DEBRECEN VÁROS HITELÜGYLETEI 1693-1848 Rácz István
I. A számszerű adatok tükrében Az önálló gazdálkodást folytató Debrecen város hitelügyletei statisztikailag is érzékelhető nagyságrendben 1693-tól tűnnek a kutató szeme elé. Zoltai Lajos, Debrecen történetének egyik alapos és szorgalmas búvárlója, a városi számadásokban a korábbi időkben nyomát sem találta a hitelfolyósításoknak .l Ezek tehát lényegében a feudalizmus korszakában egybeesnek a szabad királyi városi jogállás időszakával . Azonban időben bármennyire is kapcsolódnak a szabad királyi privilégium periódusához, mégsem önmagában véve a kiváltságolás, hanem az általános országos történeti körülmények alakulása következményeként értékelhet ők. A többi magyar városban is ekkortájt éledeznek a pénzforgalom hasonló jellegű, távolabbi perspektívát is sejtet ő jelenségei, olyanokban is, amelyek már évszázadokkal előbb nyertek városi szabadalmakat. Az 1693 . évi kiváltság azonban közvetve Debrecenben is elősegítette a város hitelforgalmának a kibontakozását, mert gazdálkodási rendszerében egyrészt a tőkeképződést fékező feudális elemek megmerevedéséhez járult hozzá, másrészt a hitelképességéhez igazán ezáltal nyert tulajdonjogi-anyagi fedezetet. A város hitelügyleteir ől az alábbi táblázat tájékoztat .2 A számsorok jobb megértéséhez két előzetes megjegyzés kívánkozik . A közölt összegek itt és a későbbi elemzéseknél rénes forintra vonatkoznak, tehát szükség szerint más pénznemeket is átszámítottam ; a rovatok kitöltetlen részei nem a hitelélet átmeneti szünetelése, hanem az adatok hiánya miatt maradtak üresen .
1 Zoltai Lajos : Debrecen a török uralom végén. A város háztartása 1662-1692 . Magyar Gazdaság-
történetiSzem1e,1904 . 44-45., 117-140., 260-295. old. 2 HBmL . IV . A. 1013/I/a. 121 ., 122.
DEBRECEN
VgR05
i
r i
HÍTELKÖRZETE
(1693-1848)
. r_ ._. .., c .~ .. .- " ~, \ i `~%
0^"i l
/'
.w . ~w. ..V
" Kassa
r
r
" Bécs\; ~ . .,,i
*Sárospátak "Szikszo
" Pozsony
W " i
..
"i
i i
Györ
"Pápa
i3uda "" Pest_ ~
" Miskor okaj "Ege~ , AKáüá " qna ~ "Gyön yös eny ~n z " ~ ~Erd' elek "~Fe~nyszar s p~ yz Na~,k~~ Ti zaroff Kenderes ~er e°f~rrxé "Törökszentmiklós "B~Q "" Varadolaszi Várad
~
" Maramarossziget~'~,
oreClen
" Belényes "Abrudbánya
v .1 / ~'y,
..
"~ .,,1 \ W .%
.I'~
1
Év
Felvett hitel
1747 1749 1759 1760 1761 1762 1764 1765 1766 1768 1769 1770 1777 1778/79 1781/82 1784/85 1786/87 1787/88 1790/91 1792/93 1798/99 1799/00 1800/O1 1801/02 1802/03 1803/04 1804/OS 1805/06 1806/07 1807/08 1808/09 1809/10 1812/13 1813/14 1814/15 18l5/16 1816/17 1817/18 1818/19 1819/20 1821 /22 1822/23 1823/24 1824/25 1825/26 1826/27 1827/28
61 333 73 333 72 500 109 020 148 650 186 237 182 277 171 577 181 577 141 952 63 500 97 000
Kihelyezett kölcsön
összege Ft-ban
200 730 141 664 132 600 110 600 95 600 94 000 114 000 203 562 203 062 204 070 189 158 185 158 180 858 17~ O50 167 850 199 800 219 800 219 800 247 500 233 026 230 718 236 O15 319 696 403 696 452 877 504 277 496 422 542 889 558 089 637 665 699 508 749 576 -
~
105 000 109 075 137175 36 108 24 562 12 500 21 036 70 000 67 936 67 936 66 036 66 036 64 036 61 036 106 036 106 036 106 036 97 036 97 036 98 003 98 003 111 503 111 503 111 403 111 403 132 403 110 393 94 303 94 303 94 303
691 016 493 639 506 959 519 553 530 413 543 749 549 098 569 761 589 787 612 436 636 410 657 738
1828/29 1830/31 1831 /32 1832/33 1833/34 1834/35 1835/36 1836/37 1837/38 1838/39 1839/40 1840/41 1841/42 1842/43
94 303 90 956 90 956 105 623 105 623 119 919 109 587 90 344 62 184 -
A táblázatból mindenekel ő tt azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Debrecen város tanácsa párhuzamosan foglalkozott a felvett hitel- és a kihelyezett kölcsönügyletekkel . A rendelkezésünkre álló források azt sejtetik, hogy távolabbi múltba a hitelügyletei nyúlnak, a társadatok szerint a XVII . század végéig követhetők vissza . Az adóslevelek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a város már 1693-ban 28 666 Ft hitelt vett fel .3 De hitelei a XVIII. század első felében is tovább halmozódtak, bár ezekre nézve csak olyan részadataink vannak, melyek egy-egy évben a hitel felvételt tartalmazzák, a törlesztésről azonban már nem tájékoztatnak. Így a hitelnövekedés folyamatáról ekkor még nem nyerhetünk megbízható támpontokat. Érdemes azonban szemügyre vennünk ebből a félévszázadból is néhány év vonatkozó adatát, mert a hitelélet mozgásirányát ezek is érzékeltetik :4 Év
1709-1710 1736 1741 1745
Felvett hitel Ft-ban j~
24 959 13 618 20 000 30 000
Azt, hogy a hitelfelvételt nem követte egyenes arányban a törlesztés, 1738tól már nemcsak következtethetjük, hanem a városi számadásokból dokumentálhatjuk is . Ebben az évben Debrecen 4212 forint kamatot fizetett ki a hitelei után,s ami 5-6~-os kamatláb mellett 60-70 ezer forint kamata volt. Tehát a város adósságai már ekkorra túlhaladták az 50 ezer forintot . A közölt táblázatból viszont innen már sűrű időbeli metszetekben követhetjük tovább az emelkedés mértékét . Jól látható hogy - kisebb ingadozásokkal - az 1760-as évektől túlhaladta a 100 ezret, a századforduló évtizedeit ől a 200 ezer fölé ugrott, 1815-16-ban a 300 ezret, az ezt követő két gazdasági évben a 400 ezret érte el, 1821-22-től 500 ezres nagyságrendben szerepelt, ezután pedig már sohasem süllyedt a félmillió alá, inkább a 600 ezren felüli átlag állandósult, sőt 3 HBmL . IV. A. 1013/p./6. No . 31-33 ., 35 ., 37 . 4 HBmL . IV. A. 1013/p ./6. No. 101-103. ; IV . A. 1013/I/a. 3. 6-7. old. ; IV . A. 1013/I/a. 121 . 5 HBmL. IV. A. 1013/I/a.
