezet valamennyi hivatalos nyelvén meghatározzák. A szervezet-megnevezéseknek a legtöbb esetben létezik hivatalos rövidítése (például ENSZ, WHO, UNESCO, NATO, NYEU, KGST, EBESZ stb.) is. Végül a hivatalos megnevezések mellett előfordulnak más — egyes esetekben pejorativ — köznapi névváltozatok (megjelölések) is, mint például (Közös piac — EGK, Atlanti paktum — NATO, Varsói paktum — VSZ stb.). A nemzetközi szervezetek, államon belüli szereplők köre — amelyek közé civil és gazdasági szervezetek is tartoznak — az országokéhoz képest sokkal dinamikusabban változik, így nemzetközi szabványban rögzített kódrendszer még a viszonylag legstabilabb csoportot alkotó kormányközi szervezetek esetében sem létezik. A viszonylag legátfogóbb kódrendszerek így e körben a biztonságpolitikai kutatásokhoz kapcsolódnak. Ezek egyike „A háború összefüggéseinek kérdései” kutatás, amely a nemzetközi szervezetekhez globális és regionális alapon csoportosított, négyszámjegyű kódot rendelt.21 A NATO formatizált üzenetrendszerében a nemzetközi szervezetekhez kapcsolódóan egy civil szervezetkód22 adatelem található, amely néhány — a nem háborús műveletekben lényeges szerepet játszó — nemzetközi szervezetet és mellettük néhány ilyen szervezettípust, illetve hozzájuk rendelt — lényegében a szervezetek hivatalos rövidítésével megegyező — kódokat tartalmaz. 19

NATO/Blue (XN), Orange/OPFOR (XO), Brown/Brownland (XB), Grey/Greyland or Green/ Greenland (XG), Purple (XP), Red/Redland (XR), White/Whiteland (XW), Yellow/Yellowland (XY), Exercise Black Country (OA), Multinational (OO). 20 FFIRN 1026/20, Üzenet nemzetisége — Nationality of broadcast. 21 A floridai egyetemen Paul R. Hensel által megvalósított kutatás (Issue Correlates of War) célja a világpolitika vitás — az államokat megosztó — kérdéseire vonatkozó adatok összegyűjtése és rendszerezése volt. Példák kódokra: Népszövetség, általában (1000), ENSZ általában (1010), ENSZ Biztonsági Tanács (1012), NATO (1060), Amerikai Államok Szervezete (2000), Európai Únió (2220), Európai Parlament (2224), Nyugat-európai Únió (2250). [7; 25– 27. o.] 22 FFIRN 1507 (Civilian Agency Code) — Civil/nem kormányzati szervezet kódja. [1; IV2010–IV-2014. o.].

111


A szuverén szereplők által működtetett ÁLLANDÓ SZERVEK, SZERVEZETEK közül jelen kutatás szempontjából elsődleges szerepet az általános értelemben vett biztonságpolitikai színtéren23 megjelenő szervezetek játszanak, amelyek közé mindenekelőtt az egyes államok és más szereplők főbb kormányzati/vezetési, illetve védelmi (honvédelmi/katonai, rendvédelmi és katasztrófavédelmi) szervezetei, valamint a biztonságpolitikai eseményekben érintett nemzetközi szervezetek főbb szervei, szervezetei tartoznak. Az állandó szervek, szervezetek maguk is két nagy csoportra oszthatók. Az első csoportba a nagyobb önállósággal rendelkező, általában magasabb szintű szabályozás alapján létrehozott szervek, szervezetek (a továbbiakban röviden önálló szervezetek), míg a másodikba ezek alárendelt szervezetei, szervezeti egységei, szervezeti elemei (a továbbiakban röviden szervezeti egységek) tartoznak. Az első csoport elemei egyben egy adott szervezeti hierarchia magasabb szintű összetevőit alkotják. A két csoport közötti különbségtétel, az egyes szervezetek besorolása nem mindig egyszerű feladat, általában szereplő- és azon belül szervezettípus-függő, típusonként meghatározható kritériumok alapján lehetséges. Az államigazgatási szervek például olyan elkülönült szervezetek, amelyek jogszabályban meghatározott hatásköröket, közigazgatási jogosítványokat önállóan gyakorolnak, ezért felelősséggel tartoznak, más államigazgatási szervektől elkülönült szervezettel rendelkeznek, élükön felelős vezetővel (testülettel), amely a hatáskörök és közigazgatási jogosítványok címzettje [5; 113. o.]. Magyarország esetében az első csoportba tartozó szervezeteket kormányzati szervezetek esetében az Alkotmány, illetve egyes törvények; a rendvédelmi szervezetek esetében szintén a megfelelő törvények; míg a katonai szervezetek esetében a hadrend határozza meg. A Magyar Honvédség hadrendje valamennyi (önálló) katonai szervezetet, hadrendi elemet és többek között ezek megnevezését tartalmazza. A rendvédelmi jogszabályok ezzel szemben általában csak a rendvédelmi szervek alapvető, alaprendeltetést megvalósító szervezeteinek körét határozzák meg, és meghatározott körben vagy feltételek esetén az adott szerv vezetőjének is biztosítanak jogkört szervezetek létesítésére. Az önálló szervezetek megnevezései a tulajdonnevek közé tartoznak: az úgynevezett intézménynevek — hivatalok, társadalmi szervezetek, oktatási intézmények, tudományos intézetek, szövetkezetek, vállalatok és hasonlók hivatalos (teljes), cégszerű megnevezései — a magyar nyelvtani szabályok alapján a tulajdonnevek egyik típusát alkotják. Ezek a megnevezések az adott országon (szereplőn) belül egyértelműen azonosítják a megfelelő szervezetet. Az egyediséget a Magyar Köztársaság esetében többek között az is garantálja, hogy az önálló 23

A különböző konfliktusokhoz, válságokhoz, természeti és más katasztrófákhoz kapcsolódó eseményeket és tevékenységeket (műveleteket) magában foglaló színtér.

