VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

DR. HORVÁTH LÁSZLÓ

VÁLTOZÁSOK A VÉDELMI IGAZGATÁS TERÜLETÉN A VÉDELMI IGAZGATÁS NAPJAINKIG A mai értelemben vett védelmi igazgatási tevékenység egy komplex rendszert foglal magába, mely fogalom a korábbi időszakokban csak tartalmát tekintve létezett, azonban az a tartalom is az idők folyamán nagyon sok változáson ment keresztül. Ezek a változások főleg hangsúly eltolódásokat, a feladat értelmezések különbözőségét okozták.

A régmúlt A történelem során a védelmi igazgatásra a mindenkori államberendezkedés — és az uralkodó politikai vezetés — nyomta rá a bélyegét. A különböző államberendezkedésű országok védelmi igazgatási rendszere nemzetközi jogi és történelmi időrendi összehasonlításban is magán hordozza az egyes államok belső közigazgatási felépítésének és jogrendjének, illetve az adott történelmi időszakok sajátosságait. A védelmi igazgatás, mint állami tevékenység nem kizárólag a fejlett társadalmak sajátosságai. Tény azonban, hogy a múlt század elejéig a védelmi igazgatásnak elsődlegesen a fegyveres küzdelemmel közvetlen kapcsolatban álló területei kerültek szabályozásra. A magyar történelem korai időszakaiban már az államiság kialakulását követően fellelhetők a honvédelemmel kapcsolatos királyi rendeletek. Szent István Első Magyar Király Dekrétumainak Első Könyve a magyar jogállam intézményi leírása során utal a nemzetet oltalmazó állami intézményekre, amelyekben az uralkodó több évszázadra meghatározta az országvédelem irányítási szintjeit. A királyi vármegye haderejének feje a hadnagy, a közigazgatás és bíráskodás vezetője az ispán. Az első a mai értelemben vett törvényi formában, 1848-ban született jogi szabályozás a honvédelem egyes elemeiről. Megkülönböztette a béke-és a rendkívüli időszak fogalmát, a haderő eltérő feladatait: „…A nemzeti őrsereg szolgálata, rendes és rendkívüli esetek szerint különbözik, a helybeli közcsend és béke rendszerinti, vagy rendkívüli állapotához képest...”.1 A honvédelemmel kapcsolatos jogi szabályozás folyamata az 1867-es kiegyezéssel felgyorsult. A véderőről szóló 1868. évi XL. törvénycikk meghatá1

Az 1848. évi XXII. törvényczikk a nemzeti őrseregről, 17. §.

137

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK

rozta a fegyveres erők felépítését, feladatait és irányításának rendszerét. A honvédségről szóló 1868. évi XLI. törvény szabályozta a honvédség országhatáron kívüli alkalmazásának rendjét. A XIX. század utolsó évtizedeiben végrehajtott átfogó jogalkotási tevékenység kiterjedt a honvédelem újraszabályozásának területeire is. Az 1890. évi V. törvénycikk a honvédség háborús mozgósításának szabályait formálta jogi keretbe. A mai értelemben vett minősített időszakok (kivételes hatalom) szabályozása a véderőről szóló 1912. évi LXIII. törvénycikkben jelent meg. Meghatározta a törvényben megfogalmazott kivételes hatalom szükséges mértékben történő igénybevételét valamint annak megszüntetését, hatályon kívüli helyezését. Az Osztrák– Magyar Monarchia felbomlását követően önállóvá vált független Magyarország védelmi igazgatásának első átfogó törvényi szabályozása a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk — amely kisebb-nagyobb módosításokkal egészen 1960ig maradt hatályban — megalkotásával és elfogadásával lépett hatályba.

A védelmi igazgatás rendszere az első világháborútól 1945-ig A két háború közötti időszakban — különösen 1939-től kezdődően — a védelmi igazgatás alapvetően a külső fenyegetettség esetére került részletes szabályozásra és megszervezésre. Szervezete a normál (béke-) idős polgári közigazgatásra épült, működésében a honvédelmi érdekű területek domináltak. A két világháború között Magyarországon a törvényhozás feladatát az Országgyűlés látta el. Az államszervezet legfontosabb tényezője a végrehajtó hatalmat gyakorló Kormány volt. Az államfői tisztséget a kormányzó gyakorolta. A védelmi igazgatás területén e három, hatalmi ág alkotta a központi irányítást végző szerveket. Mindezek mellett a kormányzó „legfőbb hadúri” jogainak gyakorlásában kivételes és legfontosabb segítője volt a békeidőszakban is működő Legfelső Honvédelmi Tanács. A Legfelső Honvédelmi Tanács 1928-ban alakult meg, azonban törvényi legalizálására az 1939. évi II. törvénycikk hatálybalépésével került sor. „…A honvédelmi érdekek mind békében, mind háborúban való minél hathatósabb kielégítésének és az e végből szükséges intézkedések összhangjának biztosítása céljából Legfelső Honvédelmi Tanács szerveztetik…”2 A Legfelső Honvédelmi Tanács által kidolgozott irányelvek alapján az ágazati miniszterek a vezetésük, felügyeletük alá tartozó szervek feladatait irányítva dolgoztatták ki előre, a rendkívüli helyzetek esetére szóló működési terveiket. A tanács alakította ki az országmozgósítás rendszerét, és állította rendszerbe az országmozgósítási kormánybiztosokat. Az ország hadba lépését követően a hadüggyel kapcsolatos valamennyi fontosabb rendelkezéseit a tanács adta ki. 2

Az 1939. évi II. törvénycikk a honvédelemről 3. § (1).

138


A Legfelső Honvédelmi Tanács ülésein általában a kormányzó elnökölt, tényleges elnöke a miniszterelnök, tagjai a miniszterek, valamint a honvédség főparancsnoka és a vezérkar főnöke voltak. Munkaapparátusát a Legfelső Honvédelmi Tanács Vezértitkársága képezte. A védelmi igazgatás felsőszintű vezetése és irányítása hierarchikus rendben épült fel. Élén az Országgyűlés és a kormányzó állt, a közvetlen végrehajtó hatalmat a minisztériumok útján a kormány gyakorolta. A tényleges irányítás a Legfelső Honvédelmi Tanács, azon keresztül a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar kezében összpontosult. A rendeletek kibocsátásának, a kivételes hatalom bevezetésének jogával a honvédelmi kérdések vonatkozásában a Honvédelmi Minisztérium jogköre szinte korlátlan volt. A honvédelmi igazgatás területi szerveinek irányítása, valamint azok feladatainak végrehajtása elkülönült a polgári igazgatási szervek és a katonai igazgatási szervek által végrehajtandó feladatok körében. A polgári helyi közigazgatás a helyi önkormányzatokon (törvényhatóságokon és községeken) illetve az államigazgatás kihelyezett szakigazgatási szervein keresztül valósult meg. A kiadott belügyminiszteri és honvédelmi miniszteri utasítások szerint a közigazgatási hatóságok (községi jegyző, körjegyző, városi polgármester, fővárosi kerületi elöljáró) feladatát képezte: ¾ az ország mozgósításával kapcsolatos előkészítő (tervező és szervező) munka; ¾ a mozgósítás elrendelése esetén, az M. hirdetmények kifüggesztése, az utalt községekhez az M. csomag eljuttatása; ¾ közreműködés a csapatok által átadott behívójegyek kézbesítésében, tartalékosok szállításában; ¾ gépjárművek átadásához és átvételéhez az adott település képviselőjének kijelölése; ¾ a településre kivetett személyi és dologi szolgáltatás katonai hatóság részére történő átadása. Az országmozgósítási feladatok állását egyrészt a járási (városi) katonai parancsnokok, másrészt a saját alárendeltjeikre vonatkozóan a járási főszolgabíró, az alispán, a főispán, a fővárosban a főpolgármester ellenőrizte. A háborús időszaki védelmi igazgatás területén a kivételes hatalmat gyakorló kormányzati és területi szervek tevékenysége feletti kontrollt az Országgyűlés által létrehozott Országos Bizottság végezte. Hatásköre a kormányzati szervek rendeletei jogszerűségének és célszerűségének vizsgálatára, az egyes minisztériumok felé történő javaslattételre terjedt ki. A rendkívüli jogrend keretében a Honvédelmi Minisztérium jogkörébe tartozott a közigazgatási szervezetrendszer módosítása, önkormányzati hatóságok működésének felfüggesztése, hatáskörük más szervre történő átruházása, va139


lamint a hadviselés szempontjából szükségessé váló intézkedések meghozatala, kijárási tilalom bevezetése, kiürítések elrendelése, a hadműveleti területek különleges közigazgatási szabályainak meghatározása.