174
1825-26-ban a 700 ezret is túlszárnyalta. A táblázatról tehát jól leolvasható a hitelezés üteme is : a XVIII. században még mérsékelten emelkedett, a századfordulótól meggyorsult, az 1810-es évek végétől pedig rohamossá vált. Az adósságnövel ő hitelezéssel ellentétben, viszonylag megkésve kerül a kutatási látótávolságba a város saját pénztárából származó kölcsönzése. Úgy tűnik, hogy csak a XVIII. század közepétől számolhatunk a megjelenésével, de aztán ez is a városgazdálkodás alkotó elemeként szerepelt 1848-ig. A város tőkekihelyezésének azonban a viszonylagos stabilitás volt a jellemz ője, értékhatárai a hiteléhez képest kevésbé ingadoztak s a 100 ezer forintot általában nem vagy csak kevéssel lépték át. Ebből következett az a vonás is, hogy az 1770-es években valamelyest felülmúlta a felvett hitel összegét, később azonban fokozatosan, majd gyorsuló ütemben visszamaradt amögött . A XVIIIXIX. század fordulóján a város adósságból származó hitelösszege még alig háromszorosan múlta felül a saját kölcsöneit, 1825-26-ban pedig már nyolcszorosan . Tehát a kettős irányú kölcsönügyleteiben ekkor már az egyensúlyi állapotnak még csak a nyomait sem lelhetjük fel . Debrecen folyton halmozódó hitelének a méreteit akkor érzékelhetjük igazán, ha a város összes bevételéhez viszonyítjuk . Ilyen szempontból az alábbi néhány év adata is sokat bizonyít a Év
Összes bevétel
1749 1764 1800/01 1823/24 1834/35 1842/43
41 291 63 904 163 487 104 193 115 313 141 312
Hitel összege Ft-ban
73 333 182 277 204 070 637 665 519 553 657 738
Hitel többlete a bevételhez képest Összegszerűen ~-ban 32 042 118 373 40 583 533 472 404 240 516 426
77,6 185,2 24,8 512,0 350,5 365,4
Egyértelműen állapítható meg, hogy Debrecen hitele már a XVIII. században is túlszárnyalta az évi bevételét, a város igazában azonban a reformkorban adósodott el . A statisztika szerint ekkor már a hitelösszege legkevesebb háromszorosan, olykor azonban ötszörösen is felülmúlta az évi bevételét. Ez a városi bevételhez mérten hihetetlenül felduzzadt hitel hínárszerűen fonta körbe és süllyesztette egyre mélyebbre Debrecen pénzgazdálkodását. Teherbíróképességeit mindenekel őtt a tőketörlesztés tette szinte naponként próbára . Hiteleit az adóslevelek tanúsága szerint általában egy évre vette fel. Ez azonban inkább csak elv volt, a gyakorlatban a városba való tőkekihelyezés meghatározatlan időre szólt. A jellemző általában a hosszabb távú hitelnyújtás volt . A város hiteléletében nem ritka a 10-20, de az 50 évre szóló hitelezés sem. Amikor az 1840-es évek elején számbavették Debrecen adósságait, a kimutatásban csaknem másfél évszázados hitelt is regisztrált a nótárius : a helyi Református Kollégiumtól 1704-ben felvett hitele még mindig törlesztésre várt.' 6 HBmL . IV. A. 1013/I/a . ; IV. A. 1013/I/a . :121 ., 122. A bevételekből most és a későbbiek során is leszámítom a felvett hitelösszegeket, amelyeket az egykorú elszámolások nem különítettek el, hanem a rendes bevételek közé számolták. 7 HBmL. IV . A. 1013/p/1. No . 299.; Debrecen város adósságbeli tartozásának feljegyzése 1840/41 . IV . A. 1013/I/a. 121.
175
A hitelezők rendszerint akkor követelték vissza a tőkéjüket, ha arra szükségük volt, csak ebbéli szándékukat 2-3 hónappal elő bb közölni kellett a várossal . Így is a törlesztési igény legtöbbször váratlanul érte a kimerült városi kasszát. Ilyenkor nem maradt más hátra, mint újabb hiteleket felvenni s a pénzügyi réseket azokkal betömni. Így volt ez már a XVIII. században is, később még inkább . A város kapkodó pénzügyi gazdálkodását néhány adat is megvilágítja: 1734-ben hogy a Tiszaroffon lakó Bucsi Mihálytól felvett 6 ezer forintot kifizethesse, többek között az ugyancsak ottani lakos Borbély Mihálytól is hitelezett 2 ezer forintot . Négy év múlva viszont a Borbély Mihálytól kapott összeget csak a pápai református egyháztól felvett 2 ezer forintból tudta kiegyenlíteni . $ De szinte valamennyi adóslevél indoklásában refrénszerűen visszhangzik a régibb adósságok"-ra, más terhesebb adósság"-ra való hivatkozás . A város súlyos pénzzavarát fokozta a kamatfizetési kötelezettsége . Az országos törvények már 1647-ben a kamat felső határát 6~-ban állapították meg. 9 Debrecen város is 5-6~-os kamatra vette fel hiteleit . A XVII. század végén még ugyan előfordult 10~-os uzsorakamat is,l° ez azonban kivételesnek számított. Az 5-6~-os kamat a gyakorlatban azt jelentette, hogy 18-20 év alatt elérte a kihelyezett tőke összegét, s annyiszor sokszorozódott, ahányszor ez az időtartam ismétl ődött. A kamatfizetésnek szigorú kötelmei voltak. Minden obligatóriában (adóslevélben) és cartabiancában (kötelezvényben) kikötötték a kölcsönz ők a kamat félévenkénti vagy évenkénti fizetését. A kamatot tehát sohasem tőkésítették. Így a városnak állandó készenlétben kellett állnia a kamatfizetésre is. A kamatfizetési teher alakulására nézve tekintsük át a következ ő kimutatást :m Év
Kifizetett kamat összege Ft-ban
1737 1747 1759 1823 /24 1829/30 1839/40 1846/47
2 130 3 680 4 635 14 247 26 114 33 139 35 320
Kifizetett kamat az évi bevételhez képest ~-ban 5,3 9,2 9,3 13,6 22,6 24,5 22,3
Itt megint nem szükséges bővebb magyarázat, hiszen az emelkedő tendencia teljesen nyilvánvalóan mutatkozik . Hangsúlyozni szükséges viszont, hogy a reformkorban a kamatfizetés a város évi bevételének már az egynegyedét-egyötödét felemésztette, ami a gazdálkodási egyensúlyát szükségszerűen állandóan rontotta . Még lehangolóbb kép bontakozik ki előttünk, ha a tőketörlesztés és a kamatfizetési kötelezettség együttes összegét viszonyítjuk a város bevételi forrásaihoz 8 HBmL . IV . A. 1013/p/1. No. 238., IV. A. 1013/p/2. No . 308. 9 1647 : 144. tc . 10 HBmL. IV. A. 1013/p/ 1. 11 HBmL. IV. A. 1013/I/a. 12 Uo .
