VERTEBRATAHUNGARfCA M U S E I H 1 S T O RI C O - N A T U R A L I S T o m . II.
HUNGARICl
1960.
Fase.
2.
A d a t o k a Börzsöny hegység herpetofaunájához irta: Szabó István Természettudományi Múzeum, Budapest
A TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM 1948-ban célul tűzte ki Magyarország állatvilágának tervszerű kutatását. A terv megvalósításának eredményeképpen jelentek meg többek között a hazai kétéltűek /Amphibia/ és hüllők /Reptilia/ elterjedésére vonatkozó kisebb nagyobb faunamunkák. E dolgozatok mind a gyakoribb, mind a ritkább fajok számos uj lelőhelyét közölték. A kutatók egyrészt bizonyos területek herpetofaunáját vizsgálták,másrészt egyes hazai fajok elterjedését dolgozták fel. így váltak ismeretessé Bátorliget /DELY, 1953/, Bükk hegyság /LUKÁCS, 1956/, Dunazughegység /SZABÓ, 1956/ és a Baláta-tó /MARIÁN, 1957/ ujabb kutatásokon alapuló herpetológiai viszonyai,valamint az Ablepharus kitaibelii fitzingeri /SZUNYOGHY. 1954/.Vipera berua var.prester /MARIÁN, 1954/, Vipera berus /MARIÁN, 1955/, Lacerta vlvipara /DELY, 1957/, Vipera ursinii rákoslensls /DELY & JANISCH,1959/ és a Bombina variegata /SZABÓ,1959/.valamint aTrlturus alpeBtris /DELY, 1958/ és alfajainak /Triturus alpestrls bükkiensis,Trlturus alpestris aátoriensls /DELY,1959/ hazai elterjedésére vonatkozó ujabb adatok. A tervszerű munka folytatásaképpen vizsgáltam 1958-60 években a Börzsöny hegyBég herpetofaunáját.
A feldolgozott terület az Északmagyarországi-Középhegység legnyugatibb tagja, északon és nyugaton az Ipoly,délen a Duna határolja,
kelet felé pedig tágas medencék
választják
el a dombvidék jellegű Cserhát-tói. A hegység legnagyobb részét harmadkori vulkánosság hozta létre.Az eruptiv erők,majd az erózió következtében a felszín rendkívül tagolt. Az 5-900 m magas csúcsok és gerincek között mély, gyakran kiszélesedő völgyek kelçtkeztek.
Középső részét az un. Magas-Börzsöny-t
a Csóványos /939 m/,Kagy-Hideghegy /865 m/,Nagy-Inóc /813 m/ és a Magas-Tax /737 m/
tömbje
alkotja,
Ez a tömb egyúttal
nagyjából a hegység vízválasztója,honnan a nyugatra és északra lefutó patakok az Ipolyba, mig a
dél-délkeleti
irányúak
közvetlenül a Dunába ömlenek.A Börzsönyben mintegy háromtüsáz kisebb-nagyobb patak ered, melyeknek egy része gyérvizü, sőt huzamosabb szárazság esetén elapad.
A
hegységben alig ekad
természetes állóviz ;Királyrét-től északra a 392 mp nyergében cca 350 m
magasságban van a sással vízinövénnyel benőtt Bü-
dös-tó, az északi részen a Sárkánytörés-től Riadó-forrás környékén két kisebb tocsogó
északra
fakadó
keletkezett,
lyeknek az Alsó- és Felső-Riadó-tó nevet adtam.
A
me-
Büdös-tó
vize tavasszal a középső részen meghaladja az egy métert,mig a Riadó tavak vize csak néhány arasznyi. Száraz nyarakon valamennyi teljesen kiszárad. A királyréti üdülő területén található
állóviz
nyereg nyugati
mesterséges lábánál
a
duzzasztás
eredménye. Závoz-
Kemence völgyben több kisebb
van, melyek a második világháborúból származó lőszerek
tó fel-
robbantása után támadt mélyedésekben keletkeztek /MAGAZINER, 1931. LÁNG,1955, PÉCSI & SÁRFALVI, 1960/. A hegység
éghajlata
nagyjából
belső vonulatét képező középhegység Az évi középhőmérséklet 9,3 C° liusi 19 C 0 / . szein
megegyezik
a Kárpátok
éghajlati viszonyaival.
/januári átlag -2,4 C°,
Az uralkodó szélirány a hegység
ju-
magasabb ré-
nyugat-északnyugatinak mondható. Az évi csapadékátlag
az 1901-40 évi megfigyelések alapján még az alacsonyabb fekvésű részeken is eléri a 600 mm-t.Csóványos és környékén pe-
dig még a 900 mm-t is meghaladja
/BACSÓ,1952, KAJŐSY,1952/.