A védelmi igazgatás rendszere 1945–1948 között A II. világháború befejezését követő években Magyarország politikailag és gazdaságilag kedvezőtlen helyzetben volt. Mindez következett a vesztes állam nemzetközi jogi helyzetéből, valamint a háborús pusztítás okozta szétrombolt gazdaságból és közigazgatási rendszerből. Ezen időszak legfontosabb feladata a közlekedés (utak, hidak, vasutak) a hírközlés, a mezőgazdasági termelés, az állattenyésztés a nyersanyagellátás és a közellátás helyrehozatala lényegében a háború időszakában alkalmazott hadigazdálkodás és szabályozási rendszer továbbélését tartalmazta. Ilyen jellegű intézkedések voltak: ¾ a szigorú anyagellátási, kiutalási rendszer fenntartása; ¾ energiakorlátozás bevezetése; ¾ meghatározott mezőgazdasági termények beadása; ¾ szervezett ellátási (jegyrendszer) fenntartása a városi lakosság részére; ¾ munkakötelezettségi szigorítások; ¾ a forint bevezetése után szigorú ár és bérszabályozási intézkedések. Az ország az 1947-es békeszerződés aláírásáig jogilag is megszállt ország volt, ezért önálló védelmi igazgatás kialakításáról, működésre való felkészítésről nem beszélhetünk. A háborús időszak közigazgatási rendszerének szétesését követően a helyi igazgatást a Népi Nemzeti Bizottságok, a direktóriumok és a falutanácsok látták el. A független Magyar Köztársaság 1946. február 1-i kikiáltásáig az általános közigazgatási feladatok végzése elsődlegesen csak a lakosság ellátására, élelmezésére, a háborús károk felszámolására irányult, amely a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felügyelete mellett valósult meg. A védelmi igazgatás legfelsőbb szintjén a köztársasági államforma a köztársasági elnöki hatalmi ág kezdeti rendszerét honosította meg hazánkban. A köztársasági elnöki intézményben a védelmi igazgatással kapcsolatos egyes legfontosabb döntések meghozatalának hatásköre megoszlott a köztársasági elnök és a Nemzetgyűlés között. „…A köztársasági elnök hadüzenetre, a hadiállapot beálltának megállapítására, békekötésre, a honvédségnek az ország határain kívüli alkalmazására csak a Nemzetgyűlés előzetes felhatalmazásával jogosult...”.3 A honvédelmi igazgatás tevékenysége a háború végétől elsődlegesen az új honvédség megteremtésére, illetve a létrehozott katonai szervezeteknek az ország újjáépítésébe történő bevonására irányult. Ezen tevékenység irányítása a Honvédelmi Minisztérium útján történt, amelyben a területi és helyi közigazgatási szerveknek gyakorlatilag nem volt szerepük. A katonai igazgatás szervezete négy elemből 3

Az 1946. évi I. törvénycikk 11. §.

140


álló hatósági rendszerre épült. A katonai kerület parancsnokságok (kezdetben hét, majd 1946 márciusától négy) negyedfokú katonai területi hatóságként, a kiegészítő parancsnokságok harmadfokú katonai területi hatóságként funkcionáltak. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság által meghatározott igényeknek megfelelően 1946. márciusától jelentős változás következett be. A haderő létszámát 40 000 főről 20 000 főre csökkentették, a határportyázó századokat kivonták a katonai kerület parancsnokságok alárendeltségéből és a megalakuló Határőr Parancsnokság alárendeltségébe kerültek. Csökkentették a katonai igazgatási feladatokat ellátó kerületparancsnokságok és kiegészítő parancsnokságok számát. A Határőrség 1949. decemberében kivált a hadsereg kötelékéből és a Honvédelmi minisztérium alárendeltségéből átkerült a Belügyminisztérium irányítása alá. Az 1945–1948 közötti időszakról megállapítható, hogy a kialakult helyzetnek, és a haderő részéről felmerülő követelményeknek megfelelő országmozgósítási követelményekről nem beszélhetünk. Ezen a területen — annak is a fegyveres erőket érintő fejlesztés részterületén — majd csak az 1950-es évektől tapasztalható változás.

A védelmi igazgatási rendszere 1949–1989 között A II. világháborút követő államszervezet átszervezése az 1949. évi XX. törvény az Alkotmány felhatalmazásán alapult. A népszuverenitást (formailag) az Országgyűlés gyakorolta. Az államfői hatalmat az Elnöki Tanács testülete és annak elnöke testesítette meg. A végrehajtó hatalom szerepét a Minisztertanács látta el. A kormány a Minisztertanács Tanácsi Hivatala útján közvetlen irányítást gyakorolt a helyi közigazgatási szervek felett. Az illetékes minisztériumok ugyancsak közvetlenül irányították a területi és helyi szakigazgatási szerveiket. A Honvédelmi Minisztérium általános honvédelmi irányítási és ellenőrzési hatáskört gyakorolt minden ágazat felett. Az 1950. évi tanácsrendszer létrejöttéből adódóan a közigazgatás szervezetrendszere és a katonai igazgatás nem volt összhangban, ugyanis a közigazgatási rendszer község, járás, megye szervezeti szintű tagozódásból állt, míg a katonai kerületek nem voltak összhangban ezekkel. 1955-ben határozat született arról, hogy a kerületi parancsnokságok helyett létrehozzák a megyei hadkiegészítő parancsnokságokat, végrehajtó szerveikként a járási, városi fővárosi kerületi kiegészítő parancsnokságokat. A katonai igazgatás felső szintje továbbra is a Honvédelmi Minisztérium maradt. Ezzel a szervezeti renddel a katonai igazgatás rendszere igazodott a közigazgatási szervek felépítéséhez. A védelmi igazgatás másik fontos területét az országmozgósítást érintően az Üzemgazdasági Tanács több száz határozatot hozott a magyar hadiipar helyreállítására. Feladatokat kapott az egészségügy, a közlekedési és hírközlési tárca a honvédség szükségletei biztosítása terén. 141


A gazdaság területén 1950-től évente készült mozgósítási terv melyet az Országos Tervhivatal készített. Az ’50-es években került létrehozásra az Állami Tartalék, amely a hadiipar és a hadsereg alapvető nyersanyag és üzemanyagkészleteit tárolja, és rendelkezik az ehhez szükséges raktár és üzemanyag tároló hálózattal. A Minisztertanács Honvédelmi Tanácsa 1959-ben határozatot hozott az országmozgósítási munka újjászervezésére. A határozat alapján intenzív tevékenység indult meg az új honvédelmi törvény kidolgozására, tekintettel arra, hogy az ország államberendezkedése 1948-49-től gyökeresen megváltozott azonban, a védelmi igazgatást továbbra is a hatályban lévő 1939. évi II. törvénycikk szabályozta. Az új törvény parlamenti előterjesztésére 1960-ban került sor (1960. évi IV. törvény). Az új törvény első ízben foglalta össze a honvédelemmel kapcsolatos feladatokat. A törvény alapján a honvédelem célja az ország lakosságának, szerveinek, területének és gazdaságának felkészítése, szükség esetén mozgósítása és igénybevétele a haza megvédésére. Az állami, gazdasági és társadalmi szervezetek irányítói már békében is kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket az ország védelmi felkészítése érdekében. A törvényben egyúttal meghatározták a hatásköri kérdéseket. E vonatkozásban az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, háború idején létrehozandó Honvédelmi Tanács, a Minisztertanács és annak Honvédelmi Bizottsága a miniszterek, országos hatáskörű szervek vezetői, a fővárosi és megyei honvédelmi bizottságok feladatait és hatásköreit. A rendkívüli hatalomgyakorlás jogkörét a háború vagy közvetlen háborús veszély időszaka mellett — eltérően az 1939. évi II. törvénycikktől — az új törvény kiterjesztette a népi demokratikus államrend illetve a társadalmi rend védelme területére is. A kibővült honvédelmi igazgatási feladatokat a közigazgatás 1968. évi átszervezése is érintette. Helyi és területi szinten az államigazgatási, ezen belül a honvédelmi igazgatási feladatok irányítása egy kézbe került. A honvédelmi igazgatással összefüggő feladatok végrehajtásáért minden szinten a tanács végrehajtó bizottság titkára lett felelős. A honvédelmi felkészítéssel és országmozgósítással kapcsolatos hatásköröket az állami irányítás központi szintjén határozták meg. Az 1970-es évek közepéig végbement kül- és belpolitikai, valamint közigazgatási változások következtében a honvédelem nagyobb méretű össztársadalmi feladattá vált. Ennek eredményeként új honvédelmi törvényt alkottak (a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény), amely a korábbinál részletesebben szabályozta a rendkívüli helyzetekben működő államhatalmi szervek tevékenységét. Meghatározta a honvédelem irányításának rendjét, a honvédelmi igazgatás rendszerét, tételesen felsorolta az államigazgatási szervek honvédelmi igazgatási feladatait. A védelmi igazgatással kapcsolatos legfontosabb hatáskörök az Elnöki Tanács jogkörébe tartoztak. Az Alkotmány nem rendelkezett sem a minősített időszakokról, sem a fegyveres erőkről, és az Elnöki Tanácsot hatalmazta fel 142