176
Év 1737 1747 1759 1823/24 1829/30 1839/40 1846/47
Törlesztés és kamatfizetés Tőketörlesztés és kamatfizetés a összesen Ft-ban a bevételhez képest ~-ban 3 058 4 917 4 635 14 532 44 681 74 772 106 820
7,6 12,3 9,3 13,9 38,7 55,3 67,6
Láthatjuk, hogy a városgazdálkodás a XVIII. században még csak kis részben, a reformkorban azonban már egyre nagyobb arányban - a forradalom előestéjén 67,7-ban - a tőketörlesztésre és kamatfizetésre dolgozott. Mivel a város hiteléhez képest a saját t őkekihelyezése csekély maradt, ezt a nagy adósságterhet az abból származó jövedelem kevésbé enyhítette .ls Év 1759 1805/06 1815/16 1826/27 1837/38 1844/45
Befizetett kamat Kifizetett kamat összege Ft-ban 1500 3370 3931 2988 7364 4429
4635 9219 14732 20638 33020 37963
Ezekben az években összesen 23 582 forint kamat folyt be a házipénztárba, ezzel szemben a város saját adósságai után kamatként 120 207 forintot fizetett ki, tehát az ilyen címen kezelt bevétel csak egyötöd részben (19,60 fedezte a kifizetett kamatösszeget . II. Hitelforrások A város 1847-ig kizárólag pénzintézeteken kívül talált hitelforrásokat . Debrecenben az első Takarékpénztárat 1846-ban alapítottákl4 s a következő évtől a város is feliratkozott a rendszeres kölcsönkérői közé.~5 De a korábbi magánjellegű pénzforrásait ezután sem apasztotta el, inkább azt mondhatnánk, hogy a Takarékpénztár megnyitásával tovább bővült a hitellehetősége . Közelebbről szemügyre véve a város hitelforrásait, mindenekel őtt arra kell utalnunk, hogy a vizsgált másfél évszázadban a levéltári kútfők nagy létszámban örökítették meg azoknak a neveit, akik Debrecennek hiteleztek. A hitelezők széles kiterjedtségére jellemző, hogy Debrecen adósságát 1693-ban még csupán 5, 1798-99-ben 45, de 1828-29-ben 181 és 1840-41-ben 223 té13 Uo . 14 Komoróczy György : A reformkori Debrecen. Db ., 1974. 175 . old. 15 HBmL. IV . A. 1013/p/7. No. 990-994. 12 ~vkőnyv VI .
177
telben tartották nyilván .ls Természetesen ez nem jelentett ugyanannyi személyt, mert egy-egy név többszöri hitelezés esetén ismétl ődött is, a hitelezői kör tágulására azonban jellemz ő adalékként tarthatjuk számon . A hitelezőknek csak jóval kisebb része volt helyi lakos, a többsége vidéken élt. Vagyis Debrecennek kialakult egy eléggé körülhatárolható hitelezési hatósugara, amit a mellékelt térkép szemléletesen érzékeltet .l' Eszerint a város hitelkörzete a tágabb értelemben vett Fels ő-Tisza vidékére lokalizálható, csak egy nyúlványa érte el a Dunát, ami egyre ritkuló állomásokkal egészen Bécsig tágult . Tehát a Felvidék északnyugati részére, a Dunántúlra, a Dél-Alföldre és Erdélyre már szórvány formájában sem terjedt ki. Ezeken a területeken bizonyára más kölcsönz ők hiteligényei érvényesültek . A térkép falvakat, mezővárosokat, szabad királyi városokat és a szabad kerületekhez tartozó városokat, tehát a legkülönbözőbb jogállású településeket tüntet fel. A térkép tanulmányozása során talán még az tűnik fel, hogy a Hármas- és a Hajdúkerületb ől viszonylag nagyon kevés város neve szerepel . Debrecen hitelezői különböz ő társadalmi kategóriákhoz tartoztak . Sajnálatosan statisztikai értékelésre alkalmas anyagot ebben a vonatkozásban sem sikerült rendszerbe foglalni, mert a hitelezők foglalkozását, társadalmi hova tartozását csak esetlegesen örökítették meg az adóssági okmányok . A legjellemzőbb vonások azonban ezen a síkon a szórványadatok alapján is felismerhetők, s így a Debrecenbe hitel formájában beáramló tőke eredetére is tudunk következtetni. A korban gazdasági kényszérhelyzetb ől eredő szokásnak megfelel ően Debrecen is magánszemélyektől és egyházi intézményekt ől hitelezett . A magánhitelezők rangsorában - miként a társadalmi hierarchiában is - vezető szerepet a nagybirtokos főnemesek játszottak . Önmagában véve a vonatkozó nevek felsorolása is sokatmondó : 1731-ben Borbély Mihály, 1734-ben Bucsi Mihály, 1745-ben gróf Pálffy János nádor, 1760-ban gróf Buttler Gábor, 1762-ben gróf Balassa Pál, 1765-ben báró Cothmann Antal, 1778-ban gróf Keglevich Ádám, 1806-ban gróf Teleky Sámuel, 1847-ben gróf Dégenfeld Imre neve t ű nt fel az adóssági okmányokban .l8 Közülük csupán a bécsi báró Cothmann Antal, a nagykátai illetőségű gróf Keglevich Ádám és a Pozsonyban lakó gróf Balassa Pál az egyszeri hitelező, a többi sorozatosan, akár egy éven belül is többször vagy évtizedeken át Debrecennek adta kamatozásra a pénzét . Az Erdőteleken (Heves m.) birtokos gróf Buttler Gábor 1760-1782 között egymaga nyolc alkalommal állott pénzzel a város rendelkezésére .l9 De a nagybirtokosok hitelfolyósításának a folyamatosságát esetenként az elhunyt főurak özvegyei és utódai is biztosították. 2° Halvány nyomok arra utalnak, hogy Debrecennek vidéki jobbmódú középbirtokos nemesek is hiteleztek . Bizonyára ehhez a réteghez tartozott a város hiteléletében az 1710-es években felt űnt s a Fényszarun lakó Rácz István, az 1758-ban hitelező törökszentmiklósi nemes Gazdag János, a Budán 1762-ben 16 HBmL . IV . A. 1013/p/6. No . 31-33.; 35 ; 37 ; IV . A. 1013/I/a. 121 ., 122. 17 A térképet az alábbi források alapján terveztem meg: HBmL . IV . A. 1013/p/1-6. No . 287., 306., 308., 314., 315., 317., 323., 327., 332., 333., 346., 348., 350., 377., 381 ., 395., 415., 421 ., 425., 430., 432., 438., 505., 509., 655., 710., 721 ., 733., 738., 747., 756., 760., 767., 790., 800., 917., 952., 958. - A közölt térképet tervezésem alapján Papp Imre rajzolta, szíves segítségéért ezúton is köszönetet mondok. 18 HBmL . IV. A. 1013/p/1-6. No . 256., 283 ., 314., 348 ., 381., 385., 421 ., 539., 989. 19 Uo . No . 348., 403., 411., 413., 420., 429., 455., 463. 20 HBmL . IV. A. 1013/p/2. No. 317-320., 325., 339.