112


szervezetek gyakorlatilag valamennyien jogi személyek, így teljesíteniük kell az adott működési területen egyértelmű megnevezés követelményét. Az alárendelt szervezetek, szervezeti egységek megnevezései önmagukban már nem tulajdonnevek, egyértelmű azonosítást csak az adott szervezeten, vagy annak egy részén belül biztosítanak. Ennek megfelelően ezek teljes azonosításához saját megnevezésük mellett szükség van (lehet) az őt tartalmazó magasabb szintű egység(ek), szervezetek megnevezésére is [2; 186–192. pont, 76–79. o.]. Például: MH 32. Gépesített Lövészdandár, 3. gépesített lövészzászlóalj, 2. gépesített lövészszázad stb. A NATO formatizált üzenetrendszerében több megnevezés jellegű szabványos adatelem is található. Ezen adatelemek túlnyomó többsége katonai szervezetek (egységek) megnevezését tartalmazó, üzenettípus-függő, lényegében kötetlen formátumú karaktersorozat típusú adatelem24, de találkozhatunk nagyobb csoportok, pártok, kormányzatok vagy szervezetek részeinek, illetve nem katonai szervezetek megnevezéseivel is.25 A fenti adatelemek lehetséges hossza általában eltérő (a különböző üzenetekben előfordulnak 15, 30, 38 és 50 karakter hosszúságúak is) és így egymással nem, vagy csak korlátozott mértékben kompatibilisek. A különböző szervezetek, szervezeti egységek megnevezései általában több szóból állnak, különböző összetevőkből (névelemekből) épülnek fel. A szervezetnév-összetevők két nagyobb csoportba sorolhatók: az adott szervezet típusát meghatározó, valamint a szervezet adott típuson belüli, adott körben érvényesülő egyediségét biztosító névelemek. Ezek több részből is állhatnak, sorrendjük pedig általában a következő: egyediséget biztosító névelemek, típusleíró névelemek.26 A többrészes típusleíró névösszetevők belső felépítése is a legtöbb esetben olyan, hogy a leghátsó névelem a legáltalánosabb szervezettípust jelöli, amelyet az előtte álló névelemek sorban egyre jobban konkretizálnak (pl. század; felderítő század; mélységi felderítő század; kapitányság, rendőrkapitányság, városi rendőrkapitányság). A típusleíró névelemek — más jellegű objektumokkal ellentétben27 — gyakorlatilag minden szervezet-megnevezésben szerepelnek. Ezek általában az adott szervezettípusra (kategóriára) jellemzőek, körüket a tevékenység jellege, a hagyo24

Például: egységmegjelölő név (Unit designation name — 1022/039), magasabb csoportosítás név (Higher formation name — 1022/040), egységnév (Unit — 1022/048), egység (Unit — 1022/057) stb. 25 Például: részszervezet/frakció név (Name of faction — 1022/158), irányító szervezet név (Name or identification of controlling agency — 1022/191). 26 Egyes esetekben ettől eltérések is lehetnek, illetve egyidőben két forma is előfordulhat, például: Városi Rendőrkapitányság, Hatvan; illetve Hatvani Rendőrkapitányság. 27 Földrajzi nevek között például gyakori a típusmegnevezés nélküli név (Balaton, Duna, Kárpátok, Duna stb.), településnevekben pedig egyes kivételektől (pl. Mexikóváros, Hosszúfalu) eltekintve típusmegnevezés egyenesen nem is fordul elő.

113


mányok, esetleg egyenesen jogszabályok28 határozzák meg. Katonai (illetve általában fegyveres küzdelmet folytató) szervezetek esetében többek között ilyen névelemek a század, zászlóalj, ezred stb.29; rendőri szervezetek esetében pedig a rendőrkapitányság, rendőrőrs stb. Más és más típusleíró névelemek (szervezettípusok) jellemzők többek között az igazgatási szervezetekre (hivatal, főigazgatóság, igazgatóság, főosztály, osztály stb.), az oktatási és tudományos szervezetekre (egyetem, kar, tanszék, gimnázium, iskola, intézet stb.), valamint a gazdálkodó szervezetekre (vállalat, üzem, részvénytársaság stb.) is. A fentiekben elmondottak alapvetően csak az adott szervezetrendszerek alapvető szervezeteinek megnevezésére érvényesek. Ezek mellett azonban gyakorlatilag mindig léteznek olyan általános rendeltetésű (nem szervezetrendszer-specifikus) — vezetési, kiképzési, kiszolgáló, egészségügyi, művelődési stb. — szervezetek is, amelyek típusleíró névelemei is ezen általános körből (igazgatóság, intézet stb.) kerülnek ki. A szervezet-megnevezésekben alkalmazott típusleíró névelemek nem feltétlenül egyeznek meg az adott szervezet valóságos típusával. Az eltérés oka ez esetben is lehet a hagyomány, de lehet a körülményekből adódó kényszertúlzás vagy szándékos megtévesztés is, amelynek a szerepe napjainkban már egyre csökken. Az elsőre példa az angol hadsereg „ezred” (regiment) megnevezésű szervezeteinek köre, amelyek valójában zászlóaljnak megfelelő kötelékek; a másodikra a délszláv háborúban szereplő, ezred-erejű „hadosztályok”; végül az utóbbira a Magyar Néphadsereg korábbi „önálló harckocsi dandárja”, amely valójában rakétaegység volt. Az egyediséget biztosító névelemek általában tulajdonnévi, illetve azzal egyenértékű elemek vagy sorszámok, betűjelzések. A területi (országos, regionális, megyei, települési stb.) hatáskörrel, felelősségi területtel rendelkező — mint például az államigazgatási, határvédelmi, rendvédelmi és katasztrófavédelmi, illetve egyes katonai — szervezetek esetében az egyediséget biztosító névelem a hatásköri illetékességet leíró területi megnevezésből épül fel30. Katonai szervezetek esetében az egyediséget általában hadrendi számok és/vagy nevek biztosítják. A nevek többek között lehetnek személynevek, földrajzi nevek és egyéb megnevezések.31 A hadrendi szám helyett pedig egyes hadseregekben (elsősorban alacsonyabb szinteken) betűjelzések vagy betűmegnevezések is lehetségesek (pl. A., vagy alfa század). 28

