VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

SÁPI GÁBOR

AZ ÁTALAKULÓ ORSZÁGVÉDELEM RENDSZERE A MEGVÁLTOZOTT BIZTONSÁGI KIHÍVÁSOK TÜKRÉBEN Az ember biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására tett erőfeszítések hoszszú történelmi múltra tekintenek vissza. A biztonsággal kapcsolatos elgondolások értelmezése a hidegháború évei alatt az államokat fenyegető veszély, fegyveres támadás elhárítására, illetve a lehetséges támadó fél elrettentésére irányultak. Az elmúlt évtizedben a biztonsági helyzet mind globális, mind regionális szinten jelentősen átalakult. Ezen átalakulás jellemzője, hogy az államok közötti kiterjedt fegyveres konfliktusok kialakulásának veszélye lényegesen lecsökkent, ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a lokális válságok, a katonai és nem katonai veszélyhelyzetek kockázata. A biztonsági helyzet gyökeres megváltozása maga után vonta a biztonságról alkotott nézeteink megváltozását is. A biztonság fogalmát ma tágabban értelmezzük, mint a katonai erőre épülő bipoláris világban. Mindezen változások, továbbá Magyarország NATO-tagságából adódó szövetségi kötelezettségeink kihatással vannak az országvédelem rendszerére, és ezzel együtt a rendszert alkotó elemeire.

A BIZTONSÁG KOMPLEX ÉRTELMEZÉSE A II. világháborút követő hidegháborús évek időszakában a nemzetközi biztonságpolitikai helyzetet a kétpólusú világrend és a globális katonai szembenállás jellemezte. Ezen időszak nagy biztonsági kockázatot és a totális nukleáris háború veszélyét jelentette mind a NATO, mind a vele szembenálló Varsói Szerződés szövetségének. Ez a kétpólusú világ számára — paradox módon — egy bizonyos fokú stabilizáló hatással is járt, hiszen a hidegháborús szembenállás körülményei mellett mindenki úgymond „tiszteletben tartotta” a létrejött érdekszférákat. Mindezek alapján a hidegháborús évek időszakát összességében a magas fokú kockázat és egyben a stabilitás jellemezte. A XX. század végén a nemzetközi politikai rendszer gyökeresen átalakult. A biztonság átfogó értelmezésével párhuzamosan jelentősen bővült a biztonsági kockázatok köre. Új biztonsági kihívások jelentek meg, illetve a már léte127

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK

ző kihívások és kockázatok felerősödtek. Térségünkben a biztonság katonai elemével szemben jelentősen megnövekedtek a gazdasági, a politikai és társadalmi átalakulás nehézségeiből adódó feszültségek, a vallási, etnikai nemzetiségi problémák, a tömeges migráció a szervezett bűnözés valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedésének problémái. Napjainkban a biztonságpolitika fogalmának új komplex értelmezése szerint a biztonság elemeit a következők alkotják: ♦ politikai (diplomáciai) elem; ♦ gazdasági elem; ♦ társadalmi (jogi, szociális) elem; ♦ környezeti (ökológiai) elem; ♦ informatikai elem; ♦ katonai elem. A politikai biztonságot az egyes államok vezetésének cselekvőképességében, kiegyensúlyozott nemzetközi kapcsolatokban, integrációs képességükben és belső stabilitásuk fejlettségében határozzuk meg. A gazdasági biztonság szoros kölcsönhatásban áll az államok szűkebb és tágabb környezetével. A gazdasági jellegű kihívások a társadalmak életét alapvetően befolyásolják, mivel létérdekeiket közvetlenül érintik. A legalapvetőbb igény az, hogy a társadalmat alkotó egyén emberi élethez méltó életkörülményei megteremtődjenek. A társadalmi stabilitás szorosan összefügg a biztonság politikai, gazdasági elemével. Meghatározó a lakosság (az állampolgárok) anyagi-szociális biztonsága, munkalehetősége, egészségügyi és a szociális ellátási rendszere, az oktatás, művelődés lehetősége. Lényeges összetevői az emberi jogok, a kisebbségi — egyéni és kollektív — jogok, a jogbiztonság, a demokratikus esélyegyenlőség érvényesülése. Az utóbbi évtizedekben egyre jobban felerősödött a biztonság környezetvédelmi elemének jelentősége. A világnak rá kellett döbbennie, hogy a legerősebben, legszigorúbban őrzött határok sem állhatják útját a környezeti katasztrófák hatásainak. Bármely olyan esemény, ami maga után vonja a környezet szennyezését, nem tekinthető az egyes országok belügyének. A biztonság újszerű eleme az informatikai biztonság. A világot átfogó informatikai rendszerek csupán időleges megbénítása is a pénzpiacok összeomlását idézheti elő, és a gazdasági-pénzügyi válság politikai krízissé fejlődve a társadalmak létérdekét veszélyeztetheti. Míg korábban az országok a katonai tényezőt tekintették a biztonság alapvető meghatározó elemének, a mai korszerű felfogás szerint a biztonság komplex módon való értelmezése alapján, az előzőekben felsorolt, többi tényezővel együtt alkotja a biztonság dimenzióit. 128