A Börzsöny legnagyobb részét erdő boritja. rületek csak a kistélesedő völgyekben
Fátlan
te-
és a kisebb, rendsze-
rint nem összefüggő hegyi tisztásokon vannak.A hegység uralkodó fája a bükk,mely az 500 méteren felüli részeket foglalja el,de az északi lejtőkön és a mélyebben fekvő nedves völgyekben alacsonyabbra is lehúzódik. A bükk régiója alatt nagyobb összefüggő tölgyállományok vannak, melyek a napos déli oldalakon 600 méter magasság fölé is felnyúlnak. E két állományban elegyesen vagy kisebb területeken hegységeinkben
általánosan
önállóan a közép-
elterjedt tü- és lomblevelű fák
számos faját találjuk.melyeknek jó része telepitett. A hegység középső magas régiójában és virágosnövény
is
néhány
előfordul.
alpesi jellegű páfrány
Nagyobb kiterjedésű müveit
fSELdek kizárólag a hegység peremén fekvő községek
környékén
találhatók /KÁRPÁTI, 1932, 1952, SZUJKÓNÉ, 1955/-. A Börzsöny hegységből herpetofaunisztikai adatokat csak FEJÍRVÁRYNÉ /1943/ közölt a TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM HERPET0LÔGIAI GYÜJTEMLífYÉben abban állatok alapján.
az
Mint ismeretes
időben
még
megtalálható
ez a gyűjtemény 1956 ősaén
elpusztult, de a leltárkartonok egyrésze megmaradt 1 és ezekből megállapítható,hogy fenti munkában szereplő előfordulási adatokat /1*2 faj 19 lelőhelye/
kevés
kivétellel
DUDICH és
PONGRÁCZ szolgáltatták, akik 1920-21 években több alkalommal gyűjtöttek
Királyháza
kôrnyëJcén.
Az emiitett munka megje-
lenése után került a Muzeumba KOVÁCS 1950-54 közötti /Zebegény* Nagymaros, Királyrét, Kemence völgy palánk környékéről/
származó
anyaga,
valamint
és
időből Drégely-
az általam
1951-52 években /Kismaros, Kóspallag, Zebegény körül/
gyűj-
tött állatok.Mindkettőnk lelőhelyadatait a megmaradt leltárkartonok alapján közölhetem. ENDRŐDY
Ugyancsak
gyű;} tőnap lójának adatait,
felhasználtam
melyek
id.
/a Nógrádverőce,
1 Ezek a nyilvántartási kartonok ugyanis nem az elpusztult gyűjtemény helyiségében voltak.
Jer Perechungspian und ier jährliche h- derschlagadurchschnitt dee Börzsöny-Gebirges
Kismaros, Diósjenő, Kemence völgy
és
Királyháza környékén/
1935-50 években végzett megfigyelések eredményei. kezésemre bocséjtott
értékes
A rendel-
feljegyzésekért ezúton is kö-
szönetet mondok. A terület vizegálatára tervet készítettem /1.térképvázlat/, melytől csak egész kivételesen tértem el. ben 24 alkalommal összesen 53 napot töltöttem val.
A Börzsönygyűjtőmunká-
A vizsgált két állatcsoport legkedvezőbb gyűjtési ide-
jében - február második felétől május végéig - több időt /31 nap/ fordítottam e munkára, mint a nyári /12 nap/ és az őszi /10 nap/ hónapokban.
A gyűjtött fajok felsorolása
KÉTÉLTŰEK - AMPHIBIA 1. Salamandra salamandra /LINNÉ/- Foltos szalamndra Alsó- és Fel8Ő-Riadó-tó, Báránybérc-gerlnc, Cseresnyéspatak felső folyása,
Csóványos és környéke,
Csömöle-völgy,
Diósjenő, Fekete-kut, Fekete-kut és Hamuház közötti Névtelen forrás, Kemence, Kemence-patak völgye, Királybérc, Királyháza, Király-kut, Kroslák-kut, Kuruc-bérc alatti Névtelen forrás ,Lóhegy-patak völgyében lévő Névtelen forrás,Malom-völgy, Mese-patak oldalága, Morgó-völgy,öregkapás Ény Névtelen forrás, Őzberek,
Rákászó-patak,
Riadó-forrás, Somoskut,Szed-
res-kut, Szunyog-kut. 2. Triturus vulgaris /LINNÉ/- Pettyes gőte Büdös-tó, Csömöle-völgy, Letkés, len-kut.