mindazon jogkörökkel, amely az állam biztonságát súlyosan fenyegető veszély megállapítására, kihirdetésére és a Honvédelmi Tanács létrehozására irányul. A Honvédelmi Tanács háborús időszakban átruházott jogkörben gyakorolja az Elnöki Tanács, valamint a Minisztertanács jogkörét. Az Országgyűlés a védelmi igazgatás terén kizárólag a hadiállapot kinyilvánításának és a békekötés jogát gyakorolta. A honvédelmi törvény felsorolta a rendkívüli időszakokban szükségessé váló és alkalmazható intézkedéseket, amelyek alapul szolgáltak a háborús jogszabályok tervezetinek kidolgozásához. A törvényi szabályozással összhangban alakították ki a honvédelmi felkészítéssel kapcsolatos követelményrendszert, határozták meg a gazdaságmozgósítási igényeket, az országmozgósításban részt vevő szervek feladatait. Kiemelt fontosságú volt a gazdaságmozgósítás békeidős megszervezése, központi szinten történő tervezése és koordinálása.

A védelmi igazgatás rendszere 1990–1993 között Az Alkotmány 1989. október 23-án történt módosításával a védelmi igazgatás 1976-tól kialakított rendszere jelentős módosuláson ment keresztül. Az Alkotmány módosításával bevezetésre kerültek a ma is hatályos minősített időszakok. Az alaptörvény kizárólag az Országgyűlés hatáskörébe utalta a rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetésének, a Honvédelmi Tanács létrehozásának és a fegyveres erők országon kívüli illetve azon belüli alkalmazása engedélyezésének jogát. Az önkormányzati rendszer kialakításával a területi védelmi igazgatás átmeneti rendezésére a kormány újraszabályozta a fővárosi és megyei honvédelmi bizottságok hatáskörét. A honvédelmi bizottságok hatásköre kiterjedt az illetékességi területükön működő polgármesterek, dekoncentrált szervek, valamint a megyei önkormányzatok irányítása alá tartozó szervek védelmi tevékenysége a feladatok és követelmények meghatározása, a fegyveres erők mozgósításával kapcsolatos feladatok végrehajtásának irányítására. A védelmi igazgatás rendszere területi szinten alapvetően megváltozott. Kialakultak a 2-3 megye területén illetékes régiók, élükön a köztársasági megbízottal, aki a régió megyéiben a honvédelmi bizottság elnöki tisztét is betöltötte. A honvédelmi igazgatás terén a katonai igazgatás felsőszintű vezetésében is változás következett be. A Honvédelmi Minisztérium tisztán államigazgatási szervként működött, a területi katonai igazgatási szervek irányítása továbbra is a Honvéd Vezérkar hatáskörébe tartozott. A megváltozott jogi környezet a honvédelmi rendszer összetevőin belül a katonai védelem szerepének megváltozása a polgári védelem szervezeti és irányítási rendszerében is alapvető módosulásokat eredményezett. Ennek eredményeként a polgári védelem irányítását 1992-től a honvédelmi minisztertől a belügyminiszter vette át. 143


A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 1994. január 1-i hatálybalépésével megszülettek mindazon jogszabályi alapok, amelyek a demokratikus jogállamiság követelményeinek megfelelően biztosítják honvédelem irányítását, meghatározzák a védelmi felkészítés követelményeit, a védelemben részt vevő szervek feladatait.

Következtetések Az eddigiekből következtethető, hogy a magyarság történetében a védelmi igazgatás, az ország védelmi felkészítése hosszú évszázadokon keresztül a karizmatikus és a legális hatalomgyakorláson át a szokásjogon alapult. A magyar államiság kezdeti idején fellelhetőek a törvényi szabályozások (királyi rendeletek), amelyek a sajátos nemzeti érdekeket és értékeket tartották szem előtt. A védelmi igazgatás mai értelemben vett törvényi szabályozása az 1867-es kiegyezés időszakától datálható, amely publikus jogszabályokon alapult. A két háború közti időszak jogi rendszerét az jellemezte, hogy az országnak nem volt írott Alkotmánya, bizonyos részei felfedezhetők a Werbőczy hármas könyve és a Szent Korona Tan téziseiből. Az ország védelmi felkészítését érintő átfogó jogszabály az 1939-es II. törvénycikk hatálybalépésével történt. Az ország honvédelmének előkészítése érdekében meghatározta: ¾ a honvédség tagozódását, feladatát és kiegészítését; ¾ a közintézmények honvédelmi érdekű megszervezését; ¾ a honvédelmi szolgáltatásokat és honvédelmi érdekű gazdasági korlátozásokat; ¾ a légoltalom megszervezését, a kivételes hatalom előkészítését és bevezetését. A II. világháború utáni évek országvédelmi szükségleteit, a haderő kereteit, alapvetően a fegyverszüneti szerződés illetve a Szövetséges Hatalmak ellenőrző bizottsága által meghatározott lehetőségek behatárolták. A honvédelem fő feladatának az ország helyreállításában való részvételt tekintették. Az ’50-es évektől a népgazdaság honvédelmi felkészítését, annak tartalmát és követelményeit az esetlegesen bekövetkező újabb világméretű háború várható lefolyása határozta meg. Az igazgatás terén lényeges változást a közigazgatási rendszer (tanácsi rendszer) módosulása jelentett. Az időszak sajátossága az, hogy a Honvédelmi Minisztérium kivételével minden ágazat rendelkezett saját szakigazgatási szervvel, azonban a Honvédelmi Minisztérium általános honvédelmi irányítási és ellenőrzési jogkört gyakorolt. Az 1960-ban elfogadott új honvédelmi törvény egy jogszabályi keretben foglalta össze a honvédelemmel és a honvédelmi igazgatással kapcsolatos feladatokat, amelyek kisebb változtatással a későbbi 1976-os honvédelmi törvényben is szerepeltek. A védelmi igazgatás törvényi szabályozása a honvédelemről szóló törvény által az adott korszak államberendezkedésének megfelelő 144


jogi alapot biztosított a védelmi felkészítésben és országmozgósításban érintett állami szervek tevékenységéhez. Az 1976. évi honvédelmi törvény jellemzője az, hogy a honvédelem kérdését nem ágazati, hanem össztársadalmi ügyként kezelte. Mindezek alapján a honvédelmi feladatokat kiterjesztette a társadalom valamennyi területére. Az 1948–1989 közötti időszak meghatározó sajátossága volt, hogy a védelmi igazgatás területén különös hatáskörrel rendelkezett az MSZMP pártapparátusi szervezete. Ez az apparátus gyakorolta a közvetlen pártfelügyeletet a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, továbbá a védelmi igazgatás területén hatáskörrel rendelkező állami szervek felett. A védelmi igazgatás 1976-tól kialakított rendszere az Alkotmány 1989. évi módosításaival, az önkormányzati rendszer kialakításával, a pártirányítás megszüntetésével, valamint a honvédelmi bizottságok korábbi rendszerének megváltoztatásával 1990-től kezdődően jelentős módosuláson ment keresztül. Az 1993-ban elfogadott új honvédelmei törvény elvetette a totális honvédelem koncepcióját, a Minisztertanács Honvédelmi bizottsága, és a Honvédelmi Minisztérium gyakorlatilag kizárólagos ellenőrzési és irányítási jogát a rendkívüli időszakok vonatkozásában. Az új törvény ezeket a jogosítványokat viszszahelyezte az Országgyűlés hatáskörébe. A jogi környezet biztosítja azt is, hogy a védelmi igazgatás rendszerének jogi alapjai ismét valamennyi hatalmi ág tevékenységére kiterjedjen.