178
nemzetes és vitézlő címmel titulált Horváth Kocsi Mihály ; a pénztárcáját Debrecen város számára megnyitó Derecskén élő nemes Olay József, vagy az 1845-ben nyilvántartásba vett nánási közbirtokos Nagy Antal .21 Persze ezek már amolyan városlakó nemeseknek látszanak, akik többnyire polgárjogokkal is élhettek . Rendszeresen hiteleztek Debrecennek a katonai kormányzat főtisztségvíselői és maguk a tényleges katonai szolgálatot teljesít ő tisztek is. Stahrembach Jakab Vencel hadbiztosnak 1693-ban, még ebben az évben gróf Heisler Donát tábornok és hadbiztosnak, 1763-ban Szilcz István főhadbiztosnak, 1782-ben egy Hölbinger nevű hadikomisszáriusnak állított ki a város adóslevelet. De szép számmal olvashatunk hitelező generálisokról is : 1693-ban de Porta Fülep Jakab, 1784-ben Budai Ádám, 1823-ban Bicking Antal és Illésy Sándor, 1838ban Édelsbacher Mátyás, 1841-ben Marquis Somariva Károly neveit tudtuk a tábornokok közül regisztrálni .z2 A generálisok mellett alacsonyabb beosztású tisztek is feltünedeztek a hitelezők között, a XVIII. század második felében éppen úgy, mint a reformkorban .2s A város polgári vagy polgári jellegű foglalkozást űző és státusú hitelezői elsősorban helybeliek voltak, azonban ennek a pontosabb megítélésénél is jócskán maradnak még nyitott kérdések . Amit ez idő szerint meg tudunk állapítani, a város erre a hitelezői körre rendszerésebben a XVIII. század közepétől támaszkodott s egészen 1848-ig igénybevette az anyagi erőforrásait. Foglalkozás szerinti megoszlását azonban már nem tudjuk érzékeltetni, mert az adóslevelek a név mellett -jobbik esetben is -csak a polgári jogállást vagy a városvezetésben betöltött tisztséget tüntették fel. Az viszont feltűnő, hogy a helybeli hitelezők többsége városi tisztségviselő volt : esküdt, szenátor, nótárius, polgármester és főbíró .24 A vidéki polgár-rendű és intellektuális hitelezőkr ől már valamivel több támpontunk van. Ami azonban meglepő, elvétve akad közöttük keresked ő, s ez nyilván arra mutat, hogy ezek kevés tőkével rendelkeztek . 1778 és 1835 kö zött Gyöngyösi Tamás egri, Kefala János tokaji, Buzát Márton szigeti és Nagy Vilhelmina bécsi kereskedőn kívül aligha találkozunk más hitelező keresked ővel. Ellenben pesti plébános, Másmaros megye főispánja, Heves megye főszolgabírója, nagyváradi sómázsás, nagykárolyi patikus, hadházi postamester, diószegi erdőmester, a székelyhídi uradalom inspektora szerepelt a vidéki hitelezők széles skáláján . 2s A magánszemélyek mellett az egyházi intézmények és méltóságok is komoly összegeket hiteleztek Debrecennek. A különféle egyházszervezetek a debreceni hitelügylet formálásában csupán kibontakozásának az első évtizedében nem vettek részt, a XVIII. század elejétől azonban már aktívan bekapcsolódtak a város pénzgazdálkodásába. A magánhitelezéshez hasonlóan az egyházi hitelhálózata is helyi és vidéki szálakból szöv ődött . A város hitelpolitikájának egyik fő jellemzője az volt, hogy felekezetre való tekintet nélkül szegődött a tőke nyomába, a református és katolikus - ezen belül is római és görög rítusú 21 HBmL . IV. A. 1013/p/1-4. No. 287., 333., 377., 505., 982. 22 HBmL . IV . A. 1013/p/1-6. No . 32., 35 ., 37 ., 323., 383., 460., 465., 679., 893., 936. 23 Uo . No . 345., 507., 520-521., 554., 798., 964., 974. 24 Uo. No . 390-393., 466., 480., 506., 517-519 ., 533., 535., 537., 598., 617., 633., 641-643., 648., 658., 685., 687., 709., 748., 749., 757., 821 ., 829., 837., 886., 926., 927., 952., 977. 25 Uo . No . 415., 425., 430., 432:, 438., 655., 710., 725., 733., 738., 747., 754., 756., 760., 767., 777.; 800.
17 9
egyházszervezetektől egyaránt hitelezett . Ezt a szempontot azért kell hangsúlyoznunk, mert a protestáns Debrecen a vallási toleranciának a XVIII. század első felében még nem sok jelét mutatta. Közismert, hogy milyen hevesen tiltakozott Bécs katolizációs törekvései ellen, a katolikus vallású lakosok előtt csak uralkodói parancsra nyitotta meg a kapuit . A protestáns egyházi intézmények közül mindenekel őtt a helybeli Református Kollégium kínálkozott hitelforrásul. A város első hitelügyletét 1704-ben kötötte a Kollégiummal, s Debrecennek egyszersmind ez volt az első hitelezése egyházi pénzbő1.26 Később a helybeli református egyház is feliratkozott a hitelezői sorába . 2' A protestáns felekezetek közül vidéken többször fordult hasonló jellegű igénnyel a Sárospataki Református Kollégiumhoz, a pápai és a miskolci református egyházhoz .z8 Debreceni vonatkozásban a hitelezés területén a protestáns intézmények jelentőségét felülmúlták a katolikus felekezetekt ől származó tőkepénzek . A XVIII. század közepét ől a piarista rend feltűnésével és megerősödésével a ka tolikus egyház helyben is jelentkezett a tőkekínálatával .z9 Ennél azonban fontosabb szerepet játszottak a nagyobb múltú vidéki katolikus egyházi szervezetek, az egri és nagyváradi püspökségek, azok káptalanjai és különböző tartozékaik .3° Debrecen egyházi jellegű hitelezésének a méreteire jellemző, hogy Váradon a római katolikus egyház mellett a görögkatolikusokat is bevonta a hitelhálózatába : a Váradi Görögkatolikus Egyházat, a Váradi Görög Egyesület Pénztárát és a Váradi Görög Egyesület Világi Szemináriumát.31 Kisebb hatósugárral, de egyáltalán nem lekicsinyelhető módon egészítették ki Debrecen katolikus hitelezőinek a körét a gyöngyösi franciskánusok .32 Az egyes hitelezők - magánosok és egyházi testületek - eltérő nagyságú összegeket bocsátottak Debrecen rendelkezésére . A legkisebb tételeket 1694ből és 1695-ből jegyezték fel s ezek 100-100 forintról szóltak.33 Legtöbb vi szont a magánszemélyek közül gróf Buttler Gábortól származott, aki 18 év folyamán egymaga 81 ezer" forintot hitelezett .34 A felekezetek közül a váradi római és görög katolikus egyház ezt jóval túlszárnyalta, hiszen csupán 181617-ben 82 ezerre rúgott az ottaniak Debrecennek nyújtott kamatozó tőkéje .3s Megoldhatatlan feladatra vállalkoznánk, ha a hitel eredetét és egymáshoz viszonyított arányát társadalmi osztályonként, ill. rétegenként és csoportonként számszerűen akarnánk megállapítani. A kutatás jelenlegi állása elsősorban arra ad lehetőséget, hogy a fentebb számbavett rétegek és csoportok hitelezésének dominánsabb időszakait nagyvonalakban körülhatároljuk . Alapelvként kell azonban megállapítani, hogy valamennyi hitelforrás-típus táplálta Debrecen szükséget szenvedő háztartását, felt űnésétől kezdve a vizsgált korszak végéig . Voltak azonban olyan időszakok, amikor az egyes rétegek hitelügyletei jobban előtérbe kerültek a többiekkel szemben. Ezeket a szempontokat figyelembe véve arra az eredményre juthatunk, hogy a XVII. század utolsó évtizedé26 HBmL. IV. A. 1013/p/ 1 . No . 299. 27 HBmL. IV. A. 1013/I/a. 121 . (1840/41 . évkör) 28 HBmL. IV. A. 1013/p/1-6. No. 295., 308., 346., 378., 404., 406. 29 Uo . No . 179., 192., 193., 298., 330., 468. 30 Uo . No. 469., 482., 573-575., 582., 673., 715, stb. 31 Uo . No . 884., 885 ., 894., 895., 1015 . 32 Uo . No . 231., 241 ., 242., 250., 258., 264., 265., 285. 33 HBmL . IV. A. 1013/p/6. (1694, 1695. évkör) . 34 HBmL. IV. A. 1013/p/2. No . 348., 403., 411 ., 413., 420., 429., 455., 463. 35 HBmL . IV . A. 1013/p/6. No. 566-586.