Pusztatorony É Névte-
3. Bombina bomblna /LINNÉ/- Vöröshasu unka Alsó- és Felső-Riadó-tó, Büdös-tó, Csömöle-völgy,
Far-
kas-völgy. Görbe-patak, Kemence-patak völgye, Köpő-kut, Kutberek,Nagy-völgy patakja mentén Oszlopó-kut és Deszkás-puszta között sok helyen, Nógrádverőce, Rákászó-patak völgye, Szedres-kut, Szénás-hegy: Lajos-forrás. 4. Pelobates fuscus /LAURENTI/- Ásó béka Csömöle-völgy, Diósjenő Ujkastély, ruc-bérc alatt,
Kámor-gerinc,
Fekete-völgyben Ku-
Kemence-völgy
/Magos-he^ a-
latt/, Királyháza, Oszlányi-völgy, Nógrádverőce. 5. Bufo bufo /LINNÉ/ - Barna varangy Csóványos, Diósjenő,
Diósjenő Ény /Erdészet alatti kis
tó/, Diósjenő-Ujkastély,Fekete-völgy /Xurucbérc alatt/,Kámor gerinc,
Kemence-völgy /Magos-hegy alatt/, Királyháza,
Osz-
lányi-völgy, Nógrádverőce. 6. Bufo viridis LAURENTI - Zöld varangy Csömöle-völgy,Diósjenői erdészet /épületei között/,Kutberek, Malora-patak völgye. 7. Hyla arborea /LINNÉ/ - Leveli béka Báránybérc, Csehvér, Csóványos, Csömöle-völgy /Szórádirét/,
Drégelypalánk,
Felső-Hinta,
Kemence,
Kemence-völgy
/Gál-réti bombatölcsérekben/, Királyháza, Kismaros,
Nógrád-
verőce, Nyir-rét. 8. Rana dalmatina BONAPARTE - Erdei béka Akó-hegy, Báránybérc, Boglyakő, Büdös-tó, Csehvár, Csóványos, Csömöle-völgy, Diósjenő Ény-i kis tó /Erdészet/, Feketesár, Görbe-patak /Kámori őrház felett/, Hollófeszek, Kámor ée Kőember nyergében,Kemence-patak völgyében sok helyen. Királyháza, Kis Gálrét, Kishanta-patak völgye, Kőkapu,
Kroslák-kut, Kutberek,
Kis Koppány,
Magosbérc, Malom-völgy, Na-
csagromi árok ,Nagy-Gálrét .Nagyuideghegy Ék-i oldalán,Nagypatak-völgyében sok helyen,
Nógrádverőce, őzberek,
Pogányvár
K-i oldalán, Pulya-hegy, Pusztatorony, Rákészó-patak völgye, Saji-kut, Somos-patak felső folyásánál,
Szentgálföld, Sziv-
szakasztó, Vár-hegy É és Ény-i oldalain, 9. Rana esculenta LINNÉ - Kecske béka Büdös-tó, Cseresnyés-patak felső folyás, C8ömöle-völgy, Diósjenő ény, Görbe-patak,Kemence-völgy /Závoe alatti bombatölcsérekben/,
Királyháza,
Király-rét
Kismaros, Malom-patak völgye, Nagy-Gálrét,
/Főv.üdiilő tavában/,
Nacsagromi-árok
patakjában,
Nagy-völgy patakjába® mindenütt, Nógrádverőce.
10. Rana rldlbunda PALLAS - Tavi béka Királyháza.
HÜLLŐK - REPTILIA 1. Anguis fragilis LINNÉ - Lábatlan gyik Cigányvár Dk-i oldalán, Csehvár Ény-i lábánál, alatt Fekete-völgyben,
Jancsi-hegy alatt
Hollókő
Fekete - völgyben,
Királyháza, Király-kut, Lopona bérc É-i oldalán. 2
' Lacerta agilis LINNÉ - Fürge gyik
Boglyakő és Pusztatorony kút,
Diósjenő,
között több helyen,
Csipkés-
Foltán kereszt tisztásán, Királyháza,
Gálrét, Kőszirt Dny-i oldalán, Nagy-Gálrét, gyének tisztásain sok helyen,
Nógrádverőce,
Kis-
Nagy-patak völőzberek
alatt
Kemence-völgyben, Széles mező, Szórádi-rét, Zebegény. 2/a. Lacerta agilis var. rubra LAURENTI:
Királyháza,
Szedres-kut mellett. 3. Laoerta muralis /LAURENTI/-Fali gyik Csehvár D-i, Dk-i és Dny-i oldalain,Fekete-patak
völgyé-
ben több helyen,Felső-Hinta-rét alatt /Musli-i munkásszállás/,
Hosszubérc D-i és Dny-i oldalén,
Királyháza,
Kurucbérc É-i
oldalán, Nagy-Hideg-hegyen több helyen. 4. Lacerta virldia /LAURENTI/ - Zöld gyik Báránybércen sok helyen, Boglyakő,
Csehvár D-i és Dk-i
oldalán,valamint Dk-i lábánál, Csertány, Csömöle-völgy, Csóványoson több helyen,
Fekete-völgyben sok helyen,
patak völgyében sok helyen,
Királyháza,
