VERTEßRATA
HUNGARIC A
M U SE I H I S T O R I C O - N A T U R A L I S Tom. XI.
1969.
HUNGARICI Fasc. 1-2.
A madártojások aiakmeghatározásáiiak kérdése írta: Jakab O. Béla. Komárom és Tamássy Józsefné, Gödöllő
Már néhány évtizede törekszenek a kutatók a tojásalak meghatározására - a szemre való jellemzésen tul - mérhető jegyek és azok összefüggéseinek alkalmazásával. A mindig erősebb inditék erre az, hogy a tojások alakja bizonyos esetekben fajspecifikusnak mutatkozik, a gyakorlati vonalon pedig - a háziszárnyasok keltetésénél - szoros összefüggés mutatkozik a tojásalak és a keltetés eredmény között. A tojásalak jellemzésére szolgáló mutatók hosszú időn át csak a hossz- és szélességi- (rövid-) tengely mérete, továbbá a kettő hányadosa, az un. profilindex, azután a tengelykeresztezési pontnak valamilyen eljárással történő megadása. RADETZKY (1950) a tengelykeresztezési pont tekintetbevételéről ir, de még csak szemmérték szerinti, subjektiv megitélés alapján. Használja a „tojáshéj görbülete" kifejezést is, s ezen a héjnak a tojásvégeken átmenő Ívelését érti. Az Ívelésnek pusztán szemmel való megitélése alapján ir ovális, elliptikus, gömbölyded, körte, stb. alakú tojásokról. SCHÖNWETTER (i960) szintén két mutatót tart legfontosabbnak: a profilindexet,amit k = A/B hányadossal jelöl és a hossztenge-ly tengelykeresztezési ponttól mért hosszabb részének a viszonyát
a rövidebbhez, e = a/b, amit Szielaskos Quotient-nek nevez. A gyakorlati vonalon használt osztrák (220.4-22 sz.) és francia (1251.800 sz.) szabadalmi leirás a legnagyobb átmérővel rendelkező keresztmetszet (azaz a szélességi-tengely) és a tojás fe~ lezősikja közötti távolságot veszi figyelembe és e méretet a tojás excentricitásának nevezi. E klasszikus mutatók és kombinációik alapján azonban a tojásalaknak csak az általános képét lebet megadni, hogy a tojás nyúlánk, hosszúkás, zömök, gömbölyded, ovál, elliptikus, körte, stb. alakú. Az alaknak ez az általános meghatározása viszont nem elég akkor, amikor az eligazodásnál (pl. a tojás fajbeli hovatartozása, keltetésnél az alak alkalmassága, stb.) leginkább a tojásalakra kell támaszkodni. A pontosabb alakmeghatározáshoz e klasszikus mutatókkal nyert általános eligazításon kivül a tojás hosszában (profiljában) az egyes héjrészek és héj szakaszok görbületi fokát is jellemezni kell. A már leirt és szabadalmazott mérőműszer és mérési eljárás (JAKAB, 1962, 1963, 1965) éppen azon felismerésen alapul, hogy a tojáshéj hajlata a tojás függőleges hosszmetszetének a szakaszain a fajra, illetőleg a várható kelési eredményre jellemzően változó. A mérési eljárás értelmében e jellemző változások meghatározására a tojások hossztengelye mentén a tojás vizsgálandó szakaszain, illetőleg héjrészein egyenletesen növekvő átmérőjű sablónokat alkalmazunk. Megmérjük a tojás süllyedését az alkalmazott sablonba (l.ábra). A süllyedés mértéke jellemzi az illető héjrész görbületét, hajlatát a tojásvég irányában. Ha a süllyedésméreteket rámérjük a hossztengelyre a mérésnek megfelelő tengelyvégtől számitva, majd a kapott pontokon keresztül a tengelyre derékszögben rámérjük az alkalmazott sablonok átmérőinek megfelelő egyeneseket, továbbá a tengelykeresztezés pontján át a szélességi tengelyt is, akkor megkapjuk a tojás pontos profilját (2.ábra).