KIHÍVÁSOK, KOCKÁZATOK ÉS FENYEGETÉSEK A biztonságot veszélyeztető katonai tényezők mellett az elmúlt évtizedben új típusú fenyegetések, veszélyforrások jelentek meg. Ezen tényezők lehetnek természeti vagy mesterséges eredetűek. Ide tartoznak a természeti jelenségek okozta katasztrófák (földrengés, árvíz stb.), valamint azok a mesterséges eredetű kihívások, amelyek az emberiség által szándékos vagy gondatlanságból okozott károkból keletkeznek. Méretük szerint kiterjedhetnek az egész világra globális méretű problémát okozva, vagy egyegy kontinensre, annak egy régiójára vagy a régió egy részére szubregionális illetve helyi, lokális problémákat előidézve. A XXI. században várható kihívásokat és konfliktusokat elemezve, a NATO állam- és kormányfői 1999. április 23–24-i washingtoni csúcstalálkozójukon meghatározták és jóváhagyták a Szövetség Stratégiai Koncepcióját. Ezen koncepció részletesen taglalja azon kihívásokat, kockázatokat és fenyegetéseket, amelyek a biztonságot a jövőben veszélyeztethetik. A biztonságot katonai és nem katonai kockázatok befolyásolják, amelyek többirányúak és nehezen jelezhetők előre. Ilyenek lehetnek a Szövetség perifériáján kialakuló instabilitás és a regionális válságok. A biztonság szempontjából figyelembe kell venni a globális környezetet is, melyre meghatározóak lehetnek a terrorizmus, a szabotázs, a szervezett bűnözés, és a nagy létszámú embercsoportok ellenőrzés nélküli mozgása. Az új, globális méreteket öltő veszélyforrások közé tartoznak: ♦ a tömegpusztító fegyverek proliferációja; ♦ a drog- és illegális fegyverkereskedelem, embercsempészet; ♦ a nemzetközi terrorizmus; ♦ az iszlám fundamentalizmus; ♦ a vallási, etnikai ellentétek; ♦ a népességnövekedés; ♦ az ökonómiai veszélyek; ♦ a diktatórikus rendszerek. Az új típusú kockázatok és veszélyek sajátossága, hogy komplex módon jelentkeznek és hatásaik átnyúlnak az államhatárokon.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGOT ÉRINTŐ BIZTONSÁGI KIHÍVÁSOK A Magyar Köztársaság biztonságára elsősorban az országon belüli valamint a közvetlen környezetében végbemenő politikai, gazdasági és társadalmi folyamatok vannak befolyással. Hazánk földrajzi helyzete, politikai és gazdasági 129