Magyarországon a gazdasági társaságok (cég)nevében például szerepelnie kell a társasági formának (rt., kft., bt. stb.). 29 Részletesebben lásd később, a szervezettípusok tárgyalásánál. 30 Például Európai Szövetséges Fegyveres Erők Főparancsnoksága, Dél-európai Szövetséges Regionális Parancsnokság, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, Baranya megyei Hadkiegészítési Parancsnokság, Szombathelyi Határőr Igazgatóság, Pécsi Városi Tűzoltóparancsnokság, Kecskeméti Repülőkórház, XI. kerületi Rendőrkapitányság. 31 A Magyar Honvédségben például Bocskai István, Bakony, Alba Regia; az angol hadseregben pedig Valesi Királyi Lövész (Royal Welch Fusiliers), Gránátos Gárda (Grenadier Guards).

114


Egyediséget biztosító névelemnek az a névelem minősül, amely nélkül az adott megnevezés még nem elegendő az egyértelmű megkülönböztetéshez, de azzal együtt már igen. Egy adott névelem egyediséget biztosító jellege azonban nem abszolút érvényű: függ attól a szervezeti körtől, amelyben ezt a funkcióját meg kell valósítania. A felderítő szakasz megnevezésben a „felderítő” névelem egyediséget biztosít, ha nincs másik felderítő szakasz, de nem tekinthető annak egy olyan körben, ahol van 1. felderítő szakasz, 2. felderítő szakasz stb., vagy ahol van rádiófelderító szakasz, rádiótechnikai felderítő szakasz stb. A NATO formatizált üzenetrendszerében szervezetkód jellegű szabványos adatelemek is vannak, amelyek közül az egyik legfontosabb a szervezetazonosító kód32, amely egy összetett kód: első két karaktere (nemzetiség) a korábban már említett, szabványos országkód, a harmadik a haderőnem kódja, ezeket pedig egy — a NATO európai erői főparancsnoksága (ACE) által meghatározott — 4-6 számjegyű numerikus azonosító követi.33 Emellett más, kódjellegű adatelemekkel is találkozhatunk, amelyek általában magasabb szintű (vezető) szervezeteket jelölnek. A szuverén szereplők által egy adott művelet végrehajtására létrehozott MŰKÖDÉSI ELEMEK, CSOPORTOSÍTÁSOK lehetséges típusai és azok megnevezései a létrehozó szereplő típusától, valamint a művelet jellegétől függnek. Ezek közül kutatásunk szempontjából a legfontosabb szerepet a nemzetközi szervezetek (ENSZ, EBESZ, NATO stb.) által különböző — elsősorban válságkezelő vagy katasztrófavédelmi — feladatok megoldására létrehozott erők; a katonai műveletek végrehajtására létrehozott szövetséges, koalíciós vagy nemzeti csoportosítások (illetve ezek hadrendi, harcrendi elemei); valamint az állami szintű (rend-, határ- és katasztrófa-) védelmi feladatok végrehajtása során kialakított működési elemek játsszák. Az ENSZ békefenntartó műveleteket végrehajtó erőket az ENSZ tagállamok által felajánlott erőkből és személyekből állítják fel. Megnevezésük alapvetően a megfelelő művelet megnevezéséhez kapcsolódik, sok esetben meg is egyezik azzal.34 A további műveletek — amelyek megnevezésében többségében szere32

FFIRN 1019 (Unit Identification Code — UIC) — Egységszintű szervezet egy egyértelmű azonosítója [1; IV-2971—IV-2976. o.] 33 A numerikus kódösszetevő (File Sequential Location Numbert — FFIRN 1012/103) az adott szervezetnek az ACE egy meghatározott nyilvántartásában elfoglalt sorszáma. 34 Például a délszláv válsághoz kapcsolódóan: ENSZ Védelmi Erő (UN Protection Forces — UNPROFOR), ENSZ Civil Rendőri Támogató Csoport (UN Civil Police Support Group — UNPSG), ENSZ Megelőző Telepítésű Erő (UN Preventive Deployment Force — UNPREDEP), ENSZ Biztonság-helyreállító Szervezet Horvátországban (UN Confidence Restoration Organization in Croatia — UNCRO) stb., illetve más területekről ENSZ Ciprusi Békefenntartó Erő (UN Peacekeeping Force in Cyprus — UNFICYP), ENSZ Aouzou Strip Megfigyelő Csoport (UN Auozou Strip Observer Group — UNASOG), vagy ENSZ Átmenet-segítő Csoport (UNTAG) Namíbiában.