A tojásalak teljes és pontos profilja előttünk van. Az egyes héjrészek, illetőleg héj szakaszok görbületi fokát vagy közvetlenül a süllyedés abszolút mértékével vagy a süliyedésmérték hossztengelyhez való viszonylatával, a hossztengely ^-ában fejezzük ki. A kérdés az, hogy melyiket használjuk? A tyúktojásokkal (New Hampshire) végzett keltetési kísérletek, amelyeknél szintén a tojásalak és elsősorban a héjnak a tojásvégek irányában mutatott görbületi fokának a kelési eredménnyel adott összefüggését vizsgáltuk, ebből a szempontból figyelemre méltók. Már azért is, mert a mérések lehető nagyobb száma jobban ráirányíthatja a figyelmet egy-egy törvényszerűségre, mint a gyűjteményekben található madár-fészekaljak rendelkezésre álló, aránylag kevés számú tojásainak mért adatai. A héjbörbület fokának kifejezésére a madártojások esetében mind ez ideig a tojás süllyedésmértékének a hossztengely $-ában adott kifejezést használjuk. Elméletileg ugyanis a $-osan kifejezett görbületi értékek látszanak jellemzőbbeknek a tojás alakjára. Hiszen a tojás alakját döntően befolyásolja, hogy mekkora az a tojás, amelyik hossztengelyének pl. 57.6 mm-es szakasza van a sablón felett. A keltetési kísérletek méréseinek feldolgozásánál mégis az mutatkozik, hogy a keltetés eredményességével inkább az abszolút süllyedésmérték áll szorosabb összefüggésben. Az abszolút süllyedésmérték tehát jobban kifejezi azt a héjgörbületi fokot (kísérletünkben a 25 mm-es sablónnal mért görbületi fok), amely mellett a tojás alakja kedvezőbb a keltetés szempontjából (3.ábra). Ez az eredmény a további kutatás során egy uj szempontot vet fel a madártojások alakmeghatározásának kérdésében is. Egy másik kérdés az, hogy a görbületet kifejező adat elégséges-e önmagában két faj egymáshoz szin és alak szerint szemre nagyon hasonló tojásainak alakszerinti elkülönítésére? Előfordulhat-e, hogy két kritikus faj tojásai közül az egyik fajra a tojásvégeken bizonyos héjgörbületi fok fölötti, másiknál azon alatti tojások a jellemzők? A hiányos és kezdetleges mérések
adatai még engedtek erre következtetni (lásd JAKAB, 1962). Két faj, a Milvus m. migrans és a Buteo "b. buteo fészekaljainak a pontos mérőműszerrel végzett összehasonlító vizsgálatai azonban és az azóta végzett többi mérések is cáfolják ezt. Ezért az uj kifejezésmóddal próbálkoztunk az alak kritikus jegyeinek meghatározására.Az alakmeghatározás eddig legklasszikusabb mutatójára gondoltunk, a profilindexre. Relációba hoztuk a görbületi adatokat a profilindex adataival (lásd JAKAB, 1963). Azóta azonban ebben a vonatkozásban a profilindex jelentőségét is felülvizsgáltuk. A profilindex ugyanis a legkevésbé mutat összefüggést a tojásvégek héjgörbületi alakulásával, amit a következő meggondolások alapján állitunk: A tojásalakra vonatkozólag a profilindex csak általánosságban ad eligazítást: a tojás alakja többé-kevésbé gömbölyded, hoszszukás vagy nyúlánk. Az információnak ez az általánossága következik abból, hogy 1./ ugyanazon profilindex-érték különböző méretű tengelyek hányadosa is lehet, pl. -59,4/43,0 - 1,38; 57,6/41,7 = 1,38; 56,6/40,95 = 1,38, stb.; azután 2./ a profilindex független a tengelykeresztezési helytől; végül 3./ a tengelyek sincsenek egyértelmű összefüggésben a tojásvégek irányában futó héjhajlativ görbületi fokával. Az alakra vonatkozó információ általánosságát mutatja az Acta dolgozat három grafikonja is (JAKAB, 1963, I-III. tábla), ahol az y tengelyre a görbületi mutatókat vittük fel, az x tengelyre pedig a profilindex értékeit. A profilindex által adott információ általánosságára a keltetési kísérletek hivják fel figyelmünket. Ti. a keltetésre alkalmas alakú tojások jellemzésére a legfőbb kritériumként eddig a profilindex értékét adták meg. Yiszont ha a kisérleti anyagunkban vizsgáljuk a tojásalaktól és főleg a tojásvégek görbületi fokától annyira függő keléseredmény és a profilindex értékeinek összefüggését, azaz a vizsgált anyag profilindexei és az ezekhez tartozó kelési arányok összefüggését (4.ábra),
