Vetımag-csávázási kisérletek. I. A bolti csávák. Valamint a külföldön, úgy hazánkban is különféle csávázószerek vannak általánosan elterjedve, melyek használati utasitással ellátott papircsomagokban kerülnek forgalomba s gazdáink elıtt oly népszerüséggel birnak, hogy bátran kimondhatjuk, mikép a bolti csávák sokkal inkább használtatnak, mint maga a tiszta rézgálicz. A gazdaközönség nagyban veszi, tehát bizik benne. Ez a nagy bizalom inditott minket arra, hogy a már 4 év elıtt megkezdett csávázási kisérletek sorozatába a bolti csávák vizsgálatát is fölvegyük. Hazánkban tudtunkkal háromféle bolti csáva árultatik; ezek a Dupuy-, Brandl- és Schönbeck-féle csávák; az elsı osztrák, az utóbbi kettı magyar gyártmány. Dupuy és Brandl készítményüket csak mint csávázószert bocsátják áruba, Schönbeck ellenben készítményének trágyázó hatást is tulajdonít, mely a termést nemcsak az üszögtıl menti meg, hanem a növények fejlıdését siettetve, a termés nagyságát növeli is. A fıkérdés, mely e bolti csávák vizsgálatánál fölmerülhet, természetesen az, hogy mennyire képesek a termést az üszögtıl megóvni; de mielıtt a kérdés megoldásához fogtunk volna, szükségesnek találtuk megtudni, vajjon mik tulajdonképen ezek a bolti csávák; miféle anyagokból vannak összekeverve? E kérdésre nemcsak érdekességénél fogva óhajtottunk tájékozást nyerni, hanem azért is, hogy ismerve a bolti csávák összetételét, a fıkérdésen kivül nem merül-e fel egyéb kérdés is, melyre a vizsgálatoknak ki kell terjeszkedniök, s továbbá, hogy megtudhassuk: vajjon azt az anyagot, melyet a bolti csávában gazdáink kapnak, nem fizettetik-e meg velök túlságosan az elárusitók? A Dupuy-féle magcsáva már több izben megelemeztetett, s Moser és Militzer elemzésein kivül az óvári vegykisérleti állomás is elemezett ilyféle csávát 1884-ben; a Brandl- és Schönbeck-féle csávák eddig még nem vizsgáltattak meg, miért is felkértük dr Kosutány Tamást, az óvári vegykisérleti állomás vezetıjét, hogy ezen csávákat is vétesse elemzés alá. A chemiai vizsgálatok szerint a Dupuy-féle csáva 50 %-a vasgáliczból, 40%-a rézgáliczból áll s azonkivül van benne zinkoxydul és egyéb lényegtelen alkatrész. A Brandl-féle csáva összetétele is igen egyszerü: felében rézgáliczból, felében pedig timsóból áll. A Schönbeck-féle csáva összetétele már nagyon bonyolódott; a vizsgálat következı anyagokat talált benne: rézoxydot, kénsavat, phosphorsavat, vizet, kovasavat, calciumoxydot, káliumoxydot, magnesiumoxydot, aluminiumoxydot, vasoxydot, natriumoxydot, szénsavat, salétromsavat, chlort és savban oldhatlan homokot. Ezek azon alkatrészek, melyeket a chemiai vizsgálat a Schönbeck-féle csávában kimutat; hogy miféle anyagokban szerepelnek a kimutatott alkatrészek, azt bajos határozottan megállapitani, de ha ezen anyagokra csak egy tekintetet vetünk, úgy nagy valószinüséggel mondhatjuk meg, hogy a Schönbeck-féle csáva körülbelül mi mindenbıl van összekeverve. A növényphysiologus a Schönbeck-féle csávában minden oly anyagot feltalál, mely a növények életére okvetlenül szükséges. Benne van a csávában a szén, a phosphor, a nitrogén, a kén, az oxygén, a kálium, calcium, magnesium és a vas; benne van ezeken kivül a silicium és a chlor, tehát az a két elem is, melyet a régi iskola szintén elkerülhetetlenül szükségesnek tartott a növények fejlıdéséhez. Ha már most meggondoljuk, hogy a csáva összeállitója ezeket az elemeket bizonynyal a legolcsóbb anyagokban igyekezett a gazdák kezébe adni, azt hiszszük, nem messze járunk az igazságtól, ha a Schönbeck-féle csávát olyannak tekintjük, melyben a következı anyagok kevertettek össze: rézgálicz, vasgálicz, konyhasó, gyps, hamu,