A VÉDELMI IGAZGATÁS NAPJAINKBAN Az ország fegyveres és nem fegyveres védelmét biztosító honvédelmi rendszer elemeként meghatározó szerepet tölt be a védelemre felkészült és működőképes államszervezet, más néven a közigazgatás szervezetrendszere. Az államvezetés e területe az országvédelemmel kapcsolatos rendkívüli időszakokban centrális irányítású, hierarchikus felépítésű rendszerben működik és az országvédelemmel kapcsolatos irányító-végrehajtó feladatait a védelmi felkészítés időszakában kialakított és begyakorolt eljárásmódok alkalmazásával, a jogszabályokban és az állami irányítás egyéb jogi eszközeiben felhatalmazott rendkívüli jogalkalmazási tevékenységével biztosítja. Ahhoz, hogy átfogóan értelmezni tudjuk a honvédelmi rendszer elemeit, — ezen belül a védelmi igazgatás feladatait és szervezetrendszerét — az alábbi fogalmakat kell meghatározni: ¾ Országvédelem (honvédelem): olyan komplex védelmi tevékenység, amely során az ország szuverenitása, szövetségi kötelezettségeinek teljesítése, valamint más válsághelyzetek kezelhetőségének érdekében humánés anyagi erőforrások tervezésére, felkészítésére, koncentrálására, szükség 145


¾

¾

¾

¾

¾

¾

esetén mobilizálása végrehajtására irányul. Az országvédelem komplexitása azt jelenti, hogy annak szervezet- és intézkedési rendszere képes az ország külső és belső biztonságát veszélyeztető cselekmények vagy természeti, technikai és társadalmi eredetű válsághelyzetek megoldására. Minősített időszak: az állam életének olyan kivételes tartalommal rendelkező időszaka, amelyben, az alaptörvényben (Alkotmányban) meghatározott kivételes jogrenden alapuló hatalom érvényesíthető. Minősített időszakok: megelőző védelmi helyzet, rendkívüli állapot; szükségállapot; veszélyhelyzet; Alkotmány 19/E § (1) bekezdésében meghatározott eset. Védelmi igazgatás: a közigazgatási szervezetrendszer alkotórésze, olyan intézményi feladatokat megvalósító rendszer, amely az országvédelem érdekében a társadalom erőit összefogja, ellátja a jogszabályokban meghatározott védelmi felkészítéssel és országmozgósítással összefüggő központi, területi és helyi szintű feladatokat. Védelmi felkészítés: a honvédelemben részvevő Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, valamint az e feladatokban részvevő állami és más szervek (nemzetgazdasági, társadalmi szervek, lakosság) felkészítése a tervezett honvédelmi, országmozgósítási és minősített időszaki feladatok ellátására. Magába foglalja az ország területének védelmi célú előkészítését (hadszíntér-előkészítését) valamint a védelmi igazgatás és közreműködői számára meghatározott feladatokra való felkészülés feladatait. Országmozgósítás: az országot érintő válság esetén, az állam biztonságát fenyegető veszély megelőzése, a bekövetkezett veszély elhárítása és következményeinek felszámolása érdekében történő rendszabályok bevezetése, az erőforrások igénybevétele és az állami intézményrendszer átállítása a meghatározott feladatok végrehajtására. Katonai igazgatás: a honvédelmi igazgatás része, amelyet a jogszabályokban meghatározott és hatáskörrel felruházott katonai szervezetek végeznek, a honvédelmi felkészítés és a honvédelmi feladatok ellátása érdekében. Az ország területének védelmi célú előkészítése (hadszíntér-előkészítés): a honvédelmi felkészítés része, amely az ország egész területére kiterjedő, békében és háborúban megvalósítandó rendszabályok összessége, amely megteremti az ország védelmének sikeres feltételeit. A hadszíntér-előkészítés feladatait a külön erre kijelölt állami szervek és a Magyar Honvédség végzi. Ezen feladatok végrehajtásával teremthető meg a Magyar Honvédség sikeres alkalmazásának feltételei, valamint az eredményes állami és katonai vezetés biztosítása.

A védelmi igazgatás struktúrája

146


A védelmi igazgatás struktúráját alapvetően a honvédelmi feladatokra vonatkozó szabályozások, törvények határozzák meg, így ezek változása jelenti a struktúra változását. A minősített időszaki működést a honvédelmi törvény egyértelműen szabályozza, azonban a kormány kompetenciájába tartozó úgynevezett civilizációs katasztrófák, veszélyhelyzet (polgári védelmi törvény szerinti események) idejére, bár a területi irányítás a megyei védelmi bizottság feladata volt, az országos irányítás más és más módon valósult meg. Ezt oldotta meg az 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről. A felkészülés, védekezés egységes követelményeit a kormány a katasztrófavédelemmel összefüggő döntéseinek előkészítése során a Kormányzati Koordinációs Bizottság útján érvényesíti. A honvédelmi feladatok mellett a katasztrófavédelem területén új kihívások jelentkeztek, a polgári védelem irányítása 1990-től a belügyminiszter hatáskörébe került. Ezt követte a nukleárisbaleset-elhárítás felső szintű vezetése feladatainak átadása. A Belügyminisztérium vezető szerepének erősödése békekatasztrófák idején egybeesett a honvédség békelétszámának drasztikus csökkentésével. Békeidőszakban jól elkülönülnek a jog- és hatáskörök, feladatrendszerek az önkormányzati és államigazgatási szervek között. Az önkormányzatoknál a polgármester az önkormányzati, a jegyző az államigazgatási feladatok ellátása során a védelmi felkészítéssel kapcsolatos helyi szintű hatásköri feladatokat is gyakorolja normál, béke időszakban. Minősített időszakban a megyei közgyűlés elnöke gyakorolja a védelmi bizottság (helyi önkormányzati képviselőtestület) teljes hatáskörét.

Országmozgósítás 1999. őszén — az Államtitkárság megszűnésével — a védelmi felkészítéssel és országmozgósítással kapcsolatos kormányhatáskörök visszakerültek a HM Védelmi Hivatalhoz, a gazdaságmozgósítás tevékenység irányítása a Gazdasági Minisztérium feladatkörében jelent meg, míg a Gazdaságbiztonsági Tartalékolási Tárcaközi Bizottság vezetésének joga a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe került. Az országmozgósítás kormányzati irányításának eredményessége döntő módon attól függ, hogy a központi akarat és döntés a rendszerben részt vevő szerveknél hogyan valósul meg. Békeidőszakban a normatív támogatások eszközével, a helyi önkormányzatok decentralizált tevékenysége útján érvényesül az állami irányítás. Minősített időszakban megnő a központi operatív utasítások jelentősége.

147


Területi szinten A védelmi igazgatás feladatait a megyei közgyűlés elnöke látja el. A közgyűlés elnökének irányítási tevékenységét a felkészülési és a minősített időszakokban egyaránt védelmi bizottság segíti, melynek döntés előkészítő, javaslattevő, konzultatív hatásköre békeidőszakban döntési joggal is kiegészül.

A körzeti koordináció Szerve a városi helyi védelmi bizottság, mely a megyei védelmi bizottság által kijelölt közigazgatási területen összefogja a helyi szervek munkáját. Vezetője a kijelölt központ (város) polgármestere.

A helyi (települési) Országmozgósítási feladatok végrehatásáért a polgármester felel. A polgármester biztosítja a honvédelmi kötelezettségek teljesítésének feltételeit, végrehajtja a honvédelmi felkészítés és mozgósítás területi tennivalóit, szervezi és irányítja a polgári védelmet, végrehajtja a lakosság védelmével és ellátásával kapcsolatos közigazgatási feladatokat. Ezek egyrészt közigazgatási, szervezési hatáskörbe tartoznak, másrészt hatósági hatáskörbe. A polgármesterek hatósági feladataikat a jegyző és a polgármesteri hivatal munkakörébe tartozó feladatokként látják el. Mind a rendkívüli helyzetben való tevékenység, mind az arra való felkészülés területi szinten a védelmi bizottság, illetve a közgyűlés elnöke felelőssége mellett és vezetésével történik.

Veszélyhelyzeti védelmi feladatok Árvíz és belvízvédekezés feladatai Az árvíz és belvízvédekezés, valamit a helyi vízkárelhárítás államigazgatási feladat- és hatáskörét — a külön jogszabályban meghatározottak szerint — a megyei közgyűlés elnöke, illetőleg a polgármester látja el. A vízgazdálkodásért felelős miniszter ellátja a megyei védelmi bizottság árvíz- és belvízvédekezéssel kapcsolatos tevékenységének szakmai irányítását. A védelmi bizottság a megye területén irányítja és összehangolja a helyi védelmi bizottságok, polgármesterek valamit a honvédelmi törvényben felsorolt más szervek védekezéssel kapcsolatos polgári védelmi és más feladatainak állátást és az arra való felkészülését.

Polgári védelem feladatai A megyei illetve a helyi védelmi bizottság illetékességi területén irányítja és összehangolja — a helyi védelmi igazgatási szervek, valamint a centrális alárendeltségű közigazgatási szervek, települési önkormányzatok irányítása alatt 148


álló szervek, egészségügyi és gyógyszerellátást végző szervek, oktatási, kulturális, tudományos intézmények, a műsorszóró rádió- és televízióállomások a közlekedési, szállítási, távközlési, hírközlési szervek és a posta szervei, a jegybank a közellátást illetve közszolgáltatást végző szervek, továbbá minden olyan szerv, amely jogszabály alapján valamely honvédelmi feladat ellátására vagy honvédelmi kötelezettség teljesítésében való közreműködésére kötelezett — polgári védelmi feladatai ellátását és az arra való felkészülést.

Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszer feladatai Az atomenergia békés célú felhasználása, mint minden tevékenység, magában hordozza a véletlenszerű meghibásodás, üzemzavar lehetőségét. A lakosságot, a környezetet veszélyeztető nukleáris veszélyhelyzet esetére, annak elhárítására, következményeinek csökkentésére illetőleg megszüntetésére még 1989-ben létrehozták az Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Rendszert, az ONR-t. A változások magának az atomtörvényeknek az újrafogalmazása, az új társadalmi körülmények kiérlelték a jelenlegi, működő rendszert, ez volt az első olyan Kormánybizottság által vezetett védekezési rendszer 1989-ben, mely ágazati és területi szinten is szabályozta a védekezést, és gyakorlatilag a mai Kormányzati Koordinációs Bizottság őse volt. A nukleáris létesítményeken kívül intézkedések megtételére jogosultak a rendszer résztvevői. A megyei védelmi bizottság elnöke halasztást nem tűrő esetben a nukleáris létesítménytől kapott információ alapján megállapítja a nukleáris veszélyhelyzet fennállását és annak megszűnését.

Műemlékvédelem, kulturális javak védelme feladatai A megyei védelmi bizottság, a megyei közigazgatási hivatal vezetője, a helyi védelmi bizottság és a települési polgármester műemlékvédelmi feladata, hogy rendkívüli események esetén a szükségessé váló intézkedéseket saját hatáskörben megtegye, a védelmi és kárelhárítási munkákat a műemléken és a műemléki jelentőségű területeken — az állami műemlékvédelmi szervezettel együttműködve — megszervezze és elvégeztesse. Kulturális örökségünk kiemelkedő értékű javainak védelméről elsősorban helyben, egyes esetekben központi befogadó helyen illetve a védelmi bizottság által kijelölt megfelelő védelmet biztosító objektumokban kell gondoskodni.

A katasztrófák elleni védekezés irányítása és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés feladatai Az erről szóló törvény gyakorlatilag a polgári védelmi törvény által meghatározott feladatokat újból felsorolja, külön csoportosítva a felkészülés és a védekezés irányítása során jelentkező feladatokat. 149


Új elem a települések közötti kölcsönös segítségnyújtás, értesítés, riasztás, tájékoztatás szervezése. A polgári védelmi törvény szerint más település érdekében a megyei közgyűlés elnöke rendeli el a polgári védelmi szervezetek alkalmazását. Az utóbbi évek természeti csapásai olyan mértékűek voltak, hogy a védekezés emberi élet–anyagi javak érdekében csak a kormány általi vezetéssel, széleskörű összefogással, együttműködéssel volt megvalósítható. Az árvízi védekezés során két alkalommal is minősített időszakot, veszélyhelyzetet hirdetett ki a kormány az ország egy részére. Az érintett körzetekben a közgyűlés elnöke és a védelmi bizottság, a munkacsoportok megfelelő támogatásával eredményesen látta el feladatát.

Változások az önkéntes haderőre bevezetésével Az önkéntes haderő kialakítása és a honvédelmi intézményrendszer átalakítása érdekében az Országgyűlés mint alkotmánymódosító hatalom 2005-ben új törvényt léptetett életbe, mely a 2004. évi CIV. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról címet viseli. Leglényegesebbnek tartott meghatározásai a védelmi igazgatást érintően a következők: „Az Országgyűlés külső fegyveres támadás veszélye esetén vagy szövetségi kötelezettség teljesítése érdekében meghatározott időre kihirdeti (meghosszabbítja) a megelőző védelmi helyzetet, és felhatalmazza a Kormányt a szükséges intézkedések megtételére, a döntéshez a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.”4 A képviselő nem lehet köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Állami Számvevőszék elnöke, alelnöke és számvevője, bíró, ügyész, közigazgatási szerv alkalmazottja — a kormány tagja és a politikai államtitkár kivételével —, továbbá a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja. A törvény az öszszeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja. „A Kormány irányítja a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek működését.”5 A kormány a megelőző védelmi helyzet kihirdetésének kezdeményezését követően a közigazgatás, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek működését érintő törvényektől eltérő intézkedéseket vezethet be; az így bevezetett intézkedések hatálya az Országgyűlés döntéséig, de legfeljebb 60 napig tart, azokról a kormány a köztársasági elnököt és az Országgyűlés illetékes bizottságait folyamatosan tájékoztatja.

4 5

A 2004. évi CIV. törvény az 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) módosításáról. Uo.

150


Veszélyhelyzetben és megelőző védelmi helyzetben a kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján egyes törvények rendelkezéseitől eltérő rendeleteket és intézkedéseket hozhat. A veszélyhelyzetben és a megelőző védelmi helyzetben alkalmazható szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. „A Magyar Honvédség alapvető kötelessége a haza katonai védelme és a nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása.”6 A Rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme. A Határőrség alapvető feladata az államhatár őrzése, rendjének fenntartása. A Magyar Honvédség feladatairól és a rá vonatkozó részletes szabályokról szóló, továbbá a Rendőrségről, a Határőrségről, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról szóló törvények elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A Magyar Honvédség, a Határőrség, a Rendőrség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak. „A Magyar Honvédség nem hivatásos katonai állományú tagjának és a Határőrség nem hivatásos rendvédelmi állományú tagjának pártban való tevékenységére a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátokat állapíthat meg.”7 Rendkívüli állapot idején, vagy ha arról megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával határoz, a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgár férfiakat — törvényben meghatározottak szerint — hadkötelezettség terheli. Akinek lelkiismereti meggyőződése a katonai szolgálat teljesítésével összeegyeztethetetlen, polgári szolgálatot teljesít. A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárok számára törvény polgári védelmi kötelezettséget és rendkívüli állapot idejére honvédelmi munkakötelezettséget írhat elő. A természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhetőek. Úgy gondolom célszerű megemlíteni a védelmi igazgatást érintően a 2004 évi CV. törvényt a honvédelemről és a Magyar Honvédségről melynek ide vonatkozó részei a honvédelmi kötelezettségek rendszerét és a hadkötelezettség problémakörét érintik. Ez a törvény szintén 2005. január 1-jén lépett hatályba.

A honvédelmi kötelezettségek rendszere

6 7

Uo. Uo.

151


Az állampolgárok a nemzeti és szövetségi védelmi feladatok végrehajtása érdekében általános honvédelmi kötelezettségként — az Alkotmányban és a törvényben meghatározottak szerint — személyes szolgálat és vagyoni szolgáltatás teljesítésére kötelezhetők. A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárokat személyes honvédelmi kötelezettségként: „megelőző védelmi helyzet és rendkívüli állapot idején hadkötelezettség, rendkívüli állapot idején honvédelmi munkakötelezettség, valamint polgári védelmi kötelezettség teljesítése terheli.”8 Az ország területén lakóhellyel rendelkező természetes személy állampolgárságára való tekintet nélkül, továbbá az ott működő jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet — szolgáltatásra kötelezett — vagyoni szolgáltatásként a törvényben meghatározott gazdasági és anyagi szolgáltatásra kötelezhető.

A hadkötelezettség Az általános hadkötelezettség alapján rendkívüli állapot idején és az Országgyűlés külön döntése alapján megelőző védelmi helyzetben a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú, magyar állampolgárságú férfi hadköteles. A hadkötelezettség a 18. év betöltésekor kezdődik, és annak az évnek a december 31. napjáig áll fenn, amelyben a hadköteles a 40. évét betölti. „A hadkötelezettség magában foglalja a tájékoztatási (adatszolgáltatási), bejelentési, megjelenési és szolgálati kötelezettséget. Nem hadköteles az a személy, aki a törvény hatálybalépését megelőzően vagy azt követően polgári szolgálat teljesítésére kapott engedélyt.”9

Minősített időszakok A 2004-évi CV. törvény a Honvédelemről és a Magyar Honvédségről külön fejezetben foglalkozik a RENDKÍVÜLI INTÉZKEDÉSEKkel, melyek a Köz-, és Védelmi igazgatási tevékenységnek egyik meghatározó feladatkörébe tartoznak. A törvény tartalmazza a minősített időszakok felsorolását és a velük kapcsolatos teendők meghatározását. Ennek megfelelően a minősített időszakok a következők: ¾ MEGELŐZŐ VÉDELMI HELYZET; ¾ RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT; ¾ SZÜKSÉGÁLLAPOT; ¾ AZ ALKOTMÁNY 19/E. §-A SZERINTI ESET ÉS ¾ VESZÉLYHELYZET.