115


pel a „misszió” (Mission), vagy „művelet” (Operation) kifejezés — erőinek megnevezése: <művelet megnevezés> erői, vagy <művelet megnevezés> személyi állománya. Az EBESZ35 erők megnevezése az ENSZ erőkhöz hasonló elvek alapján alakul ki, például Koszovói EBESZ Misszió.36 Egy adott művelet végrehajtására a NATO vagy NATO keretekben működő erőket — általában többnemzetiségű összhaderőnemi alkalmi harccsoportok, esetleg más alkalmi harccsoportok formájában37 — NATO tagok és más, csapatokat biztosító országok38 erőiből, az adott feladatnak megfelelően állítják össze. Ezen belül az egyes országok által biztosított erők nemzeti kontingenseket alkotnak. Egy NATO vezette műveletet végrehajtó erő megnevezését a műveletet megalapozó megállapodások vagy a műveletet irányító nemzetközi szervezetek — határozatok, (had)műveleti tervek stb. formájában rögzített — politikai vagy katonai döntései39 határozzák meg. Ilyen megnevezések többek között: (Béke)teremtő Erő (Implementation Force — IFOR), Stabilizációs Erő (Stabilization Force — SFOR), vagy Koszovói Erő (Kosovo Force — KFOR). A NATO (vezette) erőket alkotó hadműveleti (harcrendi) elemek megnevezése az eddigi gyakorlat alapján részben megegyezik, részben eltér a katonai csoportosítások összetevőinek hagyományos megnevezéseitől. Az adott erő vezető szervezetének megnevezése értelemszerűen IFOR/SFOR/KFOR Parancsnokság40, az eltérés pedig mindenekelőtt az adott erőt alkotó legmagasabb szintű kötelékek (hadosztályok, dandárok vagy zászlóaljak) megnevezésében tapasztalható. Az IFOR esetében a megnevezések formátuma „Többnemzetiségű Hadosztály, Észak”, vagy „Északi Többnemzetiségű Hadosztály” volt, amelyeket az SFOR keretében hasonló megnevezésű dandárokká szerveztek át.41 Ugyanilyen formátumú megnevezéseket viselnek a KFOR többnemzetiségű dandárai is.42 Míg a szervezet-megnevezésekre vonatkozó — a korábbiakban említett — szabályszerűségek általában nem kötelező (előíró), hanem leíró jellegűek, formálisan általában nem is rögzítik őket, és részben a szervezet-megneve35

Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (Organisation for Security and Co-operation in Europe — OSCE). 36 OSCE Task Force for Kosovo, majd OSCE Mission in Kosovo (az UNMIK keretében). 37 Combined Joint Task Force (CJTF), vagy Task Force (TF). 38 Non-NATO Troop Contributing Nations (NNTCN). 39 Például: IFOR — Daytoni Békeegyezmény; SFOR — NATO külügy- és védelmi miniszterei ülésének határozata/ENSZ BT 1088. határozata; KFOR — ENSZ BT 1244. határozata. 40 IFOR/SFOR/KFOR Headquarters. 41 Multinational Division North — MND-N, vagy MND(N). 42 Multinational Brigade Centre (North, South, West, East) — MNB(C), MNB(N), MNB(S), MNB(W), MNB(E).

116


zések általános gyakorlatának alkalmazásán, részben a hagyományőrzésen alapulnak, addig a működési elemek, csoportosítások megnevezéseinek jó részét előírt szabályok alapján határozzák meg (pl. tüzércsoport, páncélelhárító tartalék, nyomozócsoport, kutató-mentő csoport).

SZEREPLŐK TÍPUSAI Az egyes konkrét szereplőkre vonatkozó tudásösszetevők (információk stb.) egy része szereplőnként egyedi (eltérő), másik része a szereplők meghatározott körére nézve általános (azonos). A konkrét szereplők ezen azonosságok alapján, többféle szempont szerint is különböző szintű általánosítást megtestesítő osztályokba sorolhatók. Katonai szervezetek, illetve a katonai műveletekben érintett szervezetek esetében az osztályozás elsődleges szempontját az alaprendeltetés és a funkcionális képességek képezik, de meghatározott feladatok végrehajtása során emellett más szempontok (pl. harckészültség, mobilitás) szerinti osztályozások is jelentős szerepet játszanak. A katonai szervezetek funkcionális osztályozása, osztályokba sorolása — a fogalomalkotás és absztrakció más eseteihez hasonlóan — nem öncélú tevékenység, hanem a szervezetekre vonatkozó azonos jellemzők, általános ismeretek hatékony kezelésének eszköze. A konkrét szervezetekre vonatkozó azonos ismereteket így nem kell egyenként kialakítani, tárolni és naprakészen tartani, illetve egy szervezet adott típushoz való tartozásából — további információk hiányában is — következtetéseket lehet levonni az adott szervezet egyes jellemzőire. Egy harckocsi-zászlóaljra vonatkozóan például nemzeti hovatartozása és harckocsi-típusa nélkül is számos információt (képességet) feltételezhetünk.43 Az osztályokba sorolás az információszelektálás eszköze is: segítségével van lehetőség például a helyzetismeret kialakítása, illetve a döntéselőkészítés során azon szereplők (szervezetek, csoportosítások) kiválasztására, amelyek az adott feladat előkészítése és végrehajtása szempontjából lényegesek. Ez természetesen nem csak feladat-, hanem szakterületfüggő is: ugyanabban a helyzetben más és más szereplők lényegesek a (had)műveleti feladat, a tűztámogatás vagy az üzemanyagellátás vezetése és irányítása során. A szervezettípusok egyben az információtömörítés eszközei is. A helyzet — különösen vizuális — megjelenítése során például nincs mód az egyes helyzetelemek (köztük az érintett szervezetek) valamennyi jellemzőjének áb43

Természetesen ezen jellemzők (pl. harci potenciál, tűzképesség, harckocsimennyiség) „pontossága” korlátozott, illetve jelentős mértékben időfüggő. Értelemszerűen más általános jellemzőkkel rendelkeztek (rendelkeznek) a II. világháború, az 1960-as évek, illetve korunk harckocsi-zászlóaljai.