kapcsolatai, valamint nyitottsága következtében fokozottan érzékeny a külső hatásokra. A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveiben megfogalmazottak szerint: „Magyarország biztonságára elsősorban az euroatlanti régió biztonságának alakulása és a térségben végbemenő politikai-társadalmigazdasági folyamatok gyakorolnak hatást, de az ország nem függetlenítheti magát a globális veszélyforrásoktól sem.”1 Az országot érintő biztonsági kihívások elsősorban a szomszédos térségek instabilitásából, a társadalmi-gazdasági átmenet feszültségeiből és konfliktusaiból származnak. Magyarország biztonságának politikai/diplomáciai elemét a nemzetiségi és etnikai ellentétekből eredő konfliktusok, valamint a délszláv válság elhúzódása terheli. A határokon túl élő magyar kisebbség megoldatlan problémái megnehezítik a kölcsönös előnyökön alapuló politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését. Hosszabb távon a térség biztonságára a legnagyobb kihívást a volt Szovjetunió felbomlását követően létrejött utódállamok, Oroszország és Ukrajna jelent politikai, gazdasági és katonai téren is. A fegyver-, kábítószer- és embercsempészethez szorosan kapcsolódó bűnözés, a nemzetközi terrorizmus hazánkat sem kerüli el. Magyarország már nem csak tranzitország, hanem fogyasztó ország is lett a kábítószerpiacon. Ez a jelenség negatív hatást gyakorol a társadalmi stabilitásra, hiszen ha ezek a bűnözők gazdasági hátterüket megszilárdítják, a gazdaságból átléphetnek a politika területére. Magyarország jelentős mértékben veszélyeztetett a nemzetközi bűnözés elterjedése miatt. Nemzetközi bűnbandák próbálják áttenni székhelyüket országunk területére, amely hosszútávon destabilizáló hatású folyamatokat gerjeszthet és válsághelyzet kialakulásához vezethet. Hazánk a múlt évtized elején szembesült az illegális bevándorlás és migráció problémájával. A 90-es évek délszláv válságának elmélyülése folytán tömeges menekültáradat jelentkezett. Az átalakulások, nemzetállamok kialakulása felszínre hozta a nemzeti-etnikai feszültségeket, amelyek fegyveres konfliktusokba csaptak át, emberek ezrei hagyták el szülőföldjüket és kaptak menedéket Magyarországon. A természeti környezetünket fenyegető tényezőket Magyarország fejlődésének sajátosságai és a globális ökológiai problémák hatásai együttesen alkotják. Az átgondolatlan iparpolitikai irányzatok figyelmen kívül hagyták a környezetvédelmi szempontokat, így a környezetükre igen káros hatást eredményeztek. Az utóbbi évek természeti csapásai, árvíz, hó, ciánszennyeződés felszínre hozták azokat a legégetőbb környezetvédelmi problémákat, amelyek 1

94/1998. (XII. 29.) OGY határozat 2. pontja.

130


kezelése elengedhetetlen. Komoly veszélyforrásként kell értékelni továbbá a környezetünkben lévő atomerőműveket, a veszélyes anyagokat felhasználó és előállító üzemeket. A Magyar Köztársaság biztonsági környezetét áttekintve megállapítható, hogy a környezetünkben elhelyezkedő egyetlen ország részéről sem fenyegeti hazánkat az állami politika szintjén szervezett hadászati célú és méretű közvetlen katonai támadás veszélye. Tágabb régiónkban, Európában a belátható jövőn belül csaknem teljességgel kizárható egy, a kontinens egészére kiterjedő háború. Nem zárható ki azonban a nemzetközi terrorizmus megjelenése, szélsőséges, nem állami irányítás alatt álló félkatonai erők vagy szervezetek terrortámadásai (megtorló akciói) a Magyar Köztársaság egyes objektumai vagy lakossága ellen. Magyarországnak a NATO-tagjaként azzal is számolnia kell, hogy biztonságát már nem csak közvetlen környezete, hanem a távolabbi térségben (más NATO-tag környezetében) bekövetkező, nagyobb katonai erő tevékenységét igénylő események is befolyásolják. A NATO elleni veszélyek ma már nem csupán az egyes tagállamok elleni közvetlen katonai veszélyeztetésben, hanem egyre inkább a Szövetség felelősségi körzete határain kirobbanó válságok közvetett hatásában nyilvánulnak meg.