csontliszt, salétrom, szénsavas magnesium és szénsavas mész (e kettı talán mint dolomitpor), továbbá homok. A vas nem tesz ki egészen egy százalékot, tehát ha az összes kénsavat rézgáliczra számítjuk át, azt találjuk, hogy a Schönbeck-féle csávának körülbelül 44 %-át rézgálicz képezi. Feltünı, hogy valamennyi csávában a rézgálicz mint fıanyag szerepel, a Brandl-féle csávának felét s a Schönbeck- és Dupuy-féle csáváknak pedig majdnem felét képezve; tehát mind a három bolti csávában benne van az az anyag, melyet úgy a tudományos vizsgálatok, mint a tapasztalás az üszögsporák legbiztosabb megölıjének találtak. A Dupuy-féle csávának több mint felét a vasgálicz, a Brandl-féle csávának pedig éppen felét timsó képezi. Mind a vasgáliczot, mind pedig a timsót már régebben ajánlották csávázásra, azon hitben, hogy ezek szintén elölik az üszögsporák életképességét; azonban Kühn igen pontos kisérletekkel kimutatta, hogy e szerek, habár némi hatásuk van is, biztosan el nem ölik az üszögsporák csirázóképességét. Kühn 1 a rézgálicz, a vasgálicz és a timsó hatásait párhuzamos kisérletekkel vizsgálta meg, s azt találta, hogy míg a kıüszögsporák rézgáliczoldatban már fél órai ázás után egyáltalában nem csiráztak, addig timsóban ugyanilyen sporák 5 órai ázás után nagy számban, 10 órai ázás után még szintén meglehetıs számban csiráztak; a vasgálicz pedig oly csekély hatással birt csak, hogy a sporák legnagyobb része 10 órai ázás után is megtartotta csirázóképességét. Kühn vizsgálatai után, melyek eredményei egyébként mások által is megerısíttettek és a gazdaközönség elıtt gyakrabban hangsúlyoztattak, nem láttuk szükségét annak, hogy e meg nem czáfolt kisérleteket ismételjük. Azonban az egyik csávában a vasgálicznak, a másikban pedig a timsónak oly nagymérvü jelenléte azon kérdést vetette fel: vajjon a vasgálicz és timsó, különösen pedig az elıbbi, daczára annak, hogy az üszögsporákat el nem ölik, nem gyakorolnak-e károsabb befolyást a vetımag csirázására, mint a rézgálicz, s így haszontalan jelenlétükkel nem okoznak-e a vetımagban nagyobb mérvü károkat ? Az irodalomban a vasgálicz hatására nézve ellentmondó adatokat találunk, Fleischer 2 adatai szerint a 2 ½ %-os vasgálicz egészen elöli a búzamagvak csirázóképességét, az 1 %-os vasgálicz is még káros hatással van, s csupán az 1/5 % os oldat nem hátráltatja a búzacsirázást, Nessler 3 még a 0.05 %-os vasgálicz-oldatot is kártékonynak tartja; Sorauer kisérletei ellenben azt mutatták, hogy a vasgálicz nem bir valami nagyon mérges hatással, mert az ı vizsgálatainál a vetımag csirázóképességében akkor, midın azt 3⅓ %-os vasgálicz-oldatban 72 órán át áztatta, a veszteség, tekintve az oldat töménységét és az áztatás hosszu idejét, nem volt valami tetemes. Ugyanis a tenyerek között kimorzsolt búzából csak 17 %, a kézi cséppel és gızcséplıvel csépelt búzából pedig 32–31 % vesztette el csirázóképességét. Ily tömény rézgálicz-oldat, mint azt az elıbbi években közölt kisérleteink tanusítják, rövid idı alatt is sokkal nagyobb veszteséget okozott. A timsót illetıleg is eltérık az irodalom adatai; Fleischer azt mondja, hogy a timsó nemcsak nem hátráltatja a csirázást, hanem ellenkezıleg arra kedvezıleg hat, míg Lèfèbure 4 a timsót a magvak csirázására károsnak tartja. Egyéb anyagok a bolti csávákban csak csekély mennyiségben fordulnak elı, úgy, hogy azok hatásának szerepet tulajdonitani nem lehet.