117


rázolására, sőt a helyzet áttekinthetősége szempontjából ez nem is célszerű. Emiatt alakították ki — többek között a katonai vezetésben történő alkalmazásra is — a különböző egyezményes jeleket (jelrendszereket). Ezek általános jellemzője, hogy az egyes szervezeteket (megnevezésük mellett) vizuálisan alapvetően funkcionális jellemzőiket és méretüket — tehát lényegében típusukat — reprezentáló szimbólumok segítségével jelenítik meg. Minden szervezet alapvető jellemzője általános rendeltetése, amelynek megvalósításához megfelelő funkcionális képességekkel, illetve az ezeket megalapozó (humán, technikai, anyagi és más) erőforrásokkal kell rendelkeznie. A különböző szervezetrendszerekben, például a haderőkben, hasonló feladatok megoldására — elsősorban a szervezeti hierarchia alsó és középső szintjén — rendszerint több megegyező rendeltetésű, ugyanolyan erőforrásokkal rendelkező konkrét szervezet44 létezik. Az egyes konkrét szervezetek osztályozásának legalsó szintjét ennek megfelelően az elemi szervezettípusok képezik. Az ELEMI SZERVEZETTÍPUS (vagy típusszervezet) az azonos rendeltetésű és lényegében azonos erőforrásokkal rendelkező szervezetek összessége, illetve ezek fogalmi absztrakciója. Az elemi szervezettípusra vonatkozó tudásösszetevők — amelyek minden ide tartozó szervezetre azonosak, érvényesek — magukban foglalják az általános rendeltetést, a megvalósítandó funkciókat, valamint az ehhez rendelkezésre álló szervezeti struktúrát és erőforrásokat. Ez utóbbit katonai szervezetek esetében az állománytáblák, illetve a munkaköri jegyzékek rögzítik. Az azonos rendeltetés mellett lehetséges, hogy a feladatok mérete közötti különbségek miatt az erőforrások minőségi és strukturális azonossága mellett — bizonyos korlátok között — mennyiségi eltérések legyenek. Az elemi szervezettípusok — az esetleges szűk értelmezéssel ellentétben — nem kizárólag az állománytáblákban rögzített információkat testesítik meg, hanem az adott típusra vonatkozó számos egyéb ismeretet is. Ezek közé tartoznak többek között az általános (potenciális) képességek és lehetőségek; működési elvek, módszerek és eljárások; feladatvégrehajtási normák stb., amelyeket különböző szabályozók (katonai szervezetek esetében szabályzatok) tartalmaznak. A lényegében azonos szervezeteket magukban foglaló elemi szervezettípusok rendeltetésük, funkcióik alapján átfogóbb csoportokba, szervezettípusokba is sorolhatók. A FUNKCIONÁLIS SZERVEZETTÍPUS tehát hasonló (meghatározott mértékben azonos) rendeltetésű és funkciójú szervezetek összessége. Katonai szervezetek esetében ez hagyományosan a fegyvernemek, szakcsapatok és azok funkcionális összetevői, illetve magasabb szinten a haderőnemek formájában jelenik meg. Emellett a katonai szervezetek tevékenységük jellege szerint parancsnokságokra (vezető szervekre), csapatokra és más típusú szerveze44

Például több harckocsi-század, megyei rendőrfőkapitányság, határőr őrs, városi tűzoltó-parancsnokság.

118


tekre [intézetek, hivatalok, központok, (javító) üzemek, bázisok, ügyészségek, fogházak stb.] osztályozhatók. A haderőnemek az egyes biztonságpolitikai szereplők (államok) haderőinek legmagasabb szintű összetevőit képezik. A HADERŐNEM a reguláris fegyveres erők része, amelyet sajátos, elsősorban csak rá jellemző fegyverzet, haditechnikai eszközök, szervezeti, vezetési, kiképzési rendszer és módszer jellemez [15; 89. o.]. A hagyományos haderőnemeket földrajzi alkalmazási területük különbözteti meg, ezek: a szárazföldi csapatok, a légierő és a haditengerészeti erők. A hagyományos haderőnemek mellett találkozhatunk más haderőnemekkel is, például: hadászati erők, hadászati rakétacsapatok, légvédelmi erők, tengerészgyalogság, parti őrség, valamint újabban űrhadviselési erők, speciális/különleges hadviselési erők. Az egyes haderőkben vannak (lehetnek) olyan szervezetek, amelyek nem egy haderőnemhez tartoznak (összhaderőnemi szervezetek), vagy nem tartoznak haderőnemekhez (központi rendeltetésű, vagy haderőnemközi szervezetek). A katonai szervezetek mellett léteznek olyan paramilitáris (félkatonai) erők, amelyek nem képezik részét az adott állam reguláris fegyveres erejének, de azokra hasonlítanak szervezetükben, felszerelésükben, kiképzésükben és feladataikban [12; 342. o.]. Mindezek alapján ezen erők (pl. csendőrség, közbiztonsági erők, határőrség, polgári védelmi erők, nemzeti gárdák, milíciák) alkalmasak és felhasználhatók a (reguláris) katonai szervezetek támogatására vagy akár helyettesítésére. Mindezek mellett léteznek irreguláris fegyveres erők45 is, amelyeknek nincsen állandó szervezetük, illetve a hadkiegészítés, a szolgálati idő, a kiképzés, a fegyverzet és az öltözet szempontjából jelentős mértékben különböznek a szervezett, reguláris erőktől.46 A haderőnemekhez hasonlóan a paramilitáris és irreguláris erők szervezetei is — sok esetben a fegyvernemekhez és szakcsapatokhoz hasonló vagy azokkal megegyező — funkcionális típusokba sorolhatók. A katonai szervezetek fegyvernemekbe és szakcsapatokba történő sorolása — mint azt a következő meghatározások is mutatják — szintén alapvetően sajátos erőforrásaik és felkészítésük, illetve erre alapuló rendeltetésük és képességeik alapján történik. A FEGYVERNEM (erőnem) a haderőnem része, a csak rá jellemző alapfegyverzettel és harceszközökkel felszerelt alegységek, egységek és magasabbegységek összessége. Minden fegyvernemnek sajátos harctevékenysége, saját harcászata van és meghatározott harcászati vagy hadműveleti-harcászati 45

Fegyveres személyek vagy csoportok, amelyek nem tagjai a reguláris fegyveres erőknek, rendőrségnek, vagy más belbiztonsági erőknek [12; 236. o.]. 46 Az 1949. évi genfi egyezmények ide sorolják a szervezett fegyveres csoportokat és más önkéntes csapattesteket, a szervezett ellenállási (partizán, gerilla stb.) mozgalmakat, illetve az idegen csapatokkal szembeszálló polgári lakosságot. [15; 132. o.]