8 9

A 2004. évi CV. törvény a Honvédelemről és a Magyar Honvédségről. Uo.

152


A minősített időszakoknak vannak azonos és eltérő sajátosságai, melyek idején alkalmazható szabályok lehetnek általánosak, mindegyik helyzetre érvényesek és speciálisak csak egyes esetekben alkalmazhatóak, bevezethetőek.

Általános rendelkezések A megelőző védelmi helyzet, rendkívüli állapot, szükségállapot az Alkotmány 19/E. §-a szerinti eset, valamint veszélyhelyzet idején alkalmazható szabályokat a bevezethető rendkívüli intézkedéseket a honvédelmi törvény állapítja meg. A Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején a törvény által meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezetheti be. A köztársasági elnök szükségállapot idején szintén a Honvédelmi Törvény által felruházott hatalmánál fogva, valamint más törvényekben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezetheti be. A kormány megelőző védelmi helyzetben, az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben és veszélyhelyzetben a meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be. A megelőző védelmi helyzet kihirdetését megelőzően, annak kezdeményezését követően, az állampolgárok alapvető jogainak lényeges tartalmát nem érintve meghatározott intézkedéseket vezethet be. A rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács által kiadott rendeletek, szükségállapot idején a köztársasági elnök által bevezetett rendkívüli intézkedések, megelőző védelmi helyzet idején, az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben illetve veszélyhelyzetben a kormány által bevezetett rendkívüli intézkedések végrehajtásának területi követelményeit és feladatait illetékességi területén a megyei közgyűlés elnöke, a fővárosban a főpolgármester rendeletben állapítja meg. A megelőző védelmi helyzet, rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején, az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben illetve veszélyhelyzetben bevezetett egyedi rendkívüli intézkedéssel ellentétes jogszabály nem alkalmazható. Felhatalmazást kap a kormány, hogy a jogalkotás rendjére előírt szabályok megfelelő alkalmazásával, kihirdetésre alkalmas állapotba előkészítse a Honvédelmi Tanács illetve a köztársasági elnök rendeletének tervezeteit. A tervezeteket a döntésre jogosult illetve a végrehajtásért felelős személyek (szervek) részére meg kell küldeni.

A honvédelmi igazgatás körében alkalmazható rendkívüli intézkedések A Honvédség tényleges katonai és a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok rendeletben — a békeidőszakban irányadó szabályoktól eltérően — állapíthatók meg (rendkívüli szolgálat). 153


Rendelet alapján: ¾ szünetel a Honvédség hivatásos állományába történő felvétel; ¾ a hivatásos állomány tagjai a szolgálati viszonyukról nem mondhatnak le; ¾ a katonai szolgálatra behívottak a szükséges ideig a szolgálatban viszszatarthatók; ¾ a rendkívüli szolgálati idő kezdete és vége a megelőző védelmi helyzethez, rendkívüli állapothoz vagy szükségállapothoz igazodóan szabályozható; ¾ a rendfokozatba történő előléptetésre külön szabályok állapíthatók meg; ¾ a beosztásba történő kinevezés és felmentés, az áthelyezés, a vezénylés, a kirendelés, az ellátás, a szabadság és a fegyelmi felelősség, továbbá a rendkívüli szolgálat egyéb szabályai a hatályos szabályoktól eltérően is megállapíthatók; ¾ a rendkívüli szolgálati kötelezettségüket teljesítők érdekvédelmének szabályait a megbecsülés, az anyagi támogatás, valamint érdekeik elismerése és védelme érdekében kell megállapítani. A Honvédség és a rendvédelmi szervek tagjainak a rendkívüli szolgálat alatt szerzett jogosultsága és kedvezménye a megelőző védelmi helyzet, rendkívüli állapot vagy a szükségállapot megszűnését követően is érvényesíthető. Jogszabály a megelőző védelmi helyzet, rendkívüli állapot vagy a szükségállapot idejére a felsőoktatásra vonatkozó törvényektől eltérő szabályokat állapíthat meg. A rendkívüli szolgálatot teljesítők érdekvédelmére az általánosnál kedvezőbb szabályokat rendelet állapíthat meg. A törvény érdekvédelmi szabályai kiterjeszthetők az egyéb honvédelmi kötelezettséget teljesítőkre is. Rendelet alapján: ¾ a rendkívüli szolgálatot teljesítők illetménye a szolgálat sajátosságaira tekintettel a békeidőszak szabályaitól eltérően állapítható meg, az illetmény egy részét pedig a hozzátartozónak kell folyósítani vagy letétként kell kezelni; ¾ a rendkívüli szolgálatot teljesítők ellátatlan hozzátartozóit családi segélyben kell részesíteni; ¾ a rendkívüli szolgálatból sebesülés, baleset vagy megbetegedés miatt leszereltek hozzátartozóit a betegség időtartamára családi segély illeti meg; ¾ további érdekvédelmi szabályok állapíthatók meg. A Honvédség és a rendvédelmi szervek tagjai részére a rendkívüli szolgálat teljesítéséért és a szolgálatuk során szerzett érdemeik elismeréséül rendeletben érdemrendek, érdemérmek és emlékérmek alapíthatók. Rendelet a Honvédség és a rendvédelmi szervek tagjainak a testülettel szemben fennálló anyagi felelősségéről szóló jogszabályoktól eltérően a rendkívüli szolgálatot teljesítőkre nézve kedvezőbb felelősségi és egyszerűsített káreljárási szabályokat állapíthat meg. 154


Rendelet alapján: ¾ kártérítési kötelezettséget megállapítani csak a rendkívüli szolgálatot teljesítő által szándékosan vagy bűncselekménnyel okozott kár miatt lehet; ¾ a rendelet a) pontján kívüli kár esetén csak a károkozóval és a károkozás tényállásával kapcsolatos adatokat kell jegyzőkönyvbe foglalni; ¾ a káreljárás során elháríthatatlan külső oknak kell tekinteni az ellenség tevékenysége folytán bekövetkezett kárt és hiányt; ¾ a rendkívüli szolgálat idején kártérítés nem hajtható végre.

A közigazgatásra, közrendre és közbiztonságra vonatkozó rendkívüli intézkedések A polgármester és a jegyző hatáskörébe tartozó államigazgatási feladatot rendelet is megállapíthat. A települési önkormányzat képviselő-testületének, illetőleg a fővárosi, megyei közgyűlésnek a feladat- és hatáskörét — a helyi önkormányzatokról szóló törvény 10. §-a (1) bekezdésének k) pontjában foglaltak kivételével — a polgármester gyakorolja. A polgármester és a jegyző a honvédelmi igazgatási, valamint a rendkívüli intézkedésekből adódó feladatait a megyei közgyűlés elnöke, a fővárosban a főpolgármester utasításai szerint látja el. A közigazgatási eljárásra vonatkozó törvény rendelkezései közül rendelettel módosítható: ¾ a bírósági felülvizsgálat alá nem tartozó eljárások köre; ¾ a hatáskör és illetékesség megállapítása; ¾ az eljáró közigazgatási szerv kijelölésének rendje; ¾ a megkeresés szabálya; ¾ az elintézési és egyéb határidő; ¾ a képviselet rendje; ¾ az elővezetés szabálya; ¾ az eljárás felfüggesztése; ¾ a jogorvoslat rendje; ¾ a végrehajtás szabálya. A honvédelmi szabálysértések miatt rendeletben elzárás büntetés is megállapítható. Rendeletben más szabálysértési jogszabályok is módosíthatók. Az újságíró, a tudósító és a sajtóterméket előállító (a továbbiakban: tudósító) csak az arra feljogosított szervek, hivatalos szóvivő, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, Duna Televízió és a Magyar Távirati Iroda által közölt adatokat használhatja fel tudósításához. A tudósító csak olyan tájékoztatón vagy hivatalos rendezvényen vehet részt, amelyre a rendező szervtől meghívást kapott. 155