Kemence-
Kismaros,
Kőszirt
Dny-i oldalán és D-i lábánál több helyen .Kungödör és környékén sok helyen,
Kurucbérc /Feketevölgyi oldal/,
Nagy-Varga-rét,
Nagy-Hideghegyen sok helyen,
Nagymaros,
Nógrádverőce,
Nyir-rét,Pogányvár több pontján, Pusztatorony, Szentgálföld, Szórádi-rét, Varga-rét,
Závoz-nyereg mindkét oldalán ée te-
tején, Zebegény. 5. Ablepharus kltaibelli fitzingeri MERTENS - Magyar gyik Nagymaros felett 262 mp környékén /Szamaras/, Rigó-hegy Dk-i oldal. 6. Coronella austriaca LAURENTI - Rézsikló Királyháza, Király-kut,
Magasbérc,
Magos-hegy,
Nagy-
Gálrét, Zebegény. 7. Elaphe longissima /LAURENTI/ - Erdei sikló Csehvár Dk-i oldalán, Fekete-vtflgyben,
Csömöle-völgy,
Jancsi-hegy alatt
Kemence, Királyháza, Királyrét,
Pusztato-
rony, Závoz-nyereg, Zebegény. 8. Matrix natrix /LINNÉ/ - Vizi sikló Csehvár Ék-i lejtő, Fekete-völgy /Kurucbérc alatt/, Királyháza, Kőember-Kámor nyereg, Nagy-patak völgyében több helyen,Ncgrádverőce. 9. Natrix tessellata /LAURENTI/ - Kockás sikló Kemence-patak völgye, Királyháza,
Loponabérc É-i olda-
Ián, Malom-patak völgye, Nagy-völgyben több helyen,
Nógrád-
verőce, Zebegény.
Gyűjtéseim és a korábbi adatok alapján a Börzsöny
hegy-
ségből tiz kétéltű- és kilenc hüllőfaj több mint kétszáz lelőhelyadata vált ismertté. A felsorolt fajok előfordulásával már a tervszerű vizsgálatok megkezdése
előtt
számolhattam,
hiszen ezek hazai középhegységeinkben általában elterjedtek. Bizonyos fajok ritkább előfordulására ugy hiszem tudok elfogadható magyarázatot adni,
de néhány kétéltű hiánya már ne-
hezebben indokolható. Különösnek tűnik,
hogy a pettyes gőte
terjedtebb farkos kétéltűje -
- hazánk legel-
három helyről
egy-egy
pél-
dányban, nagyobb számban pedig csak a Büdös-tóból került elő. Ritkaságának feltehető magyarázata, hogy a találunk
olyan
kisebb-nagyobb
állóvizet,
Börzsönyben alig melyben
a
ta-
vasszal lerakott petéi nyár végére kifejlődhetnének. A hegység növényzet nélküli, rendszerint gyorsfolyásu, jórészt kavicsos fenekű patakjaiban ez a faj nem találja meg életterét. Számára alkalmas élőhelynek látszik Závoz-nyereg alatt a Kemence völgyben található több kisebb tavacska, nyezete megítélésem
melyek
szerint nem különbözik azoktól
kör-
a többi
középhegységi állóvizektől,ahol a pettyes gőtét gyakran megtaláltam. A Trlturus vulgaris e vizekből való hiányának lószínű oka, hogy
ezek
va-
az élőhelyek - miként a bevezetőben
emiitettem - ujkeletüek és benépesülésük ezideig még nem következett be. Nem lenne
érdektelen
figyelemmel
kisérai
későbbi évek során, hogy bizonyos fajok mikor és milyen
a mó-
don foglalják el az emiitett kis állóvizeket. Egy-egy lelőhellyel szerepel az ásóbéka és a tavi béka. Előbbit ez évben
találtam meg
a Caömöle-völgyben,
utóbbit
DUDICH gyűjtötte /1921-ben/ Királyháza környékén.A Pelobates fuscus-nak élettere a kötöttebb talajú hegyvidék, ezért természetes,
hogy
csak
az
alacsonyabb
részekkel
érintkező
völgyek egyikében akadtam rá.
Ugyanígy nem hegyvidéki állat
a Rana ridibunda sem, ritka előfordulása tehát szintén magától értetődő. A Xárpátmedencében
ritkának
mondható
hüllők
közül a
Börzsönyből csak a magyar gyik került elő. E gyikfajunk előfordulása hazánkban eddigi
ismereteink
szerint
szórványos
* volt.Az ujabb kutatások több uj lelőhelyet állapítottak meg, melynek eredményeképpen egyre csökken távolság.