18 0
ben a katonatisztek - és tegyük hozzá : külföldi eredet ű katonatisztek - által nyújtott hitelek a meghatározó értékűek . 1693-ban a 28 666 Ft hitel az utolsó fillérig magas beosztású katonatisztektől származott.3 g A következ ő század első évtizedében az egri káptalan hitelezett legtöbbet : 1709-10-ben 10 ezer Ft került át az ottani kasszából Debrecen házipénztárába .3' A XVIII. század második negyedét ől a század végéig a nagybirtokosok kerültek élre a hitelezésben . Nézzünk ennek igazolására néhány jellemző adatot :38 Év 1741 1745-47 1748-58 1760 1760-1782 1762 1765 1778 1778 1780
Név Kenessy István és neje gróf Pálffy János Borbély Mihály és neje Andrássy Zsigmond gróf Buttler Gábor gróf Balassa Pál báró Cothmann Antal gróf Keglevich Ádám Anfrássy István Berzeviczy Ferenc
Hitelezett összeg ezer Ft-ban 41 27 30 14 81 22 23 12 14 24
A XIX. század második évtizedétől viszont a két váradi káptalan jutott a debreceniek hitelezésének élvonalába. Jellemző, hogy csupán 1816-17-ben - és erre már utaltunk is - 82 ezer Ft hitelösszeget nyújtottak a városnak .3 ° A polgári rendbe és egyéb kategóriákba sorolható hitelezők már kisebb összegekkel jelentkeztek . Persze az is igaz, hogy az ilyen nevek sűrűbben fordultak elő a hitelez ők névsorában, különösen a XIX. században . Természetesen kivételek itt is akadtak. A debreceniek közül 1782-ben Baranyi Miklós esküdt 11 999, 1819-ben Simonffy Sámuel főbíró 5 600, 1823-ban Német Sándor kalmár 15 200, és 1838-44 között Grám Szilveszter polgár 17 000 Ftja,4° valamint vidékr ől 1823-ban Brosz János nagykárolyi patikus 25 000 és 1826-28ban Buzát Márton szigeti keresked ő 10 000 Ft-os hitele ilyen kivételesen magas összegeknek számítottak.41 Az eddigiekb ől tehát az derül ki, hogy -bár abszolút számokban ezt nem lehet kimutatni - Debrecen a hitelügyleteihez mindenekelőtt a világi nagybirtokosok pénzét vette igénybe . A XVIII. század második-harmadik negyedében 4 évtized folyamán csupán a fentebb felsorolt nagybirtokosoktó1288 ezer Ft-ot hitelezett . Pedig ez az összeg ezen időhatárokon belül is csak a kiugró nagyságú tételekb ől eredt. Nem is szólva arról, hogy - ha nem is ilyen mértékben nagybirtokosok felesleges tőkéiket már korábban és az ezt követő időszakban is szívesen bocsátották Debrecen rendelkenésére . Így 1811-ben gróf Teleky 36 Lásd 3. sz .jegyzetet 37 Lásd 4. sz . jegyzetet 38 HBmL. IV . A. 1013/p/2. No . 283., 309., 311 ., 312., 315-321 ., 325., 339., 348., 349., 381., 395., 403 ., 411., 413., 420., 421., 425., 429., 447. 39 Lásd a 35 . sz. jegyzetet. 40 Uo . No . 466., 598., 641., 648., 841., 979. 41 Uo . No . 655., 733., 747., 754 ., 767.
Sámuel Bihar megye főispánja 40 ezer,42 1838-42-ben Borbély Gábor özvegye 58 ezer,43 1847-ben gróf Dégenfeld Imre 18 ezer forintot hitelezett .44 De a nagybirtokosok között is Debrecen elsőszámú hitelezője - ez már az eddigi adatokból is kiderült - az 1760-1782 közötti években Erdőtelekről gróf Buttler Gábor földbirtokos volt, aki 1777-ben egyszerre 43 ezer Ft-os tőkét is képes volt Debrecen város megbízottainak átadni .45 Hasonlóképpen a nagyobb hitelezők közé sorolható a tiszaroffl Borbély család is : 1748-58-ban Borbély Mihály és neje, majd 1838--42-ben Borbély Gábor és neje együttesen 88 ezer Ft-ot adott át a város kasszájába különböző időtartamra .4 ó Így kézenfekvőnek látszik azt a következtetést is levonni, hogy vidéken a magánhitelezők között Debrecen legjelentősebb hitelközpontja Erdőtelek és Tiszaroff volt. Debrecen - mint láttuk - nemcsak másoktól hitelezett, hanem a sajátjából kölcsönöket is nyújtott . Ez utóbbi jóval kisebb volumenű volt s nagyobb tételei miatt az utókor számára is viszonylag áttekinthetőbb. Kölcsöneinek két főirányát tudjuk megkülönböztetni : az államnak és magánosoknak nyújtott kölcsönt . Debrecennél államkölcsön igényével II. Rákóczi Ferenc kuruc állama és később a Habsburg-birodalom kormányzata egyaránt jelentkezett. Rákóczit a szabadságharc hadikiadásai késztették hitelezésre. A debreceniek utólagos számvetése szerint a város a szabadságharc folyamán 29 406 Ft-ot fizetett a kurucoknak.4' A Habsburgok államkölcsön indítékait keresve pedig röviden arra kell utalni, hogy Mária Terézia örökösödési háborúiban a magyar kamara nagyon eladósodott, ennek összege már az 1750-es években 3--4 millió között mozgott. A kamara ebből a súlyos pénzügyi válságból úgy akart kilábolni, hogy a magánosoktól felvett kölcsönök és a kincstári birtokok zálogba vetése mellett a városokra is kölcsönfizetési kötelezettséget rótt ki . Debrecenre sűrű egymásutánban az összes magyar város közül a legmagasabb államkölcsönösszegjutott :48 A XIX. században ezekhez hasonló államkölcsön-ügyletekkel már nem találkozunk a város történetében . A XVIII. századi kölcsönök azonban súlyos tehertételei voltak, bár ezek közül a Habsburgoknak nyújtott segélyt az egykorúak nem érezték kényszerkölcsönöknek, hiszen olykor még felülfizetés is elő1758 1760 1762 1779 1782 1795 Összesen
Év
Összeg ezer Ft-ban 25 70 35 37,5 5 _3_7 209,5
42 Uo . No. 544. 43 Uo . No. 907., 916., 930., 942., 946., 947. 44 Uo . No. 989. 45 Uo . No. 411 . 46 Uo . No. 283., 309., 317-320., 325., 339., 907., 916., 930., 942., 946., 947. 47 Balogh István : Debrecen hadiszolgáltatásai a Rákóczi szabadságharc alatta Db . 1935 . 14-15. old. 48 Herczegh József: A magyar kincstár háborús hitelműveletei Grassalkovich kamaraelnöksége idején. Századok, 1923-24 . 439. s köv. old. ; 464-465. old. ; IV . A. 1013/I/a. 122. (1807/08 évkör.) ; IV . A . 1013/p/2. No. 499.