Elrendelhető a sajtótermékek és a tömegtájékoztatást szolgáló más közlemények előzetes ellenőrzése és a megjelenésük közzétételi engedélyhez kötése. A közzétételi engedélyt a sajtóterméket ellenőrző katonai szerv (katonai cenzúra) adja ki. A nyomdák és más sokszorosításra alkalmas eszközök üzemeltetői szigorított biztonsági rendszabályok bevezetésére és megtartására kötelezhetők. A közúti, vasúti, vízi és légi járművek forgalma a nap meghatározott tartamára, illetőleg meghatározott területére (útvonalra) korlátozható illetve az ország egész területén vagy meghatározott részén ideiglenesen megtiltható. A megyei közgyűlés elnöke, a fővárosban a főpolgármester a védelmi és a lakossági ellátási érdekekre tekintettel — a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, az illetékes ágazati miniszter hozzájárulásával — a megállapított korlátozástól illetőleg tilalomtól eltérően rendelkezhet. Korlátozni lehet a lakosság utcán vagy más nyilvános helyen való tartózkodását (kijárási tilalom). A kijárási tilalmat és időtartamát a rádió, a televízió, a sajtó és hirdetmény útján, valamint a helyben szokásos módon a lakosság tudomására kell hozni. Közterületen tartandó rendezvényt, nyilvános gyűlést csak előzetes engedély alapján lehet tartani. A nyilvános rendezvény tartására vonatkozó engedély kiadása az illetékes rendőrfőkapitány hatáskörébe tartozik. A rendőrfőkapitány a nyilvános rendezvény engedélyezése iránti kérelmet a védelmi érdekek sérelme esetén a tény közlését meghaladó egyéb indokolás nélkül elutasíthatja. Elrendelhető, hogy az ország meghatározott területét a lakosságnak a szükséges időtartamra el kell hagynia (kitelepítés), egyben kijelölhető a lakosság új tartózkodási helye. A lakosság elszállításáról a polgármester gondoskodik. Elrendelhető: ¾ az ország meghatározott területén való tartózkodás korlátozása, illetve engedélyhez kötése; ¾ hogy az ország meghatározott területére utazni, azon átutazni vagy onnan kiutazni csak engedéllyel szabad; ¾ rendezvények tartása korlátozható, illetve megtiltható; ¾ a magyar állampolgárok külföldre utazása; ¾ a külföldiek beutazása. Elrendelhető az ország területén élő nem magyar állampolgárok jelentkezési kötelezettsége, a tartózkodásukra vonatkozóan pedig külön szabályok vezethetők be. A nem honvédelmi célt szolgáló robbanóanyagok gyártása, forgalomba hozatala, vásárlása, szállítása, tárolása korlátozható illetve engedélyhez köthető. 156


Az ország egész területén vagy bármely részén: ¾ megtiltható a vadászat, valamint a vadász- és sportlövő fegyverek tartása, cseréje, fegyver és lőszer árusítása, vadászati és sportcélra történő behozatala, valamint a nem katonai célú lőterek használata; ¾ elrendelhető a polgári felhasználású lőfegyverek beszolgáltatása, összegyűjtése és biztonságba helyezése. Elrendelhető a folyamatos polgári védelmi szolgálat ellátása. Rendeletben állapíthatók meg a támadófegyverek hatása elleni védekezés szabályai. Ennek keretében meghatározhatók: ¾ a felkészítésre, a lakosság riasztására, az óvóhelyekre és az épületekre vonatkozó szabályok; ¾ a vasúti, közúti, vízi és légi járművek fényeinek, illetve a forgalmuk irányítására szolgáló fényforrások elsötétítésére vonatkozó követelmények; ¾ a lakosság magatartására vonatkozó szabályok. A veszélyeztetett területekről — a megelőző polgári védelmi intézkedés keretében — a honvédelmi, nemzetgazdasági és más szempontból fontos vagyontárgyak elszállítását biztonságba helyezésük végett el lehet rendelni (kiürítés). A visszamaradó lakosság és a tovább termelő üzemek szükségleteinek kielégítésére biztosítani kell a megfelelő visszamaradó készletet (állatállományt), egészségügyi anyagokat és termelési készleteket. A visszamaradó készletek nagyságát a megyei közgyűlés elnöke, a fővárosban a főpolgármester intézkedésének megfelelően a polgármester határozza meg. A vagyontárgyak elszállítását: ¾ polgári védelmi indokból a belügyminiszter; ¾ egyéb fontos okból az illetékes ágazati miniszter; ¾ a központi irányító szervekkel való összeköttetés megszakadása esetén a megyei közgyűlés elnöke, a fővárosban a főpolgármester; ¾ egyéb szükség esetén az illetékes katonai szervezet parancsnoka rendelheti el. A befogadási területeket és az elszállítási irányokat (útvonalakat) a (3) bekezdésben megjelölt elrendelő határozza meg. A vagyontárgyak elszállításával, illetőleg biztonságba helyezésével kapcsolatos munkához szükséges munkaerő a honvédelmi munkakötelezettség alapján vehető igénybe. Korlátozni lehet a külföldi természetes és jogi személyekkel, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel és intézményekkel való érintkezést és kapcsolattartást. Rendeletben szabályozható a diplomáciai mentességekkel és kiváltságokkal kapcsolatos nemzetközi szerződések egyes rendelkezéseinek alkalmazása során vagy viszonosság alapján követendő eljárás.

157


Az igazságszolgáltatásra vonatkozó rendkívüli intézkedések Rendeletben új bíróságok és ügyészségek létesíthetők, a már működő bíróságok és ügyészségek összevonhatók, szétválaszthatók és megszüntethetők, illetékességi területük megváltoztatható. Rendelet a vonatkozó jogszabályoktól eltérően állapíthatja meg a bírák és az ügyészek kinevezését és felmentését, a bírósági és ügyészségi vezetők kinevezési rendjét. A bírói és ügyészségi önkormányzati szervek működése felfüggeszthető. A bírót igazságszolgáltatási érdekből, bírói beosztásba, ideiglenesen más bírósághoz lehet kirendelni. Rendelet egyes nagyobb helyőrségekben katonai bíróság felállítását írhatja elő. A katonai bíróság a hatáskörébe utalt büntetőügyekben általános hatáskörű elsőfokú bíróságként jár el. Rendeletben megállapított esetben a helyi bírósági hatáskörbe tartozó kisebb jelentőségű bűncselekmények miatt büntetőeljárás nem indítható és nem folytatható le, e bűncselekmények szabálysértésnek minősülnek. Rendeletben módosíthatók más büntető anyagi jogi rendelkezések is, így új bűncselekmények állapíthatók meg, egyes bűncselekmények büntetési tételei (tételkeretei) módosíthatók, rendelet azonban új büntetési nemet nem állapíthat meg. A helyi bíróságok hatáskörébe tartozó egyéb ügyekben bírósági eljárásnak csak rendelet által meghatározott körben van helye. A bíróság első fokon egyesbíróként jár el, kivéve azokat a polgári és büntetőügyeket, amelyeknek elbírálását a rendelet a bíróság tanácsának jogkörébe utalja. A rendelet hatálybalépését megelőzően bírósági útra utalt olyan ügyekben, amelyekben bírósági eljárásnak nincs helye — és az ügy elbírálása nem tartozik más szerv hatáskörébe —, az elévülés nyugszik. Rendeletben fel kell függeszteni a folyamatban levő eljárást: ¾ azokban az ügyekben, amelyekben rendelet alapján bírósági eljárásnak nincs helye, és az elbírálásuk nem tartozik más szerv hatáskörébe; ¾ ha a vádlott vagy a peres felek a hadkötelezettségüket teljesítik, vagy a per tárgya hadműveleti területen van; ¾ ha a rendkívüli körülmények az eljárás lefolytatását nem teszik lehetővé. A felfüggesztés ideje alatt az elévülés nyugszik. Jogszabályban megállapított eljárási határidők felfüggesztés miatti elmulasztása nem járhat jogvesztéssel vagy egyéb joghátránnyal. A bíróság első fokon hozott határozata ellen a rendeletben megállapított esetben lehet fellebbezést benyújtani. Rendeletben megállapított esetben: ¾ az ország egész területén vagy egy részén illetve a katonai büntetőbíráskodás hatálya alá tartozó területen rögtönbíráskodás rendelhető el;

158


a rögtönbíráskodás hatálya kiterjeszthető a nemzet biztonságát, a Honvédség készenléti állapotát, a függelmi viszonyokat és az állampolgárok életét sértő súlyos bűncselekményekre, valamint a háborús bűncselekményekre; ¾ a rögtönbíráskodás hatálya alá tartozó bűncselekmények büntetési tétele életfogytig tartó vagy tíztől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés. Kivételes esetben a büntetési tétel csökkenthető. A rögtönbíráskodás bevezetését a sajtóban, rádióban, televízióban és egyéb, helyben szokásos módon közzé kell tenni. A rögtönbíráskodás a megyei (fővárosi) és a katonai bíróságok hatáskörébe tartozik. Rendelet a katonai büntetőeljárásra külön szabályokat állapíthat meg. Rendeletben módosíthatók a büntetőeljárás, büntetés-végrehajtás, a polgári peres és peren kívüli eljárás (ezen belül a holtnak nyilvánítási és a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárás), a bírósági végrehajtás és a közjegyzői eljárás szabályai. ¾

A gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségre vonatkozó rendkívüli intézkedések A termelési, ellátási és szolgáltatási kötelezettségek biztosítása érdekében az igénybevételi hatóság a gazdasági tevékenységet folytató szolgáltatásra kötelezettek részére szerződéskötési kötelezettséget írhat elő. A szerződéskötési kötelezettség hatálya alá tartozó termékek és szolgáltatások körét rendelet határozza meg. Rendeletben az államháztartásra vonatkozó szabályoktól eltérő rendelkezések állapíthatók meg. Rendelet alapján a költségvetési fejezetek között átcsoportosítás hajtható végre, egyes kiadási előirányzatok felfüggeszthetők, a költségvetési törvényben nem szereplő kiadások teljesíthetők, és rendkívüli fizetési kötelezettség írható elő. Elrendelhető a deviza és valuta kötelező vételre felajánlása. A mentességek megszüntethetők. A deviza és valuta kiutalása, átutalása vagy felhasználása engedélyhez köthető, illetve ideiglenesen felfüggeszthető. A takarék- és nyereménybetétekből, valamint az értékpapírok alapján történő kifizetések teljesítése korlátozható illetve ideiglenesen felfüggeszthető. Az adók és illetékek mértéke rendeletben módosítható. A külkereskedelmi tevékenység engedélyhez köthető, a kiadott engedély visszavonható, a korábban engedélyhez kötött áruk és szolgáltatások forgalma megtiltható. Egyes termékek behozatala vagy kivitele kötelezően előírható.