119


feladatok megoldására hivatott [15; 69. o.]. A SZAKCSAPAT a haderőnem része, amely a fegyvernemek eredményes harcát segíti sajátos technikai eszközeivel és szaktevékenységével [15; 253. o.]. A Magyar Honvédség hadrendi elemei esetében ezt az osztályozást a kétjegyű fegyvernemi kód47 tartalmazza. A katonai szervezetek funkcionális osztályozása nem korlátozódik a fegyvernemekre és szakcsapatokra. Ezek maguk is magasabb szintű osztályokba sorolhatók, valamint alacsonyabb szintű osztályokra tagolhatók, illetve mellettük más osztályozások is lehetségesek. Ez utóbbira példa többek között a katonai szervezetek vezető szervekre, harcoló, harctámogató (korábban harcbiztosító) és logisztikai (korábban anyagi-technikai, kiszolgáló) szervezetekre történő csoportosítása.48 Alacsonyabb szintű szervezettípusokkal gyakorlatilag minden fegyvernem és szakcsapat esetében találkozhatunk, amelyek egyes esetekben sajátos típusmegnevezést (-nem, szolgálati ág stb.) is viselnek.49 A szervezetek fegyvernemekre és szakcsapatokra, illetve ezek további altípusokra történő osztályozása lényegét tekintve teljes, azonban mindkét szint esetében lehetnek olyan szervezetek is, amelyek alapvető jellege, besorolása így nem határozható meg.50 Ezen osztályozási probléma feloldása kétféle módon lehetséges: vagy a teljesség érdekében kiegészítő kategóriákat (vegyes, egyéb stb.) kell bevezetni, vagy meg kell engedni, hogy egy adott szervezet adott szinten több osztályba is tartozzon. Egyes fegyvernemek és szakcsapatok több haderőnemben is előfordul(hat)nak: a tüzérség például a szárazföldi csapatok mellett létezik a haditengerészeti erőkben is, repülőcsapatok lehetnek a szárazföldi erők és a haditengerészet állományában is, valamint a logisztikai jellegű szakcsapatok többsége megjelenik minden haderőnemben. Az alapvető funkcionális szervezettípusok (fegyvernemek, szakcsapatok) mellett léteznek továbbá más képességeket, tulajdonságokat megtestesítő melléktípusok is, mint például a hegyi (alpesi), légideszant, légimozgékonyságú, roham- vagy sarkvidéki csapatok. Ezek a legtöbb esetben átfedik az alapvető szervezettípusokat, így például vannak hegyi lövész-, hegyi tüzér-, hegyi csapatok. Mindezekből következően a funkcionális szervezettípus-struktúra — bár alapvető felépítését tekintve igen, de összességében — nem hierarchikus jellegű. A haderőnemek, fegyvernemek és szakcsapatok rendszerének (körének, jellemzőinek és kapcsolatainak) meghatározása nem egységes, a különböző had47

A két numerikus jegyből álló kód az 1999-ben érvényben lévő kódrendszer szerint ötvenhét különböző értéket tartalmaz. 48 Ezek közül a vezető szervek ténylegesen általában csak a közép- és felső vezetési szinteken (hadosztály, hadtest stb.) alkotnak önálló szervezetet. 49 Példák alacsonyabb szintű szervezettípusokra (-nemek, szolgálati ágak). 50 Magasabb szinten ilyenek például a lövész és harkocsizó összetevőket lényegében azonos arányban tartalmazó összfegyvernemi csapatok, az egyes fegyvernemek és szakcsapatok altípusai esetében pedig a vegyes összetételű szervezetek.

120


erőkben — bár jelentős mértékű azonosságokkal, de — eltérő módon történik. Ez az ismeretrendszer ráadásul időben is változik, új fegyvernemek és szakcsapatok (sőt haderőnemek) jelennek meg, vagy szűnnek meg. Ennek megfelelően a szervezettípusok és a velük kapcsolatos ismeretek elsődlegesen az egyes haderők szintjén, illetve adott időpontban érvényes módon — HADERŐSPECIFIKUS SZERVEZETTÍPUS-RENDSZEREK és ismeretek formájában — fogalmazhatók meg és rögzíthetők: például a német Bundeswehr haderőnemeinek köre; a Magyar Honvédség honi légvédelmi haderőnemére vonatkozó ismeretek 1960–1970 között; a páncélos fegyvernem jellemzői a belga haderőben stb. A különböző haderők szervezettípus (haderőnem, fegyvernem stb.) értelmezései közötti — elsősorban az alkalmazott fegyverzet- és (hadi)technikai eszköztípusok egyezésén alapuló — azonosságokra épülnek az ÁLTALÁNOS SZERVEZETTÍPUSOK és a hozzájuk kapcsolódó ismeretek, amelyek legalább két szinten — egy adott szövetségre vonatkozóan vagy globális érvénnyel — jelenhetnek meg. Ezek a szervezettípusok általános érvényű jellemzőket, ismereteket testesítenek meg, amelyek elsősorban akkor használhatók fel, ha specifikusabb ismeretek nem állnak rendelkezésre. A katonai szervezetek funkcionális jellemzőik mellett szervezeti felépítésük, szervezeti összetevőik jellege és mennyisége — ezzel egyben szervezeti szintjük, méretük — alapján is osztályozhatók. A haderők az ókor óta hierarchikus rendben szervezeti egységekre, különböző szintű és megnevezésű szervezetekre51 tagolódnak. A SZERVEZETI SZINTTÍPUS (szint szerinti szervezettípus) tehát szervezeti felépítésük, összetételük alapján hasonló szervezetek összessége, fogalmi absztrakciója. A szervezeti szinttípusok között kisebb-nagyobb reláció áll fent, amelynek alapján e típusok általában nagyság szerint rendezett listát alkotnak. Egy adott — a legkisebbtől eltérő — típushoz tartozó szervezetek általában megadott számú (jellemzően 2-6) eggyel alacsonyabb szintű, illetve további (jellemzően 2-6 vagy több) két vagy három szinttel kisebb szervezetből állnak. A szervezeti szinttípusok függnek a funkcionális szervezettípusoktól: más szinttípusokkal találkozhatunk a parancsnokságok (vezető szervek), a csapatok, valamint a más szervezettípusok Napjainkban aesetében. különböző haderők többségében szintjük alapján általában azonos megnevezésű és hasonló szervezeti összetételű csapat jellegű típusokkal találkozhatunk.52 A típusazonosság legteljesebben elsősorban az egyes 51 52