1
„Botanische Zeitung.” 1873, 503. l. „Beiträge zur Lehre von dem Keimen der Gewächse.” 1851. 3 Wollny: „Saat und Pflege der Pflanzen.” 60. l. 4 Nobbe: „Samenkunde.” 271. l. 2
A fıkérdés mellé, az elıbb elıadottak alapján, elhatároztuk azt is vizsgálat tárgyává tenni: vajjon a bolti csávák miféle hatással birnak a magvak csirázására? S mert a Schönbeck-féle csáva nemcsak mint üszögellenes szer szerepel, hanem mint termést fokozó magtrágya is, azt is elhatároztuk, hogy az összehasonlitó kisérleteknél erre az állításra is figyelemmel leszünk. Mert több helyen: így, mint hallottuk, hazánkban is, különösen Erdélyben, a búza csávázása helyett annak tiszta vízben való mosása van alkalmazásban, sok helyen pedig a hosszabb ideig való páczolás helyett a vetımagot egyszerüen be szokták mártani a rézgálicz-csávába: kisérleteink sorozatába ezen eljárások vizsgálatát is fölvettük. Továbbá annak kimutatására, hogy a ½ %-os rézgálicz-oldatnál töményebb csáva hosszabb ideig (14 óráig) való alkalmazása csak a vetımagban tesz kárt s ezzel esetleg a termést csökkenti, anélkül, hogy az üszögtıl jobban óvná, mint a kellı ideig alkalmazott gyengébb oldat: fölvettük kisérleteink közé a töményebb csávák használatát is. Kisérleteink csiráztatási és termelési kisérletekbıl állottak; s azok elsı részét 1886. év ıszén következı módon hajtottuk végbe: 10 l utolsó termésü búzamaghoz 200 üszögös kalászból kiszedett és összetört kıüszög-szemeket lehetıleg egyenletesen kevertünk el, s azután a búzát 10 részre osztottuk, hogy 10-féle kisérleteink mindegyikére 1–1 l mag jusson. Egy liter magot további kezelésben nem részesitettünk, 1 l-t tiszta vízben egymásután négyszer mostunk át, 1 l-t 3 %-os rézgálicz-oldatba bemártottuk s abban fölkevertük és róla az oldatot leöntöttük, 1 l-t ½ %-os rézgáliczoldatban 14 órán át, 1 l-t 1 %-os oldatban ugyancsak 14 órán át csáváztunk, 1–1 l-t 2 %-os rézgálicz-oldatban 6, illetve 14 órán át csáváztunk s végre 1–1 l-t a Dupuy-, Brandl és Schönbeck-féle csávákkal az elıirt utasitások szerint kezeltünk. A Dupuy-féle csomagra az van nyomtatva, hogy annak tartalma 8 l hideg vízben feloldandó s az oldattal 2 H/l mag folytonos lapátolás közben befecskendezendı; a Brandl-féle utasitás ugyanígy szól, de a csomag tartalmát nem 8, hanem 8–10 l vízben ajánlja oldatni; a Schönbeck-féle utasitás így szól: „Ezen szer 15 l vízben feloldatik, a becsávázandó mag kosárral belemártatik és néhányszori felrázás után egyhalmazra öntetik – elegendı 300 l vetımagra.” Mivel kisérleteinkhez mi csak 1–1 l vetımagot használtunk, le kellett mérnünk mindegyik csomag bolti csáva tartalmát, hogy belılük 1 l-re annyit alkalmazzunk, amennyi, ragaszkodva az utasitásokhoz, ezen mennyiségre ki van szabva. Mind a három bolti csáva, csomagolással együtt, körülbelül ½ k/g-ot nyom, lefejtve azonban a keménypapir-burkot, a Dupuy-féle csáva 407, a Brandl-féle 445, a Schönbeck-féle 450 g/-ot nyomott. Mindegyik szerbıl l–1 l oldat készíttetett azáltal, hogy mindegyik csáva 8-ad; illetve 9-ed 5 és 15-öd része 1–1 l destillált vízben feloldatott. De ezen oldatokból csak annyi használtatott fel, amennyi 1 l magra esett az utasitások értelmében. Ugyanis a Dupuy féle csomag, 8 l vízben feloldva, 200 l vetımagra elegendı; tehát ezen utasitás értelmében 1 l vetımagra az oldatból 40 c/m3-t kellett használni, míg a Brandl-féle csávából, szem elıtt tartva az utasitást, 1 l vetımagra 45 c/m3 csáva esett. A kiszabott csávamennyiség ráöntetett a vetımagra s ezzel
5
8–10 között a középutat választva.