159


Rendeletben tilalmat vagy egyéb korlátozó intézkedést lehet alkalmazni az olyan országgal szemben, amely magyar árut vagy járművet hátrányosabb elbírálásban részesít, mint más országból származó árut vagy járművet. Rendeletben kötelezővé tehető a nemesfémek és nemesfémtárgyak vételre való felajánlása. Nemesfém kiutalása, forgalmazása engedélyhez köthető illetve felfüggeszthető. Elrendelhető az ország védelme szempontjából fontos termékek, fogyasztási cikkek, energiahordozók forgalmának korlátozása. Rendeletben kötött munkaerő-gazdálkodás vezethető be. Elrendelhető, hogy munkaviszonyt csak a kijelölt szerv közvetítésével lehet létesíteni. Az élet- és vagyonmentés érdekében elrendelhető a mentésre alkalmas bármely jármű, műszaki és földmunkagép igénybevétele. Halasztást nem tűrő esetben az igénybevételt határozattal elrendelheti a megyei közgyűlés elnöke, a fővárosban a főpolgármester, a polgármester vagy az illetékes katonai szervezet parancsnoka. A lakosság védelmének biztosítása érdekében életvédelmi létesítmények (óvóhelyek) kialakítása, építése rendelhető el. Honvédelmi érdekből az előírt szolgáltatásokon felül elrendelhető: ¾ az ingatlan egészének vagy egy részének használatra vagy hasznosításra való átengedése illetve honvédelmi célú átalakítása; ¾ üzemi szolgáltatások teljesítése, ezen belül különösen termelő-, szállító-, forgalmazó- és ellátó tevékenység végzése, ha ezeket a szolgáltatásra kötelezett a rendes gazdasági tevékenysége során folytatja; ¾ az üzemi szolgáltatások mellőzése, megszüntetése; ¾ a közlekedési eszköz birtokosát terhelően közlekedési szolgáltatás teljesítése; ¾ az ingó dolgok használatra, hasznosításra való átengedése; ¾ elektronikus hírközlő berendezés használatra való átengedése, illetve használatának mellőzése; ¾ rádió, televízió és egyéb tömegkommunikációs intézmény helyiségeinek, stúdióinak, műsorszóró adóinak, berendezéseinek és létesítményeinek igénybevétele, használatra való átengedése vagy ezek használatának mellőzése; ¾ gazdasági szakértői szervezetek közreműködése a szolgáltatásra kötelezettek tevékenységének szakszerű irányításában. Elrendelhető a vasúti, közúti, vízi, légi szállítások biztosítása érdekében a javítókapacitások, valamint az állomások, kikötők, repülőterek, raktárak igénybevétele vagy használatának korlátozása.

160


Elrendelhető a postai, az elektronikus hírközlési szolgáltatások szüneteltetése, korlátozása és ellenőrzése, továbbá a távközlési és informatikai hálózatok és berendezések igénybevétele. A lakosság alapvető élelmiszerrel, ruházati és iparcikkekkel, valamint egyéb közszükségleti cikkekkel történő ellátása érdekében rendeleti úton jegyvagy utalványrendszer vezethető be.

A megelőző védelmi helyzet bevezetésével összefüggő rendszabályok és intézkedések A Kormány külső fegyveres támadás veszélye esetén vagy szövetségi kötelezettség teljesítése érdekében az Alkotmány 35. §-a (1) bekezdése m) pontjának, illetve (3) bekezdésének alkalmazása során megelőzés céljából elrendelheti: ¾ a szövetséges államokkal egyeztetett és összehangolt információk, hivatalos állásfoglalások kötelező kiadását a közszolgálati műsorszórók részére; ¾ az ország védelme szempontjából fontos termékek, energiahordozók, fogyasztási cikkek készletezését, forgalmuk szabályozását illetve korlátozását; ¾ a közigazgatás, a védelmi igazgatás, a Magyar Honvédség, a honvédelemben közreműködő szervek működése szempontjából fontos beosztások, munkakörök — egyszerűsített eljárásban történő — feltöltését, túlmunka végzését; ¾ a közigazgatás, azon belül az államigazgatás egyes ágazatai fokozott védelmi, honvédelmi szakirányítását, az irányítási, vezetési rendszerek egyszerűsítését, a közigazgatási szervek munkarendjének, a hatósági eljárás — az ügyintézési határidők, hatáskör, illetékesség megváltoztatását, szakhatóságok közreműködési — szabályainak módosítását; ¾ a frekvenciagazdálkodás és a műsorszórás terén korlátozó rendszabályok bevezetését, speciális üzemmódok előkészítését; ¾ a polgári légi közlekedésben a katonai légiforgalmi irányítás bevezetését; ¾ az ország védelme, a honvédelem szempontjából fontos, kritikus infrastruktúra védelmére a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek erői és eszközei kirendelését; ¾ a nemzetközi békét, illetve az ország biztonságát veszélyeztető államok, természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek érdekeltségeinek zárolását, tulajdonjoguk korlátozását; ¾ speciális tartalékok képzését, az importból történő beszerzések felgyorsítását, exportkorlátozást, kereskedelmi kvóták bevezetését, a közbeszerzési eljárás felfüggesztését;

161


az ország területének hadműveleti előkészítésére vonatkozó speciális feladatok végrehajtását, a megvalósításukra vonatkozó hatósági előírásoktól történő eltérést; ¾ speciális terrorelhárító intézkedések bevezetését; ¾ az államhatár forgalma ellenőrzésének nemzetközi előírásoktól és egyezményektől eltérő szigorítását; ¾ az állampolgárokat is érintő riasztási fokozatok alkalmazását; ¾ a közintézményekbe és a közforgalmú helyekre különleges beléptető eljárások és technikai ellenőrzések alkalmazását; ¾ a közigazgatás, a Magyar Honvédség, a védelemben közreműködő szervek telephelyeire, épületeibe, létesítményeibe a személyek vagy a gépjárművek beléptetési szabályainak szigorítását, feltételhez kötését vagy megtiltását, a megközelítési útvonalaik kiürítését, a közforgalmuk korlátozását vagy elterelését; ¾ a fenti objektumokban, illetve megközelítési útvonalukon közlekedők ruházata, gépjárművei átkutatását, ismeretlen eredetű, őrizetlenül hagyott dolgok felkutatását, megsemmisítését; ¾ a levél-, csomag- és postaforgalom fokozott ellenőrzését. Az ország védelemmel kapcsolatban érvényben lévő és általános információk birtoklása minden állampolgárnak hasznára válhat Úgy gondolom, hogy ilyenformában történő közzététele az egyetemünk polgárai számára is fontosak lehetnek. ¾

FELHASZNÁLT IRODALOM 1949. évi XX. Magyar Köztársaság Alkotmány. 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról. 1993. CX. törvény a Honvédelemről. 1996. évi XXXVII. törvény a polgári védelemről. 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről. 2004. évi CIV. törvény az 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) módosításáról. 2004. évi CXV. törvény a Honvédelemről és a Magyar Honvédségről. HORVÁTH LÁSZLÓ–SÁPI GÁBOR: Védelmi igazgatás minősített időszakokban. Egyetemi jegyzet, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2003. HORVÁTH LÁSZLÓ–SZABÓ LAJOS: Védelmi igazgatás alapjai. Egyetemi jegyzet (kézirat), Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 1999. SZERENCSÉS KÁROLY: A politikai fejlődés fő irányai a II. világháború után. IKVA Kiadó, Budapest, 1990.

162

VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY

Recommend Documents