az
élőhelyek közölt:
Az ismertetett két ujabb előfordulás
légvonalban
mindössze 4-12-16 km-nyire fekszik a Pilis hegységből közölt nagyvillám!,
nyergeshegyi és a Vác melletti naszályi
lelő-
helytől. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a kistermetű, gyorsmozgású, félénk állat még kedvező időben sem kozik,
mindig
továbbá,hogy gyűjtéséhez nemcsak jó szem
mutat-
és
kéz, hanem szerencse is szükséges, akkor valószínű,
gyors hogy
további alapos vizsgálatok még számos helyről fogják
a
hazánk
területéről kimutatni. Joggal föltételezhettem a sárgahasu unka
/Bombina
ri ega ta /L„//és a gyepi béka /Rana temporaria L./
va-
előfordu-
lását,mert ezeket BOLKAY /1907/a Börzsönytől Ék-re fekvő terület /volt Gömör-Kishont m./ több pontjáról emliti és a két fajt az ugyancsak nem messze fekvő Mátra hegység hasonló magasságában 1955 juliusában magam is gyűjtöttem.Jóllehet,hogy e fajokat a számukra alkalmasnak látszó helyeken a Börzsönyhegységben ia különös gonddal kerestem, elő.
zelmúltban felvetettem azt a gondolatot
~
egyikük sem
került
A Bombina varlegata elterjedésével kapcsolatban a
kö-
/1959» p. 164-166/,
hogy hazánkban általában azokon a területeken található,ahol p az évi csapadék átlaga 700 asm-en felül van. A Börzsöny hegység középső részén a csapadék ezt az átlagot aeghaladja, sőt Csóványos környékén a 900 mm-t is eléri /1»tárképvázlat/. Hogy e faj a azóbanforgó helyen ennek ellenére sem fordul — A sárgahasu unka francia- és olaszországi elterjedési adatai is feltevésem mellett szólnak /B0ULENGER, 1897/.
ele,sbben feltehetően egyéb okok íb szerepet- játszanak. Ezek közül elsősorban az emiitett magasabb csapadékátlag
kis te-
rületre való korlátozottsága,
valamint
szélsőséges ingadozása
számításba /szárazabb években
jöhet
a csapadékmennyiség
ugyanis még az 500 mm-t is alig haladja meg/. A hűvösebb éghajlatot kedvelő
Rana temporaria
szintén nem tudta megtalálni színű,
e területen
ugy
látszik
életlehetőségeit,
ezért való-
hogy elterjedése észak feúLől az Ipoly-,
kelet felől
pedig a Zagyva-völgyénél megszakad. A hazánkban előforduló
és fentiekben nem emiitett két-
éltü- és hüllőfajok hiánya érthető, mert számukra a Börzsöny hegységben aligha akad megfelelő környezet és élettér. Miután az elmúlt tiz esztendőben az egymáshoz közelfekvo Börzsöny- és Pilis /Dunazug/ hegység herpetológiai viszonyait azonos módszerekkel, ugyanannyi ideig /3-3 évig/ vizsgáltam,
célszerűnek látszik e két terület herpetofaunájának
összehasonlítása. A Börzsönyt, mint az tagját a
Északi-középhegység
Dunántuli-középhegység
legnyugatibb
legkeletibb nyúlványétól a
Pilis hegységtől a Duna meglehetősen összeszűkülő völgye választja el. A klimatikus és domborzati különbségek közül említésre méltó,
hogy a Börzsöny középső részének
évi csapa-
dékátlaga /kb. 150 mm-el/ magasabb ós átlagos csúcsmagassága /cca 2-00 m-el/ meghaladja a Pilisét. A két terület növénytakarójának képe
határozott
ségbe délről felnyomult
különbséget mutat. A Pilis hegy-
submediterrán elemek
a Börzsönyben
csak a legdélibb területre korlátozódnak,melytől északra már az Északi-középhegységre jellemző növényzeti viszonyokat találjuk. Geológiai keletkezésük sem azonos; a Börzsöny teljes egészében vulkanikus eredetű, mig a Pilis nagyrésze üledékes képződmény»melynek csak északi részén vannak vulkáni kiemelkedések. /Szükségesnek tartom megjegyezni,hogy e területet a geológusok
és
geobotanikusok éppen eredetére
való
tekin-
tettel választják mindig külön „Pilis"- és „Dunazughegység"re,mig egyéb vonatkozásban mindkét elnevezés alatt általában
az egész Szentendre-Visegrád-Esztergom-i hegyvidéket értik./ A két területről kimutatott kétéltű- és hüllőfajok gyakori, vagy ritka előfordulását, illetve esetleges hiányát az alábbi táblázat szemlélteti.