elıször kanál segélyével kevertetett jól össze, azután pedig azáltal, hogy a keverék tenyereink között át meg át morzsoltatott. A Schönbeck-féle oldatból annyi öntetett egy liter vetımagra, míg az oldat a vetımagot egészen elmeritette, s az oldat csak azután öntetett le, miután benne a vetımag többszörösen átkevertetett. A mosott és csávázott magvak kezelésük után szétteríttettek, s miután már majdnem tökéletesen megszáradtak, még egyszer jól átkeverve használtattak a csirázási és termelési kisérletekhez. A csiráztatási kisérletekhez a csávázatlan s a különféle módon kezelt magvak mindegyikébıl 200–200 átlagosan kiolvasott próba vétetett. Mindegyik ugyanazon nap a Liebenberg-féle csiráztatóba itatóspapirban rakatott el. A csiráztatás alatt a magvak a közönséges szobai hımérséknek – mely 16–20° C. között ingadozott – voltak kitéve. A termelési kisérletek a botanikus-kertben tétettek meg, ahol 20 egyenlı, egyenkint 12.84 m/2 nagyságu parcella méretett ki, minden kisérletnek két parcellát szánva. A parcellák egymástól 20 c/m széles barázdák által választattak el, s amennyire lehetett, igyekeztünk, hogy az egyforma maggal bevetett parcellák egymástól lehetıleg távolra essenek. A parcellák elhelyezése az elızı oldalon levı táblázatból látható. A vetımag mennyiségét megszabni nagyon bajos volt. Ugyanis szerettük volna a termelési kisérletekkel is megállapitani azt, hogy mennyire rúg a termésben azon veszteség, melyet a csáva azáltal okoz, hogy a magvak egy részében a csirázóképességet elöli. A termésben e veszteség természetesen csak akkor tünhet fel egészen határozottan, ha megtudjuk szabni azon magmennyiséget, amely a növényzet fejlıdésére valamely adott területen a legkedvezıbb, s ezt a mennyiséget választhatjuk kiinduló pontul. Csakhogy ezt szabatosan meghatározni nem lehet, mert a fıtényezı, az idıjárás, bizonytalanságánál fogva, számitásunk keretén kivül esik. A kisérleteknél a vidéken használni szokott vetımag-mennyiséghez alkalmazkodtunk és 1 H/a-ra körülbelül 2 H/l-t számitottunk. Az összes bevetendı terület 256.8 m 2 / volt, amelybe 5.1 l magot vetettünk.
A parcellákban 17, egymástól 20 c/m távolságra esı sorokat húztunk s azokba a búzát kézzel vetettük el, mindegyik sorba 15 c/m3 száraz vetımagot számítva. Mert a csávázott vetımagvak még 24 óránál hosszabb idejő szárítás után sem vették fel eredeti térfogatukat, azért a vetımagnak soronkénti kiszabásánál, hogy a vetést ne kellessen napokig halasztani, tekintetbe vétetett a magvak megdagadása. A csávázatlan búzából mindegyik sorba külön-külön 15 c/m3 méretett le. A Schönbeck-, Dupuy- és Brandl-féle szerekkel kezelt, továbbá a 3 %-os rézgálicz-oldatba bemártott, valamint a vízben mosott búza 100 c/m3-ének térfogatgyarapodása 24 órai száradás után még 6 c /m3-t tett ki, miért is ezen magvakból egy-egy sorra 16 c/m3 méretett le. A 6 órán át csávázott búza 100 c/m3-e 42 órai szárítás után még 12 c/m3 gyarapodást mutatott, azért ebbıl egy-egy sorra 17 c/m3 méretett le. A 14 órán csávázott magvak 100 c/m3-ének térfogat-gyarapodása 30 órai száradás után 6 még 20 c/m3-nyi volt, miért is ezekbıl egy-egy sorra 18 c/m3 méretett ki. A talaj a vetés idejében – október 8-án és 9-én – tökéletesen ki volt száradva, de mindjárt a vetés befejeztével, 9-én este, egy jótékony, 22 m/m-nyi esı eredt meg. A vetés alkalmával gondosan kerültetett annak lehetısége, hogy valamelyik parcellába a másik parcellába szánt magból esetleg üszög juthasson be. Nemcsak minden máskép kezelt vetımag, de minden sorra szánt magmennyiség is külön