182
fordult.49 Utólag azonban kiderült - bár erről ugyan hivatalosan nem nyilatkoztak -,hogy a kamarai kölcsön sok hátránnyal is járt . A törlesztés valójában elmaradt, mert az állami adóba tudták be vagy ha fenntartották kölcsönként, hosszú távon egyenlítették ki . 1836/37-ben az 1779 ., az 1782. és az 1795 . évi kölcsönből még egy fillért sem törlesztett a kamara, holott a város - mint láttuk - ekkorra már teljesen eladósodott. De még ez sem lett volna nagy baj, ha - és ez volt a másik súlyos kihatása az államkölcsönnek - a szokásos 5-6~os kamatot fizetett volna utána. A kamara 1758-60-ban még 6~-ra kölcsönzött, de a kamatösszeget hamarosan önkényesen 4~-ra leszállította. 5° A későbbi kölcsönök után pedig már kezdettől fogva jóval alacsonyabb kamatot fizetett : 2, 2,5 és 4~-ot. A város pedig annak idején a kölcsönzött pénzeket olyan hitelezőktől szedte össze, akik 5-6 ~-os kamatot számoltak. A város magánosoknak nagyobb összegeket az 1770-es évektől kölcsönzött . Tudomásunk szerint először 1773-ban Kazai Sámuel patikárus ilyen irányú kérésének tett eleget . Ezután aztán szaporodott a magánkölcsönzőinek a száma. Ezt mutatja, hogy 1777-ben hét tételben 32 900 Ft ebben az évben kibocsátott ún. aktív tőkét rögzített a városi számadáskönyv.51 A kölcsönz ők társadalmi skálája azonban már szűkebbnek mutatkozott, mint a hitelezési körnél azt láttuk . A kölcsönz ők közül teljes mértékben hiányoztak az egyházi személyek. Legtöbbször és legtöbben földbirtokosok folyamodtak a városhoz kölcsönért. Ez egyben azt is jelentette, hogy a kölcsönügylet szálai is túljutottak a város határán. Jelentősebb kölcsönzők a következ ők voltak az Év
1777 1777 1777 1777 1807 1812 1813 1815 1820 1820 1830 1834
Név
gróf Vay László gróf Gyulay Sándor báró Vay József gróf Kállay József és János gróf Gyulay Albert gróf Gyulay Ignác gróf Gyulay Ignác gróf Gyulay Ignác báró Simonyi József gróf Dőri Ferenc leszármazottjai Poroszlay Fridrich Kollner Illyés
Összeg ezer Ft-ban 6 7 2 16 18 5 5 15 20 32 16 14
Kisebb kölcsönök persze jutottak máshová is. Lányi József szentimrei lakos 1774-ben 425, Böszörmény városa 1777-ben 700 Ft-ot kölcsönzött és még sorolhatnánk tovább az ilyen kölcsönzők neveit . A Debrecentől kölcsönz ők élére az a Gyulay család került, amelynek egyik tagja - Ignác - a horvát báni tisztséget töltötte be. A Gyulayak 1777-1815 között 50 ezer Ft-ot vettek fel. 49 Kállay István : Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában. Bp. 1972. 119-120. old. ; Herczegh József: i . m. 440., 443 . old. 50 Kállay L : Szab . kir. városok . . . i. m. 119. old. 51 HBmL . IV. A. 1013/I/a. 121. 52 Uo ., HBmL. IV. A. 1013/I/a. 122. (1807/08, 1813/14., 1833/34., 1836/37. évkör) ; IV . A. 1013/j. Pénztári elszámolás .
183
Debrecen kölcsönügyleteinek indokait ma még megnyugtató módon nem tudjuk felfedni . Akik a városnak hiteleztek, tőkekihelyezésüket világosan és egyértelműen meg lehet magyarázni : a bécsi udvar gazdaságpolitikája miatt biztonságosabbnak érezték a felhalmozódott kisebb-nagyobb t őkéiket kamatra kiadni, általában és Debrecennek is, mint tiszavirág életű ipari vállalkozásokba fektetni . Debrecen kihelyezett kölcsöneinél azonban másról volt szó . A statisztikai táblázatból feloldhatatlannak látszó ellentmondás vetítődik elénk : az eladósodott város kölcsönözött, tehát felesleges tőkével nem rendelkezett . És ami még szembetűnőbb, kölcsöneit akkor sem csökkentette, amikor az adósságai ugrásszerűen megnövekedtek. A statisztikai kép ellentmondásosságát csak fokozza az az ismert tény, hogy a XIX. században már nem terhelte a várost újabb államkölcsön . Az államkölcsön fizetésénél nem lenne szükség különösebb okfejtésre, mert a kölcsönzéssel az abszolút államhatalom parancsát hajtották végre. Más a helyzet a magánszemélyeknek való kölcsönzés esetében . Gazdaságilag akkor lett volna indokolt, ha kölcsöneit ezeknél magasabb kamatokkal tudta volna elhelyezni, mint ahogyan a hiteleit felvette. A kamattöbblet jelentős pénzügyi hasznot hozott volna számára. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy a hitel- és kölcsönügyleteinél egyforma kamatlábat alkalmazott. A háttérben tehát inkább valamiféle különleges várospolitikai érdekeket sejthetünk -nem zárva ki a személyes összeköttetések és szubjektív tényez ők lehetőségeit sem -, de ezek a kérdések még további kutatásokat igényelnek . III. A hitel felhasználása
A korabeli városgazdálkodásban a hitelezett pénz célszerű hasznosítása a sokat fontolgatott kérdések közé tartozott. Szükséges tehát, hogy most a tudományos feldolgozás is rendszerbe foglalja a hitel felhasználásának legjelentő sebb módozatait . A számbavétel során egyszersmind a város eladósodásának több lényeges okára is - akarva-akaratlanul - rávilágítunk, hiszen a városi vezetés a pénzhitelével a szükség diktálta réseket igyekezett eltorlaszolni . A hitelfelhasználás tehát az okok egy részére adott feleletként is értelmezhet ő. Az első pillanatra szinte áttekinthetetlen szövevénynek tűnő debreceni pénzgazdálkodás hátramaradt iratanyagában rendet vágva, a hitelfelhasználás hat fő területét ismerhetjük fel . 1 . A városi privilégium . Kiváltságlevelét 1693-ban szerezte s ezért még ebben az évben 20 000 forintot fizetett az államkincstárnak .53Aligha tévedünk, ha arra utalunk, hogy ezt az összeget teljes egészében hitelből rótta le s hitelügyle teinek ez volt az első nagyobb tétele . A Caraffajárás során kiszipolyozott város ilyen összeget a saját pénztárából még 1693-ban sem teremthetett elő. Feltételezésünket még inkább bizonyítja, hogy Debrecen 1693-ban 20 ezer forintot meghaladó hitelt szedett össze rövid néhány hónap alatt. Tehát a kiváltságlevél megszerzésével párhuzamosan megalapozta hitelügyleteit is. 2. Az államkölcsön . Erről már más összefüggésekben szóltunk . Láttuk, hogy államszükségb ő l fakadó teher volt, így Rákóczi állama és a Habsburg uralkodók számára egyaránt ellenvetés nélkül vállalni kellett a lerovását . Az elmondottakhoz kiegészítésképpen talán még azt jegyezhetjük meg, hogy az 53 Szabó István : Debrecen szabad és királyi városi rangra emelése 1693 . Debreceni Szemle, 1938 . 254. old.