Häufig
Selten
Fählt
BörPilis zsöny Pilis Bör- Pilis Börzsöny zsöny Salamandra salamandre Trituru8 vulgaris
+
+
+
Bombina bombina
+
+
Pelobates fuscus
+
Bufo bufo 3ufo viridis
+
+
Hyla arborea
+
+
Rana dalmatina
+
+
Rana esculenta
+
+
i
Rar.a ridibunda
+
Emye orbicularis
+
Anguis fragilis
+
+
Lacerta muralis
+
+
+
+
Lacerta agilis
+
Lacerta viridis
+
+
Coronella austriaca
+
+
E 1 aphe longissima Ilatrix natrix
+
+
.atrix teesellata
+
+
Ablepharus kitaibelii f itzingeri
Azokhoz
+
+
+
+
+
+
a
fajokhoz, melyek mindkét hegységben gyakori
e]ófordulásuak,
nem szükséges magyarázatot fűzni, mert ezek
középhegységeinkben mindenütt megtalálhatók. A kétéltűek közül
a Felobatea, a R. ridibunda
ép
e? Ablepharus egyaránt
ritka volt ara vonatkozólag
az
előzőek során
már
említést
tettem, miként a Trlturus vulgaris Börzsönyben való ritkaságára is kitértem.
A
hüllők
közül
két
olyan
faj /Lacer-
ta agilis, Natrix tessellata/ akad,mely a Börzsöny hegységben gyakori, mig a Pilisben ritka. A fürge gyikot
a Pilis hegységben
mindössze három he-
lyen találtam meg,mig a Börzsönyben barnásvöröshátu változatával /var.rubra/ együtt gyakran gyűjtöttem. Már pilisi munkámban /1956/ megjegyeztem, hogy a Börzsöny hasonló magasságaiban ez az állat gyakori. Ritkaságára vonatkozólag
annak-
idején feltételezett magyarázatot adtam, melyhez - a terület alaposabb ismeretének birtokában - most még csak annyit
ki-
vánok hozzáfűzni, hogy a Börzsönyben jóval több a fürge gyik ezámára kedvező kissé nyirkos rétek száma, A Natrix teesellata
börzsönyi
mint a Pilisben.
gyakoribb
előfordulása
minden valószínűség szerint a táplálékkal hozható
összefüg-
gésbe. Ismeretes, hogy a kockás sikló legszívesebben él, igy természetes, hogy az aprótermetü
halakban
hallal gazdag,
nagyszámú börzsönyi patak környékén nem ritkaság ez a faj. A táblázatban felsoroltak között két olyan faj található,mely a vizsgált területeknek csak egyikén van meg: a Börzsönyben gyakori foltos szalamandra
és a Pilisből előkerült
mocsári teknős /Emys orbicularis /L.//. A
Salamandra salamandra-t
szóbeli közlés alapján nalistába,
azonban
1956-ban
ugyan
- egyetlen
zárójelben felvettem a pilisi fau-
bizonyitó
példány
helyesnek
azóta
látszik
sem
elő, ezért
előfordulását
mindaddig,
mig ellenkezőjéről bizonyítékunk nincsen.
állat az Északi-középhegységnek eléggé jellemző éltűje,
Bükk-,
Zemplén napja-
inkig nem került elő. A foltos szalamandra börzsönyi
gyako-
illetve
Mátra-,
Ez az
farkos két-
hegység/ előfordul, mig a Dunántuli-középhegységből riságával
ahol mindenütt /Karancs-,
került
kétségbevonni
a Pilisben való hiányával erre vonatkozó
vizsgálataink befejezéséig nem kivánok foglalkozni. As Emyű-t
a Pilis hegységben
két helyen találtam meg:
az alacsonyaboan fekvő aduit
példányát
Paprét két kis tavában páncéljáról
jól
Rakettyés-tóból
gyűjtöttem,
több juvenilia
és
mig a 480 m magasságban fekvő
többször
láttam
ugyanazt
a sérült
felismerhető öreg állatot. Kár annakidején
különösnek találtam, hogy ilyen magasságban a mocsári teknős előfordulna, s már akkor arra gondoltam, fciogy ez az egyedül élő állat nem természetes uton került oda.
E feltételezésem
a későbbiek során beigazolódott.-* Jelenleg tehát az Emys orbicularis legmagasabb előfordulási helyének Iiazánkban kettyés-tavat
/280 m/
nyal a valamivel lejjebb fekvő Csikos-tó közvetítésével rült fel a hajdan
Duna-kiöntések
mocsaras
a Re-
kell tekintenünk. Ide minden bizonyke-
ma már kulturterületté alakitott
vidékéről. Miután a mocsári teknős számára
alkalmas élőhely a Börzsöny hegységben aligha akad és a vizsgált terület környékéről sem ismeretes,
ezért hiánya termé-
szetesnek tartható. Mindkét területen szerzett tapasztalatok
azt mutatják,
hogy a kétéltűek és hüllők téli álmuk után a Börzsönyben néhány héttel későbben következtében
jelennek meg,
párzásuk
is
később
mint a Pilisben,
ennek
történik. Az erdei béka
nászát például a Pilis hegységben rendszerint március elején /ritkábban február végén/ észleltem,
mig a Börzsönyben leg-
korábban március 24-én láttam először petecsomókat, pedig - nagyobb mennyiségben - csak április 23-án
lárváit találtam.