volt csomagolva, s minden 2 egyforma parcella bevetése után a vetı kezeit megmosta. A csávázatlan, az üszögtıl egészen kormos búza utóljára, tehát akkor vettetett el, midın a többi parcella már be volt takarva. Az idı egészen csendes volt. Már régebbi csiráztatási kisérletek 7 alkalmával feltünt, hogy a sóoldatokban áztatott magvak csiráin a gyökér szenved legjobban. Megfigyelve a gyökérzet viselkedését, azt találtuk, hogy leginkább a csira fıgyökere az, melyet a rézgálicz-csáva megtámad s mely nagyon gyakran elhal, nem fejlıdik. Már az elıbbi években tett s 1886-ban közölt moharcsávázási kisérleteknél 8 tekintettel voltunk e körülményre s a csiráztatásnál mindig följegyeztetett: vajjon hány csira fejlıdött fıgyökérrel és hány nem. Jelen kisérleteink elején is, mihelyt a csiráztatóba rakott magvak csirázni kezdtek, mindjárt látható volt, hogy a csávázott búzánál is leginkább a fıgyökér támadtatik meg, miért is valamennyi próbánál följegyeztetett a fıgyökérrel csirázó magvak száma. A csiráztatási kisérletek eredményét az alábbi két táblázat mutatja ki, s meg kell jegyeznem, hogy a fıgyökérrel csirázottak rovatában elıtüntetett magvak mindjárt akkor szedettek ki, midın a fıgyökér 6–8 m /m-nyi nagyságot ért el, míg azok a magvak, melyek a mellékgyökerekkel csirázottak rovatába vannak felvéve, a kitüntetett napokon vétettek ki, de már esetleg 5–6 nappal elıbb indultak csirázásnak, hanem addig ki nem szedettek, míg rajtok a gyökérzet erıteljessé nem vált. Mielıtt a táblázatban kimutatott eredmények taglalásába bocsátkoznánk, a csirázás lefolyásáról a következıket szükséges elmondanunk: A csávázatlan, tehát természetes állapotukban csirázó búzák legnagyobb részénél legelıször a fıgyökér bujik ki s ezután a fıgyökér fölött fekvı két oldalgyökér s ezek után két még feljebb fekvı oldalgyökér. A rügy rendesen csak a fıgyökér kilépése után bujik ki, vagy az oldalgyökerekkel egyidejüleg, vagy azok kibuvása után. 6
A 6 órán át csávázott azért száradt hosszabb ideig, mert ezt az idı beosztása kívánta
meg. 7 8
Nobbe: „Samenkunde.” 276. l. „Mezıgazdasági Szemle.” 1887.
A természetes állapotában csiráztatott búzamag csiráján tehát összesen 5, úgynevezett ısgyökér (primordiális gyökér) lép fel, melyek között a csirázás megindulta után még néhány napig a fıgyökér a leghosszabb, de késıbb az oldalgyökerek egyike vagy másika (néha többje is) azt a növekedésben utól szokta érni. A csávázott búzák egy részénél – akár rézgálicz-oldatban csáváztattak azok, akár a vizsgálat alá vett bolti csávákkal kezeltettek – a búza fejlıdése szintén az elıbb elıadott módon indult meg, de többnél a fejlıdés menete egészen más volt. A csávázatlan és a mosott búzák kivételével valamennyi kisérletnél kisebb vagy nagyobb számban találtattak oly magvak, melyeknél a fıgyökér egyáltalában ki nem bujt; valamint voltak, ugyancsak az elıbb emlitettek kivételével, valamennyijénél oly magvak, melyeknél a fıgyökér kibujt ugyan, de 1–2 m/m-nél hosszabbra nem nıtt, hegye elbarnult vagy rozsdavörös színt vett fel s késıbb a fıgyökér egészen elhalt. De a rézgáliczczal és a bolti szerekkel kezelt magvak többjének csirázásánál még egyéb eltérések is voltak észlelhetık. Némelyik magból nem fejlıdött ki a fıgyökér fölött fekvı – a fıgyökérhez közelebb esı – gyökérpár sem, sıt némelyik csiránál csak a legfelsı gyökérpár egyike fejlıdött ki. Továbbá nagyon gyakori eset volt az is, hogy a rügyecske a maghéj alól már kibontakozott, sıt 1–2 c/m-re meg is nıtt, mielıtt valamely gyökér kibujt volna, sıt némelyik magnál a csiráztatás folyamában (23 nap alatt) gyökér egyáltalában nem mutatkozott.9 Azonban olyan magvak is voltak, amelyek csiráján a fıgyökér elhalt ugyan, de mind a négy mellékgyökér erıteljesen fejlıdött ki. 9