akkor azt látjuk, hogy a kelési arányok egy bizonyos szint körül ingadoznak és csaknem függetlennek látszanak a profilindextől. Mindezt bizonyítékul fogadhatjuk el arra, hogy a profilindex a tojásalakkal kapcsolatban az általános eligazításnál több információt nem ad. A további vizsgálatok arra irányulnak, hogy tisztázzuk, melyen a kapcsolat a tojáshéj-görbület és a tojás más fizikai adottságai között,, és e kapcsolatok mennyire gazdagítják, teszik teljesebbé a tojásalakról nyerhető információt? Pl. összefüggésbe hozva a tojás hosszát és süllyedésének abszolút értékét, igen jó összefüggést kapunk. Ez érthető is, hiszen a görbületet a hosszúság egy jelentős szakaszával fejezzük ki; tehát ha a hosszúság nő, csaknem ugyanannyival nő a görbület módszerünkkel kifejezett értéke is. Yagyis a hosszúság nagy fokban meghatározza a görbület értékét. Éppen ezért, ha a hosszúságot kombináljuk a görbülettel nem kapunk több információt az egymáshoz alakra, nagyságra hasonló, de különböző fajhoz tartozó tojások alakjára, vagy a gyakorlati vonalon a tojásalaktól függő kelési eredményre vonatkozólag. Eddigi meglátásunk az, hogy az információt gazdagitja, ha a görbületi mutatót a szélességi tengely méretével hozzuk kombinációba, de még ennél is teljesebb az információ a tojásalakról, ha a tengelykeresztezések tompavégtől mért és a hossztengely százalékában kifejezett adatait még belekombináljuk az egyes szélességi egységekbe (5. és 6.ábra). Az 5- ábra grafikonján a megmért barna kánya és egerészölyv tojásokból az 54,054,9 mm hosszúságú és 25 mm (tompavégtől mérve) tengelykeresztezésü tojások szerepelnek, és a hegyes-végen 35 mm-es sablónnal mért süllyedésnek ($-osan kifejezve) és a szélességi tengely nagyságának függvényeként adott információt látjuk. A 6. ábra grafikonját a barna kánya és egerészölyv fészekaljanként! átlag adatai alapján szerkesztettük. Szintén a hegyes-végen a 35 mm-es sablónnal mért süllyedés (^-ban kifejezve) és a szélességi tengely nagyságának függvényeként kapott információt
látjuk, de a tengelykeresztezés százalékosan kifejezett adatait belekombináltuk a szélességi tengely egységeibe, továbbá kis tüskével jelezzük a fészekaljakat ábrázoló keresztek illetőleg pontok megfelelő oldalán a különböző profilindex értékeket is (profilindex = 1,20-mg 9 ± ; ' 1,25-ig o & ; 1,30-ig 6-f-; 1,35ig o-H; 1,35 felett (9t). Mind a két ábrán a grafikonok azt mutatják (és ezt az itt nem közölt teljes grafikon is mutatja), hogy ugyanazon tengelyviszonyok mellett a barna kánya tojásai a hegyes végen zömökebbek, mivel a héjgörbület nagyobb Ívelést mutat a hegyes-vég irányában, szemben az egerészölyv tojásokkal. Ez azért is érdekes, mert eddig a kutatók az egerészölyv-tojásokat tartották zömökebbeknek a profilindex alapján. Ezt mutatta a mi Acta dolgozatunk is (JAKAB, 1963, I. tábla). SCHÖNWETTER szerint is a barna kánya tojásainak profilindex átlaga 1,26, az egerészölyv tojásaié 1,25, amivel azt akarja kifejezni, hogy az utóbbiak zömökebbek. Összegezve a leirtakat: a madártojások alakmeghatározása a finomabb elhatárolás számára a tengelyviszonyok és a héjgörbületi mutatók függvényeként nyert információ alapján történhet.