Ugyanígy néhány héttel későbben /március végén/ tapasztaltam a börzsönyi Bufo bufo-k párzását. Az elmondottak
alapján
kitűnik,
hogy a két egymáshoz
közelfekvő középhegység herpetofaunája lényeges eltérést nem mutat.
A kimutatott
husz faj közül
tizenöt mindkét helyen
egyaránt gyakori vagy ritka, három előfordulása pedig eltérő és mindössze egy-egy olyan faj akad, mely vagy az egyik vagy csak a másik hegységben fordul elő. , J Az elmúlt évben véletlenül jutott tudomásomra, hogy P. J. fogságban tartott teknősének a Papréten adta vissza szabadságét .
Ha az elmúlt évben vizsgált terület herpetofaunáját az Északi-középhegység bármelyik tagjával /Mátra-, Bükk-, Zempléni-hegység/ összehasonlítjuk, akkor az általában hegyvidékre jellemző fajok, nevezetesen a gyepi béka és az alpesi gőte /Trlturus alpestrls/ hiányét állapithatjuk meg. E tekintetben a Börzsöny közelebb áll a Dunántuli-középhegységhez és az Északi-középhegységhez való közeledését állatföldrajzi szempontbői csak a foltos szalamandra előfordulása tanúsítja.
Beiträge zur Herpetofauna des Börzsöny-Gebirges Vor* !. Szabó Zoologische Abteilung des Ungarischen National Museum: Budapest
Der Verfasser hat in den Jahren 1958-1960 die Herpetofauna des Börzsöny-Gebirges studiert, wo die frühere Literatur insgesamt nur 19 Fundorte von 12 Arten gekannt hat. Auf Grund Beiner Forschungen wurden nunmehr mehr als 200 Fundorte von 19 Arten bekannt. Die zum Vorschein gekommenen Arten sind die folgenden: Salamandra salamandra /LINNÉ/, Trlturus vulgaris /LINNÉ/, Bombina bombina /LINNÉ/, Pelobates fuscus /LAURENTI/, Bufo bufo LINNÉ, Bufo viridis LAURENTI, Ryla arborea /LINNÉ/,Rana dalmatina BONAPARTE,Rana esculenta LINNÉ, Rana rldibunda PALLAS, Anguls fragilis LINNÉ, Lacerta muralis /LAURENTI/, Lacerta agilis LINNÉ, Lacerta viridis /LAURENTI/, Ablepharus kitaibelii fitzingeri MERTENS, Coronella austriaca LAURENTI, Elaphe longissima /LAURENTI/, Natrix natrix /LINNÉ/, Natrix tessellata /LAURENTI/. Der Autor des Aufsatzes vergleicht die Herpetofauna von Börzsöny mit der Fauna des Pilis-Gebirges, die er in den Jahren 1952-1954 untersucht hatte.Als Resultat seiner compa-
rativen Forschungen stellt er fest, dass diese nahe zueinander liegenden zwei Gebirge - welche voneinander nur durch das immer enger werdende
Donautal
getrennt sind, - was ihr Am-
phibien- und Reptilienreich betrifft,
sich kaum unterschei-
den. In den Piliser Bergen mangelt die Salamandre salamandra, in Börzsöny das Emys orbicularis,
aber der grösste Teil der
heimischen Arten befindet sich in beiden. In Pilis kommt der Triturus vulgaris,
hingegen in Börzsöny die Lacerta agilis
und die Natrix tessellata häufiger vor. Der Verfasser bringt die häufigere bezw. seltenere
Verbreitung
einzelner Arten,
sowie den Mangel bestimmter Arten mit den klimatischen oekologischen, Höhen-
und
Terrainverhältnissen und Brnährungs-
möglichkeiten in Zusammenhang. Schliesslich stellt
der Autor
fest, dass das Börzsöny
Gebirge die das Nordungarische-Mittelgebirge
kennzeichnenden
Arten /Triturus alpestris /LAURENTI/, Rana temporaria LINNÉ/ entbehrt
und nur eine einzige Art Beiner Herpetofauna - die
Salamandra salamandra - seine Zugehörigkeit zu dem genannten Gebirge bezeigt, ansonsten steht es,was seine Amphibien- und Reptilienwelt betrifft,
näher zu dem Mittel-Gebirge
Trans-
danubiens.
L i t e r a t u r 1. BACSÓ, N.: A hőmérséklet szélső értékei Magyarországon /Budapest, 1952, pp.112/. - 2. BOLKAY, I.: Adatok GömörKishont vármegye herpetológiájához /Állatt.Közlem., 6, 1907, p. 161-176/. - 3. BOULENGER, G.A.: of Europa I. /London, 1897, torliget
kétéltű-
és
The Tailles
p. 160/.
hüllőfaunája.