Például légió, cohors, centuria, bandérium, zászlóalj, ezred, hadosztály stb. Részletesebben lásd például a következő szabványos adatelemeket, szimbólumleírásokat: ♦ FFIRN 1045 (Echelon Level) — A legalacsonyabb szervezeti szint, amelyen az érintett szervezet irányítása, irányításának felelőssége összpontosul. [1; IV-656–IV-666. o.]; ♦ APP–6(A), Szárazföldi rendszerek katonai szimbólumai, Table IV (24. o.), Table B–II (B-3. o.); ♦ MIL–STD–2525B, Közös harci szimbólumrendszer, Table IV (24–25. o.), Table A–II (49. o.).

121


haderőnemeken belül érvényesül, de haderőnemek közötti egyezések is kialakultak. A légierőben és a haditengerészeti erőkben általában az alapvetőnek tekintett szárazföldi szintektől eltérő szervezeti szintek vannak. Például53 elem, osztag, repülőraj, repülőszázad, repülőezred, „hadrendi számmal rendelkező légierő”, magasabb parancsnokság,54 valamint kisebb hajó, hajó, „harccsoport elem”, „harccsoport egység”, „harccsoport alcsoport”, és harccsoport.55 Emellett léteznek adott funkcionális szervezettípusokhoz (pl. fegyvernemekhez) kapcsolódó szervezeti szinttípusok is, mint például az üteg és az osztály a tüzérségnél (az utóbbi korábban a lovasságnál is). A korszerű, tudásalapú informatikai rendszerekben a fentiekben említett tudásösszetevők várhatóan jól körülhatárolt, önálló és egymással együttműködő alkalmazás-komponensek, szervezettípus-szakértők formájában jelennek meg. Jelenleg a szervezettípusokra vonatkozó információk csak részlegesen, egymástól elszakítva, alkalmazás-specifikus módon, így a tudásmenedzsment szempontjából nehezen vagy egyáltalán nem kezelhető formában jelennek meg az informatikai alkalmazásokban. Napjaink alkalmazásaiban a szervezettípusokra vonatkozó információk formalizált módon elsősorban a szervezetek jellemzőit tartalmazó adatbázisokban, illetve a különböző üzenetformátumokban — alapvetően szervezettípus-kódok és a hozzájuk tartozó kódrendszerek formájában — jelennek meg. A szervezettípus-kódrendszerek általában csak alacsony szinten, vagy egyáltalán nem hordozzák a szervezettípusok közötti valós kapcsolatokat: jelentős részük „lineáris” jellegű, egy kisebb részük pedig a kódba magába beépített hierarchikus struktúrát alkot. Jelenleg még igen kevés azon alkalmazások száma, amelyek a szervezettípusokat, jellemzőiket és kapcsolataikat önálló objektumként, a rájuk vonatkozó ismereteket pedig összetartozó rendszerként kezeli. A szervezettípusok közti kapcsolatokat nem tükröző lineáris kódrendszerek nyilvánvalóan nem (vagy minimális mértékben korlátozottan) alkalmasak a kapcsolódó ismeretek reprezentációjára. A kapcsolatokat a hierarchikus felépítésű kód formájában megjelenítő megoldások hátrányai közé tartozik, hogy egyrészt — értelemszerűen — csak hierarchikus kapcsolatokat képes reprezentálni, másrészt a szervezettípusok közötti kapcsolatok módosulását csak kódváltoztatással (vagyis valamennyi érintett szervezet jellemzőinek módosításával) képes kezelni akkor is, ha azok elemi szervezettípushoz tartozása nem is változott. 53

A NATO logisztikai alkalmazáscsomag (LOGFASS 3.0) kategóriái. Element, detachment, flight, squadron, wing, numbered air force, major command, ahol a repülőraj és repülőszázad a szárazföldi haderőnem századával és zászlóaljával azonos szintű elem. 55 Minor vessel, ship, task element, task unit, task group, task force, fleet, ahol a három első elem a szárazföldi haderőnem század, zászlóalj, ezred szintjeinek felel meg. 54

122


Lineáris szervezettípus kódrendszerre példa többek között a NATO szabványos üzenetformátum-rendszerének összetevőjét képező haderőnem, illetve szervezettípus adatelem.56 Többek között ezek szerepelnek a szervezetek alapvető jellemzőit leíró szervezetmegjelölés (ORGID — Organization Designator) üzenetrészben. Hierarchikus kódrendszerre épül többek között a szárazföldi rendszerek katonai szimbólumait tartalmazó NATO szabályzat (illetve az annak kidolgozásához alapul választott USA katonai szabvány).57