The Problem about the determination of the shape of the birdegg By O. B. Jakab, Komárom and Mrs. J. Tamássy, Gödöllő
The authors survey the former methods concerning the definition of the shape of the egg. They make some progress about the more accurate definition of the shape of the egg. Their method to combine the measurements with the index of the curvature of the shell. They support their procedure with some examples.
Irodalom - References
1. JAKAB, O.B.: An oological measuring method for the percental demonstration of the curvature of egg shells. Acta Zoologica, Tomus VIII. p.417-422. Budapest, 1962. 2. JAKAB, O.B.: A new measuring apparatus to demonstrate sectional curvature of the egg shell in per cent. Acta Zoologica. Tomus IX. p.277-292. Budapest, 1963. 3. JAKAB, O.B.: Az uj oometriai eljárás tudományos és gyakorlati alkalmazása. Állattani Közlemények LI.kötet, 163.oldal, Budapest, 1964. 4. JAKAB, O.B.: Eljárás és "berendezés egymáshoz igen hasonló tojásalaku idomok szétválasztására. Országos Találmányi Hivatal 151586 sz. szabadalmi leírása. Budapest, 1965. 5. JAKAB, O.B. és TAMÁSSY JÓZSEFNÉ: A csibekeltetés eredményességének oometriailag kimutatható összefüggése a tojásvégek héjgörbületi fokával. Acta Agronomica. Budapest, 1967. (Kiadás alatt.) 6. KISS, I.: Milyen nagyságú és alakú legyen a keltető tojás? Baromfitenyésztés. IV.évfolyam, 14.old. Budapest, 1963. 7. KISS, I.: Gépi ludtojáskeltetési technológiák összehasonlító vizsgálata. Agrártud. Egyetem MGK. Tudományos Értesitő 3.SZ. 32-33.old. Gödöllő, 1965. 8. PRYNNE, M.: Egg-shells. 87-88.old. London, 1963. 9. RADETZKY, J.: Tojáshatározó (Csak fehér szinü tojások). Kézirat. 3-4.old. Székesfehérvár, 1950. 10. SCHÖNWETTER, M.: Handbuch der Oologie. Lief.1-18. Berlin, 1960-66.
Ábrajegyzék
1. ábra. A sablón felett kiálló tengelyhossz (S) jellemzi a görbületet. - 2. ábra. A süllyedésméretek segítségével nyert tojásprofil. - 3. ábra. A kelési eredmények és a különbözőképpen kifejezett tojásgörbület nagyságának összefüggése. - 4. ábra. A profilindex és a kelési arány összefüggé se a mért 574 new Hampshire tojás adatai alapján. - 5. ábra. 54,0-54,9 mm hosszúságú és 25 mm tengelykeresztezésü Milvus m. migrans (+) és Buteo b. buteo (•) tojások. (Magyarázat a szövegben. - 6. ábra, Milvus m, migrans (+) és Buteo b. buteo (•) fészekaljak. (Magyarázat a szövegben) .
Jelmagyarázat: H: hossztengely, R: szélességi (rövid) tengely, Tv: tompa-vég, Hv: hegyes-vég, S: süllyedés.
2.ábra.
1.ábra
3.ábra.
4. ábra.
5.ábra.
6.ábra,