-
Batrachians
4. DELY, O.G.: Bá-
Amphibia-Reptilia /in
Székessy: Bátorliget élővilága, Budapest, 1953, p. 431-434/. - 5. DELY, O.G.: Contributions
à
l'étude
de
l'habitat du
lézard vivipare
/Lacerta vivipara Jacquin/
dans
la grande
plaine hongroise /Opuec. Zool. Budapest, 2, 1957, p. 13-20/. -
6. DELY, O.G.: Les nouveaux
/Triturus alpestris
dapest, 2, 1958, p. 19-25/. La répartition des vipères siensis Méhely/
habitats
du Triton alpestre
/Laurent!// en Hongrie /Opusc. Zool. Bu-
dans
le
-
7. DELY, O.G. & JANISCH, M.:
de
champs /Vipera ursinii réko-
Bassin
des
Carpathes
/Vertebr.
Hung., Budapest, 1, 1959, p. 25-34/. - 8. DELY, O.G.: Examen biométrique, ethologique
et
oecologique du Triton alpestre
/Triturus alpestris Laurent!/
des populations du bassin des
Carpathes /Acta Zool. Hung., 6, I960, p.57-102/. - 9. FEJÉRVÁRY-LÁNGH, A.M.: Beiträge und Berichtigungen Amphibien-Teil des ungarischen Faunenkataloges 6, 1943, p. 42-58/. und Berichtigungen
-
/Fragm.Faun.Hung.,Budapest,
10. FEJÉRVÁRY LÁNGH, A.M.:
zum Reptilien-Teil
Beiträge
des ungarischen Fau-
nenkataloges /Fragm.Faun.Hung.»Budapest, 6, 1943, p. 81-98/. -
11. HAJÓSY, F.:
Magyarország csapadékviszonyai 1901-1940
/Budapest, 1952, pp. 157/.
-
12.
hegység növényföldrajzi jellemzése 1, 1932, p. 29-59/.
-
KÁRPÁTI, Z .:
A Börzsöny
/Ind.Hort.Bot. Budapest,
13. KÁRPÁTI, Z.: Az északi hegyvidék
nyugati részének növényföldrajzi áttekintése /Földr.Ért. Budapest, 2, 1952, p. 289-315/.
-
Börzsöny természeti földrajza
/Budapest, 1955, pp. 512/.
14. LÁNG, S.: A Mátra és a -
15. LUKÁCS, D.: Adatok a Bükk-hegység kétéltüinek és hüllőinek állatföldrajzához /Egri Pedag.Főisk.É'vk., 2,1956, p.622629/.
-
16. MAGAZINER, p.:
A Börzsöny hegység
1931, pp. 107/. - 17. MARIÁN, M.î
/Budapest,
A keresztes vipera fekete
változatának /Vipera berus var.prester L./ somogymegyei előfordulása MARIÁN, M.:
/Rippl Rónai Muz. Kaposvár, 1952, p. 1-2/. Adatok a keresztes vipera
somogyi elterjedési viszonyaihoz
- 18.
/Vipera b. berus L./
/Ann. hist.-nat. Mus. Nat.
Hung., 7, 1956, p. 463-468/. - 19. MARIÁN, M.:
A Baléta ge-
rinces állatvilága
/Kaposvár, 1957, p. 12-29/. - 20. PÉCSI,
M. & SÁRFALVI, B.:
Magyarország földrajza
144-166/. - 21. SZABÓ, 1.:
/Budapest, I960,
Ads ' r>k a Ssen+endre-Visegrád-
Esztergomi Dunazughegység herpetofaunájához /illatt.Közlem., 45, 1956, p. 123-131/. - 22. répartition
du Sonneur
SZABÓ, I.:
Contributions à la
aux pieda épais
/Bombina variegata
Linné/ en Hongrie /Vertebr. Hung., Budapest, 1, 1959, p. 161169/. - 23. SZUJKÓ,I.: Beiträge zur Kenntnis der auf Andeeit ausgebildeten Waldtypen des Börzaönygebirges /Ann.hist.-nat. Mus.Nat.Hung., 7, 1956, p. 335-342/. - 24. SZUNYOGHY, J.: Az Ablepharu8 kitaibeli kitaibeli Magyarországom
Bibron & Bory
u.j
lelőhelye
/Állatt. Közlem., 44, 1954, p. 61-62/.
+
+
+
I. Tafel 1. Abbildung: Bombentrichterseen im Kemencethal 2. Abbildung: Büdössee II. Tafel 1. Abbildung: Pogányvár mit seiner Umgebung 2. Abbildung: Nagythal III. Tafel 1. Abbildung: Csehvár und Magoshegy 2. Abbildung: Feketethal IV. Tafel 1. Abbildung: Biotop der Ablepharus oberhalb Nagymaros 2. Abbildung: Südlicher Teil des Börzsönyer Massives