Ez nem úgy értendı, mintha találtatott volna oly mag, melybıl a rügy kibujt s azután 23 nap mulva sem lépett volna fel a növénykén gyökér, hanem úgy, hogy a megfigyelések
Az itt vázoltakon kivül még egyéb esetek is elıfordultak, így megtörtént, hogy az alsó gyökérpár vagy a gyökerek egyike halt el, a többi pedig kifejlıdött, majd ismét a felsık vagy ezek egyike halt el s az alsók kifejlıdtek. Elıfordultak a csávázott búzáknál különféle torzcsirázások is. Észleleteink alapján általánosságban ki lehet mondani, hogy mind a rézgálicz, mind a bolti csávák, elsı sorban a búza fıgyökerét s az e fölött fekvı alsó oldalgyökér-párt támadják meg. Az elıadottakból tehát az már is kitünik, hogy valamint tiszta rézgáliczoldat, épúgy a bolti csávák mindegyike is a magvak csirázásában rendellenességet okozott. Ezen rendellenesség azonban, mely a növényke fejlıdésének elsı pillanatában lépett fel, legtöbbször csak muló baj volt, mely zavart nem okozott a növény további fejlıdésében. Ha a fıgyökér s ezzel egy vagy két oldalgyökér elhalt, annál jobban fejlıdtek a megmaradtak, s tekintetbe véve, hogy a pázsitféléknél a fıgyökér a rendes csirázásnál is csak rövid ideig fejlıdöttebb, mint az oldalgyökerek, s késıbb ezek növésükben ıt többnyire elérik és túl is szárnyalják, a fıgyökér s esetleg egy-két oldalgyökér elpusztulása csakis élettani szempontból érdemel figyelmet, de azt nem állíthatni, hogy a növény kifejlıdésére valami káros hatással volna. Ha már most átnézzük a közölt táblázatot, abból kitünik, ami már az elıbbiekben is elmondatott, hogy mind a rézgálicz-oldatban, mind pedig a bolti csávák a magvak befejeztével voltak olyan magvak, melyeknél 5–6 nap elıtt kibujt már a rügyecske, de akkor, midın a följegyzések bezárattak, gyökér még nem volt látható.
csirázásában rendellenességet okoztak. Legnagyobb mérvüek a rendellenességek a töményebb rézgálicz-csávák (1, 2 és 3 %-os rézgálicz-oldatok) használatánál; látjuk továbbá, hogy valamennyi csávázószer a csiráztatást késleltette s e késleltetés is legnagyobb mérvü a töményebb rézgálicz-oldatok használatánál; továbbá azt is látjuk, hogy a csávázószerek néhány mag csirázóképességét elölték. A csirázásban beálló késedelem azonban nem volt oly nagymérvü, mint aminı a táblázat azon rovatában látható, melyben a mellékgyökerekkel csirázott magvak jegyeztettek be, mert ezen rovatban nem a csirázás, illetve valamely gyökérnek megjelenési napja van kitüntetve, hanem a kiszedés ideje. Az ekkép csirázó magvakat nemcsak azért nem szedtük ki mindjárt az elsı mellékgyökér megjelenésével, mert a gyökérképzés erıteljességét akartuk szemlélni, hanem azért sem, mert megtörtént – habár csak kivételesen –, hogy már egyik vagy másik mellékgyökér fellépése után, elkésve, egészen erıteljes fıgyökér bujt ki. Ha a kisérleteknél a csávázatlan vagy a mosott magvakat a többivel hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy azoknál a csirázás majdnem kivétel nélkül szabályosan s a legerélyesebben folyik le, tehát a bolti csávák mesterei közül Schönbeck azon állitása, hogy csávája a csirázást elısegiti, nemcsak hogy meg nem áll, hanem ellenkezıleg világosan kitünik a kisérletekbıl, hogy valamint a tiszta rézgálicz, épúgy valamennyi bolti csáva a magvak csirázását határozottan késlelteti s abban rendellenességeket okoz. Linhart György és Mezey Gyula.