A NEMZETI BIZTONSÁG ÉS A HONVÉDELEM KAPCSOLATA A nemzetközi folyamatokban, a globális biztonságpolitikában bekövetkezett változások szorosan összekapcsolták a nemzetközi és nemzeti biztonság kérdéskörét. A globális biztonság fogalma természetszerűleg feltételezi az egyes államok nemzeti biztonságának szavatolását. A nemzeti biztonság meghatározásában jelentős szerepe van a nemzeti érdekek és értékek kölcsönhatásának. A nemzeti biztonság és a honvédelem egymást feltételező és egymással szoros összefüggésben álló fogalmak. Egy ország biztonsága feltételezi honvédelmi képességeinek meglétét, ideértve a hatékony diplomáciai képességet és a hiteles visszatartó erőt képviselő fegyveres erőket is. A nemzeti biztonság fogalma természetesen szélesebb értelmű, mint egy adott ország katonai biztonsága. Az általános politikai és katonai területeken túl a biztonság értelmezése kiterjed a társadalom gazdasági, szociális és egyéb területeire is. Az állami szintű biztonságpolitika két nagy területre terjed ki. Normál időszakban a béke megőrzésére, a válságkezelésre és a katonai konfliktusok (háború) megelőzésére irányuló tevékenység. A másik tevékenységterület kifejezetten katonai védelemmel kapcsolatos biztonságpolitikai terület, amely az államszervezet, a gazdaság, a lakosság és a fegyveres erők honvédelmi felkészítésére és ellátására, végső soron az ország megvédésére irányul. 131


A nemzeti biztonság és a honvédelem szoros kölcsönhatásban áll egymással, a honvédelem lehetőségei meghatározóak az ország biztonsági helyzetében. Magyarország államszervezetében, az állam működésében a '90-es években végbement politikai átalakulás jelentős változásokat hozott. Ezek a változások kihatással voltak a honvédelem rendszerére, irányítására, feladat- és szervezetrendszere átalakítására, valamint az országvédelemben elfoglalt helyére, szerepére. A honvédelem össztársadalmi feladat, éppen ezért a honvédelemmel kapcsolatos rendelkezések legfelsőbb szintű szabályozását az ország alaptörvénye, az Alkotmány határozza meg. Ezen célok, célkitűzések kijelölése, kimunkálása a demokratikus államberendezkedés működési feltételeinek megfelelően a legfelsőbb állami szinten történik. A jogszabályi hierarchia következő szintjén, a honvédelmi törvény részletesen szabályozza a honvédelem irányításában jog- és hatáskörrel rendelkező szervek körét, a honvédelmi feladatokat. A Honvédelemről szóló törvény meghatározza a honvédelem alapjait, annak célját és erőforrásait, illetve a Magyar Köztársaság fegyveres erőinek tágabb értelemben vett feladatait és a rájuk vonatkozó szabályokat. A honvédelem alapvető feladatként az ország egyéni és kollektív védelmi képességének fenntartását és fejlesztését jelöli meg. Kimondja, hogy a honvédelem nemzeti ügy, amely a nemzetgazdaság erőforrásainak arányos igénybevételén túl a polgárok hazafiasságára és áldozatvállalására is épít. A honvédelmet szövetségi keretekben kell megvalósítani. A jogszabályban a honvédelem célja az alábbiak szerint fogalmazódik meg: „A honvédelem célja: idegen hatalom fegyveres támadása ellen a Magyar Köztársaság függetlensége, területi sérthetetlensége, a lakosság és az anyagi javak katonai erővel történő megvédése, illetőleg az államszervezet, ezen belül a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, továbbá a nemzetgazdaság, a társadalmi szervezetek és az érintett állampolgárok erre való összehangolt felkészítése.”2 Biztonsági gondolkodásunkat alapvetően a lokális, regionális és globális biztonsági helyzet és ezen belül országunk pozíciója határozza meg. Ezek változásával párhuzamosan, az elmúlt évtized során a Magyar Köztársaságban a biztonságról vallott nézetek is gyökeresen átalakultak. A Magyar Köztársaság a biztonságot átfogó módon értelmezi, amely a hagyományos politikai és katonai tényezőkön túl magában foglalja a széles értelemben vett biztonság egyéb — gazdasági, pénzügyi, emberi jogi, informatikai, környezeti, valamint nemzetközi jogi — dimenzióit is. Hazánk a biztonságot három alapvető pillérre építi: nemzeti önerejére, az euroatlanti integrációra és a nemzetközi együttműködésre. Az ország a biztonságát leghatékonyabban a kollektív védelem elvére 2

A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 2. §.