184
utóbbiak részére való kölcsön kivetésekor a kamara sem bízott a városok önerejében és készséggel engedélyezte Debrecennek is hitelezőktől való előteremtését. A város ezeknél a kölcsönöknél közvetít ő szerepet töltött be : a magánosoktól hitelezett összegeket csak továbbította a kincstárnak . Az államkölcsön kirovásakor sebtében szedte össze a szükséges pénzt, mivel a házipénztárban nem volt mihez nyúlni . Így 1758-ban is a 25 ezer Ft államkölcsönt rövid két hónap alatt gy űjtötte össze 4 hitelezőtő1.54 3. Adókiegészítés, adóhátralék. A város állandó jelleggel kétféle adót szedett : az államhatalomnak fizetett kontribúciót és a gabella néven ismert háziadót . Ez utóbbit Debrecenben nevezték utcaszernek is, mivel jórészt az utca kapitányságok költségeinek a fedezésére fordították .55 Az adókat a polgárságra vetették ki s behajtásukról a város vezetése gondoskodott . Az adóbehajtás azonban csak részben járt sikerrel, a hátralékosok adótartozásait a városnak kellett a kincstár számára befizetnie . A házipénztári adósságok miatt pedig az utcaszeri jövedelem kevesbedett meg, pedig annak, is ezer helye lett volna. Ezek a hátralékok nagy összegekre rúgtak . A városi tanács 1774-ben azt állapította meg, hogy az adófizetésben némelyek- igen-késedelmeskednek, úgy hogy 4050 ft adójuk van és ebből csak 4-5 ft-t fizettek ." 5s Az adórestanciák minden szigor ellenére állandósultak . Az 1822/23-1823/24 . években a városra kivetett 87 710 Ft kontribucióbó166 555 forintot sikerült behajtani, a restancia pedig 21 155 Ft maradt, a kirótt összeg 21 ~-a. A gabella területén még nagyobb fizetésbeli lemaradás tapasztalható : 1823/24-ben 5839 Ft tartozásból a polgárok csak 922 forintot egyenlítettek ki s 4917 Ft, azaz 84,2 ~ behajtásra várt . A fenti tapasztalatokból vonta le a városi tanács a keserű következtetést : Ezekből . . . világos lévén, hogy a tartozás, a mely miatt kell a Város Cassájának szenvedni s azt újabb költsön fel vett pénzekkel terhelni, felette sokra megyen." 5 ' A katonaállítás a város rendkívüli adózási kötelezettsége volt . A nemesekhez hasonlóan az uralkodói hatalom id őnként a városok katonáit is hadba szólította. Ez megintcsak hitelekből telt ki . 1741-ben a Mária Terézia számára resolvált insurrectióhoz megkívánható s el kerülhetetlen költségekre" vett a város Kenessey Istvántó120 ezer forintot hitelbe.58 Hasonlóképpen inszurrekciós költségek pótlására hitelezett 1806-ban Sáray Szabó István helybeli szenátortó16 ezer, Jedlicska Antal váradi kanonoktól pedig 20 ezer forintot.5 s A nemesi inszurrekció leszerelése után pedig 1811-ben ún. polgárkatonaságot szervezett s fegyvereinek és azokhoz való készületeknek Bétsben lejend ő meg-szerzésére" gróf Teleky Sámuel nyújtott 40 ezer forint segítséget .so 4. Pusztabérlet . A város határa kétféle birtokból tevődött össze, az ősi territóriumból és a zálogos pusztákból .gl Az előbbi a tulajdonát képezte s ezt a polgárai ingyen élhették . A zálogos pusztákat azonban meghatározott zálogösszeg ellenében kapta meg a város s lakosai - akár polgárjog nélkül is - meghatá54 HBmL . IV . A. 1013/p/2. No . 338. 55 Zoltai Lajos: Debreceni utcakapitányok, tizedesek és tízházgazdák . Klny . a Debreceni Szemle 1939 . 3. sz .-ból. 56 HBmL. IV . A. 1011/a. 65 . 23 . old. 57 HBmL . IV . A. 1011/a. 95 . 386-387. old. 58 HBmL . IV . A. 1013/p/2. No . 311 . 59 HBmL . IV. A. 1013/p/3. No . 537. 60 Uo . No . 544. 61 Módy György : Földtulajdon Debrecenben a XVI-XIX. században. DMÉ. 1958-59 . Db . 1960 . 32-41 . old.
185
rozott bér fejében használhatták. Innen nevezik ezeket béres földeknek is. A zálogsummát a kommunitás egy összegben rótta le s olyan elképzeléssel adta a debrecenieknek alzálogba, hogy annak a béréből összességében a zálogösszeg kitelik. Az aukciókon a város tehát előre hitelezett a tulajdonképpeni alzálogos bérlőknek. A probléma azonban abból származott, hogy a zálogos földeket a lakosság teljes egészében nem vette igénybe. De talán még nagyobb gondot okozott, hogy a bérleti díjakat is csak hiányosan vagy megkésve fizették be . A házipénztár a zálogos puszták újabb árverésére anyagilag tehát önerejéb ől sohasem tudott felkészülni s Balásházy János szavaival nem lévén pénz a Cassába, illy kiadásokat kölcsönzésekkel lehetett fedezni." s2 A város adóslevelei a XVIII. század közepétől sorra-rendre hivatkoztak a hitelek indoklásában a pusztabérletekre . 1745-ben a gróf Pálffy Jánostól szerzett 15 ezer és a Kenessey Istvántól kért 10 ezer Ft összeg felvételét nyugtázó ob ligatória jellemzően világítja meg a tanácsi szemléletet : A N. Városnak és főképpen a Contribuens Lakosoknak hasznára bizonyos Fiscale Praediumokat és némely Praediális Portiókat zálogos Jussal megszerezni akarván, a T. Carrarával terhes alkura kellett lépnünk, és sok ezerbül álló summát le tennünk. Mellyet minthogy a Város közönséges jövedelméb ől semmiképpen nem tellyesíthettünk, annyival is inkább az elszegényedett és nagy tehetetlenségre jutott Város Népére nem repartiálhattunk, tehát kénteleníttettünk azon Summát másoktúl kölcsön kérni ."Bs A sorozatos zálogmeghosszabítások legnagyobb pénzügyi nehézségek elé 1818-ban állították a várost .B4 A kamarai puszták zálogolási ideje ekkor lejárt . Az új zálogösszeget a következ ő 32 évre 635 385 forintban állapították meg, s ennek egyharmada 1819-ben, kétharmad része pedig a következ ő 5 évben lett esedékes . A város meghatározott kulcs szerint a birtokló polgároktól akarta ezt a nagy összeget beszedni . De ekkor is a már szokásos probléma jelentkezett . A város kezén hatalmas megváltatlan területek maradtak . Ez még 1832-ben is 1308 nyilas volt, aminek a megváltási árát 132 ezer forintban állapították meg. De a földekre igényt tartó gazdák kezéből is nehézkesen folytak be a váltságösszegek. A városi vezetés a különböz ő taxákból pedig nem tudta pótolni a hiányzó összeget, mert azoknál is a restanciák növekedéséről panaszkodtak .Bs Az 1818-ban megállapított zálogösszeget azonban a nehézségek közepette az egész birtokba vett terület után kellett fizetnie a városnak, az érdektelenség miatt kezén maradt, csak félig-meddig kihasznált földek után is. Most sem le hetett tehát mást tenni, mint a hitelezőkhöz folyamodni . Ehhez a kamara azonban nem akart hozzájárulni, de 1822 végén végül is megadta az engedélyt s Debrecen a következő 5-6 évben 100 ezernél nagyobb összeggel gyarapította az adósságait, amit nagyobb részben bizonyára a zálogösszeg törlesztésére is felhasznált.gs 5. Elemi csapások . Az adóslevelek alapján kétféle elemi csapást regisztrálhatunk, a pestist és a tűzvészt . A pestis a XVIII. században országosan és hely62 Balásházy János : Debrecen, mint van s jövend ője . Db . 1844 . 11 . old. 63 HBmL. IV. A. 1013/p/2. No . 314., 315. -Vö . még: Uo . No . 318., 324., 411., 451., ; IV. A. 1013/ p/ 3. No . 533. 64 Gombár József: Debrecen agrárviszonyai és agrártársadalma a XIX. század első felében. Db . 1962 . 30-39. old . 65 HBmL . IV . A. 1011/a/9 5. 386-387. old. 66 HBmL . IV. A. 1011/a.