ÖSSZEGZÉS A katonai műveletek szereplőinek egyértelmű azonosítása különböző nevekkel (megnevezésekkel), az adatfeldolgozás során pedig általában különböző kódokkal történik. Napjaink világméretűvé bővülő információs környezetében egyre növekszik a globálisan — térben és időben egyaránt — egyértelmű azonosítók szerepe és jelentősége. Ennek megfelelően a katonai műveletek előkészítése és végrehajtása során szükség van a műveletekben érintett szuverén államok, nemzetközi szervezetek, államon belüli szereplők (mozgalmak, csoportok stb.), valamint az ezek által működtetett szervek, szervezetek egyértelmű azonosítására. Általában a szereplők mindegyike rendelkezik hivatalos megnevezéssel, azonban napjaink informatikai alkalmazásaiban ezek nem igazán alkalmasak az egyértelmű azonosításra, ráadásul a gyakorlatban ezek mellett (helyett) sokszor más nevek is használatosak. A szuverén államoktól eltekintve a gyakorlatban meglévő szereplő-kódok sem biztosítanak globálisan egyértelmű azonosíthatóságot. Ennek alapvető oka a különböző alkalmazások sajátos igényeiben, illetve a meglévő rendszerek, ezzel együtt kódrendszereik továbbélésében rejlik. Még a NATO szabványos adatelemei között is többféle kódrendszerrel találkozhatunk. A katonai műveletek szereplőinek alapvető jellemzői közé tartozik a szereplőtípus. A szereplők osztályokba sorolása az azonos jellemzők, általános ismeretek hatékony kezelésének eszköze. Egy szereplő meghatározott típushoz való tartozásából — további információk hiányában is — következtetéseket lehet levonni egyes jellemzőire. A típusok egyben az információszelektálás és információtömörítés céljából is felhasználhatók: segítségükkel kiválaszthatók 56

FFIRN 1107 (Armed Service) — Katonai, paramilitáris vagy irreguláris erő, csoport, amely képes támadó vagy védelmi harcoló vagy támogató szervezetként működni [1; IV-844–IV851. o.]. FFIRN 1311 (Organization Type) — Alapvető állománytábla típus, amellyel az adott katonai szervezet azonosítható. [1; IV-1467–IV-1492. o.]. 57 APP–6(A), Szárazföldi rendszerek katonai szimbólumai, illetve MIL–STD–2525B, Közös harci szimbólumrendszer.

123


azon szereplők, amelyek egy adott helyzetben lényegesek és egyezményes szimbólumokkal jelölhetők a helyzet megjelenítése során. Szervezetek esetében az elemi szervezettípus (típusszervezet) az azonos rendeltetésű és lényegében azonos erőforrásokkal rendelkező szervezetek öszszessége, illetve ezek fogalmi absztrakciója. Ezek rendeltetésük, funkcióik alapján átfogóbb csoportokba, szervezettípusokba is sorolhatók. A funkcionális szervezettípus tehát hasonló (meghatározott mértékben azonos) rendeltetésű és funkciójú szervezetek összessége. Katonai szervezetek esetében ez hagyományosan a fegyvernemek, szakcsapatok és azok funkcionális összetevői, illetve magasabb szinten a haderőnemek formájában jelenik meg. A katonai szervezetek funkcionális jellemzőik mellett szervezeti felépítésük, szervezeti összetevőik jellege és mennyisége — ezzel egyben szervezeti szintjük, méretük — alapján is osztályozhatók. A gyakorlatban több különböző szervezettípus-rendszer létezik, ami egyben szükségessé teszi az ezek közötti konverziót. A publikációban foglaltakból egyben az is következik, hogy a jelenleg létező — és előreláthatóan a jövőben is fennmaradó — heterogén elnevezés- és típusrendszerek közötti konverzió a szereplőkre vonatkozó információk azonos értelmezést megtartó cseréjének alapvető feltételét képezi. A globális információs környezet ezen heterogenitása, úgy tűnik, szabványos adatelemekkel teljes mértékben globális, szövetségi, sőt még nemzeti szinten sem küszöbölhető ki. Ennek megfelelően megítélésünk szerint kutatás tárgyát kell képeznie a különböző elnevezés- és típusrendszerekre vonatkozó tudásösszetevők kezelése célszerű módjainak és eszközeinek. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] AdatP–3, NATO Message Text Formatting System (FORMETS), Baseline 11.0.0. Allied Data Systems Interoperability Agency, 1997. [2] A magyar helyesírás szabályai. Tizenegyedik kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. [3] APP–6(A), Military Symbols for Land Based Systems. NATO Military Agency for Standardization, 1999. december. [4] Federal Information Processing Standards Publication 10-4 „Countries, Dependencies, Areas of Special Sovereignty, and Their Principal Administrative Divisions”. [5] Közigazgatási jog. Általános rész. Szerk.: FICZERE LAJOS. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. [6] HALASSY BÉLA: Adatmodellezés a rendszerfejlesztésben. Számítástechnika-Alkalmazói Vállalat, Budapest, 1983. [7] HENSEL, PAUL R.: Codebook for Territorial Claims Data — Issue Correlates of War (ICOW) Project. Florida State University, Department of Political Sciences, 1999. [8] ISO 3166 „Codes for the representation of names of countries and their subdivisions”. [9] ISO 3166-1 „Part 1 — Country Codes”. [10] ISO 3166-2 „Part 2 — Country Subdivision Code”. [11] ISO 3166-3 „Part 3 — Code for formerly used names of countries”. [12] Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms. Joint Chiefs of Staff, 2000. június 14.

124

VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY [13] Magyar Nagylexikon. Tizenegyedik kötet (Kir–Lem). Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2000. [14] MIL–STD–2525B, DoD Interface Standard, Common Warfighting Symbology. Department of Defense, 1999. január 30. [15] SZIGETI LAJOS: Haderőszervezési és hadkiegészítési kislexikon. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 1999. [16] SINGER, DAVID J.–SMALL, MELVIN: Correlates of War: az 1816–1992 közötti időszak nemzetközi és polgárháborúinak feldolgozása.

125

VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

Recommend Documents