132


épülő NATO tagjaként tarthatja fenn és a Szövetség integráns tagjaként vállalja a közös védelemből rá háruló feladatokat. Éppen ezért hazánk honvédelmi politikája az együttműködés, a visszatartás és védelem egységén, egymásra épülésén alapul.3 A honvédelem komplex rendszerében meghatározó jelleggel rendelkeznek a védelemre vonatkozó elvek, a védelemben résztvevő fegyveres és polgári szervek, az ország védelmi képessége növelését szolgáló tervezés, felkészülés, irányítás, ellenőrzés, valamint a védelmi erőt meghatározó tényezők szerepe, úgymint az ország geostratégiai helyzete, gazdasága, katonai ereje. Korábban a védelem fogalmán a külső veszély elhárítására való felkészülést és tevékenységet értettük. Napjainkban, a világban végbement változások és azok tapasztalatai azt mutatják, hogy számolni kell egyéb válságkezelési, katasztrófaelhárítási, és az ezekkel összefüggő belső rendvédelmi feladatokra való felkészüléssel. A védelemben részvevő szervek feladatai nem korlátozhatók csak állami szinten indított idegen agresszió elleni védelemre. Az új típusú veszélyforrásokból kiindulva a honvédelem nem szűkíthető le kizárólag a katonai jellegű tevékenységre. A veszélyek elhárítása során a rendvédelmi feladatok végrehajtásában jelentős szerep hárul a rendőri, katasztrófavédelmi valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokra is. Mindezek alapján és a biztonság átfogó értelmezésével együtt jár, hogy a feladatok megoszlanak a külpolitika, a gazdaságpolitika, a védelempolitika és egyéb ágazati politikák között, amelyek eszközei csak akkor lehetnek igazán eredményesek, ha alkalmazásuk egymással összhangban valósul meg.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HONVÉDELMI RENDSZERÉNEK ELEMEI A Magyar Köztársaság a biztonság garantálása céljából működőképes honvédelmi rendszert tart fenn. Az ország honvédelmi rendszere az ország függetlenségét, területi épségét, lakosságát és alkotmányos rendjét fenyegető veszélyek elhárítására létrehozott és működtetett garanciarendszer. Átfogja, és szükség szerint aktivizálja az ország teljes védelmi potenciálját, az államvezetést és a közigazgatást, a lakosságot és a gazdaságot, a fegyveres erőket és a rendvédelmi szerveket. A honvédelmi rendszer fogalmát a Magyar Köztársaság biztonság és védelem politikája alapelveiről szóló országgyűlési határozatban az alábbiak szerint határozták meg: „A Magyar Köztársaság a honvédelmet az állampolgárok közös felelősség vállalásán alapuló nemzeti ügynek tekinti. A honvédelem rendszere az Észak3

A 94/1998. (XII. 29.) OGY határozat.

133


atlanti Szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek egységére, az ország és a Szövetség védelmi igényeit tudatosan elfogadó polgárok önbecsülésére és felelősségére, a fegyveres erők és a védelem anyagi szükségleteit kielégíteni képes gazdaságra, a védelemre felkészült államszervezetre, a védelem katonai feladatait ellátni képes fegyveres erőkre, a fegyveres erők demokratikus és polgári irányítására és ellenőrzésére, a lakosság és az anyagi javak megóvását szolgáló polgári védelemre, valamint a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek támogatására épül.”4 Ebből a meghatározásból kiindulva a honvédelmi rendszert a következő elemek alkotják: ♦ felkészült és működőképes államszervezet; ♦ a védelmi igényeket kielégíteni képes gazdaság; ♦ a fegyveres erők polgári irányítása és ellenőrzése; ♦ a katonai védelmet ellátni képes fegyveres erők; ♦ a lakosság védelmét ellátó hatékony polgári védelem; ♦ az Észak-atlanti Szerződésből adódó jogok és kötelezettségek egysége; ♦ a védelmi igényeket elfogadó társadalom. Ezen elemek összefüggésében a honvédelem olyan feladat, szervezet és tevékenységrendszer, amely a mindenkori államvezetés biztonsági és katonai védelmi stratégiájának megfelelő országvédelmi potenciálok és tevékenységek összességét foglalja magába. A honvédelmi feladatok megvalósítása érdekében az alábbi funkciói vannak: ♦ az állam és közigazgatás működtetése; ♦ a fegyveres erők, a rendvédelmi szervezetek támogatása, tevékenységük feltételeinek biztosítása; ♦ az állampolgárok létfeltételei, élet- és vagyonbiztonsága, valamint a közjavak védelme; ♦ a nemzetgazdaság stratégiai erőforrásainak igénybevétele; ♦ hozzájárulás a Szövetség kollektív védelméhez. Az alkotó elemek és azok funkciójából adódóan hazánk védelmi rendszere két meghatározó elemre bontva civil és katonai elemből áll, vagyis a nem fegyveres és a fegyveres védelmet ellátó rendszerből tevődik össze. A honvédelmi törvény meghatározása alapján: „A honvédelem céljának megvalósítására elsősorban a fegyveres erők hivatottak”5 melyek „alapvető kötelessége a haza katonai védelme, valamint nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása.”6 A fegyveres védelem (katonai elem) fogalma azokat a tevékenységrendszereket fogja át, amelyek a katonai fegyveres védelem és a nem katonai fegyveres 4