186
ben két alkalommal vágott sűrű rendet : 1708-ban és 1739-42-ben ; a kolera pedig 1831-ben jelentkezett . A pestis veszedelme ugyancsak növelte a város hiteleit . A rendelkezésünkre álló töredékes adatokból az derül ki, hogy a városbeliek nem is a félelmetes járvány után néztek pénz után, hanem már fenyegető közeledtének a hírére . 1739 áprilisában az előrelátó tanács attól félve, hogy a pestis városukat is meglátogatja, a kapuk várható bezárása idején szükségesnek vélt kenyérgabona vásárlására hentes Nagy János árváitól 480 és Roffról Borbély Mihálytól 3 ezer forintot hitelezett .ó7 A járványos betegségekhez hasonló rettegésben tartották a város népét a tűzvészek is.s8 Ezek sokszor végig söpörtek a városon. Ilyenkor egész városrészek újjáépítésre szorultak. A pusztítás természetesen nem kímélte a város középületeit sem s helyreállításukhoz szintén hitelt vett igénybe. Egy-egy tűzvész után évekig tartott az újjáépítés és ezzel párhuzamosan szükséges hitelek is évek hosszú során növelték az adósságot. Az 1727 . évi tűzvész miatt lett városunk közönséges romlása után" a katasztrófát közvetlenül követően a Baranyi Miklóstól szerzett 1700 Ft-ot Borbély Mihálytól 1729-ben is kiegészítette 2525 Ftal.ss Az 1802 . évi t űzvész elmúltával hasonlóan a szerencsétlen tűz után való építésekre" gróf Teleky Sámueltől még 1806-ban is 12 ezer Ft-ot kért hitelbe.'° 6. Új építkezések . Debrecen város maradandó értékű építkezésekbe csak a reformkorban kezdett . Tudjuk, hogy ez azonban akkor is szűkre szabott keretek közé szorult s az urbanizációnak a legalapvet őbb elemeit hívta életre 1817-ben kezdte el a csatornázást, 1824-ben a fürdő alapkövét tette le, 1833-ban a kilenclyukú hortobágyi hidat adta át a forgalomnak, a tanács pedig 1842-ben költözött be az új városháza épületébe.'1 A város akkori háztartásához képest ezeknek komoly pénzügyi kihatásai voltak, hiszen tudjuk, hogy a csatorna építése 1844-ig 116 307 forintot vitt el, de még ehhez akkor újabb 43 227 forintot irányoztak elő'2 ; Povolny Ferenc építőmester 15 380 forintért vállalta el a fürdő építését'3 ; a városháza tető alá hozására pedig 65 413 forintot fordítottak.'4 Ma már nehezen tudnánk megállapítani, hogy összességében a fenti építési költségeket mennyi hitel egészítette ki . Valószín űleg maguk a kortárs városatyák sem igen tudták pontosan, hiszen a hiteleket a házipénztárban a saját gazdálkodásból befolyt jövedelmekkel együtt kezelték. Csak a fürdőre fordított hitelr ől rendelkezett úgy a tanács, hogy építésére különösen vétetődjön fel a Capitális és különösen administráltasson ."' s Egyedül a városháza építésének hitelöszszegére van konkrét támpontunk : a szükséges 65 413 Ft-ból 42 609 Ft (65 ~) különböz ő hitelforrásból származott.'B Ez más részadatokkal együtt igazolja a Debrecen közgazdasági viszonyait jól ismerő Balásházy János megállapítását : Tetemesen neveié a házipénztár adósságait a város utzáin vont canálisok épíse, és számos városi épületnel~felállítása, menyek közzül nagyszerű voltuk miatt, 67 HBmL. IV . A. 1013/p/2. No . 309., 310. 68 Sápi Lajos: Debrecen település- és építéstörténete. Db . 1972. 27. old. 69 HBmL. IV. A. 1013/p/2. No . 227, 244. 70 HBmL. IV. A. 1013/p/3. No . 539 . 71 Komoróczy György : i. m. 31-33., 44-48. ; IV . A. 1011/a. 91 . 325-26 . old., 1011/a/95. 213-215., 221-222. old. 72 Komoróczy György : i. m. 47 . old. 73 HBmL . IV . A. 1011/a/95. 213-215., 221-222. old. 74 Zoltai Lajos: A debreceni városháza négyszázéves története 1531-1931. Klny . a Debreceni Képes Kalendáriom 1932. évf-bői. 14 . old. 75 Lásd 73 . sz. jegyzetet. 76 Zoltai L. : i. m. Városháza, 16 . old.
187
különösebben említend ők a hortobágyi híd, és a város háza, mik szinte nagy részt kölcsönzött pénzzel hajtattak végre, nem lévén a városnak elegendő jövedelme."'? Mindent egybevetve tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Debrecen városgazdálkodásának hagyományos elemeivel nem volt képes biztosítani kiadásainak a pénzügyi fedezetét. Új gazdasági erőforrásokat pedig nem tudott megnyitni, mert a felvett hitelekkel elsősorban feudális privilégiumainak a bástyáit erősítgette, a polgári benefíciumokat táplálta s így a gazdasági erejéb ől városiasodásának távlatokba mutató modernizálására csak elenyészően keveset tudott fordítani. Ennek a pénzügyi gazdálkodásnak természetes következménye az lett, hogy a következ ő társadalmi formációba sokkal inkább adósságot, mintsem a tőkés termelés és gazdálkodás szükségleteihez mért vagyont örökített át. Tudjuk azonban, hogy a városi fejl ődésnek ez az iránya nemcsak Debrecenre jellemző,'8 lehetőségeit dönt ően az országos gazdaságpolitika határozta meg. The credit operations in Debrecen between 1693 and 1848 by István Rácz
Credits played an important role in the economy of Debrecen in the late feudal period . First of all the town raised larger loans, but lent some smaller ones at the same time . The author describes the credit operations of Debrecen between 1693 and 1848 . According to his estimations the town borrowed a hundred thous and forints by the 1760-ies, this amount was doubled by the turn of the 19th century, whereas at the time of the Reform Era the debt amounted to 600 thousand °°Rénes" forints. The loans were raised against a usual 6 pc. interest, so the town's balance was burdened by a gradually growing liability. In the Reform Era the sum of interest exceeded 30 thousand "Rénes" forints, and consumed a quarter of the town's annual income . The town raised money both from individuals and the Church . The first were mainly country land-owners, the latter included the local Calvinist College, and the Bishops of Eger and Nagyvárad. These credits served various purposes in Debrecen . As early as 1693 the sum of 20 thousand forints was paid for the charter of marketing rights, later different governement loans and taxes took away the money. The town paid the lease for pastures with the loans ; in the case of elemental calamities like fire or plague loans had to be again, the great constructions in the Reform Era including the drainage system, Town Hall and bath were undertaken with this financial help as well . Debrecen did not have enough money to pay back, so by the end of the Reform Era ran into serious debts, that was inherited by the capitalist development, too.
77 Balásházy János: i. m. 11, old. 78 Ungár László : A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt . Századok, 1935 . ; Varga János: A bihari nemesség hitelviszonyai a polgári forradalom előtt . Történelmi Szemle, 1958 . 1-2. sz . Bakács István : A magyar nagybirtokos családok hitelügyletei a XVII-XVIII . században. Bp . 1965 . ; Nagy István : Buda város gazdálkodása és adósságai a 18 . század első felében. Tanulmányok Budapest múltjából XII. Bp . 1959 . 139-166. ; Kállay L : Szab. kir. városok . . . i. m.; Uő. : Székesfehérvár hitelügyletei a 18 . század második felében. Fejér megyei történeti évkönyv 6. Székesfehérvár, 1972. 27-35.; Tóth Tibor: Hitelezők és adósok (A kölcsönforgalom kérdéséhez Somogyban 1756-1812.) Történelmi statisztikai füzetek. Bp . 1979 .
188