94/1998. (XII. 29.) OGY határozat 13. pontja. A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 1. § (2) bekezdése. 6 A Magyar Köztársaság Alkotmánya, 1949. évi XX. 40/A. § (1) bekezdése. 5

134


védelem rendszerét képezik. A fegyveres védelemmel kapcsolatos feladatok körébe tartoznak a hagyományos katonai feladatok, valamint az új típusú veszélyforrások, kockázatok és kihívások kezelése, melyek a fegyveres erők (Magyar Honvédség és Határőrség) valamint a rendvédelmi szervezetek feladatai közé tartoznak. Alapvető feladataik mellett: ♦ végrehajtják a nemzetközi szerződésben foglalt katonai kötelezettségeiket; ♦ végzik a honvédelem szempontjából fokozott védelmet igénylő létesítmények őrzését, védelmét; ♦ közreműködnek a polgári védelmi feladatok ellátásában; ♦ segítséget nyújtanak a katasztrófa-elhárításban, és humanitárius segítségnyújtásban; ♦ szükségállapot idején (amennyiben az alkotmányos rend megdöntésére irányuló erőszakos cselekmények miatt hirdették ki) a fegyveres erők akkor használhatók fel, ha a rendőrség erőinek alkalmazása nem elegendő. A rendvédelmi szervek (rendőrség, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a büntetés-végrehajtási testület, a Vám- és Pénzügyőrség, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság területi, helyi szervei, a hivatásos önkormányzati tűzoltóság) az országvédelem katonai és civil oldalát egyaránt támogatják: ♦ ellátják a részükre meghatározott védelmi felkészítési és országmozgósítási feladatokat; ♦ együttműködnek az érintett védelmi igazgatási szervekkel; ♦ ellátják a védett személyek és a részükre kijelölt védelmi szempontból fontos objektumok védelmét; ♦ támogatják a fegyveres erőket egyes védelmi feladataik ellátásában; ♦ részt vesznek a polgári védelmi feladatok végrehajtásában; ♦ közreműködnek a rendkívüli intézkedések végrehajtásában. A nem fegyveres védelem (civil védelem) az államvezetést, a közigazgatást, a gazdaságot illetve a lakosságot integrálja. Ennek megfelelően a nem fegyveres védelem alrendszereit a védelmi államvezetés, a gazdasági védelem és a polgári védelem (oltalmazás) alkotja. Más néven a védelem polgári támogatásának definiálhatjuk.

A KOMPLEX HONVÉDELMI RENDSZER ALAPELVEI ÉS KÖVETELMÉNYEI Az országvédelem (honvédelem) olyan komplex védelmi tevékenység, amely során az ország szuverenitása, szövetségi kötelezettségeinek teljesítése, valamint más válsághelyzetek kezelhetőségének érdekében humán- és anyagi erőforrások tervezésére, felkészítésére, koncentrálására, szükség esetén mobilizálására irányul. Az országvédelem komplexitása azt jelenti, hogy annak szerve135


zet- és intézkedési rendszere képes az ország külső és belső biztonságát veszélyeztető cselekmények, természeti, technikai és társadalmi eredetű válsághelyzetek megoldására. Az ország fegyveres és nem fegyveres védelmét biztosító honvédelmi rendszer elemeként meghatározó szerepet tölt be a védelemre felkészült és működőképes államszervezet, más néven a közigazgatás szervezetrendszere. Az államvezetés e területe az országvédelemmel kapcsolatos rendkívüli időszakokban centrális irányítású, hierarchikus felépítésű rendszerben működik. Az országvédelemmel kapcsolatos irányító-végrehajtó feladatait a védelmi felkészítés időszakában kialakított és begyakorolt eljárásmódok alkalmazásával, valamint a jogszabályokban és az állami irányítás egyéb jogi eszközeiben felhatalmazott rendkívüli jogalkalmazási tevékenységével biztosítja. A honvédelmi rendszer alapelvei alatt az ország védelmi rendszerének létrehozása, felkészítése, működtetése és vezetése érdekében megfogalmazott általános érvényű tételek összességét értjük. Mindezen általános érvényű alapelvek meghatározásához a honvédelmi törvény ad alapot: „A honvédelem nemzeti ügy. A Magyar Köztársaság az ország egyéni és kollektív védelmi képességeinek fenntartásában és fejlesztésében a saját erejére: nemzetgazdaságának erőforrásaira, fegyveres erőinek felkészültségére és elszántságára, illetőleg a polgároknak a haza védelme iránti hazafias elkötelezettségére és áldozatkészségére, továbbá a szövetséges államok és azok fegyveres erői kölcsönös segítségnyújtására épít.”7 A honvédelmi törvény ezen meghatározásából, valamint a biztonság és védelempolitikai alapelvekből kiindulva a honvédelmi rendszer alapelvei az alábbiakat foglalják magukba: ♦ nemzeti, szövetségi és össztársadalmi jelleg; ♦ védelmi orientáltság; ♦ működőképesség és arányosság; ♦ összkormányzati felelősség; ♦ nemzetközi egyezmények tiszteletben tartása. Nemzeti és szövetségi jelleg abban nyilvánul meg, hogy a honvédelmi rendszer, és annak meghatározó elemét képező védelmi igazgatás szervezetrendszere önálló nemzeti és szövetségi keretek között is egyaránt működőképes kell, hogy legyen. Az össztársadalmi jelleg azt fejezi ki, hogy a honvédelem rendszerét, annak elemeit és teljességét nemzeti konszenzus alapján lehet működtetni. A védelmi orientáltság azt fejezi ki, hogy a rendszer más országok irányába nem tartalmazhat fenyegetettséget kiváltó megoldásokat. Más országokat érintő tevékenység a nemzetközi szerződésekben és normákban megfogalmazottak szerint valósulhat meg. 7

A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 1. § (1) bekezdése.

136


A működőképesség és arányosság a reálisan számításba vehető veszélyhelyzetek értékelését és a megoldásukkal mindenkor arányban álló rendszerépítést fogalmazza meg. Az összkormányzati felelősség magába foglalja a végrehajtó hatalom általános felelősségét a védelmi felkészítés és országmozgósítás megszervezésében, rendszerének kialakításában és irányításában. Ehhez kapcsolódik továbbá a törvényhozó, igazságszolgáltató hatalmi ág, valamint a Köztársasági Elnök és az Alkotmánybíróság felelőssége a rájuk háruló feladatok végrehajtásában. Az alapelvek teljesítése érdekében az alábbi követelmények határozhatók meg az ország védelmi rendszerével szemben: ♦ a felkészült államszervezet szerveinek és szervezeteinek (védelmi igazgatás) tevékenysége a jogállamiság követelményeinek kell, hogy megfeleljen; ♦ ebből adódóan szervezetrendszerének egyes elemeinek aktivizálása, valamely fenyegetettségi helyzetre történő átállítása, rendszabályok foganatosítása csak a legfelsőbb állami vezetés döntésén alapulhat; ♦ integrált rendszerként foglalja magába a minősített időszakok feladatait, és működőképességét az adott helyzetnek megfelelően a lehető legrövidebb idő alatt érje el; ♦ a védelemre rendelt elemek egy modulszerűen egymásra épülő rendszert alkossanak; ♦ a piacgazdaság jellemzőinek dominanciája érvényesüljön a gazdasági erőforrások biztosításában; ♦ biztosítsa a piacgazdaság átállítását veszély-felszámoló feladatorientált gazdaságra; ♦ szervezetrendszere készenlétének fenntartása biztosítsa az országot ért veszélyek elhárítását, rugalmas, differenciált reagáló-képességet; ♦ minimális ráfordítások biztosításával elérhető legyen az elégséges védelem szintje, a honvédelem alrendszereinek szükség szerinti igénybevétele biztosítsa a külső veszélyek elhárítását és a belső fenyegetettségek megszüntetését.

BEFEJEZÉS Az országvédelem rendszere olyan komplex feladat-, intézmény- és szervezetrendszer, amely valamennyi, a rendszert alkotó közreműködő részvételét igényli ahhoz, hogy a védekezés eredményes legyen. E szervezetek között intenzív együttműködés, szakmailag átgondolt feladatmegoszlás, jól elhatárolható felelősségi területek kijelölése indokolt a felkészülés időszakától a végrehajtás időszakának befejezéséig. 137


A védelemben részt vevő szervek és szervezetek feladatai nem korlátozhatók csak idegen hatalom által állami szinten indított agresszió elhárítására, hanem figyelembe kell venni a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveiben nevesített és potenciálisan meglévő kockázatok és veszélyforrások szükségszerű elhárításában jelentkező feladataikat is. Megváltozott biztonsági környezetünkben az ország védelmi rendszerének úgy kell működnie, hogy képes legyen időben felismerni, folyamatosan és megbízhatóan értékelni az ország biztonságát veszélyeztető tényezőket, ennek alapján időben meghozni a veszélyhelyzetek, válsághelyzetek megelőzéséhez, és elhárításához szükséges döntéseket és végrehajtani az ebből fakadó intézkedéseket. FELHASZNÁLT IRODALOM 1949. évi XX. törvény: A Magyar Köztársaság Alkotmánya. Biztonság az új évezred küszöbén 2144/2002 (V. 6.) kormányhatározat, a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiája. BORS ISTVÁN: Az országvédelem megújult feladatrendszere, az együttműködés új formái (A védelmi igazgatás helyének, szerepének, feladatainak tisztázása válságkezelések alkalmával) HM Védelmi Hivatal Tanulmány, Budapest, 2001. FÜLÖP IMRE: A biztonságot veszélyeztető tényezők. In: Biztonságpolitika (SVKI–ELTE–MTT) Budapest, 1997. A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény. A honvédelmi törvény végrehajtására kiadott 178/1993 (XII. 27.) kormányrendelet. JAKUS JÁNOS: Biztonság–veszélyeztetettség–válságkezelés. Tanulmány, Budapest, 1999. LAKATOS LÁSZLÓ: A védelmi igazgatás helye, szerepe a honvédelem rendszerében. Doktori (PHD) értekezés (műhelyvita-anyag), Budapest, 2000. LAKATOS LÁSZLÓ: Védelmi igazgatás. ZMNE Hadtudományi kar, jegyzet, J 1286, Budapest, 1999. NÉMETH SÁNDOR–PATYI SÁNDOR: Védelmi felkészítés és országmozgósítás. Új Honvédségi Szemle, 1997/10. sz. Az Országgyűlés 94/1998 (XII.29.) határozata a Magyar Köztársaság Biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről. PATYI SÁNDOR: A védelmi igazgatás területi szervei és a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Hivatal feladatai. ZMNE, jegyzet, J 1314. RESPERGER ISTVÁN: A fegyveres erők megváltozott feladatai a katonai jellegű fegyveres válságok kezelése során. Doktori (PHD) értekezés, tervezet, Budapest, 2001. RESPERGER ISTVÁN: A válságkezelés elmélete, a válságok jellemzői. Új Honvédelmi Szemle, 1999/9. sz. SZTERNÁK GYÖRGY: A nemzeti biztonsági és katonai stratégia elméleti és gyakorlati kérdései. ZMNE Hadászati tanszék jegyzet, J 1186, Budapest, 1999.

138

VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

Recommend Documents